ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLVII (2002), 1–7

A „Kaišiadorys” városnév eredetéről

LAIMUTIS BILKIS

Lietuvių kalbos institutas, Vilnius

A Kaišiadorys város nevét Aleksandras Vanagas összetett alakulatként elemezte. Feltételezése szerint a második, dor- összetevő a dar- alakra vezethető vissza, és a daryti „csinál, készít” igével függ össze; az első összetevő pedig a szláv eredetű kãše „kosár” vagy a litván kaištis „csap, dugó; csavar, rúd” szóval kapcsolható össze. E feltételezések alapján a Kaišiadorys név egy kézműves csoport megnevezéséből származhatott: *kašiadariai, „kosárkészítők”, illetve *kaišiadariai, „csapok, csavarok készítői”. Vanagas által nem említett, feltehetően előtte ismeretlen történeti adatok, valamint a Kaišiadorys városnév bizonyos nyelvi sajátosságai arra utalnak, hogy a név nem közszóból, hanem egy *Chaišadaras, *Cho išadaras (Хойшадар(ь), Chasajdar) tatár személynévből eredhetett.

A litván lakott helyek neveinek eredetét A. Vanagas munkái vizsgálták a legszélesebb körben és legrészletesebben. Mindenekelőtt két ilyen mű említendő: a „Mūsų miestų vardai” című tanulmány (Vanagas 1993: 176–229) és a „Lietuvos miestų vardai” című könyv (Vanagas 1996). Ezekben az élő nyelv és a történeti források adatai alapján magyarázza a városok, valamint a nagyobb vagy nevezetesebb kisvárosok nevének eredetét. E kutatások emellett megalapozták az oikonimák etimologizálásának módszertani elveit. Ezekből kitűnik, hogy a nevek nyelvészeti vizsgálata sok esetben elválaszthatatlan a történeti vizsgálattól: csaknem mindegyiknél megadják, mikor említik először a nevet a történeti források, felsorolják az alakváltozatokat, és csak ezután elemzik nyelvészeti szempontból (alaktani, szemantikai vagy motivációs, illetve eredet szerinti szempontból).

A. Vanagas e munkáiból kirajzolódnak a litván városnevek eredetének (és egyúttal keletkezésének) fő, kétséget nem hagyó tendenciái. Ezek szilárd alapot teremtenek az urbanonimikai, tágabb értelemben pedig az oikonimikai kutatások további folytatásához. Másfelől az ilyen összegző jellegű művek nem mindig tudják átfogni az adatok sokaságát, ezért arra ösztönöznek, hogy az általuk elemzett nevek eredetét még részletesebben vizsgáljuk.

Az ilyen városnevek egyike lehet a Kaišiadorys városnév. Sok más esethez hasonlóan A. Vanagas először a város és a neve kialakulásának történeti körülményeit ismerteti. B. Kviklys alapján azt állítja, hogy a város a 19. század második felében kezdett kialakulni, amikor 1862-ben megkezdték a Vilnius–Kaunas vasútvonal építését. A vasútállomást kezdetben Juodkónys néven nevezték (a közeli falu neve után), majd Kaišiadorimis lett a neve (Vanagas 1996: 84). Azt is hangsúlyozza, hogy a Kaišiadorys név történeti dokumentumokban való előfordulására vonatkozó adatok későiek; a 19. század végéről és a 20. század elejéről származó dokumentumokból a Кошедары, Ка-шеудары alakokat idézi (uo.). A bemutatott történeti háttér alapján arra következtet, hogy a Kaišiadorys név késői, „feltehetően csak a 19. század második felében keletkezett” (uo.: 85).

2 |

LAIMUTIS BILKIS

A név nyelvészeti elemzésébe fogva A. Vanagas hangsúlyozza, hogy eredete nem világos¹, utána azonban mégis több lehetséges eredetet vet fel. Elsőként összetett városnévként elemzi: Kaiš-ia-dórys. Második tagját, a dor- elemet a dar- alakból vezeti le (a változás okát azonban nem magyarázza meg), és a litván daryti „dolgozik, gyárt” igéből eredezteti. Kétségesnek tartja azonban, hogy az első tag melyik töve hiteles: az élő nyelvi kaiš- vagy az írott nyelvi kaš-. Ezt a kérdést nyitva hagyja, mivel mindkét változat eredetére lehetőséget ad: a kaš- a szláv eredetű kašė „kosár, vesszőkosár” szóból, a kaiš- pedig a litván kaištis „ék, dugó; valaminek az eltorlaszolására szolgáló cövek vagy bot; ajtóretesz, tolózár” szóból származhat. Így azt feltételezi, hogy a Kaišiadórys név valamely foglalkozás megnevezéséből ered: *kašiadariai, vagyis kašių készítők, dolgozók, illetve *kaišiadariai, vagyis kaišių készítők, dolgozók; az utóbbi esetben hozzáteszi, hogy a név a megfelelő ragadványnévi személynévből is származhatott (uo.: 85–86).

