JURGITA JAROSLAVIENE

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: dialektológia, fonológia, kísérleti fonetika.

A PRIENAI NYELVJÁRÁS ORRÜREGI SZONÁNSAINAK SPEKTRÁLIS JELLEMZŐI

A Prienai nyelvjárás orrhangjainak spektrális jellemzői

Ö S S Z E F O G L A L Á S

A műszeres vizsgálat adatai alapján a cikk a keleti kaunasi nyelvjáráscsoporthoz tartozó Prienai nyelvjárás orrüregi szonánsainak akusztikai megkülönböztető jegyeit elemzi. A vizsgált hangok spektrális jellemzőinek leírásakor figyelembe veszi a mássalhangzók formánsértékeit és az energia eloszlását (az orrüregi szonánsok minőségi jegyeit a formánsok határozzák meg, csak kevésbé markánsak, mint a magánhangzóknál; emellett az orrhangok spektrumában gyakran jóval több formáns található, mivel képzésükben az orrüregi rezonátor is részt vesz), valamint a szomszédos magánhangzók minőségét, formánsértékeit (különösen az F₂ értékeit), pályáit és szerkezetét. Az [m], [m̂], [n], [n̂] és az orrüregi veláris allofónok spektrális jellemzőinek elkülönítésekor áttekinti a spektrumukban kialakuló antiformánsok értékeit is.

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A jelen cikkben ismertetett kísérleti vizsgálat a keleti kaunasi Prienai nyelvjárás orrhangjainak fő megkülönböztető akusztikai jegyeit vizsgálja. A kapott adatok szerint a Prienai nyelvjárás orrhangjai formánsstruktúrájuk alapján különülnek el a többi hangtól (a magánhangzókhoz hasonlóan főként formánsfrequenciáikkal jellemezhetők, de formánsaik nem olyan hangosak, mint a magánhangzókéi; az orrhangok képzésekor emellett elzárják a hang útját a szájon át, miközben lehetővé teszik, hogy az az orron keresztül távozzon, ami befolyásolja a formánsok relatív amplitúdóját), valamint a környező magánhangzóval alkotott átmeneteik alapján. Mivel az orrhangok egyik fő megkülönböztető jegyét az orális antirezonancia adja az orrhangzási szakaszban, az orrüregi szonoránsok [m], [m̂], [n], [n̂], valamint az orrüregi-veláris allofónok az orális zérus frekvenciaértékei alapján jellemezhetők.

K U L C S S Z A V A K: orrüregi szonoránsok, formáns, antiformáns, spektrális jellemző, akusztikai tulajdonságok.

K U L C S S Z A V A K: orrhangok, formáns, orális zérus, spektrális jellemzők, akusztikai jegyek.

Straipsniai / Articles

105

JURGITA JAROSLAVIEnĖ

0. BEVEZETÉS

A Prienai nyelvjárás nazális szonoránsainak spektrális jellemzőit általános vonásokban a Prienai nyelvjárás hangrendszerének műszeres vizsgálata során írták le (Jaroslavienė 2010: 264–267)¹. Az akusztikai megkülönböztető jegyek részletesebb elemzését azonban eddig nem közölték; nem mérték a magánhangzóba való átmenet (C→V) második formánsának átmenetét, sem a spektrumban kialakuló anti-formánsok helyét és jelentőségét. Ez ösztönzött a vizsgált nyelvjárás nazális szonoránsainak további kutatására; ennek eredményeit ismerteti ez a tanulmány.

0.1. A tanulmány célja

A nazális szonoránsokra (a többi zöngés mássalhangzóhoz hasonlóan) a magánhangzók tulajdonságai is jellemzők: ejtésükkor az alaphang dominál (ezért a zöngés mássalhangzóknak többnyire jól kivehető formánsszerkezetük van); minőségi jegyeiket – a magánhangzókéhoz hasonlóan – a formánsok határozzák meg (különösen az első kettő – F₁, F₂), ám a szonoránsok formánsai kevésbé hangsúlyosak, mint a magánhangzókéi (vö. Girdenis 2003: 221 és az ott idézett irodalom; 224; Ladefoged, Maddieson 2002: 102–136, 182–245; Ladefoged 2005: 49–62, 84 stb.). Emellett a további (orrüregi) rezonátor hatására a nazális hangok spektrumában gyakran több formáns található (lásd Bacevičiūtė 2008: 10; Butkauskaitė 2010: 6, 8; Grigorjevs 2012: 267–272 és az ott idézett irodalom). Az érintett szegmentumok akusztikai sajátosságainak elemzésekor a szomszédos magánhangzók formánsszerkezetét és dinamikáját is figyelembe vesszük², mivel – mint feltételezik,

¹ A litván nyelvjárások mássalhangzórendszerét műszeres módszerekkel kevéssé vizsgálták. A Prienai nyelvjárás mássalhangzóin kívül (2010: 238–267; 2010a: 307–324) kellő részletességgel és rendszerességgel csak az észak-szamogit nyelvjárás mássalhangzóinak spektrális (és hallási) sajátosságait, valamint a mássalhangzók regresszív palatalizációjának a magánhangzók spektrumára gyakorolt hatását írták le (bővebben lásd Girdenis 1967; 2000: 69–78; 258–267; Kliukienė 1992; 1994: 43–52; 1995: 58–68; 1998: 79–85; 2011 stb.). Más műszeres vizsgálatok főként a standard litván mássalhangzórendszer egyes eseteivel foglalkoznak: például Rytis Ambrazevičius a lokuszmérési módszert (angolul loci) alkalmazva leírta a prevokális litván szonoránsok lágy és kemény változatainak differenciális akusztikai jegyeit (2010: 5–10). Megállapította, hogy a lágy és kemény szonoránsok megkülönböztetésében az F₂-lokuszok a legfontosabb jegyek. A kutató ismerteti a vizsgált mássalhangzók F₂- és F₃-lokuszainak mérési eredményeit is, továbbá tárgyalja az artikuláció helyének és a regresszív koartikulációnak a lokuszokra gyakorolt hatását (vö. még Bacevičiūtė 2008: 7–19; Dereškevičiūtė 2008: 15–19; Dereškevičiūtė, Kazlauskienė 2009: 98–111; Ambrazevičius 2012a: 13–18 stb.).

