LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A PONTININKU ÉS A NYUGATI PUNTININKU NYELVJÁRÁSOKBAN A NÉVUTÓS SZERKEZETEK ELTERJEDÉSÉNEK FONTOSABB ESETEI¹

J. ŠUKYS

A litván nyelv viszonylag sok, különféle jelentésű esetet őrzött meg, de az indoeurópai nyelvek általános analitikus fejlődési folyamata a litván nyelvet sem kerülte el: egyes esetek helyett kezdtek meghonosodni, vagy már meg is honosodtak a névutós szerkezetek. Ezek közül a pontininku és a nyugati puntininku nyelvjárásokban² elsősorban a rendeltetést kifejező részes esetet, valamint az eszköz- és minőségjelölő eszközhatározói esetet helyettesítő névutós szerkezeteket kell megemlíteni, továbbá azokat a névutós szerkezeteket, amelyek kiszorítják a helyhatározói eseteket.

I. A rendeltetést kifejező részes eset névutós és névutó nélküli szerkezetei

A névutó nélküli, rendeltetést kifejező részes eset³ a nyugati Puntininku vidékén maradt fenn, különösen a délebbre fekvő területeken, de előfordul a déli Pontininku vidékén is, például:

Šį.te mi.lte būs dūone (10)⁴. Šito žemė lei paliec p ū d im (56). Vaikė, ne-

surūkit visų ži.rnų, pali.kit sėklė (58). Žolu paróvo paršū.kem (112). Išimk šrūbelį, tai būs mán jienai (173). Pirmalak(u)s (grūdus) paskir(i) sėklė

¹ A „A pontininku és a nyugati puntininku nyelvjárások szintaktikai sajátosságai” című készülő disszertációból.

² E nyelvjárásokról bővebben lásd J. Šukys, „A keleti aukštaitis pontininku és a nyugati puntininku nyelvjárások jellemző fonetikai sajátosságai”, „A litván nyelvészet kérdései” (a továbbiakban — LKK), 5. köt., Vilnius, 1962, 175—183. o., valamint a cikkhez csatolt térképeket.

³ Úgy tűnik, a rendeltetést kifejező részes eset inkább Dél-Litvánia nyelvjárásaira jellemző (lásd E. Grinaveckienė, „A Mituvos vízgyűjtőjének nyelvjárása”, kandidátusi disszertáció, VVU kézirattára, 152. sz., Vilnius, 1955, 443. o.; J. Senkus, „Néhány feltűnőbb eset a ragok használatában a pažanavykisi kapsai nyelvjárásban”, „A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei”, A sorozat (a továbbiakban — MAD, A), 2(7). köt., 1959, 182. o., stb.). Litvánia északi részén ebben az esetben gyakrabban használatos a dėl + birtokos eset szerkezet (lásd A. Jonaitytė, „A Šakyna nyelvjárás”, kandidátusi disszertáció, VVU kézirattára, Vilnius, 1962, 367. o., stb.).

⁴ A számok azokat a településeket jelölik, amelyek hálózatát a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet a „Litván nyelvatlasz” céljaira állította össze. Az egyes helyek pontosításához lásd a cikk végén csatolt „A pontininku és a nyugati puntininku nyelvjárások településeinek jegyzékét”, valamint a korábban említett J. Šukys-cikkhez csatolt térképeket (LKK, 5. köt., 1962, 182. o.).

275

hát kenyeret, gombát — az állatoknak (202). Vidd el, Lėvùn, add oda a tehenet és a juhot (234). Most pedig rétre kell menni — a bikákkal, zöldségekkel (269).

A pontininkai nyelvjárás nagyobb részében és a nyugati puntininkai nyelvjárás északi részén a rendeltetést jelölő részes esetet gyakrabban váltja fel a dėl + birtokos eset szerkezet, például: Hagyd a babot magnak (11). A sündisznó megette az összes tejet, a gyereknek egy cseppet sem hagyott⁵ (54). Inkább csépelünk gabonát a tetőfedéshez (79). Áztasd be a borsót a leveshez (110). Adok zabot a lónak (112). Trágyát a répához és a kukoricához (140). Magam fonok kötelet a szerszámokhoz, a kesztyűkhöz (170). Én magam készítek szénát az állatoknak (203).

A dėl + birtokos eset szerkezet a leírt nyelvjárásokban alkalmanként ott is előfordul, ahol a köznyelvben rendeltetést vagy célt kifejező főnévi igenév állna; történeti szempontból ez sem más, mint részes eset. A főnévi igenév helyett itt az igéből képzett főnév birtokos esete szerepel a dėl elöljárószóval, például: A pulykák átköltöztetéséhez hagyd ott (54). Az istálló a szárításhoz, az asztal pedig a kaszáláshoz kell (79). Itt az ideje a pihenésnek (79).

A dėl + birtokos eset szerkezetet azonban általában nem használják akkor, ha a rendeltetést kifejező főnévi igenév mellett annak jelentését pontosító (ugyancsak rendeltetést kifejező) részes eset is áll, például: A csűrben gabonát csépelünk (54). Az a vastag (fejsze) jó fa hasogatására (57). Hová kötöd ezt a nyomórudat? (79). Adott földet, hogy burgonyát ültessünk (112). A kemencébe tették, hogy felmelegedjen (203).

