Acta Linguistica Lithuanica

LIX (2008), 109 – 139

A közönséges és a névmási melléknévi alakok szembenállása a litván nyelvben mint a határozottság rendszere

Birutė Spraunienė

Vilniaus universitetas

A cikk a litván melléknevek úgynevezett névmási alakjait vizsgálja a határozottság szempontjából. A melléknévi alakhoz járuló névmási morfémát a határozottság jelölőjeként értelmezi, amely más nyelvek határozott névelőjéhez hasonlítható, és azt javasolja, hogy magukat a melléknévi alakokat határozottnak nevezzük. A cikk célja annak megállapítása, hogy e határozott alakok használata milyen mértékben és milyen kontextusokban korrelál a főnévi szerkezet szemantikai határozottságával. Az empirikus vizsgálat azt mutatja, hogy a határozott melléknév használata sok esetben legfeljebb opcionális, néha pedig nyelvtanilag helytelen, noha a főnévi szerkezet egyértelműen határozott leírásként működik. Ez lényeges különbségre mutat rá a litván határozott melléknevek használata és a határozottság névelős nyelvekben történő jelölése között. A litvánban a főnévi szerkezet határozott vagy határozatlan értelmezését a kontextus határozza meg, a határozott és határozatlan melléknévi alakok kiválasztása pedig többek között az információs szerkezettől, vagyis attól függ, hogy a melléknév ismert (előfeltevésként kezelt) vagy új információt tartalmaz-e.

1. A HATÁROZOTTSÁG KATEGÓRIÁJA ÉS SZEMANTIKÁJA

A szakirodalom szerint a határozottság kategóriájának elsődleges funkciója a referenciakoordináció, amely a kommunikáció létrejöttének feltétele. A nyelvek különféle eszközökkel segítik a kommunikációs aktus résztvevőit a referenciakoordinációs problémák megoldásában. Ilyenek a tulajdonnevek, a névmások stb. A névelős nyelvekben a referenciakoordináció fő eszközei a formális határozottsági, illetve határozatlansági jelölők, vagyis a névelők. Christopher Lyons a határozottság fogalmát a következőképpen határozza meg: „de-

109

Birute Sprauniene

finiteness is a morphosyntactic category, grammaticalizing a pragmatic category of identifiability“ (Lyons 1999: 282). Ez azt jelenti, hogy a határozottság a referens azonosíthatóságával függ össze. A határozott főnévi szerkezet referense úgy jelenik meg a címzett számára, mint amely egyértelműen azonosítható, a határozatlan főnévi szerkezet használata pedig azt jelenti, hogy referense újként kerül be a diskurzusba, tehát nem azonosítható egyértelműen (lásd Chafe 1976; Hawkins 1978 és 1991; Haspelmath 1999; Lyons 1999; Hansen & Heltoft (megjelenés alatt)). Fontos hangsúlyozni, hogy a határozott leírás¹ esetében a referens úgy jelenik meg a címzett számára, mint amely azonosítható. Lehetséges, hogy a megnyilatkozás pillanatáig a referens ismeretlen volt a címzett előtt, de maga a határozott leírás mintegy arra utasítja a címzettet, hogy keresse meg az egyetlen lehetséges referenst, amíg meg nem találja. Hawkins szerint a referens keresése nem a diskurzus teljes terében, hanem egy bizonyos pragmatikai entitáshalmazon belül történik (ang. pragmatic set of entities / P-set). Hawkinsnak az angol nyelvi adatok alapján kidolgozott elmélete a következőképpen általánosítható:

Egy főnévi szerkezet határozott (i), ha referense lokalizálható a beszélő és a hallgató által közösen ismert pragmatikai entitáshalmazban, vagyis pragmatikailag lehorgonyzott, és (ii), ha referense ezen a halmazon belül egyedi (vagy pontosabban: inkluzív). (Haspelmath 1999: 231)

Vagyis léteznie kell egy bizonyos pragmatikai entitáshalmaznak, amely mind a közlő, mind a címzett számára nyilvánvaló (ang. manifest), és amelyben a főnévi szerkezet referense létezik, valamint egyedi (unikális). Ilyen esetben határozott főnévi szerkezetünk van. A határozott (vagyis jelölt) névelő használatával a közlő jelzi, hogy a címzett képes lesz kideríteni, melyik referensre vagy referensekre gondol, mégpedig annak a pragmatikai halmaznak a megtalálásával, amelyben az vagy azok léteznek. Az egyediség logikai tulajdonsága megkönnyíti a keresést: ebben a halmazban nem lehetnek más olyan entitások, amelyek megfelelnek a határozott leírás tartalmának (Hawkins 1991: 414). Ilyen halmazt alkothatnak a beszélő és a hallgató által korábban említett entitások („az előző diskurzus halmaza”), vagy a beszélgetés közvetlen környezete, amelyben a beszélő és a hallgató tartózkodik. A rész-egész, illetve más asszociatív kapcsolatokkal összefüggő entitások szintén pragmatikai halmazokat alkotnak, például autó és kormánykerék, esküvő és menyasszony. Hawkins szerint éppen ezekben

¹ Dėl termino žr. Holvoet, Tamulionienė (2006: 13–14 ir išn. 3), taip pat Hawkins (1991: 406).

110

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

a pragmatikai halmazokban teljesül az egyediség követelménye, és ez segíti a beszélőt és a hallgatót az együttműködésben, valamint annak az egyednek a félreérthetetlen megjelölésében, amely megfelel a határozott leírás tartalmának (ibid., 408).

Tehát a határozott leírásokra az egyediség jellemző, míg a határozatlan leírás Hawkins szerint az egyediség tekintetében semleges (ibid., 420). Például:

(1) Egy professzor részeg².

Az (1) mondat akkor lesz igaz, ha van legalább egy professzor, aki részeg. Logikailag összeegyeztethető azzal az állítással, hogy egynél több ilyen professzor is lehet, de azzal is, hogy csak egy ilyen professzor van, ezért az (1) mondat „az egyediség tekintetében semleges, és nem mond neki ellent”³ (ibid., 407). A határozatlan névelő használata rendszerint azt jelenti, hogy a szóban forgó entitás nem tartozik olyan pragmatikai halmazhoz, amely mind a beszélő, mind a hallgató számára nyilvánvaló. Hawkins azonban megjegyzi, hogy a határozatlan névelő a pragmatikai halmazhoz tartozást is jelezheti; például a Pass me a cup mondat értelmezhető így: Add ide az egyik csészét az előtted lévők közül az asztalról. Hawkins az angol névelők elemzésére Grice implikatúraelméletét alkalmazza. Azt állítja, hogy a határozatlan névelős szerkezetek implikálhatják a pragmatikai halmazhoz tartozást, ez azonban társalgási implikatúra (angolul: conversational implicature), amely visszavonható, például:

(2) Egy szenátor lemond.

A (2) példa egy amerikai napilap címében azt a társalgási implikatúrát hordozhatja, hogy egy amerikai szenátorról van szó. A (3) példában azt látjuk, hogy ez az implikatúra visszavonható (Hawkins 1991: 418, a példa a szerzőtől származik):

(3) Egy szenátor lemond, nem egy amerikai szenátor, hanem egy japán szenátor.

A határozott névelő használata esetén a pragmatikai halmazhoz tartozás konvencionális implikatúra, amely nem vonható vissza (ibid., 414).

Hawkins néhány kissé paradox esetet tárgyal, amikor az angol nyelvű határozatlan leírások egyedi referenseket jelölnek (a példák a szerzőtől származnak), vö.:

² Pavyzdys paimtas iš Hawkinso (Hawkins 1991: 407).

³ „[…] valójában az egyediség tekintetében semleges, és nem mond neki ellent.”

111

Birute Sprauniene

(4) Angliának miniszterelnöke, Amerikának pedig elnöke van.

(5) Ez a tágabb helyzetkör egy professzort, egy tantermet, egy tankönyvet stb. foglal magában.

A have, contain, comprise és hasonló predikátumok azt jelölik, hogy az entitások egy bizonyos halmazhoz tartoznak. Hogy a (4–5) példákban az egzisztenciális leírások egyediségét implikálja a szövegkörnyezet, azt úgy láthatjuk, hogy az egyedi entitásokat nem egyedi entitásokkal helyettesítjük. A megnyilatkozás furcsává válik:

(6)?Angliának van egy parlamenti képviselője, Amerikának pedig egy szenátora.

Hawkins megjegyzi, hogy a (4–5) példákban határozott névelők is használhatók, de a mondatok jelentése teljesen megváltozik (Hawkins 1991: 421), vö.:

(5’) Angliának van a miniszterelnöke, Amerikának pedig az elnöke.

Az (5’) példa azt feltételezi, hogy Angliában egy másik ország miniszterelnöke tartózkodik, vagy hogy Anglia ügyeivel John Major, Amerikáéival pedig George Bush foglalkozik. Más szóval, ezek a példák természetes módon úgy értelmezhetők, hogy a határozott főnévi csoport referense nem tartozik ahhoz a halmazhoz, amelyet a megfelelő egzisztenciális leírásokat tartalmazó példák meghatároznak, így a hallgatónak egy másik halmazt kell találnia, amelyben teljesül a létezés és az egyediség követelménye (ibid., 422).

2. A HATÁROZOTTSÁG TÍPUSAI

A referens azonosításának alapja szerint a szakirodalom a határozottság négy fő típusát különbözteti meg (vö. Chafe 1976; Hawkins 1978 és 1991; Haspelmath 1999; Lyons 1999; Hansen & Heltoft (megjelenés alatt)):

1. anaforikus határozottság (ang. anaphoric uses, da. anaforisk bestemthed),

2. deiktikus határozottság (ang. immediate situation uses, da. deiktisk bestemthed),

3. szituációs határozottság (ang. larger situation uses, da. baggrundsbestemthed),

4. inferenciális határozottság (ang. inferrability, associative-anaphoric uses, da. inferentiel bestemthed).

