Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo

Straipsniai / Articles 175 AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas Kutatási területek: geolingvisztika, dialektológia, szociolingvisztika, kísérleti fonetika. KELETI FELSŐLITVÁNOK PANEVĖŽYSIEK: KLASZTERANALÍZIS A NYELVJÁRÁSI JELLEG KERESÉSE Panevėžys keleti felsőlitván nyelvjárása: Klaszterelemzés a dialekticizmus keresésében ANNOTÁCIÓ A tanulmány célja annak kipróbálása, hogy a statisztikában alkalmazott klaszteranalízis egyik módszere mennyire alkalmas a Panevėžys környéki keleti felsőlitván lakóhelyek hasonlóságainak meghatározására a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága alapján. Az elemzés során kirajzolódott a vizsgált helyek csoportosulásának sajátosságai lehetővé teszik egy olyan kutatási modell létrehozását, amely a vizsgált helyek dialektális jellegének és periférikusságának mérésére szolgál. A kutatáshoz véletlenszerűen választottak ki 90 perces hangfelvételeket a keleti felső-litvániai panevėžiškiai alnyelvjárásból, amelyeket két központi – Pãsvalio (112), Kapčinų (138) – és két peremvidéki – Bučinų (52) és Stubriškio (171) – nyelvjárási ponton gyűjtöttek. A felvételek meghallgatása során rögzítették a panevėžiškiai nyelvjárás 13 megkülönböztető sajátosságának előfordulási gyakoriságát, amelyeket később bevitték az SPSS Statistics számítógépes programba, és klaszterelemzést végeztek. A kapott eredmények alapján kijelenthető, hogy a kutatásban alkalmazott klaszterelemzési modell alkalmas a négy panevėžiškiai LKA-pont vizsgált mutatók szerinti csoportosulásának törvényszerűségei feltárására. Az elemzés azt mutatja, hogy a nyelvjárási terület peremén elhelyezkedő LKA-pontok nem feltétlenül periférikusak – bennük a nyelvjárási sajátosságok kiválóan megőrződtek (az LKA Bučinų, Pãsvalio és Kapčinų pontjain az erős sajátosságok, Stubriškio pontján pedig a gyenge sajátosságok őrződnek meg jobban). A kutatás azt mutatja, hogy a nyelvjárások klaszterelemzési módszerrel történő vizsgálatakor rendkívül fontos a vizsgálati anyag kiválasztása. KULCSSZAVAK: keleti felső-litvániai panevėžiškiai, az LKA-pontok nyelvjárási jellege, az LKA-pontok periférikussága, klaszterelemzés. AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXII ANNOTÁCIÓ This paper aims to test the appropriateness of one of the statistical methods – cluster elemzés – a kelet-aukštaitiai panevėžiškiek lakott helyeinek hasonlóságának meghatározása a jellegzetes nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága alapján. A kutatási területek elemzéséből kirajzolódó csoportosulási sajátosságok lehetővé teszik számunkra, hogy modellt hozzunk létre a kutatási területek dialekticizmusának és periferialitásának mérésére. A kelet-aukštaitiai panevėžiškiek két gramofonfelvételről gyűjtött, 90 perces central – Pasvals (112), Kapčinai (138) – and two marginal – Bučinai (52), Stubriškis (171) – dialectal points were randomly selected for this study. While listening to the recordings, the frequencies of usage of 13 dialectal features of the Eastern Aukštaitian of Panevėžs were identified, which were then entered into the SPSS Statistics computer profelvételeinek elemzését végezték el, és klaszteranalízist alkalmaztak. Az eredmények arra utalnak, hogy a tanulmányban alkalmazott klaszterelemzési modell alkalmas a kutatási revealing the grouping patterns of the points of the Eastern Aukštaitian of Panevėžs LLA dimenziók szerinti vizsgálatra. Az elemzés azt mutatja, hogy az LLA peremvidéki pontjai nem feltétlenül periférikusak – a nyelvjárási sajátosságok ezekben tökéletesen megőrződtek (az LLA Bučinai, Pasvals és Kapčinai pontjaiban az erős sajátosságok jobban megőrződtek, míg a gyengék Stubriškisban maradtak fenn jobban). A tanulmány rámutat, hogy a kutatási anyag kiválasztása nagyon fontos a dialektusok klaszterelemzési módszerrel történő vizsgálatához. KULCSSZAVAK: kelet-aukštaitiai panevėžiškiek, az LLA-pontok nyelvjárásiassága, az LLA-pontok periférikussága, klaszteranalízis. 1. A PANEVĖŽIŠKIEK KUTATÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE A litván nyelvjárások iránt a XIX. század végén kezdtek érdeklődni. A kelet-aukštaitiai panevėžiškiek már a litván nyelv első dialektológiai munkáiban is szerepelnek. A panevėžiškiai nyelvjárás megkülönböztető sajátosságairól írt Leopoldas Geitleris (Geitler 1875)1, Eduardas Volteris (Вольтеръ 1886; 1904: 325–335, 338–340, 345–354), Kazimieras Jaunius (Jaunius 1898)2: 114–161)), Antanas Baranauskas (Бaрaновскiй 1898). Ugyanezzel a leíró módszerrel a munkálatok a XX. század elején is folytatódtak – fontosak voltak Kazimieras Būga (1924)3, Antanas Salys (1930, 1946)4, Jurgis Gerulis (1930: 35–46, 54–65, 66–76), Petras Būtėnas (1932: 168–193) munkái. 