ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA

A Lengyel Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete, Varsó

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-2916-6736

KUTATÁSI TERÜLETEK: dialektológia, etnolingvisztika, nyelvjárási lexikográfia, regionális lengyel nyelv.

DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.07

EMILIA WRÓBLEWSKA, SZÜLETETT BENIOWSKA NAPLÓI 1850–1886-BÓL MINT NYELVI-KULTURÁLIS KUTATÁSI FORRÁS¹

KULCSSZAVAK: naplóírás, herstória, 19. század, Litvánia, források digitális kiadása, északkeleti határvidéki lengyel nyelvváltozat.

ANNOTÁCIÓ

A cikk bemutatja azokat a különböző kutatási perspektívákat, amelyeket Emilia Wróblewska gazdag naplóírói hagyatéka nyit meg a nyelvészek és a kultúrtörténészek előtt; ezt a hagyatékot Vilniusban, a Wróblewski Litván Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzik. A 19. századi Litvániából származó, viszonylag kevéssé ismert szerző írásművei sokrétű humanista reflexióra és széles körű tudományos nyilvánosságra tartanak igényt. Ez a célja a jelenleg zajló dokumentációs-kutatási projektnek: Wróblewska kéziratainak kritikai feldolgozással kiegészített digitális kiadásként való bemutatása, valamint a felosztás körülményei között létrejött női intimista írások eszmei, nyelvi és irodalmi aspektusainak feltárása.

¹A cikk a következő projekt keretében készült: Emilia Wróblewska 1850–1886 közötti egodokumentumai – egy vilniusi értelmiségi körhöz tartozó lengyel nő életének és eszmei magatartásának tanúsága. 7 napló digitális kiadása kritikai feldolgozással és e-monográfiával; a projektet 2023–2028-ban a „Nemzeti Humán Tudományok Fejlesztési Programja” elnevezésű program keretében finanszírozzák, projektazonosító: NPRH/F/SP/507578/2021/11, „Alapok” modul. A projekt partnere a Wróblewski Litván Tudományos Akadémia Könyvtára Vilniusban és a Varsói Egyetem Digitális Kompetenciaközpontja. A jelen szöveg előzetes feltáró jellegű, a források elsődleges excerpálására épül, ezért a benne megfogalmazott reflexiók és megfigyelések nem tekinthetők teljes körű, részletes következtetéseket tartalmazó feldolgozásnak. Wróblewska írásműveinek teljes nyelvi és stilisztikai elemzését csak a projektet lezáró, társszerzős e-monográfia nyújtja majd.

140

BENDRINĖ KALBA | 97

ABSZTRAKT

A cikk bemutatja azokat a különféle kutatási perspektívákat, amelyek Emilia Wróblewska gazdag naplóhagyatékának elemzése révén tárulnak fel a nyelvészek és a kultúrtörténészek előtt. A kéziratok a vilniusi Wróblewski Könyvtár, a Litván Tudományos Akadémia Kézirattárában találhatók. A 19^th. századi Litvániából származó, viszonylag kevéssé ismert szerző írásai sokrétű bölcsészettudományi reflexióra és szélesebb tudományos nyilvánosság elé tárásra érdemesek. A jelenlegi dokumentációs és kutatási projekt célja tehát Wróblewska kéziratainak kritikai feldolgozással kísért digitális kiadásban való bemutatása, valamint a felosztások és az Orosz Birodalom uralma idején íródott női intimista irodalom eszmei, nyelvi és irodalmi vonatkozásainak feltárása.

A 19. századi női intimista irodalom iránt egyre nagyobb az érdeklődés, ugyanakkor e műfaj megítélése egyre inkább polarizálódik. Egyes kutatók az ilyen alkotásokat marginális történeti forrásnak és művészi szempontból kétséges, epigon irodalomnak tekintik; mások ezzel szemben a nők egodokumentumaiban a szerzők életének és tevékenységének őszinte tanúságát, egyúttal pedig az írók érzelmein és önkifejezésén átszűrt események dokumentumát látják (Griškaitė 2012: 296). A 19. századi Litvániából származó női életrajzi írások értékes, bár kevéssé hasznosított források a női értelmiségi körök aktivistáinak nyelvére, nézeteire és törekvéseire, a legfontosabb értékek megőrzéséért végzett közösségépítő munkájukra (a hazának és a társadalomnak való szolgálat, az Istenbe vetett hit, a család, a nők oktatása, a gyermekek hazafias és polgári nevelése), valamint a nemzeti felszabadító felkelések bukása utáni túlélési stratégiák kialakítására vonatkozó kutatásokhoz. A nők magatartása és a közéleti szerepvállalással kapcsolatos dilemmáik a 19. és 20. század fordulóján egyre hangsúlyosabban jelennek meg a kortárs lengyel és litván történetírásban is (lásd például: Kałwa 1997, 2014; Bairašauskaitė 2011; Żarnowska 2014, illetve az Kobieta i... sorozat Anna Żarnowska és Andrzej Szwarc szerkesztésében megjelent köteteit).

Ebben a rövid vázlatban csupán jelezni kívánom, milyen érdekes kutatási perspektívákat nyit meg a bölcsészek előtt Emilia z Benjowskich Wróblewska gazdag naplóhagyatéka, és miért érdemes ezeket a kéziratokat korszerű digitális kiadás formájában hozzáférhetővé tenni a kutatók számára: tanúságként egy vilniusi értelmiségi körhöz tartozó nő életéről, nyelvéről és értékrendjéről a felkelés utáni időszakban – egy olyan nőről, aki többféle szerepben valósította meg önmagát: amatőr íróként, odaadó anyaként, tanárként, de egyben házasságában kevéssé boldog, belsőleg a konzerva-

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Benjowskich Wróblewskiej

z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

141

tywnego społeczeństwa (zob. Medišauskienė 2001) a potrzebą przekraczania granic ról społecznych i poszukiwania dróg osobistego rozwoju intelektualnego. Aspiracje edukacyjne i samokształceniowe kobiet na Litwie od końca XVIII w. do początku w. XX przedstawiła szerzej Olga Mastianica w książce pod znamiennym tytułem Praverus namų duris (Po uchyleniu drzwi domu), ukazując stopniowe ewoluowanie ich ról społecznych, od opiekunki domu i co najwyżej pomocnicy mężczyzny, ku aktywności intelektualnej i zawodowej (Mastianica 2012). Emilia Wróblewska nie należy do postaci, które są opisywane w podręcznikach historii czy literatury polskiej, jak i litewskiej, ale też nie jest to osoba przez badaczy zupełnie niedostrzegana. Jest wspominana w publikacjach na temat dawnej Biblioteki Wróblewskich w Wilnie (np. Białokozowicz 2002: 207–208), jej imię figurowało obok imienia męża w nazwie tej instytucji (Biblioteka im. Eustachego i Emilii Wróblewskich, obecnie Biblioteka Litewskiej Akademii Nauk im. Wróblewskich). Wzmiankowali o niej też biografiści jej męża, zesłańca, lekarza-homeopaty i społecznika, Eustachego Wróblewskiego (1826–1891), a zwłaszcza badacze życia, działalności i postaw ideowych jej synów, Tadeusza Stanisława Wróblewskiego (1858–1925), słynnego wileńskiego adwokata, bibliofila, działacza społecznego, zesłańca i Augustyna Aniceta Wróblewskiego (1866–po 1913), naukowca, biochemika, socjalisty, teoretyka i propagatora anarchizmu. O obecności diarystyki Wróblewskiej w wileńskich zbiorach archiwalnych informowała w 1999 r. również historyczka Tamara Bairašauskaitė, ale przedstawiła te źródła fragmentarycznie (Bairašauskaitė 1999: 36–37). Cenny walor informacyjny dla zainteresowanych XIX-wieczną diarystyką kobiecą mają dane archiwalne na temat dzienników Wróblewskiej wraz z syntetycznym streszczeniem ich zawartości, umieszczone w bazie elektronicznej Archiwum Kobiet², opracowanej w Instytucie Badań Literackich w Warszawie.

