LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, II LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A GENITÍVUSZI KAPCSOLATOKRÓL A MODERN LITVÁN IRODALMI NYELVBEN

Т. В. БУЛЫГИНА

A jelen tanulmány a litván genitivus funkcióinak leírásával kapcsolatos néhány kérdéssel foglalkozik; ez a nyelvtani eset kétségtelenül a legnagyobb nehézséget jelenti az esetszintaxis kutatója számára (nemcsak a litván, hanem más indoeurópai nyelvek esetében is).¹⁾

Annak ellenére, hogy ez az eset a litván nyelvben rendkívül széles körű szintaktikai elterjedtségre tett szert,²⁾ mindmáig nincs egyetlen olyan kutatás sem, amely kifejezetten a genitivuszi szerkezetekkel foglalkozna. Ami pedig az esetszintaxis vizsgálatához kapcsolódó általános munkákat illeti,

¹⁾ Az indoeurópai genitivus használatának értelmezési nehézségeire sok kutató felhívta a figyelmet – a legújabb munkák közül lásd például A. Heintz, Genetivus w indoeuropejskim systemie przypadkowym, Warszawa, 1955, 5. o. Nem véletlen, hogy a genitivus jelentésének egyetlen „általános” meghatározása sem bizonyult kielégítőnek a különböző indoeurópai nyelvekben – az óind grammatikusoktól kezdve [vö. a genitivus használatának Panini grammatikájában idézett negatív meghatározását Delbrücknél („A genitivust minden más esetben használják”), amelyet a többi eset általánosított jelentésének meglehetősen pontos meghatározása követ (lásd W. Delbrück, Vergl. Synt., I. rész, III. fejezet, I, A. Die Grundbegriffe nach der indischen Grammatik, 180. o.)] egészen az e tárgyú legújabb próbálkozásokig [vö. például a genitivus orosz nyelvbeli általános jelentésének R. J. Jakobson által adott szélsőségesen absztrakt meghatározását (Beitrag zur allgemeinen Kasuslehre, TCLP, 6. köt., Prague, 1936, 255. o.), valamint A. V. Isačenko ellenvetéseit (Грамматический строй русского языка в сопоставлении со словацким, Bratislava, 1954, 139. o.); ugyanakkor Ju. Kurilowicz nevezetes „Le problème du classement des cas” című tanulmányában (BPTJ, IX, Kraków, 1949, 33. o.) javasolt, majd A. V. Isačenko által is átvett (i. m., 138. o.) Genetivus subjectivus és Genetivus objectivus jelentések kizárólag szintaktikai – azaz a szerkezet összetevőinek szemantikájától független – értékként való elkülönítése sem tűnik kellően következetesen megindokoltnak (erről részletesebben lásd T. V. Bulygina, Неглагольные сочетания с родительным падежом в современном литовском литературном языке, in: „Славянское языкознание”, Москва, 1959, 222–223. o.)].

²⁾ Ezt a körülményt találóan szemléltette annak idején Orškas, a litván mesék kiadója, aki egyik „nyelvi mutatványában” (Sprachkunststücke) egy egész történetet adott elő úgy, hogy a közvetett esetek közül kizárólag a genitivust használta (Litauische Märchen und Erzählungen. Aus dem Volke gesammelt und in verschiedenen Dialekten besonders in der Galbraster Mundart mitgeteilt von C. Jurkschat, Heidelberg, 1898). Különösen pedig az a tény, hogy a genitivus szintaxisa a litván nyelvben számos, más nyelvekben elveszett, ősi használati vonást őrzött meg, arra enged következtetni, hogy a litván genitivus vizsgálata más nyelvek (elsősorban a szláv nyelvek) genitivusának lényegét is segíthetne tisztázni.

90

a litván nyelvben nemcsak azért vetnek fel számos alapvető kifogást, mert a kizárólag egy meghatározott esettel alkotott szerkezeteket nem kellően teljesen írják le (ami általános jellegükből adódóan teljesen érthető), hanem általános elméleti szempontból is (a besorolás alapelvei; a besorolás túlzott felaprózása, mivel nem különítik el a szűkebb értelemben vett esetjelentéseket a szerkezet összetevőinek lexikai jelentése által teljes mértékben meghatározott sajátos jelentésektől stb.), továbbá az egyes genitivuszi használatok konkrét értelmezése szempontjából is (a „Genitivus partitivus” terminus nem megfelelő volta; a genitivus használatának különböző típusai egyetlen kategória alá sorolása; a genitivusszal alkotott igei szerkezetek igejelentés szerinti osztályozási elvének számos esetben való megalapozatlansága stb.).

Jelen tanulmányban a modern litván irodalmi nyelv genitivusszal alkotott szerkezeteinek anyagán kívánunk érinteni néhányat e kérdések közül; helyhiány miatt nem tűzzük célul e nyelvtani eset használatának kimerítő, rendszerezett leírását.

* * *

— Nem kétséges, hogy valamely eset jelentésének vizsgálatakor mindenekelőtt figyelembe kell venni az adott esethez kapcsolódó szó nyelvtani kategóriáját. Így kétségtelenül a genitivuszi szerkezetek két alapvető típusaként kell megkülönböztetni a névszói és az igei szerkezeteket, mivel a genitivusszal kapcsolódó szavak nyelvtani kategóriájának különbsége együtt jár a megfelelő szerkezetek szintaktikai jelentésének, vagyis összetevőik közötti viszony jellegének különbségével: a főnévhez kapcsolódó genitivus meghatározza, korlátozza a névszói fogalmat, a jelzői viszonyok valamely változatát kifejezve, míg az igéhez kapcsolódó genitivus leggyakrabban a cselekvés tárgyát nevezi meg, és így a szerkezet „alapszavával” tárgyi viszonyban áll).

Ezért nehéz egyetérteni például E. Fraenkel, a litván szintaxis kiemelkedő kutatójának nézetével³), aki az olyan szerkezeteket, mint például a duoti vandens, az olyanokkal egy sorba állítja, mint a vandens stiklas (a „Gen. partitivus” kategóriája alatt), miközben az előbbieket elkülöníti a többi igei, az utóbbiakat pedig a többi főnévi szerkezettől. Az a hagyományos közös elnevezés, amellyel E. Fraenkel e két különböző szerkezettípust egyesíti, nem bizonyítja kellőképpen, hogy a kétféle szerkezetben valóban közös lenne az esetforma jelentése.

Másfelől aligha célszerű minden esetben a genitivusszal kapcsolódó szó nyelvtani kategóriáját tenni az osztályozás alapjává. Így nyilvánvalóan nincs ok arra, hogy különválasszuk a genitivusszal alkotott igei szerkezeteket és ezzel az esettel álló igenévi szerkezeteket, mivel az összetevők közötti viszony jellege így

³) См. Е. F r a e n k e l, Syntax der litauischen Kasus, Kaunas, 1928.

91

…ahogy a „jelentés” (a magmondatban kifejezett cselekvés tárgya) is azonos mindkét típusú szerkezetben. Ezért például Schleicher eljárása sem meggyőző, amikor a melléknevekkel és határozószavaikkal alkotott szerkezetek csoportjába⁴) sorolja a tagadós igékből képzett igenevekkel alkotott szerkezeteket (pl. nebōjas pinigų), vagy olyan igékből képzett igenevekkel alkotott szerkezeteket, amelyek személyragozott alakban is tárgyeset helyett genitivusszal állnak (pl. vandēns trōkštas, smertės bijas)⁵).

Ugyanígy nem tűnik megalapozottnak egyrészt a genitivusszal álló, mennyiséget jelentő főneves szerkezetek elkülönítése a mennyiséget jelölő határozószókkal vagy „főnevesült” számnevekkel alkotott hasonló szerkezetektől, másrészt pedig ezek összevonása a hozzájuk hasonló főnevekkel alkotott, jelentésükben (és alakjukban! — az összetevők sorrendjéről van szó) eltérő szerkezetekkel, ahogyan E. Fraenkel osztályozásában történik. A különféle, posztpozitív genitivusszal alkotott szerkezetek összevetése — [vö. pl. …pōra sveikinimo žodžių, pōra pakštelėjimų poniai į ranką, pōra stiklų arbatos — ir sudiev (Cvirka) „…pár üdvözlő szó, pár kézcsók a hölgynek, pár pohár tea — és viszontlátásra” (a genitivus főnév mellett áll); …vandēnys krinta penkis šimtus pēdų žemyn, suduždami į milijardus mažų lašelių (Cvirka) „…a víz ötszáz láb magasból zuhan alá, milliárdnyi apró cseppre zúzódva” (a genitivus számnév mellett áll); …ir daug daktarų paėmė daug pinigo (Cvirka) „…és sok orvos sok pénzt vett el” (a genitivus határozószó mellett áll); …ėjo žinios: tiek užmuštų, tiek paimtų į nelaisvę (Cvirka) „…hírek érkeztek: ennyi meg ennyi halott, ennyi meg ennyi fogságba esett” (a genitivus névmás mellett áll)] — azt mutatja, hogy a genitivus jelentése („meghatározott mennyiségben vett tárgyak osztályának vagy nemének megnevezése”) független attól, hogy a vele szemantikailag egynemű szavak különböző szófajokhoz tartoznak-e.

