A XIX. század a litván irodalomtudományi terminológia történetéből

ASTA MITKEVIČIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Az irodalomtudomány mint önálló diszciplína Litvániában a XIX. század végén – a XX. század elején kezdett kialakulni (LTE VII 1981: 55), de az irodalomtudomány kérdéseivel foglalkozó munkák már korábban is születtek. A XIX. században megszaporodtak az ilyen művek, változatosabbá váltak, bár többségük szinkretikus volt: „irodalomelméleti, irodalomtörténeti és irodalomkritikai kezdemények egyaránt találhatók bennük” (LLI 2001: 206). A XIX. században ezeket a műveket már l i t v á n u l is nyomtatták, és megkezdődött a litván irodalomtudományi terminológia kialakítása.

A TERMINOLÓGIA FORRÁSAI

A XIX. század első felében az irodalmi kérdéseket nem önálló művekben, hanem különféle kiadványok előszavaiban és más részeiben tárgyalták. 1824-ben Ezópusz és K. Donelaitis meséinek kiadásában L. Rėza litván nyelvű előszót közölt a meséről, a meseírókról stb. Az ugyanabban az évben megjelent K. Nezabitauskis-ábécéskönyv függeléke, a Surinkimas visokiu raštų lietuviškų, žemaitiškų ir prūsiškai lietuviškų az első litván nyelvű, összefoglaló bibliográfia a litván nyelvű írásokról (néhány rövid megjegyzést is tartalmaz) (Gineitis 1982: 125, 126). S. Stanevičius az 1829-ben újranyomott latin nyelvű litván nyelvtanhoz előszót csatolt Skaitysiantiems címmel (röviden tárgyalja a litván írásbeliséget). Egy ismeretlen szerző – J. J. V. Lietuvis nuo Šventos upės krašto – előszót írt (1828-ra datálva) S. Stanevičius és S. Daukantas 1829-es mesegyűjteményéhez; ez „az első, poétikához kapcsolódó, litván nyelven írt szöveg” (Girdzijauskas 2006: 77). Az első litván nyelven írt elméleti poétikai műnek S. Daukantas könyvében, a Pasakos Fedro címűben (1846-ban nyomtatták ki, 1824-ben készült) megjelent tanulmányát, a Pasakos būdas címűt tartják (a meseelmélet és a fabulaelmélet tág értelmezésével) (uo.: 79; LLI 2001: 214). S. Daukantas „meghatározza és magyarázza a fogalmakat, megalapozza teljes rendszerüket, és szigorú logikai következetességre törekszik” (Girdzijauskas 2006: 79). M. Valančius a Žemaičių vyskupystė című művében (1848) a vallási irodalomnak szentel figyelmet. A XIX. század első felében

110

Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos...

litvánul a népköltészetről is írtak. Rövid előszavak találhatók S. Stanevičius, az „irodalom tudósa” könyveiben: Dainos žemaičių (1829) és Pažymės žemaitiškos gaidos (1833). S. Daukantas a népdalokat a Dainės žemaičių (1846) előszavában tárgyalja, amelyben „olyan kérdésekről szól, amelyek nemcsak a folklorisztika, hanem általában a poétika szempontjából is fontosak” (Girdzijauskas 2006: 82).

A fabulákról röviden J. Želvavičius írt I. Krylov fabula-gyűjteményének Pasakos (1863) című kiadásához írt előszavában. Az irodalmi munkák (különösen a kritikai írások) a XIX. század végén szaporodtak meg, a szépirodalmi litván irodalom gyarapodásával és a litván sajtó megjelenésével. Irodalmi tanulmányokat, recenziókat, annotációkat, írói életrajzokat és nekrológokat nyomtattak. A Lietuvių literatūros kritika című mű szerint a litván időszaki sajtó első húsz évében mintegy 400, az irodalom, a nyelv és a népköltészet kérdéseivel foglalkozó kritikai írás jelent meg, amelyek fele az Aušra és a Varpas lapjain látott napvilágot (LLK I 1971: 138). A Varpas rendszeresen közölt litván könyvekről annotációkat és recenziókat. Az Aušra hasábjain J. Šliūpas, J. Mikšas, J. Koncevičius, S. Dagilis, M. Dvainis-Silvestraitis, J. Mačys-Kėkštas, J. Zauerveinas és mások írtak irodalmi kérdésekről; a Varpas lapban (a XIX. század végén) P. Mašiotas, V. Mačys, V. Kudirka, J. Jablonskis, A. Kriščiukaitis-Aišbė, S. Matulaitis és mások. V. Kudirka a Varpas lapban jelentette meg az első litván poétikát, a Tiesos eilėms rašyti címűt (1898). A XIX. század második felében az irodalomról és az írókról, illetve egyes művekről több-kevesebb rendszerességgel írtak a Lietuviška ceitunga, Garsas, Žemaičių ir Lietuvos apžvalga, Nauja lietuviška ceitunga, Tėvynės sargas, Ūkininkas, Žinyčia című lapokban, valamint az Egyesült Államokban kiadott időszaki kiadványokban – a Lietuviškasis balsas, Vienybė lietuvninkų, Apšvieta, Nauja gadynė, Garsas Amerikos lietuvių, Lietuva, Tėvynė címűekben és másutt. A XIX. század végén jelent meg az első litván irodalomtörténet, J. Šliūpas Lietuviškieji raštai ir raštininkai című munkája (1890), amely az 1887–1889-ben a Lietuviškasis balsas lapban közzétett cikksorozatból nőtt ki (az egyik cikk 1885-ben az Aušra naptárában jelent meg). Amerikában J. Žilius-Jonila kiadta a Lietuviški dainiai pradžios XIX šimtmečio című füzetet (a Dirva különlenyomata). A XIX. századi litván irodalom áttekintését A. Milukas közölte a Lietuviškas albumas második részében (1900).

A felsorolt munkák, amelyekből e tanulmányhoz az anyagot gyűjtöttük1 ^{(lásd a fő források jegyzékét), terminológiai szempontból nagyon sokfélék (kétségtelenül,}

¹ Az időszaki irodalmat nem olvastuk végig. Azokat az időszaki kiadványokban megjelent cikkeket, recenziókat stb. használtuk fel, amelyeket irodalomtudósok tárgyalnak vagy említenek (A. Sprindžys 1957, LLK I 1971, L. Gineitis 1982, LLK 2001, J. Girdzijauskas 2006 alapján). Ezenkívül néhány, időszaki kiadványokban – például a Nauja lietuviška ceitunga című lapban – megjelent, irodalmi kérdésekről szóló írást is áttekintettünk.

