Mokslo kalbos užuomazgos „Keleivyje“

Angelė Kaulakienė

Go to original

Preparing document pages…

LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIX (1991)

ANGELĖ KAULAKIENĖ

A tudományos nyelv csírái a „Keleivisben”

1.1. A Kis-Litvániát Európában a XIX. század negyedik évtizedében kezdődött ipari forradalom alig érintette. Ez az agrárvidék az úgynevezett porosz úton fejlődött. A társadalmi, politikai és gazdasági élet fejlődését jelentősen felgyorsította az 1848–1849-es német polgári demokratikus forradalom. Kis-Litvániában ez munkás- és parasztfelkelésekben, valamint a városi lakosság demokratikus rétegeinek aktivitásában nyilvánult meg. Demokratikus klubok alakultak, terjedt a szabad sajtó. Éppen ekkor jelentek meg az első világi litván periodikus kiadványok (Kaunas, 1987, 55).

Kaip nurodo A. B. Klaipėdiškis (Klaipėdiškis, 1914, 69—70), pirmasis Prūsijos lietuvių mėnesinis laikraštis pradėjo eiti 1832 m. sausio mėn. Tilžėje, o nuo liepos mėn. Karaliaučiuje. Šio laikraščio („Nusidavimai apie evangelijos prasiplatinimą tarp žydų ir pagonių“) redaktorius ir leidėjas buvo Fr. Kelch’as. Antrasis Prūsijos lietuvių laikraštis buvo savaitinis ir ėjo nuo 1849 m. balandžio mėn. ketvirtadieniais Klaipėdoje. Tai „Lietuvininkų prietelis, arba Klaipėdos ceitungos“. Šio laikraščio redaktorius buvo kunigas Zippel’is, o leidėjas spaustuvininkas F. W. Horch’as. Tais pačiais metais liepos 2 d. pradėjo eiti trečiadieniais Karaliaučiuje oficiozinis laikraštis „Keleivis iš Karaliaučiaus broliams lietuvininkams žinias parnešąs“. Šio savaitinio laikraščio redaktorius ir leidėjas buvo Fr. Kuršaitis. „Keleivio“ sumanytoju buvo generolas von Plehve. Jis, prisibijodamas, kad 1848—1849 m. siautusios Vokietijos buržuazinės demokratinės revoliucijos dvasia neužkrėstų ir lietuvių, liepė Fr. Kuršaičiui valdžiai ištikimą laikraštį leisti. Valdžia duodavo „Keleiviui“ kasmet 450 markių pašalpos. „Keleivį“ Fr. Kuršaitis leido ir redagavo iki 1880 m. vasario mėn. pabaigos (Klaipėdiškis, 1914, 70), po to jį perdavė redaguoti mokytojui A. Einoriui iš Klaipėdos.

A. Einoris „Naujasis keleivis” névre keresztelte a „Keleivist”, és 1880. április 1-jétől hetente kezdte kiadni Tilsitben. Amint A. B. Klaipėdiškis (Klaipėdiškis, 1914, 75) írja, e lap tartalma megegyezett Fr. Kuršaitis korábbi „Keleivisének” tartalmával, csak valamivel nemzetibb volt. A „Naujasis keleivis” 1883. november 18-ig jelent meg. Egy ideig a „Gaspadorystės laiskas” című melléklet is tartozott hozzá. 1883-ban a „Naujasis keleivis” neve „Tilžės keleivis” lett, majd A. Einoris ismét életre keltette a régi „Keleivist”, amely hetente jelent meg Ragnitban, később Klaipėdában, régi nevén: „Keleivis broliams lietuvininkams žinias parnešąs” (Klaipėdiškis, 1914, 76).

Fr. Kuršaitis „Keleivisében” a vasárnapi prédikációk kapták a fő helyet, utánuk politikai hírek következtek. A közvéleményt érdeklő dolgokat nyomtatták

az „Įstatymai”, „Pamokinimai”, „Saugokitės!”, „Šviežiausioji žinia”, „Visokia trumpa žinia”, „Visokia žinia” és hasonló rovatokban. A „Keleivis” csillagászati, botanikai, fizikai, földrajzi, történelmi, orvosi, meteorológiai, műszaki, állatorvosi, zoológiai és más területekről szóló ismeretterjesztő cikkeket is közölt. Íme néhány ezek közül: „Adatinė puška” (104, 150)¹, „Ant mūsų geležkelio” (55, 139), „Apie bėgantį orą anglių kasimuose” (57, 163), „Apie milžiniškąjį žaltį” (26, 193), „Apie mūsų žemės lydėtoją” (a Holdról szól, 261, 182–184), „Apie žiogus” (149, 194–195), „Elektriškai magnetiškasis tolrašis arba telegrafas” (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51), „Galvijų gaišimas” (68, 11), „Galvijų maras” (5, 153; 77, 79), „Gandrai” (81, 111–112), „Garinės padarynės arba dampfmašynės” (15, 94–95; 16, 98–99; 20, 118–119), „Iš pagonijos” (39, 139), „Kaip galima ropučių ligą apveikti?” (32, 72), „Kas išmislyjo paraką?” (205, 11), „Kerpė” (215, 189–190), „Koleros liga” (42, 159; 56, 160; 144, 146), „Komets” (92, 59), „Lavyna” (71, 47), „Mažums apie armėn jonus” (93, 66; 94, 70), „Naujasis geležkelis” (53, 112), „Orai” (45, 191), „Orinė kulka” (102, 128), „Patrankos” (férgekről van szó, 67, 116), „Patrankų išgaišintojai” (84, 127), „Povas” (106, 179), „Prieš dėlės ant želmenių pasirodančias” (102, 128), „Prieš kandį pasiutusio šunies” (54, 131), „Prieš kirmėles, arba patrankas, kopūstus suėdančias” (36, 111), „Prieš ropučių ligą” (31, 75; 33, 75), „Rumėnija” (230, 181), „Saulės aptemimas” (20, 120), „Saulė aptems” (18, 112), „Skruzdėlė” (21, 146–148), „Šviežus plytnyčių įtaisymas” (142, 139), „Telefons arba tolkabys” (239, 100–101; 240, 107–108), „Tolrašis” (9, 38–39), „Trichynai” (135, 74), „Trukių bėgis ant mūsų naujojo geležkelio” (116, 106), „Turkai” (51, 49), „Voras” (95, 6), „Žalčiai” (25, 190–191), „Žemės padrebėjimai Amerikoje” (151, 18) és így tovább.

