Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej z lat 1850–1886 jako źródło do badań językowo-kulturowych

140 BENDRINĖ KALBA | 97 ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA A Lengyel Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete Varsóban ORCID id: https://orcid.org/0000-0003-2916-6736 KUTATÁSI TERÜLETEK: dialektológia, etnolingvisztika, tájnyelvi lexikográfia, regionális lengyel nyelv. DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.07 EMILIA BENIOWSKA WRÓBLEWSKA NAPLÓI AZ 1850–1886-OS ÉVEKBŐL MINT A NYELVI-KULTURÁLIS KUTATÁSOK FORRÁSA1 KULCSSZAVAK: naplóirodalom, herstory, XIX. század, Litvánia, források digitális kiadása, északi peremvidéki lengyel nyelv. ANNOTÁCIÓ A tanulmány bemutatja azokat a különböző kutatási perspektívákat, amelyeket Emilia Wróblewska gazdag naplóirodalmi hagyatéka nyit meg a nyelvészek és a kultúrtörténészek előtt; a hagyatékot a Litván Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzik, Wróblewska nevét viselő részlegben Vilniusban. A XIX. századi Litvániából származó, viszonylag kevéssé ismert szerzőnő írásos hagyatéka sokoldalú humanista reflexióra és a széles körű tudományos forgalomba való beemelésre érdemes. Ez a jelenleg megvalósuló dokumentációs-kutatási projekt célja: Wróblewska kéziratainak kritikai feldolgozással kísért digitális kiadásban való bemutatása, valamint a női intimista írás zabolázások közepette létrejött ideológiai, nyelvi és irodalmi aspektusainak feltárása. 1 A tanulmány az „Emilia Wróblewska egodokumentumai az 1850–1886 közötti évekből – egy vilniusi értelmiségi körből származó lengyel nő életének és ideológiai attitűdjeinek tanúsága” című projekt keretében készült. A 7 napló kritikai feldolgozással kísért digitális kiadása és e-monográfia, amelyet 2023–2028 között finanszíroztak a „Nemzeti Humántudományi Fejlesztési Program” elnevezésű program keretében, a projekt száma: NPRH/F/SP/507578/2021/11, „Alapok” modul. A projekt partnere a Litván Tudományos Akadémia Könyvtára, amelynek névadója a vilniusi Wróblewski Könyvtár és a Varsói Egyetem Digitális Kompetenciák Központja. A jelen szöveg felderítő jellegű, a források előzetes feltárásán alapul, ezért a bemutatott reflexiók és megfigyelések nem törekszenek teljes körű, kiterjedt következtetéseket tartalmazó feldolgozásra. Wróblewska írásműveinek teljes nyelvi és stilisztikai elemzését csak a projektet lezáró társszerzős e-monográfia fogja nyújtani. ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej az 1850–1886 közötti évekből származóként nyelvi-kulturális kutatások forrása 141 ABSZTRAKT A tanulmány bemutatja a nyelvészek és kultúrtörténészek előtt megnyíló különféle kutatási perspektívákat az Emilia WróLithuanian Academy of Sciences in Vilnius gazdag blewska, stored in the Manuscripts Department of the Wroblewski Library of the naplóhagyatékának elemzése révén. Egy viszonylag kevéssé ismert, 19. századi litvániai szerző írásai sokrétű humanista reflexiót és a szélesebb tudományos közösség számára történő szélesebb körű bemutatást érdemelnek. A jelenlegi dokumentációs és kutatási projekt célja tehát Wróblewska kéziratainak kritikai tanulmánnyal kiegészített digitális kiadás formájában történő bemutatása, valamint a nők által a felosztások és az Orosz Birodalom uralma idején írt intimista irodalom ideológiai, nyelvi és irodalmi aspektusainak feltárása. A női intimitás a XIX. században egyre nagyobb érdeklődést vált ki, ugyanakkor polarizálja is az e műfajról vallott nézeteket. Egyes kutatók az efféle alkotásokat marginális történelmi forrásnak és művészi szempontból kétes értékű epigon irodalomnak tekintik, mások éppen ellenkezőleg, a nők egodokumentumaiban a szerzőnők életének és tevékenységének őszinte tanúságát, egyben az eseményeknek az írók érzelmein és kifejezésmódján átszűrt dokumentumát látják (Griškaitė 2012: 296). A XIX. századi Litvániából származó női biográfiai írások értékes, jóllehet túlságosan kevéssé hasznosított források az értelmiségi körhöz tartozó aktivistanők nyelvének, nézeteinek és törekvéseinek, valamint a fundamentális értékek megőrzését célzó szerves munkájuknak (a Hazának és a társadalomnak való szolgálat, az Istenbe vetett hit, a család, a nemzeti felszabadító felkelések vereségének helyzetében alkalmazott túlélési stratégiák) kacja kobiet, patriotyczne i obywatelskie wychowanie dzieci) oraz budowavizsgálatához. A nők magatartása és a XIX. és XX. század fordulóján a közéleti tevékenységbe való bekapcsolódásukkal kapcsolatos dilemmáik egyre hangsúlyosabban jelen lévő területét képezik mind a kortárs lengyel, mind a litván historiográfiának (lásd például: Kałwa 1997, 2014; Bairašauskaitė 2011; Żarnowska 2014, illetve az Anna Żarnowska és Andrzej Szwarc szerkesztésében megjelent Kobieta i … sorozat tanulmányait). Ebben a rövid vázlatban csupán jelezni kívánom, milyen érdekes kutatási perspektívákat