Terminologija | 2007 | 14 111

(nyelvileg és tartalmilag is különböznek). Egyesekben például V. Kudirka mintegy 6 oldalas poétikájában körülbelül 120 irodalomtudományi terminus található, míg J. Šliūpas 234 oldalas litván irodalomtörténetében viszonylag kevés (mintegy 150, a kiadással kapcsolatos terminusokkal együtt). A terminológia története szempontjából a többi munka értéke is eltérő: van, amelyikben alig akad egy-két terminus, másokban viszont terminusdefiníciók, magukra a terminusokra vonatkozó megjegyzések stb. is találhatók. E tanulmány középpontjában azok a munkák állnak, amelyekben jól látható a terminusrendszer, és definiálják a terminusokat. Az ilyen terminusok terminusjellegéhez rendszerint nem fér kétség. Ezek szolgálnak alapul a XIX. századi irodalomtudományi terminológia helyzetének és jellegzetességeinek feltárásához. A hangsúly nem az egyes terminusokon, hanem a terminuscsoportokon, a terminusok közötti kapcsolatokon, a rendszerszerűségen, vagyis a terminológia összképén van. A fogalmak és terminusok jelenlegi irodalomtudományi értékeléseire is támaszkodunk.

T E R M I N U S O K É S K A P C S O L A T A I K

A terminusok közötti kapcsolatok az irodalomelméleti munkákból láthatók a legjobban. S. Daukantas munkájában Pasakos būdas tükröződik a pasakos „elbeszélés” hierarchikus rendszere. A pasaka terminus fölérendelt, alárendelt terminusai pedig: 1) wejkalinė pasaka arba istorija DaukPB VII (arról, ami megtörtént), 2) mokslinė pasaka DaukPB VIII (arról, aminek a valósága kétséges) „didaktikus (irodalmi) elbeszélés”, 3) žebele arba zauna DaukPB VIII (arról, ami nem történt meg) „fabula”². A besorolás alapja világos, a terminusokat pedig csupán jelentésbeli kapcsolatok kötik össze. Vö. még: a följegyzett történetet „wadinas jeau padawimu, Łotiniszkaj tradicijî” DaukPB VII. S. Daukantas rendszerszerű szóalkotási antonimákkal, a sùmesgìmas ẽr išsìmesgìmas DaukPB X terminuspárral nevezi meg a „bonyodalom” és a „megoldás” fogalmát.

1883-ban az Aušra című lapban jelent meg J. Koncevičius K. Donelaitisról szóló cikke, J. Šliūpas lábjegyzetekben közölt megjegyzéseivel. Ez „az irodalom osztályozására, egész rendszerének megértésére tett első szerény kísérlet <...>” (Girdzijauskas 2006: 85). A főbb hierarchikus terminus-mikrorendszerek: rasztai A 1883 7 204: tautiniai rasztai A 1883 7 204 „népköltészet” (a javaslat szerint a žodinistė terminussal kellene felváltani) és dailus rasztai „tanult férfiak alkotásai” A 1883 7 204 (eredet szerint); tautiniai rasztai: pasakos A 1883 7 204 és dainos A 1883 7 204; dailus rasztai: proza A 1883 7 205 és poezija A 1883 7 205 (nyelv szerint, vö. „poēzija dar ira vadinama jungtine kalba” A 1883 7 205). J. Šliūpas rögtön bírálja J. Koncevičiust, amiért „nem különíti el a művészetet vagy az eszközt (ars)

² Az elbeszélés elméletét S. Daukantas vagy maga alkotta meg, vagy egy másik, számunkra ismeretlen szerzőtől vette át, a fabula elmélete pedig bizonyosan nem eredeti (a Fedro meséinek kiadásához írt S. Czerski-féle lengyel előszóból vette át) (lásd Girdzijauskas 2006: 465, 466).

1 1 2 Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos…

„...tudományának” A 1883 7 204, vagyis a szépirodalom és a szakirodalom megkülönböztetése. Az 1886-ban az Aušra című lapban megjelent, befejezetlen S. Dagilis-cikkben a próza és a költészet nyelv (forma) szerinti elkülönítése „régebbi korok” jelenségeként elutasításra kerül, a szemléletváltás azonban csupán a terminusrendszer jelentésbeli szintjén tükröződik (megváltozik az osztályozás alapja és a tartalmi sík), míg a rasztai A 1886 1 6 terminus alárendelt terminusai változatlanok maradnak: proza A 1886 1 6 „tudományos irodalom stb.” és poėzija A 1886 1 6 „~szépirodalom”³. A szerző már elvontan fogalmazza meg a különbséget: „az első a dolgokat úgy mutatja be, amilyenek valójában, a második pedig úgy, amilyennek lenniük kell vagy nem kell”. A 1886 1 7. Elkülöníti a poėzija és a giesmininkystė A 1886 1 6 terminusokat: az utóbbit szűkebb értelműnek tekinti – „énekelt vagy dalolt verssorok”.

Az áttekintett munkák alapján láthatók a terminusok kisebb-nagyobb jelentéscsoportjai; a legmarkánsabbakat a verseléstani terminusok, a művészi eszközök megnevezései és az irodalmi műfajok elnevezései alkotják.

V e r s e l é s t a n i t e r m i n u s o k.

J. J. V. Lietuvis, a Šventos folyó vidékéről, előszavában – bár a verselést külön nem tárgyalja – e jelentéscsoport több terminusa is szerepel. Mindenekelőtt az antonim terminusokról van szó: suryszta kalba, tay ira, eyłos Liet V (eyłos tay ira suryszta kalba Liet VII) és liuosa kalba Liet IV. Figyelemre méltó, hogy az összetett antonimák rendszerszerűen alkotnak párt: suryszta – liuosa (vö. még J. Koncevičius korábban idézett jungtinė kalba terminusával). S. Daukantas munkájában ezt az ellentétet a dajinė kalba és priprastinė kalba DaukPB XVI terminusok fejezik ki. J. J. V. Lietuvis összekapcsolja a piedos „lábak” Liet IV és a mieros Liet IV „metrumok?” terminusokat (LKŽe ×miera 1. „mértékegység, mérték”, vö. gör. metron – mérték): „eyłas piedom’s tay ira mierom’s gàleme raszity” Liet IV, „raŝzima būdas piedom’s (pedes poetici) arba mierom’s eyłû tay ira suryszstos kalbos” Liet VII. Nehéz megmondani, hogy szinonimikus vagy hierarchikus kapcsolatban állnak-e. Az 1880-as években a hegsametras terminust és változatait használták. J. Koncevičius az említett cikkben röviden meghatározza e terminus jelentését: eksamėtrai, t. i. szeszmierinės eilės A 1883 7 208 (vö. még: heksamėtrai, t. e. szeszmėrinės eilės Šliūp 22). Vagy talán nem magyarázatról, hanem szinonimáról van szó? A hegzametras terminust M. Juodišius határozza meg a Vienybė lietuvninkų című lapban (1887, 41–42. sz.) megjelent, K. Donelaitisról szóló cikkének elején (Keli žodžiai apie supratimą poezijos...)⁴: „Ha minden sorban hat mérték van,”

³ V. Kudirka a XIX. század legvégén az eposas ir lyrika (Vrp 1898 3 42), valamint az epiška poezija ir lyrika (Vrp 1898 6 93) terminusokat használta. Az utolsó évtized forrásaiban a graži literatūra Vrp 1894 3 36 („szépirodalom”; ugyanott: belletristika Vrp 1894 8 116), valamint a dailioji literatura Mlk terminusokat találjuk.

