LIETUVIŲ KALBOS SINTAKSĖS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXV (1986)

NIJOLĖ SLIŽIENĖ

A LITVÁN NYELV IGÉINEK VALENCIÁJA ÉS SZINTAKTIKAI OSZTÁLYOZÁSA

1. AZ IGEI SZINTAKTIKAI OSZTÁLYOZÁS ALAPJA – A VALENCIA

Az igék valentikus tulajdonságain alapul hagyományos felosztásuk személyes és személytelen igékre (aszerint, hogy ragozott alakjukhoz kapcsolódhat-e alanyesetű főnév, vagy sem), valamint tranzitív és intranzitív igékre (attól függően, hogy vonzanak-e tárgyesetet, vagy sem). Lehetséges azonban az igék részletesebb, szintaktikai tulajdonságaikon alapuló osztályozása is, amely az ige által megkövetelt formák teljes együttesét veszi figyelembe¹.

Az utóbbi időben sok szó esik és sok írás jelenik meg nemcsak az ige, hanem más szófajok (főnév, melléknév) valenciájáról is; számos alapvető kérdésben azonban, például abban, hogy mi tekintendő valenciának, miben rejlik a lényege, melyik nyelvi szinthez vagy szintekhez tartozik, valamint hogy melyek a valencia gyakorlati meghatározásának módszerei, egyelőre nincs egységes álláspont. Anélkül, hogy részletesen kitérnénk a valenciakutatás történetére³, és anélkül, hogy annak kimerítő tárgyalására törekednénk, megpróbáljuk megmagyarázni, miként értelmezzük a valenciát ebben a tanulmányban, hogy világos legyen, mire támaszkodunk az igék szintaktikai osztályozásakor⁴.

¹ A litván nyelvtudományban az első ilyen kísérletet E. Geniuśienė végezte (1971; Генюшене 1970).

² A valenciával kapcsolatos kérdéseket széles körben tárgyalták az 1977-ben Bécsben megrendezett XII. Nemzetközi Nyelvészkongresszuson; az előadásokat külön kötetben tették közzé (Abraham 1978). Valamivel korábban jelent meg G. Helbig valenciakérdéseknek szentelt tanulmánygyűjteménye (Helbig 1971). Az igei valenciáról talán a legtöbbet G. Helbig német nyelvész írt; e tárgyban korábban megjelent munkáit utolsó tanulmánya foglalja össze (Helbig 1982). Ezenkívül még a következő fontosabb és jelentősebb munkákat kell megemlíteni: Bondzio 1969; 1971; 1976; 1977; 1978; Emons 1974; Pasch 1977; Sommerfeldt 1973; 1977; Sommerfeldt – Schreiber 1974; Wotjak 1976; 1978; Апресян 1974, 119–156; Степанова 1973. A szemantikai valenciához szorosan kapcsolódnak Ch. J. Fillmore munkái (1968; 1969 a; 1969 b; 1972; Филлмор 1981).

³A valenciakutatás történetét a középkori skolasztikában megjelenő első fogalmaktól egészen a múlt század hetvenes éveinek elejéig R. Bräuer ismertette részletesen (1974); a kutatás meglehetősen átfogó áttekintése található továbbá a Helbig–Schenkel 1975, 12. és köv. oldalain.

⁴A szerző korábban publikált munkáihoz (Sližienė 1978; 1980) képest ebben a tanulmányban néhány, a valenciával szorosan összefüggő kérdést némileg másként értelmez. Ez mindenekelőtt az ige által jelölt szituációval kapcsolatos felfogásra vonatkozik. A szerző elvetette Ch. J. Fillmore és sok más nyelvész azon nézetét, hogy az ige által jelölt szituáció teljes mértékben megfelel a valóságban fennálló szituációnak (e felfogás kritikáját lásd Starosta 1978, 508. és köv. oldal), és úgy véli, hogy az ige valenciabővítményeivel együtt csupán a valós szituáció bizonyos szemantikai értelmezését adja, amely egybeeshet vagy nem feltétlenül esik egybe azzal, ahogyan az adott szituáció az emberi tudatban mentálisan megjelenik (erről bővebben lásd 1.1.4).

45

1.1. AZ IGÉK SZINTAKTIKAI ÉS SZEMANTIKAI VALENCIÁJA

1.1.1. A mai nyelvészetben az igét rendszerint a többi szófajtól elkülönülő, leginkább szerkezetalkotó szóosztályként tartják számon. Központi szerepet tulajdonítanak neki a mondatban, mivel természete és belső sajátosságai határozzák meg a mondat összetételét és jellegét: hogy milyen főneveknek kell az igét kísérniük, mi a hozzájuk fűződő viszonyuk, és milyen a főnevek szemantikai jellemzése (Чейф 1975, 115; Helbig – Schenkel 1975, 24 skk.; Распопов 1975, 166). „… az emberi fogalmak egész világa ősidők óta két fő szférára oszlik. Az egyik, az ige szférája, az állapotokat (helyzetet, minőséget) és az eseményeket foglalja magában; a másik, a főnév szférája a »dolgokat« (mind a fizikai tárgyakat, mind a főnevesített elvont fogalmakat). Úgy vélem, közülük az ige a központi, a főnév pedig a periférikus” – írja Chafe (Чейф 1975, 114). Éppen a főnév és annak jellege függ az igétől, nem pedig fordítva (uo., 115. o.). Az ige szemantikai sajátosságai nagymértékben meghatározzák az egész mondat tartalmát (uo., 190. o.).

Az ige jelentése által meghatározott azt a tulajdonságot, hogy meghatározott számú, számára szükséges, adott alakú szóval kapcsolódik össze, szintaktikai valenciájának nevezzük; az őt kísérő szavak és alakjaik pedig a vonzatai⁵. Például a skaldo igének két főnévi esetalakra – alanyesetre és tárgyesetre – van szüksége: vyrai skaldo malkas, duoda három alakot kíván meg – alanyesetet, tárgyesetet és részes esetet: mokinys duoda mokytojui sąsiuvinį; a verkia igének elegendő egyetlen alanyeset: vaikas verkia, míg a šąla egyetlen vonzatot sem igényel, valencia nélküli. A vonzatok száma alapján az igéket egy-, két-, három- és négyvalenciás igékre osztjuk; külön osztályt alkotnak a valencia nélküli igék (ezek mind személytelenek). Az ige szintaktikai valenciáját a szintaktikai valenciaszerkezet (a továbbiakban: SinVS) ábrázolja – ez az ige szintaktikai használatának egy meghatározott modellje. Ebben megfelelő jelek jelölik az igét és vonzatait, például a duoti ige SinVS-e: Nₙ – Vf – Nₐ – N₆. Minden ige SinVS-e egyúttal az általa alkotott igei mondat magját is modellezi.

1.1.2. A valencia másik oldala az ige szemantikai valenciája. Ezt az ige szemantikai valenciaszerkezete (a továbbiakban: SemVS) mutatja.

Az ige jelentése csak akkor világos, ha saját vonzataival együtt fordul elő, amelyek megvalósítják bizonyos szemantikai jegyeit. Ebből következően az ige jelentése, szemantikai sajátosságai az igei mondat magjából válnak világossá; ez azt jelenti, hogy az ige SemVS-ének egybe kell esnie a megfelelő igei mondat propozíciójával, amelyet rendszerint a mondat jelentéseként (Palmer 1982, 69), a mondat értelmi, vagyis szemantikai szerkezeteként (Арутюнова 1976, 34, 37), illetve a mondat mélyszerkezeteként (Fillmore 1968; Cook 1978, 296) határoznak meg. Vagyis ami a propozícióra érvényes, annak az ige SemVS-ére is érvényesnek kell lennie.

⁵ A szakirodalomban meglehetősen sokféleképpen nevezik őket: aktánsoknak (Tesnière 1959; Helbig 1982; Sommerfeldt – Schreiber 1974), determinánsoknak (Geniušienė 1971), partnereknek (Mitspieler) (Helbig – Schenkel 1975), bővítményeknek (Ergänzungsbestimmungen) (Erben 1964; 1968) stb.

⁶ A dolgozatban a vonzatok alakjainak jelölésére használt szimbólumokat a 2. fejezet ismerteti.

46

Propoziciją sudaro dviejų tipų terminai: predikatai ir argumentai (Palmer 1982, 69 tt.; plg. Tekorienė 1982, 135–136), arba kintamieji (Степанов 1980, 312). Predikatai yra reliaciniai terminai ir sakinyje dažniausiai atitinka veiksmažodžius, o argumentai yra priklausomi nuo predikatų ir sakinyje paprastai atitinka daiktavardžius. Tuo būdu sakinio branduolys, arba veiksmažodis su savo palydovais, yra predikatas su tam tikru argumentų rinkiniu, kurie sakinyje yra realizuoti konkrečiais leksiniais vienetais.

N. Arutyunova a propozíciót a mondat szemantikai szerkezeteként jellemzi, amely a denotatív és a szignifikatív jelentést egyesíti; ezek közül a szignifikatív jelentés a legfontosabb (Арутюнова 1976, 37, vö. 10–11, 45). A propozícióra, valamint a mondatmagjára is jellemző az összetevők szemantikai heterogenitása: a predikátum (és a mondatban neki megfelelő ige) a szignifikatív szinthez, az argumentumok (és a nekik megfelelő főnevek) pedig a denotatív szinthez kapcsolódnak. A predikátum egy argumentumnak tulajdonított meghatározott jegy, vagy két vagy több argumentum közötti viszony. Van jelentése, de nincs referense, vagyis nem jelöl valós világbeli dolgot. A predikátumot kifejező szavak a jel-fogalom kategóriájába tartoznak; jelölőfunkciójuk csak a szignifikátum vonatkozásában valósul meg (Арутюнова 1976, 329, 378). A predikátum tartalom, lényeg, a szemantika jelensége (Степанов 1980, 321). Az argumentumok a valóság dolgaihoz kapcsolódnak, funkciójuk az azonosítás. Így a mondat szemantikai szerkezete (és vele együtt az ige SemVS-e) heterogén, és nem azonosítható a szó jelentésével.

1.1.3. A mondatot olykor (véleményünk szerint megalapozatlanul) „összetett jelnek”, a megnevezés sajátos formájának tekintik, amelynek denotátuma nem egy dolog, hanem egy egész helyzet (erről lásd Москальская 1981, 9–10; Степанов 1980, 320). Ez a mondat szemantikájának vizsgálatában követett denotatív irányzat, amely közvetlen kapcsolatot keres a mondat és az általa jelölt nyelven kívüli helyzet között (lásd még Арутюнова 1976, 6–8).

A mondat szemantikai szerkezete egy olyan helyzetet ábrázol, amely tudatunkban predikatív struktúrák formájában tükröződik⁷, ez azonban nem a mondat denotátuma, hanem csupán annak egy meghatározott szemantikai értelmezése – a szignifikátuma. Például az (1) Vyrai iškrovė daiktus iš vežimo mondat olyan helyzetet ír le, amelyben három referens vesz részt: a rakodó, a rakott tárgyak és a hely, ahonnan kirakodják őket. E mondat szemantikai szerkezete egy predikátumból és három aktánsból⁸ – az ágensből, a páciensből és a kiindulópontból – áll, amelyek teljesen megfelelnek a referensek helyzetbeli szerepeinek; tehát ez a szemantikai szerkezet a valóságos helyzet közvetlen ábrázolása. A (2) Vyrai iškrovė vežimą mondat azonban már másképpen írja le ugyanazt a helyzetet. A predikátumnak itt csupán két aktánsa van – az ágens és a páciens –, és ezek nem felelnek meg a referensek helyzetbeli szerepeinek. A hely, ahonnan kirakodják

⁷ A predikátumok mind a gondolkodás, mind a nyelv struktúrái. Az első esetben a dolgok közötti valóságos viszonyok és e viszonyok szerkezete tükröződik bennük; a predikátumok ekkor a denotátum intellektuális modelljeként értelmezhetők. A második esetben a predikátumok a nyelvi struktúrák által közvetített információ modelljei (Семенюк 1977, 112).

⁸ Az aktánsok meghatározott szemantikai funkcióval rendelkező argumentumok. A szemantikai funkciók, más néven szemantikai esetek elnevezéseit, rövid meghatározását és példáit lásd alább, az 1.1.6. pontban.

47

A tárgyakat ebben a mondatban betegként kezelik, ezáltal előtérbe kerül a relevanciájuk, a rakományt képező tárgyak pedig teljesen irrelevánssá válnak, és sem a mondatban, sem annak szemantikai struktúrájában nincs semmilyen megfelelőjük. E két mondat szemantikai struktúráját a megfelelő valósághelyzettel összevetve eltérő szignifikatív jelentésük rajzolódik ki: az első esetben azt mondják el, mit tettek a tárgyakkal, a másodikban pedig azt, mit tettek a szekérrel.

1.1.4. A szakirodalomban a szerzők a ige által adott szemantikai helyzetértelmezést nyelvi helyzetként (Храковский 1974, 9), elvont helyzetként (Сусов 1973, 22 tt.), összetett szemantikai egységként felfogott helyzetként (Сильницкий 1973, 373) stb. tárgyalják, és kiemelik különbségeit az úgynevezett denotatív helyzettől. A mondat szemantikájának (vagy az ige szemantikai struktúrájának) konkrét elemzésekor azonban ezeket a helyzeteket gyakran azonosítják egymással, és a valósághelyzet referenseinek szerepeit átviszik az ige által jelölt helyzetbe, s ezzel együtt a mondat szemantikai struktúrájába vagy az ige SemVS-ébe (lásd például: Апресян 1974, 134 tt.)⁹. Így az ugyanahhoz a valósághelyzethez kapcsolható mondatok szemantikai struktúráját – még ha felépítésük nagyon különböző is – azonosnak tekintik, és úgy veszik, hogy mind az aktánsok számát, mind jellegét tekintve megegyeznek vele. Például J. Apresian az olyan mondatok szemantikáját, mint a Он заливает бак горючим ↔ Он заливает горючее в бак, így jellemzi: cselekvő – betöltési cselekvés – tartály – anyag ↔ cselekvő – betöltési cselekvés – anyag – tartály (Апресян 1967, 58). Amint látjuk, a mondatok szemantikája mindkét esetben azonos módon van megadva, és teljesen megfelel a valóságban fennálló állapotnak. A szerző maga is azt mondja, hogy mindkét mondat (transzformáció) ugyanazon osztályba tartozó helyzeteket írja le, a mondatok szemantikai különbségei pedig attól függnek, hogy a helyzet melyik elemét tekintik fontosabbnak; ez az elem a többi előtt is elhangozhat, logikai nyomatékot kaphat, s ennek megfelelően megváltoznak a helyzet azonos elemeit jelölő szavak mondatbeli szintaktikai pozíciói¹⁰.

Hasonlóképpen Ch. J. Fillmore és elméletének követői (J. Pleines, S. Anderson, W. A. Cook és mások) is azon a véleményen vannak, hogy a mondat szemantikája közvetlenül tükrözi a külső helyzetet. Szerintük minden olyan mondatnak, amely ugyanahhoz a helyzethez kapcsolható – noha különböző igékből áll, és szintaktikai szerkezete is eltérő –, ugyanaz a szemantikai struktúrája, amely teljes mértékben megfelel az extralingvisztikai helyzetnek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a grammatikai struktúra és az extralingvisztikai helyzet között szintén teljes megfelelés (1: 1) áll fenn (Starosta 1978, 508–527¹¹; vö. Palmer 1982, 86–87). Ahhoz, hogy megmagyarázzák e mondatok szemantikai különbségeit, és hogy azok

⁹ A nyelvi és valóságkategóriák azonosítását N. Arutyunova azzal magyarázza, hogy a valóság a szemantikai sémákban nem „nyers” formájában létezik, hanem már az ember osztályozó és elvonatkoztató tudatán átszűrve, a nyelvben tükröződve és átalakulva; ezért a valóság elemei észrevétlenül „emelkednek fel” a nyelvi szintre (Арутюнова 1976, 35).

¹⁰ Hasonló eredményekre jutott I. Susov is a predikátumelemzés alkalmazásával; lásd Сусов 1973, 51 tt.

¹¹ S. Starosta ebben a tanulmányában részletes és megalapozottnak tűnő kritikát fogalmazott meg erről a koncepcióról.

48

amelyek valóban léteznek, afelől senkinek sincs kétsége¹², szükség van – amint S. Starosta megjegyzi – több „mély, mélyebb és legmélyebb szintre”, valamint a mélyszerkezet alany- és tárgypozícióira, amelyekben a megnyilatkozás adott aspektusától függően hol az egyik, hol a másik konstituensnek kell állnia (Starosta 1978, 518, 523). S. Starosta szerint a kutató ilyenkor nem nyelvi struktúrákkal, hanem elsősorban a helyzetek és jelentések tipológiájával foglalkozik, ami szintaktikai szempontból nem igazolható. Ugyanannak a külső helyzetnek különböző igék felelhetnek meg, amelyek szemantikai esetstruktúrája eltérő; ez azt mutatja, hogy az igék különbözőképpen írják le a helyzetet. A mondat szemantikai reprezentációja a külső helyzetnek csak bizonyos aspektusait foglalja magában (Starosta 1978, 512–513, 522).

1.1.5. Az ige SemVS-e a vele alkotott mondatok figyelembevételével állapítható meg.

Az ige jelentése és a leírt valósághelyzet értelmezése csak a mondatban válik világossá. A predikátum aktánsainak csak azok a helyzetrésztvevők felelnek meg, amelyeket a mondatban az igétől függő megfelelő szóalakokkal fejeznek ki. Azok a referensek, amelyek a mondatban nem fejezhetők ki, az ige SemVS-én kívül maradnak, a helyzet nem releváns részeként, amely az ige jelentése szempontjából irreleváns (lásd a (2) mondatot)¹³.

A predikátum aktánsainak mondatbeli szintaktikai reprezentációi az ige vonzatai. Grammatikai formájukat és részben lexikai jelentésüket figyelembe véve következtetni lehet az ige SemVS-ére, vagyis arra, hogyan értelmeződnek szemantikailag a referensek helyzetszerepei. Bizonyos kapcsolat áll fenn a grammatikai esetek – amelyek az igei vonzatok legjellemzőbb formái – és a szemantikai funkciók, vagyis a szemantikai esetek között, bár köztük nincs teljes megfelelés (1: 1)¹⁴. S. Kacnelson megjegyezte, hogy az esetjelentések nem a kontextus hatására, a beszédben keletkeznek, hanem a nyelv, annak belső struktúrája alkotóelemei. A kontextus nem a jelentések létrehozója, hanem külső „kiemelőjük”, amely segít megkülönböztetni az egyik esetfunkciót a másiktól.

¹² E. Moravcsik (1978, 255), pvz., pažymi, kad visi lingvistai (ypač S. Andersonas), tyrinėję anglų k. veiksmažodžius, reiškiančius pripildymą arba ištuštinimą, yra nurodę, kad tokios alternacinės konstrukcijos, kaip John smeared paint on the wall „Džonas tepė dažus ant sienos“ ir John smeared the wall with paint „Džonas tepė sieną dažais“ tikrai semantiškai skiriasi. Tačiau tas skirtumas autorės nurodomas tik sienos atžvilgiu: antrajame sakinyje esą teigiama, kad ji visa apimta veiksmo, o pirmajame to neturima galvoje (plg. Fillmore 1968, 48; 1969 a, 127–128). S. Starosta sakytų, kad pirmajame sakinyje apskritai kalbama ne apie sieną, o apie dažus ir tai, kas su jais daroma (plg. Starosta 1978, 512–513).

¹³Előfordul, hogy a referens tartalma nagyon konkrét formában beépül az ige lexikai jelentésébe; például az uogauti, grybauti, riešutauti igék magukban foglalják a gyűjtött tárgyakat, a miltuoti, rašaluoti, šukuoti igék pedig a cselekvés eszközét vagy közegét; ezeket a dolgokat az ige tövének névszói része (derivációs alapja) jelöli, ezért a mondatban nem fejezhetők ki külön. Nincs semmi alapja annak, hogy e igék SemVS-ének a beépített valóságbeli dolgoknak megfelelő pácienst vagy eszközt tekintsük, mivel ezen igék jelentése nem követel ilyen aktánsokat.

¹⁴ Plg. Fink 1978, 180. Autorius teigia, kad nors gramatiniai linksniai turi daug funkcijų, tačiau pastebėta, kad tokios reliacinės konstantos, kaip agentas ir instrumentas, kryptis (Direction, Goal) ir kryptinga lokacija (Directional Location), daugelyje kalbų turi labai reguliarias išorines reprezentacijas.

49

kitos (Каценельсон 1972, 42). Vieniems linksniams būdingesnės vienos, kitiems – kitos semantinės funkcijos.

A nominativusz és az accusativus szemantikája nagymértékben függ az ige jelentésétől. Például, ha az ige cselekvést jelent, a nominativusz rendszerint a cselekvés alanyát jelöli, amely többnyire ágens (pl., a gyermek fut, a nagymama lent fon), az accusativus pedig a cselekvés tárgyát, amely többnyire páciens (pl., a nyúl répát rág), és meglehetősen gyakran a cselekvés tartalma (kontentívum) is (pl., a katona teljesíti a parancsot). Ha az ige állapotot vagy folyamatot jelent, a nominativusz rendszerint az állapot alanyát jelöli, amely többnyire páciens (pl., a gyermek beteg, a ceruza eltört), beneficiens (pl., a testvérnek van háza) vagy percepiens (pl., az emberek látnak), az accusativus pedig az állapot tárgyát, amely többnyire az állapot tartalma (pl., zajt hallok, a csapat megnyerte a mérkőzést), ritkábban páciens (a beneficiens mellett, pl., lakást kaptak, van kertünk). A többi eset jelentése önállóbb, és kevésbé függ az ige jelentésétől¹⁵. Például a dativus beneficienst jelöl mind cselekvést, mind állapotot vagy folyamatot jelentő igék mellett (vö.: a gyermekek segítettek a szülőknek, jól megy neki, a ház a testvéré lett), percepienst viszont csak állapotot (észlelést) jelentő igék mellett jelöl (pl., a gyermek álmos).

Tehát az ige jelentését ismerve a mondatban kikövetkeztethetjük vonzatainak szemantikai funkcióit, és a leírt valósághelyzetet is figyelembe véve meghatározhatjuk a SemVS-ét. Másfelől az ige jelentését és SemVS-ét ismerve meghatározhatjuk SinVS-ét (vö. 1.3.1).

W. Bondzio, W. Flämig, J. Apresjan és más kutatók az igék szemantikai valenciájának meghatározásakor az ismert igejelentést tekintik kiindulópontnak (bővebben lásd Sl文žienė 1978, 111–112). W. Bondzio szavaival élve, a „valenciával rendelkezik” mindenekelőtt azt jelenti, hogy a nyelvi kifejezésnek (pl. az igének) absztrakt tartalma alapján szabad helyei vannak a relációlogika értelmében (1969, 234–235). A szabad helyek száma valóban az állítmány – az ige absztrakt tartalmától függ, az argumentumok szemantikai funkciói azonban ebben az esetben, amikor kizárólag az ige jelentésére támaszkodunk, csak a leírt valósághelyzet elemzésével határozhatók meg; így a referensek szituációs szerepei átkerülnek az ige SemVS-ébe, amely ezért mind az aktánsok számában, mind jellegükben mindig megfelel a valósághelyzet összetételének.

Véleményünk szerint az argumentumok szemantikai funkciói és az ige SemVS-e attól függnek, hogyan értelmezzük szemantikailag a leírt valósághelyzetet, és mi az ige általános szignifikatív jelentése; mindez csak a mondatban válik világossá.

Az ige SemVS-ét olyan predikátumstruktúraként írjuk fel, amelyben meg vannak jelölve az argumentumok szemantikai funkciói, a predikátum (az F jegy vagy az R reláció) helyére pedig a megfelelő ige vagy annak V szimbóluma kerül, pl.: adni [A, P, B] vagy V [A, P, B]; vagyis az adni ige jelentését háromhelyű predikátumként fogjuk fel—

¹⁵ Vö. E. Kurylowicz felosztásával, amely a grammatikai és konkrét eseteket különíti el. A nominativusz és az accusativus grammatikai esetek, fő funkciójuk szintaktikai. Az összes többi eset fő funkciója szemantikai (Курилович 1962).