nyit a humanisták előtt Emilia, született Beniowska Wróblewska gazdag naplóhagyatéka, és miért érdemes e kéziratokat modern digitális kiadás formájában hozzáférhetővé tenni a kutatók számára a felkelés utáni korszak vilniusi értelmiségi közege nőjének élete, nyelve és axiológiai szférája tanúságaként – egy olyan nő tanúságaként, aki különböző területeken valósította meg önmagát: amatőr írónőként, odaadó anyaként, tanítónőként, ugyanakkor házasságában nem túl boldog személyként, aki belsőleg meghasonlott a konzerva- 142 BENDRINĖ KALBA | 97 tív társadalom eszményei között (lásd Medišauskienė 2001), valamint a társadalmi szerepek határainak átlépésére és az intellektuális személyes fejlődés útjainak keresésére irányuló igény között. A litvániai nők oktatási és önképzési törekvéseit a XVIII. század végétől a XX. század elejéig Olga Mastianica részletesebben a Pravėrus namų duris (Az otthon ajtajának résnyire nyitva) című, beszédes című könyvében mutatta be, amely az otthon őrzője és legfeljebb a férfi segítője szerepétől az intellektuális és szakmai niu drzwi domu), ukazując stopniowe ewoluowanie ich ról społecznych, od tevékenység felé vezető utat tárgyalja (Mastianica 2012). Emilia Wróblewska nem tartozik azok közé a személyiségek közé, akiket a lengyel, illetve a litván történelemvagy irodalomtankönyvek ismertetnek, de a kutatók számára sem teljesen ismeretlen személy. A vilniusi egykori Wróblewski Könyvtárról szóló kiadványokban is említik (pl. Białokozowicz 2002: 207–208), neve férje nevével együtt szerepelt az intézmény elnevezésében (Eustachy és Emilia Wróblewski Könyvtára, jelenleg a Wróblewski Vilniusi Litván Tudományos Akadémia Könyvtára). Férje, a száműzött, homeopata orvos és társadalmi aktivista Eustachy Wróblewski (1826–1891) életrajzírói is említést tettek róla, különösen pedig fiai életének, tevékenységének és ideológiai nézeteinek kutatói: Tadeusz Stanisław Wróblewski (1858–1925), a híres vilniusi ügyvéd, bibliofil, társadalmi aktivista és száműzött, valamint Augustyn Anicet Wróblewski (1866–1913 után), tudós, biokémikus, szocialista, az anarchizmus teoretikusa és propagálója. A Wróblewska naplóírói tevékenységének jelenlétére a vilniusi levéltári gyűjteményekben 1999-ben Tamara Bairašauskaitė történész is felhívta a figyelmet, de ezeket a forrásokat töredékesen mutatta be (Bairašauskaitė 1999: 36–37). A XIX. századi női naplóírás iránt érdeklődők számára értékes információs értékkel bírnak a Wróblewska naplóira vonatkozó levéltári adatok, tartalmuk szintetikus összefoglalásával együtt, amelyek a Nők Archívuma2 elektronikus adatbázisában találhatók; a Wróblewska naplóírói életműve (mintegy 1200 oldal) mindeddig nem részesült kritikai kiadásban. 2 cowanej w Instytucie Badań Literackich w Warszawie. Szerzej do dyskursu historycznego wprowadziła postać Wróblewskiej badaczka litewska Reda Griškaitė (2012, 2017), która przedstawiła szczegółowo interesujące wątki biograficzne i twórczość diarystki jako wartościowe źródło do badań literackich i historycznych. Zaprezentowała też wybrane wpisy autorki z różnych lat, jednak żaden z 7 tomów spuścizny http://archiwumkobiet.pl/autor/wroblewska-emilia [hozzáférés: 2024 02 13]. ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej 1850–1886éveibőlszármazónaplókmintanyelvi-kulturáliskutatásokforrásai 143 A naplóírónő egodokumentumai, szül. 1830-ban Kobryń városában, a grodnói kormányzóságban, Augustyna Kryńska (1809–1869) és Bartłomiej major (Lewak 1935: 429) lányaként, mindmáig alapos ja Beniowskiego (1800–1867), uczestnika powstania listopadowego i eminyelvi-kulturális vizsgálatra, valamint a női írásbeliség hátterén, életrajzi, családi és társadalmi környezetükkel összefüggésben történő bemutatásra várnak. A romantikus patriotizmus, apja, a novemberi felkelés utáni emigráns és külföldön tevékenykedő apa hagyományain nevelkedett (Harris 2019), csak több mint 20 évvel később, Londonban ismerte meg. Bátorságáért, zseniális emlékezőtehetségéért és tudományos munkáiért csodálta, száműzött apjáról vezetett naplójában pedig ezt írta: „bo wszystko mógł znaleść na obcej ziemi, / lecz tego prożnoby szukał – pomoć, radę, sławę / dadzą mu wszyscy, lecz serce, czyż znaleść tak łatwo / i jeszcze wsród Anglików” (DBW1, Wilno, 16 września 1851, k. 38r)3. A függetlenségi tevékenység áramlatába bekapcsolódott anyja nővére, Emilia Leokadia, a Kryński családból származó Andrzejkowiczowa (1810–1882) is, aki női bentlakásos iskolát vezetett Vilnában, amelyet a januári felkelés után, 1864-ben bezártak. A már említett R. Griškaitė (2017: 102–103) részletes levéltári kutatásainak köszönhetően már tudjuk, hogy Emilia Wróblewska korának mércéjével művelt nő volt. Tanulmányait otthon kezdte, majd a legjobb vilnai leánynevelő intézetekben és a vilnai Nemesi Intézetben folytatta. Tehetsége volt a nyelvek tanulásához; tudott franciául, németül, oroszul és angolul. Szívesen vállalt könyvfordításokat is, amelyeket külföldről hozatott be. Apja tudományos munkáját, az A Handbook of Phrenotypics for Teacher and Student címűt (London 1842) angolról lengyelre fordította4, franciából pedig egy Les Paillettes d’Or (Okru című vallási elmélkedésgyűjteményt. 