A „Keleivist” tehát több okból választottuk. Először is, az egyik első litván újság volt, megjelenése pedig valamennyi más litván periodikus kiadvány kezdetének tekinthető mind Kis-Litvániában, mind Litvániában. Másodszor, szerkesztője, Fr. Kuršaitis, jól ismerte a litván nyelvet, ezért a „Keleivis” nyelvezete tisztaságával és helyességével különbözött a korabeli kiadványok nyelvétől. Harmadszor, a „Keleivis” közölt talán a legtöbb ismeretterjesztő cikket, amelyekben a tudományos nyelv bizonyos elemeinek csírái fedezhetők fel.

1.2. A tudományos megismerés rendszerint elméleti és kísérleti módszereken alapul. Ezek a módszerek részben a tudományos nyelv sajátosságait is meghatározzák, amelyek a tételek és hipotézisek pontos megfogalmazásában, megalapozásában és érvelő kifejtésében, valamint az egyes problémák szisztematikus, logikus és objektív bemutatásában, megvitatásában és bizonyításában nyilvánulnak meg. A tudományos nyelvet tehát bizonyos jellemzők – az absztraktság, a világosság, a logikusság, a modalitás, a pontosság, a tömörség és hasonlók – jellemzik, amelyeket a következő tényezők határoznak meg. Először is, a terminológia. Ide tartoznak azok a szavak, amelyeket a tudományos nyelvben szokásos jelentésükben használnak; az általános nyelv szavai, amelyek szemantikailag átalakultak (vagyis terminologizálódott szavak vagy szókapcsolatok); valamint a speciális szavak és szókapcsolatok (vagyis a terminusok). A terminusok általában egyértelműek, stilisztikailag semlegesek és rendszerszerűek. Másodszor, a megnevezés, amely a tudományban

¹ Lásd a forrásjegyzéket. Az első szám a „Keleivis” évfolyamát és lapszámát jelöli, a második pedig az oldalt.

6. Lietuvių kalbotyros klausimai 29 t.

a nyelvben szóval vagy szókapcsolattal fejeződik ki. Harmadszor, a szerkezetek és mondatok szórendjének sztereotípiái (pl. igei és melléknévi főnévi szerkezetek, passzív szerkezetek, személytelen mondatok stb.) (Pikčilingis, 1971, 314–323; Labutis, 1973, 3–12; Денисов, 1970, 52–90; Митрофанова, 1976, 27–55), valamint a modalitás különféle árnyalatait kifejező egységek — a lehetőségtől és szükségszerűségtől a problematikusságig és a valótlanságig (Gaivenis, 1986, 98).

Ez a tanulmány éppen az 1848–1880 között megjelent „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben a tudományos nyelv elemeinek csíráit vizsgálja. Ezek a cikkek megismertetik az olvasókat a XVIII. század vége és a XIX. század eleje fizikájának talán legfontosabb felfedezéseivel (az elektromágneses indukcióval, az energiamegmaradás törvényével, a mágnesesség jelenségeivel stb.), valamint új fogalmakkal, új eszközökkel és berendezésekkel, például a gőzgéppel, a telefonnal, a távíróval, a hőmérővel és másokkal. A fizika és a technika kapcsolatának erősödésével az akkori fizika mintegy a technika elméleti alapjává vált. Ezért a „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben számos olyan terminus található, amely a fizikai és a műszaki terminológiába egyaránt besorolható.

2.1. A „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeinek terminológiája eredetét tekintve igen változatos. Túlnyomórészt litván szavakból alkotott terminusok szerepelnek benne, például: alkūnė (16, 98), anglinis, -ė (159, 132; 195, 194; 242, 142), anglys (13, 64; 57, 163; 75, 68; 148, 192; 184, 20), apskritumas (10, 43; 19, 115; 202, 185), ašis (16, 98), bėgis (130, 52), garas (15, 94; 27, 200; 29, 12; 45, 192; 64, 52; 90, 184; 159, 132; 182, 206; 194, 161; 195, 194; 217, 32; 232, 27; 242, 142; 246, 177), gintaras (157, 98), greitumas (10, 43; 138, 120; 201, 130), kibirkštis (10, 42–43), oras (2, 24; 45, 191; 162, 188; 177, 190), saulė (153, 63), spindulys (34, 96), srovė (10, 43; 12, 50; 55, 140), šiluma (10, 42; 142, 139; 241, 130), trinkis (100, 59; 168, 28; 191, 94; 201, 145; 223, 133), trintis (10, 43; 16, 98), tviskėjimas (139, 128), žaibas (80, 107; 159, 132; 239, 102) stb.

A „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben számos kölcsönszóként használt terminus is előfordul, például: baterija (12, 50), elektriškas, -a (10, 42), jodas (75, 68), komet(a)s (92, 59), kompasas (11, 47), magnetas (10, 42; 11, 46), magnetiškas, -a (12, 50), minuta (113, 80), minutas (151, 181), puška (104, 150), syla (12, 50; 158, 103), sylė (12, 50; 257, 125), telefon(a)s (239, 100–101; 240, 107), telegraf(a)s (100, 59; 173, 158; 228, 203; 229, 213), telegrafinis, -ė (137, 112) stb.

E szavak-terminusok egy része német, szláv és más nyelvekből származik (pl.: dampšėpis (130, 53; 253, 105; 254, 109), vö. német Dampfschiff, lokomotyve (236, 68), vö. francia locomotive, natrum (134, 66), vö. arab natrum, pustas (100, 59; 101, 72; 108, 8; 117, 132; 126, 27; 136, 88; 232, 28), vö. német Post, syla (12, 50; 158, 103), sylė (12, 50; 257, 125), vö. orosz сила, šėpis (8, 28; 17, 104; 19, 116; 20, 118; 30, 32; 61, 28; 65, 56; 66, 94; 74, 64; 254, 109), vö. német Schiff stb.), mások latin vagy görög eredetűek (pl.: elektrystė (10, 42; 12, 50), elektriškai (10, 42), elektriškas, -a (10, 42–43), vö. görög ēlektron, elektromagnetiškas, -a (65, 56), vö. görög ēlektron + magnētis, komet(a)s (92, 59), vö. görög komētēs, magnetystė (11, 46), vö. görög magnētis, minuta (113, 80), minutas (151, 181), vö. latin minutus, petrolia(e) (146, 184; 160, 172; 223, 134), vö. latin petrol(eum) stb.). Az utóbbiak alkotják az említett cikkek kölcsönzött terminusainak többségét. Úgy tűnik, hogy a görög vagy latin eredetű szóterminusok akkori sajtóbeli nagy száma több tényezőnek volt köszönhető. Először is, hosz-

szú időn át nagy figyelmet szenteltek az antik kultúrának és a klasszikus nyelveknek. Másodszor, a latin nyelv hosszú ideig betöltött nemzetközi tudományos nyelvi státusza Nyugat-Európában és más országokban (Keinys, 1980, 85).

