LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998)

Loreta VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ

Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

A MELLÉKNEVEK JELENTÉSE ÉS VALENCIÁJA

1. Az utóbbi évtizedekben sokat írnak nemcsak az igék¹, hanem a melléknevek valenciájáról is. Mivel a melléknév, akárcsak az ige, szemantikai predikátum, az igéhez hasonlóan írható le.

Plg.: Svečiai dėkoja šeimininkams už vaišes (Sližienė 1994: 173).

Hálás nekem a segítségért DŽ.

1.1. A valenciáról szólva eltérően határozzák meg az állítmányi kopula és a melléknév viszonyát. Egyesek, például G. Helbig (1992: 111), J. Erben, U. Engel, W. Flämig, W. Jung (Starke 1973: 138), A. Valeckienė (1998: 41) az állítmányi kopulát, a būti igét a többi igéhez hasonlóan tárgyalják, amelyek aktánsokat vonzhatnak, és mondatformáló szerepet tölthetnek be. Mások, például U. Fix (1970: 485), K. Junker (1969: 111) a kopulát a többi önálló jelentésű igétől szemantikailag üres elemként különítik el, amely csupán közvetítő lehet a főnév és a predikatív melléknév között.

G. Helbigas (1992: 111), aptardamas būdvardžio valentingumą, kalba apie valentingumo hierarchiją ir skiria dvi pakopas. Pirmoje pakopoje yra jungties valentingumas, o antroje – predikatinio būdvardžio valentingumas. Jungties valentingumas esąs sintaksės lygmenyje, o semantikos lygmenyje galima esą kalbėti tik apie predikatinio būdvardžio valentingumą, nes jungtis šiame lygmenyje pasirodanti tik kaip tarpininkė.

A litván példát véve: a fiú hasonlít az apjára, ezt a két szintet a következőképpen ábrázolhatnánk:

¹ Az igék valenciájáról szóló részletesebb szakirodalmat N. Sližienė „A litván nyelv igéinek vonzatkereteit tartalmazó szótár” című művének 1. kötete közli (1994: 55–57).

59

Az első szinten G. Helbig szerint a melléknév a főnévhez hasonlóan a kopula szintaktikai aktánsa. A második szinten, amely a szemantika szintje, a melléknév predikátum. Két aktáns – az alanyesetű alany és a közvetlenül a melléknévtől függő prepozíciós szerkezet – éppen hozzá, nem pedig a kopulához és a melléknévhez kapcsolódik.

A kopula, amely a szemantika szintjén nem lehet predikátum, mivel nincs lexikai jelentése (Fix 1970: 486), csupán közvetítő szerepet tölt be: segít a melléknévnek kifejezni a függő elemei (aktánsai) közötti viszonyt (Helbig 1992: 111).

A melléknév mondatbeli, attribútumi használata szintén azt mutatja, hogy a kopulának nincs jelentősége a melléknév mint predikatív szó valenciájának meghatározásában.

Általánosságban véve a predikátum kopulájának valenciája szintaktikai szinten is kétséges. Ha a valencia az ige jelentése által meghatározott sajátosság, a predikátum kopulája pedig „szemantikailag üres”, akkor mire alapozható a szintaktikai valenciája? Az, hogy a predikátum kopulája az alanyesetű alanyhoz és a predikatív szóhoz kapcsolódik, feltehetőleg abból ered, hogy igeként pusztán grammatikai képessége van arra, hogy más szavakat és azok alakjait vonzza maga mellé. Ez a képesség általában jellemző az igékre (vö. Apresian 1974: 120).

Ez a tanulmány elsősorban a melléknevek jelentése és valenciája közötti kapcsolat vizsgálatára összpontosít.²

2. A melléknév mint önálló szófaj olyan tulajdonságot jelöl, amely nem létezik önállóan.³ A tulajdonság egy dologhoz tartozik, amely annak hordozója. Mellék-

2 Reikšmės ir valentingumo santykis bus nagrinėjamas, remiantis N. Sližienės (1986: 45–95) straipsniu.

3 E tanulmány nem foglalkozik a melléknevek semlegesnemű alakjaival, amelyek „általában nem kapcsolódnak főnevekhez, és a tulajdonságot általánosítva fejezik ki” (DLKG 1994: 169). A litván nyelvben nincsenek semlegesnemű főnevek, ezért ezek a melléknevek nem tölthetnek be jelzői szerepet, és nem egyeztethetők főnevekkel.

60

név predikatív szó, amely egy dologhoz rendelt jegyet jelöl. A jegy egy dolog tulajdonságaként vagy két vagy több dolog közötti viszonyként írható le. A melléknév predikatív szóként a mondatban mindig megnyit egy szabad helyet egy argumentum, vagyis a jegy hordozója – a deskriptum (D)⁴ – számára. A melléknevek többsége csupán egy szabad helyet nyit meg egy argumentum, nevezetesen a deskriptum számára. Ezek a melléknevek egyvalenciájúak. A deskriptum megvalósulása számukra – akárcsak más melléknevek esetében – szükséges, mivel a melléknév főnévtől függ, és egyezik vele⁵.

Vannak olyan melléknevek, amelyek a jegyet két vagy több dolog közötti viszonyként írják le. Két vagy több szabad helyet nyitva a predikátum argumentumai számára a melléknév maga vonzza azokat a szavakat, amelyek azokat a dolgokat jelölik, amelyekhez a predikátummal kifejezett jegy – a viszony – rendelődik; ez alól kivétel a deskriptum, amellyel a melléknév egyezik. A megnyitott szabad helyek száma a melléknév jelentésétől függ. A melléknév jelentése azt is megköveteli, hogy a vonzott szavak meghatározott alakban szerepeljenek (vödör tele vízzel; a fiú a szüleitől függ; hálás vagyok neked a segítségért).