50

kátusként, vagyis az ágens, a páciens és a beneficiens közötti relációként. A SemVS az ige aktánsainak számát és jellegét mutatja meg az absztrakt logikai-szemantikai szinten, egyúttal pedig azt is, hogy az igének hány valenciavonzata van a külső szintaktikai szinten, és milyen szemantikai funkciókat töltenek be ezek a vonzatok. Emellett a SemVS láthatóvá teszi az azonos SinVS-ű igék közötti szemantikai különbségeket, valamint az eltérő SinVS-ű igék szemantikai közösségét; az eltérő SemVS-ek ugyanazon valóságos dolgok különböző szemantikai értelmezésére is utalhatnak.

1.1.6. Az argumentumok szemantikai funkcióinak megnevezésére a következő szemantikai esetelnevezéseket használjuk¹⁶.

Ágens [A] – a cselekvés végrehajtójának funkciója, amelyet az akcionális jelentésű igék feltételeznek. A mondatban alanyi nominativusszal valósul meg (a passzív szerkezetek kivételével, ahol genitivus jelöli). Két alosztály különböztethető meg.

1) Ágens₁ [A₁] – a cselekvés kezdeményezőjének és végrehajtójának funkciója, amely élőlényekre jellemző, pl.: madarak repülnek, a gyermek könyvet olvas, a lánya segít az anyjának, a gúnár összeverekedett a kakassal, a tanulók feladatot oldanak meg.

2) Ágens₂ [A₂] – a cselekvés végrehajtójának funkciója, amely élettelen tárgyakra, természeti erőkre, valamint más természeti és társadalmi jelenségekre, különféle berendezésekre, gépekre és készülékekre jellemző, amelyek potenciállal, bizonyos energiával rendelkeznek, ezért képesek a cselekvés végrehajtására, kiváltására vagy előidézésére, de nincs saját kezdeményezőkészségük, pl.: közeledik a ciklon, a gép, a vonat; a szél az ablaknak fúj, felkel a nap, zúg az orgona, a csengő felébresztett, a gyümölcsök lehajlították a fák ágait, a dér lefagyasztotta az uborkát, a tarló szúrja a lábat, a betegségek gyötrik az embereket, az országban tombolt a fasizmus, a lámpa világít, a patak csobog.

Az ágens₂ funkciója heterogén. Szükség esetén legalább három alosztályra lehetne bontani: természeti erőre, okra és eszközre.

Az instrumentális ágens₂ az eszköz funkciójától abban különbözik, hogy csak akkor lehetséges, ha a cselekvés úgy fogható fel, mint amely bárki kezdeményezése nélkül megy végbe; a referenciális szinten az eszköz ekkor a cselekvés egyetlen végrehajtójának – ágensének₂ – tekintendő, pl.: a gép elgázolt egy embert, a busz Šiauliaiba tart, repülők szelik át az égboltot. Mindazonáltal az eszköz és az instrumentális ágens₂ közötti határ meglehetősen feltételes (vö. Helbig 1977, 84).

¹⁶ Az egyes kutatók munkáiban a szemantikai esetek száma nagyon eltérő: hat-hét esettől több tucatig terjed. A szemantikai esetek elméletének úttörője, Ch. J. Fillmore, munkáiban többször is módosította számukat, részben pedig elnevezésüket is (bővebben lásd Арутюнова 1973), vö. Fillmore 1968; 1969a; 1969 b; 1981. Fillmore-hoz hasonlóan mindössze néhány szemantikai esetet különít el W. L. Chafe (Чейф 1975, 121–123), G. Helbig (1977), bár utóbbi egyes eseteknek több alosztályát is megkülönbözteti, S. Starosta (1978, 471) és T. Lomtev (Ломтев 1965). Valamivel többet említ G. Wotjak (1976, 368–369), W. Schenkel (1977, 96–98) és V. Bogdanov (Богданов 1977, 52–55), J. Apresjan pedig 25 szemantikai esetet tartalmazó listát ad meg (Апресян 1974, 125–126). Minél több esetet különböztetnek meg, annál szűkebb a szemantikai terjedelmük, és annál részletesebben tagolják őket. Az igék SemVS-ének leírásakor célszerűbb a szemantikai esetek nagyobb számával dolgozni.

51

Az ágens terminust akkor használjuk, amikor az ágens₁ és az ágens₂ megkülönböztetése nem releváns az ige szemantikai jellemzése szempontjából, például: a lány / a szél szétszórta a leveleket¹⁷.

A páciens [P] – a dolog állapotának funkciója, amely élő és élettelen dolgokra egyaránt jellemző. A páciensnek két sajátossága van. Az akcionális jelentésű igék egy fizikailag vagy pszichikailag befolyásolt dolog állapotát feltételezik, például: a gyermek összetörte a poharat, a szilánk megsebesítette a katonát, a hideg jéggé változtatta a vizet, a férfiak lerakodták a szekeret, az anya tejet töltött a korsóba, a szél felrepítette a léggömböt, az öreg elitta a kakast, a szülők eladták a tehenet, a munkások házat építenek, a gyermek könyvet olvas (a könyv olyan állapotban van, hogy olvassák), a kutya megijesztette a juhokat, a barátok figyelmeztették Juozast, ő behívta a vendéget, kézen vágta, megragadta a botot. A mondatban a páciensnek ez a változata leggyakrabban tárgyi tárgyesetben realizálódik. Az állapot- és folyamatjelentésű igék egy dolog bizonyos statikus állapotban való létét vagy állapotának változását feltételezik, például: a kenyér az asztalon van, a gyermek a kiságyban fekszik, a rozs nem fér be a magtárba, a ház a fivéré, fáj a feje / fejét, a rozs fehéredik, a virágok illatoznak; a pohár leesett és összetört, a rozs kifehéredik, a szülők meghaltak, a borsó kikelt, a házikó kiürült, a szoba megtelt füsttel, emberek szálltak be a csónakba, a szülőknek kertjük van, találtam egy vargányát. Ez a változat a mondatban leggyakrabban alanyi alanyesetben, néha tárgyi tárgyesetben és más formákban realizálódik.

A páciens különféle helyzetbeli szerepeknek felelhet meg, ezért sok esetben a leírt helyzet bizonyos perspektíváját mutatja. A páciens az, amire úgy tekintünk, mint az ige által jelölt cselekvés által befolyásolt dologra, illetve mint egy bizonyos (statikus vagy dinamikus) állapotban lévő dologra (vö. Starosta 1978, 472).

A perceiver [Pcp] – az érzékelő funkciója, amely a valóság dolgait észlelő, azokhoz bizonyos beállítódással viszonyuló és rájuk pszichológiailag reagáló élőlényekre jellemző, például: a gyermek aludni akar, Tomas semmit sem tud, hallom a zajt, a nyúl még a levéltől is fél, a tanuló nem tudja a leckét, a sólyom észrevette a zsákmányt, a gyermekek nem hallgatnak a szüleikre, tetszenek neki a könyvek, Jonui fontos a munka. A perceivert az észlelési igék feltételezik. A mondatban leggyakrabban alanyi alanyesetben, ritkábban részes esetben realizálódik.

A beneficiens [B] – a címzett, a befogadó, a birtokos funkciója, amely azokra az élőlényekre jellemző, akiknek a javára vagy kárára valami történik, alakul vagy fennáll, például: odaadta az almát a kislánynak, a fiú segít az apjának, megígértem a barátomnak a könyvet, megmutatta a fiának a gólyát, az igazgatóság emlékeztette a munkásokat a kötelezettségeikre, forduljanak az igazgatóhoz; a tehenek silót kapnak, a szülőknek házuk van, Anė elveszítette a kesztyűjét, a pénz a tiéd, Petras motorkerékpárt nyert, nincs elég időnk, minden sikerül neki. Néha élettelen dolgok is

¹⁷ Helbigas (1977, 74 tt.) skiria net tris agente funkcijas. Tuo tarpu daugelis tyrinėtojų (Fillmore’as, Chafe’as, Schenkelis, Apresianas) vietoj agento₁ ir agento₂ skiria vieną plačiai suprantamo agento (arba subjekto) funkciją. Iš tikrųjų taip daryti galima būtų tik tuo atveju, jeigu agentu būtų laikoma labai bendra veiksmo funkcija, kaip ir kokia hiperfunkcija, kuri toliau būtų skaidoma į poklasius (plg. Генюшене 1983, 15, kur skiriama subjekto hiperfunkcija, turinti keturis poklasius). Agentą₁ ir agentą₂ laikyti viena semantine funkcija, be kita ko, neleidžia ir ta aplinkybė, kad veiksmažodžio semantinėje struktūroje agentas₁ derinasi prie didesnio skaičiaus kitų semantinių linksnių negu agentas₂. Pvz., su instrumentu eina tik agentas₁ (kaip veiksmo iniciatorius).

52

beneficiensként értelmeződnek, például: a gereblyének fogakat illesztettek, a kabátról hiányzik egy gomb, a dohányzás káros az egészségre.

Egyes esetekben a beneficienst a cselekvés jelentésű benefaktív igék feltételezik, ilyenkor a mondatban részes esetben realizálódik. Más esetekben az állapot- és folyamatjelentésű igék feltételezik, és a mondatban alanyi alanyesetben vagy részes esetben realizálódik.

A kauzátor [C] – az iniciátor funkciója, amely olyan személyre jellemző, akinek a kezdeményezésére valaki más hajt végre egy cselekvést, vagy aki megteremti a feltételeket egy dolog bizonyos állapotának kialakulásához, anélkül, hogy maga közvetlenül végrehajtaná a cselekvést, például: az úr kivágatta az erdőt, a végrehajtó megkorbácsoltatta a jobbágyot, Ona új ruhát varratott magának, a szülők megházasították a fiukat, a szomszédok még érlelik a búzát, a háziasszony korábbra hozta a vacsorát, a szülők megengedték a gyermeknek, hogy tanuljon.

A kontraágens [CA] – az ágenssel szemben ható, annak ellentmondó erő funkciója, amely élőlényekre, valamint élettelen dolgokra és természeti, illetve társadalmi jelenségekre jellemző, például: a farkas védekezett a kutyák ellen, az emberek az éhség és a hideg ellen védekeztek, a jégtörő küzdött a jéggel és a természet erőivel, a földművesek a kártevők ellen harcolnak, a parasztok fellázadtak az urak ellen, ő ellenem szegül.

A komitatívusz [Com] – a másodlagos ágens, páciens, perceiver vagy beneficiens funkciója, amely a megfelelő elsődleges funkció mellett jelenik meg, és a mondatban leggyakrabban Nₙ-s elöljárós szerkezettel realizálódik, például: az apa megbeszélte a dolgot az anyával, Julius barátkozik Vincasszal, összeveszítette a testvért a nővérrel, az apa felosztotta a földet Jonui és Antanasszal (bővebben lásd 1.3.3).

Az eredmény [R] – annak a dolognak a funkciója, amely egy másik dologgá (leggyakrabban pácienssé) alakul vagy alakítják, tesznek, például: a víz jéggé változott / jéggé, a boszorkány kővé változtatta, a korsó cserepekre tört.

A kontentívum [Con] – a cselekvés vagy állapot tartalmának funkciója, amely különféle dolgokra és jelenségekre jellemző, és a mondatban a legkülönbözőbb szóalakokkal és szerkezetekkel realizálódik, például: hangokat hallok, a beteg pihenni szeretne, a gyermekek félnek a mennydörgéstől, mindenki örül a tavasznak, erről mindenki tud, az emberek derült időre várnak, neki pénzre van szüksége, mesélj az utazásról; mindenki már tudta, mi történt; Jonas azt állította, hogy semmit sem tud, a gyermekek fociznak, a csapat megnyerte a mérkőzést, rókát alakított, Andrius kémiát tanul, a lánya férjhez ment, a fia mérnöknek tanul, elnök lett belőle, Jonast választottuk meg elnöknek, azt a fát tölgynek nevezik, a szoba füsttel telt meg (füst lepte el), teletöltöttem a korsót tejjel, a partot égerfák nőtték be, a földeket hó borította, a ruha a földig ér, az ágak a falat érintik, a földek jó termést hoztak, a gyermek kificamította a lábát.

A forrás [O] – a cselekvés vagy állapot kiindulópontjának, kezdeti anyagának (kezdeti állapotának) funkciója, amely élő és élettelen dolgokra egyaránt jellemző, például: a gyermekek kikönyörögtek egy lovat a nagybácsitól, a tehénből sok tejet fejtek, kölcsönt kaptak a banktól, agyagból kerítést készít, a gyermekekből felnőttek lesznek, add át neki üdvözletünket.

A motívum [M] – a motiválás funkciója, amely olyan dolgokra és jelenségekre jellemző, amelyeket egy cselekvés vagy állapot alapjaként értelmezünk, például: a könyvért két rubelt fizettem, fizesd meg neki a munkáját, ledolgoztam az adósságomat.

53

Instrumentum [I] – az ágens₁ által használt segédeszköz funkciója, amely élettelen dolgokra jellemző, például: a gyermek megszúrta magát egy tűvel, az emberek harangokkal jeleztek, világíts rám a lámpással, törölközz (a) törölközővel, a gyermek kerékpárral közlekedik, feküdj rá a késre a kővel, az anya a kötényébe törölte a kezét, valaki puskából lőtt, gyermekkoromban botlovon lovagoltam, a lányok kendőkkel integettek. Az instrumentális jelentésű szavak szinte mindig helyettesíthetők a használ (valamivel) igét tartalmazó kifejezéssel, vö.: a gyermek megszúrta magát a tűt használva, feküdj rá a késre a követ használva, bottal lovagoltam és így tovább. A hangszeres funkció legjellemzőbb mondatbeli megvalósulási formája az eszközhatározó, önmagában vagy a -val/-vel raggal. Néha az eszköz alanyesetben is megjelenik, például: A valaki által elhajított kő betörte az ablakot (vö. ágens₂).

Néha élőlények is felfoghatók az ágens₁ által használt eszközként, például: régebben ökrökkel szántottak, valaki lóval / lovon vágtatott.

Komparatívum [Comp] – az összehasonlítási alap funkciója, amely az állapot páciensével együtt fordul elő, és olyan dologra jellemző, amellyel valamit összehasonlítanak, amelyhez valami igazodik stb., például: a másolat megfelel az eredetinek, a fiú felnőtt, és utolérte (túlnőtte) az apját, a tények megfelelnek az állításnak, illetve ellentmondanak neki, a lány az anyjára hasonlított, a gyerekek az apjukhoz igazodnak, ő különbözik a többi gyermektől, a jég elterítette a földön az árpát.

Retributívum [Rt] – a viszonzás, illetve ellenérték funkciója, amely leggyakrabban a pénzre jellemző, amellyel valamiért fizetnek, például: két rubelért vettem a könyvet, ezer rubelért adták el a házat, egy rubelért tíz tojást adnak.

Finítívum [Fin] – a cél funkciója, amely olyan dolgokra és jelenségekre jellemző, amelyekre az ige által jelölt cselekvés irányul, például: a ló zabra áhítozik, a macska egérre les, kést keresek, a csapatok az első helyért versengenek, a földművesek a vetésre készülnek.

Kvantitatívum [Q] – a mennyiségi funkció, amely különféle mértékegységekre és egyéb jelenségekre jellemző, amelyekkel a cselekvés időtartamát, térbeli kiterjedését, a tárgyak súlyát, űrtartalmát, árát stb. mérik, például: az előadás két órán át tartott, két napot vesztegettem el, egy napig / egész nap a szabadban maradt, az erdő több kilométeren át húzódik, a kenyér egy kilogrammot nyomott, a könyv három rubelbe kerül, a vödörbe tíz liter fér, a gyermek az egész vakáció alatt falun maradt.

Lokativus [L] – olyan dolgokra jellemző funkció, amelyeket annak a helynek tekintenek, ahol valami történik vagy van, illetve ahová valami befér vagy nem fér be stb., például: Vytautas a szamogitok földjén uralkodott, a szobában zaj hallatszik, zúg a fejem, a lovak a kapunál állnak, a könyv az asztalon fekszik, a tűzifát a tető alatt tartjuk, a terembe 400 néző fér be. A mondatban a lokativuszt a helyhatározói eset és különféle lokatív jelentésű elöljárós szerkezetek valósítják meg; ezek a jelentést állapotot és folyamatot kifejező igék mellett hordozzák.

Direktívum [Dir] – a cselekvés irányának és útjának funkciója, amelyet a mozgást jelentő igék implikálnak. Három altípusa különíthető el.

1) Kiindulópont [Ab] – olyan dologra jellemző funkció, amely kiindulópontként értelmezhető: az a hely, ahol a cselekvés elkezdődik, és ahonnan a cselekvő vagy a cselekvés által érintett dolog eltávolodik, például: Jonas elment otthonról, a nagymama felállt a székről, az apa

54

leemelte a ládát a polcról, a férfiak kiöntötték a zsákokból a burgonyát, a nővér leoldotta a kötést a fejéről.

2) Végpont [Ad] – olyan dologra jellemző funkció, amely végpontként értelmeződik: az a pont, amely felé vagy amelyhez a cselekvő vagy a cselekvésben érintett dolog mozog, és amelynek elérésekor a cselekvés véget ér, pl.: a tanár az osztályterembe ment, a gyerekek felmásztak a hegyre, leültünk a folyó mellé, valami a gallér mögé esett, a burgonyát zsákokba öntötték, a szekrényt a fal mellé állítjuk.

3) Útvonal [Via] – olyan dologra jellemző funkció, amely maga vagy környezete útvonalként értelmeződik, amelyen a cselekvő vagy a cselekvésben érintett dolog mozog, pl.: a macska átfutott az úton, a gyerek átmászott a kerítésen, valaki felment a lépcsőn, a gyerekek a folyosón / a folyosókon szaladgálnak, a víz átszivárog a mennyezeten, valaki kidugta a fejét az ablakon, a vonat elhaladt az állomás mellett, az ember körbejárta a házat.

Egyes igék csak a kiindulópont vagy a végpont, illetve csak az útvonal funkcióját implikálják, pl.: letette az asztalra, kiszabadult a börtönből, kiszállt a kocsiból, felmászott a hegyre, beszívódott a földbe, nekidőlt a kőnek, a kocsi után megy, átgázol a vízen. Ilyen esetekben a SemVS a megfelelő kiindulópont-, végpont- vagy útvonalpozíciót jelöli.

Más igék általános direktív funkciót implikálnak, amely a fent említett alosztályok bármelyikeként megjelenhet, pl.: kiment otthonról / a városba / az ajtón; néha ez a mondatban nem egy, hanem két, sőt három formában realizálódik, amelyek mindegyike a direktívum különböző alosztályait valósítja meg, pl.: A kunyhóba a konyhából, a kormos ajtócskán át dőlt be a gőz (Vencl.). Mindezekben az esetekben az ige SemVS-e egyetlen általános direktív pozíciót jelöl.

1.2. AZ IGE KÖTELEZŐ ÉS FAKULTATÍV VONZATAI. SZABAD MONDATRÉSZEK

1.2.1. Az ige egyes vonzatai kötelezőek, nem hagyhatók el anélkül, hogy a mondat normális, szokásos nyelvhasználati körülmények között („szintaktikai nyugalmi állapotban”, amikor a helyzet és a kontextus felől nem hat további befolyás, lásd Адмони 1966, 167) elveszítené grammatikus voltát; más vonzatok fakultatívak. A vonzatok kötelező volta csak a mondatban, eliminációs transzformációval állapítható meg: az egyes konstituenseket felváltva elhagyva meghatározható, melyek kötelezőek, és melyek fakultatívak (vö. Helbig – Schenkel 1975, 31 kk.; Helbig 1982, 24 kk.). A kötelező vonzatok a helyzetnek azt a részét nevezik meg, amelyet az ige jelentése a legfontosabbként, leginkább relevánsként emel ki. A kiemelt referensek egyikét rendszerint páciensként vagy ágensként, perceipiensként, beneficiensként, kontentívként értelmezzük (kivételt csak a személytelen igék jelentenek), és alanyesetű alanyként realizálódik, vö.:

(3) A hó [P] olvad.

(4) Az osztályterem [P] kiürült.

(5) A csónak [P] emberekkel telt meg [Con].

Jonas [A₁] a kunyhóba ment [Dir].

A ragadozó [Pcp] meglátta a zsákmányt [Con].

A szülők [B] kerttel rendelkeznek [P].

55

(9) Neki [Pcp] eszébe jutott a gyermekkora [Con].

A kötelező bővítmények száma legfeljebb három, de leggyakrabban egy vagy kettő.

Különleges, sajátos nyelvi körülmények között a kötelező bővítmények elhagyhatók; néha, például párbeszédben, elhagyásuk még szükséges is a kommunikációs többlet elkerülése érdekében. A kontextusból kiragadva azonban a kötelező bővítmények nélküli mondat rendszerint nyelvtanilag helytelen. Kivételt az olyan mondatok jelentenek, mint a (10)b:

(10) a. A tyúkok [A1] tojásokat tojnak [P].

b. A tyúkok [A1] tojnak.

Itt a páciensnek csak egyetlen lexikai realizációja lehetséges, amely a mondatban el is maradhat, miközben a mondat továbbra is nyelvtanilag helyes marad. A tárgyeset itt nem fakultatív, hiszen amikor más, nem házi madarakról vagy más állatokról van szó, ez az ige szükségképpen tárgyesetet kíván, noha ugyanabban a jelentésben használatos, vö.:

(11) A pókok [A1] kerek, fehéres vagy sárgás színű petéket raknak [P].

Az olyan mondatokat, mint a (10)b, feltehetően elliptikusnak kell tekinteni (vö. Helbig – Schenkel 1975, 54–55).

1.2.2. A fakultatív bővítmények elhagyhatók a mondatból úgy, hogy a mondat továbbra is nyelvtanilag helyes marad. A fakultatív bővítmények a szituációnak azt a részét jelölik, amely az ige jelentése szempontjából kevésbé releváns. Szemantikailag értelmezve és az ige SemVS-ének alkotórészévé válva, nagyon általános formában implikálódik az ige jelentésében, és vele együtt értelmeződik; ezért a fakultatív bővítmények nélküli mondatok nagy vonalakban ugyanazt jelentik, mint a velük kiegészített mondatok (vö. Храковский 1974, 9; Helbig 1971, 276; 1977, 65; 1979, 70; Viehweger 1977, 350; Сусов 1973, 42–43)¹⁸. Például a (12) Az apa [A₁] eladta a házat [P] mondatot hallva már tudjuk, hogy valaki megvette a házat, és hogy bizonyos összeget fizettek érte. A fakultatív bővítmények akkor jelennek meg a mondatban, amikor az általuk közölt információ a beszélők számára relevánssá és pontosítást igénylővé válik; más szóval, mondatbeli megjelenésük a közlés kommunikációs céljaitól függ. Vö.:

(13) Az apa eladta a házat a kolhoznak [B].

(14) Az apa ötezer rubelért adta el a házat [Rt].

1.2.3. Ugyanaz a valósághelyzet különbözőképpen írható le: minden esetben más referensek kerülnek előtérbe, és szemantikai értelmezésük is eltérő. Azok a referensek, amelyeket a legjelentősebbként emelnek ki, az ige kötelező bővítményeiként jelennek meg; ezért ezek alkotják a valenciaszerkezet alapját, és a leírt valósághelyzet egy bizonyos perspektíváját mutatják¹⁹. Azok a referensek, amelyeket kevéssé releváns-

¹⁸ D. Viehweger megfigyelte, hogy a sajátosabb jelentésű igék több argumentumot (azaz aktánst) inkorporálnak, és fordítva: minél általánosabb egy ige jelentése, annál kevesebb argumentum inkorporálódhat bele (Viehweger 1977, 350).

¹⁹ A perspektíva terminust Ch. J. Fillmore és S. Starosta is használja. Fillmore az aktánsok szubjektummá, illetve objektummá tételéhez kapcsolja, és azt állítja, hogy a perspektívába csak azok az elemek tartoznak, amelyeket alanynak vagy közvetlen tárgynak tekintenek, és amelyek a mondat magját alkotják; a perspektíva egyúttal a mély grammatikai viszonyok és a szemantikai esetek (azaz a szituációs szerepek) struktúrája is (Филлмор 1981, 499, 522, 529–530). S. Starosta a perspektívát ugyanazon valósághelyzet különböző megjelenítési aspektusainak tekinti, amelyek akkor válnak láthatóvá, amikor „a mondat szintaktikai-szemantikai reprezentációját a lehetséges külső helyzetek sorára vetítjük” (Starosta 1978, 512).

