LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, V

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A keleti aukštaiči pontininkų és a nyugati puntininkų nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai

J. ŠUKYS

A leírt nyelvjárások területe és szomszédai

A litván nyelv nyelvjárásait hagyományosan fonetikai kritériumok alapján osztják fel.

A keleti aukštaitiai pontininkai és puntininkai a tvirtapradžiai kettőshangzók am, an kiejtése alapján különülnek el: a pontininkai a szó tövében álló, szókezdő hangsúlyú am, an kettőshangzókat óm, ón formában ejtik, a puntininkai pedig üm, ün alakban. Ebben a cikkben „nyugati puntininkai” néven¹ azt a nyelvjárást jelöljük, amelynek területe a puntininkai nyugati peremvidékét foglalja el, és nem tartozik sem a rotininkai, sem a žalininkai puntininkai közé (lásd az 1. és 2. ábrát²).

Amint a térképeken látható, a pontininkai nyugati és déli szomszédai a pantininkai; a nyugati puntininkai délnyugati szomszédai a közép-aukštaitiaiak, délkeletiek a žalininkaiak, keletiek pedig a rotininkaiak. A pontininkai keleti peremvidéke teljes hosszában a nyugati puntininkaival határos.

Az újonnan gyűjtött dialektológiai anyag lehetővé teszi a litván nyelvészeti szakirodalomban megadott nyelvjáráshatárok pontosítását és helyesbítését. Az újonnan rendelkezésre álló adatok például azt mutatják, hogy a pontininkai kisebb területet foglalnak el, mint amekkorát az eddig nyomtatásban megjelent térképek ábrázoltak³ (vö. 2. ábra). A korábban készített térképeken a pontininkai közé soroltak olyan pontokat is, amelyekről ma már tudjuk, hogy puntininkai jellegűek: 234⁴ (Miežiškiai – Mieškai), 80³ (Manikūnai), valamint pantininkai jellegű pontokat: 168 (Getautai), 201 (Smilgiai), 231 (Sidabravas). Másfelől nem sorolták a pontininkai közé az Uliūnai és Dūdoniš környékén élő pontininkaiakat (268). A pontininkai határait az említett térképeknél jóval pontosabban adta meg

¹A „nyugati puntininkai” terminust a litván nyelvészeti szakirodalomban eddig nem használták.

²A térképek a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében rendelkezésre álló anyag alapján készültek, amelyet a szovjet években, dialektológiai expedíciók során gyűjtöttek.

³„Archivum Philologicum“, 4. köt., Kaunas, 1933, 21—35. o. (a térkép a cikkhez mellékelve); „Lietuvių kalbos rašybos žodynas“, Kaunas, 1948, 118. o.

⁴A cikkben számokkal jelölt helységek azokat a kutatópontokat jelölik, amelyek hálózatát az LKLI Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztálya a „Litván nyelvatlasz” céljára állította össze. Részletesebb adatokért lásd a „Pontininkaival és nyugati puntininkaival határos szomszédos nyelvjárások kutatópontjainak jegyzéke” című mellékletet.

175

P. Būtėnas „Aukštaičių tarmės okuojančiosios pašnektės sienos” című cikkében⁵, bár P. Būtėnas az „okuojančioji” nyelvjárási beszédmódot jóval tágabban értelmezte, mint ahogyan ma a pontininkusokat értelmezik (az „okuojančioji” beszédmódot a tvirtagalis am, an om, on változása alapján különítette el; így az „okuojančioji” beszédmódhoz a pantininkusok nagy részét is hozzárendelte).

A leíró kiejtés fonetikájának általános jellemzése

A pontininkusok és a nyugati puntininkusok nyelvjárása nem alkot teljesen egységes nyelvjárási egységeket. Legalábbis fonetikai szempontból a pontininkusok valamivel egységesebbek, míg az északon élő nyugati puntininkusok a hangsúly-visszahúzással, a szóvégek rövidülésével és néhány más sajátossággal a pontininkusokhoz kapcsolódnak, s ezáltal elkülönülnek a többi nyugati puntininkustól. Ez azonban teljesen érthető. Ahogyan V. Grinaveckis helyesen megjegyezte⁶, a hangsúly-visszahúzás és a szóvégi rövidülés központja a felföldi litván nyelvjárásokban a Mūša folyó vízgyűjtő területe, ezért az északon élő pontininkusoknak és nyugati puntininkusoknak e tekintetben sok közös vonásuk van. Másfelől a am, an kettőshangzók átalakulásának és a mássalhangzó l keményedésének hullámai keletről terjedtek, és e jelenségek izoglosszái egészen másként helyezkednek el, mint a hangsúly-visszahúzás és a szóvégi rövidülés izoglosszái. Ezen okokból a vizsgált nyelvjárások fonetikája változatos és összetett⁷.

