ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LIII (2005), 91–99

Az 1759-es Ziwato u és jų tőtípusú főnevei és fejlődésük

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

Vilniaus pedagoginis universitetas

A tanulmány a 18. századi žemaitiai Ziwato u és jų tövű főneveinek ragozását elemzi és írja le rendszerszerűen. E ragozási típusok fejlődését és a változások lehetséges okait belső rekonstrukció és külső összehasonlítás segítségével vizsgálja. Az így nyert adatokat összeveti a kretingai észak-zemaitiai nyelvjárás mai névszóragozási rendszerével.

1. BEVEZETÉS

A mai nyelvészeti kutatások kétségtelenül lehetővé teszik annak kijelentését, hogy az 1759-es Ziwatas a 18. századi észak-zemaitiai kretingai¹ nyelvjárás legjobb emléke. A kiadvány az akkori lengyel helyesírással világosan és következetesen mutatja be a nyelvjárás fonológiai rendszerét, valamint nyelvtani és morfológiai sajátosságait. Būga (1958: 561–578) már a litván nyelvjárások magánhangzóinak fonetikai változásait elemezve is gyakran hivatkozik a Ziwatasban rögzített szóalakokra.

Mivel a Ziwatas morfológiája archaikus, célszerű összehasonlítani e nyelvemlék és a mai kretingai nyelvjárás főneveinek ragozási paradigmáit, és figyelmet fordítani fejlődésük különbségeire. A tanulmány célja tehát a Ziwatas u és jų tövű főnevei végződéseinek fejlődését leírni, és mindenekelőtt összevetni azokat az északnyugat-zemaitiai kretingai nyelvjárás² mai főnévragozási rendszerével. A dolgozat a belső rekonstrukció és az összehasonlító módszer alapján magyarázza a névszók történeti fejlődési folyamatait, a változások okait és indítékait.

Apie Ziwato rašybą jau ne kartą rašyta (plačiau žr. Girdenis 1972: 173–191, 1980: 111–116, 2001: 292–326; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–44; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv, 292–326; Vaičiakauskytė 2001: 119–133, 2002a: 4–7; 2002b: 223).

2. AZ u ÉS jų TÖVŰ FŐNEVEK PARADIGMÁI

Az u és jų tövű főnevek mind hímneműek, és hét esetük van (alanyeset, birtokos eset, részes eset, tárgyeset, eszközhatározói eset, helyhatározói eset és megszólító eset-

¹ Arról, hogy a Ziwatas a tengerparti žemaitiai Kretinga környéki nyelvjárásban íródott (Girdenis 1972: 173–191; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–19; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv).

² A továbbiakban ezt a nyelvjárást a következő rövidítéssel jelöljük: ŠVŽK.

92

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

…), három számot (egyes számot, többes számot és kettős számot); az u-tövű főnevek az u-tövűektől csak a tővégi mássalhangzó lágyságában különböznek.

