GÖTZ KEYDANA

G e o r g - A u g u s t - U n i v e r s i t ä t G ö t t i n g e n

Kutatási területek: fonológiai rekonstrukció: fonológiai grammatikák rekonstrukciója (akcentológia, szótagolás), a diakrón fonológiai folyamatok fonetikai megalapozása; történeti szintaxis, argumentumszerkezet és eset, alárendelés (főként védikus szanszkrit).

PARTIKULÁK ÉS KÖTŐELEMEK A BALTI NYELVEKBEN

Acta Salensia 2. Szerkesztette Nicole Nau és Norbert Ostrowski.

Vilnius: Vilniaus Universitetas, Asociacija „Academia Salensis“, 2010, 221 p. ISBN 978-609-95126-1-7

A recenzált könyv hat eredeti tanulmány gyűjteménye. Terjedelmes bevezetőt, tárgymutatót és szómutatót tartalmaz.

A könyv témái a diakrón és szinkrón vizsgálatoktól a litván és lett nyelvű partikula- és kötőelemhasználat szintaxisáig, szemantikájáig és funkciójáig terjednek. Minden tanulmány angolul íródott, a példák pedig gondos glosszázást kaptak. Ezért a könyv nemcsak a balti nyelvek hallgatói számára hozzáférhető, hanem minden, a terület iránt érdeklődő nyelvésznek is.

„Bevezetésükben” Nicole Nau és Norbert Ostrowski rövid történeti áttekintést adnak a partikula- és kötőelemkutatásról a balti nyelvekben. A szerzők ezután a terminológiai kérdéseket és az itt vizsgált szófaji kategóriák elméletéhez kapcsolódó újabb munkákat tárgyalják. A bevezetés harmadik része rövid példáknak szentelődik, amelyek a balti partikula- és kötőelemkészlet fejlődését a grammatikalizáció tipikus útjain szemléltetik. A bevezetés a kötetben közölt tanulmányok rövid összefoglalásával zárul.

Joanna Chojnicka „Mintha egy nem volna elég: a lett it kā ‘mintha’ többféle funkciójáról” című tanulmánya korpuszalapú vizsgálatot nyújt a it kā funkcióiról a mai lett nyelvben. Chojnicka először bemutatja korpuszát (www.korpuss.lv), amelyből 216, it kā-t tartalmazó mondatot gyűjtött ki. Ezután áttekinti, miként tárgyalják az it kā-t a lett szótárak, majd formális kritériumokat dolgoz ki a kötőszók és a partikula megkülönböztetésére, többnyire Grochowski (1986) munkája alapján. Ezt az it kā kötőszói és partikula-használatának részletes korpuszelemzése követi. Korpuszában a kötőszóként használt it kā jellemzően-

Recenzijos / Reviews

173

GÖTZ KEYDANA

Alárendelt mondatokat vezet be kötőmódú véges igékkel, a tagadott mondatok pedig az it kā mellett mindig tartalmazzák a nebūtu igét. Az It kā-os tagmondatok Chojnicka megfogalmazása szerint hipotetikus összehasonlítások vagy következtetett okok bevezetésére szolgálnak. A hipotetikus összehasonlításokat arra használják, hogy „leírjanak [...] egy olyan helyzetet, amely [...] a legtöbb emberben azonos vagy legalábbis hasonló érzést válthat ki” (49). A következtetett okot ezzel szemben akkor használják, amikor „a beszélő találgat, vagy úgy véli, ismeri az okot [a főmondat által jelölt eseményre – G. K.], de nem biztos benne [...]” (52). Participiális kifejezéssel együtt a it kā partikula ugyanezeket a funkciókat tölti be. Véges mondatokban használva azonban jellemzően enyhítő szerepű: jelölhet evidencialitást, hipotetikus összehasonlítást vagy függő beszédet.