112

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

Anaforikus határozottságnak azokat az eseteket nevezzük, amikor a főnévi csoport referense a nyelvi kontextusból ismert, mert korábban már említették:

(7) megjelent egy csodálatos lámpás <…> egyetlen <…> sem siklott el a csodálatos lámpás mellett⁴

Az anaforikus határozottság egybeesik azzal a rámutató funkcióval, amelyet Adelė Valeckienė tulajdonít a litván nyelv határozott mellékneveinek (Valeckienė 1986: 171). Anaforikus határozottság nemcsak akkor áll fenn, ha megismétlődik a főnév, és az előzménye azonos vele, hanem akkor is, ha koreferens szinonimák (pl.: Odajött egy fiatalember …. Az a fickó), illetve ha az előzmény hiponima, az ismételt főnév pedig annak hiperonimája (pl.: Egy autó nekihajtott egy oszlopnak. A jármű nem volt biztosítva) (Hansen & Heltoft, megjelenés alatt).

Deiktikus határozottság esetén a referens azért azonosítható, mert a közvetlen beszédhelyzetben látható, hallható vagy más módon érzékelhető, pl.: Add ide nekem a kalapácsot! Honnan jön ez a hang?

Szituatív határozottságról akkor beszélünk, amikor a referens azonosításának alapja a beszélgetőpartnerek közös tudása a környezetükben található fizikai tárgyakról, illetve társadalmi és kulturális jelenségekről. Tegyük fel, hogy amikor a dánok azt mondják, hogy krig-en (háború-^DEF), rendszerint a második világháborúra gondolnak; az angolok számára pedig a the Prime Minister kifejezés „Anglia miniszterelnökét” jelenti.

Inferenciális határozottságról akkor beszélünk, amikor a határozott főnévi csoport referense egy másik, tőle különböző referenssel való kapcsolata miatt azonosítható, amelyet korábban már bevezettek a diskurzusba. Az inferenciális határozottsággal összekapcsolt főnevek között gyakoriak az egész és (az egyetlen entitás) része közötti viszonyok, pl.: ház …. tető; autó … motor. Ezt a határozottságtípust asszociatív anaforának is nevezik (ang. associative anaphora). Fontos megjegyezni, hogy az első két határozottságtípus az artikulust használó nyelvekben mind határozott névelőkkel, mind rámutató névmásokkal kifejezhető, míg a szituatív és az inferenciális határozottságot csak névelők fejezik ki (Hansen & Heltoft, megjelenés alatt).

⁴ A példa a A mai litván nyelv grammatikája című műből származik (Valeckienė in: Ambrazas, szerk., 1997: 175).

113

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

3. A HATÁROZOTT NÉVELŐ ÉLETCIKLUSA

A szakirodalom a határozottságjelölés kialakulását a melléknévi mutató névmás újraelemzéséhez köti, amelynek következtében a névmás névelői funkciót kap (Lyons 1999: 323). A kialakult névelő fokozatosan egyre több használati kontextusba terjed át. A szakirodalom ezt a folyamatot a határozott névelő életciklusának nevezi, amely a következő szakaszokra oszlik (vö. Greenberg apud Hawkins 2004: 84–86, Lyons 1999: 337–340):

Első szakasz. A mutató névmás elveszíti deiktikus jelentését, így eltűnik a beszélőhöz vagy a címzetthez közeli, illetve távoli tárgyak közötti explicit vagy implicit kontraszt. Az újonnan kialakult névelő használata anaforikus (a book... the book) és deiktikus kontextusokra korlátozódik (Pass me the book, please!).

Második szakasz. A névelőt szituatív (the king, the sun), valamint inferenciális kontextusokban is használni kezdik (a house... the roof).

Harmadik szakasz. A határozott névelő generikus kontextusokba is behatol, vagyis olyan állításokban jelenik meg, amelyek nem egyes egyedekről, hanem azok fajtájáról szólnak⁵ (The lion is a mammal ‚Az oroszlán emlős‘). Hawkins szerint a modern germán nyelvek ebben a szakaszban vannak.

Negyedik szakasz. A határozott névelőt nem határozott specifikus kontextusokban is használni kezdik, ahol csupán a referens létezését jelöli, nem pedig annak egyediségét⁶.

Ez a négy szakasz a határozott névelő nyelvbeli eloszlásának fokozatos kiterjedését mutatja. Minden szakaszban megmaradnak az előző szakasz eloszlási lehetőségei, és újak jelennek meg, ezért nő a névelős szerkezetek többértelműsége. A névelő gyakorisága emelkedik, mert egyre több nyelvtani kontextusban és szerkezetben válik kötelezővé (pl. predikatív használatú főnévi csoportokkal: John is a teacher / the best teacher I’ve ever had). Végül a határozott névelő akár mindenféle

⁵ Vö. Holvoet és Tamulionienė „generikus határozottság” kifejezésével (Holvo-et, Tamulionienė 2006: 19).

⁶ Hasonló jelenség figyelhető meg a beszélt amerikai angolban: az ékezetét elvesztő mutató névmást, a this-t referenciális tárgyakkal kezdték használni, míg a határozatlan névelő, az a eloszlása nem referenciális kontextusokra korlátozódott (She wanted to buy this house – „Szeretett volna házat venni”, illetve She wanted to buy a house – „Szeretett volna venni egy (bármilyen) házat” (Givón 1995: 61, a példák Givóntól származnak).

114

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

kapcsolatot az egyértelműséggel, és a nem vagy/és a szám jelölőjévé válhat (vö. Greenberg fogalmával: nominality marker). Sok nyelvben ez a fejlődés egy új határozott névelő kialakulásához vezetett.

A névelő életciklusa részben magyarázatot ad az egyértelműségi jelölők használatának nyelvek közötti változatosságára. Ez azt jelenti, hogy egy főnévi szerkezet az egyik nyelvben formailag határozott lehet, míg a másik nyelvbeli megfelelője formailag határozatlan, jóllehet referenciájuk azonos (vö. Lyons 1999: 160). A névelő életciklusa azt is megmutatja, hogy az egyértelműségi jelölő szemantikája fokozatosan változik a nyelvben.

4. AZ EGYÉRTELMŰSÉG JELÖLÉSE A LITVÁN NYELVBEN

A litván nyelv névelőtlen nyelv, az egyértelműség kifejezése pedig kevéssé grammatikalizálódott benne. Mikulskas megjegyzi, hogy a litván nyelvtanok nem vizsgálták, mely esetekben és milyen egyértelműségi vs. határozatlansági jelölés kötelező (Mikulskas 2006: 33). A litván nyelvben a referencia koordinálásának egyik eszköze a különféle névmások használata. A mutató névmások az egyértelműségi jelölők funkcióját töltik be; némelyikük (pl. a tas, valamint bizonyos esetekben a šis, šitas) Rosinas szerint artroiddá vált (Rosinas 1972: 83t; 1996: 72). Az artroidokat a hangsúlyvesztés és a deiktikus jelentés elhalványulása kapcsolja össze a névelős nyelvek határozott névelőivel, a valódi névelőktől pedig abban különböznek, hogy nem kötelező használatúak. A tas, ta artroidok nagyon gyakoriak a beszélt nyelvben, és az írott nyelvbe is beszivárognak. A litvánban a határozatlansági jelölők funkcióját különféle egzisztenciális jelentésű névmások töltik be, például: vienas, kažkoks, kažin koks, valamint a toks mutató névmás (Rosinas 1996: 69; vö. még Girdenienė 1971: 45; Holvoet, Tamulionienė 2006: 18, Mikulskas 2006: 33). Kétségtelen, hogy az egyértelműség a litván nyelvben sok esetben közvetett módon fejeződik ki: szórenddel, az esetragok oppozícióival (alanyeset / tárgyeset vs. birtokos eset), vagy egyszerűen a kontextusból érthető meg (lásd Holvoet, Tamulionienė 2006: 30–32, vö. még Rosinas 1996: 62–63).

Az egyetlen olyan morféma, amely a litván nyelvben a formális egyértelműségjelöléssel hozható kapcsolatba, a melléknév névmási, azaz határozott alakjainak névmási morfémája. A jelen tanulmány főként a mai litván nyelv egyszerű és névmási alakjainak oppozíciójára összpontosít, célja pedig e formák disztribúciós sajátosságainak, funkció- és jelentéskülönbségeinek, valamint az egyértelműség kategóriájával való kapcsolatuknak a vizsgálata. Ha a névmási alakok névmási morfémáját

115

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

-(i)is, -ji egyértelműségi jelölőként értelmezzük, feltehetjük a kérdést, hogy a névelő életciklusának melyik szakaszában van, milyen kontextusokban használatos, mikor kötelező a használata, mikor fakultatív, és mikor nyelvtanilag helytelen.

Mikulsko szerint a litván nyelv egyértelműséggel kapcsolatos kérdéseinek vizsgálatakor célszerű valamely olyan névelős nyelvből kiindulni, amelyben az egyértelműség jelölése grammatikalizálódott (Mikulskas 2006: 33). Ezért a tanulmány a melléknevek (és igenevek) névmási alakjait névelős nyelvek (a dán és az angol) névelőivel veti össze.