2.1. A melléknév mondatbeli használata más szavakkal együtt valenciajellemzőitől, vagyis attól függ, hogy jelentése hány szabad helyet nyit meg az argumentumok számára, amelyeket meghatározott alakú szavak töltenek be. A melléknév valenciája a melléknév jelentése által meghatározott azon sajátosság, hogy meghatározott számú szabad helyet nyit meg, amelyeket a mondatban meghatározott jelentésű szavak, azok alakjai vagy ezek megfelelői foglalnak el. A valenciát három szinthez kapcsoljuk: az absztrakt logikai-szemantikai szinthez, valamint a nyelv két konkrét szintjéhez, a szintaxishoz és a lexikai szemantikához.

2.1.1. A predikatív elemzés módszerével az absztrakt logikai-szemantikai szinten állapítható meg, hogy a melléknév predikatív szóként hány szabad helyet nyit meg az argumentumok számára (vagyis a valós világ bizonyos egységei vagy individuumai számára) (Tekorienė 1982: 135). Attól függően, hogy a melléknév egy vagy több helyet nyit-e meg, egyvalenciájú és többvalenciájú mellékneveket különböztetünk meg. Ha a melléknév az x dolog F tulajdonságát írja le, egy szabad helyet nyit meg egy argumentum – a jegy hordozója, vagyis a deskriptum – számára (kék ég, a virág szép). Ezek egyvalenciájú melléknevek. Ha a melléknév két vagy több dolog közötti viszonyt ír le, akkor az állításfüggvénye R (x, y…), ahol az x és y… objektumok között R viszony áll fenn (pl. a fiú hasonlít az apjára). Az ilyen melléknevek két- vagy többvalenciájúak, például: tartozom a szomszédnak a kivágott fák árával. A skolingas predikatív melléknév, melynek jelentése „nem számolt el valakivel”, négy szabad helyet nyit meg az argumentumok számára: én [x], szomszéd [y], pénz [z], fák [α]. A melléknév e négy argumentum viszonyát (R) fejezi ki, és négyvalenciájú.

⁴ Deskripto terminas D. Tekorienės (1983: 97–107) ir E. Jakaitienės (1988: 62).

⁵ A deskriptum szintaktikai szintű megvalósulásának a deskriptum szó (azaz főnév) – N_D felel meg.

61

2.1.2. A logikai szemantika szintjén az argumentumok szemantikai funkcióit is meghatározzuk a predikátumhoz és a többi argumentumhoz való viszonyuk alapján. A megnevezett szemantikai funkcióval rendelkező argumentumok szemantikai aktánsok. A melléknévi szemantikai aktánsok leggyakoribb funkciói a következők⁶:

1. Deskriptor [D] – a tulajdonság hordozójának vagy birtokosának általánosított funkciója, amely az egyes melléknevek valenciájának elemzésekor ágensként, páciensként, percepienseként, beneficiens vagy kontentív szerepként részletezhető.

2. Ágens [A] – a cselekvés végrehajtójának funkciója, amely élőlényekre jellemző (ėjo geninas žąsimis vyras).

3. Páciens [P] – a cselekvés hatását elszenvedő vagy egy állapotot hordozó funkciója; élő és élettelen dolgokra, valamint elvont fogalmakra egyaránt jellemző (laisvi žmonės, akys pilnos ašarų, karo baisumai priešiški žmogaus prigimčiai).

4. Perciens – a mentális állapot átélőjének funkciója; olyan élőlényekre jellemző, amelyek érzékelik a valóság dolgait, bizonyos viszonyulással vannak hozzájuk, és pszichológiailag reagálnak rájuk (sūnus visiems nuolaidus).

5. Beneficiens [B] – a címzett vagy birtokos funkciója, amely főként élőlényekre, különösen személyekre jellemző, akik javára vagy kárára valami történik (Jonas skolingas tėvui, Juozapota turtinga adatu).

6. Kontentív [Con] – egy állapot vagy tulajdonság tartalmának funkciója, amely különféle dolgokra és jelenségekre jellemző (viršininkas godus garbės, knyga verta šimto litų).

7. Komparatív [Comp] – az összehasonlítási mérce funkciója, amely az állapot páciensével együtt fordul elő, és arra a dologra jellemző, amellyel valamit összehasonlítanak, illetve amelyhez valami igazodik (sūnus panašus į tėvą, vertimas artimas originalui).

8. Kauzatív [Caus] – az állapot okának funkciója (Adomonis nekaltas dėl Izidoriaus vargo).

9. Motívum [M] – az indíték funkciója, amely olyan dolgokra és jelenségekre jellemző, amelyeket az állapot alapjaként értelmezünk (vaikai dėkingi už pagalbą).

10. Finitev [Fin] – a cél, rendeltetés funkciója, amely olyan dolgokra és jelenségekre jellemző, amelyekre törekszünk, amelyekre valamit szánunk, illetve amelyek valamire alkalmasak (kėdė patogi sėdėti, antklodė reikalinga užsikloti, kiaulės reikalingos ir šeriams).

A melléknévi aktánsok fent meghatározott szemantikai funkciói alkotják a melléknév szemantikai valenciáját, amely a melléknév szemantikai valenciaszerkezetével (SemVS) ábrázolható. A mondatban ezt egy meghatározott szintaktikai valenciaszerkezet valósítja meg.