Wróblewska alakját Reda Griškaitė litván kutató (2012, 2017) emelte be szélesebb körben a történeti diskurzusba; részletesen bemutatta a naplóíró érdekes életrajzi vonatkozásait, valamint munkásságát mint az irodalmi és történeti kutatás értékes forrását. A szerző különböző évekből származó bejegyzéseiből is közölt válogatást, Wróblewska naplóhagyatékának 7 kötete (mintegy 1200 oldal) közül azonban eddig egy sem jelent meg kritikai kiadásban.

² http://archiwumkobiet.pl/autor/wroblewska-emilia [hozzáférés dátuma: 2024 02 13].

142

BENDRINĖ KALBA | 97

A naplóíró egodokumentumai, aki 1830-ban született a grodnói kormányzóság Kobryn városában, Augustyna Kryńska (1809–1869) és Bartłomiej Beniowski őrnagy (1800–1867), a novemberi felkelés résztvevője és emigráns (Lewak 1935: 429) lányaként, továbbra is alapos nyelvi-kulturális vizsgálatot igényelnek, és a női írásbeliség hátterében, az életrajzi, családi és társadalmi környezettel összefüggésben kell őket bemutatni. A romantikus hazafiság hagyományaiban nevelkedett, apjával, a november utáni emigránssal és külföldön tevékenykedő aktivistával (Harris 2019) csak több mint 20 év elteltével, Londonban találkozott. Csodálta bátorságáért, kivételes emlékezetéért és tudományos munkáiért; a száműzött apjáról ezt írta naplójában: „mert idegen földön mindent megtalálhatott, / ám hiába keresné – segítséget, tanácsot, hírnevet / mindenki ad majd neki, de szívet, vajon ilyen könnyű találni, / s még az angolok között is” (DBW1, Vilnius, 1851. szeptember 16., 38r. fol.)⁳.

Emilia anyjának nővére, Leokadia z Kryńskich Andrzejkowiczowa (1810–1882) szintén bekapcsolódott a függetlenségi mozgalomba; leánynevelő intézetet vezetett Vilniusban, amelyet az 1864-es januári felkelés után bezártak. R. Griškaitė (2017: 102–103) említett részletes levéltári kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy Emilia Wróblewska korának mércéjével mérve művelt nő volt. Otthon tanult, majd Vilnius legjobb leánynevelő intézeteiben, valamint a vilniusi Nemesi Intézetben. Különösen jó érzéke volt a nyelvtanuláshoz: tudott franciául, németül, oroszul és angolul. Szívesen vállalt könyvfordításokat is; a könyveket külföldről hozatta. Apja tudományos munkáját fordította le angolról lengyelre: A Handbook of Phrenotypics for Teacher and Student (London, 1842)⁴; franciából pedig egy vallásos elmélkedéseket tartalmazó gyűjteményt, amelynek címe Les Paillettes d’Or (Okru

³ A Wróblewska naplóiból vett idézetekben megőrzöm az eredeti szövegek nyelvi sajátosságait. A naplóíró helyesírását nem igazítom a mai helyesírási szabályokhoz, mivel az tükrözheti a regionális kiejtés és a keleti határvidéki nyelvhasználat jellegzetességeit, valamint dokumentálhatja a 19. századi köznyelvi lengyelben még zajló helyesírási-fonetikai folyamatokat. Nem távolítom el a szövegből az író által végrehajtott áthúzásokat sem. Csak a központozást korszerűsítem, és a mondattani-logikai szempontból szükséges írásjeleket illesztem be. Grafikai sajátosságként értelmezem, hogy a szerző kötőjeleket vagy hosszabb gondolatjeleket helyezett el alsó indexben. Ezek olykor pont, pontosvessző vagy három pont szerepét töltik be, de közbevetést is jelezhetnek. Azt sem zárom ki, hogy az író így jelezte erős érzelmi állapotait (az érzelmi központozás egy formájaként).

⁴ E fordítás 60 fólióból álló kézirata, Wróblewska 1886. november 16-án készült előszavával, a Wróblewski nevét viselő Litván Tudományos Akadémia Könyvtárának gyűjteményében maradt fenn (a továbbiakban: BW LAN), jelzete: F9–242. Apja könyvét valószínűleg 1855 után hozta magával Londonból; Beniowski művének példányát a BW LAN őrzi, jelzete: 41915.

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

143

chy złote. Wiązanka malutkich rad dla uświęcenia i uszczęśliwienia życia⁵). 1851-ben kezdett elemi oktatást tanító tanítónőként dolgozni azon a leánynevelő intézeten, amelyet Vilniusban a már említett nagynénje, Andrzejkowiczowa és Emilia édesanyja, Kryńskából származó Augustyna Beniowska vezetett. Engedélyt kapott magán franciaórák tartására is. A naplók tanúsítják Wróblewska elkötelezettségét az alapoktól kezdődő nevelőmunka iránt, amelyet a gyermekek neveléseként (erkölcsi jellemük erejének tökéletesítéseként) és oktatásaként értelmezett; emellett tudományos tevékenységre való alkalmasságát, végül pedig az önfejlesztésre irányuló törekvését is bemutatják, amelyet a különböző területekről származó ismeretek elmélyítése és a lelki világ gazdagítása céljából változatos olvasmányok kiválasztásával valósított meg.

Wątkiem, który wymaga gruntownego zbadania jest podana przez R. Griškaitė (2017: 90) za biografami rodziny Wróblewskich i badaczami oświaty na Litwie w XIX w. (por. Romanowski 2003: 285) informacja o prowadzeniu przez Emilię przez 40 lat tajnej pensji dla dziewcząt w Wilnie, w której edukację początkową pobierały uczennice z najznakomitszych miejscowych rodzin. Sugeruje to inskrypcja „40 lat dzieci uczyła” umieszczona na nagrobku Wróblewskiej na cmentarzu na Starej Rossie. W samych dziennikach nie znajdujemy na ten temat informacji, być może był to ze strony autorki rodzaj autocenzury, by nie zdradzać szczegółów, które mogłyby zagrażać bezpieczeństwu uczennic i ich rodzin, gdyby trafiły w nieodpowiednie ręce. W jednym tylko wpisie, dokonanym prawdopodobnie w 1884 r., w Notatach różnych zatytułowanych Moje mysli (bardzo trudnych do odczytania), podzieliła się taką refleksją: „Jestem nauczycielką od 15 r. życia, a / teraz mam już lat 54. [nieczytelne], więc od lat zajmuję się pracą tak ciężką dla innych, a dla mnie tak miłą, kocham wiek dziecin[n]ny, młodociany” (NRW2, k. 17v), Z prostego wyliczenia wynika zatem, że niemal 40 lat Wróblewska zajmowała się nauczaniem u podstaw.

