LIETUVIŲ ONOMASTIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXI (1981)

VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ

A LITVÁN ANTROPONIMIKAI RENDSZER A 16. SZÁZADBAN

A litván antroponimikai rendszer több évszázad alatt alakult ki. Az egyetlen névvel történő megnevezést felváltotta a névvel és leíró jellegű vagy más appellatív ragadványnévvel való bejegyzés, később pedig a két vagy három személynévvel történő megnevezés. E személynevek egyike állandóvá, örökletessé, a család minden tagja számára közössé vált, vagyis vezetéknévvé alakult. A litván antroponimikai rendszer fejlődésének eredménye a személyek keresztnévvel és vezetéknévvel való megnevezése.

Már a 16. század előtt kialakultak a személyek bejegyzésének valamennyi fő módjai, amelyek a későbbi évszázadokban is előfordulnak (a személyeket egy, két vagy három különböző személynévvel lehet megnevezni). Megfigyelhető, hogy már a 15. század második felében a két személynévvel történő megnevezés volt a legelterjedtebb. Ez a litván kéttagú antroponimikai rendszer kialakulását jelzi.

A 16. századi különféle dokumentumokban szereplő személybejegyzések elemzése egyértelműen tanúsítja a litván kéttagú antroponimikai rendszer meghonosodását. Például a 16. század második feléből származó, négyezer különböző személybejegyzésnek mindössze 3,4%-a egy személynévvel, 3%-a pedig három különböző személynévvel készült bejegyzés. Minden más esetben a személyeket két személynévvel nevezték meg. Hasonló arány jellemzi a teljes 16. századot. A 16. században a kéttagú megnevezési módot valamennyi társadalmi rend képviselői esetében alkalmazták (egy személynévvel leggyakrabban a parasztokat, a földesúri háznép nem szabad tagjait és a szolgákat jegyezték be, hárommal pedig a nemesi rendek képviselőit).

A személyek 16. századi megnevezésében azonban még sokféle ingadozás és egyenetlenség tapasztalható. Mindenekelőtt az egy vagy három személynévvel történő bejegyzés fent említett módjairól van szó. Előfordul, hogy valakit akár négy különböző antroponimával jegyeznek be. Ebben az időszakban még viszonylag gyakori, hogy a személyt névvel és leíró jellegű vagy más appellatív ragadványnévvel nevezik meg. Továbbá előfordul, hogy ugyanazt a személyt különbözőképpen jegyzik be: egy személynévvel, névvel és leíró jellegű ragadványnévvel, vagy két antroponimával stb.

A tanulmány a 16. században alkalmazott valamennyi személybejegyzési módot vizsgálja, tárgyalja a különféle személymegnevezési modelleket alkotó személynevek eredetét és képzését, valamint következtetéseket von le a litván vezetéknevek ebben az időszakban végbement kialakulásáról.

A tanulmány valamennyi állítását számos példa szemlélteti, amelyeket a különféle kiadott és kéziratos 16. századi forrásokból írtak ki; ezek betűrendes jegyzéke a tanulmány végén található. Minden példa után zárójelben szerepel az említett jegyzékben megadott forrás sorszáma, valamint az oldal- vagy lapszám.

154

1. Személyek megnevezése egyetlen személynévvel

Ez lehet litván nemzeti személynév, például: Бернатъ (6,18), Будорис (27,203), Бутвил (27,206), Доркежъ (15,62), Кгалминъ (24,227), Кгедкогвтъ (24,51), Кгетовт (27,13), Кгедутис (27,176), Кгоилюс (27,34), Ягкемин (27,67), Ясвил (27,217), Кинтовт (27,199), Кловзкойлелис (27,44), Кушилутис (27,67), Монивидъ (22,806), Мопейко (2, 216), Монтвилъ (13,18), Monwil (2,215), Можецко (2,21), Можис (27,167), Нарбuta (K eset; 6,20), Нареищь (2,157), Нармонть (27,176), Pukienis (2,74), Радвил (27,210), Равдонисъ (2,414), Рымъккайло (24,202), Ромейко (2,27), Рустейко (27,64), Саръккус (27,210), Скирелис (27,84), Skodeila (2,469), Стягвил (2,11), Сунькоилъ (27,106), Галицом (N eset; 26,888), Тортовидъ (24,49), Вобол (2,133), Жабмис (27,35), Жездрыс (27,231).

Gyakrabban fordulnak elő a keresztnevek különféle alakjai, például: Адамъ (15,62), Ангъдреu (2,314), Бартломей (13,500), Богданъ (15,59), Болътрутис (2,165), Борътко (27,208), Доменикъ (24,41), Кабрялъ (15,62), Грицъ (24,213), Кгерикгас (2,540), Ггигоръ (27,232), Грин (2,26), Яъкъ (2,18), Янол (2,154), Jesiulis (13,487), Jonis (16,382), Юркгелисъ (2,443), Юргисъ (24,57), Юркгутис (2,217), Юри (27,115), Каспоръ (15,52), Криштофъ (24,39), Лаврун (2,568), Лукаш (2,12), Мацелъ (2,217), Мартин (27,210), Мартинел (2,27), Martinelis (2,214), Матей (2,218), Matelis (13,282), Мицко (27,232), Мик (27,232), Микелисъ (13,14), Миколай (27,216), Микут (2,23), Микутис (27,127), Миселисъ (21,184), Павел (27,16), Павлук (2,218), Петкус (27,160), Петръ (2,23), Петралисъ (13,78), Петрашъ (24,210), Petrel (2,191), Пилипъ (24,227), Symona (K eset; 2,82), Стан (27,159), Станел (2,18), Станкелис (2,291), Stankus (13,380), Станиславъ (24,203), Stasis (2,37), Стасюк (2,371), Степан (2,17), Шымко (15,61), Шымонъ (15,67), Szymtis (2,213), Szymunel (2,214), Томашъ (15,63), Тумелисъ (2,416), Вацус (2,223), Валис (2,234), Венъцлавъ (15,52), Воитех (2,409), Воиткелис (2,291).

A XVI. században, amikor a két antroponimával történő névhasználat mintegy a személyek megnevezésének normájává válik, egyetlen személynév nem nyújt elegendő információt az említett személyről. Ezért a nemeseket igen ritkán jegyzik fel egyetlen névvel. Ha mégis előfordul ilyen eset (például ugyanazon személy ismételt említésekor vagy egy nemes kevésbé jelentős dokumentumban való feljegyzésekor), rendszerint a keresztény név teljes alakját használják, például: pana Symona (K eset; 2,83), pana Onikieja (K eset; 2,79) stb.

Általában a XVI. századi dokumentumokban leggyakrabban a jogfosztott parasztokat, az uradalmi cselédséget és a szolgákat jegyzik fel egyetlen személynévvel. Nem volt jelentős vagyonuk, közvetlenül alig vettek részt a társadalmi életben, ezért az írásos dokumentumokban történő megnevezésüket érintették legkevésbé az antroponimiai rendszer fejlődése során bekövetkezett változások. Ha szükséges volt, csak a keresztnevükkel írták le őket, gyakran annak rövid vagy becéző alakjával, talán

155

így, ahogyan a mindennapokban szólították őket. Ezt az időszakra jellemző keresztény nevek gyakori becéző alakjai is tanúsítják¹.

A XVI. században azonban, amikor a két elemű személymegnevezés a legelterjedtebb, és több információt nyújt az említett személyről, egyetlen antroponima csak a kapcsolattartók igen szűk körében lehetett elegendő valakinek a megjelölésére. Ezért azokban az esetekben, amikor valakinek csak keresztneve van, és nincs meg a korszakban szokásos második személyneve (vagy az ismeretlen annak, aki lejegyzi), a keresztnév mellett különféle köznévi ragadványneveket írnak, amelyek további információt adnak az illetőről, és segítenek megkülönböztetni őt az azonos nevűek körétől.

2. Köznévi ragadványnevek és személynévvé válásuk

Ezek a ragadványnevek a XVI. században igen sokfélék. A keresztnév után leggyakrabban az illető foglalkozását, mesterségét jegyzik fel, például: Балчюс коваль (2,415), Bartłomiej kowal (13,283), Григор ковал (27,172), Jakst kowal (16,398), Ян ковал (27,47), Юръкгис ковал (27,26), Kasper kowal (2,533), Maciej kowal (2,506), Marcin kowal (16,401), Межис ковал (27,136), Наркейло ковал (6,39), Stanisław kowal (2,469), Степан ковал (6,39), Симонъ беднар (2,416), Казюлис чоботар (2,414), Миколай чоботарь (13,299), Olexi czobotarz (2,194), Стагь чоботарь (2,332), Чепутис долида (2,316), Więcko doilida (2,215), Янь, кравецъ (14,198), Митко кравец (27,217), Урбанъ кухар (2,334), Grygalus, ławnik (16,426), Petryk, ławnik (16,416), Станисъ лавникъ (3,94), Stanisław ławnik (2,397), Woyciech ławnik (2,536), Богдан мельник (2,13), Грышко мельникъ (2,244), Piotrz młynarz (2,469), Иванец огородникъ (2,234), Naruczys ogrodnik (13,282), Tomas ogrodnik (2,536), Шымко пастухъ (2,234), Павел пивовар (2,339), Stas piwowar (2,505), Янелис резникъ (3,94), Богдан рыболов (6,39), Томашъ рыбаловъ (2,335), Бонис стрыхар (2,281), Микелъ слесарь (13,299), Павел ткач (2,314), Довгейнътъ токар (2,281).

Feltüntethetik továbbá az illető tisztségét is, például: Якуб попристав (6,39), Янис попристав (6,39), Павел попристав (27,133), Петръ попристав (6, 39), Воитко, перевозник (27, 64), Ян стрелец (27, 205), Валюлис тивунъ (3, 94), Петр, воит (27, 160), Stasiul, voit (13, 250); jelzik, ha az illető nemrég települt oda, újtelepes, például: Jan novik (9, 8), Юръкгис, новосед (27, 121), Матей новосед (27, 131), Мелвид новосед (27, 10), Mikuc nowosiad (2, 196), Станис новосед (27, 131), vagy feltüntetik a társadalmi rendi hovatartozást — Bartłomiej, boyarzyn (13, 290), Венцлавъ боярынъ (15, 67). Ritkán az illető más tulajdonságát is megnevezik, például: Миколая погорелого (K eset; 2, 218), Станеля хромого (K eset; 2, 218) stb.

¹ V. Tagunova szerint a személynevek becéző alakjainak kialakulását társadalmi szükséglet idézte elő. A XVIII. századig az élő nyelvben és a dokumentumokban éppen ezeket az alakokat használták a nem kiváltságos rendek képviselőinek megnevezésére, igyekezve hangsúlyozni a társadalmi különbségeket. Lásd: Тагунова В. И. Категория уменьшительности и ласкательности в диалектной антропонимии. – В кн.: Ономастика Поволжья. Горький, 1971, с. 82.

156

Az említett személyről további információt nyújtanak az egyéb típusú melléknevek is – ezek arra utalnak, hogy az illető „užkūrys” vagy „preikuras”, például: Болтрутис прикуруис (27, 130), Ченута пренкура (K eset; 3, 182), Кгрикегута пренкура (K eset; 3, 182), Ендрулис унюжкур (3, 94), z Jurgiem uzkurem (Esz eset; 2, 179), Юри унюжкурис (3, 243), Лаврину ушкуру (B eset; 3,243), Мартин унюжкурис (3, 243). Megadhatják azt is, hogy kihez tartozik a „užkūrys” vagy a „preikuras” személy, vagyis a köznévi jellegű melléknevet tovább bővítik egy személynévvel, például: Andrzej, przeykur Mikołajowej (3, 182); Jakub, prey kur Ożakowey (3, 182), Szymos, uszkuris Bernatow (3, 243), Шымъко, Нароштове пренкур (3, 182) és mások. A személynév után azt is feljegyezhették, hogy kinek a veje az illető: Janko, Montrynow zięc (2, 183); Янутыс, Юрковец зеньть (2, 335); Мацъ Вошайтовъ зять (13, 12); Maciej, Iaciow zienc (2, 537); Macziei, Napsow zięcz (2, 644); Paweł, zięć Goyzutow (2, 117); Zygmunt, Pawlow zięc (2, 194), vagy más rokoni kapcsolatokat jelöltek: Adam, syn Wojciechow (2, 535); Кгрикзъ, сын небожчицы Зофии (3, 195); Яс, Кагавсапин муж (2, 223); Kasper, Andrzeiow pasynek (2, 567); Marcin, syn woytow (2, 67); Petruć, Szczepuciowei mąż (2, 214) stb.

Az itt bemutatott, személynévből és köznévi vagy más leíró jellegű melléknévből álló névhasználati példák nem egyetlen forrásból származnak. A vizsgált korszak különféle írásos emlékeiben fordultak elő, a két személynévvel történő bejegyzések mellett. E melléknevek tehát a XVI. században egyenrangúak voltak a személynév mellett szereplő apai nevekkel, ragadványnév típusú személynevekkel, sőt már a családnevekkel is. Ezek töltötték be utóbbiak elsődleges, megkülönböztető funkcióját. Ezt olyan esetek is tanúsítják, amikor egymás mellett szerepelnek a személyek eltérő megnevezési módjai, például: Кгрикгос ушкурыс а Симон Якубович (3, 243); Кгрикегута Кагавчаня а другого Кгрикегута пренкура (K eset; 3, 182); Матею Яцковичу, Лаврину ушкуру, Якубу Пацовичу, Петрыку ушкуру (B eset; 3, 243) stb.

A korábban említett köznévi és leíró jellegű melléknevek egy része személynévvé válik. A XVI. században, különösen annak második felében számos, foglalkozás- vagy mesterségnévből eredő antroponima keletkezett, például: Urban Bartnik (13, 169), Adoms Czobotoro (2, 390), Миколай Чоботарь (13, 300), Lawryn Czobotarz (13, 380), Peczu-lis Czobotarz (2, 631), Wolonczus Czobotarus (13, 107), Филипъ Дойлида (13, 299), Mikucz Doylida (2, 191), Woyciel Doylida (13, 293), Амброзъ Коваль (13, 501), Bartłomiej Kowal (13, 283), Bolcius Kowal (13,175), Czeputis Kalwis (2,523), Юрк-ецъ Кальвицъ (13, 311), Каспор Ковал (2, 309), z Petkyem Kalwiem (Esz eset; 13, 130), Stanisław Kowal (13, 532), Banis Krawiec (2, 567), Якубъ Кравецъ (14, 219), Jan Krawiec (13, 139), Joachym Krawiec (2, 567), Андрей Кубилъ (13, 17), Jan Kubil (13, 277), Янунис Кубилис (27, 26), Мартинъ Кубилюсъ (13, 524), Галвоши Кубилис (27, 28), Paweł Ławnik (13, 166), Ambros Melnik (2, 185), Wojtekus Miesnik (13, 129), Jan Piwowar (2, 552), Pietryk Podzius (2, 185).

