LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGINĖ SANDARA IR JOS RAIDA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A cselekvő igenévi alakok a karsakiškisi nyelvjárásban

A. VIDUGIRIS

Itt röviden ismertetjük a Panevėžys járásbeli Karsakiškis környékén (nyelvjárási kiejtése Karšakiški.s, ritkábban Karšakiške., Karšakine.)¹ használt cselekvő igenévi alakok legfontosabb jellemzőit. Ezen a vidéken viszonylag sok, jól megőrződött cselekvő igenévi alak található. Egyes, az idősebb karsakiškisi nyelvjárási beszélők által használt igenévi alakok ma már sem a litván irodalmi nyelvben (a továbbiakban: lk.), sem más nyelvjárásokban nem fordulnak elő.

A nyelvjárásban főként a kijelentő mód jelen és egyszerű múlt idejű cselekvő igenévi alakjai használatosak.

Jelen idejű cselekvő igenévi alakok

A jelen idejű cselekvő igenévi alakok az a, ia², a (lk. o) tövű, valamint ritkán előforduló mássalhangzós tövű igék egyes szám harmadik személyű jelen idejű alakjából képződnek, például: mõkʒ ~ mõka: mõk.u.s, mõkunt⁴; kèlʲ ~ kèlia: kèlù.s, kelnìt; gū.l ~ gūlia:

¹ Karsakiškis városka (a környék központja), Panevėžystől 17 km-re keletre fekszik, és csaknem a kelet-aukštaitiai nyugati puntininkai nyelvjárás központjában található (vö. J. Šukys, Rytų aukštaičių pontininkų ir vakarinų puntininkų tarmių būdingosios ypatybės, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 5. köt., Vilnius, 1961, 182. o.; Karsakiškis az ott közölt térképeken a 204-es számmal van jelölve).

A cikkben közölt anyagot a szerző szülőfalujában, Velniakiai községben jegyezte fel (nyelvjárási kiejtése Velnekẽi), amely Karsakiškistől mintegy 4 km-re északkeletre fekszik. Példák külön is származnak a szomszédos Karsakiškis, Palaukiai, Vepai, Daukšėnai, Grėvėiškiai, Butėnai, Ropidai, Pelediškis, Bygailiai, Aščialagiliai és más falvakból. E helyek lakói mind ugyanazt a nyugati puntininkai nyelvjárást beszélik, mint Velniakiai faluban.

² A nyelvjárásban minden régi i és sok mássalhangzós tövű ige átkerült az i ia tövek közé, például: gãlem ≈ gãliam(e), stóvem ≈ stóviam(e).

³ A ʋ jel a hátsó képzésű, széles, redukált magánhangzót jelöli, amely rendszerint a tőben és az u végződésben fordul elő; ez az egyetlen olyan hang, amely hangsúlyos, emelkedő hanglejtésű diftongusok első elemeként, valamint hangsúlytalan vegyes diftongusok első elemeként is megjelenik, továbbá az a végződésben, például: rūnkʋ ~ rankù, sukʋ ~ sukù. A ɪ jel az elöl képzett, széles, redukált magánhangzót jelöli, leggyakrabban az i hangot, valamint az elöl képzetté vált u, a hangokat, amelyek hangsúlyos, emelkedő hanglejtésű, illetve hangsúlytalan vegyes diftongusok első elemeként jelennek meg, például: kìñčʋ ~ rẽnčia; su lãkñčʋ ~ su lẽkiančia. Ez a ɪ az elöl képzetté vált u, a helyett olykor a középső nyelvállású (ə) hang színezetét is felveszi.

⁴ Mivel a nőnemű alakok végén álló t mássalhangzó csak kissé lágyabb, mint például a sėdžint határozói igenévben, de keményebb, mint a sėdėt főnévi igenévben, ezért a lágyságát egyáltalán nem jelöljük.

