1977-ben Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas rámutattak arra, hogy a hagyományos litván főnévragozási osztályok sorrendje „teljesen motiválatlan és önkényes, mivel sem a főnevek nemére, sem az alakok hasonlóságára nincs tekintettel” (Girdenis, Rosinas 1977: 338). Így a főnévragozás ragozási osztályok szerinti vizsgálata sem szinkrón, sem diakrón szempontból nem célszerű: nem tárja fel a különböző tőtípusok kölcsönhatását, illetve a ragozási típusok természetes osztályozását. A litván nyelv grammatikájában a főnévragozás leírása hagyományos, vagyis az öt ragozási osztály önkényes sorrendjét követi (LKG 1965: 210–230). A legújabb kiadványokban, például a A mai litván nyelv grammatikájában (1DLKG, 2DLKG, 3DLKG), valamint az angol nyelvű litván nyelvtanban (Lithuanian Grammar 1997: 107–125), a ragozási osztályokat tőtípusok szerint nevezik el, figyelembe véve azok egymáshoz való viszonyát és nemek szerinti megoszlását. Adelė Valeckienė a főnévi tőtípusok és a végződésrendszerek hasonlósága alapján három ragozási típust különít el (Valeckienė 1998: 319–327).
Vagyis a főnévragozás rendszere nem vizsgálható a paradigmák egymáshoz való viszonyának figyelembevétele nélkül; ezeket a viszonyokat hierarchikus csoportosítási módszerrel lehet pontosan meghatározni. Az említett kutatási módszer megbízhatóságát A. Girdenis és A. Rosinas igazolta, amikor felállította a köznyelvi, valamint a žemaitiai nyelvjárás (Tirkšliai és Šaukėnai beszéde) főnévragozási típusainak hierarchiáját (Girdenis, Rosinas 1977: 338–348); A. Rosinas ugyanezzel a módszerrel vizsgálta Simonas Stanevičius szövegeinek főnévragozását (Rosinas 1994: 112–117). Ezért a hierarchikus csoportosítási módszerrel Mikalojaus Daukšos Postilė című művének főnévi paradigmáit is megvizsgálták. A vizsgálat anyagát Daukša Postilė című művének index-szótárából gyűjtötték (Kudzinowski 1977), majd ellenőrizték és összevetették a Postilė szövegével. Kigyűjtötték és megszámolták a Postilė című műben használt összes köznévi és tulajdonnévi alakot, a cikk azonban az úgynevezett „oxitón” főnevek paradigmáinak összehasonlítására szorítkozik1, kivéve azokat az eseteket, amikor a szükséges „oxitón” alakok nem fordulnak elő a szövegben.
1 Nekirčiuotos daiktavardžių galūnės, ypač tarmėse (žr. Girdenis, Rosinas 1977: 342; Rosinas 1994: 114), gali būti sutrumpėjusios ir turėti kitos kokybės vokalizmą negu kirčiuotos. Šios priežastys lemia įvairius morfologinius procesus, dėl kurių susipina tam tikrų kamienų „baritoninių“ daiktavardžių paradigmos. Todėl pirmiausiai aptariamos „oksitoninių“ daiktavardžių paradigmos, o „baritoniniai“ Postilės daiktavardžiai – jau kito tyrimo objektas.
11
Page 2
Ezenkívül külön kezelik a hímnemű és a nőnemű főnevek paradigmáit.
M. Daukša Postilė című művének „oxitón” főnevei így ragozódnak2:
o tő V. dievas namái K. dievo namų N. dievui namámus G. dievą namūs Eszk. Dievù namáis Hh. Dieve namùlė
io tő V. kėlės keléi K. kėlo kelų N. kráuiui kelámus G. kėlą kelús Eszk. kelù keléis Hh. kėlė krauiùlė
ijo tő V. fopulis fopulėi K. fópolio fopulų N. wedžiui fopulámus G. fopulį fópolus Eszk. fópoliu geiduléis Hh. fopuliė fopulùlė
ā tő V. diená dienos K. dienós dienų N. dienai dienómus G. dieną dienás Eszk. diená dienómis Hh. dienóiė dienosė
iā tő V. *marti3, wießpati káncžios K. marčziós kanczų N. káncžei kancziómus G. marčią kancziás Eszk. kancžiá kancziomis Hh. kancžioiė kancziofé
ē tő V. garbė garbes K. garbės gieſmių N. gárbei giminémus G. gárbę garbės Eszk. garbė garbėmis Hh. garbeiė gieſmelia
i tő V. wagis wágis K. wagies wagių N. krikßcžioni wagimus G. wági wagis Eszk. wagimi krikßcžionimis Hh. debelliė krikßcžionifiá
i tő V. akîs ákis K. akîes akių N. áki akimús G. ákį akís Eszk. ákimi ákimis Hh. akiė akife