Ugyanakkor a mennyiséget, mértéket stb. jelölő főnevekkel álló genitivusi szerkezetek formai különbsége (az összetevők eltérő sorrendje) jelentéskülönbséggel függ össze. Ha a prepozitív genitivusszal alkotott szerkezetekben (amelyeket feltételesen „tartalomgenitivusnak” nevezhetnénk) a fő tag, a megnyilatkozás „témája” a genitivusszal kapcsolódó főnév (vagyis az „alak” megnevezése), míg a „tartalom” megnevezése csupán szükséges kiegészítő mozzanat, az „alak” megnevezésének értelmezője, akkor a posztpozitív genitivusszal alkotott szerkezetekben (amelyeket feltételesen „mennyiséggenitivusnak” nevezhetnénk) a genitivusszal kifejezett fogalom a lényeges, a mennyiség megnevezése pedig kevésbé fontos, mintegy a következő értelmezője —

⁴) Lásd A. Schleicher, Handbuch der litauischen Sprache, т. 1, Grammatik, Prag, 1856. -Cap. V, Vom Gebrauche der Casus, § 129 (a szerző az egész anyagot a „magmondat” grammatikai kategóriájától függően három csoportba osztja; ezek a fent említetten kívül a főnevekkel, illetve az igékkel alkotott szerkezetek csoportját foglalják magukban; ez az elv azonban nem minden esetben érvényesül következetesen).

⁵) Ugyanott, 273. o.

92

zője (természetesen nem grammatikai értelemben) az anyag, illetve a tárgy stb. megnevezésének. Annak szemléltetésére, hogy az egész szerkezet jelentése miként függ össze az alkotó szavak sorrendjével, hasonlítsunk össze néhány példát a szóban forgó két szerkezettípusból. Vö. például egy ilyen, posztpozitív genitivusszal álló szerkezetet:... prie karštų krosnių, kur lašas ištirpinto plieno iš karto persigeria per žmogaus kaulus (Cvirka), „…az izzó kohókhoz, ahol [egyetlen; minden egyes] csepp olvadt acél azonnal átüti az ember testét, egészen a csontjáig” (amint a szövegkörnyezetből látható, a hangsúly éppen az anyag mennyiségén van), vagy egy hasonlóan jellemző példát:.... išseko motinoje paskutinis lašas pieno (Cvirka), „az anyából kifogyott az utolsó csepp tej is” — vessük össze ugyanennek a főnévnek a prepozitív genitivusszal alkotott szerkezeteivel:... visa dingę, išgaravę, kaip rasos lašelis (Cvirka), „…minden eltűnt, elpárolgott, mint egy harmatcsepp” (szó szerint: „harmatcsepp”);...į lietaus lašus (Cvirka), „az esőcseppekre”. Vö. még azonos lexikai összetételű szerkezeteket:... nupirko dar gabalą žemės (Cvirka), „vett még egy darab földet” és išlindo auksinio rago pavidalo žemės gabalas (Cvirka), „előbukkant egy aranykürt alakú földdarab” — az első szerkezetben a posztpozitív genitivusszal álló főnév mennyiségi szempontból „határozza meg” a genitivusszal megnevezett tárgyat; a prepozitív genitivusszal álló második szerkezet jelentéséből, amelyben szorosabb a tagok közötti kapcsolat, hiányzik a mennyiségi árnyalat.

Vö. még: Dabar, girdi, aš tiek pinigų turiu, kad galėčiau dvarą nupirkti ir pulką kareivių laikyt su armotomis (Cvirka), „Most, hallod, annyi pénzem van, hogy birtokot vehetnék, és egy [egész] ezred katonát tarthatnék ágyúkkal” (a szerkezetben — amint a szövegkörnyezet is mutatja — a katonák mennyisége kerül előtérbe), valamint ugyanezt a főnevet prepozitív genitivusszal alkotott szerkezetben:... kad raudonarmiečių pulkai pas mus atvažiavo (Jovaras), „…hogy vöröskatonák ezredei érkeztek hozzánk”. Tanulságos az alábbi szerkezettípus-párok összevetése is, amelyekben ugyanazok a szavak a genitivus helyzetétől függően „mennyiségi” vagy „nem mennyiségi” jelentésűek; vö.: Šyvis... surado eilę gerbėjų (Cvirka), „Šyvis… [egész] sor (azaz „sok”) tisztelőt szerzett”, és Krukas...nusišypsojo, praskleidęs auksinių dantų eilę (Cvirka), „Krukas… elmosolyodott, kivillantva aranyfogainak sorát” [itt az eilė főnév saját, szó szerinti jelentésében áll]; vagy: Šiandien pasiunčiau jums partiją tautiečių (Cvirka), „Ma [egy egész] csoport honfitársat küldtem önöknek”, és Amerikos socialistų partija (Cvirka), „Amerika szocialista pártja”; vö. még:... skustuvą, kojines ir dar porą smulkių daiktų (Cvirka), „…borotvát, zoknit és még egy pár [azaz „néhány”] apróságot”, valamint... turiu dvi eilutes, ketverias batų poras (Cvirka), „…két öltönyöm és négy pár cipőm van”.

A posztpozitív genitivusszal való kapcsolatban mennyiségi jelentést kapnak például olyan főnevek is, amelyek általában távol állnak ettől a szemantikától, de olyan tárgyakat jelölnek, amelyekhez meghatározott

93

méret, mint a tvanac „özönvíz”, debesys „felhő” stb. Vö. használatukat utó- és előtte álló birtokos esettel:... kur tvanas visokių į žmones panašių daiktų, tvanac alaso, balsų (Cvirka) „...ahol mindenféle emberhez hasonló lények egész özönvize van, a zaj, a lárma özönvize” (az előtte álló birtokos esettel alkotott szerkezetben ugyanaz a főnév saját jelentésében szerepel, vö. például:...mirkti alyvos ir anglių tvane (Cvirka) „...elmerülni az olaj és a szén özönvizében”);...siautė debesys peteliškių (Cvirka) „...pillangók egész felhői kavarogtak” (ugyanezen főnév előtte álló birtokos esettel alkotott szerkezeteiben nincs mennyiségi jelentés, vö. például: važiuodavo lengva mašina, skandindama dulkių debesis prie kelio dirbančius kumetčius (Marukas) „elhaladt egy könnyű autó, porfelhőbe borítva az út mellett dolgozó béreseket”;...o žąsys girgina piaunamos — plunksnų debesėlis (Cvirka) „...és amikor a levágásra kerülő ludak gágognak — pihécske felhője”.

A példák száma, amelyek a kapcsolat jelentésének az azt alkotó elemek sorrendjétől való függésére utalnak, jelentősen növelhető volna. Úgy tűnik azonban, hogy a gyűjtő- és mennyiségjelölő főnevek posztpozitív genitivusszal alkotott kapcsolatainak sajátos jelentését tanúsító, viszonylag kevés idézett példa is igazolja, hogy helytelen az ilyen kapcsolatokat az azonos szemantikájú főnevek prepozitív genitivusszal alkotott kapcsolataival (az úgynevezett „tartalmi genitivusszal”) összemosni.

Ez a különbség, valamint másfelől a posztpozitív genitivus jelentésének nyilvánvaló közössége a szemantikailag közeli főnevekkel, határozószókkal, névmásokkal és számnevekkel alkotott kapcsolatokban egyaránt arra utal, hogy a jelentések osztályozásakor figyelembe kell venni a kapcsolat elemeinek sorrendjét, és arra is, hogy célszerű a genitivusszal társuló szó grammatikai hovatartozását csak akkor az osztályozás alapjául venni, ha ezt a felosztást funkcionális szempontok indokolják.

A genitivus melléknévi használatának viszonylag szűk területén számos vitás kérdés merül fel.

A genitivusszal álló igei kapcsolatok legnagyobb részét olyan kapcsolatok alkotják, amelyek egy cselekvést és annak tárgyát nevezik meg, azaz jelentésük a tárgyas igék accusativusszal álló kapcsolatainak jelentésével állítható párhuzamba. Némely kapcsolatban a genitivus megjelenését az olyan igék szemantikája határozza meg, amelyek mindig ezzel az esettel kapcsolódnak, más esetekben viszont a szerkezetben szereplő ige accusativusszal is állhat. Magától értetődik, hogy a genitivus sajátos jelentésének meghatározásához éppen ezek az utóbbi, az accusativusszal álló szerkezetekkel közvetlenül szembeállítható kapcsolatok érdekesek.

