Rytų aukštaičių pontininkų ir vakarinių puntininkų tarmių būdingosios fonetinės ypatybės

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, V LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A keleti aukštaiči pontininkų és a nyugati puntininkų nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai J. ŠUKYS A leírt nyelvjárások területe és szomszédai A litván nyelv nyelvjárásait hagyományosan fonetikai kritériumok alapján osztják fel. A keleti aukštaitiai pontininkai és puntininkai a tvirtapradžiai kettőshangzók am, an kiejtése alapján különülnek el: a pontininkai a szó tövében álló, szókezdő hangsúlyú am, an kettőshangzókat óm, ón formában ejtik, a puntininkai pedig üm, ün alakban. Ebben a cikkben „nyugati puntininkai” néven1 azt a nyelvjárást jelöljük, amelynek területe a puntininkai nyugati peremvidékét foglalja el, és nem tartozik sem a rotininkai, sem a žalininkai puntininkai közé (lásd az 1. és 2. ábrát2). Amint a térképeken látható, a pontininkai nyugati és déli szomszédai a pantininkai; a nyugati puntininkai délnyugati szomszédai a közép-aukštaitiaiak, délkeletiek a žalininkaiak, keletiek pedig a rotininkaiak. A pontininkai keleti peremvidéke teljes hosszában a nyugati puntininkaival határos. Az újonnan gyűjtött dialektológiai anyag lehetővé teszi a litván nyelvészeti szakirodalomban megadott nyelvjáráshatárok pontosítását és helyesbítését. Az újonnan rendelkezésre álló adatok például azt mutatják, hogy a pontininkai kisebb területet foglalnak el, mint amekkorát az eddig nyomtatásban megjelent térképek ábrázoltak3 (vö. 2. ábra). A korábban készített térképeken a pontininkai közé soroltak olyan pontokat is, amelyekről ma már tudjuk, hogy puntininkai jellegűek: 2344 (Miežiškiai – Mieškai), 803 (Manikūnai), valamint pantininkai jellegű pontokat: 168 (Getautai), 201 (Smilgiai), 231 (Sidabravas). Másfelől nem sorolták a pontininkai közé az Uliūnai és Dūdoniš környékén élő pontininkaiakat (268). A pontininkai határait az említett térképeknél jóval pontosabban adta meg 1A „nyugati puntininkai” terminust a litván nyelvészeti szakirodalomban eddig nem használták. 2A térképek a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében rendelkezésre álló anyag alapján készültek, amelyet a szovjet években, dialektológiai expedíciók során gyűjtöttek. 3„Archivum Philologicum“, 4. köt., Kaunas, 1933, 21—35. o. (a térkép a cikkhez mellékelve); „Lietuvių kalbos rašybos žodynas“, Kaunas, 1948, 118. o. 4A cikkben számokkal jelölt helységek azokat a kutatópontokat jelölik, amelyek hálózatát az LKLI Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztálya a „Litván nyelvatlasz” céljára állította össze. Részletesebb adatokért lásd a „Pontininkaival és nyugati puntininkaival határos szomszédos nyelvjárások kutatópontjainak jegyzéke” című mellékletet. 