1 Danguole Mikulėnienė (2011: 19–27) alapján. 2 Lásd: Jaunius 1970. 3 Lásd: Būga 1961: 82–83. 4 Lásd: Salys 1992: 114–119, 122–131. Cikkek / Articles 177 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo darbai. Iš jaunagramatikių perimta tyrimų tradicija buvo populiari ir pokario laikotarpiu. A későbbi kutatásokban a panevėžysi nyelvjárás jellegzetes sajátosságait, azok eloszlását és más nyelvjárásokhoz való hasonlóságát (Zinkevičius 1966; Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; LKT 1970: 14, 32–36; LKA 1977, 1982, 1991; Ručinskaitė 1984: 72–76; Kačiuškienė 1984: 42–53; Kačiuškienė, Girdenis 1997: 31–36)5, valamint kialakulásuk okait (Kazlauskas 1968: 10–20; Zinkevičius 1974: 148; Garšva 1977: 76–87; Kačiuškienė, Girdenis 1982: 189–191) kísérleti auditív, akusztikai és spektrográfiai módszerrel kezdték vizsgálni. Már a XX. század végén megjelennek a szociolingvisztikára jellemző vonások a panevėžysi nyelvjárás kutatásában – a vizsgált adatok értékelésekor figyelembe kezdik venni az adatközlő életkorát. Ez mind a leíró jellegű munkákban (Zinkevičius 1975: 85; Zinkevičius 1979: 92–93), mind pedig a kísérleti, spektrográfiai és auditív kutatásokban megfigyelhető (Kačiuškienė 1982: 39–45; Garšva 1982a: 68–70; Kačiuškienė 1983: 24–38). Így hasonlították össze a különböző generációkhoz tartozó panevėžysiek nyelvjáráshasználatát. A XXI. század eleji munkákban statisztikai, pszichoakusztikai, spektrális és oszcillográfiai módszerekre kezdenek támaszkodni (ezeket komplex munkákban is alkalmazzák (Markevičienė 2006: 74–82), ir atskirų autorių tyrimuose (Kačiuškienė 2000: 25–31; Garšva 2002: 9–18; Kačiuškienė 2003: 88–92; Kačiuškienė 2005a: 49–53; Kačiuškienė 2001: 29–32; LKTCh 2004: 30–34, 184–1946; Zinkevičius 2005b: 499–503; Kačiuškienė 2009: 61–67; Kačiuškienė 2012: 53–62). Ebben az időszakban a szociolingvisztikai vonásokat mutató munkák száma is növekszik: alkalmazzák a kérdőíves módszert (Kačiuškienė 2005c), bevezetik az életkor (Kačiuškienė 2006; Meiliūnaitė 2009) és az iskolai végzettség (Kačiuškienė 2013a: 8) változóit, valamint vizsgálják a nyelvi tudatosságot (Kačiuškienė 2013b: 22). A szociolingvisztika egyre gyakoribb bevonása a panevėžysi nyelvjárás kutatásába azt mutatja, hogy a XXI. század elején, a nyelvjárások intenzív változási folyamatának idején, a hagyományos módszerek már nem elegendőek e jelenség megállapításához és magyarázatához. 2. A NYELVJÁRÁSIASSÁG VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZERTANA A nyelvjárások változásával együtt változik az őket vizsgáló geolingvisztika is – interdiszciplinárissá vált: a nyelvjáráskutatók hagyományos céljait kiegészíti a szociolingvisztika (például 5 E korszak eredményeit más kiadványokban is közzétették. Megemlítendők Kazimieras Garšva Joniškėlis környékének beszédéről szóló szövegei (1982b). 6 A nyelvjárási beszédet Aldona Jonaitytė, Stasys Tumėnas, D. Kazilionytė, S. Liolytė, Morkūnas, Aloyzas Vidugiris ir Edmundas Trumpa, transkribavo Aloyzas Vidugiris, Asta Leskauskaitė és Rima Bacevičiūtė. AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXII figyelembe veszi a szociolingvisztikai változókat (életkor, nem, iskolai végzettség stb.). Miután a geolingvisztika új jegyekre tett szert, a XXI. század eleji nyelvjáráskutatás elméleti tételeit és módszertani alapelveit a szociogeolingvisztika terminusával kezdik minősíteni (Aliūkaitė 2011: 257; Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014). A nyelvi jelenségek a szociogeolingvisztikai kutatásokban nemcsak e két irányzat eszközeivel, hanem más tudományterületek módszereivel is vizsgálhatók. A tanulmány célja a statisztikában alkalmazott klaszteranalízis egyik módszere alkalmasságának kipróbálása a keleti aukštaitiszek panevėžiškiai nyelvjárási területéhez tartozó településeknek a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága szerinti hasonlóságainak meghatározására7. A kutatás tárgya a panevėžiškiai alnyelvjárás jellegzetes sajátosságai. Az elvégzett statisztikai klaszteranalízis lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogyan csoportosulnak a vizsgált települések a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használati gyakorisága alapján. Ily módon létrejön a vizsgált települések nyelvi