1. TÁBLÁZAT. u-TŐ

Egyes szám

Többes szám

V. ember 1₁₃ ~ žmùogos

V. fiú 121₄ ~ sū·rus

K. ember 2₁₁ ~ žmùogaus

K. fiú 72₁₈ ~ sū·nũ· / sū·nũ·n

N. ember 9₂₂ ~ žmùogų

N. fiúk 289₂₆ ~ su·nùms / su·nõms

G. embert 2₃ ~ žmùogo

G. fiút 59₁₆ ~ sū·nìs

Įn. emberrel 41₂, embert 304₁, ~ žmũogòmì, žmũogò

Įn. fiúkkal 63₁₇, ~ sū·nòmìs

Vt. žmogų 193₉, žmoguy 214₂, ~ žmũogõu

Vt. az égben 87₂₇, ~ dõngùsè

Š. ember 25₂₆ ~ žmũogãu

Š. sunus 143₂₂ ~ sū·nus

Kettős szám

G. du funu 117₂₃ ~ dò sūnò

2. TÁBLÁZAT. i̯u TŐ

Egyes szám

Többes szám

V. karalus 1₁₃ ~ karã·lõs

V. barátjának 238₂₆ ~ prìetelệ

K. királyé 18₂₄ ~ karãlãus

K. karalu 113₂₃ ~ karã·lù

N. királynak 36₂ ~ karãlòu

N. királyoknak 34₂₅ ~ karãlēms

G. karalu 205₁₂ ~ karã·lò

G. karalus 37₁₄ ~ karãlùs

Įn. karalumi 191₂₃, karalu 190₁₅, ~ karã·lomì, karãlò

Įn. razkažėys 27₂ ~ raškaz̃ė·s

Vt. Roju 233₁₄, WILNIAw I₂₅ ~ rùojū, vĩlnōu

Vt. razkažujfy312₁₄ ~ raškažũ·sè

Š. karalaw 113₅ ~ karãlãu

Š. karaley 109₄ ~ karalė·

1759 M. ZIWATO U IR IŲ KAMIENAS

93

2.1. Az egyes szám alanyesetének végződése -us, például: Stojos, jogey wynas žmogus fenas, wardu Symeonas, Dwaſes [żwetos prypilditas 38₃₋₄; Eſį karalus židu yſzgymy̆mes Dowida garbingas, kurſay wardon Diewa karalaw pagyrtas ateyti 113₁₁₋₁₃.-us, például: Stojos, jogey wynas žmogus fenas, wardu Symeonas, Dwaſes [żwetos prypilditas 38₃₋₄; Eſį karalus židu yſzgymy̆mes Dowida garbingas, kurſay wardon Diewa karalaw pagyrtas ateyti 113₁₁₋₁₃.

Az ŠVŽK nyelvjárásban az egyes szám alanyesetének végződése -os ~ -us (žmùogos ~ žmogùs, karã.į̇s ~ karãlius). A végződésbeli u magánhangzó o-vá válása azt mutatja, hogy a végződésben a változás előtt rövid magánhangzó volt, vö. lett tìrgus ’piac’, gót sunus ’fiú’, szanszkrit súnuś: lásd még Zinkevičius (1980: 232).

Felmerül a kérdés, hogyan ejtették a Ziwato nyelvjárásában az egyes szám alanyesetének végződését: Ziwato -us? Ziwato u magánhangzója a kretingaiak o hangját is jelöli; erről bővebben lásd Vaičiakauskytė (2002a: 13).

2.2. Az egyes szám birtokos esetének végződései a következők: -aws [aus] és -aus, például: Neftowiu apey daykta dwarna, ale apey dufzy žmogaws pakarna 44₂₂₋₂₃; Tas Majeftots karalaws yſzwŷfur paſzwęftas, nes nu Dwaſes S. Seney buwa yſzprowitas 30₁₃₋₁₄; Apey antgymyma Pona Jezusa Chriſtufa Karalaws Dangaws 24₁₅.-aws = [aus] és -aus, például: Neftowiu apey daykta dwarna, ale apey dufzy žmogaws pakarna 44₂₂₋₂₃; Tas Majeftots karalaws yſzwŷfur paſzwęftas, nes nu Dwaſes S. Seney buwa yſzprowitas 30₁₃₋₁₄; Apey antgymyma Pona Jezusa Chriſtufa Karalaws Dangaws 24₁₅.

Az összehasonlító nyelvjárásban az egyes szám birtokos esete megegyezik a Ziwato alakjával (žmùogaus ~ žmogaus, karãliaus ~ karãliaus). A Ziwato végződése -aus < *-ōus, vö. lett tìrgus (-us < -aus), gót sunaus; e végződés eredetéről lásd még Mažiulis (1970: 263–272; Zinkevičius 1980: 232).

2.3. Az egyes szám részes esetének végződése -ūy [ou]³, például: Dāgu mizermam žmoguy atwerſiu 157₆; Pagrīža, yr ant nuwgos žiemes ang watgi padieje Karaluy Dangaws 57₁₆₋₁₇.-ūy = [ou]³, például: Dāgu mizermam žmoguy atwerſiu 157₆; Pagrīža, yr ant nuwgos žiemes ang watgi padieje Karaluy Dangaws 57₁₆₋₁₇.

Az ŠVŽK nyelvjárásban az egyes szám részes esetének végződése -ou (žmùogou ~ žmogùo, karãļou ~ karãliuo), és megegyezik az o-tövű főnevek egyes számú részes esetével (vö. még Vaičiakauskytė 2002a: 14).

