LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997)

LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Jolanta ZABARSKAITĖ Jurgita PAULAUSKAITĖ

A találós kérdések kódszavainak szemantikai sajátosságai

Amikor Thébai Szphinxje ravaszul azt kérdezte: „Ki jár reggel négy lábon, délben kettőn, este pedig három lábon?” – nem számított rá, hogy Oidipusz megfejti a találós kérdést. Talán azután, hogy a Szphinx levetette magát a szikláról és halálra zúzta magát, jelentek meg a találós kérdések szókódjai, vagyis a köznyelvben nem létező lexémák, például: styplys „mák szára”, vingurgalvis „patak”, šiūžeika „fésű”, tilindis „szél”, vaituklė „disznó”, kabalas „borsóhüvely”, takutis „farkas” stb.

Ez persze csak tréfa. Komolyra fordítva a szót: a találós kérdésekben használt lexémák különféle módokon kódolják azt a szót, amelyet ki kell találni. Ez a lexikai csoport a lexikai rendszer perifériájának legszélén helyezkedik el, ezért benne könnyen megfigyelhetők a lexikai és szemantikai fejlődés egyetemes sajátosságai, hiszen a találós kérdések szókódjainak rendszere rendkívül egyszerű (akár egy lexikai amőba, amelynek sejtszerkezete még iskolai mikroszkóppal is látható).

A lexikai rendszerben a találós kérdések szókódjaihoz (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért egyszerűen csak szókódoknak nevezzük őket) legközelebb az eufemizmusok és a tabuk állnak. Egyik lexikai csoportot sem vizsgálták a litván nyelvtudományban. A „Lietuvių kalbos žodynas” (LKŽ I₁–II₁, LKŽ I₂–II₂, LKŽ III–XVII) külön rövidítéssel jelöli az eufemizmusokat. Úgy tűnik, hogy a litván nyelvtudomány még a tabukat sem határozta meg, holott véleményünk szerint ehhez alapot adhatna, ha valamivel figyelmesebben vizsgálnánk például a várandós nő és hozzátartozói viselkedési szokásait, vagy talán egyszerűen a bűvös meséket.

A találós kérdések lexikájának szemantikai aspektusa érdekli a paremiológiával foglalkozó szemiotikusokat, etnográfusokat stb. (Példaként említhetjük J. Levinnek, a paremiológia kutatójának „A találós kérdés szerkezetének szemantikája” című tanulmányát (Levin 1978: 283–314).) A találós kérdések lexikájának (és természetesen a szókódoknak) részletesebb nyelvészeti vizsgálatát azonban nem sikerült fellelnünk.

A szókódok fő jellemzője, hogy jelek jelei. A szó, tudniillik, kétoldalú, sajátos jel. A találós kérdés szókódja nemcsak „elrejti” a kitalálandó fogalmat, hanem ilyen vagy olyan módon jelzi is azt. Jelként nem olyan összetett, mint a lexikai rendszer központja. Mivel a lexika perifériáján helyezkedik el, a szókód a kvázilexika tartománya felé közelít, lexikai jelként pedig elveszíti sajátosságát. Arra hajlik, hogy egyoldalú jelölő legyen (teljes mértékben azonban nem válhat azzá, mert – mint említettük – mégiscsak a lexikai perifériához tartozik, nem pedig a kvá-

101

zilexika tartományához). Így tehát inkább a fogalmat jelöli. Ezt szemlélteti a legvilágosabban az ábra:

1.1.Szemantikai kódolás. A kitalálandó szót metafora vagy metonímia „álarca” mögé „rejtik”. A szemantikai kódolás mechanizmusának több összetevője van. A folyamatban, amelynek két pólusa a szókód és a kódolt szó, a közbülső láncszem a kulcsszó. Például a találós kérdés szókódja a barbočius (Megjött a barbočius a spingotčiushoz, és azt mondja: „Menjünk a kocsmácskába mézsört inni.” A spingotčius azt mondja: „Félek a vingotčiustól.” Barbočius azt mondja: „Ne menjünk a vingotčiuson át, menjünk a girdén keresztül, a krungo kapuján át.”) A kódolt szó a varmas. Miért nevezték a varmast barbočiusnak? A válasz egyszerű: a lexikai rendszer központjában található a kulcsszó. A LKŽ szerint a barbėti szó második jelentése: „idegesítően beszél, zsörtölődik”. Így nyilvánvaló, hogy a szó metafora segítségével van kódolva. Ebben az esetben a kód jellege: a benyomásbeli hasonlóság. (Ebben az esetben: a kellemetlenség.)