187

_{gū.lu.s, gū.lint || gulīnt; perščč ~ peršččia: perščč.u.s, peršččnt; praša. ~ prašo: prašu.s, prašvnt; ēsti (reč. ásti) ~ ēsti: asū.s, asūnt.}

A jelen idejű melléknevek ragozása a következő:

Egyes szám

V. di.rb.u.s, di.rbunt, lakū.s, lakūnt K. di.rbunčė., di.rbunčė.s, lākunčė., lākunčė.s N. di.rbunčem, di.rbunčė., lākunčem, lākunčė. G. di.rbunti., di.rbunčū., lākunti., lākunčū. Įn. di.rbunčō., di.rbunčį, lākunčō., lākunčį In. augunčem, augunčō., lākunčem, lākunčō. Il. augunčen, augunčō.n, lākunčen, lākunčō.n

Többes szám

V. di.rb.u., lakū. K. di.rbunčū., lākunčū. N. di.rbunčiem, di.rbunčō.m, lākuntiem, lākunčō.m - G. di.rbunčō.s, di.rbunčīs, lākunčō.s, lākunčīs Įn. di.rbunčė.s, di.rbunčō.m lākunčė.s, lākunčō.m In. di.rbunčō.su, lākunčō.su Il. di.rbunčō.sru, lākunčō.sru

A hímnemű egyes szám alanyesetű alakok a -(i)us ~ -(i)ąs végződéssel a nyelvjárásban rendszerint csak predikatív használatúak (vagyis állítmányként vagy névszói állítmányi részként szerepelnek) függő beszédben, például: dedū.s pl.nigus kapšīn ir niekam nerōdu.s; bū.va. beinu.s (ir beinū.s) čīnai, al vēl susitūrėję; dā ir dabar tebegailu.s. Melléknévi használatban olykor újabb, más esetek (egyes szám tárgyeset, részes eset, eszközhatározó) mintájára képzett, -(i)untis ~ -(i)antis képzős alakok fordulnak elő, például: stōvinti.s, tēkunti.s ū. ndo.; di.rbunti.s žmogus badū nemirs.

A nőnemű egyes szám alanyesetű alak --i, nélkül áll, például: ji mōkvnt vi.sa di.rpį; jās širdis nvjaāčint nelāimi.. Melléknévi használatú nőnemű egyes szám alanyesetű alakokat nem hallottak, például a köznyelvi „itt száradó füvet érezni” mondatot a nyelvjárásban így mondanák: či žolā džu.stv, te ir kvēp.

Sok egyes számú alanyesetű alak hangsúlya igen változatos, például hímnemben: ainū.s, asū.s, dedū.s, degū.s, kelū.s, peršū.s, šnekū.s és ainu.s, āsu.s, dėdu.s, kēlu.s, peršu.s, šneku.s. Feltűnőek a nőnemű, végződésükön hangsúlyos alakok, például ainvīt, asunīt, kelūnt, lakūnt, amelyeket a köznyelv fonetikájára így kellene átírni: esantį (< *esantį, vö. a Daukšas Postilėje előforduló névmási alakokkal santijį 354₃, 542₆, atēntū 251₃), keliantį, lekiantį⁵. Ezek az alakok a tőhangsúlyos alakok mellett használatosak: āinunt ~ ēinanti, āsunt ~ ēesanti, lākunt, peršunt, šnekunt.

A hím- és nőnemű többes szám alanyesetű, -(i)ų ~ -(i)ą végződésű alakok (eredetüket tekintve ezek semlegesnemű egyes szám alanyesetek⁶) szintén főként függő beszédben használatosak, például: tās gurgōže.s te a s ū miestā. II.kūčė.; ir bužėnėlė-

^⁵ A nyugati aukštaičiai nyelvjárásban helyenként máig épségben megőrződtek a nőnemű melléknevek alakjai, például: nenorianti, lásd E. Grinaveckienė, Mitu vos upyno tarmė, filol. m. kand. disert. autoref. Vilnius, 1956, p. 13.

^⁶ Žr. J. Endzelīnas, Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1957, p. 202; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, III, Warszawa, 1956, p. 250.

188

(Butėnai község lakói) segítenek vörösre festeni; ők nem akarják. elkergetni, de ők nem mennek..

Egy tárgy vagy személy valamely tulajdonságáról szólva néha (nagyon ritkán) a többi eset alapján alkotott többes számú alanyesetű formákat is mondanak, például: sōpunčė.s rūńka.s; stōvnčė. medžė. ~ stōviančiai medžiai⁷.

A hímnemű egyes számú eszközhatározó és a többes számú tárgyeset a régebbi, szóvégi kettőshangzóból uo összevonódott és félhosszú magánhangzóvá rövidült o hangot tartalmazza, például: su gį.rgždunčo. ratō; šōvų paskūm važūjnčo.s nū.seke⁸. A hímnemű többes számú inessivusi és illativusi alakok az összevont, hangsúlytalan uo miatt egybeestek a megfelelő nőnemű formákkal: sōdžunčo.si, važūjnčo.snu.