Kalbininkai nesutaria dėl šio linksnio kilmės. Kai kurie iš jų – Endzelynas (1957: 123–124), Kazlauskas (1959: 22, 1968: 221), Zinkevičius (1980: 233) – mano, kad tai o kamieno fleksija, įsibrovusi į u kamieną. Mažiulis (1970: 272) linkęs galvoti, kad u kamieno galūnė *-ō yra ne paskolinta iš o kamieno, bet atsiradusi iš baltų *-au, reprezentuojančio iu kamieno formą. Logiškiausia būtų manyti, kad ši galūnė yra paimta iš o kamieno, juolab nei senuosiuose raštuose, nei tarmėse neaptikta reliktinės u kamieno galūnės (Zinkevičius 1966: 248). Be to, u linksniavimo tipas indoeuropiečių kalbose nebuvo gausus. Dėl to jis buvo veikiamas stipresnių linksniavimo tipų (Kazlauskas 1959: 19). Aptariamojo linksnio fleksija -ou kildintina iš *-ō (Girdenis 2001: 377); kaip ir o kamieno (plg. Vaičiakauskytė 2002a: 14). Čia veikiausiai apibendrintas „oksitoninis“ variantas.

2.4. Az egyes szám tárgyesetének végződése -u, például: Teypo yr tu turiek už šietona tą žmogų; kurſay atrodoy mitaſty kuny[zku stuzba Diewa 88₁₇₋₁₉; Po anu eyta [zwečiavę Panna, Karalu Dangaws yr žiemes ant raku [awa neždama 39₆₋₈.-u, például: Teypo yr tu turiek už šietona tą žmogų; kurſay atrodoy mitaſty kuny[zku stuzba Diewa 88₁₇₋₁₉; Po anu eyta [zwečiavę Panna, Karalu Dangaws yr žiemes ant raku [awa neždama 39₆₋₈.

A kretingai nyelvjárásban a tárgyalt eset végződésében a várt -u helyett -o áll (žmùogᵒ ~ žmogù, karã.įᵒ ~ karãliu). Ez a végződés az ősi litván *-ūn végződésre vezethető vissza. A žemaitis nyelvjárásban a hangsúlytalan szóvégi *-ų és *-u egybeesett ugyanabban a -ọ hangban (Vai-

³ Dėl šios galūnės atstatymo plačiau žr. Girdenis, Girdenienė (1997: 12).

94 |

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

čiakauskytė 2002a: 18). Taigi morfemoje, kuri niekada nebūna kirčiuota, balsis u dėsningai paplatėja į o.

Úgy tűnik, a Žiwato ezen esetének végződését már úgy ejtették, mint a mai kretingai nyelvjárásban. Ezt az a tény bizonyítja, hogy az egyes szám alanyesetének -us végződését is -os-nak ejtik (lásd még 2.1.).

2.5. Az egyes szám eszközhatározói esete a következő végződéseket veszi fel: -u és -umi, például: <…> nes [mertis kaypo [z[a]zulietis fu žmogui eyta <…> 304₁–₂; Sytay wyfij y[zganity, yr par tawi Diewa žmogumi turem 290₂₆–₂₇; <…> tada tieja kalbi, jog a[ž efmi Karalus, nes a[ž Karalu yr užgymiaw <…> 192₂₄–₂₅; Pytotas kławle Jezula milawfi apey rozmaitus dayktus, o a[ža bliway apey tay ar efj karalumi židu 191₂₂–₂₃.

Az összehasonlító nyelvjárásban az egyes szám eszközhatározói esetének végződése -o (žmũog˚ ~ žmogù, kàràl˚ ~ karaliù), amely – az egyes szám részes esetéhez hasonlóan – megegyezik az o-tövű főnevek végződésével.

A Žiwato elemzése azt mutatja, hogy a XVIII. század közepén a kretingaiak még egymás mellett használták az egyes szám eszközhatározói esetének -omi végződésű alakját is, amely a tővégi mássalhangzóból és a -mi végződésből áll. A nyelvjárásban meg nem nyúlt végződésmagánhangzó azt mutatja, hogy az eredeti végződés *-mĩ volt (Būga 1958: 566–567). Az eredeti végződésnek -mĩ-nek kell lennie, vö. óegyházi szláv сынъ. A žemaitiai egyes számú eszközhatározói eset -mi végződése új fejlemény. Úgy tűnik, a többes számú eszközhatározói eset *-mīs végződése alapján általánosult; vö. Mažiulis (1970: 210–213). A -mi végződésű alakok a u-tövű főnevek egyes számú eszközhatározói esetének régi alakjaiként tekintendők. Néhány régi nyelvemlékben az u-tövű mellékneveknek is van még -mi végződésük (Daukša Postilėjében: báisumi, brágumi; Sirvydas írásaiban: teysumi, sotumi) (Zinkevičius 1957: 23).