⁶ Semantinių funkcijų pavadinimai čia pateikiami remiantis N. Sl Žienės (1994: 20) ir E. Jakaitienės (1988: 62) darbais.

62

2.1.3. A szintaxis szintjén azt határozzuk meg, hogy a szemantikai aktánsok milyen alakú szavakkal valósulnak meg. A melléknévnek bizonyos alakú szavakra vagy azok megfelelőire vonatkozó követelménye a melléknév szintaktikai valenciája, amely egy bizonyos szintaktikai valenciaszerkezettel (SinVS) ábrázolható.

A melléknév szintaktikai aktánsai a logikai-szemantikai szinten gyökereznek, mivel a szemantikai aktánsok nyelvi (szintaktikai) realizációi. Ahány argumentuma van a predikátumnak – a melléknévnek –, annyi szintaktikai aktánsa is van.

2.1.3.1. A szintaxis szintjén a szintaktikai aktánsok kötelező vagy fakultatív jellege is meghatározható. Ezek az aktánsok az elhagyási teszttel különíthetők el. A kötelező aktánsok nem hagyhatók el a mondatból, mert akkor a mondat nyelvtanilag helytelen és érthetetlen lenne.

Például: Ő hűséges a kormányhoz DŽ. Az intézmény alárendeltje a minisztériumnak DŽ. *Ő hűséges. *Az intézmény alárendeltje.

A fakultatív szintaktikai aktánsok elhagyhatók a mondatból, a mondat pedig nyelvtanilag helyes és érthető marad.⁸

Például: A tudomány mindenki számára szükséges DŽ. Ő engedelmes volt az anyjának DŽ. Vö.: A tudomány szükséges. Ő engedelmes kislány volt.

2.1.3.2. A szintaktikai aktánsokon (a kötelezőkön és fakultatívakon⁹) kívül más szavak is kapcsolódhatnak a melléknévhez; ezeket szabad bővítményeknek nevezzük. A szabad bővítmények nem tartoznak a melléknév szintaktikai valenciaszerkezetéhez, mivel a logikai-szemantikai szinten egyetlen szemantikai aktánst sem valósítanak meg. Ezért szabadok, és,

⁷ A SinV-szerkezetek a melléknevek szintaktikai használati modelljei, amelyeket a következő szimbólumok jelölnek: N₍D₎ – deszkriptor szó, Adj – melléknév, Pron – névmás, Inf – főnévi igenév, Part – melléknévi igenév, SD – összetett mondat alárendelt tagmondata, Gen – birtokos eset, Dat – részes eset, Acc – tárgyeset, Instr – eszközhatározói eset. Például a szabad („nem köteles betartani valamit, érintetlen”) jelentésű melléknév SinVS-e: N₍D₎ – Adj – -tól/-től Gen (a gyermekek szabadok az adóktól).

⁸ Az elhagyási teszt használatának értelmezése a fakultatív szintaktikai aktánsok meghatározására eltérő. K. Junker (1969: 292) véleménye szerint minden melléknév első argumentumának szabad helyét kötelező betölteni, a többi szabad hely betöltése pedig fakultatív lehet. Ezzel ellentétes álláspontot képvisel K.–E. Sommerfeldt (1971: 115), aki szerint a melléknév szinte valamennyi partnere [a logikai-szemantikai szinten] kötelező, és az ilyen partner elhagyása a melléknév jelentése egy másik változatának előtérbe kerülésével függ össze.

⁹ G. Helbigas (1992: 106) aptaria K. J. Saebo apibrėžtus (definit) fakultatyviuosius ir neapibrėžtus (indefinit) fakultatyviuosius aktantus. Jie priklauso nuo konteksto. Pvz.: Peteris negali rasti ž o d y n o. Jis jau ilgai i e š k o, bet veltui. Kalbama apie apibrėžto (definite) aktanto praleidimą; klausyt ojas gali tiesiogiai iš konteksto užpildyti ieško argumento laisvą vietą. Plg. pvz.: Peteris sėdi prie radijo. Jis r ū k o. Kontekstas čia nepadeda. Užpildyti rūko argumento laisvą vietą reikia kalbėtojo bendrų žinių apie pasaulį.

63

kaip teigia D. Tekorienė (1983: 106), neaktualūs apibrėžiant būdvardžio reikšmę. Predikatinėje struktūroje laisvieji nariai nariai atitinka ne predikato argumentus, o atskirus predikatus (Helbig-Schenkel 1973: 38; Helbig 1982: 24; Sližienė 1994: 35). Laisvieji nariai gali būti suprantami kaip redukuoti sakiniai (Helbig 1982: 24).

Például: A férfi talált ennek a délutánnak kényelmes, szunyókálásra alkalmas kis helyet bk.

Vö.: A férfi talált egy kényelmes, szunyókálásra alkalmas kis helyet, amely megfelelt erre a délutánra / erre a délutánra alkalmas / Nagyon megfelelt erre a délutánra.

A szabad tagok olykor helyettesíthetik a melléknevek szintaktikai aktánsait. Az ilyen esetekben azonban a szabad tagok nem kerülnek be a SinVS-be.

Pl.: Szomorú, és amiatt […], hogy idegen lett a saját otthonában (vö. otthonra) Smn.

Ön a társadalomban (vö. társadalomnak) ismert ember, és én azt kérdezem Öntől, ami ezt a társadalmat foglalkoztatja Knd.

Én pedig csupán kívülálló vagyok, teljesen felesleges az életében (vö. az életéhez) Rdzv.

A mondatban a szabad tagok hozzáadhatók vagy elhagyhatók. Nem tagadható azonban, hogy egy bizonyos kontextusban a szabad tagok (freie Angabe) a mondat kommunikációja szempontjából a legfontosabbak és nélkülözhetetlenek lehetnek. A szabad tagok ilyen kommunikációs nélkülözhetetlensége nem függ össze szintaktikai-szemantikai (szabad tagokként való) státuszukkal (Helbig 1992: 92). Amint H. Bluhm (1978: 13) megállapítja, a kommunikációs nélkülözhetetlenség a nyelvhasználat, nem pedig a nyelvtan kritériuma.

Pl.: Meglepő módon Leonardas ezúttal egyáltalán nem volt rászorulva erre a rábeszélésre vagy az ő meggyőzésére Sv.

A szabad tag ezúttal kommunikációs szempontból nélkülözhetetlen. Ha elhagynánk, a mondatot félreértenénk.

Vö.: Leonardas nem volt rászorulva arra a rábeszélésre vagy az ő meggyőzésére Sv.

Ebből az következne, hogy Leonardast nemcsak ezúttal, hanem mindig sem kell rábeszélni. A mondattal viszont éppen azt akarták mondani, hogy arra a rábeszélésre vagy meggyőzésre csak ezúttal nincs szükség.

2.1.3.3. A szabad tagok elhagyása más, mint a fakultatív aktánsoké. Ha a szabad tagok elhagyásával elveszítünk minden információt az általuk közölt tényekről, akkor a fakultatív aktánsok (szabad bővítmények) nélküli mondatok nagyjából ugyanazt jelentik, mint azokkal együtt, mivel a helyzet egy bizonyos, általunk érzékelt részét fejezik ki (Sližienė 1995: 61).

Pl.: Az apa tartozik a szomszédnak bk.

Feltételezhető, hogy az apa egy bizonyos pénzösszeggel tartozik, amelyet ebben a helyzetben (kevésbé lényeges információként) nem mondanak ki.

2.1.3.4. Ahogyan a szabad tagok kommunikációs szempontból nélkülözhetetlenek lehetnek, úgy a kötelező aktánsok is elhagyhatók a kommunikációs redundancia elkerülése érdekében.

64

Például: Itt Severja, miután egy egész vesszőkosarat teletömött rákkal, még sokáig, nagyon sokáig a távolba nézett.

Vž.

A kötelező aktáns párbeszédben és összefüggő szövegben elhagyható. Ilyenkor azonban közvetett módon kifejeződik (a), vagy könnyen kikövetkeztethető (b).

Például: a) Valamit sietve írt a füzet szabad lapjaira, amelyet az ölében tartott. Körülötte már teleírt (vö. írással) lapok hevertek Lnk. Vladukas, bár csak egy félig teli vödröt merített meg, a tócsából (=tóból) hordta a vizet Ap. Mindig tele vannak azok a trolibuszok, el sem hiszed, miért utazik olyan sok ember a városközpontba Lnk. b) Egész élete felpezsdült. A magtárak tele vannak... (vö. mindennel) Mč. A pénztárcám tele van (vö. litasszal), szépen fel vagyok öltözve Šk. – Nem volt szerencséje a gyereknek – mormogja Vainoras ködösen, tele (vö. étellel) szájjal Av.

Éppen a kontextus őrzi meg a közvetített információ egészét, és semlegesíti ezt a nyelvtani rendellenességet (a kötelező aktánsok elhagyása ellentmond a nyelv rendszerének) (Helbig 1992: 50).

2.1.4. A lexikai szemantika szintjén azt határozzuk meg, hogy mely szemantikai osztályokba tartozó szavak lehetnek a melléknév szintaktikai aktánsai. Ezt az határozza meg, hogy a melléknév milyen lexikai jelentésű szavakkal kapcsolódhat össze. A melléknév más szavakkal való szemantikai összeillesztésének lehetőségeit a melléknév lexikai valenciájának nevezzük.¹⁰ Például mondhatjuk, hogy az anya iránt engedelmes lány, de azt nem, hogy * a hazája iránt engedelmes szék; a vedinas melléknévvel a leíró szó és az eszközhatározó élőlényt [+Anim] vagy embert [Hum] kell hogy jelöljön (férfiak lovakkal vezetve bk, anya gyermekkel vezetve bk). A nešinas melléknév leíró szavának élőlényt [+Anim] vagy embert [Hum] kell jelölnie, az eszközhatározó pedig élőlényt [+Anim], embert [Hum] vagy tárgyat [–Anim] jelöl (elszaladt a macska, egeret cipelve bk, a kutya libaszárnnyal tért vissza, azt cipelve bk, itt ment át az udvaron egy lány, vödröket cipelve M–Pt; azon a kerten át megy [egy nő], csecsemőt cipelve Bl, az anya csibéket cipelve tért vissza bk). A panašus melléknév lexikai környezete változatos lehet. Például a gyermek [Hum] hasonlít az anyjára [Hum] bk, az elszáradt gallyacskára [–Anim] bk; a rongy [–Anim] hasonlít a körben szálló madárra [+Anim] Cv, az eltiport reményre [Abstr] bk, a bántalmazott kiscicára [+Anim] bk; a különös dübörgés [Abstr] hasonlít az álmok összeomlására [Abstr] bk; minden gondolat [Abstr] hasonlít egy beteg ember téveszméire [Abstr] bk.

Tehát a melléknév szintaktikai és lexikai valenciája a külső struktúrában valósítja meg a melléknév szemantikai valenciáját az absztrakt mélystruktúrában.

¹⁰ A lexikai valenciát a következő szimbólumok jelölik: Hum – ember, +Anim – élőlény, –Anim – élettelen tárgy, Abstr – elvont dolog.

65

3. Mivel a melléknév valenciája a jelentésétől függ, ugyanaz a melléknév különböző jelentésekben használva minden esetben eltérő szintaktikai, szemantikai vagy lexikai valenciával rendelkezik. A melléknév jelentésétől az is függ, hogy hány vegyértékű.

Például a kaltas, -a melléknév (1) „vétkes, bűnös” jelentésben kétértékű:

N_D - Adj - (miattGen)¹¹

Az apa ártatlan (a szomszéd szerencsétlensége miatt) bk.

N_D - Adj - (Instr_Pron)

Én (semmiben) nem vagyok vétkes Vž.

(2) „kölcsönvett valamit” jelentésben ez a melléknév háromértékű:

N_D - Adj - (Dat) - (Acc)

Én vagyok az adósa (a barátomnak) (két litasszal) bk.

N_D - Adj - (Dat) - (Gen)

Jónás tartozik (az apának) (pénzzel) bk.¹²

(3) „valakivel nem számolt el” jelentésben a kaltas melléknév négyértékű:

N_D - Adj - (Dat) - (Acc) - (értAcc)

Az öreg tartozik (a gyereknek) (nagy összeggel) (a munkáért) bk.

N_D - Adj - (Dat) - (Gen) - (értAcc)

A szomszéd tartozik (nekem) (pénzzel) (a lovakért) bk.

N_D - Adj - (Dat) - (Instr) - (užAcc)

A nővér hibás (a bátyjának) (rozsban) (a borjúért) bk.

A dėkingas, -a (1) jelentésben, „hálát kifejező vagy érző” jelentéssel, háromvalenciájú:

N_D – Adj – (Dat) – (užAcc)

Petras hálás (az ismeretlennek) (a segítségért) bk.

Átvitt (2) jelentésben, „kedvező, alkalmas” értelemben használva ez a melléknév kétvalenciájú:

N_D - Adj - Dat

A talaj alkalmas a tevékenységre Ž.

E mellékneveknek nemcsak a szintaktikai, hanem a szemantikai valenciája is eltér. A kaltas, -a melléknév (1) jelentésben használva, szemantikai valenciaszerkezete: Adj [P, Caus], Adj [P, Con]; (2) jelentésben használva: Adj [P, B, Con], míg (3) jelentésben: Adj [P, B, Con, M]. A dėkingas, -a melléknév (1) jelentésben használva, szemantikai valenciaszerkezete Adj [Pcp, B, M], átvitt (2) jelentésben pedig Adj [P, Fin].

3.1. Az eltérő szintaktikai valencia nem mindig jelzi, hogy a melléknevet más jelentésben használjuk. Az eltérő szintaktikai valenciaszerkezetek ugyanazon jelentés párhuzamos modelljei is lehetnek. Egy modellbe vonhatók össze, amelyben a szintaktikai aktánsok váltakozó formái között ferde vonás (/) áll. Például a palankus, -i „alkalmas” szintaktikai valenciaszerkezete: N_D - Adj - (Dat/Inf) (Minden növény ott nő, ahol palankios (élni) (vö. az élethez) feltételek Ž). A mellék-

¹¹ A szintaktikai valenciaszerkezetekben és a példákban a fakultatív aktánsokat zárójelben tüntetjük fel.

¹² Ha a mondatban több fakultatív szintaktikai aktáns van, közülük az egyiket a mondatban rendszerint mindenképpen ki kell mondani. Például: Jonas hibás az apjával szemben; Jonas pénzzel tartozik. De: *Jonas hibás.

66

… kaltas, -a „aki kölcsönvett valamit” SinVS: N_D - Adj - (Dat) - (Acc/Gen) (az apa vétkes (a szomszédnak) (két litrával / pénzzel) bk.). A kaltas, -a „nem számolt el valakivel” jelentésű melléknév SinVS-e: N_D - Adj - (Dat) - (Acc/Gen/Instr) – (už Acc) (az öreg vétkes (Jonasnak) (a nyúllal / pénzzel / almával) (a sapkáért) bk.). Az alternatív szintaktikai modellek ugyanannak a SemVS-nek felelnek meg (pl. palankus, -i SemVS - Adj [P, Fin].

3.2. Ugyanaz a melléknévi jelentés akkor is lehetséges, ha mind a szintaktikai, mind a szemantikai valencia különbözik. Ilyenkor a leírt szituációt eltérően értelmezzük. Például a kaltas, -a „vétkes, bűnös” jelentésű melléknévnek két szintaktikai és szemantikai valenciaszerkezete lehet:

(1) SinVS N_D - Adj - (delGen) SemVS Adj [P, Caus] Például: Tėvas nem volt vétkes (a szomszéd szerencsétlensége miatt), de mégis összeszorult a szíve valamitől bk.

(2) SinVS N_D - Adj - (Instr^Pron) SemVS Adj [P, Con] Például: (Tuo) ő is vétkes Jb; Én (semmiben) ártatlan vagyok Vž; Az apa éhezteti őket, egyedül ő vétkes mindenben Cv. Az (1) mondat a vétség konkrét okát nevezi meg, a (2) mondatokban használt általános jelentésű névmás nem nevezi meg a vétkesség okát. Leggyakrabban azonban, ha mind a szintaktikai, mind a szemantikai valencia különbözik, a melléknév jelentései is különböznek.

3.3. A melléknév SinVS-e és SemVS-e között a következő viszonyok lehetségesek.

3.3.1. A melléknév SinVS-ei különbözőek

a) A SemVS-ek is különböznek. A melléknevet többnyire különböző jelentésekben használják (kivéve a 3.2.-höz hasonló eseteket).