A köznévi és leíró jellegű melléknevek személynévvé válását a XVI. században az alábbi névhasználati esetek is tanúsítják: Яна Боярина (K eset; 21, 345), Матей Бо-ярынъ (24, 85); Андрей Новикъ (2, 452), Андрей Новосѣдъ (13, 526), Янь Новосель (13, 78), Janel Nowosied (13, 250), Jendrzej Nowik (2, 505), Jozef Nowosiad (2, 182), Moneiko Nowosed (2, 216), Petrik Nowosed (2, 216), Stas Nowosiad

157

(2, 182), Wojciech Nowosied (13, 250), Андрей Прейкишас (2, 413), z Andrejem Preykurem (Esz eset; 13, 126), Кергикъ Прейкишас (2, 413), Янъ Прейкишас (3, 321), Янел Прейкирис (27, 105), Janis Preikuris (2, 215), Янутъ Прейкишис (13, 525), Jas Preykurys (13, 384), Pawilus Preykurys (13, 116), Stanisław Preykuris (2, 607), s Tomaszem Preikurem (Esz eset; 2, 237), Кергикъ Ушкурисъ (13, 603), Yęndrzej Uszkuris (2, 471), Юркейсъ Ушкуръ (13, 528), Мачулисъ Ушкурисъ (13, 604), Матушъ Ушкуръ (13, 527), Paweł Uszkuris (13, 285), Петрос Ушкурис (2, 146), Станюлис Ушкурисъ (2, 321); Stasiul Woit (13, 250), vagy Gryg Balžentis (2, 398), Матеи Бирутженгентис (2, 428), Szimko Dundulžentis (2, 626), Stanis Kibeikozentis (2, 638), Станисълав Котинженгентисъ (2, 417), Миколаи Кунигенгентис (2, 310), Macellis Lolzentis (13, 482), Войцусъ Петржентисъ (13, 604), Banis Urbzentis (2, 252), Pecžulis Dowkssobrolis (2, 650), Можан Кушультбралис (27, 42), Яна Петрутпрейкиша (K eset; 3, 321) és mások.

Kétségtelen, hogy az itt bemutatott névhasználati esetek egy része az írásmód változatosságából eredhet. A korabeli forrásokban ugyanis igen változó volt a nagy- és kisbetűs írás, valamint az egybe- és különírás (például az 1561-es virbalisi városi leltárban ugyanazt a személyt háromféleképpen jegyezték fel — Macziei, Napssow zięcz; Macziei Napssowzięcz és Macziei Napszęzentis).

A legtöbb említett névalak azonban a köznévi és leíró jellegű ragadványnevek személynévvé válását mutatja; ennek következő fokát a tárgyalt személynevekből különféle patronimikus képzőkkel képzett alakok jelentik, például: Якѹб Калваитис (2, 291), Janelis Pudzunas (2, 644), Томашъ Пивоварайтисъ (13, 299) és hasonlók. Emellett az antroponimikus rendszer fejlődése során e személynevek egy része családnévvé vált. Ezt mai családneveink is tanúsítják: Čebatōrius, Čebatoriūnas, Dailidė, Dailidōnis, Kálvis, Malináitis, Puodžiūnas, Puodžius, Preikšā, Preikšas, Uškurys, Užkuráitis, valamint a ritkábbak: Juōdžentis, Lāpžentis, Simonžentis, Viktažentis, Vitāžentis² stb.

3. A személyek megnevezése két személynévvel

Ez volt a személyek megnevezésének legtermékenyebb módja a XVI. században, és a kéttagú litván antroponimikus rendszer megszilárdulását tanúsítja.

3. 1. A személymegnevezés első tagja – nemzeti vagy keresztény személynév. A XVI. századi litván nevek többsége keresztnév, de gyakran nemzeti neveket is használtak (különösen a XVI. század első felében). Igaz, különféle egyházi dokumentumokban, anyakönyvekben és hasonló forrásokban ezeket a neveket a XVI. századra már teljesen kiszorították a keresztény nevek (csupán az apai nevekben maradtak fenn), ám az adott korszak közigazgatási-jogi jellegű dokumentumaiban még bőven találni nemzeti neveket. Például az 1537-es žemaitijai jobbágyok kötelezettségeit felsoroló jegyzékben³ mintegy 3300, a nagyfejedelemhez tartozó jobbágy szerepel, akiket két személynévvel jegyeztek fel; közülük körülbelül 31%-nak nemzeti neve van. Ezek főként a régi, kéttövű litván személynevek,

² Lásd a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének családnév-kartotékát.

³ Lásd a 27. forrást.

158

pl.: Буйвид Контовтович (171)⁴, Бутнар Рукотайтис (33), Бутримъ Пупо-итис (101), Бутвил Спукайтис (182), Дамонт Мечунос (11), Довкил Довмена йтис (135), Эинаръ Буйвидатис (24), Кегдимин Пацович (29ª), Кегд-кавят Минишайтис (22), Кегдвил Контримович (66), Кегестовт Павлович (90), Кгетовт Дидекайтис (217), Кгинвил Кентрайтис (46), Кеголмин Пикелович (43), Ягмин Бутайтис (188), Ясвил Доркгелайтис (78), Кестовт Пиктайтис (58), Контмин Жалакис (78), Контрим Скетрис (91), Контвил Довкишайтис (194), Милконт Куборайтис (44), Минбит Петрович (23), Минкеел Милякович (23), Минггол Лутис (41), Минтовт Доркгович (32), Монтаргт Кголминович (50), Монтовт Кгедвилайтис (28), Монгрим Римутович (47), Монтвил Пиктайтис (84), Монтвил Кентрайтис (86), Монвид Довкишайтис (208), Моствил Кушлейкович (52), Можрим Домейко-вич (125), Нарбут Липаитис (98), Нармонгт Микайтис (166), Наргвид Кенчейкайтис (27), Нарвил Монтвилайтис (162), Нарвоши Белевич (11), Римкгойл Минейкович (75), Родвил Контовтович (216), Сюнгтовт Якубович (86), Сингкал Монтовтович (117), Сурзмин Талвошайтис (24), Талмин Мож-римович (191), Талвоши Юшкович (197), Товтвил Царкайтис (195), Вак-гирд Варкунович (85), Видкиент Ровжетайтис (193), Вилбуг Петрашай-тис (208), Вислин Сумонтович (49), Висмонт Жубрис (44), Войдмин Кон-тейкович (78), Войнар Пиктужович (96), Войшнар Кушлейкович (52), Вош-вид Ябутович (16), Вошвил Нарволович (31), Жадовин Доркгелайтис (80).

Előfordulnak különféle egyéb, ma talán olykor kissé szokatlannak tűnő népi személynevek is, amelyeket a keresztnév helyett írtak, például: Бокшис Петрович (40), Балучис Нарей-кович (156), Билюс Толейтович (122), Будрел Шедвилович (43), Будрис Пелодитайтис (180), Букнюс Ворайтис (85), Бутикис Минжайттис (34), Дартокейс Юшкайтис (227), Добил Кернесис (44), Доркгунжис Кентрай-тис (79), Довкис Гулкинтович (38), Кгойлюс Спонкелис (65), Кгогнелис Ренштайтис (28), Кгойнис Волейко (29), Кентрус Витартайтис (46), Кес-тис Айримович (177), Кловсут Минжайттис (58), Кушлейко Бучайтис (42), Кушлис Уръбайтис (66), Кутурис Можримайтис (189), Локутис Скокон-тович (42), Мажус Петрович (71), Мажунтис Пиктуйжайтис (70), Мик-нюс Марьтинович (131), Можутел Контримайтис (102), Нарутс Лютко-вич (52), Пиктели Скобтайтис (41), Пиктутс Висмонович (40), Пиктужис Толутайтис (22), Рудели Миткович (116), Спиклис Можайттис (65), Спу-дейко Дрокенайтис (68), Стирбис Толутайтис (134), Талюс Руслай-тис (115), Талюшис Скралис (29), Товткус Янкович (12), Виркуттис Жо-карис (67), Войнюс Совойнович (104), Жадейко Кголминайтис (29), Жвирб-лис Петрович (77). E személynevek többsége ma már nem ismert keresztnévként, de családneveinkben fennmaradt.

Az itt bemutatott, a kéttagú személymegnevezés első helyén álló összetett és egyéb litván személynevek nem csupán az említett forrás sajátosságai. Más 16. századi, különösen annak első feléből származó dokumentumokban is gyakoriak.

⁴ Mivel valamennyi példa az említett 27. forrásból származik, a zárójelben csak az oldalszámot tüntetjük fel.

159

A 16. század második felében jelentősen megritkulnak a litván nevek, különösen a ragadványnevek; használatukból kiszorítják őket a keresztény nevek. A 16. századi keresztnevek készlete azonban nem nagy. Mintegy 10 ezer személynév-feljegyzést áttekintve körülbelül 70 különböző keresztnevet találtunk, amelyeket a dokumentumok igen változatosan jegyeznek fel. A változatok többsége annak köszönhető, hogy a források nem egy nyelven íródtak (a 16. század első felében főként oroszul, a második felében pedig lengyelül). Néhány eltérés azonban a keresztnevek alakjainak fejlődését, a litván nyelv szabályaihoz való bizonyos fokú alkalmazkodásuk folyamatát tükrözi. A 16. századi kéttagú személymegnevezési modellben első helyen a következő keresztnevek szerepelnek⁵: Adam Janauicz (2, 532), Александръ Богдановичъ (15, 52), Амброжей Андруиковичъ (24, 230), Ambrozey⁶ Staskowicz (2, 120), Андрей Андруиковичъ (15, 60), Андре-юс Милюнос (2, 272), Андриянъ Войшвидовичъ (24, 207), Анкудъ Куприяно-вич (2, 26), Антон Бояринович (2, 26), Астафей Яцыничъ (24, 39), Авкгуштын Деволайтис (2, 328), Augustyn Towtkaytis (16, 430), Балътромей Любортовичъ (24, 209), Battromiejus Gaytaytis (11, 13), Bartłomiey Czapaytys (13, 385), Bartłomieius Zyndaitis (2, 435), Benedykt Iodkavyćis (2, 606), Блажей Станьковичъ (24, 79), Богданъ Берънатовичъ (24, 201), Давыдъ Мацевичъ (24, 105), Dominik Andrusaytis (16, 400), Erasmuss Rymkaitis (2, 237), Езофъ Матее-вичъ (13, 299), Филипъ Концевичъ (24, 40), Пилип Кондолович (27, 147), Флерьянъ Барътшоевичъ (15, 58), Кгабриалъ Андруиковичъ (24, 61), Григоря Яне-лотия (K linksnis; 3, 181), Grygalis Tuscaytis (16, 385), Grygalus Gindaytis (16, 405), Grigalius Ianussaitis (2, 643), Игнат Данилович (2, 24), Яким Тубелис (27, 141), Якубъ Бридаитис (3, 94), Iakubus Stanislawaitis (13, 105), Ian Bortkayćis (2, 584), Jonas Atsaycis (2, 533), Jozefh Diwozaic (2, 188), Ермола Слотовичъ (18, 101), Яронимъ Якубовичъ (24, 222), Каликстъ Юшковичъ (24, 28), Карпъ Спяцевич (2, 24), Каспаръ Адамовичъ (24, 40), Kasper Ambrosaic (2, 518), Климентъ Михайловичъ (24, 53), Krzysztof Mikolaiewicz (13, 486), Лавринъ Бер-натовичъ (24, 53), Lauryn Piotrowicz (2, 53), Lawrynas Jonaytis (13, 485), Лазаръ Миколаевичъ (24, 76), Luk Steponaitis (2, 462), Лукашь Бернатовитисъ (13, 239), Лукан Левонович (2, 24), Мальхерович Матееевичу (N linksnis; 17,10), Марко Яновичъ (24, 210), Марътингъ Авкгуштыновичъ (24, 109), Martinas Kibu-taytus (13, 383), Матей Балчунаитис (2, 327), Matiews Giedutaytis (8, 2), Motie-ius Mikolaiatitys (13,114), Mikolay Andrzeiaytis (13,489), Mikolayus Dargaitis (13,107), Онзельма Богдановичъ (24,76), Оведи Муринович (2, 26), Paulus Ri-muidowyez (2, 179), Pawilus Iuczaitis (13, 111), Петръ Бирбилаитисъ (2, 238), Piotr Boburnaitis (2, 527), Петрас Кедминаитис (2, 320), Petras Grigowycz (2, 178), Прокон Оилевич (2, 26), Романъ Бернатовичъ (24, 231), Серафинъ Ми-хайловичъ (24,49), Сельвестръ Добрынановичъ (15,62), Sylwestra Michałowicza (K linksnis; 16, 392), Себастьянъ Мисевичъ (K linksnis; 12,407), Sebestiian Stanay-tis (2,397), Симеонъ Григорьевичъ (12,31), Symon Ambrosaytis (16,405), Stanis-

⁵ Nem kétséges, hogy más, át nem tekintett 16. századi források anyaga bővítené a keresztnevek készletét.

⁶ Itt néhány jellegzetesebb és szélesebb körben használt keresztnevünk változatát mutatjuk be.

160

taw Bartkavtys (13, 382), Stefanus Kumžaytis (11, 12), Сменань Бортьковичь (24, 105), Stephonas Rimuidowycz (2,179), Томасъ Якубовичь (24,39), Tomaszus Giedraitys (13,107), Urban Gawrayć (13,380), Urbanas Juszkaitys (13,382), Waclaw laykowski (2,568), Валентинъ Янелаитис (2,340), Valentinus Januszewicz (2,178), Węcław Jotaytys (13,381), Войтехъ Александровичь (24,50), Woytekus Mildwagytys (13,110).

A 16. században nem minden keresztnév fordul elő egyformán gyakran. Némelyiket mindössze egyszer vagy néhányszor jegyezték fel, például: Ангдриань, Анкудъ, Астафей, Блажей, Езофъ, Флерьян, Якимъ, Ярмола, Каликсть, Карпъ, Климентъ, Лазарь, Лукан, Малхеръ, Прокопъ, Овдей, Романъ, Сарафинъ, Sebastian, Сельвестръ stb. Az ilyen neveknek általában sem rövid alakjuk, sem más közeli változatuk nincs. A gyakoribb nevek viszont valósággal elburjánzottak ilyen alakokban. Például a 16. századi forrásokban a Jonas név következő alakjai és származékai szerepelnek: Jan Bortkavyčis, Янен Будраштис, Янелис Андреятис, Janik Budginavyčis, Janikas Giedcszaytys, Janikus Anksztokaithys, Janczus Jurgavtis, Janusz Auzaytis, Янушюс Бушаутис, Januszy s Giniwilayčis, Januszko Drusaytis, Janutis Bruzaitis, Janos Eykintaytys, Janus Kwiezczaitys, Janusis Janaytis, Janko Gryczaytis, Ясь Бутюшайтис, Jasas Bukontaytis, Ясюлис Янелаутис, Jasulis Iakaytis, Ясупсь Барткайтис, Jasius Ianaitis, Jonas Atsaycis, Ionelis Gadeykaytis, Hanns Butrymaičis, Hannus Kibortaitis, Iwan Krowitaitis (2,584), (2,443), (2,314), (2,613), (13,487), (13,127), (16,397), (16,419), (2,166), (2,617), (11,12), (2,546), (13,382), (13,114), (16,406), (16,389), (13,14), (13,483), (2,340), (5,1), (2,221), (2,639), (2,533), (8,2), (2,590), (2,658), (2,631) stb.

A többi népszerűbb keresztnévnek sem volt kevesebb alakja, származéka, valamint különféle grafikai, fonetikai és egyéb változata. Többségük orosz, lengyel, belarusz, német és más nyelvekből került Litvániába, és ma már csak a mi családneveinkben maradt fenn⁷.

A beszélt nyelvben a keresztény nevek különféle alakjai és változatai valószínűleg közvetlenül a keresztelés után kezdtek kialakulni, amikor a litvánok találkoztak ezekkel a nevekkel. Az írott forrásokban a keresztnevek alakjainak változatossága csak hosszabb idő elteltével tükröződhetett, amikor a nevek már elterjedtek a beszélt nyelvben. A 16. századi forrásokban már gyakoriak a ma is ismert és széles körben használt keresztnévi rövid változatok, amelyek a litván nyelvben alakultak ki vagy más nyelvekből kerültek át, például: Alexy Ludkunos, Ambras Jakstaytis, Ambros Giedminaytis, Brazis Węcławowicz, Brazus pawilaytis, Андрусъ Радивоновичь, Baltrus Marcinowicz, Банис Бушзкаитис, Grig Duliebaitis, Керикас Якубаитис, Gust Woidotait, Jakas Dawgiedaytis, Jozis Misowicz, Juras Bruzaytis, Jurgis Butkaytis, Климъ Миколаевичъ, Matius Бутвилаитисъ, Mik Bernotayčis, Mikas Giedwoszaycis, Пронисъ Якубовичь, Размусь Яновичь, Sak Lawrzinowicz, Симос Миколаевич, Stanis Gieneraytis, Стась Бертькаитис, Stasius Giedwilaytis, Stapus Laygaytis, Urbas Pet-

⁷ Vanagas A. Mūsų pavardės. I. – Kn.: Žodžiai ir žmonės. V, 1974, p. 87–152; Vanagas A. Mūsų pavardės. II. – Kn.: Žmonės ir kalba. V., 1977, p. 49–92.

11. 91

161

kaytis (16,386), Woytkus Janikaytis (16,404), Венцус Сонтовтовичъ (21,172) stb.

A 16. századi kéttagú személynév-használatban nagyon gyakran a keresztnév kicsinyítő képzős származékait írták első helyre. Ritkán a kicsinyítő alakokat a keresztnevek hosszú formáiból képezték, például: Jakubelis Petkavys (8,2), Martinelis Łowcaytis (3,6) stb. A keresztnevek rövid alakjaiból és a kétszótagú nevekből (Jonas, Petras, Tomas) képzett kicsinyítő alakokból az említett időszakban sok van, például: Andrik Mazaytis (2,194), Андрюло Быковичъ (13,478), Andruc Jonetaytis (13,461), Baltruc Diburaytis (13,459), Bolulis Niestajewicz (2,112), Grigiel Butkaitis (2,214), Grygul Janowicz (13,380), Grygutis Bruzaytis (13,483), Iakiel Glabaitis (2,634), Iakucis Boiaraycis (2,569), Jakutis Giedwĩaitis (2,524), Janutis Bruzaitis (2,546), Jurgielis Borzdaycis (2,604), Jurguc Budkaytis (2,189), Юркейтусъ Мурзовичъ (2,415), Matulis Eykintaytys (13,382), Мамутусъ Баболантис (2,313), Mikielis Dziugaitis (13,111), Микутъ Талюшовичъ (24,228), Mikatis Jagminaytis (16,419), Petrelis Janowicz (2,66), Petruk Mineykaytis (16,409), Petrutis Butkaytis (16,422), Symiel Daszkowicz (13,293), Елмулис Миколаевич (27,105), Szimutys Budraytis (2,393), Stanel Eitminaitis (2,214), Stasiulis Petkaitis (2,533), Stasiul Dopultaytis (2,393), Sczepuc Giedminaytis (2,183), Тамул Добковичъ (2,156), Tomiel Stanisławowicz (2,323), Urbutis Powłtaytis (5,8), Walulis Janikaytys (13,384).

A keresztnévi kicsinyítő alakok nagy száma a különféle típusú írásos dokumentumokban a tárgyalt korszak sajátos jellemzője. Ma a hagyományos keresztnevek kicsinyítő alakjait csak szűk családi vagy baráti körben használják. A hivatalos dokumentumokban (útlevélben, anyakönyvi iratokban) ezzel szemben a hosszú alakokat vagy azokat a rövid változatokat szokás írni, amelyek mintegy önálló nevekké váltak.

3.2. A kéttagú személynév-bejegyzések második tagjai két fő csoportba sorolhatók: 1) patronimikus eredetű antroponimák (apai nevek); 2) nem patronimikus személynevek (régi litván kételemű nevek, ragadványnevek és más antroponimák). Az első csoport jóval népesebb. Például a 16. század második feléből származó négyezer kéttagú személynév-bejegyzés közül körülbelül 21% olyan, amelyben a keresztnév mellett nem patronimikus eredetű személynév szerepel; a 16. század első felében ez az arány még alacsonyabb.

Tehát a 16. században a legtermékenyebb kéttagú személynév-forma a keresztnév + apai név.

3.2.1. A tárgyalt időszakban az apai neveket a litván -aitis, -onis, -ūnas, -ėnas, valamint a szláv -ovič, -evič stb. patronimikus képzőkkel alkották. E képzők termékenysége eltérő volt. Például a 16. század első felében a legtöbb apai név a szláv -ovič patronimikus képzővel alakult. A többi képző termékenység szerint a következőképpen rangsorolható: -aitis, -evič, -ūnas, -onis. A 16. század második felében viszont a litván -aitis képzős apai nevek kerültek túlsúlyba. Ezeket az -ovič képzős származékok követik, a többi képző pedig termékenység szerint a következő sorrendben áll: -evič, -onis, -ūnas, -ėnas. Megfigyelhető tehát az apai nevek bizonyos fokú litvánosodásának tendenciája, amely a későbbi századokban még hangsúlyosabbá válik.

Megfigyelték, hogy a 15. században szinte valamennyi apai név a szláv -ovič, -evič patronimikus képzőkkel alakult; ezek idővel az orosz nemesi rendek kiváltságaivá váltak.

162

légió. Mivel a 15. századi dokumentumokban két személynévvel leggyakrabban a nemesi rendek képviselőit jegyzik fel, logikus, hogy az apaneveket a -ovič, -evič képzőkkel alkotják. Másfelől a nem litvánul író idegen anyanyelvű írnokok számára az volt a legegyszerűbb, ha az orosz nyelvben meghonosodott apanévképzési mintát követték.

A litván nyelvnek ugyanakkor saját képzési eszközei voltak erre a célra. A 16. században, amikor megszilárdult a személyek kétnevű megjelölése, vagyis amikor az apaneveket az alacsonyabb rendek képviselőinél is elkezdték feljegyezni, a dokumentumokban a szokásos szláv patronimikus képzők mellett litvánok is megjelentek. Némelyikük (például a -aitis) már a 16. század második felében gyakoribb volt, mint a szláv apanévképzők⁸.

Nehéz beszélni arról, hogy a 16. századi patronimikus képzők használata miként függött az említett személyek rendi különbségeitől, mivel e korszak leltáraiban a parasztok apanevei litván és szláv patronimikus képzőkkel egyaránt képződhettek. Például a Jurbarkas vajdaság Sudargo falujának 1561-es leltárában (2,576) a legfeljebb egy volok földdel rendelkező parasztokat így jegyezték fel: Piotr Hrynūnas, Woyčis Pietraszayčis, Roman Pietraszayčis, Paweł Stegwilayčis, Piotr Iurszayčis, Maciey, Michaiło Ianowicz, Maczys Maczkayčis, Jurgi Maczkayčis, Piotr Maczkayčis, Bartłomiej Bohdanowicz, Więcko Andrzejewicz, Miczkus Pietrykayčis, Bartłomiej Macieiewicz, Simon Marćinowicz, Rymko Nareykowicz, Więcko Nareykowicz, Maczys Iurszayčis, Jakiel Miczkayčis, Niekrasz Ianowicz, Ian Iuriewicz, Iurgi Kieturokis, Ianik Woitkowicz, Woyćiech Guczaytis, Iankus Woitkayćis, Paweł Sargun, Roman Iagminowicz, Maczys Maczkowicz, Mikolay a Ludko Miczkowiczy a Woyčis Giedrayćis, Jakiel Marćinowicz, Iurgi Bildeniewicz, Kasper Trzećiakowicz a Ienis Maczonis⁹ és így tovább.

3.2.2. A 16. századi személynevek legtermékenyebb patronimikus képzője az -ovič (bár a 16. század második felében az -aitis képzővel alkotott apanevek gyakoribbak, a 16. századi patronimikumok összességének elemzése azt mutatja, hogy az -ovič képző – amely különösen a 16. század első felében volt termékeny – túlsúlyban volt).

⁸ Ez az állítás, a hasonló jellegű más megfontolásokhoz hasonlóan, kizárólag az e munkához összegyűjtött anyag elemzésén alapul (a 16. századi litván személynévrendszer vizsgálata mintegy 12 ezer példa alapján történik). A litván vagy szláv patronimikus képzők használatát talán részben a dokumentumok jellege, a dokumentum nyelve és maga az írnok határozta meg. A 16. századi anyag zömét uradalmi leltárakból gyűjtötték. Azonban a más forrásokból kiírt apanevek képzése lényegében nem mond ellent az itt megfogalmazott állításoknak.

⁹ A külön kutatás mutathatná meg, hogy a nemesek és más előkelők apanevei gyakrabban képződtek-e szláv patronimikus képzőkkel. A példák kiválasztásakor azonban, amelyek a keresztnevek különböző alakjait (rövidítéseit és becéző képzett formáit) szemléltették, egy érdekes tényre figyeltek fel. Ha a kéttagú személymegjelölés első tagja a keresztnév teljes alakja vagy annak rövidítése, az apanév bármely, ebben a korszakban használatos patronimikus képzővel képződhetett. Ezzel szemben a keresztnevek becéző alakjai viszonylag ritkán állnak az -ovič, -evič képzős apanevek mellett, sokkal gyakrabban pedig az -aitis képzővel alkotott apanév következik utánuk. Mivel a becéző és kedveskedő névalakok az alacsonyabb rendek képviselői körében voltak elterjedtebbek (lásd az egyetlen személynévvel való feljegyzéseket), feltételezhető, hogy a 16. században a nemesi rendek képviselőinek apaneveire inkább a szláv patronimikus képzők voltak jellemzők.

11*

163

Az -ovič képzővel alkotott apanevek leggyakrabban keresztnevekből származnak, például: Каспаръ Адамовичъ (24,40), Mikolai Adamowicz (2,636), Мартынъ Аввакумовичъ (24,109), Войтко Богдановичъ (15,43), Stasius Boniulowicz (2,53), Станисъ Даниловичъ (24,207), Андрей Давидовичъ (15,43), Ian Filipowicz (10,1), Янъ Кабриаловичъ (24,56), Urban gricowicz (10,5), Mis Grygowicz (1,2), Андрей Ивановичъ (12,31), Касперь Яцковичъ (13,7), Монтонтъ Ивашковичъ (27,203), Кгиль Ивашковичъ (24,213), Юргисъ Яковичъ (15,61), Lawryn iakubowicz (9,5), Maciey Janielowicz (2,47), Peikiel Jankowicz (1,3), Товткус Янковичъ (27,12), Довкнъ Яновичъ (2,15), Kieszort Januszkowicz (2,113), Миколай Ясовичъ (13,240), Матей Юръгкеловичъ (24,80), Pawel Jurgowicz (13,282), Jasiul Kasporowicz (13,380), Лаврень Константиновичъ (12,29), Павелъ Лавриновичъ (24,69), Stanislaw Lawrynowicz (2,95), Венцлавъ Луковичъ (3,246), Lawrin Macieiowicz (2,486), Кагбриалъ Мацковичъ (24,40), Marcin Mackowicz (2,92), Якуб Мацович (27,201), Stassys Maczieiowicz (2,659), Baltrus Marcinowicz (10,1), Балътромей Мартыновичъ (15,43), Szczepan Mickowicz (2,143), Товтвилдъ Михайловичъ (15,33), Piotr Mikolaiowicz (10,2), Iakub Mikowicz (2,594), Stas Mikutowicz (10,1), Witko Olechnowicz (2,595), Банис Павилович (2,21), Jakub Pawlowicz (2,36), Нарвоши Петкович (27,33), Стась Петрашковичъ (15,67), Минбут Петорович (27,23), Мацко Проньковичъ (21,916), Jurgis Romanowicz (2,89), Marcin Symonowicz (2,99), Petr Stanislawowicz (25,5), Радивилъ Станьковичъ (24,76), Anton Stasiowicz (2,481), Миколаи Степанович (2,133), Michailo Tomkowicz (10,3), Jan Tomowicz (2,466), Марко Урбановичъ (17,10), Lawryn więckowicz (10,5), Jasis Woyciechowicz (2,47), Янъ Войтеховичъ (24,52), Macieyko Wincowicz (2,65).

Amint a példákból látható, az -ovič képzővel alkotott apanevek leggyakrabban a keresztnevek teljes alakjából vagy rövidítéseiből képződnek, sokkal ritkábban pedig e nevek becéző képzett alakjaiból.

Az említett időszakban sok -ovič képzővel alkotott patronimikum származott régi, kéttagú litván személynevekből (a 16. század első felében ezek még a keresztény nevekből képzett apaneveknél is gyakoribbak voltak), például: Кесмус Айрумович (27,177), Балътромей Бейнарович (24,106), Малко Будиводович (15,62), Ян Буциводович (27,53), Станиславъ Бутовтовичъ (24,229), Богданъ Бутримовичъ (15,36), Стась Бутвиловичъ (15,57), Кагбриалъ Довьятловичъ (24,228), Mateius Daugwiłowicz (2,179), Jurgi Dowgialowicz (2,631), Матвяксъ Довгкиштовичъ (24,85), Станисъ Довконтович (2,13), Станисъ Довьмонтовичъ (15,46), Jan Doinagowicz (20), Bucбym Еиксинтович (2,7), Войтко Еймонтовичъ (15,59), Maczys Eynarowicz (2,599), Miczus Gintowtowicz (2,575), Стасис Кешвилович (3,343), Jurgis Jagminowicz (13,290), Якубъ Ямонтовичъ (24,211), Шымко Ясвидовичъ (24,51), Павел Ясвилович (27,13), Лавринъ Ятовтовичъ (24,40), Петръ Кантримовичъ (24,224), Янъ Кеггайловичъ (15,70), Шимко Кибортовичъ (21,525), Petrel Mielwydowicz (2,39), Петръ Милконтовичъ (24,213), Шимко Минбутович (27,37), Степанъ Монтововичъ (24,202), Янъ Мон-тримовичъ (15,61), Шылейко Монвиловичъ (2,2), Юце Моствилович (27,141), Ian narbutowicz (10,5), Станис Наркеилович (2,14), Контин Нармонтович

164

(27,78), Вошивил Нарвилович (27,31), Янъ Радвиловичъ (24,68), Jonas Rymgailowycz (2,179), Миколай Римтовтовичъ (21,349), Ян Сиртовтович (27,22), Станиславъ Скирвойновичъ (15,67), Матей Стекевиловичъ (24,230), Наркагъ Судмонтовичъ (24,223), Миколай Тарвидович (27,152), Hrehory Towdyginowicz (1,5), Богушъ Товтиловичъ (15,69), Романъ Витортовичъ (24,102), Banis Wyzgirdowycz (2,179), Богданъ Визгирдовичъ (24,211), Бутнюс Вошюнович (27,9), Андрѣй Войшиводовичъ (15,43), Миколай Войшвиловичъ (15,66), Машко Ждавилович (2,20). A -ovič képzővel ellátott apanevek a tárgyalt időszakban más litván nemzeti személynevekből is képződnek, például: Юрьи Бружович (27,123), Станислав Будрович (27,152), Павел Бурбович (27,113), Jana Butowicza (K linkszó; 16,437), Кедемилъ Даркегулович (15,62), Woytko Daugutowicz (2,92), Andrey Diedowicz (2,324), Тирвилдъ Довъкковичъ (15,45), Стирбис Кедутович (27,147), Буткус Кентрович (27,112), Янко Кловосич (27,32), Шепан Корейвович (27,154), Петръ Кушелейкович (24,227), Янкис Локутович (27,143), Миллейко Можейкович (27,191), Нарвил Можович (27,36), Пац Пиктович (27,33), Юрькайс Пиктурновичъ (15,58), Янушис Пилипрович (27,48), Богданъ Ракевичъ (24,209), Maciej Rudielowicz (2,469), Мицко Страздович (2,22), Балтуш Шилекович (2,17), Андрѣи Шовклович (27,127), Юри Талутович (27,96), Матей Трумпович (2,7), Петръ Вяжсович (27,119), Павел Виркутович (27,40), Димкол Воболович (27,52), Минейко Жадейкович (27,24), Юшко Жвирблович (27,145), Jozeph Zuikowicz (2,47).

3.2.3. A litván -aitis patronimikus képzővel képzett apanevek a XVI. században a következőképpen alakulnak:

a) különféle keresztnevek alakjaiból, például: Tanelis Adamaitis (2,630), Symon Ambrosaytis (16,405), Якос Андрайтис (27,160), Mikiel Andreatitis (2,520), Blazukas Andruszaicis (2,535), Мартинъ Андрушкайтисъ (15,66), Петръ Балтрушкайтисъ (2,548), Maciey Bartłomieiaytis (16,404), Czeputis Beniuszaitis (2,214), Юхно Богданойтисъ (24,224), Jonas Brazaicis (2,535), Stanisław Czepaytis (13,459), Woyciech Czepuyaitis (16,388), Stanisław Domikaytis (2,183), Богдан Доминикайтис (27,204), Станиславъ Керциотитисъ (3,94), Щепут Кгрикайтис (2,218), Jurgiel Grygalait (13,251), Петръ Якайтисъ (24,223), Петрик Якубайтис (27,74), Stanislaw Iakutaitis (2,530), Mik Ianayćis (2,583), Piotr Janelaytis (2,182), Pawilus Janikait ys (13,114), Petryk Janulaytis (16,387), Witkus Januszaytis (16,417), Jaczus Jasaytis (16,390), Łukasz Jasielaytys (13,385), Lawrynas Jonaitis (13,485), Mateius Jonelaytis (8,2), Лавринъ Юркгайтис (2,540), Юрий Юркгелайтисъ (17,54), Юркгелисъ Юркгужайтисъ (13,18), Baltutis Kasparaytis (13,461), Maczulis Ławrynaycis (2,569), Янъ Мацкайтисъ (15,65), Александро Мартинaitis (15,103), Janik Mataytis (2,183), Станюль Матейтис (2,405), Петкус Матукатис (27,137), Нармонть Микайтис (27,166), Kasper Mikatojaytis (2,183), Janus Mikielait ys (13,114), Монтвил Микутайтис (27,35), Czeputis Moteiaytis (13,489), Jurgi Narkaytis (2,189), Macius Olech naytis (13,459), Томаш Павилайтис (27,105), Iakutis petraytis (8,2), Mikolay Petrutaytis (13,461), Urbutis Powilaytis (5,8), Янушъ Проникойтисъ (24,211), Andre yus Romanaity s (13,110), Мартин Семенайтис (27,187), Pawel Symonaytis (13,459), Матей Станайтисъ (13,14), Urban

165

Stanielaytis (13,461), Jakubus Stanisławaitis (13,105), Петръ Станюкайтисъ (24,228), Paweł Staniulaitis (2,553), Шимко Станкайтисъ (15,104), Ян Стасаитис (2,437), Micius Steponaytis (11,13), Mikielis Szymkaytis (13,482), Янь Тамоцайтисъ (24,208), Łukasz Tomaycis (2,140), Ławryn Urbanaytis (13,482), Стасюлис Бауме-каутис (2,409), Walentyn Walentynaytys (13,381), Tomulis Węntławaytis (2,552), Gawdutis Wienckaytis (11,14), Jakutis Wojtekaytis (13,481), Jurgis Woytkaytis (16,424);

b) régi litván kételemű személynevekből, például: Толосъ Баревдайтис (27,204), Нарвилъ Барвондайтис (13,12), Janik Budginaytis (2,613), Грыгоръ Будвидоитис (15,58), Якубъ Бувилатис (2,146), Юркгисъ Бугиодайтисъ (24,209), Tomasz Butrymajtis (16,429), Матис Бутелайтисъ (2,145), Jurgiel Dargwilaitis (2,216), Jakas Dawgiedaytis (13,491), Stasko Dawgielaytis (16,397), Петръ Довкгелайтис (24,225), Матей Довкенитайтис (15,63), Mikolay Eydminaycis (2,579), Piotr Eygirdaycis (2,579), Matulis Eykintaytys (13,382), Stanel Eitminaitis (2,214), Мартинъ Келминайтисъ (24,222), Стан Кедминайтис (27,26), Petryk Gedwidaytis (16,415), Юргъелс Кгинтовмайтис (27,214), Andrzej Girdwilaytis (2,397), Pawlik Girdwonaytis (16,409), Piotr Jagminaytis (16,385), Marcin Jaswilaytis (2,185), Кгогиль Ятвилойтисъ (24,204), Łukasz Jawłontaytis (16,405), Jurgi Kibortaitis (2,658), Микуту Контминайтис (27,170), Razmus Kontrymaytis (16,427), Нарвил Контвейнайтис (27,180), Jankus Manwilaytys (13,382), Букишус Манжбутайтис (27,193), Ian Milkintaitis (2,639), Миколай Милконтаитис (27,73), Юрги Минмонтоитисъ (24,226), Буткус Монтвидайтис (27,194), Grigiel Monwilaitis (2,215), Юркгел Моствилойтис (27,181), Якуб Можримоитис (27,103), Минкусъ Можвидайти (13,14), Walis Narbutaytis (2,552), Лукаши Нармонтаитис (27,166), Pawlik Narwilaytis (16,407), Kasper Norwidaic (2,198), Станиславъ Радивилайтис (24,226), Woytko Radwilaytis (16,394), Богданъ Скиврийнойтисъ (24,211), Pawel Stegwilaycis (2,576), Thomas Sudwilaycis (2,594), Петръ Галвошшоттис (27,105), Можейко Таргвидайтис (27,91), Болишус Товтримайтис (27,157), Петко Товтвилайтис (15,66), Милюс Твирбутайтис (27,207), Bogusz Widminaytis (5,4), Петръ Видмонтайтис (27,185), Piotr Wiskuntaitis (2,248), Юркгис Висмилайтис (2,166), Довкоил Висминайтис (27,159), Юркгис Висмонтайтис (2,456), Якуб Висвидайтис (27,26), Jakub Wizbutaytis (2,198), Piotr Woysznaraytis (16,397), Gryg Woyszwilaytis (2,553), Maciej Zadminaytys (2,532), Andrusys Żadwanaytis (16,400);

c) különféle nemzeti, ragadványnévi vagy egyéb eredetű személynevekből, például: Mamen Alcaūmuc (27,65), Jan Alsutaytis (2,191), Петюл Арелаŭмuc (27,111), Матеу Балчунaitис (2,327), Grigutis Balsaitis (2,249), Mikielys Barzdilaitis (2,392), Миколай Билайтисъ (15,64), Jurgi Barzdayčis (2,572), Андрушко Будрайтисъ (24,222), Petryk Burbaytis (13,380), Ягемин Бутаŭтис (27,189), Pasius Dagaytis (11,14), Кгедмин Даркгайтис (27,189), Миколай Довкшайтисъ (15,63), Stas Drasutaitis (2,364), Сгерис Gaidaitis (13,250), Мацко Кгайлайтис (27,92), Tomaszus Giedraitÿs (13,107), Ян Кеелутийтис (27,88), Slapris Iodkayčis (2,606), Можан Кестайтис (27,87), Филипъ Кетурнокаŭтисъ

166

(13,299), Martinas Kibutaytys (13,383), Ян Крепшайтис (27,158), Можутис Крутилайтис (27,158), Кинчис Кирмайтис (27,191), Яна Кушлейкойтя (k link; 6, 21), Czepulis Lagaitis (2,524), Юркис Локайтис (27,154), Шим Мажавтис (2,314), Евноль Минайтис (13,13), Войдвин Минтайтис (27,75), Станис Мостайтис (15,63), Павлик Можантис (27,119), Андрей Можелайтис (27,154), Лаврык Носалтис (2,473), Urban Perkunaitis (2,533), Станис Пиктурноитис (3,208), Янелис Повкиштайтис (27,137), Stanislaw Pingulwaitis (2,545), Kasper Pupaytis (16,384), Яник Пупелаитис (27,142), Gryczus Puplesaytis (16,417), Marczin Purwaitis (2,649), Gaylus Rudaytis (11,14), Grigutis Sakalaitis (2,524), Матеŭ Сорбкайтис (15,58), Urban Szarkaytis (16,388), Янъ Талошайтис (15,57), Довкел Толайтис (27,90), Ян Трумпайтис (27,84), Szymko Wegaytis (13,482), Grygos Wilkait (2,518), Нарвил Боболайтис (27,111), Лукаш Воверавтис (27,134), Владиславъ Жалойтис (24,233), Войтко Жилайтис (27,181), Кедвил Жвирблайтис (27,64), Woyciech Žagaraytis (16,401).

3.2.4. A szláv -evič patronimikus képzővel alkotott apanevek a 16. században jóval ritkábbak, mint a korábban említett -ovič és -aitis képzővel alkotottak. Többnyire keresztény nevek patronimikus alakjai, például: Marcin Ambrożewicz (2,96), Адамъ Андреевич (24,60), Григоръ Балтомеевич (15,62), Janel Bartłomiejewicz (2,466), Станиславъ Болтромеевич (24,107), Jurgis Bortkiewicz (2,149), Piotr Daniewicz (2,115), Piotr Domaszewicz (2,103), Stanislaw Grygalewicz (2,108), Maciej Jakiewicz (2,112), Stanis Ianelewicz (1,2), Мартин Янушевич (2,17), Maciej Yurgiewicz (2,480), Maciej Łukaszewicz (2,33), Marcin Maciejewicz (2,85), Якубъ Мацевевич (24,53), Богданъ Мартишевич (15,65), Станюл Матеевич (6,54), Юръгел Матвеевич (27,118), Janel Matulewicz (2,117), Pikčius Mikiewicz (2,455), Матей Миколаевич (15,45), Ясь Микутевичъ (24,228), Миколай Петрошевич (27,157), Bohdan Pietkiewicz (2,101), Paweł Pietraszewicz (2,484), Мартинъ Проневичъ (13,7), Балтомей Станевичъ (24,230), Woyciech Staniuliewicz (2,148), Довкагилъ Станькевичъ (24,213), Ambros stasiewicz (10,2), Łukasz Stasulewicz (2,122), Балтомей Томашевичъ (15,65), Stanislaw Wincewicz (2,65), Петръ Витевичъ (24,58), Нарбутъ Войтюлевичъ (24,61), Мартинъ Войткевичъ (13,7).

E képzővel kevesebb apanév alakult ki ragadványnévi vagy más eredetű litván személynevekből, például: Stanis Baltniewicz (2,608), Piotr Botłukiewicz (10,5), Якубъ Будревичъ (15,66), Янъ Даръкесевичъ (24,222), Бернантъ Дребулевичъ (24,204), Станиславъ Кегиревичъ (24,69), Петръ Кеглежевичъ (2,417), Нарбутъ Когйлевичъ (15,45), Paweł Greycewicz (2,113), Богданъ Кестуцевичъ (24,104), Ян Купревич (27,229), Jorgi Kurkliewicz (9,2), Якубъ Кушлевич (2,23), Jurgi moliniewicz (10,1), Кегйлос Можевич (27,101), Marcin Mozulewicz (2,65), Янъ Можутевичъ (15,61), Matel Piktewicz (2,98), Юри Пилкевич (27,111), Петръ Рудевичъ (24,208), Ян Саркуевич (2,20), Матей Смолевичъ (21,102), Микуть Талошевичъ (15,66), Ночис Трумпелевич (2,22), Миколай Вяжевичъ, valamint régi kételemű litván antroponimákból,

167

például: Станиславъ Медвошиевичъ (2,23), Михайло Мельвошевичъ (24,70), Войтко Минкелевичъ (15,62), Лаврынъ Толговошевичъ (15,51).

3.2.5. A litván -onis patronimikus képzővel alkotott apanevek a 16. század első felében ritkák. A század második felében azonban a -onis képzős alakokat – keresztény nevekből, régi kételemű litván személynevekből, valamint ragadványnévi vagy más eredetű antroponimákból képezve – gyakran az említett személy neve mellett jegyezték fel, például: Stanis Andruszanis (2,499), Jakub banonis (9,9), Maciey Bartkonis (2,180), Станюлисъ Чепанонисъ (13,530), Банисъ Григанисъ (13,78), Maciejos Yakubanís (2,483), Петръ Якубонисъ (13,527), Kasper Jananis (13,282), Grigas Janonis (2,180), Szczepan Janulanis (13,282), Скудумисъ Янюшонисъ (13,529), Maciey Jasanis (13,286), Германъ Ясюлонисъ (13,528), Банисъ Ясонисъ (13,529), Szimko Jokubonis (2,180), Andrejus Jononis (2,179), Staniulis Jurganis (13,288), Matas Yurgionis (2,484), Grygas Lawrynanis (13,286), Tomasz Lawrinonis (2,484), Павелъ Мачулонисъ (13,530), Jan Marthinanis (2,302), Янъ Мартиновнисъ (13,530), Wulus Matonis (2,481), Czap Matulianis (2,483), Мартинъ Миконисъ (13,528), Микъ Павилонисъ (13,528), Gryg Pawłonis (2,483), Якубъ Петронисъ (13,529), Матюлис Романанис (2,271), Lawryn Stananis (13,287), Marcin Stanionis (2,399), Paweł Stanulanis (13,282), Lawryn Stasionis (13,277), Шимастъ Степанонисъ (13,527), Андрей Шимонисъ (13,527), Jurgis Thamuszonis (2,179), Янъ Войтконисъ (13, 528); Герман Бейнаронисъ (13,529), Шимастъ Бутвилонисъ (13,530), Iurgi Dowboronis (2,637), Michno Dowtortonis (2,180), Brazis Jatowtonis (2,149), Mikotay Jawgilanis (13,287), Юхно Нарбутonisъ (13,530), Batruszis Narwidonis (2,180), Janusz Rimgieylionis (2,180), Szczephan Rimwidonis (2,180), Banis Wizgirdonis (2, 180); Paweł Batłkonis (2,639), Кголмин Бовжанис (27,28), Piotr Dowkssonis (2,637), Керишс Кгаикгалонис (2,270), Jan Gawenonis (13,286), Marcin Iodanis (10,1), Буткус Кивонис (27,12), Lawryn Kunigonis (9,4), Narbut Mazulianis (2,500), Jedrzej Meylonis (13,285), Юръкеис Совсонис (27,120), Jan Styrnionis (2,552), Станелис Жалчонис (2,293).

3.2.6. A litván -ūnas patronimikus képzővel alkotott apanevek a vizsgált időszakban keresztény nevekből képződnek, például: Piotr Ambrasūnas (2,150), Щефан Андреюн (2,307), Thomasz Andrunas (2,443), Янушко Яндрушунос (27,223), Staszko Batromiełunas (2,498), Юхно Бенюнос (27,227), Jusius Grygalunas (13,291), Ботмехъ Янигунъ (13,528), Piotr Iankunas (2,645), Stasius Łukasgunas (4,303), Jurgis Maciunas (2,150), Andrzej Maczieiunoss (2,302), Bartłomiej Mateiunas (13,289), Stasis Matucūnas (2,148), Janis Mickunas (2,366), Maciey Mikotaiunas (2,180), Wolus Motieūnas (2,180), Stanis Petkunas (2,149), Jurgis Pietraszunas (13,284), Stanius Pronckunas (2,150), Jasius Staniunas (2,147), Janelis Stankunas (13, 283), Urban Stasiunas (13, 282), Юнасъ Шимкунасъ (13,527), Банисъ Томашунъ (13, 528), Jakutis Tomaszunas (2,552), Петръ Томкунасъ (13,529), Pawełł Waytkunas (2,150), Tomasz Wenckunas, továbbá ragadványnévi eredetű litván antroponimákból, például: Andrus Añczunas (2,628), Павел Авшун (6,64), Piotr Batczunas (2,400), Staniulis Berniunas (13,288), Ян Благодзонис (2,269), Миксъ Блодюнас (2,272), Maciey Borzdžiunas (2,604), Yonas Dydzunas (2,400), Stasis Gaylunas (13,282)

168

Jendrzej Yodziun (2,494), Мацце Кинкунос (27, 16), Петръ Клонюнасъ (13,527), Стас Кветкунос (27,227), Andrzej Medziunas (2,203), Матук Пикчионос (2,405), Mik Pikciun (2,255), Jurgi Podziunas (2,653), Łukasz Styrniunas (2,552), Jakub Szer­niunas (2,604), Мацулисъ Тауткунасъ (13,604).

3.2.7. A litván -ėnas patronimikus képző a XVI. században nem produktív. Az ezzel a képzővel alkotott apai nevek ritkák a tárgyalt időszak dokumentumaiban, például: Piotrass Bat­tupenas (2,659), Янасъ Бавкенисъ (13,528), Янушко Ютенасъ (13,527), Банюлис Микенос (7,54), Юркелисъ Минкененасъ (13,528), Titas Tarutenas (2,499), Чепась Петпенасъ (13,527).

3.2.8. A második személynévcsoport külön alcsoportját a gyakran kicsinyítő és becéző képzőknek nevezett képzőkkel alkotott antroponimák alkotják, amelyek a tárgyalt időszakban ritkák. Gyakoribbak az -ėlis, -ėlė, -ėlis, -ėlė képzővel létrejött alakok (a forrásokban alkalmazott írásmód miatt e képzők nem különíthetők el). A korábban tárgyalt, XVI. századi személynévképzők patronimikusak voltak. Az -ėlis, -ėlė, -ėlis, -ėlė képzőkről szólva nehéz megállapítani, hogy mikor van patronimikus jelentésük, vagyis mikor származik az ezekkel a képzőkkel alkotott személynév az apa nevéből vagy a név után feljegyzett második apai antroponimából. A Litván nyelv atlaszának anyaga azt mutatja, hogy napjainkban nyelvjárásainkban a gyermekek (fiúk, serdülők, fiatalemberek) vezetékneveit az apa vezetéknevéből, az -ėlis, -ėlės képzőkkel alkotják. Ezért az ilyen képzőkkel valamelyik keresztelési névalakból képzett személynevekben ezek olykor patronimikus jelentést is hordozhatnak, például: Якуб Мацелис (27,84).

Az ilyen képzőkkel alkotott egyéb személynevek többnyire ragadványnévi eredetűek, például: Павла Авинеля (K eset; 17,33), Janel Budrel (2,457), Tomko Gaydel (13,293), Maciej Gražel (2,505), Marczyn Gudelis (2,398), Лукашь Каурель (3,94), Jan Meszkele (2,364), Iakub Mitelis (2,506), Станиславъ Руделисъ (2,414), Станис­лав Сенелис (6,59), Maciej Szerelis (2,471), Амбросъ Вилкелис (2,322) és mások.

Egyes esetekben e személynevekben a képzők patronimikusak lehetnek (amint később látható lesz, a tárgyalt időszakban viszonylag gyakran a személynév után képző nélküli, hasonló típusú ragadvány-antroponimát is feljegyeznek). Sok esetben azonban egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy az -ėlis, -ėlė, -ėlis, -ėlė képzőkkel alkotott személynevek más, nem képzett antroponimákból származnak-e (ilyenkor e képzők gyakran patronimikus jelentésűek lehetnek), vagy a köznevek kicsinyítő alakjai váltak ragadványnévi eredetű személynevekké.

A többi kicsinyítő képző (-ulis, -ukas, -utis) a XVI. században nagyon ritka, például: Grygas Stanulis (13,286), Grygalus Janutis (13, 489), Янъ Петрутисъ (15, 62), Юшко Довкутис (2,18), Павелъ Даргентусъ (2,336), Maciej Goyzutis (2, 110), Iurgi Gierulis (2,638), Yan Sildziuk (2,255).

3.2.9. A litván -iškis képző gyakran patronimikus jelentésű is lehet. A XVI. században ezzel a képzővel alkotott személynevek keresztény nevekből származnak, például: Iakub Ch­wiedkíškis (2,639), Mikotai Grygiškis (2,365), Балтърпишъ Лавришкисъ (2,332), Petrazs Michailiškis (2,255), Jan Mikutyszskis (2,183), Ianik Simoniskis (2,579), Iurgi Woyčiskis, két tövű litván antroponimákból, például: Maciej Dawnaryszkysz (2,188), Ян Нарвидишкис (27,207), illetve ragadványnévi eredetű személynevekből, például: Павелъ Бискупишкисъ (13,311), Kasper Czypiszkis, An-

169

drzej Doyniskis (2,581), Груин Вилкишкис (27,201), Macziej Zydziskis (2,497) és mások.

E képző további származékai, elsősorban a helynévi eredetűek, nem rendelkeznek patronimikus jelentéssel, például: Петр Керновшкис (27,168), Thomas Eiragolisskis (2,641), Jurgi Jurbarkisskis (2,659), Юпи Кедайнишкис (2,322), Ian Moissagolisskis (2,649), Iurgis Punisskis (2,639), Marczin Upitisskis (2,649), Piotr Wielionisskis (2,643), Dobko Wilkiiskis (2,649) és mások.

3. 2. 10. A korábban említett -ovič, -evič patronimikus képzők mellett a XVI. században más szláv képzők is előfordulnak, például: -ovskis, -ickis, -inskis, -ackis stb. Az ezekkel a képzőkkel alkotott személynevek a XVI. században ritkák. Valamivel gyakoribbak az -ovskis képzővel létrejött alakok, például: Станислав Бердовский (24,50), Iadarn Grzegorzowski, Василей Калусовский (24,203), Миколай Мировский (15,33), Iarmoda Sakowski (2, 636), Петра Скрибовского (K eset; 12, 15), Кедтин Шилов'ски (27,49), Krysztoph Woytkowski (2,568). A többi képzővel alkotott személynevekből mindössze egy-két példát jegyeztek fel, például: Pawel Kownacky (2,181), Janes Pokrywnicki (13, 380), Andrzey Wyszyński (2,568) és hasonlók.

Egy-egy, ilyen képzőkkel alkotott személynév származhat idegen nemzetiségű, máshonnan beköltözött személytől. Többségük azonban (akárcsak az -ovič, -evič képzőkkel alkotott személynevek) a hivatalos iratok révén került ide és terjedt el.

3. 3. A nem patronimikus eredetű, a XVI. században a személynév után feljegyzett személyneveket több csoportra lehet osztani.

3. 3. 1. A legnépesebb csoportot a különféle ragadványnévi eredetű személynevek alkotják, amelyek állatok és növények neveiből, különféle köznevekből vagy melléknevekből jöttek létre, például: Мартина Алсня (K eset; 2,416), Янушис Авижис (2,377), Янушко Барздюс (2,411), Iurgi Bildenis (2,579), Staniul Bredis (2,529), Ясъ Бубисъ (13,240), Jakst Budras (16,417), Mikolay Buyna (2,111), Jan Burba (13,386), Benedyk Dyrrda (15,145), Стасюл Докгил (2,339), Юркгел Дуда (27,36), Стас Ерелис (2,410), Janel Gaidis (2,184), Bernat Garnis (2,194), Петръ Кгекгжис (2,292), Петрыкъ Кгележисъ (21,249), Grycius Gierwis (13,487), Юри Кгожлюс (2,283), Станис Кгожьис (2,163), Maczus Gruzdys (16,417), Marczin Iodis (2,657), Marczin Kailis (2,643), Marcin Kisiel (2,487), Iurgis Kiszkis (2,499), Maciey Kleywa (1,1), Stanis Klisz (16,384), Юри Кнапцис (2,291), Matis Kodzis (2,570), Maciey Koyris (2,569), Janus Metagis (13,107), Петраш Мишкинис (6,39), Pawlik Pauxtis (16,401), Петрик Пилпис (27,112), Керикгъ Плинисъ (3,264), Tomasz Pukis (13,381), Marcin Ragayszus (2,498), Масолис Рашнис (2,406), pawil Rydik (9,2), Юркгел Ровклюс (2,315), Marko Rudis (1,1), Thomas Šėybus (2,567), Mikolai Sidobr (2,213), Jury Skiersis (2,466), Петръ Скилусъ (2,452), Ян Скилоновисъ (2,335), Peczulis Smilgis (2,365), Нарвоши Шолтис (27,47), Maczys Schernas (2,630), Матеу Швельнисъ (2,378), Jorgi teterwin (9,2), Stas Trumpa (2,215), Станюлис Вашкисъ (2,415), Iurgi Wewersis (2,649), Marczin Wilk (2,463), Петрик Жоденис (27,112).

A két tövű, ragadványnév jellegű személynevek jóval ritkábbak, például: Миколай Дидекольвисъ (17,35), Jakub Rudgolwic (16,417), Мисъ Шолгтоборвицъ

170

(15,47), Керикга Швинтадопя (K eset; 12,553), Юри Венорокис (27,32), Контмин Жалакус (27,78) és így tovább.

E csoportba kell sorolni azokat a személyneveket is, amelyek különféle köznévi melléknevekből keletkeztek. Ezek foglalkozás vagy mesterség nevéből származó antroponimák, például: Станислав Балнюс (2,421), Paweł Bartnik (2,393), Paweł Czobotar (1,1), Mikucz Doylida (2,191), Czeputis Kalwis (2,523), Jan Kotylus (2,570), Ambras Kowal (16,383), Munkowau Кубилис (3,94), Paweł Kubilius (9,8), Ambros Melnik (2,185), Pietryk Podzius (2,185); nemzetiségnevekből, például: Янелис Keydac (2,335), Малхъ Литвинъ (24,222), Tomasz Lotwin (2,462), Iwanko Rusin (2,567), Andrzej Tatarzyn (2,85), Szymon Węgrzyn, valamint a užkūrys, preikuras stb. köznévi melléknevekből keletkezett személynevek, például: Янъ Прейкъшас (3,321), Керикгъ Прейкшас (2,413), Stanislaw Preykuris (2,607), Миколай Ушкурис (15,16) és így tovább.

3. 3. 2. A második csoportot a régi, két törzsből álló litván személynevek alkotják, például: Jędrzej Buiwid (2,462), Мартинъ Бутрымъ (15,49), Балътромея Бутовилъ (3,96), Szeputis Dawkontis (11,14), Jan Ebartis (2,525), Jurgis Eytowtys (13,114), Юри Кегдойнис (27,97), Наръкели Кеглбут (27,129), Матеј Кегтовт (3,10), Walentij Jagiel (9,7), Paweł Kibarth (2,639), Ambrus Kibartis (16,412), Jan Kiesmin (2,213), Янъ Контминъ (2,223), Jurgis Mindawgis (13,111), Станиславъ Монкгойло (17,52), Andrey Montwil (2,532), Кинелъ Можримас (27,198), Piotra Narbuta (K eset; 3,46), Petruk Normantis (2,392), Криштофа Радивила (K eset; 12, 232), Яна Сантовта (K eset; 12, 15), Terzy Seybut (1, 4), Piotr Skirmant (16, 431), Валюлис Стегвил (2, 540), Миколай Тальвошъ (12, 253), Янъ Виторть (24, 43), Павелъ Визгинъ (2, 378), Воитеху Вожжкиру (N eset; 3, 99).

3. 3. 3. Nagyon ritkán előfordul, hogy egy személy megnevezésekor a második személynév valamely keresztény név, például: Baltromiey Andrzej (2, 75), Рачко Августинъ (12, 469), Мацукелисъ Кегикголъ (13, 241), Czep Mikołai (2, 213), Станиславъ Петръ (15, 61), Walenty Szczepan (16, 406), Walenty Urban (16, 386), Тумис Виткус (27, 172).

3. 3. 4. Külön, bár kis csoportot alkotnak azok a szláv köznévi antroponimák, amelyek személy megnevezésekor második tagként szerepelnek, például: Iussko Balamuth (2, 629), Банис Баранъ (2, 540), Ian Beručkis (2, 639), Павелъ Быко (13, 478), Юрей Богоматичичъ (24,76), Ян Кривожиевис (2,13), Янъ Круповесь (24,78), Stanisław Miaki (2, 324), Янъ Ручка (24, 201), Тимофеи Сицогол (2, 174).

Talán ezekkel a személynevekkel más nemzetiségű személyeket jelölnek a vizsgált időszak dokumentumaiban. Jelenlétük azonban gyakran az iratok sajátosságaiból és egyéb körülményekből is adódhatott¹⁰.

Az elszórtan előforduló idegen eredetű második személynevek, például: Jan Ermal (2, 462), Sebestian Stimer (2, 636), Piotr Tidman (2, 636) és így tovább, valószínűleg más nemzetiségű személyeket jelöltek.

¹⁰ Például a vizsgált időszak nem litván nyelven írt dokumentumaiban a litván személyneveket lefordíthatták a dokumentum nyelvére, vagy más módon eltorzíthatták. Ezért gyakran nehéz megmagyarázni eredetüket.

171

4. A személyek három személynévvel történő megnevezése

Ez a megnevezési mód – akárcsak az, amikor a személyeket egyetlen személynévvel jegyzik fel – a XVI. században nem gyakori. A rendelkezésre álló anyag azt mutatja, hogy az említett időszakban három személynévvel leggyakrabban a nemesi rendek képviselőit, jóval ritkábban pedig az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó személyeket jegyzik fel.

4. 1. A háromtagú személymegnevezés első eleme a keresztnév. Leggyakrabban a keresztnevek különféle alakjai – hosszú és rövid változatok, valamint kicsinyítő képzős származékok –, például: Grygalus Mikotaytis Juszkaycia (13, 488), Якубъ Мисевило Брашкайтис (13, 604), Marcin Arbanaytis Pudlaytis (13, 484), Woyciech Rymkaytis Szyntowkaytis (13, 484); Керикъ Романайтисъ Манулъ (2, 315), Матома Криштофовича Вишторта (K linksnis; 12, 412), Stanis Lawrinowicz Dermina (2, 487), Stasius Stonaytis Eydynt (13, 485); Янело Петроичъ Пликевича (13, 78), Janulis Czepaytis Szyłaukaytis (13, 484), Petrutis Jonaytis Skirudaytis (13, 483), Щепутысъ Яноулисъ Контминовичъ (2, 223).

A háromtagú személymegnevezésben jóval ritkábban kerül az első helyre egy nemzeti eredetű név, például: Baltutis Mikutaitis Knipaitis (2, 546), Будра Наркевича Блудя (K linksnis; 3, 2), Кедминъ Станайтисъ Кивайтя (13, 12), Piktus Pekitaytis Petraytis (13, 485) és hasonlók.

4. 2. E személymegnevezés második elemei szinte mindig patronimikus eredetű személynevek. Leggyakrabban különféle keresztnévalakokból, litván és szláv patronimikus képzőkkel jönnek létre, például: Щефанъ Андреевичъ Луткунъ (4, 89), Каспоръ Августиновичъ Келишъ (17, 5), Янъ Балтромеевичъ Войнятовичъ (13, 238), Lawryn Bartkaytis Preykaytis (13, 489), Федоръ Богдановичъ Сонега (24, 69), Janulis Czepaytis Szyłaukaytis (13, 484), Юхно Якубовичъ Волчкевича (24, 41), Urban Janaytis Waydalaytis (13, 486), Piotr Januszaytis Nasztaytis (13, 484), Łukasz Lawrynwicz Doroyczunas (2, 443), Bendikus Macaitis Kobeklis (13, 111), Jan Macieiewicz Wilmątaitis (13, 491), Macis Martynkaytis Loyzentis (13, 481), Urban Matieiaitis Miraytis (13, 485), Stanislaw Mikalaiaitis Bernotaytis (13, 488), Jas Mikienas Siraitis (2, 366), Urban Mikutaytis Pudaycis (13, 483), Пепра Павилонта Августайта (K linksnis; 3, 32), Jan Petrykaytis Pawlisztys (13, 487), Paweł Stanaytis Wilmątaitis (13, 486), Валентинъ Станиславовичъ Наркаутис (2, 547), Szymas Stasiutaytis Giedgowdaytis (13, 490), Stas Urbanaytis Murza (13, 482), Матей Войтеховичъ Яновича (6, 21).