Az u- és o-tövek erős kölcsönhatása a žemaitiai nyelvjárásban feltehetően kiszorította a régi eszközhatározói flexiót. A -mi végződés igen improduktív, mivel a vegyes ragozású főneveknek (különösen az i-tövűeknek) sem volt ilyen végződésük (bővebben lásd Vaičiakauskytė 2002a: 54–55). Tehát az u-tövű főnevek egyes számú eszközhatározói esetének végződése a produktívabb – hímnemű – ragozási típus alapján általánosult.

A Žiwatas a régi eszközhatározói alak eltűnését, valamint az új, azaz a saját tőosztályának flexióját követő alak elterjedését rögzíti. A későbbi nyelvemlékekben ez utóbbi eszközhatározói alakok egyre gyakoribbá válnak. Ez különösen a žemaitiai írásokra igaz (Kazlauskas 1959: 24). Az elemzett szöveg példái azt mutatják, hogy a XVIII. század közepén az északi žemaitiai kretingaiak még gyakrabban használták az egyes szám régi eszközhatározói alakjait.

2.6. Az egyes szám helyhatározói esete a következő végződéseket veszi fel: -u, -uy = [ou], -ąw = [ou]⁴, -uj, -ujy, például: <…> a[ž negalu nie jokios kaltibes atraty tamy žmogų, diet kurios turietum nu myrty <…> 193₈–₁₀; Pytotas teypag tare: a[ž ne randu pryčinas [merte tamy žmoguy 214₁–₂; O dabar wie[t] fu pazwalenu wirefniu Ziamayty[fzka y[fztumocitas yr drukawotas Wilniq I₂₄–₂₅; O ką ylžryfį ant ziemes bus y[fzyftas yr Danguj 88₃–₄; <…> diet munes, link[minkietes yr dyawiakietes, nes zapwotas jufu ita Dangujy 63₂₃–₂₄.

Az északnyugati žemaitiai nyelvjárásban az egyes szám helyhatározói esetének végződése -ou (tõrgõu ~ turgùo(je), rĩojõu ~ rōjuo(je)). Ez a végződés az *-ójēn alakra vezethető vissza (Girdenis 1962: 97; 2001: 377).

⁴ A szövegben csak egyszer fordul elő egyes számú helyhatározói alak ezzel a végződéssel (lásd a bemutatott példát). A -ou végződés az n nazális mássalhangzó után áll, ezért a magánhangzó feltehetően nazalizálódhatott.

1759 M. ZIWATO u IR jų KAMIENAS | 95

Kalbininkai nesutaria dėl šio linksnio kilmės ir raidos. Kazlauskas (1959: 26–29, 1968. 156–159) mano, kad vietininkų postpozicija *-en čia yra prilipusi prie *turgō tipo formos. Pastarąją galima lyginti su s. indų vietininko forma sūnāu, kadangi dvibalsis *-ōu lietuvių kalboje galėjo virsti ō (aukštaičių uo). Taigi formos, prie kurios priaugo postpozicija *-en, senoji išvaizda galėjo būti *turgō. Vadinasi, senoji baltiškoji u kamieno vienaskaitos vietininko forma yra *turgō⁵. Taip atsirado inesyvo forma torgojė. Peršasi išvada, kad žemaičių vienaskaitos vietininko galūnė -ou < *-ō. Vėliau dėl morfologinio trumpėjimo žodžio gale nukrito -je. Greičiausiai žemaičių vienaskaitos vietininko galūnė *-ō yra senesnė nei aukštaičių turima -uje (Zinkevičius 1966: 248–249).

Az elemzett szövegben egyszer előforduló egyes számú inessivusi alak šuny 153₂₀, feltehetőleg véletlen sajtóhiba, de az o tő sporadikus hatása is lehet.

