AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: geolingvisztika, dialektológia, szociolingvisztika, kísérleti fonetika.

A PANEVĖŽYSI KELETI AUKŠTAITAI: KLASZTERELEMZÉS A NYELVJÁRÁSI JELLEG KERESÉSÉRE

Keleti aukštaitai Panevėžys környékéről: klaszterelemzés a nyelvjárási jelleg keresésére

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány célja, hogy kipróbálja a statisztikában alkalmazott egyik klaszterelemzési módszer alkalmasságát a keleti aukštaitai panevėžysi települések hasonlóságainak megállapítására, a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága alapján. Az elemzés során kirajzolódó településcsoportosulási sajátosságok lehetővé teszik egy olyan kutatási modell kidolgozását, amellyel mérhető a vizsgált települések nyelvjárási jellege és periférikussága.

A kutatáshoz véletlenszerűen kiválasztottak 90 perces keleti aukštaitai panevėžysi nyelvjárásról készült hangfelvételeket, amelyeket két központi – Pašvalys (112), Kapčiūnai (138) – és két peremvidéki – Bučiūnai (52) és Stumbriškis (171) – nyelvjárási kutatóponton gyűjtöttek. A felvételek hallgatása közben rögzítették a panevėžysi nyelvjárás 13 megkülönböztető sajátosságának előfordulási gyakoriságát, amelyeket később bevitték az SPSS Statistics számítógépes programba, majd klaszterelemzést végeztek.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a kutatásban alkalmazott klaszterelemzési modell alkalmas a négy panevėžysi LKA-kutatópont csoportosulási mintázatainak feltárására a vizsgált változók alapján. Az elemzés azt mutatja, hogy a nyelvjárási terület peremén fekvő LKA-kutatópontok nem feltétlenül periférikusak – ezekben a nyelvjárási sajátosságok kiválóan megőrződtek (az LKA Bučiūnai, Pašvalys és Kapčiūnai kutatópontjain az erős sajátosságok, Stumbriškisben pedig a gyenge sajátosságok őrződtek meg jobban).

A kutatás azt mutatja, hogy a nyelvjárások klaszterelemzési módszerrel történő vizsgálatakor rendkívül fontos a vizsgált anyag kiválasztása.

KULCSSZAVAK: keleti aukštaitai panevėžysi, az LKA-kutatópontok nyelvjárási jellege, az LKA-kutatópontok periférikussága, klaszterelemzés.

Straipsniai / Articles

175

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az egyik statisztikai módszer, a klaszteranalízis alkalmas-e a kelet-aukštaitiai panevėžiškiek lakott településeinek hasonlóságát meghatározni a jellegzetes nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága alapján. A vizsgált területek elemzéséből kirajzolódó csoportosulási sajátosságok lehetővé teszik, hogy modellt alkossunk a vizsgált területek nyelvjárási jellegének és periférikus voltának mérésére. A vizsgálathoz véletlenszerűen választottunk ki 90 perces felvételeket a kelet-aukštaitiai panevėžiškiek két központi nyelvjárási pontjáról – Pasvalys (112), Kapčiūnai (138) –, valamint két peremterületi pontjáról – Bučiūnai (52), Stum̃briškis (171). A felvételek meghallgatása során megállapítottuk a kelet-aukštaitiai panevėžiškiek 13 nyelvjárási sajátosságának használati gyakoriságát, majd ezeket bevittük a SPSS Statistics számítógépes programba, és elvégeztük a klaszteranalízist.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgálatban alkalmazott klaszteranalízis-modell alkalmas a kelet-aukštaitiai panevėžiškiek LLA-pontjai csoportosulási mintázatainak feltárására a vizsgálati dimenziók szerint. Az elemzés szerint az LLA peremterületi pontjai nem feltétlenül periférikusak – a nyelvjárási sajátosságok ezekben kiválóan megőrződnek (az LLA Bučiūnai, Pasvalys és Kapčiūnai pontjain az erős sajátosságok, Stum̃briškisben pedig a gyengék őrződnek meg jobban).

A vizsgálat rámutat, hogy a kutatási anyag kiválasztása igen fontos a nyelvjárások klaszteranalízis-módszerrel történő vizsgálatakor.

KULCSSZAVAK: kelet-aukštaitiai panevėžiškiek, az LLA-pontok nyelvjárási jellege, az LLA-pontok periférikus volta, klaszteranalízis.

1. A PANEVĖŽIŠKIEK KUTATÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE

A litván nyelvjárások iránt a 19. század végén kezdtek érdeklődni. A kelet-aukštaitiai panevėžiškiek már a legelső litván dialektológiai munkákban is szerepelnek. A panevėžiškiek megkülönböztető sajátosságairól Leopoldas Geitleris (Geitler 1875)¹, Eduardas Volteris (Вольтеръ 1886; 1904: 325–335, 338–340, 345–354), Kazimieras Jaunius (Jaunius 1898)²: 114–161)), valamint Antanas Baranauskas (Барановский 1898) írt. A leíró módszerrel készült munkák a 20. század elején is folytatódtak – fontosak Kazimieras Būga (1924)³, Antanas Salys (1930, 1946)⁴, Jurgis Gerulis (1930: 35–46, 54–65, 66–76) és Petras Būtėnas (1932: 168–193) munkái.

¹ Remiamasi Danguole Mikulėniene (2011: 19–27).

² Lásd Jaunius 1970.

³ Lásd Būga 1961: 82–83.

⁴ Lásd Salys 1992: 114–119, 122–131.

176

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai:

klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

munkák. Az újgrammatikusoktól átvett kutatási hagyomány a háború utáni időszakban is népszerű volt.

A későbbi kutatások a panevėžysi nyelvjáráscsoport markáns jellemzőit, azok eloszlását és más nyelvjárásokhoz való hasonlóságát (Zinkevičius 1966; Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; LKT 1970: 14, 32–36; LKA 1977, 1982, 1991; Ručinskaitė 1984: 72–76; Kačiūskienė 1984: 42–53; Kačiūskienė, Girdenis 1997: 31–36)⁵, valamint kialakulásuk okait (Kazlauskas 1968: 10–20; Zinkevičius 1974: 148; Garšva 1977: 76–87; Kačiūskienė, Girdenis 1982: 189–191) kísérleti auditív, akusztikai és spektrográfiai módszerrel kezdték vizsgálni.

Már a 20. század végén megjelentek a szociolingvisztikára jellemző vonások a panevėžysi nyelvjáráscsoport kutatásában: a vizsgált adatok értékelésekor figyelembe vették az adatközlők életkorát. Ez mind a leíró jellegű munkákban (Zinkevičius 1975: 85; Zinkevičius 1979: 92–93), mind a kísérleti, spektrográfiai és auditív vizsgálatokban (Kačiūskienė 1982: 39–45; Garšva 1982a: 68–70; Kačiūskienė 1983: 24–38) megfigyelhető. Így a panevėžysi nyelvjáráscsoport használatát különböző nemzedékek körében hasonlították össze.

