ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLIV (2001), 145–166

A litván nyelv alanyi és tárgyi igéi

STASĖ KRINICKAITĖ

Lietuvių kalbos institutas, Vilnius

A tanulmányban megkülönböztetett két szemantikai igei típus, az alanyorientált és a tárgyorientált igék, a litván mondatperspektíva két fő típusát tükrözi. Mindkettő számos szemantikai szerepet határoz meg, amelyeket az alany és a tárgy hiperszerepei foglalnak magukban. Az alany hiperszerepe magában foglalja az ágens, a páciens, az érzékelő, az eredmény, a kedvezményezett, a tartalom, a mód, a forrás, az irány és az eszköz szemantikai szerepét. A tárgy hiperszerepe a páciens, a kauzátor, az ellenágens, a végcél, az indíték, a társ és a viszonzás szemantikai szerepét foglalja magában.

AZ ALANYI ÉS TÁRGYI IGÉK FOGALMA

Jelentésük alapján egyes kutatók az igéket két nagyobb csoportra osztják: alanyi és tárgyi igékre (Ufimceva 1980: 41, Jakaitienė 1988: 114, Krinickaitė 1997: 40–41). Alanyi igéknek azokat az igéket tekintjük, amelyek az alannyal összefüggő és annak szféráján túl nem terjedő cselekvéseket jelölnek. A tárgyi igék a tárgyra irányuló, ugyanakkor az alannyal való kapcsolatukat megőrző cselekvéseket jelölnek. Ebből következik, hogy az alanyi igék a mondatokban alanyi viszonyokat feltételeznek, tárgyiakat viszont nem. A tárgyi igék ezzel szemben elsősorban tárgyi, de egyben alanyi viszonyokat is feltételeznek. A tárgyi viszonyokkal összevetve az alanyi viszonyok prototipikusak (Holvoet 1991: 50–51).

A személytelen igékről el kell mondani, hogy közülük egyesek személytelen mondatokban az alanyi igékhez kapcsolódnak (Jam nesiseka), mások pedig a tárgyi igékhez (Man skauda galvą. Sulijo šieną. Mus iššaušo kelyje). Amikor a mondatokban nincs alany (Vakareja. Temsta), az alany a beszélő teljes tapasztalatából kikövetkeztethető. Ilyen lehet a beszédhelyzet környezete, a beszélő látómezeje.

Az elmondottakból kitűnik, hogy az igék alanyi és tárgyi igékre való felosztása megfelel annak a régi nyelvészeti hagyománynak, amely az igéket tranzitív és intranzitív, különösen pedig tágabb értelemben vett tranzitív és intranzitív igékre osztja.

Az igék ilyen osztályozása a cselekvés alanyának és tárgyának fogalmán alapul. Az igék legáltalánosabb jelentéseit – a cselekvést és az állapotot (tágabb értelemben) – elkülönítve az alany és a tárgy szemantikai funkciók (szerepek) terminusaival határozható meg. Itt azt a felfogást követjük, amely szerint a cselekvést kifejező predikátumok alanya az ágens, ritkábban az eszköz, az állapotot kifejező predikátumoké pedig a páciens, az érzékelő, a kedvezményezett, az eredmény vagy a tartalomhordozó. A cselekvést kifejező predikátumok tárgya a páciens, az eredmény, a kedvezményezett,

146 |

STASĖ KRINICKAITĖ

eszköz, kontentívum, finitívum és az állapoti predikátumok kontrágense, percepiense, poseszora, kontentívuma, eredménye, aspektusa.

Az alanyi és tárgyi szemantikai funkciók egyértelműen elkülönülnek az alany és a tárgy szintaktikai funkcióitól, amelyek a mondat szintaktikai szerkezetétől függenek. Például a Laiškas buvo parašytas tėvo passzív szerkezetű mondatban az alanyi szemantikai funkciót a tárgy (tėvo) tölti be, míg a tárgyi funkciót a mondat alanya (laiškas).

Annak eldöntésekor, hogy egy ige alanyi vagy tárgyi, figyelembe kell venni azt is, hogyan használják az adott mondatban, szó szerinti vagy átvitt értelemben. Az igék gyakran többjelentésűek, és egyes jelentéseik alanyiak, mások pedig tárgyiak lehetnek. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a különböző lexikai és szemantikai csoportokba tartozó igék eltérő szemantikai funkciókat tesznek lehetővé. Az igék lexikai és szemantikai csoportjainak figyelembevétele azonban még nem magyarázza meg az igék valamennyi használati változatát vagy szinonímiáját. Emlékeztetni kell arra, hogy minden mondat predikátuma egy adott helyzet bizonyos sajátosságainak is megfelel, és ezek közül nem mindegyiket kizárólag az igék jelentése határozza meg (Rosen 1996: 191–223).

Ez a tanulmány az igék legközelebbi mondatbeli környezetéből indul ki, amelyet a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne³(1993), a Lietuvių kalbos žodyne (I–XIX, 1956–1999), valamint N. Sližienė Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodyne (I, 1994; II(1) 1998) című műve rögzít. A tanulmány elemzi továbbá az alanyi és tárgyi igék példáit, amelyeket a szerző publicisztikai, tudományos és ismeretterjesztő munkákból, a beszélt nyelvből, a népköltészetből és a szépirodalomból gyűjtött. A beszélt nyelvből származó közönséges példák forrásait nem tünteti fel.

Az alanyi és tárgyi igék valamennyi előfordulási esetének összehasonlításából kitűnik, hogy az alanyi és tárgyi igék különböző lexikai csoportjaira eltérő szemantikai funkciók jellemzők. Az alanyi és tárgyi igék különböző lexikai csoportjaira a legközelebbi környezet bizonyos sajátosságai is jellemzők; egyes csoportokban pedig nemcsak meghatározott jellemző aktánsok, hanem szabad bővítmények is előfordulnak. Elmondható, hogy az igék szemantikai funkciói lexikai jelentésüktől (illetve lexikai-szemantikai csoportjuktól), valamint közvetlen környezetüktől függnek, amelyben nemcsak az aktánsok, hanem a szabad bővítmények is fontos szerepet játszanak.

Amikor az igét többjelentésű lexémaként tárgyaljuk, és a szó jelentéseinek összességére gondolunk, az ALANYI–TÁRGYI, illetve a TÁRGYI–ALANYI igék csoportját is megkülönböztetjük. Alanyi–tárgyinak azokat az igéket tekintjük, amelyek szó szerinti jelentései alanyiak, átvitt jelentéseik pedig tárgyiak, illetve azokat, amelyek gyakoribb és megszokottabb jelentései alanyiak, ritkább jelentéseik pedig tárgyiak (pl.: kimti, šalti, snypšti, šviesti). A tárgyi–alanyi igék szó szerinti jelentései tárgyiak, átvitt jelentéseik pedig alanyiak; gyakoribb és megszokottabb jelentéseik szintén tárgyiak, ritkább jelentéseik pedig alanyiak (pl.: kalbėti, laikyti, laimėti). Mivel ugyanaz az ige eltérő jelentésekben használva minden egyes esetben vagy alanyi, vagy tárgyi, ezért az igék alapvető csoportjai az alanyi és a tárgyi igék. Az alanyi–tárgyi és a tárgyi–alanyi igék csoportjait csak akkor érdemes elkülöníteni, ha az igéket lexémaként osztályozzuk, és általánosabb szempontokból, például a tranzitivitáselmélet, a többjelentésűség vagy a tipológia felől vizsgáljuk.

Meg kell jegyezni, hogy mind az alanyi, mind a tárgyi igéket mint tágabb csoportokat a nyelvészeti munkák mindeddig kevéssé vizsgálták. A subjektiniai, objektiniai terminusok is ritkábbak, mint az intransityviniai, tranzityviniai. A régóta használatos terminusok-

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 147

tranzityviniai, intranzityviniai terminusokat mindmáig szűkebb és tágabb értelemben egyaránt használják. Tágabb értelemben a tranzityviniai a tárgyi, az intranzityviniai pedig az alanyi igéket jelöli. Mivel a mai nyelvészetben az ige jelentésének összetettségét is figyelembe veszik, a világ különböző nyelveinek leírásaiban bevett kifejezések a tranzityvinės és intranzityvinės frazės (transitive, intransitive phrases), tranzityvinės ir intranzityvinės konstrukcijos (transitive, intransitive construction), tranzityviniai ir intranzityviniai sakiniai (transitive, intransitive clauses), tranzityvinės ir intranzityvinės struktūros (transitive, intransitive structures). Az ige tranzitivitása és intranzitivitása fontos szemantikai, részben pedig nyelvtani jegy, amely a tipológiában is hasznos. Azokat a jelentéseket, amelyeket a világ valamely nyelvében morfológiai eszközökkel jelölnek, minden nyelv szempontjából jelentősnek tekintik (Majsak 2000: 10).

Subjektinių ir objektinių igék szemantikai szempontú terminusait gyakrabban használják az orosz és a litván nyelvészetben (Ufimtseva 1980: 44; Jakaitienė 1988: 114; Krinickaitė 1997: 39–41). Az igés mondatokról szólva, amelyekben az alanyi és tárgyi igék gyakran predikátumként szerepelnek, úgy tűnik, a subjektiniai ir objektiniai predikatai (subject-oriented predicates, object-oriented predicates) kifejezés is használható (vö. Venstra 2000: 882).