3 A Wróblewska naplóiból közölt idézetekben megőrzöm az eredetik nyelvi sajátosságait. A naplóíró lejegyzéseit nem igazítom a mai helyesírási szabályokhoz, mivel ezek tükrözhetik a regionális kiejtés és a keleti határvidéki nyelvhasználat sajátosságait, valamint dokumentálhatják a 19. századi általános lengyel nyelvben még zajló helyesírási-fonetikai folyamatokat. Nem távolítom el a szövegből magának az írónak az áthúzásait. Csak az írásjeleket korszerűsítem, és a mondattani-logikai okokból szükséges központozási jeleket vezetem be. Grafikai manierizmusként értelmezem, hogy a szerző kötőjeleket vagy hosszabb gondolatjeleket helyezett el az alsó indexben. Néha pont, pontosvessző vagy három pont funkcióját töltik be, de bevezethetnek közbevetést is. Azt sem zárom ki, hogy az írónő ily módon jelezte a saját jelz... 41915. silne stany emocjonalne (rodzaj interpunkcji emotywnej). 4 60-kartkowy rękopis tego tłumaczenia ze wstępem Wróblewskiej, sporządzonym 16 listopada 1886 r., zachował się w zbiorach Biblioteki Litewskiej Akademii Nauk im. Wróblewskich (dalej skrót: BW LAN), sygn. F9–242. Książkę ojca przywiozła z Londynu najprawdopodobniej po 1855 r., egzemplarz dzieła Beniowskiego jest przechowywany w BW LAN, 144 KÖZNYELV | 97 arany. Apró tanácsok füzére az élet megszentelésére és boldoggá tételére5). 1851-ben kezdett elemi oktatást tanító tanárnőként dolgozni azon a leánynevelő intézetben, amelyet Vilnában az említett Andrzejkowiczné nagynéni és Emilia anyja, a Kryńskiktől származó Augustyna Beniowska vezetett. Engedélyt is szerzett arra, hogy Wróblewska az alapfokú oktatásban dolgozzon; ez alatt a gyermekek nevelését (az erkölcsi jellem erejének tökéletesítését) és oktatását értette. Mindez megmutatja a tudomány lanie prywatnych lekcji francuskiego. Dzienniki dokumentują zamiłowanie művelésére való hajlamát, végül pedig az önképzésre irányuló törekvését is, amelyet a különböző területekről szóló ismeretek elmélyítése és a spiritualitás szférájának fejlesztése céljából válogatott olvasmányok révén valósított meg. Alapos vizsgálatot igényel az a R. Griš kaitė (2017: 90) által a Wróblewski család életrajzírói és a 19. századi litvániai oktatás kutatói nyomán (vö. Romanowski 2003: 285) közölt információ, miszerint Emilia 40 éven át titkos leánynevelő intézetet vezetett Vilniusban, amelyben a legelőkelőbb helyi családok leánytanulói részesültek alapfokú oktatásban. Erre utal a „40 évig gyermekeket tanított” felirat, amely Wróblewska sírkövén található a Rasų temetőben. A naplókban magukban erről nem találunk információt; lehetséges, hogy a szerző részéről ezfajta öncenzúra volt, hogy ne árulja el azokat a részleteket, amelyek veszélyeztethették volna a tanulók és családjaik biztonságát, ha illetéktelen kezekbe kerülnek. Egyetlen bejegyzésben, amely valószínűleg 1884-ben keletkezett, a Moje mysli (Nagyon nehezen olvasható) című, Notaty różnychban megosztott egy ilyen gondolatot: „15 éves korom óta tanítónő vagyok, most / pedig már 54 éves vagyok. [olvashatatlan], tehát évek óta olyan munkával foglalkozom, amely mások számára oly nehéz, számomra pedig oly kedves; szeretem a gyermeki, / ifjúkort” (NRW2, k. 17v). Egyszerű számításból tehát az következik, hogy Wróblewska csaknem 40 éven át foglalkozott alapfokú oktatással. 5 BW LAN, jelz. F9–928, 929. Egy füzetben két meditációgyűjtemény fordításai találhatók, különálló jelzetekkel ellátva, összesen 155 fólió terjedelemben. A BW LAN kéziratkatalógusában az 1871–1873-as évek szerepelnek, magában a forrásban azonban az első gyűjtemény 1868–1870-re, a második pedig 1871–1873-ra van datálva. A katalógusleírásban említés található továbbá a következő című kézirat kiadásáról: Aranyszemcsék (1877) Józef Zawadzki nyomdájában. A kiadásból azonban hiányzik az információ arról, hogy ki készítette a fordítást. A címlapon csupán az Első gyűjtemény alcím szerepel, magában a könyvben azonban mindkét gyűjtemény megtalálható, amiről meggyőződhetünk a liszki plébániai könyvtárból származó Aranyszemcsék digitalizált példányának segítségével, lásd https://polona.pl/item-view/056e4994-7432-4324-bd9d3e2465385e0c?page=4 [hozzáférés: 2023 12 01]. A fordítás kéziratának a kiadott szöveggel való összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy ez Wróblewska fordítása. Mindazonáltal rejtélyes marad, miért nem tüntették fel a kiadványban a fordítás szerzőjének nevét. ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej zlat1850–1886jakoźródłodobadańjęzykowo-kulturowych 145 A naplóíró nem csupán amatőr írónőként és fordítóként teljesedett ki, hanem – amint erről naplói meggyőzően tanúskodnak – olyan anya is volt, aki érzelmileg nagyon szorosan kötődött gyermekeihez, és aktívan részt vett szellemi nevelésükben. Az 1867-ben, londoni tartózkodása idején lejegyzett Pedagógiai jegyzetekben elárulta, hogy a családjától távol töltött időt a lehető legjobban kell felhasználnia a frenotípia6 tanulmányozására, történelmi művek olvasására, az angol nyelv elsajátítására, valamint arra, hogy „<…> mindazzal foglalkozzam, amiről csak látom, hogy hasznos lehet gyermekeim számára” (NPW, k. 1v). A Wróblewski házaspár hét gyermeke közül mindössze két fiú érte meg a felnőttkort; Wróblewska három fia (Władysław, Zygmunt és Kazimierz) és két lánya (Stanisława és Maria) elvesztését élte át. Maria lánya, akinek naplót vezetett, alig tizennyolc éves korában hunyt el. A naplóíró 56 éves korában halt meg; naplóbejegyzéseit életének csaknem 30 évén át vezette, az 1873–1877-es és 1879–1883-as évekre eső hosszabb megszakítással. Azokhoz a nőkhöz tartozott, akik – ahogyan azt R. Griškaitė találóan megfogalmazta – „nem tudtak nem írni” (Griškaitė 2017: 109). Emilia Wróblewska kéziratos hagyatéka értékes forrásként szolgál a különböző irányultságú nyelvészeti kutatásokhoz. A lengyel nyelv a nemesi család patrióta axiológiai szférájának konstitutív értéke, azonban a naplóírónő kéziratainak eddigi kutatói közül senki sem összpontosított a nyelvi sajátosságokra, feljegyzéseinek grafiájára, Wróblewska írásművészetének stiláris és műfaji sokféleségére, holott egodokumentumai (nemcsak naplói, hanem levelei, fordításai, olvasmányösszefoglalói7) értékes 6 A frenotípiának (ang. phrenotypics) Bartłomiej Beniowski nevezte az általa konstruált gépet, amely az emlékezet befogadóképességének tökéletesítésére és hatalmas adatmennyiség elsajátítására szolgált, erről bővebben lásd: : Griškaitė 2017: 98. Maga a naplóírónő apja találmányát „az emlékezet képeinek”, „az emlékezet csodáinak” nevezte, Beniowski angol nyelvű művének fordításához írt előszóban pedig ezt írta: „Találékony elméje / egy motorikus gépet keresett <…>, amely százszor / nagyobb sebességgel nyomtatná emlékezetébe azt a hatalmas mennyiségű / ismeretet, amelyet át akart adni / emlékezetének – és amely gyorsasága mellett / olyan erővel rendelkezne, hogy miután egyszer belenyomta az agyba, / olyan mélyen vésné bele, hogy azzal egybe- / olvadjon, és egyetlen felbonthatatlan egységet alkosson. Gondolkodott, keresett, / tanulmányozta a régi rendszereket, míg saját elméjével ki nem / gondolta ezt a motorikus świat / Mnemoniki (nauki pamięci) i nakoniec przez / różne kombinacje ułożył utworzył gépet; összeállította kerekeit és tengelyeit” (BW LAN, jelz. F9–242, 2r–2v fólió]. 7 Az elolvasott könyvek összefoglalását és a különböző tudományterületekről (közgazdaságtan, ókori történelem, Vilna története és kultúrája, földrajz) származó jegyzetek gyűjtését Wróblewska 1871. november 15-én kezdte meg (NRW1, 1r fólió). Ezek początku rękopisu Treść moich czytań wyjaśniła cel swojej pracy: „Piszę to z myślą o mojej érdeklődési köreinek kiterjedtségét dokumentálják. A lányán, őt / arra buzdítva, hogy amikor majd megnő, ő is minden / elolvasott művet összefoglaljon- 146 KÖZNYELV | 97 a XIX. századi lengyel nyelv tanúsága, amelyet írott változatában a vilniusi értelmiség aktív szellemi tevékenységet folytató női képviselői használtak. A naplóíró széles körű nyelvi kompetenciákkal rendelkezett, alkotásait a nyelvi kultúra és a lexikai gazdagság jellemzi, ugyanakkor Wróblewska feljegyzéseiben különféle ingadozások is megmutatkoznak, amelyek tanúskodhatnak az akkori helyesírás variativitásáról és egy sajátos grafolektus létezéséről, amelyet mind a kéziratokban használtak, mind pedig arról, hogy az írásban tükröződtek a XIX. századi vilniusi értelmiség kiejtésének sajátosságai. A naplóírónő naplórészleteinek már a kezdeti olvasásakor észlelhető, határvidéki jellegű lengyel nyelvi színezete pontos, kvalitatív és kvantitatív elemzést, valamint összevetést igényel más, Litvániából származó, lengyelül író XIX. századi szerzők szövegeinek nyelvével, továbbá a XIX. századi általános lengyel nyelv tendenciáival. Csak az összehasonlító megközelítés teszi lehetővé a regionális jelenségek jelenlétének megállapítását Wróblewska írásbeliségében, valamint stílusának egyéni sajátosságait. A naplóírónő különböző évekből származó bejegyzéseinek még futólagos áttekintése is arra utal, hogy az író ingadozást mutat három mássalhangzó-sor használatában: a syczącego (Z), ciszącego (Ź) i szumiącego (Ž), co przejawia się na płaszgrafikai lejegyzésben a diakritikus jelek (pontok, vonások) alkalmazásának zavarai. A XIX. századi kéziratok ortográfiájának állapotát a diakritikus jelek használata tekintetében Irena Bajerowa (1986: 33) még nem rögzültként, gyakran hanyagként határozta meg. Wróblewska is viszonylag gyakran elhagyja a diakritikus jeleket, vagy