A 21. század elejének munkáiban statisztikai, pszichoakusztikai, spektrális és oszcillográfiai módszereket kezdtek alkalmazni (ezeket mind átfogó munkákban (Markevičienė 2001: 29–32; LKTCh 2004: 30–34, 184–194⁶; Zinkevičius 2006: 74–82), mind egyes szerzők kutatásaiban (Kačiūskienė 2000: 25–31; Garšva 2002: 9–18; Kačiūskienė 2003: 88–92; Kačiūskienė 2005a: 49–53; Kačiūskienė 2005b: 499–503; Kačiūskienė 2009: 61–67; Kačiūskienė 2012: 53–62) alkalmazzák). Ebben az időszakban egyre több szociolingvisztikai vonásokat mutató munka is született: kérdőíves módszert alkalmaztak (Kačiūskienė 2005c), bevonták az életkort (Kačiūskienė 2006; Meiliūnaitė 2009) és az iskolázottságot (Kačiūskienė 2013a: 8) változóként, valamint a nyelvi tudatot vizsgálták (Kačiūskienė 2013b: 22).

A szociolingvisztika egyre gyakoribb bevonása a panevėžysi nyelvjáráscsoport kutatásába azt mutatja, hogy a 21. század elején, a nyelvjárásváltozás intenzív folyamatának idején a jelenség megállapításához és magyarázatához a hagyományos módszerek már nem elegendők.

2. A NYELVJÁRÁSI JELLEG VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZERTANA

A nyelvjárások változásával az azokat vizsgáló geolingvisztika is változik – interdiszciplinárissá vált: a nyelvjáráskutatók hagyományos céljait a szociolingvisztika egészíti ki (például,

⁵ Ennek az időszaknak az eredményeit más kiadványokban is közzétették. Említésre méltók Kazimieras Garšva Joniškėlis környéki beszédének szövegei (1982b).

⁶ A nyelvjárási beszédet Aldona Jonaitytė, Stasys Tumėnas, D. Kazilionytė, S. Liolytė, Kazys Morkūnas, Aloyzas Vidugiris és Edmundas Trumpa rögzítette, a lejegyzést pedig Aloyzas Vidugiris, Asta Leskauskaitė és Rima Bacevičiūtė végezte.

Straipsniai / Articles

177

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

figyelembe veszik a szociolingvisztikai változókat (életkor, nem, iskolázottság stb.). A geolingvisztika új ismérvekkel való gazdagodásával a 21. század eleji dialektológia elméleti alapvetéseit és módszertani elveit a szociogeolingvisztika terminusával kezdik illetni (Aliūkaitė 2011: 257; Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014).

A nyelvi jelenségek a szociogeolingvisztikai kutatásokban nemcsak e két irányzat eszközeivel, hanem más tudományterületek módszereivel is vizsgálhatók. A tanulmány célja annak kipróbálása, hogy a statisztikában alkalmazott klaszterelemzési módszerek egyike alkalmas-e a kelet-aukštaitis panevėžiškiai nyelvjárásterület települései közötti hasonlóságok megállapítására a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága alapján⁷. A kutatás tárgyát a panevėžiškiai nyelvjárás jellegzetes sajátosságai képezik.

Az elvégzett statisztikai klaszterelemzés lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogyan csoportosulnak a vizsgált települések a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága szerint. Ezzel olyan kutatási modell jön létre, amely a vizsgált települések nyelvének nyelvjárási jellegét és periférikus voltát méri: négy LKA-kutatópontot kiválasztva (két központit és két peremvidékit) megállapítható, mennyire maradtak fenn bennük a nyelvjárási sajátosságok, illetve alkalmas-e az alkalmazott modell ennek mérésére.

A tanulmány a központi és a peremvidéki LKA-kutatópont fogalmát földrajzi értelemben használja: központinak azt a települést nevezi, amely földrajzilag közelebb fekszik a kelet-aukštaitis panevėžiškiai terület középpontjához, peremvidékinek pedig azt a települést, amely más nyelvjárások határainak közelében található. Emiatt nyelvi szempontból periférikussá (átmenetivé, vagyis más nyelvek sajátosságait vagy más nyelvjárások megkülönböztető nyelvjárási sajátosságait átvevővé) válhat⁸.

A vizsgált anyag a kelet-aukštaitis panevėžiškiai nyelvjárás véletlenszerűen kiválasztott, összesen 90 perces hangfelvételeiből áll. Ezek 1992-ben, 2004-ben és 2012-ben készültek olyan településeken, amelyeket már 60 évvel korábban is vizsgáltak (lásd LKA 1977: 21–23, LKA 1982: 9–11, LKA 1991: 9–11): Bučiūnai (52) (felvétel száma: LK259701, CD-nyilvántartási szám: CD 1496 RAP 116), Pąsvalys (112) (felvétel száma: LK204602, CD-nyilvántartási szám: CD 1508 RAP 122), Kapčiūnai (138) (felvétel száma: LK029101, CD-nyilvántartási szám: CD 1156 RAP 79) és Stūm̃briškis⁹ (171)¹⁰.

⁷ A kelet-aukštaitis panevėžiškiai a kelet-aukštaitis terület nyugati részén élnek. A nyugat-aukštaitis šiauliškiai, a kelet-aukštaitis kupiškėnai, anykštėnai és širvintiškiai nyelvjárási csoportokkal határosak (lásd az 1. ábrát).

⁸ Apie centrinio ir periferinio LKA punkto terminus plačiau žr.: Morkūnas 1993: 4–7; Kardelis 2014; Kardelis, Stakutytė 2015).

⁹ Ehhez a felvételhez még nem rendeltek nyilvántartási számot; a Lietuvių kalbos institutas szerverén őrzik a 2012-ben gyűjtött többi adattal együtt.

¹⁰ A felvételek 2007 és 2013 között, a Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida (lásd Lietuvių kalbos tarmės) című projektum keretében készültek.

178

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

Kísérleti úton vizsgáljuk három nő (D. N., szül. 1926, Bučiūnuose él; J. L., szül. 1934, Pasvalyje él¹¹; V. M., szül. 1909, Klovainiuose él¹²) és egy férfi (B. N., szül. 1946, Stumbriškyje él) hasonló tempójú beszédében előforduló nyelvjárási sajátosságokat¹³.

Az 1. ábrán látható módon a vizsgált települések a felvidékiek területén fekszenek, ezért rájuk jellemző valamennyi felvidéki megkülönböztető sajátosság: a hangsúlyos kettőshangzók ie, uo változatlanul megőrződnek, akárcsak a köznyelvben, ellentétben a žemaitiai területtel (Zinkevičius 1966: 13–14; LKT 1970: 15; LKTCh 2004: 29). Az LKA adatpontjai a keleti felvidékiek területéhez tartoznak, mert ebben az alnyelvjárásban szűkülnek a kettőshangzók an, am, en, em, valamint a korábbi nazális magánhangzók ą, ę, és ɔn, ɔm, ɛn, ɛm, illetve o, e hangként ejtődnek (Zinkevičius 1966: 15, 83–84, 99–101; LKT 1970: 32–33; LKTCh 2004: 30, 173–175)¹⁴.