5. HATÁROZOTT ÉS HATÁROZATLAN MELLÉKNEVEK

Az a gondolat, hogy a litván nyelvben az egyszerű és a névmási melléknévi alakok oppozícióját az egyértelműség kategóriája fejezi ki, nem új. A litván nyelvészetben Adelė Valeckienė vizsgálta a legrészletesebben a névmási alakok funkcióit (Valeckienė 1957 és 1986); kutatásaira támaszkodik e formák leírása mind az akadémiai Lietuvių kalbos gramatikoje (Ul vydas, szerk., 1965), mind a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (Ambrazas, szerk., 1997). Utóbbiban az egyértelműséget a melléknév kategóriájának tekintik (vö. azzal az állítással, hogy a mellékneveknek „fok- és egyértelműségi kategóriájuk van” (Valeckienė in: Ambrazas, szerk., 1997: 167)). Ezt a nézetet megalapozottan bírálja a Lietuvių kalbos gramatikos darbų negyedik kötete, a Daiktavardinio junginio tyrimai, amelynek két tanulmánya az egyértelműség kérdéskörével foglalkozik. A tanulmányok szerzői amellett érvelnek, hogy az egyértelműséget a litván nyelvben — a tipikus névelős nyelvekhez hasonlóan — a főnévi szerkezet kategóriájának kell tekinteni. Mikulskas meggyőzően mutatja be, hogy a melléknév névmási morfémája nem az egyszerű és a névmási melléknévi alakok szembeállításával (pl. mėlyna vs. mėlynoji), hanem a megfelelő főnévi szerkezetek szembeállításával (pl. mėlyna skarelė vs. mėlynoji skarelė) nyeri el grammatikai értékét (Mikulskas 2006: 59, 61). Holvoet és Tamulionienė szintén azt állítják, hogy a melléknevek névmási alakjai nem a melléknévnek, hanem az egész főnévi szerkezetnek kölcsönöznek egyértelműséget. A szerzők következtetése szerint „az egyértelműség kategóriájának kifejezési helye és hatóköre ebben az esetben nem esik egybe” (Holvoet, Tamulionienė 2006: 13). Egyébként a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje használt megfogalmazás — „az egyszerű alakok a dolog tulajdonságát jelölik, a névmási alakok pedig a dolog tulajdonságán túl azt is jelzik, hogy a DOLOG (kiemelés tőlem — B. S.) ismert, egyértelmű” (Valeckienė: in Ambrazas, szerk., 1997: 174) — szintén

116

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

azt feltételezi, hogy a névmási alak miatt maga a dolog válik meghatározottá, nem pedig annak tulajdonsága.

Meg kell említeni azt is, hogy csak a minőségi melléknevek vehetnek fel névmási morfémát (egyébként nem mindegyik, például a baltmargis, gerutis, saldinis névmási alakja nem létezik), továbbá a sorszámnevek, a melléknévi igenevek és néhány névmás (Paulauskienė 1994: 220). A viszonyszói melléknevek nem vehetnek fel névmási morfémát, és ez különbözteti meg őket a minőségi melléknevektől. Felvethető a kérdés, hogy az, hogy a melléknév képes-e névmási morfémát felvenni, a szóalkotási sajátosságaitól függ-e (a névmási morfémát felvenni nem képes minőségi mellékneveket nem a jelentésük, hanem a képzésük kapcsolja össze a viszonyszói melléknevekkel — mind a gerutis, mind a saldinis tővégi képzővel létrehozott származék, a baltmargis tőösszetétel), vagy a jelentésétől (vö. Paulauskienė állításával, miszerint névmási alakjuk „minden olyan szónak lehet, amely nem viszonyjellegű, a dologra magára jellemző tulajdonságot jelent” (ibid.)?

Megjegyzendő, hogy a litvánban a semleges nemű mellékneveknek nincs névmási alakjuk (például šalta, brangu), mivel főnevekkel nem használatosak. A névmási alakok a félmelléknévi igenevekre (például eidamas) és a múlt idő ismétlődő alakjának cselekvő melléknévi igeneveire (például eidavęs) sem jellemzőek, mivel ezek sem használatosak a dolgok tulajdonságainak kifejezésére (Ambrazas, szerk., 1997: 367). Ez további érv lehet amellett, hogy a meghatározottság kategóriájának hatóköre a főnévi csoport. Egyébként maga a „főnévi csoport” terminus a litván nyelvészeti hagyományban mást jelent, mint a nyugati nyelvészet noun phrase terminusa. Labutis szerint „főnévi csoportnak azokat a szószerkezeteket nevezzük, amelyeknek a központi tagja főnév” (Labutis 1998: 68). E felfogás szerint a (8–12) példákban a névmások és névmási szerkezeteik (például jis, šis, tas su geltonomis garbanomis), valamint a melléknevek (például aktyvioji, pastarasis) rendre névmási, illetve melléknévi csoportnak tekintendők⁷. Másfelől nyilvánvaló, hogy szintaktikai funkciójuk alapján az említett szavak a mondatban főnévi csoportot képviselnek, vö.:

(8) Megtalálta Anupát, alig-alig élve. Ő eleven tűzben égett.

(9) Miután A. Valinskas szót adott neki, ez utóbbi bocsánatot kért J. Jankevičius kollégája nevében

(10) Bona átmenetileg elfoglalta Plateliait és Kaunast (az utóbbit 1545-ben váltották ki tőle)

(11) egyikük, a sárga fürtös az unokatestvérem, Stasys

⁷ A (8–11) példákat a KT-ből vettük.

117

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

(12) Így esett, hogy repülőn utaztam, és velem szemben két hölgy ült. <...> Az egyikük áthajolt az ülésen, és megpróbált mondani nekem valamit. Semmit sem hallottam, semmit sem értettem. Azonban az aktívabb útitársnő nem hagyta abba <...>. Az aktívabb barátságosan biccentett, majd elfordult.

HK 200–201

Megjegyzendő, hogy a beszélt litván nyelvben bizonyos esetekben még a melléknév egyszerű alakja is betöltheti a referenciakoordinálás funkcióját, és képviselhet egy főnévi csoportot, például:

(13) A piacon egy piros és egy fehér rózsát vettem. A pirosat a kertembe ültetem, a fehéret pedig elviszem ajándékba anyámnak⁸.

A melléknevek: a pirosat és a fehéret a (13) példában funkcionális (vagy szintaktikai) szempontból ellipszissel létrejött, redukált főnévi csoportoknak tekintendők, mivel a névmásokhoz hasonlóan főnevek helyett, azaz referenciális használatban állnak. Érdemes megfontolni, hogy a főnévi csoport meghatározásakor kizárólag annak prototipikus szerkezetét kell-e figyelembe venni, amelyben a fő összetevő főnév, vagy indokolt-e inkább kibővíteni Labutis főnévi csoportra adott meghatározását úgy, hogy az a nem prototipikus (redukált, ellipszises) főnévi csoportokra is kiterjedjen.

A cikk további részében Holvoet és Tamulioniene nyomán az „egyszerű” és az „önálló névmási” alakokat rendre „határozatlan” és „határozott” alakoknak nevezzük, ezzel is kiemelve a tárgyalt inflexiós morféma funkcióját.

6. A HATÁROZOTT ÉS HATÁROZATLAN MELLÉKNÉVI ALAKOK OPPOZÍCIÓJÁNAK ELEMZÉSE

Valeckienė a közönséges és a névmási alak közötti kontrasztot a következőképpen írja le: „a közönséges alakok a dolog tulajdonságát jelölik, a névmási alakok pedig a dolog tulajdonsága mellett azt is jelzik, hogy a dolog ismert, meghatározott” (Valeckienė in: Ambrazas, red., 1997: 174, Valeckienė 1986: 169). A szerző szerint a közönséges és a névmási alakok a litván nyelvben bináris, aszimmetrikus oppozíciót alkotnak, amelynek jelölt tagja a [+Határozott] jeggyel rendelkező névmási alak, míg a közönséges alakok a [−Határozott] jeggyel rendelkező jelöletlen tagot képviselik (emlékeztetőül: ez a szerző a határozottságot tekinti

⁸A (13) példát én találtam ki – B.S.

118

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

a melléknév kategóriája, ezért a határozottság / határozatlanság jegyei is magához a melléknévhez tartoznak). Ezt szemlélteti a következő ábra:

1 schema. Paprastųjų ir įvardžiuotinių formų opozicija (plg. Valeckienė 1986: 169)

Paulauskienė megalapozottan bírálja ezt az elemzést, és azt állítja, hogy „a jelölt tag jelentése nem lehet tágabb, mint a jelöletlené” (Paulauskienė 1994: 224). Valeckienė ábráját a következőképpen módosítanám:

2. ábra. A határozatlan és határozott formák oppozíciója

Ez azt jelentené, hogy a határozott formák a főnévi szerkezet határozottságát jelölik, míg a határozatlan formák e jelölést illetően közömbösek vagy semlegesek⁹, vagyis funkcionális jelentésük tágabb az oppozíció jelölt tagjáénál. A határozatlan melléknévvel álló főnévi szerkezet szemantikailag lehet határozatlan és határozott is; az egyik vagy másik értelmezést a kontextus határozza meg, maga a melléknévi forma pedig nem utal semmire. Azt is megpróbálom bizonyítani, hogy a névmási forma a főnévi szerkezet határozottságát jelöli. Az egyik érv emellett az, hogy ez a forma nem használható a főnévi szerkezet határozatlanságát kifejező szavakkal, illetve azokban az esetekben, amikor a szerkezet rématikus, vagyis a melléknév által módosított főnév új információt közöl (vö. Larsen new rheme terminusával (Larsen 2005: 46)), például:

⁹Hasonlóképpen fogalmazható meg bármely aszimmetrikus oppozíció jelölt és jelöletlen tagja közötti alapvető különbség: „a különbség <...> nem A és nem-A között van, hanem A és az A, illetve nem-A közötti közömbösség között” (Haspelmath 2006: 29). A jelölt és jelöletlen oppozíciós tag közötti kontrasztot Hjelmslev is így jellemzi apud Jensen (2007: 304).