Az a jelentés, amely az azonos lexikai összetételű (azonos „lexikai tartalmú”) kapcsolatok két esetének összevetésekor mutatkozik meg, nyilvánvalóan maga lesz a „gramma-

94

tikai⁶ jelentés, amely magának az esetformának sajátja, és teljesen mentes a kapcsolat elemei „szemantikai terhelésének” hatásától. Éppen akkor, amikor lehetőség van e kétféle kapcsolat közvetlen szembeállítására (vagyis amikor ugyanazzal az igével ugyanannak a főnévnek mindkét esete előfordulhat), az accusativus és a genitivus közötti formai különbség szintaktikailag jelentős. E lehetőség megvalósulását az igei cselekvés tárgyát megnevező főnév korlátozza: a szembeállítás olyan igei kapcsolatokra vonatkozik, amelyek főnevei a „nem tárgyszerűség”, az „anyagszerűség” és a „térbeli korlátozatlanság” közös jelentésével rendelkeznek (vagyis anyagnevekre, gyűjtőnevekre és elvont főnevekre, továbbá többes számú főnevekre, amelyek tárgyak „térben korlátozatlan” összességét jelölik).

Ami azokat az igéket illeti, amelyek az itt vizsgált kapcsolatokban előfordulhatnak, nem alkotnak egységes szemantikai csoportot; „tengelyszóként” bármely tárgyas ige szerepelhet, feltéve, hogy jelentése nem követeli meg szükségszerűen egy „tárgyszerű”, „térben korlátozott”, meghatározott térfogatú tárgyhoz való kapcsolódást. Az, hogy lexikailag egynemű igékkel egész kapcsolati csoportokat lehet elkülöníteni, csupán azzal magyarázható, hogy ezek közül némelyek természetes módon bizonyos tárgyakkal társulnak; például az étkezést kifejező igék gyakori előfordulása ezekben a kapcsolatokban azzal függ össze, hogy az élelmiszereket gyakran anyagnevek jelölik. Az ilyen igék anyagnevek genitivusával alkotott kapcsolatai azonban semmiben sem különböznek lényegesen a megfelelő olyan kapcsolatoktól, amelyekben bármely más tárgyas ige szerepel. Ezért teljesen indokolatlannak tűnik, hogy a genitivus megjelenését minden esetben bizonyos igéktől tegyük függővé, ahogyan például E. Fraenkel teszi, aki a fentebb említett munkájában külön tárgyalja a genitivust a „von etwas essen, trinken” és a „jmd. an etw. Anteil geben etw. gewinnen, erlangen” igék mellett⁸) (vagyis elkülöníti az olyan eseteket, mint például „walgiti duonas” — 43. o., az olyanoktól, mint mondjuk „kur gaut pinigų” — 44. o.), miközben ezzel egyidejűleg az ezekkel az igékkel alkotott kapcsolatokat a „anfüllen, volladen usw. mit. etw.” igéket tartalmazó kapcsolatokkal egy csoportba sorolja — 44. o. (azaz pripildyti stb.), továbbá az alany cselekvéssel való elégedettségét kifejező igékkel: „sich satt

⁶⁾ A prof. A. V. Isačenko kifejezését használjuk (Грамматический строй русского языка в сопоставлении со словацким, Братислава, 1954, стр. 136), aki ezt az „eset szintaktikai” és „nem szintaktikai” („adverbiális”) jelentésének megkülönböztetésének szükségességéről szóló tétellel kapcsolatban alkalmazza, anélkül azonban, sajnálatos módon, hogy meghatározná a „szemantikai terheléstől való maximális mentesség” feltételeit.

⁷⁾ E talán nem egészen szerencsés terminusok jelentését, amelyek helyett azonban nem tudunk másokat javasolni, A. I. Thomson „К синтаксису и семасиологии русского языка” című munkája magyarázza meg (Odessza, 1903, 36. o. és köv.).

⁸⁾ Amint e paragrafusok címei mutatják, E. Fraenkel a tárgyat átfogó cselekvés jelentését csak részben tulajdonítja (alaptalanul) magának az igének.

95

Az „enni, jóllakni“ — 44. o. (azaz priesti, apsigerti stb.), valamint a genügen, hinreichen, ermangeln, bedürfen igék — 45. o. (azaz például pakakti, užtekti, netekti stb.; reikėti, reikalauti stb.) — vagyis azok az igék, amelyek jelentése valóban megköveteli a genitivust — egyetlen csoportba kerülnek: „Gen. part. bei bestimmten, meist trans. Verben“ (a kiemelés tőlünk — T. B.).

Az elmondottak alapján célszerűnek tűnik, hogy a vizsgált szerkezetek osztályozását a genitivusi alakban álló főnév jelentésére alapozzuk (a kapott csoportokon belül az előadás megkönnyítése végett az azonos jelentésű igékkel álló szerkezeteket egymás mellé rendezhetjük).

Anyagnevekkel alkotott szerkezetek. A térben körülhatárolt, meghatározott mennyiségű tárgyat jelölő nevekkel ellentétben, amelyek tárgyas igékkel álló kapcsolatban mindig accusativusi alakban szerepelnek, az anyagnevek (és hasonlók) a tárgyas igével kifejezett cselekvés objektumát jelölve gyakran genitivusi alakban használatosak.

Amint már megjegyeztük, az anyagnevek genitivusszal való kapcsolódásának lehetősége általában nem kötődik meghatározott igecsoportokhoz; természetesen csak az korlátozza, hogy a cselekvések ténylegesen összekapcsolhatók-e az anyagnevekkel jelölt objektumok valamely meghatározott csoportjával. Az is természetes, hogy leggyakrabban olyan igékkel fordulnak elő szerkezetek, amelyek olyan cselekvéseket jelölnek, amelyekkel az említett csoport objektumai természetüknél fogva összefüggnek. Ilyenek például a valgyti „enni“, gerti „inni“, srėbti „kortyolni“ stb. igékkel alkotott szerkezetek, például: Parėjusį pavalge šiltų, nuo pusryčio likusių batvinių, pasrėbė rūgusio pieno (Vienuolis) „Hazatérve evett a meleg, reggeliről megmaradt céklalevesből, és kanalazott aludttejet“; a virti „főzni“, kepti „sütni“, daryti (’ételt készíteni’ jelentésben) igékkel, például: Vieni, sukūrę žemėje ugnį, verda valgio, kepa šašlykų (Vienuolis) „Egyesek tüzet rakva a földön ételt főznek (gen.), kebabot sütnek (gen.)“; továbbá az olyan igékkel, amelyek „általános“, vagyis különféle objektumokra irányuló cselekvéseket jelölnek: duoti „adni“, skolinti „kölcsönadni“, siūlyti „felajánlani“, például: Jonai, duok jodo, duok vat os (Vienuolis) „Jonas, adj jódot, adj vattát“; „...gal man paskolinsi duonos? (Jasiukaitis), „...talán kölcsönadsz nekem kenyeret?“; Vienas net siūlė tabako (Cvirka) „Az egyik még dohányt is kínált“; az imti „venni“, gauti „kapni“, gabenti „szállítani“, pirkti „vásárolni“ igék, például: Keisk pavardę, kartą tu gauni žemės (Cvirka) „Változtasd meg a vezetéknevedet, hiszen földet kapsz (gen.)“; Ir paėmė likerio (Cvirka) „És likőrt vettek“;...nors patys sau turėjome gabenti duonos iš tolimesnių kraštų (Vienuolis), „...bár magunknak kellett kenyeret szállítanunk távolabbi vidékekről“;...pirmiausia nutarėm nusipirkti cukrinių avinėlių (Cvirka) „...először is úgy döntöttünk, hogy cukorbáránykákat veszünk magunknak“; a nešti „vinni“, vežti „szállítani“ stb. igék, például: Moterys tetai atnešdavo skerstuvių, miltų, sviesto, sūrio, o pačios išsinešdavo sėklų ir žolelių (Cvirka) „Az asszonyok húst, lisztet, vajat, sajtot hoztak a nagynéninek, maguk pedig magvakat és füvecskéket vittek el“; atsivežė jis daug knygų, mikroskopą ir šiaip įvairios mokslo medžiagos (Jurgi-

96

nas) „Sok könyvet, mikroszkópot és különféle tudományos anyagot hozott magával“; a turėti „birtokolni“ ige, például: Džiaukis duonos turinti, ne sviesto (Žemaitė) „Örülj, hogy kenyered van (gen.), nem pedig csak vajad (gen.)“.