A panevėžysiekiek fő megkülönböztető sajátossága a szóvégi rövid magánhangzók összeolvadása, az úgynevezett magánhangzó-redukció. A redukció mértéke alapján a vizsgált LKA-adatpontok az északi panevėžysiekiekhez tartoznak, ahol a szóvégi rövid magánhangzók bizonytalan minőségű, mormogó hangokká alakultak, ellentétben a déli nyelvjárásrészekkel, ahol a szóvégi rövid a, u egyetlen, u-hoz hasonló, de ajakréses hanggá olvadnak össze, amelyet v jelöl (Zinkevičius 1966: 92, 119–121; LKT 1970: 35; LKTCh 2004: 175–176).

Ebben a tanulmányban a vizsgált települések nyelvjárásosságát hat, eltérő hangsúlyú vagy a szó különböző részeiben előforduló magánhangzó (o, ė, i, u, y, ū) és két kettőshangzó (ie, uo) produktivitásának ellenőrzésével mérjük. Emellett a hangsúly visszahúzásának gyakoriságát is rögzítjük. Két sajátosság kizárólag az északi panevėžysiekiek területén fordul elő.

Hangsúlytalan helyzetben az északi panevėžysiekiek – a déliekkel ellentétben – az ie, uo kettőshangzókat e, o hangként ejtik (Zinkevičius 1966: 16, 87; LKTCh 2004: 176). Kizárólag a vizsgált településeken a hangsúly is visszahúzódik: az északi panevėžysiekiek területén érvényesül a hangsúly általános visszahúzásának szabálya, amely szerint a hangsúly nemcsak a rövid, hanem a hosszú, ereszkedő hangsúlyú szóvégről is visszahúzódik, mégpedig nemcsak hosszú, hanem rövid szótagra is; emellett intenzív feltételes hangsúly-visszahúzás is működik, amikor a hangsúly a következő helyről húzódik vissza:

¹¹ Ezen a felvételen több nő beszéde hallható. Mivel azonban az idő nagy részében egyetlen adatközlő beszél, a vizsgálatban úgy tekintjük, hogy ennek az egy nőnek a beszédét vizsgáltuk.

¹² Ez az adatközlő Klovainiuose él, a felvételt azonban az adatbázis a Kapčiūnų (138) adatponthoz rendeli.

¹³ A női adatközlők aránya nagyobb, mint a férfiaké, ezért ebben a vizsgálatban is több női hangfelvételt elemzünk, mint férfit.

¹⁴ Ezeket és a panevėžysiekiek nyelvjárását más nyelvjárásoktól megkülönböztető további sajátosságokat már a 19. század végén megfigyelték: Volteris a hangsúlyos tőbeli ie, uo, an, en kettőshangzók, a rövid magánhangzók i, u, a hangsúlyos tőbeli o és más jegyek kiejtésének országszerte tapasztalható különbségeiről írt (Вольтеръ 1886: 1–12).

Straipsniai / Articles

179

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

trumpos galūnės į priešpaskutinį bet kokio ilgumo skiemenį (Zinkevičius 1966: 37–40, LKT 1970: 34–35, LKTCh 2004: 30–31)¹⁵.

A többi vizsgált jelenség általánosabb érvényű. Ide tartoznak az említett hangsúlyos tőbeli ie, uo hangkapcsolatok is, amelyek minősége a vizsgált területen nem tér el a többi aukštaitija nyelvjárási területétől és a köznyelvtől.

A keleti aukštaitijaihoz hasonlóan az északi panevėžiškiaiak a hangsúlyos (nem a hangsúly visszahúzódása miatt hangsúlyos) rövid u, i hangokat szóvégi helyzeten kívül megnyújtják, és nagyon zártan ejtik (Zinkevičius 1966: 107; LKT 1970: 34; LKTCh 2004: 177). A hangsúlytalan tőbeli y, ū hangok ejtésekor fordítva járnak el: megfelelő rövid i, u hangokká alakítják őket (Zinkevičius 1966: 110; LKT 1970: 34; LKTCh 2004: 176).

A legtöbb aukštaitija nyelvjárástól eltérően azonban a panevėžiškiaiak területén a hangsúlyos tőbeli o hangot a-s színezet nélkül ejtik, a hangsúlytalan szóvégi helyzetben viszont a-vá válik (Zinkevičius 1966: 70). A hangsúlyos tőbeli ė hang általában megmarad (Zinkevičius 1966: 74), míg a hangsúlytalan szóvégi ė hangot e-ként ejtik (Zinkevičius 1966: 75; LKTCh 2004: 176–178).

A vizsgálat tehát a panevėžiškiai 13 megkülönböztető nyelvjárási sajátságának gyakoriságát elemzi: hét erős vagy markáns sajátságét (a hangsúlyos tőbeli ie, uo, o, ė, i, u, a hangsúly visszahúzódása) és hat gyenge vagy halvány sajátságét (a hangsúlytalan tőbeli y, ū, ie, uo, a hangsúlytalan szóvégi ė, o) (lásd az 1. táblázatot)¹⁶. Ezek a jegyek gyakoriak, és – amint a használatuk gyakoriságát bemutató táblázatból is látható – sokszor előfordulnak a panevėžiškiai nyelvjárásban. Ezt az alnyelvjárás legújabb vizsgálatai is igazolják (lásd Aliūkaitė et al. 2014: 188–191).

A vizsgált nyelvjárási településekről összegyűjtött anyagot több szakaszban dolgoztuk fel: 1) meghallgattuk a különböző időszakokban gyűjtött hangfelvételeket a vizsgált LKA-pontokról; 2) elemeztük a hangfelvételeket: hallgatás közben rögzítettük a panevėžiškiai 13 megkülönböztető nyelvjárási sajátságának előfordulási gyakoriságát; 3) a gyakorisági adatokat bevittük a SPSS Statistics számítógépes programba, majd klaszterelemzést végeztünk¹⁷.

A klaszterelemzési módszer alkalmazásával megállapítottuk a keleti aukštaitijai panevėžiškiai alnyelvjárás kiválasztott négy LKA-pontjának hasonlóságát, és ezeket csoportokba soroltuk

¹⁵ A hangsúly általában nem húzódik vissza a szóvégről a felsőfokú határozószókban, az okszitón névmásokban és a jövő idő egyes szám harmadik személyű alakjaiban (Zinkevičius 1966: 38); a több szótagú szavak szóvégi hangsúlya a legközelebbi szótagra húzódik vissza (Zinkevičius 1966: 39), az előtagra azonban nem (LKTCh 2004: 180).

¹⁶ Az erős (vagy markáns) és a gyenge (vagy halvány) sajátságok megkülönböztetésének fő kritériumai az elterjedési terület, a felismerhetőség és a kiegyenlítődés: az erős sajátságok egy adott alnyelvjárás viszonylag kis területére jellemzők, gyorsan észrevehetők és könnyen kiegyenlítődnek, míg a gyenge sajátságok számos rokon alnyelvjárásban jellemzők, nehezebben vehetők észre, ezért kevésbé hajlamosak a korrekcióra (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 46–47).

¹⁷ Apie programą plačiau žr.: IBM SPSS Statistics; Vaitkevičius, Saudargienė 2006.

180

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Kelet-aukštaitiai panevėžiškiai: klaszterelemzés a nyelvjárási jelleg feltárására

1 PAV. Tiriamosios rytų aukštaičių panevėžiškių vietovės (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014: 189)

Straipsniai / Articles

181

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

hasonló objektumok csoportjaiba – klaszterekbe. A vizsgált adatokat úgy csoportosították, hogy a vizsgált településekből álló klaszteren belüli különbségek a lehető legkisebbek, a klaszterek közötti különbségek pedig a lehető legnagyobbak legyenek (Čekanavičius, Murauskas 2002: 195; Vaitkevičius, Saudargienė 2006).