⁴ Šio straipsnio originalo nepavyko rasti, todėl naudotasi LPP 1985: 327–331 paskelbta jo ištrauka – adaptuotu tekstu.

Terminologija | 2007 | 14

1 1 3

vagy az úgynevezett lábak, vagyis hat ütem, akkor a verssor hexameternek nevezhető (a görögből: hatsoros vers)”: Érdekes, hogy a hexameter kifejezést használja, noha mértékekről, nem pedig metrumról van szó (vö. még: mértékes sorok). A szerző ráadásul úgy tűnik, nem tartja egyértelműnek a sorok terminust, mert mellette lengyelül odaírja: „minden sorokban van írva (wierszami)” (vö. K. Nezabitauskis 1824-es bibliográfiáját: apraszitas Eylomis (arba wyrsays) Nz 47).

Az 1886-ban a Lietuviškasis balsas című lapban megjelent J. Adomaitis-Šernas Apie musu poeziją című cikkének egyik fő terminusa a sutartinumas [eilu] LB 172. Ezzel a terminussal a verselési rendszert és a rímet is jelöli (lásd Girdzijauskas 2006: 86). Az „verselés” terminus három fajfogalmát használja: sutartinumas: syllabiszkas sutartinumas LB 172, mėrinis sutartinumas LB 172 (vö. mēra [eilu] LB 172 „metrum”, syllabiszka mēra / mēra syllabiszka LB 172), aleksandriszkas skambēsinis sutartinumas LB 172 (skambēsinis sutartinumas LB 172; „szillabotonikus verselés?”). Amint látható, a fajfogalmak jelzői különböző módon vannak megalkotva. A rímről szólva a szerző litván nevét, a sutartinumas szót, zárójelben a nemzetközi szinonimával is megadja: sutartinumas (rymas) LB 172; néhányszor önmagában a rymą alakot használja LB 172 (vö. TŽŽe rimas < fr. rime < gör. rhythmos – összhang, arányosság). A cikkben egy hasonló alakú terminus, a sutarimas is szerepel (de csak alaptagként): widurinis sutarimas LB 172 (vö. sutarimai syllabiszki LB 172). Feltételezhető, hogy ez a ritmust jelöli, mivel vessző után a balsakūla (rytmas) LB 172 következik (a továbbiakban csak balsakūla LB 172)⁵. J. Adomaitis-Šernas nem definiálja a terminusokat, csupán kissé jellemzi a poēzija mērine LB 172 és a eilės baltos LB 172 terminusok jellemzőit.

A verselési terminusrendszer világosan megfigyelhető V. Kudirka Tiesos eilėms rašyti című tanulmányában, amely következetesen magyarázza a fogalmakat, osztályozza őket, és helyenként más nyelvek terminusainak megfelelőit is megadja. A terminusokat – mind a litván vagy litvánosított, mind a nem litvánosított alakokat – dőlt betűvel szedi. Mindenekelőtt az eilės „a költészet felszíni formája, amely megkülönbözteti a prózától” Vrp 1898 1 14, az eilė Vrp 1898 1 14 „verssor” terminusokat definiálja (korábban V. Kudirka az eilelė alakot használta, Vrp 1895 6 100; később mindkét változatot, az eilė és az eilelė alakot Vrp 1898 6 93; tanulmányában az eilutė szó is szerepel Vrp 1898 1 14), a nemzetközi ritmas terminust Vrp 1898 1 14 (vö. ritmiškos pėdos Vrp 1898 1 15, ritmika Vrp 1898 1 15), valamint a még litván atsiliepimas Vrp 1898 1 14 „rím” terminust⁶, továbbá a perkimtimas Vrp

⁵ Mások akkoriban a nemzetközi ritmas terminust használták: A 1884 5–6 201, ŽLA 1895 22 174, Vrp 1895 6 100, TS 1898 8 33 stb.

⁶A „visszhang” (vö. S. Didžiulis „verssorok visszhangja” sorok visszhangja ŽLA 1892 7 50) a XIX. század végén a „rím” szinonimával versengett rím ŽLA 1895 22 174, L 1897 49 2.

114 Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos...

1898 1 14 „cezúra”, pėda Vrp 1898 1 14 stb., a végén pedig posmas Vrp 1898 3 41. A Miera⁷ görög megfelelőjével csak a pėda terminus meghatározásában fordul elő. A feltehetőleg kevésbé ismert vagy elterjedt terminusok mellett latin megfelelőket is feltüntet, például: perkirtimas, (caesura) Vrp 1898 1 14 (a továbbiakban váltakozva: perkirtimas (vö. TŽŽė lat. caesura – metszés), caesura; vö. még: antraeilė caesura Vrp 1898 2 28, vyriška // moteriška caesura Vrp 1898 2 28), perdalinimas (diaeresis) Vrp 1898 3 40 „diéresis” (vö. LTŽ II 1998 gör. diairesis – szakadás, osztás), eilės safiškos (versus saphicus) Vrp 1898 2 29, eilės adoniškos (versus adonius) Vrp 1898 2 29, poetų liuosybė (licentia poëtica) Vrp 1898 3 41 stb. A megfelelő terminus a hegsametras mellett is szerepel Vrp 1898 1 15, de csak első előfordulásakor; később már csak ez utóbbi használatos, ebből képezi a hegsametrinis veikalas terminust Vrp 1898 3 40.

