Prielinksninių konstrukcijų skverbimosi svarbesnieji atvejai pontininkų ir vakarinių puntininkų tarmėse

A TFEYTSUS VL Ų K-ALBOTYROS. K L AU S TM A L. VI LIE TU (VE O: S. "TSR M. OK. S LU A KiA DEM LTA A prepozíciós szerkezetek behatolásának fontosabb esetei a pontininki és a nyugati puntininki nyelvjárásokban! J. ŠUKYS A litván nyelv viszonylag sokféle jelentésű esetet őrzött meg, de az indoeurópai nyelvek analitizálódásának általános folyamata a litván nyelvet sem kerülte el: egyes jelentésű esetek helyett kezdenek meghonosodni, illetve már meg is honosodtak a prepozíciós szerkezetek. Közülük a pontininki és a nyugati puntininki nyelvjárásokban? elsősorban a rendeltetést kifejező részes esetet, az eszközhatározói és a minőségjelölő eszközhatározói esetet felváltó prepozíciós szerkezeteket, valamint az illativusi eseteket ir kiszorító prepozíciós szerkezeteket kell megemlíteni. I. Elöljárószós és ir elöljáró nélküli rendeltetési részes szerkezetek. A rendeltetési részes eset be elöljárója? megőrződött a nyugati Puntininkai-nyelvjárásokban, különösen a į délebbi o területeken, valamint előfordul a déli Pontininkai-nyelvjárásokban is, például: : Sį te mįlte bus duone (10)*. Šitą žemę lei paliek pūdim (56). Gyerekek, ne kiabáljatok mind #H.riw., hagyjátok a magokat (58). Žėlu pardėšo paršū.kem (112). Vedd ki a csavart, nekem arra lesz szükségem (173). A Pifmalak(v)s (gabonát) pdskir(i) magnak írt disszertáció, „A pontininki nyugati puntininki nyelvjárás- ! Iš ok szintaktikai sajátosságir ai“. ? Ezekről a nyelvjárásokról bővebben lásd: J. Šukys, A keleti aukštaitiszi pontininki ir nyugati puntininki nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai, „A litván nyelvészet kérdései“ (a továbbiakban — LKK), t. 5, Vilnius, 1962, p. 175—183, o valamint a cikkhez mellékelt to térképeket. * A részeltetés kifejezésére szolgáló részes eset láthatólag inkább a déli Litvánia nyelvjárásaira jellemző (lásd E. Grinaveckienė, A Mituvos vízgyűjtő területének nyelvjárása, kand. disszertáció, VVU Kézirattári Osztály 152, Vilnius, 1955, p. 443; J. Senkus, Néhány jellegzetesebb eset a pazanavykisi kapsz nyelvjárásban a névszóragok használatára, „A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái", A sorozat (a továbbiakban — MAD, A), t. 2(7), 1959, p. 182, ir és mások. ). Litvánia északi részén ebben az esetben gyakrabban használják a dėl + birtokos eset + szerkezetet (lásd: A. Jonaitytė, Šakynasi nyelvjárás, kandidátusi disszertáció, VVU Kéziratok Osztálya, Vilnius, 1962, p. 367, ir és mások. ). * A számjegyek azokat a pontokat jelölik, amelyek hálózatát a ir Litván Nyelv Irodalmi Intézete a „Litván nyelvatlasz” céljára állította össze. A lokalizációt illetően lásd: a cikk végéhez csatolt a ir „Pontininkų vakarinių puntininkų tarmių punktų o sąrašą”, valamint a korábban említett Šukis-cikkhez csatolt térképeket J. aby dione, uitralak(v)s (LKK, t. 5, 1962, p. 182). 275 —givuldm (202). Nuveik, Léwon, padibk karvė ir avéle (234). Dabaf i reiki lets —bu.lbém, darZévém (269). A pontininkų nagyobb részén a ir nyugati puntininkų északi területein a rendeltetéses dativust gyakrabban a dėl + genitivus + szerkezet helyettesíti, pl. : Pali.k bū.lbu del sėklos (11). Telū.ks eZind vl.so pieno, nepaliek ne del vaika (54%). Labjdus ki.ldavam kūls del stégu (79). Áztasd be Zi.riu dėl šū.pinia ridene (110). AvoZu duod dėl drkla ta (112). Mésla del ir ruiikulu del ir kukurizu (140). Sdu susi.verp dėl apsavioma, dėl piFstiau (170). Burdks a aš givuli miatt javítja (203). A dėl + birtokos eset + szerkezet a leíró nyelvjárásokban alkalmanként ott fordul elő, ir ahol a köznyelvben a rendeltetést, ar célt kifejező főnévi igenév áll, amely történetileg