175 P. Būtėnas „Aukštaičių tarmės okuojančiosios pašnektės sienos” című cikkében5, bár P. Būtėnas az „okuojančioji” nyelvjárási beszédmódot jóval tágabban értelmezte, mint ahogyan ma a pontininkusokat értelmezik (az „okuojančioji” beszédmódot a tvirtagalis am, an om, on változása alapján különítette el; így az „okuojančioji” beszédmódhoz a pantininkusok nagy részét is hozzárendelte). A leíró kiejtés fonetikájának általános jellemzése A pontininkusok és a nyugati puntininkusok nyelvjárása nem alkot teljesen egységes nyelvjárási egységeket. Legalábbis fonetikai szempontból a pontininkusok valamivel egységesebbek, míg az északon élő nyugati puntininkusok a hangsúly-visszahúzással, a szóvégek rövidülésével és néhány más sajátossággal a pontininkusokhoz kapcsolódnak, s ezáltal elkülönülnek a többi nyugati puntininkustól. Ez azonban teljesen érthető. Ahogyan V. Grinaveckis helyesen megjegyezte6, a hangsúly-visszahúzás és a szóvégi rövidülés központja a felföldi litván nyelvjárásokban a Mūša folyó vízgyűjtő területe, ezért az északon élő pontininkusoknak és nyugati puntininkusoknak e tekintetben sok közös vonásuk van. Másfelől a am, an kettőshangzók átalakulásának és a mássalhangzó l keményedésének hullámai keletről terjedtek, és e jelenségek izoglosszái egészen másként helyezkednek el, mint a hangsúly-visszahúzás és a szóvégi rövidülés izoglosszái. Ezen okokból a vizsgált nyelvjárások fonetikája változatos és összetett7. Ez a tanulmány csupán a pontininkusok és a nyugati puntininkusok nyelvjárásainak jellegzetes fonetikai sajátosságait tekinti át, történeti fejlődésüket nem tárgyalja, és mellőzi az ismertetett nyelvjárások néhány kevésbé jelentős fonetikai jelenségét és ingadozását. 1. A szó tövében álló am, an, em, en kettőshangzók sorsa ám, án, ém, én A pontininkus nyelvjárás teljes területén az ám, án > óm, ón8 alakra változik, például: kónd9 ~ kánda, lóngs ~ lángas, póntis ~ pántis, sómės ~ sámtis, tónke ~ tánkiai, vónt ~ vánta; az ém, én viszont változatlan marad, például: gyvénį ~ gyvénti, pémpė ~ pémpę. A szakirodalomban helyenként közölt pontininkus példák: givėnt, pěmpę10 jelenleg nincsenek adatolva, és úgy tűnik, korábban sem lehettek adatolva11. A régi án helyén a pontininkus nyelvjárásban a réshangú mássalhangzók l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt hosszú o hangot ejtenek, például: kóst ~ kǫ́sti, ǫžals „tölgy”, míg a régi én helyén ugyanezen mássalhangzók előtt hosszú e hangot ejtenek, például: sprėś ~ spręsti. 5 Žr. P. Būtėnas, Aukštaičių tarmės okuojančiosios pašnektės sienos, „Archivum Philologicum“, t. 3. Kaunas, 1932, p. 168—194. 6 Vl. Grinaveckis, Galūnių trumpėjimas lietuvių kalbos tarmėse, „Vilniaus Valstybinio pedagoginio instituto mokslo darbai“, t. 8, Vilnius, 1959, p. 97—104. 7 Plg. I. Jasinskaitė, Kirtis, priegaidė ir jų poveikis vokalizmui Biržų tarmėje, „Lietuvių kalbotyros klausimai“ (toliau — LKK), t. 1, Vilnius, 1957, p. 189—194; J. Šukys, Miežiškių tarmės vokalizmo bruožai, LKK, t. 2, Vilnius, 1959, p. 151—163. Mind a pontininkus, mind a nyugati puntininkus azon nyelvjárási beszélői, akiket a köznyelv némileg befolyásolt, gyakran kerülik e nyelvjárás feltűnő sajátosságát (az ám, án átalakulását), és az ām, ān alakokat sokszor a köznyelv szerint ejtik.8 A kánd helyett kónd ejtés az északi puntininkusoknál is előfordul. Talán a kóst, kóśanś analógiája hat.9 10 Žr. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, Kaunas, 1948, p. 119. 11 Plg. P. Būtėnas, min. str. 176 A nyugati puntininkai területén mindenütt az ám, án < ú.m, ú.n¹², például: kú.nd(u) ~ kánda, lú.ng(v)s ~ lángas, pú.nti.(s) „pántis“, sú.mti.