Chojnicka tanulmánya értékes hozzájárulás a lett it kā vizsgálatához, de néhány kisebb probléma terheli. Az egyik, amelyet ő maga is elismer, hogy vizsgálata kevés adatot vesz alapul. Példaként a recenzens figyelemre méltónak találta, hogy az it kā-val álló tagadó alárendelt mondatokban kizárólag a nebūtu szerepel. Mivel azonban a teljes mintakészlet nagyon kicsi, Chojnicka pedig nem adja meg az ilyen mondattípus előfordulásainak számát, az információ anekdotikus marad. A kis mintakészlet azt is megakadályozza, hogy Chojnicka különbséget tegyen az it kā alárendelő kötőszó és a komplementizáló között, amely fontos különbségtétel Holvoet tanulmányában szerepel. Emellett az érvelés olykor nem koherens. Amint a fent idézett részletekből látható, a szerző nem határozza meg megfelelően központi fogalmait, a „hipotetikus összehasonlítást” és a „következtetett okot”. A mondattípusokról szóló fejezetei meglehetősen kiegyensúlyozatlanok, mivel folyamatosan keveri a szintaxist, a szemantikát és a funkciót. Záró megjegyzésként a recenzens hozzátenné, hogy az it kā „a beszéd folyamatosságának zavarát jelölő markerként” (61) való használata hasonló az amerikai angol like használatához.

Axel Holvoet tanulmányának címe: „Megjegyzések a balti komplementizálókról”. Holvoet két kategóriabeli különbséget vezet be a komplementizálók között. Az első az igazságértékű és az igazságértékkel nem rendelkező komplementizálók közötti különbség. Az igazságértékű komplementizálókat jellemzően a verba dicendi mellett használják, az igazságértékkel nem rendelkezőket pedig akarati kontextusokban. A második különbség a realis és irrealis komplementizálók közötti. Holvoet megmutatja, hogy bár ezek a különbségek gyakran egybeesnek, elvileg egymástól függetlenek. Ezt a lett lai komplementizáló példájával szemlélteti, amely nem rendelkezik igazságértékkel. Mindazonáltal jellemzően realis igealakokat vonz maga után, az irrealis lai pedig csak a „beszélő/alany kisebb bizonyosságának fokát” (75) jelöli. A balti nyelvekben azonban az irrealis és realis komplementizálók közötti különbség is adatolható. Holvoet az ólitván jog (realis) és kad (irrealis) példáját hozza. Az irrealis komplementizálók magukba foglalhatnak irrealis markereket, amint azt az ólitván jeib és a latgal kab mutatja. Egy másik fontos

174

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Particles and Connectives in Baltic

A komplementizálók közötti további különbség az irányításhoz és ahhoz kapcsolódik, amit Holvoet Lichtenberk (1995) nyomán „apprehensionális-episztemikus modalitásnak” nevez. (86). A lett nyelvben az aggodalmat és az irányítás alacsony fokát jellemzően a ka ne, míg az irányítás magas fokát a lai ne jelöli. Holvoet ezután az igazságot minősítő komplementizálók tárgyalására tér át; példaként a litván esą és a lett it kā említhető. Ez utóbbi alárendelő kötőszóként használva kontrafaktuális. Komplementizálóként használva viszont az igazságot minősíti. Holvoet áttekintését a komplementizálókkal kapcsolatos néhány általános megállapítással zárja, és azt állítja, hogy ezek gyakran redundánsan kódolják a modalitást. Ez a redundancia eltérő fejlődési folyamatokhoz vezethet. A litvánban eltűntek a redundáns irrealis komplementizálók. A lettben ezzel szemben a redundancia új fejleményekhez vezetett, mivel az eredetileg irreálist jelölő komplementizálókat ma a Noonan (2007) által színlelési predikátumoknak nevezett szerkezetek jelölésére használják.

Holvoet tanulmánya rendkívül informatív és ösztönző. A modalitás különböző aspektusainak megkülönböztetése a balti komplementizálók funkciójának árnyalt elemzését eredményezi. A tanulmány azonban alaposabb leíró apparátusból profitált volna. A használt terminológia gyakran meghatározatlan marad. Ez különösen az „irányítás” esetében szembetűnő: ezt a szót a nyelvészet sokféle jelentésben használja. A használt terminusok olykor kifejezetten félrevezetők. Bár intuitíve érthető, az truth-valued és az non-truth-valued címke nem megfelelő. Az intenzionális szemantikában mindkét típus igazságértékkel rendelkezik; a különbség abban rejlik, hogy milyen világokhoz viszonyítva értékeljük az igazságot.