A fizikát népszerűsítő cikkekben számos, más nyelvekből lefordított szóterminus is található, például: orpušė (174, 168), vö. német Luftballon, geležinis kelias (6, 168), geležies kel(ia)s (164, 198; 166, 8), geležinysis kelias (1, 88), gelžkelis (14, 92; 34, 95; 43, 168; 69, 24; 88, 156; 127, 32; 226, 165; 229, 213), gelžkelýs (52, 104), vö. orosz железная дорога, német Eisenbahn, francia chemin de fer, tolkalbys (239, 100; 240, 107), vö. görög tėlė+phōnē, tolrašis (9, 38; 10, 42; 12, 50; 65, 56; 192, 116; 231, 13), vö. görög tėlė+graphō, tolžiūris (96, 40), vö. német Fernrohr stb. Úgy tűnik, megjelenésük részben annak a körülménynek is köszönhető, hogy a XIX. században általában igen sok fordítást készítettek más nyelvekből. Abban az időben a kapitalista viszonyok fejlődésének, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem növekedésének, az osztálykülönbségek erősödésének és általában a kulturális és politikai élet felélénkülésének felgyorsulásával számos olyan új tárgy, jelenség és fogalom jelent meg, amellyel népünk korábban nem találkozott, ezért megfelelő elnevezése sem volt (Palionis, 1959, 21). Ennyi fogalom megnevezésére tehát már nem lehetett kizárólag a népnyelv szókincsére támaszkodni.

A „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben néhány félig kölcsönzött szó is előfordul, például: garšėpis (16, 98; 69, 24), gromatnešis (188, 64), pustvežimis (99, 56; 132; 108), turfpelkė (140, 132) stb.

Eredetüket tekintve tehát az akkori fizikai terminológia a következő rétegekből áll: saját, litván szavakból alkotott terminusokból, kölcsönszavakból, tükörfordításokból és félig kölcsönzött szavakból. A tárgyalt 245 szóterminus 71%-a litván szó, 21%-a kölcsönszó, 5%-a tükörfordítás, 3%-a pedig félig kölcsönzött szó. A fizikai terminológia tehát kialakulásának kezdeti szakaszában a litván lexikára támaszkodott. Ennek kétségkívül több oka volt. Először is, Fr. Kuršaitis, a „Keleivis” szerkesztője azt az elvet vallotta, amelyet a „Keleivis” egyik számában így fogalmaz meg: „Nagyon kerülöm és óvakodom attól, hogy magam alkossak új szavakat a litván nyelvben; néha azonban olyan helyzet adódik, hogy nélkülük nem boldogulhatok, ez pedig különösen akkor történik, amikor új és ismeretlen dolgokról kell beszélni, amelyek a litvánok előtt mindeddig nem voltak ismertek, ezért litván nevük sem volt, mint például a vasút, a léghajó és ezekhez hasonlók. Mit tehetek hát, ha ilyen dolgokról kell beszélnem? Nem akarom német szavakkal megtölteni nyelvünket, ezért új dolgokról szólva új szavakat alkotok; ám senki sem bizonyíthatja nekem, hogy az általam alkotott szó nem tisztán litván szó, és nem a tiszta litván nyelv módján keletkezett…”

„Néha azonban olyan szót is használok, amely számomra nagyon ismerős, amelyet még gyermekként, a litvánok között élve, sokszor hallottam a litvánok szájából” (Kuršaitis, 1864, 174). Fr. Kuršaitisnek ezt az elvét J. Palionis is megfigyelte, aki a porosz irodalmi nyelv változatait tárgyalva rámutat, hogy a jó litván nyelvtudással rendelkező szerkesztő által kiadott „Keleivisben” kevesebb a kölcsönszó, emellett gyakran használják benne a népnyelv élő szavait és kifejezéseit, valamint a sablonoktól mentes népies mondattani szerkezeteket (Palionis, 1979, 152). Másfelől a XIX. század közepének csaknem valamennyi kis-litvániai kiadványában tovább élt az irodalmi nyelv korábbi tisztítási irányzata, és hatottak a XVIII. századi litván nyelvtanok

ir žodynų norminamąjį įtaką (Palionis, 1979, 152). Todėl visai natūralu, kad ne tik lietuvių fizikos, bet ir technikos terminijos užuomazgos rėmėsi lietuviška leksika. Pavyzdžiui, L. Gastila ir A. Žitkutė, aptardami lietuvių technikos terminijos pradmenis, nurodo, kad iš 169 metų technologijos ir mašinų gamybos terminų, užfiksuotų XVIII a. Rytų Prūsijos leidiniuose, lietuvių k. kilmės žodžių yra 73%, slavizmų 9%, germanizmų 12%, neaiškios kilmės žodžių 2%, pusiau skolinių 4% (Gastila, Kruopas, Žitkutė, 1969, 34–36; Gastila, Žitkutė, 1969, 20–21). Be abejo, dėl kalbos gryninimo tendencijos „Keleivio“ fizikos populiarinimo straipsniuose atsirado ir tokie terminai, kaip antai: gintarystė (Daiktas, apie kurį mes dabar kalbam ir dabar dar vokiškai Electricität (t. y. Elektrizität. – A. K.) vadinamas. Pagal tikrą lietuviškąją kalbą mes tą todėl galėtumim gintaryste vadinti…; 10, 42), tolkalbys (Telefons arba tolkalbys yra, kaip jau žinote, ta pernai išrasta priprava, kurią pasinaudodami mes ir su daug mylių atstu esančiais susikalbėti galime; 239, 100), tolrašiš (O tuomi jie yra tolrašių išsimisliję, kurie vokiškai pagal graikiškąją kalbą telegrafai, tai pagal mūsų kalbą kaip sakyta „tolraščiai“ arba „rašėjai iš tolo“ vadinami; 9, 38), tolžiuris (Šaujantieji su tolžiuriais (Fernrohr) veizdėti turėję; 96, 40) ir pan. Šie pavyzdžiai rodo, kad terminijos purizmo tendencija buvo pastebima XIX a. antrojoje pusėje ir ypač ryškiai iškilo aikštėn XX a. pr. kraštotyrininko A. Vireliūno raštuose (Palionis, 1979, 268, 280).