(s) „sántis“, tú.nkė ~ tánkiai, vú.nt(u) ~ vánta; a nyugati puntininkai területének csaknem egészén pedig az ém, én > i.m, i.n, például: givi.nt ~ gyvénti, pi.mpe ~ pémpė. Az ém, én alakokat azok a nyugati puntininkai őrzik meg változatlanul, akik az északi pontininkai (26, 55, 80, 80ᵃ, 112), illetve a pantininkai mellett élnek (373, 408, 446). A régi án helyén az l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt a puntininkai nyelvjárásban ū-t ejtenek, például: kũši ~ kãšti, ũžal(u)s || ũžol(u)s „ąžuolas“¹³. ám, án, ém, én A pontininkai összességénél az ám, án, ém, én > om (òm), on (òn), ēm (ēm), ēn (ēn) alakokká váltak, például: komša (kòmša) ~ kamšo, roñkos (rõñkos) ~ rankos, tēmpį (tẽmpį) ~ tempia, švẽnte (švẽnte) ~ šventė. Ugyanúgy, mint a pontininkai területén, az ám, án, ém, én a nyugati puntininkai nyelvjárásban, Saločiai környékén (26, 55, 80, 80ᵃ) váltak átalakult alakokká. A többi nyugati puntininkai nyelvjárásban az ám, án, ém, én > um, un, im, in alakokká váltak, például: kumša ~ kamšo, ruñka.(s) ~ rankos, tẽmpi ~ tempia, švĩnte(.) ~ šventė. A pontininkai nyelvjárásban a régi an helyén l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt hosszú o áll, például: žõsis ~ žąsys, grõsts ~ grąžtas; a régi en helyén pedig ugyanezen mássalhangzók előtt hosszú ē áll, például: grēž ~ gręžia, tēst ~ tęsti. Ebből következően a pontininkai nyelvjárás sprēsti, tēst példái sprēsti, tēst14 nem tekinthetők adatolt formáknak. A nyugati puntininkai nyelvjárásban a régi an helyén l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt ū áll, például: žũsi(.)ˢ ~ žąsys, grũšt(u)s ~ grąžtas; a régi en helyén pedig ugyanazon mássalhangzók előtt ī áll, például: grĩži ~ gręžia, tĩst ~ tęsti. Csak Saločiai átmeneti nyelvjárása (55, 80ᵃ, 112) használ ē-t a régi en helyén l, m, n, r, j, v, s, š, z, ž előtt, akárcsak a pontininkai nyelvjárás, például: grēž, tēst. Hangsúlytalan am, an, em, en A pontininkai nyelvjárásban a hangsúlytalan am, an, em, en > om (om), on (on), ēm (ēm), ēn (ēn) alakokká váltak, például: kompēls (kòmpēls) ~ kampėlis, roñkēla (roñkēla) ~ rankelė, kēmpi.ne (kēm-pi.ne) ~ kempinė, pēnkōlek (pēnkōlek) ~ penkiolika. Ugyanúgy, mint a pontininkai nyelvjárásban, a hangsúlytalan am, an, em, en a nyugati puntininkai nyelvjárásban, Saločiai környékén (26, 55, 80, 80ᵃ) alakult át. A többi nyugati puntininkai nyelvjárásban az am, an, em, en > um, un, im, in alakokká váltak, például: kumpēli.(s), ruñkēla(.), kim-pi.ne(.), piñkōlek(v). A régi hangsúlytalan an, en helyén a pontininkai nyelvjárásban és a hozzájuk csatlakozó nyugati puntininkaiak Saločiai nyelvjárásában rövid o, e áll, például: kɔsnēls ~ kasnēlis, žąsēles ~ žąselės, grēž.m.s ~ gręžimas; a többi nyugati puntininkai nyelvjárásban pedig a régi hangsúlytalan an, en helyén ugyanezen mássalhangzók előtt rövid u, i áll, például: kusnēli.(s), žusala(.)s, grĩži.m(u)s. 12E cikk nem tárgyalja az ám, án>ú.m, ú.n alakok és más puntininkai nyelvjárások közötti közös vonásokat, illetve az azoktól való eltéréseket. 13A nyugati Puntininkai területén nem találtunk példát a régi én alakra az l, m, r, v, j, s, š, z, ž előtt. 14 Žr. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, Kaunas, 1948, p. 119. 