nyelvjárásosságának és periférikusságának mérésére szolgáló kutatási modell – négy LKA-pont (két központi, két peremvidéki) kiválasztásával meghatározható, hogy ezekben mennyire őrződtek meg a nyelvjárási sajátosságok, és hogy az alkalmazott modell alkalmas-e ennek elvégzésére. Straipsnyje centrinio ir paribinio LKA punkto sąvokos vartojamos geografiKazys ról nyelvi szempontból: központinak nevezik azt a helyet, amely földrajzilag közelebb található a keleti aukštaitis panevėžiškiai területének központjához, peremvidékinek pedig azt a települést, amely más alnyelvjárások határainak közelében fekszik. Ezért nyelvi szempontból perifériássá válhatott (átmenetivé, azaz átvehette más nyelvek jegyeit vagy más alnyelvjárások megkülönböztető nyelvjárási sajátosságait)8. Tiriamąją medžiagą sudaro atsitiktinai pasirinkti 90 min. rytų aukštaičių A panevėžiškiai alnyelvjárás hangfelvételei. Ezeket 1992-ben, 2004-ben és 2012-ben olyan településeken gyűjtötték, amelyeket már 60 évvel korábban is vizsgáltak (lásd LKA 1977: 21–23, LKA 1982: 9–11, LKA 1991: 9–11) – Bučinai (52) (a felvétel száma: LK259701, a kompaktlemez regisztrációs száma: CD 1496 RAP 116), Pãsvalys (112) (a felvétel száma: LK204602, a kompaktlemez regisztrációs száma: CD 1508 RAP 122), Kapčinai (138) (a felvétel száma: LK029101, a kompaktlemez regisztrációs száma: CD 1156 RAP 79), valamint taičiai šiauliškiai, keleti aukštaitiszek kupiškėnai, Stubriškio9 (171)10. 7 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai yra vakarinėje rytų aukštaičių pusėje. Jie ribojasi su vakarų aukšanykštėnai és širvintiškiai körében (lásd az 1. ábrát). 8 Apie centrinio ir periferinio LKA punkto terminus plačiau žr.: Morkūnas 1993: 4–7; Kardelis 2014; Kardelis, Stakutytė 2015). 9 Ehhez a felvételhez még nem rendeltek regisztrációs számot; a Litván Nyelvi Intézet szerverén őrzik a 2012-ben gyűjtött többi adattal együtt. 10 A bejegyzések 2007–2013-ban a „Kortárs geolingvisztikai kutatások Litvániában: a pontok hálózatának optimalizálása és a nyelvjárási információ interaktív terjesztése” című projekt keretében gyűltek össze (lásd: Litván nyelvjárások). Tanulmányok / Articles 179 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo Kísérleti úton vizsgálják három nő (D. N., szül. 1926-ban, Bučinuosban él; J. L., szül. 1934-ben, Pasvalyj11-ben él; V. M., szül. 1909-ben, Klóvainiuosban él12) és egy férfi (B. N., szül. 1946-ban, Stubriškysben él) hasonló tempójú beszédében használt nyelvjárási sajátosságokat13. Amint az 1. ábrán látható, a vizsgált települések a felvidéki nyelvjárási területen találhatók, ezért jellemző rájuk valamennyi felvidéki nyelvjárás megkülönböztető sajátossága – a hangsúlyos ie, uo kettőshangzók épen maradnak, akárcsak a köznyelvben, ellentétben az alföldi nyelvjárási területtel (Zinkevičius 1966: 13–14; LKT 1970: 15; LKTCh 2004: 29). Az LKA pontjai a keleti felvidéki nyelvjárási területhez tartoznak, mivel ebben a nyelvjárásban szűkebben ejtik az an, am, en, em kettőshangzókat, valamint az egykori nazális magánhangzókat, az ą-t és ę-t, és ezek kiejtése: ọn, ọm, ẹn, ẹm, valamint o, e (Zinkevičius 1966: 15, 83–84, 99–101; LKT 1970: 32–33; LKTCh 2004: 30, 173–175)14. A panevėžiškiai nyelvjárás fő megkülönböztető sajátossága a szóvégi rövid virto neaiškios kokybės murmamaisiais garsais, skirtingai nuo pietinių, kurie trumpuosius a, u galūnėse suplaka į vieną garsą, panašų į u, tačiau nelūpinį, žymagánhangzók összeolvadása, az úgynevezett magánhangzó-redukció. A redukció fokozata alapján a vizsgált LKA-pontok az északi panevėžiškiai nyelvjáráshoz tartoznak, amelyben a szóvégi rövid magánhangzók mimą υ (Zinkevičius 1966: 92, 119–121; LKT 1970: 35; LKTCh 2004: 175–176). Ebben a munkában a vizsgált települések nyelvjárásiasságát hat, eltérően hangsúlyozott vagy a szavak különböző részeiben található magánhangzó (o, ė, i, u, y, ū) és két kettőshangzó (ie, uo) produktivitásának ellenőrzésével mérik. További adatként a hangsúly visszahúzásának gyakorisága is rögzítésre kerül. Két sajátosság csak a panevėžysi nyelvjárásterület északi részén használatos sajátos módon. Hangsúlytalan helyzetben az északi panevėžysiek a déliekkel ellentétben az ie, uo kettőshangzókat e, o hangokkal adják vissza (Zinkevičius 1966: 16, 87; LKTCh 2004: 176). Kizárólag a vizsgált településeken a hangsúly is visszahúzódik – az északi panevėžysi nyelvjárásterületen az általános hangsúly-visszahúzási törvény érvényesül, amely szerint a hangsúly nemcsak a rövid, hanem a hosszú cirkumflexes végződésről is visszahúzódik nemcsak a hosszú, hanem a rövid szótagra is, továbbá az intenzív feltételes hangsúly-visszahúzás, amikor a hangsúly visszahúzódik a 11 Ebben a felvételben több nő beszéde került rögzítésre. Az idő nagy részében azonban egyetlen adatközlő beszél, ezért a kutatásban úgy kezelik, hogy ennek az egy nőnek a beszédét vizsgálták. 