2.7. Az egyes számú vocativus ragja -aw = [au], például: waykiele zidu [žakieles aliwa mede pyrmu neždamy, giedoje, yžganik mus karalaw židu 113_4–5

Az összehasonlítási alapul szolgáló nyelvjárásban az egyes számú vocativus egybeesik a Ziwato szöveg vocativusával (sū-nāu ~ sūnāu, karāl̄iau ~ karāliau). Az -au < a *-ōu folytatója, vö. gót sunau. Ez tiszta tőalak, a tővégi magánhangzó alapfokával (Zinkevičius 1980. 234).

2.8. Az u tövű főnevek többes számú nominativusi ragja -us, az iu tövűeké pedig -ey, például: Užpewna Jawa pyktufius Tiewus Jekate, nes yr jus tu pačiu Sunus, kury Prarakus užmušytnie <...> 121_13–15; Apałztalay, yr wyły prietele yžwaykščioje, nie kokie neturiu, kurfay man padietum 238_25–27

A mai kretingai nyelvjárásban az említett tövek teljes többes számú paradigmája általában az (i)o tőhöz került át. A többes számú nominativus ragjai -a vagy -e (sūnā- ~ sūnai, karālē- ~ karāliai).

Az u tövű főnevek többes számú nominativusi flexiója a 16–17. századi régi litván nyelvemlékekben épségben fennmaradt. Még a 18–19. századi žemait nyelvjárás alapján írt művekben is találhatók az u tövű főnevek többes számú nominativusi alakjai (vö. Kazlauskas 1959: 32). Erről az elemzett Ziwato szöveg is tanúskodik (lásd az első példát). Másfelől azonban a Ziwato sūnus szó többes számú paradigmájában az u tő régi flexiója fennmaradhatott a szó gyakori használata⁶ és szakrális jellege miatt. Ezenkívül lehetséges, hogy a szerző el akarta kerülni a -aa digráfot e viszonyrag žemait alakjában. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az u tövű főnevek többes számú nominativusi ragja a keleti utenai nyelvjárás anykščiai nyelvjárással határos peremvidékén is fennmaradt, például Leliūnaiban (Rinkauskienė 1999: 23). Az elmondottak alapján megállapítható, hogy az o tő csak nemrég kezdett benyomulni az u tőbe. Ugyanakkor ugyanabban a Ziwateban, amint a példa mutatja, az iu tövű főnevek következetesen az io tő ragjával szerepelnek; az iu tövű főneveknek még megvan a régi többes számú nominativusi alakjuk

⁵ Del šio linksnio kilmės ir raidos dar plg. Mažiulis (1970: 286–287).

⁵ Az elemzett szövegben nem fordult elő több u tövű főnév többes számú nominativusa, sem többes számú dativusi, accusativusi és instrumentalis alakja, kivéve a žmogus főnevet. Ennek a főnévnek azonban a többes számú paradigmája általában nem az u tőhöz tartozik.

96 | S O N A T A V A I Č I A K A U S K I E N Ė

senuosiuose lietuvių kalbos paminkluose (Kazlauskas 1959: 31), bet ir XVI amžiaus raštuose dažnesnės io kamieno lytys.

Az -ūs rag eltűnését a žemaitoknál (az u tövű főnevek többes számú alakjainak általános, az o tőhöz való átalakulását) könnyen megmagyarázhatnánk, ha az északi žemait -o ragot *-ū-ból (akut vagy hangsúlytalan cirkumflexusból) vezetnénk le, például: a duális nominativus és accusativus ragja (sūːn)-o < *(sūn)-ū (Girdenis 2000a. 334). Az északi žemait -u a cirkumflexes és szóvégi akutos ragok rövidülése után -o-vá alakult. A megrövidült többes számú nominativusi ragnak egybe kellett esnie az egyes számú nominativusi raggal. Feltehetőleg ezért szorította ki az u tő -ūs ragja a produktív o tő -ai ragját.

Daugiskaitos vardininko galūnės -ūs kilmė iki šiol nėra aiški. Kazlauskas (1968: 224) mano, jog aptariamojo linksnio forma yra kilusi iš *-ųes, atsiradusio u kamieno daugiskaitos vardininke dėl ū kamieno įtakos. Zinkevičius (1980: 234) šią galūnę taip pat kildina iš *-ųes, kuri buvusi pasidaryta su kamiengaliu u dėl kitų linksnių įtakos, jeigu tik galūnė -ūs nėra analoginis darinys pagal kitų kamienų modelį.