tekintve szintén más, mint a részes eset. A főnévi igenév helyett ne itt a dėl prepozícióval álló, az igéből képzett főnév birtokos esete használatos, például: : iš su | Kalakū.te del perėjima pasęliek (54). Jauj del džovi.nim akloji.ms a, del koli.ma (79). Laike del paseforéjema (79). A dėl + birtokos eset + szerkezetet azonban általában nem használják abban az esetben, amikor a rendeltetést kifejező főnévi igenév mellett van ir tą az infinitivust pontosító (a rendeltetést is meghatározó) részes eset, pl. : Kišis grūdam pili (54). Tas stdrs (fejsze) gl.fo mėdžam kirsti gérs (57). Kor tas šnūrs apinem preri.§i? (79). Dive žėmes burékem pasisodi.- ni (112). Uuiis pelanam, Zari.jom suZeFi (203). Csak időnként (gyakrabban Pontininkuose) ir ebben az esetben a főnévi igenév helyét a dėl elöljárószós szerkezet + veszi át, a o naudininkas-t — kilmininkas, például. : Pėč korėn idk del duonos kepi.ma (79). Jie reikalėva td mokitoj dėl vaiku mvki.nima (203). II. Elöljárószós és ir elöljáró nélküli eszközhatározói įnagininkas-szerkezetek Régebben a litván nyelvben az eszközhatározói įnagininkast elöljárószóval be fejezték ki. Jelenleg a litván nyelvjárásokban már nem ritka, hogy az eszközhatározói įnagininkasu st a su elöljárószóval használják. Különösen az ši újabb szerkezet jellemző a palatvijai nyelvjárásokra, a žemaičiai ir jų legközelebbi szomszédaira- ®. A litván nyelv számos nyelvjárásában® mindkét szerkezet párhuzamosan használatos. A litván nyelv legdélibb nyelvjárásaiban, különösen a Belarusz TSZK területén, az eszközhatározói eszközhatározó csak elöljárószó be mellett használatos". A szláv nyelvekre ir jelenleg is jellemző az eszközhatározó elöljáró nélküli szerkezete. A lett nyelvben ellenkezőleg, mivel ott magát az — eszközhatározót általában csak elöljárószóval használják“. su 5 Lásd E. Grinaveckienė, a Mituvos vízgyűjtő területének nyelvjárása, p. 470; A. Jonaitytė, a Šakyna nyelvjárása, p. 398, ir stb. 6 Vö. Senkus, J. Néhány feltűnőbb eset a ragok használatában a pazanavykiói kapsz nyelvjárásban, MAD; A, t. 2(7), 1959, p. 185. : 7 Lásd A. Vidugiris, a Zietela környéki litvánok nyelvjárása, kandidátusi disszertáció, VVU Kéziratok osztálya 343, Vilnius, 1962, p. 427. J. Šukys, Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės, LKK, t. 3, Vilnius, 1960, p. 184. rion] 8 A lett nyelvjárásokban az eszközhatározói eset (lidzekla instrumentalis) többes számban elöljáróval ir be fordul elő, pl. Az Aizupei nyelvjárásban Ait“s cérp 3ifklgmplg. A. Jankevics, 276 A leíró nyelvjárásokban jelenleg már az eszközhatározó és az elöljárószóval álló eszközök vannak su túlsúlyban. Az elöljárós szerkezetek meggyökeresedése teljesen egyértelmű a pontininkai ir északnyugati puntininkai nyelvjárásokban, azonban a nyugati puntininkaiak déli részén is ir ezek uralkodnak, pl.: vdrZom, dukurdm Su su „hálókkal“, su tri.bridžėm, — -visdp th žū.vi. naivoj „pusztítja“ (10). Vendm — su bizitn, untrdm— su bizin! (11). Kapcsold so be a csatlakozót (26). Fogd meg su a lapos kart (54). So Régen nagyon kényelmesen utaztunk, so nem úgy, mint ezek a mostani rozoga járművek (54%). Ne, ne fogd meg so a kart, piszkos so (19). Ne fulladj meg, so vágj kenyeret (80%). Su Húzd a fülkéhez két (112). Üsd meg bottal (139%). Akár traktorral, akár autóval elutazott. Panéve%- in? (204). Su poné susijuosé (232). Su v ienv ails i "negirdži (234). Nubraiik vordtinkli so $luot (268). Givulė su alksnini viti mii negdlemy (338). Trobus pastatidava su kirvi (374). Priemonės įnagininkas be prielinksnio Pontininkuose ir vakarinių puntininky šiaurėje pasitaiko retai. Prie jnagininko šiuo atveju gana dažnai esti paZyminys. Pl. : Jokitbs pasvilp sidabrin švilpėl (11). No kareive tuoj gduš pdlk „pagaliu“ nugaré (79). Akéjam paprastém akečėm (142). Medi.fais rdtais Rigon nuvabdodava (173). Vazinéja kétvert arklu (203). A hangszereset elöljáró nélkül gyakrabban használják a nyugati pontininkai déli részén, pl. : Vieno rufikv turi, kitd —tašė (269). A kőből készült ekével szántottak, a kőből készült cséphadaróval csépeltek (302). A gyűrűsujjról a köröm leszakadt (338). A régi sarlóval learatták a rozsot (374). Azzal a késsel leborotválta (409). Nem figyelhető meg, hogy az elöljárószó jelenléte vagy hiánya a szóban forgó eszközhatározó szemantikájától függne. Például a Su dalgėm pjdudava, kū.ltuves kūldava, su arklęs drdava (80) mondatban mindenféle következetesség nélkül különböző szerkezeteket használtak, noha mind a kasza, mind a cséplőfa eszközt jelent. A prepozíciós eszközhatározói szerkezetek a szomszédos nyelvjárásokban, a pontyininkusok és a nyugati puntininkusok körében is túlsúlyban vannak. III. A névutós és névutó nélküli minőségjelzős eszközhatározós szerkezetek A litván nyelvben névutó nélkül csak olyan minőségjelzős eszközhatározó használható, amelyhez jelző (rendszerint — egyeztetett jelző) kapcsolódik. Ha a minőségjelzős eszközhatározónak nincs jelzője, az ilyen eszközhatározót névutóval használják (Mačiau vyrą su barzda. Atėjo moteris su skarele). . A jelzővel rendelkező minőségjelzős eszközhatározókat azonban névutó nélkül inkább csak Litvánia északi részén használják’, délen pedig — többnyire a s u? névutóval. *?, Aizupes izklosne, „Latvijas PSR Zinatpu akademija, Valodas un literaturas instituta raksti“ (a továbbiakban —„VLI raksti“), 6. köt., Riga 1958, 311. o.), a standard nyelvben azonban rendszerint névutóval használják, vö. „Mūsdienu latviešu literaras valodas gramatika“ (a továbbiakban — MLLVGr), II. köt., Sintakse, Riga 1962, 296. o. 2? Lásd: A. Jonaitytė, Šakynos tarmė, 397—400. o. 10 J. Senkus, Kai kurie ryškesnieji linksnių vartojimo atvejai Pažaiavykiė kapsų tarmėje, MAD, A, 2(7). köt., 1959, 186. o.; J. Šukys, Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės, LKK, 3. köt., 184. o.; A. Vidugiris, Zietelos lietuvių tarmė, 427. o. 277 Számos nyelvjárásban párhuzamosan használják“ . A lett nyelvben a minőségi eszközhatározót (kvalitativais instrumentalis) leggyakrabban elöljáró nélkül használják- !?. A mai orosz nyelvben csak elöljáróval használatos, a régi orosz nyelvű írásokban azonban. itt nem volt elöljáró", A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban a minőségi eszközhatározót a módhatározói eszközhatározótól eltérően leggyakrabban elöljáró nélkül használják, pl. : Bū.va drilts ūžols kdur vi.dur (28). Kand tas peils medi.nėm kraūnom? (54). I peltd ir di.del galv (54). Žiles, kas jos, pagurklšlem tém geltėnom? (79). Ubdus tdks i. Igv snapd, kėja.s takds un šalis (142). Givite.s szürke, esőmosta, tarkdém (172). A starkó „gandrát“ mi stairksnak nevezzük; magas kdjom, fekete spaFnes (203). Dabai csontosak. tok vásárolj. nagy fülek (234). Ziiri —avi lányok Zirnduji fehér ruhácskákban (I. p.) (409). A minőségi birtokos esetű szerkezetet a su elöljárószóval a leíró nyelvjárásokban ritkábban használják. Ennek a jelenségnek semmiféle „izoglosszája” nem látható. Például: : Nug tė su neveik runk ——Bagdoniene (9). Akėč —medi.ne su geleži.nės virbalės un dvi.dešim kolu (57). Bi.va de viens Zmdgs su kreiv kėji (268). A mi tehenünk fehér lábú; ha pedig fehér szőrű, akkor a mezőn van (269). Úgy tűnik, hogy a minőségi eszközhatározó elöljárószóval gyakoribb a nyugati puntininkai szomszédai körében, míg a pontininkai szomszédai körében szinte mindig csak a minőségi eszközhatározót használják elöljárószó nélkül. IV. A névutós szerkezetek behatolása