LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, IV

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A múlt gyakorisági ideje az északkeleti žemaitė nyelvjárásokban¹

V. VITKAUSKAS

A múlt gyakorisági idő, amely a múltban sokszor ismétlődő cselekvést fejez ki, a litván köznyelvben és a legtöbb aukštaitė nyelvjárásban a -davo képzővel képződik; ennek eredetéről sokat és meggyőzően írtak². Bizonyos nyelvjárások azonban a múlt gyakorisági idejű alakok tekintetében jelentősen eltérnek a köznyelvtől.

I. Az aukštaitė nyelvjárásokban a köznyelvtől való következő eltérések ismertek: 1) a Leipalingis, Kāpčiamiestis, Lazūnai, Rātinyčia, Kučiūnai és Dieveniškės környéki dzūk nyelvjárásokban³ a múlt gyakorisági idejű alakokat -lavo képzővel használják⁴; 2) egyes középső aukštaitė nyelvjárásokban (például Palomenėben⁵), valamint a Valkininkai, Rodūnia (BTSR), Armoniškės (BTSR), Pelėsa (BTSR) környéki nyugati dzūk nyelvjárásokban és másutt a múlt gyakorisági idejének jelentésében a múlt egyszerű idejét használják a -di-, -nėti, -dyti képzőkkel, bár olykor a būdavo alak is előfordul. Például: uōgas parduodzinėjau ir prabūdinėjau ‘a bogyókat eladtam, és tartósan ott éltem, megéltem belőlük’ Arm⁶; antžėdė ‘daugės dachōdo pamidorai ‘a paradicsom több hasznot hozott’ Rod; ligdēm vis ciesā pieno dėl telūko ‘mindig hagytunk tejet a csecsben a borjúnak’ Rod; āni’s susrīngdē ir giedōj ‘összegyűltek és énekeltek’ Rod; atvažiavodzinėj visōkų žmonių ‘mindenféle ember érkezett’ Rod; ti žmonės nurangdzinėj ‘ott kirabolták az embereket’ Vlk stb.

II. A žemaitė nyelvjárások nagy része a múlt gyakorisági idő kifejezésében szintén eltér a köznyelvtől és a litván nyelv más nyelvjárásaitól. A rendelkezésre álló adatok alapján⁷ elmondható, hogy a múlt gyakorisági idő használata szerint a žemaitė nyelvjárások három csoportra oszthatók: 1) azok, amelyek csak egyet használnak

¹ Északkeleti žemaitė nyelvjárásoknak itt az Užventis, Šaukėnai és Kuršėnai környéki dunininkai nyelvváltozatokat, valamint a szomszédos duonininkai nyelvváltozatokat (Papilė, Raudėnai, Kaunatava) nevezzük; a múlt gyakorisági idő használatában ezek szinte semmiben sem különböznek az említett dunininkai nyelvjárásoktól.

² Žr. Ch. Stang, Das slavische und baltische Verbum, 172—173, Oslo, 1942; J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, 189—190, Vilnius, 1957; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, 3, 222—223, Warszawa, 1956.

³Az anyag a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet dialektológiai anyaggyűjteményéből származik (a 683., 684a., 702., 693. és 670. pontra vonatkozó 140. és 293c. kérdésre adott válaszok).

⁴Eredetéről lásd Ch. Stang, i. m., 173.

⁵ Žr. C. Grenda, Palomenės tarmė, 18, dipl. darbas, 1957 (rankr. Vilniaus Valst. universiteto Lietuvių kalbos katedroje).

⁶ Žr. J. Sukys, Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 3, 182, Vilnius, 1960.

⁷A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet litván nyelvatlaszának anyaga alapján, a žemaitė terület pontjairól (lásd az útmutató 140. és 293c. kérdésére adott válaszokat).

157

csak az liuobėti igealakokat tartalmazó szerkezetek: Darbėnai, Kalnalis, Kretinga, Mažeikiai, Sėleniai, Klaipėda, Plikiai, Priekulė, Saugos⁸ (ehhez a csoporthoz tartozik a Kuršių-öbölbeli Neringa halászainak litván nyelvjárása is⁹); 2) azok, amelyek a múlt ismétlődő idő kifejezésének különféle eszközeivel rendelkeznek: liuobėti igealakokat tartalmazó szerkezetek és a -davo képzővel képzett alakok: Kaltinėnai, Kuršėnai, Kvėdarna, Laukuva, Šilalė, Šaukenai, Švėkšna, Varniai, Papilė, Raudėnai stb. A liuob-os szerkezetek, igaz, nagyon ritkán, a žemaičių-alföldi aukštaičių nyelvjárásban is előfordulnak — Gruzdžiai és Šakyna környékén (Šiauliai járás). Leggyakrabban a nyelvjárás legidősebb beszélői használják őket: liuob dainiūos šoks par naktis ~ liuob dainiūos ‘énekelt’, šoks ‘táncolt’ par ‘át’ naktis ‘éjszakákon át’ Grz; liuob dirpsme á·usme kàtra grãžau ~ liuob dirbsme ‘dolgoztunk’, áusme ‘szőttünk’ katrą gražiau ‘mindegyiket szebben’ Škn; tevē·lis amžinã·tilsis liuob saký·dā·o ~ tėvelis amžinatilsis liuob sakydavo Škn stb.; 3) akiknél ugyanaz a múlt ismétlődő idő használatos, mint a köznyelvi litvánban és a nyugati aukštaičių nyelvjárásokban: Eržvilkas, Kelmė, Pagramantis, Raseiniai, Skaudvilė, Viduklė stb.

