AURELIJA GRITĖNIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

ANTANAS BALAŠAITIS TISZTELETRE MÉLTÓ JUBILEUMA

…otta) bátyja. A háború alatt az eržvilkasi iskola hadikórházzá alakult. Betört ablakok, megrongált falak, mindenből hiány volt, miközben sok gyermek akart tanulni, ezért maguknak kellett az ablakokat foltozniuk, tűzifáról gondoskodniuk és padokat ácsolniuk. Bátyjával együtt magas padot készítettek, a tanterem végébe állították, és mindketten azon ültek egészen a gimnázium elvégzéséig (1949).

A második osztályos A. Balašaitis 1942-ben, a gimnáziumban látta először a nagy Lietuvių kalbos žodynas éppen megjelent első kötetét. Akkor a gimnazista még nem sejtette, hogy később neki magának is 25 éven át kell majd dolgoznia a Szótár további kötetein. A Szótárig azonban még hosszú út vezetett. A gimnázium elvégzése után egy évet a tvėraji hétéves iskolában (Rietavo járás) dolgozott. 1952-ben elvégezte a Klaipėdai Tanítóképző Intézetet, majd két évet a kārtėnai középiskolában (Kretingai járás) töltött, ahol litván nyelvet tanított és igazgatóhelyettesként dolgozott. 1953-ban megjelent a sajtóban a szerző első, az iskoláról szóló írása is. 1956-ban befejezte tanulmányait a Vilniusi Pedagógiai Intézetben. Ugyanebben az évben a Tarybinis mokytojas közölte egy újabb rövid írását – „Gondolatok az intézet elvégzésekor” címmel. 1957–1960 között a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet aspiránsa volt. És a toll kézbevétele ekkor sem maradt el – a Literatūroje ir mene és más lapok közölni kezdték A. Balašaitis cikkeit a készülő litván nyelvatlaszról, az íródó új tudományos litván nyelvtanról, a nyelvészek konferenciáiról és az elszigetelt litván nyelvjárások területeire tett kiszállásokról. Ezekben az években a MA Darbai folyóiratban is megkezdte tudományos cikkeinek közlését: a dialektológiai, fonetikai és egyéb szakkifejezésekről írt, a Lietuvių kalbotyros terminų istorija című disszertációja alapján, amelyet 1961-ben sikeresen megvédett. A disszertáció gépirata több mint 300 oldalas volt, további 80 oldalt pedig a terminusok történeti és betűrendes mutatója tett ki. Témavezetője, Jonas Kruopas látta, milyen gondos és szorgalmas aspiránst vállalt pártfogásába, ezért igyekezett őt bevonni a szélesebb körű tudományos tevékenységbe: már 1959-ben felkérte, hogy tartson előadást a moszkvai össz-szövetségi terminológiai konferencián, két évvel később pedig az előadás alapján A. Balašaitis cikke megjelent a Вопросы терминологии című kiadványban. Ezután valósággal özönleni kezdtek a cikkek és rövid írások – méghozzá nem csak a terminusokról. Ahogy A. Balašaitis maga mondja: miután „egész életére a szülők nyelvének és szokásainak őrzője” lett, folyamatosan gondoskodnia kell a litván nyelvről és kultúráról (a „Mokslo” kiadónál a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (1993) szerkesztéséről szóló utolsó írása 2011-ben jelent meg a Gimtoji kalba folyóirat 11. számában).

A nyelvvel és a kultúrával kapcsolatos gondokból pedig sokféle volt és van. Az aspirantúra elvégzése után A. Balašaitis a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Szótári Osztályán maradt dolgozni –

A. GRITĖNIENĖ. Garbingas Antano Balašaičio jubiliejus

293

…tályán. Eleinte maga írta a szövegeket (VIII–XII. kötet), 1976-tól pedig kollégái szótári szócikkeinek szerkesztésébe fogott (a XI–XIV. kötet szerkesztőbizottságának tagja volt). Más szótárszerkesztőkkel együtt elkészítette a Lietuvių kalbos žodynas kiegészített és javított használati útmutatóját (1963 és 1983). A szótárszerkesztők közül az elsők között kezdett szószedő expedíciókat szervezni. 1958-tól napjainkig több mint 20 000, szótári cédulára lejegyzett szót adott a cédulatárnak, több mint 30 települést keresett fel Litvániában és azon kívül is (nem egy szót hozott haza a žietelai, pelėsai, ródūniai és kamojai nyelvjárásokból). Örömmel fogadta a Szótár minden újonnan megjelenő kötetét (ezekről a Bibliotekų darbas, Naujos knygos, Pergalė, Lietuvos pionierius, Kalba Vilnius, Mokslas ir gyvenimas, Gimtasis kraštas és más folyóiratokban írt). A járási lapokban a nyelvészek baisogalaei, eržvilkasi, dauguvai és másutt tartott expedícióiról számolt be. Arra buzdított, hogy ne távolodjanak el a népnyelvtől, és gyűjtsenek szavakat a Szótár számára; gondosan számon tartotta a Szótár munkatársait (rövid írásai a Mūsų kalba, Kalbos kultūra, Tarybinis mokytojas, Kultūros barai és más lapokban jelentek meg; általa írt részletes szógyűjtési útmutatóját 1983-ban a Kalbos faktų rinkimo programa című kiadványban közölték (129–139. o.).