12 Ez az adatközlő Klóvainiuose él, a felvétel azonban az adatbázisban a Kapčinų (138) ponthoz van rendelve. 13 Százalékosan több női adatközlő van, mint férfi adatközlő, ezért ebben a kutatásban is több női hangfelvételt vizsgálnak, mint férfit. 14 Ezeket és a panevėžysiek nyelvjárását a többitől megkülönböztető egyéb sajátosságokat már a XIX. század végén megfigyelték – Volteris (Вольтеръ 1886: 1–12) az ország különböző részein a hangsúlyos tőbeli ie, uo, az an, en kettőshangzók, a rövid i, u magánhangzók, a hangsúlyos tőbeli o és más jegyek ejtésének különbségeiről írt. AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXII trumpos galūnės į priešpaskutinį bet kokio ilgumo skiemenį (Zinkevičius 1966: 37–40, LKT 1970: 34–35, LKTCh 2004: 30–31)15. A többi vizsgált sajátosság egyetemesebb. Ide tartoznak a már említett hangsúlyos tőbeli ie, uo diftongusok is, amelyek minősége a vizsgált területen nem különbözik a többi aukštaitis nyelvjárásétól és a köznyelvétől. A keleti aukštaitis nyelvjárásokhoz hasonlóan az észak-panevėžiškiai nyelvjárásban a hangsúlyos (nem hangsúlyáthelyeződéssel hangsúlyos) rövid u, i hangokat nem szóvégi helyzetben megnyújtják, és nagyon zártan ejtik (Zinkevičius 1966: 107; LKT 1970: 34; LKTCh 2004: 177). A hangsúlytalan tőbeli y, ū ejtésekor fordítottan járnak el – a megfelelő rövid i, u hangokká alakítják őket (Zinkevičius 1966: 110; LKT 1970: 34; LKTCh 2004: 176). A legtöbb aukštaitis nyelvjárástól eltérően azonban a panevėžiškiai területen a hangsúlyos tőbeli o-t a hangszínezetében a nélkül ejtik, a hangsúlytalan szóvégben viszont a-vá válik (Zinkevičius 1966: 70). A hangsúlyos tőbeli ė általában megmarad (Zinkevičius 1966: 74), a hangsúlytalan szóvégi ė-t pedig e-ként ejtik (Zinkevičius 1966: 75; LKTCh 2004: 176–178). Így a kutatás a panevėžiškiai nyelvjárás hét erős vagy markáns (hangsúlyos tőbeli ie, uo, o, ė, i, u, hangsúlyáthelyeződés) és hat gyenge vagy halvány (hangsúlytalan tőbeli y, ū, ie, uo, hangsúlytalan szóvégi ė, o) megkülönböztető nyelvjárási sajátosságának gyakoriságát elemzi (lásd az 1. táblázatot)16. Ezek a jelenségek tartósak, és amint az előfordulási gyakoriságuk táblázatából látható, a panevėžiškiai nyelvjárásban sokszor előfordulnak. Ezt mutatják e nyelvjárás legújabb kutatásai is (lásd Aliūkaitė et al. 2014: 188–191). A vizsgált nyelvjárási településeken gyűjtött anyagot több szakaszban dolgozták fel: 1) meghallgatták a vizsgált LKA-pontokon különböző időszakokban készült hangfelvételeket; 2) elvégezték a hangfelvételek elemzését – meghallgatásuk során rögzítették a panevėžiškiai nyelvjárás 13 megkülönböztető sajátossága használatának gyakoriságát; 3) a gyakorisági adatokat bevitték az SPSS Statistics számítógépes programba, és klaszterelemzést végeztek17. A klaszterelemzés módszerét alkalmazva megállapították a keleti aukštaitis panevėžiškiai nyelvjárás kiválasztott négy LKA-pontjának hasonlóságát, és őket a 15 Paprastai kirtis nuo galūnės neatitraukiamas aukštesniojo laipsnio prieveiksmiuose, oksitonuose névmásokban és a jövő idő III. személyű alakjaiban (Zinkevičius 1966: 38), a több szótagú szavak végződésének hangsúlya a legközelebbi szótagra húzódik vissza (Zinkevičius 1966: 39), nem húzódik vissza į priešdėlį (LKTCh 2004: 180). 16 Az erős (vagy markáns) és gyenge (vagy halvány) sajátosságok megkülönböztetésének fő kritériumai az elterjedtségi terület, a felismerhetőség és a kiegyenlítődés: az erős sajátosságok egy bizonyos nyelvjárás viszonylag kis területére jellemzőek, gyorsan észrevehetők és könnyen kiegyenlítődnek, míg a gyenge sajátosságok számos rokon nyelvjárásra jellemzőek, nehezebben észlelhetők, ezért kevésbé hajlamosak korrigálni őket (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 46–47). 17 Apie programą plačiau žr.: IBM SPSS Statistics; Vaitkevičius, Saudargienė 2006. Straipsniai / Articles 181 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo 1. ÁBRA A vizsgált kelet-aukštaitiai panevėžiškiai területei (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014: 189) AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXII hasonló objektumok csoportjaiba – klaszterekbe. A vizsgálati adatokat úgy csoportosították, hogy a vizsgált helyszínekből kialakított klaszteren belüli különbségek a lehető legkisebbek, a klaszterek közöttiek pedig a lehető legnagyobbak legyenek (Čekanavičius, Murauskas 2002: 195; Vaitkevičius, Saudargienė 2006). 