a helyhatározói esetek használatába. A négy régi helyhatározói eset közül a leíró nyelvjárásokban többé-kevésbé kettő maradt fenn: az inessivus és az illativus. Az adessivus és az allativus, akárcsak a köznyelvben, már kihaltak, és többnyire névutós szerkezetek váltották fel őket. Az inessivus és az illativus azonban itt sem szilárd már. Egyes helyeken (különösen Biržai környékén) használatuk keveredik, máshol pedig (különösen a pontininkai nyelvjárásban) névutós szerkezetek váltják fel őket. I. Inessivus. A névutós szerkezetek behatolásával szemben valamennyi helyhatározói eset közül a jelen idejű belső helyhatározói eset, vagyis az inessivus a legellenállóbb. Szinte az összes nyugati puntininkaiban és a pontininkai nyelvjárás déli részén használata ugyanolyan, mint a köznyelvben. A pontininkai nyelvjárás északi részén azonban (Vaškai, Joniškėlis- ...) és a szomszédos nyugati 1 Párhuzamosan használatos például a Mituvos vízgyűjtő területének nyelvjárásában (E. Grinaveckie: nė, Mituvos upyno tarmė, p. 447, 470). 12 Zr. MLLV Gr., II. köt., 259. o.; M. Plime, Raunas izloksne, „VLI raksti“, 3. köt., 1954, 163. o. és mások. 8: Lásd... T. TL AoMTeEB, Ovwepxa no MCTOPHYECKOMY CHHTAKCHCY pyccKoro siabika, M., 1956, 279. o. 4 Ebben a mondatban két egyeztethetetlen jelző van: az egyik a su elöljáróval álló minőségi instrumentalisi eset, a második esetben ezt az ant + genitivusi szerkezet váltja fel. Ez akkor jellemző, amikor az egyeztethetetlen jelző összetételébe számnév is bekerül, pl. Armodniko vnt aštonū bēsu. (234). Pėjamo karštuvus unt aštujiū a šeši gelaži.niu peilu (302). 278 A puntininkai pontjain (Saločiai, Pasvalys...) a helyet jelölő inessivus helyett nem ritkán a terp (tarp) + genitivus elöljárós szerkezetet használják. Ez a szerkezet leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a megnevezett dolog egy másik dolog közepén lehet, mintha egy másik dolog körülvenné (füstben, edényben, erdőkben, kertben, szalmában, vízben...), pl. : A föld „földben” gödrében (54). Dve kar? bū. vam oštaisė „elrejtve“ a § a ūdu,Siauduose*, kat neaiomtu (54). Nyáron és télen — bár a mazgokes a tej „tejben“ között (54%). Terp td sdda „abban a kertben“ ndms (57). Paseklaustk terp kū.bila „a dézsában“, ar als ūž (79). Kol esekurin, žmdnės terp ditmu „dūmuose“ ę kdsedava (79). TeFp td patés vindene „tame pačiame vandenyje“ pavi. Fon (79). Vėrd terp puoda „puode“ (80). Vaiks praiizdava ter p gėldu „geldose“ (112). Piens terp uzbonū. ka,asotélyje, į ąsotėlį“ ipi.lts (112). Terp Šaudiklas „šaudyklėje“ ira tdkos skilū.kes (141). Biva tarp ti mišku „tuose miškuose“ kalnéls (170). Terp tas skilas „toje skylėje, į tą skylę“ istatit(v)s skersinū.k- (v)s gelaZinis (202). Tačiau konstrukcija ferp (tarp) + kilmininkas apraSomajame plote niekad nepakeičia: laiko inesyvo, pvz. : a) Nė, jo moséi devents desemti devintą dešimtį pradėjęs“ (79). D eSimtuos (1910-siais) pargrižo, venuolęektos apsižėnijo (19). Nedėlo „Ssekmadienį“ biū.va atvaždvės (79); b) miestų ir kitų vietovių vardų inesyvo, pvz. : Pasvali te mat dedždus torgs būdava; V aškuos te moiiks tofgs —mdžs mestéls; Joneškėal ar monks torgs (79); -€) trobos, pastato vidų žyminčio inesyvo, pvz. : Givėna pirti (80). Gri éo nedū.lkinkit (112). Kamdro tos gi.rnos stovédava (112); | į d) inesyvo, „Kurį pakeitus, pasikeistų reikšmė, pvz. Arkle vieto Zmdgs (79) (plg. —tarp arklio vietos). Az árpa elvetésére várt a mezőcskék között (79) (vö. — a mezők között). Általában, még azokban az esetekben is, amikor az egyik tárgy a másik közepén lehet, a leíró területen ingadozások fordulnak elő, pl. Tas Volks er „ikęše td wiodego ę iF terp dketés, a jim ėme ¢ prisala ta wiodeg td aketé (79). : A terp (tarp) + birtokos eset szerkezet az inessivus helyett különösen jellemző a pontininkaiak szomszédaira, az északi pantininkaiakra. Általában az egész Mūša folyó vízgyűjtő területén előfordul- .'