(1) įkyrus, -i a) „aki állandó kérleléssel, tolakodással, valamely dolog ismételgetésével terhére van, bosszant”: Ne légy [te] [P] (másoknak) [Pcp] terhére Vl. N_D -Adj - Dat) Ramutis gondoskodása [Con] (neki) [Pcp] már elviselhetetlenül terhessé vált M-Pt. b) „unalmas”: Strijkauskis [P] (azaz a könyv) unalmas (olvasni) [Fin] Dk. N_D -Adj - (Inf) (2) parankus, -i a) „kényelmes”: A kasza [P] nekem [B] kényelmes Ž. N_D -Adj - Dat b) „alkalmas”: A csésze [P] alkalmas arra, hogy beleöntsék [Fin] Ž. N_D -Adj - Inf

b) A SemVS ugyanaz. A különböző SinVS-ek párhuzamos modellként működnek.

(1) atsparus, -i „ellenáll a külső hatásnak”: a. N_D -Adj - Dat A madár melle ellenáll a szeleknek bk Adj [P, Con] b. N_D -Adj - prieš Acc A madár melle ellenáll a szélnek Cv. De: hőálló fém bk. * a fém ellenálló a hővel szemben bk. (2) atviras, -a „őszinte, mindent elmondó”:

67

a. N_D-Adj - (Dat)

Nyitott vagyok (önhöz), mert tudom, hogy jó M-Pt vagy.

Adj [Pcp, B]

b. N_D-Adj - (suInstr)

Látja, nyílt vagyok (önökkel), Vainoras Avž. úr.

(3) mohó, -ó „sokat kívánó, kapzsi”:

a. N_D-Adj - Gen

A borjú mohó az italra Ž.

Adj [Pcp, Con]

b. N_D-Adj - Inf

A borjú mohón iszik Ž.

(4) egyenlő, -ő „azonos nagyságú, minőségű; egyforma”:

a. N_D-Adj - Dat

A barátaim egyenrangúak voltak velem, vagy magasabbak nálam.¹³

Adj [P, Comp]

b. N_D-Adj - suInstr

A gyermek egyenrangú az agglegénnyel bk.

(5) kedves „örömet okozó, jó, jóindulatú”:

a. N_D-Adj -(Dat)

Ő (Mazariniui) nem lesz kedves Dr.

Adj [Pcp, B]

b. N_D-Adj - (suInstr)

Bernaras tudott kedves lenni (a nőkkel) Knd.

(6) képes „aki sok mindenre képes, erős, szilárd”:

a. N_D-Adj - Dat

Az ember nem képes alkotásra Ž.

Adj [P, Con]

b. N_D-Adj - Inf

Az ember nem képes alkotni Ž.

(7) ügyes „fürge, talpraesett”:

a. N_D-Adj - (prieGen)

A munkában ügyes ember DŽ.

Adj [P, Fin]

b. N_D-Adj - (Inf)

Ő ügyetlen (dolgozni) DŽ.

(8) érdemes, -a „alkalmas, érdemeket szerzett”:

a. N_D-Adj - Gen

Jonas említésre méltó bk.

Adj [P, Con]

b. N_D-Adj - Inf

Jonas méltó arra, hogy megemlítsék bk.

3.3.2. A melléknév SinVS-e ugyanaz.

a) Különböző SemVS-ek. A melléknevet különböző jelentésekben használják, és minden esetben más szemantikai csoportba tartozik, szintaktikai valenciája azonban azonos. Vö.:

(1) közeli, -a

a) „hasonló, valamihez csaknem illő”: Ilyen viselkedés [P] áruláshoz közelinek tűnt [Comp] Avž.

N_D - Adj - Dat

b) „szoros kapcsolatban álló”: Milyen nemes, értelmes nő, aki természeténél fogva hozzád [B] közel áll [P] Rdzv.

(2) fogékony, -a

a) „jól felfogó, tehetséges”: Ő [Pcp] fogékony a tudományra [Con] bk.

N_D - Adj - Dat

b) „könnyen befogadó”: A talaj [P] fogékony a nedvességre [Con] bk.

(3) teli, -a

13 J. Šukys (1998: 504) teigia, kad lyginant pagal ūgį vartojama prielinks-ininė konstrukcija suInstr, bet kai lyginama pagal vertę, kokybę, reikia rinktis Dat.

68

a) „nagyon tele, csordultig”: Az almafa [P] idén almával volt tele [Con] Smn.

_ND - Adj - Gen

b) átv. „valamivel nagyon eltelt”: A legszebb élményekkel telve [Con] […] tértem vissza [én] [Pcp] szeretett szülőföldemre Vn.

(4) tele

a) „teljesen elfoglalt, sok mindennel teli”: Az utca [P] tele van porral [Con] Ap.

_ND - Adj - Gen

b) átv. „érzelemmel, tulajdonsággal eltelt, teli”: Šimonis ismét Šimonis [Pcp] jó reménnyel telve [Con] tekintett a jövőbe Smn.

(5) kedvező

a) „egyetértő, rokonszenvező, jóindulatú”: Számunkra [B] kedvező ember [Pcp] DŽ.

_ND - Adj - Dat

b) „alkalmas”: A körülmények [P] kedvezőek (az élethez) [Fin] bk.

(6) szükséges

a) „ami nélkül nem lehet meglenni, elengedhetetlen”: A gyermeknek [B] gondozásra van szüksége [Con] bk.

_ND - Adj - Dat

b) „amire szükség van”: A disznóknak [P] takarmányra van szükségük [Fin] Jb.