A felvetett eredethipotézisek a litván helynevek általános keletkezési, szemantikai és eredetbeli tendenciáinak összefüggésében meglehetősen meggyőzőnek tűnnek. Néhány, A. Vanagas által nem említett (feltehetően előtte ismeretlen) történeti adat, valamint az említett városnév néhány nyelvi sajátossága azonban arra enged következtetni, hogy a Kaišiadórys név más eredetű.

Már 1934-ben, S. Pupaleigis atya egy cikkében megjegyezte, hogy a helyi uradalmat emberemlékezet óta Kaišiadorys néven emlegetik. Úgy vélte továbbá, hogy a név nem litván eredetű és nem összetett, mivel „a hangsúly nem az ia-ra, hanem az o-ra esik” (Pupaleigis 1934: 2).

A. Vanagas eredetmagyarázatait kétségbe vonó különösen fontos és nyomós történeti érvek találhatók R. Gustaitis „Kaišiadorių rajono gy-venviečių žinynas” című könyvében (Gustaitis 2001). Bár ez a munka helytörténeti jellegű, a benne közölt történeti dokumentumok adatai igen részletesek és szakszerűek. Ezek alapján azt állítja, hogy a mai Kaišiadorys uradalom helyén már 1531-ben tatárok birtokában levő uradalom állt, maga a Kaišiadorys név pedig először 1590-ben szerepel történeti dokumentumban: Кошейдарова². Azt is közli, hogy az 1565. és 1567. évi, a Litván Nagyfejedelemség hadseregére vonatkozó jegyzékekben szerepel az ezeken a vidékeken élő tatár, Хойшаадар Момулевич. Az uradalmat az ő nevével kezdték illetni. Megjegyzi továbbá, hogy az 1567. évi jegyzékben szerepel egy Исупъ Хашаайдаревичъ nevű személy is (uo.: 26).

Mivel a Kaišiadórys név eredetére két hipotézis is létezik, célszerű ezeket történeti, különösen pedig nyelvészeti szempontból részletesebben megvizsgálni.

Kétségkívül cáfolható A. Vanagas fentebb említett állítása, miszerint a Kaišiadórys név feltehetően csak a 19. század második felében keletkezett. R. Gustaitis kutatása szerint a név már a 16. század végén biztosan ismert: a Navasodai falu gyülekezési pontként való kijelöléséről szóló, 1590. november 17-i dokumentum az alárendelt lakott helyek között említi a Кошейдарова alakot (AVK 90), vagyis a Kaišiadórys nevet. Az is nyilvánvaló, hogy az ott élő tatár Chaišadar (vagy Choišadar) Momulevičius nevét viselte: az 1565. évi, a Litván Nagyfejedelemség hadseregében szolgáló litván tatárok trakaji zászlóaljának jegyzékében szerepel a Хойша Дармому­левичъ nevű személy, akinek egy lova, íja és kardja volt (LM 3: 427); az 1567. évben hasonló jellegű

¹ A „Mūsų miestų vardai” című tanulmány ezt még nyomatékosabban hangsúlyozza: azt állítja, hogy a név eredete teljesen ismeretlen (Vanagas 1993: 185).

² E bejegyzés mellett nincs feltüntetve a metrika, de a forrásjegyzékből kiderül, hogy ez a történeti forrás az AVK 90.