nem egységesen, következetlenül adja vissza őket, meglehetősen szabadon kezelve a vonások és pontok használatát (példákkal a tanulmány további részében). Ezért óvatosságra van szükség a grafikailag még nem rögzült rendszer alapján a grafikai egység (graféma) és annak hangzó megvalósulása között fennálló kapcsolat rekonstruálásakor. A digitális kiadás alapelve, hogy a naplóírónő naplóit az eredetihez lehető legpontosabban átírja, grafikai változatosságukat is visszaadva, majd olyan összehasonlító vizsgálatokat végezzen, amelyek lehetővé teszik a kiejtés sajátosságainak írásbeli tükröződésének értékelését. Az eddig átírt kéziratok száz oldala alapján már jelezhető, hogy Wróblewska naplóírásában két ellentétes, minden valószínűség szerint artikulációs alapú tendencia figyelhető meg: a palatális mássalhangzók szóvégi vonásjelölésének elhagyása (például pamięc, odbyc, dzis, tydzien, bądz, a wyraz ‘wyraź’ szó), valamint ugyanebben a helyzetben a c mássalhangzó lágyságának jelölése (például pomoć). A másodlagos folyamatok jelenléte önmagában beszédes, mert csak ekkor hozza meg valódi hasznát. / „Későn kezdtem, de a jó lépéshez / soha nem lehet túl késő” (NRW1, k. 1r). ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej az1850–1886közöttiévekbőlszármazóanyagmintakülönbözőpozíciókbanalengyelnye147 lvészakihatárvidékitípusábanelőfordulómássalhangzó-latalizáció és -delatalizáció nyelvi-kulturális vizsgálatának forrása természetesen nem meglepő, hiszen e jelenségekre a lengyel nyelv litvániai különböző fejlődési szakaszaiból és funkcionális változataiból számos adatolásunk van (Kurzowa 1993: 237, 239–240). Kutatási szempontból érdekes tény, hogy az értelmiségi körhöz tartozó, olvasott, különféle szövegekkel érintkező, nyelveket ismerő és másokat oktató, a lengyel nyelv magasabb változatát8 használó személy nyelvi kompetenciái ellenére enged a regionális nyelvhasználat hatásainak. Ezzel összefüggésben fel kell idézni Zofia Kurzowa megfigyelését, aki a három mássalhangzó-sor eloszlásában tapasztalható zavarokat „a filomaták konszonantizmusának leginkább szembetűnő jellegzetességének”, a három mássalhangzó-sor használatának teljes körét pedig „az egyetlen olyan területnek tartotta, amelyen a filomaták a fonetika terén nem tudtak megbirkózni” (Kurzowa 1972: 47, 67; Bajerowa 1986: 125). Kiderül, hogy ez a grafia és kiejtés határán elhelyezkedő terület Wróblewskának is nehézséget okozott, bár határozottan jobban boldogult vele, mint a filomaták. A diarista kéziratainak írásmódját azonban a mai állapothoz igazítani, megszüntetni azt a változatosságot, amely a 19. századi általános lengyel nyelv helyesírását és morfonológiai rendszerét is jellemezte (Bajerowa 1986: 123–124), megfosztaná e forrásokat a hiteles tanúság értékétől, a diarista lengyel nyelvének sajátos formái és regionális meghatározottságai jelenlétének tyki vizsgálatát nem vállalta. Ebből a tényből egyáltalán nem csinálok szemrehányást, mert a kutatót a dokumentumok tartalmának elemzése foglalkoztatta (és azt XIX-wiecznej polszczyzny używanej w egodokumentach kobiecych z Litwy. Warto dodać, że krótkie cytaty z rękopisów Wróblewskiej podawane w bazie Archiwum Kobiet są uwspółcześnione, a zatem nie mają wartości dokumentacyjnej dla historyka języka i badacza polszczyzny regionalnej. Jedynie R. Griškaitė starała się zachowywać w cytowanych fragmentach dzienników pisownię i segmentację oryginału, jednak rozważań na temat wahań diakryperfek8 Ezt a kifejezést Anna Zielińska (2002: 12) nyomán a Litvániában a földbirtokos-nemesi származású értelmiség által használt lengyel nyelvváltozat megnevezésére használom. Ez a szociolingvisztikai szempontból motivált meghatározás adekvátnak tűnik Wróblewska jó cyjnie), a nie kwestie z zakresu grafemiki, fonetyki czy morfonologii. Nasze lengyelnyelv-ismeretéhez mint a földbirtokos-nemesi réteg képviselőjéhez, amely feltöltötte a sorait annak, ami az írónő számára inspiráció és követendő irodalmi minta lehetett, de a jövőben érdemes lenne összevetni a naplóíró lengyel nyelvét kortárs népszerű szerzőinek nyelvével, például Syrokomláéval (vö. Trypućko 1955–1957; Karaś 2022), aki barátságban állt inteligencji wileńskiej. Trudno na wstępnym etapie badań wyrokować, jaki twórca mógł Eustachy Wróblewskivel, Emilia férjével. 