LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIX (1991)

JONAS KLIMAVIČIUS

A HIDROLÓGIA NÉHÁNY TERMINOLÓGIAI MIKRORENDSZERE (A VÍZ ÁRAMLÁSA)

Ez a konkrét, és talán a terminológia gyakorlati rendezése és használata szempontjából is hasznos vizsgálat elméleti előfeltevéseit, problematikáját és módszertanát tekintve kapcsolódik a korábbi „Melioracija, drenažas, irigacija: vertiniai, sinonimai ir hiponimai (Istorijos, sistemos ir vartosenos bruožai)“¹ című cikkhez.

A vizsgálat kissé túllép a hidrológiai terminológia határain, és nem kerüli a más terminológiákkal való rendszerszerű kapcsolatokat sem (bár egyesek tárgyalását a kifejtés következetessége érdekében mellőzni kellett). A hidrológia itt szorosan kapcsolódik a meliorációhoz, néhány esetben pedig a földrajzi terminológiába is átnyúlik.

A cikk nem annyira a fogalmak tudományos, mint inkább a terminusok nyelvi-szemantikai mikrorendszereit vizsgálja, ráadásul nemcsak terminológiai, hanem lexikológiai szempontból is: nem elégszik meg a meglévő megvalósulással, hanem azt a változatok egyikeként szemléli, és tágabb szemantikai, valamint megnevezési lehetőségeket is feltár. Nem csupán a terminusok rendezésére szorítkozik, hanem azok működését is vizsgálja. Nem kerüljük még a determinologizáció jelenségeit sem; úgy véljük, hogy ezek összefüggnek a tudományos nyelv szemantikájával és stilisztikájával, sőt hatással is vannak rá. Mivel a tudomány és fogalmi apparátusa nemzetközi, helyénvaló figyelembe venni a nyelvi helyzet jelenségeit is – a kölcsönzést és a tükörfordítást, a megfeleléseket és az eltéréseket.

A „víz áramlása” rendszert célszerű a folyni igéből kiindulva vizsgálni, egyrészt mint a különféle terminusok képzésének alapját, másrészt a „folyni” jelentésmező magját. Mivel ez nagyon szerteágazó, minden altémában az adott kérdéshez szükséges folyni jelentéseire támaszkodunk, valamint a szinonimákra (futni, csörgedezni, áramlani,...), a hiperonimára (mozogni), a kauzatívumra (folyatni), az antonimákra (engedni, vezetni, húzni a vizet), valamint ezek néhány nem terminológiai származékára, amelyek részletesebben feltárják a lexikai szemantika lehetőségeit.

1. Áramlás és mozgás: szemantika

Paprastojoje kalboje vanduo tiek teka, tiek bėga, tarmėse net įbėgti turi reikšmę „įtekėti (upė)“: Šunija po Mažintais įbėg[a] į Jūrą Skdy (LKŽ D). Hidrologijoje vanduo tik teka. Būdvardis takus, paprastojoje kalboje reiškiantis „sraunus“ (o fizikoje — „neklampus, текучий, fluid“), čia nevartojamas. Tačiau bendrąją fizinę prasmę vanduo gali ir judėti. Vandens tekėjimas nuo judėjimo skiriasi (be savaime suprantamo požymio – takumo) bent dviem dalykais: 1) yra, paprastai tariant, srovinis, vaginis, todėl jūros ir ne teka (kai kurie ežerai yra nuotakiniai), 2) daugmaž tolygus. Vandens judėjimą pagrindžia tarmių ir net senųjų raštų kalbos

¹ Lietuvių kalbos specialioji leksika // Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1983. T. 22. P. 26–68.

7*

99

adatok: És ez a nagy felkavarodás csak a tengeren volt DP 78. A tenger felkavarodása SD 171. A tenger vizei erősen felkavarodtak K II 272. A tengerek hevesen (azaz erősen) felkavarodtak, háborogtak K II 336. Felháborodott a tenger, és három fejű sárkány úszik felénk BsP II 51 (Nm). Örökké háborgó tengerhullámok csapnak fel V. Piet. A felkavart óceán hánykoltatta és rémítette az utast P. Cvir. A második különbséget talán csak nem tengeri, azaz folyóvízhez kapcsolódó víznevek szemléltetik: Judis, Judinys, Judra, Judrė, Judreika, Judriukė, Judrinas.

E két különbség a hidrológiai terminológiában is megvalósul. Úgy tűnik, a mozgás konkrét megvalósulási formái a szükségesnél is számosabbak. Ezt nem nyelvi tényezők és nem is a fogalom, hanem maga a besorolás határozza meg: mivel van örvényes mozgás „a folyadékrészecskék olyan mozgása, amelyben minden részecske nemcsak előre halad, hanem saját tengelye körül is forog” MelŽ, valamint turbulens mozgás „a folyadék olyan mozgása, amelyben a részecskék rendezetlenül változtatják egymáshoz viszonyított helyzetüket” MelŽ, a rendszerszerűség kedvéért a lamináris is mozgás „a folyadék olyan mozgása, amelyben a részecskék nem keverednek össze egymással — mozgásuk párhuzamos egyenes vagy görbe vonalak mentén történik” MelŽ, nem pedig áramlás; hasonlóképpen az egyenetlen, amelynek „sebessége a mozgás irányában nem állandó”, mellett egyenletes mozgás is van MelŽ, a nem állandósult, azaz „az idő függvényében változó” mellett pedig állandósult vízmozgás MelŽ. A terminusok ilyen mechanikus, besorolás szerinti egységesítése, amelyet nem támaszt alá a szemantika, nem szilárd normatív tényező, hiszen az egységesítés fordítva is elvégezhető — az áramlás⟧ mentén. És valóban ez is megvalósult: lamináris, örvényes, turbulens áramlás MelŽ, egyenletes, egyenetlen vízáramlás MelŽ. Az angolban itt mindenütt motion szerepel, ezt nyilván az általánosabb szavak iránti nagyobb vonzalma határozza meg. Az orosz nyelv különbséget tesz a течение és движение: fluid motion — течение жидкости: rotational fluid motion — вихревое течение жидкости, turbulent motion — турбулентное движение, laminar motion — ламинарное движение, ламинарное течение Гидр сл. között. A litván terminusokat hasonlóképpen kellene normázni: víz/folyadék áramlása: lamináris áramlás, örvényes mozgás/áramlás, turbulens mozgás/áramlás, egyenletes áramlás, egyenetlen mozgás/áramlás, állandósult áramlás, nem állandósult mozgás/áramlás.

2. Áramlás, folyás, sodrás, vízfolyás

Bár az áramlás szinonimái a hidrológiában nem terminologizálódtak, tehát nem használatosak, az folyni ige szinonimái itt más módon jelennek meg — származékok alapjaként. A áramlás, sodrás, folyás a hidrológiában nem szinonimák. Jelentésük elkülönülése azonban a szakszótárakban és az általános szótárakban nagyon homályos: 1) áramlás — помок, течение — „folyó vagy egyéb folyó folyadék árama” MelŽ, 1. „folyó víz medre; áramlat” DŽ₂; 2) folyás — помок — „a föld felszínén vagy a föld alatt áramló víztömeg ⟨…⟩; áramlat, áramlás” MelŽ, 1. „folyadékok árama, áramlása” DŽ₂; 3) sodrás — течение, помок — az egy irányba mozgó folyadéktömeg, amelyet a környezetétől teljesen vagy részben szilárd felületek választanak el; áramlás, folyás” MelŽ, 1. „vízfolyás” DŽ₂. Jellemző, hogy az orosz terminológiában itt csak két elnevezés van — помок és течение: помок — 1. sodrás, áramlás, 2. folyás, míg течение — 1. sodrás,

100

2. folyás, 3. 〈…〉 GeolŽ; поток — srautas, о течение — 1. srovė, (atmoszférikus folyás, 2. 〈…〉, 3. 〈…〉 MetŽ. Tehát sem a jelentésmagyarázatok, sem a más nyelvekbeli megfelelői nem adnak semmiféle támpontot.