DĖL MIESTO VARDO Kaišiadorys KILMĖS

| 3

A jegyzékben egy tatár szerepel Шадаръ Момулевичъ, akinek rossz lova, íja, kardja és fejszéje van (ugyanott, 1372). Az ilyen lejegyzéseket a kézirat bejegyzésének valamelyest pontatlan átirataiként kell tekinteni, és kétségtelenül ugyanannak a személynek a megnevezését feltételezik: Хошшадар(ъ) Момулевичъ. E tatár személynevek hitelességét egy másik tatár említett adata is megerősíti az 1567. évi litván tatárok jegyzékében, a Litván Nagyfejedelemség hadseregében: az ott feljegyzett személy Исупъ Хашайдаревичъ szolgáját küldte el (mivel neki magának nem volt lába), lóval, íjjal és karddal (ugyanott, 1361). Ezzel nemcsak R. Gustaitis ért egyet, hanem S. Dziadulewicz lengyel történész is, aki adatokat közöl a teljes Chaišadarovičių vagy Choišadarovičių családról (az általa Chaszajdarowicze néven említett családról). A család alapítójának a XVI. század első negyedében élt Momul v. Mamlecz Jakubowicz Kalina tekinthető, akinek a fia volt az 1567. évi litván nagyfejedelemségi hadseregjegyzékben említett Chaišadar (Chaszajdar). Utóbbi fia Mustafa volt, akinek négy fia közül az egyik, Jachija, 1670-ben Verdasava (a Trakai járásban fekvő település) birtokosaként szerepel. A család 1666-ig ismert Litvániában, később azonban többé nem hallani róla. Feltételezhető, hogy Törökországba emigrálhattak (Dziadulewicz 1929: 80). R. Gustaitis kutatása szerint Verdasava a Kaišiadorys-uradalom mellett feküdt, amelyet valószínűleg ugyanez a Jachija birtokolt; az is lehet, hogy ugyanarról a több nevet viselő uradalomról volt szó, mivel 1787-ben említik a Podlamienie-Werdasowo (ili Koszevdary) majort (Gustaitis 2001: 26). Így a Chaišadar (Choišadar) és a többi Chaišadarovičiai (Choišadarovičiai) kapcsolata a Kaišiadorys-uradalommal kétségtelen. Továbbá nyilvánvalóvá válik, hogy a személy Хошша Дармомулевичъ és Шадаръ Момулевичъ névalakjait valójában Хошшадар(ъ) Момулевичъ alakban kell olvasni, vagyis a személy Momul Jakubowicz Kalina fiaként.

A Chaišadar (Choišadar) Momulevičius és a Chaišadarovičių (Choišadarovičių) család többi tagjának a Kaišiadorys-uradalomhoz fűződő kapcsolatát történeti szempontból röviden áttekintve megállapítható, hogy igen valószínű: a Kaišiadorys név történetileg egy tatár személynévből ered. Ezért ezt a feltevést nyelvészeti szempontból is meg kell vizsgálni. Ennek érdekében tárgyalni kell a településnév élőnyelvi formája és a történeti forrásokban lejegyzett változatai, valamint a tatár személynevek – Хошшадар(ъ), Хашайдар(ъ), Chaszajdar. – közötti viszonyt.

Mindenekelőtt egyet kell érteni A. Vanagas véleményével, miszerint a helyi litván lakosság által használt, illetve korábban is használt alak a Kaišiadorys (Vanagas 1996: 84). Ezt igazolják a helynév 1935-ből és 1936-ból származó, élő beszédből feljegyzett adatai. A történeti dokumentumok bejegyzései sokkal gyakrabban a kaš- tövet tükrözik: Кошейдарова 1590-ből (AVK), Кошедары 1895-ből, Кашейдары (GU 322), Kálżeydary 1744-ből (SDV 100), Kaszedary 1795-ből (ŽŽRS 98^v); ugyanakkor vannak a kaiš- tőnek megfelelő lejegyzések is: vö. Kayszedary 1826-ból (Gustaitis 2001: 26). Figyelembe véve, hogy az elsőként (1565-ben) említett személynevet kettőshangzóval jegyezték fel – Хошшадар(ъ) Момулевичъ –, és a helynév élőnyelvi alakja, valamint egyes történeti források adatai szintén tanúsítják az ai kettőshangzót, feltételezhető, hogy a kaiš- alakú litván településnévforma volt az eredeti. S. Dziadulewicz monoftongust tartalmazó személynévváltozatait – Chaszajdar, Chaszajdarowicze – feltehetően a későbbi lejegyzések (Хашайдаревичъ vagy hasonlók) sugallták; ezenkívül nem ismerte az 1565. évi, kettőshangzót tartalmazó bejegyzést. A későbbi, szláv nyelvű történeti forrásokban lejegyzett személynévalakok, illetve a településnév alakjai a monoftongizáció következményei lehetnek. A litván helynevek ai kettőshangzójának egyhangzósodása a szláv nyelvű dokumentumokban meglehetősen gyakori jelenség: vö. ftrygaliszki 1728-ból (LKM₁ 66), ftrigalizki