Csak alkalmanként (gyakrabban a pontininkai nyelvjárásban) váltja fel ebben az esetben is a főnévi igenevet a dėl + birtokos eset szerkezet, a részes esetet pedig a birtokos eset, például: A kemencéhez ilyen kell a kenyérsütéshez (79). Megkövetelik a tanítótól a gyerekek tanítását (203).

II. Az eszközhatározói esetragos és elöljárós szerkezetek

Régebben a litván nyelvben az eszközhatározói esetet elöljárószó nélkül fejezték ki. Manapság a litván nyelvjárásokban már nem ritka az su elöljárószóval álló eszközhatározói eset. Ez az újabb szerkezet különösen jellemző a Palatvijys környéki nyelvjárásokra, a žemaitokra és legközelebbi szomszédaikra⁵. A litván nyelvjárások többségében⁶ mindkét szerkezet párhuzamosan használatos. A litván nyelvjárások legdélibb részein, különösen a Belorusz SZSZK területén lévőkben, az eszközhatározói esetet kizárólag elöljárószó nélkül használják⁷. A szláv nyelvekre ma is jellemző az elöljárószó nélküli eszközhatározói szerkezet. A lett nyelvben ezzel ellentétben áll a helyzet, mivel ott magát az eszközhatározói esetet rendszerint csak elöljárószóval használják⁸.

⁵ Žr. E. Grinaveckienė, Mituvos upyno tarmė, p. 470; A. Jonait ytė, Saky-nos tarmė, p. 398, ir kt.

⁶ Plg. J. Senkus, Kai kurie ryškesnieji linksnių vartojimo atvejai pazanavykio kapsų tarmėje, MAD, A, t. 2(7), 1959, p. 185.

⁷ Žr. A. Vidugiris, Zietelos lietuvių tarmė, kand. disertacija, VVU Rankraščių skyrius 343, Vilnius, 1962, p. 427. J. Šukys, Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės, LKK, t. 3, Vilnius, 1960, p. 184.

⁸ A lett nyelvjárásokban az eszközhatározói eset (līdzekļa instrumentalis) többes számban elöljárószó nélkül is előfordul, például az Aizupės nyelvjárásban: Ait’gs čėp žirkļem, vö. A. Jankevics,

276

A leíró nyelvjárásokban jelenleg már a prepozícióval álló eszközhatározói eset van túlsúlyban. A prepozíciós szerkezetek meghonosodása teljesen egyértelmű a pontininki és az északnyugati puntininki nyelvjárásokban, de a nyugati puntininki terület déli részén is ezek dominálnak, például:

Kötéllel, dukurėm-féle „hálókkal”, háromágú szigonyokkal — mindennel ezt a halat fogják „kiirtani” (10). Az egyiknek buzogánnyal, a másiknak buzogánnyal! (11). Így mászok fel arra a lábacskára (26). Menjünk a lapos fenekű ladikkal (54). Szarvasmarhával sokkal kellemesebb utazni, mint azokkal a zörgős kerekekkel (54ᵃ). No, ne menjünk ladikkal, inkább kanállal (79). Nem vársz, egész nap késsel (80ᵃ). Még ki sem dugjuk az ujjunkat (112). Vágj le a botággal (139ᵃ). Akár ekével, akár géppel ment ki. Panėvežysben? Lóval szállították (204). Egy fülével nem hall (234). Húzd le a pókhálót egy ronggyal (268). Az élő égerfa vesszőit verjük a fejéhez (338). A házat fejszével építette (374).

A prepozíció nélküli eszközhatározói eset ritkán fordul elő a pontininki nyelvjárásokban és a nyugati puntininki terület északi részén. Az eszközhatározói esetet ebben a használatban gyakran jelző kíséri. Például:

Jokūbs ezüst sípján füttyentett (11). A katona hamarosan bottal kap majd a hátára (79). Egyszerű fogasboronával boronálunk (142). Fakerekű szekérrel utazott Rigába (173). Négy ekével járnak (203).

A prepozíció nélküli eszközhatározói eset gyakrabban fordul elő a nyugati puntininki terület déli részén, például:

Az egyik kezében tartja, a másikban a táskát (269). Fából készült ekékkel szántott, kőből készült fejszékkel vágott (302). Mezítláb kellett az ujjával a tó vizét megérintenie (338). Régebben sarlóval aratták a rozsot (374). Aztán a kést a hátába döfte (409).

Nem figyelhető meg, hogy a prepozíció megléte vagy hiánya az adott eszközhatározói eset szemantikájától függne. Például a Su dalgēm pjaudava, káltuvēs kūldava, su ārklēs ardava (80) mondatban minden következetesség nélkül szerepelnek különböző szerkezetek, noha mind a dalgis, ir kultuvas eszközt jelent.

A prepozíciós eszközhatározói szerkezetek a pontininkiek és a nyugati puntininkiek szomszédos nyelvjárásaiban is dominálnak.

III. Elöljárószós és elöljáró nélküli minőségi instrumentális szerkezetek

A litván nyelvben elöljáró nélkül csak olyan minőségi instrumentálist lehet használni, amelynek jelzője van (rendszerint egyeztetett jelző). Ha a minőségi instrumentálisnak nincs jelzője, az ilyen instrumentálist elöljáróval használják (Szakállas férfit láttam. Kendős nő érkezett).

A jelzővel rendelkező minőségi instrumentálisok azonban elöljáró nélkül inkább csak Litvánia északi részén használatosak⁹, délen pedig — többnyire a su elöljáróval¹⁰.