V. Kudirka nemcsak a rokonfogalmi, hanem a fajfogalmi terminusokat is magyarázza. A fajfogalmi terminusok többnyire rendszeresen vannak képezve, például: ritmas: metriškas ritmas Vrp 1898 1 14 „antik kvantitatív verselés”, toniškas ritmas Vrp 1898 2 28 „szillabotonikus verselés”, siliabiškas ritmas Vrp 1898 3 41 „szillabikus verselés”; eilės Vrp 1898 1 14: metriškos // toniškos // siliabiškos eilės Vrp 1898 1 14 (a ritmus szerint), eilės chorejinės // jambinės // amfibrachinės // daktilinės // anapesti-nės // maišytos Vrp 1898 2 29 (a lábak szerint) (eilės maišytos: eilės safiškos // adoniškos Vrp 1898 2 29), vyriškos // moteriškos eilės Vrp 1898 3 40 (az utolsó szótag szerint), akatalektiškos // katalektiškos eilės Vrp 1898 3 40; pėdos Vrp 1898 1 14: dvisil iabinės pėdos „kétszótagú verslábak” Vrp 1898 1 14, trisil iabinės pėdos Vrp 1898 1 14 (vö. 13 siliabinės // 11 siliabinės eilės Vrp 1898 3 41) stb. A verslábak fajtáinak egyes számú alanyesetét nem litvánosított formában (latinul) adja meg, például: Pyrrhichius, Spondeus, Trochaeus arba Choreus, Tribrachys, Dactylus, Anapaestus (Vrp 1898 1 14), Dispondeus, Antispastus, Jonicus a majori „nagy ionikus”, Epitritus I, Epitritus II (Vrp 1898 1 15); más esetekben és többes számban viszont aposztróf után végződést fűz hozzájuk, például: trochaeus’ai, spondeus’u Vrp 1898 1 15 stb., noha a belőlük képzett melléknevek litván képzőket kapnak. A litván lexikai antonimákkal rendszeresen képez egymással ellentétes fogalmakat megnevező terminuspárokat: ištisinės eilės Vrp 1898 2 29 és perpintinės eilės Vrp 1898 2 29 (ma: iz osilabinės eilės ir heterosilabinės eilės).

⁷ Ugyanebben az évben Vaižgantas egy recenzióban e terminus litván megfelelőjét használta: mąstas / mastas TS 1898 8 30 (vö. még: maiszytas mastas TS 1898 8 30) (vö. LKŽė 1 mastas – 4. „mérték”; 3 mastas – 3. „strófa, versszak”).

Terminologija | 2007 | 14

1 1 5

V. Kudirka a fehér sorok mellett a birtokos alakot is használja: ⁸ fehér sorok Vrp 1898 3 40 (vö. J. Adomaitis-Šernas fent említett változatával), azonban például csak szabad sorok Vrp 1898 3 40 fordul elő. Egyes terminusok jelentése mára megváltozott: például az egyenletes sorok terminussal napjainkban az aszklepiadészi sorokat jelölik (lásd LTŽ II 1998: 10), míg azt, amit V. Kudirka katalektikus soroknak nevezett Vrp 1898 3 40, ma a hiperkatalektikus sor terminussal jelölik (ugyanott: 26).

A XIX. és XX. század fordulóján (1900-ban) a Žinyčia közölte K. Macius (Samogita) terjedelmes, népdalokról szóló tanulmányát. Bár ez folklorisztikai írás, verseléstani terminusokat is tartalmaz. A szerző a metrum Žnč 1900 1 72 és a metrika Žnč 1900 1 83 terminust, a mieras Žnč 1900 1 82 terminus pedig úgy tűnik, mind a „metrumot”, mind a „ritmust” jelenti („van-e költészetünknek sor-mértéke, vagyis ritmusa, azaz megfelelően esnek-e a szóhangsúlyok a verssorok meghatározott szótagjaira” Žnč 1900 1 82). Az utóbbi terminus több fajtáját is használja: metrikus mieras / metrikus mieras Žnč 1900 1 82, tonikus mieras Žnč 1900 1 82, szillabikus mieras Žnč 1900 1 82, hangsúlyos mieras Žnč 1900 1 83, trochaikus mieras Žnč 1900 1 83, daktilikus mieras / mieras daktilikus Žnč 1900 1 83, trochaikus-daktilikus mieras Žnč 1900 1 83, jambikus mieras Žnč 1900 1 83. Az idegen eredetű fajta-meghatározó elemek mind ugyanazzal a képzővel jöttek létre. A atliepimas Žnč 1900 1 82 litván terminus a „rímet” jelöli (vö. V. Kudirka atsiliepimas terminusával). Fontos, hogy K. Macius a nemzetközi strofa Žnč 1900 1 83 terminust választotta (más forrásokban nem fordul elő), a korábban használt, belarusz eredetű posmas helyett. Ez utóbbi már S. Daukantas műveiben is megtalálható (DaukD VII)⁹; J. Koncevičius ezt a terminust összehasonlítás útján kapcsolja össze ugyanennek a kifejezésnek régebbi népi jelentésével („fonalcsomó”): „A költészetet összekapcsolt beszédnek is nevezik, mert benne a szavak mindig megfelelően kapcsolódnak össze, gyakran strófákba rendezve, egyenletesen elosztva, és versszakokban összefonva, mint a fonálkötegek, vagy ahogyan a szép virágokat a kertekből és mezőkről összegyűjtik, majd szépen egy csokorba kötik (riszeline)” A 1883 7 205. S. Stanevičius a „versszak” jelentésében egy később meg nem honosodott terminust használt: atgranza StnD 52/53¹⁰.

⁸ A birtokos alakú fajta-meghatározó elemek akkoriban ritkák voltak.

⁹ F. Kursaitis 1852-ben, a Keleivija iš Karaliaučiaus <...> című lapban megjelent, az egyházi énekek verseléséről szóló tanulmányában a németes perkšmas Kly 1852 59 alakot használta; J. Girdzijauskas szerint ez „versszakot” jelent (lásd LPP 1985: 390). A LKŽe szerint a perkšmas jelentése „sor”, a tanulmányban azonban a sort eile néven jelölik.

¹⁰ J. Lebedys szerint ez a terminus a strofa és az antistrofa „etimológiai jelentésének (fordulat, visszafordulás)” felel meg (Stanevičius 1967: 586; vö. TŽŽe strofa < gr. strophē – fordulat, kanyar; LTŽ II 1998 antistrofa < antistrophē – visszafordítás).

116

Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos...

Művészi eszközök elnevezései.