4 |

L A I M U T I S B I L K I S

1732-ből (ugyanott, 80), de Strygaliszki 1741-ből (LKM II, 5), Strygaliszki 1890-ből (SG XI 426), Стригалишки 1905-ből (VG 270) – ma Strigališkis falu, IGN; Галюши 1873-ból (SVG 22) – ma Gailiūšiai falu, Švnč. Ezek a példák azt mutatják, hogy a jelenség a XIX. században is végbement, noha A. Vanagas szerint az adott korszak dokumentumaiban a helyneveket nem egyhangzósodott ai alakban írták (Vanagas 1996: 85). Tehát látszólag elegendő érv szól amellett, hogy a tárgyalt hely eredeti litván neve Kaišiadorys volt.

Ha a Kaišiadorys eredetét a *Chaišadaras vagy *Choišadaras tatár személynévre vezetjük vissza, akkor nem a helynév szlávosodásáról, hanem annak litvánosodásáról kell beszélnünk. Két jelenséget kell itt megkülönböztetni: a szókezdő ch k-vá válását, valamint a -dar- szegmentum -dor- formává, pontosabban az a o-vá változását. Ezek okai a litván nyelv és különösen a litván helynevek összefüggésében egyaránt megmagyarázhatók.

Tekintettel arra, hogy a litvánok a szóban forgó személynevet nem litván szóként értelmezték, a szókezdő ch mássalhangzó – más jövevényszavakhoz hasonlóan – szabályosan k-vá változott; vö. szláv nyelvekből kölcsönzött kalatas, kūdas, kvāras, kvarābà és karabà, kvorbà stb. (lásd Zinkevičius 1966: 151, 152). Ilyen változások a nem litván eredetű litván toponímiában is adatolhatók, vö. Kvajakalnis hegy, BD; Kvajėlės falu, Dv (VK): belarusz хво̄я ‘fenyő’ (Jaškin 1971: 199); Kvaščėkas dűlő, BLc; Kvaščiāuka dűlő, Skm: lengyel chwaszcz ‘zsurló’ (SJP 309), belarusz хвощи ‘ugyanaz’ (Jaškin 1971: 199).

Feltehető, hogy a -dor- szegmentumban az o ← a szintén a szláv jövevényszavak adaptációjának analógiája alapján keletkezett: a szláv a → litván hangsúlyos o (vö. Kardelis 1999: 9), vagy konkrétabban – a szl. -арь (lengy. -arz) → litván -or- (vö. Skardžius 1996: 307; Ambrazas 1993: 228) mintájára. Az ilyen adaptáció gyakori a köznévi szláv jövevényszavak körében, vö. dūdorius, kūkor(i)us (Skardžius 1996: 307), gaspadorius (LKŽ III 151). Példákat a litván helynévanyagban is találni, vö. Čebatoriai falu Ckn, Mtz (VK). E változás alátámasztására különösen fontosak az Ardõsai falu (Žsl) és a Kazaklioriai falu (Vdt) településnevek. Az első valószínűleg szintén a tatár Ardašas személynévből, a második pedig a tatár kozaklar ‘kozákok’ szóból származtatható (Kričinskis 1993: 95, 98). Tehát itt is a litván (litvánosított) helynévalakban az a o-vá változott. Ezt az analógiát a Kaišiadorys alakban óvatosabban lehet felismerni, a hangsúlykülönbség miatt, mivel a jövevényszavakban a hangsúlyos o-nak rendszerint ereszkedő hangsúlya van. Másfelől e helynév hangsúlyozási paradigmájának kialakulását befolyásolhatta az a tendencia, hogy a -ys végű, személynévi eredetű többes számú településneveket a 3. hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyozzák. Megjegyzendő, hogy ez a változás a Kaišiadorys helynév nem litván eredetét, vagyis a tárgyalt tatár személynévvel való kapcsolatát is sajátos módon támasztja alá. Mint már említettük, a városnév valamennyi, történeti forrásokban fennmaradt szláv nyelvű írásváltozatában a szerepel (-dar-): Кошейдарова, Кошедары, Кашейдары, Кайзедары, Kaszedary, Kayszedary. Ha ez a szegmentum valóban a litván daryti ‘csinálni’ igével lenne kapcsolatban (A. Vanagas hipotézise), akkor a név litván alakjában az a valószínűleg megmaradt volna. Ebben az esetben azonban < – sok más jövevényszóban (szláv jövevényszóban) is – o magánhangzóvá változott. Ezért a -dar- elemet a litvánok bizonyára idegen nyelvi összetevőként értették. Természetesen a ch → k és az a → o változás a litván nyelv szláv jövevényszavaira jellemző, ebben az esetben azonban egy tatár személynév és a litván nyelv viszonyáról kell beszélnünk. Figyelembe kell venni, hogy a 16. századi LDK közéletében a szláv nyelvek domináltak, és a személynév első írásos előfordulásai a kancelláriai szláv nyelvű forrásokban találhatók; ezért feltételezhető, hogy a litván nyelvben ugyanazok az adaptációs törvényszerűségek hathattak rá, mint a szláv jövevényszavakra.