Az Aizupes nyelvjárásban („Latvijas PSR Zinātņu akadēmija, Valodas un literatūras institūta raksti” (a továbbiakban: „VLI raksti”), 6. köt., Rīga 1958, 311. o.), az irodalmi nyelvben azonban általában az ar elöljáróval használatos, vö. „Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika” (a továbbiakban: MLLVGr), II. köt., Sintakse, Rīga 1962, 296. o.

⁹ Lásd A. Jonaitytė, Šakynos tarmė, 397—400. o.

¹⁰ J. Senkus, Kai kurie ryškesnieji linksnių vartojimo atvejai pazanavykio kapsų tarmėje, MAD, A, 2(7). köt., 1959, 186. o.; J. Šukys, Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės, LKK, 3. köt., 184. o.; A. Vidugiris, Zietelos lietuvių tarmė, 427. o.

277

Sok nyelvjárásban párhuzamosan használatos¹¹. A lett nyelvben a minőségi instrumentálist (kvalitatīvais instrumentalis) leggyakrabban elöljáró nélkül használják¹². A mai orosz nyelvben csak elöljáróval használatos, a régi orosz nyelvemlékekben azonban itt nem volt elöljáró¹³.

A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban a minőségi instrumentálist — az eszközhatározói instrumentálistól eltérően — leggyakrabban elöljáró nélkül használják, például: Bū.va drūts užols kāur vi.dur (28). Kanā tās peļs medi.nēm krāu.nom? (54). I pelēd ir di.del galv (54). Žīles, kas jos, pagurkļēlem tōm geltōnom? (79). Uōbus tōks i.lgu snapù, kōjas takās un šalis (142). Givāte.s takōs pi.kos, rainōm nugarōm, margōm (172). Starķo „gandrą“ mēs vadī.nam starkś; aūkštom kōjom, jūdės sparnės (203). Dabař kaulīti. tokì nusipirki. didelēm ausīm (234). Žūri — dvi mergōtes žirnauji baltōm sukni̇tēm (l. p.) (409).

A leíró nyelvjárásokban a su elöljárós minőségi instrumentális szerkezet ritkábban használatos. E jelenségnek nem látszik semmiféle izoglosszája. Például: Nūg tō su neveik runk — Bagdonienė (9). Akėc — medi.ne su geležī.nės virbalės un dvi.dešim kolų¹⁴ (57). Bū.va čē viens žmogs su kreiv kōji (268). Mūsu kārve su baltōm kōjom; a kad su bāltu gālyv, ti lauku (269).

Úgy tűnik, a su elöljárós minőségi instrumentális valamivel gyakoribb a nyugati puntininkai szomszédságában, a pontininkai szomszédságában pedig szinte mindig csak az elöljáró nélküli minőségi instrumentálist használják.

IV. Az elöljárós szerkezetek behatolása a helyhatározói esetek használatába

A négy régi helyhatározói eset közül a leírt nyelvjárásokban kisebb-nagyobb mértékben kettő maradt fenn: az inessivus és az illativus. Az adessivus és az allativus – akárcsak az irodalmi nyelvben – már kihalt, és helyüket többnyire elöljárós szerkezetek vették át. Az inessivus és az illativus azonban itt sem szilárd már. Egyes helyeken (különösen Biržus környékén) használatuk keveredik, másutt pedig (különösen Pontininkuose) elöljárós szerkezetek váltják fel őket.

1. Inessivus

Az összes helyhatározói eset közül a jelen idejű belső helyet jelölő inessivus a legellenállóbb az elöljárós szerkezetek behatolásával szemben. Szinte minden nyugati puntininkai nyelvjárásban és a pontininkai terület déli részén a használata ugyanolyan, mint az irodalmi nyelvben. A pontininkai terület északi részén azonban (Vaškai, Joniškėlis...) és a szomszédos nyugati

¹¹Párhuzamos használata például a Mituvos vízgyűjtőjének nyelvjárásában is megfigyelhető (E. Grinaveckienė, Mituvos upyno tarmė, p. 447, 470).

¹²Vö. MLLV Gr., t. II, p. 259; M. Plūme, Raunas izloksne, „VLI raksti“, t. 3, 1954, p. 163, stb.

¹³ Žr. Т. П. Ломтев, Очерки по историческому синтаксису русского языка, М., 1956, p. 279.

¹⁴Ebben a mondatban két egyeztetetlen jelző szerepel: az egyik egy minőséget kifejező eszközhatározó a su elöljáróval, a második esetben pedig egy szlávos szerkezet helyettesítiaz ant + birtokos eset szerkezet. Ez akkor jellemző, ha az egyeztetetlen jelző része egy számnév, például: Armōniku unt aštūnū bōsu. (234). Pājamu karštuvus unt aštūnū a šešū geležī.nu peīlu (302).