Ez a tanulmány csupán a pontininkusok és a nyugati puntininkusok nyelvjárásainak jellegzetes fonetikai sajátosságait tekinti át, történeti fejlődésüket nem tárgyalja, és mellőzi az ismertetett nyelvjárások néhány kevésbé jelentős fonetikai jelenségét és ingadozását.

1. A szó tövében álló am, an, em, en kettőshangzók sorsa ám, án, ém, én

A pontininkus nyelvjárás teljes területén az ám, án > óm, ón⁸ alakra változik, például: kónd⁹ ~ kánda, lóngs ~ lángas, póntis ~ pántis, sómės ~ sámtis, tónke ~ tánkiai, vónt ~ vánta; az ém, én viszont változatlan marad, például: gyvénį ~ gyvénti, pémpė ~ pémpę. A szakirodalomban helyenként közölt pontininkus példák: givėnt, pěmpę¹⁰ jelenleg nincsenek adatolva, és úgy tűnik, korábban sem lehettek adatolva¹¹.

A régi án helyén a pontininkus nyelvjárásban a réshangú mássalhangzók l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt hosszú o hangot ejtenek, például: kóst ~ kǫ́sti, ǫžals „tölgy”, míg a régi én helyén ugyanezen mássalhangzók előtt hosszú e hangot ejtenek, például: sprėś ~ spręsti.

⁵ Žr. P. Būtėnas, Aukštaičių tarmės okuojančiosios pašnektės sienos, „Archivum Philologicum“, t. 3. Kaunas, 1932, p. 168—194.

⁶ Vl. Grinaveckis, Galūnių trumpėjimas lietuvių kalbos tarmėse, „Vilniaus Valstybinio pedagoginio instituto mokslo darbai“, t. 8, Vilnius, 1959, p. 97—104.

⁷ Plg. I. Jasinskaitė, Kirtis, priegaidė ir jų poveikis vokalizmui Biržų tarmėje, „Lietuvių kalbotyros klausimai“ (toliau — LKK), t. 1, Vilnius, 1957, p. 189—194; J. Šukys, Miežiškių tarmės vokalizmo bruožai, LKK, t. 2, Vilnius, 1959, p. 151—163.

Mind a pontininkus, mind a nyugati puntininkus azon nyelvjárási beszélői, akiket a köznyelv némileg befolyásolt, gyakran kerülik e nyelvjárás feltűnő sajátosságát (az ám, án átalakulását), és az ām, ān alakokat sokszor a köznyelv szerint ejtik.⁸

A kánd helyett kónd ejtés az északi puntininkusoknál is előfordul. Talán a kóst, kóśanś analógiája hat.⁹

¹⁰ Žr. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, Kaunas, 1948, p. 119.

¹¹ Plg. P. Būtėnas, min. str.

176

A nyugati puntininkai területén mindenütt az ám, án < ú.m, ú.n¹², például: kú.nd(u) ~ kánda, lú.ng(v)s ~ lángas, pú.nti.(s) „pántis“, sú.mti.(s) „sántis“, tú.nkė ~ tánkiai, vú.nt(u) ~ vánta; a nyugati puntininkai területének csaknem egészén pedig az ém, én > i.m, i.n, például: givi.nt ~ gyvénti, pi.mpe ~ pémpė. Az ém, én alakokat azok a nyugati puntininkai őrzik meg változatlanul, akik az északi pontininkai (26, 55, 80, 80ᵃ, 112), illetve a pantininkai mellett élnek (373, 408, 446).

A régi án helyén az l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt a puntininkai nyelvjárásban ū-t ejtenek, például: kũši ~ kãšti, ũžal(u)s || ũžol(u)s „ąžuolas“¹³.