119

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

(14) Felhívta őt egy *híres / híres újságíró.

(15) Furcsa hang hallatszott valamilyen *furcsa / furcsa hang.

(16) Az ablakpárkányon egy *fehér / fehér macska ült.

Az ilyen kontextusokban határozott forma csak akkor lehetséges, ha a melléknév a dolog faji tulajdonságát jelöli, azaz terminológiai szerkezetekben:

(17) A házunk tetején egy fehér gólya szállt le.

A fehér gólya szerkezet jelentése: „a fehér gólyák alfajának valamelyik (bármelyik) képviselője”. A szerkezet referense tehát ebben az esetben határozatlan (a címzett nem tudja azonosítani), maga a fehérgólya-alfaj azonban ismert a címzett számára (vagy egyértelműen azonosíthatóként van bemutatva), ezért használatos a melléknév határozott alakja. Ahogyan Holvoetas és Tamulionienė állítja, az ilyen szerkezetekben a „taxonómiai határozottság” „sajátos módon konzerválódik” (Holvoet, Tamulionienė 2006: 28). Hasonló jelenségek más nyelvekben is előfordulnak: például a héberben a faj megnevezése határozott névelővel is állhat, noha a faj bármely képviselőjére utal (ibid., 10. jegyzet).

A litván nyelvben számos terminus határozott melléknévi alakokkal jön létre. Ha egy terminus határozott alakkal képződik, az minden kontextusban kötelező, a beszélt nyelvben azonban megfigyelhető az a tendencia, hogy elhagyják a névmási elemet, talán a szavak rövidítésére irányuló hajlam miatt. Gyakran hallani a következőket: hordozható számítógép, mobiltelefon, vagy egyszerűen mobil. Kétségtelen, hogy ez a használat normátlan, mégis azt mutatja, hogy a jelöletlen határozatlan forma a terminológiai szerkezetekben is kiszoríthatja a határozottat. Egyes terminológiai szerkezetek mind határozatlan, mind határozott alakban használatosak, például vörös / vörösbor. Feltehető, hogy a gyakrabban előforduló módosító szerkezetek egyes párjai ma már inkább minőségi, nem pedig faji különbségeket jelölnek; ez tükröződik elnevezéseikben is: nem „terminologizált” határozott melléknévi alakokat használnak, hanem az e tekintetben jelöletlen határozatlanokat, vö. fehér vs. vörös bor, fehér vs. barna kenyér, édes vs. savanyú tej.

A határozott alakok mindig határozottságot jelentenek? A mai litván nyelv grammatikája és Valeckienė munkái szerint ezek az alakok bizonyos esetekben nyomatékosító jelentésűek. Az ilyen használatra számos példa található a folklórban és a szépirodalomban: jóságos anyácska, öreg apácska, fürge paripa, ragyogó napocska, rettenetes sárkány, fekete szakadék. Azt állítják, hogy itt

120

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

Ezek állandósult epitheton ornansként szerepelnek, és csupán a dolog jellegzetes tulajdonságát emelik ki (Valeckienė 1998: 266t). Úgy vélem, hogy ezek a szerkezetek is sajátos típusokat jelölnek; a melléknevek bennük rendszerint nem informatívak, gyakran magából a főnév jelentéséből következő tulajdonságot fejeznek ki (a nap mindig ragyogó, a kőris mindig félelmetes stb.)¹⁰. Mikulskas nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezeket az állandósult szerkezeteket is határozottnak lehessen értelmezni; határozottságuk azonban szerinte egy bizonyos szociokulturális, mondjuk néprajzi kontextusban ragadható meg, és az irodalomban tárgyalt szerep-határozottságra emlékeztet (Mikulskas 2006: 54–55, 16. jegyzet).

7. EMPIRIKUS VIZSGÁLAT

A határozottság kifejezésének összehasonlítása érdekében a litván és az artikulusos (dán és angol) nyelvekben empirikus vizsgálatot végeztünk. A vizsgálat anyagát Icchokas Meras Lygiosios trunka akimirką című regényéből gyűjtöttük. Ezt a regényt azért választottuk, mert dánra és angolra is lefordították. A litván szövegből kiválogattuk az összes olyan melléknévi módosítóval ellátott főnévi szerkezetet, amelyet az artikulusos nyelvekre — dánra és angolra — határozott névelős, illetve más határozott főnévi szerkezetként (mutató névmásokkal és birtokos szerkezetekkel) fordítottak, vagyis a fordítók szemantikailag határozottnak értelmeztek. Csak minősítő mellékneveket és melléknévi igeneveket tartalmazó szerkezeteket válogattunk ki, amelyek a litvánban határozott alakúak is lehetnek. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a szemantikailag határozott szerkezeteket milyen arányban, illetve milyen esetekben használják a melléknév határozott alakjával a litvánban. Azt is meg kívántuk vizsgálni, hogy a melléknév határozott alakját mennyiben használják a határozottság különböző típusainak kifejezésére (lásd a 2. fejezetet). A generikus jelentésű főnévi szerkezeteket nem vizsgáltuk.

A vizsgálat anyaga 216 litván főnévi szerkezetből és ugyanennyi dán (valamint angol) főnévi szerkezetből áll.

¹⁰ Karin Larsen, aki a rövid (nem határozott) és hosszú (határozott) melléknévi alakok eloszlását vizsgálta az óorosz nyelvben, megjegyzi, hogy bizonyos esetekben a hosszú alakú szerkezetekben a melléknév redundáns, például a многоценное богатство (ang. a very valuable object of value) szerkezetben a многоценное melléknév jelentése a богатство főnévből következik, a волк хищный szerkezetben pedig a хищный melléknév olyan tulajdonságot jelöl, amelyet általában a farkassal társítanak (Larsen 2005: 238, lásd még Larsen 2007: 37).

121

Birutė Spraunienė

8. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

A vizsgálat eredményeit az 1. táblázat mutatja:

1. táblázat. Litván főnévi szerkezetek határozott és nem határozott melléknévi alakokkal

ADEF-fel álló szerkezetek¹¹ | A szerkezet felépítése | Példák száma |% | AINDEF-fel álló szerkezetek | A szerkezet felépítése | Példák száma |% Adef | 6 | 2,8 | Aindef | — | — ADEF + N | 33 | 15,2 | AINDEF + N | 110 | 50,9 DEM + ADEF + N | 2 | 0,9 | DEM + AINDEF + N | 14 | 6,5 Pos + Adef | 2 | 0,9 | Pos + AINDEF | — | — Pos + ADEF + N | 9 | 4,2 | Pos + AINDEF + N | 39 | 18 DEM + POS + ADEF + N | — | — | DEM + Pos + AINDEF + N | 1 | 0,5 Összesen: | 52 | 24 | Összesen: | 164 | 76

Az 1. táblázatból látható, hogy a melléknév határozott alakjával álló szerkezetek az összes szerkezetnek alig egynegyedét teszik ki (24%). A fennmaradó 76%-ban a melléknév nem határozott alakja szerepel. Ha tehát feltételezzük, hogy az összes vizsgált szerkezet egyértelműen azonosítható referenseket jelöl, mivel a dán és/vagy az angol nyelvben határozott főnévi szerkezetekként adták vissza őket, akkor ez azt jelenti, hogy a litvánban az esetek többségében a referens azonosításához elegendő a kontextus, a melléknév határozott alakja pedig szükségtelen. Mivel a mutató névmások és a birtokos szerkezetek önmagukban is határozottságot kölcsönöznek a szerkezetnek, a melléknév határozott alakja ezek mellett redundánsnak tűnhet (vö. Holvoet, Tamulionienė 2006: 26); valószínűleg ezért használják az ilyen szerkezetek többségében a nem határozott alakot (egyébként a lett nyelv az ilyen esetekben más határozottságjelölési stratégiát választott: azokban a módosító szerkezetekben, amelyeket mutató névmások vagy birtokos szerkezetek határoznak meg, kötelező a melléknév határozott alakja, ibid. 23–24). Ha azonban kizárjuk a névmásokat tartalmazó szerkezeteket, azt látjuk, hogy a melléknév határozott alakjával álló főnévi szerkezetek (főnévvel vagy anélkül) 18 pro

¹¹ A táblázatban használt rövidítések magyarázata: ADEF – határozott melléknév, AINDEF – nem határozott melléknév, N – főnév, POS – birtokos névmás vagy a főnév birtokos esete, DEM – a tas, ta mutató névmás.

122

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

az összes szerkezet, míg a határozatlan alakú szerkezetek az összes szerkezet több mint felét (50,9 százalékát) teszik ki. Tehát a gyakorisági kritérium alapján a határozott alak jelölt.