⁵ BW LAN, sygn. F9–928, 929. Egy füzetben két meditációgyűjtemény fordítása található, külön jelzetekkel ellátva, összesen 155 lapon. A BW LAN kéziratkatalógusa az 1871–1873-as éveket adja meg, magában a forrásban azonban az első gyűjtemény 1868–1870-re, a második pedig 1871–1873-ra van datálva. A katalógusbejegyzés említést tesz a kézirat Złote okruchy címmel, Józef Zawadzki nyomdájában 1877-ben megjelent kiadásáról. A kiadásból azonban hiányzik annak feltüntetése, hogy ki készítette a fordítást. A címlapon csupán a Zbiorek pierwszy alcím látható, a könyvben viszont mindkét gyűjtemény szerepel, amiről a Liszki Plébániai Könyvtárból származó Złotych okruchów digitalizált példányának megtekintésével lehet meggyőződni, lásd: https://polona.pl/item-view/056e4994-7432-4324-bd9d-3e2465385e0c?page=4 [hozzáférés: 2023 12 01]. A fordítás kéziratának és a kiadott szövegnek az összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy Wróblewska fordításáról van szó. Továbbra is rejtély azonban, miért nem tüntették fel a kiadványban a fordító nevét.

144

BENDRINĖ KALBA | 97

A naplóíró nemcsak amatőr íróként és fordítóként teljesedett ki, hanem – amint azt naplói egyértelműen tanúsítják – olyan anyaként is, aki nagyon szoros érzelmi kapcsolatban állt gyermekeivel, és részt vett szellemi fejlődésük alakításában. Az 1867-ben, londoni tartózkodása idején lejegyzett Noty pedagogiczne című írásában elárulta, hogy a családjától távol töltött időt a lehető legjobban kell hasznosítania a frenotípia⁶ tanulmányozására, történeti művek olvasására, az angol nyelv elsajátítására, valamint arra, hogy „dolgozzam <...> mindazon, amiről csak látom, hogy hasznos lehet gyermekeim számára” (NPW, k. 1v).

Wróblewskiék hét gyermeke közül csak két fiú érte meg a felnőttkort; Wróblewska három fiát (Władysławot, Zygmuntot és Kazimierzt) és két lányát (Stanisławát és Mariát) veszítette el. Maria lánya, akinek naplót vezetett, még a 18. életéve betöltése előtt meghalt. A naplóíró 56 éves korában hunyt el; naplóbejegyzéseit csaknem 30 éven át készítette, az 1873–1877-es és az 1879–1883-as időszakban hosszabb szünettel. Azok közé a nők közé tartozott, akik – R. Griškaitė találó megfogalmazása szerint – „nem tudtak nem írni” (Griškaitė 2017: 109).

Emilia Wróblewska kéziratos hagyatéka értékes forrás a különféle irányultságú nyelvészeti kutatások számára. A lengyel nyelv a nemesi család hazafias értékrendjének konstitutív eleme, a naplóíró kéziratainak eddigi kutatói közül azonban senki sem összpontosított Wróblewska írásainak nyelvi értékeire, lejegyzéseinek írásmódjára, valamint írásműveinek stiláris és műfaji sokféleségére, pedig egodokumentumai (nemcsak naplói, hanem levelei, fordításai és olvasmányainak összefoglalói⁷) értékes

⁶ A frenotípiának (angolul: phrenotypics) Bartłomiej Beniowski nevezte el az általa megalkotott gépet, amely az emlékezet befogadóképességének fejlesztését és nagy mennyiségű adat elsajátítását szolgálta; erről bővebben lásd: Griškaitė 2017: 98. A naplóíró maga „az emlékezet képeinek”, „az emlékezet csodáinak” nevezte apja találmányát, Beniowski angol nyelvű művének fordításához írt előszavában pedig így fogalmazott: „Elméje / találmányra törekedve motorgépet keresett <...>, amely százszor nagyobb / sebességgel préselné emlékezetébe azt a hatalmas / tudásanyagot, amelyet át akart adni / emlékezetének – és amely sebessége mellett / olyan erővel is bírna, hogy miután egyszer / az agyba préselte, oly mélyen vésné oda, / hogy azzal egyetlen, felbonthatatlan / egészet alkotna. Gondolkodott, keresett, / kutatta a világ kezdete óta létező régi / mnemonikai rendszereket (az emlékezet tudományát), és végül / különféle kombinációk révén, saját / ötlete alapján elrendezte, megalkotta / ezt a motorgépet; kerekeit és tengelyeit is ő készítette” (BW LAN, sygn. F9–242, k. 2r–2v].

⁷ Az elolvasott könyvek összefoglalását és a különböző tudományterületekről (közgazdaságtan, ókori történelem, Vilnius története és kultúrája, földrajz) származó jegyzetek gyűjtését Wróblewska 1871. november 15-én kezdte meg (NRW1, k. 1r). Ezek érdeklődésének széles köréről tanúskodnak. A Treść moich czytań kézirat elején munkája célját így magyarázta: „Azért írom ezt, mert lányomra gondolok, szeretném / arra ösztönözni, hogy ha majd felnő, ő is foglaljon / össze minden elolvasott művet—

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

145

a XIX. századi lengyel nyelv tanúsága, amelyet írott változatában a vilniusi értelmiség szellemileg aktív női képviselői használtak.

A naplóírónő széles körű nyelvi kompetenciával rendelkezett, műveit a választékos nyelvhasználat és a gazdag szókincs jellemzi, Wróblewska feljegyzéseiből ugyanakkor különféle ingadozások is kirajzolódnak. Ezek tanúskodhatnak az akkori helyesírás változatosságáról és a kéziratokban használt sajátos grafolektus létezéséről, valamint arról, hogy a vilniusi értelmiség XIX. századi kiejtésének jellemzői miként tükröződtek az írásban. A naplórészletek első olvasásakor is érzékelhető, a naplóírónő lengyel nyelvének határvidéki színezete alapos minőségi és mennyiségi elemzést igényel, és össze kell vetni mind más, Litvániából származó, lengyelül író XIX. századi szerzők szövegeinek nyelvével, mind a XIX. századi köznyelvi lengyel tendenciáival. Csakis az összehasonlító megközelítés teszi lehetővé, hogy megállapítsuk Wróblewska írásműveiben a regionális jelenségek jelenlétét, valamint stílusának egyéni vonásait.

A naplóírónő különböző évekből származó bejegyzéseinek akár felületes áttekintése is azt mutatja, hogy ingadozást mutat a három mássalhangzósor használatában: a sziszegő (Z), a susogó (Ź) és a zöngés susogó (Ż) soréban; ez grafikai szinten a mellékjelek (pontok, vonások) következetlen alkalmazásában nyilvánul meg. Irena Bajerowa (1986: 33) a XIX. századi kéziratok helyesírásának állapotát a mellékjelek használata tekintetében még nem egységesültnek, gyakran gondatlannak minősítette. Wróblewska is viszonylag gyakran elhagyja a mellékjeleket, illetve nem egységesen, következetlenül jelöli őket, meglehetősen szabadon kezelve a vonások és pontok használatát (példák a tanulmány későbbi részében). Ezért óvatosságra van szükség, amikor az ingadozó írásmód alapján rekonstruáljuk a grafikai egység (graféma) és hangzó megvalósulása közötti kapcsolatot. A digitális kiadás célja, hogy a naplóírónő naplóit az eredetihez a lehető legpontosabban, grafikai változatosságukat megőrizve írja át, majd összehasonlító vizsgálatokkal értékelje a kiejtés jellemzőinek írásbeli tükröződését. Az eddig átírt száz kéziratoldal alapján már jelezhető, hogy Wróblewska naplóírásában két ellentétes, valószínűleg artikulációs hátterű tendencia érvényesül: a palatális mássalhangzók szóvégi lágyító jelölésének elhagyása (például pa-mięć, odbyt, dziś, tydzień, bądź, wyraz ‘wyraź’ [„világos”], valamint a c mássalhangzó lágyságának jelölése ugyanezen a helyen (például pomóc). A másodlagos pa-

…olja magának, mert csak akkor hoz majd valódi hasznot. / Későn kezdtem, de a jó lépéshez / soha nincs túl késő” (NRW1, k. 1r).