278

A nyugati puntininkai nyelvjáráscsoport településein (Saločiai, Pasvalys...) a helyet jelölő inessivus helyett gyakran a terp (között) + birtokos eset¹⁵ elöljárós szerkezetet használják. Ez a szerkezet leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a szóban forgó dolog egy másik dolog belsejében lehet, mintegy körülvéve attól (füstben, edényben, erdőben, kertben, szalmában, vízben...), például:

Tarp žemės „a földben” duobė (54). Dve kaŕi bū.vam oštaiše „elrejtőztek” tarp šaũdų „a szalmában”, kãt negaĩmtu (54). A vašar, a žiem — nòrs mazgòkės tarp piẽna „a tejben” (54ᵃ). Terp tā sòda „abban a kertben” nāms (57). Paseklasik terp kū.bila „a kádban”, ar als už (79). Kõl ešekurin, žmonės terp dūmų „a füstben” e košedava (79). Tẽrp tā pãtẽs vãndene „ugyanabban a vízben” pavi.fon (79). Vėrd terp puoda „a fazékban” (80). Vaiks praũzdava terp gėldu „a teknőkben” (112). Piẽns terp uzboũ.ṅ.ka „a kis korsóban, kis korsóba” ipĩlts (112). Terp šaudìklas „a szövőszékben” yra tõkos skliũ.kes (141). Bù.va tarp tū mišku „azokban az erdőkben” kalnẽlis (170). Terp tas skìlas „abban a lyukban, abba a lyukba” įstatit(u)s skersiniũ.k(u)s gelãž.nis (202).

A terp (között) + birtokos eset szerkezet azonban a leírt területen soha nem helyettesíti a következőket:

a) az időt jelölő inessivust, például:

Nõ, jō mȯsėt dẽvenlō dẽsẽmtį „a kilencedik évtizedet megkezdve” (79). Dẽšimtuos (1910-siais) pagrįžo, venolęktos apsįžẽnjo (79). Nedẽlio „vasárnap” bù.va atvažẽvęs (79);

b) a városok és más települések neveinek inessivusát, például:

Pasvalī te māt dẽdžãus tõrgs būdava; Vaškùos te mōnīks tõrgs — mažs mestẽlis; Jonẽškėli ar mōnīks tõrgs (79);

c) a ház, épület belsejét jelölő inessivust, például:

A pitvarban lakik (80). Fordulj vissza (112). A kamra deszkái álltak (112);

d) az inessivus, amelyet megváltoztatva a jelentés is megváltozna, például:

Ar kle viẽto žmogs (79) (vö. — a ló helye között). Miẽže pašėti laukẽlos (79) (vö. — a parcellák között).

Általában, még azokban az esetekben is, amikor az egyik tárgy lehet a másik közepén, a leírt nyelvterületen ingadozások fordulnak elő, például:

Tàs võlks er įkẽšė tõ vúodego e tū.r terp ãketẽs, a jām ẽme e pri.sala ta vúodeg tõ aketẽ (79).

A terp (tarp) + birtokos eset szerkezet az inessivus helyett különösen jellemző a pontininkų szomszédaira, az északi pantininkųra. Általában az egész Mūša vízgyűjtő területén előfordul¹⁶. E szerkezet kialakulására talán bizonyos hatással lehetett a lett nyelv starp elöljárószava, amely nemcsak azt jelenti, hogy között, hanem azt is, hogy középen. A lett nyelvben azonban rendszerint csak ezt mondják: ūdens spaini ir paslēpu govi salmos.

¹⁵A litván nyelv egyes nyelvjárásaiban (a klaipėdai žemaitiai nyelvjárásában, lásd A. Laigonaitė, Vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, kandidátusi disszertáció, VVU kézirattár, 125. sz., Vilnius, 1956, 95—96. o.; a Mituvos vízgyűjtő területének nyelvjárásában, lásd B. Grinaveckienė, Mituvos upyno tarmė, 455. o.; valamint más nyelvjárásokban) az inessivus helyett a germán nyelvek hatására kialakult solecizmust, az į + tárgyesetet használják, illetve ez fordul elő.

¹⁶ Lásd A. Laigonaitė, Vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, 93—94. o.

279

Az inessivus bizonytalanságáról szólva meg kell jegyezni, hogy nemcsak az elöljárós szerkezeteket váltja fel, hanem Biržų környékén, ahol az inessivus használata összekeveredik az illativus használatával, az inessivus helyett az illativus is előfordul, például:

Egy kutya karán¹⁷ hullik (9). Volt egy kis ház az erdőben (11). Sokan megbetegedtek az egérfaluban (28). Az idő ma melegebb, mint a házban (57). Az uradalomban dolgoztunk (81).

2. Illatívusz

A belső helyviszonyt jelölő aktuális esetet, vagyis az illatívuszt a litván nyelvjárásokban az elöljárós szerkezetek jobban kiszorították, mint az inesszívuszt. Az illatívusz mint önálló eset a szamogitoknál, valamint a nyugati és középső aukštaitis nyelvjárásokban eltűnt¹⁸. Az illatívuszt helyettesítő elöljárós szerkezetek már a régi litván írásos emlékekben is előfordultak (különösen Mažvydasnál és Daukšasnál)¹⁹. Az illatívuszt legjobban a dzūkai és a keleti aukštaitis puntininkai őrizték meg. A hagyományos állítás, miszerint „az illatívusz széles körben használatos a keleti aukštaitis nyelvjárásokban”²⁰ pontosításra szorul, mivel a pontininkai és pantininkai nyelvjárásokban az illatívusz általában véve nem jellemző. Az illatívusz használatának izoglosszája éppen a nyugati puntininkai területen halad keresztül: az illatívusz Miežiškiaiban és Karsakiškyben még uralkodó, majd Barklainiaitól Šukioniai irányába keletre fordul, és nagyjából a nyugati puntininkai–rotininkai határ mentén húzódik. Így az illatívusz egyértelműen a nyugati puntininkai terület középső és déli részén uralkodik. Ezenkívül az egyes számú illatívusz alkalmanként még előfordul a nyugati puntininkai terület északi részén és a pontininkai terület keleti részén is. Például:

Brigadērs ain darbān (9). Tu džiok jām galvōn su dmur „kuju“ (57). Raik šešt tan krēslan ir láistis urvan (59). Žievis alun dēdava seniau (81). Paklūva trečōn rušīn (112). Aikim grīčōn no letōs (113). Malūnan mūšas važiuōt (141). Atain palōngēn e gied (169). Nešk stalan valgi (171). Bū.bas maišan pīla (172). Ataina kalvan kai kada (173). Vien bū.va mutekēs pacōn Ramigalen (203). Tik pūpi tukān palalan kip pukuos, minkštai (234). Bažničon baisē žmonīs nebēnu (234). Tan prislan rugis tan prislan kviečis kraumu (269). Nuvažiuojam į Raguvōn, į Panavižīn, į Miēškos, į Raguvēlen, į Truškūnos (269). Anīs nēja baudžavōn (339). (Ponai) lēbdava, medīn intli.pus, kukuōt, kalādēn dēdava (374). Išlaidē miškūn²¹ rešutaut (409).

A többes számú illatívusz meg nem rövidült posztpozíciókkal csak a nyugati puntininkai terület déli részén használatos, Raguvától kezdődően, bár Karsakiškyben és Narbutuose-ban is előfordul, például:

Pažiūri kešēnesnu—nebēnu (204). Kumōsnu paprašē. (204). Kvailis, leidū akisnu (269). Diōdu (su piesta) grudōsnu sudžuvī.ntuosnu (338). Drubī.nasin impilōsin, būdava, sū.pilam plū.nksn(u)s (338). Ait sveč.uōsin (339). Anū žūsis miežosin atsiūrē (374). Šukitēsin kokōsin

¹⁷ A nyugati puntininkai terület legészakibb részén az illatívusz szóvégi hangsúlya cirkumflex.

¹⁸ Žr. A. Laigonaitė, Vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, p. 111—112.

¹⁹ Ten pat, p. 112—113.

²⁰ Žr. J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, t. I, p. 642, 674.

²¹ A nyugati puntininkai terület déli részén, Raguvától kezdődően, az egyes számú illatívusz végződése -an>-un.

280

insipìlbė, válgidava (374). Elmegyek Taujenasunba (374). Elutazott a kérőhöz (408). Šu.vertė dobèsin (409). Mikor adsz savanyú uborkát! (446).

A fennmaradó leíró nyelvjárásokban, ahol az egyes számú illativus használatos vagy előfordul, a többes számú illativus elvesztette posztpozícióját, és alakja egybeesett a megrövidült többes számú inessivusszal, például:

Tėp ir ivìrta bù.ibos (10). Dvarùos raikė ait (28). Miškùos nuvažiuojam šámanu (81). Kur skùps „šykštus“ būdava, žemės każdava (pinigus) (170). Aš aišu Šaltenuos (173). Sakò, gal grudùos avižas prieš „gal subręs grūdai“ (234). Nuveinu krùmos į prikertų žabu (302). Láisk svečiùos (303). Norėja priveršti ponevalį kunigžios (374).

Az egyes és a többes számú illativus sem használatos az északi és délnyugati pontininkai nyelvjárásokban, valamint az északi pontininkaihoz csatlakozó nyugati puntininkai Saločiai nyelvjárásában sem. Itt csak az egyes számú illativus megkövült alakjai fordulnak elő: šalin, laukan, kieman, például: Aitėji jus šok laukan abuod tė melòje (79). Gal mosėt ožoje kor nebūt „kur nors“ kieman „kiemmeti“ (79). Egyébként ezen a területen az illativus helyett inessivust, leggyakrabban pedig névutós szerkezeteket használnak.

E terület nyugati peremén, akárcsak a szomszédos pantininkai nyelvjárásban, az i²² + tárgyeset szerkezetet használják, például:

Lenė a boltba (26). És ennivalóba kevesebb lisztet tesz (54). A tehén a vizet a tóba öntötte (79). Sokszor utaztunk Pasvalysba (79). Beköltözött a kisvárosba (111). Skù.bin vešt (len) i márko, i lin.marko (202). Elment a kocsmába (232).

A leíró nyelvjárások teljes többi területén az illativust leggyakrabban az ant + tárgyeset²³ szerkezet váltja fel. Különösen jellemző a pontininkai keleti részére és a nyugati puntininkai nyelvjárások északi vidékére²⁴. Például:

²²A megjelölt területtől eltekintve a leíró nyelvjárások nem ismerik az i névutót. A. Baranauskas szövegeiben azonban helyenként feljegyezték az ing névutót, például: „...lėp’a jăm lip’t ing šuln“... (Pūšalota par. (punktas 169), Litauische Mundarten, gesammelt von A. Baranowski, Band I: Texte aus dem Weberschen Nachlass herausgegeben von Dr. Franz Specht... Leipzig, 1920, p. 167). Elképzelhető, hogy az ing névutót régebben a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban is használták. Egyedi esetekben (inkább a nyugati puntininkai déli részén) még előfordul az in névutó is (igaz, inkább az irány kifejezésére), például: Vienus jòji in vienu pùši, kituos — in kitu (374). A leíró nyelvjárásoktól nyugatra és délre fekvő valamennyi litván nyelvjárásban az illativust helyettesítő szerkezetben rendszerint az į névutót használják (A. Jonait ytė, Šakynos tarmė, p. 368; E. Grinaveckienė, Mituvos upyno tarmė, p. 456; J. Senkus, Prielinksnių vartojimas bei svarbesniosios jų reikšmės kapsų ir zanavykų tarmėse, MAD, A. t. 1(8), 1960, p. 133, és mások).