12. Lietuvių kalbotyros klausimai, V 177 2. A szóvégi régi an, en diftongusok sorsa *án, *én A szóvégi régi *án, *én helyén (lit. a, e) szinte minden pontininkas nyelvjárásában már nincs magánhangzó, pl.: sǫ rǫnk ~ su rankà, sǫ kárv ~ su kárve, mėšk ~ miškè, míg a nyugati puntininkas nyelvjárásokban – kivéve a Saločiai és Biržai környéki pontokat, amelyek ebben az esetben a pontininkas nyelvjárásokkal együtt haladnak – redukált ų, į található, pl.: su ruñku, su kárvi, miški. *ān, *ēn A szóvégi régi *ān, *ēn helyén (lit. a, e) a pontininkas nyelvjárásban rövid ǫ (o), ė (e) hangzók vannak, pl.: vaikǫ (vaiko) ~ vaiką, ląpę (lapę) ~ ląpę, bū.vęs (bū.vęs) ~ būvęs. Ugyanezek a magánhangzók találhatók a Saločiai környéki nyugati puntininkas nyelvjárásban is (26, 55, 80, 80ᵃ). A többi nyugati puntininkas nyelvjárásban į₍ₙ₎, u₍₊₎ magánhangzók vannak. Félig hosszú i, u hangzókat a rotininkasokkal határos nyugati puntininkas nyelvjárások őriznek, pl.: vaiku., ląpi., bū.vi.s, míg rövid i, u hangzók a žalininkasokkal határos nyugati puntininkas nyelvjárásokban vannak, pl.: vaiku, ląpi, bū.vis. 3. A szó tövében álló hangsúlyos rövid magánhangzók az i, u megnyúlása A leírt nyelvjárásokban a hangsúlyos szó tövében álló rövid i, u magánhangzók félig hosszúvá nyúltak, pl.: vi.s(u)s ~ visas, ki.t(u)s ~ kitas, bū.va ~ būvo, šū.ni(i) ~ šūnį. 4. A hangsúlytalan vagy később elhúzott hangsúlyt kapott szó tövének rövid i, u magánhangzói szélesedés A pontininkai nyelvjárások nagy részében (Pasvalys és Joniškėlis környékén) a szó tövének hangsúlytalan vagy később elvont hangsúlyt kapott rövid i, u magánhangzói nyíltabbá váltak: a lágy mássalhangzó előtt az i kiejtése ę, például: ęšę ~ išėjo, prėlędęs ~ prilindęs, mėšk ~ miškè, vės ~ visi; a kemény mássalhangzó előtt az i kiejtése rendszerint előretolt ǝ-ként hangzik, például: pažǝnk ~ patinka, lǝg ~ liga; a hangsúlytalan u mindenütt ǝ-ként hangzik, például: ǝštėka ~ užtėka, būv ~ buvau, tǝ ~ tu. 5. A szó tövének hangsúlytalan hosszú magánhangzóinak rövidülése és az ie, uo kettőshangzók monoftongizációja A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban a szó tövének valamennyi hangsúly előtti és hangsúly utáni hosszú i, ū magánhangzója rövid magánhangzóvá rövidült, például: tilė̇ ~ tylėti, grudėl(i.)₍ₛ₎ „grūdėlis“. Az ė, o magánhangzók valamennyi hangsúly előtti és hangsúly utáni szóvégi tövi előfordulása szintén rövid magánhangzóvá rövidült. A leírt nyelvjárások egy részében (a nyugati puntininkai központi területén) az ė, o magánhangzók minőségük megváltozása nélkül rövidültek, például: tėvėli(.)₍ₛ₎ „tėvelis“, žolīte(.) ~ žolytė. A leírt nyelvjárások egy részében (a pontininkai és a déli nyugati puntininkai nyelvjárásokban) rövidülés közben zártabbá váltak, és ę (i), ǫ (u) hanggá alakultak, például: tėvėl(i.)₍ₛ₎, tivėl(i.)₍ₛ₎, žolīte, žulīte. A nyugati puntininkai nyelvjárásban, Biržai és Vabalninkas környékén az o rövidülés közben nyíltabbá válik, és ǝ-ként, sőt szinte teljesen a-ként ejtik, például: žolīte, žaīte(.) ~ žolytė, stovėj, stovėt ~ stovėti. A köznyelvi hangsúlytalan ė helyett Raguvánál (302) és Raguvától délre e hangzik, például: mešīte ~ mešytė, dėžū.te ~ dėžytė. 178 A szó tövének hangsúlytalan ie, uo kettőshangzói egyhangzósodtak, és szintén rövidek, például: donìte, doñte, duñte, doñte, dañite ~ duonýtė; pěnėl(i.)s, pěnėl(i.)s, pinėl(i.)s, pěnėl(i.)s, pěnėl(i.)s „pienėlis”. 