² Az [m], [n] típusú hangok ejtésekor a szájüregben úgynevezett zár keletkezik, a levegőáram azonban akadálytalanul távozik az orron át, és éppen ez az orrüregi rezonancia határozza meg a szomszédos hangok bizonyos spektrális jegyeit (a standard litván nyelv egyes nazalizált magánhangzóinak időtartamára és minőségi sajátosságaira vonatkozó kísérleti vizsgálatról lásd Ledichova 2012: 76–85; vö. még Dereškevičiūtė 2008: 15–19). Ezzel szemben például a zárhangok ejtésekor a szájüregben szintén bizonyos ideig úgynevezett teljes zár keletkezik, majd a beszédszervek hirtelen szétnyílásán keresztül a levegő robbanásszerűen kiáramlik; ezért a zárhangok minőségét pontosabban a szomszédos magánhangzók formánsainak kezdeti vagy végső szakasza mutatja: egyes mássalhangzók az egyik, mások egy másik irányba térítik el azokat (bővebben lásd Girdenis 2003: 224; 1967; Ladefoged 2005: 50; Jaroslavienė 2010:

106

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

a nazális mássalhangzók csak a szomszédos magánhangzók bizonyos spektrális jegyei alapján különíthetők el jól (lásd Girdenis 2003: 224 és az ott idézett irodalom; Kliukienė 1992: 78 és az ott idézett irodalom; 1998: 80; vö. még Bacevičiūtė 2008: 7–19; Jaroslavienė 2010: 261–262; Grigorjevs 2012: 75–80). Egyik nazális szonoránsnak a másiktól való megkülönböztetésekor azonban – amint azt a szonoránsok legújabb kísérleti vizsgálatai is megerősítik – fontos a vizsgált mássalhangzók spektrumában kialakuló anti-formánsok értékének mérése is (vö. Grigorjevs 2012: 275–280; 288–290; 2012a: 22–23; Butkauskaitė 2010: 6 és az ott idézett irodalom; lásd még Ladefoged, Maddieson 2002: 117–118)³.

A tanulmány célja, hogy műszeres vizsgálati adatok alapján elemezze és leírja a Prienai nyelvjárás hangsúlytalan nazális szonoránsainak legfontosabb spektrális jellemzőit, és meghatározza, mely akusztikai sajátosságok különböztetik meg egymástól a vizsgált hangokat.

0.2. A vizsgált anyag és a kutatás módszertana

Priebalsinių fonemų /m/, /m̃/, /n/, /ñ/ alofonų spektro tyrimui pasirinkti tokie tiriamojoje šnektoje vartojami žodžiai: mã.ma. ~ m̃ãma, m̃ã.na. ~ mãna, nã.ma. ~ nãma, nã.ta. ~ nãta, mã.da. ~ mãda, mã.ta. ~ Mãta, dã.ma. ~ dãma, dã.na. ~ dãna, ñĩ.ko. ~ ñýko, mĩ.ñe. ~ mýñe, pĩ.ñe. ~ pýñe, mẽ.ne. ~ mẽñe, mẽ.te. ~ mẽtę, nẽ.še. ~ nẽšę, mã.-na. ~ mẽna, pã.na. ~ pẽna, mó.ko. ~ móko, nó.ko. ~ nóko ir kt. Analizuojant spektrines charakteristikas atsižvelgta ir į gretimų balsių formančių struktūrą ir trajektorijas. Palyginimui papildomai tirtos ir kitų garsų spektro sklaidos ypatybės žodžiuose tã.ka. ~ tãką, kã.pa. ~ kãpą, lã.pa. ~ lãpą, bã.da. ~ bãdą, pã.-da. ~ pãdą, vã.da. ~ vãdą, pĩ.ko. ~ pỹko, pĩ.lę. ~ pỹlę, sẽ.ne. ~ sẽnę, tẽ.ke. ~ tẽkę, kẽ.pe. ~ kẽpę ir pan.

Tekintettel arra, hogy a kemény és lágy mássalhangzók mellett rendszerint nagyon eltérő magánhangzó-allofónok fordulnak elő, továbbá azért, hogy a kemény és lágy hangok (köztük a nazális palatális szonoráns) antiformánsait a lehető legobjektívebben mérhessük, a vizsgálathoz többnyire jelentés nélküli példákat is választottunk rövid, elöl és hátul képzett, nyílt magánhangzókkal: [mama], [m̃em̃e], [nana], [ñeñe], [nan-ka], [ñeñke] stb. E szavaknak csak az első, hangsúlytalan szonoránsát vizsgáltuk: [m], [m̃], [n] és [ñ]; a hangsúlytalan veláris allofónokat [ŋ] és [ŋ̃] a szó belsejében mértük.⁴

A litván prevokális szonoránsok lágyságának és keménységének differenciális akusztikai jegyeiről lásd Ambrazevičius 2010: 5–10 (lásd még az 1. jegyzetet).³

Ezek ejtésekor a szóvégi rövid magánhangzót kiemelték (hangsúlyozták).⁴

Straipsniai / Articles

107

JURGITA JAROSLAVIENĖ

A vizsgált anyagot háromszor, kijelentő intonációval (azaz elszigetelten, külön mondatokként) közvetlenül a számítógépre olvasta be három, beszédhibától mentes, középkorú férfi és egy Prienaiból származó nő. A természetellenesen ejtett példákat nem használtuk fel a vizsgálathoz. Az anyagot *.wav típusú fájlokban mentettük el. A vizsgált elemek kivágásához a Paul Boersma és David Weenink, az Amszterdami Egyetem kutatói által kifejlesztett PRAAT hanganalizáló szoftvert használtuk (az 5.0.34-es és az 5.3.23-as verziót). A spektrális elemzés során először a kivágott szegmensekről (szavakról vagy mássalhangzókról és a szomszédos magánhangzókról) természetes, különböző szürkeségi fokozatú, hang- vagy szó-Visible Speech-típusú spektrogramot készítettünk, legfeljebb 5000 Hz-es frekvenciát választva. Ezután automatikusan megmértük a formánspályákat, és szükség esetén meg is rajzoltuk őket, szintén legfeljebb 5000 Hz-es frekvenciát választva. A természetes spektrogramot és a formánsok dinamikáját ábrázoló rajzokat gyakran egyetlen képpé illesztettük össze, pontosan összehangolva őket a frekvencia és az időtartam tekintetében. A nazális szonoránsokról spektrális metszeteket is készítettünk: a hangok antiformánsainak (vagy zérusformánsainak, angolul oral zeros) mérésekor az úgynevezett FFT- és LPC-görbéket egyetlen ábrába egyesítettük (az FFT és az LPC meghatározásához és méréséhez, valamint egyetlen ábrába való egyesítésükhöz a lett fonetikus, Juris Grigorjevs által ismertetett módszertant alkalmaztuk⁵).

1. A NAZÁLIS MÁSSALHANGZÓK SPEKTRUMÁNAK ÁTTEKINTÉSE

A következőkben a Prienai nyelvjárás nazális szonoránsainak műszeres vizsgálatából származó eredményeket tárgyaljuk és elemezzük.

1.1. A prienai nyelvjárás nazális szonánsainak formánsstruktúrája és energiaeloszlása

A prienai nyelvjárás nazális és nem nazális mássalhangzóinak spektrális jellemzőit összehasonlítva látható (vö. 1–24. ábra, lásd még a 3. jegyzetet), hogy a spektrum energiája sajátos…

⁵ A szonánsok spektrális metszeteinek megrajzolásához először a PRAAT program jobb oldali paneljén meg kell nyitni a vizsgált szó vagy szegmentum spektrogramját, majd a nazális szonáns spektrumának (annak stacionárius részének) kijelölése után a Spectrum: View spectral slice. lehetőséget kell választani. A program bal oldali paneljén megjelenik a kivágott FFT-spektrum neve. Ezután a LPC smoothing lehetőséget kell választani (ugyanabban, a bal oldali panelben), majd a felugró Spectrum: LPC smoothing ablakban megadni a szükséges együtthatókat. Például a Number of peaks értékét ebben a vizsgálatban 26-ra állítottuk (mivel a vizsgált anyagot 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával rögzítették, vagyis ennek fele 22 + 4 (vagy 5) = 26), a Pre-emphasis from (Hz) mezőbe pedig 50.0 került; az OK gombra kattintva automatikusan elkészül a spektrogram spektrális metszetének LPC-rajza (a formánsok pályája). Később a PRAAT program jobb oldali paneljén a már elkészült hangmetszetek FFT- és LPC-rajzait egyesítjük (a rajzok egyesítésekor ismét fontos a frekvenciák és az egyéb szükséges paraméterek helyes megválasztása).