Az egyes számú inessivusi alakok a rendszer következtében megrövidültek: hímnemben a végződés magánhangzója nélkül – tėkunčėm < tėkunčėm ~ tėkančiame, ži’džnčėm < ži’džnčėm ~ žydžiančiame; nőnemben pedig egy teljes szótag marad el: augunčo. < augunčo.ji ~ augančioje, stōvnčo. < stōvin-čo.ji ~ stōviančioje.

A visszaható és a névmási formák jóval ritkábbak, például: šnekūsi(s) visų sustōji.; sāka., visūs nōrīnčo.s.o.s lais važūoi.

A befejezett múlt idő melléknévi igenevei

A múlt idejű aktív melléknévi igenevek ugyanezen igeidő igéiből képződnek, például az ā-tövűek: bū.va. (< *buvā): bū.vi.s, bū.vus; norējė.: norēji.s, norēji.s; az ē-tövűek: rōdė. (< *rādē): rōdi.s, rōdžus, vēžė.: vēži.s, vēžus.

Egyes szám

Al. di.rbi.s, di.rbūs, lėki.s, lėkus Birt. di.rbūse., di.rbūse.s, lėkuse., lėkuse.s Részh. di.rbūsem, di.rbūse., lėk·sem, lėkuse. Tárgy. di.rbūsi., di.rbūsu., lėkusi., lėkūsu Eszk. di.rbūso., di.rbūsi, lėkūso., lėkusi Eszk. di.rbūsem, di.rbūso., lėkūsem, lėkūso. Helyh. di.rbūsen, di.rbūso.n, lėkusen, lėkūso.n

Többes szám

V. di.rbi., lėki. K. di.rbūsu., lėkūsu. N. di.rbūsiem, di.rbūso.m, lėkusiem, lėkūso.m G. di.rbūso.s, di.rbūsi.s, lėkūso.s, lėkūsi.s Eszk. di.rbūse.s, di.rbūso.m, lėkuse.s, lėkūso.m Eszk. di.rbūso.si, lėkūso.si Ill. di.rbūso.snu, lėkūso.snu

⁷ Mind az utóbbi, mind más alakokban, például a nőnem egyes számú datívuszban, valamint a hímnem többes számú instrumentálisban a végződés magánhangzója -ė (di.rbunčė., lākčnčė., di.rbunčė.s, ži’džnčė.s) a Karsakiškio nyelvjárásban fonetikailag az iai kettőshangzóból alakult ki; vö. más alakokkal: arklē~arkliai, gardžē~gardžiai, smarkē~smarkiai.

⁸ Ezeket az esetragokat a nyelvjárásban leggyakrabban a több szótagú névelős és névelőtlen melléknevek, számnevek és melléknévi igenevek, valamint a végződésükben hangsúlyos és több szótagú névmások viselik, például: su di.delo., pirkti.no.s pirmōjo., untrōso.s, katrō, visokōs.

Az uo kettőshangzó rendszerint o-vá egyszerűsödik, ha a szó tövében hangsúlytalan, a szó végződésében pedig hangsúlyos; vö.: podēlis, ūndo., sesō, dōs ~ duōs.

189

A hímnem egyes számú alanyeseti alakjainak végződése -i.s ~ -ęs, a nőnemé -(i)us ~ -(i)usi: ėjis, ėjis, prižėbl.s, prižėlus. Mindkét nem többes számú alanyesete az egységesült semlegesnemű egyes számú alanyeseti -i. ~ -e⁹ végződést veszi fel: pabaigi., susidėji..

A múlt idejű aktív melléknévi igenév alakjai a nyelvjárásban leggyakrabban csak állítmányi szerepben használatosak, például: pirmučiausi iš Palauku. b ū. v i. s mátinikus; ar da buvę įsipībl.s baršču.; ke močį grižus, te sūmus vžli.p.i.s vūt aukšta. ir pasisėpi.s; labė bjauri stoviėne. b ū. v v s; buvō prėjus pre stala. „az asztalhoz mentem”; de: mán vi.s tokį širdis nvsigvndvs „mindig valami rossz érzésem van”; pabrū.ki, užž.kala, pati.lte. „beszorult, a lába alá szorult, (a kecskét) a palló alatt leölte”; par kāru. ž ū. v i. daug žmonių; svsėdi, boba.s ir taušku. niekus.