K. Macius ugyanebben a tanulmányában meghatározza a művészi eszközök elnevezéseit; többségük valószínűleg itt fordul elő először. Olyan művészi eszközöket is felsorol, amelyek nem jellemzők a folklórra. A szerző az epytetas Žnč 1900 1 72, a tropas Žnč 1900 1 73 és a poetiška figura Žnč 1900 1 72 terminusokat magyarázza. Ezeket egyenrangú terminusoknak tekinti. Ezután a tropų és a poetiškų figūrų altípusait magyarázza (a tisztán irodalmiakat csupán megemlíti): tropai: palyginimas Žnč 1900 1 72, metaphora Žnč 1900 1 76, prozopopėja Žnč 1900 1 77, giperbola Žnč 1900 1 78 „túlzás – nagyítás és kicsinyítés”; metonimija Žnč 1900 1 82, sinek- doka Žnč 1900 1 82; poetiškos figūros: šaukimas (invocatio) Žnč 1900 1 72 (később: figura šaukimo (invocatio), arba kreipimos Žnč 1900 1 79, šaukimas Žnč 1900 1 79) „retorikai felkiáltás és megszólítás” (vö. LLŽ 2007 lat. invocātio – fohászkodás; megszólítás), atkartojimas Žnč 1900 1 79 (megkülönbözteti az irodalmi ismétléstől), antitezė Žnč 1900 1 80, ironija Žnč 1900 1 81; laipsniavimas (gradatio) Žnč 1900 1 82, išleidimas (elipsis) Žnč 1900 1 82, užtylėjimas Žnč 1900 1 82 „elhallgatás”. Amint látható, egyes (kölcsönzött, nemzetközi) fogalmakhoz találtak litván elnevezéseket, másokhoz nem. A litván terminusokat a nemzetközi terminus (latin vagy görög eredetű szó) etimológiai jelentését figyelembe véve választották meg; vö. még apostropa, arba atsigrežimas Žnč 1900 1 43 (apostrofa Žnč 1900 1 43; atsigrežimas Žnč 1900 1 79) (vö. TŽŽe apostrofa < gr. apostrophō – visszafordulok). Hogy a terminusok akkoriban még nem szilárdultak meg, azt a Tėvynės sargas című lap palyginimas TS 1898 10 29 terminusa is mutatja, amelyet az epithetosz jelentésében használtak. A XIX. század más műveiben is található néhány művészi eszközre utaló elnevezés (például paralelizmas ŽLA 1895 22 174).

Irodalmi műfajok elnevezései.

A XIX. századi forrásokban drámai műfajokat magyaráznak és határoznak meg. Vydūnas a Naujoje lietuviškoje ceitungoje című lap színházról szóló (1895-ös) cikkében így magyarázza: dramos – „ahol az ember jobb vagy rosszabb szándékaival, saját hibájából pusztul el”; tragėdije – „ahol az ember emelkedett [?] módon és jó szándékkal, sötét végzet vagy gonosz emberek miatt pusztul el”; komedije – „amely minden eseményt [?] nevetségessé tesz, és mindent kigúnyol, az erkölcsöt nem érintve” (NLC 1895 5 1). Az első két terminus meghatározását összekapcsolja (ki a főszereplő, és miért pusztul el). A drama itt műfajként van meghatározva (dráma szűkebb értelemben?)¹¹, így mindhárom terminus egyenrangú műfajmegnevezés lenne. Később (1897-ben) ezeket a drámai terminusokat is használta (csak a drámát nevezte

¹¹ V. Mačys a pieša terminust használta Vrp 1893 2 23.

Terminologija | 2007 | 14

117

dramaturgiai dramatu) és jelentésüket Vaižgantas a Tėvynės sarge című lapban így határozta meg: „Ha azt látjuk, hogyan küzd az ember mindenféle ellentéttel, saját rossz hajlamaival, akkor ezt általában dramatunak nevezzük; ha minden szörnyűséggel végződik, akkor tragedija a neve; ha pedig nevetségesen, akkor – mint már emlékezhetnek – komediją” TS 1897 8 25. Így a tragediją és a komediją meghatározásakor mindössze egy-egy megkülönböztető fogalmi jegyet emel ki. A drámai műfajok terminusait nem különíti el a színpadi zeneművek elnevezéseitől: az opera TS 1897 8 25 és az operetka TS 1897 8 25 után a vodevilis magyarázata következik: „rövid, mulatságos történet mélyebb tanulság nélkül” TS 1897 8 25.

Az Aušroje című lapban valamelyest meghatározzák az ėpas fogalmát is: „A világi költészetből vannak énekeink és eposzaink is, azaz a nép alkotásainak leírásai” A 1883 7 206 (például K. Donelaitis Metai című műve). Ugyancsak az Aušroje című lapban, zárójelben magyarázzák az epigramatas terminust: „rövid gondolatok, bölcsen és mulatságosan, verssorokban megírva” A 1884 1–2–3 16 (J. Šliūpas változata: epigramas LB 1888 17 132, Šliūp 24).

A forrásokban más terminusokat nem határoznak meg és nem magyaráznak (kivéve S. Daukantas már említett terminusait: žėbele arba zauna)¹², ezért gyakran nehéz megállapítani, hogy egy adott terminus műfajmegjelölés-e. A művekről író recenzensek és kritikusok leginkább a művek műfaji alcímeire támaszkodtak, ám „az alcím nem mindig nevezi meg a mű műfaji hovatartozását” (Sprindytė 1996: 53). Például az apysaka terminust, amely a forrásokban meglehetősen gyakori, ma műfajmegjelölésként értelmezzük, a XIX. században azonban „az apysaka fogalma még nem annyira a műfaji, mint inkább az irodalomnemekhez kapcsolódó jegyeket jelölte <...>, az apysaka sokáig a szépirodalom egyfajta általános megnevezése volt, amely nem kötelezte a szerzőt a műfaj pontos meghatározására” (uo.: 54). Az Apysaka tágabb jelentésű terminusként a poemos helyett is használatos (például Vrp 1898 6 92). A Novelės terminus akkoriban népszerűtlen volt, a forrásokban csak egy-két alkalommal fordult elő. Jelentése nagyjából megegyezett az apysaka jelentésével (például az idézetben az apysaka szerepel, a szerző szövegében pedig a novelė Vrp 1898 3 47). Az Apsakymas (amely ritkább az apysaka és változatai esetében) szintén nem irodalmi műfaj értelemben volt használatos. Általában elbeszélést jelentett (lásd Zalatorius 1971: 19), akárcsak szinonimái: apsakinėjimas A 1883 3 75, apipasakojimas Vrp 1898 3 42. Hiszen ezek elsődleges lexikai jelentései cselekvésnevek. J. Šliūpas a mű jelentésében a képzett szóalakot használja: apsakas Šliūp 220 (dailus apsakas Šliūp 219).

Poēmatas A 1883 8–10 246, NG 1896 19 5, ėpas A 1883 7 206 / ėposas Šliūp 21, ėpopėja NG 1896 19 5, kaimiszka idylla NG 1896 19 5, poe-

¹² A népköltészeti terminusokat e tanulmány nem tárgyalja külön.

118 Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos…

ma TS 1896 11 37... – különböző forrásokban így nevezik K. Donelaitis Metai című művét. A Metų első kiadásának (L. Rėza) alcíme: ein ländliches Epos „vidéki eposz” (LLI 2001: 206). S. Jurevičius szerint ez nem eposz (NG 1896 19 5). Az Epopėja Vrp 1894 5 68 terminust akkoriban egy bizonyos regény jelentésében is használták (vö. nacionališka epopėja formoje prozos Vrp 1894 5 68).