146

BENDRINĖ KALBA | 97

A mássalhangzók palatalizációja és depalatalizációja különböző pozíciókban az északkeleti határvidéki lengyelben természetesen nem meglepő, hiszen e jelenségekről a litvániai lengyel nyelv különböző fejlődési szakaszaiból és funkcionális változataiból számos adat áll rendelkezésünkre (Kurzowa 1993: 237, 239–240).

Kutatási szempontból érdekes tény, hogy egy művelt, sokat olvasó, különféle szövegeket ismerő, nyelveket beszélő és másokat oktató, a lengyel nyelv magasabb változatát használó személy⁸ nyelvi kompetenciája ellenére a regionális nyelvhasználat hatása alá kerül. Ezzel kapcsolatban fel kell idéznünk Zofia Kurzowa megállapítását, aki a három mássalhangzósor eloszlásában mutatkozó zavarokat „a filomaták mássalhangzórendszerének legszembetűnőbb sajátosságának”, a három mássalhangzósor használatának teljes körét pedig „az egyetlen olyan területnek tekintette, ahol a filomaták a fonetika terén nem tudtak boldogulni” (Kurzowa 1972: 47, 67; Bajerowa 1986: 125). Kiderül, hogy ez a terület, amely az írás és a kiejtés határán helyezkedik el, Wróblewskének is nehézséget okozott, noha a filomatáknál jóval jobban boldogult vele. A naplóíró kéziratainak mai állapothoz igazító helyesírási korszerűsítése és a változatosság kiküszöbölése azonban – amely a XIX. századi általános lengyel nyelv helyesírását és morfonológiai rendszerét is jellemezte (Bajerowa 1986: 123–124) – megfosztaná ezeket a forrásokat a litvániai női egodokumentumokban használt XIX. századi lengyel nyelv hiteles tanúságának értékétől. Érdemes hozzátenni, hogy Wróblewska kézirataiból a Archiwum Kobiet adatbázisban közölt rövid idézetek modernizáltak, így a nyelvtörténész és a regionális lengyel nyelv kutatója számára nem bírnak dokumentációs értékkel. Egyedül R. Griškaitė törekedett arra, hogy a naplók idézett részleteiben megőrizze az eredeti helyesírást és tagolást, ám nem foglalkozott a diakritikus jelek ingadozásával, a sajátos formák jelenlétével és a naplóíró lengyel nyelvének regionális meghatározottságával. Ezt egyáltalán nem vetem a szemére, hiszen a kutatót a dokumentumok tartalmi elemzése foglalkoztatta – és azt tökéletesen végezte –, nem pedig a grafémika, a fonetika vagy a morfonológia kérdései. A mi

⁸ Tym terminem określam za Anną Zielińską (2002: 12) wariant polszczyzny używanej na Litwie przez inteligencję pochodzenia ziemiańsko-szlacheckiego. Określenie to, motywowane socjolingwistycznie, wydaje się adekwatne do dobrej znajomości języka polskiego Wróblewskiej jako przedstawicielki warstwy ziemiańsko-szlacheckiej, która zasiliła szeregi inteligencji wileńskiej. Trudno na wstępnym etapie badań wyrokować, jaki twórca mógł być dla piszącej inspiracją i wzorcem literackim do naśladowania, ale warto w przyszłości skonfrontować polszczyznę diarystki z językiem jej współczesnych popularnych autorów, np. Syrokomli (por. Trypućko 1955–1957; Karaś 2022), który przyjaźnił się z Eustachym Wróblewskim, mężem Emilii.

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

147

olvasataink egyébként – amint azt R. Griškaitė (2012) egyes kéziratokból közölt idézetei alapján megállapíthatom – alapvetően egybeesnek, bár akadnak bizonyos eltérések; például a raźnych (Griškaitė 2012: 241) alakot różnych ‘különböző’ formaként értelmezném (DWB1, 38r), mivel a z z graféma pontatlanul jelölt diakritikával Wróblewska kézirataiban egyaránt jelöli a [ž] és a [ź] fonémát; ebben az esetben azonban a kontextus segít az alak helyes értelmezésében, hiszen „korban, nemzetiségben és társadalmi állásban különböző emberekről” van szó różnych wiekiem i narodem i stanem⁹; a do późna olvasat pedig (Griškaitė 2012: 275) a kézirattal összevetve kétségkívül do późna (DBW1, 7r); végül a pontatlan chrescianki lejegyzés (Griškaitė 2012: 264), míg a kéziratban a chrześcjanki alak szerepel (DMW, 2r), a [ž] fonémát megvalósító rz allográffal. A naplóíró kézírásának olvasatában észlelt eltérések miatt mind a nyelvész, mind a történész kutatói szempontjából az a legjobb megoldás, ha a naplók nyílt hozzáférésű digitális kiadása a kézirat két megjelenítését kínálja: az eredeti átiratát interaktív kommentárok hálózatával kiegészítve, valamint az eredeti szöveg vizuális reprezentációját.

Így lehetőség nyílik majd arra, hogy a javasolt olvasatok korrigálásának szükségességét a felhasznált vonatkoztatási kerettől függően jelezzék, és véleményt nyilvánítsanak Wróblewska egyes, az évek során változó problematikus lejegyzéseiről. Grafikailag a legváltozatosabban – amint arra fentebb már utaltunk – a [ž] fonéma jelenik meg az írásban: gondos lejegyzésben ž és rz formában, kevésbé gondosan vagy éppen modorosan pedig z z alakban, a betű fölé vagy attól jelentős távolságra helyezett, változó hosszúságú vonással. Az alábbi példákban ezt az utóbbi lejegyzést sematikusan <ź> jelöli, hogy megkülönböztesse a ź jeltől, amely a [ź] hangot jelöli, mint például a jeśli szóban, amely a zöngésség szerinti hasonulást tükrözi (jeśli > jeźli). A naplóíró azon lejegyzései, amelyekben z mássalhangzó jelenik meg a várt ž vagy ź helyett, illetve fordítva, alaposabb értelmezést és más XIX. századi litvániai szerzők írásaiban fellelhető párhuzamok keresését igénylik. E jelenségek teljes anyagon belüli gyakoriságának megállapítása és részletes feltételeik vizsgálata kulcsfontosságú, mert segítségükkel felismerhető, hogy tényleges

9 Emilia Kolinko, a Griškaitė szövege lengyel kiadásának fordítója és szerkesztője, a różnych alakot a mai írásmód szerint adta meg, egyúttal eltüntetve a regionális fonetika nyomát, az ó > o váltakozását (Griškaitė 2017: 100). Wróblewska kézirataiból származó egyéb idézeteket is a mai helyesírási szabályok szerint normalizált.

148

BENDRINĖ KALBA | 97

fonetikai jelenségekről (azaz a határvidéki kiejtés nyomairól), vagy a diakritikus jelek alkalmazásában elkövetett hibákról van-e szó, amelyek a norma gyengeségéből, illetve a szerző figyelmetlenségéből fakadtak, aki gyakran erős érzelmi állapotban írt. Wróblewska különböző kézirataiból származó alábbi szövegrészletek a fent jelzett változatosságot dokumentálják a diakritikus jelek használatában, illetve elhagyásában:

Ó, milyen nagy / igazság ez, ‹hogy az Úr igája édes, terhe pedig / könnyű. Kazimiera angyali Szűz nem kis részt vállalt abban, hogy megvilágítsa előttem az élet útját, felébressze bennem hivatásom / és kötelességeim iránti nagyobb szeretetet. Isten áldjon meg, Jał! és jutalmazza meg mindazért, amit / értem tett!