A származás szempontjából elemzett szóterminusok többsége megtalálható az akadémiai szótárban (Lietuvių kalbos žodynas), vagy szerepel a szótár cédulagyűjteményében. Egy részüket azonban sem a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban, sem annak cédulagyűjteményében nem találjuk meg, például: elektrystė (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51), elektriškai (10, 42), elektromagnetiškas, -a (65, 56), galvaniškas, -a (10, 43), gariškas, -a (15, 94), gar-maliūnas (11, 46; 23, 168), gelžkel-tiltis (114, 99), gelžvežimis (98, 52; 186, 34; 249, 20), gintarystė (10, 42), magnetystė (11, 46), magnetspilgė (11, 46), voltaiškas, -a (10, 43) stb.

2.2. A „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben szereplő szóterminusok többsége a -imas/-ymas, -inis, -ė, -iškas, -a, -umas képzőkkel jött létre, például: [nap] aptėmimas (18, 112; 20, 120), [villámok] iššaudymas (140, 132), iššėmimo įtaisymas (112, 72), [a testen át] grįovimas (122, 7; 162, 188), šildymas (133, 64), telegrafiera-vimas (181, 204), [villámok] tviskėjimas (139, 128); adatine [puska] (104, 150), akmeni-nės [szén] (13, 64; 57, 163; 148, 192; 184, 20), anglinis [gőz] (159, 132; 195, 194; 242, 142), garinė [mozdony] (20, 118; 74, 64; 135, 76; 163, 195; 199, 60), garinis [vasúti jármű] (98, 52), [mozdony] (156, 88; 172, 68), [kocsi] (16, 98–99; 20, 118–119; 29, 12; 131, 88; 153, 62), puslinė [golyó] (213, 168), telegrafine [vezeték] (137, 112; 144, 147), [kötél] (152, 39; 161, 180; 180, 204), tolra šinė [vezeték] (137, 112; 144, 147), [kötél] (152, 39; 161, 180), vielinis [léggömb] (229, 213), žaibinis [léggömb] (100, 59; 101, 72; 108, 8; 117, 132; 126, 27; 136, 88; 232, 28); elektriška [szikra] (10, 42), elektriškoji [áram] (10, 43; 12, 50), elektriškasis [dörzsölés] (10, 42–43), elektromag-netiškas [távíró] (65, 56), galvaniškoji [elem] (12, 50), [tekercs] (10, 43), [cella] (12, 50), galvaniškasis [oszlop] (12, 50), gariškasis [kocsi] (15, 94), magnetiško-ji [erő] (12, 50), magnetiškasis [távíró] (10, 42), voltaiškasis [oszlop] (10, 43); aps-kritumas (10, 43; 19, 115; 202, 185), gilumas (202, 185), greitumas (10, 43; 138, 120; 201, 130), platumas (167, 16), tolumas (175, 169; 226, 166) stb.

Jóval kevesebb (néha mindössze egy-egy) olyan terminus szerepel, amely más képzőkkel jött létre, például -ybė képzővel: šviesybė (10, 42; 13, 64), -ynė képzővel: padarynė (15, 94–95; 16, 98–99; 20, 118–119), -ininkas, -ė képzővel: žvaigždininkas (252, 89), -ystė képzővel: elektrystė (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51), gintarystė (10, 42), magnetystė (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51), -ulys képzővel: spindulys (34, 96), -uma képzővel: šiluma (10, 42; 241, 130), šilima (142, 139), -ūnas képzővel: [gőzüzemű] malūnas (82, 120; 183, 18; 224, 142), -tojis, -ė képzővel: lydėtojis (261, 182–184).

A fizikát népszerűsítő cikkekben nagyon kevés végződéses származékszó található, például: [elektromosság] apibėgis (12, 50), [nap] bėgis (130, 52), [mennydörgés] šūvis (109, 28), előtagos származékszó pedig egyáltalán nincs.

A származékszavakon kívül a „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben számos összetétel is szerepel, amelyeket a következőképpen lehet csoportosítani: 1) főnévi második tagú összetételek (gar-malūnas (11, 46; 23, 168), gar-vežimis (16, 98–99; 38, 128; 62, 40), gelžkelis (14, 92; 34, 95; 43, 168; 69, 24; 88, 156; 127, 32; 226, 165; 229, 213), gelžkellys (52, 104), gelžkel-tiltis (114, 99), gelžkelvežimis (186, 34), orkul kė (16, 99; 36, 112; 120, 196), orpuslė (174, 168), šiauršviesė (154, 68; 198, 51) stb.); 2) igei második tagú összetételek (gromatnešis (188, 64), tolk albys (239, 100; 240, 107), tolrašis (9, 38; 10, 42; 12, 50; 63, 56; 192, 116; 231, 13), tolžiūris (96, 40) stb.).

A felsorolt szóterminusok többsége – különösen a képzős és végződéses származékok – bizonyos szóalkotási kategóriákba sorolható: cselekvések megnevezései (-imas/-ymas képzővel alkotott származékok), tulajdonságok megnevezései (-ybė, -ystė², -uma, -umas képzőkkel alkotott származékok), a cselekvés eredményének megnevezései (-ulys képzővel, illetve -as, -is végződéssel alkotott származékok), a cselekvők és a cselekvéshez kapcsolódó tulajdonság hordozóinak megnevezései (-tojis, -ė képzővel alkotott származékok), a főnévi tulajdonság hordozóinak megnevezései (-ininkas, -ė képzővel alkotott származékok), valamint eszközök, gépek, készülékek vagy más segédeszközök megnevezései (az összetételek többsége). A terminusok kategóriáit általában ugyanezekkel a szóalkotási kategóriákkal írják le. Ebben az esetben cselekvések, tulajdonságok, jelenségek, tárgyak és foglalkozások kategóriái különíthetők el, amelyek a terminusok megnevezésének egyes kérdéseihez kapcsolódnak.