Itt a múlt ismétlődő idő kifejezését kívánjuk megvizsgálni a következő északkeleti žemaičių nyelvjárásokban: Kuršėnai, Šaukenai, Užventis (dūnininkai) és Kaunatavos, Raudėnai, Papilė (dounininkai). Ezekben a nyelvjárásokban figyelhető meg a legvilágosabban, hogyan keverednek és használatosak párhuzamosan mind a liuobėti igealakokat tartalmazó szerkezetek, mind a -dā·va (~dā·va) || -dava ~ -davo képzős származékok.

I. A liuob-os szerkezetek

Az itt leírt északkeleti žemaičių nyelvjárásokban a múlt ismétlődő idő jelentésének kifejezésére — a köznyelvi litvántól teljesen eltérően — különféle szerkezeteket használnak, amelyek a liuob segédszóból és az ige főnévi igenévi vagy jövő idejű alakjaiból (néha pedig múlt idejű alakjaiból) jönnek létre.

A Liuobėti a régebbi žemaičių írók műveiben és az északi žemaičių dounininkai nyelvjárásokban az ige valamennyi tulajdonságával és önálló lexikai jelentéssel rendelkezik: ‘kedvelni, hozzászokni, szokása lenni’¹⁰, például: Tąn patę naktį mienęsėno luob žmones eiti paparti žieda jeskoti VŽ II 171;... todiel luobėje ten važiuotės ir gan ilgai trukti VŽ I 157;... liuobėjo didžturčius ir jomylestas... atleisti nuo visokiu ne vien pi-les mokesnių DB 308; tos vaikds ló· pė·te z· šū·li su tókė· nendrìn lãzdą ~ tus ‘tuos’ vaikus liūoba ‘kedvelte’ pilti ‘megverni’ į šiūlę ‘az iskolában’ su tokią nendrinę lazdą Plik; óšos dā· medēnį kēbēra padē·rpį lobēje ~ uošvis dar medinį kibirą padirbti liuobėjo ‘kedvelte, szokása volt’ Dit; er bóbas lu·bē·ll gertā·ute ~ ir bobos liuobėjo ‘hozzászoktak’ girtauti Sg; marškēnē·ms lobējom ėšā·usę | drobōlu ant stāla ant lóvos ~ marškiniams liuobėjome ‘szerettünk’ išaus­ti, drobulių ant stalo, ant lovos Dit; piršlėne lu·bē·i šū·ste pi· mī·su ~ piršlėnė liuobėjo ‘szokása volt’ varr-

⁸ Saugosban néha a -davo képzős alakok is előfordulnak, de nagyon ritkán (lásd a szerző által vizsgált 318. kutatópont dialektológiai anyagát).

⁹ Lásd K. Morkūnas és A. Sabaliauskas, Kuršių Neringos žvejų lietuvių tarmė ir lietuvių kalbos įtaka šių žvejų latvių tarmei. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 2, 141—142, Vilnius, 1959.

¹⁰ A liuobėti ilyen jelentésben szerepel a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” 431. oldalán is (1954).

¹¹ Saugos környékének nyelvjárásában dōna és dū·na alakot mondanak, ezért a liuobėjo alakot is lū·bėi formában ejtik.

158

ti py ‘prie’ mūsų ‘pas mus’ Sg; pi įžūnoje žvalgā: lubės būte ~ py ‘prie’ jaunojo žvalgai ‘ukvaizdai, ūkio peržiūrėjimai’ liuobės būti Sg stb.