¹ TÁBLÁZAT.

A panevėžiškiai nyelvjárás megkülönböztető sajátosságainak előfordulási gyakorisága a vizsgált településeken¹⁸

ERŐSSÉG

SAJÁTOSSÁG

BUČIŪNAI A felvétel időtartama 43 perc 8 másodperc.

PASVALYS A felvétel időtartama 46 perc 42 másodperc.

KAPČIŪNAI A felvétel időtartama 28 perc 28 másodperc.

STUMBriškis A felvétel időtartama 62 perc 11 másodperc.

Erős

A hangsúlyos tő ie megőrződik

~ 79

~ 55

~ 28

~ 66

Erős

A hangsúlyos tő uo megőrződik

~ 42

~ 16

~ 21

~ 24

Erős

A hangsúlyos tő ė megőrződik

~ 59

~ 67

~ 50

~ 70

Erős

A hangsúlyos tőbeli o megőrződik

~ 65

~ 87

~ 40

~ 63

Erős

A hangsúlyos tőbeli u megnyúlik

~ 70

~ 50

~ 47

~ 87

Erős

A hangsúlyos tőbeli i megnyúlik

~ 63

~ 70

~ 50

~ 83

A hangsúly eltolódása

A hangsúly eltolódása

~ 88

~ 90

~ 68

~ 137

Gyenge

A hangsúlytalan tőbeli uo o-vá alakul

~ 2

~ 3

~ 1

~ 4

Gyenge

A hangsúlytalan tőbeli ie ę-vé alakul

~ 7

~ 13

~ 4

~ 12

Gyenge

A hangsúlytalan tőbeli y i-vé alakul

~ 15

~ 12

~ 10

~ 25

Gyenge

A hangsúlytalan tőbeli ū u-vá alakul

~ 4

~ 1

0

~ 7

Gyenge

A hangsúlytalan szóvégi ė e-vé válik

~ 40

~ 28

~ 8

~ 41

Gyenge

A hangsúlytalan szóvégi o a-vá válik

~ 121

~ 78

~ 86

~ 157

¹⁸ A felvételeket anyanyelvjárási kutató hallgatta meg. Mivel a gyakoriságot spontán beszélt nyelvi hangfelvételek meghallgatásával állapítottuk meg, az emberi tényezők miatt a közölt adatok hibákat tartalmazhatnak.

182

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

A kutatásban két klaszterképzési módszer – a hierarchikus és a nem hierarchikus (kétlépcsős) eljárás – kísérleti kipróbálását választottuk. Ezek megkülönböztetése azon alapul, hogy miként választják meg a hasonlósági mérőszámokat, a klaszterek közötti távolság meghatározásának kritériumait, illetve milyen klaszterezési stratégiát alkalmaznak. A fő különbség köztük az, hogy a kétlépcsős klaszterelemzési módszerrel végzett adatcsoportosítás esetében a klaszterek száma előre ismert (kiválasztott) (Čekanavičius, Murauskas 2002: 202).

A klaszterelemzés eredményeinek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a tanulmányban az adatközlők spontán beszédét vizsgáljuk, nem pedig azonos szövegeket; a beszédkörülmények eltérőek, a vizsgálati adatok mintája pedig nagyon kicsi, ezért a klaszterelemzés eredményei nem feltétlenül teljesen pontosak. A jelen tanulmány célja azonban – a vizsgált anyag sajátosságait szem előtt tartva – csupán annak ellenőrzése, hogy ez a módszer egyáltalán feltárja-e a települések csoportosulásának szabályszerűségeit a használt nyelvjárási jelenségek gyakorisága alapján. Pontosabban azt vizsgáljuk, hogy a klaszterelemzés feltárhatja-e a használt nyelvjárási jelenségek gyakorisága alapján periférikus irányba hajló településeket, és megmutathatja-e a nyelvjárási jelenségeket legjobban megőrző települések hasonlóságát, különféle tényezőket – például a földrajzi távolságot, a peremvidéki vagy központi fekvést a keleti aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárás területén belül, valamint a szociogeolingvisztikai különbségeket – figyelembe véve.

3.

A PANEVĖŽYSIEK MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELENSÉGEINEK KLASZTERELEMZÉSE

Annak ellenőrzésére, hogy a vizsgált települések miként csoportosulnak a panevėžysiek 13 fő megkülönböztető jelenségének használati gyakorisága alapján (lásd az 1. táblázatot), egy hierarchikus és egy nem hierarchikus módszert alkalmaztunk: az SPSS Statistics számítógépes programmal hierarchikus (összevonó) és kétlépcsős klaszterelemzést végeztünk. SPSS Statistics

A kis adatmennyiség miatt mindkét esetben a minimális, 2 klaszterszámot választottuk. A hierarchikus klaszterelemzés eredményei azt mutatják, hogy Bučiūnaiban, Pasvalysban és Kapčiūnaiban a megkülönböztető nyelvjárási jelenségek használati gyakorisága a leghasonlóbb, ezért ezek az LKA-pontok alkotnak egy klasztert. A hasonló objektumok másik csoportját Stum̃briškis alkotja (lásd a 2. táblázatot).

2. TÁBLÁZAT.

A hierarchikus klaszterelemzés eredményei a keleti aukštaitiai panevėžiškiai 13 megkülönböztető jelenségének használati gyakorisága alapján

Klaszter száma

A klaszterbe került LKA-pont

1

Bučiūnai, Pasvalys, Kapčiūnai

2

Stum̃briškis

Straipsniai / Articles

183

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

Mivel az első klasztert egy peremterületi (Bučiūnai) és két központi (Pasvalỹs, Kapčiūnai) LKA-pont alkotja, megállapítható, hogy a vizsgált településeken a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok földrajzi fekvésüktől függetlenül hasonlóan jól őrződhetnek meg. Másfelől a panevėžyskiai nyelvjárási terület szélén fekvő Stum̃briškis adatai – amely település a másik három vizsgált LKA-ponthoz a legkevésbé hasonlít – arra utalnak, hogy a panevėžyskiai nyelvjárás jellegzetes sajátosságai a peremterületi LKA-ponton kevésbé őrződhetnek meg.

A dendrogram szemléletesen mutatja, milyen sorrendben vonták össze a klasztereket (lásd a 2. ábrát). Látható, hogy a peremterületi és a központi LKA-pont hasonlít leginkább egymásra: Bučiūnai és Pasvalỹs lakott településein hasonló a panevėžyskiai megkülönböztető sajátosságok használatának gyakorisága. Kapčiūnai közelében élő adatközlő beszédében kevesebb ilyen jegy fordult elő. A leginkább a peremterületi LKA-pont, Stum̃briškis különül el: ebben a településben a nyelvjárásiasság szintje hasonlít a legkevésbé a másik három vizsgált helyszínéhez.