²³Bizonyos gyülekezést jelentő főnevekkel a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban nem az ant + tárgyeset, hanem az ant + birtokos eset szerkezetet használják, például: Geráu būtum nòėjs ant kìna (54ᵃ). Atañ kviešt tá karalòs unt bálos (58). Ontañu.ks ešvažòles on kúr.su (111). Aiš on sošerenkìma (140ᵃ). Tò mérgo tik i težl.na un šòku.. unt vakarėlų lėški (234). Vaziùosme un turgos (234). Išòja unt atlaidų (302). (Un kermošos — 234). Pádave un teis.ma (303). Hasonló esetekben ez a szerkezet más litván nyelvjárásokban is előfordul (lásd A. Jonait ytė, Šakynos tarmė, p. 362, és mások). Feltehetőleg a szláv nyelvek hatására alakult ki.

²⁴Ott, ahol az illativus még igen gyakori (különösen a nyugati puntininkai déli részén), az ant + tárgyeset szerkezet inkább irányt fejez ki. Irányt fejez ki számos más keleti

281

Én Rigába, talán gyalog vittek (9). No, hogy kerültél Bauškába — mikor érkeztél oda? (55). Most a nagyapa és a nagymama elhatározta, hogy felmászik a tetőre (56). Menjünk Tātlibba, rákot fogni (57). A nővér férjhez ment Lettországba (79). Menj a fűrésztelepre, nézd meg a fűrészárut (79). Még Panevėžysbe is el akart menni (111). Szórd a pelyvát a kerítésre (112). A klubban kulturális ház van (140ᵃ). Nem kellene hajnalban adni? (169). Kórházba küldték, Vilniusba is (232). Mind elszaladtak minden irányba (338). Még hozzáteszek valamit a kukoricához (409).

A prepozíciós szerkezetek mellett a leírt nyelvjárások szinte teljes területén az illativus helyett az inessivust is használják. A pontininkusoknál és a nyugati puntininkusok nagyobb részénél ez a használat mindazonáltal nemigen jellemző, de a nyugati puntininkusok északi részén (Biržai környékén) az inessivust az illativus helyett nagyon gyakran használják. Például:

Aš su juo buvau nuvažiavusi (10). Šmaukšt, te raganuokštę. Tam prie kelio (10). Reikia stoti armijon (26). Kodėl tu neateini pas mane su savo vakaru? (54). Vaikas pagalvojo ir išbėgo tų adatų šieno (56). Valgė, valgė ir vėl pupomis murkdėsi pastalėje (56). Gaidžiukas įlipo į rešetę (57). Nedėliomis suvedavome pulką (57). Sėdo vežiman ir parvažiavo namo (59). O jis eina tokioje kaip gryčioje! (79). Neįlįsk akėčion (81). Seniau labai mėgdavo peršlapęs važiuoti (111ᵃ). Tame darže suvaro galvą (112). Bažnyčion eidavo basomis (169). Eik, Dūmo, Ramygale, ožkų ganyti (203). Tėtė mano dar eidavo baužavoti (338). Kurėnai išėjo (409).

Biržai környékén még olyan esetek is előfordulnak, amikor a jelzett szó inessivusban áll, a jelző pedig illativusban, vagy fordítva, például:

A kis gyíkocska hamar felmászott oda, felkapaszkodott a csúcsra, és leült (10). A tejet langyos vízzel keveri (81). A fehér beleesett ebbe a holmiba (172). A másik végére rakd össze (203).

A helyhatározói esetek keveredése magának a litván nyelvnek a jelensége. Különösen erőteljesen mutatkozik meg a nyugati aukštaitiai nyelvjárásokban. Ennek legfontosabb oka az illativus mint eset eltűnése. A leírt nyelvjárásokban azonban ezt a keveredést, különösen az inessivusnak az illativus helyén való elterjedését, valószínűleg a lett nyelv közelsége is elősegítette, mivel a lettben meglehetősen gyakran azonosan mondják: dzīvōju mežā ’az erdőben lakom’ és gāju mežā ’az erdőbe mentem’, sēž istabā ’a szobában ül’ és iet istabā ’a szobába megy’ stb.²⁶ Ezt az a tény is megerősíti, hogy az említett keveredés a leírt nyelvjárások északi részén, vagyis Palatvijében a legerősebb. Itt egyáltalán nem tesznek különbséget az aik grīčo ’a házba megy’ és sēdž grīčo ’a házban ül’, az ain namė ’a házba megy’ és a būst namė ’a házban van’ között (10). Kétségtelen, hogy a lett nyelv hatására keletkeztek a pontininkusok és a nyugati puntininkusok északi nyelvjárásában az olyan kifejezések, mint például: láist vālo ’elengedni’ (10) (lett láist vaļā);

Litvánia nyelvjárásaiban (az ant helyett in is állhat), vö. K. Morkūnas, Rytų aukštaičių pietinė tarmė, kand. disertacija, VVU Rankraščių skyrius 322, Vilnius, 1961, p. 359; J. Kardelytė, Linkmenų tarmė, kand. disertacija, VVU Rankraščių skyrius 295, Vilnius, 1961, p. 296, és mások.

²⁵Néhány (különösen pontininkus) nyelvjárási pontban a többes számú inessivus az összevont többes számú illativustól az s lágyságában különbözik.