Az északkelet-zsémati nyelvjárásokban ez az ige nemcsak minden lexikai jelentését elveszítette, hanem meg is merevedett, sőt elszakadt az igekategóriától, és kizárólag a múltbeli gyakorisági idő különféle szerkezeteinek képzésére szolgáló, tisztán morfológiai elemmé vált. A liuobėti ige ragozott jelen idejű alakjai ezekben a nyelvjárásokban csak igen ritkán használatosak a múltbeli gyakorisági idő képzésére. Néha előfordul, hogy ehhez a megmerevedett igéhez homályos végződések járulnak, például: lì̀bau šuoks kāp nelabijè ~ liuobau šóks ‘táncolt’ kaip nelabiejai ‘megőrültek’ Krš; lì̀baus puo pėn.kõs rì.kstẽnčios paì.mdava ~ liuobaus po penkių tūkstančių paimdavo Užv; lì̀bàu vė̀r.ptė nemuoriē̇sma ~ liūbau verpti nenorė́sma ‘nem akartunk’ Kntv; lì̀bēi. goal.ti išprašìsu | tei. jau. išēši zi žìbri ~ liuobei (?) gvaltų išprašysiu ‘kikönyörögtem’, tei ‘aztán’ jau išeisi ‘elmentél’ į nibrę ‘táncmulatságba’ Krš stb. Feltételezhető, hogy a lì̀bau az itt leírt nyelvjárásokban már eltűnt kettős szám első személyének maradványa, és a liuobava alakból ered (vö. a kretingai nyelvjárás lõubau alakjával ~ liuobava²). A lì̀bei. alak (amelyet meglehetősen ritkán használnak) a liuobėjo egyszeri múlt idejű alakból keletkezhetett, amikor ez az ige az itt leírt nyelvjárásokban kezdett elszakadni az igekategóriától, és segédszóvá válni.

1. A múltbeli gyakorisági időt sok zsémati nyelvjárásban a liuobėti jelen idejű alakjaiból (néha pusztán a már nem ragozott liuob alakból) és a főige főnévi igenevéből képzik. Ezt az összetett múltbeli gyakorisági időt nem minden leírt nyelvjárás ismeri: széles körben használatos a papilei nyelvjárásban és a kuršėnai nyelvjárás északi részén (Kubilė, Nugārė, Ožkēnai, Pākepšteniai, Pāksteliai, Smurgiai és más falvak). Kuršėnaitól délre, továbbá Šaukėnas, Užventis, Kaunatava és Raudėnai nyelvjárásaiban nem figyeltem meg ilyen módon képzett múltbeli gyakorisági időt. Vagyis a leírt nyelvjárásokon keresztül határ húzódik azon zsémati nyelvjárások (Akmenė, Mažeikiai, Papilė, Tirkšliai) között, amelyek rendszerint a liuobėti alak és a főnévi igenév összetételével képzik a múltbeli gyakorisági időt, és azok között, amelyekben ennek az időnek a funkcióját a „liuob + jövő idő” szerkezet tölti be.

Az összetett múltbeli gyakorisági idő paradigmája a következő:

Egyes szám (Papilė)

1. lōubo (lōub) dōute | jõukteis ~ liuobu (liuob) dúoti, juõkties 2. lōube (lōub) dōute | jõukteis ~ liuobi (liuob) dúoti, juõkties 3. lōub dōute | jõukteis ~ liuob dúoti, juõkties

Többes szám

1. lōubam dōute | jõukteis ~ liuobama dúoti, juõkties 2. lōubat dōute | jõukteis ~ liuobate dúoti, juõkties 3. lōub dōute | jõukteis ~ liuob dúoti, juõkties

¹⁸ Lásd: J. Aleksandravičius, Kretingos tarmės veiksmažodis. — „Vilniaus Valstybinio pedagoginio instituto Mokslo darbai (Lietuvių kalba ir literatūra)“, 8, 113—115, Vilnius, 1959.

159

Egyes szám (Kuršėnai)