<...> hiszen mi másért> kaptuk az életet, / ha nem azért, hogy általa kiérdemeljük a mennyországot. / egy hónapnyi szétszórt, hibákkal teli ‹élet tehát / elvesztegetett hónap a mennyország szempontjából. Dolgozni kell, / izzadni kell, mert Isten országa erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el / (egzisztenciális-vallási elmélkedések, DBW1, Wilno, 1855. január 28., 86r).

Ma minden lelki / gyakorlatom / életem és rendeltetésem célját mutatta meg nekem, / amely Isten; megmutatta a / neki való szolgálat legtökéletesebb módját: / a Szent Közömbösség gyakorlását, / vagyis azt, hogy mindenre készen álljak. / Szívemet áthatotta ez a / nagy és alapvető igazság: ‹hogy / Istennek teremtettem, és csakis azért / (lelkigyakorlatok alatti elmélkedések, WEW, 1854, I. nap, 1v–2r).

Eustachy közömbössége irántam, az, hogy teljesen megfeledkezett rólam [tintafolt, alakja könnycseppre emlékeztet], ‹az otthonon kívül élt, egyszóval mindaz, ami / az irántam érzett [olvashatatlan áthúzás] érzéseit / eddig annyira megkeserítette, ami könnyeim / oka volt, számomra természetessé, / megszokottá válik. Letörlöm könnyeimet, elűzöm bánatomat, / nyugodt, mosolygós, vidám leszek, / mert Isten akaratát örök panasszal / és zúgolódással teljesíteni nem keresztényi dolog (DBW3, 23r–23v).

Mivel> semmi sem igazol majd a halál és az ítélet óráján, most nem szabad azt mondanom: / „nem tudom, nehéz nekem”, mert ezek a / kifogások nem nyitják meg előttem / a mennyországot, és nem óvnak meg / a pokoltól (lelkigyakorlatok alatti elmélkedések, WEW, 1854, második nap, 5v–6r].

Vajon> ez az olvasás az apára való emlékezést jelenti; a lelkébe való betekintés / számomra haszontalan legyen [?] E nagy szellem látványa, / zseniális gondolatai, / tudásszomja, folytonos / törekvése a tökéletességre, / munkában tanúsított kitartása felemel, / és büszkévé tesz, ‹úgyszólván, / egyúttal arra is rámutat, milyen / drága az idő, s hogy azokat a pillanatokat, amelyeket / haszontalanul elvesztegetek, mint e kiváló ember lánya, felhasználhatnám arra, hogy tökéletesítsem akár egyetlen / képességemet is, / amelyet apámtól örökségül kellett kapnom, / hogy úgy fejlesszem, / hogy családom javát szolgálja, és a közösség / hasznára váljon / (Bartłomiej Beniowski apjáról, NPW, Londyn, 1867, 2r–2v).

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej 149 z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

A naplóíró lengyel nyelvére etnolingvisztikai, pontosabban axiolinvisztikai szempontból is tekinthetünk, mert a személyes tanúságtételekben a történelmi és társadalmi kontextus mellett értékelő fogalmak is megmutatkoznak, amelyek a nyelv alapján rekonstruálhatók. A PATRIOTIZMUS fogalmának terjedelmét például Wróblewska írásaiban úgy tárhatjuk fel, ha ezt az értéket egy tágabb fogalmi komplexumba illesztjük (Bartmiński 2020: 109), és bemutatjuk a számára, valamint tágabb értelemben a korabeli értelmiség számára fontos más értékekhez – mint a HAZA, ISTEN, CSALÁD, MUNKA, NEVELÉS – fűződő viszonyában. Egyetérthetünk abban, hogy a PATRIOTIZMUS fogalmának szemantikai dominánsa a haza szeretete, ez azonban különböző patriotizmusmodellekben ölt testet: hősi, romantikus, pozitivista, nemzeti, keresztény, helyi és más formákban (Karolak 1993; Brzozowska 2006, 2009). Emilia Wróblewska, a korszak filozófiai gondolkodását és az alapoktól induló munka eszméjét követve, a hazának való szolgálat más stratégiáját választotta, mint környezete. Támogatja a felkelés eszméjét, naplói azonban elsősorban pozitivista patriotizmusát dokumentálják, amelyet a tanulásként és a szellemi szféra elmélyítéseként, a lélek buzgó vallásossággal és keresztény etikával történő erősítéseként, valamint a családban az alapvető értékek megőrzésére irányuló gondoskodásként értelmezhetünk. Helyi (hazai) patriotizmust is kifejeznek; erre példa a naplóíró következő bejegyzése, amely válasz egy emigráns lányának kijelentésére, aki Franciaországból tért vissza hazájába:

nem tetszik / neki a fényes Pary<ź>u után szegény Litvániánk, / fekete kenyerével, nyomorúságos szállodáival, elnyomott / parasztjaival. Átutazóban láttam külföldi / országokat, de P...-ből azt kiáltom: minden kényelmi / dolog, jó modor és oly hangosan, széltében-hosszában dicsőített / keleti civilizáció ellenére inkább szegény hazámat választom! / Mindent szeretek benne: a földet, az embereket, borús egünket. / Adja Isten, hogy ezekkel az emberekkel vessek és arassak, / velük éljek, velük haljak meg! (DBW2, Wilno, 23 lutego 1858, k. 42r).

Wróblewska említett, „Moje myśli” című jegyzetfüzetében szereplő feljegyzései közül néhánynak szintén hazafias jellege van. Itt a hősi patriotizmus fontos bosszúálló fogalmára utal, aki azért kel majd fel, hogy jóvátegye a Lengyelországot ért sérelmeket, és helyreállítsa az igazságot:

Równie te<ź> nie mamy prawa zrzec się ani / jednej z wiekowych naszych dą<ź>ności, gdy<ź> / nasi bohaterowie, nasi męczennicy, [skreślenie] rzuciliby / straszne przekleństwo na odstępców świętej sprawy. / Żyjemy! Nieprawdą jest, że P. w grobie. <...> świadczą o tem nasi wieszcze, nasi filozofowie / nasi malarze, nasi rzezbiarze, nasi pracownicy na ka<ź>dém polu // Żyjemy, bo groby naszych mę-

150

BENDRINĖ KALBA | 97

rtírjainak sírjai hatalmas hangon kiáltanak, és / Európát a szabadság pajzsaként álló, vitéz nemzetre emlékeztetik! // Ezek a sírok, Lengyelország hőseinek csontjai / jelentik gazdagságunkat, jövőnk forrását. // E csontokból támad majd fel a bosszúálló! (NRW2, grudzień 1883, k. 18r–18v).

A szerző igen kritikusan viszonyul az Orosz Birodalomhoz, amelyet „hatalmas börtönnek” tekint (NRW2, k. 19v). „Ez a nemzet, amely orosznak nevezi magát, s azt hiszi, ‹hogy› nemcsak civilizált, / hanem a civilizáció apostola is!, rendszerint / «Isten nevében», «Krisztus nevében» harcol” (NRW2, k. 19v). A naplóíró az orosz pánszlávizmust is elítéli, amely „nevetséges lenne, / ha nem függne Damoklész kardjaként / az egész föld népeinek feje fölött” (NRW2, k. 20r). Oroszország európai imperialista lépéseivel (milyen aktuális ez még ma is!) a lengyelek magatartását állította szembe: a lengyelek készek voltak más nemzetek függetlenségéért harcolni:

Így hát büszkék lehetünk. Mindig a független / nemzetek elővédje voltunk – és azok vagyunk ma is. // Ezt tanúsítja a sírok százezre, / amelyekben atyáink és fivéreink nyugszanak, / akik a végtelen küzdelemben estek el / e vad, európai ruhát viselő / barbárokkal” (NRW2, k. 20r).

Wróblewska, amint arról korábban már szó esett, saját gyermekeinek hazafias és állampolgári nevelésében is szerepet vállalt; a nekik írt két napló sajátos irodalmi műfajt képvisel, az értékek világában eligazító útmutatóként szolgál. Nyelvi síkon ugyanakkor a gyengédséggel és érzelmességgel telített anyai stílus alkalmazásának érdekes tanúságai (Masojć, Sawanie wska-Mochowa 2024: 38). A naplóíró gyakran közvetlenül, név szerint szólította meg gyermekeit, mint naplóinak leendő olvasóit:

Maryjko, legkedvesebb gyermekem, ma, újév napján ezt a könyvet adom neked ajándékba; őrizd meg anyád emlékére, aki mindennél jobban szeret a földön! (DMW, Wilno, styczeń 1865, k. 2r);

Emlékezz, / Tadziuniu, későbbi életedben arra, hogy a szenvedés és a fájdalom / már a bölcsőtől kezdődik, hogy mindenkinek szenvednie kell – tanulj / hát, fiacskám, és már gyermekkorodtól szokj hozzá a bátorsághoz / és a türelemhez. Ezért nem kényeztetlek, és nem / kesergek túlzottan miattad [?], bár minden, legkisebb / fájdalmad is mélyen visszhangzik a szívemben. De / nem tudom, mi vár rád az életben; talán sok mindent el kell / viselned. Bár saját mellemmel akarnálak megóvni minden / lövedéktől, soha nem viselném el, / hogy fiam bátorság és lelki szilárdság híján letérjen / kötelessége útjáról, s a szenvedéstől félve hálátlan / hazafiúvá, rossz kereszténnyé tegyem

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

151

1. FOTÓ. Gondolataim, jelzet: F9–883 (NRW2, 20r. f.). A BW LAN által a projekt keretében hozzáférhetővé tett forráskorpusz fénymásolata.

152

BENDRINĖ KALBA | 97

… és / polgár. Inkább szenvedj, gyermekem, szenvedj másokért / és mások helyett, mintsem hogy hitvány nyugalomban / elszunnyadj és elpazarold az életet! (DTW, Vilnius, 1859. június 11., 17v. f.);

Augustynkámhoz // Drága kisfiam, ma kezded a 21. évedet. / Egy év múlva már nagykorú leszel, én pedig talán / már a sírban pihenek majd szeretett Maryjka mellett, / akinek emléke most oly elevenen támadt fel / a szívedben, és – ahogy mondod – oly fájdalmas / vágyakozást ébresztett benned e testvéri lélek után, / amely életében arra indított, hogy te, az esztelen gyermek / áldozatot hozz azokért, akik szenvednek (DMW, Vilnius, 1886. július 7., 46r. f.).

Egzisztenciális és erkölcsi-vallási témákat feldolgozva naplóiban a naplóíró szinte rendszeresen lelkiismeret-vizsgálatot tart. Lelki szükségleteiről, a sacrum-mal való elmélyült kapcsolat folyamatos kereséséről és a hit hiteles megéléséről vall. Stilisztikai szempontból számos naplóbejegyzés szerkezetében felfedezhetők a magánima nyelvének konstitutív jegyei: a hálaadás, a kérések, a meditációk és a hit megvallásai, a saját tökéletlenség és bűnös természet miatti bocsánatkérés, az intelmek, szókészleti szinten pedig az emelkedett, expresszív funkciójú lexika. Wróblewska vallási diskurzusának kulcsszavai közé tartozik: lélek, bűn, az Ő (Isten) akarata, hit, erény, Angyal, irgalom, de a gőg és a bűnbánat is. A mondatszerkezet szintjén a hosszú frázisok és az ismétlések feltűnőek.

A vallásos stílusban írt bejegyzésekre sajátos dialogikusság is jellemző; a második személy használata arra utal, hogy a naplóíró önmagával folytat belső párbeszédet, és intelmeket intéz önmagához:

Ma, mint valaha, még inkább ragaszkodj / Istenhez, élj erős és egyszerű hittel, / a boldogságot ne itt, a földön keresd, / hanem a Vele való legszorosabb / egyesülésben, mert ma világosabban / és kézzelfoghatóbban látod, / mint valaha, hogy Isten nélkül az ember, / még a legnagyobb lángelme is, / semmi, Vele egyesülve viszont válik / igazán naggyá (bejegyzés apja halála után, NPW, London, 1867, 3r. f.);

Te is meg fogsz halni, ezért ne aggódj / túlzottan a földi dolgok miatt, tedd, amit kell, / tedd, ami hatalmadban áll, a / többit pedig bízd az Úrra. Mindennap / gondolj a halálra, és úgy rendezd be az életedet, / úgy intézd ügyeidet, hogy az soha ne érjen / váratlanul. Lelkiismereted, / ügyeid, kötelességeid mindig legyenek rendben, / hogy halálod után senki se panaszkodhasson, hogy / nem tetted meg, amit meg kellett volna tenned. Ne halassz / későbbre semmit, amit ma megtehetsz, / mert a halál bármelyik pillanatban elragadhat. Keresztényként / tedd meg, amit lelkedért megtehetsz, amíg élsz. / Használj ki minden kínálkozó alkalmat, hogy / bűneidért vezekelj – félj a bűntől, ne mulassz el / egyetlen alkalmat sem az erény gyakorlására / vagy önmagad tökéletesítésére (az előbbiekhez hasonlóan, NPW, 3v–4r. f.).

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

153

KÖVETKEZTETÉSEK

Emilia Wróblewska bemutatott kéziratos hagyatéka – amelyet szükségszerűen válogatva ismertettünk – először is alapos grafemikai vizsgálatokat és a naplóíró grafolektusának sajátosságait a lehető legvilágosabban bemutató módszer kidolgozását igényli. Másodszor, a női intimitáskutatás iránt érdeklődő kutatók előtt számos megismerési perspektívát nyit meg, amelyek különféle analitikai eszköztárak, a nőtörténet, az önéletrajzi kutatás, az (axio)lingvisztika vagy a genológia segítségével tárhatók fel. Harmadszor: Wróblewska naplóinak nyelvi, irodalmi és dokumentációs értékei csak akkor tárhatók fel teljesen, ha a 19. századi naplóírási gyakorlatok összefüggésében helyezzük el őket, és az összehasonlító vizsgálatba bevonjuk mind a 19. századi Litvánia szerzőinek írásaiban fellelhető nyelvi jelenségeket, mind pedig a 19. századi köznyelvi lengyel nyelvben végbemenő változások fő irányait. A naplóíró feljegyzései a korabeli köznyelvi lengyel nyelv különféle tendenciáit, valamint a regionális nyelvhasználatot is tükrözik. Egyfelől a diakritikus jelek használatára vonatkozó norma gyengesége figyelhető meg, másfelől pedig a mássalhangzók számos depalatalizációs és másodlagos palatalizációs folyamata; ezeket az általános nyelv kodifikációs irányaival összevetve legalábbis gyakorisági regionalizmusként kellene értelmezni.

FORRÁSOK

DBW1 – Emilia Beniowska (Wróblewska) naplója 1850–1855 (Leánykori napló), BW LAN, jelzet: F9–183, 92 levél.

DBW2 – Emilia z Beniowskich Wróblewska naplója 1856–1859, BW LAN, jelzet: F9–272, 117 levél.

DBW3 – Emilia z Beniowskich Wróblewska naplója 1860–1870, BW LAN, jelzet: F9–236, 170 levél.

DMW – Marja Wróblewska naplója, amelyet anyja, Emilia z Beniowskich Wróblewska vezetett 1865–1878; az 1886. július 7-i dátummal hozzáadott, Kedves Augustynkámnak című bejegyzés fia huszonegyedik születésnapja alkalmából készült, BW LAN, jelzet: F9–152^b, 47 levél.

DTW – Tadeusz Wróblewski naplója, amelyet anyja, Emilia z Beniowskich Wróblewska vezetett 1859–1886, BW LAN, jelzet: F9–149, 100 levél.

NPW – Emilia Wróblewska [olvashatatlan] A munka rendjéről. Pedagógiai jegyzetek 1867 (Londonban vezetett feljegyzések), BW LAN, jelzet: F9–311, 56 levél, lengyel és francia nyelven.

154

BENDRINĖ KALBA | 97

NRW1 – Emilia Wróblewska különféle feljegyzései 1871, BW LAN, jelzet: F9–902, 35 levél.

NRW2 – Emilia Wróblewska különféle feljegyzései „Gondolataim” 1883–1884, BW LAN, jelzet: F9–884, 56 rossz állapotú levél.

WEW – Wrażenia Emilii Wróblewskiej, 1854, BW LAN, sygn. F9 – 998, 17 kart: Wrażenia i wynikające z nich uczucia i postanowienia z odbytych Rekolekcyi 1854 Gr 16 (opis przeżyć z sześciu dni rekolekcji).

LITERATURA

Archiwum Kobiet 2013–2018, zespół red. pod kierunkiem M. Rudaś-Grodzkiej, Warszawa: Instytut Badań Literackich Polskiej Akademii Nauk. Pobrano z: http://archiwumkobiet.pl/autor/wroblewska-emilia [dostęp 2024 02 13].

Bairašauskaitė Tamara 1999: Dzienniki szlachty litewskiej z XIX wieku w zbiorach wileńskich. – Białostocczyzna 2(54), 32–37.

Bairašauskaitė Tamara 2011: Moteris šeimoje ir visuomenėje. – Devynioliktas amžius: visuomenė ir valdžia, red. T. Bairašauskaitė, Z. Medišauskienė, R. Miknys, Vilnius: Baltos lankos, 457–468.

Bajerowa Irena 1986: Polski język ogólny XIX wieku: Stan i ewolucja 1: Ortografia, fonologia z fonetyką, morfonologia, Katowice: Uniwersytet Śląski.

Bartmiński Jerzy 2020: Z czym „rymuję się” WOLNOŚĆ? Koncept WOLNOŚCI w polu leksykalnym, w pojęciowej słowosieci i w konceptosferze. – Język i pamięć: Księga jubileuszowa dedykowana Panu Profesorowi Wojciechowi Chlebdzie z okazji 70. urodzin, red. W. Mokijenko, J. Tarsa, Opole: Uniwersytet Opolski, 105–115.

Białokozowicz Bazyl 2002: Tadeusz Stanisław Wróblewski – założyciel Biblioteki im. Emilii i Eustachego Wróblewskich, patriota Wilna i obrońca praw człowieka. – Wilno i świat: Dzieje środowiska intelektualnego 1, red. E. Feliksiak, M. Leś, Białystok: Towarzystwo Literackie im. Adama Mickiewicza, Oddział Białostocki, 207–228.

Brzozowska Małgorzata 2006: Patriotyzm. – Język. Wartości. Polityka: Zmiany rozumienia nazw wartości w okresie transformacji ustrojowej w Polsce: Raport z badań empirycznych, red. J. Bartmiński, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 399–402.

Brzozowska Małgorzata 2009: Patriotyzm i nacjonalizm w polskim dyskursie ideologicznym. – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 21, 103–118.

Griškaitė Reda 2012: Emilijos Beniovskytės-Vrublevskienės (Emilia z Beniowskich Wróblewska, 1830-10-05–1886-12-23) dienoraščiai (1850-08-05–1886-09). – Archiwum Lithuanicum 14, 227–308.

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

155

Griškaitė Reda 2017: Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej, przełożyła z litewskiego E. Kolinko. – Pamiętnik Literacki 108(1), 89–133. Pobrano z: https://rcin.org.pl/dlibra/publication/82666/edition/64658/content [dostęp 2023 12 01].

Harris Emma 2019: Bartłomiej Beniowski 1800–1867: Cosmopolitical Chartist and Revolutionary Refugee, Warszawa: Wydawnictwa Uniwersytetu Warszawskiego.

Kałwa Dobrochna 1997: Ze studiów nad historią kobiet w XIX wieku: Metodologia, stan badań. – Historyka Studia Metodologiczne 27, 123–132.

Kałwa Dobrochna 2014: Historia kobiet – kilka uwag metodologicznych. – Dzieje kobiet w Polsce: Dyskusja wokół przyszłej syntezy, red. K. A. Makowski, Poznań: Wydawnictwo Nauka i Innowacje, 13–28.

Karaś Halina 2022: Język gawędy ludowej Wielki Czwartek Władysława Syrokomli na tle polszczyzny ogólnej i północnokresowej XIX wieku. – Władysław Syrokomla: Szkice i studia: W dwusetną rocznicę urodzin i sto sześćdziesiątą rocznicę śmierci pisarza, red. naukowa K. Kościewicz, B. Kuryłowicz, H. Sokołowska, Białystok: Uniwersytet w Białymstoku; Wydawnictwo Prymat, 17–40.

Karolak Ireneusz 1993: Patriotyzm. – Nazwy wartości: Studia leksykalno-semantyczne 1, red. J. Bartmiński, M. Mazurkiewicz-Brzozowska, Lublin: Wydawnictwa Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej 1993, 157–176.

Kurzowa Zofia 1972: Studia nad językiem filomatów i filaretów: Fonetyka, fleksja, składnia, Kraków: Uniwersytet Jagielloński, Państwowe Wydawnictwo Naukowe.

Kurzowa Zofia 1993: Język polski Wileńszczyzny i kresów północno-wschodnich XVI–XX w., Warszawa–Kraków: Wydawnictwo Naukowe PWN.

Lewak Adam 1935: Beniowski Bartłomiej. – Polski słownik biograficzny 1, red. W. Konopczyński, Kraków: Polska Akademia Umiejętności, 429.

Masojć Irena, Sawaniewska-Mochowa Zofia 2024: Dzienniki dla dzieci prowadzone przez Emilię Wróblewską jako źródła do badania polszczyzny inteligencji wileńskiej XIX wieku. – Poradnik Językowy 1, 24–44. DOI: 10.33896/PorJ.2024.1.2. https://www.journals.polon.uw.edu.pl/index.php/pj/article/view/1301.

Mastianica Olga 2012: Praverus namų duris: moterų švietimas Lietuvoje XVIII a. pabaigoje – XX a. pradžioje, Vilnius: Lietuvos istorijos institutas.

Medišauskienė Zita 2001: Moters idealas Lietuvos konservatorių akimis (XIX a. vidurys). – Feminizmas, visuomenė, kultūra 3, 118–127.

Romanowski Andrzej 2003: Pozytywizm na Litwie: Polskie życie kulturalne na ziemiach litewsko-białorusko-inflanckich w latach 1864–1904, Kraków: Universitas.