Az anyag elemzése során azt is igyekeztem kideríteni, hogy a határozott melléknevek milyen arányban használatosak a határozottság különböző típusainak kifejezésére. Kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, és bizonyos esetekben még az sem lehetséges, hogy egy főnévi szerkezetet egyértelműen valamelyik típushoz soroljunk. Kari Fraurud (1990) szintén arról számol be, hogy elméleti és módszertani nehézségekbe ütközött, amikor Hawkins osztályozását próbálta alkalmazni hiteles, nem szépirodalmi szövegek főnévi szerkezeteinek vizsgálatára. Néhány példával szemléltetem ezeket a nehézségeket. Tegyük fel, hogy az anaforikus határozottság tipikus esete az, amikor egy dolog első említésekor határozatlan névelőt használnak, a további említésekkor pedig határozottat. A névelős nyelvekben azonban számos olyan eset van, amikor a referenst határozott főnévi szerkezettel vezetik be a diskurzusba (angolul: first mention definites, pl.: the king, the sun). Az első említés a szituatív határozottság körébe tartozik, de ha ugyanaz a szerkezet később többször is előfordul a szövegben, akkor a további említéseket szituatív vagy anaforikus határozottságként kell besorolni? Fraurud úgy próbál megoldást találni, hogy azt állítja: az anaforikus főnévi szerkezet értelmezéséhez szükség van egy antecedenssel fennálló kapcsolatra. Ilyen kapcsolat akkor áll fenn, ha az antecedens határozatlan szerkezet. De hogyan értelmezzük azokat az eseteket, amikor az antecedens tulajdonnév vagy birtokos névmást tartalmazó szerkezet, vagyis inherensen határozott, mint a (18) és (19) példában:

(18) – Er Ina Lipman din søster? – Min søster... – Den berømte sangerinde? DST 10

– Ina Lipman a nővéred? – kérdezi Buzia. – A nővérem... – Az a híres énekesnő? LTA 11

(19) To brødre havde gravet dette beskyttelsesrum. Der gemte de deres lamme mor <...>. Den gamle kvinde var lam i benene, men hendes hænder kunne udrette hvad der skulle være. DST 119

Ezt az óvóhelyet két fivér ásta. Ide rejtették bénult anyjukat <...>. Az idős asszony lába béna volt, de a kezével bármilyen munkát el tudott végezni. LTA 111

Úgy vélem, hogy a (18–19) példák szintén az anaforikus határozottság körébe sorolhatók, de ehhez módosítani kell Fraurud anaforikus főnévi szerkezetre vonatkozó

123

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

szerkezet határozottságát. A (18–19) példák azért is problematikusak, mert az anaforikus főnévi szerkezetben szereplő melléknevet nem említették az antecedenssel együtt. A határozott melléknévi alakok választása azt feltételezi, hogy a címzett tudja: Ina Lipman híres énekesnő, a fivérek anyja pedig idős asszony. A (18) példában a ta mutató névmás lehetővé teszi a melléknév határozott utótagjának elhagyását anélkül, hogy megszakadnának a szöveg koreferenciális kapcsolatai; a (19) példában viszont, ha a határozott alakot határozatlan alakra cseréljük, a bénult anyjuk és az idős asszony közötti koreferenciális kapcsolat megszakad, vagy legalábbis kétértelműség támad: úgy is érthető, hogy egy új referensről van szó, vö.:

(19’) Ezt az óvóhelyet két fivér ásta. Ide rejtették bénult anyjukat <...>.?Az idős asszony lába béna volt, de a kezével bármilyen munkát el tudott végezni.

A (20–20’) példák szintén azt szemléltetik, hogy az antecedens és az anaforikus szerkezet közötti koreferenciális kapcsolat megszakadhat, ha a határozott alakot határozatlanra cseréljük, és nem teszünk hozzá mutató névmást, vö.:

(20) 1955. augusztus 12-én meghalt Thomas Mann, a német író és Nobel-díjas. A híres írót a sors hazánkba is elvezette. http://www.ziniur.lt/apie/pranesimai?item=506

(20’) 1955. augusztus 12-én meghalt Thomas Mann, a német író és Nobel-díjas.?Híres írót / Ezt a híres írót a sors hazánkba is elvezette.

Következésképpen a (19–20) példákban a melléknév határozott alakja kötelező.

A lehetséges kettős értelmezések miatt (különösen nehéz határt húzni a szituatív és a deixikus határozottság között) nem célszerű statisztikát közölni arról, hogyan oszlanak meg a vizsgált szerkezetek a határozottsági típusok szerint. A kutatási anyag mindazonáltal arra enged következtetni, hogy a melléknév határozott alakját anaforikus és szituatív határozottság kifejezésére használják; mint már említettük, azonban verseng a határozatlan alakkal, anaforikus határozottság esetén pedig a mutató névmásokkal is.

124

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

8.1. Anaforikus határozottság

(21) Han ránk hagyta a szélmalmot, néhány lovat, egy fiatal özvegyet és egy csecsemőt. <…> A fiatal özvegy újra férjhez ment, elköltözött valahová messzire, a csecsemőt pedig ránk hagyta. DST 7

Ránk hagyta a malmot, pár lovacskát, egy fiatal özvegyet és egy csecsemőt. <…> a fiatal özvegy férjhez ment, és valahová messzire költözött, a csecsemőt pedig nekünk adta. LTA 8

A (21) példában az anaforikus határozottság klasszikus esetével van dolgunk. Úgy tűnik, a határozott alakot itt nem helyettesíthetnénk határozatlan alakkal (vö.:?egy fiatal özvegy férjhez ment, és valahová messzire költözött). Talán a kifejezés topikstátusza nem teszi ezt lehetővé. Másfelől az anyagban számos olyan eset akadt, amikor a litvánban az anaforikus kifejezés a melléknév határozatlan alakjával szerepel, például:

(22) Ezután kiválasztott magának egy fehér gyalogot és egy feketét <…> A fehér gyalog kicsúszott a tenyeréből. DST 5

Csak ezután vett egy fehér gyalogot és egy feketét <…> A markából kicsúszott egy fehér gyalog. LTA 6

Az artikulusos nyelvekben a (22) példában a határozott alak kötelező. A litván szövegben a melléknév határozatlan alakját határozottra cserélhetnénk (vö.: A markából kicsúszott a fehér gyalog), a melléknév határozatlan alakja azonban elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a szöveg koreferenciáját. Talán a szerző azért választotta a határozatlan alakot, mert a melléknevet tartalmazó kifejezés ebben az esetben reminiszcens. Az anafora és az antecedens közötti nagy távolság (18 mondat) szintén közrejátszhatott a határozatlan alak választásában. A szakirodalomban eltérő vélemények vannak arról, mekkora lehet a legnagyobb távolság az anaforikus kapcsolatban álló főnévi kifejezések között. Egyes szerzők szerint ez nem lehet több 1–3 mondatnál, Chafe azonban szélsőséges esetként olyan példát is említ, amelyben az anaforikus kifejezést 105 oldal választja el az antecedensétől. Chafe hangsúlyozza a kontextus jellegének fontosságát a referens azonosításában:

Valójában úgy tűnik, hogy a kontextus vagy a jelenet a legfontosabb, és a határozottság korlátlan ideig megőrizhető, ha az a későbbi kontextus, amelyben a referenst újra bevezetik, kellően szűk ahhoz, hogy a referens azonosítható legyen (Chafe 1976: 41; kiemelés tőlem — B. S.).

125

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

A vizsgált anyagban olyan példák is előfordultak, amelyekben az anaforikus kapcsolatban álló szerkezetek közötti távolság több oldalt tett ki. A (23) példában az antecedens és az anaforikus szerkezet között 3 oldal van. Ezeken a lapokon a mű egyik szereplője, Janek, arról mesél barátjának, Izsáknak, mi történt azon a napon, amikor az összes zsidót gettóba terelték. Mielőtt belekezd a történetbe, Janek egy kerek, simára kopott kavicsot rugdos. A kavics említése 3 oldallal később mintegy keretbe foglalja a múltbeli eseményekről szóló elbeszélést (ang. flash back), és jelzi az egyik időszintről a másikra való visszatérést. A dán (és az angol) fordításban az anaforikus kapcsolat biztosításához határozott alak szükséges, vö. dán den lille runde sten (ART.DEF kicsi.DEF kerek.DEF kő, „a kerek kavics”), míg a litvánban a melléknév határozatlan alakja szerepel (apvalaus akmenuko már nincs).

(23)

És éppen amikor megáll, belerúg egy kőbe. Kerek, kopott kő volt. Igazán úgy tehettünk, mintha labda volna, és focizhatnánk vele. <…> Továbbmegyünk, Janek meg én. A kerek kavics már nincs előttünk. És ez jó. Hiszen nem volt labda, mi pedig nem vagyunk focisták. DST 28–31

És megállva rugdossa a kavicsot. A kavics kerek, simára kopott. Igazán elképzelhetnénk, hogy labda, és focizhatnánk. <…> Továbbmegyünk. Janek meg én. A kerek kavics már nincs. És ez jó. Egyáltalán nem labda, mi pedig nem vagyunk focisták. LTA 27–30

A (24) példában anaforaláncot látunk, amelyben a referens második, harmadik és negyedik említésekor a tas mutató névmás és a melléknév határozatlan alakja szerepel. Amikor ugyanazt a referenst ötödször és hatodszor említik, a tas névmás elmarad; a szöveg koreferenciájának biztosításához elegendő a főnév a melléknév határozatlan alakjával. A dánban következetesen a határozott alakot használják. A referens hetedik említése a litván szövegben (El kell temetnem egy alvó embert) kétértelmű, mivel az alvó embert szerkezet generikus értelmezésű is lehet. A dán fordításban ez az értelmezés kizáródik: a den sovende mand (ART.DEF alvó ember) szerkezet csak arra a konkrét emberre utal, akit korábban már említettek.

(24)

Egy szakállas férfi közel hajol az arcomhoz és kacsint. <…>

Szakállas ember hajol az arcomhoz, és rám kacsint. <…> Az

126

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

A szakállas férfi legyőzött. <…> Felállok, és meglátom a szakállas férfit, aki rám kacsintott. <…> Halott, a szakállas férfi. <…> Kiterítem a kabátomat, ráhúzom a szakállas férfit. <…> A lövészárok felé kúszunk. Leeresztem a szakállas férfit bele. <…> Most úgy tűnik, mintha aludna. Félek. El kell temetnem az alvó embert. DST 112–114

a szakállas ember elvarázsolt. <…> Felkelek, és meglátom magam mellett azt a szakállas férfit, aki kacsintott <…> Halott, az a szakállas ember. <…> Kiterítem a kabátomat, ráhúzom a szakállas embert. <…> Odamászunk ahhoz a lövészárokhoz. Leeresztem bele a szakállas embert. <…> Most úgy tűnik nekem, hogy alszik. Félek. El kell temetnem az alvó embert. LTA 105–106

Valeckienė szerint „a mai litván irodalmi nyelvben a mutató melléknevek névmási alakban való kifejezése normává vált” (Valeckienė 1959: 191). A vizsgált anyag azt mutatja, hogy a litvánban az anaforikus határozottság kifejezése nem következetesen határozott melléknevekkel történik.

