Recenzijos

Grasilda Blažienė

Balti helynevek Kelet-Poroszországban

Stuttgart: Franz Steiner Verlag, 2005, 413 S.

ISBN-10: 3515088458, ISBN-13: 9783515088459

(Hydronymia Europaea. Szerkesztette Wolfgang P. Schmid. Különkötet III)

A jelen monográfiának két előszava van: az egyik előszót Wolfgang P. Schmid szerkesztő írta, a másik szerzője pedig a monográfia szerzője, Grasilda Blažienė. A monográfia két részből (a főrészből és két függelékből) áll. A „Balti helynevek Nadrauens részterületén (a Deimétől keletre), valamint Natangen, Barten és Ermland északi részein (a Pregelig)” című főrész (15–233. o.) szerzője Grasilda Blažienė. Az 1. függelék (235–346. o.) Rozalia Przybytek lengyel nyelvész munkája, címe: „Balti eredetű helynevek Kelet-Poroszország déli részén”. Ez a függelék a ma Lengyelországhoz tartozó területek óporosz helyneveit vizsgálja. A 2. függelék (347–396. o.) címe: „Balti helynevek Pomesaniában”. A monográfiához csatlakozik az idézett források és a kapcsolódó szakirodalom rövidítéseinek jegyzéke (397–410. o.), valamint az egyéb rövidítések és különleges jelek listája (411–413. o.). A monográfiát Kelet-Poroszország térképe zárja.

A monográfiát a vonatkozó sorozat alapítójának és szerkesztőjének, Prof. Dr. habil. Dr. h.c. Wolfgang P. Schmidnek ajánlották szép jubileuma alkalmából.

A „Balti helynevek Nadrauens részterületén (a Deimétől keletre), valamint Natangen, Barten és Ermland északi részein (a Pregelig)” című főrészben Grasilda Blažienė 746 helynevet vizsgál. A különböző forrásokban adatolt 423 helynév a második világháború előtti időszakból származik. A második világháború után a Kalinyingrádi területen 328 porosz helynevet átgondolatlanul, a korábbi nevekre való tekintet nélkül orosz elnevezésekkel váltottak fel. Pozitívum, hogy a munkában az utóbbiak is szerepelnek (pl. Zori, Zverevo, Železnodorožnij, Želudevo, Žukovka [233. o.]). Külön kiemelendő az is, hogy Grasilda Blažienė a történeti forrásokban 329 olyan helynevet talált, amelyeket J. Gerulis és más kutatók nem említettek. A kutatásban ezeket a helyneveket a címszó előtt különleges jelölés különbözteti meg. Grasilda Blažienė ezeket a helyneveket elsősorban kéziratos forrásokból, Kelet-Poroszország fóliánsaiból

133

Recenzijos

és a Német Lovagrend irataiból, valamint – ami különösen fontos – a berlini Geheimes Staatsarchiv „Preußischer Kulturbesitz” levéltárban őrzött oklevelekből és történeti forrásokból gyűjtötte.

A kutatás egy másik részében, mégpedig a fent említett 2. függelékben, Grasil da Blažienė a Pomesaniában található balti helyneveket vizsgálja.