6. A hangsúly visszahúzása és a szóvégi rövidülés A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások szóvégi fonetikai rövidülésének mértéke a hangsúly visszahúzásának mértékétől függ (lásd a függeléket — 3. ábra). A hangsúly a legnagyobb mértékben a Mūša vízgyűjtő területének pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásaiban (Saločiai környékén) húzódik vissza. A rövid és cirkumflexes¹⁵ végződésről az előtte álló szótő hosszú vagy rövid szótagjára a hangsúly itt mindig visszahúzódik, például: t̃vor ~ tvorà, šåk ~ šakà, gaid̃s ~ gaidỹs, šåkù ~ sakaũ. Mivel itt a hangsúly visszahúzása a legintenzívebb, ezeknek a nyelvjárásoknak a szóvége is itt rövidült meg a legnagyobb mértékben. A szóvégi rövid magánhangzók (ideértve azokat is, amelyek a régi cirkumflexes hosszú magánhangzókból, valamint az ie, uo kettőshangzókból erednek) kiestek vagy elmaradtak, például: vaĩks ~ vaikas, ak̃s ~ akis, sūns ~ sūnùs, gẽr ~ geri(i < -ie), vaĩk ~ vaikų (u < -uo). A szóvégi l, m, n, r, j, v mássalhangzók ilyenkor bizonyos szótagosságot mutatnak. Ha nehezen kiejthető mássalhangzócsoport jön létre, betoldott magánhangzó jelenik meg: a palatalizált mássalhangzók csoportjában ez elöl képzett magánhangzó, például: ar̃klės ~ arklys, tẽkār ~ tikri, a kemény mássalhangzók csoportjában pedig hátul képzett, például: ti.kars ~ tikras, kãkals ~ kaklas. A szóvégi cirkumflexes magánhangzók rövid magánhangzókká rövidülnek, például: šiaudù ~ šiaudų, gražù „gražų“. A kettőshangzók monoftongizálódása után is rövid magánhangzók állnak, például: gẽre ~ gerai, šåkù ~ sakaũ. Néhány esetben a szóvégi régi cirkumflexes magánhangzók teljesen el is tűntek: az ia-tövű névszók egyes számú alanyesetében az ỹ, például: ar̃klės ~ arklys, ẽžs ~ ežys; az egyes számú tárgyesetben az į, például: ãk ~ akį, aũs ~ ausį, di.dėl ~ didelį; az ia-tövű főnevek rövidült helyhatározói alakjaiban pedig a hangsúlytalan y, például: daržėl „darželyje“, miškel „miškelyje“. A hímnemű főnevek egyes számú részes esetének végződésében sincs magánhangzó, például: gaid̃ || gaid̃ „gaidžiui“, vaĩk „vaikui“. A pontininkai déli részén, Panevėžys környékén, valamint a pontininkai mellett elhelyezkedő nyugati puntininkai területén a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza, például: dien(u) ~ dieną, per̃k(i) ~ perki; más esetekben azonban ingadozás tapasztalható, például: šåk || šakù ~ šaką, vis || visi ~ visi, gaid(i)s || gaid̃s ~ gaidỹs, gẽre || gerẽ ~ gerai, šåkù || sakõ ~ sakaũ (a 268. pontban csak labc, sakõ; a hosszú végződésről az előtte álló rövid szótagra a hangsúly itt soha nem húzódik vissza). Néhány pontininkai pontban (202., 203. és 233. pont) az ilyen, hangsúly-visszahúzást elmaradó esetek nagyon ritkák (a mondatritmus, a nyelvjárás beszélőjének életkora stb. határozza meg őket), a pontininkai mellett élő nyugati puntininkai körében viszont ezek az ingadozások eléggé feltűnők. A hangsúly általános visszahúzásától a feltételes visszahúzásig terjedő átmeneti nyelvjárásokban a rövid magánhangzók néha (különösen a nehezen kiejthető mássalhangzócsoportokban) nem esnek ki, hanem elmosódottan, motyogva ejtik őket; a hosszú magánhangzók eltűnése viszont nem jellemző, például: ti.kr(u)s ~ tikras, ar̃k(i)s ~ arklys. A nyugati puntininkai északi részén (a Lett SZSZK határa mentén és Biržai környékén) a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú és rövid 15A pontininkai legészakibb részén a hangsúly néha még a cirkumflexes végződésről is visszahúzódik, például: blõgom „blogoms“, sūnam „sūnums“. A megrövidült helyhatározói végződésről azonban a hangsúly nem húzódik vissza, például: denõ „dienoje“, galvõ „galvoje“, kertẽ „kertėje“, vagõ „vagoje“. 