1. lü·bu (lü·b) laiky·ti | vėsti·s ∼ liuóbu (liuób) tartani, hűlni

2. lü·bi (lü·b) laiky·ti | vėsti·s ∼ liuóbi (liuób) tartani, hűlni

3. lü·b laiky·ti | vėsti·s ∼ liuób tartani, hűlni

Többes szám

1. lü·bam (lü·b) laiky·ti | vėsti·s ∼ liuóbama (liuób) tartani, hűlni

2. lü·bat (lü·b) laiky·ti | vėsti·s ∼ liuóbate (liuób) tartani, hűlni

3. lü·b laiky·ti | vėsti·s ∼ liuób tartani, hűlni

Az ilyen képzésű múlt idejű gyakorisági idő, akárcsak az 1k múlt idejű gyakorisági, a múltban sokszor ismétlődő cselekvés kifejezésére szolgál, például: aš už kvatėra lü·b imžti dvidešimt pen·kius ∼ aš už kvaterą ‘szobát’ liuób imti ‘vettem’ dvidešimt penkius Krš; aš lùobu sosėtė·kę sộ valdėninkėlė·s ∼ aš liuóbu susitikti ‘találkoztam’ su valdininkėliais Pp; lùob goliete aš ọn vasarójaus ∼ liuób gulėti ‘feküdtem’ aš ant vasarójaus Pp; nelü·bi pàc gù·sti·s | ka gal·và sprúoks ∼ neliuóbi pats guosties ‘nem vigasztalódtál’, kad galvà sprógsta Krš; mùoki·tuoji matì·ž sutempi | kad anà nelü·b skù·ntci·s ∼ mókytoja, matýt, sutempė ‘megszidta’, kad anà neliuób skųsties ‘nem panaszkodott’ Krš; lùob ọn.c pavd·rš́cuote puo papė·lę ∼ liuób ans ‘ő’ pavaikščioti ‘sétálgatott’ po Papilę Pp; vàkariškàs lü·bam kė·lti pas pranùli ∼ vakaruškas liuóbama kelti ‘tartottunk’ pas Pranùlį Krš; vė·do lùobam pašnekėte er born·kę ešmė·ste ∼ vėdu ‘mi ketten’ liuóbama pašnekėti ‘beszélgettünk’ ir burnikę išmesti ‘kidobtuk’ Pp; lùobat kà·drėliu à·koza šùokte ∼ liuóbate kadrilių, àkuzą ‘ilyen táncokat’ šókti ‘táncoltatok’ Pp; jù·s visùoke vė·lne lü·b ištaisy·ti ∼ jūs visokio velnio liuób ištaisyti ‘kijavítottatok, különféle csínyeket követtetek el’ Krš; sakinù·tas kà·rzes lü· parei·ti ∼ sakinuotas ‘gyantás’ karvės liuób pareiti ‘hazajárt’ Krš és így tovább.

Az így képzett múlt idejű gyakorisági idő azért alakult ki, mert a liuobėti alakok főnévi igenevet kívántak (lásd a korábban közölt példákat az északi donininkai nyelvjárásokból), és az így létrejött összetett állítmányt ma néhány leíró žemaitiai nyelvjárásban múlt idejű gyakorisági jelentésben használják.

2. Valamennyi leíró nyelvjárásban a múlt idejű gyakorisági idő kifejezésére a liuob és a jövő idő alakjaiból álló szerkezetek szolgálnak. Például, egyes szám 1. személy: ùš tũ·ilgą dà·rbą negalėsu lü·p tũ· dešrù· pakėn·cti ∼ už tą ilgą darbą negalėsu liuób ‘nem tudtam’ tų dešrų pakėsti Krš; làbà· skà·ni kà·šteni lü· padė·rpsọ ∼ labai skanų ‘finom’ kąstinį liuób padirbsu ‘elkészítettem’ Kntv; lùob varì·sọ và·ka pri dà·rba ∼ liuób varysu ‘hajtottam’ vaiką pry darbo Rdn; egyes szám 2. személy: tuòkũ· muokintu panù· sėnàu. lü·b neprasně·kinci ∼ tokių mokintų ‘tanult’ panų seniau liuób neprasňėkinsi ‘nem beszélgettél’ Krš; lü·b ešė·zsi nu sà·ules lek sà·ules dė·rp·tę ∼ liuób išeisi ‘kimentél’ nũ saulės lig saulės dirpti Kntv; 3. személy: ań·s lü·bau sakì·s pažìnis žemai·ti ∼ añs ‘ő’ liuóbau sakýs ‘mondta’ pažinęs Žemaitę Šauk; vė·lne li·žuve· būva | vė·lne linėsmi·bi | lùos lü·b | dù·s | kuòl neprakró·kinę jaunùosìs ∼ ördögi nyelvek voltak, ördögi mulatság ‘régi emberek lakodalmi mulatsága’: lós liuób ‘ugatott’, dúos ‘adott’, míg neprakrókins ‘nem...’

160

-davo, „nem fakasztott könnyeket” a fiatal Krš; Mikolas telši mindig táncolt, énekelt éjjelente, hogy a ház kitáruljon ~ az örök emlékű Mikolas liúob šõksias ‘táncolgatott’, šauks ‘énekelgetett’ éjjelente, hogy a ház skleišias ‘kitáruljon’ Krš; többes szám 1. személy: az uradalomban hajnalhasadtától napnyugtáig dolgoztunk ~ az uradalomban liúob dirbsma ‘dolgozgattunk’ hajnalhasadtától napnyugtáig Krš; amíg nem voltunk részegek, elrendeztük a dolgainkat, beszélgettünk mindig ~ amíg nem voltunk részegek, rokuõsmos ‘megbeszélgettük’, šnekėsmos liúob ‘beszélgettünk’ Krš; hogy mindig mentünk gombászni, ha nem hoztunk haza gombát, ügyetlenek voltunk ~ hogy mindig eísam liúob ‘mentünk’ gombászni, krėpši je ‘ha’ nem parsinešam ‘hoztunk haza’, žiòplos būsām ‘voltunk’ Pp; többes szám 2. személy: mindig hazudtatok és kiszaladgáltatok: hol tartod meg a fiatalt a házban? ~ liúob pamelúoste ‘hazudoztatok’ és išbėgste ‘kiszalgadtatok’ pasokti: hol tartod meg a fiatalt a házban Krš; mindketten mindig úgy verekedtetek, mint az ördögfiókák ~ liúob abūdu mùštes ‘verekedtetek’ úgy, mint az ördögfiókák Rdn stb. Ebben az esetben leggyakrabban a ragozatlan liúob alakot használják (a jelen idő 3. személyének korábbi alakját), néha azonban ragozott alakok is előfordulnak, például: mindig szárítottuk a varangyot, mézzel kevertük, és a kenyérre kentük ~ liúbama krūpė ‘varangy’ sudžiovinsma ‘megszárítottuk volna’, mézzel összekevertük és tepsma ‘kentük’ a kenyérre (ilyen gyógyszer volt torokfájásra) Kntv; amikor mindig muzsikáltunk, a fél plébánia hallotta ~ amikor liúobam grãisam ‘muzsikáltunk’, a fél plébánia hallotta Pp; én mindig tüzet raktam, ő pedig hasábfát hasogatott ~ én liúobu kūrsu ‘raktam’ tüzet, ő pedig a fahasábokat skaldys ‘hasogatta’ Krš; mindig jártunk vizet meríteni a Ventából, most meg még a macska is átfut ~ liúobama eísma ‘jártunk’, vizet merítettünk a Ventából, most pedig még a macska is átfut (a Venta elapadt) Krš stb.