Csak ritka esetekben származik a második helyen feljegyzett, patronimikus eredetű személynév litván kételemű vagy más antroponimából, például: Micius Dawgintaytis Manwitaycia (13, 489), Urban Mazrymaitis Pogankstys (13, 106), Гре-ори Скеревдоитис Вичоитис (2, 222), Jan Gaytaytis Szankis (13, 485), Juchno Łabutaytis Eydynikas (13, 483), Ian Podžunas Dowkssys (2, 651).

A háromtagú személymegnevezésben nagyon ritkán a keresztnév után nem patronimikus eredetű személynév szerepel, például egy másik keresztény keresztnév: Керыкгос Крыкгалюс Кекъ (2, 272), Гансис Миц Попенжемтникос (2, 272), Янели Петръ При-

172

шмонтис (15, 9), Стась Янъ Мицевичъ (15, 36)¹¹, vagy pedig ragadványnévi eredetű antroponima, például: Томашъ Блюцкисъ Плавъска (2, 237), Jurian Kayrys Prey- karys (13, 117), Петръ Машкела Кухтикъ (2, 281), Pawel Pogonksztys Kie- turaitis (13, 106).

4.3. A háromtagú személyfeljegyzés korábban bemutatott példáiból már látható volt, hogy az ilyen megnevezés harmadik elemei két, gyakoriságukat tekintve nagyjából egyenlő fő csoportra oszthatók: a) patronimikus eredetű személynevek; b) patronimikus képző nélküli antroponimák.

Érdekes módon a háromtagú személymegnevezés utolsó helyén feljegyzett, patronimikus eredetű személynevek viszonylag ritkán képződnek keresztény keresztnevekből, például: Щепан Мацкович Андрушкович (2, 134), Petros Petkaitýs Augústáytis (2, 532), Якуба Томашевича Бортковича (K linksnis; 3, 10), Marcin a Andrzej Stasiewi- czy Janaycie (13,487,, Мартина Войтеховича Михновича (K linksnis; 17, 3), Валентинъ Станиславовичъ Наркаутис (2, 547), Петръ Яновичъ Петкелевичъ (12, 413), Piktius Pekitaytis Petraytis (13, 485), Юрий Щефановичъ Саковича (17, 3), Pawel Grygutis Szymkaytis (13, 487), Stanis Ianuszewicz Walenthynowicz (2, 443). Ezzel szemben a személynév után következő, második, patronimikus eredetű személynevek többnyire éppen keresztény keresztnevekből képződnek.

A háromtagú személymegnevezés utolsó eleme gyakran lehet régi litván kételemű személynevekből képzett, patronimikus képzős származék, például: Щефан Балатро-мевецъ Енораутис (2, 548), Woyciech Stasiulaytis Giedgawdaytis (13, 490), Шенутыс Яноутис Контминоутис (2, 223), Micius Dawgintaytis Manwilay- cia (13, 489), Миколай Миколаевичъ Радзивиловича (26, XXIII), Андрей Станюловичъ Сервадайтис (13, 550), Jan Maciewicz Wilmataytis (13, 491), Миколая Андрейтица Витарнайти (K linksnis; 15, 157), Стась Якушонисъ Жадвонантисъ (2, 368), többnyire pedig különféle más – gyakran ragadványnévi eredetű – nemzeti antroponimákból, például: Петра Павилоня Авкегутая (K linksnis; 3, 32), Jan Petraytis Budraytis (13, 484), Andrzej Janutis Dziugaytis (13, 490), Павелъ Шимковичъ Кедромотъ (15, 43), Pawel Pogonksztys Kiefturaitis (13, 106), Baltutis Mikutaitis Knipaitis (2, 546), Станислава Юрьевича Коелевича (K linksnis; 17, 9), Юрья Миколаевича Корейбовича (K linksnis; 17, 20), Матея Миколай-тиц Косанта (2,476), Stanisław Matienaytis Mažaytis (13,485), Матея Венич-коитя Минекоитя (K linksnis; 3,253), Павла Воитеховича Нарушевича (K linksnis; 18,219), Piotr Januszaytis Nasztaytis (13,484), Jurgucis Drabacis Perkmai- cis (2,536), Янел Петровичъ Пликеича (2,155), Maciey Piotrowicz Pungalwaitis (2,545), Каспер Адамовичъ Рустейковичъ (3,95), Janusis Jakubaytis Skirulaytis (13,482), Станислава Юшкевича Стебулайта (K linksnis; 15,243), Woyciech Rymkaytis Szyntowkaytis (13,484), Thomasz Jumaytis Tataraytis (13,483).

A háromtagú személyfeljegyzésben utolsóként álló személynevek egy részét szláv eredetű antroponimákból képzett patronimikus alakok alkotják, például: Войтеха

¹¹ Azokban az esetekben, amikor a keresztnév után a keresztnév kicsinyítő képzős származéka szerepel, ez patronimikus eredetű is lehet, például: Pawel Grygutis Szymkaytis (13, 484), Andrzej Janutis Dziugaynis (13, 490), Анд-peu Янотисъ Случысъ (2, 377), Marcin Jurgutis Wilmonaytis (13, 486).

173

Петровича Грибовича (K eset; 12,412), Каспор Петровичъ Белевича (6,23), Юрьи Миколаевичъ Солобубовичъ (24,207) és így tovább. Az ilyen típusú személynevek más szláv képzőkkel is előfordulhatnak, például: Яня Яновичъ Краговский (3,96), Романъ Якубовичъ Квятковский (13,18), Бартломей Бартошевичъ Поезерский (17,15), Станиславъ Яновичъ Заберезенский (26,XXIII) stb.

A háromtagú személymegnevezés utolsó, nem patronimikus eredetű tagja leggyakrabban különféle nemzeti antroponimák (régi kéttagú nevek, ragadványnévi eredetűek vagy hasonlók), például: Jan Minelaitis Battkarcis (13,486), Будра Нарковна Блудя (K eset; 3,2), Юрья Балтомеевича Блуся (K eset; 17,2), Станиславъ Балтомомеевичъ Довгиша (4,134), Juchno Labutaytis Eydynikas (13,483), Ławrin Stanisławowicz Guz (2,252), Thomasz Maleraytis Jurgzentis (13,481), Каспоръ Авкгештыновичъ Келишъ (17,5), Bendikus Macaitis Kobeklis (13,111), Macis Martynkaytis Loyzentis (13,481), Petruys Jurgaitis Metagis (13,107), Juria Jakubowicza Meszkia (K eset; 20), Urban Mazrymaitys Pogankstys (13,106), Jakub Mikaytis Preykšys (13,483), Якубъ Щепутаитисъ Прейкуръ (13,535), Янели Петръ Пришмонтисъ (13,9), Миколай Криштофовичъ Радивилъ (12,254), Миколая Щефановичу Скурвиду (N eset; 3,321), Наумъ Даниловичъ Скребня (12,31), Петръ Керщюитис Слимпис (3,258), Томашъ Бакайтисъ Ушкурисъ (13,604), Олехно Мацулевичъ Верышъ (3,329), Janel Jasiutaytis Wilkielis (13,484), Матей Андреяитисъ Жвирблис (2,547).

A vizsgált időszakban a háromtagú személymegnevezés utolsó tagja szláv eredetű, nem patronimikus személynév is lehet, például: Яна Миколаевна Гашка (K eset; 2,151), Михаило Ивановичъ Головинъ (3,7), Юрий Станьковичъ Лецъ (24,52), Piotr Jaksztowicz Żuk (2,47) stb.

4.4. A háromtagú névhasználat néhány, a kéttagú antroponimikus rendszerünktől eltérő esete (különösen azok, amelyek tagjai szláv eredetű személynevek) kapcsolatban állhat nem litván személyekkel, az írnokok hatásával vagy hasonló tényezőkkel.

Nem kétséges, hogy ez a mód az orosz antroponimikus rendszer mintájára alakult ki. Az ilyen névírási esetek mélyrehatóbb elemzése azonban alátámasztja ennek a névhasználati módnak a létét, és lehetővé tesz néhány következtetést a litván antroponimikus rendszer fejlődésére és a családnevek kialakulására vonatkozóan.

A XVI. században a személyek megnevezésének legtermékenyebb módja a keresztnév + apanév volt. Az öröklődő személynév, a családnév kialakulásának kezdetével az apanevet továbbra is a személy keresztneve után írták, így a kéttagú névhasználati esetek egy része hosszabbá, háromtagúvá vált.

Amint a korábban bemutatott példákból látható, a XVI. században két fő módja terjedt el a személyek háromtagú megnevezésének: 1) keresztnév + I. patronimikus eredetű személynév + II. patronimikus eredetű személynév, 2) keresztnév + patronimikus eredetű személynév + nem patronimikus eredetű antroponima. Így az ilyen megnevezés második tagja szinte mindig patronimikus eredetű személynév, és többnyire keresztnévből képzett. Ez feltehetően apanév (hiszen a XVI. század második felében a népi nevek fokozatosan kiszorulnak a hivatalos használatból). Ezzel szemben a harmadik tagként szereplő

174

Ez bizonyos régiségére utal, és lehetővé teszi annak feltételezését, hogy családnévként működik (akkor alakulhatott ki, amikor a nemzeti nevek még széles körben használatban voltak, és a megnevezett személy örökölhette apjától vagy mástól). Emellett egyes névírási esetek azt mutatják, hogy ebben a névhasználatban a harmadik tag fontosabb a másodiknál. Ugyanazon személy ismételt említésekor ugyanis a második tag (feltehetően az apanév) elmaradhat, például: Юс Янович Працевич, egy másik alkalommal: Юс Працевич (2,475); Яроним Миколаевич Виконевич, máshol: Ероним Виконевич (2,475); Pawel Jonatytis Skirutaytis, máshol: Pawła Skirutaycia (K eset; 13,483); Павла Яновича Виржовича (K eset), máshol: Павель Виржовичь (17,27) stb.

Azt a feltevést, hogy a háromtagú személymegnevezésben szereplő két patronimikus eredetű személynév különböző időben alakult ki és eltérő funkciót tölt be (az első apanév, a második pedig valószínűleg családnév), részben az olyan esetek is alátámasztják, amikor ezek a személynevek különböző patronimikus képzőkkel jöttek létre, például: Андрей Станюловичь Сервадайтис (13,550), Якубъ Мисевичъ Брашкайтис (13,604), Урбана а Якуба Мартиновичов Будраитев (K eset; 3,253), Jan Maciewicz Wilmątaytis (13,491), Jas Mikienas Siraitis (2,366), Юркя Яновича Миткайтиса (K eset; 13,157), Kasper Szczefanowicz Naruszaytis (2,445), Łukasz Ławrynowicz Doroyczunas (2,443), Петръ Томашевичъ Бирукаутис (2,547), Стася Яновичь Рокгойтис (13,239) és így tovább.

Ha mindkét patronimikus eredetű személynév egy időben alakult volna ki, valószínűleg azonos apanévi képzőkkel rendelkeznének.

Így a XVI. századi, három személynévvel történő személymegnevezés legtöbb esete valamilyen módon a litván családnevek kialakulásáról is tanúskodhat.

5. A litván családnevek kialakulása a XVI. században

A XVI. századi személynévadás valamennyi tárgyalt módja egyértelműen tanúskodik a kételemű litván antroponímiai rendszer fejlődéséről és megszilárdulásáról. Éppen a kételemű személynév második tagja – az apanév, az ősi kételemű személynév, a ragadványnévi eredetű antroponima vagy a keresztnév – szolgáltatta azt az anyagot, amelyből családneveink többsége kialakult. A korábban bemutatott számos példából kitűnt, hogy a személynév után feljegyzett antroponimák alakjukban nem különböznek mai családneveink többségétől. Már e személynevek kialakulásának oka (az írásba foglalt személyről további információ nyújtása, valamint az azonos nevűek közül való megkülönböztetése) is azt eredményezte, hogy betöltötték a családnév legfontosabb, megkülönböztető funkcióját. Nehéz azonban megmondani, hogy közülük hány és melyik vált már családnévvé, vagyis öröklődő, a család minden tagjára közös antroponimává. E kérdés megválaszolásában néhány családtag, illetve akár egy nemzetség két-három nemzedékének névhasználatát vizsgáló kutatások segítenek. Mivel az ilyen feljegyzések nem gyakoriak a dokumentumokban, konkrét információt nem nyújtanak az egyes személynevek családnévvé válásáról, csupán a litván családnevek XVI. századi kialakulásának főbb tendenciáit teszik követhetővé.

175

5.1. A családnevek kialakulásának folyamata különösen jól látható a nemzetségek genealógiai leírásaiban, például ¹²: a nemzetség alapítója Narbut, fiait így jegyezték fel — Dobrohost Narbutowicz (1501), Stanisław Narbutowicz (1495), Mikołaj Narbutowicz (1503), Wojciech Narbutowicz (1506). Az utóbbi három fiút hagyott hátra, akiket így jegyeztek fel — Jan Wojciechowicz Narbutowicz (1536), Wojciechowi Wojciechowiczowi Narbutowiczowi (N eset; 1529), Mikołajowi Wojciechowiczowi Narbutowiczowi (N eset; 1551)¹³. A későbbi nemzedékek tagjai is örökölték a patronimikus eredetű személynevet, Narbutowicz, ami annak családnévvé válását bizonyítja.

Egy másik nemzetség alapítóját két személynévvel jegyezték fel — Wojciech Naruszewicz (1499). E névhasználat második tagja feltehetően apanév. Fia — Paweł Wojciechowicz Naruszewicz (1541) — örökölte apja apanevét, és továbbadta gyermekeinek, akiket így jegyeztek fel — Mikołaj Pawłowicz Naruszewicz (1566) és Stanisław Pawłowicz Naruszewicz (1569)¹⁴. Így a patronimikus eredetű személynév, a Naruszewicz öröklődővé, vagyis családnévvé válik.

Ugyanezt a családnév kialakulásának folyamatát tanúsítja egy másik forrásban talált eset is: a nemzetség alapítója Бизгиньъ, fia Янъ Бизгинтайтисъ¹⁵, utóbbi fia Гинятъ Юргонтисъ, az ő fia pedig Мартинъ Гинятайтисъ Бизгинтайтисъ (15,89). Amint látható, a nemzetség alapítójának nevéből létrejött patronimikus eredetű személynév családnévvé vált.

A családnév kialakulásának némileg eltérő folyamatát tükrözi a következő feljegyzés. A nemzetség alapítója Ruszlis. Két fia: Ginthyta (K eset) és Skaywatha (K eset). Az első fiú, Ginthyt Ruszkaytis¹⁶, két fiút hagyott hátra, akiket így jegyeztek fel — Swirbutis Ginthytaytis és Sugawdis Ginthytaytis. Utóbbi fiai: Woytkus Sugawdis, Piktonas Sugaudis, Beniaz Sugaudis (15,327). Ebben az esetben a nem patronimikus eredetű személynév hajlamos családnévvé válni; az apa kételemű nevében ezt jegyezték fel elsőként.

A másik fiú, akit Skaiwathos Ruszlaytis néven említenek, későbbi nemzedékek feljegyzéseiben nem tükröződik öröklődő antroponima kialakulása: Skaiwathos Ruszlaytis három fiút hagyott hátra — Derkinta, Wismuntha, Rupeyka (G eset). Az első fiú, Derkintos Skaywaytaytis, négy fiút hagyott hátra, akiket így neveztek meg — Andruszko Derkintaytis, Możeyko Derkintaytis, Dargis Derkintaytis ir Miknius Derkintaitis. Utóbbinak ismét három fia volt — Maciey Miknaytis, Petkus Miknaitis, Jurgis Miknaytis (15,327).