1. TÁBLÁZAT. A panevėžysi nyelvjárási megkülönböztető sajátosságok használatának gyakorisága a vizsgált településeken18 ERŐSSÉG BUČINAI felvétel 43 perc. 8 mp. 42 PASVALS időtartama A 46 perc. mp. 28 mp. TEMETŐI A felvétel időtartama A felvétel időtartama 28 perc. STUBRIŠKIS TULAJDONSÁG A bejegyzés időtartama 62 perc. 11 mp. Erős A hangsúlyos tőbeli ie megmarad ~ 79 ~ 55 ~ 28 ~ 66 Erős A hangsúlyos tőbeli uo megmarad ~ 42 ~ 16 ~ 21 ~ 24 Erős Hangsúlyos tőbeli ė megőrződik ~ 59 ~ 67 ~ 50 ~ 70 Erős Hangsúlyos tőbeli o megőrződik ~ 65 ~ 87 ~ 40 ~ 63 Stiprioji Kirčiuotas kamieno u ilginamas ~ 70 ~ 50 ~ 47 ~ 87 Stiprioji Kirčiuotas kamieno i ilginamas ~ 63 ~ 70 ~ 50 ~ 83 Erős A hangsúly visszahúzása ~ 88 ~ 90 ~ 68 ~ 137 Gyenge Hangsúlytalan tőbeli uo ọ-vá változik ~ 2 ~ 3 ~ 1 ~ 4 Gyenge Hangsúlytalan tőbeli ie ẹ-vé változik ~ 7 ~ 13 ~ 4 ~ 12 Gyenge Hangsúlytalan tőbeli y i-vé változik~ 15 ~ 12 ~ 10 ~ 25 Gyenge Hangsúlytalan tőbeli ū u-vá változik~ 4 ~ 1 0 ~ 7 Gyenge Hangsúlytalan végződésben a ė e-vé változik~ 40 ~ 28 ~ 8 ~ 41 A hangsúlytalan szóvégi o gyenge alakja a~- 121 ~ 78 ~ 86 ~ 157 18 felvételt az anyanyelvi kutató hallgatott meg. Mivel a gyakoriságot spontán beszélt nyelvi hangfelvételek hallgatása során rögzítették, az emberi tényezők miatt a közölt adatok hibákat tartalmazhatnak. Cikkek / Articles 183 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo A kutatásban kísérletileg két klaszterképzési módszer – a hierarchikus és a nem hierarchikus (kétlépcsős) – kipróbálását választották. Ezeket aszerint különböztetik meg, hogy miként választják ki hasonlósági mértékeiket, milyen kritériumok alapján határozzák meg a klaszterek közötti távolságot, valamint milyen klaszterezési stratégiát alkalmaznak. Legfontosabb különbségük az, hogy a vizsgált adatokat a kétlépcsős klaszterelemzés módszerével csoportosítva a klaszterek száma előre ismert (kiválasztott) (Čekanavičius, Murauskas 2002: 202). A klaszterelemzés kapott eredményeinek elemzésekor figyelembe veszik, hogy a dolgozatban az adatközlők spontán beszédét vizsgálják, nem pedig azonos szövegeket, a beszédkörülmények eltérőek, a vizsgált adatok mintája pedig nagyon kicsi, ezért a klaszterelemzés eredményei nem feltétlenül pontosak. Ebben a munkában azonban a vizsgált anyagot figyelembe véve csupán annak ellenőrzését tervezzük, hogy ez a módszer egyáltalán feltárja-e a lelőhelyeknek az alkalmazott nyelvjárási sajátosságok gyakorisága szerinti csoportosulási nes ypatybes išlaikiusių vietovių panašumą, atsižvelgiant į įvairius veiksnius, törvényszerűségeit. Pontosabban azt vizsgáljuk, hogy a klaszteranalízis képes-e taičių panevėžiškių patarmės ribose, sociogeolingvistinius skirtumus. feltárni a használt nyelvjárási sajátosságok gyakorisága alapján a periferialitás felé hajló lelőhelyeket, és megmutatni a leginkább ... nyelvjárási, például a földrajzi távolság, a határ menti és a központi lelőhelyi helyzet a keleti aukštaitisoknál3. A PANEVĖŽYSIEKIEK MEGKÜLÖNBÖZTETŐSAJÁTOSSÁGAINAK KLASZTERANALÍZISE Annak ellenőrzésére, hogy a 13 fő panevėžysieki megkülönböztető sajátosság használatának gyakorisága alapján (lásd az 1. táblázatot) hogyan csoportosulnak a vizsgált lelőhelyek, egy hierarchikus és egy nem hierarchikus módszert alkalmaztunk – az SPSS Statistics számítógépes programmal hierarchikus (összevonó) és kétlépcsős klaszteranalízist végeztünk. Az adatok kis mennyisége miatt mindkét esetben a klaszterek minimális számát, azaz 2-t választottuk. A hierarchikus klaszteranalízis kapott eredményei azt mutatják, hogy Bučinuose, Pasvalyj és Kapčinuose a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok használatának gyakorisága a leghasonlóbb, ezért ezek az LKA-pontok egy klasztert alkottak. A hasonló objektumok másik csoportját Stubriškis alkotja (lásd a 2. táblázatot). 2. TÁBLÁZAT. A hierarchikus klaszteranalízis eredményei a keleti aukštaiti panevėžiškiai nyelvjárás 13 megkülönböztető sajátossága használati gyakorisága alapján Klaszter száma A klaszterbe került LKA-pont 1 Bučinai, Pasvals, Kapčinai 2 Stubriškis AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Bučinai, Kapčinai és Pãsvalis lakott helyein csupán három erős sajátosság használati gyakoriságának átlaga magasabb, mint Stubriškisben – ezek a hangsúlyos tőbeli ie, uo, o. Ezért összefoglalásképpen megállapítható, hogy az említett három LKA-pont nyelvjárási jellegét az adatközlők nyelvhasználatában kalboje, o Stubriškio – labiau silpnųjų nei stipriųjų. 