2.3. Az affixumok, affixoidok, az összetételek standard tagjainak és általában a terminusképzés egyéb elemeinek értékelése, a megnevezések változatossága, a másodlagos megnevezés kialakulása (Даниленко, 1986, 12–13) és más, a megnevezéssel kapcsolatos hasonló kérdések csak akkor vizsgálhatók, ha az adott tudományterület terminológiája csaknem teljes egészében rendelkezésre áll. Ebben az esetben, a fizikai terminológia kezdeti kialakulásának időszakában, csupán a fizikai (és gyakran műszaki) terminusok megnevezésének néhány kezdeti jelenségéről beszélhetünk.

Ezek egyike a „Keleivis” fizikát népszerűsítő cikkeiben közölt fogalomnevek változatossága. A változatok a következőképpen csoportosíthatók: 1) amikor egy fogalmat összetett és egyszavas megnevezés jelöl, például: petrolija vagy akmens aliejus (146, 184), elektrystės apibėgis vagy takas (12, 50–51), elektriš-

² Az -ybė, -ystė képzőkkel alkotott származékok csak formálisan sorolhatók ebben az esetben a tulajdonságok megnevezéseinek kategóriájába, mivel e képzők származékai jelenséget, sőt a cselekvés eredményét jelölik (šviesybė (10, 42; 13, 64) – fény, magnetystė (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51) – mágnesesség, elektrystė (10, 42) – elektromosság).

mágneses távíró vagy távíró (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51), távíró vagy drótos távíró (228, 203), távíró vagy vezetékes távíró (229, 213), villámtávíró vagy távíró (100, 59; 101, 72; 108, 8; 117, 132; 126, 27; 232, 28), gőzgép vagy gőzmasina (15, 94–95; 16, 98–99; 20, 118–119), vasúti sínek (53, 112; 148, 191), vas sínek (233, 31) és vasút (233, 31), vasút (6, 168), vasúti út (1, 88), vasút (164, 198; 166, 8) és vasút (14, 92; 34, 95; 43, 168; 69, 24; 88, 156; 127, 32; 226, 165; 229, 213), vasúty (52, 104), selyemléghajó vagy léggömb (119, 188); 2) amikor a fogalmat összetett, leíró és egyszavas elnevezéssel jelölik, például: gőzhajó (20, 118; 74, 64; 135, 76; 163, 195; 199, 60), gőzös (156, 88; 172, 68), gőzhajó (8, 28), gőzzel hajtott hajó (66, 94) és gőzhajó (130, 53; 253, 105; 254, 109), gőzös (16, 98–99; 69, 24), gőzzel hajtott malom (20, 118; 243, 146) és gőzmalom (23, 168), gőzhajtású kocsi (15, 94), gőzkocsi (16, 98–99; 20, 118–119; 29, 12; 131, 88; 153, 62), gőzkocsi (16, 98–99), gőzzel hajtott kocsi (16, 98–99; 62, 40) és gőzmozdony (16, 98–99; 38, 128), vasúti mozdony (186, 34), vasmozdony (98, 52; 235, 57; 249, 20; 257, 126), vonat (34, 96; 44, 172; 49, 40; 55, 139; 85, 143; 116, 106; 124, 16; 125, 24; 154, 68; 213, 168; 227, 179; 235, 57). Az utóbbi két elnevezés ugyanennek a fogalomnak további összetett megfelelőit alkotja: gőzmozdony (98, 52), vasúti mozdony (235, 57; 257, 126), vonat (34, 96; 44, 172; 124, 16; 125, 24; 154, 68; 213, 168; 227, 179) (bővebben lásd Klimavičius, 1974, 16–30).

Vagyis a megnevezés változatossága kétféleképpen nyilvánul meg. Először akkor, amikor a különböző cikkekben eltérően neveznek meg egy fogalmat, például: vasúti sínek (53, 112; 148, 191), vas sínek (233, 31), vasút (233, 31), gőzhajó (20, 118; 74, 64; 135, 76; 163, 195; 199, 60), gőzös (156, 88; 172, 68), gőzhajó (8, 28), gőzzel hajtott hajó (66, 94), gőzhajó (130, 53; 253, 105; 254, 109), gőzös (16, 98–99), északi fény (203, 214), sarki fény (154, 68; 198, 51) és így tovább. Másodszor, amikor egyetlen cikkben egy fogalom kétféle elnevezése szerepel az „vagy” kötőszóval összekapcsolva, például: petróleum vagy kőolaj (146, 184), félmész vagy márga (225, 154), voltaoszlop vagy galvánelem (10, 43) és így tovább.

Az ilyen összetett, leíró és egyszavas elnevezések egy része morfológiailag összefügg egymással. Morfológiai változatokat alkotnak, amelyek két csoportra oszthatók: 1) összetett vagy leíró terminus és univerbációval képzett egyszavas terminus, például: vasúti sínek (53, 112; 148, 191), vas sínek (233, 31) és vasút (233, 31), vasút (6, 168), vasúti út (1, 88), vasút (164, 198; 166, 8) és vasút (14, 92; 34, 95; 43, 168; 69, 24; 88, 156; 127, 32; 226, 165; 229, 213), vasúty (52, 104), gőzkocsi (16, 98–99; 20, 118–119; 29, 12; 131, 88; 153, 62), gőzkocsi (16, 98–99), gőzzel hajtott kocsi (16, 98–99; 62, 40) és gőzmozdony (16, 98–99), távolba látó és távíró (9, 38); 2) egy összetett terminus változó tagja, amely lehet: a) -inis, -ė képzős melléknév vagy főnévi birtokos eset (széngőz (27, 200; 29, 12; 194, 161) és szénből származó gőz (159, 132; 195, 194; 242, 142), gőzkazán (15, 94) és gőzös kazán (221, 85)); b) -inis, -ė vagy -iškas, -a képzős melléknév (gőzkocsi (16, 98–99; 20, 118–119; 29, 12; 131, 88; 153, 62) és gőzhajtású kocsi (15,

94)); c) névmási vagy egyszerű melléknév (elektromos szikra (10, 42–43) és elektromos áram (10, 43; 12, 50), elektromos súrlódás (10, 42–43), katonai hajó (17, 104; 19, 116; 30, 32; 61, 28) és katonai hajó (65, 56)).