108

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

[m], [m̃], [n], [ñ]⁶ artikulációja szélesebb frekvenciatartományban oszlik el – ez a nazális mássalhangzók egyik akusztikai megkülönböztető sajátsága (Girdenis 1967: 249; 2003: 225; Kliukienė 1992: 134; 1998: 80). Mint említettük, a további rezonátor hatása miatt a nazális szonánsok spektrumában gyakran több formáns található; emellett a nazális rezonancia a szomszédos hangok spektrumát is befolyásolja: ejtésükkor a lágy szájpad nem zárja el teljesen az orrüreg nyílását, és a levegő egy része az orron át távozik (vö. Pakerys 2003: 191; Kliukienė 1998: 80; Girdenis 2003: 224; Murinienė 2007: 62 és mások). Ezért a következő fejezet a szomszédos hangok formánsstruktúrájának sajátosságait is áttekinti. A mássalhangzók [m], [m̃], [n], [ñ], [ŋ] és [ŋ̃] spektrális jellemzőit megkülönböztető vonás – a nazális szonánsok spektrumában kialakuló anti-formánsok és jelentőségük az említett osztály tagjainak egymástól való elkülönítésében –, amelyet a litván nyelvben mindeddig nem vizsgáltak részletesebben műszeres módszerekkel, e tanulmány második részében kerül bővebb tárgyalásra.

Ebben a fejezetben a kapott eredmények és a spektrogramok, valamint a formánspályák rajzainak figyelembevételével először a [m], [m̃], [n], [ñ] minőségi jellemzőit tekintjük át, amelyeket az első két formáns, az F₁ és az F₂ határoz meg. Ezek a szájüregben és részben az orrüregben kialakuló rezonáns üregektől, valamint azok egymáshoz való viszonyától függenek (Girdenis 2003: 221).

A nazális mássalhangzók első formánsa (angolul nasal formant, ritkábban nasal zero⁷) a legalacsonyabb frekvenciatartományban alakul ki (lásd az 1. táblázatot, vö. az 1–24. ábrával), míg a második szorosan összefügg a szomszédos magánhangzó minőségével (ezt fontos figyelembe venni az osztály kemény és lágy tagjainak elkülönítésekor; vö. Kliukienė 1992: 56–57; 78–79; Bacevičiūtė 2008: 10; Ambrazevičius 2010: 8–9; Grigorjevs 2012: 275–280)⁸.

A prienai nyelvjárás vizsgálati adatai szerint az hangsúlytalan [m], [m̃], [n], [ñ] F₁-értékei az izoláltan ejtett szavakban (a szonánsok stacionárius részét mértük) hozzávetőleg 250 és 290 Hz között vannak (lásd az 1. táblázatot): az összesített számítások szerint az [a.] magánhangzó előtt a férfi által ejtett [m] F₁ = 253 Hz; az [n] F₁ = 276 Hz; a nő által ejtett [m] F₁ = 266 Hz; az [n] F₁ = 288 Hz; az [i] magánhangzó előtt a férfi által ejtett [m̃] F₁ = 269 Hz; az [ñ] F₁ = 271 Hz; a nő által ejtett [m̃] F₁ = 268 Hz; az [ñ] F₁ = 275 Hz stb. Mint látható, valamivel magasabb értékűnek bizonyul

⁶ A vizsgált mássalhangzók alapját zöngés elemek alkotják, ezért formánssávjaik meglehetősen jól láthatók. E hangok ejtésekor ugyanis a lágy szájpad leereszkedik, eltávolodik a garat hátsó falától, és a levegő viszonylag szabadon távozik az orron át (vagyis nincs zárfelpattanás, mivel a szájüregben nem alakul ki jelentősebb légnyomás). A litván prevokális szonánsok artikulációs helyének és a fonetikai kontextusnak a lokuszokra gyakorolt hatásáról lásd Ambrazevičius 2010: 8–9. A lett szonánsok akusztikai megkülönböztető sajátságairól lásd Grigorjevs 2012: 267–292.

⁷ Megjegyzendő, hogy egyes kutatók ezt az angol terminust (nasal zero) az anti-formáns (vagy zéró formáns) jelentésében használják, a nazális mássalhangzók F₁-ét pedig nazális formánsnak nevezik (nasal formant) (lásd Ladefoged, Maddieson 2002: 117, 4.6. táblázat).

⁸ Külföldi kutatók adatai szerint (egyes világnyelvek adataira támaszkodva) az [m], [n] F₁-frekvenciatartománya 200, 250 vagy 300 Hz-től 300, 400 vagy 450 Hz-ig terjed (lásd Butkauskaitė 2010: 6 és az ott idézett irodalmat; Grigorjevs 2012: 270 és az ott idézett irodalmat stb.). Peter Ladefoged és Ian Maddieson (2002: 117) például megadja a katalán nazális mássalhangzók első formánsait: [m] F₁ = 250 Hz; [n] F₁ = 280 Hz.

Straipsniai / Articles

109

JURGITA JAROSLAVIENĖ

1. ÁBRA. A mą.ma. ~ mąmą szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

2. ÁBRA. A mą.na. ~ mąną szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

3. ÁBRA. A ná.ma. ~ namą szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

4. ÁBRA. A mą.ma. ~ mąmą szó spektrogramja (női hang)

5. ÁBRA. A ná.ma. ~ namą szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

6. ÁBRA. A sná.pa. ~ snąpą szó spektrogramja (női hang)

110

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

A prienai nyelvjárás nazális szonánsainak spektrális jellemzői

7. ÁBRA. A ná.ma. ~ námą szó spektrogramja (női hang)

8. ÁBRA. A má.na. ~ mėną szó spektrogramja (női hang)

9. ÁBRA. A mė.ne. ~ mėnę szó spektrogramja (női hang)

10. ÁBRA. A mā.na. ~ māną szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

11. ÁBRA. A mā.na. ~ mėną szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

12. ÁBRA. A mé.ne. ~ mėnę szó spektrogramja (az 1. férfi hangja)

Straipsniai / Articles

111

JURGITA JAROSLAVIENĖ

13. ÁBRA. A nìko. ~ nyko szó spektrogramja (a 2. férfi hangja)

14. ÁBRA. A mìnė. ~ myné szó spektrogramja (a 2. férfi hangja)

15. ÁBRA. A móko. ~ móko szó spektrogramja (a 2. férfi hangja)

16. ÁBRA. A nóko. ~ nóko szó spektrogramja (a 2. férfi hangja)

a kemény dentális [n] első formánsa alacsonyabb, mint a megfelelő labiálisé [m], a palatalizált szonánsok F₁-értékei pedig nagyon hasonlóak; a megfelelő kemény és palatalizált osztálytagokat összehasonlítva azonban a [m̃] és [ñ] F₁-értékei gyakrabban hajlamosak magasabbak lenni. A vizsgált nyelvjárás folyamatos beszédben ejtett szonánsainak [m] és [n] első formánsa nem különbözik, de a magasabb frekvenciájú tartományban alakul ki (az összesített adatok szerint a férfiak által ejtett [m] és [n] F₁ = 360 Hz), mint az izoláltan ejtett megfelelő szavakban⁹.