® E szerkezet kialakulására bizonyos hatással talán lehetett a lett nyelv starp elöljárószava, amely nemcsak azt jelenti, hogy „között”, hanem azt is, hogy „közepén- ”. A lett nyelvben azonban általában csak ezt mondják: ūdens spaini paslėpa ir govi salmos. '5 A litván nyelv egyes nyelvjárásaiban (a klaipėdai žemaitis nyelvjárásban, lásd A. Laigonaitė, Helyhatározói esetek a mai litván nyelvben, kandidátusi értekezés. disszertáció, VVU kézirattára 125, Vilnius, 1956, p. 95—96; Mituvos upyno, lásd E. Grinaveckienė, a Mituvos vízgyűjtő terület nyelvjárása, p. 455 ir másutt) az inessivus helyett a germán ar nyelvek hatására kialakult, accusativusi alak használata fordul elő, į + amely solecizmus. = 16 Lásd. A. Laigonaité, A helyhatározók a mai litván nyelvben, p. 93—94. 279 Az inesyvusz bizonytalanságáról szólva meg kell mondani, hogy nemcsak elöljárós szerkezetek váltják fel, hanem Biržai környékén, ahol az inesyvusz használata összekeveredett az illatívusz használatával, az inesyvusz helyett illatívusz is használatos, például: : Viens sins kardn krita (9). Bū.va gričėla miskan (11). Daūg kas sirgdava mūsu kdiman (28). Orai mat šiltai kep gnčo (57). Dvarai di.rbdavam 31), 2. Az illatívusz, a belső helyhatározó önálló esete, vagyis az illatívusz, valamint az elöljárós szerkezetek a litván nyelvjárásokban az inesyvusznál erősebben szorították ki [az inesyvuszt]. Az illatívusz mint önálló eset eltűnt Žemaitijában, valamint a nyugati és középső Aukštaitijában! ?, Az illatívuszt helyettesítő elöljárós szerkezetek már a régi litván nyelvű írásokban is előfordultak (különösen Mažvydasnál és Daukšasnál)". Az illatívuszt a dzsukok és a keleti felső-aukštaitisok, a puntininkasok őrizték meg a legjobban. A hagyományos „az illatívusz széles körben használatos a keleti felső-aukštaitis nyelvjárásokban“- “** állítás pontosításra szorul, mivel a pontininkasok és a pantininkasok számára az illatívusz általában véve nem jellemző. A nyugati puntininkasokon halad át az illatívusz használatának izoglosszája: az illatívusz még Miežiškiai és Karsakiškis környékén dominál, majd Barklainiaitól Šukionison át ez az izoglossza kelet felé fordul, és hozzávetőleg a nyugati puntininkasok—rotininkasok határán halad. Tehát az illatívusz egyértelműen a nyugati; puntininkasok központjában és délen dominál. Ezenkívül az egyes számú illatívusz alkalmanként még előfordul a nyugati puntininkasok északi részén, valamint a pontininkasok keleti területein. Pl. Brigadéros, csak dolgozzon (9). Adj neki egy von dmufot „kalapáccsal” (57). Raik leül a székbe, és elindul a barlangokhoz (59). Zievis sörét adja át a seiail LBD-nek. Pakli.va harmadszor oroszul (112). Menjünk griéonba, ne legyenek késések (113). Maliinan niošas vafuoi (141). Atain paléngén ¢ gied (169). –Nėšk stalai valgit (171). Bi. bas maisai pila (172). Ataina kdlvan kai kadū (173). Vien bū.va nutekéjs pafén Ramigalen (203). Tik pipi tukaii patalaii kip pukis, minkštan (234). „Bažničon baisė Zmoni.