Más igékkel alkotott szerkezetek is széles körben használatosak, például: Kad nesukiršintų pagonių dievų, nežymiai numesdavo jiems valgio ir kryžiuočiai (Vienuolis) „Hogy ne haragítsák magukra a pogány isteneket, a keresztes lovagok is észrevétlenül ételt dobáltak nekik“; „…felfelé kavarta az iszapot“; Dažnai jam motina įrišdavo į skarutę kiaušinių, vilnos, kartais tekdavo nunėšti kiaulės šerių arba senų skudurų (Cvirka) „Anyja gyakran tojást és gyapjút kötött neki egy kendőbe, néha pedig disznósörtét vagy régi rongyokat kellett elvinnie (gen.)“; „…jeigu meškai duoti pauostyti tabako… (Cvirka) „…ha dohányt adunk szagolni a medvének…“; žemės žada, pinigų (Gudaitis-Guzevičius) „Földet ígér, pénzt…“; „…kuris jau iš anksto buvo sėklos pažadėjęs (Baltušis) „…aki már előre magokat ígért“; Dirgelevičius … iš spintos ištraukė … krupniko (Cvirka) „Dirgelevičius… likőrt húzott elő a szekrényből“ (gen.); Pasodino vyrą berniuką prie stalo, surado jam popieriaus (Cvirka) „A férfiak leültették a fiút az asztalhoz, és papírt kerestek neki…“ [vö. a „tárgyszerű“ objektummal alkotott szerkezettel: Mokytojas, ruoše profesoriaus popieriaus lapą (Acc.) … (Cvirka) „A tanár egy papírlapot (acc.) készítve elő a professzor számára…“]; „…įtraukiau oro ir taip pat – panėriau (Cvirka) „Beszívtam egy kis levegőt, aztán alámerültem“; pasiuntęs keletą skrybėlių ir kondensuoto pieno … (Cvirka) „néhány kalapot és sűrített tejet küldve…“; Tėvas paliko grašio, paliko pilnus aruodus grūdo ir saliamonišką pamokymą, kaip gyventi ir turtus krauti (Cvirka) „Az apa néhány garast hagyott, tele hombárokat gabonával, és salamoni tanácsot arra, hogyan kell élni és vagyont gyarapítani“; Rašo vis laiškus, įdeda vis pinigo (Cvirka) „Folyton leveleket ír, mindig pénzt is tesz beléjük (gen.)“; Šviesusis konjako ir sūrio įsidėjęs (Cvirka) „Őméltósága konyakot és sajtot csomagolt magának“ és sok más.

A vizsgált szerkezeteknek a megfelelő accusativusi szerkezetekkel való összevetése jelentésbeli különbséget mutat ki: az objektumok megjelenítésének módja tér el, a meghatározottság—határozatlanság, illetve a „tárgyszerűség“—„anyagszerűség“ (ez utóbbi terminusok rendkívül feltételesek) szembenállása szerint⁹.

Így a genitivusban olyan objektum neve áll, amelyet „határozatlanul“, nem egyedítettként jelenítünk meg, és amely nem annyira … miatt kelti fel a figyelmet

⁹) Érdekes, hogy hasonló jelenség más, egymással rokonságban nem álló nyelvekben is megfigyelhető, amelyekben nincs névelő. Vö. például a finn nyelvben az accusativus és a partitivus szembeállítását a „specifikusság“ kifejezésére: az accusativusszal bizonyos esetekben a közvetlen tárgy meghatározottsága, a partitivusszal pedig annak határozatlansága fejezhető ki. Az említett szembeállítás itt is csak anyagnevekre, gyűjtőnevekre és elvont főnevekre — illetve többes számú alakú szavakra — vonatkozik. Lásd L. Hakulinen, A finn nyelv fejlődése és szerkezete (orosz fordítás), II. rész — Lexikológia és szintaxis, M., 1955, 189. o.

7. Kalbotyros klausimai II.

97

formai, hanem a tartalom szempontjából, míg az egyedi meghatározottságú („térben korlátozott”, A. I. Thomson terminológiája szerint) objektum megnevezése hasonló szerkezetekben tárgyesetben áll. Vö. például a következő szerkezeteket: Antrą kalėjimo dieną jam atnešė butelį pieno ir duonos (Cvirka) „A fogság második napján hoztak neki egy üveg tejet és kenyeret”, néhány mondattal lejjebb ugyanazt az objektumot tárgyeset jelöli: Rytą jis suvalgė duoną (Acc.), išgėrė butelį pieno ir visą dieną iš šiaudų kažką pynė (Cvirka) „reggel megette [a korábban hozott] kenyeret, megivott egy üveg tejet, és egész nap font valamit szalmából”; vagy: Imkite, kunigėli, dešros (Cvirka) „Vegyen, atyám, kolbászt…” — vö. ugyanezen főnév tárgyesetű alakjával, amely egyedi meghatározottságú objektumot jelöl: man teko viename jūsų salūne užsisakyti dešrą (Acc.), kurią perpiovus, išėjo oras (Cvirka) „…az történt velem, hogy az egyik szalonjukban rendeltem egy ilyen kolbászt, amelyet kettévágva levegő jött ki belőle” — vö. ezzel az utóbbi példával ugyanannak az igének a birtokos esetű szerkezetét, „határozatlanul elképzelt” objektummal: Kasdien valgiau gardžių pietų, iš vakaro galėdavau užsisakyti mėgiamų buljonų, pudingų, saldumynų (Vienuolis) „Minden nap ízletes ebédeket ettem (szó szerint: „ízletes ebédekből”), előző este rendelhettem (szó szerint) kedvenc leveseimből, pudingjaimból, édességeimből…”; Antanėlis gauna šokolado (Cvirka) „Antanėlis csokoládét kap [szó szerint: „csokoládéból”]” — vö. ugyanazon főnév tárgyesetű alakjával, amely egy meghatározott, „tárgyszerű” objektumra irányuló konkrét cselekvést nevez meg: Antanėlis krūptelė, šokoladas nukrinta ant grindų, Kvintetas pakreipia taškuotą galvą, apuosto šokoladą (Acc.) ir netrukus taip pat užsimerkia (Cvirka) „Antanėlis összerezzen, a csokoládé a padlóra esik, Kvintetas oldalra fordítja pettyes fejét, megszimatolja a csokoládét, majd hamarosan ő is lehunyja a szemét”.

Vö. a „anyagszerű”, határozatlanul elképzelt objektum birtokos esetének és a „tárgyszerű” objektum tárgyesetének szembeállítását (amelyet ugyanaz a főnevesült melléknév fejez ki) egy mondaton belül: …atnešė man karčiosios ir ėmė prašyti, kad papasakočiau, o aš išverčiau ant žemės karčiąją (Acc.) ir sakau …(Cvirka) „…hoztak nekem keserűből, és kérlelni kezdtek, hogy meséljek, én pedig a földre öntöttem a keserűt, és azt mondom…”; …Jocius … tik šviežio alaus į stiklinę pylė ir kiaulieną (Acc.) artyn stūmė (Baltušis) „…Jocius csak friss sört töltött a pohárba, és a sertéshúst (tárgyeset) közelebb tolta” — az első idézett, „anyagszerű” objektumot jelölő, pilti igével alkotott birtokos esetű szerkezettel vö. ugyanezen ige tárgyesetű szerkezetét, amely „meghatározott”, „tárgyszerűen elképzelt” objektumot jelöl (amelyet szintén anyagnévi jelentésű főnév fejez ki): Pildamas kavą, oberleitenantas Grifelis pranešė, kad tai tikra kava ir tikras rusų likeris (Cvirka) „A [felszolgált] kávét töltögetve Grifelis főhadnagy bejelentette, hogy ez igazi kávé és igazi orosz likőr”; a második idézett, „tárgyszerű” objektumra irányuló cselekvést megnevező szerkezettel pedig vö. ugyanezen főnév birtokos esetű alakját: …atnešiau kiaulienos prie raumenukų, išvi-

98

rinau (Cvirka) „…később hoztam sertéshúst, megfőztem”; Jei tik šiandien gausiu pinigų, tai kitą sekmadienį ir brauksiu sau į Ameriką (Vienuolis) „Ha ma pénzt kapok, akkor jövő vasárnap el is utazom Amerikába” — vö. az alábbi mondattal, amelyben ugyanezt az objektumot (azaz az elküldendő pénzt), amelyet „egyedileg meghatározottként” képzelnek el, tárgyeset fejezi ki: Pinigus (Acc.) tuo tarpu paduosiu paturėti Juozaponienei (Vienuolis) „A pénzt egyelőre megőrzésre odaadom Juozaponienének”, illetve hasonló példák: — Duok pinigų, eisiu gerti. — Kur aš imsiu pinigų? (Jasiukaitis) — „Adj pénzt, elmegyek inni. — Honnan szerezzek pénzt?” és... jei senis mirs, aš paimsiu jo pinigus (Acc.) (Cvirka) „…ha meghal az öreg, elveszem a pénzét”.

Többes számú főnevekkel alkotott szerkezetek.