(7) gazdag

a) „sokat tartalmaz valamiből”: Maistas [P] vitaminokban gazdag [Con] Ž.

_ND - Adj - Gen

b) „sokat tartalmaz valamiből”: Juozienė [B] tűkben gazdag [Con] bk.

3.4. Különböző mellékneveknek lehet azonos szintaktikai, de eltérő szemantikai valenciájuk, és fordítva: a melléknevek szemantikai valenciája lehet azonos, szintaktikai valenciájuk pedig eltérő. Több eset lehetséges.

3.4.1. A melléknevek SinVS-e azonos.

a) A SemVS is azonos.

(1) a. Zsírral [Con] teli teknő [P] Ž.

b. Árkok [P] fűvel teliek [Con] Cv.

_ND - Adj - Gen

c. Üvegpohár [P] tejjel teli [Con] bk.

d. Maistas [P] vitaminokban gazdag [Con] Ž.

Mindezekre a melléknevekre jellemző a közös „sokat tartalmaz valamiből” jelentés. Természetesen egyéni jelentéseik különbözhetnek, de szinonimák is lehetnek (vö. tele, teli).

b) A szemantikai valenciák különböznek.

(2) a. Ő [P] lóra [Con] szükséges Jb.

b. Ona [B] tűkben gazdag [Con] bk.

_ND - Adj - Gen

c. Az emberek [Pcp] fösvények (a pénzre) [Con] Ž.

69

Bár a melléknevek szintaktikai valenciája azonos, jelentésük teljesen különböző.

3.4.2. A melléknevek szintaktikai valenciái különböznek.

a) Szemantikai valenciáik azonosak. Az ilyen melléknevek különböző szintaktikai osztályokba, de ugyanabba a szemantikai csoportba tartoznak.

(3) a. N_D - Adj - Gen Az ember tele van dühtől bk.

b. N_D - Adj - Dat Vincas közömbös a költészet iránt bk.

c. N_D - Adj - Instr A fivér biztos a saját halálában bk. Adj [Pcp, Con]

d. N_D - Adj - užAcc Az ember felelős a maga választotta útért bk.

Ezek a melléknevek egy személy tárgyhoz vagy jelenséghez fűződő lelki viszonyát fejezik ki.

b) Szemantikai valenciáik különböznek.

(4) a. N_D - Adj - Dat A lány [Pcp] engedelmes az anyjának [B] DŽ.

b. N_D - Adj - Instr A férfiak [A] visszatérnek lovakkal [P] vezetve DŽ.

c. N_D - Adj - nuoGen A férfi nézőpontja [P] eltér a feleség nézőpontjától [Comp] bk.

d. N_D - Adj - (Inf) Az apa [Pcp] tehetséges (tanításra) [Fin] bk.

A melléknevek jelentései különbözőek, mert különböző helyzeteket írnak le.

4. Tehát a melléknév jelentése és valenciája közötti viszonyok (a főigéhez hasonlóan) meglehetősen változatosak lehetnek. Ha a melléknév szintaktikai valenciája azonos, szemantikai valenciája eltér, jelentései is különbözőek. Ha a melléknév szintaktikai valenciája eltér, szemantikai valenciája is eltérhet, továbbá leggyakrabban a melléknév jelentései is különböznek. Ugyanakkor ugyanannak a melléknévnek a SemVS-ét több szintaktikai valenciastruktúra is megvalósíthatja, amelyek rendszerint párhuzamos modellként működnek, miközben a melléknév jelentése lényegében azonos. Több melléknév szintaktikai és szemantikai valenciája egyaránt azonos lehet. Ekkor mindegyik melléknévre közös jelentés jellemző (ugyanahhoz a szemantikai csoporthoz tartoznak), ez a jelentés tovább részletezhető. Ha azonban a melléknevek szintaktikai valenciája megegyezik, szemantikai valenciájuk eltérhet, ilyenkor a melléknevek jelentése különbözik, mert különböző helyzeteket ír le. Az ilyen melléknevek különböző szintaktikai osztályokba és szemantikai csoportokba tartoznak. Egyetérthetünk N. Sliziene-vel (1995: 69) abban, hogy a szintaktikai valencia, amely a nyelvhasználó számára elsőként szembetűnik, önmagában nem mutatja sem a jelentések azonosságát, sem különbözőségét.

Beérkezett: 1998. 11. 02.

RÖVIDÍTÉSEK

Ap – Juozas Aputis

Avž – Jonas Avyžius

70

Blt – Juozas Baltušis

bk – köznyelv

Cv – Petras Cvirka

Dk – Simonas Daukantas

Dr – Petras Dirgėla

DŽ – A mai litván nyelv szótára. Vilnius, 1993

Jb – Jonas Jablonskis

Knd – Saulius Tomas Kondrotas

Lnk – Romualdas Lankauskas

Mč – Jonas Mačiulis

M-Pt – Vincas Mykolaitis-Putinas

Rdzv – Bronius Radzevičius

Sv – Jurgis Savickis

Smn – Ieva Simonaitytė

Šk – Antanas Škėma

Vl – Motiejus Valančius

Vn – Antanas Vienuolis

Vž – Vaižgantas (Juozas Tumas)

Ž – Lietuvių kalbos žodynas. T. I–XVII. Vilnius, 1968–1996.

LITERATŪRA

A p r e s i a n 1974: Апресян Ю. Д. Лексическая семантика, Москва: Наука.

B l u h m H. 1978: Über kommunikative Notwendigkeit und Valenz. – Valence, Semantic Case and Grammatical Relations. Ed. W. Abraham, Amsterdam: John Benjamins B.V., 9–21.

DLKG 1994 – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

DŽ 1993 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. St. Keinys, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

F i x U. 1970: Zum Verhältnis von Syntax und Semantik im Wortgruppenlexem. – WZ der Karl-Marx-Universität Leipzig. GSR. 19(4), 483–501.

H e l b i g G., Schenkel W. 1973: Wörterbuch zur Valenz und Distribution deutscher Verben, Leipzig: VEB Bibliographisches Institut.

H e l b i g G. 1982: Valenz-Satzglieder-Semantische Kasus-Satzmodelle, Leipzig: VEB Verl. Enzyklopädie.

H e l b i g G. 1992: Probleme der Valenz – und Kasustheorie, Tübingen: Niemeyer.

J a k a i t i e n ė E. 1988: Leksinė semantika. Vilnius: Mokslas.

J u n k e r K. 1969: Zur Valenz beim Adjektiv. – WZ der Humbolt – Universität zu Berlin. GSR. 18(2), 291–293.

Ž I–XVII – Lietuvių kalbos žodynas 1–2, Vilnius: Mintis, 1968-1969; 3–6: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16–17: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995, 1996.

S l i ž i e n ė N. 1986: Lietuvių kalbos veiksmažodžių valentingumas ir sintaksinė klasifikacija, – Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 45–97.

71

S l i ž i e n ė N. 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

S l i ž i e n ė N. 1995: Lietuvių kalbos veiksmažodžių valentingumas ir jo aprašymo principai, – Lietuvių kalbotyros klausimai 33, 54–74.

S o m m e r f e l d t K. E. 1971: Zur Valenz des Adjektivs. – Deutsch als Fremdsprache 8(2), Leipzig. 113–117.

S t a r k e G. 1973: Satzmodelle mit prädikativem Adjektiv im Deutschen. – Deutsch als Fremdsprache 10(3), Leipzig, 138–147.

Š u k y s J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa.

T e k o r i e n ė D. 1982: Sintaksinė semantika, jos nagrinėjimo metodai ir žodžių junginių semantikos problemos. – Kalbotyra 33(1), 132–139.

T e k o r i e n ė D. 1983: Lietuvių kalbos būdvardžio semantinis valentingumas. – Kalbotyra 34(1), 97–107.

V a l e c k i e n ė A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

BEDEUTUNG UND VALENZ DER ADJEKTIVE

Zusammenfassung

Im letzten Jahrzehnt sind viele Publikationen erschienen nicht allein zum Problem der Valenz der Verben, sondern auch zu dem der Adjektive.

Das Adjektiv als prädikatives Wort im Satz hat immer eine Leerstelle für ein Argument, d. h. für ein Ding, das den Träger der Eigenschaft ausdrückt – für das Deskript. Es gibt Adjektive, die zwei – oder auch mehr – Leerstellen für die Argumente des Prädikats haben. In diesen Fällen reagiert das Adjektiv selber die Wörter, die Dinge ausdrücken, welchen das durch das Prädikat ausgedrückte Kennzeichen zugeteilt wird: es ist eine Beziehung – mit Ausnahme des Deskripts – die auf der Kongruenz des Adjektivs beruht.

Die Zahl der Leerstellen hängt von der Bedeutung des Adjektivs ab. Die entscheidende semantische Eigenschaft des Adjektivs ist eine bestimmte Anzahl von Leerstellen zu bedingen, die im Satze Wörter mit einer gewissen Bedeutung sowie deren Formen – oder ihre Entsprechungen – ein nehmen. Die Valenz bezieht sich auf drei Ebenen: auf die abstrakte Ebene der logischen Semantik und auf zwei konkrete Ebenen – auf die der syntaktischen bzw. der lexikalischen Semantik.

Die durch die Aktanten des Adjektivs ausgedrückten semantischen Funktionen bilden die semantische Valenz des Adjektivs, die durch die Struktur der semantischen Valenz (Sem VS) dargestellt werden kann. Der Anschluß an das Adjektiv obligatorischer Wortformen (oder ihrer Entsprechungen) heißt syntaktische Valenz des Adjektivs, die durch die entsprechende Struktur der syntaktischen Valenz (Sin VS) darzustellen ist. Die syntaktischen Aktanten des Adjektivs treten dabei als sprachliche Realisierung der semantischen Aktanten auf.

Da die Valenz des Adjektivs von seiner Bedeutung abhängt, können die Beziehungen der Bedeutungen des Adjektivs zu seiner Valenz ziemlich unterschiedlich sein. Wenn die syntaktische Valenz des Adjektivs einheitlich ist bei unterschiedlichen Bedeutungen des Adjektivs, kann sich seine semantische Valenz unterscheiden. Aber der gleichen Struktur des Adjektivs Sem VS können einige. Strukturen der syntaktischen Valenz entsprechen, die gewöhnlich als parallele Modelle fungieren, wobei die Bedeutung des Adjektivs im Wesentlichen die gleiche bleibt. Manche Adjektive werden durch die gleiche syntaktische wie auch semantische Valenz

72

gekennzeichnet. In diesen Fällen weisen alle diese Adjektive die gleiche Bedeutung auf (sie gehören zur gleichen semantischen Gruppe) die weiterhin detailliert werden kann. Doch wenn auch die syntaktische Valenz der Adjektive übereinstimmt, kann sich die semantische Valenz unterscheiden, wobei sich auch die Bedeutungen der Adjektive unterscheiden, die unterschiedliche Situationen bezeichnen. Diese Adjektive gehören zu unterschiedlichen syntaktischen und semantischen Klassen bzw. Gruppen.

73