ám, án, ém, én

A pontininkai összességénél az ám, án, ém, én > om (òm), on (òn), ēm (ēm), ēn (ēn) alakokká váltak, például: komša (kòmša) ~ kamšo, roñkos (rõñkos) ~ rankos, tēmpį (tẽmpį) ~ tempia, švẽnte (švẽnte) ~ šventė.

Ugyanúgy, mint a pontininkai területén, az ám, án, ém, én a nyugati puntininkai nyelvjárásban, Saločiai környékén (26, 55, 80, 80ᵃ) váltak átalakult alakokká. A többi nyugati puntininkai nyelvjárásban az ám, án, ém, én > um, un, im, in alakokká váltak, például: kumša ~ kamšo, ruñka.(s) ~ rankos, tẽmpi ~ tempia, švĩnte(.) ~ šventė.

A pontininkai nyelvjárásban a régi an helyén l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt hosszú o áll, például: žõsis ~ žąsys, grõsts ~ grąžtas; a régi en helyén pedig ugyanezen mássalhangzók előtt hosszú ē áll, például: grēž ~ gręžia, tēst ~ tęsti. Ebből következően a pontininkai nyelvjárás sprēsti, tēst példái sprēsti, tēst¹⁴ nem tekinthetők adatolt formáknak.

A nyugati puntininkai nyelvjárásban a régi an helyén l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt ū áll, például: žũsi(.)ˢ ~ žąsys, grũšt(u)s ~ grąžtas; a régi en helyén pedig ugyanazon mássalhangzók előtt ī áll, például: grĩži ~ gręžia, tĩst ~ tęsti. Csak Saločiai átmeneti nyelvjárása (55, 80ᵃ, 112) használ ē-t a régi en helyén l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt, akárcsak a pontininkai nyelvjárás, például: grēž, tēst.

Hangsúlytalan am, an, em, en

A pontininkai nyelvjárásban a hangsúlytalan am, an, em, en > om (om), on (on), ēm (ēm), ēn (ēn) alakokká váltak, például: kompēls (kòmpēls) ~ kampėlis, roñkēla (roñkēla) ~ rankelė, kēmpi.ne (kēm-pi.ne) ~ kempinė, pēnkōlek (pēnkōlek) ~ penkiolika.

Ugyanúgy, mint a pontininkai nyelvjárásban, a hangsúlytalan am, an, em, en a nyugati puntininkai nyelvjárásban, Saločiai környékén (26, 55, 80, 80ᵃ) alakult át. A többi nyugati puntininkai nyelvjárásban az am, an, em, en > um, un, im, in alakokká váltak, például: kumpēli.(s), ruñkēla(.), kim-pi.ne(.), piñkōlek(v).

A régi hangsúlytalan an, en helyén a pontininkai nyelvjárásban és a hozzájuk csatlakozó nyugati puntininkaiak Saločiai nyelvjárásában rövid o, e áll, például: kɔsnēls ~ kasnēlis, žąsēles ~ žąselės, grēž.m.s ~ gręžimas; a többi nyugati puntininkai nyelvjárásban pedig a régi hangsúlytalan an, en helyén ugyanezen mássalhangzók előtt rövid u, i áll, például: kusnēli.(s), žusala(.)s, grĩži.m(u)s.

¹²E cikk nem tárgyalja az ám, án>ú.m, ú.n alakok és más puntininkai nyelvjárások közötti közös vonásokat, illetve az azoktól való eltéréseket.

¹³A nyugati Puntininkai területén nem találtunk példát a régi én alakra az l, m, r, v, j, s, š, z, ž előtt.

¹⁴ Žr. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, Kaunas, 1948, p. 119.

12. Lietuvių kalbotyros klausimai, V

177

2. A szóvégi régi an, en diftongusok sorsa

*án, *én

A szóvégi régi *án, *én helyén (lit. a, e) szinte minden pontininkas nyelvjárásában már nincs magánhangzó, pl.: sǫ rǫnk ~ su rankà, sǫ kárv ~ su kárve, mėšk ~ miškè, míg a nyugati puntininkas nyelvjárásokban – kivéve a Saločiai és Biržai környéki pontokat, amelyek ebben az esetben a pontininkas nyelvjárásokkal együtt haladnak – redukált ų, į található, pl.: su ruñku, su kárvi, miški.