148 BENDRINĖ KALBA | 97 az egyébkénti olvasatok alapvetően egybevágnak, amint azt az R. Griškaitė (2012) által közzétett, válogatott kéziratokból származó idézetek alapján megállapíthatom, bár előfordulnak bizonyos eltérések; például a raźnych (Griškaitė 2012: 241) alakot a rożnych ‘különböző’ (DWB1, k. 38r) szóként értelmezném, mivel a pontatlanul jelölt diakritikával ellátott z graféma Wróblewska kézirataiban mind a [ž], mind a [ź] fonémát jelöli, ebben az esetben azonban a forma helyes megértését segíti a kontextus, hiszen életkorban, nemzetiségben és társadalmi állapotban különböző emberekről van szó9; ezzel szemben a do póżna (Griškaitė 2012: 275) olvasat a kézirattal való összevetés után minden kétséget kizáróan do późna (DBW1, k. 7r); végül a chrescjanki pontatlan lejegyzés (Griškaitė 2012: 264), miközben a kéziratban a chrzescjanki forma szerepel (DMW, k. 2r), az rz allográffal, amely a [ž] fonémát valósítja meg. A naplóíró kézírásának olvasatában észlelt különbségek miatt mind a nyelvész kutatói munkamódszere, mind a történész szempontjából a legjobb megoldás a naplók szabad hozzáférésű digitális kiadásának elkészítése, amely a kézirat kétféle nézetét mutatja be: az eredeti interaktív kommentárhálózattal kiegészített transzkripcióját, valamint az eredeti szöveg vizuális reprezentációját. Ekkor lehetőség nyílik majd arra, hogy a felhasznált vonatkoztatási kerettől függően jelezzék a javasolt olvasatok korrigálásának szükségességét, és állást foglaljanak Wróblewska egyes problematikus lejegyzéseiről, amelyek az évek múlásával változnak. Grafikailag a legváltozatosabb, amint arra fentebb már utaltunk, a [ž] fonéma írásbeli megvalósulása, amelyet gondosan ż és rz formában jelölnek, kevésbé gondosan, sőt kifejezetten manierisztikusan pedig z betűként egy, a betű fölött vagy attól jelentős távolságban elhelyezett, változó hosszúságú vonással. Ezt az utóbbi lejegyzést az alábbi példákban vázlatosan ‹ź›-ként adom meg, hogy megkülönböztessem a teljes anyagban előforduló jelenségektől, és a részletes feltételek vizsgálata kulcsfontosságú, mert lehetővé teszi annak felismerését, hogy tényleges 9 Emilia Kolinko, a Griškaitė-szöveg lengyel kiadásának fordítója és szerkesztője, a különböző formák mai lejegyzését vezette be, egyúttal megszüntetve a regionális fonetika tükröződését az ó > o váltakozás formájában (Griškaitė 2017: 100). Wróblewska kézirataiból származó egyéb idézeteket szintén a jelenlegi helyesírási szabályok szerint normalizálta. ku ź, symbolizującego dźwięk [ź], jak np. w wyrazie jeźli, odzwierciedlającym upodobnienie pod względem dźwięczności (jeśli > jeźli). Pełniejszej intepretacji i poszukiwania paralel w pismach innych XIX-wiecznych autorów z Litwy wymagają zapisy diarystki, w których pojawia się spółgłoska z zamiast spodziewanego ż lub ź i odwrotnie. Ustalenie frekwencji tych ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej az1850–1886közöttiidőszakbólnyelvi-kulturáliskutatásokforrásaként 155 NRW1 – Emilia Wróblewska különféle jegyzetei 1871-ből, BW LAN, jelzet: F9–902, 35 fólió. NRW2 – Emilia Wróblewska „Gondolataim” című különféle jegyzetei 1883–1884-ből, BW LAN, jelzet: F9–884, 56 rossz állapotban lévő fólió. WEW – Emilia Wróblewska benyomásai, 1854, BW LAN, jelzet: F9 – 998, 17 lap: Az 1854-ben végzett lelkigyakorlatok során szerzett benyomások, valamint az ezekből fakadó érzések és elhatározások Gr 16 (a hatnapos lelkigyakorlatok átélésének leírása). LITERATURA Archiwum Kobiet 2013–2018, zespół red. pod kierunkiem M. Rudaś-Grodzkiej, Warszawa: Instytut Badań Literackich Polskiej Akademii Nauk. Pobrano z: http://archiwumkobiet.pl/autor/wroblewska-emilia [dostęp 2024 02 13]. Bairašauskaitė Tamara 1999: Dzienniki szlachty litewskiej z XIX wieku w zbiorach wileńskich. – Białostocczyzna 2(54), 32–37. Bairašauskaitė Tamara 2011: Moteris šeimoje ir visuomenėje. – Devynioliktas amžius: visuomenė ir valdžia, red. T. Bairašauskaitė, Z. Medišauskienė, R. Miknys, Vilnius: Baltos lankos, 457–468. Bajerowa Irena 1986: Polski język ogólny XIX wieku: Stan i ewolucja 1: Ortografia, fonologia z fonetyką, morfonologia, Katowice: Uniwersytet Śląski. Bartmiński Jerzy 2020: Z czym „rymuje się” WOLNOŚĆ? Koncept WOLNOŚCI w polu leksykalnym, w pojęciowej słowosieci i w konceptosferze. – Język i pamięć: Księga jubileuszowa dedykowana Panu Profesorowi Wojciechowi Chlebdzie z okazji 70. urodzin, red. W. Mokijenko, J. Tarsa, Opole: Uniwersytet Opolski, 105–115. Białokozowicz Bazyli 2002: Tadeusz Stanisław Wróblewski – założyciel Biblioteki im. Emilii i Eustachego Wróblewskich, patriota Wilna i obrońca praw człowieka. – Wilno i świat: Dzieje środowiska intelektualnego 1, red. E. Feliksiak, M. Leś, Białystok: Towarzystwo Literackie im. Adama Mickiewicza, Oddział Białostocki, 207–228. Brzozowska Małgorzata 2006: Patriotyzm. – Język. Wartości. Polityka: Zmiany rozumienia nazw wartości w okresie transformacji ustrojowej w Polsce: Raport z badań empirycznych, red. J. Bartmiński, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 399–402. Brzozowska Małgorzata 2009: Patriotyzm i nacjonalizm w polskim dyskursie ideologicznym. – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 21, 103–118. Griškaitė Reda 2012: Emilijos Beniovskytės-Vrublevskienės (Emilia z Beniowskich Wróblewska, 1830-10-05–1886-12-23) dienoraščiai (1850-0805–1886-09). – Archivum Lithuanicum 14, 227–308. 