56

…ként, másodlagosként, fakultatív kísérőkként fejeződnek ki. Így ugyanazok a valóságbeli dolgok az egyik esetben kötelező, a másikban fakultatív kísérőkként jelennek meg. Vö.:

(15)a. Petronė [A₁] kendőt kötött [P] (a nyakára) [Ad].

b. Petronė [A₁] kendővel kötötte be a nyakát [P] (kendővel) [Con].

c. Petronė [A₁] kendővel kötötte be magát [Con].

Az első két mondat az ágens₁ és a páciens viszonyát emeli ki, de az egyikben a kendő, a másikban pedig a nyak számít páciensnek. A harmadik mondat az ágens₁ és a kontentívum viszonyát emeli ki, a visszaható partikula pedig azt jelzi, hogy a cselekvés a nominativusszal kifejezett dologra, azaz magára az ágensre irányul (az első két mondatban a rész (a nyak) egészhez (Petronėhez) tartozását jelzi, valamint azt, hogy a cselekvés a referens – az ágens – érdekében történik). Vö. még:

(16) a. Motina [A₁] cipőt húzott a gyermekre [B] kis csizmát [P].

b. Motina [A₁] felöltöztette a gyermeket [P] (kis csizmába) [Con].

1.2.4. Az alanyi nominativus nem, a tárgyi accusativus pedig csak nagyon ritkán fakultatív, mivel ezek fejezik ki a valósághelyzet legfontosabb dolgait. A tautologikus nominativusok és accusativusok, például: esik az eső, havazik a hó, hajnalodik a hajnal, szúr a szúrás; munkát dolgozni, bajt szenvedni, álmot aludni, utat utazni, harcot harcolni, álmot álmodni stb., redundánsak, és nem tekinthetők fakultatív kísérőknek. Ezekben az esetekben csupán az ige jelentése bomlik ki, többnyire bizonyos stilisztikai megfontolásból (ez különösen a folklór nyelvére jellemző), vagy a cselekvés (folyamat) valamely sajátosságának kiemelése érdekében, például: rosszat álmodni, szellemi munkát végezni, meleg eső esik. Sem a nominativus, sem az accusativus nem felel meg semmilyen referensnek a leírt valósághelyzetben, mivel az ige jelentése önmagában az egész cselekvés vagy jelenség globális képét adja (vö. Кацнельсон 1972, 59–60; Сусов 1973, 41–42).

Jó néhány ige tárgyi accusativusszal és anélkül is használatos, vö.:

(17) Vaikas [A₁] almát eszik [P].

(18) Vaikas [A₁] most eszik.

(19) Vaikas [P] jól eszik.

Galininkas šiais atvejais neretai laikomas fakultatyviu (žr. Лайонс 1978, 382–383; Апресян 1974, 149; Helbig – Schenkel 1975, 54). Tai susiję su tuo, kad veiksmažodžio SemVS sutapatinama su tikrovės situacija ir todėl manoma, kad visuose šiuose sakiniuose veiksmažodžio reikšmė ir SemVS turi būti ta pati. G. Helbigas vis dėlto pripažįsta, kad šiais atvejais sakiniams su galininku ir be jo būdingi gana subtilūs semantiniai nedentotacinio pobūdžio skirtumai (Helbig 1971, 276; Helbig-Schenkel 1975, 54). Bet juk semantiniai skirtumai kaip tik ir rodo skirtingą tikrovės dalykų interpretavimą, o tai paprastai nesiderina su ta pačia veiksmažodžio SemVS ir SinVS. (17) iškeliamas veikėjo – agento₁ santykis su valgomu daiktu – pacientu, (18) aktualizuojamas tik veikėjo – agento₁, užsiėmimas valgymu (predikatinė struktūra F(x), nes veiksmas suvokiamas kaip vienintelio argumento požymis), o (19) valgantis asmuo traktuojamas kaip pacientas, nes veiksmažodžiu pasakoma tam tikra jo būsena; veiksmažodis savo reikšme šiuo atveju artimas būdvardžiui valgus.

1.2.5. Azok a mondatösszetevők, amelyek nem tartoznak sem az ige kötelező, sem fakultatív kísérői közé, szabad mondatrészek; G. Helbig szabad jelölőknek nevezi őket—

57

(freie Angaben), L. Tesnière-nél circonstants (circonstants), más nyelvészeknél adjunktumok (Vater 1978), attribútumok (Храковский 1974) stb.

A szabad mondatrészeket nem határozza meg az ige jelentése, és minden mondatban meglehetősen szabadon hozzáadhatók vagy elhagyhatók. Használatuk azonban az igékkel nem teljesen szabad, bizonyos korlátozások érvényesülnek, amelyeket szemantikai összeegyeztethetőségük szab meg. Még a hely-, idő-, mód- és okhatározók sem kapcsolhatók szabadon minden igéhez, amint H. Vater megjegyzi (1978, 26–27). Például a pillanatnyi igékkel nem állhatnak a cselekvés időtartamát kifejező szavak, ahogyan a cselekvés vagy állapot időtartamát kifejező igék mellett sem lehetségesek az olyan határozószók, mint hirtelen, váratlanul, meglepetésszerűen és hasonlók. Ezenkívül a vonzati bővítményekkel ellentétben a szabad mondatrészek használatának korlátozásai olykor az igék grammatikai időjelentésével is összefüggnek: például nem mondhatjuk, hogy holnap megérkezett, tegnap meg fog érkezni stb.

A mondatban a szabad mondatrészek hasonlítanak a fakultatív bővítményekre, mivel mindkettő elmaradhat vagy elhagyható. Van azonban köztük bizonyos különbség is. Először is, a fakultatív bővítmények szemantikai tartalma nagyon általános formában implikálva van az ige jelentésében, ezért a mondat információtartalma lényegében ugyanaz marad akkor is, ha a fakultatív bővítmények nincsenek kimondva. A szabad mondatrészek által közvetített információ viszont azonnal elvész, ha eltávolítjuk őket a mondatból (vö. Храковский 1974, 9). A szabad mondatrészek és a fakultatív bővítmények közötti fő különbség azonban az, hogy az előbbieknek nincs támaszuk az ige szemantikai valenciaszerkezetében (SemVS). A mondat predikatív struktúrájában a szabad mondatrészek nem a predikátum argumentumainak, hanem különálló predikátumoknak felelnek meg, ezért a szintaxis szintjén redukált mondatokként kezelhetők, és összetett mondatok mellékmondati tagmondataival, határozói igeneves szerkezetekkel, önálló mondatokkal stb. helyettesíthetők. Például:

(20) Nyáron nyaralunk ← Nyaralni fogunk, amikor nyár lesz; Nyaralunk. Ez nyáron lesz.

(21) A férfiak a házban kötelet fontak ← A férfiak kötelet fontak, amikor a házban voltak / a házban lévén; A férfiak kötelet fontak. Ezt a házban tették; A férfiak a házban voltak, és kötelet fontak.

(22) Hirtelen besötétedett ← Besötétedett. Ez hirtelen történt.

G. Helbig a szabad mondatrészek redukált mondatként való kezelését tekinti elkülönítésük fő kritériumának (Helbig 1982, 24 kk.; Helbig – Schenkel 1975, 31 kk.). Igaz, ez a kritérium nem teljesen tökéletes; egyes kutatók rámutattak bizonyos hiányosságaira (Emons 1974, 73–75; Vater 1978, 28–29, 39)²⁰, és maga G. Helbig is megjegyzett néhányat (1982, 26, 29). Mindazonáltal a szabad mondatrészek többsége redukált mondatként kezelhető, ami segít megkülönböztetni őket a fakultatív bővítményektől. Végül egyet kell értenünk G. Helbiggel abban, hogy a határok közöttük

²⁰ H. Vater különösen pesszimistán tekint erre a kritériumra: arra a következtetésre jut, hogy nincsenek formális és objektív kritériumok a fakultatív bővítmények és a szabad mondatrészek (adjunktumok) megkülönböztetésére. Véleménye szerint minden függő szó az ige valenciális bővítménye (komplementuma), és egy bizonyos hierarchia szerint helyezkedik el: azoktól kezdve, amelyeket szinte minden ige megkövetel, azokig, amelyekre csak nagyon kevés igének van szüksége (Vater 1978, 39).

58

valentinių palydovų ir laisvųjų narių neblogai nustatomos ir intuityviai (Helbig 1982, 36). Žinoma, toks jų nustatymas negali būti preciziškas.

1.2.6. Az instrumentális eset státusza a mondatstruktúrában különleges.

Az eszköz számos cselekvésjelentésű ige aktánsa, szemantikai valenciájának (SemVS) tagja; nyelvi megvalósulását — az instrumentális esetet — a mondatban leggyakrabban fakultatív, ritkábban kötelező igei bővítménynek tekintik. Másfelől azonban az instrumentális eset sok esetben, a szabad mondatrészekhez hasonlóan, redukált mondatként is értelmezhető, logikai szinten pedig külön predikátumként, például:

(23) A férfiak baltával vágták a fákat ← A férfiak vágták a fákat. Ezt baltával tették / Ehhez baltát használtak (baltával dolgoztak); A férfiak baltát használva vágták a fákat.

Egyes kutatók általában is kétségbe vonják, hogy az eszközt megkövetelheti-e az igék szemantikai valenciája, mivel állítólag ugyanolyan modális eset, mint az idő, a mód, az ok, a cél stb. (Cook 1978, 299). Hasonlóképpen A. Drukteinis (1982, 16—17) az eszközt nemcsak a szerszám, az eszköz jelentéseként, hanem egy bizonyos cselekvés végrehajtásának módjaként is tárgyalja; ez nem tárgyi, hanem határozói jelentés, vagy egyszerűen önálló kategória, amely a szerszám, az eszköz és a cselekvés végrehajtási módjának jelentéseit foglalja magában.

Az, hogy az eszköz határozói jellegű, nem akadálya annak, hogy az igék aktánsának tekintsük, hiszen aktánsok a tisztán határozói esetek is (hely, irány stb.).²¹ A legfontosabb azonban az, hogy vannak igék, amelyek számára az instrumentális eset kötelező, például: kendővel integet, lábával kalimpál, fogát csikorgatja, fazekakkal csörömpöl, övvel kötötte át magát, kővel engedte szabadon a gúnárt stb. A leírt valósághelyzetben az ilyen eszköz leggyakrabban az érintett tárgynak felel meg. Az ilyen típusú igék közül sok a tárgyesettel is használatos az instrumentális helyett; ekkor a cselekvés érintettje páciensként értelmeződik, és az igék általános jelentése némileg eltérő, vö.: a farkát lengeti, a lábát lóbálja, fazekakat zörget, felvette az övet, követ dobott a gúnárra stb. Az ilyen igék azonban nincsenek túlsúlyban. A valósághelyzetben az eszköz leggyakrabban egy referensnek — szerszámnak, eszköznek — felel meg, amellyel egy másik tárgyra hatnak; maga az eszköz pedig közvetítőként értelmeződik az élő cselekvő (ágens₁) és az érintett tárgy (páciens) között. Az ezt megjelenítő instrumentális eset ritkán szerepel a mondatban, mert szemantikai tartalma rendszerint nagyon konkrét formában beleértődik az ige jelentésébe: mindenki tudja, hogy szeletelni általában késsel, fonni rokával, szőni szövőszéken, vágni, aprítani baltával szokás stb. Mivel az igék jelentése csak a fakultatív bővítmények szemantikai tartalmát foglalja magában, az instrumentális esetet ezekben az esetekben fakultatív bővítménynek kell tekinteni. Éppen ezekben az esetekben azonban redukált mondatként értelmezhető, ami a szabad mondatrészekhez való közelségét mutatja.

²¹Az eszközt az ige által megkövetelt szemantikai esetnek tekinti az igei valencia és a mondatszemantika számos kutatója, például G. Helbig (1977), W. Schenkel (1977), S. Starosta (1978), G. Wotjak (1976), W. L. Chafe (1975), Ch. J. Fillmore (1968; 1969 a; 1969 b), J. Apresian (Апресян 1974), V. Bogdanov (Богданов 1977) és mások.

59

Az instrumentális eset, amelynek egy vagy csaknem egy szokásos lexikai reprezentációja van, a munkában az igék szintaktikai osztályozása szempontjából nem relevánsnak minősül.

1.2.7. Bizonyos esetekben a helyzet szemantikai értelmezésekor egy referens mintegy részekre bomlik, és a mondatban két szóval fejeződik ki: az egyik szóval a teljes referenst nevezzük meg, a másikkal pedig csak annak egy részét (vagy a ruházatát, felszerelését, gondolatait, kívánságait, szükségleteit stb.). Egyes esetekben a felbontott referensnek az ige szemantikai valenciájában (SemVS) két aktáns felel meg, hasonlóan azokhoz az esetekhez, amikor két külön referensnek felelnek meg; vö.:

(24) A gyermek _[A1_] felemelte a fejét _[P].

(25) A tengerészek _[A1_] felhúzták a vitorlákat _[P].

Más esetekben az ige szemantikai valenciájába (SemVS) a felbontott referensnek csak az egyik részére vonatkozó szemantikai értelmezés kerül be, mert ez önmagában is elegendő az ige valenciájának kielégítéséhez. Például:

(26) Az anya _[A1_] megragadta a gyermeket [P] a kezénél fogva.

(27) Az anya _[A1_] megragadta a gyermek kezét _[P].

Jelentésük szempontjából e két mondat különbözik: az elsőben az egész tárgyra gyakorolt hatás kerül előtérbe, míg a másodikban a tárgyat csak annyiban érinti a cselekvés, amennyiben annak egy része válik érintetté. Az ige és a függő alakok közötti viszony is eltérő: a (26) mondatban a névelőn kívül van egy valenciabővítménye, mégpedig a tárgyeset, a (27)-ben pedig egy elöljárós szerkezet. Ugyanez az elöljárós szerkezet a (26)-ban szabad mondatrész, amely pontosító funkciót tölt be, bár amint a (27)-ből látjuk, az ige is vonzhatja (vö.: Az anya megragadta a kötél végét); egyszerűen nincs számára szabad pozíció az ige szintaktikai valenciájában (SinVS). Ha nem szerepelne az egész tárgyat jelölő tárgyeset, az elöljárós szerkezet az ige valenciabővítményévé válna, a mondat azonban szintaktikai és szemantikai szempontból egyaránt hiányos lenne. Mivel az elöljárós szerkezetben egy egészet jelölő főnév szerepel, szemantikai kiegészítést igényel, azaz meg kell jelölni, mely egészhez tartozik a rész, ezért szemantikailag nem önálló. Ez a hiányzó információ a mondatban részes esettel jelenik meg, ahogyan a (27)-ben látjuk. Csak akkor válhat az ilyen elöljárós szerkezet önálló jelentésű bővítménnyé, ha az ige visszaható, és a partitiv jelentésű főnév szemantikai valenciáját a visszaható névmás elégíti ki (ez fejezi ki az egészet), például:

(28) A nő _[A1_] a fejéhez kapott _[P].

A részes eset mondatbeli helyzete ilyen esetekben különleges. Az ige nem követeli meg és nem vonzza, ezért G. Helbig és W. Schenkel „szabad datívusznak” nevezik (1975, 46–47). Valójában azonban nem teljesen szabad. A részes eset szemantikailag egy másik főnévtől függ, közöttük birtokviszony áll fenn, ám ez a függőség szintaktikailag nincs kifejezetten jelölve. A birtokviszony rendszerint birtokos esettel valósul meg, tehát a részes eset használatát itt nem a főnévvel, hanem az igével való viszony határozza meg²². Az igével való kapcsolatát bizonyos—

²²J. Jablonskis rámutatott a beszélő által élénken érzékelt különbségre e dativusi jelentés és a birtokos genitivus között (pl., neki remeg a lába – az ő lába remeg): a genitivus a származást és a hovatartozást (tulajdonságot) emeli ki, a dativus pedig azt, ami valakivel történik, illetve ami valakié (Jablonskis 1957, 601). Lényegében ugyanezt a jelentéskülönbséget említik más szerzők is (Абозина 1963; Эльзбутас 1967; Пирнян 1974).

60

Egyes esetekben lehetséges olyan átalakítás, amelyben a dativus helyébe alanyesetű alany lép, például:

(29) Elázott a kezem ↔ Eláztattam a kezem.

A dativus azonban nem közvetlenül az igével, hanem a partitivusi jelentésű főnévvel és az igével együtt áll kapcsolatban²³. Bár az ige nem kívánja meg, és nem tekinthető az ige valenciabeli kísérőjének, a dativus szükséges a mondatban, mert nélküle a partitivusi jelentésű főnév szemantikai valenciája betöltetlen marad. Ezért egyes kutatók az ige valenciabeli kísérőjének is tekintik (lásd Erben 1968, 120). Valójában azonban erre nincs alap; ezekben az esetekben a dativus valószínűleg nem az ige SinVS-e, hanem a mondat szintaktikai szerkezetének eleme, amely a cselekvésben érdekelt személyt vagy dolgot jelöli, akivel/amiével valami történik (beneficiens). Az igék valenciája szempontjából szabad bővítménynek tekintendő.

Más a helyzet azokkal az esetekkel, amikor az ige vonzza a dativust. Az ilyen igék valamely élőlényre gyakorolt fizikai hatást jelentenek, például: megcsíp, megszúr, odacsap, ráüt, megvág, megüt, megütlegel, megharap stb. Például:

(30) Megcsípett [P] egy méh.

(31) A gazda ráhúzott a lóra [P] az ostorral.

A dativus a sérült személyt vagy állatot jelöli, ugyanakkor megőriz bizonyos érdekeltségi (beneficiens-) árnyalatot is, amely nem jellemző az accusativusra, jóllehet az sok esetben helyettesítheti a dativust; vö.:

(32) Megcsípett [P] egy szúnyog (LKŽ).

(33) A gazda ráhúzott a lóra [P] az ostorral.

Ilyen esetekben a dativus a beteg szerepét veszi át az irányított prepozíciós szerkezettől, amely az egész közvetlenül érintett részét jelöli, és az ige kötelező bővítménye. Ha azonban mellette irányított prepozíciós szerkezet is áll, a dativus nem a beteget, hanem a beneficienst jelöli, és szabad bővítmény, éppúgy, mint azokban az esetekben, amikor nem közvetlenül az ige vonzza (vö. 27), például:

(34) A méh megcsípett engem az arcomon [P].

(35) A gazda ráhúzott a lóra a farára [P].

A prepozíciós szerkezet, noha nincs önálló szemantikai tartalma, kielégíti az ige valenciáját, így a mondat predikációja teljesnek tűnik (vö. Абозина 1963, 33). Erről úgy győződhetünk meg, ha a prepozíciós szerkezet főnevét szemantikailag önálló szóval helyettesítjük, vö.:

(36) Az eső arcon csapott.

(37) Az eső az ablakokra csapott.

Az olyan mondatok, mint a (36), akkor használhatók, ha a kontextusból vagy a beszédhelyzetből világos, hogy kihez tartozik a cselekvés által érintett testrész.

Így azok az igék, amelyek dativuszi esetet és névutós szerkezetet is vonzanak, két szintaktikai valenciaképlet szerint használatosak.

²³A kettős dativuszi kapcsolatokról bővebben lásd Абозина 1963; Эльзбуас 1967; Пирьян 1974; Апресян 1974, 153–154.

61

A szabad dativusz birtokos viszonyban meglehetősen sokféle főnévi esettel és névutós szerkezettel kapcsolódik össze, például:

(38) A gép eltörte az apja karját.

(39) Cseng a fülem.

(40) A gyermek felmászott az anyja ölébe.

(41) Jonnak jó ötlete támadt.

1.3. AZ IGEI SZINTAKTIKAI ÉS SZEMANTIKAI VALENCIÁJÁNAK KÖLCSÖNÖS KAPCSOLATA ÉS NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA

1.3.1. Az ige valenciakötött bővítményeinek száma rendszerint megfelel a szemantikai valenciájában (SemVS) lévő aktánsok számának. Egyes kutatók által felvetett mennyiségi eltérésük abból adódik, hogy az ige (vagy a mondat) szemantikai struktúráját azonosítják a valóság valamely helyzetében fennálló referensviszonyok struktúrájával. Ekkor minden olyan mondatnak, amely ugyanahhoz a valósághelyzethez kapcsolható, bármennyire különbözően írja is le azt (nemcsak a szemantikai értelmezésük, hanem a terjedelmük is eltérhet, vagyis az egyik esetben a valóság nagyobb, a másikban kisebb szakaszát írhatják le), azonos szemantikai struktúrával kell rendelkeznie. A mondatok jelentése azonban különböző, és e különbségeket már egy másik – a szintaxis – szintjén kell keresni, a mélyalany és a mélytárgy fogalmának segítségével, hogy meg lehessen állapítani, a szemantikai struktúra (valójában pedig a valósághelyzet) melyik eleme emelkedik ki jobban a többi közül.

A nem szituációs szerepek, hanem az ige általános szignifikatív jelentése alapján meghatározott SemVS sok esetben maga mutatja meg, hogy a helyzet mely eleme emelkedik ki jobban a többi közül, vagyis kiemeli a leírt helyzet sajátos perspektíváját. A többi szemantikai aktáns közül itt különösen a páciens válik ki, amely az ige jelentésétől függően a valósághelyzetben igen különféle szituációs referensszerepeknek felelhet meg, vö.:

(42) A szülők órát ajándékoztak a fiuknak.

(43) A természet ritka tehetségekkel ruházta fel a gyermeket.

(44) A szoba megtelt emberekkel.

(45) Az emberek kiürítették a kutat.

Csak a (42)-ben felel meg a páciens annak a szituációs páciensszerepnek, amelyet intuitívan a helyzet valamely résztvevőjéhez rendelünk, a (43)-ban a beneficiens, a (44)-ben a hely, a (45)-ben pedig a kiindulópont szerepének felel meg. A páciens mintegy átveszi a mélyalany és a mélytárgy funkcióját, és az e szituációs szerepeket betöltő referenseket fontosabbként emeli ki a többieknél. Egyúttal megmutatja az ige által leírt valósághelyzet sajátos perspektíváját. A páciens kiemelő funkcióját gyakran a szintaktikai megvalósulása is támogatja, amely nagymértékben függ az ige jelentésétől: cselekvésjelentésű igék mellett a páciens többnyire tárgyraggal realizálódik, és a mondatban közvetlen tárgyként szerepel, míg állapot- vagy folyamatjelentésű igék mellett alanyesetben, és a mondatban alanyként szerepel, csak ritkán pedig tárgyesetű tárgyként (a benefaktív jelentésű igék mellett-

62

az igei igéké, vö. 1.1.5)²⁴. Ily módon a páciensnek gyakran nemcsak szemantikai, hanem szintaktikai jellege is van (és bizonyos szintaktikai jellege magának a SemVS-nek is van, amelyben szerepel); továbbá, amint S. Starosta (1978, 472) rámutat, definíciója inkább pszichológiai, mint fizikai, mivel a mondat nyelvi struktúrája nem határozható meg és nem elemezhető kizárólag a külső valóság alapján, még akkor sem, ha megfelel annak.

A SemVS más aktánsainak szintaktikai megvalósulása szabadabb, de sokuknak szintén vannak jellegzetes szintaktikai kifejezési formái. Például az ágens rendszerint alanyesetben valósul meg (a passzív szerkezeteket kivéve), a percipient és a beneficiens pedig alanyesetben vagy részes esetben. A lokatívusz legjellemzőbb megvalósulási formája a helyhatározói eset, de nagyon gyakran különféle elöljárószós szerkezetek is kifejezik, amelyek lokatívuszi, illetve direktívuszi jelentése csak bizonyos jelentésű igék mellett válik világossá. A kontentívumot a pácienshez hasonlóan leggyakrabban tárgyeset fejezi ki, de nagyon gyakran másféle szóalakok is kifejezik: alanyeset, birtokos eset, eszközhatározói eset, valamint elöljárószós szerkezetek is, attól függően, hogy milyen függő alakok állnak az ige rendelkezésére.

1.3.2. Bizonyos esetekben az igék (vagy ugyanazon ige eltérő használatainak) SemVS-e azonos, a leírt helyzet perspektíváját azonban különböző SinVS-ek teszik hangsúlyossá. A helyzet valamely elemének előtérbe állításában az adott SemVS-aktáns alanyesetű alanyként vagy tárgyesetű tárgyként való megjelenítése játssza a fő szerepet, vö.:

(46) a. Gyerekek [Pcp] szeretik a meséket [Con].

b. A gyerekeknek [Pcp] tetszenek a mesék [Con].

(47) a. A tények [P] megfelelnek az állításnak [Comp].

b. A tények [P] nem mondanak ellent az állításnak [Comp].

(48) a. A bokrok [Con] benőtték a partokat [P].

b. A partok [P] benőttek bokrokkal [Con].

(49) a. A gyermek [P] megszúrta az ujját [Con].

b. A gyermek [P] beleszúrt az ujjába [Con].

Mindegyik mondatpár ugyanazt a valósághelyzetet írja le, de kissé eltérő nézőpontból. (46) a-ban alanyesettel a percipient kerül előtérbe, (46) b-ben pedig a kontentívum. A (47) a-ban tárgyesettel a komparatívum kerül előtérbe, amely ebben a mondatban hangsúlyosabbnak tekinthető, mint a (47) b-ben. E mondatok szemantikai szerkezetében vagy egyáltalán nincs páciens, vagy bár szintaktikai megvalósulása azonos, nem kerül előtérbe. A (48)-ban és a (49)-ben sincs a páciensnek ilyen szerepe. A (48)-ban az alanyeset tölti be az előtérbe állító funkciót: az egyik esetben a kontentívum (a), a másikban a páciens (b) kerül előtérbe; a (49)-ben pedig a tárgyeset, amely a kontentívumot állítja előtérbe (a).

1.3.3. Az ige SemVS-ében rendszerint nincs két azonos aktáns. Ebben a kutatók többsége egyetért²⁵. Felmerül azonban a kölcsönös cselekvés jelentésének kérdése—

²⁴ Bizonyos esetekben, amikor az igével fennálló szemantikai viszony kissé megváltozik, az alanyesetet és a tárgyesetet határozatlan mennyiséget jelölő birtokos eset váltja fel, vö.: harapott a kenyérből, jóllakott hússal, letört néhány ágat; tagadó igealakok mellett pedig a tagadás birtokos esete áll, például: nincs pénz (vö. van pénz), nincs kesztyűje (vö. van kesztyűje).

²⁵ Ezt a tézist különösen Ch. J. Fillmore és S. Starosta munkái képviselik.

63

az ikerszók és néhány más ige (verekedni, megegyezni, vitatkozni, haragudni, találkozni, összeérni; uszítani, egymás ellen ingerelni, bemutatni, keverni (mit mivel), összekötni, szétválasztani, elosztani stb.), amelyek olyan valósághelyzetet jelölnek, amelyben két vagy több, azonos szerepet betöltő referens van. Egyesek szerint az ilyen igék SemVS-ének két azonos szemantikájú aktánst kell tartalmaznia (lásd Апрсян 1974, 27, 137; Schenkel 1977, 105–106).

Az említett helyzetek szemantikailag kétféleképpen értelmezhetők, ezért az igéknek két különböző SemVS-ük és ezeknek megfelelő SinVS-ük van. Az egyik esetben az azonos szerepet betöltő referenseket egyetlen kollektív aktánsként kezelik (ágens, páciens, percipient, olykor beneficiens). A mondatban ez a kollektív aktáns a főnév megfelelő többes számú alakjával valósul meg, például:

(50) A férfiak [A₁] beszélgetnek.

(51) A gyerekek [Pcp] összevesztek.

(52) A köztársaságok [P] északon határosak egymással.

(53) Andrius összeuszította a kutyákat [P].

(54) Az anya szétosztotta az almát a gyerekek között [B].

A többes számú eset helyett, annak helyettesítőjeként, használható ugyanazon egyes számú eset két (vagy több) alakja is, azonos szintaktikai funkcióval, a mondatban mellérendelt mondatrészekként, vö.: Jonas, Petras és Antanas beszélgetnek.

A másik esetben a valósághelyzetben azonos szerepet betöltő referenseket szemantikailag eltérően értelmezik: egyiküket előtérbe helyezik, a másikat pedig háttérbe szorítják, mintegy másodlagosként kezelik. Ezért az ige SemVS-ében két különböző szemantikájú aktáns felel meg nekik, és a mondatban is különböző szintaktikai formákban valósulnak meg:

(50 a) Jonas [A₁] beszélget Petrasszal [Com].

(51 a) Julius [Pcp] összeveszett a barátjával [Com].

(52 a) Északon Litvánia [P] határos Lettországgal [Com].

(53 a) Andrius összeuszította Sargist [P] Margisszal [Com].

(54 a) Az anya Jonukának [B] osztotta el az almát Onutéval [Com].

A névutós szerkezettel kifejezett aktáns az (50 a)-ban az ágens mellett másodlagos ágensként, az (51 a)-ban a percipient mellett másodlagos percipientként, az (52 a)-ban és az (53 a)-ban másodlagos páciensként, az (54 a)-ban pedig másodlagos beneficiensként értelmezhető. A kísérő, másodlagos jelleg valamennyi szemantikai altípust egyesíti, és lehetővé teszi, hogy egyetlen aktánsnak tekintsük őket, amely a mondatban minden esetben azonos módon valósul meg. E tanulmányban ezt komitatívusznak nevezzük²⁶.

²⁶ S. Starosta (1978, 469) jį vadina vidiniu lokatyvu (Inner Locative) — labai plačios ir neapibrėžtos semantikos aktantu, kuriuo S. Starostos laikomi labai įvairūs ir skirtingi dalykai, susiję su paciento (taip pat labai plačiai S. Starostos suprantamo) pozicija (1978, 493 tt.). Būdamas labai bendras ir neapibrėžtas, šis aktantas neturi ir kokios nors jam būdingos įprastos sintaksinės realizacijos.

64

Egyes igék, például a találkozni, összetalálkozni ugyanazt a valósághelyzetet kissé másképpen is értelmezhetik, nagyobb súlyt adva a referensnek — a komitatívumnak, amely ilyenkor tárgyesetben realizálódik, vö.:

(55) a. Jonas [P] találkozott Petruval [Com].

b. Jonas [P] találkozott Petrót [Com].

1.3.4. Egyes visszaható és néhány nem visszaható ige szemantikai valenciájában két aktáns szerepel, amelyek ugyanannak a szituációs referensnek felelnek meg: az egyik az egész referens, amelyet betegként értelmezünk, a másik annak egy része, amelyet kontentívumként értelmezünk. Ezek az igék spontán, véletlenül bekövetkező cselekvést — folyamatot — jelölnek (a mi történt? kérdésre válaszolnak), például:

(56) A gyerek [P] beütötte a lábát [Con].

(57) A ló [P] megsérült (kificamította, eltörte) a lábát [Con].

(58) Az apa [P] beütötte a fejét [Con].

A tárgyeset ezekben az esetekben egyúttal pontosító funkciót is betölt: általa konkretizálódik a sérült referens — a beteg — érintett része. Néha elhagyható, vö.:

(59) A gyerek [P] megsérült, megsebesült, beütötte magát.

1.3.5. Az ige szintaktikai valenciája a szemantikai valenciájának lexikai-szintaktikai realizációja. A szemantikai valencia szintaktikai megvalósulása nemcsak az aktánsok szemantikai funkcióitól függ, hanem az ige szintaktikai használati lehetőségeitől is, vagyis attól, hogy az ige milyen szóalakokkal (esetekkel, elöljárós esetalakokkal, főnévi igenevekkel, melléknévi igenevekkel stb.) fordul elő a mondatban. A szemantikai valencia lexikai megvalósulását a legáltalánosabb formában az aktánsok szemantikai funkciói határozzák meg; például az ágens₁, a percipient, a beneficiens és a kauzátor rendszerint élőlényhez kapcsolódik, ezért élőlényt jelölő konkrét főnevekkel realizálódik; a kontentívum gyakran elvont dolgokhoz kapcsolódik, ezért elvont főnevekkel, összetett mondatok alárendelt tagmondataival stb. realizálódik. Sok minden azonban az egyes ige lexikai jelentésétől és más szavakkal való szemantikai egyeztethetőségétől függ. Ezért például vizet, sört és kompótot iszunk, levest viszont eszünk; arcot mosunk, fejet beverünk, fehérneműt mosunk, a kezünket pedig megmossuk vagy megmossuk (mazgojame). Az ige azon képességét, hogy bizonyos lexémákkal kapcsolódjon, vagyis a más szavakkal való kölcsönös szemantikai egyeztethetőségét rendszerint lexikai valenciájának nevezik (vö. Jakaitienė 1980, 32—33). A lexikai valencia meghatározza az ige teljes lexikai szó környezetét, vagy lexikai disztribúcióját; valenciai kísérői ennek csupán egy részét alkotják: azok a szavak és szóalakok tartoznak ide, amelyeket az ige jelentésénél fogva megkövetel, és amelyek a mondat magját alkotják. Az igék szintaktikai osztályozásakor a lexikai valencia csak annyiban releváns, amennyiben összefügg az igék valenciai kísérőivel.

1.3.6. Az igéknek lehet azonos szintaktikai, de eltérő szemantikai valenciájuk, és fordítva: szemantikai valenciájuk lehet azonos, miközben szintaktikai valenciájuk különbözik. Az igék több csoportja különül el.

3. 120

65

1) Az igék SinVS-e azonos. Két eset lehetséges:

a) A SemVS is azonos. Az ilyen igék ugyanahhoz a szemantikai csoporthoz tartoznak, mivel ugyanazzal az általános szignifikációs jelentéssel rendelkeznek (egyedi lexikai jelentésük természetesen eltérő lehet, de szinonimák is lehetnek). Vö.:

(60) a. A gyerek [A₁] almát eszik [P].

b. Az apa [A₁] újságot olvas [P].

c. A háziasszony [A₁] leszedte (vö. levette) az asztalt [P]. Nₙ – Vf–Nₐ

Mindezek az igék egy cselekvő – kezdeményező – tárgyra gyakorolt hatását jelentik.

b) A SemVS-ek különböznek. Az igék általános szignifikációs jelentése eltérő, és különböző szemantikai csoportokhoz tartoznak, vö.:

(61) a. A szél [A₂] kinyitotta az ablakot [P].

b. Péter [B] autóval rendelkezik [P].

c. A tanulók [Pcp] tisztelik a tanárokat [Con]. Nₙ – Vf–Nₐ

A kinyitni ige a cselekvő tárgyra gyakorolt hatását jelenti, a birtokolni az adott személy – a birtokos – állapotát jelenti, amelyet a tulajdonhoz fűződő viszonya határoz meg, a tisztelni pedig az egyén tárgyhoz fűződő pszichikai viszonyát.

2) Az igék SinVS-ei különböznek.

a) A SemVS-ek azonosak. Az ilyen igék különböző szintaktikai, de ugyanazon szemantikai osztályhoz tartoznak. Vö.:

(62) a. Nₙ – Vf – Nɡ: A gyerekek félnek a farkastól.

b. Nₙ – Vf – Nₐ: Látom a fényt.

c. Nₙ – Vf – Nᵢ: Örülünk a tavasznak.

d. Nₙ – Vf – antNɡ: Az apa megharagudott a fiára. V [Pcp, Con]

Mindezek az igék egy személy tárgyhoz fűződő pszichikai viszonyát fejezik ki.

Azokban az esetekben, amikor ugyanazt a helyzetet írják le, a különböző SinVS-ek azt mutatják, hogy a helyzet mely résztvevői emelkednek ki a többiekhez képest fontosabbként, miközben az igék jelentése alig különbözik, lásd (46) és (47). A mėgti és patikti igék egy személy tárgyhoz fűződő pszichikai viszonyát fejezik ki, míg az atitikti és neprieštarauti egy tárgy (jelenség) egy másik tárggyal való összevetését. A SemVS aktánsai ezekben az esetekben megfelelnek a referensek szituációs szerepeinek, és mindkét mondatpárban ugyanaz a predikátum argumentumai közötti viszony.

b) A SemVS-ek különböznek. Az igék jelentése eltérő, és mind szintaktikai, mind szemantikai osztályuk különbözik. Vö.:

(63) a. Nₙ – Vf – nuoNɡ: Jonas [A₁] védekezett a kutya ellen [CA].

b. Nₙ – Vf – Nᵈ: A kutya [A₁] megharapta Jonast [P].

c. Nₙ – Vf – Nᵢ: Jonas [Pcp] felháborodott a kutyán [Con].

d. Nₙ – Vf: Jonukas [P] sírva fakadt.

Mindegyik ige más-más valósághelyzetet ír le, jelentéseiknek pedig nincs semmi közük egymáshoz.

Amikor két (vagy több) ige ugyanazt a valósághelyzetet írja le, a helyzetet minden esetben másképpen értelmezi szemantikailag, és a predikátumok közötti kapcsolatok mások-

66

az argumentumok száma (néha a számuk is eltér), és más az általános szignifikációs (valamint az egyedi lexikai) jelentésük. Vö.:

(64) a. Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵈ: János [A₁] könyvet adott a barátjának [B] [x] [y] [P]. [z]

b. Nₙ – Vf – Nₐ – iš Nᵍ: A barát [B] Jánostól kapott [O] [y] [x] egy könyvet [P]. [z]

(65) a. Nₙ – Vf – Nᵢ: Én [Pcp] örülök a tavasznak [Con]. [x] [y]

b. Nₙ – Vf – Nₐ: A tavasz [A₂] engem [P] örömmel tölt el. [y] [x]

(66) a. Nₙ – Vf – Nₐ – iš Nᵍ: Valaki [A₁] Jánostól lopott [O] [x] [y] pénzt [P]. [z]

b. Nₙ – Vf – Nₐ: Valaki [A₁] kirabolta Jánost [P]. [x] [y]

Az ilyen mondatpárokat, amelyek ugyanazt a valósághelyzetet eltérően írják le, és ezért szignifikációs szempontból különböznek, parafrázisoknak nevezzük (Степанов 1981, 201 tt.; vö. Москальская 1978, 74–75). Azokat a parafrázisokat, amelyek predikátumainak azonos számú argumentumuk van, rendszerint konverzívnek nevezzük.

1.3.7. Mivel az igék valenciája jelentésüktől függ, ugyanaz az ige különböző jelentésekben használva eltérő valenciával rendelkezhet, és különböző szintaktikai, illetve szemantikai osztályokba tartozhat. Ezért az igéket valenciájuk szerint nem lexémaként, hanem szemémaként osztályozzuk²⁷. Ugyanaz az ige az egyik esetben kétvalenciájú, a másikban három- vagy egyvalenciájú stb. lehet. Az ige SinVS-e és SemVS-e között a következő viszonyok lehetségesek.

1) Az ige SinVS-ei különböznek.

a) A SemVS-ek is különböznek. Az ige különböző szintaktikai és szemantikai osztályokba tartozik. Különböző valósághelyzetek leírásakor az ige egyedi lexikai jelentése kisebb-nagyobb mértékben eltér (elképzelhető, hogy egyes esetekben már különböző lexémákról – homonimákról²⁸ – van szó). Vö.:

(67) a. Nₙ – Vf – Nᵈ – Inf: A tanár [C] megengedte a gyerekeknek [B], hogy játsszanak egy kicsit [Con].

b. Nₙ – Vf – Nₐ – Inf: A szülők [C] engedik a gyerekeket [P] tanulni [Fin].

²⁷ Így az igék valencia szerinti osztályozásakor a poliszémia és a homonímia megkülönböztetése nem bír döntő jelentőséggel.

²⁸ Úgy vélik, hogy egy lexémához csak azok a jelentések tartoznak, amelyek között bizonyos szemantikai közösség áll fenn (vagyis vannak közös szemantikai elemeik – szemáik) (Jakaitienė 1980, 46; Валеева 1975, 124; Барина 1963, 54). E felfogás szerint a (67) a, b, c egyetlen lexéma jelentéseit szemléltetnék, amelyekben közös az akaratlagosság mozzanata, míg a (67) d egy másik lexémát képvisel.

3*

67

c. Nₙ – Vf – Nₐ – AdvDir: A szomszédok [C] kiengedik a lovakat [P] a legelőre [Dir].

d. Nₙ – Vf – Nₐ – įNₐ: A férfiak [A₁] hálókat engednek [P] a tóba [Ad].

Amikor ugyanazt a valósághelyzetet (vagy legalább részben egybeeső valósághelyzeteket) írjuk le, az ige különböző szemantikai osztályokhoz tartozik, mivel eltérő általános szignifikációs jelentéssel bír (a helyzet szemantikai értelmezése eltérő), lexikai jelentése azonban kevésbé különbözik. Vö.:

(68) a. Nₙ – Vf – Nₐ – įNₐ: A gyerek [A₁] elhajított egy követ [P] egy varjúra [Ad].

b. Nₙ – Vf – Nᵢ – įNₐ: A gyerek [A₁] kővel [I] dobott egy varjúra [Ad].

c. Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵢ: A gyerek [A₁] eltalált egy varjút [P] egy kővel [I].

(69) a. Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵈ: Mi [A₁] szénával [P] etetjük a teheneket [B].

b. Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵢ: Mi [A₁] a teheneket [P] szénával [Con] etetjük.

(70) a. Vfᵢₘₚ – Nᵍ – Nᵢ: A tóban [L] fű fulladt meg [P].

b. Nₙ – Vf – Nᵍ: A tó megtelt fűvel [P] [Con].

(71) a. Vfᵢₘₚ – Nᵍ – įNₐ: Az udvarra [Ad] vendégek érkeztek [P].

b. Nₙ – Vf – Nᵍ: Az udvar megtelt vendégekkel [P] [Con].

(72) a. Nₙ – Vf – išNᵍ: A csapból [Ab] víz csöpög [P].

b. Nₙ – Vf: A csap csöpög.

(73) a. Nₙ – Vf – Nₐ – nuo Nᵍ: Az anya [A₁] leszedte az edényeket [P] az asztalról [Ab].

b. Nₙ – Vf – Nₐ: Az anya [A₁] leszedte az asztalt [P].

b) A SemVS ugyanaz. Az ige két vagy több szintaktikai valencia-modell szerint használatos, általános szignifikációs és egyedi lexikai jelentése azonban lényegében azonos lehet. Csupán a szignifikációs jelentés bizonyos árnyalatai lehetségesek, amelyeket a közlésnek az egyik hangsúlyának a szintaktikai struktúrában alanyesettel vagy tárgyesettel való kiemelése ad, szemantikai funkciójának megváltozása nélkül (lásd 48, 49). Így az ige különböző SinVS-ei ezekben az esetekben párhuzamos modellekként működnek. Vö. még a következő példákat:

(74) a. Nₙ – Vf – Nₐ: Gyermekkorára emlékezett.

b. Nₙ – Vf – Nᵈ: Eszébe jutott a gyermekkor. } V [Pcp, Con]

(75) a. Nₙ – Vf: Megázott a széna.

b. Vfᵢₘₚ – Nₐ: Megáztatta a szénát az eső. } V [P]

(76) a. Nₙ – Vf – Nᵍ: Ona megszabadul a vőlegénytől.

b. Nₙ – Vf – Nᵢ: Ona megszabadult a vőlegénytől.

c. Nₙ – Vf – nuoNᵍ: Ona megszabadult a vőlegénytől. } V [B, Con]

Az ige egyedi lexikai jelentése azonban az egyes esetekben eltérő is lehet, noha az általános szignifikációs jelentés minden esetben azonos. A jelentéskülönbségek nagymértékben az eltérő lexikai környezettől, vagyis az ige lexikai valenciájától függenek. Vö.:

(77) a. Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵢ: Ona gereblyével ütötte a szénaboglyákat.

b. Nₙ – Vf – Nᵢ – įNₐ: Az apa ököllel ütött az asztalra.

c. Nₙ – Vf – Nₐ – įNₐ: Üsd a pohárkát a kavicsra. } V [A₁, P, I]

68

2) Az ige SinVS-e ugyanaz.

a) A SemVS-ek különböznek. Az igét eltérő jelentésekben használják (homonímia is lehetséges), és minden esetben más-más szemantikai csoporthoz tartozik, szintaktikai valenciája azonban azonos. Vö.:

(78) a. Halak [A₁] ikrát raknak [P]. b. A hordó [P] vizet [Con] ereszt. Nₙ – Vf – Nₐ

(79) a. Az anya [A₁] gyerekeket nevel [P]. b. Az élesztő [A₂] kalácsot keleszt [P]. c. A gyerekek [A₁] zajt csapnak [Con]. d. A jég [P] felemel egy embert [Con]. Nₙ – Vf – Nₐ

(80) a. A gyerekek [A₁] sokat mozognak. b. Az asztal [P] mozog (nem áll egyenesen). Nₙ – Vf

b) A SemVS-ek azonosak. Noha mind a szintaktikai, mind a szemantikai valencia azonos, az ige teljesen eltérő jelentésekben is használható, ha eltérő valóságos helyzeteket ír le. Vö.:

(81) a. Az emberek [A₁] könyveket adnak ki [P]. b. A halak [A₁] ikrát raknak [P]. c. A méhek [A₁] rajzanak [P]. d. A gyerekek [A₁] szappanbuborékokat fújnak [P]. Nₙ – Vf – Nₐ

(82) a. A fogak [P] kihullanak. b. A hőmérséklet [P] leesik. c. A jószág [P] elhull. Nₙ – Vf

Csak azokban az esetekben feltételezhető, hogy az ige ugyanazzal az egyedi lexikai jelentéssel rendelkezik, amikor a lexikai valencia is megegyezik (a kísérők azonos osztályokba, sőt alosztályokba tartozó szavak), vö.:

(83) a. A lovak [P] elesnek. b. A tehenek [P] elesnek. c. A legyek [P] elesnek. Nₙ – Vf

(84) a. A gyerekek [A₁] veszekedést szítanak [Con]. b. A munkások [A₁] lázadást szítanak [Con]. Nₙ – Vf – Nₐ

2. AZ IGÉK SZINTAKTIKAI OSZTÁLYAI

A két legnagyobb szintaktikai igeosztály a személyes és a személytelen igéké; ezek abban különböznek, hogy szükségük van-e alanyesetű alanyra: a személyes igéknek szükségük van rá, a személyteleneknek nem. Mivel az igéket valencia alapján szemémák szerint osztályozzuk, a személytelen igék közé soroljuk azokat a személyes igéket is, amelyeket személytelenül (azaz alanyesetű alany nélkül) használnak. Így ugyanaz az ige — ha személyes és személytelen jelentésben egyaránt használják — mindkét szintaktikai osztályba tartozhat.

A vonzatok száma szerint a személyes igék egy-, két-, három- és négyvalenciásakra, a személytelen igék pedig egy- és kétvalenciásakra oszthatók. Azoknak a személytelen igéknek, amelyeknek a mondatban egyetlen vonzatuk sincs, még

69

valenciájuk sincs (vagy avalensek). A személyes és személytelen igék e részosztályai ezután a konkrét szintaktikai valenciai modellek (azaz SinVS) szerint oszlanak tovább, amelyek a vonzatok grammatikai formáiban különböznek.

Az illusztrációs anyag a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” című szótárból (V., 1972; rövidítése DLKŽ), az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” I–XII. kötetéből (V., 1956–1981; rövidítése LKŽ), szépirodalmi művekből, J. Jablonskis írásaiból, valamint az irodalmi köznyelvből származik. Többnyire csak az igét és annak vonzatait adjuk meg, ezért a forrásokat nem tüntetjük fel. Csak egyes esetekben — például teljes mondat, illetve az irodalmi nyelvben ritkábban előforduló, nem egészen szokványos szókapcsolat közlésekor — jelöljük meg a forrást (a rövidítések a „Lietuvių kalbos žodynas” rövidítéseihez igazodnak).

A tanulmányban bemutatott litván igei szintaktikai osztályozás és a szintaktikai osztályok szemantikai jellemzése feltehetően nem teljes, mivel az igéknek csak egy részére támaszkodik; emellett szótáraink az igék szintaktikai használatát sem tükrözik kellő részletességgel. A tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a litván igék szintaktikai osztályairól, és hozzávetőleges szintaktikai-szemantikai jellemzést nyújtson róluk.

Az igék szintaktikai valenciai modelljeit (vagyis a SinVS-eket) a következő szimbólumok jelölik: Vf — személyes ige ragozott alakja, Vf_imp — személytelen ige ragozott alakja, N — főnév, Adj — melléknév, Adv — határozószó, Inf — főnévi igenév, Part — melléknévi igenév, SD — összetett mondat alárendelt (többnyire mellékmondati) tagmondata, pN — elöljárószós szerkezet, AdvLoc — helyet jelölő határozói elem, AdvDir — a mozgás irányát vagy útvonalát jelölő határozói elem, AdvQuant — mennyiséget jelölő határozói elem, n — alanyeset, g — birtokos eset, d — részes eset, a — tárgyeset, i — eszközhatározói eset, l — helyhatározói eset.

A szintaktikai valenciai modellek csak az igei vonzatok alapvető formáit jelölik. Ezek többnyire főnévi esetek és elöljárószós szerkezetek, ritkábban határozószók, melléknevek, főnévi igenevek, melléknévi igenevek, valamint alárendelt tagmondatok (ha nem a vonzatként szereplő főnevek eseteinek vagy az elöljárószós szerkezeteknek a helyettesítői). A vonzatok alapvető formáit különféle szókapcsolatok helyettesíthetik, például: vettem egy kilogramm almát, tíz sajtot, fél görögdinnyét (vö. egy könyvet); a könyveket tíz tanulónak osztotta szét (vö. tanulóknak); sok ember gyűlt össze, ember ember hátán (vö. emberek); én magam (vö. én) ezt nem tudom; határozatlan mennyiséget jelölő birtokos eset, például: bátor emberek akadtak (vö. egy bátor ember), cukrot és édességet vettem (vö. egy káposztát); határozói igenév és határozói igeneves szerkezetek, például: hallom, hogy dörög (vö. a mennydörgést), várjuk, hogy kivilágosodjék (vö. a hajnalhasadást), hallatszott a dörgés (vö. a mennydörgés), láttam, hogy apám hazatér (vö. apámat); továbbá összetett mondatok alárendelt tagmondatai, például: Látom, hogy a macska felmászik a magaslatra; Látom: a macska felmászik a magaslatra (vö. látok egy macskát). Az ilyen vonzathelyettesítőket tartalmazó szintaktikai modelleket külön nem soroljuk fel.

A vonzatokat néha helyet, módot vagy célt kifejező szabad mondatrészek helyettesítik, például: A szénbányában (vö. a bányának) odaadta egészséges-

70

azt (LKŽ); Ő hétköznap is szépen (vö. szép ruhákat) visel; De talán Isten így (vö. azt) akarta (Simon); Saliutukunak az óvodában (vö. óvoda) nem tetszett; Íme, így (vö. mi) esik meg néha az emberrel! (Balt); Jaj, küldött, küldött engem az anyósom téli szénáért, nyári hóért (vö. az erdőbe) (Jabl). Ezek a helyettesítő bővítmények sem alkotnak külön szintaktikai valenciájú modelleket.

Mivel a kötelező és fakultatív bővítményekkel álló igék együtt szerepelnek, a bemutatott szintaktikai valenciakeretekben a fakultativitást nem jelöljük. A szemléltető példákban a fakultatív bővítményeket zárójelbe tesszük.

A következőkben az igék szintaktikai osztályait és azok alosztályait mutatjuk be. A legkisebb alosztály az igék azon csoportja, amelyet egy adott szintaktikai valenciakeret (SinVS) szerint használnak. A munka harmadik részében az egy- és kétvalenciájú személyes igék szintaktikai-szemantikai jellemzését adjuk meg.

2.1. SZEMÉLYES IGÉK

2.1.1. Egyvalenciájú igék

N_n – Vf: a madarak csicseregnek, a viasz olvad.

2.1.2. Kétvalenciájú igék

N_n – Vf – N_a: a gyerekek bogyókat szednek;

N_n – Vf – N_g: az apa kaszát keres;

N_n – Vf – N_d: Jonas segít a szüleinek;

N_n – Vf – N_i: a lakosok halászattal foglalkoznak;

N_n – Vf – pN (tárgyi jelentésű pN-nel):

N_n – Vf – antN_g: a kutya rám támadt;

N_n – Vf – beN_g: megleszünk nélküled;

N_n – Vf – dėlN_g: megegyeztek (a holnapról);

N_n – Vf – išN_g: mindenki gúnyolódik Jonason;

N_n – Vf – nuoN_g: az ember védekezett a kutyák ellen;

N_n – Vf – prieN_g: az állatok alkalmazkodnak a környezethez;

N_n – Vf – užN_g: az eke beleakadt egy kőbe;

N_n – Vf – apieN_a: a férfiak az eseményről beszélgettek;

N_n – Vf – įN_a: a villám belecsapott a házba;

N_n – Vf – perN_a: az anya alaposan elnáspángolta [a gyermeket] a kezére;

N_n – Vf – priešN_a: a parasztok fellázadtak (a hatalom ellen);

N_n – Vf – užN_a: a barátaim jótállnak értem;

N_n – Vf – suN_i: a kakas összeverekedett a gúnárral;

N_n – Vf – AdvLoc: a dézsák a kamrában | a padláson | a falak mentén | itt állnak;

N_n – Vf – AdvDir: az apa elment a városba | el a házból | az ösvényen | oda;

N_n – Vf – AdvQuant: az előadás egy órán át | körülbelül egy órán át | sokáig tartott;

71

N_n – Vf – Adv²⁹: a gyermek szépen viselkedik;

N_n – Vf – Inf: Ona lusta szőni;

N_n – Vf – Inf / Part / SD: reméli, hogy meggyógyul / hogy meg fog gyógyulni / hogy meggyógyul;

N_n – Vf – Part / SD: örülünk (hogy visszatértünk / hogy visszatértünk);

N_n – Vf – SD: Azt hittem, (hogy) felkel a nap.

2.1.3. Trivalens igék

Ahogyan az egyvalens igék N_n – Vf szintaktikai valenciája valamennyi kétvalens ige szintaktikai modelljének része, úgy sok kétvalens igei modell is része a háromvalens igék szintaktikai modelljeinek. Ezekhez csupán egy további komponens járul, amelyet az igék jelentése és valenciája követel meg.

N_n – Vf – N_a – N_g: matematikára tanítja a gyerekeket;

N_n – Vf – N_a – N_d: a nagymama almát adott a kislánynak;

N_n – Vf – N_a – N_i: az anya cipőt adott a gyermekre (kis cipőket);

N_n – Vf – N_a – N_i/ Adj: mindannyian bölcsnek / bölcsnek tartják őt;

N_n – Vf – N_a – N_i/ Adj: szolgájává / szerencsétlenné tett engem;

Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵢ/ Adv: a tanár négyesre / jól értékelte a fogalmazást;

Nₙ – Vf – Nₐ – Adjₐ: a bíróság bűnösnek találta őt;

Nₙ – Vf – Nₐ – pN:

Nₙ – Vf – Nₐ – antNₐ: a pásztor kutyát uszított a juhokra;

Nₙ – Vf – Nₐ – išNₐ: Andrius elvette a játékot a barátjától;

Nₙ – Vf – Nₐ – nuoNₐ: a házigazda megvédte a vendéget a kutyától;

Nₙ – Vf – Nₐ – užNₐ: a szülők férjhez adták a lányukat;

Nₙ – Vf – Nₐ – apieNₐ: a csillagokról kérdezgettek engem;

Nₙ – Vf – Nₐ – įNₐ: a hideg jéggé változtatta a vizet;

Nₙ – Vf – Nₐ – priešNₐ: az anyám kiállt mellettem az apámmal szemben;

Nₙ – Vf – Nₐ – užNₐ: a barátom ötrubeles tétet tett rám;

Nₙ – Vf – Nₐ – su Nᵢ: összehasonlította a másolatot az eredetivel;

Nₙ – Vf – Nₐ – AdvLoc: az almákat ládákban / polcokon / ott tartjuk;

Nₙ – Vf – Nₐ – AdvDir: a férfiak tutajokat úsztattak le a Nemunason / Litvániából / Poroszországba / lefelé;

Nₙ – Vf – Nₐ – AdvQuant: a hatóság kétezer rubelre értékelte a kunyhót;

Nₙ – Vf – Nₐ – Inf / SD: az anya evésre / hogy egyenek buzdította a vendégeket;

Nₙ – Vf – Nₐ – Part / SD: biztosított minket arról, hogy vissza fog térni / visszatér;

Nₙ – Vf – Nₐ – SD: A barátok győzködtek, hogy valóban így történt.

Nₙ – Vf – Nᵍ – Nᵍ: az utas megkérdezte (a lánytól) az utat;

Nₙ – Vf – Nᵍ – Nᵈ: boldogságot kívánok önöknek;

Nₙ – Vf – Nᵍ – pN:

²⁹ Ši SinVS kelia rimtų abejonių (plg. Pasch 1977, 21; Helbig 1979, 71). Tokie veiksmažodžiai, kaip elgtis, gyvuoti, gyventi „gyvuoti“, laikytis „t. p.“, būtinai reikalingi būdo reikšmės prieveiksmio arba jo pakaitalo, kuris atskleidžia jų turinį ir kartu apibūdina patį veiksmo ar būsenos subjektą. Sakinio predikatinėje struktūroje prieveiksmis kartu su veiksmažodžiu atitinka predikatą, o ne predikato argumentą.

72

Nₙ – Vf – N𝗀 – -ból/-ből: pénzt követel (tőlem);

Nₙ – Vf – N𝗀 – -ról/-ről Nₐ: a barátok rólad kérdezgettek engem;

Nₙ – Vf – N𝗀 – AdvDir: Jonas vizet töltött a dézsába;

Nₙ – Vf – N𝗀 – Inf / SD: a barátok arra kértek, hogy várjak / várni;

Nₙ – Vf – N𝑑 – Nᵢ: az apa (mindenkinek) a fiával dicsekedett;

Nₙ – Vf – N𝑑 – pN:

Nₙ – Vf – N𝑑 – -ról/-ről Nₐ: a vezető (nekünk) beszámolt a gyűlésről;

Nₙ – Vf – N𝑑 – -ért Nₐ: mi (nektek) kezeskedünk Péterért;

Nₙ – Vf – N𝑑 – Inf: te akadályozol engem (a munkában);

Nₙ – Vf – N𝑑 – Part / SD: bevallotta (nekik), hogy elvette / hogy elvette a pénzt;

Nₙ – Vf – N𝑑 – SD: az apa (nekem) megerősítette, hogy a bátyja igazat mond.

Nₙ – Vf – Nᵢ – pN:

Nₙ – Vf – Nᵢ – -ba/-be Nₐ: Jonas az öklével az asztalra csapott;

Nₙ – Vf – Nᵢ – keresztül Nₐ: Stasys az evezővel rácsapott a vízre;

Nₙ – Vf – Nᵢ – -val/-vel Nᵢ: a nővér ruhát cserélt a bátyjával;

Nₙ – Vf – Nᵢ – AdvDir: az ujjával végighúzta az asztalon;

Nₙ – Vf – Nᵢ – AdvQuant: két év alatt elnyűtt egy bundát.

Nₙ – Vf – apieNₐ – išN𝗀: az eseményről a barátaitól értesült;

Nₙ – Vf – antN𝗀 – AdvDir: a testvérek lóháton elindultak a háborúba;

Nₙ – Vf – suNᵢ – Adv: az urak kegyetlenül bántak a jobbágyokkal.

Nₙ – Vf – AdvLoc – AdvQuant: körülbelül egy évig maradt itt.

2.1.4. Négyvalenciájú igék

A négyvalenciájú igék száma nagyon csekély, és ritkán fordul elő, hogy mind a négy bővítménnyel használják őket. Leggyakrabban egy vagy két bővítmény fakultatív, és kimarad.

Ezeknek az igéknek a szintaktikai valenciakeretei közé tartoznak egyes háromvalenciájú igék szintaktikai keretei; ezekhez járul még az ige által megkövetelt bizonyos elöljárós szerkezet vagy adverbiális mondatrész.

Nₙ – Vf – Nₐ – N𝑑 – pN:

Nₙ – Vf – Nₐ – N𝑑 – perNₐ: átadom neked a könyvet Anelén keresztül;

Nₙ – Vf – Nₐ – N𝑑 – užNₐ: a szülők eladták a házat a kolhoznak kétezer rubelért;

Nₙ – Vf – Nₐ – N𝑑 – nuoN𝗀: add át neki az üdvözletemet;

Nₙ – Vf – Nₐ – Nᵢ – AdvDir: Šimtas átvitt minket a folyón csónakkal.

Nₙ – Vf – Nₐ – išN𝗀 – užNₐ: a barátjától vett egy jelvényt öt kopejkáért;

Nₙ – Vf – Nₐ – antN𝗀 – AdvDir: a gyerek faforgácson katonákat úsztatott le a vízen.

Nₙ – Vf – Nₐ – AdvLoc – AdvQuant: Két évig börtönben tartották Pétert.

Nₙ – Vf – N𝑑 – Nᵢ – užNₐ: Kárpótolt engem (a munkáért) (pénzzel).

Nₙ – Vf – Nᵢ – suNᵢ – užNₐ: Elszámoltam vele (a munkáért) (készpénzben).

73

2.2. SZEMÉLYTELEN IGÉK

2.2.1. Valenciátlan igék

Vf_imp: esik, havazik, hajnalodik, dörög, villámlik, ködösödik, fagy.

2.2.2. Egyvalenciájú igék

Vf_imp – N_g: ügyek gyűltek össze;

Vf_imp – N_d: a beteg jobban lett;

Vf_imp – N_a: eláztam;

Vf_imp – AdvLoc: a földben | a láb alatt | itt süpped;

Vf_imp – AdvDir: a tetőről csöpög.

2.2.3. Kétvalenciájú igék

Vf_imp – N_g – N_d: a földnek trágyára van szüksége;

Vf_imp – N_g – N_a: havat hordott az udvarra a hó;

Vf_imp – N_g – AdvLoc: a szobában nincs levegő;

Vf_imp – N_g – AdvDir: az iskolába gyűltek a diákok.

Vf_imp – N_d – nuoN_g: apám miatt bajba kerülök;

Vf_imp – N_d – suNi: neki jól megy neki a fiúval;

Vf_imp – N_d – Inf: az utasoknak várniuk kellett.

Vf_imp – N_a – N_i: a gyermeket kiütéses lett (pattanásokkal);

Vf_imp – N_a – AdvDir: engem a levegőbe emelnek;

Vf_imp – N_a – Inf: Monikának kedve támadt sétálni.

Vf_imp – N_i – AdvLoc: itt virágillat van;

Vf_imp – N_i – AdvDir: a tó felől hűvös szellő fújt.

3. AZ EGYVALENCIÁS ÉS KÉTVALENCIÁS SZEMÉLYES IGÉK SZINTAKTIKAI-SZEMANTIKAI JELLEMZÉSE

3.1. EGYVALENCIÁS IGÉK

N_n– Vf – az egyetlen szintaktikai valenciakeretük. Ezekkel a következő szemantikai valenciakeretek valósulnak meg:

V [P]: a viasz megolvad, a felhők szétoszlanak, a gabona jól terem, a varrás felbomlott, a burgonya kihajt, a gabona megdrágul, a gyerekek nőnek, a beteg állapota javul, a kutya ül, a szépség elhalványul, a ló megbotlott, a malac elpuhult, az ember elszegényedett, a lány férjhez megy, eltűnt a kés, emelkedik a hőmérséklet, jön a tél, a képek ismétlődnek, az álmok beteljesülnek, a cipők elhasználódtak, a dió nem válik le a héjáról, a legyek összecsipkedték magukat, a kutya harap, a gyerek már jár (azaz tud járni), a csap csöpög, a fazék odaég, a cserépedény kiömlött (kifolyt).

V [A₁]: lélegzik az ember, az állat; felbőgött a bika; csicseregnek a madarak; nézelődik az ember, a ló; énekel az ember, a kakas, a fülemüle; nevetgélnek a lányok, a gyerek hazudik, az apa

74

most olvas (azaz olvasással van elfoglalva), uzsonnázunk, a bikák öklelőznek, a nők összevesztek, a gyerekek bogyót szednek.

V [A₂]: a harang zúg, a cséplőgép dübörög, az erdő zeng, a vihar tombol, a szél süvít, a hideg csíp, a fasizmus tombolt.

V [Pcp]: az emberek büszkék „nagy embernek képzelik magukat”, azt képzelik „uo.”; meggondoltam magam; a gyerek rosszalkodott, elzüllött; Juozapota megőrült, tévedsz, a macska elbátorodott, a ló megvadult, a gyerekek összevesztek.

3.2. KÉTVALENCIÁJÚ IGÉK

A kétvalenciájú személyes igék egyik vonzata a főnevek vagy az azokat helyettesítő szavak alanyesete; ez mindig kötelező, másodikként pedig a főnevek különféle esetei, elöljárószós szerkezetek, határozószók, az ige főnévi igenévi alakja, melléknévi igenevek és igenévi szerkezetek, valamint az összetett mondatok alárendelt tagmondatai következnek; ez a vonzat kötelező vagy fakultatív lehet. A legnagyobb és szemantikailag legváltozatosabb alosztályt azok az igék alkotják, amelyek tárgyesettel állnak (tranzitívak).

N_n – Vf – N_a

A tárgyeset az alanyesethez hasonlóan leggyakrabban az igék kötelező vonzata. Mind az alanyesetben, mind a tárgyesetben meglehetősen sokféle igei szemantikai-szintaktikai aktáns valósul meg.

V [A₁, P]: a gyerekek borsót fejtenek, a lovak lóherét esznek, a vadászok vadkant lőttek le, Jonas felvette a zakóját, a madár összecsukta a szárnyait, a gyerekek próbára tették a jég szilárdságát, a pók hálót sző, új módszert dolgozott ki, a gyerekek bosszantották a kutyát, a tanuló könyvet olvas, a juhász megivott egy pohárkát, a lánya az egész család ruháját beszegte, kirabolták a házigazdát, valaki kifosztotta a raktárt, a szülők nevelik a gyerekeket, becsaptál engem, a disznók fölfalják a malacokat, a kutya kergeti a macskát, a legények kilovagolták a lovakat, az emberek sárban gázoltak, végigjártam az egész erdőt, a tyúkok összepiszkították a házat, a ló odavágtatott a majorsághoz, a madarak leszálltak a kerítésekre, a gyerekek körülállták a nagyapát, az apa lenyergelte a lovat, a tanulók meglátogatták a tanárt, te belém kötötted a mi Juozasunkat (Krėv), a gyerekek elhagyták az otthonukat, a macska átfutott az úton, átmentünk a házak mellett, az ember minden pénzét felélte, a pásztor megtöltötte a zsákot krumplival.

V [A₂, P]: a fény elvakítja az embert, a nap aranyszínűvé varázsolja a nyírfásokat, az eső felfrissíti a földet, a szemek élénkebbé teszik az arcot, a cipők szorítják a lábakat, a fa megrendítette a fiút, a dal elűzi a gondokat, az automata gyártósor megkétszerezte a munkatermelékenységet, a savak kimarták a sebet, a virágok kellemes illatot árasztottak, a forradalom új korszakot nyitott, a veszélyek megrémítik az embert, a szerencsétlenség megrázta őt, a munka gazdagabbá teszi az embert, te zavarsz engem (ingerelsz), a szél kiszellőztette a házat, a nap felhevítette a szobát, a hír eljutott Jonashoz, a hideg csípi az arcot, a villám agyonütötte az embert, a szél lefújta az arcot, a nap áthatolt a ködön.

V [A₁, Con]: a férfiak játszanak (futballt), az emberek himnuszt énekeltek, Sigutė rókát alakít (azaz a róka szerepét játssza), Ona elvégzi az összes házimunkát, ő ostobaságokat beszél, teljesítettem a parancsodat, a fiú megtartotta a szavát, ettünk (vacsorát), a gólya tett egy kört.

V [A₂, Con]: a repülőgép kört, hurkot tett; a mezei munkákat gépek végzik, a rádió időjárás-előrejelzést közölt, a csengő jelezte a szünetet, a barométer időjárás-változást jelez.

75

V [I, P]: a kés élesítette a kést, a fülek minden hangot felfogtak, ezek a melléknevek a dolog tulajdonságát emelik ki, a vendégeket harmonika szórakoztatta, a jó eke egyenes barázdákat húz.

V [Pcp, Con]: a gyerekek szeretik az édességet, hallom az emberek hangját, a tanuló tudja a leckét, ő emlékszik a fiatalságára, ő értékeli a pénzt, az apjáról álmodott.

V [B, P]: a munkások fizetést kaptak, ott az ember kizsákmányolja az embert, a nyári búza nagyon kizsákmányolja a földet, a pásztor elveszített egy kislibát, elvesztettem a töltőtollamat, Jonas autót szerzett, ők megörökölték a nagybácsi földjét, az apa irányította a házat, találtam egy ceruzát, a szülőknek van egy házuk, a háznak egy bejárata van, a nők a férfiakkal egyenlő jogokat szereztek, az apa juhot, egy második cipőt; a tanár szemüveget visel.

V [P, Con]: a fiú betegséget kapott, az építkezés üteme nagy jelentőségre tett szert, befejezem az életkort, a gyermeknek náthája van, a Föld gömb alakú, a csapat előnyre tett szert, a mezők termést hoznak, a homok vizet szív fel, a gumiabroncs levegőt ereszt, az ablakok hideget engednek át, az a terület eléri a Balti-tengert, a ló megrándította a lábát, az apa eltörte a karját.

V [P, Comp]: a fiú túlnőtte az apját, a berkenyecsemete túlnőtte a kányabangitát, a kukorica túlnőtte a gyomokat, Jonas kinőtte a zakóját, a másolat megfelel az eredetinek, a zab felülmúlta az árpát.

V [P, Com]: Petras találkozott a nagybátyjával, az apa a minap összekötötte a kovácsot.

V [Con, P]: az apát elnyomta az álom, engem betegség ért, Mortát gyengeség fogta el, a hajót vihar érte, az embert szerencsétlenség érte, a fiatal munkások kiegészítették a kollektívát, a gyomok benőtték a veteményest, a pattanások elborították az arcot, felhők takarták a holdat, képek díszítették a falakat.

V [Con, Pcp]: engem elfogott a félelem, a nővéreket elöntötte az irigység (pánik, lustaság).

Amikor a kontentívumot alanyeset fejezi ki, a mondat alanyát gyakran tárgyeset jelöli. Az alanyeset feltárja az ige tartalmát, és lexikai jelentése szorosan összefügg vele. (Ez más szintaktikai modellek olyan mondataira is jellemző, amelyekben kontentív alanyeset szerepel.)

V [C, P]: az úr kivágatta az erdőt, a felügyelő megkorbácsoltatta a jobbágyot, a szülők férjhez adták lányaikat, a gyerekek megrohasztották a kutyákat, a rossz gazda kiszárítja az állatokat (az istállóba zárva), a szomszéd még érlelte a gabonát, te megszárítottad a fejeden a koszorút, a mester kisebbre csinálta a cipőket, már kikeltettük a csibéket, a gyerekek kiszellőztették a házat (miközben az ajtóval babráltak), te felfűtöd a szobákat (miután kinyitottad az ablakokat).

_{Modelio N}ₐ – Vf – Nₐ szemantikai értelmezését, valamint az alanyeset és a tárgyeset szemantikai kölcsönös egyeztetésének lehetőségeit az 1. táblázat mutatja be³⁰.

Ebben a szintaktikai valenci modellben a tárgyeset csak nagyon ritkán fakultatív. A kontentív tárgyeset valamivel gyakrabban fakultatív.

A legtöbb esetben a tárgyesetet felválthatja a határozatlan mennyiséget kifejező birtokos eset, amelynek ugyanaz a szemantikai és szintaktikai funkciója, csupán tárgyi jelentése módosul némileg: nem az egész tárgyat, hanem annak csak egy meghatározatlan részét, nem az objektumok összességét, hanem csak meghatározatlan mennyiségüket jelenti. Vö.: kenyeret / kenyérből találtam, a költő verset / verseket írt, gólyákat / gólyákból láttam. Azonban nem minden tárgyeset helyettesíthető birtokos esettel. Ez az ige és a főnév jelentésétől is függ: ezeknek összhangban kell lenniük a határozatlan mennyiség jelentésével.

Egy-egy ige ugyanabban a jelentésben egy másik szintaktikai valenciai modell szerint is használatos, amelyben a tárgyeset helyén birtokos eset áll, vö.: az ifjúság elind-

³⁰ A mennyiségi jelentésű tárgyesetet az azonos jelentésű további alakokkal és szerkezetekkel együtt tárgyaljuk (lásd 3.2.8).

76

1. táblázat

Nₙ | Nₐ | Páciens | Kontentum | Komparatívusz | Percipiens | Komitatívusz | Ágens | + | + Eszköz | + Percipiens | + Beneficiens | + Páciens | + | + | + | | + Kontentum | + | | | + Kauzátor | +

a kerékre / kerékből, a gyerekek bújócskáznak / bújócskát játszanak, a fiú orosz nyelvet / oroszul tanul, az apa házakat / a házat nézi. A genitivusos szerkezetek között alig észrevehető céljelentésbeli árnyalatnyi különbség van.

Az érzékelést, érzelmeket, felfogást, tudást, beszédet jelentő igék, valamint az rasti, sučiupti, pagauti, užklupti, sutikti, palikti igék és néhány másik mellett a tárgyeseti pozíciót tárgyesetű főnév és féligenév, illetve önmagában egy féligenév is betöltheti, például: jaučiu vėją pučiant, visi supranta ją meluojant, radai seselę bestovint, sutikau tėvą išeinant, išgirdau griaudžiant, pamačiau žaibuojant; továbbá alárendelő összetett mondat mellékmondati tagja, például: Jaučiu, kad pučia vėjas; Visi suprato, kad ji meluoja.

Különleges helyet foglalnak el az olyan mondatok, mint: Katinukas… ko jeles išlūžo (Jabl); O gal vaikas … lūžo sprandelį (Simon); Purvino sūnus … sprandą nuniro (uo.), amelyek szemantikai struktúrájában két aktáns szerepel, amelyek a valóságban egyetlen referensnek felelnek meg (egészként és annak részeként; vö. 1.3.4.). Az ezeket alkotó igéket rendszerint intranzitívnak tekintik, és tárgyeset nélkül használják. Ezek a mondatok csak a birtokos részes esetű megfelelő mondatok bizonyos transzformációi (vö. 1.2.7); ezen igék szokásos jelentése nem implikál ilyen SemVS-t. Az igék itt csupán tranzitív használatban állnak, és stilisztikailag jelöltek. Vannak azonban olyan igék is, amelyek szabadon használhatók intranzitív és tranzitív igeként egyaránt, vö.: nikstelėjo koja – nikstelėjau koją, sušlapo rankos – sušlapdau rankas.

3.2.2. Nₙ – Vₗ – N₉

A nominativus és genitivus használatát megkövetelő igék kétfélék. Egyesek csak akkor járnak genitivusszal, ha az at-, per-, pri- igekötővel állnak, amely a cselekvés bőségének jelentését adja nekik (pl.: atsivalgė grybų, persiedė dobilų, prisirinko uogų), vagy pa-, pra-, už-, olykor at- igekötővel, amely a cselekvés kis mértékének jelentését adja nekik (pl.: pasilaužė šakų, pravirė košės, užvalgė mėsos, atsilaužė duonos); valamennyiük határozatlan mennyiség genitivusát kívánja meg-

77

³¹. Más igék e prefixumok nélkül vonzzák a genitivust: ezek a valódi genitivusos igék, például: bijoti, norėti, ilgėtis, gailėti(s), vengti, ieškoti stb.

A genitivus az accusativusnál gyakrabban a ige fakultatív bővítménye.

Mind a nominativus, mind a genitivus különféle szemantikai funkciókat fejez ki. A genitivusra legjellemzőbb a kontentumfunkció.

V [A₁, P]: az asszonyok rőzsét választottak, a gyerekek felvágtak valamennyi tűzifát, a lányok koszorúkat fontak, a fuldokló még a szalmaszálba is kapaszkodik, a férfiak kaszát ragadtak, az öreg a korlátba kapaszkodott, a gyerek az anyja szoknyájába csimpaszkodott, Jonas nekidőlt a kerítésnek, a falnak támaszkodott, az öreg a botjára támaszkodott, megérintette a kezemet.

V [A₂, P]: az autó szilvákat szórt szét az úton, a szél ágakat tört le, az eső tócsákat hagyott maga után.

V [A₁, Con]: a gyerekek (bújócskát) játszanak, az emberek munkába fogtak, matematikát tanul, a kicsik mesét hallgatnak, a család jóllakott (kukoricából), a tehén túl sok (herét) evett, a disznók labodát ettek, a rossz emberektől messziről tartsd magad távol, mindenkit kerül, az oroszlán óvakodik a kígyóktól, az apa lemondott a munkáról.

V [A₂, Con]: az árvíz kárt okozott.

V [A₁, Fin]: az anya tűt keres, Kazys magát kereste, a macska egérre les, az ifjúság tudásra törekszik, a ló zab után vágyik, az anya rendet tart, a férfiak harapnivalóról gondoskodnak, mi kiutat keresünk, a nő segítségért kiáltott.

V [A₁, CA]: alig tudtam elkergetni a kutyákat.

V [Pcp, Con]: derűs időre számítunk (várunk), a szülőknek hiányzott a gyermekük, Petrasnak honvágya volt, sajnálta a kiscicát, a gyermek aludni akar, a család undorodik ettől az ételtől (vö. étellel), Ona gyászolja (az apját), ő maga kerülte a veszekedéseket, lemondott a nézeteiről, a gyerekek hallgatnak (a szüleikre), megfogadta a tanácsomat, betartjuk a törvényeket, a juhok félnek a kutyától, fél tőled (vö. veled), az apa megijedt a magas kamatoktól, a gyermek megijedt a kutyától.

V [P, Con]: a kezem fázik a hidegtől, az anya elvesztette az eszméletét, a rétek elvesztették zöld színüket, a folyó tartja régi medrét, a fiókák ragaszkodnak a fészkükhöz, az ágak az üveghez értek, az eke gyökérbe akadt, a ruhák megteltek porral, a szemekbe homok került, a hajó megközelítette a vizet, füstöt vásárolt, a csónak megtelt emberekkel, a tér tele volt szekerekkel, a rétet ellepték a fák, az erdő nyüzsgött a felkelőktől, a gép karbantartást igényel.

V [B, Con]: egy bizonyos embernek kenyérből volt hiánya, kifogytunk (szűkében voltunk) a pénznek, aligha lesz elegendő takarmányunk, az öreg megszabadult a mostohalányától (vö. mostohalánya), lemondtak a fattyaikról, a gyerekek elvesztették az apjukat.

V [Con, Pcp]: meglepetés (siker, kellemetlenségek) vár rád, nagy veszélyek leselkednek rátok.

³¹Az at-, per- igekötős igék kivételével, amelyek a cselekvés nagy mennyiségét fejezik ki, a többi ige mennyiséget jelölő tárgyesetű szóval, vagy annak helyén álló, határozatlan mennyiségű birtokos esetet vonzó, mennyiséget jelölő szóval is használható, vö.: megevett egy kosárnyi bogyót, letört néhány ágat, evett egy kevés húst, letört egy darab kenyeret. Következésképpen ezek nem valódi birtokos esetű igék (vö. Grenda 1979, 34).

78

Az N_n – Vf – N_g modell szemantikai értelmezését, valamint az alanyeset és a birtokos eset szemantikai kölcsönös összeegyeztethetőségének lehetőségeit a 2. táblázat mutatja be. Egyes igéknél, például: hallgatni, várni, félni, leselkedni, remélni stb., a kontentívum és más birtokos esetű bővítmény helyén határozói igenév vagy határozói igeneves szerkezet (határozói igeneves birtokos vagy tárgyeset) is állhat, például: várjuk

2. táblázat

Alanyeset | Birtokos eset: Páciens | Kontentívum | Véges ige | Kontragens | Percepiens Agent₁ | + | + | + | + | Agent₂ | + | + | | | Percepiens | | + | | | Páciens | | + | | | Beneficiens | | + | | | Kontentívum | | | | | +

amikor esett az eső, mindenki arra számított, hogy lehűl az idő; esténként hallgatta, ahogy a fülemüle énekel, a macska lesi, mikor bújik elő az egér, várom, hogy kinyíljon az ajtó, arra számítottam, hogy a bátyám visszatér, félt, hogy apja hamarosan meghal. Ezeknél és néhány más igénél a birtokos esetű bővítmény helyét alárendelt mellékmondat is elfoglalhatja, például: Esténként hallgattam, hogyan énekel a fülemüle; Várjuk, mikor jön el a tavasz; Vigyázz, nehogy megmarjon a kígyó.

3.2.3. N_n – Vf – N_d

A datívusz mint az igék vonzata nem gyakori, de meglehetősen sokféle szemantikai funkciót valósít meg, amelyek közül rá legjellemzőbb a beneficiens funkciója.

V [A₁, B]: a fiú segít a szüleinek, Ona szolgál a vendégeknek, ő szemrehányást tesz nekem, velünk szemben sminkel, a szólista meghajolt (a közönség előtt), Jonas egyetértett Petruval, lányom az anyjának panaszkodik, ő megjelent az orvosnak, a kutya kedvében jár (a gazdájának), Jonas udvarol Onának, vétkeztem (az öreg anyácska ellen), ő mindenkinek tetszik, (neki) más farkasok válaszoltak (Vien).

V [A₂, B]: a tanácsod (nekünk) segített, az a panasz nagyon ártott nekik.

V [A₁, P]: a gyereknek felrúgta a lova, elpusztult a gúnár; a méh megcsípte a kutyát.

V [A₂, P]: a dohányzás árt (az egészségnek), a munka (a lónak) nem árt, a kakukkfű tea segít (a fejnek), a fagy károsította a zöldségeket, a tarló (engem) szúr, neki megkarcolta az ág.

V [A₁, CA]: a lakosok ellenálltak a megszállóknak, a fiú ellenállt a szüleinek, ő szembeszállt a sorsával, Jonas nem enged a barátjának, örökké mindenkinek ellentmondott, én (neked) soha nem fogok ellentmondani.

V [A₁, Fin]: az emberek a vetésre készültek, a lassú felkészült az ugrásra, ő felkészült egy hosszú beszélgetésre.

79

_{V [Pcp, B]: a fiúk engedtek az apjuknak, Juozas engedett (a feleségének), az anya megbocsátott a fiának, ő feláldozta magát a családért.}

V [Pcp, Fin]: Laurynas a művészetnek szentelte magát, ő a tudománynak szentelte (odaadta) magát.

V [Pcp, Con]: a lakosok könnyen pánikba estek, a szülők nem értettek egyet a fiú ilyen lépésével.

V [P, B]: az alma Marytéhez került, a pénz jól jön (az embernek), (nekem) jó könyv akadt a kezembe, a föld a fiára maradt, Jonas Paugánál szolgált, ő képviselte az osztályunkat, mi nem szolgálunk senkinek, a kendő jól áll neki, az öreg kunyhóhoz illik a szalmatetős tető, (a menynek) kisgyermeke született (LKŽ), az ajtó (az egérnek) nem akadály.

V [P, Fin]: a lóhere takarmánynak való, ez a lánc neked gyűrűnek is megfelelne (Jabl), egy ilyen tankönyv hasznos az önálló tanuláshoz, az apa keresete élelemre ment el. A részes eset pozíciójában részes esetű főnévi igenév is állhat, például: egy ilyen pásztor csak a libák legeltetésére alkalmas.

V [P, Comp]: az ember rövid élete a virágzó és lehulló füvekhez hasonlítható (Donel), a tények ellentmondanak az állításnak; vajon a veréb ostobán felérhet-e a sashoz? (Donel).

V [P, Con]: a fa ellenáll a statikus hajlításnak, a vas enged a korróziónak.

V [Con, B]: veszély fenyegeti a hazát, az utazás (neki) megérte, Onuténak nem megy a ruta (LKŽ), neki nem sikerül a munka (a sektis igét gyakran alanyesetű alany nélkül is használják, azaz személytelenül; ekkor az általa jelölt helyzet némileg más).

V [Con, Pcp]: neki tetszik Verutė, az öregeknek elegük lett a télből, azok a beszédek az idegeimre mentek, az anyának fontosak a gyermekei, neki valami látomása támadt, a fiának az anyja jelent meg álmában, a hosszú munka (mindenki számára) unalmassá válik, még az ártatlan madár is az útjába kerül (LKŽ), eszébe jutott Urte sorsa (Simon), Zholis beszéde nagyon tetszett Petrasnak (Žem), undorodtam a beszédétől (LKŽ).

Az Nₙ – Vf – Nᵈ modell szemantikai értelmezését, valamint az alanyeset és a részes eset közötti szemantikai összehangolás lehetőségeit a 3. táblázat szemlélteti.

3. táblázat

Nₙ | Nᵈ: Beneficiens | Patiens | Kontrolláló ágens | Finitívum | Kontentívum | Komparatívum | Percipiens; Ágens₁: + | + | + | +; Ágens₂: + | +; Percipiens: + | + | +; Patiens: + | + | + | +; Kontentívum: + | +

Az alanyesetű pozícióban melléknévi igenév vagy melléknévi igenévi szerkezet is előfordulhat, vö.: belefáradt a várakozásba, már nem bízik benne, hogy eljön; Butkienėnek most csak akkor erősödött meg a szerelme, amikor sóhajtozni kezdett (Vaižg), továbbá alárendelt mellékmondat is, vö.: Már nem bízik benne, hogy eljön.

80

3.2.4. Nₙ – Vf – Nᵢ

Az eszközhatározó esetragú alaknak tárgyi és adverbális (hely-, út-, mennyiség-) jelentései is vannak. Mivel ugyanezeket az adverbális jelentéseket párhuzamosan más alakok, különösen elöljárós szerkezetek is kifejezik, az ilyen jelentésű eszközhatározók – a helyhatározói esetekhez hasonlóan – az AdvLoc, AdvDir, AdvQuant jelölésű összevont modellekbe kerülnek, és más alternáló alakokkal együtt tárgyaljuk őket (lásd 3.2.6; 3.2.7; 3.2.8).

Az eszközhatározó eset (önmagában vagy a su elöljáróval) az eszköz elsődleges kifejezője, de más szemantikai funkciók is jellemzik. Számos ige mellett az eszközhatározó fakultatív bővítmény.

V [A₁, I]: a nővér a szövőszékkel zümmög, a madarak a szárnyukkal lebegnek, a férfiak kardokkal hadonásztak, a csendőr a kulcsokkal csörömpölt; a lány megroppantotta a fogát, megvillantotta a szemét (Vaižg); a gyerekek vízzel locsolkodnak, Jonas övvel kötötte át magát, az öreg botra támaszkodott, Petras harmonikázott.

V [A₁, Pl]: a lányok megosztoztak egy almán (vö. almát), a fiúk sapkát cseréltek egymással (atsi-mainė, apmainė, pasmainė), ő pedig igénybe vette a nagybátyja autóját.

V [A₁, Con]: halászattal foglalkoznak, a férfiak (kártyával) játszottak, a lakók a környezet rendben tartásával foglalkoznak, a gyerekek követik szüleiket, ő idegen vezetéknevet vett fel, királynak kiáltotta ki magát, Jonas agronómiát tanul, a katona az (életével) kockáztatott, mi csak gyökerekkel táplálkoztunk, ők (gabonával) kereskednek, a szülők gondoskodnak gyermekeikről (öltöztetik, etetik őket stb.).

V [A₁, R]: az ördög kutyává változott (vö. kutyává).

V [A₁, CA]: Ha nem lenne a macska, nem tudnál védekezni a patkányok ellen (LKŽ).

V [Pcp, Con]: Vilius nagyon büszke (a lovaira) (Simon), mindenki csodálta az eszét, ő érdeklődik a művészet iránt, mindenki csodálja a tetteidet, nem bíznak bennem, kételkedem azokban az ígéretekben, a szülők örültek (gyermekeiknek), meggyőződsz szavaim igazáról, csalódott a barátnőjében, mindenki undorodik tőle (vö. őt), mi még mindig félünk a melegtől (vö. a melegségtől), kóstold meg a bogyókat, elcsábította a könnyű kereset, megelégedtünk a második hellyel, törődjünk mások bajaival, a szülők dicsekedtek fiaikkal.

V [B, Con]: alig szabadultunk meg a hívatlan vendégektől (vö. vendégektől), az úr a maga tulajdonának tekinti az ösvényt (Žem), megélünk abból a pénzből.

V [P, Con]: régies kockás kendőt viselt, ő is ilyen cipőben jár, az apa bundával takarja be, a gyermek himlős lett, mindenki átesett azon az influenzán, megmérgezte magát (hallal), a főzet füstszagot áraszt, az arca bájt sugárzott, az itteni életet nagy változatosság jellemzi, gondoskodásuk mindössze szakmai készségek átadására korlátozódik, ez a szó tárgyként szerepel, a kása csomókban jön ki, a galambok gabonával táplálkoznak, a növények ásványi anyagokkal táplálkoznak.

Patientumnak gyakran azt a helyet tekintik, ahol valami így vagy úgy megnyilvánul, megjelenik, beborítja vagy megtölti, onnan távozik, vagy azon halad át, és ezzel egyidejűleg annak valamilyen állapotát idézi elő (maga a hely nem az állapot forrása), például: a rétek kivirágoztak (mocsári gólyahírekkel), a tópart tábortüzek fényében ragyogott, az ég csillagoktól csillog, az erdő madárdaltól visszhangzott, a kert máktól lángol, a fal papíroktól tarkállott, a szemek megteltek könnyel, a gödör megtelt vízzel, a brigád fiatal munkásokkal bővült, a tetőt zuzmó borította, a part benőtt égerfákkal, a szív vértől árad, az arc egészségtől sugárzik, a kályha hőséget ont, ott a folyók tejjel folynak.Az ilyen típusú mondatok sok esetben az ati-

81

megfelelő adverbális komponensekkel bizonyos, többnyire stilisztikailag jelölt transzformációk, vö.: A rétek kankalinnal borultak virágba ← A réteken kankalinok nyíltak; A szív vérrel telik meg ← A vér a szívből árad. Ezen igék szokásos jelentése nem implikál ilyen SemVS-t.

V [P, R]: a ló ismét emberré változott, maga a fenyő lett, a falu tanyákra oszlott (vö. tanyákra), a fazekak cserepekként szétrepültek, a fájdalom örömmé változott.

_{Modelio N}ⁿ – Vf – Nⁱ szemantikai értelmezését, valamint azt, hogy az alanyeset és a tárgyi eszközhatározó miként illeszkedik egymáshoz szemantikailag, a 4. táblázat mutatja be.

4. táblázat

_Nⁿ | Nⁱ Eszköz | Páciens | Kontentyv | Eredmény | Partner Ágens₁ | + | + | + | + | + Percepiens | | | + | | Beneficiens | | | + | | Páciens | | | + | + |

3.2.5. Nⁿ – Vf – pN (tárgyi pN-ekkel)

Az igék mellett kétféle elöljárós szerkezet (pN) fordul elő: tárgyi és adverbális. Az adverbális pN-eket a továbbiakban, más adverbális bővítményekkel (AdvLoc, AdvDir, AdvQuant) együtt tárgyaljuk.

Az igék egyik vagy másik tárgyi pN-nel állnak, amelyek mindegyike sajátos jelentéssel bír, és ezért különbözik az adverbális pN-ektől; utóbbiak ugyanabban az adverbális jelentésben gyakran párhuzamosan használatosak más formákkal, vö.: a pásztor belekapaszkodott egy ágba [P] – a pásztor a fa mögé / a fa alá / a fához ment [Dir].

3.2.5.1. pN pozícióban – birtokos eset az ant, be, dėl, iš, nuo, prie, už elöljárószókkal.

_Nⁿ – Vf – antN^g.

V [A₁, P]: a kutya rátámadt a kígyóra, mindannyian rám támadtak, az apa veszekszik (a gyerekekkel).

V [Pcp, Con]: megharagudtam (rád), Jonas rám küld valakit.

_Nⁿ – Vf – beN^g.

V [B, Con]: az ember hetekig megvan élelem nélkül, nélküled is megleszek, valahogy segítség nélkül boldogultunk.

_Nⁿ – Vf – dėlN^g.

V [A₁, Con]: a férfiak megállapodtak (az utazásról), a szülők tanácskoztak (a fiú házasságkötéséről).

V [Pcp, Con]: az anya aggódni kezdett (a fia miatt) (vö. fiával).

_Nⁿ – Vf – išN^g.

V [P, Con]: a fémek kristályokból állnak, a lakásuk három szobából áll.

V [P, O]: abból a botból nem lesz nyél, azokból a hattyúkból lányok lesznek (LKŽ), a kommunista párt a marxista körökből nőtt ki, a sasból ember lett.

82

V [P, Comp]: Jonukas kitűnik az összes tanuló közül.

V [B, Con]: ők vadászatból élnek, mi pedig a tankok munkájából.

V [Pcp, Con]: mindenki rajtam csodálkozik (DLKŽ) (vö. rajtam), ő a te szerencsétlenségednek örül (DLKŽ) (vö. szerencsétlenségeden), az urak kigúnyolják a szegényeket, mindenki rajta nevet.

N_n – Vf – N-tól_g.

V [A₁, CA]: a szamogitok védekeztek a keresztesek ellen, a gyáva (a nyúltól is) elfut, ő elrejtőzött (a tömeg elől), én éppen csak megmenekültem (a haláltól).

V [A₁, Con]: lemondott az utazásról (vö. az utazásról), biztosítást kötöttek (a sérülés ellen).

V [P, Con]: az életfolyamatok a nap melegétől és fényétől függenek, ők a gyártulajdonostól függenek.

V [P, Comp]: a nappal nem különbözött az éjszakától.

V [Pcp, Con]: leszokott a munkáról, az evésről nem tud leszokni (LKŽ), én már elválasztottam az anyatejtől (Gud-Guz), a borjú már elválasztódott (a tehéntől).

N_n – Vf – N-hoz_g.

V [A₁, P]: kötözködik velem, a lány rátapadt Jonasra.

V [A₁, Con]: nagyon igyekszik a férfi kedvében járni, Jonas udvarol Onának, hízeleg (nekem), az állat alkalmazkodik a környezethez, a mi dalunkhoz a lányok is csatlakoztak.

V [P, Con]: a nyelv a társadalmi jelenségek közé tartozik, a fehér ruha illik a sötét hajhoz.

V [Pcp, Con]: a kutya hozzászokott az új gazdához, ő hozzászokott az új helyhez.

N_n – Vf – N-ért_g.

V [A₁, P]: megkapaszkodtam az ágban (vö. az ágban), senki sem ragadja meg az égő végét, ne fogd meg a forró vasat.

V [A₁, Con]: a lánya egy agronómushoz ment feleségül, Ona pedig Jonas felesége lett.

V [P, Con]: az eke kőbe ütközött.

3.2.5.2. pN pozícióban – elöljárószóval álló tárgyeset: apie, į, prieš, už.

N_n – Vf – apieN_a.

V [A₁, Con]: új könyvről beszélgettek, ő kedvezően nyilatkozott a filmről.

V [A₁, P]: az asszony csak a ház körül készülődik (LKŽ), az a gazdaság körül készülődik (J), a lányok reggeli körül sürögtek-forogtak (Žem).

V [Pcp, Con]: bosszún gondolkodik, a lány a jövőjéről álmodozott (apie savo ateitį).

N_n – Vf – įN_a.

V [A₁, P]: valaki kopogtat az ajtón, a csalétek nem akad a horogra (LKŽ), a gyermek belekapaszkodik anyja szoknyájába.

V [A₁, I]: a disznó a cölöphöz dörgölőzik.

V [A₂, P]: a villám belecsapott a házba, az a szilánk az üvegnek csapódik (LKŽ), az esőcseppek az ablakoknak csapódtak.

V [A₁, B]: a tanuló a tanárhoz fordult.

V [A₁, M]: nem reagált a kérésünkre (a szavaira), senki sem válaszolt a kiáltásomra, az igazgató figyelembe vette a munkások kívánságait.

V [P, R]: kővé változtak (vö. kövekké), gyermekeink már felnőtt férfiakká váltak, a fazék (cserépdarabokra) tört, a rozs gyomossá válik (DLKŽ).

83

V [P, Con]: a burgonya levelekbe megy, a tyúk kiment a mezőkre, anya vendégségbe megy, ő az eszébe véste (LKŽ), a kapitalizmus fejlődésének legmagasabb fokára jutott (LKŽ).

V [P, Comp]: a gyermek a nagyapjára ütött, ő az apjára ütött, az irodalom egyre inkább hasonlít a tudományra.

Nₙ – Vf – előttNₙ.

V [A₁, CA]: a parasztok fellázadtak (az urak ellen), Petriukas nekiment a háziasszonynak, ők a hatalom ellen mennek (harcolnak).

V [A₁, B]: jól szerepeltem a barátaim előtt.

V [A₁, Con]: tiltakoztak a bíró döntése ellen.

Nₙ – Vf – értNₐ.

V [A₁, B]: a barátaim kezeskednek értem, ő értem megy (DLKŽ).

V [A₁, Con]: a saját jelöltjükre fognak szavazni, a haza felvirágzására fogunk szavazni.

V [A₁, M]: ledolgozta az adósságát, mi ledolgoztuk a pénteket.

V [Pcp, Con]: mindenki felel a saját munkájáért.

3.2.5.3. pN pozícióban – a su elöljárószóval álló eszközhatározói eset.

Nₙ – Vf – suNᵢ.

V [A₁, Com]: a kakas összeverekszik a gúnárral, Jondas összeveszett a bátyjával, a gyerekek kutyákkal kergetőznek, az apa összeivott a vendéggel, a fiúk incselkedtek a lányokkal, elbúcsúztam a barátomtól, a szomszéd elvált a feleségétől.

V [A₁, P]: a család a szénával foglalatoskodott, a büntetők elbántak a lakosokkal, a tolvajjal mi magunk is elbánunk.

V [A₁, CA]: a beteg a halállal küzdött.

V [Pcp, Com]: az anya találkozott a fiaival, ő nem jön ki a férjével, Jonukas összeveszett a barátaival, a fiú a béres lányával járt.

V [Pcp, Con]: az anyós összeszokott a menyével, mindenki egyetértett egy ilyen javaslattal, ő beletörődik a jelenlegi helyzetbe, a nagyapa nehezen igazodik el ezeken a számokon.

V [B, Con]: valahogy csak boldogulunk a takarmánnyal (DLKŽ), öt rubellel beérem, ő elszámolt a pénzzel (DLKŽ).

V [P, Com]: északon Litvánia összeér Lettországgal, az ajtóban összetalálkoztam a vendéggel, közel került a falu ifjúságához, rokonságban vagyunk a Poškákkal, az elmélet összefügg a gyakorlattal, a tenger zúgása egybeolvad a fenyők susogásával.

V [P, Con]: a szem hozzászokott a sötéthez.

V [P, Comp]: a tölgycsemete felért a kőrisfával.

A suNᵢ elöljárós szerkezet, ha eszközfunkciót tölt be, az eszközhatározói eset alternánsa (lásd 3.2.4).

3.2.6. Nₙ – Vf – AdvLoc

Az AdvLoc pozícióban lokatívusz, elöljárószós szerkezetek, helyhatározószók, esetenként pedig instrumentális eset áll. Jelentésük nem specializált, és szabadon helyettesítik egymást. Az AdvLoc rendszerint azt a helyet jelöli, ahol valaki vagy valami van, megjelenik, történik, ahová valami befér vagy nem fér be stb. A lokatív jelentést olykor más jelentésárnyalatok kísérik, sőt akár el is homályosítják, például: bejelentkeztünk az ügyeletesnél [L-A₁], a szomszéd bajba került [L-Con], ők bőségben élnek [L-Con], mindenki részt vett az ünnepségen [L-Con].

84

Az AdvLoc pozícióban különféle pN-ek fordulnak elő: antN₉, anapusN₉, artiN₉, gretaN₉, prieN₉, šaliaN₉, tarpN₉, užN₉, virš(um)N₉, apieNₐ, aplinkNₐ, pasNₐ, pagalNₐ, prieš(ais)Nₐ; poNᵢ, tiesNᵢ stb.

Az ezzel a SinVS-sel jellemzett igék többsége tárgyak állapotát vagy az állapot megváltozását jelenti, némelyikük pedig irány nélküli mozgást (például: szaladgálni, röpködni, futkározni, ide-oda futkosni stb.).

Az Nₙ – Vf – AdvLoc modellben a következő SemVS-ek valósulnak meg:

V [A₁, L]: a gyerekek átgázoltak a pocsolyán, a madarak röpködnek (a levegőben | a gerenda fölött), a gúnár a házak körül | az árpaföld mellett csatangol, a disznók az istálló mellett | a karámban szaladgálnak, legyek futkosnak az asztalon, ő emberek között sétált, Jonas elnyúlt a földön, a cigányok az égeresben | az égeres mellett | a falu közelében táboroztak le, az emberek az út menti árkokban | az út menti árkokon megálltak.

V [A₂, L]: a tekintet megállapodott a fényképen, a kisvárosban pletykák terjedtek.

V [P, L]: Jonas a városban | a városon kívül | a folyó mellett él, a hálóban egy üst volt (Balc), a nyúl a barázda szélén lapul, a faluban éjszakáztak, minden a tűzbe került, anya a szövőszéken | a padon ült, a beteg kabátján lyuk szakadt, a tehenek a vízben gázoltak, ne állj az esőben, a víz megmarad az agyagos talajban, az összes termény a magtárban köt ki, a tamariszkuszok a vízállásos területeken nőnek, az edények a kerítések mellett | a kerítések vonalában álltak, körös-körül víz tócsálik, az ágy a fal mellett áll, egy csepp az orra alatt csüng, a béres a híd alatt aludt, lámpa függ a feje fölött, mindannyian az asztal mögé | az asztalhoz ülünk, kártyák hevertek az asztalon, nálam vendégeskedett egy barátom.

3.2.7. Nₙ – Vf – AdvDir

Az AdvDir pozíciójában különféle elöljárós szerkezetek szerepelnek (az iNₐ szerkezettel párhuzamosan néha az illativus is használatos: į mišką | mišk an), határozószók és az instrumentalis.

Az erre a SinVS-re jellemző igék leggyakrabban egy tárgy egy irányba történő mozgását jelentik, ritkábban pedig különböző irányokba történő mozgását (pl. vaikai laksto koridorium | po koridorių); némelyikük egy tárgy térbeli helyzetét jelöli (pl. miškas prieina prie upės³²). Egyes igéknek csak a kiinduló- vagy végpont, illetve az út megjelölésére van szükségük, mások általános direktív funkciót feltételeznek, és valenciájukat bármely direktív jelentésű forma vagy szerkezet, sőt akár két-három szerkezet is kielégíti (pl.: eina takeliu į paežerę, iš Klaipėdos į Vilnių grįžome per Kauną).

A kiindulópontot az išN₉ és nuoN₉ szerkezetek, a végpontot az antN₉, iki/ligiN₉, prieN₉, užN₉, įNₐ, pasNₐ, poNᵢ stb. szerkezetek, valamint határozószók, az útvonalat pedig a perNₐ, proNₐ, poNₐ, apie/aplinkNₐ stb. szerkezetek, továbbá az instrumentalis és a határozószók jelölik. Egyes igék mellett (leggyakrabban a megfelelő igekötőkkel rendelkezők mellett) meghatározott pN-ek használatosak, pl.: nulipo nuo aukšto, įlipo į medį, užlipo ant arklio, perlipo per tvorą; más igék bármely, a megfelelő jelentést kifejező pN-nel, határozószóval vagy instrumentalisban álló főnévvel használatosak, pl.: jis nuėjo į kambarį | prie durų | už durų | po stogu | ten [Ad], mašinos važiuoja plentų | per lauką | pro miestą | aplink miestą [Via].

Néhány ige mellett, különösen azok mellett, amelyek jelentése kevéssé kapcsolódik a mozgáshoz, a direktív pN-ek nagyon közel állnak az objektumjelölőkhöz, pl.: jis atsirėmė į sieną, voratinkliai buvo prisikabinę prie medžių, vaikas glaustėsi prie mamos, jis prilindo prie viršininkų,

³²A mozgást jelentő igékhez hasonlóan használatosak az olyan igék is, mint a (pa)žvelgti, (pa)žiūrėti, pl.: pažvelgiau į saulę | pro langą | iš arti.

85

mes bėgome nuo lietaus, žvirblis ištrūko iš katino nagų, mergaitė atsiliko nuo tėvų, Jonas prisidėjo prie mūsų, o kartais a direktívumot a kontentív jelentésárnyalat teszi hangsúlyossá, pl.: jis įsivėlė į nemalonią istoriją, tėvai vis brido į skolas, mes priėjome prie išvados, Jonas gilinasi į dalyko esmę, kūrinys priartėjo prie liaudies epo, jie išsivadavo iš bėdos.

Az Nₙ – Vf – AdvDir modellel a következő SemVS-ek valósulnak meg:

V [A₁, Ab]: a lovas leszállt a lóról, a borjú kiugrott a karámból, a fogoly kiszabadult a fogságból, ő kitört a névsorból.

V [A₂, Ab]: lėktuvas atsiplėšė nuo žemės.

V [P, Ab]: a bot kiáll a vízből, a szurok kifakad a rügyekből (Tilv), a viasz minden édessége előjött (LKŽ), az író parasztcsaládból származik.

V [A₁, Ad]: a halász belegázolt a vízbe, mindannyian az ablakhoz rohantak, beszállt a kocsiba, a kakas felrepült a tetőre, a csibék a tyúk alá bújtak, ne kormányozgass felém, ő a fa mögé ment, egészen a nyiček mellett szőtted (LKŽ), majd elmegyek hozzád / a szobába.

V [A₂, Ad]: a hajó zátonyra futott, az autó az ajtóhoz / az ajtóig hajtott, a vonat közeledett (az állomáshoz), a nap a felhők mögé bújt.

V [P, Ad]: a víz felszínére jég rakódott, a sapka a fülére húzódik, a rétjeink a tóig érnek, a víz beszivárgott a földbe, a kasza nekiütődött a kőnek, az összes zab visszakerült a zsákba, szálka ment a körme alá, a kés a könyöke alá / a könyökébe / a könyöke mellé fúródott, a gyermek az autó alá / az autóba került, a bab olyan magasra nőtt, mint az ég.

V [A₁, Via]: a fiú átugrott a kerítésen, ő átkelt a pallón, a nyúl elszaladt előttem, a gyermek átbújt azon a résen, körbejárta a házat, a kutya követi a pásztort / a nyomában jár, Jonas átpréselte magát az emberek között, a gyerekek az udvaron / az ösvényen szaladgálnak.

V [A₂, Via]: a tűz átugrott az árkon, a letakart ablakokon át alig jut be fény, az udvaron keresztül / mellett szánkó hajtott el, (az utcákon) trolibuszok közlekednek.

V [P, Via]: a szekér nem fér át az ajtón, az ostor a nyaka köré tekeredett, a facsemete benőtte az egész kutat (LKŽ).

V [Con, Via]: Usninis ereiben borzongás futott végig (Tilv), borzongás futkosott végig a testén (LKŽ), keserű mosoly suhant át az arcán (LKŽ).

V [A₁, Dir]: a tehenek belegázolnak a vízbe / átkelnek a patakon / az egyik partról a másikra / a vízből a partra, a kutyák odafutottak (a nyúl nyomában / hozzánk / hozzánk), Jonas hazatért a vadászatról / haza, leereszkedtünk a hegyről / a völgybe, a gyerekek kifutottak a kunyhóból / az udvarra / az ajtón át, ő végigment a földúton / tovább / a tóhoz / mellette, mi utazunk (a tengerhez / Litvánián át / Litvániában / messziről).

V [A₂, Dir]: a repülőgép repül (Vilniusból / Moszkvába / a föld közelében), a vonat megérkezik (Trakaiból / Vilniusba), (a rozs kalászai fölött / a földek felől) szél futott be, már futott a busz (Gargždai felé (LKŽ) / Gargždai mellett / Gargždai felől).

V [P, Dir]: az út az erdőn keresztül / az erdőn át / az erdő mellett / az erdőbe / az erdőből vezet, könnyek gördültek (az arcán / az arcán végig / a szeméből / a kezére), füst jött (a kéményből / a résen át / a kunyhóba), liszt hullik (a zsákból / a zsákba / a lyukon keresztül), levelek hullanak (a fákról / a földre), valami leesett (az asztalról / az asztalra), felhők vonulnak (az égen / nyugatról / nyugat felé).

86

3.2.8. Nₙ – Vf – AdvQuant

Az AdvQuant pozícióban tárgyeset, a -ig/-ig N₉, körülbelül Nₐ, közel N₉, nem messze N₉ stb. elöljárós szerkezetek, mennyiségi határozószók sok, kevés, hosszan, rövid ideig stb., ritkábban pedig eszközhatározói eset szerepel. Néha az AdvQuant pozícióban két összehangolt pN áll, pl.: az előadás háromtól öt óráig tartott, az erdő Užubaliaitól a Šventoji partjáig húzódott (Vien).

Az időtartam jelentésű AdvQuant rendszerint az iš-, pra- stb. igekötővel ellátott igéktől függ (pl.: išbūti, prabūti); a térbeli jelentésűek térbeli állapotot, esetenként cselekvést kifejező igéktől függnek (pl.: siekti, tęstis, nusitęsti stb.); a súlyra vonatkozó jelentés a sverti igétől, az ár jelentése a kainuoti, atsieiti igéktől stb., a szám jelentése pedig a skaičiuoti igétől függ. Mennyiségi jelentésű bővítményt azok az igék is felvesznek, amelyek egy személy (esetenként tárgy) valamire való képességét fejezik ki, pl.: egy egész mázsát felemel, én egyszerre megiszom egy litert.

Az Nₙ – Vf – AdvQuant modell a következő SemVS-eket valósítja meg:

V [A₁, Q]: a gyerekek egész nap | estig | körülbelül egy órán át szaladgáltak, a fiatal szakemberek ledolgozzák a kijelölt időt, Jonas körülbelül két hétig | közel két hétig | őszig dolgozott, a tavasz kezdetétől egész tavaszon át; a tanuló három métert ugrott | közel három métert | a kerítésig; a gyerek százig számolt.

V [A₂, Q]: a vihar egész éjjel tartott, a rádió egész nap | estig elhallgatott.

V [P, Q]: az ő boldogsága nem tartott sokáig, az előadás két óráig | körülbelül két óráig | két óráig tartott, az az elnyomás évszázadokig | nagyon sokáig tartott, egész télen | tavaszig betegeskedett, majdnem egy órát álltam, apus kilencven évig | kilencvenéves koráig | nagyon sokáig élt; ez az erdő több tíz | több tíz kilométer hosszan húzódik, a rét a Nemunasig ér (húzódik), a test hossza eléri a három métert, a nap csak egy arasznyit | alig emelkedett; a gyapjú egy kilogrammot nyom | keveset | sokat; a lift öt embert emel fel (azaz ennyit tud felemelni); a könyv két rubelbe kerül | olcsón; a példányszám eléri az ötezret.

V [Pcp, Q]: a kislány egész éjjel | hajnalig álmodozott.

3.2.9. Nₙ – Vf – Adv

Az elgtis, gyvuoti, gyventi „gyvuoti“, laikytis stb. igékhez szükségszerűen módhatározó járul, amely az ige által jelölt cselekvést annak tartalmát feltárva jellemzi. A határozót összehasonlító kifejezés, olykor pedig elöljárós szerkezet helyettesítheti, vö. tu pasielgei vyriškai | kaip vyras | pagal įstatymą.

V [A₁, Con]: mokinys elgėsi pavyzdingai, o a farkas sem cselekedett volna így.

V [P, Con]: šeima laikosi gerai, mes gyvename nekaip; Hogyan éltek? Vö. dienos eina il­gyn.

3.2.10. Nₙ – Vf – Inf

Azok az igék, amelyek a személynek a cselekvéshez való bizonyos viszonyulását vagy annak végrehajtására való felkészültségét fejezik ki (pl.: mėgti, bijoti, paprastai, sutikti, ruoštis, ryžtis, susiprasti, atsisakyti, tingėti, gailėti(s) stb.), továbbá a cselekvés túl nagy vagy túl kis mértékét, illetve nem megfelelő időben történő végrehajtását (pl.: padauginti, numžinti, nuankstinti, pavėlinti stb.),

87

a nominativuson kívül főnévi igenevet is vonzanak, amely feltárja a tartalmukat³³. A főnévi igenév cselekvésének alanya mindig azonos az ige ragozott alakjának alanyával.

V [A₁, Con]: mi atsisakome bendradarbiauti önökkel, jis sutiko nekünk padėti, svečias susiruošė išeiti.

V [Pcp, Con]: Ona tingi dusti, aš bijau ten eiti, tėvas ryžosi pasikalbėti a fiával, ji nesusiprato paklausti, Jonas mėgsta griežti smuiku, mes pratome anksti keltis.

V [C, Con]: jis niekam nenudaugina duoti (LKŽ), aš truputį padankstinau ateiti (LKŽ), nepamažink išvirti košės (LKŽ).

3.2.11. Nₙ – Vf – Inf / Part / SD

Azok az igék, amelyek a cselekvés megvalósulásának perspektíváját fejezik ki (pl.: várni, remélni, álmodni, gondolni, elhatározni, eldönteni, megegyezni, szándékozni, eltökélni, néha félni stb.), vagy főnévi igenevet, vagy jövő idejű aktív 1. participiumot, vagy ezeket helyettesítő alárendelő mellékmondati tagmondatot kívánnak meg. Ezek az alternánsok minden esetben helyettesíthetik egymást, pl.: reméli, hogy felépül | fel fog épülni | hogy felépül. A névszói alany a participiummal sajátos szerkezeteket alkot (nominativus cum participio), amelyek az igék szélesebb körére jellemzők (lásd ezekről Ambrazas 1978; 1979, 96 skk.).

Ezzel a szintaktikai modellel csak két SemVS valósul meg:

V [Pcp, Con]: félünk, hogy elkésünk | hogy el fogunk késni; azt hiszem, sikerül | sikerülni fog | hogy sikerülni fog; reméli, hogy állást kap | hogy állást fog kapni | hogy jobb állást kap.

V [A₁, Con]: vállalta, hogy megteszi | meg fogja tenni | hogy megteszi; egyelőre állapodjunk meg abban, hogy nem beszélünk erről az incidensről (Myk-Put) (vö. nem fogunk beszélni…); [ők] vasárnapra megbeszélték a kihirdetést (Žem).

3.2.12. Nₙ – Vf – Part / SD

Ez a SinVS a fizikai és mentális percepciót, valamint a mentális tevékenységet jelölő frazeológiai vonzatú igékre jellemző (pl.: lát(ni), észlel(ni), érez(ni), megérez(ni), gondol(ni), vél(ni), tud(ni), megérteni, ráeszmélni, visszaemlékezni, elfelejteni, megbizonyosodni, kételkedni stb.), az információt közlő igékre (pl.: mond(ani), említeni, tanúskodni, kihirdetni, állítani, beszélni, írni, védekezni, mentegetőzni stb.), az érzelmi és színlelt állapotot jelölő igékre (pl.: örülni, félni, borzadni, aggódni, bánkódni, sajnálni, sírni, szégyellni, színlelni, bolondozni, úgy tenni, elrejteni, vélni, lenni stb.); a passzív participiumokkal olyan igék is előfordulnak, amelyek vágyat vagy vonakodást, igyekezetet vagy kerülést, félelmet, kérést fejeznek ki,

³³ A fázisigék (pl.: elkezdeni, nekifogni, befejezni stb.) és egyes modális igék (pl.: tudni, kelleni, kötelesnek lenni, képesnek lenni, tudni stb.) csupán módosítják a főnévi igenévvel jelölt cselekvés jelentését, ezért a főnévi igenév nem vonzata ezeknek az igéknek, hanem a ragozott igealakkal együtt a mondat verbális központját alkotja (vö. Helbig–Schenkel 1975, 57–58).

Egyes igék főnévi igeneve néha főnévi értelemben, azaz főnév helyett használatos, pl.: mindjárt lett mit enni és inni (vö. ennivaló és innivaló), az anyját behozták mosakodni (vö. egy vízzel telt tálat), a háziasszony ételt tett az asztalra (vö. ételeket), a nagybátyja adott neki rágyújtani (vö. egy cigarettát). Ezekben az esetekben a főnévi igenév a megfelelő esetragú pozícióban áll, és az esetrag helyettesítője.

88

a szokást (pl.: akarni, szeretni, várni, ellenállni, igyekezni, elviselni, félni stb.)³⁴. A melléknévi igeneveket leggyakrabban visszaható igékkel használják (a visszaható partikula grammatikai jelölőként működik, amely ezeknél az igéknél az igei cselekvés és az igenévi cselekvés alanyának azonosságát jelöli; lásd Ambrazas 1978, 58). A nem visszaható igék mellett ebben a pozícióban gyakrabban fordul elő alárendelt mondatbeli mellékmondat; ez utóbbi csak akkor helyettesítheti a cselekvő melléknévi igenéves szerkezetet, ha a főmondat és a mellékmondat cselekvéseinek alanya azonos, például: megértette, hogy hibát követett el | hogy hibát követ el. Vö. a szenvedő melléknévi igenévvel: a macska szeretné, ha megsimogatnák | hogy megsimogassák | hogy meg legyen simogatva (a cselekvések alanyai különböznek).

Ezeknek az igéknek a szemantikai jellemzése szintén nem változatos.

V [Pcp, Con]: azt gondolja, hogy álmodik | hogy álmodik; látták, hogy semmit sem fog nyerni | hogy semmit sem nyer; rájöttem, hogy tévedtem | hogy tévedtem; a róka örült, hogy finom reggelije lesz | hogy lesz finom reggelije; az anya úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre | hogy semmit sem vett észre; remélem, hogy felmentenek | hogy felmentenek | hogy engem felmentenek; a ló fél attól, hogy megütik | hogy ne üssék meg | hogy ne üssék pofán.

V [A₁, Con]: azt mondja, hogy mindent tud | hogy mindent tud; a kereskedő aláírta, hogy át fogja adni (vö. hogy átadja) minden vagyonát (BsRP); Antanas tagadta, hogy látta (Žem) / hogy látta; az öregasszony azzal mentegetőzött, hogy nem fog inni / hogy nem iszik pálinkát; akkor nem ellenkezik, ha kínálják (Žem) / hogy ne tukmálják rá.

3.2.13. Nₙ – Vf – SD

Az alárendelt tagmondat (SD) pozíciójában leggyakrabban alárendelő összetett mondat mellékmondata, ritkábban pedig kötőszó nélküli mondat függő tagmondata áll (pl.: Én pedig azt hittem – süt a nap). Az SD egyébként leggyakrabban a főnévi esetek és a névutós szerkezetek pozícióját foglalja el, és ugyanolyan szemantikai funkcióval rendelkezik, vagyis e bővítmények helyettesítőjeként használatos; vö.: láttam a napfelkeltét [Con] / ahogy felkel a nap [Con]; a jövőbeli munkáról gondolkodtam [Con] / hogyan fogok dolgozni [Con]. Csak azokban az esetekben tekinthető az ige különleges bővítményének és szintaktikai valenciakerete (SinVS) elemének, amikor az SD-nek más szemantikai funkciója van, például: Azt vizsgálják, milyen kincsek rejlenek a tenger fenekén [Con], vö. a tenger fenekét vizsgálják [P]; Mindenki elolvasta, mit írtak oda [Con], vö. mindenki elolvasta a hirdetményt [P]; Számold meg, hány ember van a teremben [Con], vö. számold meg az embereket [P].

Az SD-t olykor sem főnévi esetalak, sem névutós szerkezet, sem főnévi igenév vagy melléknévi igenév nem helyettesítheti (az utóbbi kettő azért nem helyettesítheti az SD-t, mert a főmondat és a mellékmondat cselekvéseinek alanyai különböznek), például: Azt hittem, valami rossz történt. Ezekben az esetekben az SD-t csak kérdő vagy tagadó névmás helyettesítheti, például: Mit gondoltál?; Én semmit sem gondoltam, továbbá tárgyesetes és határozói igenévi szerkezet (erről lásd Ambrazas 1968; 1974, 265–270), például: azt gondoltam, hogy valami rossz történt.

Ennek a szintaktikai modellnek a szemantikai jellemzése hasonló a két korábbi, szintén SD-t tartalmazó modelléhez (lásd 3.2.11; 3.2.12).

³⁴A tanulmány V. Ambrazasnak az e szerkezeteket vonzó igékről összeállított listáját és csoportokba sorolását használta fel (1978, 8–9).

A melléknévi igenevek nem szerepelnek valenciai bővítményként a abbahagy, befejez, megszűnik fázisigék mellett, amelyek nem külön cselekvést jelölnek, hanem csupán az igenévi cselekvés befejező fázisát jellemzik, például: abbahagyta az esést (elállt az eső) (vö. Ambrazas 1978, 12).

89

V [Pcp, Con]: Karšinčius úgy döntött, hogy felfordult a gyomra (Cvir); Grigienė minden erejével igyekezett, hogy a férje ezt ne vegye észre (Krėv); Nem tudta, merre kell menni; Justukas arra gondolt, hogy ezt a tutajdarabot hajó helyett lehet használni (Maš).

V [A₁, Con]: Talán az emberek csak hazudtak, hogy van valamiféle hatalom (Krėv).

3.2.14. Külön meg kell említeni azokat az igéket, amelyeket a nyelvtanok rendszerint (nem valódi) kopuláknak tekintenek. Bizonyos lexikai jelentéssel rendelkeznek, de egyúttal azt is kifejezik, hogy a névszói állítmányrésszel kifejezett tulajdonság fennáll; ebben hasonlítanak a lexikai jelentéssel nem rendelkező būti kopulához (ezért annak valenciájáról sem indokolt beszélni). Mindezek az igék kontentív vagy rezultatív jelentésű eszközhatározót vonzanak, ám a būti kopulához hasonlóan főnévi vagy melléknévi predikatív alanyesettel is használatosak (valamint az ezeket helyettesítő formákkal: elöljárós szerkezetekkel, hasonlító kifejezésekkel stb.).

Egyesek gyakrabban állnak eszközhatározós esettel, mások alanyesettel. Ezen igék SinVS-e és SemVS-e sok esetben nem felel meg a mondat predikatív szerkezetének (vö. a 29. lábjegyzetben a Nₙ — Vf — Adv modelllel kapcsolatos kétségeket). Ezen igék két csoportját különíthetjük el: 1) Nₙ — Vf — Nₗ /Nₙ/Adjₙ (dedasi, apsimeta, darosi, pasidarė, tapo, liko, virto), pl.: jis dedasi karalium / karalius / piktas (vö. nežinąs); 2) Nₙ — Vf — Nₗ / Nₙ / Adjₙ/Adv (jaučiasi, atrodo), pl.: jis jaučiasi žmogumi / žmogus / sveikas (vö. sveikąs) / neblogai. A főnevek és melléknevek alanyesete, illetve a határozószó más (háromvalenciájú, személytelen igék) SinVS-ében is megjelenhet.

4. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

A cikkben kifejtett gondolatok és érvelések, valamint gyakorlati alkalmazásuk röviden a következő állításokban foglalhatók össze:

1. Az igék legrészletesebb szintaktikai osztályozása valenciajellemzőiken alapul. Valenciájuk szerint az igéket személyes és személytelen, egyvalenciájú, kétvalenciájú, háromvalenciájú, négyvalenciájú és valenciátlan igékre osztjuk. Ezután szintaktikai valenciaszerkezetük, vagyis a konkrét szintaktikai valenciai modellek alapján csoportosítjuk őket. Végül szemantikai valenciájuk alapján az igéket szintaktikai-szemantikai csoportokra osztjuk.

2. Az igék ilyen osztályozásához ismernünk kell szintaktikai és szemantikai valenciájukat. A szintaktikai valencia az ige jelentése által meghatározott igény arra, hogy meghatározott számú, meghatározott alakú szóval – valenciai bővítménnyel – kapcsolódjon. Az ige szintaktikai valenciáját a szintaktikai valenciaszerkezet (SinVS) ábrázolja. A szemantikai valencia az ige által megnevezett valóságos helyzet bizonyos szemantikai értelmezése, amely a szemantikai funkciók (aktánsok, vagy szemantikai esetek) megfelelő készleteként rögzül; más szóval az ige általános szignifikatív jelentése, amelyet predikátumként a mondatban hordoz. Az ige szemantikai valenciáját a szemantikai valenciaszerkezet (SemVS) ábrázolja.

3. Az ige valenciai bővítményeinek száma megfelel a SemVS aktánsai számának. A legtöbb esetben bizonyos megfelelés áll fenn a bővítmények nyelvtani alakja és az aktánsok szemantikai funkciói között is.

4. Az ige szemantikai és szintaktikai valenciáját egyaránt az adott igével alkotott mondatok elemzésével kell meghatározni, mivel csak a mondatban válik világossá az ige általános szignifikatív jelentése és szintaktikai kapcsolódá-

90

a megvalósulás lehetőségei. Ha az ige szemantikai valenciáját (SemVS) kizárólag lexikai jelentése alapján határozzuk meg, akkor az mind az aktánsok számát, mind azok jellegét tekintve teljes mértékben megfelel a leírt valósághelyzetnek, mivel valamennyi szituációs referensszerep közvetlenül átkerül bele. Ekkor figyelmen kívül hagyjuk az ige (és a mondat) általános szignifikatív jelentését, és az ugyanahhoz a valósághelyzethez kapcsolható valamennyi mondatot szemantikailag azonosnak tekintjük; ebből pedig arra következtethetünk, hogy a grammatikai szerkezet és az extralingvisztikai szituáció között szintén teljes megfelelés áll fenn.

5. Az igéket általános szignifikatív jelentésük alapján osztályozzuk; az ige az egyik esetben kétvalenciájú, a másikban három- vagy egyvalenciájú lehet stb. Egyes esetekben az ige különböző jelentései eltérő valósághelyzetekhez kapcsolódnak, más esetekben ugyanazt a valósághelyzetet értelmezi szemantikailag eltérően az ige. Az egyes szignifikatív jelentések ugyanazon helyzet leírásának eltérő perspektíváját emelik ki: más-más referensek kerülnek előtérbe, és szemantikai értelmezésük is különbözik. Ilyenkor az ige szintaktikai valenciája is eltérő.

Az igék ilyen osztályozásakor nem bír döntő jelentőséggel, hogy a poliszémia és a homonímia között nincsenek világos határok.

6. Az igék bővítményei kötelezőek vagy fakultatívak. E különbségük a szintaxis külső szintjén állapítható meg, az igék szintaktikai osztályozása szempontjából azonban irreleváns. Az igét ahhoz a szintaktikai osztályhoz soroljuk, amelynek bővítményei számával vagy alakjával rendelkezik, függetlenül attól, hogy ezek a bővítmények kötelezőek vagy fakultatívak. A bővítmények fakultatív jellege az egyes igékre, nem pedig azok szintaktikai osztályaira jellemző: ugyanahhoz az osztályhoz kötelező és fakultatív bővítményekkel rendelkező igék egyaránt tartoznak. A bővítmények fakultatív jellege az egyes igék valenciájának vizsgálatakor, az igei valenciaszótárak összeállításakor, valamint az igei mondatok szerkezetének kutatásakor releváns.

LITERATŪRA

[Abraham W. (ed.)] Valence, Semantic Case and Grammatical Relations. Papers Prepared for the Working Group “Valence and Semantic Case“. 12th International Congress of Linguists. University of Vienna, Austria, August 29 to September 3, 1977. – Amsterdam, 1978.

Ambrazas V. Galininkas su padalyviu senuosiuose lietuvių kalbos paminkluose. – Baltistica, 1968, t. 4(2), p. 195–209.

Ambrazas V. Lietuvių kalbos vardininko su dalyviu (nominativus cum participio) struktūra ir raida. – Kn.: Lietuvių kalbotyros klausimai, 1978, t. 18, p. 7–67.

Ambrazas V. Lietuvių kalbos dalyvių istorinė sintaksė. – V., 1979.

Bondzio W. Das Wesen der Valenz und ihre Stellung im Rahmen der Satzstruktur. – Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität zu Berlin. Ges.-Sprachwiss. Reihe. 1969, Jg. 18, H. 2, S. 233–240.

Bondzio W. Valenz, Bedeutung und Satzmodelle. – In: Beiträge zur Valenztheorie. Halle (Saale), 1971, S. 85–103.

Bondzio W. Abriß der semantischen Valenztheorie als Grundlage der Syntax. – Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung, 1976, Bd. 29, H. 4, S. 354–363 (T. 1); 1977, Bd. 30, H. 1, S. 261–273 (T. 2); 1978, Bd. 31, H. 1, S. 21–33 (T. 3).

Bräuer R. Die Valenztheorie. Ihre Geschichte, ihr aktueller Stand und ihre Möglichkeiten. – Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität zu Berlin. Ges.-Sprachwiss. Reihe. 1974, Jg. 23, H. 3/4, S. 267–280.

91

Cook W. A. A Case Grammar Matrix Model (And Its Application to a Hemingway Text). – In: Abraham (ed.) 1978, p. 295–309.

Drukteinis A. Objekto sąvoka ir kai kurie požymiai. – Kalbotyra, 1982, t. 33 (1), p. 15–20.

Emons R. Valenzen englischer Prädikatsverben. – Tübingen, 1974 (6) (Linguistische Arbeiten, 22).

Erben J. Abriß der deutschen Grammatik. – Berlin, 1964.

Erben J. Deutsche Grammatik. – Frankfurt am Main, 1968.

Fillmore Ch. J. The Case for Case. – In: Universals in Linguistic Theory. New York, 1968, p. 1–88.

Fillmore Ch. J. Types of Lexical Information. – In: Studies in Syntax and Semantics. Dordrecht – Holland, 1969(a), p. 109–137.

Fillmore Ch. J. Toward a Modern Theory of Case. – In: Modern Studies in English. Readings in Transformational Grammar. New Jersey, 1969(b), p. 361–376.

Fillmore Ch. J. Subjects, Speakers and Roles. – In: Semantics of Natural Language. Dordrecht – Holland, 1972, p. 1–24.

Fink S. R. Case Grammar and Valence Theory at a Stalemate? The Relevance for Semantic Memory. – In: Abraham (ed.) 1978, p. 177–190.

Flämig W. Valenztheorie und Schulgrammatik. – In: Beiträge zur Valenztheorie. Halle (Saale), 1971, S. 105–121.

Geniuṡienė E. Lietuvių kalbos veiksmažodžių sintaksinė klasifikacija. – Kalbotyra, 1971, t. 23 (1), p. 7–16.

Geniuṡienė E. Dabartinės lietuvių kalbos konversiniai sangrąžiniai veiksmažodžiai. – Baltistica. II priedas, 1977, p. 63–69.

Grenda Č. Apibrėžtumo/neapibrėžtumo požymių opozicija veiksmažodžių konstrukcijose su daiktavardžiu. – Kalbotyra, 1979, t. 30 (1), p. 32–38.

[Helbig G. (Hrsg.)] Beiträge zur Valenztheorie. – Halle (Saale), 1971.

Helbig G. Zur semantischen Charakteristik der Argumente des Prädikats. – In: Probleme der Bedeutung und Kombinierbarkeit im Deutschen. Leipzig, 1977, S. 40–92.

Helbig G. Zum Status der Valenz und der semantischen Kasus. – Deutsch als Fremdsprache, 1979, H. 2, S. 65–78.

Helbig G. Valenz – Satzglieder – Semantische Kasus – Satzmodelle. – Leipzig, 1982.

Helbig G., Schenkel W. Wörterbuch zur Valenz und Distribution deutscher Verben. – Leipzig, 1975.

Jablonskis J. Rinktiniai raštai. – V., 1957, t. 1.

Jakaitienė E. Lietuvių kalbos leksikologija. – V., 1980.

Moravcsik E. A. Case Marking of Objects. – In: Universals of Human Language. Vol. 4. Syntax. Stanford, California, 1978, p. 251–289.

Palmer F. R. Semantics. – M., 1982.

Pasch R. Zum Status der Valenz. – Linguistische Studien. Reihe A/42, Berlin, 1977, S. 1–50.

Schenkel W. Zur semantischen Kombinierbarkeit deutscher Verben mit Substantiven. – In: Probleme der Bedeutung und Kombinierbarkeit im Deutschen. Leipzig, 1977, S. 93–115.

Sližienė N. Veiksmažodžių valentingumo klausimu. – Kn.: Lietuvių kalbotyros klausimai, 1978, t. 18, p. 107–123.

Sližienė N. Subjektinimo ir objektinimo vaidmuo nustatant lietuvių kalbos veiksmažodžių sintaksinį valentingumą. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1980, t. 1(70), p. 93–105.

Sommerfeldt K. E. Zur Besetzung der Leerstellen von Valenzträgern. – Deutsch als Fremdsprache, 1973, H. 2, S. 95–101.

Sommerfeldt K. E. Bedeutungsanalyse und Valenztheorie im Dienste der Konfrontation. – Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung, 1977, Bd. 30, H. 3, S. 251–260.

92

Sommerfeldt K. E., Schreiber H. Wörterbuch zur Valenz und Distribution deutscher Adjektive. – Leipzig, 1974.

Starosta S. The One Per Cent Solution. – In: Abraham 1978, p. 459–575.

Tekorienė D. Sintaksinė semantika, jos nagrinėjimo metodai ir žodžių junginių semantikos problemos. – Kalbotyra, 1982, t. 33 (1), p. 132–139.

Tesnière L. Éléments de syntaxe structurale. – Paris, 1959.

Vater H. On the Possibility of Distinguishing between Complements and Adjuncts. – In: Abraham 1978, p. 21–45.

Viehweger D. u. a. Probleme der semantischen Analyse, als: Studia Grammatica XV. – Berlin, 1977.

Wotjak G. Kontrastive Verb­beschreibung und Valenzanalyse. – Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung, 1976, Bd. 29, H. 4, S. 364–374.

Wotjak G. Einige Überlegungen zur Valenztheorie und Kasusgrammatik. – Deutsch als Fremdsprache, 1978, H. 3, S. 177–181.

Абозина Н. М. Дательный с двойной синтаксической соотнесенностью в современном немецком языке. – Уч. зап. ЛГПИ. Л., 1963, т. 255, с. 23–36.

Адмони В. Г. Структурный каркас элементарного предложения в современных германских языках. – В кн.: Структурно-типологическое описание современных германских языков. М., 1966, с. 165–197.

Апресян Ю. Д. Экспериментальное исследование семантики русского глагола. – М., 1967.

Апресян Ю. Д. Лексическая семантика. – М., 1974.

Арутюнова Н. Д. Проблемы синтаксиса и семантики в работах Ч. Филлмора. – ВЯ, 1973, N 1, с. 117–124.

Арутюнова Н. Д. Предложение и его смысл. – М., 1976.

Богданов В. В. Семантико-синтаксическая организация предложения. – Л., 1977.

Валнева И. М. Особенности структуры предложения, связанные с семантикой и валентностью глагола. – В кн.: Структура предложения и классы слов в романо-германских языках. Калинин, 1975, с. 119–125.

Варина В. Г. Проблема денотата и вопросы языкового значения. – Иностранные языки в высшей школе, 1963, вып. 2, с. 38–54.

Гак В. Г. Высказывание и ситуация. – В кн.: Проблемы структурной лингвистики – 1972. М., 1973, с. 349–372.

Генюшене Э. Ш. Валентностные классы литовского глагола и система синтаксических структур. – В кн.: Синтагматика, парадигматика и их взаимодействие на уровне синтаксиса. Матер. конф. Рига, 1970, с. 58–60.

Генюшене Э. Ш. Рефлексивные глаголы в балтийских языках и типология рефлексивов. – Вильнюс, 1983.

Кацнельсон С. Д. Типология языка и речевое мышление. – Л., 1972.

Курилович Е. Очерки по лингвистике. – М., 1962.

Лайонз Д. Введение в теоретическую лингвистику. – М., 1978.

Ломтев Т. П. Описание структуры предложения на основе его функционального представления. – Slavia, 1965, N 34, fasc. 3, с. 422–430.

Москальская О. И. Синтаксическая парадигматика и синтаксическая деривация. – В кн.: Проблемы общего и германского языкознания. М., 1978, с. 71–78.

Пирья Э. М. Дательный падеж и его стилистическое использование в немецком языке. – В кн.: Вопросы грамматического строя германских языков. Омск, 1974, с. 74–81.

Расопов И. П. Сказуемое как конструктивный центр предложения. – В кн.: Теоретические проблемы синтаксиса современных индоевропейских языков. Л., 1975, с. 162–168.

Семенюк М. П. Уровни исследования валентности. – В кн.: Лексико-грамматическая сочетаемость в германских языках. Челябинск, 1977, с. 111–116.

93

Сильницкий Г. Г. Семантические типы ситуаций и семантические классы глаголов. — В кн.: Проблемы структурной лингвистики — 1972. М., 1973, с. 373—391.

Степанов Ю. С. К универсальной классификации предикатов. — Изв. АН СССР. Сер. лит.-ры и яз. 1980, т. 39, N 4, с. 311—323.

Степанов Ю. С. Имена. Предикаты. Предложения. — М., 1981.

Степанова М. Д. Теория валентности и валентный анализ. — М., 1973.

Сусов И. П. Ситуация как означаемое предложения на реляционном уровне. — В кн.: Вопросы английской и французской филологии. Тула, 1972, с. 25—48.

Сусов И. П. Семантическая структура предложения. — Тула, 1973.

Филлмор Ч. Дело о падеже открывается вновь. — В кн.: Новое в зарубежной лингвистике. М., 1981, вып. 10, с. 496—530.

Храковский В. С. Пассивные конструкции. — В кн.: Типология пассивных конструкций. Диатезы и залоги. Л., 1974, с. 5—45.

Храковский В. С. Исчисление диатез. — В кн.: Диатезы и залоги: Тез. конф. „Структурнотипологические методы в синтаксисе разноструктурных языков“. Л., 1975, с. 34—51.

Чейф У. Л. Значение и структура языка. — М., 1975.

Шмелев Д. Н. Синтаксическая членимость высказывания в современном русском языке. — М. 1976.

Эльзбутас Ю. В. Дательный заинтересованного лица в современном русском и литовском языках. — Филол. науки, 1967, N 3, с. 3—13.

Н. СЛИЖЕНЕ

ВАЛЕНТНОСТЬ И СИНТАКСИЧЕСКАЯ КЛАССИФИКАЦИЯ ГЛАГОЛОВ ЛИТОВСКОГО ЯЗЫКА

Резюме

В статье излагается взгляд автора на глагольную валентность и раскрываются возможности ее применения в синтаксической классификации глаголов. Рассматриваются две стороны валентности глагола: семантическая и синтаксическая, на основе которых глаголы делятся на синтаксические классы и синтактико-семантические группы.

Под семантической валентностью глагола автором понимается определенная семантическая интерпретация обозначаемой глаголом ситуации, которая фиксируется как некий набор семантических функций (актантов, или семантических падежей). (В статье представлен список семантических падежей, которыми пользуется автор, и их краткие характеристики.)

Автор придерживается мнения, что между реальной ситуацией и представляемой глаголом ее семантической интерпретацией прямого соответствия нет. Одна и та же ситуация может получить различные интерпретации; на первый план выдвигаются каждый раз иные референты, меняется их семантическая оценка и перспектива представления ситуации. Один и тот же глагол данную ситуацию может обозначать по-разному, каждый раз у него иное общее сигнификативное значение и иная семантическая валентность. Поэтому глаголы классифицируются как семемы: в одном случае тот же глагол может быть двухвалентным, в другом — трех- или одновалентным и т.п. Вследствие того для синтаксической классификации не имеет решающего значения отсутствие четких границ между явлениями полисемии и омонимии.

Семантическая валентность глаголов изображается в виде семантических структур, которые в основном соответствуют семантической структуре (или пропозиции) образованных с данными глаголами предложений.

Синтаксическая валентность — это потребность глагола в определенном наборе словоформ — валентных партнеров, обусловленная его значением. Число валентных партнере-

94

ров соответствует числу актантов в семантической структуре валентности глагола. Партнеры — это синтаксические репрезентации актантов. Во многих случаях некоторое соответствие наблюдается также между грамматической формой партнеров и семантическими функциями актантов. Синтаксическая валентность глагола изображается в виде синтаксических структур, или синтаксических моделей, которые в свою очередь моделируют синтаксическое ядро предложения, образованного с данным глаголом.

И семантическая, и синтаксическая структура валентности глагола, по мнению автора, должна устанавливаться при анализе образованных с данным глаголом предложений, так как только в предложении выясняются общее сигнификативное значение глагола и его сочетательные возможности. Если семантическая валентность глагола устанавливается исключительно на основе его лексического значения, семантическая структура валентности неизбежно отождествляется с положением вещей в реальной ситуации, образ которой содержится в человеческом сознании. Ситуативные роли референтов переносятся в семантическую структуру валентности глагола, и она полностью соответствует составу реальной ситуации по отношению к числу и характеру актантов. Поэтому всем предложениям, которые можно соотносить с одной и той же реальной ситуацией, приписывается одинаковая семантическая структура, несмотря на различия в обозначении ими данной ситуации и в синтаксической структуре.

Валентные партнеры глаголов являются обязательными или факультативными. Данное различие устанавливается на поверхностном синтаксическом уровне (т.е. в предложении) но для синтаксической классификации глаголов оно нерелевантно. Отнесение глагола к определенному синтаксическому классу не зависит от того, являются ли его партнеры обязательными или факультативными. Факультативность партнеров является приметой отдельных глаголов, а не всего синтаксического класса. Она актуальна при исследовании валентности отдельных глаголов, при составлении валентностных словарей, а также при изучении синтаксической структуры глагольных предложений.

В литовском языке по отношению к валентности глаголы делятся на личные и безличные, на одно-, двух-, трех-, четырехвалентные и авалентные (с нулевой валентностью). Более мелкие классы образуют глаголы с формально одинаковой конкретной синтаксической структурой валентности. Наконец, на основе семантической валентности глаголы подразделяются на синтактико-семантические группы.

N. SLĖŽIENĖ

THE VALENCE AND THE SYNTACTIC CLASSIFICATION OF LITHUANIAN VERBS

Summary

The most detailed syntactic classification of verbs is possible to make on the ground of their valence. This paper concerns itself with the syntactic and semantic valence of Lithuanian verbs and its practical application in their syntactic classification.

The semantic valence of verb is considered a certain semantic interpretation of the situation given by the verb, the interpretation being fixed as a complex of semantic functions (or semantic cases). It seems plausible to assume that there is no direct correspondence between the external situation and its semantic interpretation provided by the verb. The same situation can be interpreted by various verbs as well as by the same single verb differently from the semantic point of view, and in every case the significance and the semantic valence (as well as the syntactic valence) of verb is different. Consequently the verbs with respect to their valence are classified as sememes: every sememe provides a different perspective of the same situation which is represented by the semantic valence of verb in terms of different semantic cases (actants). The semantic valence of verb is represented as a semantic valence structure, which virtually corresponds to the semantic structure (or proposition) of the sentence containing this verb.

95

The syntactic valence of verb is considered to be a verbal potence to take certain complex of word forms (complements), determined by its meaning. The number of complements corresponds to the quantity of actants in the semantic structure. Complements are the syntactical representatives of actants. Some associative link (but not the correspondence one-to-one) is seen also between the semantic functions and grammatical forms of complements. The syntactic valence of verb is represented as a syntactic valence structure, which in the main fashions the nuclear pattern of the sentence containing this verb.

The distinction between obligatory and optional complements seems to be irrelevant to the syntactic classification of verbs. The optionality of complements is peculiar to separate verbs, not to whole syntactic class of verbs.

With respect to their valence verbs are divided foremost into personal and impersonal verbs, then according to the number of their complements into avalent, monovalent, divalent, trivalent and tetravalent verbs. Furthermore verbs are subclassified after the fashion of their specific syntactic valence structures and, lastly, the syntactic-semantic groups of verbs are divided according to their semantic valence structure.