²⁶Leggyakrabban olyan esetekről van szó, amikor azt jelölik, hogy valaki belép abba a helybe, ahová tart (MLLVGr, t. II, p. 341). Ha azonban azt jelölik, hogy merre történik valami, vagyis az irányt, a lett nyelvben rendszerint az uz + tárgyeset prepozíciós szerkezetet használják, például: Lai pasaule allaž tiekos uz augšu (uo.).

282

a földre le „leszállni” (10) (lettül a földre lépni); kifelé „kimenni” (10) (lettül kimenni). Hasonló lettizmusok köztársaságunk egész határvidékén előfordulnak, még ott is, ahol az illativust mint esetet nem használják (a közép- és nyugat-aukštaitis, valamint a žemaitis nyelvjárások északi részein²⁷).

Következtetések

A pontininkai és nyugati puntininkai nyelvjárásokban a névutós szerkezetek térnyerése meglehetősen szembetűnő. Egyes esetekben elterjedésük izoglosszákat eredményez (például az illatívusz helyett álló névutós szerkezetek), de legtöbbször csak a névutós és névutó nélküli szerkezetek párhuzamos használatáról, illetve egyikük túlsúlyáról beszélhetünk. A pontininkai és nyugati puntininkai nyelvjárások határával, amelyet a szókezdő hangsúlyos ám, án diftongusok monoftongizációja alapján határoztak meg, egyetlen markánsabb, az eseteket felváltó névutós szerkezetek izoglosszája sem esik egybe. A szintaktikai jelenségek azonban alátámasztanak egyes fonetikai jelenségek izoglosszáit, illetve az újabb keletű fonetikai jelenségek általános terjedési irányait. Az illatívuszt kiszorító névutós szerkezetek intenzív meghonosodásának határa lényegében egybeesik az intenzív hangsúly-visszahúzódás feltételes visszahúzódássá válásának izoglosszájával (a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra)²⁸. Az illatívusz és az inesszívusz használatának intenzív keveredése teljesen egybeesik a biržai nyelvjárásra jellemző, rövid végződésről hosszú és rövid tőre történő következetes hangsúly-visszahúzódással²⁹. A Mūša vízgyűjtőjének peremén beszélt saločiai nyelvjárás, bár a puntininkai nyelvjárásokhoz tartozik, fonetikai sajátosságainak többségével a pontininkaiakhoz áll közel³⁰; az e tanulmányban említett szintaktikai sajátosságok tekintetében is az utóbbiakhoz közelít.

A leírt nyelvjárásokban szinte valamennyi újabb keletű (jelen esetben névutós) szerkezet északról (északnyugatról) dél (délnyugat) felé terjed, főként a Mūša vízgyűjtőjéből. Mint bizonyítást nyert, ebben az irányban terjedt a leírt nyelvjárásokra jellemző hangsúly-visszahúzódás és az ahhoz kapcsolódó szóvégi rövidülés is³¹. Elképzelhető, hogy e jelenségek között szabályszerű összefüggés van. Amint a szóvégi rövid magánhangzók eltűntek vagy redukálódtak, a hosszúak megrövidültek, a diftongusok pedig monoftongizálódtak, a nyugati puntininkaiak, különösen pedig a pontininkaiak egyes eseteinek végződései egybeestek, és a névutó nélküli esetek a mondatokban már nem voltak eléggé egyértelműek. Következésképpen a névutós szerkezetek megjelenését és megerősödését nagyrészt a pontosabb szintaktikai megkülönböztetés igénye idézhette elő.

²⁷ A. Jonaitytė, A šakynai nyelvjárás, 351—352. o. stb.

²⁸ Lásd J. Šukys „A keleti aukštaitis pontininkai és nyugati puntininkai nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai” című cikkéhez mellékelt térképeket (LKK, 5. köt., 1962, 182. o.).

²⁹ Ugyanott.

³⁰ Ugyanott, 175—183. o.

³¹ V. Grinaveckis, A végződések rövidülése a litván nyelv nyelvjárásaiban, „A Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet tudományos munkái”, 8. köt., Vilnius, 1959, 97—104. o.