Az összes többi eset végződése megegyezik a jelen idejű aktív melléknévi igenevekével.

A visszaható alakok csak ritkán fordulnak elő: bāri.s.i.s, bāri.s.i.s lig vdu.nakčė.; Joniene. jūsksis iš jų.

A befejezett gyakorisági idő participiumai

A nyelvjárásban, akárcsak a köznyelvben, a befejezett gyakorisági idő cselekvő participiumai ugyanazon idő igéiből képződnek. Rendszerint csak egyes és többes szám alanyesetű alakjuk van; végződéseik nem különböznek a befejezett egyszeri múlt idejű cselekvő participiumok megfelelő eseteinek végződéseitől, vö.: di.rbdavi.s, di.rbdavus, di.rbdavi., lėgdavi.s, lėgdavus, lėgdavi.; saka., senōbe.s, laikūosi tmai sōdžs stovědavi.s; senō dvārį reigdavi. labė daug di.rpi; priseidavi. vsaķu. jei vienē padi.rpi; ji vi.s gi.rdavusi.s.

A jövő idő participiumai

Ennek az időnek a cselekvő participiumai a jövő idő igéinek tövéből (-šio-) képződnek, pl.: aišu.s, aišunt, di.rpšus, di.rpsunt, jaušu.s, jaušunt, nėšu.s, nėšint. A nőnemű egyes szám alanyesetű alakokban a hangsúly a képzőre is esik: nešint (< nešianti), vešint.

Az egyes szám alanyesetén kívül a nyelvjárásban gyakran használatosak a jövő idő többes szám alanyesetű alakjai is, pl.: ritō jei priseišu. kārve.s gani.t; reikšu. jam da gvelū pažūrėt; jė da norēšu. ir daugō pasisėnaū.

A nyelvjárásban más esetek alakjai szinte egyáltalán nem fordulnak elő.

A feltételes mód participiumai

A köznyelvtől és a litván nyelv számos más nyelvjárásától eltérően a Karsakiškis-nyelvjárásban használatosak a feltételes mód participiumainak alakjai. Rendszerint a nyelvjárás idősebb beszélői használják őket, amikor más személy kívánságait, óhajait, szándékait adják tovább. Eddig a feltételes mód participiumainak alakjait csak Kupiškis járás Subačius környékéről jegyezték fel, pl.: atknabī’tunt ir ji, tik nešū su kuo „atknabītant(i) és ő (a felhajtott borítójú), csak visz valakivel” (Subačius¹⁰); kad norētū.s, tai jimtū.s ir padarītus (Subačius környéke, Budrionys falu). Az említet-

⁹ Vö. J. Endzelynas, i. m., 205. o.; J. Otrębski, i. m., 258. o. ¹⁰ Lásd Lietuvių kalbos žodynas, VII, Vilnius, 1962, 194. o.

190

Úgy tűnik, hogy a Subačiusi nyelvjárásnak ezek a formái eredetüket tekintve a feltételes mód egyes szám harmadik személyű alakjával állnak kapcsolatban¹¹.

A Karsakiškis környéki nyelvjárásban használt feltételes módú melléknévi igenévi alakok tővégi affrikátája č, például: aiču.s ~ eĩčias, aičint ~ eĩčiant(i), bū‘čiu.s, bū‘čint. Ez arra enged következtetni, hogy ezek az alakok a feltételes mód egyes szám első személyéből képződtek, vö. aiči ~ aičia, bū‘či ~ būčia.

A feltételes módú melléknévi igenevek végződései megegyeznek a megfelelő cselekvő jelen idejű ia tövű, valamint a jövő idejű melléknévi igenevek végződéseivel. Ezek az igenevek azonban csak nemben és számban ragozódnak, például: hímnem, egyes szám, alanyeset: aiču.s da, al nebegālu.s; jėgu bū‘čiu.s žmōji.s, kad nieka negauis, te nebū‘čiu.s nė iš vieta.s jū.dmi.si.s; kad p a j i e š k o č u.s, te gal dā ir rāšču.s kokū‘vienu.; nőnem, egyes szám, alanyeset, sāka. aĩčint (|tekėdint) už jė, kad imtū; kad reiks, te galėčint ir jinė palūopt kaũlus; apsidīrpčint ir vienu pati; jām vi.sa pasakīčint apė tū pām.; veščint eladni az összes holmiját, hogy neki ne kelljen (és n e r e i k č u.).