*ān, *ēn

A szóvégi régi *ān, *ēn helyén (lit. a, e) a pontininkas nyelvjárásban rövid ǫ (o), ė (e) hangzók vannak, pl.: vaikǫ (vaiko) ~ vaiką, ląpę (lapę) ~ ląpę, bū.vęs (bū.vęs) ~ būvęs. Ugyanezek a magánhangzók találhatók a Saločiai környéki nyugati puntininkas nyelvjárásban is (26, 55, 80, 80ᵃ). A többi nyugati puntininkas nyelvjárásban į₍ₙ₎, u₍₊₎ magánhangzók vannak. Félig hosszú i, u hangzókat a rotininkasokkal határos nyugati puntininkas nyelvjárások őriznek, pl.: vaiku., ląpi., bū.vi.s, míg rövid i, u hangzók a žalininkasokkal határos nyugati puntininkas nyelvjárásokban vannak, pl.: vaiku, ląpi, bū.vis.

3. A szó tövében álló hangsúlyos rövid magánhangzók

az i, u megnyúlása

A leírt nyelvjárásokban a hangsúlyos szó tövében álló rövid i, u magánhangzók félig hosszúvá nyúltak, pl.: vi.s(u)s ~ visas, ki.t(u)s ~ kitas, bū.va ~ būvo, šū.ni(i) ~ šūnį.

4. A hangsúlytalan vagy később elhúzott hangsúlyt kapott szó tövének rövid i, u magánhangzói

szélesedés

A pontininkai nyelvjárások nagy részében (Pasvalys és Joniškėlis környékén) a szó tövének hangsúlytalan vagy később elvont hangsúlyt kapott rövid i, u magánhangzói nyíltabbá váltak: a lágy mássalhangzó előtt az i kiejtése ę, például: ęšę ~ išėjo, prėlędęs ~ prilindęs, mėšk ~ miškè, vės ~ visi; a kemény mássalhangzó előtt az i kiejtése rendszerint előretolt ǝ-ként hangzik, például: pažǝnk ~ patinka, lǝg ~ liga; a hangsúlytalan u mindenütt ǝ-ként hangzik, például: ǝštėka ~ užtėka, būv ~ buvau, tǝ ~ tu.

5. A szó tövének hangsúlytalan hosszú magánhangzóinak rövidülése

és az ie, uo kettőshangzók monoftongizációja

A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban a szó tövének valamennyi hangsúly előtti és hangsúly utáni hosszú i, ū magánhangzója rövid magánhangzóvá rövidült, például: tilė̇ ~ tylėti, grudėl(i.)₍ₛ₎ „grūdėlis“.

Az ė, o magánhangzók valamennyi hangsúly előtti és hangsúly utáni szóvégi tövi előfordulása szintén rövid magánhangzóvá rövidült. A leírt nyelvjárások egy részében (a nyugati puntininkai központi területén) az ė, o magánhangzók minőségük megváltozása nélkül rövidültek, például: tėvėli(.)₍ₛ₎ „tėvelis“, žolīte(.) ~ žolytė. A leírt nyelvjárások egy részében (a pontininkai és a déli nyugati puntininkai nyelvjárásokban) rövidülés közben zártabbá váltak, és ę (i), ǫ (u) hanggá alakultak, például: tėvėl(i.)₍ₛ₎, tivėl(i.)₍ₛ₎, žolīte, žulīte. A nyugati puntininkai nyelvjárásban, Biržai és Vabalninkas környékén az o rövidülés közben nyíltabbá válik, és ǝ-ként, sőt szinte teljesen a-ként ejtik, például: žolīte, žaīte(.) ~ žolytė, stovėj, stovėt ~ stovėti. A köznyelvi hangsúlytalan ė helyett Raguvánál (302) és Raguvától délre e hangzik, például: mešīte ~ mešytė, dėžū.te ~ dėžytė.

178

A szó tövének hangsúlytalan ie, uo kettőshangzói egyhangzósodtak, és szintén rövidek, például: donìte, doñte, duñte, doñte, dañite ~ duonýtė; pěnėl(i.)s, pěnėl(i.)s, pinėl(i.)s, pěnėl(i.)s, pěnėl(i.)s „pienėlis”.