Teljesen világosan csak az v í z f o l y á s különül el: „a vízáram egy része” DŽ₂ — mok GeolŽ, MetŽ: víz v í z f o l y á s — mok vody „a víztömeg korlátozott mozgása, az áramlás egy része” MelŽ. Ám itt a v í z f o l y á s szinonimaként szerepel az sodrással: mok — sodrás, v í z f o l y á s MelŽ: линия мока — a v í z f o l y á s vonala MelŽ és a sodrás vonala — линия мока — MelŽ, a sodrás szinonimája pedig MelŽ szerint: folyás, áramlás. A PolŽ₂ sem ad támpontot: линия мока — 1. hidrol. folyásvonal, 2. meteor. a v í z f o l y á s vonala, a sodrás vonala, линия потока — az áramlás vonala, потоковая линия — a sodrás vonala. Tehát a v í z f o l y á s sem különül el mindenütt világosan.

Hasonló, differenciálatlan sokféleség tapasztalható más nyelvek terminológiájában is. Lettül a течение jelentése lehet straume, plūsma, tece, ток —, valamint strāva, plūsma Hidromet szótár. A legnagyobb változatosság az angolban található. A Гидр сл. adatai szerint itt szerepel: stream — 1. река; ручей; поток; течение; струя²; flow — 2. течение; ток; поток; струя; 〈…〉; streamflow — 2. речной поток; current — течение; поток; струя; torrent — поток; fluent — струя воды; поток; flux — поток; 〈…〉; pour — 1. поток, течение; run — 2. течение; squirt — струя; jet — 1. струя. Csak a filament különül el világosan — nem egyetlen szóval adják meg a megfelelőjét, hanem pontos jelentésű szókapcsolatokkal: отдельный ток струи; небольшая струя.

A folyás, áramlás, sodrás a szövegekben sem használatos másképpen. Például a vízszűrés elméleti sémájának ismertetésekor ezt írják: 〈…〉 a szűrési áramlást sematizálják, és feltételezik, hogy a szűrés nem a kőzetek pórusain keresztül, hanem a szűrési áramlás teljes keresztmetszetén megy végbe Hidrogeol 217. Rögtön ezután a folyás helyett a áramlás jelenik meg: „A kőzetrétegnek azt a részét, amelyben a víz á r a m l á s á n a k szűrése végbemegy, szűrési területnek nevezzük.” Hidrogeol 218. Később a folyás az áramlás hiponimájaként szerepel: A szűrési áramlás matematikai vizsgálatakor kisebb á r a m l á s r é s z e k e t, vagyis folyásokat használunk, amelyek az áramlás általános pályájának felelnek meg. Ehhez különíthetők el az úgynevezett folyásvonalak. Hidrogeol 218. A továbbiakban csak vízáramlás szerepel Hidrogeol 229 skk., valamint áramvonal Hidrogeol 233 skk. A v í z f o l y á s és a v í z f o l y á s vonalai viszont egyáltalán nem fordulnak elő. Egyébként az áramlás és a folyás terminusokat itt nem magyarázzák, nem határozzák meg. Másutt a sodrás áramlása a „sodrás mozgása” jelentésében szerepel: Az oceanográfusok 1200 mérföld széles hideg vízáramlatot fedeztek fel. Igaz, a sodrás áramlása nagyon lassú: 〈…〉 MG 1975 10 36.

E terminusok differenciálatlansága természetesen nem végzetes hiba, és talán nem okoz nagy szakmai zavart, mindazonáltal javítandó. Ha (a jövőben) a hidrológiai szakemberek rendezik e terminusok mikrorendszerét, határozottabban mutathatnánk be őket az általános és kétnyelvű szótárakban, és világosabban ítélhetnénk meg a laza használat különféle eseteit (például: A lelassított nyomásél s o d r á s a visszaterelte az áramlásba P 1980 9 37).

^² A stream jelentéskettősségéből — „sodrás, áramlás” és „folyó” — adódik feltehetően ez az újságírói tükörfordítás: Itt születik meg a Világóceán legnagyobb „f o l y ó j a”, a Golf-s o d r á s T 1976 291 2. A Golf-„folyó” vízhőmérséklete ugyanott.

101

3. Mozogni és folyni: a képzés lehetősége. Mozgás és körforgás

Amint már említettük, a áramlás értelmezése „mozgó folyadék tömege” MelŽ, a folyás pedig „a víztömeg mozgása” MelŽ. A felszín alatti vizek dinamikájáról általánosságban szólva szintén a víz mozgásáról: Amikor a víz kitölti a kőzetek pórusait és nem mozog, akkor a hidrosztatika egyensúlyi törvényei érvényesek Hidrogeol 215. Amikor a kőzetek valamennyi pórusát kitöltő víz különféle erők hatására mozog, akkor felborul a hidrosztatikai egyensúly, és a hidrodinamika törvényei lépnek érvénybe. A kőzetek pórusain és hasadékain át történő vízmozgást szivárgásnak nevezik Hidrogeol 217. Következetlenül azonban az áramlás kifejezés is előfordul (még turbulens is!): A víz kőzetekben való áramlása lehet lamináris és turbulens Hidrogeol 224. „〈…〉” a homokban állandósult vízáramlás vagy állandósult vízszivárgás Hidrogeol 224.

A mozog igéből azonban nem képezhető olyan főnév, mint amilyen a folyik igéből a folyás, a áramlik igéből pedig az áramlás és a folyam. Így a víz mozgásának eredménye az áramlás: A talajvíz felszíne az egyik vagy a másik irányba lejtő lehet. Ekkor talajvízmozgás történik, amely a vízadó pórus lejtésétől vagy a terep domborzatától függ, és talajvízáramlást hoz létre Hidrogeol 134. Természetesen előfordulhat örvényes vagy turbulens vízmozgás, pórusokon és hasadékokon át történő szivárgó vízmozgás, vízmozgás a talajban MetŽ, bár itt áramlás is lehetséges (és ténylegesen meg is valósul) (de csak nedvességmozgás a talajban MetŽ, a víz és a vízgőz mozgása Hidrolog 25). Néha a jelentésbeli egyeztetés következtében az áramlás vagy folyás mozgása: A talajvízáramlás rendszerint a domborzat legalacsonyabban fekvő elemei: folyók, patakok, árkok, völgyek, tavak és mélyedések felé halad, „〈…〉” Hidrogeol 134. A központi áramlási rendszerekben a folyók folyásai sugárirányban haladnak, mintha valamilyen középpont körül, „〈…〉” Hidrolog 50. Emberi nyelven azt kellene mondani, hogy nem az áramlás mozog, hanem az áramlás folyik (és valóban, az áramlás mozgása Hidrogeol 234 mellett előfordul az áramlás folyása Hidrogeol 233 is); nem a folyások haladnak sugárirányban, hanem örvénylenek, kavarognak.

A víz mozgásának használatát nemcsak a szakmai alkalmatlansága korlátozza, hanem az előtagos alakok hiánya is. Ilyeneket csak a folyik, folyás: A felszín alatti vizek bevételei a következő elemekből állnak: 1) ugyanazon vízadó réteg más részeiből beáramló víz; 2) más vízadó rétegekből beáramló víz; 〈…〉. A felszín alatti vizek vízadó rétegének kiadásai a következő elemekből állnak: 1) elfolyás a vízadó réteg más részeibe; 2) elfolyás más vízadó rétegekbe; „〈…〉” Hidrogeol 211. Mindenekelőtt tudnunk kell, miként tölti ki a víz azokat a pórusokat, amelyeken át folyik, és milyen feltételek mellett egy adott pórusrészbe beáramló víz térfogata megegyezik az onnan kiáramlóéval Hidrogeol 222.

A víz mozgásának használati jogát és alkalmazását a vízkörforgás is korlátozza, jóllehet e fogalom tartalmát a lefolyáson kívül még három elem alkotja — párolgás, csapadék és azok beszivárgása (Hidrogeol 94); ezért a körforgás nem írható le másként, mint mozgásként: A Föld valamennyi szférájának — a légkörnek, a bioszférának, a hidroszférának és a litoszférának — vize szoros kapcsolatban áll egymással. A nyomás és a hőmérséklet változásával, valamint a transzspiráció, a dehidráció, a kondenzáció és a beszivárgás hatására kialakuló megfelelő körülmények között a víz fizikai állapotának változtatásával egyik szférából a másikba kerül. Az ilyen állandó

102

a víz egyik szférából a másikba történő mozgásának folyamatát vízkörforgásnak nevezik Hidrogeol 94. Sőt, az ellenkezőjét állítják: A vízkörforgás következtében a hidroszférában folyamatos vízmozgás zajlik, egy része elpárolog, majd újra pótlódik Hidrolog 26. Természetesen az apytaka — круговорот, круговорот — „körben áramlás, circuliacija” nemzetközi szinonimával rendelkezik: keringés — циркуляция — „körforgás, körkörös mozgás” MelŽ, de a keringés használata a körforgás leírására a mozgás helyett, bár lehetséges, a mozgást itt egyáltalán nem szorítaná ki.

A vízkörforgás következetesen használatos mindenütt, csak néha fordul elő vízcsere (Hidrogeol 166; ugyanott vízkörforgás: Hidrogeol 165, 166), talajvízcsere (Hidrogeol 136), zárt vízcsere (Armand 62), noha a csere nincs meghatározva, nincs kifejtve. Ez csupán terminológiai zavar. A Balti- és az Északi-tenger közötti vízcsere (T 1982 53 4) természetesen lehetséges, de ez nem „körforgás”.

A tekėti („folyni”) ige képzési lehetőségei (beáramlás, kiáramlás, befolyás, elfolyás, folyás, körforgás), továbbá a srovė, srautas, srūvis szavak is korlátozzák a vízmozgás („a víz mozgása”) kifejezés használatának jogát. Ez csak a hidrodinamika legáltalánosabb fogalmaként maradhat fenn, és nem szoríthatja háttérbe a konkrét igék használatát, amely igen jellemző a litván nyelvre. Például: Folyóvíz-lefolyás — 1. a víz mozgása (=folyása) a természetes körforgás folyamatában, amikor a folyó medrében lefolyik (MelŽ). 〈…〉 a talajvíz mozgásának (=folyásának) sebessége nullától bizonyos maximális értékekig változik (Hidrogeol 217). 〈…〉 a talajvíz különböző sebességgel mozog (=folyik), vagy csaknem mozdulatlan (=nem folyik, áll) (Hidrogeol 135).

A folyási sebességet kifejező szinonimák közül a ömlik, áramlik, csörgedezik/zubog, zuhatagként ömlik/szivárog használata nehezen kívánható.

4. Folyik, folyat, enged, vezet

Miután tisztáztuk a folyni szemantikai fölényét a mozogni igével szemben, nem kell azt hinnünk, hogy a hidrológiában és az arra épülő meliorációban, valamint a vízépítésben és másutt önmagában a folyni ige teljesen elegendő. Korántsem. A folyni szemantikájának határait szépen érzékelteti a találós kérdés: — Merre folyik minden víz? — Lefelé. Ezért kissé pleonasztikusnak tekinthetők a következő meghatározások: Folyónak nevezzük a víz lejtésirányban, hosszú mélyedésben kialakult mederben folyó, összegyűlt tömegét Hidrolog 48. A folyómedernek nevezzük a völgy legmélyebb részét, amelyben a víz a lejtés irányában folyik Hidrolog 54.

Ha a víz felduzzadva áll, le kell ereszteni; ha pedig nincs lejtés, vagy nem lehet kialakítani, akkor el kell vezetni vagy le kell csapolni.

A folyat kauzatív ige a hidrológiában nem használatos. Folyatni lehet nedvet, kátrányt („engedni”), sört, kvaszt, cefrét, bort („lefejteni”), savót, túrót („lecsöpögtetni”), tejet („lefejni”), vért, nyálat, könnyet („csepegtetni”), pálinkát („főzni”). A folyatni igének „olvasztani” jelentése is van (fizikai értelemben: „megolvasztani”): Hadd süssön fel a fényes napocska, hadd olvassza el a jégkupacot (népdal) Ds. A vizet, ha egyáltalán folyatják, csak csapból vagy vályún át folyatják. Csak J. Baltrušis, a beszédes J. és a stílusos Vaižgantas használta a folyatni igét az „engedni” közeli jelentésében: Az eső zuhogott, ömlött, csobogott. A föld itta, de már nem tudta mind beszívni, ezért fekete kéreg borította be, nem engedte be többé a vizet, hanem lefelé, a rétekre, tócsákba, mocsarakba folyatva vezette, 〈…〉 J. Balt. Tavasszal a keleti hegycsúcsok bőséges nedvességüket

103

azokon a patakokon folyatják le, széles körben elárasztva a réteket Vaižg. A hidrológiában azonban ennek a használatnak nincs jövője.

A hidrológiában különbséget kell tenni a folyni és az engedni („engedni, hogy folyjon”), valamint a vezetni („elérni, hogy folyjon”) között. Így is tesznek. Röviden áttekintjük a vizet engedni, vezetni kifejezések (és származékaik) használatát, egyúttal rámutatva annak különféle hiányosságaira és tökéletlenségeire.

A vizet akkor eresztik le, ha van lejtés, de nincs húzóerő: a víz felduzzadt vagy el van rekesztve, valamely zsilippel vagy csappal el van zárva, ezért a lejtés irányában magától nem tud elfolyni, például: A vízszint süllyesztése — водопонижение — „a vízszint csökkentése vízszabályozó berendezésekkel (pl. tóban)” MelŽ, ellentéte: a vízszint emelése — водоподъём — „a vízszint emelése öntözési és egyéb célokból” MelŽ, vö. a vízszint emelkedése — паводок, половодье — „a vízszint folyóban való emelkedése hóolvadáskor vagy esőzés után; árhullám, árvíz” MelŽ. A drénezés fő célja a talajvizet levezetni, <…> Kel 127. <…> vízlevezető berendezés — drén Kel 129. Létezik esővíz-elvezetés [levezetés] — отвод дождевых вод MetŽ, kifolyózsilip — выпускной шлюз MelŽ, leeresztőzsilip — спускной шлюз MelŽ (ebbe vezetik a levezetőzsilip — сбросной шлюз vizét), javítási leeresztő MelŽ, bevezető csatorna — впускной шлюз MelŽ, ŽŪŽ, leeresztő MelŽ és vízlevezető csatorna — водосбросный канал ŽŪŽ.

Ügyetlen megfogalmazás azonban: <…>vízleeresztés vízelvezető árkok Kel 123. Ennek éppen fordítva kellene lennie. Az igekötőhasználat összehangolatlanságának hibáját mutatja ez a mondat: A levezető árkokat a fölösleges víz leeresztésére használják Drėk 151.

A vizet egészen más módon is le lehet vezetni: nem lejtő mentén, hanem függőlegesen lefelé: függőleges drénezés — „olyan drénezés, amelynél a víztelenítés függőleges csövekkel történik; ezekkel a vizet vagy levezetik a mélyebb, vízáteresztő rétegekbe (holland drénezés), vagy felszivattyúzzák a föld felszínére (kaliforniai drénezés)” MelŽ.

A lefolyó víz — стекающая вода — „a csapadékvíznek az a része, amely a föld felszínén, a lejtés irányában lefolyik” MelŽ terminustól különbözik a csatorna-szennyvíz — сточные канализационные воды MelŽ. Ennek a terminusnak két változata van: 1) szennyvizek — szennyező anyagokkal terhelt háztartási, ipari, eső- és olvadékvizek. <…>. Megkülönböztetnek háztartási, termelési és légköri eredetű szennyvizeket LTE VIII. Egyes számú változata is van: szennyvíz PolŽ₂, M ir T 1975 3 43, VN 1983 214 2(nx). Néha mindkettőt egymás mellett is használják: szennyvizek Šv 1973 12 26(2x) és szennyvíz ugyanott (7x); 2) csatornavíz — сточная вода — „háztartási vagy ipari célokra használt víz, amelyet elvezetnek (= kibocsátanak) a tisztítóberendezésekhez és a befogadóba”, illetve „a csatornaberendezésekből kifolyó víz” MelŽ; vagy csatornavizek (ezeket a következőkre osztják: a) háztartási-gazdasági vagy gazdasági-fekális; b) ipari vállalatok termelési vizei; 3) légköri vagy esővizek) Vandentiek 207 (bár az e könyv szerzőjével húsz évvel később készült interjúban ezt mondják: Az Ön kezdeményezésére 1962-ben a KPI-ben megalakult az ágazati Szennyvíztisztító Laboratórium M ir T 1976 7 29). A harmadik változat szinonim: elvezetett [csatorna-]szennyvíz — сточная вода MetŽ.

104

Időnként valóban rendkívüli esetek is előfordulnak: <...> átadták üzemeltetésre a városi csatornahálózat szennyvíztisztító berendezéseit Šv 1977 1 25 (javítatlan kéziratokból). Még a (termelési) hulladékkal is összetévesztik: az ország nagy folyóiba évente több mint hatmillió tonna hulladékot bocsátanak ki, <...>. Marseille-ben és más nagyvárosokban, <...> a termelési hulladékot közvetlenül a tengerbe öntik T 1977 226 3. Használatos közvetlenül a üzemek kibocsátott vizei MG 1973 5 13, az üzemek által kibocsátott vizek KV 1971 44 13, kibocsátott víz M ir T 1975 3 44, kieresztett víz Šv 1973 12 26, csatornakifolyások MG 1977 2 7.

Elterjedtebb a szennyvizek megnevezés; talán még előnyösebb az egyes számú szennyvíz változat. Már késő azon töprengeni, miért nem leeresztett vagy kibocsátott víz. Mindkettő jelentése nagyjából azonos lenne — ezt a vizet kibocsátják, tehát elvezetődik, vö.: <...> csatornázás — a használt szennyvizek levezetésére szolgáló berendezések rendszere Vand ū k. 6. <...> az említett vízgyűjtő medencék folyóiba és más víztestekbe jóval kevesebb tisztítatlan szennyvíz jut T 1976 28 1. Mindenképpen jobb, pontosabb így: a szennyvizeket kibocsátják, nem pedig leeresztik. Ráadásul a leeresztett víz most nem сплошная, hanem сбросная вода PolŽ₂ (MelŽ-ben korábban elvezetett víz volt; jelentésükről és helyességükről lásd alább).

Ha nincs lejtés, a vizet nem lehet elvezetni vagy odavezetni — mechanikai eszközökkel. Ismeretes a mechanikus víztelenítés MelŽ, mechanikus öntözés MelŽ (vö. angol pumping irrigation), mechanikus vízemeléssel végzett öntözés MelŽ, ŽŪŽ, sőt a mechanikus vízemeléssel történő víztelenítés is MelŽ.

A származékos alak azonban gyakran kétséges, vagy akár nyilvánvalóan motiválatlan — olyan helyen használják, ahol (le)eresztésnek kellene állnia. Például: elvezetett víz — сбросная вода — „olyan víz, amelyet a mezőgazdasági növények nem hasznosítanak, és az öntözött területről elfolyik” MelŽ (a PolŽ₂ leeresztett víz sem kellően pontos és világos); elvezetés — отвод — „(víz) eltávolítása” MelŽ, vízelvezetés — отвод воды — „a víz eltávolítása a víztelenítendő területről” MelŽ; a meliorációs rendszer elvezető része — проводящая часть мелиоративной системы — „a víztelenítő rendszer elvezető csatornáinak összessége, amelyeken keresztül a víztelenítő árkok [!] által összegyűjtött vizet befogadóba vezetik” MelŽ, valamint a víztelenítő rendszer elvezető része — проводящая часть осушительной системы — „a víztelenítő rendszer azon része, amelyet a főcsatorna és az elvezető árkok alkotnak” MelŽ; elvezető öntözőhálózat — сбросная оросительная сеть — „csatornarendszer, amelynek célja, hogy eltávolítsa az öntözött területről a vízfelesleget, amely az öntözőcsatornákból történő vízkibocsátáskor, üzemzavar esetén stb. keletkezik” MelŽ; vízvezető öntözőhálózat — проводящая оросительная сеть — „az öntözőrendszernek az a része, amelynek feladata a víz eljuttatása a vízforrástól az öntözött földekre” MelŽ, valamint vízelvezető (leeresztő) hálózat — водоотводная (проводящая) сеть — „víztelenítő csatornák, amelyeken a víz a víztelenített területről a befogadóba jut” MelŽ; elvezetőárkok hálózata — водоотводная (водосборная) сеть каналов MelŽ, valamint a vízvezető öntözőcsatornák hálózata — сеть проводящих оросительных каналов — „olyan öntözőcsatornák, amelyek a vizet a tározóból az öntözött területre vezetik” MelŽ.

105

Az sem egészen világos, hogy a vezetni ige más esetekben megfelelő-e. Például: vezető csatorna — проводящий канал — „csatorna, amelyen keresztül vizet vezetnek az öntözött területre vagy más felhasználási helyre” MelŽ, elvezető csatorna — водоотводный канал — „csatorna, amelyen keresztül elvezetik a vízfelesleget” (ebbe torkollik a leeresztő és a vízelvezető csatorna) MelŽ, elvezető/kifolyó csatorna — выводящий канал (és víz-elvezető csatorna — водоотводный канал) ŽŪŽ, fő elvezető csatorna — „főcsatorna, amelybe a mellékcsatornákból leeresztett vizet a befogadóba vezetik” MelŽ; vezető árok — проводящая канава — „árok, amelyen keresztül a víz az öntözött területre folyik” MelŽ, elvezető (vízelvezető) árok — водоотводная канава — „árok, amely összegyűjti a vizet a víztelenítőből [!] és egy magasabb rendű víztelenítő csatornába vagy a befogadóba vezeti” MelŽ, kivezető barázda — выводная канавка — „barázda, amelyen keresztül a vizet egy magasabb rendű öntözőárokból kivezetik” MelŽ, bevezető barázda — выводная борозда „barázda, amelyből a vizet az öntözőbarázdákba engedik” MelŽ, elvezető barázda — сбросная борозда — „barázda, amely több oldalbarázdából gyűjti össze a vizet” MelŽ; vezető cső — проводящая труба, подающая труба — MelŽ, elvezető cső — отводящая труба — „víz elvezetésére szolgáló cső” MelŽ.

A vezetés szó néha teljesen szükségtelenül szerepel, például: vezetés: holland drénezés — <…> a vizet a mélybe vezetik MelŽ. Sokkal jobb a megfogalmazás: vertikális drénezés — <…> a vizet <…> áteresztő, mélyebb rétegekbe engedik le (holland drénezés), <…> MelŽ.

Csak az elkerülő csatorna — обводный канал — megnevezés nem vet fel kétséget: „csatorna, amelyen az árvíz mérséklése céljából a folyó vízhozamának egy részét oldalra vezetik, majd a védett terület alatt visszajuttatják a folyóba” MelŽ; hasonlóképpen az bevezető kolmatációs csatorna — водопроводный кольматационный канал — „csatorna, amelyen keresztül vizet vezetnek a kolmatált területre” MelŽ. Az elkerülő csatornától feltehetően különbözik a megkerülő csatorna — обходной канал — „olyan csatorna, amely valamely berendezést (például gátat) megkerül” MelŽ.

Bár vannak konkrét kétségek és bizonytalanságok, sőt nyilvánvaló és sajnos gyakori hibák is, általában véve vizet vezetni nemcsak lehet, hanem szükséges is. Ezt alátámasztják a megszokott kifejezések is: vizet bevezetni/odavezetni, vízvezetéket (be)vezetni, a futni/folyni ↔ vezetni szemantikai megfelelés (hasonlóan a húzni — engedni viszonyhoz). Nem hiányoznak az ilyen szemantikai párhuzamok a nemzetközi és más nyelvekből sem. Például: derivációs csatorna — „csatorna, amelyen keresztül vizet vezetnek a vízturbinákhoz” MelŽ; akvedukt, diuker < latin ducere „vezetni”; vö. még az angol duct — átjáró; csatorna, vízfolyás; cső Гидр сл, water conduct — vízvezető; vízvezeték Гидр сл, conduit — vízelvezető árok Гидр сл, eduction — kiáramlás; kibocsátás; kivezetés; eltávolítás (folyadéké) Гидр сл, eduction pipe — kibocsátó vagy kieresztő cső, lead(er) — 1. csatorna; átjáró (sodródó jég között); 3. ereszcsatorna Гидр сл., oroszul: водовод, водопровод, водоотвод, németül Wasserabführung stb.

A vizet ezenkívül ellátják, elosztják, összegyűjtik, felfogják, kiveszik és szolgáltatják. Például: <…> öntözőrendszer gépi vízellátással Drėk 21; Minden nagyobb öntözőrendszerben ellátó-, elosztó- és kibocsátó-

106

öntözőárkok Drėk 150; vízellátó cső MelŽ; vízgyűjtő MelŽ; vízelosztó MelŽ; gyűjtő drén MelŽ; a víz tervezett területen történő kivételére, szállítására és elosztására szolgáló létesítmények együttese öntözőrendszernek nevezhető Drėk 19. Az öntözőrendszernek azt az elemét azonban, amelyből vizet vesznek ki, vízforrásnak (folyó, tó, víztározó) nevezik (lásd Drėk 19), a vízelvezető rendszernek azt az elemét pedig, amelybe a vizet leengedik — vízbefogadónak vagy befogadónak (lásd MelŽ); vö. még vízkivétel MelŽ. A vízellátásban más a helyzet — vízkivételi műveknek (водозабор) nevezik a vállalatok vízkivételre szolgáló berendezéseit (lásd Vandentiek 33, 35).

5. Gravitációs áramlás

Bár a áramlás cselekvésjellege ellentétes a vezetés, irányítás (és húzás) jelentésével, minden esetben bizonyos vízmozgásról, valamiféle áramlásról van szó. Így érthető a savitaka — самотёк terminus szükségessége is: „olyan jelenség, amikor a víz (folyadék) saját súlyának hatására, megfelelő lejtésű csatornákban vagy csövekben folyik; önálló áramlás” MelŽ. Ennek meg nem értése esetén a savitaka elemeinek viszonya pleonazmusnak tűnhetne. Ám ha ilyen formálisan szemlélnénk a dolgot, a saviega, savirada, savirieda szavakat is kifogásolnunk kellene. Ez nem volna észszerű.

A gravitációs lefolyás határozói értelemben is használatos (és a gravitációs úton: a trágya gravitációsan kerül a trágyatárolóba T 1977 70 1, a víz ⟨…⟩ gravitációs úton jut vissza az akváriumokba M ir G 1978 7 9, az üzemanyag gravitációsan folyik VV I 31, 32, a tej gravitációsan folyik ki VV I 205.

A víz azonban — igaz, némileg eltérő, de mégis hasonló jellegű — nem savitakis (vagy savitakinis), hanem gravitációs: „A gravitációs víz a szabad víznek az a fajtája, amely a kőzetek pórusaiban és repedéseiben szabadon mozog [!], a gravitációs erő hatására (= a gravitációs erő által mozgatva), nyomáskülönbség mellett” Hidrogeol 102 (hasonlóképpen MelŽ). Más nyelvekben a gravitációs áramlás, sodrás, lefolyás, sőt a vízellátás terminus is előfordul, például: angol gravity flow — 1. безнапорный поток, самотёк; 2. гравитационное течение (ледника) Гидр сл, gravity current — гравитационное течение ⟨…⟩ Гидр сл, gravity drain — сток самотёком Гидр сл, rus. самотёчное орошение — lengyel nawadnienie grawitacyjne Słow tech, гравитационный водопровод — wodociąg grawitacyjny Słow tech. A litvánban használatos mind a savitakis (savitakinis, savitekis), mind a gravitációs vízellátás: szabad áramlású (savitakis) vízellátás — самотечное водоснабжение PolŽ₂, savitakis vízellátás — самотечный водопровод PolŽ₂, savitakinis vízellátás L ir M 1983 47 8, savitekis vízellátás Vandentiek 7, gravitaciniai (savitakiai) vízellátó rendszerek Vandentiek 16, gravitaciniai vízellátó rendszerek Vandentiek 16, gravitacinis vízellátás — гравитационный водопровод _PolŽ₂.

A gravitációs vízellátás ellentéte a mechanikus nyomású vízellátás: „Mechanikus nyomású vízellátó rendszereknek azokat nevezik, amelyekben a vizet szivattyúk juttatják a vízhálózatba; ezzel szemben a gravitációs vízellátó rendszerekben a víz gravitációsan jut a vízhálózatba, ⟨…⟩” Vandentiek 16. Ezek a terminusok azonban nem állandósultak; más elnevezések is használatosak — nyomásos és nyomás nélküli vízellátás:

107

A vízellátó rendszerek lehetnek nyomás nélküliek és nyomásosak ŽŪVand 175; nyomásos vízellátás mechanikus vízemeléssel ŽŪVand 6; nyomásos vízellátás víztoronnyal ŽŪVand 6; nagynyomású vízellátás ŽŪVand 7.

Ezeknek a vízellátási módoknak a nem állandósult elnevezései közötti választás inkább a szakemberek dolga. Csak a gravitációs vízellátás esetében lehet nyelvi megfontolásokat is felhozni. Ez, valamint a gravitációs vízellátás MelŽ úgy tűnik, hogy a puszta savitaka szónál nagyobb mértékben hordozza az elemek — az önmagátóliság (folyni) és a tevékenységjelleg (ellátni) — össze nem illésének hibáját. Természetesen a vízvezeték nem folyó: vannak szelepei és csapjai, amelyek elzárása esetén a vízvezeték nem tűnik el, de áramlás és gravitációs folyás sem lesz. Mégis az gravitációs úton kiengedni Vandentiek 307 hangzik a legkevésbé fülsértően; a tejet gravitációsan ürítik ki a tartályokból VV II 253 már inkább; a vizet gravitációsan juttatják be Vandentiek 30 még inkább; a vizet gravitációsan vezetik a forrásból az öntözött területre, és ott is gravitációsan osztják el Drėk 21 még inkább; az pedig, hogy a vizet gravitációsan vezették a városközpontba a Vingrių-forrásoktól Vandentiek 7, már a legtöbbet.

Ebből a szempontból kevésbé kifogásolható a gravitációs vízelvezetés MelŽ, a gravitációs víztelenítés MelŽ, a gravitációs öntözés MelŽ, ŽŪŽ, a gravitációs öntözés MelŽ, a gravitációs öntözőrendszer Drėk 21, a gravitációs csatorna MelŽ, a gravitációs cső MelŽ.

6. A folyni, engedni, vezetni igekötős származékainak képzett főnevei

A hidrológia, földrajz, melioráció és meteorológia terminológiájában meglehetősen sok a tekėti ‘folyni’ ige igekötős származékainak főnévi képzése: intakas ‘mellékfolyó’ és ritkábban ištakas ‘forrás’ (például: A Piszó forrása a Vištytis-tóból ered. Turist 206. A Rakyte a Rakas délkeleti széléről ered. Maga a forrás sűrű gyékényesben rejtőzik, ‹…› MG 1973 7 34. ‹…› természetes forrás, amelyen át elfolyhatna a [tóból] a fölös víz MG 1977 5 16), vandens įtekis — nпумок воды — „víz beáramlása valamely területre” MelŽ, nuotakas, nuotakis, nuotėkis, protaka, protakas, protakis, protėkis, pertaka, pertakas, prietaka — nпумок — „víz beáramlása (beömlése)” MelŽ (és vandens prietaka — nпумок воды „vízbeáramlás” MelŽ, továbbá oro prietaka — nпумок воздуха MetŽ, šilumos prietaka — nпумок тепла MetŽ), prietėkis (például: ‹…› a felszíni és felszín alatti vizek beáramlása az Aral-tóba T 1981 70 4), santaka ‘összefolyás’, užtaka ‘hidegbetörés a ciklon hátoldalán’ MetŽ), užtakis, užutekis ‘öböl, zug’. Vagyis szinte minden lehetőség megvalósult. A nyelvjárásokban még néhány hasonló származék is előfordul: aptaka ‘folyó kiöntése’, attaka(s) ‘öböl; visszaáramlás’, atotekis ‘visszafolyás’.

Itt csupán a származékok nagy számának és terminusjellegének legfontosabb ténye számít. Némelyik nem tartozik e cikk tárgyához. E rész témája csak néhányuk részletesebb tárgyalását kívánja meg.

Elsősorban a nuotakis és a nuotėkis. Néha egy terminus változatainak, máskor két különböző terminusnak tekintik őket. A DŽ₂ a másodikat adja meg fő változatként: nuotakis, lásd nuotėkis 1. „lefolyás, elfolyás: vízé, gázé, elektromos áramé”; 2. szaksz. „adott idő alatt elfolyó vízmennyiség”. A második jelentés csupán az első szűkítése (a tárgy és a mennyiség szempontjából). Az LKŽ VIII csak részben azonosítja őket: a nuotėkis általános „lefolyás, elfolyás, áramlás (vízé, gázé,

108

elektromosságé)” jelentésének szűkített (a tárgy szempontjából) változatát, a „víz felszíni vagy felszín alatti lefolyása a gravitációs erő hatására” jelentést a nuotakis 1 szóval jelöli; e szó második jelentése még szűkebb (a mennyiség szempontjából) – földr. „adott időszak alatt elfolyó vízmennyiség”. Erre a jelentésre utal a nuotėkis 2 is. (A nuotėkis 3. „vízelvezető árok, cső” jelentést viszont – bár ezt nem jelzi – a nuotakas 3-mal azonosítja.) Ugyanez a helyzet a MelŽ-ben is: nuotėkis, lásd nuotakis – сток – 1. „az adott időszak (nap, hónap, év) alatt a folyón (vagy csatornán) átáramló vízmennyiség”; 2. „a víz lefolyása a felszínen vagy a felszín alatt, a gravitációs erő hatására”. A Nuotakis a PolŽ₁-ben és a ŽŪŽ-ben is használatos. A meliorációs szakirodalomban is gyakoribb volt, például: A szárazföldre hullott csapadék egy része a felszínen lefolyva felszíni vízfolyást vagy felszíni lefolyást (folyókat, patakokat, tavakat) alkot, egy része beszivárog a földbe, és felszín alatti vizet vagy felszín alatti lefolyást képez, egy része pedig ismét elpárolog Mel 14. Az adott vízgyűjtő területről egységnyi idő alatt a felszínen lefolyó vízmennyiséget felszíni lefolyásnak nevezik Mel 18. A GeolŽ, GeogrŽ, PolŽ₂, LTE VIII viszont a nuotėkis alakot használja. Az újabb meliorációs szakirodalomban is ez az elterjedt: Lefolyásnak nevezik az adott idő alatt (óra, nap, hét, hónap, év vagy több év) elfolyó vízmennyiséget Hidrolog 79.

Miért ingadozott így a használat – a GeolŽ-ben nuotėkis szerepelt, aztán sok helyen a nuotakis volt elterjedt, most pedig ismét a nuotėkis honosodott meg? Nyilván a kétértelműségtől tartottak: a nuotėkis egy másik terminus – утечка: gáz-, hő-, radioaktivitás-szivárgás FTŽ, PolŽ₂ stb. Valójában azonban itt nincs semmiféle kétértelműség, mert az утечка és сток egészen más szakterületek fogalmai. Ha litvánul mindkettőt ugyanúgy fejezik ki – nuotėkis –, attól a két szakterület fogalmait senki sem fogja összekeverni. Egy harmadik szakterületen akár egy harmadik nuotėkis is lehet, például: Ha a cukrot kéttermékes séma szerint állítják elő, az első utfelit megfőzik és centrifugálják: a cukorkristályoktól elválasztják az első nyers lefolyást (szirupot), abból főzik a második utfelit; ⟨…⟩. Az első utfeli centrifugálása után a centrifugában visszamaradt cukorkristályokat forró (75–80 °C-os) vízzel vagy túlhevített gőzzel fehérítik. Az így keletkezett fehér lefolyást visszajuttatják az első utfeli főzéséhez LTE II 448.

A nutekėti ‘lefolyni’ ige főnévi származékaként a nuotakas is használatos. Jelentésrendszere tág és ellentmondásos. A DŽ₂ szerint: 1. „folyó vízgyűjtő területe”; 2. „vízelvezető árok vagy cső”; az LKŽ VIII szerint: 1. földr. „egy folyó és mellékfolyói, tó vagy tenger vízgyűjtő területe” (és nuoteka); 2. „lefolyás” (és nuotaka 1. „lefolyás, elfolyás, vízelvezetés”); 3. „vízelvezető árok vagy cső”; a MelŽ-ben водоотвод „vízelvezető árok vagy cső”, de vandens nuotakas – водосток – „a víz elfolyásának helye” MelŽ, míg a водоотвод jelentése „nuotakas, vízelvezető”, (a vandens nuvestuvas MelŽ – водоотвод – „a víz oldalra vezetésére szolgáló berendezés”, nuvestuvas – водоотводный канал – vö. elvezető csatorna), a водосток pedig „vízlevezető”; a PolŽ₂-ben a водоотвод jelentése: 1. vízelvezetés; 2. nuotakas; a водосток jelentése: 1. vízlevezető; 2. esővíz-csatornázás (a PolŽ₂-ben csak esővíz-csatornázás); a водоотводная és отводная, valamint a водосточная és сточная канава jelentése „vízelvezető árok, nuotakas (a PolŽ₂-ben водосточная канава – vízelvezető árok, отводная канава – vízelvezető árok); a водоотводная труба jelentése nuotakas, dréncső, az отводная труба jelentése nuotakas (a PolŽ₂-ben leágazó cső), az от-

109

vandenų truba – nuotakas (a PolŽ₂-ben: vízelvezető, lefolyó-, elvezetőcső).

Tehát a nuotakas egyaránt jelent lefolyást (természetes, irányított, elvezetett) és az ennek megfelelő vízvezető létesítményt (árkot, drént, csövet). A második jelentésben a nuotakas hasznosabb, az első jelentésben a nuotaka volna megfelelőbb (2. „lefolyás, elfolyás, vízelvezetés”: vandens nuotaka DŽ₂), a „vízgyűjtő terület” jelentésben pedig a nuotakas (vagy nuoteka) elavult és fölösleges.

Egyébként a nuotakas hasonlóképpen az anatómiai nómenklatúrában is használatos, például: A koponyacsontok egyes nyílásain át olyan vénák haladnak, amelyek a kemény agyhártya öbleit a koponya külső vénáival kötik össze. Ezek a vénás elvezető járatok, emissaria. Bennük elvezető vénák, venae emissariae találhatók. Žmog anat 460. Falcsonti elvezető járat. Csecsnyúlványi elvezető járat. Gumós elvezető járat. Nyakszirti elvezető járat. Žmog anat 460. Csecsnyúlványi elvezető véna Žmog anat 120.

A nuotakinis, -ė „vízelvezető” melléknév is létezik az LKŽ VIII-ban, ám valamilyen okból szinte egyáltalán nem használják. A nuotakinė főnév viszont, amelyet Pilviškiai környékén és másutt Suvalkijában a „fő víztelenítő árok” jelentésében használnak, még az LKŽ-be sem került be.

A népnyelvet vizsgálva a nutraukti, nuleisti igék főnévi származékait is megtaláljuk – nutraukti, nuleisti: nuotrauka: Ha a mezőn árkot ásnak, mégis nuotrauka keletkezik Salamiestisben. Nézd, milyen gyenge a rozs: semmiféle vízelvezetés nem volt — a víz elborította Dovilait, és nuotraukis: Itt nagy a víz elfolyása Ėriškiai; nuolaida „lejtős hely”: Áss át rajta — a víz úgy áll, mint egy tálban, semmiféle nuolaidos Juodaičiai. A víz kitörése a lejtős helyekről Piniavában; valamint „víz elvezetésére szolgáló kis árok”: A parcella szélén nūlaida árkot ásnak, miután elvetették a rozsot A. Juškos žodynas. (Önálló jelentésben kezdik használni a nuolyda szót is: Itt gyönyörködhetünk a kárpáti fenyvesek árnyékában és az alpesi rétek tágas lejtőiben M ir G 1977 4 22.) Igaz, a MelŽ-ben szerepel a nuolaiduma, nuolaida, de csak a покатное место, скат jelentésben – „lejtős hely, lejtő”. A második jelentés fontosabb a hidrológia számára. Az első jelentésben a MelŽ-ben a nuolydis a lejtő, a mederfenék, a folyómeder, a vízfelszín vagy az átlagos áramlás lejtése (talán csak a pleonasztikus terminusok természetes és közvetlen lejtés jelentését kellene fenntartani, amely szemantikailag összefügg a nuotakas és nuotėkis szavakkal; vö.: A domborzat legfontosabb morfometriai mutatója, amelytől nagyrészt a felszíni lefolyás mértéke függ, a lejtés MG 1977 6 18; az oxymoronszerű mesterséges lejtés helyett a nuolaidis munkajellegű terminust, az ellentétes lejtés helyett pedig a pokylis szót használva).

Néhány régebbi kétnyelvű szótárban a „levezető cső” jelentésében a nuovada és a nuovadas alakot is használták az LKŽ VIII-ban.

E szavakat a hidrológiai terminológiába beillesztve két mikrorendszert lehetne kialakítani: 1) nuotaka — nuolaida nuovada — nuotrauka és 2) nuotakas — nuolaidas — nuovadas — nuotr aukas. A szakembereknek maguknak kellene eldönteniük, hogy a nuotakus, nuolaidus, nuovadust, nuotr aukust egyetlen vízvezető létesítmény – például árok – vagy többféle, például árok és cső megnevezésére használják-e, vagy másként járjanak el: ezeknek a rokon vízvezető létesítményeknek az általános megnevezésére használják őket, a típusokat pedig belőlük képzett melléknevekkel nevezzék meg – nuotakinis árok, nuotakinis c

110

csatorna, elvezető drén, elvezető cső, illetve lejtős, levezető, lefolyó, megkülönböztetve ezeket a megfelelő igenévi alakoktól: elvezetődő, leeresztett, elvezetett, lecsapolt víz.

A szakemberek feladata annak eldöntése is, hogy szükség van-e a tekėti, leisti, vesti igékből képzett, más prefixumokkal ellátott származékokra, és ha igen, milyenekre, például: įlaida, įlaidas, išlaidas, įvada, įvadas, išvadas stb. E szavak egy része már létezik vagy létezett a nyelvben, a hiányzókat pedig könnyű megalkotni. Egyébként néhányat már a hidrotechnikában is használnak, például: Įvadu vadinamas vamzdynas, įrengtas tarp lauko vandentiekio tinklo ir pastate esančio vandens apskaitos mazgo ŽŪVand 233.

Az, hogy e szavak némelyike (nuotaka, nuotrauka, nuovadas, įvadas, įlaidas stb.) már más szakterületek terminusa vagy köznyelvi szó, nem akadálya annak, hogy a hidrológia, a hidrotechnika vagy a melioráció terminusává is váljon. Ezt kiválóan bizonyítja a korábban tárgyalt nuotėkio esete. Általában az ilyen szókincsbeli jelenségek a fejlett nyelv ismérvei.

RÖVID KÖVETKEZTETÉSEK

1. A „víz áramlása” terminus nyelvi-szemantikai rendszerének vizsgálata az tekėti ige, szinonimái, hiperonimája, kauzatívuma és antonimái megvalósult származékainak (valamint névszói lehetőségeinek) több mikrorendszerét foglalja magában.

2. A víz mozgása és áramlása hiperonima–hiponima viszonyban áll. Az áramlás jelentésének megkülönböztető jegyei: 1) „áramló, mederben haladó”, 2) „nagyjából egyenletes”; bár lehet örvényes (turbulens) is, ilyen esetben azonban rendszerint a mozgás (valamint a gőz mozgása) kifejezést használjuk. Nem kívánatos minden áramlásfajta – az egyenletes és a lamináris is – hiperonimával, a mozgással való helyettesítése.

3. A tėkmė, srovė, srautas terminusok nincsenek egyértelműen megkülönböztetve. Bár ez nem okoz szakmai félreértést, mégis hiányosság. Súlyosabb, javítandó hiba a srovės (sőt a tėkmės és srauto) felváltva történő használata a srūvis „áramlásrész” jelentésű szóval.

4. A víz mozgása használatát nemcsak a jelentése korlátozza, hanem a judėti ige csekély szóalkotási lehetősége és prefixumos alakjainak hiánya is. Ezek a tekėti, tekėjimas – įtekėjimas, pritekėjimas, nutekėjimas, ištekėjimas; apytaka, prietaka alakokból képezhetők, és még sok másból.

5. A hidrológia aligha nélkülözheti az áramlás sebességét és jellegét kifejező szinonimákat: plūsti, srūti, sroventi/almėti, salvėti/sunktis.

6. A tekinti kauzatívumot a hidrológiában nem használják. „Engedi, hogy folyjon” jelentésben a leisti (és prefixumos alakjai: išleisti, nuleisti, įleisti), „folyásra késztet (általában mechanikai eszközökkel)” jelentésben pedig a vesti használatos (feltehetően a nuvesti is). Különösen szükségesek az atvesti, apvesti prefixumos alakok és származékaik, például: atvedamasis kanalas, apvedamasis kanalas. Ez összhangban van az olyan szokásos kifejezésekkel is, mint įvesti, atvesti vandenį, (į)vesti vandentiekį. A vedimas, leggyakrabban nuvedimas használata azonban gyakran kétséges vagy egyenesen indokolatlan: ott használják, ahol (nu)leeresztésnek kellene állnia, például: nuvedamasis vanduo „olyan víz, amelyet nem használnak mezőgazdasági kultúrák termesztésére, és amely az öntözött területről elfolyik” Melž.

111

7. Akár magától folyik a víz, akár kiengedik vagy vezetik, mindenképpen folyik. Ezért annak kifejezésére, hogy magától folyik, szükség van a savitaka terminusra. Használatos a savitaka határozószó és a savitakis melléknév is: víztelenítés, öntözés, csatorna, cső; a vízellátó rendszer önfolyású/gravitációs (ellentéte: nyomás alatti), a víz pedig csak gravitációs (talán csak elméleti használatban – a hidrogeológiában).

8. A tekėti „folyik” igéből képzett, előtagos alakok tővégi származékainak pontosabb elkülönítéséhez a nutekėti „lefolyik” igéből képzett származékokra van szükség. A többé-kevésbé uralkodó használat alapján a következő megkülönböztetés javasolható: 1) nuotekis „adott idő alatt lefolyó vízmennyiség” (rég. nuotakis), 2) nuotaka „lefolyás, levezethetőség” (rég. nuotakis), 3) nuotakas „levezető vízvezeték (árok, dréncső, cső) (rég. „folyó vízgyűjtő medencéje”). A terminológiai és a régi szótárakban található hasonló nuleisti, nuvesti, nutraukti szavak származékait integrálva két hidrológiai mikrorendszer alkotható: 1) nuotaka – nuolaida – nuovada – nuotrauka és 2) vízvezető elemek: nuotakas – nuolaidas – nuovadas – nuotraukas, a fajtajelölő alakok pedig: nuotakinis – nuolaidinis – nuovadinis – nuotraukinis árok, csatorna, cső (csak a víznek kellene lefolyó – leeresztő – elvezető – megszakító jellegűnek lennie). Ha szükség lenne rá, más hasonló, előtagos igékből is képezhetők hasonló származékok: įlaida, išlaida, įlaidas, išlaidas, įvada, išvada, įvadas, išvadas, … Az, hogy némelyikük – nuotaka, nuotrauka, nuovadas, įlaidas, įvadas és mások – már más szakterületek terminusai vagy köznyelvi szavak, nem akadálya annak, hogy a hidrológia, a hidrotechnika és a melioráció terminusaivá is váljanak. Az ilyen szótári jelenségek a fejlett nyelv ismérvei.

RÖVIDÍTÉSEK

Itt ugyanazokat a rövidítéseket használjuk, mint a szerző „Melioracija, drenažas, irigacija” című, az 1. lábjegyzetben hivatkozott cikkében.

A PolŽ itt PolŽ₁-ként van jelölve.

Kiegészítésként használatos:

FTŽ – Fizikos terminų žodynas / Red. P. Brazdžiūnas. V., 1980.

PolŽ₂ – Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas / Sudarė G. Daugėla. V., 1984.

Vandentiek – Vabaliečius S. Vandentiekis ir kanalizacija. V., 1954.

VN – Vakarinės naujienos (Esti hírek).

VV I – Klenikovas V., Iljinas N. Automobilis / Pirmos klasės vairuotojo vadovėlis. V., 1976.

VV II – Sabininas A., Plechanovas I., Černiaikinas V. Automobilis / Antros klasės vairuotojo vadovėlis. V., 1973.

Й. КЛИМАВИЧЮС

A hidrológiai terminusok néhány mikrorendszere

(A víz áramlása)

Összefoglaló

A „víz áramlása” nyelvi terminusrendszerének vizsgálata a tekėti „folyik” ige szemantikájára, szóalkotási megvalósulásaira és lehetőségeire támaszkodik, és több mikrorendszert foglal magában, amelyekben szinonimáinak, hiperonimájának, kauzatívumának és antonimáinak származékai is használatosak. A szöveg ismerteti a fennálló hiányosságokat, ingadozásokat és tökéletlenségeket, azok kialakulásának okait, valamint konkrét intézkedéseket javasol ezek megszüntetésére.