MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985)

ГАЛИНА ФЕЛИКСОВНА ВЕШТОРТ

A TERMINOLÓGIAI SZÓKÉSZLET VÁLTOZATTÍPUSAI

A terminológia területén végzett munka egyik fontos fajtája az egyes terminológiai rendszerek részletes lexikográfiai leírása. Az általános nyelvi lexikográfiai leírás folyamán azonban a terminológia is bizonyos mértékben rendeződik, ami „mindenekelőtt a terminusok legstabilabb és leggyakrabban használt alakjainak kiválasztásában és kiemelésében” áll. Ezt a feladatot a Belorusz nyelv értelmező szótára¹ és az Orosz–belorusz szótár² összeállítói végezték el, bár a szótárak forrásai között nem szerepelt szűk szakterületi szakirodalom.

A terminológia alapelve, amely szerint a terminusok és az általuk jelölt fogalmak között kölcsönösen egyértelmű megfelelésnek kell lennie, a gyakorlatban nem mindig érvényesül, és a poliszémia, valamint a homonímia jelenlétét a terminológiai szókészletben számos kutató elismeri, azzal a megjegyzéssel, hogy a szinonimáknak például itt „más a természetük és más a funkciójuk”³.

A terminológiai szókészlet variánsosságának fogalmába egy szakspecifikus fogalomhoz tartozó fonetikai, szóalkotási és lexikai dublettek meglétét soroljuk (a terminus dublet O. S. Ahmanova javaslata). A belorusz terminológiában a legelterjedtebb variánstípusok a lexikai és a szóalkotási variánsok.

A szovjet korszakban, a belorusz irodalmi nyelv intenzív fejlődése idején a nyelvi problémák széles körén belül központi helyet kapott a tudományos terminológia kialakítása. A belorusz tudományos terminológia kidolgozásának módszertani alapelve az 1920-as évek elején az volt, hogy annak alapjául az élő népnyelv szavait kell venni. Ha pedig a népnyelvben nem voltak meg a szükséges terminusok, akkor a saját nyelvi anyagból neologizmusokat alkottak, vagy kész idegen szavakat kölcsönöztek a szükséges terminológiai jelentésben. A belorusz és az idegen szó, illetve két belorusz szó⁴ párhuzamos használatát is megengedték, vagyis már

¹ Тлумачальны слоўнік Беларускай мовы.— Мінск, 1977—1980, т. 1—4.

² Русско-белорусский словарь.— Минск, 1982, т. 1—2.

³ Даниленко В. П. Русская терминология/Опыт лингвистического описания.— М., 1977, с. 73.

⁴ Беларуская навуковая тэрміналогія. Элементарная матэматыка.— Мінск, 1922, вып. 1, с. 3—4.

39

magának a terminológiai szókészlet létrehozására szolgáló módszertannak is feltétele volt a lexikai variánsosság lehetősége. Az olyan terminológiai területekre, mint a botanika, az állattan és a mezőgazdaság — ahol a népi terminológia volt a legfejlettebb —, meglehetősen sok szó került be a népi szókészletből. Jelentős számú, sajátosan belorusz nyelvi anyagra épülő új képződmény is született. Később „a területileg korlátozott szókészlet terminusként való használatának gyakorlata már az 1920-as évek végére életképtelennek bizonyult. Megindult az ellenkező folyamat: a népi-dialektális szavak és a mesterséges képződmények felváltása nemzetközi vagy orosz eredetű terminusokkal”⁵. Sok közismert, sőt területileg korlátozott népi terminus azonban a kölcsönzött terminusok mellett is megmaradt a szakterületi terminológiákban, dublettsorokat alkotva.

A modern belorusz terminológia lexikai variánsosságának több változata van: dublettként szerepelhet egy sajátosan belorusz szó (vagy kölcsönzésének régisége miatt sajátként érzékelt szó) és egy kölcsönszó — amely többnyire az oroszból, a lengyelből vagy az orosz közvetítésével került be —, két vagy több sajátosan belorusz szó, egy saját terminus és annak tükörfordítása, valamint két, az orosz nyelvből átvett terminus, amelyek az orosz terminológia variánsosságát tükrözik.