A többes számú nominativus -ūs ragja feltehetőleg más tövek analógiájára honosodott meg. Mind a melléknevek, mind a főnevek paradigmájában a nominativus és az accusativus az alapvető esetek. Valószínűleg a tárgyalt főnevek többes számú nominativusi -ūs ragja analógia útján jöhetett létre: ha a többes számú accusativus *geràs: többes számú nominativus *gerós, akkor a többes számú accusativus *sūnus: többes számú nominativus x, ebből pedig x = sūnūs.

A többes számú vocativus a nominativusszal egyezik meg mind a Žiwato szövegben, mind a mai kretingai nyelvterületen.

2.9. A többes számú genitivus ragja -u vagy -ų, például: Paſakikiet mąn, kurſay yſz tu ſunu dwiyu dare waly Tiewa ſawa 117₂₇–₂₈; Buwa taſay ſugrižymas yſz Egyptu apey ſzwęty Tryiu Karalu 44₆–₇

Az ŠVŽK nyelvjárásban a többes számú genitivusi alak megegyezik a Žiwato-ban adatolt formával (sūnuː ~ sūnų, tɔrgù ~ turgų, karà.ǐ ~ karalių). Az (i)u tő alakja egybeesik az (i)o tő formáival. Feltehetőleg az u tő (más tövekhez hasonlóan) hangsúlyos genitivusi ragját még nazális magánhangzóval ejtették, annál is inkább, mivel az összehasonlítási alapul szolgáló mai nyelvjárásban sok helyen még mindig -n vagy -m végű alakokat használnak (Zinkevičius 1966. 77; Vaičiakauskytė 2002a: 18).

2.10. Az u tövű főnevek többes számú dativusi ragja -ums, az iu tövűeké pedig -ems, például: Dwilekta karuna ira stypre riedima, kuri ira yſz akmenies brąngie, kure duda Diewas Sunums ſawa yr yſzrinktieſyms, kaypo paraſita ira Pſalmieſy 298₁₂–₁₄; Jeſus ſatdziawſis, apſyjoywyſys wyſam ſwietuy, karalems, yr madryjms Pagonu 34₂₅–₂₆.

Az összehasonlítási alapul szolgáló nyelvjárásban a többes számú dativusi ragok az (i)o tőnél fordulnak elő (sūnām ~ sūnām, karàlēm ~ karaliams).

Az u-tő ősi eleme *-umus (*sūnumus), amelyben a tővégi -u- és a -mus rag rejlik (vö. az o-tő többes számú dativusi alakjaival; lásd Vaičiakauskytė 2002a: 19). A tárgyalt eset ragjának fejlődése feltehetőleg a következő volt: *-umus → -oṃos → -oṃs.

Kaip rodo senųjų raštų analizė (Kazlauskas 1959: 34–35), XVI–XVII amžiaus kai kuriuose raštuose u kamieno daugiskaitos naudininkas dar turi senąją u kamieno

⁷ Dėl šios galūnės kilmės ir raidos dar žr. Mažiulis (1970: 297–304).

1759 M. Ziwato u ir įu kamienas

97

flexiót, bár meg kell jegyezni, hogy az u tövű dativus ritkán fordul elő a régi litván nyelvemlékekben. A Ziwatas azt mutatja, hogy a XVIII–XIX. században a žemaitok még használhatták az u tövű főnevek többes számú dativusi alakjait. Bár, mint már említettük, a Ziwato-ban a sūnus szó többes számú paradigmájában fennmaradhatott az u tő régi flexiója, mivel ezt a szót gyakran használták.

Az įu tő többes számú dativusi végződése *-umus, ám már a XVI–XVII. századi litván nyelvemlékekben az įo tő e casusának alakjai vannak túlsúlyban (Kazlauskas 1959: 34). A Ziwato-ban az említett tő valamennyi főnevének többes számú dativusi alakja az įo tőhöz tartozik.

2.11. A többes számú accusativus végződése -us, például: Tynay diet dyde Sopule, kuri pry appiawfima kietėje, kartey werkie, nes kumeli dydey jubteba yr czayma už kytus Surus jwieta turieje 32₂₆–₂₈; Yžleydufi Karalus jzwęčiawfe Maria Ju S. Juzupu, giwena anoy Jzopo pry prakarta ligi kieturiolektay dyinay <…> 37₁₄–₁₆.