A XIX. századi verses művek leggyakoribb elnevezései közé tartozott az eilės, daina, giesmė, valamint ezek különféle kicsinyítő változatai. Ezekből összetett műfajneveket alkottak, például: aukšta giesmė Rėz 1824 VII „eposz, poéma” (vö. Normanu „augsztoji giesme” A 1886 1 5), àukszta dày na Liet IX „óda” (vö. „óda” Tvn 1898 12 389), allėgorizkos eilės Šliup 31 „verses fabula”. J. Katelė A. Strazdasról szóló cikkének az Aušroje című lapban megjelent fordításában az összetett ukiszka dainelė A 1883 8–10 245 terminust használják, a későbbi fordításokban pedig az idilia TS 1896 11 36, GAL 1897 3 2 terminust.

A XIX. században meglehetősen gyakoriak voltak a terminusok kicsinyítő alakjai, például: apysakėlė VL 1900 45 540, dainelė Vrp 1898 6 93, dainutė Šliup 49, eilelės Šliup 42, giesmelė A 1886 1 3, komedijelė TS 1897 8 25, pasakutė Šliup 100 „fabula”, paveikslėlis Vrp 1898 3 47 és mások.

MEGJEGYZÉSEK A TERMINUSOK HASZNÁLATÁRÓL A XIX. SZÁZADBAN

A terminusok használatával kapcsolatos megjegyzések már S. Daukantas Pasakos būdas című tanulmányában is találhatók. Bár, mint említettük, a žėbele arba zauna terminusokat „mesének” definiálja, a mű további részében a mese jelentésében gyakrabban használja a hiperonomát: pasaka. Döntését a következőképpen indokolja: „Tokio menčiaus pasakàs asz toie manò kningelie išzgūldiau [A DaukPB a mesének van szentelve. – A. M.], ne praminiau ies zaunomis ar žėbeliemis, kaip pagal būdo jû but buwusi rejkalingù; bet pasakomis, idant nerodiczios skajtitojui manò kieistù“ (DaukPB VIII). Így tehát látható, hogy a terminushasználatban figyelembe veszi a hagyományt.

J. Koncevičius az említett cikkben néhány terminussal kapcsolatban fejti ki gondolatait, ismét kiváltva J. Šliūpas megjegyzéseit. J. Koncevičius szerint „a «literatūra» szó természetes litvánjaink számára ismeretlen” – helyette a rasztai szót használják (A 1883 7 203)¹³. Ugyanott, a lábjegyzetben J. Šliūpas megjegyzi: a pilìava, rinkliava és más hasonló szavak analógiájára ő maga a litėratūra szót raszliava alakban nevezi, mások viszont raszėjiste, razimene (A 1883 7 203). Így tehát,

¹³ Ugyanebben a cikkben azonban ő maga is használja a lengyel literàtura megnevezést (A 1883 7 205). Figyelemre méltó, hogy 1829-ben S. Stanevičius mokslynynku lyteraturas néven nevezte magát (StnD 10/11).

Terminologija | 2007 | 14 119

J. Šliūpas a rendszerszerűség elvét próbálja követni, de pontatlan példákat választ (azonos képzéstípusba csak a raszliava és a rinkliava tartozik)¹⁴. M. Akelaitis egy 1883-ra keltezett, 1884-ben az Aušrában megjelent „gromatában” szintén kifejti véleményét az „írásbeliség” megnevezéséről. Nem azonosítja az irodalmat és az írásműveket, a bilinas terminust használja A 1884 5–6 199 (byla + ynas?) „írásbeliség”. M. Akelaitis szerint „a bilinas elnevezés valószínűleg eltorzítja a latin literatura szót”, a biloti azt jelenti, hogy igazságot és igazságosságot beszél el; a bilininką szembeállítja a rasztininkui (écrivain)-val, „aki raszliavą rak le, azt írja, ami eszébe jut”; végül azt javasolja, hogy „bilinu literatura” legyen a neve, „amelynek egyik részét poéziának, daininu-nak hívják” (A 1884 5–6 199). Mint látható, a magyarázat homályos, az indoklás gyenge, a fogalmi rendszer zavarosnak tűnik. 1897-ben a Tėvynės sarge című lapban A. Jakštas az akkoriban elterjedt idegen szavak litván szavakkal való felváltása ellen szólalt fel; többek között a literaturos helyett javasolt rašliava szót is említette TS 1897 3 38¹⁵. Megfigyelhető, hogy a literatura a XIX. század utolsó évtizedében valamivel népszerűbbé vált, különösen a Varpe című lapban (vö. vaikų literatura Vrp 1894 1 10, svietiszka literatura Apšv 1893 13 777, graži literatūra Vrp 1894 3 36, dailioji literatura Mlk és mások).

J. Koncevičius, mint már említettük, szintén azt javasolja, hogy a népköltészetet („tautiniai raštai”) žodinistė terminussal nevezzék A 1883 7 204, mivel az élő szóból ered, és az emberek élő nyelvében maradt fenn. J. Šliūpas tágabban értelmezi a nemzeti írásbeliséget (a nemzeti irodalomhoz nemcsak a dalokat és a meséket sorolja, hanem a történelmet, a gyakorlati írásokat stb. is), ezért nem ért egyet J. Koncevičius javaslatával. J. Šliūpas továbbá bírálja a žodinistė szó képzését: állítólag a žodinas szóból alkották, ezért nem alkalmas a nemzeti írásbeliség megnevezésére A 1883 7 204. Ez a terminus azonban más okból sem megfelelő: az -inis képzővel alkotott melléknév származéka, az ilyen melléknevekből pedig nem képeznek elvont főneveket. J. Koncevičius minden indoklás nélkül azt javasolja, hogy a poezija helyett a görög eredetinek megfelelő poiēsis változatot használják A 1883 7 205.

J. Jablonskis a S. Daukantasról szóló cikkében (Vrp 1893 11 167) megjegyzést fűzött a „tartalom” fogalmának megnevezéséhez. A német és orosz nyelvi példákra, valamint az azonos képzésű litván szavakra hivatkozva bizonyítja a turinio szó alkalmasságát (például: „Turinys = annyit tesz, ami valamiben van, Inhalt (vö. mezginys, slėpinys) <...>” Vrp 1893 11 167). Abban az időben a tartalom jelentésében használt įtalpa

¹⁴ Később J. Jablonskis a gyanús szónak tartott rašliavą a raštiją szóval váltotta fel; az előbbi szó ma már pejoratív jelentést kapott (akár egyetlen műre vonatkoztatva is).

¹⁵ Ebben a nem irodalmi tárgyú cikkben az is szerepel, hogy az autoriaus, poeto szavakat sem kell litván szavakkal helyettesíteni (lásd TS 1897 3 37, 38). A XIX. században dainiais néven a litván és a külföldi írókat egyaránt emlegették.