Másik példa: a pirdonas szókód. (Tíz férfi liliomokat húz hálóval a pirdono.) A kódolt szó: fenék. A kulcsszó: perstr, „levegőt rontani”. Metonímiával történik a kódolás. A kód jellege: tulajdonság a tárgy helyett.

A szemantikai kódolásban alkalmazott metaforák és metonímiák változatait külön tárgyaljuk.

1.2. Metaforikus szókódok. Négyet tárgyalunk. Ezek a benyomásbeli hasonlóság, a színbeli hasonlóság, a hangzásbeli hasonlóság, valamint a külső megjelenés vagy forma szerinti hasonlóság.

1.2.1. A kód – benyomásbeli hasonlóság. Sok ilyen típusú szókód van. A kényelem kedvéért az 1. táblázatban mutatjuk be őket.

1. táblázat

Szókód | Kódolt szó | Kulcsszó | Benyomás | Találós kérdés bliuvonas | pap | bliuvoti „hangosan kiabál, ordít” | hangos, mennydörgő hang | Egy istálló tele bárányokkal, egy báró, és az a bliuvonas csízfióka | borsó | čižyliukas „a csíz (cinege) fiókája” | kis méret, kerekség | Az apa öl hosszú, az anya arasznyi, a gyerekek pedig olyanok, mint a čižyliukasok. kemža | kenyérlapát | kemža „satnya, elnyomorodott ember, törpe” | laposság | Világít a lámpás, a macska leselkedik, a kemža gyökereket hord. kypštakojis | nyúl | kypšnoti „nagyot lépve járni” | a mozgás nagyfokú | Kypštakojis

102

1 lentelės tęsinys

rövidre nyírt hajú ember

rét

apró léptekkel”

rövidre nyírt hajú ember „aki rövidre nyírt hajjal”

pálya

meredezés

erdőszélen, hátrafelé a vízben. – Hová mész, bimbócska? – Mi közöd hozzá, rövidre nyírt hajú ember.

1.2.2. Hasonlóság megjelenés és forma alapján. A metaforikus kódolás második legnépesebb csoportját a megjelenés vagy forma hasonlósága alapján létrejött szó-kódok alkotják. Ezeket a 2. táblázat mutatja be.

2. táblázat

Kódszó

Kódolandó szó

Kulcsszó

Benézés

Találós kérdés

kampós bot

szarv

kriūkas „kampó”

görbe forma

Két kriūkas, két lapūkas, négy hosszú és egy kabaldūnas.

fésű

kefe

repeta „aki görnyedten, négykézláb jár”

elágazás

A kis kefe, a kis fésű a kerítések mentén lopakodik.

egyeneske

szarv

statūs „egyenesen felfelé emelkedő”

meredekség

Két egyeneske, két klapčiukas, négy Adomėliai.

sty پlys

mák szára

stypla „nyúlánk, hosszú lábú”

hosszúság, vékonyság

Az apa styPlys, az anya palmpa, a gyerekek pedig čiudžiurukai.

stukúčiai

malomkövek

stukas „darab, tömb”

méret

Két stukúčiai, két mukūčiai, egy matarlokas.

kétágú villa

fecske

dvinagė „két karmú”

görbe forma

A villa kétágú, a ruhák németek, adverni nyelven beszél.

kanyargós végű

patak

vinguriuoti „kanyarokban tekeregni”

kanyargás

– Kanyargós kis patak, merre kanyarogsz? – A kopár gázlónál, mi közöd hozzá?

1.2.3. Hanghasonlóságon alapuló szó-kódok. Ebből a szótípusból kevesebb van. Onomatopoetikus eredetük jól látható. A 3. táblázatban szerepelnek:

103

3. táblázat

Kódszó

Kódolt szó

Kulcsszó

Benyomás

Találós kérdés

csörgő, zörgő

kanál

csörgő „ami csörög, zörög”, zörgő „ami zörög”

a tárgy mozgatásakor hallható

A csörgők-zörgők a tóhoz mennek vizet inni.

csirip-csirip

mezei pacsirta

csiri-víri „a pacsirta csiripelése”

az alany hangja

Csirukás legény, odafenn a levegőben függve, sír.

gágogó

gúnár

gágogó „aki gágog”

az alany hangja

A távcső a kerítésen át néz, a gágogó átmegy az udvaron.

kryku bildu

vihar

krykti „kiabálni, rikoltozni (madarakról)”, bildu „ismétlődéssel kifejezett dübörgés”

a tárgy tulajdonsága által keltett hang

Kryku bildu a felhőben, kikimeža a vízben, sebutis pedig a hamuban.

skalat ayškas

kutya

skალatyti „ugatni”

az alany hangja

Atbėgęs tr jakulas kérdezte skalatauskastól, hol van a vaituoklė a birbyčiuose-ban.

šiužeika

fésű

šiušinti „borzolni, zörgetni”

a tárgy funkciójából eredő hang

Šiužeika menyasszonyt visz.

terškėtas

nádak

terškėti „csörömpölni”

a tárgy mozgatásakor hallható

Az égen ragyog, az erdőben mozog, a tóban terškėtas.

tilindis

szél

tilindžiuoti „vékonyan csengeni”

a tárgy tulajdonságából eredő hang

Tilindis tilindis, kulcs nélkül besurrant a pajtába.

vándorbot

disznó

vándorbot „aki jajgat, nyög”

az alany hangja

A megérkezett trikulas megkérdezte a skalatauskastól, hol van a vándorbot a birbyčiai között.

1.2.4. Szavak-kódok színbeli hasonlóság alapján. Ez a találós kérdések metaforikus kódolásának legkisebb tematikus csoportja. Egyetlen világos példa, amikor a répát barna őszi lánynak nevezik, meglehetősen költőien társítva a répa színének és érési idejének benyomását. („Barna, barna őszi lány, zöld a kalapocskád.”)

1.3. A találós kérdések metonimikus szavai. A találós kérdések metonimikus szavai meglehetősen gyakori esetei a lexéma kódolásának. Szemaziológiai szempontból ez a referenciának a második szintje, amely egy empirikus fogalom figuratív, tárgyi szemáinak tudatosan átrendezett kombinációjából jön létre. Ez a szemantikai deriváció egyszerűbb esete, mint a metaforikus típusú találóskérdés-szavak létrehozása. A metonimikus kódolás módjai legkönnyebben annak alapján állapíthatók meg, hogy a kódolt szó melyik szemáját

104

„megtestesíti” a kódszó. Ez lehet kóddá alakított funkció, például halló „fülek”, látó „szemek” (Eljött a barbočius a spingočiushoz, és így szólt: „Menjünk a kocsmába mézsört inni.” A spingočius azt mondja: „Félek a vingočiustól.” A barbočius azt mondja: „Nem megyünk a vingočius mellett. A látón, a hallón és a krungas kapuja mellett megyünk el.”) Meglehetősen gyakori kód a kódolt denotátum formája, például borsóhüvely „borsóhüvely” (Apa a borsóhüvely, anya a kabalas, a gyerekek a szétszórt borsószemek), borsóhüvely „borsóhüvely” (Apa a tutulis, anya a kabalas, a gyerekek a szétszórt borsószemek), rúd „karó” (Nyúlik a rúd, nyikorog a nyikorgó, a végén gombóc), borsóhüvely „borsóhüvely” (Apa a borsóhüvely, anya a hólyag, a gyerekek – binbir, binbir binbiriukai). A találós kérdésekben a kódolás a kódolt szó denotátumának helyzeti sajátosságait is felhasználhatja, például tál „tál” (Szétszórta a szemeket, felállította a tálakat, összehívta a kakukkokat), bölcső „bölcső” (Függ a bölcső, fekszik a csibe, – négy lába van és egy kabaldūnas), hús „szalonna”, macska „macska” (Ül a macska, a háborúban a szalonna, kéri Istent a macska, hogy essen le a szalonna), alma „alma” (Les a tykutis, lóg az alma, amikor az alma leesett, a tykutis elkapta), fekvő „fekvő ember” (Juodtakis, a juodtakison medtakis, a medtakison šnabžtakis, a šnabžtakison baltakis, a baltakison pedig a fekvő). Meglehetősen ritka kódolási mód az indirekt tulajdonság ráruházása a találós kérdésben szereplő tárgyra vagy alanyra, például ragadozó „farkas” (Sötét éjszaka. Jön a ragadozó, megkérdezi a tulytėket, hol fekszik a disznó: „A pajta végében, a birbynuose.”). Ez az eset összetett, mert kontextuális kapcsolatokhoz kötődik, ezért pontosító kódolást igényel – a farkas nem akármikor, hanem éjszaka jön.

A metonimikus kódolás fő jellemzője, hogy a kulcsszó teljesen átlátszó, nem igényel magyarázatot. Ez azt mutatja, hogy a találós kérdés létrehozásakor fontos a kommunikációs szempont, noha az egyetemes „kérdés-válasz” (nyelvészeti és egyéb értelemben vett) kategóriáját összekötő híd rejtve marad. Itt azonban érdekes következtetésre juthatunk (remélhetőleg általánosabb érvényűre, mint a találóskérdés-szókészlet problémája). A metonimikus kódolás célja a válasz, vagyis a kódolt szó világosabb és érthetőbb megadása. Ez a törekvés a kód és a kódolt szó megszakítatlan belső szemantikai és fogalmi kapcsolatain, valamint a kulcsszó szemantikai és lexikai átláthatóságán alapul. A metaforikus kódolás inkább „elrejti” a kérdés és a válasz közötti hidat; a kód szemantikája bonyolult, a kulcsszó pedig korántsem tárul fel azonnal. Paradoxon azonban, hogy a találóskérdések lexikai rendszerében a metonimikus kódolás több homonímiából eredő zavart és kommunikációs félreértést okoz. (Ez könnyen megfigyelhető az általunk már tárgyalt példákon.) Arra következtethetünk, hogy a szemantikailag egyszerűbb szerkezet nem feltétlenül világosabb, az összetettebb folyamat eredményeként kialakuló új lexikai szerkezetnek pedig nagyobb a szemantikai értéke. (Érdekes volna megvizsgálni, hogyan hat ez a folyamat a költői nyelv törvényszerűségeire.)

A metonimikus kódolás leggyakoribb lexikai csoportja kettő van: a kódolt objektum sajátossága és tulajdonsága. E fogalmak pontosításához el kell magyaráznunk, hogy sajátosságnak az objektum állandó, megkülönböztető jegyét tekintjük. Ez

105

lehet fő- és mellékes is. A tárgy tulajdonsága nem állandó, kontextuális, meghatározott és denotatív viszonyulás. Más szóval: a sajátosság a tárgy állapota, a tulajdonság a viszonyulása. Ezeket a metonimikus kódolási csoportokat táblázatokban mutatjuk be. A kulcsszó itt nyilvánvaló, ezért nem írjuk ki.

1.3.1. Tárgy–sajátosság. Az ilyen típusú metonímiákat a 4. táblázat mutatja be.

4. táblázat

Kódszó

Kódolt szó

Rejtvény

rákfordító

rák: hátrafelé jár

Háromszarvú az égen, Borbála a hamuban, kvyškatojis az erdőszélen, rákfordító a vízben.

lógóka

a csecsemő feje: himbálózik

Lóg a kampócska, fekszik a csurikasz – négy lába van és egy lógóka.

túróka

disznó: túr

Odafutott a kis ösvény, és megkérdezte a kis őrt: „Hol fekszik a túróka?”

puki

hátsó: szellent

Tíz tíz tizedikes hálót húz a fingókra.

szomjhalacska

hal: víz nélkül szomjazik

Az égen nyomorék, az erdőben nyomorék, a tóban szomjhalacska.

1.3.2. Tárgy-tulajdonság. Ez valamivel bővebb metonimikus kódolási csoport. Az 5. táblázat mutatja be.

5. táblázat

Kódszó

Kódolt szó

Találós kérdés

fingóska

disznó: folyton szellent

A távcső a kerítésen át néz, a ganéj a kerten át megy: „Gagone, menj, Gagone, küldj nekem egy fingóskát.”

jólhallócska

kutya: jól hall

„Szia, knerpe.” „Szia, dzieliau.” „Hol fekszik a vidra?” „A ház végében.” „És a jólhallócska?” „A csűr alatt.”

ücsörgőke

macska: kitartóan ül

Ül az ücsörgőke, harcos a vitézke. Istenhez fohászkodik az ücsörgőke, hogy essen le a vitézke.

látcsőke

kutya: jól lát

Fut a majom az udvaron, les a látcsőke a kerítésen át: „Ó, te drága majmocskám, ijeszd el nekem azt a kutyust.”

nézőke

macska: kitartóan néz

Lóg a függőke, néz a nézőke, hogy ne lógjon a függőke, ne nézzen a nézőke.

A tulajdonságok kódként való használata a tárgy helyett különösen világosan mutatja a metonimikus kódolás tökéletlenségét.

106

A táblázatokban bemutatott példákból látható, hogy a kódszó létrejöttének elve pontosan olyan, mint a lexikon központi részében végbemenő szemantikai derivációs folyamatoké. Ez meglehetősen összetett jelenség, amelyet a szemaziológusok (pontosabban az onomaziológusok) a közvetett referencia szintjének neveznek; ez a kódolandó szó jelölőstruktúrájának kapcsolataiból és a kódszó analógiájából ered. Az ilyen analógia szabad, és nem köti az objektum. Ezért a hagyományosan hangzás vagy szín alapján megkülönböztetett metaforák közelebbről szemügyre véve úgy tűnnek, mintha a metonímia és a metafora közötti átmeneti változatok lennének.

2.1. A kódszavak fonoszemantikai alkotása. Nem mindig lehet kulcsszót találni a kód típusának meghatározásához. Ennek két oka lehet: a kulcsszó szemantikai szerkezete teljesen átláthatatlan, mintha az időtől megfüstölt üvegen át nem látszana sem a „külső” – a kódolandó szó –, sem a „belső” – a kód. A másik ok az, hogy a rejtvényszó nem szemantikai eszközökkel jön létre. Mint már említettük: bár a rejtvények elfedik a „kérdés–válasz” kommunikációs hidat, a kérdésnek tartalmaznia kell jeleket ahhoz, hogy a válasz lehetséges legyen. Ilyenek a szemantikai játék szabályai. Így a teljesen motiválatlannak tűnő rejtvényszavak, például a vilaidė laidė „kasza”, a tuturs kepers „borona” nem (és nem is lehet) pusztán lexikai kaland, hiszen a kvázilexikai peremvidéken is ott rejlik az egyetemes imperatívusz: hogy megértsenek.

Kalboje egzistuoja fonosemantikos reiškinys (Jakobson, Waught 1979: 177–188). Garsų savybė sukelti vieną ar kitą pojūtį yra ir žodžių kodavimo galimybė bei potencialumas. Garsai konotuojami daugelyje periferinių komunikacijos sričių, pavyzdžiui, mitopoetinėje kalboje (Jakobson, Waught 1979: 204–209). Daroma labai pagrįsta prielaida, kad stengiantis užkoduoti žodį, kurį reikia įminti, ir laikantis semantinio žaidimo taisyklių, pasitelkiamas potencialus garsų konotatyvumas (Zabarskaitė 1995: 187–204)). Keletas fonosemantikos dėsningumų iš tiesų gana įdomūs.

2.2. Mi a különbség a kasza és a borona között, avagy a /l/ és /r/ szembenállása. A litván nyelv leginkább konnotált hangjai közé tartozik a /l/ és az /r/ (Zabarskaitė 1995: 194–197). Mind az expresszív szókészlet, mind a költői nyelv tanúsítja e hangok szembenállását, jóllehet ugyanahhoz a hangosztályhoz tartoznak, ezért közös konnotatív jelentéseik is vannak. Az /l/ hangnak nyilvánvalóan oda-vissza lengő mozgásra utaló konnotációja van (Zabarskaitė 1995: 195). Azokat a munkaeszközöket, amelyekkel oda-vissza lendítve dolgoznak, és amelyeket meg kell nevezni – vagyis kódolni –, a /l/ szonoráns hangot választva kulcsnak jelölik: vilaidė laidė „kasza” (Vilaidė laidė füvet riasztott, hazatért, a kapura felakasztotta magát), lidi lidi laidė „vetélő” (Lidi lidi laidė az erdőn át röpködött, otthagyta a beleit, hazarepült), talalojus „kalló” (a nyírfaligeten túl talalojus ugat).

Azokat a munkaeszközöket (vagy szerszámokat), amelyek használatakor az oda-vissza lengő mozdulat nem hangsúlyos, olyan szemantikai szerkezetek mögé „rejtik”, amelyekben az /r/ hang a kulcs. Különösen gyakori ez a „borona” kódolásakor. A föld feltépésére szolgáló funkciójukat energikusabban hangsúlyozza az r hang, amelyet már Platón is leírt. Ezeket így nevezik: kevarža varža (Kevarža varža a mezőn át akadályoz – még a kutyák sem ugatnak), tuturs kepers (Tuturs kepers, ne félj – utolérem). Tehát a szonoránsok egyetemes fonoszemantikai szembenállása: /l/:/r/.