283

A pontininkų és a nyugati puntininkų nyelvjárások³² pontjainak jegyzéke³³

A pont száma | A pont neve | Körzet | Járás

9 | Kuldūnai | Suosto | Biržų 10 | Nemunėlio Radviliškis | N. Radviliškio | „ 11 | Totorkalnis | Tabokinės | „ 26 | Nemajūnai | Nemajūnų | Pasvalio 27 | Užusiliai | Užusilių | Biržų 28 | Šleideriškis | Šleideriškio | „ 54 | Nairiai | Vaškų | Pasvalio 54a | Vaškai | „ | „ 55 | Saločiai | Saločių | Pasvalio 56 | Smilgiai | Smilgių | Biržų 57 | Pabiržė | Pabiržės | „ 58 | Juodžioniai | Parovėjos | „ 59 | Obelaukiai | Obelaukių | „ 79 | Kriaušiškiai | Gružių | Pasvalio 80 | Puodžiai | Puodžių | „ 80a | Manikūnai | Manikūnų | „ 81 | Dauknūnai | Krinčino | „ 82a—83a | Geidžiūnai | Geidžiūnų | Biržų 110 | Gailioniai | Svobiškio | Pakruojo 111 | Joniškėlis | Joniškėlio | Pasvalio 111a | Gustonys | „ | „ 112 | Pasvalys | Pasvalio | „ 113 | Šukionys | Jasiuliškių | Biržų 113a | Lebeniškiai | Lebeniškių | Biržų 114 | Gataučiai | Vabalninko | „ 139 | Dikonys | Dičiūnų | Panevėžio 140 | Jurgėnai | Jurgėnų | Pasvalio 140a | Švilpiškiai | Pampėnų | „ 141 | Barklainiai | Daujėnų | „ 142 | Mockūnai | Vabalninko | Biržų 169 | Medikoniai | Skaistgirių | Panevėžio 170 | Sereikonai | Pampėnų | Pasvalio 171 | Stumbriškis | Sodelių | Panevėžio 172 | Darsiškiai | Antašavos | Kupiškio 173 | Šalteniai | Palėvenės | „ 202 | Spirakiai | Berčiūnų | Panevėžio 203 | Piniava | Piniavos | „ 204 | Karsakiškis | Karsakiškio | „ 232 | Naujamiestis | Naujamiesčio | „ 233 | Pažagieniai | Pažagienių | „ 234 | Miežiškiai | Miežiškių | „ 268 | Dūdony s | Uliūnų | „ 269 | Narbutai | Narbutų | „ 302 | Raguva | Raguvos | „ 303 | Alukėnai | Traupio | Anykščių 338 | Alanta | Šilų | Ramygalos

³² A pontininkų és a nyugati puntininkų nyelvjárásokat 1954—1961-ben vizsgálták. Az összegyűjtött anyag a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben található.

³³ A körzetek és járások megnevezései az 1962. évi közigazgatási beosztás szerint szerepelnek.

284

Tęsinys

A pont száma | A pont neve | Körzet | Járás 339 | Radžiūnai | Balelių | Kavarsko 373 | Meilūnai | Meilūnų | Ukmergės 374 | Taujėnai | Taujėnų | Kavarsko 408 | Bielazariškiai | Siesikų | Ukmergės 409 | Kunigiškiai | Kurėnų | Ukmergės 446 | Jakutiškiai | Atkočių | „“

A pontininkų és a nyugati puntininkų nyelvjárásokban előforduló elöljárós szerkezetek behatolásának fontosabb esetei

Й. ШУКИС

Összefoglalás

A cikk néhány olyan elöljárós szerkezetet tárgyal, amelyek mellett a keleti aukštaitok pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásaiban a megfelelő jelentésekben elöljáró nélküli esetek is használatosak. Így például a vizsgált nyelvjárások déli részén jól megőrződött a rendeltetést kifejező dativus, például: Pīrmalak(v)s (grādus) páškir(i) sėklę abu dūonę, ūntralak(v)s—givulām; északon viszont ebben az esetben gyakrabban használatos a dėl elöljárós szerkezet birtokos esettel, például: Pali.k bū.lbu del sėklos. Ezekben a nyelvjárásokban az eszközhatározói instrumentalist sokkal gyakrabban használják a su elöljáróval, például: Nò, nejomk sę rọnk’i, válgok sę šaukšt, de elöljáró nélkül is előfordul, például: Sėnai pjautuvais rugis nupjāudava. A kísérő jelentésű instrumentalis ezzel szemben a vizsgált nyelvjárásokban leggyakrabban elöljáró nélkül fordul elő, például: Bū.va drūts ūžols kāur vi.dūr, de a su elöljáróval is előfordul, például: Mūsu kārve su baltōm kōjom. Az ősi helyhatározói eseteket — az adessivust és az allativust — már teljesen felváltották a különféle elöljárós szerkezetek. A vizsgált nyelvjárások területén az illativus eltűnésének izoglosszája is áthalad. A pontininkai nyelvjárások területének nagyobb részén, akárcsak Litvánia déli és nyugati nyelvjárásainak többségében, az illativus kikerült a használatból (csupán a megkövült šalin, laukan, kieman alakok maradtak fenn, amelyek határozószókká váltak). Az illativust a į elöljárós, tárgyesetű szerkezetek helyettesítik, például: Isikāla į mistėl givėn, vagy az ant elöljáró tárgyesettel, például: Kišk ont āketė vīdėgo. Az illativus a nyugati puntininkai középső és déli részén még igen gyakori, például: Bažnīčon baise žmōni.s nebėrū. Nuvāžiujam į Ragu.von, į Panavižīn, į Miėškos, į Ragu.vėlen, į Truškūnos. Šuklėsim kokōsin insipīly, vālgidava. Még a legellenállóbb helyhatározói eset, az inessivus is a

285

a Mūša folyó vízgyűjtő területén (főként a pontininkai nyelvjárások északi részén) bizonyos esetekben a terp (tarp) elöljárós, birtokos esetű szerkezet váltja fel, például: Vērd terp pьoda.

A vizsgált nyelvjárásokban az elöljárós szerkezetek — a hangsúly hátravonásához hasonlóan — főként északról (északnyugatról) dél (délkelet) felé terjednek. Az intenzív hangsúlyhátravonás (különösen a Mūša folyó vízgyűjtő területén) a szóvégek megrövidüléséhez vezetett (a rövid magánhangzók kiestek, a hosszúak megrövidültek, a diftongusok monoftongizálódtak), ezért a mondatokban sok elöljáró nélküli eset jelentése kevésbé vált egyértelművé. Az elöljárós szerkezetek megjelenésének és megerősödésének egyik fő oka nyilvánvalóan a pontosabb szintaktikai elkülönítés igénye volt.