DĖL MIESTO VARDO Kaišiadōrys KILMĖS

5

Kaišiadorių személynévi eredetének lehetőségét további szerkezeti sajátosságai is alátámasztják. Amint már említettük, többes számú helynévről van szó, amely alakjában közel áll a személynévi eredetű településnevek nagy litván többes számú csoportjához; vö. a következő falunevekkel: Bačkōnys, Basōnys, Gečionys, Krivōnys, Rusōnys, Senkōnys stb. (Razmukaitė 1993: 143–148). Ha ez a név a foglalkozás alapján megnevezett lakosoktól származna, az ilyen helynevek szerkezetére jellemző általános tendenciák szerint a *Kaišiadariai, *Kaišiadoriai vagy ehhez hasonló alakot várnánk, vö. Dienavāgiai f. Gdr, Kraujaléidžiai f. Gdr, Vyžpiniai f. Grš, Žebraužiai f. Pjs (VK).

Teljesen kizárható a személynév és a városnév kronológiai viszonyainak fordított lehetősége, vagyis annak eshetősége, hogy a Chaišadaras (Choišadaras), Chaišadarovičiai (Choišadarovičiai) személynevek nem tatár eredetűek, hanem helynévi eredetűek, azaz a Kaišiadōrys birtok nevéből származnak (a személynevek kialakulásának ez a módja általában véve lehetséges). Amint már említettük, ezt a személynevet először egy kételemű név első tagjaként, keresztnévként jegyezték fel: Хойша Дармолулевичъ, azaz Хойшадар Момулевичъ; a lakóhely nevéből származó személynév pedig csak második (vagy harmadik) antroponima lehetne. Emellett a személynév idegen eredete sem kétséges. Két arab névből alkotott összetétel: Hadži (Chadži) ‘mekkai zarándok’ és Haidar ‘oroszlán’ (Szynkiewicz 1929: 460).

A városnév Kaišiadōrys tatár eredetének lehetőségét az a körülmény is alátámasztja, hogy eredetét tekintve nem volna valamiféle kizárólagosan litván helynév. Kaišiadorių, Trakai és Vilnius környékén további tatár eredetű településnevek is találhatók; például a már említett Ardōsai falunév mellett a tatár személynévből eredőnek tartják a Melekōnys Vdt falunevet is – a Melech nevű tatártól (Kričinskis 1993: 95). Emellett kétségtelenül tatár eredetűnek tekintendők az appellatív eredetű oikonimák: Kazakliōriai Vdt (ezt már röviden tárgyaltuk), Keturiasdešimt Totorių Vdt, Tatārka PPR, Totori-nė RDMV, Totōriškės AUK, KAR, RdmV, Žsl (VK).

Összefoglalva megállapítható, hogy történeti és nyelvészeti szempontból a Kaišiadōrys településnév és a tatár *Chaišadaras, *Choišadaras (Хойшадар(б), Chaszajdar) személynév kapcsolata nemcsak lehetségesnek, hanem nagyon valószínűnek is tűnik.

RÖVIDÍTÉSEK

AUK – Aukštadvaris, Trakai járás.

avd. – személynév

AVK – Акты издаваемые Виленскою археографическою комиссиею 18, Вильна, 1891.

Bd – Būdvietis, Lazdijai járás.

Blc – Bálceriškės, Trakai járás.

Ckn – Ceikiniai, Ignalina járás.

Dv – Dieveniškės, Šalčininkai járás.