Az említett változó elnevezések másik része szemantikailag kapcsolódik egymáshoz. Mintegy szinonimák, többnyire a „vagy” kötőszóval összekapcsolva, például: villamosság körforgása vagy útja (12, 50–51), elektromos-mágneses távíró vagy távíró (10, 42–43; 11, 46–47; 12, 50–51), távíró vagy vezetékes távíró (229, 213), villámtávíró vagy távíró (100, 59; 101, 72; 108, 8; 117, 132; 126, 27; 232, 28), gőzgép vagy gőzmasina (15, 94–95; 16, 98–99; 20, 118–119), telefon vagy távbeszélő (239, 100–101; 240, 107–108) és így tovább.

Vagyis a megnevezés változatossága következtében változatosság és szinonímia alakul ki. Ezek a sajátosságok a terminológia kialakulásának kezdeti szakaszában elkerülhetetlenek.

2.4. Az említett összetett és leíró terminusok tagjai bizonyos viszonyok révén kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a viszonyok leggyakrabban attribútívak. Kifejeződésük: a) egyeztetett jelzővel (elektromos szikra (10, 42), elektromos áram (10, 43; 12, 50), elektromos súrlódás (10, 43), elektromágneses távíró (65, 56), galvánelem (10, 43), galvánerő (12, 50) mágneses erő (12, 50), vonzóerő (158, 103), voltaoszlop (10, 43), voltaelem (10, 43)); b) nem egyeztetett jelzővel (elektromosság áramlása (12, 50), elektromosság szikrája (10, 43), lövés zaja (191, 94), lövés zöreje (89, 180; 99, 56), stb.). Vagyis már akkoriban is szükség volt a fajfogalmak és a nemfogalmak elkülönítésére. Néhány ilyen terminusból akár fajcsoportok is alkothatók, például: szén: kőszén (13, 64; 57, 163; 148, 192; 184, 20), fekete kőszén (75, 68), barna kőszén (75, 68); tárgyak: fehérítő tárgyak (134, 67), nem befogadó tárgyak (10, 42), befogadó tárgyak (10, 42); gőzök: kőszéngázok (45, 192), széngázok (159, 132; 195, 194; 242, 142), éghető gázok (64, 52; 90, 184; 182, 206; 217, 32), szénégető gázok (246, 177), fatüzelésű gázok vagy tőzegből nyert gázok (45, 192); erő: galvánerő (12, 50), mágneses erő (12, 50), vonzóerő (158, 103), és így tovább.

Az erre irányuló igény miatt olykor még nyelvtani hipernormalizmusok is keletkeztek. Például -inis, -ė képzős melléknevek névmási alakban szerepelnek (villámtávíró (136, 88), a mágnes déli pólusa (11, 46), a mágnes északi pólusa (11, 46), vasúti sínek (53, 112; 148, 191), vasúti út (1, 88), cselekvő, jelen idejű participiumok (úszóhíd (215, 192; 220, 70; 228, 203)). A -iškas, -a képző használatát gyakran általánosítják (elektromos áram (10, 43; 12, 50), gőzhajtású kocsi (15, 94), voltaoszlop (10, 43) alakban az elektromos áram, gőzkocsi, Volta-oszlop, galvánelem helyett (10, 43), mágneses erő (12, 50) alakban a galvánelem, mágneses erő helyett, és így tovább.

A fogalmak fajtáját gyakran kiegészítő leíró módon is megpróbálták megkülönböztetni, például: gőzzel működő, acéllemezekkel borított hajó (255, 117), katonai, acéllemezekkel borított gőzhajó (256, 121), vaslemezekkel borított pikkelyes hajó (135, 76) és így tovább. Másrészt az ilyen leíró terminusok megjelenésére a német nyelv is nagy hatást gyakorolt, például: gőzzel hajtott, deszkát fűrészelő malom (243, 146), gőzzel működő deszkafűrész-malom. Malom németül Mühle, fűrészmalom németül Sagemühle. Mivel a német nyelvben a fűrészmalom elnevezése a malom nevéből van képezve, a-

elnevezés, ezért a litván nyelvben a fűrésztelep helyett is megjelentek az említett, a német terminológia alapjára épülő elnevezések.

Mindezek a dolgok a fizika (és a technika) terminológiájának kialakulását jelzik, annak kezdeti szakaszát, amikor még nemcsak a terminusok, hanem gyakran a fogalmak sem szilárdultak meg, például a elektrystė, gintarystė, elektrystės macis, elektriškasis trintis terminusokkal az elektromosságot, annak töltését, áramát, valamint általában az elektromos hatást jelölték. Íme néhány példa.

A valódi litván nyelv szerint ezt ezért gintaryste néven is nevezhetnénk, ám ezúttal maradjunk annál az elnevezésnél, amelyet a tudós emberek adtak a dolognak, és nevezzük Elektricität-nak (vagyis Elektrizität-nak — A. K.), illetve a kiejtésünkhöz jobban igazodó elektryste-nek. Az elektromosságról beszélve sok dologra kell majd figyelnünk, arra is, hogy nem minden tárgy egyformán tartalmaz elektrystę-t, vagy fogad be belőle (10, 42). Néhány tárgy, például az üveg, a borostyán, a kén, a macskabőr, a selyem, a gyanta és így tovább, magában hordozza az elektrystę-t (10, 42). Amikor most megmozdítjuk a csengő végén lévő fémlemezt, az elektrystės macis a vezetékeken át a szomszédos távírókészülékhez jutva mágnesessé teszi annak csengőjét… (240, 118). …az összegyűlt emberek sokasága egyetlen pillanatban érzékeli azt az elektriškąjį trintį (10, 43).

2.5. A „Keleivis” tudományos nyelvi kezdeményezéseinek elemzése a következő megállapításokkal foglalható össze: 1) a tudományos nyelv legmarkánsabb eleme a terminológia megalkotása; a terminusokat alkalomszerűen, rendszertelenül alkották, de szilárd alapjuk a litván lexika volt; 2) a terminusok változatosságára leginkább a szinonimitás és a morfológiai variálódás jellemző; ezek kialakulását gyakran más nyelvek (különösen a német) hatása befolyásolta; 3) nemcsak terminusokat próbáltak alkotni, hanem azok meghatározásait is, továbbá a fajfogalmi terminusokat elkülönítették a nemfogalmi terminusoktól.

ŠALTINIAI

Keleivis iš Karaliaučiaus broliams lietuvininkams žinias parnešąs³.

1. 1849, Nr. 22.

2. 1850, Nr. 6.

3. 1850, Nr. 33.

4. 1850, Nr. 36.

5. 1850, Nr. 41.

6. 1850, Nr. 42.

7. 1850, Nr. 43.

8. 1851, Nr. 7.

9. 1851, Nr. 10.

10. 1851, Nr. 11.

11. 1851, Nr. 12.

12. 1851, Nr. 15.

13. 1851, Nr. 16.

14. 1851, Nr. 23.

15. 1851, Nr. 24.

16. 1851, Nr. 25.

17. 1851, Nr. 26.

18. 1851, Nr. 28.

19. 1851, Nr. 29.

20. 1851, Nr. 30.

21. 1851, Nr. 37.

22. 1851, Nr. 39.

23. 1851, Nr. 42.

24. 1851, Nr. 43.

25. 1851, Nr. 48.

26. 1851, Nr. 49.

27. 1851, Nr. 50.

28. 1852, Nr. 2.

29. 1852, Nr. 3.

30. 1852, Nr. 8.

31. 1852, Nr. 10.

32. 1852, Nr. 18.

33. 1852, Nr. 19.

34. 1852, Nr. 24.

35. 1852, Nr. 27.

36. 1852, Nr. 28.

37. 1852, Nr. 29.

38. 1852, Nr. 32.

39. 1852, Nr. 35.

40. 1852, Nr. 37.

41. 1852, Nr. 39.

42. 1852, Nr. 40.

43. 1852, Nr. 42.

44. 1852, Nr. 43.

45. 1852, Nr. 48.

46. 1852, Nr. 53.

47. 1853, Nr. 2.

48. 1853, Nr. 5.

49. 1853, Nr. 10.

50. 1853, Nr. 11.

51. 1853, Nr. 13.

52. 1853, Nr. 26.

53. 1853, Nr. 28.

54. 1853, Nr. 33.

55. 1853, Nr. 35.

56. 1853, Nr. 40.

57. 1853, Nr. 41.

58. 1853, Nr. 42.

59. 1853, Nr. 44.

60. 1854, Nr. 5.

³ Toliau laikraščio pavadinimas nekartojamas, pateikiami tik metai ir numeris.

61. 1854, Nr. 7.

62. 1854, Nr. 10.

63. 1854, Nr. 11.

64. 1854, Nr. 13.

65. 1854, Nr. 14.

66. 1854, Nr. 21.

67. 1854, Nr. 29.

68. 1856, Nr. 3.

69. 1856, Nr. 6.

70. 1856, Nr. 10.

71. 1856, Nr. 12.

72. 1856, Nr. 14.

73. 1856, Nr. 15.

74. 1856, Nr. 16.

75. 1856, Nr. 17.

76. 1856, Nr. 18.

77. 1856, Nr. 20.

78. 1856, Nr. 23.

79. 1856, Nr. 25.

80. 1856, Nr. 27.

81. 1856, Nr. 28.

82. 1856, Nr. 30.

83. 1856, Nr. 31.

84. 1856, Nr. 32.

85. 1856, Nr. 36.

86. 1856, Nr. 37.

87. 1856, Nr. 38.

88. 1856, Nr. 39.

89. 1856, Nr. 45.

90. 1856, Nr. 46.

91. 1856, Nr. 52.

92. 1857, Nr. 15.

93. 1857, Nr. 17.

94. 1857, Nr. 18.

95. 1859, Nr. 2.

96. 1859, Nr. 10.

97. 1859, Nr. 11.

98. 1859, Nr. 13.

99. 1859, Nr. 14.

100. 1859, Nr. 15.

101. 1859, Nr. 18.

102. 1859, Nr. 32.

103. 1859, Nr. 36.

104. 1859, Nr. 38.

105. 1859, Nr. 44.

106. 1859, Nr. 45.

107. 1859, Nr. 46.

108. 1860, Nr. 2.

109. 1860, Nr. 7.

110. 1860, Nr. 15.

111. 1860, Nr. 17.

112. 1860, Nr. 18.

113. 1860, Nr. 20.

114. 1860, Nr. 25.

115. 1860, Nr. 26.

116. 1860, Nr. 27.

117. 1860, Nr. 33.

118. 1860, Nr. 36.

119. 1860, Nr. 47.

120. 1860, Nr. 49.

121. 1862, Nr. 1.

122. 1862, Nr. 2.

123. 1862, Nr. 3.

124. 1862, Nr. 4.

125. 1862, Nr. 6.

126. 1862, Nr. 7.

127. 1862, Nr. 8.

128. 1862, Nr. 10.

129. 1862, Nr. 12.

130. 1862, Nr. 13.

131. 1864, Nr. 22.

132. 1864, Nr. 52.

133. 1865, Nr. 16.

134. 1865, Nr. 17.

135. 1865, Nr. 19.

136. 1865, Nr. 22.

137. 1865, Nr. 28.

138. 1865, Nr. 30.

139. 1865, Nr. 32.

140. 1865, Nr. 33.

141. 1865, Nr. 34.

142. 1865, Nr. 35.

143. 1865, Nr. 36.

144. 1865, Nr. 37.

145. 1865, Nr. 43.

146. 1865, Nr. 46.

147. 1865, Nr. 47.

148. 1865, Nr. 48.

149. 1865, Nr. 49.

150. 1865, Nr. 51.

151. 1869, Nr. 5.

152. 1869, Nr. 10.

153. 1869, Nr. 16.

154. 1869, Nr. 17.

155. 1869, Nr. 20.

156. 1869, Nr. 22.

157. 1869, Nr. 25.

158. 1869, Nr. 26.

159. 1869, Nr. 33.

160. 1869, Nr. 43.

161. 1869, Nr. 45.

162. 1869, Nr. 47.

163. 1869, Nr. 49.

164. 1869, Nr. 50.

165. 1869, Nr. 51.

166. 1870, Nr. 2.

167. 1870, Nr. 4.

168. 1870, Nr. 7.

169. 1870, Nr. 8.

170. 1870, Nr. 11.

171. 1870, Nr. 14.

172. 1870, Nr. 17.

173. 1870, Nr. 48.

174. 1870, Nr. 53.

175. 1870, Nr. 54.

176. 1870, Nr. 57.

177. 1870, Nr. 64.

178. 1870, Nr. 67.

179. 1870, Nr. 68.

180. 1870, Nr. 70.

181. 1870, Nr. 71.

182. 1870, Nr. 72.

183. 1871, Nr. 9.

184. 1871, Nr. 10.

185. 1871, Nr. 16.

186. 1871, Nr. 17.

187. 1871, Nr. 21.

188. 1871, Nr. 26.

189. 1871, Nr. 28.

190. 1871, Nr. 31.

191. 1871, Nr. 33.

192. 1871, Nr. 39.

193. 1871, Nr. 42.

194. 1871, Nr. 50.

195. 1871, Nr. 58.

196. 1871, Nr. 59.

197. 1872, Nr. 6.

198. 1872, Nr. 13.

199. 1872, Nr. 15.

200. 1872, Nr. 16.

201. 1872, Nr. 36.

202. 1872, Nr. 46.

203. 1872, Nr. 53.

204. 1873, Nr. 2.

205. 1873, Nr. 3.

206. 1873, Nr. 12.

207. 1873, Nr. 13.

208. 1873, Nr. 15.

209. 1873, Nr. 16.

210. 1873, Nr. 17.

211. 1873, Nr. 19.

212. 1873, Nr. 24.

213. 1873, Nr. 42.

214. 1873, Nr. 44.

215. 1873, Nr. 48.

216. 1876, Nr. 3.

217. 1876, Nr. 8.

218. 1876, Nr. 13.

219. 1876, Nr. 15.

220. 1876, Nr. 16.

221. 1876, Nr. 19.

222. 1876, Nr. 27.

223. 1876, Nr. 29.

224. 1876, Nr. 31.

225. 1876, Nr. 34.

226. 1876, Nr. 37.

227. 1876, Nr. 39.

228. 1876, Nr. 46.

229. 1876, Nr. 48.

230. 1877, Nr. 45.

231. 1878, Nr. 3.

232. 1878, Nr. 6.

233. 1878, Nr. 7.

234. 1878, Nr. 8.

235. 1878, Nr. 12.

236. 1878, Nr. 14.

237. 1878, Nr. 17.

238. 1878, Nr. 21.

239. 1878, Nr. 22.

240. 1878, Nr. 23.

241. 1878, Nr. 29.

242. 1878, Nr. 32.

243. 1878, Nr. 33.

244. 1878, Nr. 38.

245. 1878, Nr. 40.

246. 1878, Nr. 41.

247. 1879, Nr. 1.

248. 1879, Nr. 2.

249. 1879, Nr. 5.

250. 1879, Nr. 7.

251. 1879, Nr. 9.

252. 1879, Nr. 22.

253. 1879, Nr. 26.

254. 1879, Nr. 27.

255. 1879, Nr. 29.

256. 1879, Nr. 30.

257. 1879, Nr. 31.

258. 1879, Nr. 32.

259. 1879, Nr. 37.

260. 1879, Nr. 42.

261. 1879, Nr. 44.

LITERATŪRA

Gaivenis K. Nespecifinė modalumo raiška lietuvių mokslo kalboje. // Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija. 1986. T. 4(97). P. 98–104.

Gastila L., Kruopas J., Žitkutė A. Techninės literatūros ir terminijos pradininkas // Mokslas ir technika. 1969. Nr. 11. P. 34–36.

Gastila L., Žitkutė A. Lietuviškosios techninės terminologijos pradmenys XVIII a. Rytų Prūsijoje // Mokslas ir technika. 1969. Nr. 4. P. 20–21.

Kaunas D. Mažosios Lietuvos bibliotekos. V., 1987.

Keinys S. Terminologijos abėcėlė. V., 1980.

Klaipėdiškis A. B. Prūsų lietuvių laikraščiai // Draugija. 1914. T. 23. Nr. 89–90. P. 69–82.

Klimavičius J. Nuo garvežio ir sunkvežimio iki elektrovozžio ir pienvežio // Kalbos kultūra. V., 1974. Sąs. 26. P. 16–30.

Kuršaitis Fr. Atsiliepimai // Keleivis iš Karaliaučiaus broliams lietuvininkams žinias parnešas. 1864. Nr. 44. P. 174.

Labutis V. Apie mokslinį stilių // Kalbos kultūra. V., 1973. Sąs. 25. P. 3–12.

Lietuvių kalbos žodynas. V., 1956–1986. T. 1–14.

Palionis J. J. Jablonskio kalbiniai taisymai. – Kn.: J. Jablonskis. Rinktiniai raštai. V., 1959. T. 2. P. 5–55.

Palionis J. Lietuvių literatūrinės kalbos istorija. V., 1979.

Pikčilingis J. Lietuvių kalbos stilistika. V., 1971. T. 1.

Даниленко В. П. Актуальные направления лингвистического исследования русской терминологии // Современные проблемы русской терминологии. М., 1986. С. 5–24.

Денисов П. Н. Еще о некоторых аспектах изучения языков науки // Проблемы языка науки и техники. Логические, лингвистические и историко-научные аспекты терминологии. М., 1970. С. 52–90.

Митрофанова О. Д. Научный стиль речи: проблемы обучения. М., 1976. С. 27–55.

A. KAULAKENE

ЗАЧАТКИ ЯЗЫКА НАУКИ В ПЕРИОДИЧЕСКОМ ИЗДАНИИ „КЯЛЕЙВИС“

Резюме

На основе физико-технических научно-популярных статей, опубликованных с 1849 по 1880 г. в „Кялейвисе“, первом литовском периодическом издании Восточной Пруссии, был проведен анализ зачатков языка науки. Зачатки языка литовской науки в данном издании проявились следующим образом.

Во-первых, наличием основного элемента языка науки, т. е. терминологии. Термины, как правило, создавались спорадически, не обладали систематичностью, однако основывались главным образом на литовской лексике.

Во-вторых, наличием значительного варьирования терминов. Данное варьирование проявилось синонимичностью и морфологической вариантностью.

В-третьих, ощущением попытки выделить как родовые, так и видовые термины и создать их дефиниции.

205

A tudományos nyelv csírái a „Keleivisben”

ŠALTINIAI

LITERATŪRA

ЗАЧАТКИ ЯЗЫКА НАУКИ В ПЕРИОДИЧЕСКОМ ИЗДАНИИ „КЯЛЕЙВИС“

Резюме

Document details