A múltbeli szokásos idő kifejezésének ilyen eszköze csak azért jöhetett létre, mert a jövő idővel ki lehet fejezni a múltban sokszor ismétlődő cselekvést¹³. A jövő időt ilyen jelentésben széles körben használják a litván nyelv számos nyelvjárásában és az irodalmi nyelvben is, például: Azok, akik odajöttek, segítettek; amikor nem volt elég erős ember, elkezdték magyarázni a németeknek, hogy a torony régi, előbb meg kell támasztani, és ki-ki hozott valamilyen szerszámot — így aztán szétszéledtek CR II 199; Először az anya mondta, mondta a prédikációkat, az apa pedig a maga részéről rázendített ŽR I 84; felteszi az ispán a kalapot a szégyentelenre, és mész, lógó orral ~ felteszi ‘feltette, ráterítette’ az ispán a „tehenet, szégyentelen”, és mész ‘mentél’ lehorgasztott orral Krš; felmászott az asztalkára, és kiabált, hogy „csend legyen” ~ felmászott ‘felmászott’ az asztalkára és kiáltott ‘kiabált’, hogy legyen csend (1905-ben) Pp; szoptattad a kisbabát, három desetina földet adott ~ žindysi ‘szoptattad’ a pūno gyermeket, dúos ‘adott’ három desetina ‘tized’ földet Kntv; emlékszem, nevetgéltek, táncoltak, szép volt, mint egy baba ~ atminu, juõksias ‘nevetett’, šõks ‘táncolt’, szép, mint egy baba Rdn; tolom, tolom azt a szekeret, ő pedig meg sem mozdul ~ stūmsu stūmsu ‘tologattam’ azt a szekeret, ő pedig meg sem mozdul Šauk; pálinka nem volt: megittuk a kávét, volt harapnivalónk ~ šnapso nem volt: pasigėrsime ‘megittuk’ a kafijos ‘kávét’, pýkandos ‘harapnivalót’ turėsime ‘volt’ Sg; nagyon jó énekesek voltunk, vidáman gereblyéztünk, közben nevetgéltünk ~ mās ‘mi’ nagyon jó dainiuškininkės ‘énekesek’ voltunk: vidáman grėbsme ‘gereblyéztünk’ szénát, nevetgélve Sk stb. A jövő idő ilyen használatú alakjaihoz csupán hozzá kellett tenni, vagyis a mondatba be kellett illeszteni a liúob elemet, és így jött létre ez a sajátos szerkezet.

¹³Vö. J. Pikčilingis, Az igeidők használata. — „Tarybinė mokykla“, 8, 27—30, 1958.

11. Kalbotyros klausimai, IV

161

Azt a nézetet, hogy a „li uob + jövő idő” szerkezet a liuob mondatba illesztésével jött létre, a következő tények támasztják alá:

a) A Liuobėti alakok csak főnévi igenevet követelhettek;

b) A Liuob a múlt idő alakjaihoz is hozzákapcsolódik¹⁴, ha azok a múltban sokszor ismétlődő cselekvést fejeznek ki, például: 1) a befejezett múlt időhöz: hogyan jártunk mindig Tryškiųba a német megszállás idején, jegyekkel / vélnia, nem pýragai būvo ~ hogyan jártunk mindig Tryškiųba a vōkyčio ‘a német megszállás idején’, kartėlėms ‘jegyekkel’ ėjoma ‘jártunk, járkáltunk’, vėlnías, ne pyrāgai būvo Kntv; 2) a -davo képzős múltbeli szokásos idő alakjaihoz: mindig jöttem a malomba apámmal ~ a régi időkben mindig csalétket vetett ~ az alsónemű olyan volt, mint a vékony, folyós bél ~ más években itt nem volt brūknų Rdn stb.