Érdekes a helynevek bemutatásának módja. A forrásokban adatolt helynév félkövérrel van szedve, és abban az alakban szerepel, ahogyan korábban használták, illetve ahogyan ma is használják, például Abschwangen vagy Żutawka Sztumska; a történeti forrásokban előforduló valamennyi változatot, a lokalizációval és az évszámokkal együtt, feltünteti: Abschwangen például egy 1365-ből származó oklevélben Appuswangen alakban szerepel (összesen 20 változata van) (15. o.); Żutawka Sztumska 33 adatolással rendelkezik, az 1249-es Pozolowe alaktól kezdve (395–396. o.). A helyneveket morfológiai szinten vizsgálja, gyökmorfémákra, prefixumokra és szuffixumokra bontva őket. A gyökmorfémák azonosítása a poroszból, valamint az utóbbival legközelebbi rokonságban álló nyelvekből, például a litvánból és a lettből vett etimológiai megfelelések segítségével történik, amennyiben vannak ilyen megfelelések; emellett természetesen más rokon nyelvek, nevezetesen a szláv és a germán nyelvek anyagát is felhasználja. A monográfia szerzőjének a legtöbb esetben sikerült meggyőzően és érvekkel alátámasztva értelmeznie a szóalkotást és az eredetet. Hangsúlyozandó továbbá, hogy a szerző gondosan ismerteti elődei megállapításait: egyeseket új kutatási adatokkal támaszt alá, másokat jelentős mértékben korrigál, és sok esetben más kutatók értelmezéseit is cáfolja. A szerző gondosan ismerteti az Appuswangen helynév eredetére vonatkozó valamennyi ismert értelmezési változatot (15. o.). A Pozolowe (1249) szóalkotását is teljesen helyesen magyarázza: a *Pa-sulav-/*Pa-sulōv- alak rekonstruálásával, amelyben a *Pa- prefixumként működik (vö. lit. pa-miškė), a *sulavā, illetve *sulōvā pedig „sziget” jelentésű tőmorféma (396. o.). Hogy ezt a szót a poroszok is használták ilyen jelentésben, arról tanúskodik a Nesselmann és Kuršaitis szótáraiban szereplő litván megfelelő, a sulava „sziget”; Brodowski szerint ez kölcsönzés útján, żulawa „sziget” alakban került be a porosz litvániai Goldapból és a lengyel nyelvjárásokból.

A Zinten helynév (Heiligenbeil járás) a történeti forrásokban Sinthin, Czinthen (1363) és hasonló alakokban adatolt. A szerző teljesen helyesen rekonstruálja a pr. *Zint- archetípust, és a porosz Szinte személynévhez kapcsolja (233. o.).

134

Recenzijos

Az ilyen megközelítés mellett érvként felhozható a litván žiūtyti (-ija, -ijo) „kölcsönösen szidalmazni egymást, veszekedni, vitatkozni; habozni, tétovázni” (Dusetos, Daugėliškis, Užpaliai – LKŽ_XIX 1037) ige, amely a žīntas „veszekedő, civakodó személy” denominatívumának tekinthető. A szakirodalomban már régóta elfogadott az a felismerés, hogy Északkelet-Litvánia egy részterületét (Zarasai, Dusetos stb.), valamint a baltiak és a poroszok délnyugati areáját³ izoglosszák kötege kapcsolja össze. Grasil da Blažienė „Baltische Ortsnamen in Ostpreußen” című tanulmánya, amely a német kiadók által finanszírozott és megjelentetett Hydronymia Europaea sorozatban látott napvilágot, eredeti és alaposan átgondolt tudományos kutatómunkának tekintendő.

Simas Karaliūnas

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

Giacomo Devoto

Baltistikos raštai · Scritti baltistici

Szerkesztette Pietro U. Dini és Bonifacas Stundžia

Vilnius: Tyto alba, 2004, pp. 263[1], ISBN 9986-16-383-8

Az előszó szerint (9. o.) itt jelennek meg első ízben Giacomo Devoto összes baltisztikai írásai, amelyek többnyire történeti jelentőségűek, nemcsak a nyelvtörténet-írás szempontjából, hanem az Olaszország és a Baltikum (különösen Litvánia) közötti kulturális kapcsolatok tágabb értelmében is. Az újabb felfedezések és a korszerűbb tudományos módszerek mára meghaladták a Devoto írásaiban olvasható elméleti és ténybeli megállapításokat. Mindazonáltal az itt közölt művek tanúsítják, milyen érettséget ért el az olasz baltisztika a két világháború közötti időszakban, és mintha további fejlődésének irányát is jeleznék. Devoto cikkeit két csoportba sorolták: (i) nyelvészet, valamint (ii) irodalom és egyéb témák. Litván fordításban az első részben jelennek meg.

³ Vö. S. Karaliūnas, Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose II. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, 239–240, 310–311.

135