Más szótárak munkálataiban is részt vett. Jonas Kruopasszal és Kazimieras Gaivenisszel együtt részt vett a Botanikos žodynas bizottsági ülésein. Kazys Pakalkával együtt Konstantinas Sirvydas szótárának vízjeleit kutatta; 1976-ban közösen publikáltak erről cikket a Baltistica folyóiratban. Amikor K. Pakalka 1979-ben sajtó alá rendezte K. Sirvydas Dictionarium trium linguarum című művét, A. Balašaitis rögtön több kiadványban is ismertette (írt róla a Pergalė, Tarybinis mokytojas, Czerwony Sztandar). Ismertetőkkel és recenziókkal más szótárakat is fogadott: Antanas Lyberis Sinonimų žodynas című művét, Vytautas Vitkauskas Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas című szótárát, Jonas Petrauskas és Aloyzas Vidugiris Lazūnų tarmės žodynas, Dabartinės lietuvių kalbos žodynas című művét, Chackelis Lemchenas és Jonas Macevičius Rusų–lietuvių kalbų žodynas című szótárát, A. Vidugiris Zietelos šnektos žodynas című művét, Vincentas Drotvinas által készített Clavis Germanico-Lithuana című munkát és másokat (ezekről a Gimtasis kraštas, Naujasis dienovid yje, Lietuvos aidas és más lapokban írt). Miután a „Mokslo” kiadóban kezdett dolgozni, maga is több szótárt szerkesztett: a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas 3. kiadását, Dominykas Urbas Martyno Mažvydo raštų žodynas című művét, valamint A. Vidugiris Zietelos šnektos žodynas című szótárát.

1984-ben jelent meg népszerű tudományos könyvecskéje, a Žodžiai ir žodynai, amelyben tömören, de informatívan ismertette a szótárak történetét, típusait és fajtáit. A szerző elkészítette ennek az áttekintésnek a második, javított és jelentősen kibővített kiadását is. Ebben még részletesebben ismertette az akadémiai szótár történetét, bemutatva…

294

KALBOS KULTŪRA | 84

További adatokat közöl az első kötetek kiadásának akadályairól és a cédulakatalógus megőrzésének történetéről. Más fejezeteket is kibővítettek, új tényeket tártak fel a nemrég megjelent, gyakorlati célú és tudományos szótárakról. Reméljük, hogy a könyvecske jövőre már eljut az olvasókhoz.

A. Balašaitis sokoldalú tevékenységéről szólva feltétlenül meg kell említeni a nyelvművelésnek szentelt munkáit is. A. Balašaitis nem kevesebb mint 18 éven át (1971–1989) volt a Mūsų kalbos szerkesztőbizottságának tagja. 1962-től a Mūsų kalboje, Kalbos kultūroje, Literatūroje ir mene, Žemės ūkyje, Buityje című lapokban, kerületi újságokban és másutt több mint 100 cikke jelent meg, amelyekben a nyelv különféle helytelenségeire hívta fel a figyelmet, és javaslatokat tett azok kiküszöbölésére. Különösen fontosnak tartotta a terminológia litván jellegét, valamint az oroszból nyelvünkbe beszivárgó jelentéseket és idegen lexikai elemeket. Cikkeinek címei is megmutatják, milyen őszintén és odaadóan munkálkodott a nyelv ügyéért: „A gauti, nuimti, įsisavinti igék használatáról” (Žemės ūkis, 1966, 9. sz.), „Feltöltjük-e a vetőgépet?” (Mūsų kalba, 1974, 5. sz.), „Hogyan fordítjuk a szakkifejezéseket?” (Lietuvių kalbos sekcijos sąsiuvinis, 1969, 10. sz.), „Nevezzük helyesen a dolgokat” (Buitis, 1970, 10. sz.), „A nyelvi kultúráért” (Tarybinė mokykla, 1964, 8. sz.) és mások. Számos cikket írt az iskolai tankönyvek (matematika, biológia) nyelvéről, sőt az óvodai nevelési programok nyelvezete is érdekelte. Két nyelvhasználati tanácsadó füzet jelent meg szakszervezeti dolgozók számára (1978-ban és 1982-ben). A közönség elé kerültek a nyelvi normák rögzítését szolgáló új kiadványok: Aldonas Pupkis Kalbos kultūros pagrindai (1980), az általa összeállított Kalbos praktikos patarimai (1976 és 1985), Danguolė Mikulėnienė szójegyzéke, a Kaip nereikia kalbėti (1991), valamint mások.