8.2. Szituatív határozottság

(25) Két őr szinte mindig a nagy kapunál áll. DST 14

A nagy kapunál mindig két őr áll. LTA 15

A nagy kapukat a regény első alkalommal említi, mégis mind az artikeles nyelvekben, mind a litvánban határozott alak szerepel. Mivel a regény cselekménye a vilniusi gettóban játszódik, feltételezhető, hogy a címzett tudja, hogy a gettó nagy kapuiról van szó, amelyekből csak egyetlen ilyen van. A (25)-ös példában a melléknév határozott alakját láthatólag nem tudnánk határozatlanra cserélni, mert a határozatlan alakú szerkezet nem egyedi referenst is jelenthet, illetve generikus értelmezést is kaphat, vö.:

(25’) ?A nagy kapuknál mindig két őr áll.

A (26)-os példában a szituatív határozottságot a litvánban szintén a melléknév határozott alakja fejezi ki:

127

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

(26) <…> vajon elmondta-e Gitának az új német géppisztolyt, amelyet a folyóparton ástak el. Tüzelőszerkezetét egy rongyba csavarták, mielőtt elrejtették egy öreg hársfa odvába. DST 105

<…> vajon sikerült-e elmondania Gitának arról az új német géppisztolyról, amelyet a folyóparton ástak el, és amelynek zárját rongyba csavarták, majd elrejtették az öreg hársfa odvában. LTA 98

Egy bizonyos pragmatikai halmazból (a regény szereplői által ismert hársfák közül) kiválasztódik az egyetlen, amelyre a melléknévvel jelölt tulajdonság jellemző.

Másfelől a regényben sok példa található arra, hogy a melléknév határozatlan alakja a litvánban jelöletlen lévén kiválóan használható a szituatív határozottság kifejezésére:

(27) Bárcsak ne lenne körülöttem ennyi ember, akinek ezek a sárga csillagok vannak a ruháján. DST 6 (Azt kívántam, bárcsak kevesebb ember lenne körülöttem, akit azok a sárga csillagok jelölnek. S 3)

Azt kívántam, bárcsak ne lenne körülöttem ennyi ember, akinek sárga csillagok vannak a ruháján. LTA 8

(28) – Janek, akkoriban is jártak az emberek sárga csillagokkal? DST 29 (ang. „Janek, akkoriban az emberek viselték a sárga jelvényeket?” S 26)

– Janek, akkor már voltak sárga foltok? LTA 29

(29) – Még mindig látom magam előtt a keskeny utcát, mondja Janek. DST 29

– Magam előtt látom a keskeny utcácskát – mondja Janekas. LTA 28

(30) Sokáig mentem, és már jó ideje belefáradtam a sárga holdba, amely úgy forog és fordul, mint egy palacsinta <…>. DST 85

Már régóta megyek, és már régen elegem van a sárga holdból, amely úgy hánykolódik, mint egy palacsinta <…>. LTA 79

A (27) példában említett sárga csillagok azok a jelvények, amelyekkel a nácik a gettóban élő zsidók ruháit jelölték meg. A litván nyelvben a melléknév határozatlan alakja használatos (sárga csillagokkal), az artikulust használó nyelvekre való fordításkor pedig határozott főnévi szerkezetet választottak mutató névmásokkal¹²

12

Mivel itt a határozottságot mutató névmások jelölik, ez a példa

128

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

(dánul disse gule stjerner, angolul those yellow stars). A (28) példában ugyanezekről a sárga csillagokról van szó (sárga foltok), ám ezúttal az angol fordításban megmarad a szerkezet határozottsága (angolul the yellow patches), míg a dán fordításban határozatlan főnévi szerkezetet választottak (dánul gule stjerner).

Természetesen nem zárható ki annak lehetősége, hogy a fordítók bizonyos esetekben tévedtek, amikor egyes, határozatlan mellékneveket tartalmazó litván szerkezeteket határozottként értelmeztek. Másfelől túl sok ilyen példa van ahhoz, hogy mindet fordítási hibának lehessen tekinteni. A határozott leírások látszólag indokolatlan választásának van bizonyos stilisztikai hatása: azt a benyomást kelti, hogy a címzett mintegy a történet résztvevője, aki a mesélővel együtt látja az eseményeket, ezért képes azonosítani a hozzájuk kapcsolódó referenseket; a címzett „helybéli”, aki ismeri az összes kis utcát, teret, patakot, mezőt és így tovább. Mindez fokozza az elbeszélés meggyőző erejét, mivel az olvasó azonosul a mű szereplőivel és a mesélővel.

8.3. Tárgyi határozottság

Ez a határozottságtípus főként párbeszédekben fordul elő, amikor a beszélgetés résztvevői a közvetlen beszédhelyzetben jelen lévő tárgyakra mutatnak, például: add ide a hosszú kést! Szépirodalmi szövegben nehezebb ilyen eseteket találni; ebbe a típusba soroltam a deiktikus határozószókat tartalmazó példákat: ott / itt / íme, ez a besorolás azonban feltételes, és a (31–33) példákat szituációs határozottságként is értelmezhetnénk:

(31) Her er den snævre gade. DST 20 Íme a keskeny kis utca. LTA 21

(32) Számít ez most, miután egy egész hónapot, harminc napot éltünk együtt itt, a sekély patak partján? DST 106 Számít ez most, miután egy egész hónapot, harminc napot éltünk együtt itt, a sebes patakpartján LTA 100

(33) Időközben három embert felakasztottak a városban, ott, ahol nem volt gettókerítés, azon a nagy téren DST 121 Abban az időben a városban, ott, ahol nem volt gettókerítés, a nagy térenhárom akasztott ember lógott LTA 113

a tárgyi határozottság körébe sorolható. Másfelől e határozottságtípusok között nem húzhatók meg éles határok, lásd alább.

129

Birutė Spraunienė

A (31–33) példákban a melléknév határozatlan alakja szerepel, de ezt határozott alakra is cserélhetnénk.

8.4. Inferenciális határozottság

A vizsgált anyagban mindössze egyetlen példát találtunk, amelyben az inferenciális határozottságot határozott alak fejezi ki:

(34) Han [Chaim] élve került fogságba, és a börtönkórházba vitték. <…> A legjobb orvosok igyekeztek biztosítani Chaim gyógyulását DST 70–71Őt [Chaimot] élve fogták el, és a börtönkórházba vitték. <…> A legjobb orvosok azon igyekeztek, hogy Chaim felépüljön LTA 66

Az ehhez a típushoz sorolt többi példában határozatlan alak szerepel; ezekben a határozott alak furcsán hangzana, vö.:

(35) Kimehetett a mezőkre, a nagy, kiterjedt rétre. Leülhetett a puha fűbe a réten DST 31 elmehetett a mezőkre, a nagy, széles rétre. Leült volna azon a réten, a puha /?puha (határozott alakú) fűre LTA 31

(36) Nem fiatal, csak egy katona. Nagy kezei vannak <…>. A német sokáig nézi Esthert, én pedig a nehéz kezet és a kifakult, zöld egyenruhaujjat, amely a vállamon nyugszik DST, 92–93Már nem fiatal, az a katona. Nagy a keze <…> A német sokáig nézi Esterát, én pedig a nehéz /?nehéz (határozott alakú) kezet és zöld /?zöld (határozott alakú), kifakult /?kifakult (határozott alakú) katonai ujjat, amely a vállamon nyugszik LTA 87

(37) Han tog om pistolen ved løbet, løftede den højt og knaldede det stumpe skæfte mod min tommelfinger DST 82 Jis paėmė brauningą už vamzdžio, užsimojo ir trenkė buka /?bukąja rankena į mano nykštį LTA 77

Megjegyzendő, hogy a litván példák többségében a határozatlan alak nem cserélhető határozott alakra, jóllehet a főnévi csoport egyértelműen meghatározott leírást ad. Ez arra utal, hogy a határozottság melléknévi alakon való jelölése a litvánban némileg más elveknek engedelmeskedik, mint a határozottság artikulussal való jelölése az artikulust használó nyelvekben. A (35–37) példákban szereplő főnévi csoport határozott, a melléknév azonban újat közöl

130

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

informaciją, jam būdingas predikatyvumas (plg. Larsen 2007: 40). (35) pavyzdį galėtume pakeisti taip: Jis sėdėtų toje pievoje ant žolės, kuri yra minkšta. Daiktavardis žolė yra apibrėžtas dėl sąsajos su pieva, tačiau minkštumas nėra identifikacinis požymis, padedantis nustatyti, apie kokią žolę kalbama. Todėl lietuvių kalboje neteiktina būdvardžio apibrėžiamoji forma. Panagrinėkime dar vieną pavyzdį, kuriame būdvardžio predikatyvumas matyti dar aiškiau, nes būdvardis pateiktas kaip apozicija:

(38) Og han tænkte at dette var den første gang han havde set Basias ben så tæt på, mens de fjedrende bevægede sig for hvert skridt, set hendes lange, smukke hals, hendes katteøjne som glim­te­de så forunderligt og hendes dybt røde læber så nær ved. DST 64 jam atro­dė, kad pirmą kartą iš taip arti mato Basios kojas, spyruokliuo­jančias kartu su žingsniais, kaklą, ilgą ir šiltą, rainas akis, spindinčias keistai, ir raudonas lūpas, visai raudonas. LTA 61

A Basia nyakát szerkezet az inferenciális határozottság körébe sorolható; vö. Larsen állításával: Modification by possessive genitives and possessive adjectives can also be seen as an expression of semantic inference (Larsen 2006: 363). Nyilvánvaló, hogy a hosszú és meleg melléknevek újonnan jellemzik a referenst, és nem segítik annak azonosítását.

Az artikellal rendelkező nyelvekben a határozott főnévi szerkezetek jelzői melléknevei elkerülhetetlenül a határozottságot jelölő determináns hatókörébe kerülnek, határozott alakban használatosak (a dánban az -e végződéssel), és preszupponáltnak tekinthetők (vö. hendes lang-e, smukk-e hals (az ő hosszú-DEF, szép-DEF nyaka, ‚az ő hosszú, szép nyaka‘ a (38) példában). Egyébként a lettben is így van; lásd Holvoet, Tamulionienė 2006: 23–24.

Másfelől nem következtethetünk arra, hogy az inferenciális határozottság esetén a litvánban egyáltalán nem használnak határozott mellékneveket, mivel vannak ilyen példák, például:

(39) Mossa meg az avokádó magját. Merítse tompa végével lefelé egy vízzel töltött pohárba. http://gyvenimas.delfi.lt/archive/article.php?id=6446869

A (39) példában a tompaság azonosító jegy, amely segít kiválasztani a referenst (a beszélő számára releváns magvéget) a megfelelő pragmatikai halmazból, ezért-

131

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

a melléknév határozott alakját használjuk. A határozott melléknév használata azt preszupponálja, hogy minden avokádómagnak van egy tompa vége, amelyből csak egy van.

8.5. Tulajdonnevek

A tulajdonnevek inherensen határozottak, és az artikellal rendelkező nyelvekben többnyire határozottságjelölő nélkül használatosak (vö. ang. *the Mary). A litvánban tulajdonnevek mellett a jelzői melléknevek határozott és határozatlan alakban egyaránt állhatnak, amint azt a (40–41) példák mutatják:

(40)

Ma Rudi az idegeimre megy. Más a neve, de mindenki Rudinak hívja. Tetőtől talpig vörös. A haja olyan, mint a tűz, az arca vörös zászlóra hasonlít <...>. Dühös tekintetem átfúrja a vörös Rudit. DST 68–76

Ma zavar Rudi. Más a neve, de mindenki Rudinak hívja. Valójában teljesen vörös. A haja olyan, mint a tűz, az arca, mint a parázs <...>. Dühös szemmel a vörös Rudira szegezem a tekintetem. LTA 72

(41)

Úgy megyek el, hogy hátra sem nézek, nehogy meglássam a gerendát, ahol Esther most egyedül marad. DST 146 ‚Úgy megyek el, hogy hátra sem nézek, nehogy meglássam a rönköt, ahol Estera egyedül marad ülve‘.

Úgy megyek el, hogy hátra sem nézek, nehogy meglássam a rönköt és a magányos Esterát. LTA 135

A (40) példában a vörösség a referens elválaszthatatlan tulajdonsága (Teljesen vörös). Ezért mind a dánban, mind a litvánban határozott alakot használnak (røde Rudi / raudonąjį Rudį), és nincs más lehetőség. A (41) példában a magányosság nem állandó, elválaszthatatlan tulajdonsága a referensnek. Inkább esetleges jellemző: abban a pillanatban, amikor Izsák elmegy, Estera egyedül marad. Ezért a (41) példában a melléknév határozott alakja nem megfelelő (vö. *a magányos Esterát), a dán fordító pedig teljesen helyesen járt el, amikor a melléknevet predikatív pozícióba helyezte.

Erik Hansen a tulajdonnevek melléknévi módosítókkal való használatának érdekes dán nyelvi eseteit is tárgyalja, amelyekben a melléknév határozott és határozatlan alakban egyaránt állhat (Hansen 2001: 199 kk.; a példák Hansentől származnak):

132

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

(42a) en förkölet Lassen (ART.INDEF ‚megfázott Lassen‘)

(42b) den förkölede Lassen (ART.DEF ‚megfázott Lassen‘)

(43a) *en rødhåret Simonsen (ART.INDEF ‚vörös hajú Simonsen‘)

(43b) den rødhårede Simonsen (ART.DEF ‚vörös hajú Simonsen‘)

Hansen szerint a (42–43) példákban a tulajdonnevek megőrzik határozottságukat, vagyis ebben az esetben nem beszélhetünk köznévvé vált tulajdonnévi lexémáról. Artikelussal és a megfelelő melléknévi módosító formákkal való használatukat Hansen a főnévi szerkezetek információs szerkezetének sajátosságaival magyarázza: a határozott névelő (és a melléknév határozott alakja, amelyet az -e végződés jelez) azt jelzi, hogy a tulajdonság ismert információ, vagyis hogy a címzett már tudja, hogy Lassen meg van fázva (42b példa). Ha a főnévi attribútum új információt közöl, és új módon jellemzi az egyént, határozatlan névelőt használnak (és az azt követő melléknév határozatlan alakját) (42a példa). A (42–43) példák egyfajta (pragmatikai) korlátozást szemléltetnek: a határozatlan névelős melléknév csak akkor használható, ha átmeneti (esetleges) tulajdonságról van szó (42a), míg a melléknév határozott alakja az egyén átmeneti és állandó (jellemző) tulajdonságát egyaránt jelölheti (42b és 43b). A rødhåret melléknév (litvánul ‚vörös hajú‘) határozatlan névelővel a tulajdonnév attribútumaként is előfordulhatna, ha a vörös haj újonnan, véletlenszerűen szerzett, nem állandó tulajdonsága lenne az egyénnek. Ha jellemző, állandó tulajdonságról van szó, a határozott alakot kell használni. Hansen szerint a tulajdonnevek határozatlan névelővel és határozatlan alakú melléknévvel való használata újítás a dán nyelvben. Stilisztikailag jelölt, új szerkezet, amely főként a médiában fordul elő (Hansen 2001: 204).

Hansen szerint hasonló jelenségek figyelhetők meg olyan, közneveket tartalmazó attribútív szerkezetekben is, amelyekben a főnév határozottsága a kontextusból egyértelmű¹³ (Hansen 2001: 201, a példák a szerzőtől származnak):

(44a) hund-en stak snud-en frem

kutya-_DEF dugta ki orr-_DEF előre

‚a kutya kidugta az orrát‘ (az ‚orr‘ főnévre inferenciális határozottság jellemző)

(44b) hund-en stak den våd-e snude frem

¹³ Hansen valamennyi, köznevekkel kapcsolatos példája inferenciális határozottságként sorolható be, noha a szerző nem használja ezt a fogalmat.

133

Birutė Spraunienė

kutya-DEF dugta ART.DEF nedves-DEF orrát előre „a kutya kidugta nedves orrát” (N inferenciálisan meghatározott, A régi (ismert) információt közöl)

(44c) hund-en stak en våd snude frem kutya-DEF dugta ART.INDEF nedves orrát előre „a kutya kidugta nedves orrát” (N inferenciálisan meghatározott, A új információt közöl)

Mindazonáltal ritkák azok a szerkezetek, amelyekben a jelzői melléknevek alakja attól függ, hogy új vagy régi információt közvetítenek-e, a dán nyelvben pedig a jelzői mellékneveket többnyire egyszerűen az adott vagy határozatlan főnévi csoporthoz igazítják.

9. A HATÁROZOTTSÁG KATEGÓRIÁJÁNAK TAGJAI JELÖLTSÉG SZERINTI STÁTUSZA

Amint már említettük, a határozatlan és határozott melléknévi alakok oppozíciójának jelöletlen tagja a litván nyelvben a határozatlan alak. A határozatlan alakokat gyakrabban használják, mint a határozottakat: a vizsgált anyagban a határozatlan alakkal álló szerkezetek az összes szerkezet 76%-át teszik ki, míg a határozott alakkal állók csupán 24%-át. Emellett a kutatásba csak szemantikailag határozott főnévi csoportokat válogattunk be; ha a határozatlan csoportokat is bevonnánk, a határozatlan melléknevek aránya még nagyobb lenne. A határozott és határozatlan alakok eloszlását a következő sémával ábrázolhatnánk:

2. séma. A melléknév határozott és határozatlan alakjainak eloszlása

Határozottság

Határozatlanság

Határozott melléknevek

Határozatlan melléknevek

A határozatlan melléknevek eloszlása lényegesen szélesebb, mint a határozottaké, és mivel jelöletlenek, a határozatlan alakok sok kontextusban helyettesíthetik a határozottakat, fordítva azonban nem.

Érdekes módon az artikulushasználó nyelvekben a határozottság kategóriájának tagjai közötti viszony jelöltség szempontjából ellentétes: a határozott alak jelöletlen,

134

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

o neapibrėžiamoji — žymėta (Van Langendonck 1979: 33 ir 2007: 172). Pagrindinis Van Langendoncko argumentas yra tas, kad neapibrėžtumo semantikai būdingas egzistencinis kvantifikatorius, kuris apibrėžtumui nebūdingas: „definiteness can be rendered by a free variable and indefiniteness by an existential quantifier binding variable“ (Van Langendonck 1979: 41). Apibrėžto daiktavardinio junginio vartojimas reiškia, kad referento egzistavimas diskurso erdvėje yra presuponuotas. Neapibrėžtas daiktavardinis junginys įveda naują referentą į diskurso erdvę. Referento egzistavimas šiuo atveju yra ne presuponuojamas, o teigiamas („not presupposed, but asserted“) (ibid., 38). Anot Van Langendoncko, „apibrėžtumas yra natūraliausia referentinio junginio būsena“¹⁴, t. y., yra didelė tikimybė, kad referentinis junginys bus apibrėžtas. Remdamasis Greenbergo suformuluotais žymėtumo kriterijais (raiškos sudėtingumas (ang. surface complexity), dominavimas (ang. dominance), įvairovė (ang. diversification) ir dažnumas (ang. frequency), autorius įrodinėja, kad neapibrėžtumas yra semantiniu ir sintaksiniu požiūriu sudėtingesnis nei apibrėžtumas. Vienas iš įrodymų nekelia abejonių — apibrėžti daiktavardiniai junginiai yra vartojami žymiai dažniau nei neapibrėžti (Van Langendonck 1979: 49).

Eva Skafte Jensen dán nyelvész (Jensen 2007) a mai dán nyelv határozottsági paradigmájában két oppozíciót különít el:

1. a főnév artikulált alakja — jelöletlen, az artikulus nélküli (tiszta) alak — jelölt;

2. a határozott névelővel álló alak — jelöletlen, a határozatlan névelővel álló alak — jelölt.

Jensen azt is bemutatja, hogy a főnévi szerkezetek jelöltségi státusza a határozottság kategóriájának fejlődésétől és a határozottságjelölők grammatikalizálódásának fokától függően változik. A határozott névelő kialakulásával az ódánban az artikulus nélküli (tiszta) alak az artikulált alakhoz képest jelöletlen volt. Az újonnan kialakult határozott névelő hosszú grammatikalizációs folyamaton ment keresztül, amely során új használati kontextusokra terjedt ki; végül a mai dánban az ódánhoz képest megfordult a határozatlan és a határozott alakok jelöltsége (ang. markedness reversal) — a névelő nélküli alak jelöltté, a névelős alak pedig jelöletlenné vált.

¹⁴ „Definiteness is the most natural state of a referring expression“ (Van Langendonck 1979: 41).

135

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

10. KÖVETKEZTETÉSEK

A tanulmány célja a litván nyelv határozatlan és határozott melléknévi alakjai közötti szemantikai kontraszt feltárása, a határozott alakok eloszlásának vizsgálata, valamint e formák határozottsági kategóriával való kapcsolatának elemzése volt.

A tanulmány amellett érvel, hogy a határozott alakok határozottságot kölcsönöznek a főnévi szerkezetnek, bár ez bizonyos esetekben más — taxonómiai — szinten nyilvánul meg (generikus jelentésű főnévi szerkezetekben). A határozatlan alakok a határozottság jelölése szempontjából közömbösek vagy semlegesek. A határozatlan melléknévi alakot tartalmazó szerkezet lehet határozatlan és határozott is; az egyik vagy másik értelmezés a kontextustól függ. Tehát a határozott melléknévi alak az oppozíció jelölt, a határozatlan pedig a jelöletlen tagja. Ezt az alakok eloszlása is megerősíti: a szemantikailag határozott főnévi szerkezetekben a határozatlan alakok jóval gyakrabban fordulnak elő, mint a határozottak. Nem sok olyan kontextus van, amelyben a határozott alak kötelező: megszólító esetű alakok mellett, ha nincs névszói megszólítás; amikor a határozott melléknév főnévként használatos (bár erre is találnánk kivételeket); valamint az anaforikus határozottság bizonyos eseteiben, amikor az előzmény és az anaforikus főnév szinonimák, és a melléknév nem szerepelt az előzménnyel együtt (lásd a 8. fejezetet); ezeket a kontextusokat még nem vizsgálták teljes körűen. Az elemzés kimutatta, hogy bizonyos esetekben a határozott melléknévi alak litvánul szinte szabályszerűen nem használatos, noha az általa módosított főnévi szerkezet határozott leírást ad. Nem teljesen világos, hogy pontosan mi korlátozza ilyen esetekben a határozott alak használatát, de ez összefügghet a főnévi szerkezet információs szerkezetének sajátosságaival. Úgy tűnik, hogy a melléknév akkor kaphat határozottságjelölő utótagot, ha olyan referenstulajdonságot jelöl, amely a kontextusból ismert vagy előfeltevésként adott, és lehetővé teszi a referens egyértelmű azonosítását (egy bizonyos pragmatikai halmazból való elkülönítését). Ha a melléknévre predikatív jelleg jellemző, vagyis ha új információt közöl, és újszerűen jellemzi a referenst, rendszerint a határozatlan melléknévi alakot használják, annak ellenére, hogy az egész főnévi szerkezet szemantikailag határozott.

136

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

ŠALTINIAI

DST — Icchokas Meras, Det sidste træk. Oversat fra engelsk efter Stalemate af Kirsten Vagn Jensen¹⁵. København: Vindrose, 1981.

HK — Herkus Kunčius, Pilnaties linksm ybės: eseistinė proza. Vilnius: Rašytojų sąjungos leidykla, 1999.

KT — Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas, http://donelaitis.vdu.lt/

LTA — Icchokas Meras, Trys romanai. Lygiosios trunka akimirką, romanas; Ant ko laikosi pasaulis: romanas-baladė; Ties gatvės žibintu, vaikiškas romanas. 3-asis papild. leidimas. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 1998.

S — Icchokas Meras, Stalemate. Translated by Jonas Zdanys. Revised edition. New York: Other Press LLC, 2005.

LITERATŪRA

Ambrazas, V., ed., 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Chafe, W. L. 1976: Givenness, contrastiveness, definiteness, subjects, topics, and point of view. In: C. N. Li, ed., Subject and Topic. New York: Academic Press, 25–55.

Fraurud, K. 1990: Definiteness and the processing of noun phrases in natural discourse. Journal of Semantics 7, 395–433.

Girdenienė, D. 1971: Aktualioji skaida ir jos vaidmuo bei reiškimo būdai lietuvių kalboje. Kalbotyra 22.1, 35–47.

Givón, T. 1995: Functionalism and grammar. Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins.

Hansen, E. & L. Heltoft, spausdinama: Grammatik over det Danske Sprog.

Hansen, E. 2001: Overbestemt og ubestemt proprium. In: H. G. Jacobsen & H. Jørgen-

¹⁵ Į danų k. iš anglų k. pagal Stalemate išvertė Kirsten Vagn Jensen.

137

BIRUTĖ SPRAUNIENĖ

SEN, eds., Glæden ved Grammatik. Udvalgte artikler og afhandlinger. København: Hans Reitzels Forlag, 199–205.

HASPELMATH, M. 1999: Explaining article-possessor complementarity: economic motivation in noun phrase syntax. Language 75.2, 227–243.

HASPELMATH, M. 2006: Against markedness (and what to replace it with). Journal of Linguistics 42, 25–70.

HAWKINS, J. A. 1978: Definiteness and Indefiniteness: A Study in Reference and Grammaticality prediction. London: Croom Helm.

HAWKINS, J. A. 1991: On (in)definite articles: implicatures and (un)grammaticality prediction. Journal of Linguistics 27, 405–442.

HAWKINS, J. A. 2004: Efficiency and Complexity in Grammars. Oxford: Oxford University Press.

HOLVOET, A. & A. TAMULIONIENĖ, 2006: Apibrėžtumo kategorija. In: HOLVOET & MIKULSKAS, red., 2006, 11–32.

HOLVOET, A. & R. MIKULSKAS, red., 2006: Daiktavardinio junginio tyrimai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

JENSEN, E. S. 2007: Der var en gang en mand – om markeret og umarkeret artikelbrug i moderne dansk og gammel dansk. In: H. JØRGENSEN & P. WIDELL, eds., Det bedre argument. Festskrift til Ole Togeby 7. marts 2007. Århus: Wessel og Huitfeldt, 299–320.

LABUTIS, V. 1998: Lietuvių kalbos sintaksė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

LARSEN, K. 2005: The Evolution of the System of Long and Short Adjectives in Old Russian. München: Verlag Otto Sagner.

LARSEN, K. 2006: The distribution of long and short forms of adjectives in Old Russian (as represented by four chronicle texts). Russian Linguistics 30.3, 359–400.

LARSEN, K. 2007: The loss of the attributive short form in Old Russian as a process of grammaticalization. Scando-Slavica 53, 33–57.

138

Paprastųjų ir įvardžiuotinių būdvardžių opozicija lietuvių kalboje

Lyons, C. 1999: Definiteness. Cambridge: Cambridge University Press.

Mik ulskas, R. 2006: Apibrėžiamųjų būdvardžių aprašo perspektyva. In: Holvoet & Mikulskas, red., 2006, 33–66.

Paulauskienė, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija: paskaitos lituanistams. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Rosinas, A. 1972: Žymimasis artikelis lietuvių kalbos tarmėse ir senuosiuose raštuose. Kalbotyra 24.1, 83–89.

Rosinas, A. 1996: Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Ul vydas, K. red., 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija. Vilnius: Mintis.

Valeckienė, A. 1957: Dabartinės lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių vartojimas. Literatūra ir kalba 2, 159–308.

Valeckienė, A. 1986: Apibrėžtumo / neapibrėžtumo kategorija ir pirminė įvardžiuotinių būdvardžių reikšmė. Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 168–189.

Valeckienė, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Van Langendonck, W. 1979: Definiteness as an unmarked category. Linguistische Berichte 63, 33–55.

Van Langendonck, W. 2007: Theory and Typology of Proper Names, Berlin–New York: Mouton de Gruyter.

Birutė Spraunienė

Vilniaus universitetas, Lietuvių kalbos katedra

Universiteto 5, LT-01513 Vilnius, Lietuva

[email protected]

139