§ nebeino (234). Taii prislafi rugis tan prislaiį kviečis krauno (269). Elmegyünk: Raguvėnbe, Panavižinbe, Mieskosba, „Raguvėlenbe, Troškūnosba (269), Ani. § nemesnek fizető jobbágyként (339). (Az urak) adtak, az erdőbe mentek, kukoricát, karácsonykor adtak (374). Kiment az erdőbe mogyorót szedni (409). A többes számú illatívuszt a le nem kopott posztpozíciókkal csak a nyugati pontininkaiak déli részén használják, Raguvėntől kezdve, bár már Karsakiškisben és Narbutasban is előfordul, pl. : Nézd, hová lett — nincs többé (204). A kancához kérte. (204). Bolond, a szemébe eresztette (269). Dubdo (mozsárral) zúzott habarcs?uvintuosny (338). Drubinasin impiliosin, būdava, sū.pilam plū.nksn(v- )s (338). Aif sveEosin (339). And žūsis miežosin atsivire (374). Sukitésin kokédsin 17 A nyugati puntininky északi részén magában az iliatívuszban a szó végén a hangsúly erős kezdő hangsúlyú. Iš Zr. A. Laigonaité, Helyhatározók a mai litván nyelvben, 111—112. o., 19 Ugyanott, 112—113. o. 20 Zr. J. Jablonskis, Válogatott írások, I. köt., 642., 674. o. 4 A nyugati puntininkusok déli részén, Raguvától kezdve, az egyes számú illatívusz ragja: -an>-un. 280 insipiloi, valgidava (374). Ateino Tau jénasun (374). NuvaZiva piršlu'osin (408). Si.verte dobésin (409). Kat ims ruguosin divi! (446). A leírt nyelvjárások fennmaradó részében, ahol használatos vagy előfordul az egyes számú illatívusz, a többes számú illatívusz elveszítette posztpozícióját, és alakja egybeesett a megrövidült többes számú inesszívusszal, pl. : Tėp ir ivirta bū.lbos (10). Dvaruos raike aif (28). Miskos nuvažuojam sūmanu (81). Kur skiips „šykštus“ būdava, žemės kazdava (pinigus) (170). Aš aišu Šaltėjiuos (173). Sakė, gal gruduos avizas preis „gal subręs grūdai“ (234). Nuveinu krimos i pri.kerto žūbu (302). Laisk sveéibos (303). -Norėja priversi ponevali kuniguos (374). Ne vienaskaitos, nei daugiskaitos iliatyvas nevartojamas šiaurės ir pietvakarių pontininkų tarmėse, taip pat šiaurės pontininkų tarmei besišliejančioje vakarinių puntininkų Saločių tarmėje. Čia pasitaiko tik sustabarėjusios vienaskaitos iliatyvo formos šalin, laukan, kieman, pvz. : Aikęi jūs ok laūkan abiod čę neldjeje (79). Gal moséi ožėje kor nebūi „kur nors“ kieman „kieminėti“ (79). Šiaipjau šiame plote vietoje iliatyvo vartojamas inesyvas, o dažniausiai — prielinksninės konstrukcijos. ; Vakariniame šio ploto pakraštyje, kaip ir gretimoje pantininkų tarmėje, vartojama konstrukcija į** + galininkas, pvz. : Led i krdutuve (26). E td ddalo mažaū miltu dėd (54). Aš kdrvé vindene eptlo ę 169 (79). Dagdus važuodavam ę Pūsval (79). Isikėla i mistėl givėntf (111). Skū.bin vési (linus) i mdrko, i liinmarko (202). Aikii i karéamo (232). ' Visame kitame aprašomųjų tarmių plote iliatyva dažniausiai keičia konstrukcija ant + galininkas®. Ypač ji būdinga pontininkų rytinei daliai ir vakarinių puntininkų šiaurei?- *. Pl.: *? A megjelölt terület kivételével a leírt nyelvjárásban az į prae­pozíció nem ismert. A. Baranauskas szövegeiben azonban néhol rögzítették az ing prepozíciót, pl. ...liėp'a jam lip't iūg szūln'... (Pūszalota környéke (169. kutatópont), Litauische Mundarten, gesammelt von A. Baranowski, Band I: Texte aus dem Weberschen Nachlass herausgegeben von Dr. Franz Specht... Leipzig, 1920, p. 167). Lehetséges, hogy az ing prepozíciót a ir pontininkai nyugati puntininkai nyelvjárásokban régebben használták. Egyes esetekben (inkább a nyugati puntininkai nyelvjárások déli részén) még előfordul (igaz, inkább az irány kifejezésére) az in prepozíció, pl. : Egyeseket Ő egy in úton megy, mások— in másikon (374). A leíró i nyelvjárásoktir ól nyugatra és délre elhelyezkedő valamennyi litván nyelvjárásban az illativust helyettesítő szerkezetben általában a következő elöljárószót használják į (A. Jonaitytė, A Šakynai nyelvjárás, p. 368; E. Grinaveckienė, A Mituvos-medence nyelvjárása, p. 456; J. Senkus, „Az elöljárószók használata és a fontosabb jelentések a jų kapszų és zanavykų ir nyelvjárásokban”, MAD, A, t. 1(8), 1960, p. 133, ir stb. ). ** Su bizonyos, összegyűlést jelentő főnevekkel a nyugati puntininkų ir nyelvjárásokban az ant + tárgyeset, de az ant + birtokos eset ne szerkezetet használják, pl. + Gefaū būtum noėjs ont ki.na (54). Atain kardlos tė unt balos (58). Ontaniū.ks esvafuos on kii.rsu (111). Aiš on soserenkima (140%. Tė mergo tik tezi.na šėku., i unt un vakarélu. Iški (234). Važuosmė un tufgos (234). Išėja unt atlaidi (302). (lun kerméSos— 234). Pddave un teisma (303). Hasonló esetekben ez ši a szerkezet a litván nyelv ir más nyelvjárásaiban is előfordul (lásd: A. Jonaitytė, a Šakyna-nyelvjárás, p. 362, ir stb.), Valószínűji leg a szláv nyelvek hatására alakult ki. *! Ott, ahol az illatívusz még nagyon eleven (különösen a nyugati puntininkai nyelvjárás déli részén), az ant+accusativus szerkezet inkább irányt jelent. Más keleti nyelvjárások többségében ji is irányt ir 281 Én Rigába megyek. Talán elmehetnék én (9). Miért akarsz elmenni, hogy? (55). Most az öreg a nagyanyával azt gondolta, hogy elmegy a másikhoz (56). Menjünk Tatlóra. elvisz (57). A nővére férjhez ment volna Lettországban (79). Tegyél rá egy kis vizet (79). Még Panevėžysbe akart menni (111). Fordítsd a pélánokat az ajtóhoz (112). A skūbenam a kultúrházban van (140*). Nem kellene aūš-hoz adni? (169). Bū.va a kórházba küldte, Viliohoz (232). Mindenki kimegy minden nap (338). Még tegyünk hozzá valamit azokhoz a kukoricákhoz (409). A prepozíciós szerkezeteken kívül a leírt nyelvjárások szinte teljes területén az illatívusz helyett az inesszívusz is használatos. A pontininkusoknál és a nyugati pontininkusok nagyobb részénél ez a használat mindazonáltal nemigen jellemző, a nyugati pontininkusok északi részén azonban (Biržas környékén) az illatívusz helyett az inesszívusz igen gyakran használatos. Pl. : Én Sio si buvd nuvaždvi- .s (10). Šmakt ti raganūkšti. annak a sarka (10). Reike stof, drmijo (26). Hogyhogy nem jössz el hozzánk vendégségbe**? (54). A gyerek elgondolkodott, és beleszúrta a kaszáját a szénába (56). Egyél, egyél, csak borsó hulljon az asztal alá (56). Gaidži, kiškeli, tau liko (57). Nedėlėm suveidavom pulką (57). Sėda vežiman ir parvažiavo namo (59). O jis eik tu sau nuo tų ožkų! (79). Neįlįsk į akį (81). Seiniai labai mažai būdavo peršluotos važiuojant (111%), Tam dendaržy suvarydavo gyvulius (112). Bažnyčion eidavo basas (169). Eik, duok, Ramygala, Oškų ganią (203). Téte mana da aidava baud?avé (338). Kurénasi išėja (409). Biržai apylinkėse pasitaiko net tokių atvejų, kai pažymimasis žodis reiškiamas inesyvu, o pažyminys — iliatyvu, arba atvirkščiai, pvz. Eliksnėlis tuoj tam užaldn, ilipe viršūnė ir sda? (10). Milts imaisa drungnan vandeni (81). Bite Sitan daikti ikifta (172). Kitam galai sukrduk (203). Vietininkų mišinys — pačios lietuvių kalbos reiškinys. Különösen erősen nyilvánul meg a nyugati dzik nyelvjárásokban. Legfontosabb oka az illativus mint eset visszaszorulása. A leírt nyelvjárásokban azonban ezt a keveredést, különösen az inessivus esetnek az illativus helyében való térhódítását, valószínűleg a lett nyelv szomszédsága is elősegítette, mivel a lett nyelvben meglehetősen gyakran azonosan mondják: dzivoju mežū és gaju mežū, sėž istaba és iet istaba stb. ** Ezt az a tény is megerősíti, hogy az említett keveredés a leírt nyelvjárások északi részén a legerősebb, azaz Latviával határos területen. Itt egyáltalán nem különböztetik meg az aik griéo és sėdž gričo, ain namė és bist namé alakokat (10). Kétségtelen, hogy csak a lett nyelv hatására alakultak ki a pontininkų és a nyugati puntininkų nyelvjárások északi részén az olyan kifejezések, mint például: ldisf vdlo „elengedni“ (10) (lett laist valū); A litván nyelvjárásokban (az ant helyett in is állhat), vö. K. Morkūnas, Kelet-aukštaičių déli nyelvjárása, kandidátusi disszertáció, VVU Kézirattári Osztály 322, Vilnius, 1961, 359. o.; J. Kardelytė, Linkmenų nyelvjárása, kandidátusi disszertáció, VVU ' Kézirattári Osztály 295, Vilnius, 1961, 296. o., stb. ; % Egyes (különösen pontininkai) pontokon a többes számú inessivus a megrövidült többes számú illativustól az s lágysága alapján különül el. % Leggyakrabban olyan esetekről van szó, amikor azt a helyet jelölik, amelynek belsejébe belépnek (MLLVGr, II. köt., 341. o.). Ha azonban azt jelölik, hogy melyik irányba történik valami; irányul, a lett nyelvben általában az uz + accusativus elöljárós szerkezuz etet használják, pl. : Lai pasaule allaž tiektos augsu (ugyanott). 