6 lentelėje taip pat matyaz erős sajátosságok dominanciája tartja fenn, miközben a hangsúlytalan tőbeli ie, uo, ū valamennyi vizsgált településen meglehetősen ritkán előforduló megkülönböztető sajátosságok. Nem lenne azonban helyes azt állítani, hogy ezek a jegyek eltűnőben vannak – feltételezhető, hogy az adatközlők nyelvében általában kevés olyan szó fordul elő, amelyben ezek a sajátosságok megtalálhatók (például piemuõ, puodnė, pūgà). Az egyes sajátosságok kamieno ie, o, ė, i, u, kirčio atitraukimas ir silpnoji ypatybė – nekirčiuotas galūnės o. Jos yra dažniausiai vartojamos nagrinėjamose gyvenamosiose vietovėse. életképességét vizsgálva (lásd az 1., 4. és 5. táblázatot) látható, hogy a négy vizsgált LKA-ponton a hangsúlyosak mutatják a legnagyobb fennmaradási hajlamot. A közlők nyelvében legritkábban a gyenge sajátosságok – a hangsúlytalan kamieno ie, uo, y, ū, ė – ir viena stiprioji – kirčiuoti kamieno uo. Ar jos linkusios išnykti, yra jau kitų, išsamesnių, tyrimų klausimas. 4. IŠVADOS A klaszteranalízis módszerének kísérleti alkalmazása a négy kelet-aukštaitisi panevėžiškiai LKA-pont hasonlóságának, dialektalitásának és periférikusságának meghatározására az alábbi előzetes következtetések levonását teszi lehetővé. A kutatásban alkalmazott klaszteranalízis-modell megfelelő – e módszerrel feltártuk a négy LKA-panevėžiškiai-pontnak a vizsgált tulajdonságok szerinti džius dėsningumai. Analizė rodo, kad paribiniai LKA punktai tarmiškumo požiūriu nebūtinai csoportosulását; periférikusak – a kelet-aukštaitisi panevėžiškiai nyelvjárási terület peremén fekvő Bučinai és Stubriškis településeken a dialektalitás kiválóan megőrződött, ezek az LKA-pontok nem vették át a velük határos nyelvjárások egyértelmű nyelvjárási jegyeit. Az LKA Bučinai, Pãsvalys és Kapčinai pontjain a dialektalitás elsősorban az erős sajátosságok (a tőbeli ie, uo, o hangsúlyos előfordulásainak) a közlők nyelvében való dominanciája miatt őrződik meg a legjobban, Stubriškisben pedig inkább a gyenge sajátosságok (a tőbeli ie, uo, y, ū, valamint a ė, o végződés hangsúlytalan előfordulásai) dominálnak az erős sajátosságokkal (a tőbeli ė, i, u hangsúlyos előfordulásaival, a hangsúly visszahúzódásával) szemben. A kutatásban vizsgált többi sajátosság nem mutat egyértelmű törvényszerűségeket. A nyelvjárások klaszteranalízis módszerével történő vizsgálata során nagyon fontos a vizsgálandó anyag kiválasztása: hasonló időtartamú hangfelvételeket és nagyobb mennyiségű anyagot kellene választani. Az eredményeket a gyűjtésük eltérő időszaka, valamint a közlők beszédtempója is befolyásolhatja. A pontatlanságok elkerülése érdekében a sajátosságok használatának gyakoriságát kellene Straipsniai / Articles 191 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo a nyelvjárási jellegzetességeket kiválóan ismerő szakemberként értékelni. A kutatáshoz átírt szövegeket lehetne felhasználni. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva 2011: Projektas „Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida“. – Respectus philologicus 20(25), 257–260. Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita, Judžentytė Gintarė ir kt. 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai : žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), 129–196. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), 29–47. Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Būtėnas Petras 1932: Augštaičių tarmės okuojančiosios pašnektės sienos. – Archivum Philologicum 3, 168–209. Čekanavičius Vydas, Murauskas Gediminas 2002: Statistika ir jos taikymai 2. Vilnius: TEV. Garšva Kazimieras 1977: Akcentuacijos ir vokalizmo sąryšis šiaurės vakarų panevėžiškių tarmėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 17, 76–87. Garšva Kazimieras 1982a: Svarbesnės šiaurės vakarų panevėžiškių fonologijos ypatybės. – Baltistica 18(1), 65–74. Garšva Kazimieras 1982b: Joniškėlio apylinkių šnektos tekstai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Garšva Kazimieras 2002: Panevėžiškių fonetikos raida abipus Latvijos sienos. – Acta Linguistica Lithuanica 47, 9–18. Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien. Leipzig: Markert & Petters Verlag. Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: Dėl lietuvių tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147. IBM SPSS Statistics. Prieiga internete: http://www.insol.lt/statistics. AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Jaunius Kazimieras 1898 (1970): A panevėžiškiai nyelvjárás. – Kazimieras Jaunius nyelvész, szerk. Vincentas Drotvinas, Vladas Grinaveckis. Vilnius: Mintis. Kačiuškienė Genovaitė 1982: A nyugat-északi panevėžiškiai nyelvjárás magánhangzóinak mennyisége és annak fonológiai értelmezése. – Kalbotyra 33(1), 39–45. Kačiuškienė Genovaitė 1983: Šiaurės panevėžiškių murmamųjų balsių fonetinės ypatybės, distribucija ir fonologinė interpretacija. – Kalbotyra 34(1), 24–38. Kačiuškienė Genovaitė 1984: Šiaurės panevėžiškių tarmės balsių psichoakustinė klasifikacija. – Kalbotyra 35(1), 42–53. Kačiuškienė Genovaitė 2000: A hangsúlytalan i/u és ẹ/ọ használata Joniškėlis és Pakruojis környékének összefüggő szövegeiben. – Baltu filoloģija 9, 25–31. a beszélők hozzáállása az Kačiuškienė Genovaitė 2003: Trečiojo amžiaus universitetas Šiauliuose: klausyanyanyelvjáráshoz. – Pedagogija 69, 88–92. Kačiuškienė Genovaitė 2005a: A panevėžysi nyelvjárások leírása – az északi panevėžysiek nyelvjárásának első tudományos tanulmánya. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 1, 49–53. Kačiuškienė Genovaitė 2005b: Antanas Baranauskas és Kazimieras Jaunius helye az északi panevėžysiek nyelvjárása kutatásának történetében. – A Litván Katolikus Tudományos Akadémia kongresszusának tanulmányai 19, 499–503. Kačiuškienė Genovaitė 2005c: A tanyasi épületek elnevezései az észak-panevėžiškiai nyelvjárásban: kérdőíves kutatás. – Az ember a nyelv terében, 60–64. Kačiuškienė Genovaitė 2006: Az észak-panevėžiškiai nyelvjárás fonológiájának jellemzői. Vilnius: a Vilniusi Egyetem Kiadója. Kačiuškienė Genovaitė 2009: A beszélt litván nyelv korpusza: a nyelvjárási formák használata. – Filológia 14, 61–67. Kačiuškienė Genovaitė 2012: A nyelvjárások fonetikai sajátosságainak tükröződése a „Beszélt litván nyelv korpuszában”. – Baltistica 8, 53–62. Kačiuškienė Genovaitė 2013a: A XXI. század eleji észak-panevėžiškiai nyelvjárás erős és gyenge sajátosságai. – A XXI. századi nyelvjárások kutatása: geolingvisztikai és szociolingvisztikai perspektívák című nemzetközi interdiszciplináris tudományos konferencia. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 8. Kačiuškienė Genovaitė 2013b: Az észak-panevėžiškiai nyelvjárás beszélőinek nyelvjárási attitűdjei: szociolingvisztikai vizsgálat. – A nyelvjárások – az európai népek kultúráinak öröksége című nemzetközi tudományos konferencia (előadás-összefoglalók). Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem, 22. Kačiuškienė Genovaitė, Girdenis Aleksas 1982: A „žiemgalai“ anaptixise šiaurės panevėžiškių tarmėje ir jos kilmė. – Baltistika 18(2), 189–191. Straipsniai / Articles 193 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo Kačiuškienė Genovaitė, Girdenis Aleksas 1997: A keleti aukštalájták és az észt žemaičiai nyelvjárási intonációi: hasonlóságok és különbségek. – Kalbotyra 46(1), 31–36. Kardelis Vytautas 2014: A litván nyelv szigetei: problematikus aspektusok. – Lietuvių kalba 8. Online hozzáférés: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/ view/56/60. Kardelis Vytautas, Stakutytė Emilija 2015: A litván dialektológia fejlődéséről. – Lietuvių kalba 9. Online elérhető: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/ article/view/161/131. Kazlauskas Jonas 1968: A litván nyelv történeti grammatikája. Vilnius: Mintis. Labov William 1972: Sociolinguistic patterns. Philadelphia: University of Pennsylvania Press. A litván nyelvjárások. Online elérhető: www.tarmes.lt. LKA 1977: A litván nyelv atlasza. 1. Lexika. Vilnius: Mokslas. LKA 1982: A litván nyelv atlasza. 2. köt. Fonetika. Vilnius: Mokslas. LKA 1991: A litván nyelv atlasza. 3. köt. Morfológia. Vilnius: Mokslas. LKT 1970: A litván nyelvjárások. Chrestomátia, szerk. Elena Grinaveckienė, Kazimieras nauskienė, Asta Leskauskaitė, Edmundas Trumpa. Vilnius: A Litván Nyelv Intézetének kiadója. Morkūnas. Vilnius: Mintis. LKTCh 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. Rima Bacevičiūtė, Audra IvaMarkevičienė Žaneta 2001: A felső-litván nyelvjárások szövegei 2. Vilnius: a VU kiadója. Meiliūnaitė Violeta 2009: A dél-panevėžiškiai nyelvjárás vokalizmusa és fejlődésének jellemzői. Kaunas: Vytautas Magnus Egyetem, Litván Nyelv Intézete. Mikulėnienė Danguolė 2011: Leopold Geitler hozzájárulása a litván dialektológiához: geolingvisztikai szempont. – Dialektológia és geolingvisztika a mai