Az orosz nyelven alapuló, valamennyi szövetségi köztársasággal fenntartott széles körű tudományos kapcsolatok nagy lehetőséget teremtenek arra, hogy számos tudományos terminus kerüljön át az oroszból a belorusz nyelvbe. A szakterminológiába bekerült sajátosan belorusz szakmai terminusok dublettpárokat alkottak az orosz nyelvből később átvett terminusokkal, például: асцяродак — стрыжань, асада — ручка, рамка, валюц — сукнавалка, жвір — гравій, касцяк — раскос, кочат — уклюцчына, клямар — скоба, шарош — россып. A fentiekhez hasonló lexikai variánsok használati köre eltérő lehet. A szakirodalomban gyakrabban használják az orosszal közös szavakat (стрыжань, сукнавалка, гравій, скоба, россып), míg a szótárak által a terminológia körébe beemelt sajátosan belorusz dublettek szemantikai terjedelme rendszerint nagyobb, használati körük pedig szélesebb, beleértve a beszélt nyelvet is (асцяродак, валюц, жвір, касцяк, клямар). Néhány dublett csak korlátozott területen ismert (кочат, клямар). Hasonló (sajátosan belorusz–orosz) viszonyban állnak más terminológiai területek lexikai dublettjei is, például: баранок — смушак, капец — бурт, катах — пачатак, мяцёлька — султан, паляндвіца — філец, паралюш разг.— параліч, садавіна — фрукты, спароўванне — злучка, сячкарня — саламарэзка,

⁵ Баханькоў А. Я. Развіццё лексікі беларускай літаратурнай мовы ў савецкі перыяд.— Мінск, 1982, с. 46.

40

хвоя — сосна, хуткасьць — скорасьць, шчэлепы — жабры. A terminológiai szókincsnek a szó szoros értelmében vett terminológiai szókincshez való tartozását esetleg az új származékos terminusok alkotására való képesség alapján lehetne megítélni. Logikus feltételezni, hogy azoké a terminusoké a jövő, amelyek más terminológiai megnevezések létrehozásában vesznek részt, pl.: буртаванне, буртавальшчык, буртаўкладычык; скоры поезд, каробка скарасьцей; паралітык, паралітычны; фруктовы, фруктаапрацоўчы. Ezért a terminológiai szókincs kialakulásának jelenlegi szakaszában az összszláv szótárakban célszerű volna az ilyen terminusokat a speciális terminológiai szókincshez tartozásukra utaló jelöléssel ellátni (pl.: кул. філеіны — Orosz–belarusz szótár), kettőseiknek (pl.: канец, паляндвіца, садавіна, хуткасьць, цягнік, шчэлепы) pedig meg kellene hagyni a közismert szavak minősítést, mivel használati körük tágabb: az irodalmi nyelv és a népnyelvjárások. Így például az Orosz–belarusz szótár 2. kiadásából kikerült a хвіліна „egy óra része” jelentésű lexéma, noha még 20–25 évvel ezelőtt terminusként használták.

A lexikai kettősök sorába tartoznak az elavult belarusz (vagy régen átvett) terminusok és az orosz nyelvvel közös terminusok, pl.: мытня, мытны elav.—таможня, таможенный, літаванне elav.—паянне, пайка, штопаршчык — загнутыйчик, коллік közny.—коклюш.

A lexikai változatok másik típusát olyan terminusok alkotják, amelyek mindegyikét belarusznak érzékelik, és a népnyelvből, gyakran annak különböző nyelvjárásaiból kerültek a terminológiába. Az ilyen kettősök a botanikai, zoológiai és mezőgazdasági terminológiában fordulnak elő. Szemantikai viszonyukat tekintve abszolút szinonimák lehetnek, bár közös tárgyi jelentésük ellenére használatuk nem mindig egyenértékű. Az асавік—падасінавік párban az első elnevezés területileg korlátozott, és nem volna szabad bevezetni a botanikai terminológiába, ahogyan ennek a gombának más népi elnevezéseit sem. A буяк elnevezés használatosabb, mint az Orosz–belarusz szótárban mellette terminológiai jelentésben megadott дурніцы. Ugyanezen okból nem szabad a кнігаўка (orosz чибис) szinonimájaként megadni a területi каня elnevezést, annál is inkább, mivel egy másik madár neveként is ismert; a пожня területi lexéma az irodalmi nyelvben használatos сенажаць. A lexikai változatokat olykor az Orosz–belarusz szótár egy orosz szó egyértelmű fordításaként adja meg, ám ezek bizonyos szemantikai különbségeket mutató szinonimáknak tekinthetők (pl.: дзядлы — a bojtorján virágzó és termést érlelő állapotának elnevezése; лёк az irodalmi nyelvben „heringlé”, míg a savanyított zöldségek leve расол; сцірта a szabad ég alatt felrakott kéve- vagy szénarakás, тарпа pedig az épületben vagy fedél alatt lévő). Szemantikailag más kettősök is elkülönülnek, például: збіванне — звязванне (orosz сплотка), склюд — сякера, саджанец — флянс. Különböző speciális kontextusokban…

41

ális kontextusokban az Orosz–belarusz szótárban szinonimaként megadott порыстасць (mészkő) — сітаватасць (fa, anyag) — шчыльнаватасць (fal) — спагнанне — пакаранне, кара (orosz взыскание) használatos. A гатунок — сорт párban az első terminus az áruk fajtáját jelöli, a сорт pedig ezen kívül a termesztett növények fajtáját is.

A belarusz (vagy régen átvett) lexémákból álló lexikai kettősök nagy csoportját az abszolút kettősök alkotják, pl.: бык — бугай, вяпрук — парсюк, дубальтоўка — двухстволка, сенаскладальнік — капаклад stb.

A terminológiai szókincsre az irodalmi köznyelvi szókincshez képest kevésbé jellemzőek a stiláris szinonimák, de a terminológiai kettősök, illetve a köznyelvi, elavult és elavulófélben lévő terminusok eltérő használati köreire hozott korábbi példák stiláris szinonímia meglétéről tanúskodnak.

A belarusz terminológiában a lexikai változatosság egy további típusa a „visszatükrözött” kettősség, vagyis az orosz nyelvből a belarusz terminológiába átkerült jelenség, pl.: альяс — сабур, інжыр — смоква — фігавае дрэва; ветраніца — кураслеп — анемона, завісь (az orosz завесь tükörfordítása) — суспензія, кітолаг — кітаіст, кляймо — таўро, sport. ракетка — elav. ракета, katon. адступленне — рэтрырада, свічч — фістула. Egyes visszatükrözött kettősök használata a belarusz nyelvben némileg eltérő. Az orosz тифус elavult terminus, amely a négykötetes akadémiai szótárba már nem került be. A belarusz kettősök, a тыф és a тыфус (orosz közvetítés nélkül átvett szó) használata eltérően oszlik meg: orvosi terminusként a тыф használatos; a тоўфус a kortárs szépirodalmi prózában széles körben szerepel köznyelvi terminusként, a тыф mellett.

A belarusz nyelvben a terminusok lexikai kettős párokat alkothatnak teljes és rövid megnevezésekből (загатоўчы пункт — заготпункт, прафесійна-тэхнічная адукацыя — праф тэхадукацыя), ám leggyakrabban ezek is visszatükrözött kettősséget képviselnek.

A terminusok szóalkotási változatai olyan szavak, amelyek egyazon szóból, különböző szóalkotási eszközökkel jöttek létre. Az azonos modell alapján alkotott terminusok képzőikben különbözhetnek, pl.: выпаўзак — выпоўзины, мовазнавец — мовазнаўца, параўнальнік — параўняльнік, самаўладства — самаўладдзе, санавіца — санвічка, сенападбіральнік — сенападборшчык, трысьнёг — трысьцё, ялаўца — ялаўка. A szóalkotási változatok abban is különbözhetnek, hogy van-e bennük képző, például: апад — ападкі, буда — будаўка, запал — запальнік, матыль — матылёк, снегачыст — снегачышчальнік. A будачка, матылёк típusú képzések az orosz удочка, бабочка hatására kerültek be a terminológiai megnevezések közé, és a szakmai-tudományos…

42

… használatban, akárcsak az élő beszédben, ezekben az esetekben a szuffixum nélküli alakok élveznek előnyt (ami nem mondható el a szuffixum nélküli és szuffixumos alakok minden más párjáról). Az egyéb szóalkotási változatok a szóalkotás modelljeiben és eszközeiben is különböznek, például: борыва — узворванне, узорванне — разворванне, снегаўборка — снегапрыбіранне, суцэльналіты — суцэльнаадлівань. A szóalkotási változatosság különleges típusát alkotják azok az összetett képzések, amelyekben az egyik összetevő változik, például: канаводства — конегадоўля, процііск — супраціўіск, проціракетны — супраціў-ракеты, самадзяражайце — történeti самайладства. A szóalkotási változatok az előtag hiányában vagy jelenlétében, illetve magukban az előtagokban is különbözhetnek, például: шчапа — прыщапак, замер — абмер.

A szóalkotási változatosság minden típusának megvannak a maga sajátosságai, terjedelme és tipológiája. Itt a szuffixális változatosság egy csoportjával, az igéből képzett főnevekkel foglalkozunk. A cselekvés, folyamat, állapot megnevezésére szolgáló főnevek, vagyis az igéből képzett főnevek produktív -ж(я), -к(а) szuffixumokkal és a 0-szuffixummal való létrehozásának lehetősége teremti meg a szóalkotási változatosság alapját. Ha figyelembe vesszük, hogy a -нн(е) szuffixum befejezett és befejezetlen igék tövéhez egyaránt járulhat, a lehetséges változatok száma tovább növekszik. Nem minden lehetséges modell valósul meg a nyelvben, de meglehetősen gyakori jelenség, hogy egyetlen igéből három-négy főnév képződik, például: аблава — аблой — аблойліванне, абдор — аббіранне — абдорка, расклад — раскладанне — раскла-ванне — раскладка. Az ilyen megnevezések képzése élő és meglehetősen aktív folyamat, szinte folyamatosan tart (például: выбра-ковуванне — выбракоўка, занираванне — занаванне, глушчаванне — глуш-чэнне), és egyelőre nem figyelhető meg tendencia az igéből képzett főnevek valamely meghatározott képzési típusának korlátozására. Az igéből képzett főnevek változatai összetett szemantikai viszonyokba lépnek egymással, amelyek általában szemantikai azonosságként és nem azonosságként jellemezhetők. Az igéből képzett főnevek változatainak használatát szabályozandó, minden változattípus esetében meg kell állapítani, hogy változatai szemantikailag azonosak-e vagy sem.

Teljes szemantikai és stilisztikai azonosság figyelhető meg azokban a főnévi dublettekben, amelyek egyaspektusú, előtag nélküli igékből a -нн(е) és a -к(а) szuffixum segítségével képződnek, például: варсаванне — вар-соўка, вербаванне — вярбоўка, глазурванне — глазуроўка, градзіраванне — градзіроўка, каландраванне — каландроўка, калібраванне — каліброўка. A felsorolt és a hozzájuk hasonló főnevek esetében a belorusz nyelv értelmező szótára nem különít el tárgyi jelentéseket, a nyelvhasználatban azonban a -к(а) végű főneveket többnyire a befejezettség árnyalata jellemzi, és jelzők kapcsolódnak hozzájuk (прыхецаць па вяр-

43

…a munkadarab, fazonos varrás, sikeres sminkelés), és használati gyakoriságuk rendszerint valamivel nagyobb.

Teljes szemantikai és stilisztikai megfelelés áll fenn az olyan főnevek között, amelyek igepárok előtagos igéiből képződnek, például: абточванне — абточка, адмучванне — адмучка, адпайванне — адпайка; дагартоўванне — дагартоўка, перачаканивание — перачаканка; авалоданне — авалодванне, абмеркаванне — абмяркоўванне, адсленне — адслойванне; апрамяненне — апраменьванне, атаясамленне — атаясамліванне.

A befejezett és befejezetlen igepárokból képzett igéből származó főnevekben nem marad fenn a cselekvés befejezettségének és befejezetlenségének szembeállítása. A szótárakban az egyik vagy másik aspektusú igével való kapcsolat feltüntetése nagy valószínűséggel csupán a kifejezés síkjára vonatkozó utalás, vagyis a képzés módjára utal. Vö.: авалоданне сумежнымі прафесіямі стала мэтай моладзі и мы ідзём да авалодвання новымі крыніцамі энергіі; másfelől pedig — работа на авалоданню майстэрствам и пайшлі цэлыя гады авалодвання майстэрствам.

Szemantikai azonossági viszonyban a 0-szuffixummal és a -нн(е) szuffixummal képzett igéből származó főnevek is állhatnak egymással, például: аблоў — аблоўліванне, абкорм — абкормліванне, абмер — абмерванне, адстрэл — адстрэльванне, вылаў — вылоўліванне. A szuffixum nélküli főnevek használati gyakorisága valamivel nagyobb. Ugyanilyen szemantikai azonossági viszony áll fenn a kölcsönzött igékből származó főnevek között is: az egyik (-цыя végű) kölcsönszó, a másik pedig az anyanyelv modellje szerint képződik, például: апрабацыя — апрабаванне — апрабоўванне, арыентацыя — арыентаванне — арыентаціроўка, кампраметацыя — кампраметаванне, кастрацыя — кастрыраванне. Az értelmező szótárban a -цыя végű főnevek rendszerint a fő információhordozók, és az egész szóalkotási család szemantikai központját alkotják.

A különböző szuffixumú igéből képzett főnevek között összetettebb viszonyok is lehetnek: az egyik változatban – gyakrabban a -к(а) szuffixumos vagy a 0-szuffixumos alakban – a cselekvés jelentése mellett konkrét jelentés is kialakul: a) a cselekvés eredménye, például: афарбоўка „szín, árnyalat”, высыпка „kiütés”, вальцоўка „liszt”, групоўка „egyesülés, csoport”, грунтоўка „réteg”, градуіроўка „beosztás”, гафрыроўка „redősor”, абпал „kiégetett tégla”, адвод „leágazás”, аплата, выплата, даплата „pénz”, адсей „az, ami kiszitálódott”, асмол „gyantás faanyag”; b) az anyag vagy eszköz, amellyel az első jelentésben megnevezett cselekvést végzik, például: аблямоўка „anyag”, вальцоўка „gép”, драніроўка „amivel be van drapírozva”; c) a cselekvés módja, jellege, például: кладка, лінейка, шліфоўка. Gyakran a -цыя végű főneveknek is lehet tárgyi jelentésük: грануляцыя, дакументацыя, кампиляцыя stb. Lényegesen ritkábban

44

A -нн(е) végű főnevek is szerepet kapnak a variánssorban, például: абмундзіраванне, адпайленне, аблямаванне, вязанне. A -нн(е) és -ванне(е) végű változatok abban különbözhetnek, hogy egyesek állapotot, mások cselekvést jelölnek, például: абляцэнне és абляцэньванне, анямечанне és анямечыванне, апустошанне és апустошыванне, абясколеранне és абясколерванне.

Egyazon variánssor főnevei, ha az ige különböző jelentéseihez kapcsolódnak, eltérő szemantikával rendelkeznek. A -нн(е) végű főneveknek gyakrabban szélesebb a jelentéstartományuk, mint a -к(а) végűeknek: адмыўка „szennyeződések mosással történő eltávolítása”, адсадка „az ásványi nyersanyagok elválasztása a meddőtől”, адпас „az állatállomány hizlalása, pihentetése”, адкос „a juttatások ledolgozása” jelentésükben korlátozottabbak, mint a адмыванне, адсаджванне, адпасванне, адкошванне.

A szóalkotási változatok megléte elősegíti a terminusok többértelműségének elkerülését. Lehetővé válik azoknak a terminusoknak a differenciálása, amelyek az ige különböző jelentéseiből eltérő szóalkotási eszközökkel jönnek létre, például: абклад „a vad bekerítése vadászat közben” és абкладанне „adófizetési kötelezettség”; mezőgazdasági апылоўванне és botanikai апыленне; кансерваванне (gomba, vér tartósítása) és кансервацыя (vér, vállalat konzerválása); zoológiai лінька és лінянне (a színzetre vonatkozóan); прыгенчанне „hasznosítás” és biológiai прыгнечванне „valamely folyamat elnyomása”; захаванне „épségben megőrzés”, „betartás” és захоўванне „hosszú távú tárolás”.

A változatok külön csoportját alkotják a fonetikai, ortoépiai és helyesírási változatok, amelyek normálását elsőként lehet és kell elvégezni (például: адліга — адлега, капёр — капар, кмен — кмін, правіла — правіла, прожылках — пражылак, скрэбла — скрабло, футляр — футлярал). Itt is minden változatpárnak megvannak a maga forrásai: vagy az eltérő területeken való elterjedtség, vagy a különböző idegen nyelvi hatás.

A terminológiai változatosság típusainak és változatainak még meglehetősen felszínes áttekintése is arra a gondolatra vezet, hogy egyrészt a változatként használt terminusok létrejötte törvényszerű az új fogalmak és elnevezéseik kialakulásának és megszilárdulásának szakaszában, ami általában a terminológiára jellemző; másrészt a belarusz terminológia sajátossága, hogy kialakulása és formálódása egészében még nem fejeződött be, ahogyan a belarusz irodalmi nyelv eszközeinek normálása sem. A terminusok szinonímiája és poliszémiája, a rendszerbe kerülésük története, stiláris különbségeik, gyakorisági és egyéb jellemzőik nem mutathatók be teljeskörűen az általános nyelvi (filológiai) szótárakban. Ez a terminológiai lexikográfia és a szakvizsgálatok feladata.