Ezenkívül a „li uob + jövő idő” szerkezetek nagyon emlékeztetnek az irodalmi nyelvben és az aukštaitiai nyelvjárásokban használt ilyen megnyilatkozásokra: Máskor, mielőtt feleségül vettem, előfordult, hogy ott maradt egy lány, én pedig messziről figyeltem, így is, úgy is kikérdeztem, de neki nem mutattam ŽR I 117; Előfordult, hogy végigszámoltad annak a tucatnyi (vagyis a burzsoá) képviselőit — így aztán minden vezetéknév pénzeszsákként cseng CR II 375; Karjára emelte a gyereket, előfordult LKŽ V 542; Előfordult, hogy sokáig cipelte azokat a leveleket a mezőről LKŽ V 351; előfordult, hogy mentek, aztán úgy tettek, mintha megfőzték volna ~ előfordult, mentek, úgy tettek, mintha megfőzték volna Škn; előfordult, hogy magukra hagyták a gyerekeket Krs stb.

II. A -davo képzős alakok

A liuobėti szerkezetek mellett valamennyi ismertetett nyelvjárásban használják a múltbeli szokásos idő -dāˀva (-dāˀva) || -dava ~ -davo képzős alakjait.

Dūnininkai nyelvjárás:

Egyes szám

1. dūˀdāˀvau || dūˀdavau ~ dúodavau ‘adtam’

2. dūˀdāˀvaˀ || dūˀdavaˀ ~ dúodavai ‘adtál’

3. dūˀdāˀva || dūˀdava ~ dúodavo ‘adott’

Többes szám

1. dūˀdāˀvuom || dūˀdavuom ~ dúodavoma ‘adtunk’

2. adogattatok || adogattatok ~ dúodavote

3. adogatott || adogatott ~ dúodavo

¹⁴A žemaičių nyelvjárások egyes területein a liuob segédigét a jelen időhöz is hozzáteszik, amikor azzal a múltban sokszor ismétlődő cselekvést fejezik ki: loup tēkenūoms nūmē e babieg—liūob tekinōms numė ir bebėga (lásd P. Kniūkšta, Kalnėlio tarmės fonetika ir morfologija, 142, diplomamunka, 1959 (kézirat a Vilniusi Állami Egyetem Litván Nyelvi Tanszékén)).

162

Egyes szám

1. jū'g'da'vaus || jū'g'davaus ~ juõkdavausi

2. jū'g'da'va's || jū'g'dava's ~ juõkdavaisi

3. jū'g'da'vuos || jū'g'davuos ~ juõkdavosi

Többes szám

1. jū'g'da'vuomuos || jū'g'davuomuos ~ juõkdavomos (nevettünk)

2. jū'g'da'vuoties || jū'g'davuoties ~ juõkdavotės

3. jū'g'da'vuos || jū'g'davuos ~ juõkdavosi

Donininkai:

Egyes szám

1. dõudavõ·u¹⁵ ~ dúodavau jõugdavõ·us ~ juõkdavaus

2. dõudavõ· ~ dúodavai jõugdavõ·s ~ juõkdavaisi

3. dõudã·va || dõudava ~ dúodavo jõugdavúos ~ juõkdavosi

Többes szám

1. dõudavõ·uom ~ dúodavoma jõugdavuomúos ~ juõkdavomos

2. dõudavõ·ot ~ dúodavote jõugdavuoties ~ juõkdavotės

3. dõudã·va || dõudava ~ dúodavo jõugdavúos ~ juõkdavosi

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az ilyen képzésű múlt idejű gyakorisági alakot a kelet-aukštaitiai vagy azokból a žemaitiai nyelvjárásokból kölcsönözték, amelyek nem ismerik az liuob szerkezeteket. Bizonyos tények azonban mintha arra utalnának, hogy ez a leíró nyelvjárások önálló jelensége:

1) Az így képzett múlt idejű gyakorisági idő a žemaitiai nyelvjárások nagy területén használatos (az összes dūnininkų- és a dounininkų-nyelvjárások egy részében).

2) A liuob a múlt idejű gyakorisági idő alakjaihoz kapcsolódik: lū·b ã·dava ~ liuob eidavo Krš; lū·b tɐriedava ~ liuob turėdavo Užv stb.

3) A -dã·va ~ -davo képző a magánhangzójának megnyúlása (ez a sajátosság a nyugat-aukštaitiaiakkal közös¹⁶).

4) Az idősebb nyelvjárási beszélők beszédében gyakran keveredik a múlt idejű gyakorisági idő különböző szerkezetekben, például: sã·u ã·kminas lū·b kelniõs / ritinç / tampś·sė dirbdã·va nu rỹto lig vã·karo ~ šau akminus ‘köveket’ liuob kelnos ‘emelgette’, ritins ‘görgette’, tampysias ‘ráncigálta magát’ — reggeltől estig dolgozott Krš; lū·p sustūosma pri vi·škele / ka užplieśma kuõki dã·ina / iš tuõla·use· bũ·dã·va girdietis ~ liuob sustošma ‘megálltunk’ az országút mellett, amikor rákezdtünk ‘énekeltünk’ egy-egy dalra — a legtávolabbról is hallatszott Krš; palaks-tį·sma pasegã·udi·sma lū·b / je mamã·tę pri dã·rba nevarí·dã·va ~ palakstysma

A Papilė nyelvjárásban nem hallhatók mellékes, hátravetett hangsúlyok.¹⁵

Lásd E. Grinaveckienė, A Mitu vos upyno nyelvjárás fonetikája. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1, 132, Vilnius, 1957; A. Jonaitytė, A Šakyna nyelvjárás hangsúlya és hanglejtése. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 2, 111, Vilnius, 1959.¹⁶

163

„szaladgáltunk”, pasigāudysma liuob „elkapdostuk”, je mamaitė pry dárbo nevarydavo Rdn ir kt.

5) A dünininkai nyelvjárások leíró változataiban a múlt idejű gyakoriságot kifejező, cselekvő igeneveket a -dá·va || -dava ~ -davo¹⁷ képzős igealakokból képezik: turiedá·vis || turiedavis ~ turėdavęs, turiedá·vusi || turiedavusi ~ turėdavusi, turiedá·vi || turiedavi ~ turėdavę, turiedá·vuses || turiedavuses ~ turėdavusios. Néha az is előfordul, hogy ezekhez az igenevekhez a liuob, például: tava senītis su mūna šēniū kat pradēje pā·sakuoti’s | kā·p lū·b’i šuokūs ā·davi· | kā·p mergās kirkindavi· ~ a te öregapád ‘nagyapád’ a mūno ‘az én’ seniu ‘férjemmel’, amikor mesélni kezdett, hogy liuob táncba jártak, hogyan csúfolták a lányokat Krš; aš māt lū·p trunki·dāvusi’s | ļuo anā pamislī·k tā·msta švēn·cta ~ én bizony liuob törtem-zúztam, ő pedig „gondolj csak bele”, az a drága, szent Šauk és másutt. Azok a žemaitėk nyelvjárások, amelyekben nincsenek -dá·va || -dava ~ -davo képzős alakok, az ilyen múlt idejű gyakoriságot kifejező igeneveket sem ismerik. Rendszerint liuob szerkezeteket használnak: ļōbǭs dērpte ~ liuobąs dirbti ‘dolgozgatott’ (Kretinga)¹⁸, ļōbǭ·nti gā·ute (Kalnalis).

Az irodalmi nyelv, amelynek múlt idejű gyakoriságot kifejező alakjai ma az összes žemaitėk nyelvjárásban kiszorítják a használatból a liuob szerkezeteket¹⁹, valamint az aukštaitėk nyelvjárások is csupán hozzájárulhattak ahhoz, hogy ezek az alakok meghonosodjanak és elterjedjenek.

Jellemző továbbá, hogy a donininkai nyelvjárásokban hasonló a helyzet, mint a többi žemaitėk nyelvjárásban: az északi rész (Klaipėda, Priekulė, Dituva, Plikiai) kizárólag liuobėti szerkezeteket használ, délen pedig a liuobėti szerkezetek a -davo képzős alakokkal felváltva fordulnak elő (Šilutė, Rusnė, Kintai, Ventė, Saugas környékén pedig már kezdik keverni őket): vī·ra lōb drā·si bū·ti ~ vyrāi liuob drāsi ‘bátrak’ būti ‘voltak’; kuorōs lī·b išpjā·us ~ koriūs liuob išpiaus ‘learatták’ Šlu; dēbesīs vės lu·biėt liektinā· liekt ~ debesys vis liuobėjo lėktinai lėkti ‘a felhők mind repülve szálltak’ Kin; nalū·bēdava anā bū·ti nōbažna ~ neliuobėdavo anā ‘ő’ būti nobažna ‘istenfélő’ Sg; tē bernā· mē·rgs lobiedau dainīte ~ tie bernai mergos liuobėdavo dainiuoti Šlu; aš lobiedavau sviestōk, pardōte ~ én liuobėdavau eladni egy kis vajat Rsn; puo pēr·rm čē miez | čē avēži· siedat | sō spragelā·s mōždāu ~ először itt árpát, itt zabot vetettek, cséphadaróval csépeltek Rsn; kōks žōdis išēi-dava pagalvōt ~ kóks žodis išeidavo pagalvóti Kin stb.

Miért található ezekben az északkeleti žemaitėk nyelvjárásokban a múlt idejű gyakoriság kifejezésére ilyen sokféle szerkezet és alak?

Mindenekelőtt ezek a nyelvjárások határosak a nyugati aukštaitėk nyelvjárásokkal, valamint azokkal a žemaitėk nyelvjárásokkal (Kelme, Tytuvėnai), ahol a múlt idejű gyakoriságot kizárólag -davo képzővel fejezik ki. A leírt nyelvjárásoktól északra fekvő žemaitėk nyelvjárások (Mažeikiai, Tirkšliai, Telšiai, Vieksniai) csak a liuob szerkezeteket használják. E két, múlt idejű gyakoriság kifejezésére szolgáló mód érintkezése nyomán kezdték a leírt nyelvjárásokban a múlt idejű gyakoriság értelmében használni a különféle szerkezeteket és alakokat.