120 Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos...

(űrtartalom A 1883 3 75, Apšv 1893 13 775, VL 1893 2 22, űrtartalom Šliūp 39 és másutt) ezt megalapozottan elutasítja, mert „valamely dolog űrtartalma az egész hely volna, ahová valami beleférhet” Vrp 1893 1 11 167¹⁶. A Varpas irodalmi írásaiban javasolt terminust többnyire következetesen használták. Más kiadványokban megmaradt az űrtartalom (Tvn 1898 12 389, Mlk, Žnč 1900 1 37), az űrtartalom (Žnč 1900 1 70), bár a tartalom kifejezést is átvették (TS 1896 11 37, GAL 1897 3 2).

Vaižgantas elkülöníti a szó terminológiai és nem terminológiai (e fogalmakat természetesen még nem használja) komédia jelentéseit: „A »komédia« szót a litvánok jól ismerik, csak »komedijos«-nak ejtik, és nem valódi értelemben használják” TS 1897 8 23, „Az igazi komédiák, vagy helyesebben: a komédia egészen más” TS 1897 8 24 (erről lásd e tanulmány 118. oldalát). Azt javasolja, hogy a komédiák szót ne használják a tréfás-nevetéses értelemben, és maga is idézőjelek között írja, szükségtelenül próbálva megszüntetni e szó (éppen a szó, hiszen terminusként egyértelmű) többértelműségét.

KÖVETKEZTETÉSEK

Litván nyelvű irodalomtudományi munkákat már a XIX. század elején nyomtattak, számuk különösen a litván sajtó megjelenésével növekedett meg. A XIX. század végén jelent meg az első litván irodalomtörténet (J. Šliūpé), litván poétika (V. Kudirkáé), és kritikai cikkeket is közöltek. Mindez az irodalomtudományi terminológia kialakulásához vezetett, és előmozdította fejlődését.

Már az első irodalmi tárgyú munkáktól kezdve beszélhetünk a terminusok jelentés szerinti kisebb csoportjairól és egymáshoz való kapcsolódásáról. A források meghatározzák vagy magyarázzák az irodalomtudomány alapvető terminusait (poezija, proza), a verselési terminusokat, a művészi eszközök megnevezéseit, a drámai műfajok elnevezéseit stb. Mivel a fogalmak egy részét (például a verselését és a művészi eszközökét) osztályozzák, láthatóvá válnak az ezeket megnevező terminusok közötti kapcsolatok. V. Kudirka érdeme, hogy a XIX. században lerakta a litván verselési terminológia (meglehetősen rendszeres) szilárd alapjait.

A litván irodalomtudományi terminológia még kialakulóban volt, ezért az egyes szerzők terminusai szükségszerűen különböztek egymástól. A mai irodalomtudományi terminológiával összehasonlítva nemcsak a terminusok kifejezési formája, hanem a tartalma is megváltozott. Például ami ma műfajmegnevezésnek számít (apysaka, apsakymas), annak akkoriban tágabb jelentése volt. A terminusok tartalmának változását a fogalmak átalakulása idézte elő.

A XIX. században a nemzetközi terminusok litván megfelelőit keresték (sutartinumas „rím”, atsiliepimas „rím”, perdalinimas „dierézis”, išleidimas

¹⁶ A tartalom jelentésében a XIX. században még a következő változatokat is használták: tartalom A 1883 8–10 245, tartalom LB 1887 1 5, tartalom Šliūp 28, 122, tartalom A 1886 1 9.

Terminologija │ 2007 │ 14 1 2 1

„ellipszis”, visszafordulás „aposztrófa”), figyelembe veszik a nemzetközi megfelelő etimológiai jelentését is (vö. átvágás „cezúra”, lat. caesura – kettévágás). Néha a litván szakkifejezés mellett annak idegen nyelvű megfelelőjét is megadják, a szűkebb szakterület terminusainak egy csoportját pedig litvánosítás nélkül használják. Mindez a terminológia kialakulási szakaszának természetes jellemzője. A terminusok kifejezési sajátosságai (a változatosság, a ritka határozott alakok, az -iškas képzőjű elemek túlsúlya stb.) az akkori litván terminológia és nyelv általános helyzetét tükrözik.

S. Daukantas, J. Koncevičius, J. Šliūpas, M. Akelaitis, J. Jablonskis, Vaižgantas és mások egy-egy megjegyzést tettek az irodalomtudományi terminusok használatáról, bár ezek közül nem mindegyik volt találó és jelentős. Fontos volt a tartalom terminus bevezetése a század végén, valamint A. Jakštas ösztönzése arra, hogy forduljanak a nemzetközi szavak felé. A XIX. századi szerzők megjegyzéseiben felismerhető a hagyományra támaszkodás és a rendszerszerűségre való törekvés.

FŐBB FORRÁSOK

A – Auszra, 1883–1886.

Apšv – Apszvieta, 1892–1893.

DaukD – Dowkont S. Dajnes Žiamajtiū, Petropilie, 1846, VII–XII.

DaukPB – Pasakôs – Budas. – Szauklys Motiejus [S. Daukantas]. Pasakas Phedra, Petropilie, 1846, VII–XVIII.

GAL – Garsas Amerikos lietuvių, 1897.

Grs – Garsas, 1887.

Klv – Keleiwis isz Karaliaucziaus Broliams Lietuwininkams Žines parneszas, 1852.

L – Lietuwa, 1897.

LAK – Lietuwiszkas Auszros Kalendorius, 1885.

LB – Lietuwiszkasis Balsas, 1885–1889.

LC – Lietuwiszka Ceitunga, 1879, 1880, 1883.

Liet – J. J. W. Lituwys nu Szwentos Upes kraszta. Prakalba. – Szeszes pasakas Symona Stanewiczes žemaycze..., Wylnuje, 1829, III–IX.

Mlk – Milukas A. Lietuviškas Albumas 2: Musu raštynikai ir žymesni vyrai, Shenandoah, Pa., 1900.

NG – Nauja Gadynė, 1896.

NLC – Új litván újság, 1893, 1895.

Nz – Litván, žemaičių ir prūsiškai lietuviškų raštų rinkinys... – Niezabitawskis K. Új tanítás az olvasásról a kis žemaičių és litván gyermekek számára... Wilniuje, 1824, 45–48.

Rėz – Rhesa D. L. J. Aisópas arba Pásakos, Karalauczjuje, 1824, III–VIII.

StnD – Stanevičius S. Dainos žemaičių. Parengė J. Girdzijauskas, Vilnius, 1999.

StnS – Stanewicze S. Skaystisenyms. – Rövid oktatás a litván, avagy žemaičių nyelvben..., Wyjlnuje, 1829, I–VII.

Šliūp – A litvánok jótevője [J. Šliūpas]. Litván írások és írók, Tilžėje, 1890.