6. A hangsúly visszahúzása és a szóvégi rövidülés

A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások szóvégi fonetikai rövidülésének mértéke a hangsúly visszahúzásának mértékétől függ (lásd a függeléket — 3. ábra).

A hangsúly a legnagyobb mértékben a Mūša vízgyűjtő területének pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásaiban (Saločiai környékén) húzódik vissza. A rövid és cirkumflexes¹⁵ végződésről az előtte álló szótő hosszú vagy rövid szótagjára a hangsúly itt mindig visszahúzódik, például: t̃vor ~ tvorà, šåk ~ šakà, gaid̃s ~ gaidỹs, šåkù ~ sakaũ. Mivel itt a hangsúly visszahúzása a legintenzívebb, ezeknek a nyelvjárásoknak a szóvége is itt rövidült meg a legnagyobb mértékben. A szóvégi rövid magánhangzók (ideértve azokat is, amelyek a régi cirkumflexes hosszú magánhangzókból, valamint az ie, uo kettőshangzókból erednek) kiestek vagy elmaradtak, például: vaĩks ~ vaikas, ak̃s ~ akis, sūns ~ sūnùs, gẽr ~ geri(i < -ie), vaĩk ~ vaikų (u < -uo). A szóvégi l, m, n, r, j, v mássalhangzók ilyenkor bizonyos szótagosságot mutatnak. Ha nehezen kiejthető mássalhangzócsoport jön létre, betoldott magánhangzó jelenik meg: a palatalizált mássalhangzók csoportjában ez elöl képzett magánhangzó, például: ar̃klės ~ arklys, tẽkār ~ tikri, a kemény mássalhangzók csoportjában pedig hátul képzett, például: ti.kars ~ tikras, kãkals ~ kaklas. A szóvégi cirkumflexes magánhangzók rövid magánhangzókká rövidülnek, például: šiaudù ~ šiaudų, gražù „gražų“. A kettőshangzók monoftongizálódása után is rövid magánhangzók állnak, például: gẽre ~ gerai, šåkù ~ sakaũ. Néhány esetben a szóvégi régi cirkumflexes magánhangzók teljesen el is tűntek: az ia-tövű névszók egyes számú alanyesetében az ỹ, például: ar̃klės ~ arklys, ẽžs ~ ežys; az egyes számú tárgyesetben az į, például: ãk ~ akį, aũs ~ ausį, di.dėl ~ didelį; az ia-tövű főnevek rövidült helyhatározói alakjaiban pedig a hangsúlytalan y, például: daržėl „darželyje“, miškel „miškelyje“. A hímnemű főnevek egyes számú részes esetének végződésében sincs magánhangzó, például: gaid̃ || gaid̃ „gaidžiui“, vaĩk „vaikui“.

A pontininkai déli részén, Panevėžys környékén, valamint a pontininkai mellett elhelyezkedő nyugati puntininkai területén a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza, például: dien(u) ~ dieną, per̃k(i) ~ perki; más esetekben azonban ingadozás tapasztalható, például: šåk || šakù ~ šaką, vis || visi ~ visi, gaid(i)s || gaid̃s ~ gaidỹs, gẽre || gerẽ ~ gerai, šåkù || sakõ ~ sakaũ (a 268. pontban csak labc, sakõ; a hosszú végződésről az előtte álló rövid szótagra a hangsúly itt soha nem húzódik vissza). Néhány pontininkai pontban (202., 203. és 233. pont) az ilyen, hangsúly-visszahúzást elmaradó esetek nagyon ritkák (a mondatritmus, a nyelvjárás beszélőjének életkora stb. határozza meg őket), a pontininkai mellett élő nyugati puntininkai körében viszont ezek az ingadozások eléggé feltűnők. A hangsúly általános visszahúzásától a feltételes visszahúzásig terjedő átmeneti nyelvjárásokban a rövid magánhangzók néha (különösen a nehezen kiejthető mássalhangzócsoportokban) nem esnek ki, hanem elmosódottan, motyogva ejtik őket; a hosszú magánhangzók eltűnése viszont nem jellemző, például: ti.kr(u)s ~ tikras, ar̃k(i)s ~ arklys.