179 szótagra, például: tvor ~ tvorà, šūns ~ šunùs, šāk ~ šakà, viš ~ visi. Amint a példákból látható, itt minden szóvégi rövid magánhangzó kiesett vagy elmaradt. Biržai nyelvjárásában a szóvégi hangsúlytalan hosszú magánhangzók csak félhosszúvá rövidültek, például: bù.vi.s ~ būvęs, kàtì. ~ katę, pì.gù. ~ pigù, stógù. ~ stógų. A többi nyugati puntininkai területén a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza, például: mokýkla ~ mokyklà, tvorõ ~ tvorà, verkì ~ verkì. Ebben a nyelvjárásban a szóvégi rövid magánhangzók nem esnek ki és nem maradnak el, hanem mind redukálódnak, például: vãkarus ~16 vãkaras, lazdu. ~ lazda, gýji ~ gýja, bitìs ~ bitès. A rotininkai határvidékén a szóvégi hangsúlytalan hosszú magánhangzók félhosszúvá rövidültek, például: grãžu. ~ grãžų, kãrvi. ~ kãrvę, nãmu. ~ nãmą, pìrtì. ~ pìrtį, sãki.s ~ sãkęs, a žalininkai határvidékén pedig röviddé, például: grãžu ~ grãžų, kãrvi ~ kãrvę, nãmu ~ nãmą, pìrtì ~ pìrtį, sãkis ~ sãkęs. A hangsúly visszahúzása, a szóvégi rövidülés és más fonetikai jelenségek annyira megváltoztatták a puntininkai, különösen pedig a pontininkai nyelvjárások fonetikai rendszerét, hogy az már az 1k.-tól kezdve számos eltérést mutat. A pontininkai és a nyugati puntininkai területeivel határos nyelvjárási pontok jegyzéke A pont száma | A pont neve | Környék | Járás | Melyik nyelvjáráshoz tartozik 25 | Žeimelis | Žeimelio | Pakruojo | pant.17 53 | Stegviliai | Bardiškių | „ | „ 60 | Virškupėnai | Pundurių | Biržų | rot. 78 | Guostagalis | Guostagalio | Pakruojo | pant. 84 | Skrebėškiai | Kvetkų | Pandėlio | rot. 115 | Kupreliškis | Kupreliškio | „ | „ 138 | Kapčiūnai | Valdeikių | Pasvalio | pant. (pont. tik pėdsakai) 143 | Baksėnai | Salamiesčio | Kupiškio | rot. 168 | Getautai | Klovainių | Pakruojo | pant. 174 | Pyragiai | Kupiškio | Kupiškio | rot. 201 | Smilgiai | Smilgių | Šeduvos | pant. 205 | Noriūnai | Noriūnų | Kupiškio | rot. 231 | Sidabravas | Sidabravo | Šeduvos | pant. 235 | Subačius | Subačiaus | Kupiškio | rot. 267 | Eriškiai | Eriškių | Ramygalos | pant. 270 | Surdegis | Surdegio | Anykščių | rot. 271 | Vaidlonys | Troškūnų | „ | žal. 304 | Grybuliai | Traupio | „ | „ 340 | Narbutai | Dabužių | Kavarsko | „ 372 | Pagirys | Pagirio | Ramygalos | pant. 375 | Knitiškiai | Kunigiškių | Kavarsko | žal. 16Néhány rotininkai határvidéki ponton (114., 142., 172., 173.) a szóvégi u mellett a-t is feljegyeztek. 17pant. — pantininkai, rot. — rotininkai, žal. — žalininkai, vidur. — közép-aukštaitis. 180 1. ábra. A keleti aukštaitis pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások területe. 1 — a pontininkai nyelvjárás területe, 2 — a nyugati puntininkai nyelvjárás területe 181 A pont száma | A pont neve | Község | Járás | Melyik nyelvjáráshoz tartozik 407 | Gaiziunai | Bukonių | Jonavos | közép. 