Az említett predikátumcsoportok feltehetően a litván nyelv két legnagyobb predikátumcsoportját alkotják: a CSELEKVÉS- és az ÁLLAPOT-predikátumokat (tágabb értelemben). A predikátumok ilyen általános felosztása elegendő ahhoz, hogy az alany és a tárgy fogalmát szemantikai funkciókhoz kapcsolhassuk. A cselekvés- és állapot-predikátumok külön-külön vett szemantikai funkciói az alanyi és tárgyi viszonyok tágabb csoportjaiba tartoznak (Ambrazas 1986: 27).

A cselekvést kifejező predikátumokhoz leggyakrabban az ágens szemantikai funkciója kapcsolódik, az állapotot kifejező predikátumokhoz pedig a páciens, a percepiens és a beneficiens szemantikai funkciója. Az alany a cselekvést kifejező predikátumok ágenseként, illetve az állapotot kifejező predikátumok pácienseként, percepienseként vagy beneficienseként határozható meg (Ambrazas 1986: 27):

1. TÁBLÁZAT. AZ ALANYI ÉS TÁRGYI VISZONYOK TÍPUSAI

Szemantikai viszonyok | A cselekvést kifejező predikátumokhoz kapcsolódó szemantikai funkciók | Az állapotot kifejező predikátumokhoz kapcsolódó szemantikai funkciók Alanyi | A (Atvažiavo svečių. Lietus suplakė rugius) | P (Stiklinė sudužo); PCP (Visi išgirdo triukšmą); B (Tėvai turėjo žemės) Tárgyi | P (Mergaitė sudaužė stiklinę); R (Kaimynas iškasė griovį); B (Išsiunčiau laišką tėvams); I (Pagręžk smuiku) | CON (Aš nežinau kelio. Trūksta pinigų); R (Pinigai pavirto anglimis)

Ebből következik, hogy a tárgy a cselekvést kifejező predikátumok pácienseként, eredményeként, beneficienseként és eszközeként, valamint az állapotot kifejező predikátumok kontentívumaként és eredményeként határozható meg. Az alanyi viszonyok a tárgyiakkal összevetve prototipikusak (vö. Holvoet 1991: 50–51).

148

STASĖ KRINICKAITĖ

ALANYI IGÉK

A cselekvést jelentő alanyi igék többnyire az AGENT szemantikai funkciót feltételezik, például:

Éjjel-nappal dolgoztok. (KONDR AŽL 50). Mindenki dolgozik, siet. Az anya fáradhatatlanul serénykedik. A gyerekek az udvaron hancúroznak. A bizottság ülésezik.

Az alanyi igék, amikor nem konkrét fizikai cselekvéseket (instance of action), hanem általános jellegű tevékenységet, a tevékenység jellegét (activity) jelentik, jelentésükben közel kerülnek a tárgy nélkül használt tárgyas igékhez (az úgynevezett abszolút használat eseteiben), például: a gyermek beszél, az anya főz, az apa füstöl. Az agensség fokozata nem minden esetben azonos; a használati kontextus is jelentős szerepet játszik. A nyelvhasználók eltérően ítélik meg, hogy az ige szándékos cselekvést vagy állapotot jelöl-e. Ez azzal magyarázható, hogy bizonyos kontextusokban az alany és a tárgy szembeállítása nem releváns, és semlegesítődik, mivel olykor az alany és a tárgy a referenciális szinten nem két, hanem egyetlen dolognak felel meg (Krinickaitė 1997: 41; Ono 1999: 16). Elmondható, hogy ez a nyelvi szerkezet következménye is, hiszen a nyelvi egységek diszkrét jellege és a szemantikai kontinuum nem diszkrét jellege fokozatos átmeneteket eredményez az egyik jelentéstől a másikig (Lykova 1999: 54–55).

Az agent funkciója olyan főnevekre jellemző, amelyek élőlényeket, élettelen tárgyakat és természeti erőket egyaránt jelölnek. Az agent két fő típusát különböztetjük meg: az agent₁ [A₁] az élőlényekre jellemző, az agent₂ [A₂] pedig az élettelen tárgyakra, természeti erőkre és egyéb természeti és társadalmi jelenségekre, valamint különféle berendezésekre, gépekre és készülékekre, amelyek bizonyos energiával rendelkeznek, ezért képesek cselekvést végrehajtani vagy kiváltani, de saját kezdeményezőképességük nincs (Sližienė 1994: 19).

Az agent funkciójú alanyesetű alany a mondatban külön nem jelenik meg, hanem magából az igealakból következtethető ki, például:

Miért szomorkodsz? A sötétben tapogatóztam. Egész éjjel utaztunk. Alig léptem át a küszöböt. Szemrebbenés nélkül hazudik. Óvatosan körülnéztünk. Meglepetésében tátott szájjal bámul.

₁Az agent funkciót a lelki tevékenységet vagy viselkedést jelölő igék is feltételezik, vö.:

A gyermek mosolyog. A vendégek vidáman nevettek. Miért nyugtalankodik ennyire? A lányok őszintén beszélnek. Miért sírsz – ne sírj! A tanuló fantáziál. A fiatalember önkényeskedik, nem tartja be a törvényeket. Az anya egyelőre még tűr, nem szól semmit. A nővére megsértődött. A nagybácsi tréfálkozik. A lány szépen viselkedett.

Ezek az igék olyan cselekvéseket jelölnek, amelyek az emberre mint élőlényre és mint személyiségre jellemzők. Azokban a mondatokban, amelyekben a mosolyog, nevet, nyugtalankodik, szomorkodik, sír, megsértődik stb. igék állítmányként szerepelnek, a mondat többi része gyakran a cselekvés módját, minőségi és mennyiségi jellemzőit, helyét vagy idejét mutatja, ezek azonban többnyire nem aktánsok (azaz valenciakötött bővítmények), hanem szabad mondatrészek. A tevékenység jellegét kifejező igékkel alkotott mondatokban (serénykedik, fáradozik, szorgoskodik stb.) bizonyos esetekben tárgyi vagy eszköz szemantikai funkciójú aktánsok is előfordulhatnak. A cselekvés térbeli és időbeli paramétereit megadó szabad mondatrészek nem különböztetnek meg egy cselekvést a másiktól, és bármely igei mondatban előfordulhatnak.

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 149

Az emberre mint a civilizáció és egy adott kultúra képviselőjére jellemzőnek tekintett cselekvéseket céljuk szerint a következőkre oszthatjuk: (1) rendező cselekvések; (2) megmunkáló (feldolgozó) cselekvések; (3) kinyerő (létrehozó) cselekvések: (a) anyagi, (b) anyagi–szellemi cselekvések, (c) szellemi (mentális) cselekvések (Stepanov 1997: 210). Ez a felosztás inkább az objektív igékre illik, bár a szubjektív igéktől sem idegen.

A mozgást (elmozdulást) jelölő igék, amelyek az ágens szemantikai szerepét feltételezik, olyan cselekvéseket jelölnek, amelyek nemcsak az emberre és minden élőlényre jellemzők, hanem az élettelen tárgyakra, a különféle berendezésekre és a természeti erőkre is. Az ágensen kívül más aktánsok is előfordulhatnak – lokatívusz, direktívusz (kiindulópont, végpont, útvonal). A mozgást jelölő igékkel alkotott mondatokban a lokatívusz és a direktívusz az igék jelentéseinek megkülönböztetésében is segít. Például:

Mindannyian visszatértek. Ki fut ott? Tovább gázolt a vízben. Hová csoszog lehajtott orral? A gyerekek korcsolyáznak a jégen. Szégyenkezve kioson. A tanulók az úton mentek. A gyerek felkapaszkodik a hegyre. Hol bámészkodnak most mindannyian?

A mozgást jelölő igékkel alkotott mondatokban (akárcsak a többi igei mondatban) fontos szerepet játszik a mondat különféle összetevőinek szemantikai összehangolása (Stepanov 1989: 16–17; Krinickaitė 1989: 167–168). A mozgást jelölő igékkel alkotott mondatokban gyakoriak a lokatívusz és a direktívusz szemantikai szerepét betöltő aktánsok, valamint a különféle elmozdulási és orientációs jelentésű szabad mondatrészek (lásd Valiulytė 1998: 23–25).

A méhek a kaptár körül zümmögnek. A távoli Nemunas-partokról hajóztak (Cv). Én is beszálltam a liftbe, és még három emeletet mentem felfelé. Hová özönlenek azok az emberek? Az egerek csak nyüzsögnek a szalmában. A madarak délre repülnek. A macska a verebekhez lopakodik. A nyúl átszáguld a mezőkön. Az egyetlen ablak a komor, poros udvarra nézett (BUBN K 106). Ha nem, húzz el otthonról! (BUBN K 105).

Ha az ágens ember, a mozgást jelölő igékkel gyakrabban járnak együtt instrumentális szemantikai szerepű aktánsok (szörfözik), továbbá gyakrabban fordulnak elő a második ágenst (a testvéremmel repülünk), az indítékot (menj el helyettem), a célt (tűzifáért megyünk) vagy a fizetséget (két litáért jöttem vissza) kifejező szabad mondatrészek.

A modus, a kvantitatívum, a lokatívusz, különösen pedig a direktívusz (Ab, Ad, VIA) funkcióját kifejező mondatrészek minden mozgást jelölő igével alkotott mondatban szokásosak. Például:

Már régóta nem tér vissza – aggódni kezdtem. Hazatérek. Hová furakszol, nem látod, hogy nincs hely? Kirohantam az ajtón. Aztán felpattant a biciklire, és visszaindult (Avyž STM 353). A lagúnához utaztunk a dombos, vörösföldes úton. A széles világot járja. Minek gázolsz a sárban, mehetsz inkább szárazon. Három férfi és egy nő, Balys Adamonis kíséretében, lassan, beszélgetve lépkedett a terem zárt ajtajához (BUBN K 91). Fut végig a padlón, beugrik az udvarra [...], majd lihegve felrohan a domboldalon (BUBN NRŽ 280).

Az ember, más élőlények és tárgyak mozgását jelölő igék használatából kitűnik, hogy a beszélő számára gyakran fontos csupán az elmozdulás valamely szakaszának vagy más mozgási paramétereknek a megadása, például:

150 |

STASĖ KRINICKAITĖ

A legyek a tejbe szállnak. Húzódjunk a menedék alá, hogy ne ázzunk meg. A gyík a pad alatt összegömbölyödött (FLK).

Mivel az ige jelentése összetett, az igék lexikai csoportjai között sok esetben nincsenek éles határok. A mozgást jelentő igékhez közel állnak a helyzetváltoztatást jelentő igék, vö.: leülni, lefeküdni, felmászni (a második emeletre), valamint a térbeli helyzetet jelölő igék (feküdni, ülni, lógni, függeszkedni, hintázni), amelyek ágenst, valamint lokatívuszt és direkciót feltételeznek. Pl.:

Ő maga naponta egy órát állt fejen, arra biztatva másokat, hogy kövessék a példáját (SIR GIR K 20). Nem fogsz a nyakamon ülni (BUBN K 105).

Ebben a csoportban sok a visszaható ige, amelyekre jellemző a térbeli helyzetváltozás jelentése (lógaszkodik, kapaszkodik, összegömbölyödik stb.). Pl.:

A gyerek összegömbölyödött a padon, és éjszakákon át aludt. Összegömbölyödünk a fenyő mellett, valamilyen gyökéren, a fenyőnek támasztod a fejed – máris alszol. Hajolj le, nehogy megüsd magad.

A cselekvést jelentő szubjektív igék csak ritkán jelölik előre az INSTRUMENTUM szemantikai funkcióját. Pl.:

Nagy hangerővel dudál. Valahol messze harmonika szólt. Ataiđi trimtai.

A szubjektív igék által előre jelzett ágens szemantikai funkciója élettelen tárgyakra, természeti erőkre, természeti és társadalmi jelenségekre, valamint energiával rendelkező és cselekvés végrehajtására vagy kiváltására képes, de saját kezdeményezéssel nem rendelkező különféle berendezésekre, gépekre és készülékekre jellemző, pl.:

A hajó 1988 augusztusában érkezett meg a Jupiterhez. Az űrszonda leválik a keringő egységről (SP). A szélkakas forog. A rakéta felszállt. A busz halad. A hajó közeledik a parthoz.

Az ezt a funkciót kifejező szavakat alosztályokra lehet bontani aszerint, hogy mi az ágens₂: élettelen tárgy, természeti erő, ok vagy a cselekvés eszköze; vö.:

A víz patakokban hömpölyög. Villámlik. Fúj a szél. Tavaszi szellő lengedez. Csíp a hideg. Csupán a csend zúg.

Gyakoriak azok az esetek, amikor az ágens élőlény, amely akaratlanul, kezdeményezés nélkül tesz valamit. Ezért beszélhetünk az ÁGENS AKTIVITÁSÁNAK bizonyos FOKOZATAIRÓL, attól függően, hogy a helyzet milyen mértékben érzékelhető az ágens által kontrolláltnak vagy kontrollálatlannak (Holvoet 1991: 164). Az ágens által nem kontrollált helyzetet spontán jelentésű visszaható igék jelölik. Pl.:

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI

151

Be akart csapni valaki mást, és maga [A₁] csapódott be. Teljesen összefröcsköltem magam az utcán. Bosszantó módon elszámoltam magam. A gyermek vízzel locsolta le magát.

Az állapotot kifejező alanyi igékre leginkább a PACIENS szemantikai szerep jellemző: a cselekvés hatásának befogadójáé vagy az állapot hordozójáé. Ez a szerep élő és élettelen dolgokra, valamint elvont fogalmakra egyaránt jellemző (Sližienė 1994: 20). Ez különösen az úgynevezett spontán igékre igaz. Pl.:

A beteg fulladozik, nem kap levegőt. A fiú lázas. A lány beteg.

Ha a paciens szerep emberre jellemző, a kontextustól függően néha nehéz elkülöníteni az ágens₁ szerepétől, vö.:

A gyermek már szunyókál. Ő egészen reszket a hidegtől. A nő fájdalmában nyögdécsel. A csecsemő sír. A gyermek megnyugodott. Korán ébredtem fel. A fiú unatkozik.

Az élettelen dolgok esetében a paciens szerepe jóval egyértelműbb. Növényekről beszélve azonban olykor bizonyos ágenciára utaló árnyalat is érzékelhető. Pl.:

A fű növekedni kezdett. A rozs már csírázik. A kőris lombosodik. A hajtások fásodnak. A rozs a szélén kalászol. Árnyékban nem nőnek meg a fák. A rozs már kalászt hoz. Itt jól terem a káposzta. A füvek szárba szöknek. A fű zöldell. Az almafák virágoznak.

Ágenciára utaló árnyalat azokban az esetekben is észlelhető, amikor a paciens szerepet változó állapotot kifejező igék jelölik, amelyeket dinamikus spontán állapotot kifejező igéknek is neveznek, pl.:

A torony oldalra dől. Az almák súlyától még az ágak is meghajlanak. A bogáncsok beleakadnak a ruhába. A fa belseje besüpped. Füst gomolyog a kéményből. A szekér belesüllyedt a sárba. A kő süllyed. A föld megnyílt.

A LÁTHATÓ LÉTEZÉST kifejező igék szintén a PACIENS szemantikai szerepet implikálják. Pl.:

A kert mögött mezők terültek el. A kő az út közepén hever. A csónak a tóban merül el. Kopár ágak meredeznek. A hegyek a távolban magasodnak. A fa ágai lefelé hajlanak. A dombocskák között tavak csillognak. Közvetlenül mellettünk mély szakadék tátongott. Gombák tarkállanak a fák között. A len kékellik. Az erdő a távolban kékellik.

Ezek az igék közel állnak a spontán igékhez, vö.:

Már őszül a hajad.

Azokban az esetekben, amikor az igék állatok állapotát jelölik, a paciens szerepe közel kerül az ágens₁ szerepéhez. Pl.:

152 |

STASĖ KRINICKAITĖ

A kunyhóban valami rejtőzik. Valami bizonytalanul derengett a sötétből. A barlangban róka lapul.

Az állapotváltozást jelölő intranzitív igéket tartalmazó mondatokban a páciens funkciója élettelen tárgyakat vagy anyagokat jelentő főnevekre jellemző, például:

A folyó árad. A folyó apad. Folyóink vízhozama csökken. A méz a melegtől folyósodik. A nem olajozott gép nagyon kopik. Már a csontjai is a föld alatt porladnak. A fogak romlanak (kilyukadnak). Az alapok megvannak. A paradicsom pirosodik. A lámpabél elszenesedik. A cukor oldódik. A faggyú megdermed. A pelyva pereg. A tej már megalszik. Az öreg tuskógomba megfonnyad. A nedves liszt gyorsan megavasodik. A jég a naptól elhomályosodik. A hőmérőben a higanyoszlop már nem emelkedett tovább (AVYŽ STM 478).

Hasonlóképpen az emberi testrészeknek is tulajdonítható a páciens szemantikai funkciója, például:

A kezek remegnek. A kezek ráncosodnak. Az arc sápad. A szem könnyezik a szélben. A krumplitól kérges a keze. A forró napon kicserepesedik az ajka. A feje kopaszodik. A bőre puhul.

A páciens szemantikai funkciója az időjárási és más természeti jelenségeket jelölő intranzitív igék esetében is feltételezhető, például:

A hideg enyhül. A szél elcsendesedik. Felszáll a köd. Harmat hullik. Az idő melegszik, elromlik. A hótakaró vékonyodik. Az ég világosodni kezdett. Az éjszaka egyre sötétedett. Fokozatosan halványulni kezdett a derült ég fénye (BUBN K 94).

A hangot jelölő igéket tartalmazó mondatokban a páciens funkciója meglehetősen közel áll az ágens funkciójához. Például:

A hang visszhangzik az erdőben. Susognak a levelek. Csilingelnek a kis harangok. Csörögnek a fegyverek. A lövöldözéstől még az ablakok is zörögnek. Zúg az erdő. Recsegett a jég. Zörögnek az edények a szekrényben. Az almák esés közben tompán puffannak. Ahogy fúj a szél, zúg az erdő.

Amikor a beszéd folyamatában fontos az ágens és a páciens megkülönböztetése, ez a két szemantikai funkció kellően jól körülhatárolható. Vannak olyan esetek, amikor a helyzeteket e tekintetben szinkretikusként értelmezik, az ágens és a páciens szemantikai funkcióját pedig tágabb kontextusból lehet megállapítani. Szükség esetén a beszélő további kifejezőeszközökhöz folyamodhat, amelyek segítenek elkülöníteni az ágenst a pácienstől.

A páciens szemantikai funkciója absztrakt dolgokat jelentő főnevekre is jellemző, például:

Az állapot romlik. A lényeg tisztázódik. A hangulatok folyamatosan változnak. Romlik az egészsége. Gyengül a látása. Mária étvágya pedig az éhezéssel töltött napok számával arányosan nőtt (AVYŽ STM 483).

A létezést kifejező igéket tartalmazó mondatokban a páciens szemantikai funkciója nyilvánvaló (a létezést kifejező igék közé tartoznak a keletkezést jelölő igék is, vö. Valeika 1998: 63). Például:

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 153

Három testvér élt. Volt egy kovácsműhely, és összedőlt, miközben ott állt. A természetben egyáltalán nincs vízvédelem. Este szúnyogok jelentek meg. Az éléskamrában elszaporodtak az egerek.

A PERCIPIENS – a pszichés állapot átélőjének – szemantikai funkcióját az észlelést kifejező igék implikálják. Pl.:

Az anya elszomorodott. A mesélő nyugtalankodik. A kutya felborzolta a szőrét. A kislány zavarba jött. Az apa hegyezni kezdte a fülét. A gyermek elszomorodott. Ő valóban elkeseredett. A ló riadozik. A kiscicák már látnak.

A percipiens funkciója a mondatokban nemcsak alanyesettel, hanem részes esettel is kifejezhető, pl.:

Nem látok. Szereti a krimiket. Nekünk nem ízlik a szalonna. Hogy látod?

Az állapotot jelentő szubjektív igék implikálják a BENEFICIENS – a cselekvés címzettjének, kedvezményezettjének – szemantikai funkcióját is, amely a mondatokban leggyakrabban részes esetben jelenik meg. Pl.:

Jól megy neki. A gyerekeknek jól alakulnak a dolgaik. Hogy vagy? Nem megy neki a munka.

Az EREDMÉNY szemantikai funkcióját a szubjektív igék viszonylag ritkán teszik lehetővé. Csak a változó állapotot jelentő igéket tartalmazó mondatokban található meg, pl.:

Zaj támadt. Háború tört ki. Beszélgetés kezdődött. Rétegződött a földkéreg. A gáz égésekor szén-monoxid keletkezik. Zűrzavar támadt. Gombák nőnek.

Az eredmény szemantikai funkcióját egyébként gyakrabban teszik lehetővé az objektív igék. Továbbá csak a változó állapotot jelentő igék feltételezik a KONTENTUM szemantikai funkcióját is, amely szintén meglehetősen ritka, pl.:

Dal hallatszik. Félreértés támadt. Szerencsétlenség történt.

Összefoglalva el kell mondani, hogy amikor a szubjektív igék állítmányként szerepelnek, az alany hiperfunkciója az ágens₁, az ágens₂, a páciens, a percipiens, az eredmény, a beneficiens, a kontentum és az instrumentum szemantikai funkcióit foglalja magában. E funkciók mindegyikét többé-kevésbé körülhatárolt lexikai-szemantikai csoportokba tartozó igék teszik lehetővé.

OBJEKTUMI IGÉK

Az alanyi és tárgyi igék csoportjai nem egyenrangúak és nem szimmetrikusak egymáshoz képest. Az alanyi viszonyok gyakrabban predikatívak. A tárgyi viszonyok kifejezése azonban szintén fontos, és minden nyelvben sajátos. A legismertebb nyelvi univerzálék a szintaktikai alanyok és a tranzitív mondatok, pontosabban fogalmazva ezek konceptuális és funkcionális megfelelői vagy archetípusai (Beck 2000: 277). Mindezt a

154 |

STASĖ KRINICKAITĖ

kifejezési eszközök sokféleségét egyetlen nyelvben és a különböző nyelvekben elsősorban csak a szemantika alapján lehet rendszerezni. Egyes tárgyi igék szemantikáját már valamelyest vizsgálták. Továbbá, amint korábban említettük, megállapították, hogy a cselekvést jelölő predikátumokhoz rendszerint kapcsolódnak a beteg szerep (Mergaitė sudaužė stiklinę), az eredmény (Kaimynas iškasė griovį), a kedvezményezett (Išsiunčiau laišką tėvams) és az eszköz (Pagriežk smuiku) szemantikai funkciói (Ambrazas 1986: 27).

Az állapotot jelölő predikátumokhoz kapcsolódó szemantikai funkciók: a kontentív (Aš nežinau kelio. Trūksta pinigų) és az eredmény (Pinigai pavirto anglimis) (uo.).

A tárgyi igék használati példáiból látható, hogy az alany hiperfunkcióját kialakító feltételezett szemantikai funkciók is változatosak. Az alany és a tárgy hiperfunkcióinak alapjául szolgáló szemantikai funkciókat különböző lexikai-szemantikai csoportokba tartozó tárgyi igék implikálják.

A tárgyi igék legnagyobb részét a cselekvést jelentő igék alkotják. Ezek az igék az ágens szemantikai funkcióját feltételezik, és emellett a BETEG szemantikai funkcióját is implikálják. Például:

Régebben, amikor csépeltek, lovakkal tapostatták a rozsot (ŠTS). A férfiak réteket kaszálnak. Lágyítsd meg a tésztát, különben íztelen gombócok lesznek (SKR). Aki kévéket hord, az meggazdagszik. Téged zölden szárítottak [a komlóról] (LKŽ_u 1024). A gyerekek bekenték a szoba falait.

A beteg szemantikai funkció olyan főnevekre jellemző, amelyek olyan tárgyakat jelölnek, amelyek (1) már a cselekvés előtt léteznek, illetve olyanokat, amelyek (2) a cselekvés során jönnek létre. Az utóbbi esetben a beteg szemantikai funkciót nehéz elhatárolni az eredmény szemantikai funkciójától. A tranzitivitás problémáit tárgyaló nyelvészeti munkákban az első jelentést (a cselekvés tárgya a cselekvés hatására megváltozik) effektívnek, a másodikat (a cselekvés tárgya maga a cselekvés eredménye) pedig nem effektívnek nevezik (Stepanov 1975: 169). Vö.:

A fiú fát hasogat. A munkások takarmányt készítenek. A facsemeték ültetésére szolgáló gödröket ősszel ástam ki. Ő maga készített magának egy csónakot.

Az effektivitás és a nem effektivitás jegye segít megkülönböztetni az eredmény szemantikai funkcióját a beteg szemantikai funkciójától, amely például az alábbi mondatokban is megállapítható:

Aurelija gyűrögette a zsebkendőt, szipogott (BUBN K 110). Felvettem az esőkabátot. Adelaida Didžiulienė felvette fekete ruháját, és kilépett szűk szobájából (RIMK). Antanina cipőt viselt (SLUCK R IV 473).

A mondatokban megvalósuló beteg szemantikai funkció különféle árnyalatokat vehet fel. Először azonban a szemantikai funkció alapvető jegyeit kell elkülöníteni. Emellett a mondat elemzésében fontos a predikátum jelentésének komponensszerkezete és az aktánsok referenciális sajátosságai is (Ambrazas 1986: 28).

A cselekvésnek az alannyal és a tárggyal fennálló viszonya sokfélesége e viszony eltérő fokú hangsúlyosságát is figyelembe véve rendszerezhető, vö.:

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 155

Az automata acélja hűtötte a kezedet (BUBN NRŽ 188). Ott aztán villámlani kezd, és =(egy) idő múlva megremeg a föld a robbanástól – nehéz bombák robbannak, a harcosok a német oldalon lévő vasútállomást lövik (SP). Rem a síneken halad a fal mentén, és kerámia =(kerámia) csempéket rak le [a robotról] (SP). Egyszer majd a villám a platánba csap, az egyenesen a házra dől, és lerombolja azt.

A viszony akkor nyilvánul meg a legmarkánsabban, amikor olyan energiaforrás van megjelölve, amelynek energiája ellenőrzött, irányított, és hatást gyakorol a szubjektum szféráján kívül eső objektumra. A viszony azonban nehezen észrevehető is lehet, ha nem világos, hogy egyáltalán létezik-e erő- vagy energiaforrás. A közepes fokú viszony azt jelenti, hogy az energia nem irányított, vagy nem hat a külső objektumra (Voorst 1996: 227–245).

Ezért elmondható, hogy a legmarkánsabb objektív igék azok, amelyek a KAUSÁTOR szemantikai funkcióját is feltételezik. Pl.:

Így csak az idődet pazarlod, és mások drága idejét is, hátráltatod a tudomány fejlődését azok számára, akik tanulni akarnak és másokat is tanítani (ANDR T 11). A glendale-i temetőt egyáltalán nem azért említettem, hogy megríkassalak (SIR GIR K 162).

A cselekvés és az objektum közötti viszony markánsan nyilvánul meg azokban a mondatokban, amelyek olyan igéket tartalmaznak, amelyekhez az EREDMÉNY szemantikai funkciója társul. Ezek elsősorban cselekvést jelentő igék, amelyek egyúttal az ágens vagy a kauzátor szemantikai funkcióját is implikálják. Az ágens itt többnyire a cselekvés kezdeményezője, aki tudatosan hajtja végre a cselekvést. Ez elsősorban az úgynevezett anyagi cselekvésekre igaz, pl.:

A zöld borocskát merítette, a liliomot locsolta (FLK). Aztán a nagybácsi jól le is szidta, mondván, hogy esőt idéz elő, Mikunak (DOVYD NK 37).

Ha az ágens ember, az ilyen mondatokban gyakran olyan aktánsok is előfordulnak, amelyeknek meghatározott instrumentális funkciójuk van.

Az eredmény szemantikai funkciója leggyakrabban az anyagokat, eszközöket, különféle attribútumokat, célokat, végtermékeket és állapotokat jelölő főnevekre jellemző. Pl.:

Pelyvából nem lehet kenyeret sütni. A szükség a gyávákat is bátorrá teszi. Az egészség gazdagságot halmoz fel. Készíts helyet a szónak, mint vendégnek az ágyat. Amit az emberek mondanak, azt tovább is mondják. Nyáron a sűrű bozótosok menedéket nyújtottak a madárnak.

Az ige típusától és jelentésétől függően az eredmény szemantikai funkciója sem teljesen azonos – az eredmény közvetlen vagy közvetett. A közvetett hatást gyakran olyan cselekvést jelentő igék jelölik, amelyek a kauzátor szemantikai funkcióját is implikálják, vö.:

A szél felkavarta a port és ledobta az újságokat.

156 |

STASĖ KRINICKAITĖ

Az eredmény szemantikai funkcióját egyaránt implikálják a műveltető, az okozati és a beszereztető igék. A beszereztető igék azonban a kauzátor és a közvetett eredmény szemantikai funkcióit feltételezik. Pl.:

Az apa csináltatott magának egy öltönyt. Miután egykor fekete, házi, még a nagynéni szőtte posztóból varratott magának egyenruhát, és igazi gimnazistává vált, Algirdas Šaknys komolyan nekilátott a munkának (MIKEL LL 546). Öt fiatal öcsikét vezettettem elő, hat pej paripával érkeztem (FLK). A tomista filozófiai iskola elvégzése után meghonosította az egzisztencializmust Litvániában (JUŠK).

Az eredmény szemantikai funkcióját gyakran a cselekvést jelentő igék is implikálják, amelyek intellektuális (mentális) cselekvéseket jelölnek. Pl.:

A színésznő nagy belső erejű szerepet alkotott. Elszámolt harminchárom év számláival. Grotus, az első a világon, megalkotta az elektrolízis elméletét (SP).

Az eredmény szemantikai funkcióját a cselekvést jelentő igék meglehetősen gyakran csupán implikálják, kifejezésre nem juttatják, hanem csak az ige jelentésébe foglalják bele, pl.:

A földecskét szántottam, szépen énekeltem (FLK). Az apa barázdákat húz. Ő gerendavázas házakat épít és befedi őket.

Másfelől ezt csak egyes mondatokról lehet elmondani. Az implikált funkció a további szövegben is megvalósulhat.

Az egyes szemantikai funkciókat feltételező igecsoportok azonban nem pusztán képzési csoportok, hanem lexikai-szemantikai csoportok. Az okozati (kauzatív) igéket szintén lexikai-szemantikai csoportnak tekintjük; ebbe elsődleges és származékos igék egyaránt tartoznak. Azoknak a mondatoknak a szemantikai struktúrájában, amelyekben az okozati igék predikátumként szerepelnek, a következő szemantikai összetevőket különböztetjük meg: (1) a kauzáló ágens, (2) a folyamat, (3) az érintett személy vagy dolog, (4) az eredményállapot (vagy attribútum), illetve a végső folyamat (Valeika 1998: 22). A valamennyi tárgyas igére jellemző ágens szemantikai funkciója mellett az okozati igék a páciens és az eredmény szemantikai funkcióit is implikálják. Az összes tárgyas igéhez viszonyítva az okozati igék által implikált ágensfunkció azokat a főneveket jellemzi, amelyek a cselekvés kezdeményezőjét jelölik, ritkábban pedig azokat, amelyek a cselekvés végrehajtóját, eszközét vagy testrészt jelölnek. A páciens szemantikai funkciója inkább az anyagokat, a célt, az állapotot, a végterméket vagy testrészeket jelölő főnevekre jellemző.

A tárgyas igék kis része a KAUZATÍVUSZ szemantikai funkcióját feltételezi. Pl.:

Nem bírja a fájdalmat. A szeme örömtől / örömet sugárzott. Mindenekelőtt magadat hibáztasd. A fénykép alatti dedikáció Luiza iránti kötődést fejezett ki (SIR GIR K 173).

A mondatokban a kauzatívuszt nemcsak tárgyeset, hanem eszközhatározói eset, illetve a dėl elöljárószóval álló birtokos eset is kifejezheti, pl.:

Gazdálkodásra való alkalmatlansággal / a gazdálkodásra való alkalmatlanság miatt vádolta.

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 157

Régóta úgy tartották, hogy a reakciót jelölő igék által vonzott tárgyeset vagy birtokos eset okot fejez ki. Ha azonban ezeket az igéket a tágabb állapotigék csoportjába soroljuk, ez a jelentés nem nyilvánvaló. Vö.:

Gondolj csak bele – megijedt a farkastól (MIKUL). Ha Spinas beteg, én pedig ápolni készülök, akkor talán érte aggódom, nem pedig a saját sorsom miatt! (MART MD 77). Valamiféle báj sugárzott belőle.

Ezekben a mondatokban a mai kutatók már a kontentív szemantikai funkciót vélik felfedezni. A KONTENTÍV szemantikai funkciót egyértelműen előre jelzik a beszédigék, például:

Egyetlen szóval sem tett említést arról az eseményről (KONDR AŽL 105). Az ilyenekről szeretett fecsegni Ferdinandas, aki irigyelte a szerencsésektől a dicsőséget és a honoráriumot (SLUCK R IV 466). Mondj ki legalább egy rövid szót.

A kontentívet nemcsak a tárgyeset, hanem az elöljárószós tárgyeset, az alanyeset, a birtokos eset és a szöveg legkülönfélébb kifejezőeszközei is megvalósítják. Például:

„Szolgáló vagy királynő?” – így kérdeztek egykor nyíltan a matematika kapcsán a litván dokumentumfilm alkotói (SP). Az egyetemes, sokféle hangból álló zenekarról beszélt Polisz Valeri francia költő (SP). Mindent a lehető legőszintébben elmesélt (AVYŽ STM 497). Ám annak, aki átélte a győzelmek és vereségek drámáját a magashegységben, ez a könyv feltárja tartalmát, amelyet jelentések és értelmek kanyargó ösvényei töltenek meg (SP). Csak szilárdan a földön állva lehet behatolni a valóság legmélyebb rétegeibe, és a látható valóságon át megpillantani a láthatatlant (IR 36). És amikor eljössz hozzá a vásárba, ne nézelődj mindenfelé, hanem előbb köszönj: jó reggelt (BALČ).

A kontentív szemantikai funkciót a beszédigék határozottabban jelölik ki, mint a cselekvés jelentésű más igék. Ennek oka a világ számos nyelvében megfigyelhető tendencia, hogy a cselekvés tárgyát azonosítják annak tartalmával, vö.: Megittam két pohárral. A beszédigék már lexikai jelentésükkel is jelzik és értelmezik a tartalomhoz kapcsolódó tevékenységet, ezért a kontentív szemantikai funkció legjobb képviselőinek tekinthetők. Például:

Az emberek a buszon vidáman beszélgetnek a téli fagyokról és a lékhorgászatról (BUBN NRŽ 283). A múltat mondom, a jövőt mondom, azt mondom, amit senki sem mond el, nem ismétel meg – beszélt a vén tölgy (DOV NK 35). Micsoda ostobaságokat beszélt (BUBN NRŽ 185). A könyvcsempészet idejéből származó kisebb szerencsétlenségeket nem írom le (JOV). És amikor ledőlnek ezek a dór oszlopok [...], még porukkal is az emberi lét halhatatlanságáról tanúskodnak (SIR GIR K 261).

A kontentív szemantikai funkciót a cselekvés jelentésű más igék is magukban foglalják, bár el kell ismerni, hogy a kontentív jelentést rendszerint nehéz elhatárolni a páciens, az eredmény, a finitív és az aspektuális jelentéstől. Például:

Topogtál, meleg illatú gömböket pöfögtél (BUBN NRŽ 188). A szelet nem maga a Nap „fújja”, hanem a koronája – a plazma ezüstös gömbje (SP). Elmegyek Skauduvából – mondta halkan,

158 |

STASĖ KRINICKAITĖ

egyszerűen sóhajtva kifújta ezeket a szavakat (BUBN K 262). Valószínűleg a fenyegetést a csend, nem pedig a szavak fejezik ki a legmegfelelőbben (SIR GIR K 206). Nevetnek vagy felkiáltanak, képmutató együttérzést és részvétet kifejezve (RADZ PV II 433). Tacitus által említett istennő ügyében végleges döntést hozni nem lehet, mégis szeretnénk néhány megfontolást megfogalmazni (SP). Ó, milyen kiválóan tudta mindezt az első tanítóm! (SP). A diákok tréfálkoztak, bolondoztak (SIR GIR K 126). A Jupiter felé ereszkedve (=ereszkedve) a készülék adatokat fog továbbítani (=továbbít) a légkör kémiai összetételéről (SP).

A kontentív szemantikai funkcióját az észlelést jelentő igék is előirányozzák, bár a mondatokban nehezebb elkülöníteni a finitiv és a kauzatív funkcióktól, például:

A falra kifüggesztett fényképeket nézegettem (SIR GIR K 173). Egy történetet hallgattam, amely nem is olyan régen történt (SIR GIR K 180). Nem akar hinni a saját szemének, amikor hasonló olasz változatot lát (SP). Figyeltem az észak-németországi táj elsuhanó képeit (SIR GIR K 116). Hát tudhatja-e az ember, mikor milyen hangulat keríti hatalmába a neves ismerőst, ezért mindenféle helyzetben próbára kell tenni (ANDR T 88).

Itt különbség van az igepárok között: nézni – látni, hallgatni – hallani, mert az előbbiek szándékos, az utóbbiak pedig nem szándékos cselekvéseket jelölnek, vö.:

Nem hiába sandítanak rád a munkások úgy, mint egy idegenre (JOS UD 21). Néz, de nem lát. Most hallom először. Hallgasd meg, mit mond az öreg.

A szándékos cselekvéseket jelölő igék implikálják a kontentív szemantikai funkciót, amelyet nehezebb elhatárolni a finitív funkciótól. Ezzel szemben a nem szándékos cselekvéseket jelölő igék bizonyos kauzatív árnyalattal rendelkező kontentív szemantikai funkciót feltételeznek. Például:

Eltörtem / eltört a karom. Kificamította / kificamodott a nyaka. Hangosan és türelmetlenül kopogott a sarkával.

Egyébként a A gyermek kificamította a lábát mondatot tipikus példának tekintik a megvalósult kontentív szemantikai funkcióra (Sližienė 1994: 22). A kauzatív árnyalat jobban érzékelhető az észlelést jelentő igéket tartalmazó mondatokban, például:

Rūta érezte a levelek finom illatát, hallotta, ahogy érintésre zizegve meghajlanak a törékeny szárak (BALT R Š 297). Sikerült megpuszilnia a kezemet, és még éreztem rajta száraz ajkainak érintését (MART MD 79). Havat láttam, sok havat. Az öreg elment az erdőbe tűzifáért, és fészket látott a fán (ŠŽ 26). Úgy látja őt maga körül szétterülni, akár egy sötét parasztasszony kendőjét. Este pedig hurrikán támadt, ketten hallottuk, ahogy megszólalnak a harangok (SIR GIR K 25).

A szemantikai kutatásokban már régen megfigyelték, hogy az észlelést jelentő igék által implikált kontentív valójában a cselekvés oka, vagyis az észlelő reakcióját kiváltó ok. A mai kutatók hajlamosak az ilyen mondatokban a kontentív szemanti-

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI

159

tárgyi funkciót, nyilván az értelmi tevékenység különféle formáit jelölő igék különösen nagy csoportjának analógiájára.

Az értelmi tevékenység különféle formáit jelölő igékkel alkotott mondatokban az igék kontentív szemantikai funkciót implikálnak, vö.:

Idefelé jövet sok mindent átgondoltam (Jos UD 307). Végül már nemcsak az arcukra, hanem a vezetéknevükre sem tud emlékezni (SIR GIR K 206). Az óceáni flottánál nem oldasz meg tudományos problémákat (SIR GIR K 46). A fizikusok sikeresen oldanak meg a lézerfizikával és -technológiával kapcsolatos problémákat. A biológusok érdeklődési köre széles, talán az örök fagy rétegeiben kutatják az életet (SIR GIR K 328). Válaszolj a kérdésre: miben javaslod, hogy kételkedjünk? (BUBN K 179). Már nem csodálkoztunk a virágzó fákon (SIR GIR K 227). Akkoriban nem szédültem meg ezektől a dolgoktól. De mennyire irigyelték azokban az órákban az otthonokat, ahol valaki várja őket... (SP).

A mondatokban a kontentív funkciót tárgyeset, eszközhatározói eset vagy a dėl elöljárószóval álló birtokos eset valósítja meg. Gyakoriak a tautologikus tárgyesettel és eszközhatározói esettel alkotott szerkezetek; ezek a leírt helyzetben nem utalnak referensre, és az ige jelentése önmagában adja meg a cselekvés globális képét (Sližienė 1994: 34). Pl.:

Az emberek, madarak, a nap és a bogarak végzik a maguk dolgát (ANDRIUS T 25). Nagyot lépett néhányat, aztán megingott (BUBN K 186). Olyan siratókat sirattunk (LKŽ_XVIII 756).

Az ilyen szókapcsolatokat bizonyos cselekvések és folyamatok jellemzőinek leírására is használják, pl.:

A színház újra a megszokott életét élte (SP). Amikor az ember a legegyszerűbb, korántsem hősi életet éli (IR 505). Az a küzdelem és igazság, amely szerint élünk (IR 126). Ezt az embert nem gyötri a lelkiismerete amiatt, hogy milyen életet élnek a gyermekei (SP).

A tárgyesettel és eszközhatározói esettel alkotott tautologikus szókapcsolatok gyakran expresszív és stilisztikai konnotációkkal bírnak. Pl.:

Szinte mindenki hallgatott, és szinte mindenki a maga gondolatát forgatta (MIKEL PK 247). Hogyan éltem, s mennyi nyomorúságot szenvedtem el (MAC). Szundítottam egyet (FLK). Minden dalocskát elénekeltem (FLK).

A cselekvést jelentő igék közül sok implikálja az INSTRUMENTUM szemantikai funkcióját, pl.:

Ásóval ásom fel az ágyást. Újra harangoznak.

Ezek az úgynevezett gyenge kormányzás esetei, de az objektális viszonyok körébe sorolandók. Az instrumentum szemantikai funkcióját olyan igék is implikálják, amelyek az emberi test részeivel végzett cselekvéseket jelölnek, és közel állnak bizonyos állapotokat jelző gesztusokhoz (bólint, biccent a fejével / fejét; hadonászik a kezével / kezét; kalimpál a lábával / lábát stb.). Vö.:

160 |

STASĖ KRINICKAITĖ

És ő ismét elhallgatott; csak hallgatózott, és néha még akarata ellenére is bólintott. Valószínűleg valaki más bólogatta az ő fejét (MIKEL LL 385). Aztán hirtelen megrázta a fejét, és odébb tolta a nehéz márvány tintatartót (MIKEL PK 193). A dajkáló [tehén] elégedetten fújtat, mélyet sóhajt, és lusta kutyaként megmozdítja a farkát, majd megrázza a fejét (MIKEL LL 394). Miért himbálod úgy a fejedet, mint valami kanca, öreganyám? – kérdezte egyszer csak, türelmét vesztve, a gyermek (MIKEL PK 191).

A tárgyeset és az eszközhatározói eset váltakozása lehetővé teszi a cselekvés szándékosságának (tárgyeset) és a cselekvés akaratlan voltának (eszközhatározói eset) árnyalatait kifejezni. Amikor az eszköz szemantikai funkciója az emberi testrészeket megnevező főnevekhez kapcsolódik, ez a funkció páciensként (ha tárgyesetben valósul meg) és eszközként is jellemezhető (ha eszközhatározói esetben valósul meg) (vö. Sližienė 1994: 396–397):

Úgy szakított le egy levelet a fáról, mint a szél – bólogatott Vizgirdienė (RADZ PV, 76). Mindegyik megpróbálta megsimogatni a haját, a megszégyenültek pedig valamit sutyorogtak, fejüket bólogatva (BUBN NRŽ 266).

A cselekvést és állapotot jelentő, vágyat, törekvést, keresést stb. kifejező igék gyakran a FINITÍVUM szemantikai funkcióját implikálják, például:

Abban a fejlabirintusban egy házat kerestem (SIR GIR K 93). A kompótos pohárért nyúlt (BUBN K 115). Később vágytam arra a zenére (SIR GIR K 211). Érzed, a gondolkodó fiatal nemzedék az irodalomban olyan összetett, megszépítetlen igazságra vágyik, amely aktivizálja és neveli (IR 491).

A finitívum szemantikai funkcióját a mozgást és az intellektuális tevékenységet jelentő igék is implikálják, például:

Még a róka és a nyest is kerüli a nyércet (SP). Vagy talán nem egészen tiszta a lelkiismereted, hogy kerülöd a komát? (MIKEL LL 378). Kezdetben berzenkedtem ezektől a kötelességektől (IR 54). Mikor szabadulok már meg ezektől a véletlenül megismert emberektől? (SIR GIR K 329). Nagyobb visszhangra talál az ilyen alkotás (IR 257).

A finitívum szemantikai funkciója a mondatokban leggyakrabban birtokos esetben, ritkábban tárgyesetben és eszközhatározói esetben valósul meg. Az ilyen mondatokban gyakori a cél birtokos esettel és főnévi igenévvel való kifejezése is, például:

Még megingott, aztán a túlsó partra indult kovaköveket gyűjteni (KUNČ MMP 95). A kislány mindent elfelejt, siettetni kezdi az öreget, hogy gyorsabban menjenek megnézni a vonatot (BUBN NRŽ 283).

A cselekvést jelentő igék a KONTRAGENS szemantikai funkcióját is implikálhatják, például:

Az I. csoport a II. csoporttal verseng. A fiúk összecsaptak a tolvajokkal.

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 161

A mondatokban a kontragentist leggyakrabban a su elöljáróval álló eszközhatározó, a prieš elöljáróval álló tárgyeset, illetve a részes eset fejezi ki.

A KOMPOZÍCIÓ szemantikai funkciója is elkülöníthető, amelyet a kinyerő cselekvéseket jelölő, képzővel alkotott igék tesznek szükségessé, például: (su)daryti, (su)laužti, (su)megzti, (su)nerti, (su)pinti, (su)sintetinti (iš ko?). Például:

Pamut- és selyemfonalakból szőttem egy kis szőnyeget. Vesszőkből kosarat fon (DLKŽ 557). Hulladékból kesztyűt horgoltam. Repceolajból és alkoholból etanolt szintetizáltak.

Ez a szemantikai funkció azonban jóval tágabb forrásfunkcióként is értelmezhető, vö.: hitelt kaptak a banktól; kikunyerte a nagybátyjától a lovat; add át neki üdvözletünket; a fizetésből levonják a jövedelemadót (Sl žienė 1994: 22).

A szellemi tevékenységet kifejező igék a KOMPARATÍVUSZ szemantikai funkcióját implikálják. Más kutatók ezt a funkciót az aspektus szemantikai funkciójának is nevezik (Jakaitienė 1988: 63). Ez az összehasonlítási mérce, a viszonyítási szempont funkciója. Például:

Az ő beszédmódjuk különbözik a miénktől. Hiszen megkülönbözteti a pelyvát a gabonaszemektől. A lánya hasonlított az anyjára. Az ajándékok hegye piramissá tornyosult (SP). M. Andare trombitás nemzeti hősre hasonlít (SP). Magasságával túlszárnyalta az anyját. A további bizonytalanság meghaladná az erejét (MIKEL LL 176).

A mondatokban a komparatívusz részes esettel, tárgyesettel, a nuo elöljáróval álló birtokos esettel, illetve a su elöljáróval álló eszközhatározóval valósul meg.

Némely cselekvést jelentő ige a BENEFICIENSZ szemantikai funkcióját implikálja. A beneficienst leggyakrabban részes eset fejezi ki, például:

Golyóstollat ajándékoztak nekem. Ő kísér majd nekem.

Amikor a beneficiens szemantikai funkcióját állapotot kifejező igék implikálják, a beneficienst leggyakrabban tárgyeset, részleges birtokos eset, néha pedig részes eset fejezi ki. Ezekben az esetekben az igék által implikált szemantikai funkció nehezebben határozható meg; más kutatók a különálló birtokos szemantikai funkció elnevezést is használják rá (Jakaitienė 1988: 63). Például:

Ott voltak helyeink (SIR GIR K 44). Van házunk. Nincs időm. Híján vagyunk a markánsabb általánosításoknak (IR 289). Minden kérdésre válaszolok, ha elég lesz hozzá a tudásom. A kézirat hasznos lesz a további kutatáshoz.

A cselekvést és állapotot jelentő igék a PERCIPIENSZ szemantikai funkcióját is implikálják. Vö.:

Ne ijeszd meg a lovat, különben utána nem fogod meg. A hosszú utazás nem rémítette meg őket. A meghatottság elszorította a torkát (SP).

A percipienst rendszerint tárgyeset fejezi ki. A percipiens szemantikai funkcióját implikáló igék általában kauzatívak, például: aitrinti, baidyti, erzinti, gąsdinti,

162 |

STAŠĖ KRINICKAITĖ

elszomorítani, zavarba ejteni, viszályt szítani, szidalmazni, bosszantani, ingerelni, félrevezetni, nevelni, kigúnyolni, haragra gerjeszteni, megnyugtatni, fájdalmat okozni, elkábítani, megrontani, hajtani, kergetni, legyezni, zokogásra késztetni, megalázni, dühíteni stb. Például:

Ezek a szavak elszomorították őt. Az ilyen bizalmatlanság feldühíti őt. A felkészületlen olvasót csak kezdetben zavarják meg a hirtelen váltások, az egyik témáról a másikra való ugrások (SP).

A mozgást jelentő igék, ritkábban a cselekvést jelentő igék a DIREKTÍVUSZ szemantikai funkcióját implikálják. Például:

Átkeltek a viharos Észak-Atlanti-óceánon (SIR Gir K 153). Nyomában szobáról szobára követte, míg végig nem járta az összes helyiséget (AVYŽ STM 500). A népköltészeti gyűjtő minden zugot bejárt. Mindig ő kelt fel elsőként, és köhécselve [...] körbejárta az egész tanyát (MIKEL LL 185). Érdekes évszázadunk jelentős részét leéltem (IR 141).

A mondatokban a direktívusz többnyire (kiindulópontként) az elöljárószós genitivusszal: iš, nuo; (végpontként) határozószókkal és az ant, iki, ligi, prie, už elöljárószós genitivusszal, az į, pas elöljárószós accusativusszal, valamint a po elöljárószós instrumentálisszal; (útvonalként) instrumentálisszal és a per, pro, apie, aplink, po elöljárószós accusativusszal valósul meg.

A cselekvést jelentő igék, ritkábban az állapotot jelentők is, a KVANTITATÍVUSZ szemantikai funkcióját is implikálják. Például:

Tíz litast fizettünk. Száz litast kerestem. Húsz százalékkal leértékelte.

A mondatokban a kvantitatívusznak többnyire accusativus felel meg, illetve accusativus elöljárószóval. Egyes cselekvést jelentő igék a MODUSZ szemantikai funkcióját feltételezik, amelyet néha kvalitatívusznak is neveznek (Jakaitienė 1988: 63). Például:

A házat sárgára festették. A hallgatónő részletesen leírta a kísérlet menetét. A munka eredményeit kedvezően értékelték. Stílusosan formázta meg a közeledőt.

A modusz a mondatokban többnyire határozószókkal valósul meg. Megemlítendő még a KOMITATÍVUSZ funkciója is, amelyet a kölcsönös cselekvést jelentő igék implikálnak, például:

Összeugrasztotta az apát az anyával. Egymás ellen fordították őket. Felosztotta a földet a fiútestvér és a lánytestvér között. Szétosztotta a vagyont az összes gyermek és unoka között.

A mondatokban ezt a funkciót többnyire a su elöljárószós szerkezetnek instrumentálisszal, illetve a prieš elöljárószós szerkezetnek accusativusszal való használata fejezi ki. A jutalmazást, vásárlást, alkudozást jelentő igék a RETRIBUTÍVUSZ szemantikai funkcióját implikálják, vö.:

A vásárolt áruért készpénzzel fizettünk. Kétezerért vettem téglát. Ledolgoztam az adósságot.

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI | 163

A mondatokban ezt a funkciót az eszközhatározói eset, a tárgyesettel álló „už” elöljárószó, valamint a birtokos esettel álló „iš” elöljárószó fejezi ki.

Érdemes az ONOMATÍVUSZ szemantikai funkcióját is elkülöníteni, noha a litván nyelvészetben mindeddig nem esett róla szó. Vö.:

Ha közénk kerülne [Palangos Juzė] – hogyan nevezné ezeket a ruhadarabokat? Kabátoknak, rövid kabátoknak, zakóknak? (SP).

Ezt a szemantikai funkciót az intellektuális tevékenységet kifejező igék teszik lehetővé: megnevez, nevez, továbbá az állapotváltozást kifejező igék: válik valamivé, megváltoztat [a tárgy megnevezését], helyettesít. A mondatokban az onomatívuszt leggyakrabban az eszközhatározói eset, ritkábban az alanyeset, a tárgyeset vagy határozószók fejezik ki. Eddig az onomatívusz szemantikai funkcióját a tágabb kontentívusz szemantikai funkció részeként értelmezték, például: Azt a fát tölgynek nevezik (vö. Šlizienė 1994: 22). A tágabb körű szemantikai funkciók a nyelvi tények lehetséges általánosítási határait tükrözik, a kisebb és szorosabb igecsoportok által megkövetelt szűkebb és konkrétabb szemantikai funkciók azonban közelebb állnak a nyelv mindennapi használatához, és könnyebben érthetők, illetve különíthetők el egymástól. Például:

A faluban a kis asszonyok már kiskorától szegénykének hívták (BUBN NRŽ 266). Az emberek bölcsnek nevezik. Dovydast Amerikában Davidnak hívták. A határ mentén lakók a túlsó partról érkező žemaitiaiakat „barátoknak” csúfolják (I. SIMON). Megnevezte ezeket a reliktumnövényeket. Amíg nyomatékosan meg nem nevezed, nem hallgat rád (DLKŽ 264).

Összefoglalva meg kell állapítani, hogy amikor az objektumigék állítmányként szerepelnek, az objektum hiperfunkciója a páciens, az eredmény, a kontentívusz, a beneficiens, a percipiens, a kontragens, az instrumentum, a kauzatívusz, a finitívusz, a komparatívusz, a direktívusz, a modus, valamint a forrás (kompozitívusz) szemantikai funkcióját foglalja magában; ezeket bizonyos lexikai-szemantikai csoportok igéi teszik lehetővé.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az alany hiperfunkciója az elsődleges ágens, a másodlagos ágens és az instrumentum szemantikai funkcióját foglalja magában, amikor cselekvést jelentő alanyi igék szerepelnek állítmányként. Amikor állapotot kifejező, statikus igék az állítmányok, az alany hiperfunkciója a páciens és a percipiens szemantikai funkcióját foglalja magában; amikor pedig változó állapotot kifejező igék állnak állítmányként, a páciens, az eredmény és a kontentívusz funkcióját. Az alany hiperfunkciójának körébe tartozik továbbá a beneficiens szemantikai funkciója is, amelyet állapotot kifejező alanyi igék tesznek lehetővé.

2. Amikor az objektumigék állítmányként szerepelnek, az objektum hiperfunkciója a páciens, az eredmény, a kontentívusz, a kontragens, a beneficiens, az instrumentum, a finitívusz, a komparatívusz, a direktívusz, a forrás (kompozitívusz), a modus, a motívum és a komitatívusz szemantikai funkcióját foglalja magában. Amikor állapotot kifejező objektumigék szerepelnek állítmányként, az objektum hiperfunkciójának körébe a percipiens és a kauzatívusz szemantikai funkciói tartoznak, változó állapotot kifejező igék állítmányi szerepében pedig a kontentívusz és az eredmény szemantikai funkciója.

164

STAŠĖ KRINICKAITĖ

3. A szubjektív igék csoportjában az állapotpredikátumoknak, az objektív igék csoportjában pedig a cselekvés predikátumainak van több szemantikai funkciójuk. Mind a szubjektív, mind az objektív igék az ágens, a páciens, a percepiens, az eredmény, a kontentív, a beneficiens, a forrás (kompozitív), az eszköz, a mód, a motívum, a komitatív és a kontraágens szemantikai funkcióit jelölik előre. Ezenkívül csak az objektív igék feltételezhetik a kauzátor és a finitív szemantikai funkcióját. Nincsenek olyan szemantikai funkciók, amelyeket csak a szubjektív igék implikálhatnának, az objektív igék pedig nem. Úgy tűnik, ezért használatosak az objektív igék jóval gyakrabban szubjektív jelentésben, mint a szubjektív igék objektív jelentésben.

4. Különböző szemantikai funkciókat implikálnak a különböző lexikai-szemantikai csoportok igéi, mind a szubjektív, mind az objektív igék. Minél szorosabb lexikai-szemantikai csoportot alkotnak az igék, annál valószínűbb, hogy ugyanazokat a szemantikai funkciókat implikálják. A legszorosabb lexikai-szemantikai csoportokat a szinonimák alkotják; ezek implikálják leggyakrabban ugyanazokat a szemantikai funkciókat.

5. Sem a lexikai-szemantikai csoportok, sem a szemantikai funkciók készlete nincs szigorúan meghatározva, és nem is végleges. Mind a lexikai-szemantikai csoportok, mind a szemantikai funkciók szűkebb vagy tágabb körűként különíthetők el attól függően, hogy a kutató melyik szempontot tartja fontosabbnak. Fontos az egyes igéket is vizsgálni abból a szempontból, hogy milyen szemantikai funkciókat jeleznek előre – különösen azért, mert minden ige jelentésében vannak olyan összetevők, amelyek csak az általa jelölt folyamathoz kapcsolódnak.

1. ÁBRA. A SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV IGÉK SZEMANTIKAI FUNKCIÓI

SUBJEKTINIAI IR OBJEKTINIAI VEIKSMAŽODŽIAI

165

6. Annak vizsgálatával, hogy bizonyos lexikai-szemantikai csoportok igéi és az egyes igék milyen szemantikai funkciókat implikálnak, pontosabban meghatározható, mi marad a nyelvben explicite kimondatlanul, és mi alkotja a mondat preszuppozícióját. Ez a megközelítés nemcsak a nyelv mélyebb megismerését segítené elő, hanem a nyelv lehető leginkább formalizált – számítógépes – leírásának alapjait is megteremtené.

RÖVIDÍTÉSEK

ANDR T – Pulgis Andriušis, Tipelis, Vilnius: Vyturys, 1991.

AVYŽ STM – Jonas Avyžius, Sodybų tuštėjimo metas, Vilnius: Vaga, 1973.

BALČ – Juozas Balčikonis.

BALTR ŠG – Aleksas Baltrūnas, Šviesos gimimas, Vilnius: Vaga, 1985.

BUBN K – Vytautas Bubnys, Kvietimas, Vilnius: Vaga, 1983.

BUBN NRŽ – Vytautas Bubnys, Nesėtų rugių žydėjimas, Vilnius: Vaga, 1984.

DLKŽ – A mai litván nyelv szótára, szerk. S. Keinys, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993.

DOVYD NK – Liudas Dovydėnas, Naktys Karališkiuose, Vilnius: Vyturys, 1992.

FLK – folklór.

GRAN – Romualdas Granauskas.

IR – Interviu su rašytojais, Vilnius: Vaga, 1980.

JOS UD – Jokūbas Josadė, Užupio drama, Vilnius: Vaga, 1981.

JOV – Jovaras.

JUŠK – Jonas Juškaitis.

KAT ŽŽ – Viktoras Katilius, Židiniai ir žmonės, Vilnius: Vaga, 1997.

KONDR AŽL – Saulius Tomas Kondrotas, És a felhős, az ablakon át kifelé néző, 1, 2, Vilnius: Vaga, 1985.

KUNČ MMP – Jurgis Kunčinas, Maxikabátos énekmondók, Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 1996.

LKŽ – A litván nyelv szótára.

MAC – Vincas Maciūnas.

MART MD – Vytautas Martinkus, Medžioklė draustinyje, Vilnius: Vaga, 1983.

MIKEL LL – Jonas Mikelinskas, Kur lygiūs laukai, Vilnius: Vaga, 1987.

MIKEL PK – Jonas Mikelinskas, Az utolsó kártya, Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 1993.

MIKUL – Ema Mikulėnaitė.

MYK PUT – Vincas Mykolaitis-Putinas.

PP – Példabeszédek és szólások, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1958.

RADZ PV₁, ₂ – Bronius Radzevičius, Priešaušrio vieškeliai, 1, 2, Vilnius: Vaga, 1985.

RAŠČ – Pranas Raščius.

RIMK – Vytautas Rimkevičius.

SIMON – Ieva Simonaitytė.

SIR GIR K – Vytautas Sirijos Gira, Kanarėlės, Vilnius: Vaga, 1983.

SLUCK R – Mykolas Sluckis, Raštai, 4, Vilnius: Vaga, 1989.

SP – sajtó.

STAN – Simonas Stanevičius.

ŠŽ – Stebuklingas žodis. Lietuvių liaudies pasakos, Kaunas: Šviesa, 1985.

ŠNEK – köznyelv.

ŽIL – Vytautė Žilinskaitė.

166 |

STASE KRINICKAITĖ

Más rövidítések, mint a Lietuvių kalbos žodyne.

LITERATŪRA

AMBRAZAS, V. 1986: Lietuvių kalbos sakinio sintaksinės ir semantinės struktūros vienetai. Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 4–44.

AMBRAZAS, V., red. 1997: Lithuanian Grammar, Vilnius: Baltos lankos.

BECK, D. 2000: Semantic agents, syntactic subjects and discourse topics: how to locate Lushootseed sentences in space and time. Studies in Language 24(2), 277–317.

HOLVOET, A. 1991: Transitivity and clause structure in Polish. A study in case marking, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy.

JAKAITIENĖ, E. 1988: Leksinė semantika, Vilnius: Mokslas.

KRINICKAITĖ, S. 1989: Lietuvių kalbos pirminiai veiksmažodžiai tranzityvumo atžvilgiu (bendraties homoformos). Lietuvių kalbotyros klausimai 28, 167–178.

KRINICKAITĖ, S. 1997: Lietuvių kalbos veiksmažodžių tranzityvumas leksiniu ir semantiniu požiūriu. Lituanistica 4(32), 39–45.

KRINICKAITĖ, S. [Криницкайте С. А.] 1978: Проблемы переходности в исследованиях по индоевропейским языкам. Степанов, Ю. С., ред., Проблемы внутренней и внешней лингвистики, Москва: Наука, 11–33.

LYKOVA, N. A. 1999: Континуальное и дискретное в языке. Филологические науки 6, 54–62.

LURAGHI, S. 1998: On the directionality of grammaticalization. Sprachtypologie und Universalienforschung 51(4), 355–365.

MAJSAK, T. A. 2000: Грамматикализация глаголов движения: Опыт типологии. Вопросы языкознания 2000(1), 10–32.

ONO, K. 1999: Intransitive–transitive phrase pairs in Japanese. Theoretical Linguistics 25(1), 15–19.

ROSEN, S. Th. 1996: Events and verb classification. Linguistics 34(2), 191–233.

SLIŽIENĖ, N. 1994–1998: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla; 2(1), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

SMITH, C. S. 1999: Activities: states or events? Linguistics and Philosophy 22(5), 479–508.

STEPANOV, JU. S. 1975: Методы и принципы современной лингвистики, Москва: Наука.

STEPANOV, JU. S. 1989: Индоевропейское предложение, Москва: Наука.

STEPANOV, JU. S. 1997: Константы. Словарь русской культуры. Опыт исследования, Москва: Школа “Языки русской культуры”.

UFIMCEVA, A. A. 1980: Семантика слова. Аспекты семантических исследований. Москва: Наука, 5–80.

VALEIKA, L. 1998: An introductory course in semantic syntax, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

VALIULYTĖ, E. 1998: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksiniai sinonimai. Vietos, laiko ir priežasties raiška, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

VEENSTRA, T. 2000: Verb serialization and object position. Linguistics 38(5), 867–888.

VOORST, J. van 1996: Some systematic differences between the Dutch, French and English transitive construction. Language sciences 18(1–2), 227–245.

Stasė Krinickaitė Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected]. lt

Gauta 2001 05 25