TS – A haza őre, 1896–1900.

Tvn – Haza, 1898.

Ukn – Gazda, 1898–1899.

Val – Wołonczewskis M. Žemaičių püspöksége 2, Wilniuj, 1848, 66–78.

VL – A litvánok egysége, 1891–1894, 1900.

Vrp – Harang, 1890, 1892–1898.

Žil – Jr. Jonas [J. Žilius-Jonila]. A 19. század elejének litván dalnokai. Klasszikus-népies korszak. Shenandoah, Pa., 1899.

ŽLA – Žemaitija és Litvánia Szemléje, 1892–1895.

122 Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos...

Žlv – Želvovicž J. Pasakas, Wilnuje, 1863, 5–8.

Žnč – Gyógyítóház, 1900.

IRODALOM ÉS KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK

Gineitis L. 1982: Lietuvių literatūros istoriografija ligi 1940 m., Vilnius.

Girdzijauskas J. 2006: Lietuvių literatūros vadovė. Straipsnių rinkinys, Vilnius.

LKŽe: A litván nyelv szótára. – www.lkz.lt

LLI 2001: Lietuvių literatūros istorija: XIX amžius. Sudarytojas ir vyr. red. J. Girdzijauskas, Vilnius.

LLK I 1971: Lietuvių literatūros kritika 1: 1547–1917, Vilnius.

LLŽ 2007: K. Kuzavinis. Lotynų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius.

LPP 1985: Lietuvių poetikos pradmenys. Parengė J. Girdzijauskas, Vilnius.

LTE VII 1981: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 7, Vilnius.

LTŽ II 1998: Literatūros terminų žodynas 2. Eilėdara. Sudarė J. Girdzijauskas, Vilnius.

Sprindis A. 1957: Lietuvių literatūrinė kritika 1861–1905, Vilnius.

Sprindytė J. 1996: Lietuvių apysaka, Vilnius.

Stanevičius 1967: S. Stanevičius. Raštai. Paruošė J. Lebedys, Vilnius.

TŽŽe 2002: Interleksis. Kompiuterinis tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys, Vilnius (e. leidimas).

Zalatorius A. 1971: Lietuvių apsakymo raida ir poetika, Vilnius.

A LITVÁN IRODALMI TERMINOLÓGIA TÖRTÉNETÉBŐL: A 19.^TH SZÁZAD

Az irodalomtudomány önálló tudományágként Litvániában a 19.^th század végén és a 20.^th század elején kezdett fejlődni, bár irodalmi művek már korábban is megjelentek. A 19.^th században ezek a művek litván nyelven jelentek meg, és megkezdődött a litván irodalomtudományi terminológia kialakulása.

A 19.^th század első felében az irodalmi témákat különféle kiadványok előszavaiban vagy más részeiben tárgyalták, de önálló művekben nem. Az évszázad második felében, a litván folyóiratok megjelenésével és számuk gyarapodásával az irodalmi művek száma is növekedett. A 19.^th század végén megjelent az első litván irodalomtörténet (J. Šliūpas tollából), az első litván poétika (V. Kudirka tollából), és irodalomkritikai művek is napvilágot láttak. Mindez meghatározta a litván irodalmi terminológia kialakulását és fejlődését.

Már az első irodalmi művek kapcsán beszélhetünk a terminusok szemantikai csoportjairól és egymáshoz való viszonyáról. A 19.^th század irodalmi anyagában meghatározták vagy megmagyarázták az alapvető irodalmi terminusokat (poezija ’költészet’, proza ’próza’), a verstan terminusait (posmas ’strófa’, hegsametras (ma hegzametras) ’hexameter’), a stilisztikai eszközök neveit (tropas ’trópus’, užtylėjimas (ma nutylėjimas) ’preteríció’), valamint a drámai műfajok neveit (drama ’dráma’, komedija ’komédia’) stb. Mivel egyes fogalmakat (például a verstan és a stilisztikai eszközök fogalmait) osztályozták, e fogalmak terminusai közötti kapcsolatok is jól láthatók. V. Kudirka érdeme a litván verstanterminológia megalapozása, amely meglehetősen rendszerszerű.

A litván irodalmi terminológia éppen kialakulóban volt, ezért nem meglepő, hogy a különböző szerzők eltérő terminusokat használtak. A mai litván irodalmi terminológiával összevetve nemcsak a terminusok kifejezési formája, hanem tartalma is megváltozott. Például azok a terminusok, amelyeket ma műfajneveknek tekintünk (apysaka ’kisregény’, apsakymas ’elbeszélés’), a 19.^th században tágabb jelentésben használatosak voltak. A terminusok tartalmának változását a fogalmak fejlődése határozta meg.

Terminologija | 2007 | 14 1 2 3

A 19^th. században a nemzetközi terminusok litván megfelelőit keresték (sutar tinumas (ma rimas) ’rím’, atsiliepimas (ma rimas) ’rím’, perdalinimas (ma dierezė) ’dierézis’, išleidimas (ma elipsė) ’ellipsis’, atsigręžimas (ma apostrofa) ’aposztróf’), a nemzetközi terminusok (latin vagy görög eredetű) etimológiai jelentését is figyelembe vették (vö.: perkirtimas ’cezúra’ (nem terminológiai jelentése: ’vágás’; ma cezūra), lat. caesura ’vágás’). A 19^th. századi irodalmi szövegekben a litván terminusokat olykor idegen megfelelőikkel együtt tüntették fel, míg terminusok egy csoportját litván nyelvi adaptáció nélkül használták (Pyrrhichius ’pyrrichius’). Ez a terminológia kialakulásának természetes sajátossága. A terminusok kifejezési formáinak jellemzői (változatosság, ritka névmási alakok, az -iškas képzős melléknevek túlsúlya stb.) a 19^th. századi litván terminológia és általános szókincs (LGP) általános helyzetét tükrözik.

A 19^th. századi irodalmi szövegek szerzői, S. Daukantas, J. Koncevičius, J. Šliūpas, M. Akelaitis, J. Jablonskis, Vaižgantas és mások megjegyzéseket fűztek egyes litván irodalmi terminusokhoz és azok használatához, bár nem minden megállapításuk helyes és elfogadható. Fontos az is, hogy J. Jablonskis bevezette a turinys ’tartalom’ terminust (a korábbi įtalpa, įturis stb. ellenére), A. Jakštas pedig a 19^th. század végén a nemzetközi terminusok használatára buzdított. A hagyományra való hivatkozás és a rendszerszerűségre törekvés a 19^th. századi megjegyzésekben is érzékelhető.

Beérkezett: 2007-10-12

Asta Mitkevičienė

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius

E-mail: [email protected]

1 2 4 Asta Mitkevičienė | Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos…