ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLVIII (2003), 59–70

Néhány előzetes megjegyzés

a litván térbeli megkülönböztetésekről

KRZYSZTOF MALESA

Warsaw University

A tanulmány célja, hogy fogalmi keretet kínáljon a litván nyelv térbeli kifejezéseinek leírásához. Eddig csak strukturális leírások születtek a litván térbeli kifejezésekről. A szerző amellett érvel, hogy a strukturális megközelítést kognitív megközelítéssel kell felváltani, és számos alapvető fogalmat ismertet, amelyekről az olyan szerzők, mint Talmy és Herskovits mára klasszikussá vált munkái bizonyították, hogy hasznos eszközök a tér nyelvi konceptualizációjának vizsgálatához.

1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A balti nyelvek térbeli kognícióját eddig nem tanulmányozták alaposan. A térbeli viszonyok korábbi nyelvészeti vizsgálatai – például Valiulytė (1995, 1998) vagy Šukys (1998) munkái –, valamint a Litván Akadémia nyelvtanában szereplő leírások meglehetősen korlátozott terjedelműek, és a strukturális leírás módszerén alapulnak. Ez a leírási mód változatos listákat eredményez, amelyeket az igék vagy kifejezések morfológiai, illetve szintaktikai szerkezete alapján állítanak össze. A kognitív nyelvészet nézőpontjából ez nem egészen az az eredmény, amelyet a nyelv térbeli rendszerének kutatása nyújtani hivatott. Amint e tanulmány későbbi részeiben megpróbálom bizonyítani, a térbeli strukturálás leírásához és néhány, eddig meglehetősen felületesen leírt litván térbeli kifejezés (például az úgynevezett összetett elöljárószók vagy samplaikiniai prielinksniai) eredetének megértéséhez mindenekelőtt fel kell ismernünk és meg kell értenünk, hogyan konceptualizálják a beszélők a teret és a benne elhelyezkedő tárgyakat. A kognitív leírást jelenleg általánosan a természetes nyelvek térbeli rendszereinek feltárására legmegfelelőbb paradigmának tekintik.

A tér kognitív vizsgálatának alapjait a hetvenes évek elején fektették le¹, a térbeli kategóriák legelső leírásaival együtt. Ez tehát viszonylag újonnan kialakult tudományterület, és az általa kínált előnyök vitathatatlanok. Más új eszmékhez hasonlóan kísérletezésre, új kutatási eszközök kidolgozására és – nem utolsósorban – interdiszciplináris kapcsolatok kialakítására ösztönöz, mivel a kognitív kutatás készségesen merít más, a nyelvészettel nem szorosan összefüggő tudományterületek által kidolgozott módszerekből és elképzelésekből.

¹A kognitív nyelvészet fejlődési útját a kezdetektől a jelenlegi kutatásokig Ungerer és Schmid (1996) közérthető módon mutatta be.

60 |

KRZYSZTOF MALESA

E tanulmány elsődleges célja, hogy kísérleti jelleggel alapvető fogalmi keretet nyújtson a litván térbeli rendszer leírásához. Röviden jellemezzük a litván nyelvben jelölt alapvető geometriai és dimenzionális különbségeket is. Az általam alkalmazott leíró keret egyrészt a kognitív nyelvészetben elgondolt térbeli strukturálásra összpontosító tanulmányokon (Talmy 1983), másrészt az igétlen kifejezések szemantikájának és pragmatikájának elemzését bemutató munkákon alapul (Herskovits 1986). A fent említett tanulmányokban vizsgált angol térbeli kifejezések rendszere és a litván rendszer közötti jelentős különbségek miatt a leírás egyes elemeit kissé eltérő módon, a litván nyelv általános strukturális sajátosságaihoz igazítva fogalmaztam meg².

2. A TÉRBELI JELENET ELSŐDLEGES FELBONTÁSA. SÉMATIZÁLÁS

Nyilvánvaló és vitathatatlan tény, hogy mindenki meghatározott elemek halmazaként érzékeli környezetét, és így általában véve a teret is: ezek az elemek láthatók, vagy a látástól eltérő érzékszervekkel érzékelhetők, ahogyan az (1)-ben:

(1)

A fal mögött gyerekek énekeltek.

„A fal mögött gyerekek énekeltek.”

A nyelvi struktúra szintjén egy térbeli jelenet nem ábrázolható az emberi érzékszervekkel észlelhető összes összetevőjével együtt. Ha megvizsgálunk egy térbeli viszonyokat leíró mondatot, világossá válik, hogy a valóságnak csupán néhány releváns összetevőjét emeli ki a nyelv a teljes referenciális jelenet megjelenítésére. A többi összetevőt figyelmen kívül hagyja.

Ezért nem lenne helyes azt állítani, hogy a nyelv a térbeli jelenetet egyszerűen egymással meghatározott módon összefüggő számos elem komplexumaként ábrázolja. Ahogyan Talmy megjegyzi, a nyelv zárt osztályú elemeit³, valamint a mondat szerkezetét is felhasználja arra, hogy kiemelje a térbeli viszonyok leírása szempontjából releváns elemeket. Ezt a folyamatot SÉMATIZÁLÁSNAK nevezik.

E folyamat során a térbeli jelenet egyik részét helyezi előtérbe a nyelv. Térbeli jellemzőit – vagyis álló helyzetben a helyét, mozgás közben az útvonalát, valamint a referenciális jeleneten belüli orientációját, a mozgástól függetlenül – a jelenet egy másik részéhez viszonyítva jellemzi. Esetenként egy harmadik rész is szerepet kaphat⁴. Ezeket az objektumokat ideiglenesen „elsődleges objektumnak” és „másodlagos objektumnak” nevezhetjük.

² Szeretnék köszönetet mondani Axel Holvoet professzornak a tanulmányhoz fűzött felbecsülhetetlen értékű megjegyzéseiért és az angol szöveg javításáért.

³ Olyan szavak vagy morfémák osztálya, amelynek tagsága rögzített és felsorolható, például a személyes névmások (vö. Matthews 1997: 57).

⁴ Az úgynevezett „másodlagos alap”. Ezt a problémát a jelen tanulmány nem tárgyalja; részletesebb leírásához lásd Talmy (1983).

SPATIAL DISTINCTIONS IN LITHUANIAN

61

A másodlagos elemek vagy REFERENCIATÁRGYAK kiválasztása, amelyek a Primer Tárgy térbeli jellemzőinek meghatározására szolgálnak, nem véletlenszerű. A jelenetben kiválasztott referenciatárgynak van olyan helye, és olykor geometriai tulajdonságai is, amelyek már ismertek vagy a címzett számára ismertnek feltételezhetők. Ez szükséges előfeltétel, hiszen egy tárgy csak ilyen feltételek mellett használható referenciapontként.

Az elsődleges tárgy helyét, útvonalát vagy orientációját távolság alapján, illetve a második tárgy geometriájához való viszonyának leírásával is meg lehet adni:

(2) Dviratis stovėjo šalia mokyklos. ‘A kerékpár az iskola közelében állt’.

(3) Jonas gulėjo skersai lovos. ‘John keresztben feküdt az ágyon’.

Amint a (2)-ben láthatjuk, az elsődleges tárgy, a kerékpár helyét a šalia a iskola helyétől való távolság alapján jellemzi, anélkül, hogy bármilyen további információt adna bármely tárgy geometriai tulajdonságairól. A (3)-ban más típusú információ szerepel: a tárgyak bizonyos nyilvánvaló geometriai tulajdonságait és a közöttük fennálló viszonyokat a skersai elöljárószó fejezi ki. A (3)-ban jellemzett tárgyak térbeli orientációjára és geometriájára vonatkozó alapvető információ röviden a következőképpen foglalható össze: (a) a tárgyak egymás mellett helyezkednek el (távolság), és (b) az egyik tárgy hossza merőleges a másik tárgy szélességére. Az elsődleges és másodlagos tárgyak geometriai tulajdonságait a tanulmány második része részletesebben tárgyalja.

A címzett számára ismert vagy ismertnek feltételezett bizonyos tárgytulajdonságokon és a térbeli orientáción kívül a referáló funkciók megoszlását rendszerint az elsődlegesként és másodlagosként kiválasztott két tárgy közötti további viszonyok határozzák meg. Talmy ezekhez a viszonyokhoz a következő igazodási mintázatot javasolja (a táblázat a Talmy, 1983: 230–231 alapján készült):

1. TÁBLÁZAT. AZ ELSŐDLEGES ÉS MÁSODLAGOS TÁRGYAK TULAJDONSÁGAI

Elsődleges tárgy | Másodlagos tárgy; a | meghatározandó térbeli változókkal rendelkezik | ismert térbeli jellemzőkkel bíró referenciatárgyként működik; b | mozgékonyabb | állandóbb helyzetű; c | kisebb | nagyobb; d | geometriailag egyszerűbbnek képzeljük el (gyakran pontszerűnek) | nagyobb geometriai összetettségűnek tekintjük

62 |

KRZYSZTOF MALESA

AZ 1. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Elsődleges objektum Másodlagos objektum e feltűnőbb jobban háttérbe szoruló f újabban került a színtérre / a tudatba korábban került a színtérre / az emlékezetbe

Ez a táblázat azt a feltevést tükrözi, hogy a referenciális jelenetben elhelyezkedő két objektum státusza általában nem egyenlő. Ezt a feltevést jól szemlélteti a (2) példa. Ha mindkét objektum státusza egyenlő volna, egyszerűen felcserélhetnénk őket, és azonos jelentésű mondatpárt hozhatnánk létre. Amint a (4) és a (4′) példában látható, az ilyen felcserélés nem eredményez helyes mondatot; bár a csillaggal jelölt (4′) mondat nem sérti a nyelvtani szabályokat, természetellenesen hangzik:

(4) Dviratis stovėjo šalia mokyklos. „A kerékpár az iskola mellett állt.”

(4′) *Mokykla stovėjo šalia dviračio. *„Az iskola a kerékpár mellett állt.”

Meg kell azonban jegyezni, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a viszonylag nagy, tartósan elhelyezkedő objektumokat nem használják viszonyítási pontként. Ez akkor figyelhető meg, amikor egy kifejezés használatának fő célja egy objektum azonosítása, nem pedig térbeli tulajdonságainak leírása. Ilyen esetben az objektum helyzetét nem veszik figyelembe, mint például:

(5) Kalnas, kuris šiuo momentu yra po lėktuvu, vadinasi Mount Shasta. „A hegy, amely éppen most a repülőgép alatt van, a Mount Shasta.”

(6) Add ide nekem azt a könyvet, amelyik a ceruza mellett van! „Add ide a ceruza melletti könyvet!”⁵

Így tehát, amikor a fő cél csupán az objektum azonosítása, anélkül, hogy figyelmet fordítanánk térbeli tulajdonságaira, az elsődleges és a másodlagos objektum kiválasztásának kritériumai eltérhetnek az általános elvektől.

2.1 Prototípusok és ideális jelentések

A (4)-ben megfigyelt aszimmetriát főként mindkét főnév szemantikai funkciója határozza meg, vagyis a világról való közös tudásunk, amely szerint az épületek általában nagyobbak az olyan tárgyaknál, mint egy kerékpár, és helyük is állandóbb. A szójelentés prototípuselmélete szerint, amikor egy iskolára és egy kerékpárra gondolunk, az épületek és járművek prototipikus példányait használjuk, majd ezekhez a példányokhoz viszonyítjuk a tárgyak meghatározott típusait—

⁵Vö. Herskovits (1986: 36–38).

SPATIAL DISTINCTIONS IN LITHUANIAN

63

a tárgyak meghatározott típusait ezekhez a példányokhoz. A prototípusok tehát lehetővé teszik számunkra a tárgyak hozzávetőleges méretének és mozgékonyságának megállapítását, valamint azt, hogy a fenti táblázat szerint elsődleges vagy másodlagos tárgyként osztályozzuk őket.

A prototípusok használata a jelentések leírásában lehetővé teszi, hogy a világ meglehetősen koherens kategorizálását feltételezzük, és a térbeli modellezés egyes aspektusait közvetlenebb módon írjuk le. Segítségével megérthetjük, hogyan kezelik a nyelvhasználók a tárgyakat megnyilatkozásaikban. Természetesen a valós világban nincsenek prototípusok, és a jelöletek leírásakor inkább a prototipikusság fokozatairól kell beszélnünk. A prototípusokat tehát olyan fokozatos kategóriaként kell felfognunk, amely lehetővé teszi a tárgyak és azok megismerésének következetesebb osztályozását.

A prototípusok általában hasznosak az egyes tárgyak térbeli tulajdonságainak leírásához. Ahhoz, hogy részletesebben számot adjunk két vagy több tárgy közötti térbeli viszonyokról, ahogyan azokat például elöljárós szerkezetek írják le, szükség van egy további fogalomra, amely kiegészítő leíró eszközként használható, és a lehető legvilágosabb, legnyilvánvalóbb térbeli helyzeteket jeleníti meg, ezáltal alapot biztosítva a további leíráshoz. Az ilyen „legtipikusabb” helyzetekre Herskovits (1986) az IDEÁLIS JELENTÉS kifejezést javasolja.

Egy elöljárószó ideális jelentése egyszerű viszonyként fogható fel, amelyet a nyelvtanok és nyelvészeti tanulmányok az adott elöljárószó jelentéseként határoznak meg. Két vagy több geometriailag ideális objektum, például pontok vagy vonalak közötti viszonyról van szó. Így a konkrét elöljárószók valamennyi lehetséges használata egy ideális jelentésből vezethető le különféle, kisebb vagy nagyobb jelentőségű transzformációk révén. Az ideális jelentés és annak módosult használata egyértelmű példáit az egyik alapvető topológiai elöljárószó, az ant mutatja. Az ant használatának legjellemzőbb esete az, amikor egy átlagos méretű tárgy (például egy könyv) egy sík, vízszintes felületen helyezkedik el. Ezenkívül két lényeges feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy ezt az elöljárószót használjuk: (a) az elsődleges tárgynak közvetlenül érintkeznie kell a felülettel; (b) a vonatkoztatási tárgynak alá kell támasztania az elsődleges tárgyat. Az imént felsorolt valamennyi kikötés könnyen fellelhető az ilyen kifejezésekben:

(7)

Knyga yra ant stalo.

„A könyv az asztalon van.”

Ezt a kifejezést rendszerint úgy értelmezzük, hogy a könyv közvetlenül az asztalon van, asztalterítő nélkül, és nem egy, az asztalon elhelyezett könyvkupac tetején; ilyen körülmények között elmondható, hogy a (7) példa az ant⁶ elöljárószó ideális jelentését tükrözi.

Másfelől olyan helyzetet is elképzelhetünk, amelyben a helyet mozgás váltja fel, és nincs közvetlen érintkezés, bár az alátámasztás továbbra is szükséges. Ez a fent leírt ideális jelentés további módosulásaként értelmezhető:

⁶ Herskovits (1986: 49) defines the ideal meaning of the English preposition on in the following way: “[…] on: for a geometric construct X to be contiguous with a line or surface Y; if Y is the surface of an object O_y, and X is the space occupied by another object O_x, for O_y to support O_x.”

64 |

K R Z Y S Z T O F M A L E S A

(8) Ant grindų žaidė Jonukas, baisiai purvindamas kilimą. „Jonukas a padlón játszott, rettenetesen összekoszolva a szőnyeget.”

A következő példában az érintkezésre és az alátámasztásra vonatkozó követelmények egyáltalán nem teljesülnek:

(9) Simbolis išraižytas ant akmens. „Egy szimbólum kőbe vésve.”

A (8) és (9) kifejezések meglehetősen távol állnak az ideális jelentéstől, mivel különféle módosítások és eltolódások történtek bennük. Mindazonáltal mindkét példa értelmezhető a (7)-ben bemutatott „optimális helyzet” változataként. Másfelől a másodlagos tárgyról szerzett ismereteink és a helyhatározói kifejezések használatának bizonyos esetei egy második lehetőségre utalnak, mivel a helyhatározói eset jelentése fogalmilag közel áll a (9)-hez hasonló esetekhez. Így a litván nyelvhasználók egy része számára az alábbi kifejezés valószínűleg szintén elfogadható lesz a (9) mellett:

(10) Simbolis išraižytas akmenyje. „Egy szimbólum a kőbe vésve.”

2.2 Figura és háttér (referenciatárgy)

A fentiekben a térbeli jelenet sematizálása és alapvető felbontása céljából leírt elsődleges és másodlagos tárgyak munkafogalmak, és meglehetősen homályosak. Tömörebb és átláthatóbb térbeli leíráshoz konvencionális, szabványosított terminusokat kell használni. A térrel eddig foglalkozó nyelvészek számos különböző, de valójában nagyon hasonló fogalmat alkalmaztak. E terminusok közül Talmy párosa tűnik különösen szemléletesnek és hasznosnak. Talmy szoros hasonlóságot figyelt meg az „elsődleges” és „másodlagos” tárgyak elmélete, valamint a Gestalt-pszichológia között, amely a FIGURA és a HÁTTÉR fogalmát használja. A nyelvészeti célokra alkalmas alábbi jellemzést adja a Figuráról és a Háttérről (Talmy 1983: 232):

A Figura mozgó vagy fogalmilag mozgatható tárgy, amelynek helyét, pályáját vagy orientációját olyan változóként fogjuk fel, amelynek konkrét értéke a lényeges kérdés. A Háttér olyan referenciatárgy (amely maga is helyhez kötött helyzetben van egy referenciakereten belül), amelyhez viszonyítva a Figura helye, pályája vagy orientációja jellemzést kap.

Amint Talmy elismeri, bizonyos helyzettípusok esetében a Referenciatárgy fogalma kifejezőbb lehet, mint a Háttéré, ezért helyette ez is használható. A tanulmány további részeiben ezt a terminológiai használatot követjük.

SPATIAL DISTINCTIONS IN LITHUANIAN

65

3. A FIGURA ÉS A HÁTTÉR GEOMETRIÁI ÉS KAPCSOLATAIK

A nyelvi rendszer alkotóelemei a térhez kapcsolódnak, zárt osztályú elemei pedig bizonyos térbeli tulajdonságokat tulajdonítanak a tárgyaknak. A térkutatás ezeket általában GEOMETRIÁKNAK nevezi.

Meg kell jegyezni, hogy a figura geometriáját rendszerint közvetlenebb módon jellemzik térbeli elemek, mint a háttérét. Így a figura a legtöbb esetben értelmezhető pontszerű, azaz szimmetrikus, nem irányított tárgyként vagy hasonló egyszerű formaként. Mindazonáltal olyan esetekkel is találkozhatunk, amikor a figurának tulajdonított geometria meglehetősen összetett. A figura geometriai jellemzőinek együttesét kifejező elöljárószó legszembetűnőbb példája a skersai ’keresztben, át’. Ennek az elöljárószónak legalább néhány jelzett tulajdonsága leírható; ez az angol példák esetében is lehetséges, amelyeket Herskovits és Talmy elemzett. Tipikus példát ad a (11) mondat:

(11) Lenta gulėjo skersai geležinkelio bėgių. ’A deszka keresztben feküdt a vasúti síneken.’

Az elöljárószó által közvetített alapvető jelentéselemek szerint a lenta (a figura) lineáris, a bėgiai által megjelenített háttér pedig egy sík két párhuzamos éllel határolt keskeny sávja. Az ilyen tárgytípust „szalagszerűnek” nevezhetnénk. Ezen az alapinformáción túl a figura és a háttér közötti kapcsolat a következőképpen adható meg⁷:

1) a figura lineáris tárgy, amely mindkét végén határolt;

2) a háttér „szalagszerű” típusú tárgy;

3) a figura vízszintes, ezért párhuzamos a háttér síkjával;

4) a figura és a háttér megközelítőleg merőleges egymásra;

5) a figura érintkezik a háttér síkjával, és az tartja;

6) a figura hossza nem lehet kisebb a háttér szélességénél;

7) a figura mindkét oldala (megközelítőleg egyenlő mértékben) túlnyúlik a háttér síkján.

A fent megadott tényezők mindegyike egyformán releváns. Hangsúlyozni kell, hogy ezek nem írhatók le a skersai elöljárószó IDEÁLIS JELENTÉSÉNEK összetevőiként. Az elöljárószó „ideális jelentésén” belül bizonyos eltolódások és alkalmazkodások elfogadhatók, és ezek nem teszik szükségessé egy másik elöljárószó használatát. Másfelől a fenti tényezők a skersai elöljárószó jelentésének szerves alkotóelemei, és ha közülük akár egy is hiányzik, másik elöljárószót kell használni. Például, ha a figura hossza kisebb a háttér szélességénél (6. feltétel), az ant elöljárószót kell használni:

⁷ Vö. Talmy (1983: 234–235).

66 |

K R Z Y S Z T O F M A L E S A

(12) A deszka a vasúti pálya sínjein feküdt. „A deszka on feküdt a vasúti töltésen.”

Így egyes esetekben az Alakzat geometriáját összetettebb módon ábrázolják, nem csupán pontként. Létezik az Alakzatnak egy sajátos típusa, amelyet a nyelvészeti szakirodalom különféleképpen ír le, és amelyet úgy tűnik, a legtöbb nyelvben általánosan használnak. Olyan pontszerű vagy lineáris Alakzatra utal, amely egy lineáris, meghatározott útvonal (a Viszonyítási tárgy) mentén mozog. Néha hasonló módon lehet utalni egy mozdulatlan, lineáris Alakzatra is, különféle, mozgást sugalló igékkel:

(13) Az út a falu közelében húzódik. „Az út a ház közelében halad.”

A virtuális mozgás itt azért következtethető ki, mert az Alakzat lineáris, azaz úgy konceptualizálható, hogy ez markánsan különbözik attól, ahogyan a pontszerű objektumokat konceptualizáljuk. Talmy szerint az ilyen Alakzatot „a figyelem fókusza a teljes hosszában pásztázza”. Ez az értelmezés igen hasznosnak tűnik az úgynevezett „dinamikus lokalizáció” leírására, vagyis arra a helyzetre, amikor mozgást jelentő igét használnak, noha a kifejezésben nem történik fizikai helyváltoztatás. A strukturális leírás módszere nem ad magyarázatot az ilyen használatokra, mivel a figyelmet a grammatikai szerkezetre összpontosítja, amelyben nincs olyan tényező, amely a mozgást jelentő ige használatát indokolná. A magyarázat csak a szerkezeten kívül található – abban, ahogyan az Alakzatot konceptualizáljuk. E „virtuális mozgás” magyarázatának egyetlen módja a kognitív elemzés alkalmazása.

Az Alakzattal ellentétben a nyelv zárt osztályú elemei az esetek többségében a Viszonyítási tárgy (Referenciatárgy) geometriai megkülönböztetéseinek széles skáláját kínálják. Például beszélhetünk a referenciatárgy fokozatos „részlegességéről”, amelyet a nyelvi rendszer különféle elemei fejezhetnek ki. Az angol ehhez megfelelő elöljárószókat használ; ezek a (14)-es példában félkövérrel vannak szedve. A litván nyelvben az elöljárószói jelölők választéka nem ilyen széles, de az összetettségétől függően hasonló számú Viszonyítási tárgytípus különböztethető meg. A (14)-es példák azt szemléltetik, hogyan fejeződnek ki litvánul a Viszonyítási tárgy összetettségének különböző fokozatai, nem elöljárószói eszközökkel is:

(14 a) Jonas a ház közelében állt. „John a ház közelében állt.”

(14 b) Jonas állt tarp házak. „John between a házak között állt.”

(14 c) Jonas eltűnt tarp fák. „John eltűnt among a fák között.”

(14 d) Jonas lépkedett közepette több ezer tüntetőnek. ‘John menetelt amidst a tüntetők ezrei között.’

(14 e) Jonas törtetett per tömegen. „John átverekedte magát through a tömegen.”

SPATIAL DISTINCTIONS IN LITHUANIAN

67

A (14)-ben példázott kifejezésekben a Ground „részekre tagoltsága” a következőképpen határozható meg: az (a)-ban a Ground egyetlen pont, a (b)-ben két pont képviseli, a (c)-ben pontok halmazaként értelmeződik – kettőnél több, de nem túl sok pontként –, a (d)-ben pedig „összességként, folytonos tömegként” (Talmy meghatározása szerint). Az (e)-beli mondat olyan Groundot mutat be, amely „közegként” jellemezhető, vagyis olyasvalamiként, amely bensőségesebben elegyedik és homogénebb, mint a (d)-beli példában szereplő „folytonos tömeg”.

3.1 Az aszimmetrikus Ground-geometria

A fent leírt esetek többségében a Ground geometriái teljesen szabályosak. Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy a legtöbb esetben a Reference Objectek aszimmetrikusak, irányított szerkezetűek, és gyakran világosan elkülöníthető részeik is vannak. Az ilyen „aszimmetrikus” geometria a konkrét térbeli különbségek széles körének alapjául szolgál. Az elkülöníthető részekkel rendelkező Reference Objectek rendszerint szembeállított párokba rendezik ezeket. Könnyen megkülönböztethetők azok a tárgyak, amelyeknek egy ilyen párjuk van (ez rendszerint az „elöl–hátul” vagy a „fent–lent” ellentétet jelenti); egy tipikusabb modell a kocka típusú, három párból álló tárgy (például egy épület), amelynek bal és jobb oldala is van. Az ilyen tárgyra utaló kifejezések úgy helyezhetik el a Figure-t, hogy az fizikai érintkezésben van a Reference Objecttel, mint az alábbi példában:

(15) Ant dešinės pastato sienos yra žibintas. „Az épület jobb oldali falán egy utcai lámpa van.”

A kifejezések egy másik típusa a tárgyat a Ground valamely aszimmetrikus részének közvetlen közelében helyezi el:

(16) Dviratis yra prie pastato užpakalinio įėjimo. „A bicikli az épület hátsó bejáratánál van.”

A kifejezések harmadik típusa információt tartalmaz arról, hogy a Figure a Reference Object meghatározott részétől adott távolságra helyezkedik el, mint az alábbi példában:

(17) Telefono būdelė yra dešinėn nuo neseniai nudažytos pastato pusės. „A telefonfülke az épület frissen festett oldalától jobbra van.”

Amint láthatjuk, a Figure-t a Ground meghatározott részeihez viszonyítva elhelyező térbeli kifejezések különböző kritériumok szerint osztályozhatók; a fenti példákban a távolság kritériuma érvényesül.

A tárgy részeinek aszimmetrikus jellege nem az egyetlen megfigyelhető aszimmetria a Reference Objectek között. Némelyikük irányultsága is aszimmetrikus. Az ellentétes irányokat gyakran egy tengely határozza meg, amely egy aszimmetrikus részekből álló, szembeállított párt köt össze (például egy sor esetében az irányt a sor elejét és végét összekötő tengely határozza meg). Bizonyos esetekben az irány a tárgy bizonyos tulajdonságai alapján is leírható anélkül, hogy annak valamely konkrét részére hivatkoznánk, mint a gyakran idézett

68 |

KRZYSZTOF MALESA

Például a folyó, amelynek iránya könnyen meghatározható, noha irányultságának részeire – a forrására és a torkolatára – a szokásos használatban nem utalnak. A folyó természetesen sajátos eset, mivel természeti objektum. Az ilyen természetes viszonyítási pontokat, amelyek közé magát a Földet is sorolhatjuk, rendszeresen használjuk a tér strukturálására, és kulcsszerepet játszanak a kognitív folyamatokban. E terület alapos kutatása minden bizonnyal érdekes eredményekkel szolgálna.

4. A KOGNITÍV NÉZŐPONT MINT A STRUKTURÁLIS LEÍRÁS ALTERNATÍVÁJA

A tanulmány előző részeinek fő célja az volt, hogy rövid, általános bevezetést adjon a kognitív leírásba, és előkészítse a terepet e módszer gyakorlati alkalmazásához a litván nyelvben. Most konkrét esetekre térünk át; célunk egy, a hagyományos strukturális megközelítéstől eltérő alternatíva bemutatása, valamint annak vizsgálata, hogy lehetséges-e a térbeli viszonyokat új, meggyőzőbb módon leírni. Az bevezetésben említett összetett elöljárószók erre jó példaként szolgálhatnak, mivel az akadémiai nyelvtanok több mint szűkszavúan írják le őket.

A litván nyelv akadémiai nyelvtanai nem adnak osztályozást az összetett elöljárószókról. Mindössze tömör tájékoztatást nyújtanak ezek morfológiai szerkezetéről, és egymondatos meghatározásokat adnak a jelentésükről, amelyeket a litván irodalomból és dialektológiai archívumokból véletlenszerűen kiválasztott példák felsorolása követ. Az itt említett meghatározások szerzői nem ismerik fel a térbeli megismerés sajátos típusai közötti különbségeket, és különösen az összetett elöljárószók esetében szinonimák létezését feltételezik, noha a felsorolt példák nyilvánvalóan nem alkotnak homogén osztályt. E megközelítés elégtelenségét az alábbiakban két konkrét térbeli kifejezés, az iš už és az iš anapus („mögül, túlról”) kapcsán szemléltetjük, hogy bemutassuk a kognitív tudomány által kínált kutatási eszköz előnyeit, amely lehetővé teszi az ilyen elöljárószópárok alaposabb leírását.

A litván nyelv összes összetett elöljárószója két alapvető elöljárószóból áll, amelyek mindegyikének megvan a maga jelentése. Az első összetevő, amely az iš és az į⁸ elöljárószóból áll, mindegyikben közös. Ablatívuszi, illetve ablativusi jelentést hordoz, és nincs hatással arra, ahogyan a Referenciaobjektumot konceptualizáljuk. E sajátos szerkezet második része – ebben az esetben az už és az anapus elöljárószó – hordoz fontosabb információt. A példák között megfigyelhető valamennyi különbség a második elöljárószóhoz kapcsolódik: ez különíti el a Hátteret a térbeli jelenettől, és ez határozza meg a teljes kifejezés jelentését. Ezért mindenekelőtt azt kell tanulmányozni, miként konceptualizáljuk a Referenciaobjektumokat, majd az így nyert eredmények alapján le kell írni az összetett elöljárószókhoz kapcsolódó hasonló különbségeket, amelyek ebben a konkrét esetben ablativusi jelentést is magukban foglalnak.

⁸ Az už anapus összetett elöljárószó pleonazmusként kezelhető, ezért ebben a tanulmányban nem foglalkozunk vele.

SPATIAL DISTINCTIONS IN LITHUANIAN

| 69

Az akadémiai nyelvtanban és a litván szótárakban idézett už-elöljárószó-használatok között legalább három olyan kifejezéstípust különíthetünk el, amelyekben az už nem cserélhető fel az anapus elöljárószóval. Az elsőt a (18) példa szemlélteti:

(18) Nuskintą rūtoc šakelę Akelaitis užkišo už kasos jaunesniajai Balsytei. „Akelaitis a fiatalabb Balsytei fonata mögé tűzte a leszakított rutahajtást.”

Ez az eset közvetlen fizikai érintkezést feltételez a Figura (rūtos šakelė) és a Háttér (kasa) között. Ezenkívül egy további feltétel is szükséges: az elsődleges objektumot a másodlagos objektum támasztja alá. E feltételek – amelyek mindkét objektum bizonyos topológiai jellemzőihez kapcsolódnak, és amelyek szerint az objektumok viszonylag kicsik, valamint mindketten látótávolságon belül vannak – kizárják az anapus elöljárószó használatát ebben a példában.

A második eset bizonyos távolságra utal, amelynek kimérésével virtuális határ jelölhető ki; ezen túl megy végbe az ige által leírt cselekvés:

(19) Gyveno jisai už kokios mylios, valdžios miškuose. „Valahol egy mérföldnyire lakott, az állami erdőkben.”

Ebben a példában az už elöljárószó egy bizonyos határt vezet be a Háttér megjelölésére: už. Ahogyan a (18)-as példában is, itt sem lehet egyszerűen az anapus elöljárószóra cserélni. Ennek oka a Referenciaobjektum (mylia) bizonyos geometriai tulajdonsága: nincs egymással szemben álló elülső és hátsó oldala, így nem beszélhetünk „a túloldaláról”. Ezért az anapus elöljárószó itt is kizárt.

Az utolsó itt bemutatandó példa, amely az už elöljárószó használatára fenntartott helyzeteket szemlélteti, a (20)-as mondat:

(20) Greitai jie užbėgo už krūmų, nusileido pakalnėn ir dingo. „Gyorsan a bokrok mögé futottak, leereszkedtek a domboldalon, és eltűntek.”

Ebben a konkrét esetben az už elöljárószó, amelyet az už- igekötő is megerősít, olyan viszonyítási teret jelöl, amely közvetlenül a Háttér hátsó része mellett helyezkedik el. A Figura ezen térbeli térfogaton belül lokalizálódik, és a Háttér bizonyos topológiai jellemzői miatt többé nem látható a beszélő számára. Az anapus elöljárószó hasonló esetekben is előfordul, az užbėgo anapus krūmų kifejezés azonban ebben a konkrét példában meglehetősen furcsán hangzana. Az Anapus alkalmasabb a Referenciaobjektumok egy másik típusának leírására, vagyis a táj nagyobb elemeire, illetve a Természet által kijelölt határokra; a Háttér geometriai tulajdonságain túlmenően az anapus által leírt távolságok az esetek többségében jóval nagyobbak, például: anapus upės, girios „a folyón túl, az erdőn túl”.

A fent idézett három eset olyan helyzeteket mutat be, amelyekben a litván nyelvtanban szinonimaként leírt už és az anapus elöljárószók nem használhatók felcserélhetően. Ennek oka az geometriai jellemzők közötti bizonyos apró különbség

70

KRZYSZTOF MALESA

…túrák és a prepozíciós kifejezések által jelölt Referenciatárgyak lokalizációja. A konceptualizációnak ez a módja bizonyos különbségeket is meghatároz e prepozíciók ablatív megfelelői között. Amint fentebb említettük, az összetett prepozíció első része arról tartalmaz információt, hogy a tevékenység miként irányul a referenciatérhez viszonyítva (ebben az esetben ablatív jelentésű, vagyis olyan tevékenységet vagy mozgást ír le, amely a Referenciatérből indul ki, és attól elfelé irányul). Minden további információ, beleértve a Ground valamennyi tulajdonságát, a prepozíció második összetevőjében tárolódik. Így az összetett prepozíciók létrehozásakor megmaradnak a nem összetett prepozíciók között fennálló bizonyos különbségek. A kifejezések által jelölt referenciatér nem változik, csak a tevékenység iránya. Így ha az už és a anapus prepozíciók jelentése bizonyos esetekben különbözőképpen értelmezhető, a megfelelő ablatív kifejezések, az iš už és az iš anapus sem írhatók le szinonimaként, ahogyan azt eddig a strukturális megközelítések tették.

A fenti megjegyzések célja az volt, hogy általános képet adjanak azokról az előnyökről, amelyeket a kognitív megközelítés kínál a térbeli viszonyok és nyelvi tükröződésük vizsgálatában. A tér konceptualizációjának kognitív kutatása, ahogyan az a litván térbeli kifejezésekben megmutatkozik, kétségtelenül részben megerősíti majd a más nyelvekre, például az angolra vonatkozóan elért eredményeket, ám a kifejezetten a litván anyagra összpontosító tanulmány bizonyosan új felismerésekkel szolgál majd arról, miként konceptualizálja a nyelv a teret; másfelől pedig hozzájárul a litván térbeli kifejezések megfelelőbb grammatikai és lexikográfiai leírásához is.

REFERENCES

HERSKOVITS, A. 1986: Language and Spatial Cognition: An Interdisciplinary Study of the Prepositions in English, Cambridge, UK: Cambridge University Press.

MATTHEWS, P. H. 1997: Oxford Concise Dictionary of Linguistics, Oxford–New York: Oxford University Press.

ŠUKYS, J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa.

TALMY, L. 1983: How language structures space. In: PICK, H., ACREDOLO, L., eds., Spatial Orientation: Theory, Research and Application, New York: Plenum Press.

UNGERER, F., SCHMID, H.-J. 1996: An Introduction to Cognitive Linguistics, London: Longman.

VALIULYTĖ, E. 1995: Vietų nusakome įvairiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

VALIULYTĖ, E. 1998: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksiniai sinonimai. Vietos, laiko ir priežasties raiška, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Krzysztof Malesa Uniwersytet Warszawski Katedra Językoznawstwa Ogólnego i Bałtystyki Krakowskie Przedmieście 26/28 PL-00-927 Warszawa [email protected]

Gauta 2003 03 24