445 | Pasoda | Pasodos | Jonavos | ” 447 | Juoduasiai | Lyduokių | Ukmergės | zöld — rotininkai 474 | Vepriai | Vepriu | ” | közép (a puntininkai nyelvjárásnak csak nyomai) 475 | Kulniškiai | Kulniškių | ” | zöld 2. ábra. A keleti aukštaitis pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások határai és szomszédai. 1 — keleti aukštaitis pantininkai, 2 — keleti aukštaitis pontininkai, 3 — keleti aukštaitis nyugati puntininkai, 4 — keleti aukštaitis rotininkai puntininkai, 5 — keleti aukštaitis zöld puntininkai, 6 — közép-aukštaitis, 7 — a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások határai, 8 — a pontininkai nyelvjárás határai a korábban nyomtatott térképeken. 3. ábra. A hangsúly visszahúzása a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban. 1 — a hangsúly következetesen a rövid és a hosszú cirkumflexes végződésről az előtte álló hosszú vagy rövid szótagra húzódik vissza, 2 — a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra, továbbá nem teljesen következetesen a rövid végződésről az előtte álló rövid szótagra vagy a hosszú cirkumflexes végződésről az előtte álló hosszú vagy rövid szótagra húzódik vissza, 3 — a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú vagy rövid szótagra húzódik vissza, 4 — a hangsúly következetesen a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza, 5 — a leírt nyelvjárások határai. 182 A keleti aukštaitis pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai И. ШУКИС Összefoglaló A keleti aukštaitis pontininkai nyelvjáráshoz az a nyelvjárás tartozik, amelyben a szó tövének diftongikus kapcsolatai ām, án>ōm, ón. A keleti aukštaitis nyugati puntininkai nyelvjáráshoz az a nyelvjárás tartozik, amelyben a szó tövének diftongikus kapcsolatai ām, án>ūm, ún, és amely területileg a puntininkai nyelvjárás nyugati részét foglalja el, de sem a rotininkai puntininkai, sem a zaldininkai puntininkai nyelvjárásba nem tartozik. A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások főként a Biržai, Pasvalys, Panevėžys és Ukmergė járások területére, valamint néhány szomszédos járás peremvidékére terjednek ki a Litván SZSZK-ban. A leírt nyelvjárásokat a fonetikai jelenségek nagy változatossága jellemzi, amelyek túlnyomó többsége az irodalmi nyelvhez képest új. Ez különösen a Mūša folyó vízgyűjtő területére és a Lett SZSZK határán fekvő településekre jellemző. Itt a hangsúly erőteljes visszahúzása és a szóvégek intenzív rövidülése figyelhető meg, egészen az összes rövid magánhangzó kieséséig, bizonyos esetekben pedig a hangsúlytalan hosszú magánhangzók kieséséig is (emelkedő intonáció esetén). A hangsúly visszahúzása és a szóvégek rövidülése, bár kevésbé intenzíven, a leírt nyelvjárások többi területén is megfigyelhető. E nyelvjárások teljes területén a szó tövében álló hangsúlytalan magánhangzók i, u, ē, o rövid magánhangzókká rövidülnek, a hangsúlyos rövid i, u magánhangzók pedig félhosszúvá nyúlnak. A szó tövének ereszkedő intonációjú diftongikus kapcsolatait am, an, em, en a pontininkai nyelvjárásban ōm, ón, ēm, én alakban ejtik, a nyugati puntininkai nyelvjárásban pedig ūm, ún, īm, ín alakban. Ugyanezeket az emelkedő intonációjú diftongikus kapcsolatokat a pontininkai nyelvjárásban oт(ōт), oп(ōп), ēт(ēm), ēп(ēn) alakban ejtik, a nyugati puntininkai nyelvjárások csaknem mindegyikében pedig ūт, ūп, īт, īп alakban. 183