² ÁBRA. A klaszterek összevonásának dendrogramja (1 Bučiūnai, 2 Pasvalỹs, 3 Kapčiūnai, 4 Stum̃briškis)

A hierarchikus klaszterelemzés eredményeit az LKA-pontok különféle szociogeolingvisztikai körülményei magyarázhatják: Stum̃briškis falu a másik háromhoz képest közelebb fekszik a megye nagyvárosához, Panevėžyshez (a fő urbanizációs vonzásközponthoz), ezért a köznyelv a helyi nyelvjárásra hatva ritkábbá teheti a nyelvjárási sajátosságok használatát a többi LKA-ponthoz viszonyítva. Az eredményeket az is befolyásolhatta, hogy Stum̃briškis peremterületi LKA-pont: a kupiškėnai nyelvjárási területtel határos, lakói közül pedig néhányan nem helyiek, és félig nyelvjárási nyelvet beszélnek¹⁹.

¹⁹ Elvethető az a lehetőség, hogy az eredményeket a Stum̃briškis LKA-ponton készült leghosszabb hangfelvétel befolyásolta: ha e pont adatait összehasonlítjuk a más településeken rögzített nyelvjárási sajátosságok használati gyakoriságával, az eredmények meglehetősen hasonlóak. A felvételen ráadásul az adatközlő nem egyedül beszél, hanem a kutatók folyamatosan kérdezgetik.

184

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

Ezek az érvek arra engednek következtetni, hogy Stum̃briškis LKA-pont periférikus lehet: a keleti aukštaitiai panevėžyskiai jellegzetes sajátosságai mellett a vizsgált településen más nyelvjárások (uteniškiai, kupiškėnai) vagy a köznyelv elemei is használatosak lehetnek, ezért alkot külön csoportot. Az 1. ábrán látható, hogy Bučiūnai szintén peremterületi LKA-pont, amely a šiauliaiakkal határos. A hierarchikus klaszterelemzés eredményei azonban azt mutatják, hogy megkülönböztető panevėžyskiai nyelvjárási sajátosságainak életképessége nem kétséges: a vizsgált adatok alapján ez a falu hasonlít leginkább Pasvalỹshez, amelynek nyelvjárása a legújabb kutatások szerint a keleti aukštaitiai nyugati részének erős geolektusa (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261)²⁰. Tehát a panevėžyskiai nyelvjárási terület peremén fekvő Bučiūnaiban ugyanolyan jól őrződnek meg a nyelvjárási sajátosságok, mint a nyelvjárási terület központjában található településen. Következésképpen a peremterületi Bučiūnai LKA-pontot – Stum̃briškistől eltérően – nincs ok periférikusnak nevezni.

A kétlépcsős klaszterelemzés kissé eltérő eredményeket mutat: a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága Bučiūnaiban, Pasvalysban és Stum̃briškisben hasonlít leginkább egymásra; ezek az LKA-pontok alkotják a hasonló objektumok egyik csoportját, míg Kapčiūnai a másikat (lásd a 3. táblázatot).

3. TÁBLÁZAT.

A kétlépcsős klaszterelemzés eredményei a keleti aukštaitiai panevėžyskiai 13 megkülönböztető sajátosságának használati gyakorisága alapján

Klaszter száma

A klaszterbe került LKA-pont

1

Bučiūnai, Pasvalỹs, Stum̃briškis

2

Kapčiūnai

Az előző adatoktól eltérően ezúttal egy központi (Pasvalys) és két peremterületi (Bučiūnai, Stum̃briškis) LKA-pont kerül egy csoportba, a második klasztert pedig nem egy peremterületi, hanem egy központi lakott település (Kapčiūnai) alkotja. A kapott eredmények kétségeket ébresztenek: azt mutatják, hogy az erős és a gyengén jelölt nyelvjárási sajátosságok a peremterületi LKA-pontokon jobban megőrződhetnek, mint a központin.

A 4. táblázatból látható, hogy az első klasztert alkotó LKA-pontokban az összes használt sajátosság átlaga magasabb, mint a másodikban. Ez azt jelentené, hogy az első klaszter LKA-pontjaiban jobban megőrződött a nyelvjárásiasság, mint a másodikban: Bučiūnaiban, Pasvalysban és Stum̃briškisben az összes vizsgált sajátosság használati gyakorisága magasabb, mint Kapčiūnaiban. Kétségeket kelthet, hogy az első klaszterben csaknem valamennyi adat erősen szóródik (a szórás értéke a következők között változik:

²⁰ Geolektusnak nevezzük „[...] a földrajzi határokkal nem rendelkező areális nyelvváltozatot. Nyelvi szempontból a hagyományos nyelvjárás folytatása, amely megőrizte a régi nyelvjárási sajátosságok bizonyos együttesét” (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 41).

Straipsniai / Articles

185

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

4. TÁBLÁZAT: Klaszterközéppontok 13 megkülönböztető jegy alapján

Klaszter | ie Átl. 66,67; Szórás 12,014 | 28,00; · | 57,00; 21,679 | uo Átl. 27,33; Szórás 13,317 | 21,00; · | 25,75; 11,325 | o Átl. 71,667; Szórás 13,317 | 40,000; · | 63,750; 19,207 | ė Átl. 65,333; Szórás 5,686 | 50,000; · | 61,500; 8,963 | i Átl. 72,000; Szórás 10,149 | 50,000; · | 66,500; 13,772 | u Átl. 69,000; Szórás 18,520 | 47,000; · | 63,500; 18,699 | A szótaghangsúly visszahúzása Átl. 105,00; Szórás 27,731 | 68,00; · | 95,75; 29,239 | Végződések hangsúly nélkül | Klaszter | ie Átl. 10,67; Szórás 3,215 | 4,00; · | 9,00; 4,243 | uo Átl. 3,000; Szórás 1,000 | 1,000; · | 2,500; 1,291 | y Átl. 17,333; Szórás 6,807 | 10,000; · | 15,500; 6,658 | ū Átl. 4,000; Szórás 3,000 |,000; · | 3,000; 3,162 | ė Átl. 36,33; Szórás 7,234 | 8,00; · | 29,25; 15,349 | o Átl. 118,667; Szórás 39,552 | 86,000; · | 110,500; 36,189 | 1 2 Összesen 1 2 Összesen

186

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

az alacsonytól (1) a nagyon magasig – akár 39,552-ig). Talán ez azzal magyarázható, hogy a vizsgálatban elemzett értékek meglehetősen nagyok. Minél nagyobbak pedig az értékek átlagai, annál nagyobbak a szórások is.

A Kapčiūnai településen használt jegyek legalacsonyabb gyakoriságai (lásd az 1. táblázatot), amelyek természetesen megegyeznek a megadott átlagokkal (a tőhangsúly nélküli ū 0 előfordulás, a tőhangsúly nélküli uo 1, a tőhangsúly nélküli ie 4 előfordulás) azt mutatják, hogy az említett gyenge jegyek ezen az LKA-ponton nem produktívak, és a beszélők nyelvhasználatában kevéssé őrződnek meg. Feltételezhető, hogy emiatt eltűnőben vannak, és más változatok váltják fel őket. Ezek az adatok azonban nem sokban térnek el a másik klasztert alkotó három LKA-pont jegyei előfordulási gyakoriságának átlagától (sorrendben 4, 3 és 10,67). Ezért inkább arra következtethetünk, hogy a tőhangsúly nélküli ū, uo, ie mind a négy település lakóinak beszédében ritkán fordul elő, de fennmaradt.