A hím- és nőnemű többes szám alanyesetének egyetlen alakja van (eredetileg az egyes szám alanyeset semlegesnemű alakjának általánosulásából): rāša., kad atvažiōčiu. visi, jėgu žmōnu nesirikt (ir nesirīktint); laišėu. ir jė sāva. sūnu. važuōt, al nebū‘su. kām senū. žūrėt; reiktėu. aplenktī tōvus, al nōsu. vi.s laika..

Előfordulnak a feltételes módú melléknévi igenevek visszaható alakjai is, például: bažčintis ir jimė už tokos darbos; kad bū‘čiu iš kā, te statī.čiu.si naūju. gričiu.; žemėčiu.si.s da ir vūnkarṭ.

A Karsakiškis és Subačius környékéről (amelyek nagyjából a 18. század közepéig a Subačius-i plébániához tartoztak) feljegyzett sajátos feltételes módú melléknévi igenévi alakok valószínűleg nem túl régiek, hanem az egyes nyelvjárásokban később, a kijelentő módú melléknévi igenevek mintájára keletkezett új alakulatok. Hosszabb idő alatt talán más helyekről is feljegyeznek majd további, ettől eltérő feltételes módú melléknévi igenévi alakokat. Például legalább a nyugati puntininkai nyelvjárás szomszédos körzeteiben is előfordulhatnak ilyenek.

Cselekvő melléknévi igenevek alakjai a karsakiškisi nyelvjárásban

A. VIDUGIRIS

Ö s s z e f o g l a l ó

A cikk a Litván SZSZK Panevėžys járásában fekvő Karsakiškis falu környékén használt cselekvő melléknévi igenevek alakjait ismerteti; ez a nyugati puntininkai nyelvjáráshoz tartozik.

A nyelvjárásban a melléknévi igenév ugyanúgy képződik, mint az irodalmi nyelvben, csupán az -i tövű alakok helyett -ia tövű alakokat használnak: gū.lu.s, gū.lint „fekvő”, tū.lu.s, tū.lint „tartó, birtokló”. A nyelvjárásban leggyakrabban a jelen idejű és az egyszeri múlt idejű cselekvő melléknévi igenevek fordulnak elő; vö. egyes szám alanyeset: di.rbu.s, di.rbunt „dolgozó”, di.rbi.s, di.rbus „dolgozott”; egyes szám birtokos eset: di.rbunče, -e.s; di.rbuse, -e.s stb. A többes számú alakok közösek a hím- és nőnem számára, például: di.rbu „dolgozók”, važuōju. „utazók”, bū.vi. „voltak”, turėji. „birtokoltak”.

¹¹ E formák eredetéről és használatáról bővebben lásd: A. Kučinskaitė és K. Morkūnas, Retos lietuvių kalbos tariamosios nuosakos formos, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos Darbai“, A sorozat, 1. kötet (16), 1964, 215. o. és köv.

191

A többszöri múlt és a jövő idejű cselekvő melléknévi igenevek alakjai rendszerint csak alanyesetben használatosak: di.rbdavi.s, di.rbdavus, di.rbdavi., di.rpsiu.s, di.rpsunt, di.rpsiu..

A kijelentő módú melléknévi igenevek mellett a nyelvjárásban viszonylag gyakran előfordulnak a feltételes módú melléknévi igenevek is, amelyek feltehetően a feltételes mód egyes szám első személyű alakjaiból képződtek, például: „lett volna”: būčiu.s, būčint, būčiu.; norėč „akart volna”: norėčiu.s, norėčint, norėčiu.

Néhány kétszótagú jelen idejű melléknévi igenév hangsúlya változó: ugyanazok az alakok a tőre és a végződésre is kaphatnak hangsúlyt, például: ainù.s, ainùnt „menő”, illetve ainù’s, ainvìt < einanti < *einanti; aišìnt, aičìnt és aišùt, aičùt.

Megjegyzendő, hogy az egyes és többes szám alanyesetében álló cselekvő melléknévi igenevek többsége állítmányi szerepet tölt be: susėdi. bōba.s ir taušku. niėkus „az asszonyok ülnek és fecsegnek”.

A névmási és visszaható melléknévi igenevek ritkán fordulnak elő.

192

9