107

a találós kérdésekben is lehetséges.

2.3. A bárány drámája, avagy a fonoszemantika klasszikus példája. Jól ismert az a találós kérdés, amely arról szól, hogyan rabolta el a farkas a bárányt, és hogyan üldözték lóháton. A találós kérdés leggyakoribb változata a következő: „Jött kudubudu, elvitte kidibidi, adjatok kamandaki, üldözöm kudubudu, visszaveszem kidibidi.” A találós kérdés más változataiban a farkast még duku duku, štukubuku néven is említik, a bárányt dvikipiki, štikibiki néven, a lovat pedig kamantiniu, kubuldoku néven. Most nem mélyedünk el a mássalhangzó-kombinációkban. (Ez olyan téma, amely részletesebb vizsgálatot és bővebb empirikus anyagot igényel. Érdemes csupán megjegyezni, hogy a T osztályú, a cselekvés–mozgás–érintkezés egyetemes konnotációjával rendelkező mássalhangzók dominálnak (Zabarskaitė 1995: 187–194).) Ez a találós kérdés ideálisan tükrözi a magánhangzók legegyetemesebb konnotatív szembenállását: /u/:/a/:/i/. A mély tónusú magánhangzók sötétséget, durvaságot és nagyságot, a magas tónusúak pedig világosságot, lágyságot és kicsiséget jelentenek. A triász középpontja, a kompakt /a/, semleges (hiszen a bárány drámájában a ló nem vesz részt, csak az utolsó példában sötét és nagy, akárcsak a farkas). A fonoszemantika e fő törvényszerűségét bővebben tárgyalja a már említett, neves fonológusok által írt munka (Jakobson, Waugh 1979: 188–194).

2.4. Néhány szó a durvaságról és a világosságról, avagy az S osztályú mássalhangzók konnotációjáról. Az S osztályú mássalhangzók közül a /š/ és a /ž/ mássalhangzóknak van a legnagyobb fonoszemantikai terhelésük. A /š/ hangnak valószínűleg artikulációs és akusztikai sajátosságai miatt kifejezett „egyenetlen felület” konnotációja van (Zabarskaitė 1995: 197–198). Ezt a találós kérdések alkotói is észrevették. A gyapjút a šešuols kemuols (Šešuols kemuols – százágú, lombtalan) szóval kódolják, a takarót pedig egy találós kérdésben šipkiliu tipkiliu (Šipkily s tipkily s: „Mássz rám”). A /ž/ hang „fény, ragyogás” konnotációja (Zabarskaitė 1995: 197) a tűz kódolandó szavának kulcsa. A tüzet így nevezik: žala žalaičiuke (Žala žalaičiukė nyalogatja az eget).

Tehát ha nem találjuk meg a kódolandó szó lexikai vagy szemantikai kulcsát, megpróbálhatjuk azt a kódszó hangalakjának szerkezetében keresni. Az általunk tárgyalt példák azt mutatják, hogy ez az út sem eredménytelen. Csupán alaposabban meg kell vizsgálni a fonoszemantika törvényszerűségeit, univerzáléit és legfontosabb konnotatív szembenállásait.

3. Magyarázatok. Mivel a szakszókincsben némi változatosság tapasztalható, különösen akkor, amikor a litván nyelvtudomány olyan szokatlan területéről van szó, mint a fonoszemantika, szükségesnek tartjuk tisztázni, hogy a szemantika kategóriáit és fogalmait J. Lyons terminológiáját alkalmazva nevezzük meg (Lyons 1968), a fonoszemantikai jelenségek leírásához szükséges fonológiai kategóriákat, szimbólumokat és osztályozásokat pedig megfelelő magyarázatban részesíti Aleksas Girdenis „Fonológiája” (Girdenis 1981). Néhány szemiotikai szakkifejezés Algirdas Julius Greimas munkáiban található (Greimas 1989).

A találós kérdéseket a „Lietuvių tautosaka” 5. kötetéből (LTs V) gyűjtöttük, a kulcsszavakat pedig a „Lietuvių kalbos žodynas” (LKŽ) című szótárban kerestük.