¹⁷ Nem sikerült megfigyelni, hogyan képzik ezeket az igeneveket a leírt donininkai nyelvjárásokban.

¹⁸ J. Aleksandravičius, min. straipsnis, 136.

¹⁹ Plg. V. Grinaveckis, Lietuvių kalbos tarmių tyrinėjimas Tarybų valdžios metais. — „Vilniaus Valstybinio pedagoginio instituto Mokslo darbai (Lietuvių kalba ir literatūra)“, 11, 19. Vilnius, 1960.

164

Rövidítések

Arm — Armōniškes, BTSR, Varėna járás, Grodno terület CR — P. Cvirka, Raštai, II, Vilnius, 1959. DB — S. Daukantas, Būdas senovės lietuvių kalnėnų ir žemaičių, szerk. J. Talmantas, Kaunas, 1935. Dit — Dituva, Klaipėda járás. Grz — Gruzdžiai, Šiauliai járás. IFF — Történeti és Filológiai Kar Kin — Kintai, Šilutė járás. Kntv — Kaunatava, Telšiai járás. Krs — Karsakiškis, Panevėžys járás. Krš — Kuršėnai LKŽ — A litván nyelv szótára, 5. Szerkesztőbizottság: Z. Jonikaitė, J. Kabelka, J. Kruopas, K. Ulvydas (felelős szerkesztő), B. Vosilytė. Vilnius, 1959. Plik — Plikiai, Klaipėda járás. Pp — Papilė, Akmenė járás. Rdn — Raudėnai, Kuršėnai járás. Rod — Rūdūnia, BTSR, Grodno terület. Rsn — Rusnė, Šilutė járás. Sg — Saugos, Šilutė járás. Sk — Skaistgirys, Joniškis járás. Šauk — Šaukėnai, Užventis járás. Škn — Šakyna, Šiauliai járás. Šlu — Šilutė. Užv — Užventis. Vlk — Valkininkai, Eišiškės járás. Vnt — Ventė, Šilutė járás. VVU — Vilniusi Állami V. Kapsukas Egyetem. VŽ — Valančius, Žemaičių vyskupiste, I—II, Wilniuj, 1848. ŽR — Žemaitė, Raštai, I, Vilnius, 1956.

A múlt ismétlődő ideje az északkeleti žemaitiai nyelvjárásokban

В. И. ВИТКАУСКАС

Резюме

A cikk a múlt többszörös idejének alakjait és szerkezeteit tárgyalja a következő északkeleti žemaitiai nyelvjárásokban: Kuršėnai, Šaukėnai, Užventis (dūnininkai) és Kaunatava (Telšiai járás), Papilė, Raudėnai (dounininkai). Ezekben a nyelvjárásokban a múlt többszörös idejének kifejezésére különböző eszközöket használnak: a liobėti igével alkotott szerkezeteket és a -davo. képzővel ellátott alakokat.

A liobėti szóval ellentétben az északi dounininkai nyelvjárásokkal, ahol az ige minden jellemzőjével rendelkezik, és azt jelenti: „szeretni, szokása valaminek”, a leírt nyelvjárásokban nincs lexikai jelentése, és kikerült az igék kategóriájából.

A leírt nyelvjárásokban a liobėt szóval a következő szerkezetek fordulnak elő: 1. liob a főnévi igenévvel (az egykori összetett állítmány): liob mokėti „gyakran fizetett” (Papilė), liob imti „vett” (Kuršėnai); 2. liob jövő idejű alakokkal: liob gi̇dōsu „gyakran énekeltem” (Kuršėnai), liob dōsu „én

165

adtak (Raudenai) stb. A szerző véleménye szerint ez a második szerkezet azért alakult ki, mert a jövő idő azon alakjaihoz, amelyek a múltban sokszor megismétlődött cselekvést képesek kifejezni, a liuobėti igealakok társultak. Ezenkívül a liuob a leírt nyelvjárásokban néha a múlt idők alakjaihoz is kapcsolódik, amikor azok a múltban sokszor megismétlődött cselekvést fejeznek ki: 1. az egyszeri múlt időhöz: lù:b ajùom ‘gyakran jártunk’ (Kaunatava), 2. a -davo képzős, többszöri múlt időhöz: lù:b dù:dāva ‘adott’ (Kuršėnai), lù:b pāi.mdava ‘vett’ (Užventis) stb.

A leírt nyelvjárásokban a -dāva || -dava képzős, többszöri múlt idejű alakok is használatosak. Ez a leírt nyelvjárások sajátos jelensége.

A cikk végén a többszöri múlt idő kifejezésére szolgáló eszközök sokféleségének okait tárgyaljuk.