¹² Itt A. Bonecki „Poczet rodów w Wielkiem Księstwie Litewskiem w XV i XVI wieku” című könyvéből közlünk néhány példát. – Warszawa, 1887. Igaz, ez már nem elsődleges forrás. A szerző ugyanis különböző dokumentumgyűjteményekből másolta ki a nevezetes nemzetségek említett tagjait. Nem világos, hogy pontosan adja-e vissza a forrás feljegyzési módját. Bizonyos lehetséges eltéréseket figyelembe véve azonban a könyvben közölt anyag alapján néhány következtetés levonható.

¹³ Lásd: Boniecki A. Min. mű, 196–198. o.

¹⁴ Lásd: Boniecki A. Min. mű, 199–200. o.

¹⁵ Nem világos, milyen körülmények miatt került ide a feljegyzési hiba. Egy későbbi nemzedék tagjának apaneve arra utal, hogy a névnek Jurgis Visgintaitisnak kellene lennie. Ezt támasztja alá ugyanazon nemzetség nemzedékeinek később előkerült leírása is: „Wizgint… miał trzech synow — Jurgia, Bartulia a Petska. Bartulis Wizgintaytis nie miał potomstwa, także y Petkus Wizgintaytis; Jurgis zostawił dwu synow — Giniata a Petska…“ (15, 324).

¹⁶ Az l helyett szereplő k betű feltehetően az írnok hibája vagy más hasonló ok miatt került ide.

176

Wysmunth Skaywaytaytis (a második személy, akit Skaywathos Ruszlaytis néven jegyeztek fel, fia) fia született, akit Ginthkus Wysmunthaytis néven említenek, ennek a fiát pedig Jakub Ginhkaytis néven…(15,327). Amint látható, ugyanazon család újabb tagjait keresztnévvel és apai névvel jegyezték fel, de nem volt állandó, az egész családra vagy nemzetségre kiterjedő antroponimájuk.

5.2. Az itt bemutatott, bár nem túl számos példa alapján már levonható néhány általános következtetés a litván családnevek XVI. századi kialakulásáról: 1) az említett időszakban már léteztek kialakult családnevek; 2) az adott időszak dokumentumaiban említett személyek egy részének még nem volt családneve; 3) a XVI. században intenzív családnév-kialakulási folyamat zajlik a litvánok körében. Az általunk összegyűjtött további anyag alátámasztja és indokolja az itt megfogalmazott állításokat.

5.2.1. A családnevek kialakulásáról sok információt nyújtanak azok a feljegyzések, amelyekben az apát és a fiút (vagy a lányokat) együtt említik. Egy részük a családnevek XVI. századi meglétéről tanúskodik. Ilyen esetekben az apa és a fiú (vagy lánya) megnevezésében ugyanaz a személynév szerepel, amelyet a gyermekek az apjuktól örökölnek, és amelyet nagyobb tévedés nélkül családnévnek nevezhetünk, például¹⁷: az apa Петръ Боревичъ, a fia Миколая Петровича Боревича (tárgyeset; 15,423); … ugyanazon kovnói járás fejedelmi földjeinek birtokos nemesei között Томаша Бортковича és fiát, Якуба Томашевича Бортковича (tárgyeset; 3,10); Гелияшъ Бурба és saját fia, Сымономъ Бурбою (eszközhatározói eset; 15,71); Jurgis Dytaythys fiával… Lukaszем Dytayciem (13,145); … az upitėi járás fejedelmi birtokos nemesei között Мартину, Томашу, Станиславу Матеевичомъ Фронцкевича… apjuk, Матея Фронцкевича (17,9); … az upitėi járás fejedelmi birtokos nemese, Юрья Станиславовича Януковича… és apja, … Станислава Януковича (17,4); Яна Ликоитя és fiával, Урбаном Яновичом Ликаитем (3,30); az apa Венцлавъ Лукович, lánya pedig Ганны Венцлавовны Луковича (tárgyeset; 3,246); Мисюлистъ Мику тайтисъ… három fia Войтехъ, Шимкусъ, Станиславъ Мисюлевичи Мику тайтове (13,488); Петрулъ Микутайтисъ, fiai pedig Павелъ, Михалъ, Амброжий, Томашъ, Юргисъ, Венцко Микутайтееве (13,502); Станиславъ Можейко, fia pedig Петръ Станиславовичъ Можейко (15,416); … az upitėi járás fejedelmi birtokos nemesei között Янъ Петровичъ… saját fiával, Малхеромъ Яновичомъ Петровича… (17,40); Петръ а Григорь Юревичи (másutt – tárgyesetben – Юревичовъ Пупшитайтевъ), apjuk (tárgyeset) pedig Юря Пупшты (15,103); az apa: Адаму Рустецковичу (részes eset), fia pedig Каспер Адамович Рустецкович vagy Каспер Рустецковичъ (3,95); … az upitėi járás nemesének… Миколаю Шефановичу Скурвиду (részes eset), fia pedig Янъ Миколаевич Щефанович Скурвид (3,321); Матей Стукаисъ fiaival Юрий, Криштофъ, Миколай, Керигъ Стукаисъ (13,547); … ugyanannak Миколая Тримпатя másik fiával, valamint vér szerinti testvérével, Петровым Мартином és nővérével, Алжбетою Миколаевнами Тримпатями (3,182); … a troki járás bojároként Янъ, Юрка, Петръ Богдановичи Вазгирдовичи, apjuk pedig (tárgyeset) –

17 E példák többségében a személynevek – amennyiben lehetséges – szövegkörnyezetben szerepelnek. Ez gyakran megmutatja az említett személyek rokoni kapcsolatait, társadalmi rendi hovatartozását stb.

12. 91

177

Богдана Вазгировича (15,18); páncélos bojár Езофъ Волницъ, két fia: Стасько а Ясько Волницсы (13,622).

Annak megállapításában, hogy az apa második személynevét öröklik-e a fiai, vagyis családnévvé válik-e, az ugyanazon helyek (uradalmak, falvak) különböző időpontokban készült összeírásainak összehasonlítása is segít. Például az 1580-as vilkijai körzet összeírásában ez áll: Андреи Ретович, жена его Дорота, а сын его старший Мачулис, други Марцин, третий Миколаи, четвертый Щасны, пятый Стасюлис… (2,225), az 1594-es összeírás pedig csak a fiúkat nevezi meg: Мачул Рэтович, Миколаи Рэтович, Щасны Рэтович, Станислав Рэтович (2,367). Amint látható, a patronimikus eredetű személynév, a Ретович családnévvé válik.

Egy másik hasonló eset: az 1596-os silėnai uradalmi összeírásban ez szerepel: Юр’и Скалышютис… с сынъми своими Стасюлем, Петрушем… (2,429), 1599-ben pedig már így jegyezték fel: Stanisław s Pietruciem Skaliszayciowie, vér szerinti testvérek… (2,529).

Tehát a XVI. században már léteztek kialakult litván családnevek. A keresztény vagy ragadványnévi eredetű apai név gyakran nemzedékről nemzedékre öröklődik, és örökletes személynévvé, vagyis családnévvé válik¹⁸. Vannak nem patronimikus eredetű személynevekből kialakult családnevek is.

A példák szövegkörnyezetéből az is kiderült, hogy az örökletes személynév leggyakrabban a társadalom nemesi származású tagjainál fordul elő.

A korábbi századok litván antroponímiai rendszerének vizsgálata során megállapították, hogy a litván fejedelmeknek és nemeseknek már a XV. században is lehetett olyan örökletes antroponimájuk, amely a család vagy nemzetség valamennyi tagjára közös volt. Így a XV. században megjelenni kezdő, a nemesi rendek képviselőire jellemző családnevek a XVI. században tovább alakulnak és megszilárdulnak.

5.2.2. A két utolsó példa (§ 5.2.1) a különböző időpontokban készült összeírásokból, valamint néhány korábban bemutatott példa arra utal, hogy a XVI. században szórványosan a parasztok családnevei is megjelennek. Az a következtetés azonban, hogy ebben az időszakban általánosan kialakultak a paraszti családnevek, pontatlan volna; mindenekelőtt azért, mert igen kevés ilyen feljegyzést találtunk. Másrészt az említett időszak különféle összeírásaiból származó számos példa azt mutatja, hogy a parasztoknak nem volt állandó, örökletes antroponimájuk, például: Матей Датуновичъ и сыны его Петръ а дѣнь Матевии (17,17), Bartosz Daugolowicz, сынъ – Alexy, Marcin, Ambrozy a Czep Barthoszowiczowie (2,351); Janikas Giedgawdaytis, fia (tárgyeset) – Macieja Janikaycia (13,490); Мартин а Банис Керишевичъ, … у Баниса сыны два Щепанъ а Павелъ Баневичы (2,225); az apa Banis Yakubaitis, fia – Masiul a Jakub Banewiczy, lányai – Baniowny (2,252); Wileyko Jakubaytis, fia – Jasiulis Wiley kaytis (13,489); Миколаи Якумаитис … зь сынъми Керикаутем, Шымем, Адамем Миколаевичами (2,406); Urban Yanaitis, fia – Staniul a Stasiul Urbanowiczy, lánya – Zania Urbanowna (2,252); Матѣя Янаитя (tárgyeset) и сына его Урбана Матее- вича (tárgyeset; 3,32); Станислав Ясович зь сынъми своими Лукащомъ а Ленартомъ Станиславовичами (2,341); Павел Ясович зь сынъми… Томашомъ,

¹⁸ A. Seliš”evas ugyancsak megállapítja a családnév kialakulásának ugyanezt az útját. Lásd: Селищев А. М. Происхождение русских фамилий, личных имен и прозвищ. – В кн.: Избранные труды. М., 1968, с. 105.

178

Станиславом, Адамомъ, Юрем, Миколаемъ Павловичами (2,341); Банис Куденисъ... у Баниса сынъ Шымко Баневичи (2,225); Яса Мартиновича зь сынами его Валентыномъ а Венцлавомъ Ясовичи (17,9); Petrukas Micaytis, fia (K eset) – Stanisława Petrikaycia (13,484); Mikolay Petroszuytis, fia (K eset) – Stanisława Mikolaiaycia (13,488); Петръ Потановичъ, fia – Чепуисъ Петраитисъ (13,274); Maciej, Jakub, Bartłomiej… Rukiani testvérek, fiaik pedig Paweł Maciejewicz, Andrzej Jakubobowicz, Urban és Krzysztof Bartłomiejewiczowie… (13,291); Яна Станковича (K eset), fia (K eset) – Станислава Яновича (17,15); Яно Стефанкевичъ, сынъ его Станиславъ Яновичъ (17,16); Кедутись Сукгойлись, зь сынми Лукашємъ Кедутайтемъ (13,548); Мартинъ Шаркайтисъ, зь сынми три Балатромей, Адамъ а Симонъ Мартыновичи (13,548); Венцлав Шаркутіѕ, leányai (Jn eset) – Аленою а Зофиею Венцлавовнами (2,371); Петръ Щепутайтисъ … съ сынми Яномъ а Валентыномъ, зь дочками Полониею а Аленою Петровичи (13,550); Banis Urbzentis, leánya – Dorota Banewna (2,252); Yanel Zomaitis, fia Krisztof, Jurgiel a Waliul Ianielowiczy (2,254).

E példák azt mutatják, hogy az apának és a fiúnak (vagy leánynak) nincs közös, öröklődő személyneve. A gyermekeket keresztnévvel és apai névvel jegyzik fel.

Amikor a kételemű antroponimikai rendszer meghonosodik, vagyis amikor a személyek két személynévvel való megnevezése válik a legtermékenyebbé, már kialakulnak a családnevek létrejöttének objektív előfeltételei. Hogy ezek mikor jelennek meg, azt különféle körülmények határozzák meg, leggyakrabban maga a családnév iránti igény.

A családnevet egy család valamennyi tagját összekötő személynévként értelmezve V. Nikonov a családnevek megjelenésének döntő okát a család szerepének a társadalom fejlődésének egy adott szakaszában bekövetkező megnövekedésében látja¹⁹. A családnevek megjelenésének és a család társadalmi életben betöltött jelentőségének elválaszthatatlan kapcsolatát a korábbi orosz antroponímiai kutatók is így vagy úgy hangsúlyozzák, kiemelve, hogy a családnévre – az egész családra kiterjedő antroponimára, amely kifejezhette a családhoz tartozást, a vagyon tulajdonlását és az öröklést – elsősorban a tulajdonnal rendelkező nemesi rétegek képviselőinek volt szükségük²⁰. A családnevek megjelenésének fő oka tehát azt eredményezte, hogy azok legkorábban a kiváltságos rétegek képviselői körében jelentek meg.

A parasztoknak, mivel nem rendelkeztek széles körű polgári jogokkal és jelentős magántulajdonnal, amelynek örökléséről gondoskodniuk kellett volna, továbbá nem vettek aktívan részt a társadalmi életben, sokáig nem volt szükségük családnévre. Valószínűleg ugyanezen okok miatt az iratokban való feljegyzésük is hosszabb ideig változatos maradt: még a későbbi évszázadokban is előfordulhatott, hogy egyetlen személynévvel, keresztnévvel és közszói ragadványnévvel vagy hasonló módon jegyezték fel őket.

G. Simina, az orosz antroponímia kutatója, a családnevet a személynév hivatalos, állami iratokban rögzített, öröklődő részeként meghatározva értékes gondolatokat fogalmaz meg a családnevek kialakulásáról. A családnevek létrejöttét összefüggésbe hozva

¹⁹ Никонов В. А. Триумфальное шествие фамилий. – В кн.: Имя и общество. М., 1974, с. 184.

²⁰ Морошкин М. Я. О фамильных именах у нынешних европейских народов. — Из журнала Министерства народного просвещения. 1834, с. 29; Карнович Е. П. Родовые прозвания. — СПб., 1886, с. 11.

12*

179

az államiság fejlődésével, a szerző azt állítja, hogy a családnévre különféle állami feladatok végrehajtásához volt szükség (a lakosság összeírásakor, az adók megállapításakor, újoncok besorozásakor stb.)²¹. Ilyen esetekben nehéz volt családnevek nélkül boldogulni. Valószínűleg ez volt az a fő ok is, amely a családnevek megjelenését az alsóbb társadalmi rétegekben is előidézte.

Azonban, amint azt a XVI. századi személynévrendszer elemzéséhez összegyűjtött anyag mutatja, az említett időszakban a litván parasztok többségének még nem volt családneve.

5.2.3. Az előző alfejezetekben tárgyalt, a családnév XVI. századi meglétéről vagy hiányáról tanúskodó anyag nem tükrözi teljes egészében az adott korszak személyeinek feljegyzési gyakorlatát, ezért leegyszerűsített kép alakulhat ki a családnevek vizsgált időszakban végbement kialakulásáról. Egy adott személynév szabályszerű öröklődéséről és családnévvé válásáról elsősorban azért nehéz beszélni, mert a személyeket – még ugyanazokat is – különféleképpen jegyezhették fel, másrészt pedig igen ritkán jegyezték fel egymás mellett a család valamennyi tagját.

Amint már említettük, ugyanazt a személyt két vagy három személynévvel is feljegyezhették, például:... на земенина господарского повету Упитского на Матея Авгулимтиновича Давейка..., máshol – Матей Довейко (17,15);... Олбрахту Мартиновичу Кгаштолту (N eset), máshol – пана Олбрахта Кгаштолта (26, LIV);... земенинъ господарский повету Виленского пань Миколай Яновичъ Кгинтовтъ, máshol – Миколай Кгинтовтъ (12,483, 486); Stas Stanaytis Greytis, máshol – Stas Greytis (13, 481); Миколай Радивилъ, máshol – Миколай Юрьевичъ Радивилъ (12,405) és így tovább.