156 BENDRINĖ KALBA | 97 Griškaitė Reda 2017: Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej, przełożyła z litewskiego E. Kolinko. – Pamiętnik Literacki 108(1), 89–133. Pobrano z: https://rcin.org.pl/dlibra/publication/82666/edition/64658/content [dostęp 2023 12 01]. Harris Emma 2019: Bartłomiej Beniowski 1800–1867: Cosmopolitical Chartist and Revolutionary Refugee, Warszawa: Wydawnictwa Uniwersytetu Warszawskiego. Kałwa Dobrochna 1997: Ze studiów nad historią kobiet w XIX wieku: Metodologia, stan badań. – Historyka Studia Metodologiczne 27, 123–132. Kałwa Dobrochna 2014: Historia kobiet – kilka uwag metodologicznych. – Dzieje kobiet w Polsce: Dyskusja wokół przyszłej syntezy, red. K. A. Makowski, Poznań: Wydawnictwo Nauka i Innowacje, 13–28. Karaś Halina 2022: Język gawędy ludowej Wielki Czwartek Władysława Syrokomli na tle polszczyzny ogólnej i północnokresowej XIX wieku. – Władysław Syrokomla: Szkice i studia: W dwusetną rocznicę urodzin i sto sześćdziesiątą rocznicę śmierci pisarza, red. naukowa K. Kościewicz, B. Kuryłowicz, H. Sokołowska, Białystok: Uniwersytet w Białymstoku; Wydawnictwo Prymat, 17–40. Karolak Ireneusz 1993: Patriotyzm. – Nazwy wartości: Studia leksykalno- -semantyczne 1, red. J. Bartmiński, M. Mazurkiewicz-Brzozowska, Lublin: Wydawnictwa Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej 1993, 157–176. Kurzowa Zofia 1972: Studia nad językiem filomatów i filaretów: Fonetyka, fleksja, składnia, Kraków: Uniwersytet Jagielloński, Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Kurzowa Zofia 1993: Język polski Wileńszczyzny i kresów północno-wschodnich XVI–XX w., Warszawa–Kraków: Wydawnictwo Naukowe PWN. Lewak Adam 1935: Beniowski Bartłomiej. – Polski słownik biograficzny 1, red. W. Konopczyński, Kraków: Polska Akademia Umiejętności, 429. Masojć Irena, Sawaniewska-Mochowa Zofia 2024: Dzienniki dla dzieci prowadzone przez Emilię Wróblewską jako źródła do badania polszczyzny inteligencji wileńskiej XIX wieku. – Poradnik Językowy 1, 24– 44. DOI: 10.33896/PorJ.2024.1.2. https://www.journals.polon.uw.edu.pl/ index.php/pj/article/view/1301. Mastianica Olga 2012: Pravėrus namų duris: moterų švietimas Lietuvoje XVIII a. pabaigoje – XX a. pradžioje, Vilnius: Lietuvos istorijos institutas. Medišauskienė Zita 2001: Moters idealas Lietuvos konservatorių akimis (XIX a. vidurys). – Feminizmas, visuomenė, kultūra 3, 118–127. Romanowski Andrzej 2003: Pozytywizm na Litwie: Polskie życie kulturalne na ziemiach litewsko-białorusko-inflanckich w latach 1864–1904, Kraków: Universitas. ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej zlat1850–1886jakoźródłodobadańjęzykowo-kulturowych 157 Trypućko Józef 1955–1957: Język Władysława Syrokomli (Ludwika Kondratowicza): Przyczynek do dziejów polskiego języka literackiego w wieku XIX, 1–2, Uppsala: A.-B. Lundequistka Bokhandeln; Wiesbaden: Otto Harrassowitz. Zielińska Anna 2002: Polska mniejszość na Litwie Kowieńskiej: Studium socjolingwistyczne, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy. Złote okruchy (Les Paillettes d’Or) 1877: Wiązanka malutkich rad dla uświęcenia i uszczęśliwienia życia: Przekład z francuzkiego: Zbiorek pierwszy, Wilno: Nakładem drukarni Józefa Zawadzkiego. Pobrano z: https://polona.pl/ item-view/056e4994-7432-4324-bd9d-3e2465385e0c?page=4 [dostęp 2023 12 01]. Żarnowska Anna 2014: Czy przełom XIX i XX wieku otwierał kobietom przejścia ze sfery prywatnej do sfery publicznej? Rola barier obyczajowych. – Rocznik Antropologii Historii 4(2/7), 279–290. Beérkezett 2024-03-11 Elfogadva 2024-04-15 ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA EMILIA WRÓBLEWSKA, SZÜLETETT BENIOWSKA, 1850–1886 KÖZÖTTI NAPLÓI MINT NYELVÉSZETI ÉS KULTURÁLIS KUTATÁSOK FORRÁSA Összefoglaló A tanulmány interdiszciplináris kutatást indít Emilia Wróblewska, született Beniowska, 1850–1886 közötti gazdag kéziratos örökségéről, amely hét kéziratának digitális kiadásához kapcsolódik. Reda Griškaitė volt az első, aki ennek a 19. századi Litvániából származó, kevéssé ismert szerzőnek a bensőséges írásait bevezette a történeti diskurzusba. Felhívta a figyelmet Wróblewska naplóinak irodalmi és dokumentumértékére, amelyek fontosak voltak az akkori litván társadalom kutatása szempontjából. A napló lengyel nyelve mint elsődleges nyelvi rendszere azonban soha nem képezte nyelvészeti elemzés tárgyát. Wróblewska teljes munkássága (a saját maga, fia, Tadeusz és lánya, Maria számára vezetett naplók, különféle feljegyzések, valamint francia és angol nyelvű szövegek fordításai) lengyelül született, ezért a korszak egyedülálló nyelvi dokumentumát képezi. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a naplóíró lengyel nyelve különböző szempontú kutatást igényel, figyelembe véve olyan aspektusokat, mint: 1) a szerző grafolektusa és a diakritikus jelek változatossága; 2) a regionális jelenségek és az egyéni sajátosságok gyakorisága; 3) a 19. század általános nyelvére jellemző 158 BENDRINĖ KALBA | 97 folyamatok jelenléte (különösen a recesszív és expanzív jellegzetességek), 4) a női naplók stiláris és műfaji sokfélesége (az expresszivizmusok és emocionalizmusok gazdagsága, az „anyai stílus” elemeinek használata a gyermeknaplókban – a bensőséges naplók sajátos műfajában, valamint a magánima nyelvének konstitutív jellemzői). A napló lengyel nyelvét axiolinvisztikai szempontból is vizsgálni kell, mivel a történelmi és erkölcsi kontextus mellett a személyes tanúságtételei olyan értékelő fogalmakat tárnak fel, amelyek a nyelv alapján rekonstruálhatók. A PATRIOTIZMUS fogalmának Wróblewska írásaiban rejlő kapacitásának feltárásához ezt az értéket egy tágabb fogalmi komplexumba kell illeszteni, és olyan, számára – és tágabb értelemben az akkori értelmiség számára – fontos értékekkel való kapcsolatában kell bemutatni, mint a HAZA, ISTEN, CSALÁD, MUNKA, OKTATÁS. A HAZAFISÁG fogalmának szemantikai domináns eleme a haza iránti szeretet, ez azonban a hazafiság különböző modelljeinek működésében nyilvánul meg: hősi, romantikus, pozitivista, nemzeti, keresztény, helyi és egyéb modellekben. Wróblewska naplói a pozitivista patriotizmusát dokumentálják, amely önmaga művelését és szellemi szférájának elmélyítését, lelkének buzgó vallásosság és keresztény etika általi felfrissítését, valamint az alapvető értékek családon belüli fenntartását, továbbá a helyi patriotizmus felvállalását jelentette. KULCSSZAVAK: naplók, nőtörténet, 19. század, Litvánia, források digitális kiadása, az egykori északkeleti határvidékek lengyel nyelve. ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA Instytut Slawistyki Polskiej Akademii Nauk ul. Jaracza 1 00-378 Warszawa [email protected] ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA 1850–1886 EMILIA BENIOVSKYTĖ-VRUBLEVSKIENĖ NAPLÓI – A NYELVÉS KULTÚRAKUTATÁS FORRÁSA Összefoglalás Straipsniu inicijuojami tarpdisciplininiai Emilijos Beniovskytės-Vrublevskienės (1850–1886) gazdag kéziratos örökségének kutatásai, amelynek alapján hét naplójának digitális kiadása készül. Ennek a kevéssé ismert, 19. századi litván nemesasszonynak a kéziratait elsőként Reda Griškaitė vonta be a történeti diskurzus látóterébe. Felhívta a figyelmet a nők naplóinak irodalmi és ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA. Dzienniki Emilii z Beniowskich Wróblewskiej dokumentumértékére az 1850–1886években, mint nyelvi-kulturális kutatások 159 forrására, valamint jelentőségükre e korszak litván társadalmának kutatásában. A naplóíró által használt lengyel nyelv azonban, amely anyanyelve volt, mindeddig nem képezte nyelvészeti elemzés tárgyát. Vrublevskienė valamennyi kéziratos műve (a saját maga, fia, Tadas, valamint lánya, Marija számára írt naplók, különféle feljegyzések, az olvasott könyvek összefoglalói, francia és angol nyelvű szövegek fordításai) lengyel nyelvű, ezért e korszak fontos nyelvi dokumentuma. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a napló nyelvét különböző perspektívákból kell vizsgálni, figyelembe véve a következő szempontokat: 1) a szerző helyesírásának grafikai sajátosságai és a diakritikus jelek változatossága; 2) a regionális sajátosságok és egyéni vonások gyakorisága; 3) a XIX. századi köznyelvre jellemző folyamatok (különösen a hanyatló és expanzív vonások) megjelenése; 4) a nők naplóinak stilisztikai és műfaji sokszínűségét (az expresszív és emocionális lexika gazdagságát, az anyai stílus elemeit a gyermekeknek szánt naplókban, az intim naplók sajátos műfaját, a magánimádság nyelvére jellemző sajátosságokat). A napló nyelvére axiolinvisztikai szempontból is érdemes tekinteni, mivel Vrublevskienė személyes tanúságtételei a történelmi és erkölcsi kontextuson túl olyan axiológiai konceptusokat tárnak fel, amelyek a nyelv alapján rekonstruálhatók. Ahhoz, hogy megértsük a HAZAFISÁG fogalmának tartalmát Vrublevskienė munkásságában, ezt az értéket be kell illeszteni a fogalmak tágabb rendszerébe, rámutatva a számára, tágabb értelemben pedig az akkori értelmiség számára fontos más értékekkel, például a HAZÁVAL, ISTENNEL, a CSALÁDDAL, a MUNKÁVAL és a NEVELÉSSEL való kapcsolataira. A HAZAFISÁG fogalmának szemantikai dominánsa a haza szeretete, ez azonban a hazafiság különböző modelljeiben nyilvánul meg: heroikus, romantikus, pozitivista, nemzeti, keresztény, lokális stb. Vrublevskienė naplóiban dokumentálódik pozitivista hazafisága, amely önnevelésként és az intellektuális törekvések elmélyítéseként, a buzgó vallásosság és a keresztény etika révén a lélek támogatásaként, valamint az alapvető értékek családon belüli megőrzéseként értelmezhető. Vrublevskienė naplóiban a lokális hazafiság is tükröződik. KULCSSZAVAK: naplók, nőtörténet, 19. század, Litvánia, források digitalizálása, az északkeleti peremvidék lengyel nyelve. ZOFIA SAWANIEWSKA-MOCHOWA Instytut Slawistyki Polskiej Akademii Nauk ul. Jaracza 1 00-378 Warszawa [email protected]