156

BENDRINĖ KALBA | 97

T r y p u ć k o J ó z e f 1955–1957: Język Władysława Syrokomli (Ludwika Kondratowicza): Przyczynek do dziejów polskiego języka literackiego w wieku XIX, 1–2, Uppsala: A.-B. Lundequistka Bokhandeln; Wiesbaden: Otto Harras-sowitz.

Z i e l i ń s k a A n n a 2002: Polska mniejszość na Litwie Kowieńskiej: Studium socjolingwistyczne, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy.

Złote okruchy (Les Paillettes d’Or) 1877: Wiązanka malutkich rad dla uświęcenia i uszczęśliwienia życia: Przekład z francuzkiego: Zbiorek pierwszy, Wilno: Nakładem drukarni Józefa Zawadzkiego. Pobrano z: https://polona.pl/item-view/056e4994-7432-4324-bd9d-3e2465385e0c?page=4 [dostep 2023 12 01].

Ż a r n o w s k a A n n a 2014: Czy przełom XIX i XX wieku otwierał kobietom przejścia ze sfery prywatnej do sfery publicznej? Rola barier obyczajowych. – Rocznik Antropologii Historii 4(2/7), 279–290.

Gauta 2024-03-11

Priimta 2024-04-15

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA

T H E D I A R I E S O F E M I L I A W R Ó B L E W S K A, NÉE B E N I O W S K A, F R O M Y E A R S 1850–1886 A S A S O U R C E F O R L I N G U I S T I C A N D C U L T U R A L R E S E A R C H

S u m m a r y

The article initiates interdisciplinary research on the rich manuscript heritage of Emilia Wróblewska née Beniowska from the years 1850–1886, related to the preparation of a digital edition of her seven manuscripts. Reda Griškaitė was the first to introduce the intimate writings of this little-known author from 19^th century Lithuania into the historical discourse. She drew attention to the literary and documentary values of Wróblewska’s diaries, which were important from the point of view of researching Lithuanian society of that day. However, the diary’s Polish as her primary language system has never been a subject of linguistic analysis. Wróblewska’s entire work (diaries kept for herself, for her son Tadeusz and daughter Maria, various notes, reading notes, translations of the texts from French and English) was created in Polish, so it constitutes a unique linguistic document of the era.

The article draws attention to the fact that the diarist’s Polish language requires researching from various perspectives, taking into account such aspects as: 1) the author’s grapholect and the diacritic variability; 2) frequency of regional phenomena and individual characteristics; 3) the presence of processes characteristic of

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

157

the general language of the 19^th century (especially recessive and expansive features), 4) stylistic and genre diversity of women’s diaries (the richness of expressivisms and emotionalisms, the use of elements of ‘maternal style’ in children’s diaries – a specific genre of intimate diaries, the use of constitutive features of the language of a private prayer).

The diary’s Polish language should also be looked at from an axiolinguistic perspective, since in addition to the historical and moral context, her personal testimonies reveal evaluative concepts that can be reconstructed on the basis of language. Discovering the capacity of the concept of PATRIOTISM in Wróblewska’s writing requires including this value in a broader conceptual complex and presenting it in relations with other values important for her and, more broadly, for the intelligentsia of that time, such as HOMELAND, GOD, FAMILY, WORK, EDUCATION. The semantic dominant element of the concept of PATRIOTISM is love for the homeland, but it translates into the functioning of various models of patriotism: heroic, romantic, positivist, national, Christian, local and others. Wróblewska’s diaries document her positivistic patriotism, understood as educating herself and deepening her intellectual sphere, refreshing her spirit through zealous religiosity and Christian ethics, and maintaining fundamental values in the family, as well as embracing local patriotism.

KEYWORDS: diaries, herstory, 19^th century, Lithuania, digital edition of sources, Polish language from the former North-Eastern Borderlands.

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA Instytut Slawistyki Polskiej Akademii Nauk ul. Jaracza 1 00-378 Warszawa [email protected]

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA

1850–1886 METŲ EMILIJOS BENIOVSKYTĖS-VRUBLEVSKIENĖS DIENORAŠČIAI – KALBOS IR KULTŪROS TYRIMŲ ŠALTINIS

S a n t r a u k a

Straipsniu inicijuojami tarpdisciplininiai Emilijos Beniovskytės-Vrublewskienės (1850–1886) turtingo rankraštinio paveldo, kurio pagrindu rengiamas skaitmeninis septy­nių jos dienoraščių leidimas, tyrimai. Šios mažai žinomos XIX amžiaus Lietuvos bajorės rankraščius į istorinio diskurso akiratį pirmą įtraukė Reda Griškaitė. Ji atkreipė dėmesį į moterų dienoraščių literatūrinę bei dokumentinę vertę

158

BENDRINĖ KALBA | 97

ir jų svarbą tyrinėjant šio laikotarpio Lietuvos visuomenę. Tačiau diaristės vartojama lenkų kalba, kuri jai buvo gimtoji, iki šiol nebuvo lingvistinės analizės objektas. Visa Vrublevskienės rankraštinė kūryba (dienoraščiai, rašyti sau, sūnui Tadui bei dukrai Marijai, įvairūs užrašai, skaitytų knygų santraukos, tekstų vertimai iš prancūzų ir anglų kalbų) lenkų kalba, todėl yra svarbus šios epochos kalbinis dokumentas.

Straipsnyje atkreipiamas dėmesys į tai, kad į dienoraščio kalbą reikia žiūrėti iš įvairių perspektyvų, atsižvelgiant į tokius aspektus: 1) autorės rašybos grafines savybes ir diakritinių ženklų variantiškumą; 2) regioninių savybių ir individualių bruožų dažnumą; 3) XIX amžiaus bendrinei kalbai būdingų procesų (ypač nykstančių ir ekspansyvių bruožų) raišką; 4) moterų dienoraščių stilistinę ir žanrinę įvairovę (ekspresinės ir emocinės leksikos gausa, motinos stiliaus elementai dienoraščiuose, skirtuose vaikams, specifinis intymių dienoraščių žanras, privačiai maldos kalbai būdingos ypatybės).

Į dienoraščio kalbą reikėtų pažvelgti ir aksiolingvistiniu požiūriu, nes Vrublevskienės asmeniniai liudijimai, be istorinio ir moralinio konteksto, atskleidžia aksiologinius konceptus, kuriuos galima rekonstruoti remiantis kalba. Norint suprasti PATRIOTIZMO sampratos turinį Vrublevskienės kūryboje, reikia įtraukti šią vertybę į platesnį sąvokų kompleksą, nurodant ryšius su kitomis jai, o plačiau – to meto inteligentijai svarbiomis vertybėmis, tokiomis kaip TĖVYNĖ, DIEVAS, ŠEIMA, DARBAS, UGDYMAS. Semantinė PATRIOTIZMO sampratos dominantė yra meilė tėvynei, tačiau ji pasireiškia įvairiais patriotizmo modeliais: herojiniu, romantiniu, pozityvistiniu, tautiniu, krikščioniškuoju, lokaliniu ir kt. Vrublevskienės dienoraščiuose dokumentuotas jos pozityvistinis patriotizmas, kuris suprantamas kaip savęs ugdymas ir intelektinių aspiracijų gilinimas, dvasios palaikymas per uolų religingumą bei krikščionišką etiką ir pagrindinių vertybių šeimoje išsaugojimas. Vrublevskienės dienoraščiuose taip pat atspindimas lokalinis patriotiškumas.

ESMINIAI ŽODŽIAI: dienoraščiai, moterų istorija, XIX amžius, Lietuva, šaltinių skaitmeninimas, šiaurės rytų paribio lenkų kalba.

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA Instytut Slawistyki Polskiej Akademii Nauk ul. Jaracza 1 00-378 Warszawa [email protected]

ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Benjowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

159