Gdr – Giedraičiai, Molėtai járás.

gn. – legelő

Grš – Grįškabūdis, Šakiai járás.

GU – Географическій указатель выборныхъ документовъ изъ актовыхъ книгъ Виленскаго Центральнаго Архива.

Ign – Ignalinà

6 |

LAIMUTIS BILKIS

k. – falu

KAR – Kariotiškės, Trakai járás

kln. – hegy

LKM_I – Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Łyngmianskiego od Roku 1708. Januaryi 10. dnia do Roku 1740 Apryla 24. dnia.

LKM_II – Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Łyngmianskiego od roku 1740. Maia 22. dnia do Roku 1760 Oktobra 24. dnia.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 3, szerk. K. Ulvydas, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956.

LM – Литовская Метрика. Книги Публичныхъ Делъ. Переписи войска Литовскаго 1 (3), Петроградъ, 1915.

MtŽ – Matūizos, Varėna járás

Pjs – Pajieslys, Kėdainiai járás

plk. – mocsár

PPr – Paparčiai, Kaišiadorys járás

RdMV – Rudaminà, Vilnius járás

SDV – Synodus Dioecesana Vilnensis Ab Illu[stri]s[s]imo, Excellenti[ssi]mo ac Reverendi[ssi]mo Domino D. Michaele Joanne Zienkowicz..., Vilnae: Reg: Majestatis Academ: Soc: JESU, 1744.

SG – Słownik geograficzny Królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich 11, Warszawa: nakładem Władysława Walewskiego, 1890.

SJP – Słownik języka polskiego 1, red. J. Karłowicz, A. Kryński, W. Niedźwiedzki, Warszawa: nakładem prenumeratorów, 1900.

Skm – Skiemónys, Anykščiai járás

SVG – Списковь волостей и сельскихъ обществъ по мировымъ участкамъ Виленской губернии, Вильна: Въ типографіи А. Г. Сыркина, 1873.

ŠVnč – Švenčionys

VDT – Vaidotai, Vilniusi járás

VG – Виленская Губернія. Полный списокъ населенныхъ местъ со статистическими данными о каждомъ поселеніи, составленный по официальнымъ сведѣніямъ И. И. Гошкевичемъ, Вильна: Губернская Типографія, 1905.

VK – A beszélt nyelvből gyűjtött helynevek kartotéka.

ŽSL – Žasliai, Kaišiadorys járás

ŽžRS – Az 1795. évi revíziós összeírás a Trakai kerület Žiežmariai plébániájáról (LCVA. F. 515. Ap. 15. B. 70).

LITERATŪRA

AMBRAZAS, S. 1993: Daiktavardžių darybos raida. Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

DZIADULEWICZ, S. 1929: Herbarz rodzin tatarskich w Polsce, Wilno: nakładem autora z zasiłkiem komitetu funduszu kultury narodowej.

GUSTAITIS, R. 2001: Kaišiadorių rajono gyvenviečių žinynas. Kaišiadorys: Kaišiadorių muziejus.

JAŠKIN, J. J. 1971: Беларуская геаграфічныя назвы. Мінск: Навука і тэхніка.

KARDELIS, J. 1999: Fonetinės slavizmų ypatybės ir jų raida rytinėje lietuvių šnekto(se), Daktaro disertacijos santrauka, Vilnius: Vilniaus universitetas.

KRIČINSKIS, S. 1993: Lietuvos totoriai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

PUPALEIGIS, S. 1934: Kaišedorys ar Kaišiadorys? Rytas 83, 2.

RAZMUKAITĖ, M. 1993: Oikonimų, atsiradusių iš asmenvardžių su patroniminėmis priesagomis, paplitimas Lietuvoje. Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 133–165.

DĖL MIESTO VARDO Kaišiadorys KILMĖS | 7

Skardžius, P. 1996: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Id., Rinktiniai raštai 1, sudarė A. Rosinas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996.

Szynkiewicz, J. 1929: Tłumaczenia słów nazw orjentalistycznych. Dziadulewicz, S., ed., Herbarz rodzin tatarskich w Polsce, Wilno: nakładem autora z zasiłkiem komitetu funduszu kultury narodowej, 457–473.

Vanagas, A. 1993: Mūsų miestų vardai. Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 176–229.

Vanagas, A. 1996: Lietuvos miestų vardai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Zinkevičius, Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis.

Laimutis Bilkis Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected]

Gauta 2002 11 05