A vizsgálat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ugyanazon adatokra különböző klaszterezési módszereket alkalmazva eltérő eredményeket kapjunk (Čekanavičius, Murauskas 2002: 196). Feltételezhető azonban, hogy az eredményeket a vizsgált hangfelvételek eltérő hossza okozhatta – emiatt az LKA legrövidebb, Kapčiūnai pontjáról készült felvételen kevesebb vizsgált jegy fordult elő, mint a másik háromban. Ez hozzájárulhatott ahhoz is, hogy e település megkülönböztető jegyeinek használati gyakorisága alacsony átlagértékeket mutat, ami arra utal, hogy ebben a faluban alacsony a nyelvjárásiasság szintje.

A feltevés alátámasztására mesterségesen normalizálták a Kapčiūnaiban használt jegyek gyakoriságát (az SPSS Statistics programban ezen az LKA-ponton a megkülönböztető nyelvjárási jegyek előfordulási gyakoriságát a másik három LKA-pont összes gyakoriságának átlagára cserélték), majd ismét elvégezték a számításokat. Az így kapott eredmények egybeestek a hierarchikus elemzés adataival (lásd az 5. táblázatot).

5. TÁBLÁZAT.

A kétlépéses klaszterelemzés eredményei a kelet-aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárás 13 megkülönböztető jegyének használati gyakorisága alapján, a Kapčiūnaiban előforduló jegyek gyakoriságának mesterséges normalizálásával

Klaszter száma

A klaszterbe sorolt LKA-pont

1

Bučiūnai, Pasvalys, Kapčiūnai

2

Stumbrškis

A vizsgált LKA-pontok két módszerrel kapott csoportosulási eredményeit összehasonlítva egy tendencia rajzolódik ki: a nyelvjárási jegyek előfordulási gyakoriságának hasonlósága alapján az egyik klasztert soha nem kizárólag a központi LKA-pontok, a másikat pedig nem kizárólag a peremterületi pontok alkotják. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy a kelet-aukštaitiai panevėžiškiai területén

Straipsniai / Articles

187

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

A klaszterközéppontok 13 megkülönböztető jegy, a panevėžiškiai nyelvjárási jegyei alapján, a Kapsiūnuose használt jegyek gyakoriságának mesterséges normalizálása után

Klaszter ie Átl. Szórás n. 67,00 12,000 66,00 · 66,75 9,811 uo Átl. Szórás n. 28,33 13,051 24,00 · 27,25 10,874 o Átl. Szórás n. 74,67 11,240 63,00 · 71,75 10,874 ė Átl. Szórás n. 63,67 4,163 70,00 · 65,25 4,646 i Átl. Szórás n. 68,33 4,726 83,00 · 72,00 8,287 u Átl. Szórás n. 63,00 11,269 87,00 · 69,00 15,122 Hangsúly-visszahúzás Átl. Szórás n. 94,33 9,292 137,00 · 105,00 22,642 1 2 Összesen A tőhangsúlytalan ie Átl. Szórás n. 10,33 3,055 12,00 · 10,75 2,630 uo Átl. Szórás n. 2,67,577 4,00 · 3,00,816 y Átl. Szórás n. 14,67 2,517 25,00 · 17,25 5,560 ū Átl. Szórás n. 3,00 1,732 7,00 · 4,000 2,449 ė Átl. Szórás n. 34,67 6,110 41,00 · 36,25 5,909 o Átl. Szórás n. 106,00 24,269 157,00 · 118,75 32,294 1 2 Összesen

188

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

A nyelvjárásiasság hasonlóan jól megőrződhet mind a központi, mind a nyelvjárási terület peremén fekvő településeken (ez esetben Bučiūnuose).

A hierarchikus és a kétlépcsős (az adatok normalizálása utáni) klaszterelemzés eredményei arra is engednek következtetni, hogy az LKA perempontja nem mindig periférikus: talán az LKA Stumbríš kio nyelvjárási pontja nevezhető periférikusnak, mivel eredményei térnek el leginkább a másik három település adataitól. Bučiūnai azonban a panevėžiškiai nyelvjárási területen elfoglalt földrajzi helyzete ellenére sem periférikus LKA-pont: a nyelvjárási jegyek ugyanolyan jól megőrződtek itt, mint az LKA központi Pãsvalio és Kapčiūnų pontjain.

A normalizálási folyamat következtében megváltozott eredményekkel együtt az LKA-pontokon használt jegyek gyakoriságának átlagai is módosultak: az első, hasonló objektumokból álló csoportban kissé csökkentek, a második klaszterben pedig nőttek (lásd a 6. táblázatot).

A kapott adatok azt mutatják, hogy valamennyi gyenge és a legtöbb erős jegy jobban megőrződött Stumbríškio településen, mint Bučiūnuose, Pãsvalyje és Kapčiūnuose. Ez kétségessé teszi azt a korábban, a kutatásban megfogalmazott feltevést, hogy a különböző szociogeolingvisztikai okok miatt Stumbríškyje a legalacsonyabb a nyelvjárásiasság szintje. Épp ellenkezőleg, az LKA Stumbríškio pontja a másik háromtól a hangsúlyos tőbeli ė, i, u, a hangsúly-visszahúzás, a hangsúlytalan tőbeli ie, uo, y, ū és a hangsúlytalan szóvégi ė, o használatának produktivitásával tűnik ki – ezek a jegyek gyakoriak, és hajlamosak megmaradni a település adatközlőinek beszédében.

Az említett nyelvjárási jegyek Bučiūnuose, Kapčiūnuose és Pasvalyje is meglehetősen jól megőrződtek, bár ezt nem lehet ilyen határozottan állítani, mivel az első klaszterben a vizsgált adatok erősen szóródnak (a szórás a hangsúlytalan tőbeli uo 0,577 értékétől a hangsúlytalan szóvégi o 24,269 értékéig terjed).

Ezek az eredmények megmagyarázzák, miért alkotott az LKA Stumbríškio pontja külön klasztert a hierarchikus és a kétlépcsős (az adatok normalizálása utáni) klaszterelemzés eredményei szerint. A kutatásban megfogalmazott azt a feltevést is cáfolják, hogy a Stumbríškyje használt nyelvjárási jegyek gyakorisága azért különbözik a másik három LKA-pontétól, mert ez a pont periférikus. A kétlépcsős klaszterelemzés kapott adatai alapján kijelenthető, hogy az említett nyelvjárási jegyek domináns produktivitása miatt e települést – noha a peremvidéken található – nem indokolt periférikusnak nevezni.

Az elvégzett elemzés adatai azt az álláspontot is megerősítik, hogy a nyelvjárásiasság szempontjából az LKA Bučiūnų pontja nem periférikus: e település megkülönböztető jegyeinek használati gyakoriságát jelző átlagok hasonlóak a másik két központi LKA-pont, Kapčiūnų és Pãsvalio értékeihez. Látható tehát, hogy a panevėžiškiai nyelvjárási terület peremén fekvő LKA Bučiūnų és Stumbríškio pontok nyelvjárásiasságára nincs hatással sem az erős, de gyorsan visszaszoruló kupiškėnai alnyelvjárás, sem a kevésbé markáns nyelvjárási jegyekkel rendelkező šiauliai nyelvjárás.