4. Következtetések. Egy-két általánosabb gyakorlati következtetés és elméleti összefoglalás adódik

108

…ozása. A találós kérdések lexikája nem a kvázilexika területe, hanem a megállapítható szemantikai törvényszerűségek szerint létező litván nyelvi lexika perifériája. Generalizációs folyamatának szabályszerűségeit feltárva megvilágítható a találós kérdések szavainak szemantikai szerkezete, és „átláthatóvá” tehető tartalmuk. Kiderül, hogy egy olyan összetett és multifunkcionális struktúrában, mint a nyelv, nem lehetnek véletlenszerű dolgok. A nyelvi játékot is (hiszen a találós kérdések alkotása a nyelv–megnevezés–kommunikáció játéka) a szemantika szabályai szerint játsszák. A szemantikai és fonoszemantikai kódolás törvényszerűségei analógok a lexika alapállományának nominációs tevékenységében zajló folyamatokkal. A találós kérdések metaforáinak és metonímiáinak létrehozása „kísérleti anyagként” szolgálhat az alapvető lexikai állományban kialakult metaforikus és metonimikus jelentések vizsgálatához. A bonyolultabb lexikai struktúrák (metaforák) nagyobb szemantikai értéke (pontossága, szinonimamentessége, a lexikai tautológia elkerülése) a találós kérdésekben talán más lexikai, szövegbeli, sőt akár kevésbé összetett nyelvi struktúrák rétegeiben is korrelál. A hangkulcsok arra utalnak, hogy a lexika perifériájának vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a fonoszemantika kérdéseit. Megmagyarázhatnak ezt-azt, mivel megvannak a maguk univerzáléi, amelyeket, mint láttuk, nem volna helyes tagadni. A gyakorlati vonatkozások közül kettőt kell megemlíteni: a találós kérdés első pillantásra olvashatatlan szavát is lehet „olvasni”, azaz nem értelmetlen. A találós kérdés szavának ilyen olvasási módja segíthet a metonimikus és metaforikus jelentések megkülönböztetésére szolgáló kritériumok kialakításában; ezek nem mindig egyértelműek a metonímiák és metaforák elemzésekor és gyakorlati megkülönböztetésekor.

Végül pedig: a találós kérdések lexikája a jelentés ösvényének valódi, tudatos utánzata, amelynek vizsgálata valóban érdekes.

LITERATŪRA

G i r d e n i s A. 1981: Fonologija, Vilnius: Mokslas.

G r e i m a s A. J. 1989: Semiotika, Vilnius: Mintis.

J a k o b s o n W., W a u g h L. 1979: The Sound Shape of Language, Bloomington and London: Indiana University Press.

LTs V – Lietuvių tautosaka 5, Vilnius: Mintis, 1968.

L e v i n J. M. 1978: Semantičeskaja struktura zagadki. – Paremiologičeskij sbornik, Moskva: Nauka, 283 – 315.

LKŽ I₂–II₂ – Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius, 1941; 2, Kaunas: Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla, 1947.

LKŽ I₂–II₂ – Lietuvių kalbos žodynas 1–2, Vilnius: Mintis, 1968 – 1969.

LKŽ III – XVII – Lietuvių kalbos žodynas 3 – 6, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956, 1957, 1959, 1962; 7 – 9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10 – 15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16, 17: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995, 1996.

L y o n s J. 1968: Introduction to Theoretical Linguistics, Cambridge: G. B.

Z a b a r s k a i t ė J. 1995: Ištiktukų priebalsių fonosemantika (vienanariai priebalsių junginiai). – Lietuvių kalbotyros klausimai 35, 187–204.

109

THE PECULIARITIES OF CODE – WORD SEMANTICS IN RIDDLES

Summary

Tthe paper investigates the ways the vocabulary of riddles is made up. It is created by coding words which are to be guessed. There are two ways of coding: semantic and phonosemantic. The semantic structure of coding has three components: the word under coding, the code-word, or the riddle word, and the key-word. The relation between the code-word and the word under coding be metonymic or metaphoric.

The coding process is different: in metonymic coding, the figurative semes of the word under coding change places, while metaphorisation is caused by the analogy between the free structure of the signited and the semantics of the code word. The analogy is indicated by the key-word. The key to phonosemantic code is the connotation of the sound. In this kind of coding the phonosemantic (l): (r) opposition, the opposition of the high: low tone vowels are observed, the most frequent connotations of the consonants (s): (ž) are realized. A conclusion can be made that the vocabulary of riddles is made up by consciously imitating the path of the meaning which is being generated.

110