A kretingai nyelvjárásban a többes számú accusativus egybeesik a Ziwato szövegének accusativusával (sūnūs ~ sūnus, karaliūs ~ karalius). A nyelvészek nem értenek egyet a tárgyalt casus alakjának eredetét illetően, vö. Mažiulis (1970: 297), Kazlauskas (1968: 225); az u tő többes számú accusativusi flexiója -us < *-ūs, akárcsak az i-tő megfelelő végződése, -is < *-īs (Būga 1958: 568; Zinkevičius 1980: 235, 1966: 251). Így a *-ūs végződés más tőtípusok mintájára is kialakulhatott. A keskeny -u < *-ū jelenléte a többes számú accusativus alakjában egyértelműen alátámasztja azt az elképzelést, hogy a žemait nyelvjárásokban először a cirkumflexes végződések rövidültek meg, az akut végződések pedig később (Girdenis 2001: 172, 2000a: 405–406).

2.12. Az u tövű főnevek többes számú instrumentalisának végződése -umis, az įu tövűeké pedig -eys = [e·s], például: Palayminty pakaju daruntis, nes anyi Sunumis Diewa bus wadinty 63₁₆–₁₈; <…> kada anfay budamas Ponu y Jawa garby neje razkažieys, ale werkymays yr ubagjty 27₂–₃.

A mai ŠVŽK nyelvjárás többes számú instrumentalisának végződése egybeesik az o tő végződésével (vö. Vaičiakauskytė 2002a: 19), (tōrgās ~ tūr̄gais, karālēs ~ karāliais). A Ziwato szövegében a példák tanúsága szerint a többes számú instrumentalis még megőrizte az u tő régi -umis végződését, amelyet a -u- tővégi elem és a régi *-mīs végződés alkot. Az įu tövű főnevek paradigmájában általánosan elterjedtek az įo tő alakjai.

2.13. A többes számú inessivus végződése -ufy = [u·sę], például: Ponas Jezufas ant to atfake kalbiedamas: Btagasłowitas efi, Symonay Baryonay, nes ne kunas ne krawjes ne apjowie taw to, ale Tiewus muna, kurfay ira Dangufy 87₂₄–₂₇; Tada tuw ćiefu tabiawłey linkfmifes kunay nuwarginty, ne kaypo kury razkažiufy yfzkawoty 312₁₃–₁₅.

Megemlítendő a Ziwato egyszer előforduló, -ufy végződésű többes számú inessivusi alakja (vö. az i-tő többes számú inessivusi alakjaival, lásd Vaičiakauskytė 2002a: 60), mégpedig: <…> weyžiek jogiey antigyme ne ražkažiuju, aley ubagižkoy [myrdymcioy [tayneliey, ant plykos yr myktos ziemes terp badi[tiu <…> 25–26₂₈–₂.

Az összehasonlításba bevont nyelvjárásban fonetikailag egybeestek az (i)o- és (i)u-tövű főnevek többes számú inessivusi alakjai, vö.: *miškūs(e) ir *turgūs(e) (tūrgūs(e) ~ tūrgūs(e), vāišūs(e) ~ vaišiūs(e)) (Zinkevičius 1966: 251). Majdnem valamennyi észak-zséméit megőrzi a meg nem rövidült többes számú inessivusi -ūse végződést. A morfológiailag megrövidült, -ūs végződésű alakokat csak Kretinga környékén használják, lásd Aleksandravičius (1963: 104), Girdenis (2000a: 393, 2000b: 17). A tárgyalt casus -ū- elemét talán a *ō-ból lehetne eredeztetni

98

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ

(vö. az o-tövű főnevek többes számú inessivusi alakjaival, lásd Vaičiakauskytė 2002a: 21); lásd még Girdenis (2000b: 336).

A többes számú inessivus egyszer előforduló, -su végződésű alakja archaikus többes számú inessivusi forma (bővebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 233).

2.14. A tárgyalt tőtípus hímnemű főneveinek kettős számú accusativusi végződése -u = [o], például: <…> volt egy ember, akinek két fia volt, az elsőhöz odalépve így szólt: fiam, menj ma dolgozni a szőlőbe, de ő nem akarta 117_22–24

A mai összehasonlító nyelvjárásban a főnév kettős számú accusativusi alakjai megegyeznek a Ziwato tanúságaival (dò sū·nò ~ dù sūnu). A litván nyelv dù, dvì számnevei a *dō, *dvḗ alakokból származnak. Tehát a hímnemű főnevek kettős számú accusativusának (és egyébként nominativusának is) -o végződése a *-ō⁸ alakból rövidült.

3. KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az 1759-es Ziwato következetes elemzése kimutatta, hogy a 18. század közepén a kretingai nyelvjárásban a főnevek nem produktív tőtípusai produktív tőtípusokká alakultak. A mai kretingai nyelvjárás u-tövű paradigmája a 18. század közepétől megváltozott.

2. Az u- és (i)u-tövű melléknevek paradigmáira (a főnevekénél korábban) a produktív ragozási típusok hatottak, ezért a Ziwato szövegében az u-tövű főnevek bizonyos esetekben még szórványosan megőrizhették a többes számú nominativus, dativus és instrumentalis régi végződéseit⁹. A mai kretingai nyelvjárásban o-tövű végződések használatosak.

3. A Ziwatas rögzíti az u-tövű főnevek régi egyes számú instrumentalisalakjának visszaszorulását és az új, vagyis az (i)o-tövű alak elterjedését.

4. Az u-tövű főnevek megrövidült többes számú nominativusi végződésének egybe kellett esnie az egyes számú nominativusi végződéssel. Valószínűleg ezért szorította ki a -ūs végződést a produktív o-tövű főnevek -ai végződése.

5. Már a 18. század közepén általánosan az (i)o-tövű alakok uralkodtak a kretingai (i)u-tövű főnevek többes számú paradigmájában.

LITERATŪRA

ALEKSANDRAVIČIUS, J. 1963: Kretingos tarmės daiktavardžio kait ybos ypatybės ir galūnių raida. Kalbotyra 9, 101–117.

BŪGA, K. 1958: Rinktiniai raštai 1. Sudarė Z. Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

ENDZELYNAS, J. 1957: Baltų kalbų garsai ir formos. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

GIRDENIS, A. 1962: Tirkšlių tarmės morfologija ir žodžių daryba (rankraštis).

GIRDENIS, A. 1972: Baltiškųjų *t̑j, *d̑j refleksai 1759 m. „Žyvate“. Baltistica 8 (2), 173–191.

GIRDENIS, A. 1980: Dėl vieno prielinksnio formos XVIII a. šiaurės žemaičių kretingiškių tarmėje. Baltistica 16 (2), 111–116.

8 Dėl dviskaitos vardininko ir galininko galūnių kilmės dar žr. Mažiulis (1970: 181–182).

9 Tai galima teigti tik su išlyga (dar plg. 2.8, 2.10 ir 2.12).

1759 M. Ziwato u ir jų KAMIENAS | 99

Girdenis, A., Girdenienė, D. 1997: 1759 metų „Žiwato“ indeksas Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla

Girdenis, A., Skirmantas, P. 1998: 1759 metų „Žiwatas“ (faksimilinis leidynys). Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla

Girdenis, A. 2000a: Kalbotyros darbai 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis, A. 2000b: Kalbotyros darbai 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis, A. 2001: Kalbotyros darbai 3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Kazlauskas, J. 1959: Daiktavardžių (i)u linksniavimo nykimas. Kalbotyra 1, 51–67.

Kazlauskas, J. 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mintis.

Mažiulis, V. 1970: Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai. Vilnius: Mintis.

Rinkauskienė, R. 1999: Rytų aukštaičių uteniškių vardažodis: dabartinė padėtis ir istorinė raida (disertacija). Vilnius.

Vaičiakauskytė, S. 2001. 1759 „Žiwato“ o, io, io kamienų daiktavardžiai ir jų raida. Kalbotyra 50 (1), 119–133.

Vaičiakauskytė, S. 2002a: 1759 „Žiwato“ vardažodžio linksniavimo sistema (disertacija). Vilnius.

Vaičiakauskytė, S. 2002b. 1759 „Žiwato“ i ir priebalsinio kamieno daiktavardžiai ir jų raida. Baltistica 36 (2), 223–236.

Zinkevičius, Z. 1957: Lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių istorijos bruožai. Vilnius Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Zinkevičius, Z. 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mokslas.

Zinkevičius, Z. 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas.

Sonata Vaičiakauskienė Lietuvių kalbos katedra Vilniaus pedagoginis universitetas T. Ševčenkos g. 31, Vilnius