Az objektum sajátos elképzelése, amely a birtokos eset megjelenését eredményezi, mint már említettük, különálló tárgyak vagy személyek sokaságával is összefügghet. Az e csoportba tartozó szerkezetekben a cselekvés objektumának jellemzésére az „anyagszerű” helyett inkább a „határozatlan elképzelés” kifejezés illik. Az objektum elképzelésének ez a „határozatlansága” világosan megmutatkozik, ha az említett szerkezeteket a megfelelő tárgyesetű szerkezetekkel vetjük össze — vö. például a turėti „birtokol, van neki” igével alkotott következő szerkezeteket: Pasakykite, Frankai, ar jūs turite ten karvių, avių (Cvirka) „Mondja, Frank, vannak-e ott tehenei, juhai…” és: Frankas pradėjo pasakot apie tai, kokius arklius (Acc.) ir kokią karietą jis namie turėjo (Cvirka) „Frank mesélni kezdett arról, hogy milyen lovai (tárgyeset) és milyen hintója volt otthon” — itt már meghatározott lovakról van szó (kokius jis namie turėjo), az objektum elképzelésének jellege különbözik e két példában. Vö. még:...gražių namų turite ir savo polismenų (Acc.) (Cvirka) „…szép házaik (birtokos eset) és saját rendőreik (tárgyeset) vannak” és: Mačiau, turite savo saliūnus, mokyklas ir bažnyčias (Cvirka) „Látom, vannak saját szalonjaik, iskoláik és templomaik (tárgyeset)”; vagy a „meghatározottság–határozatlanság” még nyilvánvalóbb szembeállítása: Kiekvienas... turėjęs visokių sumanymų (Cvirka) „…mindenkinek mindenféle ötletei voltak (birtokos eset)” és:...kiekvienas turėjo savo planus (Acc.) (Cvirka) „…mindenkinek megvoltak a saját [meghatározott] tervei (tárgyeset)”.

Vö. a birtokos és a tárgyeset következő szembeállítását is azonos „lexikai kitöltésű” szerkezetekben: Keistų jis turėjo būdo ypatybių (Cvirka) „Különös jellemvonásai voltak” (szó szerint: „különös jellemvonásokat birtokolt”) és:... jis turėjo savų nuostabių tėvų visas gerąsias ypatybes (Acc.) (Cvirka) „…magában hordozta ősei minden csodálatos jellemvonását”.

Vagy — a meghatározott és határozatlan objektumok szembeállítása, amelyeket rendre a tárgy- és a birtokos eset fejez ki, és amelyek ugyanahhoz az igéhez kapcsolódnak:... o kitus išvarge knechtai naktį išmesdavo į krantą ir palikdavo nepalaidoję, tik pasiimdavo sau jų ginklus (Acc.), drabužius (Acc.) ir šiaip geresnių daiktų (Gen.) (Vienuolis) „…a többit a kimerült knechtek éjszaka a partra vetették, és temetetlenül hagyták, csak a fegyvereiket (tárgyeset), ruháikat (tárgyeset) és egyéb jobb holmijaikat (birtokos eset) vették magukhoz”

99

Elvették maguknak a fegyvereiket (Acc.), a ruháikat (Acc.), sőt a jobb holmikat is (Gen.).«

Vö. még ugyanazon főnév genitivusának és accusativusának következő, különböző igékkel alkotott kapcsolatait; az egyik vagy a másik eset jelenléte természetesen nem a cselekvések eltérő jellegével, hanem a tárgyak eltérő felfogásával magyarázható: Be to, mūsų ordino didysis magistras, kilnusis brolis Konradas Valenrodas, siunčia jūsų dukrai … savo palaimą ir dovanų (Gen.). — Ir riteris Griežė … perdavė savo kalaviją vienam tarnui, o iš kito … paėmė kunigaikštytei dovanas (Acc.)— пауксuotą dėžutę, kurioje buvo gražiausių gintarų eilutė ir aukso diadema galvai papuošti. Vėl, žengęs du žingsnius į priekį, priklaupė ir įteikė kunigaikštytei dovanas (Acc.) (Vienuolis) „Ezenkívül rendünk nagymestere, a nemes Konrad Wallenrod testvér, … áldását és ajándékokat (Gen.) küld leányának“ — A lovag Griežė pedig … átadta kardját az egyik szolgának, a másiktól pedig … két kézzel elvette a hercegnőnek szánt ajándékokat (Acc.) — az aranyozott ládikát, amelyben gyönyörű borostyánkő-füzér és fejékül szolgáló aranydiadém volt. Ezután ismét két lépést tett előre, térdre ereszkedett, és átadta a hercegnőnek az ajándékokat (Acc.) (Vienuolis). Hasonló viszony figyelhető meg a következő mondatban is: Abu broliai siunčia per jį motinai ir seseriai labai dienų ir geriausių linkėjimų (Vienuolis) „A két testvér rajta keresztül jó napokat (szó szerint: „jó napokat”) és legjobb kívánságokat (Gen.) küldött az anyjának és a nővérének“ — vö. a későbbi accusativust: Bet progos prieiti prie bajorienės ir jos dukros ir perduoti sūnų ir brolių linkėjimus (Acc.) riteriui vis nebuvo (Vienuolis) „De nem adódott alkalom, hogy odalépjen az úrnőhöz és a lányához, és átadja nekik a lovagnak a fiak és a testvérek jókívánságait (Acc.)“.

A cselekvés tárgyát megnevező főnevek jelentéseinek határtalan változatossága miatt az ilyen típusú kapcsolatokban (az egyetlen közös mozzanat a rájuk jellemző „többesség”) lehetetlen a kapcsolatokban leggyakrabban előforduló igék valamely meghatározott körét is megállapítani.

A leggyakoribb igei genitivusi szerkezetek — a többes számú főnevek genitivusával alkotott kapcsolatok — vizsgálata (a példákat helyhiány miatt mellőzzük) különösen világosan mutatja, hogy alaptalanok azok a kísérletek, amelyek az „objektum” genitivusának megjelenését magának az igének a jelentésével próbálják összefüggésbe hozni.

Elvont jelentésű főnevekkel alkotott kapcsolatok. Amint már említettük, az objektum „határozatlan” és „határozott” felfogásának szembeállítása az elvont jelentésű főnevek körében is érvényesül; ezek „anyagszerűségükhöz” közeli „tárgyatlanságukkal”, „formátlanságukkal” tűnnek ki. Vö. például a következő, azonos lexikai összetételű kapcsolatokat: Prasidėjo gyvenimas, fabrikai peripildyti užsakymų, kas nori — šiandien gali gauti darbo (Gen.) (Cvirka) „Megkezdődött az élet, a gyárak telis-tele vannak megrendelésekkel, aki akar, ma [valamilyen] munkát (Gen.) kaphat“ és: Gudaitis Pranuką nuvedė, ir jis gavo darbą (Acc.) lentpjūvėje.

100

Tokį darbą (Acc.) galėjo gauti kiekvienas naujokas… Pranas įsijungė į tą naują darbą. Jis pataikė labai geru laiku gauti darbą (Acc.) lentpjūvėje… (Cvirka) „Gudaitis elvitte Pranukast, aki munkát (Acc.) kapott a fűrésztelepen. Ilyen munkát (Acc.) minden újonc kaphatott… Pranas bekapcsolódott ebbe az új munkába. Éppen jókor kapta ezt a munkát (Acc.) a fűrésztelepen.“ Vö. még: Jeigu turėčiau laisvo laiko… (Cvirka) „Ha volna szabadidőm… (szó szerint: „ha volna szabadidőm (Gen.)”)“, …kartais, turėdamas laiko … (Cvirka) „…néha, amikor van ideje (Gen.)…“ és: Žmonių gyvenimas buvo toks pat: visi jie ėjo, skubėjo, bet kiekvienas rodė savąjį laiką (Cvirka) „Az emberek élete ugyanolyan volt: mindannyian mentek, siettek, de mindegyikük a saját idejét (Acc.) mutatta.“ — Az összehasonlított kapcsolatok különböző igéket tartalmaznak, az utolsó kapcsolat igei összetevője azonban (accusativusszal) az objektum „határozatlan” felfogása esetén elvont jelentésű főnév genitivusával is állhat, például: Visi buvusieji Dūdos stalo draugai Meilutei akyse rodė rimto susirūpinimo jos vyro likimu (Cvirka) „Dūda tegnapi asztaltársai mind komoly aggodalmat (Gen.) fejeztek ki Meilute előtt férje sorsa miatt“; Kartais jis parodydavo didžiausio užsispyrimo (Cvirka) „Néha rendkívüli makacsságot (Gen.) tanúsított“ és így tovább.

Vö. még a szemantikailag közeli turėti reikšmės, turėti svarbos, turėti svorio „súlya, jelentősége van“ kapcsolatokat, amelyekben egy elvont főnév genitivusa szerepel; ezekkel szemben, az objektum „felfogása” szerint, ugyanannak az igének az accusativusos kapcsolatai állnak, például a reikšmę „jelentés” főnévvel, amelyet szaknyelvi (nyelvészeti) értelemben használnak: Ypatingai didelės svarbos turėjo Kruko įtraukimas į šį darbą (Cvirka) „Kruk bevonásának különösen nagy jelentősége (Gen.) volt ebben a munkában“; Vis dėlto miestas turėjo savo reikšmės ir svorio jau vien dėl to, kad jis buvo apskrities miestas (Cvirka) „A városnak mindazonáltal volt [valamiféle] jelentősége (Gen.) és súlya (Gen.), már csak azért is, mert járási székhely volt“ és: Taip žodis „buožė“ lietuvių kalboje turi ir socialinę reikšmę (Acc.) — reiškia buvusios kaimo išnaudotojų, kapitalistų atstovą „Így a „buožė” szó a litván nyelvben társadalmi jelentéssel (Acc.) is bír — a falu egykori kizsákmányolóinak, a kapitalistáknak a képviselőjét jelenti“; Taip, kai kurie žodžiai turi siaurą, specialią reikšmę (Acc.) „Így egyes szavaknak szűk, sajátos jelentésük (Acc.) van“.