282 li.pi žėmė „aulipti““ (10) (lett kūpt zemē); aii dr „išeiti“ (10) (Jatvių iet ara). Hasonló letticizmus köztársaságunk egész Palatvijében előfordulnak, még ott is, ahol az illativus mint eset nem használatos (a középső és nyugati aukštaitis?" valamint a žemaitis " nyelvjárások északi részein). A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban az elöljárós szerkezetek térhódítása meglehetősen jelentős. Elterjedésük egyes esetekben izoglosszákat hoz létre (például az illativus helyett álló elöljárós szerkezetek esetében- ), de többnyire csak az elöljárós és az elöljáró nélküli szerkezetek párhuzamos használatáról, illetve egyikük túlsúlyáról beszélhetünk. A pontininkai és a nyugati puntininkai határával, amelyet a tőhangsúlyos dm, dn diftongizációja alapján állapítottak meg, egyetlen jelentősebb, az eseteket felváltó elöljárós szerkezet izoglosszája sem esik egybe. Mindazonáltal a fonetikai jelenségek egyes izoglosszáit, illetve az újabb történeti fonetikai jelenségek terjedésének általános irányait a szintaktikai jelenségek alátámasztják. Az illativust kiszorító elöljárós szerkezetek intenzív meggyökeresedésének határa lényegében egybeesik a hangsúly intenzív visszahúzódásának feltételes visszahúzódásba való átmenetét (a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra) jelző izoglosszával®®. Az illativus és az 'inessivus használatának intenzív keveredése teljesen egybeesik a biržai nyelvjárásra jellemző, a hangsúlynak a rövid végződésről a hosszú és rövid Saknj**-- ra való következetes visszahúzásával. A Mūša folyó vízgyűjtő területének szélén beszélt Salotsiai nyelvjárás, bár a puntininkusokhoz tartozik, számos fonetikai sajátosságával a pontininkusokhoz® közeledik, és az utóbbiakhoz kötik a jelen cikkben említett szintaktikai sajátosságok is. ; A történetileg újabb (ebben az esetben a névutós) szerkezetek csaknem mindegyike a leírt nyelvjárásokban északról (északnyugatról) dél (délnyugat) felé terjed, főként a Mūša folyó vízgyűjtő területéről. Amint bizonyítást nyert, ebben az irányban terjedt a leírt nyelvjárásokra jellemző hangsúly-- visszahúzódás és az ezzel összefüggő szóvégi rövidülés is*!. Lehetséges, hogy e jelenségek között törvényszerű kapcsolatot lehet felfedezni. Mivel a szóvégi rövid magánhangzók kiestek vagy redukálódtak, a hosszúak pedig megrövidültek, a kettőshangzók pedig egyhangzókká váltak, a nyugati puntininkusok, különösen pedig a pontininkusok egyes esetvégződései egybeestek, és a névutó nélküli esetek a mondatokban már nem voltak kellően egyértelműek. Vagyis a névutós szerkezetek megjelenését és megerősödését nagymértékben a pontosabb szintaktikai elkülönítésre való törekvés határozhatta meg. " A. Jonaitytė, Šakynos tarmė, p. 351—352, és másutt. ?8 Lásd a J. Šukis „A keleti aukštaitis pontininkusok és a nyugati puntininkusok nyelvjárásainak jellegzetes fonetikai sajátosságai” című cikkéhez tartozó térképeket (LKK, t. 5, 1962, p. 182). ® Ugyanott. 30 Ugyanott, 175—183. o. 3 V. Grinaveckis, A szóvégek megrövidülése a litván nyelvjárásokban, „A Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet tudományos munkái”, 8. köt., Vilnius, 1959, 97—104. o. 283