Ez a változatosság a feljegyzésben gyakran megnehezíti annak megállapítását, hogy létezett-e öröklődő személynév. Például, ha egy személyt három személynévvel jegyeznek fel, arra számítanánk, hogy ezek egyike már családnév. A fiúkat azonban két személynévvel – keresztnévvel és apai névvel – jegyzik fel, és nem öröklik meg apjuk harmadik antroponimáját, például: Станислав Григорович Яновича, земенин господарский земли Жомоитской, gyermekei (K eset) – Яна, Станислава а Миколая Станиславовичов (fiúk), Ганну, Ядвигу а Зузанну Станиславовнъ (G eset; lányok) (3,100); Czapas Petraytis Szynlowkaytis, fiai (K eset) – Andrzeia Czepaycia, Urbana Czepaycia, Jana Czepaycia (13,483). Ilyen esetekben nehéz megmondani, vajon a fiúk valóban nem öröklik-e apjuk harmadik személynevét (amely tehát még nem vált családnévvé), vagy a személyek feljegyzési módjának kiforratlansága miatt egyszerűen nem tüntették fel azt a fiúknál.

További bizonytalan feljegyzési esetek is vannak, például: пана Станислава Яновича Рекутя Кезкала и за сына его Станислава Станиславовича (23, 583), vagy: Воитех Воитехович Стечкевич Воцкер, земенин господарский, apja (N eset) – Воитеху Воцкеру, testvérei pedig (K eset) – Балтромея а Яронима Воитеховичов (3,99). Nehéz megmondani, milyen funkciót tölt be az egyes személynevek a személyek megnevezésében, illetve melyik a legfontosabb. Ezt a névadási módot valószínűleg az antroponimikai rendszer fejlődése és a litván családnevek kialakulása során keletkezett szabálytalanságok egyikeként (de nem egyetlen ilyen szabálytalanságként) kell értékelnünk.

²¹ Смина Г. Я. Фамилия и прозвище. — В кн.: Ономастика. М., 1969, с. 31.

180

Az ilyen szabálytalanságokból, nehezen magyarázható esetekből még több is van. Például a testvéreket rendszerint azonos második személynévvel jegyzik fel. Ha ezek nem patronimikus eredetűek, akár már családnévnek is tekinthetők, például: Малко Скевец 3 братом... Виткомъ Скевенемъ (2,223). A testvérek azonos apai nevei azt mutatják, hogy ugyanahhoz a családhoz tartoznak, például: Щефан Андрутаитисъ 3 братом Янутем Андрутаитем (2,387); Olbrycht Jankaytis z bratem swoim Macieiem Jankaytiem (15,455); ...на Петра Мейлутевича и братью его рожоную Мейлутю, Чена а Валя Мейлутевичовъ (17,18); Есъ Сировичъ, testvérei (K eset) – Стался а Каспора Сировичовъ (15,10) stb. Előfordul azonban az is, hogy a testvéreket különböző második személynevekkel jegyzik fel, például: Peterys Anksztokaitýs z bratem Macieiem Kumpinasem (13,126); Янгъ Довгердовичъ з братею Юрьем Совмайтемъ а Яномъ Милайтемъ (15,72); Станислава Герубайтя és testvére Юрга Виткайтя (15,159); Рымко Олгъкишайтисъ зъ братомъ своимъ Павломъ Санъкутаитемъ (15,84), Jury Rymkowicz z bratem Pawłem Moczul iem (13,279).

Az itt felsorolt, eltérő vagy nehezen magyarázható személynév-feljegyzési esetek a teljes litván antroponim rendszer, valamint egyik elemének — a családnévnek — a kialakulási folyamatát jellemző összetettségről tanúskodnak. Az egyértelműen kitapintható szabályszerűségek mellett a véletlenszerűség, sőt bizonyos fokú esetlegesség eleme is érzékelhető benne, amit nem szabad szem elől téveszteni.

E fejezet elején már szó esett arról, hogy ritkák az olyan feljegyzések, amelyekben a család valamennyi tagját együtt említik. Az eddig közölt példákban leggyakrabban az apát és a gyermekeket jegyezték fel együtt, ez pedig lehetővé tette annak megállapítását, hogy az apa és a fiúk (vagy lányok) közös személynévvel — családnévvel — rendelkeznek-e. A családnév azonban olyan antroponim, amely a család minden tagját összekapcsolja. Ezért kialakulásáról sok információt nyújthatna más családtagok, például a férj és a feleség, illetve az anya és a gyermekek együttes feljegyzése is.

Az ilyen esetek még ritkábbak, ezért alapjánuk nem lehet szélesebb körű következtetéseket levonni. Csupán azt állapíthatjuk meg, hogy azok a példák, amelyekben a férjet és a feleséget együtt említik, alapjában véve nem mondanak ellent a családnevek XVI. századi kialakulásáról korábban megfogalmazott következtetéseknek. Némelyikük a családnév kialakulását mutatja. Ide tartoznak azok az esetek, amikor a férj és a feleség megnevezési modelljében egy-egy (néha akár két vagy több) azonos személynév szerepel, például: именемъ малжонки своей паней Зофии Яновны Давидовича, панъ Андрей Яновичъ Давидовичъ... (12,482); земянки господарьской повету Упитского Катерыны Шимъковны Жижморевича Станиславовой Яновича Яковича и у мужа ее Станислава Яновича (17,43); панъ Лаврынъ Станиславовичъ Келпигъ, felesége pedig – Барбара Станиславовна Лаврынова Станиславовича Келпигова... (17,28);... мещанка господарьская Поневежская Матеевая Вайшторовоя Ягенешка Петровна, férje (N eset) – Матею Петкевичу Войштору... (17,11); пана Миколая Станиславовича Белозора és felesége, паней Малгореты Миколаевны Белозоровны... (17,33).

Néhány példa azt mutatja, hogy az anya és a fia közös személynevekkel rendelkezik, például: Алжбета Марковна Лавринова Яновича, a fia (K eset) – Яна Лавриновича... (17, 33); Andrzejowa Juszkayciowa Magreta, özvegy, fiával együtt (z)

181

saját Pawłem Andrzejaytiem… (13, 488); Anna Juriowa Maciewiczowa, a fia pedig – Matutis Jurgielaytis (13, 483);...... nekünk adományozta Скилондинная пани Катерина a mi nemesünknek, saját fiának Добка Скилондеевича... (21, 838). Más feljegyzési esetek azt mutatják, hogy a férjnek és a feleségnek nincs közös antroponimja, például: Янъ Миколаевичзъ жоною Лучиею Томашовною (2,342); панъ Янъ Станиславовичъ Лойба и малъжонка его пани Дружьяна Якубовна... (17,8); Лаврынъ Мартиновичъ з жоною Настасиею Миколаевною... (17,3);... отъ земенина господарьского повету Упитского Матея Тишка, feleségétől Зофии Пашковны... (17,11); Матей Войшторъ и жона его Янешика Петровна... (17,13) és így tovább.

A férj és feleség, illetve az anya és fia együttes feljegyzéseinek egy része tehát azt mutatja, hogy a XVI. században kialakulóban volt a közös családi antroponim, a családnév. A feljegyzések sokfélesége és az egyének nehezen magyarázható megnevezési módjai, akárcsak a családnév hiányát tanúsító példák, azt mutatják, hogy a XVI. század a litván családnevek kialakulási folyamatának egyik szakasza; a későbbi évszázadok e folyamat további fejlődési fokozatait jelentik.

6. Összefoglaló megjegyzések

6. 1. A XVI. században a személyek két személynévvel történő megnevezése volt a legtermékenyebb; ez a litván kéttagú antroponim rendszer fejlődéséről és megszilárdulásáról tanúskodik.

6. 2. A két antroponimmal történő megnevezés mellett a XVI. századi dokumentumokban a személyeket egyetlen személynévvel, keresztnévvel és apelatív vagy más leíró jellegű melléknévvel, illetve három (vagy több) különböző személynévvel is feljegyezhették.

6. 3. A személyek kéttagú megnevezésének első eleme keresztény vagy nemzeti eredetű név.

6. 4. A második elemek patronimikus eredetű személynevek (apai nevek) vagy nem patronimikus eredetű antroponimok lehetnek.

6. 5. A XVI. században az apai neveket szláv és litván patronimikus képzőkkel (-ovič, -evič, -aitis, -onis, -ūnas stb.) alkották különféle keresztnevekből, azok alakváltozataiból, régi kéttagú litván személynevekből, valamint ragadványnévi eredetű nemzeti antroponimokból.

6. 6. A kéttagú személymegnevezés második elemei – az apai nevek, a ragadványnévi eredetű antroponimok és a régi kéttagú litván személynevek – szolgáltatták az anyagot, amelyből családneveink többsége kialakult.

6. 7. Amikor megszilárdul a személyek kéttagú megnevezése, megteremtődnek a családnevek kialakulásának objektív feltételei. Kialakulásuk idejét a különböző társadalmi rétegekben leginkább maga a családnév iránti igény határozza meg.

6. 8. A családnév mint állandó, öröklődő, a család minden tagja számára közös antroponim elsősorban a nemesi rendek képviselői számára volt szükséges. A családhoz vagy nemzetséghez való tartozást jelezte, segítette a vagyon öröklésének jogi rendezését stb. Így a XV. században kialakulni kezdő nemesi családnevek a XVI. században tovább formálódtak és megszilárdultak.

6. 9. Az alacsonyabb társadalmi rétegekben a családnevek később jelentek meg. Az összegyűjtött anyag azt mutatja, hogy a 16. században a parasztok többségének még nem volt családneve. Inkább

182

az írásmódjuk változott az adott időszak dokumentumaiban – egyetlen személynévvel, keresztnévvel és köznévi vagy leíró jellegű ragadványnévvel stb. is feljegyezhették őket.

6. 10. A 16. század a litván családnevek kialakulási folyamatának egyik szakasza. Ez a folyamat a későbbi évszázadokban is folytatódik. Úgy tűnik, éppen itt kell keresnünk a parasztság körében a családnevek általánossá válásának kezdetét.

ALFABETIKUS FORRÁSJEGYZÉK

1. Inwentarz starostwa Bolnickiego czyli akt rewizji ograniczenia ziem tegoż starostwa. MACBRS, F. 20–65.

2. Jablonskis K. Istorijos archyvas (XVI a.). – K., 1934.

3. Jablonskis K. Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje. – K., 1941.

4. Jablonskis K. Lietuvių kultūra ir jos veikėjai. – V., 1973.

5. Kopia exerpem wypisana co do wsiów Kielmienskich Wikrayciow, Petrykayciow – Widminayciow – Skilwayciow y Bityk z inwentarza poprawy pomiery Kielmienskiej w roku 1595 poczętego a 1598 skonczenego. (Ištrauka iš 1595–1598 m. Kelmės dvaro inventoriaus.) MACBRS, F. 37–10541.

6. A litván parasztok és városlakók vitái a birtokigazgatókkal. – V., 1959, 1. köt.

7. Litvánia parasztjainak és városlakóinak vitái a birtokigazgatókkal. – V., 1961, 2. köt.

8. Regestr Gruszszewski… majętności Tyrkszle… (Tirkšlių miestelio inventorius). MACBRS, F. 37–507.

9. Regestr wybierania czynszow s poddanych… Capituly Wilenskiej Plebanii Paswolskiej… (1589 metų Pasvalio miestelio ir kaimų gyventojų ir jų sumokėtų mokesčių surašymas). MACBRS, F. 43–14750.

10. Rejestr nieodrobienia abo reszta z wlosci Miereczkiej za rok 1589… (Sąrašas valstiečių nesumokėtų mokesčių Merkinės valsčiuje). MACBRS, F. 21–1126.

11. Woytowstwo Žemelanskie…(Žemelėnų dvaro dokumentai). MACBRS, F. 37–525.

12. A Vilnai Régészeti Bizottság által kiadott okiratok. A vilniusi városi bíróság okiratai. – Vilna, 1875, 8. köt.

13. A Vilnai Régészeti Bizottság által kiadott oklevelek. A 16. századi birtokok leltárai. – Vilna, 1888, 14. köt.

14. A Vilnai Régészeti Bizottság által kiadott oklevelek. A grodnói földbíróság oklevelei. – Vilna, 1890, 17. köt.

15. A régi oklevelek vizsgálatára létrehozott Vilnai Bizottság által kiadott oklevelek. A bojárokról szóló oklevelek. – Vilna, 1897, 24. köt.

16. A régi oklevelek vizsgálatára létrehozott Vilnai Bizottság által kiadott oklevelek. Leltárak és határmegállapító oklevelek. – Vilna, 1898, 25. köt.

17. A régi oklevelek vizsgálatára létrehozott Vilnai Bizottság által kiadott oklevelek. Az upitėi városi bíróság oklevelei. – Vilna, 1899, 26. köt.

18. Nyugat-Oroszország történelmére vonatkozó, a Régészeti Bizottság által összegyűjtött és kiadott oklevelek. – Szentpétervár, 1848, 2. köt.

19. Őkegyelmessége, Povouin Andrijevics Szaniszló úr udvara… Dekriptiškės… (A daugirdiškiai uradalom dokumentumai: A daugirdiškiai uradalom 1552. évi leltára). MACBRS, F. 138–1381.

20. A žemaitföldi földbíróság. CVIA, SA 19518ª.

21. Litván Metrika. – Szentpétervár, 1903, 1. köt.

22. Litván Metrika. 1. rész: Bejegyzési könyvek. – Szentpétervár, 1910, 1. köt.

23. Litván Metrika. 3. rész: Nyilvános ügyek könyvei. – Jurjev, 1914, 1. köt.

24. Litván Metrika. 3. rész: Nyilvános ügyek könyvei. A litván hadsereg összeírásai. – Petrográd, 1915.

183

25. Emlékül nekem, Bogusnak, Jakub fia Bychkónak… (Daugirdiškiai udvarának dokumentumai: Daugirdiškiai 1569. évi leltára), MACBRS, F. 138—1382.

26. A Litván–Ruszin Állam területi felosztása és helyi igazgatása az Első Litván Statútum kiadásának idején. Matvej Ljubavszkij történeti tanulmányai. — Moszkva, 1892.

27. A Žemaitija földjének összes adója és uradalmi jövedelme nyilvántartása, összeállította Andrej Maczkovicz [később hozzáírta] Nyikolaj Simkovicz. — Hely nélkül, 1537. MACBRS, F. 16—12. — Kézirat.

A XVI. SZÁZADI LITVÁN ANTROPONÍMIA RENDSZERE

Összefoglalás

A XVI. századi különféle publikált és kéziratos történeti forrásokból merített mintegy 12 000 antroponima elemzése alapján rekonstruáljuk a litván antroponímia e korszakbeli rendszerét.

Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban még nem létezett egységes személymegnevezési modell (a személy egytagú, kéttagú és háromtagú meghatározása különíthető el). A XVI. században azonban a kéttagú személymeghatározás a leggyakoribb, ami a litvánok kéttagú antroponímiai rendszerének kialakulási tendenciáiról tanúskodik.

Az ilyen típusú megnevezések első eleme leggyakrabban keresztény név. A XVI. század első felében azonban ezen a helyen nem ritkán litván eredetű antroponimák is előfordulnak.

A kéttagú személymeghatározás második eleme lehet: 1) a személynevek litván vagy szláv eredetű képzőkkel képzett patronimikus alakja (leggyakrabban: -ovič, -aitis, -evič, ritkábban -onis, -ūnas stb.); 2) más antroponimák, amelyek közül soknak az alapja ragadványnév, vagy az illető személy foglalkozására, tevékenységére, családi vagy társadalmi helyzetére stb. utal.

Ezek a személynevek mind a litván családnevekre hasonlítanak. A XVI. században azonban csak egy részük vált öröklődővé. Mások nem öröklődtek tovább, hanem nemzedékről nemzedékre változtak.

Arra a következtetésre jutunk, hogy a XVI. században már számos litván családnév létezett, amelyek főként a társadalom kiváltságos rétegeihez tartozó személyeket illették. A parasztok családnevei ebben az időszakban nagyon ritkák, mivel kialakulásuk folyamata csak ekkor kezdődött.