A jubiláns sohasem feledkezett meg szülőföldjéről sem. 1966 nyarán részt vett az eržvilkasi néprajzi expedíción, néhány évvel később pedig két cikket is közölt az 1970-ben megjelent Eržvilko monográfiában: „Eržvilkas nevének eredetéről” (196–197. o.) és „Az eržvilkasi nyelvjárás” (180–187. o.). Néhány évente újabb, Eržvilkasnak szentelt nyelvészeti vagy publicisztikai cikkeket tett közzé: „Néprajzi expedíció Eržvilkasban” (Kraštotyra, 1967), „Ki adta Eržvilkasnak a nevét?” (Švyturys, 1970, 21. sz.), „Neked, drága szülőföldem” (Šviesa (Jurbarkas), 1970), „Mit őriz Eržvilkas vidéke?” (Tiesa, 1971), „Ellenállás a megszállókkal szemben az eržvilkasi gimnáziumban” (Lietuvos aidas, 2001), „Skaistutis Šveistys – az eržvilkasi gimnázium végzőse” (Profesorius Juozas Skaistutis Šveistys ir jo indėlis į gyvulininkystės mokslo sklaidą, 2009), „Milyenek voltunk, milyenként térünk vissza” (az eržvilkasi gimnázium IV. évfolyama (1949) diákjainak 60 év utáni találkozójáról) (Šviesa (Jurbarkas), 2009). Mint igazi

A. GRITĖNIENĖ. Garbingas Antano Balašaičio jubiliejus

295

hazája igazi patriótáját nemcsak szülőföldjének szűkebb vidéke érdekelte. Kollégáival együtt összeállította a Kraštotyros tanulmánygyűjteményt (1966), megírta a Merkinės monográfia annotációját (1971), és nagy szeretettel szerkesztette Juozas Maceika monográfiáját szülőföldjéről, Lazūnairól (1998).

1985-től A. Balašaitist enciklopédistának is nevezhetjük. Amikor a „Mokslas” kiadónál kezdett dolgozni, sorra vette az ott megjelent enciklopédiákat, és sietett bemutatni azokat az olvasóknak (ismertetőket írt a Vaikų (1994), a Kultūros paminklų (1996), a Žemės ūkio (1998), a Lietuvių kalbos (1999), a Technikos (2001) és a Mažosios Lietuvos (2010) enciklopédiákról). A Mažosios Lietuvos ir Visuotinei lietuvių enciklopedijai több mint 20 cikket írt, a Jungtinių Amerikos Valstijų lietuviai (1998–2002) című kétkötetes életrajzi adattárat pedig A. Balašaitis több száz életrajzi szócikkel gazdagította. E munkára a szerző rengeteg időt és szívét-lelkét áldozta: nemcsak odaadóan írta a biogramokat, hanem Chicagóba is elutazott, hogy levéltárakban gyűjtsön anyagot; mindkét kötet egyik tudományos szerkesztője, valamint az „Előszó” és az „Utószó” szerzője is volt.

Nem sorolom tovább; csak annyit mondok, hogy A. Balašaitis számos, itt még nem említett könyvet ismertetett recenzióiban és annotációiban. Hány kiadványt szerkesztett, hány megvédett disszertációról, jubileumról, konferenciáról, rendezvényről és expedícióról írt! Mindez a Bibliografijos rodyklę című bibliográfiában gyűlt össze. A munka pedig még nem ért véget. Ezért tisztes jubileuma alkalmából a lehető legjobb egészséget és erőt kívánunk neki, hogy dolgos keze továbbra se fáradjon el, az ötven évvel ezelőtt kézbe vett nyelvésztoll pedig még sokáig ne száradjon ki!

Beérkezett: 2011. 12. 12.

296

KALBOS KULTŪRA | 84