⁹ Következésképpen az adatok összehasonlításakor valóban fontos figyelembe venni nemcsak a vizsgált hangok fonetikai környezetét és szegmentumok feletti elemeit (például a hangsúlyos mássalhangzók spektruma gyakran intenzívebb, a hangok általában sokkal hosszabbak, mint a megfelelő hangsúlytalanok stb.), hanem más tényezőket is (a beszédtempót, az intonációt stb.). Igaz, a nazális szonánsok időtartamát ebben a munkában külön nem vizsgálták; csupán arra figyeltek fel, hogy minimális párok összehasonlításakor (vagyis nem véletlenszerű esetekben) a hangsúlytalan [m] mássalhangzó hosszabb, mint a megfelelő hangsúlytalan [n].

112

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

Az észak-zsémájt nyelvjárásban a palatalizált és a kemény nazális szonánsok spektruma alig különbözik. Feltételezik, hogy a mássalhangzók nazalizációja valószínűleg elnyomja a keménység és palatalizáltság jegyét, amely így csak a szomszédos magánhangzókból érzékelhető (lásd Kliukienė 1992: 57, 44. jegyzet, 63, 13. táblázat). Ezért feltételezik, hogy ebben a nyelvjárásban az [m]: [m̑], [n]: [n̑] oppozíciót csak a magánhangzók tartják fenn (ugyanott, 57, 78–79).

¹ TÁBLÁZAT. A prienai nyelvjárás nazális szonánsainak összesített elsőformáns-értékei izoláltan ejtett szavakban¹⁰

Hang | [<m>a.] | [<m̂>e.] | [<n>a.] | [<n̂>e.] | [<m>oˑ] | [<m̂>iˑ] | [<n>oˑ] | [<n̂>iˑ] Adatközlő | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) | F₁ (Hz) Férfihang | 253 | 285 | 276 | 287 | 250 | 269 | 264 | 271 Női hang | 266 | 287 | 288 | 289 | 264 | 268 | 268 | 275

A prienai nyelvjárás [m], [m̂], [n] és [n̂] hangjainak második formánsa (F₂) azt mutatja, hogy a labiális hangok, [m] és [m̂], mélyebb hangszínűek (lásd 2. táblázat); ha azonban csak az osztály palatalizált tagjait, [m̂]-t és [n̂]-t hasonlítjuk össze, látható, hogy a második formáns frekvenciatartománya egészen hasonló is lehet; például a hosszú, felső nyelvállású [iˑ] magánhangzó előtt az [m̂] és [n̂] szonánsok F₂-értékei alig különböznek. A középső nyelvállású, pozicionálisan hosszú [e.] magánhangzó előtt ejtett [m̂] és [n̂] F₂-értéke szintén alig tér el; csak az a tendencia figyelhető meg, hogy a palatalizált nem labiális hangot gyakrabban ejtik magasabb hangszínnel (lásd 2. táblázat).

² TÁBLÁZAT. A prienai nyelvjárás nazális szonánsainak összesített másodikformáns-értékei izoláltan ejtett szavakban¹¹

Hang | [<m>a.] | [<m̂>e.] | [<n>a.] | [<n̂>e.] | [<m>oˑ] | [<m̂>iˑ] | [<n>oˑ] | [<n̂>iˑ] Adatközlő | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) | F₂ (Hz) Férfihang | 1041 | 1623(?) | 1378 | 1704(?) | 800 | 2327(?) | 1051 | 2320(?) Női hang | 1126 | 1764(?) | 1309 | 1822(?) | 729 | 2463(?) | 1110 | 2499(?)

¹⁰ Az 1. és 2. táblázat szögletes zárójelei a nazális szonáns után következő magánhangzót jelölik; a mért szonánsok mintanagysága férfihangnál n = 36, női hangnál n = 12–24.

¹¹ A táblázatban a kérdőjelek arra hívják fel a figyelmet, hogy a stacionárius szakasz formánsának meghatározása nehéz volt, mivel a palatalizált nazális szonánsok spektruma sokkal gyakrabban teljesen elhalványul, mint a megfelelő kemény hangoké; ezért a kiszámított F₂-értékek nem tekinthetők megbízhatónak a palatalizált [m̂] és [n̂] spektrális jellemzőinek megkülönböztetésekor. Sokkal megbízhatóbb a CV típusú kapcsolatok, azaz a mássalhangzó végének és a magánhangzó kezdetének, másképpen a magánhangzóba való átmenetnek az F₂-lokalizációját mérni; fontos továbbá figyelembe venni a magánhangzók F₂-dinamikáját is (lásd a 3. táblázatot, továbbá vö. Ambrazevičius 2010: 9, 4. ábra; Grigorjevs 2012: 279, 2. táblázat).

Straipsniai / Articles

113

JURGITA JAROSLAVIENE

A mondatokban ejtett prienai nyelvjárási szonoránsok [m], [n] (ha mellettük [a.] típusú magánhangzó áll) második formánsa valamivel magasabb, mint a megfelelő, izoláltan ejtett szavakban: az összesített adatok szerint a folyamatos beszédben az [m] F₂ = 1190–1240 Hz, az [n] F₂ = 1310–1390 Hz. A palatális és veláris allofónok összehasonlításakor megállapítható, hogy a vizsgált palatális szonoránsok spektruma gyakrabban elhalványul, különösen az F₂-é; ezért a veláris és palatális szonoránsok megbízhatóbb akusztikai megkülönböztető jegyének a mássalhangzó és a szomszédos magánhangzó formánsátmenete és dinamikája tekinthető (bővebben lásd e tanulmány következő fejezetét; vö. még Ladefoged, Maddieson 2002: 116–117; Ambrazevičius 2010; 2012).

A nazális szonoránsok harmadik formánsa (különösen vö. 2., 5–7., 10., 15., 19. és más ábrák) a további rezonátor hatására teljesen el is halványulhat. Statisztikai számítások alapján megállapítottuk, hogy a palatális szonoránsok F₃-a gyakrabban magasabb a megfelelő velárisokénál.

Az alábbiakban a nazális szonoránsok és a szomszédos magánhangzók spektrális jegyeit tekintjük át (a formánsok szerkezetét és dinamikáját, valamint a C→V F₂ átmenetét).

1.2. A nazális szonoránsok és a szomszédos magánhangzók spektrális jegyei

Több mint 500 spektrogram elemzése után (példákat lásd az 1–24. ábrán) először is egyértelműen látható, hogy a nazális szonoránsok melletti magánhangzók formánsszerkezete és dinamikája némileg eltér a nem nazális mássalhangzók melletti magánhangzókétól. Például az [m] és [n] ejtésekor a nazális rezonancia miatt az [a.] második formánsa lejjebb kerül, a harmadik pedig valamivel magasabb, és többnyire elhalványul (vö. Ladefoged, Maddieson 2002: 299–300). A magánhangzó első formánsa is hajlamos halványabbá és valamivel magasabbá válni a nazális formáns hatására (vö. uo. 117, 299–300; Girdenis 2003: 225; Ladefoged 2005: 55–56, 84–85 stb.). Ezért úgy tűnik, hogy a nazalizált [a.] első két formánsa nagyon közel helyezkedik el egymáshoz (nagyjából az 1000 Hz-es határ körül).

Különösen fontos a magánhangzók második formánsának dinamikája: például a veláris nazális mássalhangzók között a hátsó (különösen az alsó nyelvállású) magánhangzók második formánsa gyakran a teljes ejtés során alacsonyabb; egy nazális mássalhangzó mellett az azonos minőségű magánhangzó, illetve a zárhangok F₂-e többnyire csak az ejtés egy bizonyos szakaszában kerül lejjebb (lásd Jaroslavienė 2010: 261–264). A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a nazális szonoránsok hatására a mellettük álló hátsó magánhangzók rendszerint mélyebb hangszínűek és hátrébb képzettek, mint a megfelelő, nem nazális mássalhangzók melletti magánhangzók (vö. még Ledichova 2012: 79–85). A palatális szonoránsok mellett az elöl képzett magánhangzók első és harmadik formánsa erősebben elhalványul, mint a palatális nem nazális hangok mellett (vö. a 11., 12–14. és más ábrákat), de a magánhangzó [a.] esetéhez hasonló, kifejezett másodikformáns-csökkenés nem figyelhető meg.

Az alábbiakban konkrét példákat tekintünk át, vagyis a palatális [m̃], [ñ], illetve a veláris [m], [n] között vagy mellett álló magánhangzók spektrális jellemzőit, valamint a nazalizáció hatását a magánhangzó-formánsok energiaeloszlására és dinamikájára.

Például a mã.da. ~ mądą (vö. 17. ábra), mã.ta. ~ Mątą (vö. 19. ábra), ná.ta. ~ natą (vö. 23. ábra), sná.pa. ~ snąpą (vö. 6. ábra) szavakban az első [a.] második for-

114

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

A Prienai nyelvjárás nazális szonánsainak spektrális jellemzői

17. ÁBRA. A mã.da. ~ mãdą szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

18. ÁBRA. A bã.da. ~ bãdą szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

19. ÁBRA. A mã.ta. ~ Mãtą szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

20. ÁBRA. A bã.ta. ~ bãtą szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

21. ÁBRA. A kã.pa. ~ kãpą szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

22. ÁBRA. A tã.ka. ~ tãką szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

Straipsniai / Articles

115

JURGITA JAROSLAVIENĖ

2 3. Á B R A. A ná.ta. ~ nãta szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

2 4. Á B R A. A dã.ta. ~ dãta szó spektrogramja (a 3. férfi beszélő hangja)

formánsa a hang teljes időtartama alatt vagy gyakrabban annak egy részében (többnyire a hang közepén) alacsonyabb, míg a harmadik formáns gyakrabban magasabb és halványabb, mint a két nem nazális mássalhangzó között álló megfelelő magánhangzóé a bá.da. ~ bãdą (vö. 18. ábra), bá.ta. ~ bãtą (vö. 20. ábra), tá.ka. ~ tãką (vö. 22. ábra), dá.ta. ~ dãtą (vö. 24. ábra), ká.pa. ~ kãpą szavakban. Az [a.] magánhangzó a leginkább nazalizálódik két nazális szonáns között, azaz a má.ma. ~ mãmą (vö. 1., 4. ábra), ná.ma. ~ nãmą (vö. 3., 5., 7. ábra), má.na. ~ mãną (vö. 2., 10. ábra) stb. A nazalizáció mértékét nemcsak az [a.] magánhangzó első két, egymáshoz közel elhelyezkedő formánsa mutatja (az F₂ a teljes ejtés során alacsonyabb, az F₁ pedig magasabb), hanem az energiájuk intenzitása is: minél erősebb a nazalizáció, annál halványabb (és magasabb) a nazalizált magánhangzó harmadik formánsa.

A többi hosszú és rövid magánhangzó spektrumát nazális és nem nazális mássalhangzók mellett vizsgálva szintén megfigyelték, hogy két nazális szonáns között a magánhangzók nazalizációja a legerősebb: a magánhangzók harmadik formánsa gyakrabban magasabb, az első formáns intenzitása pedig kissé halványabb¹². Számos kutató megfigyelte, hogy a nazális mássalhangzók hajlamosak az adott szó valamennyi magánhangzóját nazalizálni (Kliukienė 1998: 80; Pakerys 2003: 191–192; Murinienė 2007: 62 és mások; vö. még Ledichova 2012: 79–85).

Összefoglalva, a nazalizált [a.], [e.], [o.], [i̇] (vagyis nazális mássalhangzók mellett vagy között álló) magánhangzók formánsainak dinamikai paramétereit (a magánhangzók F₂-értékeit közvetlenül a hang kezdetén, vagyis a magánhangzókezdetnél, valamint a közepén mérték) a 3. táblázat mutatja be. Amint látható (lásd a 3. táblázatot), a női és a férfihangok második formánsának pályái kissé eltérnek: a férfi által ejtett magánhangzók F₂-pályái egyenletesebbek a női hangénál (emellett a női hang formánsértékei többnyire magasabbak, mint a férfihangéi). Emlékeztetünk arra, hogy az F₂ kezdeti lokalizációja (vagyis a mássalhangzó végének és a magánhangzó kezdetének lokalizációja) szorosan összefügg a nazális szonáns és a szomszédos magánhangzó artikulációs helyével.

¹² Vö. továbbá egyes világnyelvek nazalizált magánhangzóinak vizsgálatakor megállapított megfelelő spektrális jellemzőket (Ladefoged, Maddieson 2002: 298–300).

116

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

³ TÁBLÁZAT. A prienai nyelvjárás egyes magánhangzóinak kezdeti (F₂_pr.) és középső (F₂_vid.) formánsai (Hz-ben)¹³

Következő magánhangzó [a.] [e.] [o˙] [i˙] Szono-ráns F₂_pr. F₂_vid. F₂_pr. F₂_vid. F₂_pr. F₂_vid. F₂_pr. F₂_vid. [m] férfi 1095 1267 860 724 nő 1191 1334 928 711 [m̃] férfi 1717 1828 2371 2563 nő 1770 1850 2569 2679 [n] férfi 1339 1304 904 762 nő 1452 1293 964 773 [ñ] férfi 1764 1807 2455 2500 nő 1840 1723 2600 2645

A kemény és lágy nazális szonoránsok allofónjainak spektrális sajátosságait, a formánsok szerkezetét és minőségét, valamint a szomszédos hangok formánsainak energiaeloszlását és pályáját (különösen az F₂-ét) összehasonlítva néhány összegző következtetés vonható le:

• a nazális szonoránsok spektrumában a minőséget meghatározó formáns sávok meglehetősen jól láthatók; a nazális hangok spektrumában gyakran több formáns jelenik meg; a nazális szonoránsokra jellemző, hogy az energia a spektrumban szélesebb frekvenciatartományban oszlik el a további rezonátor hatása miatt;

• a nazális szonoránsokra jellemző a rendkívül alacsony frekvenciájú első, más néven nazális formáns (az összesített adatok szerint az izoláltan ejtett szavakban [m], [n], [m̃], [ñ] F₁ = 250–290 Hz);

• a nazális szonoránsok második formánsának helye a szomszédos magánhangzó minőségével függ össze ([m̃], [ñ] jóval magasabb hangszínű hangok, mint a megfelelő kemény [m], [n]);

• a nazalizált magánhangzók formánsainak (különösen az F₃-nak) energiája gyakran elhalványul, a zárt magánhangzók F₂-je pedig alacsonyabbá válik;

• a nazális szonoránsok hatására a szomszédos magánhangzók, különösen a hátul képzett hangok, általában mélyebb hangszínűek és hátrébb képzettek, mint a megfelelő, nem nazális mássalhangzók mellett; ez a hatás azonban nem egyforma: nazális szonoránsok között a magánhangzók nazalizálódnak a legnagyobb mértékben, nagyobb mértékben, mint közvetlenül egyetlen nazális szonoráns mellett; két nazális szonoráns mellett, különösen azok között, a magánhangzók harmadik formánsa többnyire magasabb, az első pedig kissé elhalványult, és hajlamos magasabb lenni (vagyis a nazális formáns hatására közelebb kerül az F₂-höz).

¹³ A formánsértékeket ugyanazokban az izoláltan ejtett szavakban mértük, mint az 1. és 2. táblázatban; lásd még a 10. jegyzetet. Megjegyzendő, hogy a mássalhangzó–magánhangzó átmenet és a magánhangzó kezdetének szegmentálása meglehetősen problémás. A formánsértékek megállapításakor először a mássalhangzó és a magánhangzó auditív benyomását, az oszcillogramokat stb. vettük figyelembe. A prienai nyelvjárás izolált és folyamatos beszédben ejtett magánhangzóinak F₂-értékeit és értékelését lásd Jaroslavienė 2011: 65–86.

Straipsniai / Articles

117

JURGITA JAROSLAVIENĖ

2. AZ ORRSONORÁNSOK AKUSZTIKAI MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEGYEI

Az orrhangú mássalhangzók spektrumának áttekintése azt mutatta, hogy a prienai nyelvjárás többi hangjától a vizsgált mássalhangzókat elsősorban az orrsonoránsokra jellemző, szélesebb frekvenciatartományban megoszló spektrális energia, valamint a szomszédos magánhangzó spektrális jellemzői különböztetik meg: a formánsértékek és -dinamika (különösen a második formáns), az intenzitás, az energia eloszlása stb. Megállapítottuk, hogy az orrsonoránsok első formánsa az alacsony frekvenciák tartományában alakul ki (lásd az 1. táblázatot), a második pedig szorosan összefügg a szomszédos magánhangzó minőségével (lásd a 2. és 3. táblázatot). A leíró jellegű lágy és kemény sonoránsok megkülönböztető akusztikai jegyei nemcsak a mássalhangzók spektrális jellemzőivel és a C→V (vagy ennek megfelelően a V→C¹⁴) formánsátmenetekkel és dinamikával írhatók le (lásd a 3. táblázatot, valamint vö. a fent közölt ábrákkal), hanem az antiformánsok értékeivel is (lásd a 4. táblázatot). Más szóval, a [m], [m̃], [n], [n̂], [ŋ] és [ŋ̂]¹⁵ pontosabb megkülönböztetéséhez egy további, igen fontos jegyet is figyelembe kell venni: az antiformánsokat, amelyek a fent közölt spektrogramokból és a formánspályák rajzaiból nehezen állapíthatók meg. Ezért a FFT-spektrumok és az LPC-pályák együttes grafikonjait rajzoltuk meg (például lásd a 25–30. ábrát).

A kemény és lágy [m], [m̃], [n], [n̂], [ŋ] és [ŋ̂] antiformánsainak (Z₁) spektrumbeli helye szorosan összefügg artikulációs sajátosságaikkal (az artikuláció helyével), amelyeket bizonyos mértékben az utánuk következő magánhangzók is befolyásolnak; a férfiak és a nők által ejtett sonoránsok Z₁-értékei szintén eltérhetnek, a viszonyok azonban mindig állandóak maradnak (vö. Grigorjevs 2012: 267–272 és az ott idézett szakirodalom, 276–278; továbbá vö. Ladefoged, Maddieson 2002: 116–118; Butkauskaitė 2010: 6 és az ott idézett szakirodalom stb.).

4. TÁBLÁZAT. A prienai nyelvjárás orrsonoránsainak antiformánsértékei (Z₁), hertzben¹⁶

Sonoráns

[m]

[m̃]

[n]

[n̂]

[ŋ]

[ŋ̂]

Adatközlő (összesített adatok)

Férfi

600–900

1000–1250

900–1300

1400–1800

1900–2300

3200–4000

Nő

600–800

900–1300

1000–1400

1600–2000

2100–2400

2800–3700

A prienai nyelvjárás vizsgált mássalhangzóinak kutatási adatai alapján összességében a férfi adatközlők és a nő által ejtett azonos kemény vagy lágy orrsonoránsok anti-

A VC típusú kapcsolatok formánsátmenetét és dinamikáját a jelen tanulmány nem elemzi részletesebben.

A nyelv elülső, fogmedri [ŋ] ([ŋ̂]) a nyelv hátulsó [k], [g] (és a nyelv középső [k̂], [ĝ]) előtt nyelv hátulsó, veláris [ŋ]-ként (illetve ennek megfelelően nyelv középső, palatális [ŋ̂]-ként) ejtődik (Pakerys 2003: 134).

Emlékeztetünk arra, hogy a nazális szonánsok antiformánsait nemcsak nem rövid, hanem rövid magánhangzók mellett is mértük (bővebben lásd „A vizsgált anyag és a kutatás módszertana” című fejezetet).

118

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

A formánsok (Hz-ben megadott) intervallumai jelentősen átfedik egymást (a férfiak által ejtett nazális szonánsok Z₁ értékei gyakran alacsonyabbak, kivéve a [m]-et és a veláris [ŋ]-et), a tendenciák azonban minden esetben hasonlóak: a labiális [m] Z₁-je az alacsonyabb frekvenciák tartományában helyezkedik el, mint a megfelelő nem labiális szonánsé [n], a [ŋ] antiformánsa pedig a magasabb frekvenciák tartományában, mint a megfelelő [ɲ]-é. A legmagasabb frekvenciák tartományában található a veláris [ŋ] és [ɲ] antiformánsa (lásd a 4. táblázatot).

Hogy a [m], [ɲ], [n], [ɲ], [ŋ] és [ɲ] antiformánsai különböznek, jól látható a vizsgált beszélők magánhangzó előtti szakaszainak spektrális metszeteit ábrázoló rajzokon (azaz az FFT-spektrum és az LPC-trajektória együttes grafikonjain), ahol az LPC-trajektória és az FFT-spektrum között kialakuló kisebb vagy nagyobb rést a Z₁ helye és értéke is mutatja (vö. 25–30. ábra).

25. ÁBRA. A kemény [m] spektrális metszete (balra a nő, jobbra a férfi ejtése)

26. ÁBRA. A lágy [m] spektrális metszete (balra a nő, jobbra a férfi ejtése)

A 25. és 26. ábra példái alapján a kemény [m] antiformánsa körülbelül 700 Hz-nél (női ejtés) és 750 Hz-nél (férfi ejtés) alakul ki, míg a lágy Z₁ antiformánsa 1100 Hz-nél (női ejtés), illetve 1000 Hz-nél (férfi ejtés) kezdődik¹⁷.

¹⁷ Egyes nyelvekben a nazális szonáns [m] antiformánsa hasonló frekvenciatartományban alakul ki (vö. Grigorjevs 2012: 270 és az ott hivatkozott irodalom, 278; Butkauskaitė 2010: 6 és az ott hivatkozott irodalom).

Straipsniai / Articles

119

JURGITA JAROSLAVIĖNĖ

2 7. ÁBRA. A kemény [ŋ] spektrális metszete (balra nő, jobbra férfi ejtette ki)

2 8. ÁBRA. A lágy [ŋ̇] spektrális metszete (balra nő, jobbra férfi ejtette ki)

A 27. és 28. ábrából látható, hogy a férfi által ejtett [ŋ] antiformánsa körülbelül 1000 Hz-től kezdődik, míg a nő által ejtett [ŋ] antiformánsa 1100 Hz-től, vagyis magasabban, mint a megfelelő ajakhangú szonoráns esetében. A lágy [ŋ̇] Z₁ körülbelül 1600 Hz-től kezdődik – ez is magasabb, mint a megfelelő [m] esetében.

A lágy és kemény nazális veláris allofónok antiformánsai sem esnek egybe: a 29. ábrán az [ŋ] Z₁ körülbelül 2000 Hz-től alakul ki, míg az [ŋ̇] antiformánsa magasabb – 3000 Hz fölött kezdődik (lásd a 30. ábrát).

A vizsgálati anyag azt mutatja, hogy ugyanazon (azaz kemény vagy lágy) szonoráns antiformánsainak frekvenciatartománya a szomszédos (későbbi) magánhangzó minősége (és mennyisége) miatt némileg változhat: a [ṁ], [ŋ̇] Z₁ valamivel magasabb feszes, hosszú, magas hangszínű [i̇] magánhangzó előtt, mint a megfelelő rövid [i] előtt; az [a] előtt pedig a szonoránsok [m], [ŋ] Z₁-je gyakran magasabb, mint [u] előtt, és így tovább.

A nem ajakhangú [ŋ], [ŋ̇], és különösen a [ŋ̩], [ŋ̩́] ejtésekor az antiformánsok magasabbak, mint az ajakhangú szonoránsok esetében – ez nagymértékben az artikuláció helyétől függ: a szájüreg (és részben az orrüreg) rezonanciaterének méretétől, valamint a nyelv szájüregbeli helyzetétől és

120

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

29. ÁBRA. A veláris [ŋ] spektrális metszete (balra nő, jobbra férfi ejtette ki)

30. ÁBRA. A veláris [ŋ̃] spektrális metszete (balra nő, jobbra férfi ejtette ki)

előre-hátra irányuló elmozdulásától, amelyet némileg a szomszédos magánhangzó artikulációja is befolyásol (vö. Grigorjevs 2012: 269 és az ott hivatkozott irodalom, 276–279). A nazális hang antiformánsa a veláris [ŋ], [ŋ̃] ejtésekor a legmagasabb, vagyis amikor a szájüregi rezonanciatér a legrövidebb, és a nyelv középső része a lágy szájpad felé húzódik.

Az akusztikai megkülönböztető jegyek vizsgálati eredményeit röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy:

• a Prienai nyelvjárás nazális szonoránsainak akusztikai megkülönböztető jegyeit leírva figyelembe kell venni mind maguknak a szonoránsoknak a minőségi jegyeit meghatározó formánsokat, mind a szomszédos hangok spektrális jellemzőit, valamint a CV második formánsátmenetét (és annak dinamikáját). A CV második formánsának átmenete és dinamikája a lágy és kemény nazális szonoránsok artikulációs helyének egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. Mindez megkülönbözteti a leírt mássalhangzókat, és elkülöníti őket a többi hangtól;

• az [m], [m̃], [n], [ñ], [ŋ], [ŋ̃] egymástól való megkülönböztetésében az antiformánsok értékei is nagyon fontosak; ezek különösen a hang képzésének helyétől függenek (a szájüreg rezonanciaterének

Straipsniai / Articles

121

JURGITA JAROSLAVIENĖ

az üreg mérete és alakja, a nyelv elmozdulása, valamint néhány más, a szonáns ejtésekor megjelenő artikulációs sajátosság):

minden esetben a labiális [m] antiformánsa alacsonyabb, mint a megfelelő nem labiális szonánsé ([n̪]), és különösen a palatális allofóné ([ŋʲ]);

az adatok összegzése alapján a férfi által ejtett [m] és [n] Z₁-értékei különböznek a legkevésbé;

A prienai nyelvjárásban a vizsgált nazális mássalhangzók közül a palatális allofónok antiformánsai a legmagasabbak;

a palatális és veláris mássalhangzókat összehasonlítva látható, hogy a megfelelő [m̃], [ñ] és [ŋ̃] Z₁-értékei magasabbak.

3.

A LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEK

A prienai nyelvjárás nazális szonánsainak instrumentális vizsgálatából származó eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált mássalhangzók akusztikai sajátosságaik, valamint a mássalhangzók és a szomszédos magánhangzók spektrális jellemzői alapján különíthetők el:

A szonánsok minőségi jegyeit különösen az alacsony frekvenciájú első (vagy nazális) formáns, valamint a szonánsok és a szomszédos magánhangzók kezdeti (vagy bevezető) második formánsa és annak dinamikája határozza meg; emellett fontos a vizsgált mássalhangzók és a szomszédos hangok formánsstruktúrája, a formánsok száma és intenzitása, valamint a spektrum szóródása is. A nazális szonánsokra a spektrum energiájának szélesebb frekvenciatartományban való eloszlása jellemző a kiegészítő rezonátor hatása miatt.

A nazális mássalhangzók mellett vagy között álló magánhangzók első formánsa gyakran kissé elhalványul és magasabbá válik (a nazális formáns hatása miatt); a szomszédos magánhangzók harmadik formánsa is gyakran magasabb. Két nazális szonáns között a magánhangzók erősebben nazalizálódnak, mint egyetlen nazális szonáns mellett: például a veláris nazális mássalhangzók között a hátsó (különösen az alsó nyelvállású) magánhangzók második formánsa a kiejtés teljes időtartama alatt alacsonyabb; egyetlen nazális mássalhangzó mellett azonos minőségű és hosszúságú magánhangzóknál az F₂ rendszerint csak bizonyos ideig csökken.

Az [m], [m̃], [n], [ñ], [ŋ] és [ŋ̃] nazális szonánsok egymástól való megkülönböztetésében különösen fontos a spektrumukban kialakuló Z₁ antiformáns. Az adatok összegzése alapján a labiális szonánsok antiformánsai minden esetben alacsonyabbak a megfelelő nem labiális szonánsokénál. A palatális és veláris mássalhangzókat összehasonlítva megállapítható, hogy a megfelelő palatális [m̃], [ñ] és [ŋ̃] antiformánsainak értékei magasabbak. A prienai nyelvjárásban a palatális nazális szonáns antiformánsai a legmagasabbak.

LITERATŪRA

Ambrazevičius Rytis 2010: Differential Acoustical Cues for Palatalized vs Nonpala- talized Prevocalic Sonants in Lithuanian. – Žmogus ir žodis 1, 5–10.

122

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

Ambrazevičius Rytis 2012: Akustiniai priebalsių palatalizacijos požymiai. – Kalbų studijos: Lingvistika (21), 5–13. Prieiga internete: http://dx.doi.org/10.5755/j01.sal.0.21.2073.

Ambrazevičius Rytis 2012a: Loci of Palatalized vs Nonpalatalized Prevocalic Plosives in Lithuanian. – Žmogus ir žodis 1, 13–18.

Bacevičiūtė Rima 2008: Dėl lietuvių kalbos minkštųjų priebalsių junginių (eksperimentinis tyrimas). –Perspectives of Baltic Philology. Poznań, 7–19.

Butkauskaitė Edita 2010: Nazalizacija: samprata ir tyrimai. – Lietuvių kalba 4 (prieiga per internetą: www.lietuviukalba.lt).

Dereškevičiūtė Sigita 2008: Dėl lietuvių kalbos sklandžiųjų priebalsių kiekybės. – Žmogus ir žodis I, 15–19.

Dereškevičiūtė Sigita, Kazlauskienė Asta 2009: Dusliųjų sprogstamųjų priebalsių spektrinė analizė ir jų sprogimo trukmė. – Garsas ir jo tyrimo aspektai: metodologija ir praktika. Sud. Leskauskaitė A., Meiliūnaitė V. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 98–111.

Fant Gunnar 1970: Sound, Features, and Perception. – Proc. of the 6^th Intern. Congr. of Phonetic Sciences. Prague, 49–60.

Girdenis Aleksas 1967: Mažeikių tarmės fonologinė sistema (Filol. m. kand. dis.). Vilnius: Vilniaus universitetas.

Girdenis Aleksas 2000: Kalbotyros darbai 2. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis Aleksas 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Grigorjevs Juris 2008: Latviešu valodas patskaņu sistēmas akustisks un auditīvs raksturojums. Rīga: LU Latviešu valodas institūts.

Grigorjevs Juris 2012: Acoustic characteristics of the Latvian sonorants. – Baltistica XLVII (2), 267–292.

Grigorjevs Juris 2012a: Relation of the locus equations to the place of articulation of the Latvian consonants. – Profesoriaus Alekso Girdenio (1936–2011) atminimo konferencija, Vilniaus universitetas, 2012 m. spalio 18–20 d., Pranešimų tezės. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 22–23.

Jaroslavienė Jurgita 2010: Rytinių kauniškių Prienų šnektos fonologija (Daktaro disertacija). Vilnius: Vilniaus universitetas.

Jaroslavienė Jurgita 2010a: Prienų šnektos sprogstamųjų priebalsių spektro sklaida ir kitos skiriamosios ypatybės. – Baltistica XLV (2), 307–324.

Jaroslavienė Jurgita 2011: Prienų šnektos izoliuotieji ir rišliosios kalbos balsiai: akustiniai ir artikuliaciniai požymiai. – Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV, 65–86.

Straipsniai / Articles

123

JURGITA JAROSLAVIENĖ

Jassem Wiktor 1973: Podstawy fonetyki akustycznej. Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe.

Kliukienė Regina 1992: Šiaurės žemaičių tarmės konsonantizmo akustinės ir audicinės ypatybės (Filol. m. kand. dis.). Vilnius.

Kliukienė Regina 1994: Šiaurės žemaičių priebalsių spektrai ir akustinės priebalsių klasės. – Kalbotyra XLIII (1), 43–52.

Kliukienė Regina 1995: Šiaurės žemaičių intervokalinių priebalsių trukmė. – Kalbotyra XLIV, 58–68.

Kliukienė Regina 1998: Šiaurės žemaičių priebalsių diferenci­nių požymių sistema. – Kalbotyra XLVII, 79–85.

Kliukienė Regina 2011: Šiaurės žemaičių tarmės konsonantizmas: akustinės ir audicinės ypatybės. Vilnius: Vilniaus universitetas.

Ladefoged Peter 2005: Vowels and Consonants: (An Introduction to the sounds of Languages). 2^nd Edition. University of California, Los Angeles: Blackwell Publishing.

Ladefoged Peter, Ian Maddieson 2002: The Sounds of the World’s Languages. Malden: Blackwell Publishers.

Ledichova Edita 2012: Lietuvių bendrinės kalbos nazalizuotųjų balsių [aⁿ], [oⁿ], [uⁿ] trukmės ir kokybės ypatybių eksperimentinis tyrimas. – Žmogus ir žodis I, 79–85.

Murinienė Lina 2007: Rytinių šiaurės žemaičių fonologija: vokalizmas ir prozodija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vilniaus pedagoginis universitetas.

Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika. Vilnius: Enciklopedija.

The spectral characteristics of the nasals in the subdialect of Prienai

SUMMARY

The main distinctive spectral features of the nasals in the subdialect of Prienai have been investigated in the experimental study described in the present article. The obtained data suggest that the nasals can be distinguished from the other sounds of the subdialect of Prienai on the basis of their set of acoustic parameters (formant structure) and transitions between it and the context vowel.

Nasals are like vowels in that they can be characterizes largely in terms of their formant frequencies (one of the main properties of nasals is low first formant), but they differ in that the formants are not as loud as they are in vowels; besides, the nasals are made by blocking the sound from coming out of the mouth while allowing it to come out through the nose, and

124

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Prienų šnektos nosinių sonantų spektrinė charakteristika

this affects the relative amplitude of the formants (both for consonants and context vowels). For example, the first two formants of that context vowel [ɑː] are very close together with the center between them being at about 1000 Hz. Usually the first formant of that nasalized vowels are weaker than the second due to the incidence of a nasal zero, and the third formant moves up if the nasalization increases or in case the vowel is fully nasalized.

Since the main distinction between nasals during the nasal murmur is provided by the oral anti-resonance (oral zeros or anti-formants whose frequencies are determined by place of articulation), the nasal sonorants [m], [m̃], [n], [ñ] as well as nasal-velar allophones are characterized by the frequency values of the oral zero. The region of the oral zero was searched taking into account the length of the oral rezonator as well as the tongue configuration affected by the context vowel. The results show that the frequency of the oral zero differs because of articulatory habits and gender differences of the informants.

Įteikta 2012 m. lapkričio 19 d.

JURGITA JAROSLAVIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

125