A nyugati puntininkai északi részén (a Lett SZSZK határa mentén és Biržai környékén) a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú és rövid

¹⁵A pontininkai legészakibb részén a hangsúly néha még a cirkumflexes végződésről is visszahúzódik, például: blõgom „blogoms“, sūnam „sūnums“. A megrövidült helyhatározói végződésről azonban a hangsúly nem húzódik vissza, például: denõ „dienoje“, galvõ „galvoje“, kertẽ „kertėje“, vagõ „vagoje“.

179

szótagra, például: tvor ~ tvorà, šūns ~ šunùs, šāk ~ šakà, viš ~ visi. Amint a példákból látható, itt minden szóvégi rövid magánhangzó kiesett vagy elmaradt. Biržai nyelvjárásában a szóvégi hangsúlytalan hosszú magánhangzók csak félhosszúvá rövidültek, például: bù.vi.s ~ būvęs, kàtì. ~ katę, pì.gù. ~ pigù, stógù. ~ stógų.

A többi nyugati puntininkai területén a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza, például: mokýkla ~ mokyklà, tvorõ ~ tvorà, verkì ~ verkì. Ebben a nyelvjárásban a szóvégi rövid magánhangzók nem esnek ki és nem maradnak el, hanem mind redukálódnak, például: vãkarus ~¹⁶ vãkaras, lazdu. ~ lazda, gýji ~ gýja, bitìs ~ bitès. A rotininkai határvidékén a szóvégi hangsúlytalan hosszú magánhangzók félhosszúvá rövidültek, például: grãžu. ~ grãžų, kãrvi. ~ kãrvę, nãmu. ~ nãmą, pìrtì. ~ pìrtį, sãki.s ~ sãkęs, a žalininkai határvidékén pedig röviddé, például: grãžu ~ grãžų, kãrvi ~ kãrvę, nãmu ~ nãmą, pìrtì ~ pìrtį, sãkis ~ sãkęs.

A hangsúly visszahúzása, a szóvégi rövidülés és más fonetikai jelenségek annyira megváltoztatták a puntininkai, különösen pedig a pontininkai nyelvjárások fonetikai rendszerét, hogy az már az 1k.-tól kezdve számos eltérést mutat.

A pontininkai és a nyugati puntininkai területeivel határos nyelvjárási pontok jegyzéke

A pont száma | A pont neve | Környék | Járás | Melyik nyelvjáráshoz tartozik 25 | Žeimelis | Žeimelio | Pakruojo | pant.¹⁷ 53 | Stegviliai | Bardiškių | „ | „ 60 | Virškupėnai | Pundurių | Biržų | rot. 78 | Guostagalis | Guostagalio | Pakruojo | pant. 84 | Skrebėškiai | Kvetkų | Pandėlio | rot. 115 | Kupreliškis | Kupreliškio | „ | „ 138 | Kapčiūnai | Valdeikių | Pasvalio | pant. (pont. tik pėdsakai) 143 | Baksėnai | Salamiesčio | Kupiškio | rot. 168 | Getautai | Klovainių | Pakruojo | pant. 174 | Pyragiai | Kupiškio | Kupiškio | rot. 201 | Smilgiai | Smilgių | Šeduvos | pant. 205 | Noriūnai | Noriūnų | Kupiškio | rot. 231 | Sidabravas | Sidabravo | Šeduvos | pant. 235 | Subačius | Subačiaus | Kupiškio | rot. 267 | Eriškiai | Eriškių | Ramygalos | pant. 270 | Surdegis | Surdegio | Anykščių | rot. 271 | Vaidlonys | Troškūnų | „ | žal. 304 | Grybuliai | Traupio | „ | „ 340 | Narbutai | Dabužių | Kavarsko | „ 372 | Pagirys | Pagirio | Ramygalos | pant. 375 | Knitiškiai | Kunigiškių | Kavarsko | žal.

¹⁶Néhány rotininkai határvidéki ponton (114., 142., 172., 173.) a szóvégi u mellett a-t is feljegyeztek.

¹⁷pant. — pantininkai, rot. — rotininkai, žal. — žalininkai, vidur. — közép-aukštaitis.