A „benyomást kelteni” frazeológiai kapcsolatban a névszói összetevő rendszerint genitivusi alakban áll, például …mergaičių gražumas padarė atvažiavusiems įspūdžio (Vienuolis) „…a lányok szépsége [valamiféle] benyomást (Gen.) tett az érkezőkre“; Tai darė įspūdžio, lyg užantyje tebūtų buvus tuštuma, ne kūnas (Vaižgantas) „Ez azt a benyomást (Gen.) keltette, mintha az ing alatt nem test, hanem üresség lett volna“; ha ugyanezt az összetevőt jelzővel konkretizáljuk, gyakrabban accusativusban áll, például: Jie urąč nemalonų darė įspūdį (Acc.) savo barbarišku vaizdu kultūringame dvare (Vaiž-

101

(Gantas) „Különösen kellemetlen benyomást keltettek (Acc.) barbár megjelenésükkel a kulturált birtokon”; Bet maskviškių darbo kultūra, aukšta tekintojų kvalifikacija jam padarė gilų įspūdį (Acc.) (Dovydaitis) „De a moszkvaiak munkakultúrája és az esztergályosok magas képzettsége mély benyomást tett rá (Acc.)”; különösen az olyan esetekben, mint: Severiutė tauškė plepėjo... ir неpasidomėjo, kokį įspūdį (Acc.) daro savo pasaka (Vaižgantas) „Severiutė csak fecsegett, beszélt... és még csak nem is érdeklődött, milyen benyomást (Acc.) tesz a meséjével”; Biržai visai kitaip šnekas, neg eglūnai ir pušynai. Kitokį ir įspūdį (Acc.) daro (Vaižgantas) „A parcellák egészen másképp beszélgetnek egymással, mint a lucosok és a fenyvesek. Más benyomást (Acc.) is keltenek”¹⁰.

A vizsgált szerkezetekben szereplő igék köre természetesen korlátozott a főnévi összetevő jelentése által.

Széles körben használatosak az elvont főnevek genitivusi alakját a teikti, suteikti „juttat, nyújt, biztosít, hoz” stb. igékkel összekapcsoló szerkezetek, amelyek a igei összetevővel kifejezett cselekvés alanyának eredményét nevezik meg, például:...jausmas, kad esu gyvas, matau daiktus ir girdžiu už lango vėją, man teikė neapsakomo džiaugsmo (Cvirka) „...az az érzés, hogy élek, mindent látok, és hallom az ablakon kívüli szelet, kimondhatatlan örömet (Gen.) okozott nekem”; Ir tokia malonia ir reikalinga jam buvo seselės priežiūra, jog užtekdavo vieno jos pamatymo, jos vieno žodžio — kad suteiktų jam energijos ir gyvumo (Vienuolis) „Oly kellemes és oly szükséges volt számára a nővér gondoskodása, hogy elég volt egyetlen pillantása, egyetlen szava — és máris energiát (Gen.) és életerőt (Gen.) adott neki”; Nepasakysiu, kad visa tai man teikė didelio malonumo (Cvirka) „Nem mondom, hogy mindez nagy örömet (Gen.) okozott nekem”; továbbá hasonló szerkezetek még tágabb jelentésű igékkel, például daryti, sudaryti „tesz”, duoti „ad”: Tai davė ir jam narsumo į viską šalčiau žiūrėti ir laukti šviesesnės ateities (Vienuolis) „Ez neki is bátorságot adott, hogy mindenre higgadtabban tekintsen, és jobb jövőre várjon”;...tie kraštai tik sudarys rūpesčio (Vienuolis) „...azok a vidékek csak gondot okoznak majd”; O tai sarmatos padarė, gyvačiukė! (Vienuolis) „Na, jól megszégyenítettél (szó szerint: »szégyent csináltál«), te kis gazfickó!” stb.

Az ilyen jelentésű szerkezetek között számos állandósult frazeológiai kifejezés különíthető el, például įvaryti baimės „félelmet kelt”: kariai nešiojo ant ieties Karigailos Kazimiero galvą ir rodė ją, kad įvarytų baimės kitiems gyventojams (Vienuolis) „a harcosok... lándzsára tűzve hordozták... Karigailos Kazimieras fejét, és mutogatták, hogy félelmet keltsenek a többi lakosban“

¹⁰⁾Ugyanez figyelhető meg a más összefüggésben már említett „jelentőséggel bír” szerkezet esetében is, amelynek névszói összetevője meghatározó jelenlétében gyakran accusativusi alakban áll, például: Gramatika, kaip mokymo dalykas, turi didelę praktinę reikšmę „A nyelvtan mint tantárgy nagy gyakorlati jelentőséggel (Acc.) bír”; Jau iš šių teiginių numanu, kokią didžiulę reikšmę turi kalbos mokymas „Már ezekből az állításokból is világos, milyen óriási jelentősége (Acc.) van a nyelvoktatásnak”.

102

lakban”; …visi pasijuto galį įvaryti baimės savo ponams (Cvirka) „…mindannyian úgy érezték, képesek félelmet (Gen.) kelteni uraikban”; a már említett padaryti įspūdžio „[valamiféle] benyomást tenni”, valamint néhány más kifejezés.

Az érzelmet, viszonyulást, illetve személyi tulajdonságot jelölő elvont főnevek genitivusa ennek megfelelően a „kifejez, megnyilvánít, kimutat” jelentésű igékkel — reikšti, rodyti stb. — kapcsolódik össze, például: Vytautas reiškė jiems pasigailėjimo (Vienuolis) „Vytautas részvétet (Gen.) fejezett ki irántuk” stb. (a rodyti, parodyti igékkel alkotott szerkezetek példái fent, a 101. oldalon találhatók).

Megemlíthetők még a főnévi összetevő, illetve az egész szerkezet jelentése szempontjából változatosabb, a gauti, įsigyti „kap, megszerez” stb. igékkel alkotott szerkezetek, valamint különösen a turėti „van neki, birtokol” igével alkotott, gyakori szerkezetek: …kad naujos pagalbos gautų (Baltušis) „…hogy újabb segítséget kapjon”; …po pietų ji įgaudavo pilko atspalvio (Cvirka) „…ebéd után szürke árnyalatot (Gen.) öltött”; …jeigu jie nori įsigyti aukščiausiojo malonės (Cvirka) „…ha el akarják nyerni a Mindenható kegyelmét (Gen.)”; …jis užsitarna vo didelės ir sunkios atgailos (Cvirka) „…nagy és súlyos büntetést (Gen.) érdemelt ki” stb. Su žmonėmis, domėne, jeigu turi reikalo—niekai (Cvirka) „Ha emberekkel kell dolgod legyen (Gen.) — semmiség”; kol turėjo sveikatos… (Jasiukaitis) „Amíg volt egészsége (Gen.)…”; …mes su tavim kalbos turim (Vienuolis) „…nekünk ketten van miről beszélnünk” (szó szerint: „van beszédünk” + Gen.); o namie, žinai, dar ruo šos turi (Vienuolis) „otthon pedig, tudod, még takarítanivalód van” (szó szerint: „takarításod van”) stb.

Vö. más igékkel alkotott szerkezetekkel is, amelyek nem alkotnak meghatározott strukturális-szemantikai csoportokat: Ji įneša į kalbą tikslumo ir aiškumo, padeda sutaupyti energijos bei laiko kaip kalbančiam, taip klausančiam. „Ő (a norma) célszerűséget (Gen.) és világosságot (Gen.) visz a nyelvbe, és segít energiát (Gen.) meg időt (Gen.) megtakarítani mind a beszélő, mind a hallgató számára”; Greta vykusios charakteristikos, meistriškos replikos, siužetinio posūkio, randame naivumo, tuščiažodžiavimo… (Šimkus) „A találó jellemzés, a mesteri replika és a fordulatos cselekmény mellett naivitást (Gen.), üres fecsegést (Gen.) is találunk”; …ji į gryną … teisybę pirmą kartą per visą savo amžių įmaišė melo (Vaižgantas) „…a tiszta igazságba életében először hazugságot kevert”; …jog gyvenime yra svarbesnių reikalų, kurių svarstymams reikėtų pašvęsti laiko (Mizara); „…hogy az életben vannak fontosabb ügyek, amelyek megvitatására időt (Gen.) kellene szentelni”; …ji paskui, jei matys reikalo, atitinkamai atsakys (Mizara); „…aztán, ha szükségét látja (szó szerint: »szükséget lát«), megfelelően válaszol”.