Straipsniai / Articles

189

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

Bučiūnai, Kapčiūnai és Pašvalys lakott településein csak három erős sajátosság használati gyakoriságának átlaga haladja meg Stumbr iškisét – ezek a hangsúlyos tő ie, uo, o. Ezért összefoglalásként megállapítható, hogy a három említett LKA-pont nyelvjárási jellegét az erős sajátosságok adatközlők beszédében való dominanciája tartja fenn, Stumbr iškiét pedig inkább a gyenge, mint az erős sajátosságok. A 6. táblázat azt is mutatja, hogy a hangsúlytalan tő ie, uo, ū valamennyi vizsgált településen meglehetősen ritkán előforduló megkülönböztető sajátosság. Nem szabad azonban azt állítani, hogy ezek a jegyek eltűnőben vannak – úgy vélik, hogy az adatközlők beszédében általában kevés olyan szó fordul elő, amely ezeket a sajátosságokat tartalmazza (például piemuõ, puodynė, pūgà).

Az egyes sajátosságok gyakoriságát vizsgálva (lásd az 1., 4. és 5. táblázatot) látható, hogy a négy vizsgált LKA-pontban a hangsúlyos tő ie, o, ė, i, u, a hangsúly visszahúzása, valamint a gyenge sajátosság – a hangsúlytalan szóvégi o – mutatja a legerősebb fennmaradási hajlamot. Ezeket használják leggyakrabban a vizsgált lakott településeken.

Az adatközlők beszédében legritkábban a gyenge sajátosságok fordulnak elő – a hangsúlytalan tő ie, uo, y, ū, ē – és egy erős sajátosság – a hangsúlyos tő uo. Hogy ezek eltűnőben vannak-e, az már további, részletesebb kutatások kérdése.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

A klasterelemzési módszer kísérleti alkalmazásával négy LKA-beli kelet-aukštaitiai panevėžiškiai pont hasonlóságának, nyelvjárási jellegének és periferialitásának meghatározására a következő előzetes következtetések vonhatók le.

A kutatásban alkalmazott klasterelemzési modell megfelelőnek bizonyult: e módszerrel feltárhatók voltak a négy LKA-beli panevėžiškiai pont vizsgált jellemzők szerinti csoportosulásának törvényszerűségei.

Az elemzés azt mutatja, hogy a határ menti LKA-pontok nyelvjárási jellegük szempontjából nem feltétlenül periférikusak: a kelet-aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárási területének peremén fekvő Bučiūnai és Stumbr iški településeken a nyelvjárási jelleg kiválóan megőrződött; ezek az LKA-pontok nem vették át a velük határos nyelvjárások egyértelmű nyelvjárási jegyeit.

Az LKA Bučiūnai, Pašvalys és Kapčiūnai pontjaiban a nyelvjárási jelleg leginkább az erős sajátosságok (hangsúlyos tő ie, uo, o) adatközlők beszédében való dominanciájának köszönhetően marad fenn, Stumbr iškiében pedig inkább a gyenge sajátosságok (hangsúlytalan tő ie, uo, y, ū és hangsúlytalan szóvégi ė, o), mint az erősek (hangsúlyos tő ė, i, u, a hangsúly visszahúzása) révén. A kutatásban vizsgált többi sajátosság nem mutat egyértelmű törvényszerűségeket.

A nyelvjárások klasterelemzési módszerrel történő vizsgálatakor igen fontos a vizsgálati anyag kiválasztása: hasonló hosszúságú hangfelvételeket kell választani, méghozzá nagyobb mennyiségben. Az eredményeket a felvételek készítésének eltérő időszaka és az adatközlők beszédtempója is befolyásolhatja. A pontatlanságok elkerülése érdekében a sajátosságok használati gyakoriságát

190

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

A nyelvjárási jegyeket kiválóan ismerő szakembernek kell értékelnie. A kutatáshoz átírt szövegeket lehetne használni.

LITERATŪRA

Aliūkaitė Daiva 2011: Projektas „Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida“. – Respectus philologicus 20(25), 257–260.

Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita, Judžentyte Gintarė ir kt. 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai: žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), 129–196.

Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), 29–47.

Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Būtenas Petras 1932: Aukštaičių tarmės okuojančiosios pašnektės sienos. – Archivum Philologicum 3, 168–209.

Čekanavičius Vydas, Murauskas Gediminas 2002: Statistika ir jos taikymai 2. Vilnius: TEV.

Garšva Kazimieras 1977: Akcentuacijos ir vokalizmo sąryšis šiaurės vakarų panevėžiškių tarmėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 17, 76–87.

Garšva Kazimieras 1982a: Svarbesnės šiaurės vakarų panevėžiškių fonologijos ypatybės. – Baltistica 18(1), 65–74.

Garšva Kazimieras 1982b: Joniškėlio apylinkių šnektos tekstai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Garšva Kazimieras 2002: Panevėžiškių fonetikos raida abipus Latvijos sienos. – Acta Linguistica Lithuanica 47, 9–18.

Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien. Leipzig: Markert & Petters Verlag.

Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: Dėl lietuvių tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147.

IBM SPSS Statistics. Prieiga internete: http://www.insol.lt/statistics.

Straipsniai / Articles

191

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

Jaunius Kazimieras 1898 (1970): Panevėžiškių tarmė. – Kalbininkas Kazimieras Jaunius, sud. Vincentas Drotvinas, Vladas Grinaveckis. Vilnius: Mintis.

Kačiuškienė Genovaitė 1982: Vakarinių šiaurės panevėžiškių balsių kiekybė ir jos fonologinė interpretacija. – Kalbotyra 33(1), 39–45.

Kačiuškienė Genovaitė 1983: Šiaurės panevėžiškių murm amųjų balsių fonetinės ypatybės, distribucija ir fonologinė interpretacija. – Kalbotyra 34(1), 24–38.

Kačiuškienė Genovaitė 1984: Šiaurės panevėžiškių tarmės balsių psichoakustinė klasifikacija. – Kalbotyra 35(1), 42–53.

Kačiuškienė Genovaitė 2000: Nekirčiuotų i/u ir ę/ǫ vartojimas Joniškėlio ir Pakruojo apylinkių rišli uose tekstuose. – Baltų filologija 9, 25–31.

Kačiuškienė Genovaitė 2003: Trečiojo amžiaus universitetas Šiauliuose: klausytojų požiūris į gimtąją tarmę. – Pedagogija 69, 88–92.

Kačiuškienė Genovaitė 2005a: Panevėžio tarmių aprašas – pirmoji mokslinė šiaurės panevėžiškių tarmės studija. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 1, 49–53.

Kačiuškienė Genovaitė 2005b: Antano Baranausko ir Kazimiero Jauniaus vieta šiaurės panevėžiškių tarmės tyrimo istorijoje. – Lietuvių katalikų mokslo akademijos suvažiavimo darbai 19, 499–503.

Kačiuškienė Genovaitė 2005c: Sodybų statinių pavadinimai šiaurės panevėžiškių tarmėje: anketinis tyrimas. – Žmogus kalbos erdvėje, 60–64.