Közép-Európában, Morkūnas Kazys 1993: A „periférikus 19–27. nyelvjárások” fogalmáról. – A litván nyelvészet kérdései 30, 4–7. Ručinskaitė Irena 1984: Az „mormogó” magánhangzók minőségi oppozíciója az észak-panevėžiškiai nyelvjárásban. – Nyelvészet 35(1), 72–76. Salys Antanas 1992: Írások 4. A litván nyelv nyelvjárásai. Róma: Litván Katolikus Tudományos Akadémia. AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ 194 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Spolsky Bernard 2011: Ferguson and fishman: Sociolinguistics and tge sociology a nyelvről. A szociolingvisztika SAGE-kézikönyve. London: SAGE Publications. Vaitkevičius Raimundas, Saudargienė Aušra 2006: Statisztika SPSS-szel pszichológiai kutatásokban: tankönyv. Kaunas: VDU Kiadó. Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta (szerk.) 2014: A 21. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik). Vilnius: Briedis. Zinkevičius Zigmas 1966: Litván dialektológia. Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1974: Apróságok VI. – Baltistica 10(2), 148. Zinkevičius Zigmas 1975: A č‘, dž‘ // t‘, d‘ változásáról az észak-panevėžiškiek főnévi paradig­májában. – Kalbotyra 26(1), 85. Zinkevičius Zigmas 1979: A hangsúly visszahúzódása és a hangsúlyozási paradigmák. – Kalbotyra 30(1), 90–93. Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete. Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet kiadója. Baranovszkij Antonij 1898: Jegyzetek a litván nyelvről és szótárról. Szentpétervár: A Császári Tudományos Akadémia Nyomdája. Voltaire Eduárd 1886: Program Litvánia nyelvjárási sajátosságainak feltüntetésére и Жмуди. СанктПетербургъ: Типографiя Императорской Академiи Наукъ. Вольтеръ Эдуардъ 1904: Литовская хрестоматия 2. СанктПетербург: ТипоA Császári Tudományos Akadémia ...gráfiája. Panevėžysi keleti aukštaičių tarmės rytinė atmaina: klasterinė analizė ieškant dialektizmų ANALIZĖ IEŠKANT DIALEKTIZMŲ SANTRAUKA This paper aims to test the appropriateness of one of the statistical methods – cluster analizė (hierarchinė ir dviejų pakopų) – siekiant nustatyti Panevėžio rytų aukštaičių apgyvendintų vietovių panašumą pagal išskirtinių tarmės ypatybių vartojimo dažnį. A kutatási területek elemzéséből kirajzolódó csoportosulási sajátosságok lehetővé teszik számunkra, hogy modellt hozzunk létre a kutatási területek dialekticizmusának és periferialitásának mérésére. Straipsniai / Straipsniai 195 Rytų aukštaičiai panevėžiškiai: klasterinė analizė ieškant tarmiškumo Buvo ištirti iš dviejų Panevėžių surinkti 90 minučių trukmės Panevėžio rytų aukštaičių įrašai: 7 central – Pasvals (112), Kapčinai (138) – and two marginal – Bučinai (52), Stubriškis (171) – dialectal points were randomly selected for this study. While listening to the recordings, the frequencies of usage of 13 dialectal features of the Eastern Aukštaitian of tarmės ypatybės yra stiprios (kirčiuoti ie, uo, o, ė, i, u kamiene ir kirčio atitraukimas), o 6 iš jų yra silpnos (nekirčiuoti y, ū, ie, uo kamiene ir nekirčiuoti ė, o galūnėje). A gyakoriságokat ezt követően bevitték az SPSS Statistics számítógépes programba, majd elvégezték a klaszterelemzést. Rezultatai rodo, kad klasterinės analizės (hierarchinės ir dviejų pakopų) modelis patvirtina, jog periferiniai LLA taškai nebūtinai yra pakraštiniai – Bučiūnų ir Stumbriškio plied in the research is suitable for revealing the grouping patterns of the Eastern Aukštaitian of Panevėžs LLA points according to the research dimensions. The analysis indicates pakraštinėse vietovėse tarmės ypatybės puikiai išlaikomos. Bučiūnuose, Pasvalyje ir Kapčiūnuose LLA dialektiškumas geriau išlaikomas dėl stipriųjų ypatybių (kirčiuotų ie, uo, o kamiene), o Stumbriškyje – silpnųjų (nekirčiuotų ie, uo, y, ū kamiene ir nekirčiuotų ė, o galūnėje) labiau nei stipriųjų (kirčiuotų ė, i, u kamiene ir kirčio atitraukimo). A többi elemzett jellemző nem mutat egyértelmű szabályszerűségeket. A kutatás rámutat arra, hogy az anyag kiválasztása nagyon fontos a dialektusok klaszteranalízis módszerével történő vizsgálatában: hasonló időtartamú felvételeket és nagyobb számú felvételt kell kiválasztani. Az eredményeket befolyásolhatja az eltérő gyűjtési időszak vagy az adatközlők beszédtempója. A pontatlanságok elkerülése érdekében a dialektális jellemzők használatának gyakoriságát a dialektális jellemzők szakértőjének kell megvizsgálnia. A kutatáshoz átírt szövegek is felhasználhatók. Beérkezett: 2015. január 21. AGNĖ PUKEVIČIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]