180

1. ábra. A keleti aukštaitis pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások területe. 1 — a pontininkai nyelvjárás területe, 2 — a nyugati puntininkai nyelvjárás területe

181

A pont száma | A pont neve | Község | Járás | Melyik nyelvjáráshoz tartozik 407 | Gaiziunai | Bukonių | Jonavos | közép. 445 | Pasoda | Pasodos | Jonavos | ” 447 | Juoduasiai | Lyduokių | Ukmergės | zöld — rotininkai 474 | Vepriai | Vepriu | ” | közép (a puntininkai nyelvjárásnak csak nyomai) 475 | Kulniškiai | Kulniškių | ” | zöld

2. ábra. A keleti aukštaitis pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások határai és szomszédai. 1 — keleti aukštaitis pantininkai, 2 — keleti aukštaitis pontininkai, 3 — keleti aukštaitis nyugati puntininkai, 4 — keleti aukštaitis rotininkai puntininkai, 5 — keleti aukštaitis zöld puntininkai, 6 — közép-aukštaitis, 7 — a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások határai, 8 — a pontininkai nyelvjárás határai a korábban nyomtatott térképeken.

3. ábra. A hangsúly visszahúzása a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban. 1 — a hangsúly következetesen a rövid és a hosszú cirkumflexes végződésről az előtte álló hosszú vagy rövid szótagra húzódik vissza, 2 — a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra, továbbá nem teljesen következetesen a rövid végződésről az előtte álló rövid szótagra vagy a hosszú cirkumflexes végződésről az előtte álló hosszú vagy rövid szótagra húzódik vissza, 3 — a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú vagy rövid szótagra húzódik vissza, 4 — a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza, 5 — a leírt nyelvjárások határai.

182

A keleti aukštaitis pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai

И. ШУКИС

Összefoglaló

A keleti aukštaitis pontininkai nyelvjáráshoz az a nyelvjárás tartozik, amelyben a szó tövének diftongikus kapcsolatai ām, án>ōm, ón. A keleti aukštaitis nyugati puntininkai nyelvjáráshoz az a nyelvjárás tartozik, amelyben a szó tövének diftongikus kapcsolatai ām, án>ūm, ún, és amely területileg a puntininkai nyelvjárás nyugati részét foglalja el, de sem a rotininkai puntininkai, sem a zaldininkai puntininkai nyelvjárásba nem tartozik. A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások főként a Biržai, Pasvalys, Panevėžys és Ukmergė járások területére, valamint néhány szomszédos járás peremvidékére terjednek ki a Litván SZSZK-ban.

A leírt nyelvjárásokat a fonetikai jelenségek nagy változatossága jellemzi, amelyek túlnyomó többsége az irodalmi nyelvhez képest új. Ez különösen a Mūša folyó vízgyűjtő területére és a Lett SZSZK határán fekvő településekre jellemző. Itt a hangsúly erőteljes visszahúzása és a szóvégek intenzív rövidülése figyelhető meg, egészen az összes rövid magánhangzó kieséséig, bizonyos esetekben pedig a hangsúlytalan hosszú magánhangzók kieséséig is (emelkedő intonáció esetén). A hangsúly visszahúzása és a szóvégek rövidülése, bár kevésbé intenzíven, a leírt nyelvjárások többi területén is megfigyelhető. E nyelvjárások teljes területén a szó tövében álló hangsúlytalan magánhangzók i, u, ē, o rövid magánhangzókká rövidülnek, a hangsúlyos rövid i, u magánhangzók pedig félhosszúvá nyúlnak. A szó tövének ereszkedő intonációjú diftongikus kapcsolatait am, an, em, en a pontininkai nyelvjárásban ōm, ón, ēm, én alakban ejtik, a nyugati puntininkai nyelvjárásban pedig ūm, ún, īm, ín alakban. Ugyanezeket az emelkedő intonációjú diftongikus kapcsolatokat a pontininkai nyelvjárásban oт(ōт), oп(ōп), ēт(ēm), ēп(ēn) alakban ejtik, a nyugati puntininkai nyelvjárások csaknem mindegyikében pedig ūт, ūп, īт, īп alakban.

183