Így a fentiekhez hasonló szerkezetekben a genitivus jelentésének itt bemutatott értelmezése a hagyományos felfogáshoz képest, amely szerint a szerkezetek meghatározott

103

A tárgyas igékkel álló genitivusos szerkezetek olyan cselekvést fejeznek ki, amely az alanyi komponenssel megnevezett tárgy részét érinti.

A megfelelő szerkezetek elemzése a modern litván nyelvben azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó többségében nincs alap arra, hogy a genitivusnak a jelzett jelentést tulajdonítsuk. Az olyan szerkezet, mint például a Duok pinigų, eisiu gerti „Adj pénzt, elmegyek inni”, egyáltalán nem azt fejezi ki, hogy a címzettnek a rendelkezésére álló pénz egy részét kellene odaadnia. A tárgy különleges felfogása, amelyet „határozatlanságnak” neveztünk, éppen abban áll, hogy nem valamely meghatározott „egészhez” viszonyítva tekintünk rá.¹¹)

Mindazonáltal az igék mellett használt genitivus jelentésének hagyományos meghatározását úgy is értelmezhetnénk, hogy az ne mondjon ellent a fent kifejtett felfogásnak, hanem összhangban legyen vele.

A vizsgált szerkezetekben névszói komponensként szereplő anyagnevek és gyűjtőnevek (valamint bizonyos esetekben a többes számú főnevek) különböznek azoktól a tárgynevektől, amelyek a megfelelő tárgykategória konkrét, egyedi képviselőit nevezik meg: az előbbiek a természetben található anyag teljes mennyiségének vagy azon tárgyak egész osztályának közös megnevezései, amelyekre az adott fogalom vonatkozhat. Magától értetődik, hogy egy ilyen tárgyat semmiféle konkrét cselekvés nem érinthet teljes egészében; következésképpen a genitivus jelentése ezekben a szerkezetekben annak a tárgynak a megnevezése, amelynek egy része a cselekvés hatása alá kerül.

Könnyen észrevehető, hogy ez az értelmezés az igék melletti genitivus jelentésének hagyományos meghatározását csupán a jelen munkában képviselt felfogás bonyolultabb változatává teszi. A tárgy „határozatlan felfogásának” fogalma — elnevezésének minden esetlegessége ellenére — helyénvalóbbnak tűnik, mint a hagyományos „Genetivus partitivus” terminus, amely ellen A. I. Tomson határozottan tiltakozott. Az e kérdést érintő munkáinak fő jelentősége azonban nem abban rejlik, hogy a nem megfelelő terminust újakkal („anyagi”, „tárgyi” tárgy) próbálta felváltani, hanem abban, hogy világosan elkülönítette az igés genitivusos szerkezetek közül azokat, amelyekben a tárgy esetét bizonyos igékkel való kapcsolata határozza meg. Amikor az esetformának magának tulajdonítható jelentést állapítjuk meg, az igei komponens szemantikájának hatásától függetlenül, rendkívül fontos elkülöníteni az olyan szerkezeteket, mint amilyeneket fentebb vizsgáltunk, azoktól, amelyekben a genitivus megjelenését az határozza meg, hogy a vele összekapcsolódó ige egy többé-kevésbé korlátozott csoportba tartozik.

¹¹) Bizonyos esetekben valóban jelen van a tárgy cselekvésnek való részleges alávetettségének árnyalata az ilyen típusú szerkezetekben, ez azonban teljes egészében az igei komponens szemantikájától függ; vö. például a ragauti „kóstolni” igével alkotott szerkezeteket. Lásd még a lentebb tárgyalt igekötős igékkel alkotott szerkezeteket.

104

A második típusú szerkezetek között a következő csoportokat különíthetjük el:

1. Azok a szerkezetek, amelyek megfelelő tárgyas igékből képzett, mediális és aktív ragozású, pri-, ap-, at-, už- igekötővel ellátott igéket tartalmaznak; ezek többek között az alany cselekvéssel való elégedettségét (főként mediális igék), a cselekvés teljességét, befejezettségét (ap-, pri-), illetve részleges jellegét fejezik ki at-, pri-, už-).

Ezek az igék olyan cselekvést fejeznek ki, amely elsősorban vagy kizárólag „határozatlan”, „anyagként felfogott” tárgyhoz kapcsolódik (ezt az árnyalatot a felsorolt igekötők viszik be az ige jelentésébe). Ezért e tárgy ezek mellett az igék mellett kifejezhető „anyagot” jelölő genitivusszal (pl. …jūs ten, bošai, kiaulienos priede ir alaus prigėrė (Cvirka) „…ti ott, bošák, degeszre ettétek magatokat sertéshússal, és sörből is jól felöntöttetek”), elvont főnév genitivusával (pl. …kalbos, kurios dvasios prisisiunkė iš Lietuvos himno (Cvirka) „…a nyelvnek, amelynek szellemét a litván himnuszból szívta magába”), vagy többes számú tárgynevek genitivusával (pl. …prisiskaitysi tu savo knygų (Jasiukaitis) „…majd jól kiolvasod magad a könyveidből”).

2. A második típusú szerkezetek második csoportjába bizonyos lexikai csoportok igéivel alkotott szerkezetek sorolhatók (az úgynevezett „lelki és testi törekvést” kifejező igék, a „kérés és kérdés” igéi, a „negatív érzelmek” igéi, a „távolodást” jelentő igék, a hosszan tartó érzékelés igéi, a „hiány, megfosztás” igéi stb.).

Az ilyen igék „hatóköre” szélesebb, mint az előző csoport igéié, mivel az általuk kifejezett cselekvés nem kapcsolódik a tárgy semmiféle különleges felfogásához; így velük alkotott szerkezetekben egyaránt előfordulhat „anyagot” jelölő vagy elvont főnevek, „tárgyi” főnevek, valamint névmások genitivusa. Vö. például: — Hello — rikteлеjо Франкас jam, — nori kavos? (Cvirka) „Helló — kiáltott oda neki Frankas — kérsz kávét (gen.)?” és: — Nori puoduko kavos? „Kérsz egy csészényi (gen.) kávét?”; Žuvis … gilumos ieško, o žmogus — gerumos (Gud.-Guzevičius) „A hal … mélységet keres, az ember pedig jóságot”; …ir todėl jam reiksia pačios (Cvirka) „…és ezért feleségre lesz szüksége” (szó szerint: „…feleségre lesz szüksége”); …visados pakakdavo jo kompanijai pralinksminti (Cvirka) „…mindig elég volt belőle ahhoz, hogy felvidítsa a társaságot”¹²).

3. Végül a második típusú szerkezetek harmadik csoportjába az igék mellett álló, tagadó genitivusos szerkezetek tartoznak. Ezek az első két csoport szerkezeteivel ellentétben „univer-

¹²⁾ Az utolsó két példa megmutatja, mennyire tarthatatlan E. Fraenkel értelmezése, aki a „szükség, hiány, megfosztás” igéi, valamint az „elegendőséget” kifejező igék melletti genitivust Genitiv’a partitiv’a-ként magyarázza (lásd ugyanott, 45. o., §43) — függetlenül attól, hogy ezt a terminust a részlegesség vagy a tárgy határozatlanságának értelmében fogjuk-e fel. Nyilvánvaló, hogy ha a genitivusban egyes számú „tárgyi” főnév vagy névmás áll, teljesen képtelenség azt feltételezni, hogy a cselekvés által érintett tárgy csupán valamely részében érintett (vagy akár „határozatlan” tárgyként jelenik meg — névmás esetében).

105

„salis“ jellegű: összetételükbe bármilyen lexikai jelentésű igék és főnevek kerülhetnek (pl. Jis nebedarinėjo deg lės, nemetė žarnų ir likučių varnoms, nepūtė pūslės (Cvirka) „Már nem bontotta fel a petrezselymet, nem dobta a belek maradékát vagy a farkincát a varjaknak, nem fújta fel a hólyagot…”; Ar negirdėjai ten kaimenės bliaunant (az Acc. cum part. helyett), laukuose prunkščiančio arklio, o kalvose siaudžiančio javo? (Cvirka) „Nem hallottad-e ott a csorda bőgését (birtokos eset részes igenévvel), a mezőkön horkantó lovat, a dombokon pedig a gabona susogását?” stb.).

* * *

A második típusú szerkezetek által kifejezett jelentéseket rendszerint a birtokos eset külön jelentéseiként különítik el; ezek a szerkezetek pedig az első típusúakkal azonos csoportba kerülnek (néha ugyanazon címszó alatt tárgyalják őket).