2 A példák M. Daukša Postilės helyesírását követik.
3 Csillaggal jelöljük a szövegben nem adatolt, de a Postilės ragozási rendszere alapján rekonstruált esetformákat.
12
Page 3
u tő
V. šunūs K. šunaũs N. šunui G. šunų Įn. šunumi Vt. šunuje
A ragozási típusok természetes osztályozását és egymáshoz viszonyított hierarchiáját nemcsak a főnevek nemeinek, hanem a ragozási típusok hasonlóságának figyelembevételével kell meghatározni. Ebben az esetben a legmegbízhatóbb kritérium az összehasonlított paradigmákban egyező ragok gyakorisága. M. Daukša Postilės főnévi paradigmáit vizsgálva azonosnak tekintettük mind a teljesen megegyező ragokat, mind a fonológiai váltakozásban eltérőket a: ė, ā: ē, valamint azokat a ragokat, amelyek a rendszeres rövidülés miatt fonetikai változatokkal rendelkeznek, például a Postilės (i)o, i̇́o, (i)ā, i̇f tövek többes számú részes esetének ragjait: namāmus ir alkinimams, dū̄biomus ir dūbioms, gentimus ir dėbimtimis stb. A ragokat nem bontottuk tővégi elemre és „valódi” ragra. Például a dieną ir garbę főnevek paradigmáiban 5 eset egyezik, vagyis e paradigmák hasonlósági mutatója (m) 5 lenne.
Pontatlannak bizonyult az egyező ragok megszámolása az összehasonlított Postilės főnévi paradigmákban, majd a kapott értékek ragozási típusok közötti hasonlósági indexként való kezelése: először is a többes számú birtokos eset ragja minden összehasonlított paradigmában közös; másodszor, a Postilės egyes számú megszólító esete változó, az egyes szavaktól függ, míg a többes számú megszólító alak megegyezik az alanyesettel. Ezen okokból a megszólító és a többes számú birtokos alakokat nem vettük számításba.
Figyelmet érdemel a grammatikai esetek gyakoriságának különbsége: M. Daukša Postilėje című művében előforduló főnévi esetek összes előfordulását megszámolva kiderült, hogy a leggyakoribb az egyes számú genitivus (29,8%), az egyes számú nominativus (18,9%) és az egyes számú accusativus (17,6%), míg a legritkább a többes számú dativus (1,3%) és a többes számú inessivus (1,4%). Vagyis az esetek a használati gyakoriság (és a rendszeren belüli súly) különbségei miatt nem egyenértékűek. Ezért a ragozási típusok hasonlóságának meghatározásakor minden esethez korrekciót rendeltek (pi). Az egyes számú esetek
13
Page 4
korrekciója az M. Daukša Postilėje című művében az adott esetek relatív gyakoriságának kétszeresével megközelítőleg egyenlő törtszám. A többes számú esetek korrekciója az egyes számú megfelelő eset korrekciójának fele (lásd az 1. táblázatot). Az esetek gyakoriságára vonatkozó adatokat kerekítettük.
1. táblázat
Az M. Daukša Postilės című művében a ragozási típusok hasonlósági indexeinek korrekciói
Egyes szám Többes szám N. 0,50 0,25 G. 0,70 – D. 0,10 0,05 A. 0,40 0,20 I. 0,20 0,10 L. 0,10 0,05
A korrekciókat ahhoz az indexhez adják hozzá, amely azt mutatja, hogy az összehasonlított, különböző tőtípusú főnevek valamely esetének ragja azonos. Így az M. Daukša Postilės című művében a főnevek ragozási típusai közötti hasonlósági indexeket a következő képlet alapján számították ki:
I = m + ∑ᵢ₌₁ⁿ pᵢ, ahol
m – az egyező esetvégi ragok száma, pᵢ – az adott eset korrekciója.
Különböző ragozási típusnak tekintették azt a paradigmát, amely legalább egy eset végződésében eltért a többitől. A Postilės főnévi paradigmáinak bináris összehasonlítása során kapott eredmények (lásd a 2. táblázatot) azt mutatták, hogy a következő ragozási típusok különíthetők el: (i)o (diėvas, kėles), i̇io (lopulis), ā (dienā), iā (*marti), ē (garbe), i (wagis, akīs), u (funūs), iu (waifīūs), Cₘ (piemū) és Cᶠ (dukté). Hasonlóságuk szerint a sorrendjük a következő: u, iu, (i)o, i̇io, Cₘ, Cᶠ, i, ē, iā, ā.
2. táblázat
Az M. Daukša Postilės című művében a főnevek ragozási típusai közötti hasonlósági indexek
A ragozási típusok egymáshoz viszonyított pontosabb kapcsolatait hierarchikus csoportosítás tárja fel. A csoportosítási eljárásokat a maximum módszerével végezték, vagyis a leghasonlóbb típusok összevonása után az új osztályokat a korábbi indexek közül a legnagyobb alapján alakították ki. Így jött létre M. Daukša Postilės főneveinek ragozási típusait hierarchikusan osztályozó rendszer (lásd az 1. ábrát), amely világosan jelzi három fő osztály meglétét: 1) u, iu, (i)o, iio tövű főnevek, 2) mássalhangzós (Cₘ, Cբ) és i tövű főnevek, 3) ē és iā, ā tövű főnevek. Az első osztály valamennyi szava hímnemű, a másodiké hím- és nőnemű, a harmadiké pedig szinte mind nőnemű, kivéve az olyan kivételeket, mint Seneka, wārgeta, lūdžiā stb.
Vagyis M. Daukša Postilės című művének főnevei három alapvető ragozási típusba tartoznak: hímnemű, vegyes és nőnemű típusba. Az elsőben az u, iu (lūnus, wailius) és (i)o, iio (diewas, kėles, lopulis) tövek oppozíciója szembetűnő, a másodikban a mássalhangzós (piemū, duktė) és az (wagis, akīs) tövek oppozíciója, a harmadikban pedig az ē (garbē) és az ā, iā (dienā, *marti) tövek oppozíciója.
Megjegyzendő, hogy a Postilės főneveinek o és io tövei nem alkotnak oppozíciót – nincsenek olyan esetek, amelyek megkülönböztetnék őket. A mai litván nyelvben e tövek egyes számú helyhatározói ragja különbözik, például name, bet kelyje, a Postilėje azonban még ennek az esetnek az alakjai is egybeesnek, például diewē és kele. Tehát a Postilės o és io tövű főnevei egyetlen ragozási paradigmát alkotnak.
Az u és iu tövű főnevek ragozási paradigmáit csak a többes számú helyhatározói eset különbözteti meg, vö. lynulē (a u tő régi alakja) és wailiusē (a rag megegyezik az (i)o paradigmájú főnevek többes számú helyhatározói alakjával, például namulē, krauiulē).
15
Page 6
A Postilėje a viešpati főnév egyes számú alanyesetét és más eseteit, a marcžios egyes számú birtokos esetét, valamint a marcžią egyes számú tárgyesetét használja; ezért rekonstruálták az utóbbi főnév *marti egyes számú alanyesetét. Ennek az esetnek az alakja, akárcsak a mai köznyelvben, csak a M. Daukša Postilės iā tövű paradigmáját különbözteti meg az ā tövű paradigmától.
A mai köznyelvi litván megfelelő „fájával” összehasonlítva, amelyet A. Girdenis és A. Rosinas állított össze (Girdenis, Rosinas 1977: 341), M. Daukša Postilės főneveinek ragozási típusait hierarchikusan csoportosító „fa” valamivel alacsonyabb. A Postilės ragozási típusai szigorúbban különülnek el a tövek, nem pedig a nyelvtani nemek szerint. Ezt a vegyes ragozási típus mutatja: a mássalhangzós tövű hímnemű főneveket, például a pienų szót, a nőnemű főnevektől, például a duktė szótól (de a felū szótól nem), csak az egyes számú alanyeset különbözteti meg; az i tövű hímnemű, például wagis, és nőnemű, például akīs főnevek ragozása pedig teljesen egybeesik. A mai köznyelvben más a helyzet, vagyis mind a mássalhangzós tövű, mind az i tövű főnevek hím- és nőnemű ragozási típusa elkülönül. Vagyis a ragozási típusok nemek szerinti differenciálódása viszonylag új jelenség.
LITERATŪRA
1DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, 68–81.
2DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996, 68–81.
3DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997, 68–81.
G i r d e n i s A., R o s i n a s A. 1977: Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos (bendrinės kalbos ir žemaičių tarmės duomenimis). – Baltistica 13 (2), 338–348.
K u d z i n o w s k i Cz. 1977: Indeks – słownik do „Daukšos Postilė“ 1–2, Poznań: Wydawnictwo naukowe uniwersytetu im. Adama Mickiewicza w Poznaniu.
Lithuanian Grammar 1997, Vilnius: Baltos lankos, 107–125.
LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis, 1965, 210–230.
R o s i n a s A. 1994: Simono Stanevičiaus tekstų daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 112–117.
V a l e c k i e n ė A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 319–327.
THE HIERARCHY OF SUBSTANTIVAL DECLENSION TYPES IN MIKALOJUS DAUKŠA’S POSTILĖ (the oxytonic paradigms)
Summary
The substantival declensional paradigms in Daukša’s Postilė are here classified according to the principle of hierarchical grouping. The paper focuses on the oxytonic substantival paradigms, of which a comparative analysis is given.
16
Page 7
The declension types having been exhaustively classified according to the hierarchical principle, the existence of three fundamental types of substantives could be established for the language of the Postilė:
(1) masculine nouns, with a clearly marked opposition between u-, iu-stems on the one hand and (i)o-, io-stems on the other; (2) masculine and feminine nouns, with a clearly marked opposition between consonantal stems and i-stems; and (3) feminine nouns, with a clearly marked opposition between ė-stems on the one hand and ią-, ą-stems on the other. The substantives in Daukša’s Postilė can thus belong to a masculine, a mixed-gender or a feminine declension type.
In the Postilė, o- and io-stems are not clearly opposed to each other, as there is no case form that would differentiate them. For u- and iu-stems such a differentiating case form is the locative plural, for ā- and ią-stems it is the nominative singular.
If we compare the substantival declension types attested in Mikalojus Daukša’s Postilė with those of the modern standard language, we see that they are still clearly differentiated according to their stems, not according to gender: this is shown by the existence of mixed-gender declension types. The differentiation of declension types according to gender is thus shown to be a relatively recent phenomenon.