Kačiuškienė Genovaitė 2006: Šiaurės panevėžiškių tarmės fonologijos bruožai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Kačiuškienė Genovaitė 2009: Sakytinės lietuvių kalbos tekstynas: tarminių formų vartosena. – Filologija 14, 61–67.

Kačiuškienė Genovaitė 2012: Tarmių fonetinių ypatybių atspindžiai „Sakytinės lietuvių kalbos tekstyne“. – Baltistica 8, 53–62.

Kačiuškienė Genovaitė 2013a: Stipriosios ir silpnosios šiaurės panevėžiškių tarmės ypatybės XXI a. pradžioje. – Tarptautinė tarpdaykinė mokslinė konferencija XXI amžiaus tarmių tyrimai: geolingvistinė ir sociolingvistinė perspektyvos. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 8.

Kačiuškienė Genovaitė 2013b: Šiaurės panevėžiškių tarminės nuostatos: sociolingvistinis tyrimas. – Tarptautinė mokslinė konferencija Tarmės – Europos tautų kultūrų paveldas (pranešimų tezės). Vilnius: Mykolo Romerio universitetas, 22.

Kačiuškienė Genovaitė, Girdenis Aleksas 1982: „Žiemgališkoji“ anaptiksė šiaurės panevėžiškių tarmėje ir jos kilmė. – Baltistika 18(2), 189–191.

192

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

Kačiūškienė Genovaitė, Girdenis Aleksas 1997: Rytų aukštaičių ir šiaurės žemaičių priegaidės: bendrybės ir skirtumai. – Kalbotyra 46(1), 31–36.

Kardelis Vytautas 2014: Lietuvių kalbos salos: probleminiai aspektai. – Lietuvių kalba 8. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/56/60.

Kardelis Vytautas, Stakutytė Emilija 2015: Iš lietuvių dialektologijos raidos. – Lietuvių kalba 9. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/161/131.

Kazlauskas Jonas 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mintis.

Labov William 1972: Sociolinguistic patterns. Philadelphia: University of Pennsylvania Press.

Lietuvių kalbos tarmės. Prieiga internete: www.tarmes.lt.

LKA 1977: Lietuvių kalbos atlasas. 1. Leksika. Vilnius: Mokslas.

LKA 1982: Lietuvių kalbos atlasas. T. 2. Fonetika. Vilnius: Mokslas.

LKA 1991: Lietuvių kalbos atlasas. T. 3. Morfologija. Vilnius: Mokslas.

LKT 1970: Lietuvių kalbos tarmės. Chrestomatija, red. Elena Grinaveckienė, Kazimieras Morkūnas. Vilnius: Mintis.

LKTCh 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. Rima Bacevičiūtė, Audra Ivanauskienė, Asta Leskauskaitė, Edmundas Trumpa. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai 2. Vilnius: VU leidykla.

Meiliūnaitė Violeta 2009: Pietų panevėžiškių vokalizmas ir jo raidos bruožai. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas, Lietuvių kalbos institutas.

Mikulėnienė Danguolė 2011: Leopold Geitler’s Contribution to Lithuanian dialectology: geolinguistic aspect. – Dialektologie a geolingvistika v současné střední Evropě, 19–27.

Morkūnas Kazys 1993: Dėl sąvokos „periferinės tarmės“. – Lietuvių kalbotyros klausimai 30, 4–7.

Ručinskaitė Irena 1984: „Murmamųjų“ balsių kokybinė opozicija šiaurės panevėžiškių tarmėje. – Kalbotyra 35(1), 72–76.

Salys Antanas 1992: Raštai 4. Lietuvių kalbos tarmės. Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija.

Straipsniai / Articles

193

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

Spolsky Bernard 2011: Ferguson and fishman: Sociolinguistics and tge sociology of language. The SAGE handbook of sociolinguistics. London: SAGE Publications.

Vaitkevičius Raimundas, Saudargienė Aušra 2006: Statistika su SPSS psichologiniuose tyrimuose: mokomoji knyga. Kaunas: VDU leidykla.

Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta (sud.) 2014: XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Vilnius: Briedis.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1974: Smulkmenos VI. – Baltistica 10(2), 148.

Zinkevičius Zigmas 1975: Apie č‘, dž‘ // t‘, d‘ kaitą šiaurės panevėžiškių vardažodžių paradigmoje. – Kalbotyra 26(1), 85.

Zinkevičius Zigmas 1979: Kirčio atitraukimas ir kirčiavimo paradigmos. – Kalbotyra 30(1), 90–93.

Zinkevičius Zigmas 2006: Lietuvių tarmių kilmė. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Барановскій Антоній 1898: Замѣтки о литовскомъ языкѣ и словарѣ. Санктпетербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ.

Вольтеръ Эдуардъ 1886: Программа для указанія особенностей говоровъ Литвы и Жмуди. СанктПетербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ.

Вольтеръ Эдуардъ 1904: Литовская хрестоматия 2. СанктПетербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ.

Eastern Aukštaitian of Panevėžys: Cluster Analysis in Search of Dialecticism

SUMMARY

This paper aims to test the appropriateness of one of the statistical methods – cluster analysis (both hierarchical and two-steps) – to determine the similarity of the populated localities of Eastern Aukštaitian of Panevėžys in accordance with the frequency of usage of distinctive dialectal features. The grouping peculiarities that emerged from the analysis of the research areas allow us to create a model to measure the dialecticism and peripherality of the research areas.

194

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

90 minute long recordings of the Eastern Aukštaitian of Panevėžys collected from two central – Pasvalys (112), Kapčiūnai (138) – and two marginal – Bučiūnai (52), Stumbriškis (171) – dialectal points were randomly selected for this study. While listening to the recordings, the frequencies of usage of 13 dialectal features of the Eastern Aukštaitian of Panevėžys were identified: 7 of the dialectal features are strong (the stressed ie, uo, o, ė, i, u in the stem and the retraction of accent), while 6 of them are weak (the unstressed y, ū, ie, uo in the stem and the unstressed ė, o in the ending). The frequencies were then entered into the SPSS Statistics computer program and the cluster analysis was performed.

The results suggest that the cluster analysis (both hierarchical and two-steps) model applied in the research is suitable for revealing the grouping patterns of the Eastern Aukštaitian of Panevėžys LLA points according to the research dimensions. The analysis indicates that the marginal LLA points are not necessarily peripheral – dialectal features are perfectly maintained in the marginal areas of Bučiūnai and Stumbriškis.

In Bučiūnai, Pasvalys and Kapčiūnai points of LLA dialecticism is better maintained due to the strong features (the stressed ie, uo, o in the stem), while in Stumbriškis – the weak ones (the unstressed ie, uo, y, ū in the stem and the unstressed ė, o in the ending) more than the strong ones (the stressed ė, i, u in the stem and the retraction of accent). Other analyzed features show no clear regularities.

The research indicates that the selection of the research material is very important for the examination of dialects by the cluster analysis method: recordings of similar duration and a higher number of them should be selected. The results may be influenced by a different collection period or the speech rate of informants. To avoid the inaccuracies, the frequency of the usage of dialectal features should be examined by the specialist of dialectal features. Transcribed texts, as well, could be used for the research.

Įteikta 2015 m. sausio 21 d.

AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

195