Így például a kiváló litván nyelvész, I. Jablonskis „Esetek és elöljárók. Használatuk nyelvünkben” című, anyagában gazdag könyvében¹³ a „határozatlanság vagy rész birtokos esete” (§19; ez az első és a második típusú szerkezeteket egyaránt magában foglalja) mellett megkülönbözteti a „teljesség vagy sokaság birtokos esetét” (§18, amely többek között igei szerkezeteket is tartalmaz), a „cél birtokos esetét”, amellyel „a keresett vagy kívánt tárgyat” jelöljük (§21), a „hiány vagy távollét birtokos esetét”, amellyel azt jelöljük, amiből hiányt szenvedünk, amire szükségünk van, ami nincs meg nekünk (§22), a „tagadás birtokos esetét” (§23), valamint az „elkülönülés birtokos esetét és hasonlókat” (§29).

Valóban, mindezek a jelentések megfigyelhetők a megfelelő szerkezetekben. Így az általunk első csoportba sorolt szerkezetekben egyrészt az objektum „teljességének vagy sokaságának”, másrészt éppen ellenkezőleg, „részlegességének” árnyalata világosan elkülönül. Vö. például az ilyen szerkezeteket: „... prisirašiau popierėlių… kad man tuomet kas dešinę nukirstų! (Cvirka) „… teleírtam egy csomó papírfecnit…, bárcsak akkor valaki levágta volna a jobb kezemet!”; … prisigaudė žuvies (Cvirka) „… fogott egy csomó halat”, és az ilyeneket: Valdovas atsigerė midaus (Cvirka) „Az uralkodó… ivott egy korty mézsört”; Atsilauždami sau duonos, gulėjusios čia pat, ją užgerdavo jie iš didelio butelio (Cvirka) „Letörtek maguknak a közvetlenül ott fekvő kenyérből, és egy nagy üvegből ittak rá”.

Nincs azonban alapunk arra, hogy az egyik vagy a másik árnyalatot magának az esetformának a jelentéséhez rendeljük, mivel az az igei összetevő szemantikájában rejlik, amely mindig éppen a tárgyat megnevező birtokos esetű alakkal lép szerkezetbe; továbbá a vizsgált szerkezetek így nem állnak szemben ugyanazon igék más esettel (például tárgyesettel) alkotott szerkezeteivel, amelyekben ez az árnyalat hiányozna.

Ugyanezt teljes joggal elmondhatjuk a második csoport szerkezeteiről is. Vö. például a „lelki törekvést” kifejező igékkel alkotott szerkezeteket,

¹³ J. Jablonskis, Linksniai ir prielinksniai, Jų vartojimas mūsų kalboje, Kaunas, 1928.

106

amelyekben a birtokos esetnek mintha a „keresett vagy kívánt tárgy” jelentése volna tulajdonítható, másfelől pedig az ellentétes lelki érzelmeket kifejező igékkel alkotott szerkezeteket, amelyek névszói összetevőjében – következetesen gondolkodva – az „elkerült, félelmet keltő, nem kívánatos tárgy” jelentését kellene felismernünk: Kokių tu čia kliaučių ieškai? — Aš ne kliaučių ieškau, o teisybės (Vienuolis) „Miféle akadékoskodást keresel itt? — Nem akadékoskodást keresek, hanem igazságot”; … kiekvienas laukia pirmojo kliento, kaip laukia jaunavedžių pora savo pirmojo vaisiaus (Cvirka) „… mindenki az első ügyfelét várja, ahogyan az ifjú házasok párja várja első gyermekét”; … norėjo viso tėvo ūkio vyresnysis (Vienuolis) „… az idősebbik az egész apai gazdaságot akarta [megszerezni] (birtokos eset)”; … jaunikliai vengė jo ir šalinəsi (Cvirka) „… az ifjak kerülték és távol tartották magukat tőle”; … bijojo žąsino, bijojo plačiųjų laukų tylos, bijojo ir svetimų žmonių (Vienuolis) „… félt a gúnártól, félt a széles mezők csendjétől, és az idegen emberektől is félt”.

Vagy az olyan szerkezeteket, amilyeneket Jablonskis a „hiány vagy távollét birtokos esete” című szakaszban említ: Čia reikėjo ir drąsos, ir greitumo, ir sumanumo (Vienuolis) „Itt bátorságra, gyorsaságra és leleményességre egyaránt szükség volt”; Ūkis stokojo arklių ir įrankių (Avyžius) „A gazdaság híján volt lovaknak és szerszámoknak”; Stigo visur žmonių, trūko rankų (Cvirka) „Mindenütt hiány volt emberekből, kevés volt a munkáskéz”, valamint az ellentétes jelentésű szerkezeteket: …užtenka ir kitų pasityčiojimų (Jasiukaitis) „… mások gúnyolódásából is elég van”; …užteks ir dešimties kapeikų (Jasiukaitis) „… tíz kopejka is elég lesz”; Pakako akimirkos, kad tas veidas…pasiliko mano akyse (Cvirka) „Egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy az az arc… megmaradjon a szemem előtt”; Tuomet pakakdavo mažučio žodelio, šypsnio, juoko (Cvirka) „Akkor elég volt egy aprócska szó, egy mosoly, egy nevetés”.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a megfelelő „ellentétes” szerkezetcsoportok jelentésbeli különbségét nem a genitivus jelentésében rejlő árnyalatok ellentmondása, hanem a szerkezetekbe foglalt igék szemantikájának különbsége magyarázza.

Hasonlóképpen a harmadik csoport szerkezeteiben csak akkor tulajdoníthatnánk magának a birtokos esetnek olyan jelentést, hogy az objektum nem szenvedi el a cselekvést, ha lehetséges volna a tagadott igének egy másik esettel (például tárgyesettel) való szerkezete, amelyben ez a jelentés hiányozna (vagy ha a birtokos eset tagadás nélküli igékkel alkotott szerkezetben is jelölhetné a cselekvésnek ki nem tett objektumot).

A második típusú szerkezetek elemzése arra a következtetésre vezet, hogy a birtokos eset itt csupán a cselekvés objektumának általános jelentését fejezi ki, az egyes szerkezetekben megjelenő sajátos árnyalatokat pedig teljes egészében az igei összetevő jelentése határozza meg. Így a birtokos eset jelentése bizonyos csoportok igéi mellett (amelyek csoportjai kisebb vagy nagyobb mértékben korlátozottak) azonossá válik a tárgyeset jelentésével. A tárgyeset azonban nem képes,

107

rendszerint ugyanabban a „szintaktikai környezetben” (azaz ugyanazokkal az igékkel alkotott szerkezetekben) fordul elő, mint a tárgyeset. A fonológiai kutatások terminológiáját használva azt mondhatjuk, hogy a birtokos eset a tárgyesethez képest „kiegészítő (vagy „komplementer”) eloszlásban” van. Ez a két körülmény (a megnevezett két eset funkcionális azonossága és a „komplementer eloszlás” ténye) elegendő ahhoz, hogy a birtokos esetet a második típusú szerkezetekben a tárgyeset pozicionális (kombinatorikus) változatának¹⁴ tekintsük. A birtokos esetű melléknév többértelműsége tehát látszólagos.

A fentieket nem szabad úgy értelmezni, hogy azok a szerkezetek, amelyekben az adott eset megjelenését az alaptag valamelyest lexikailag korlátozott csoporthoz való tartozása határozza meg, a birtokos eset szintaxisát kutató számára figyelemre sem méltó tárgyat jelentenének. Ellenkezőleg: ahogyan egy nyelv hangtani rendszerének leírásakor szükséges a fonéma valamennyi változatának gondos leírása a maga konkrét sokféleségében, valamint azoknak a pozícióknak a pontos meghatározása, amelyekben az egyik vagy másik kombinatorikus változat előfordulhat, úgy egy adott eset — különösen a birtokos eset — szintaxisának vizsgálatakor is szükséges az esetforma valamennyi sajátos használatának átfogó leírása, és működési feltételeinek feltárása.

Határozott kifogásokat vált ki azonban a „szabad” és az alaptag szempontjából lexikailag korlátozott szerkezetek széles körben elterjedt, differenciálatlan tárgyalása, valamint az ezzel (esetenként) összefüggő, önkényes számú „jelentés” elkülönítése, amelyek állítólag a esetformának sajátjai.

¹⁴ Amint a fentiekből kitűnik, ezt a fonológiából kölcsönzött terminust itt attól eltérő értelemben használjuk, mint ahogyan R. Jakobson az orosz esetrendszerről szóló ismert munkájában (TCLP, 6) alkalmazza, ahol az eset „általános jelentését” és e jelentés „kombinatorikus változatait” különíti el. Ebben a formában — a fonológiai terminológiai készlethez való folyamodás nem tűnik termékenynek, mivel a megfelelő fonológiai fogalom (funkcionálisan azonos, de formailag különböző elemek) korántsem mutat szigorú analógiát annak szintaktikai újraértelmezésével (ahogyan nekünk tűnik: szemben az összehasonlítással), amelyet a jelen tanulmány javasol.