„Ellentmondás, szembeállítás és ok: a lett neba partikula funkciói internetes eszmecserékben” című tanulmányában Nicole Nau e partikula használatát vizsgálja internetes fórumok, vitacsoportok és csevegések műfajában. Vizsgálatához 198 olyan neba-előfordulást gyűjtött össze, amely tagmondatot vezet be. Adathalmazában négy funkciót különít el: a partikula ellentmondást, okságot (csak tagadó kontextusokban), szembeállítást, végül pedig szembeállítással társuló okot jelöl. Nau meggyőzően érvel amellett, hogy a neba változatos funkcióiban invariáns jelentés a tagadás, a további szemantikai értékek pedig minden esetben implikatúrákból erednek. Az oksági olvasat például a beszédaktusok tartományában jön létre (szemben a valós világ oksági viszonyaival), és egyszerűen a grice-i relevanciamaximának köszönhető. Ezt az érvelést tovább erősíti az a megfigyelés, hogy egyes esetekben a neba ténylegesen a jo tagmondatkapcsolóval együtt fordul elő. Tanulmánya második részében Nau a neba szintaxisával és kategóriabeli státuszával foglalkozik. Eloszlása alapján arra a következtetésre jut, hogy szintaktikailag nem kötőszó, funkcióját tekintve azonban közel áll ahhoz, hogy az legyen. Így a tagmondat első pozíciójára korlátozódik, és mindig tagmondatokat kapcsol össze. Végül Nau a neba interneten tapasztalható, meglehetősen meglepő gyakoriságának kérdésével foglalkozik. A neten kívül a neba többnyire népdalokra korlátozódik. Nau rámutat azonban, hogy a partikula tökéletes

Recenzijos / Reviews

175

GÖTZ KEYDANA

eszköz arra, hogy „kompenzálja az írott szövegek prozódiahiányát” (130), ami népszerűvé teszi a beszélt nyelvhez szorosan kötődő netspeakben.

Nau tanulmánya igen jól megalapozott és gondolatébresztő. Gondosan dokumentálja adatainak gyűjtését, érvelése pedig rendkívül világos és szigorú. A tanulmány kiváló példája a kiegyensúlyozott elméleti érveléssel alátámasztott, informatív korpuszvizsgálatnak.

Norbert Ostrowski’s contribution deals with “Latvian jeb ‘or’ – from conditional to disjunctive conjunction”. In the first part of his paper, Ostrowski traces the development of jeb from a conjunction introducing conditionals to one marking concessive conditionals and finally simple concessives. Such development is well attested in other languages such as English (cf. though) and has been described by König (1985). Ostrowski shows that just like in English, the conditional changes to a concessive interpretation when the “protasis contains an expression marking a suitable extreme value on some scale for some propositional schema” (141, quoted from König (1985: 238)). In other words, an original side meaning turned into the denotation of the conjunction. Ostrowski then goes on to explain the disjunctive use of jeb on the basis of its concessive meaning, again following König (1985). However, according to Ostrowski, jeb deviates from the path described by König and turns into a causal conjunction (in the form of jeb u) in some Old Latvian attestations. In the last part of the paper, Ostrowski proposes an etymology for jeb. He assumes that the word is composed of ja ‘if’ plus *be < *bijā (preterite). He proposes a regressive assimilation to account for the e in jeb and a development from *bijā to *be, which is not accounted for by sound laws.

Ostrowski tanulmánya jól megalapozott. Mindazonáltal néhány kisebb problémát is meg kell említeni. Nem világos például, hogy Ostrowski miért lengyel példákkal magyarázza a feltételesből a megengedőbe való átmenetet (139). A tanulmány következtetéseit illetően nehéz elfogadni, hogy a megengedő jeb u oksági kötőszóvá fejlődött. Ostrowski mindössze egy példát hoz az oksági funkcióra, ez azonban nem feltétlenül meggyőző, mivel az adott mondat feltételes olvasata sem zárható ki. Ahhoz, hogy az oksági jeb u melletti érvelést valóban megerősítse, Ostrowskinak olyan, az egyes olvasatokat megkülönböztető teszteket kellene kínálnia, amelyek túlmutatnak a puszta intuíción. Egy másik probléma a jeb etimológiáját érinti. Intuitíve kézenfekvőnek tűnik a kapcsolat a ja és egy *bijā alak között. A javasolt regresszív hasonulás azonban teljesen ad hoc, ahogyan a praeteritum feltételezett fejlődése is.

Daniel Petit „A balti nyelvek prezentatív partikulái” című tanulmánya áttekintést ad e partikulák litván és lett nyelvbeli osztályáról. A szerző meghatározása szerint a prezentatív partikulák „olyan sajátos formák, amelyek funkciója az, hogy erőteljes deiktikus fókuszálással felhívják a figyelmet egy adott valóságra” (151). Ahogy Pet-

176

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Particles and Connectives in Baltic

it rámutat, a litvánban számos prezentatív partikula található (pl. anskat, šiškat, te), míg a lettben mindössze négy van (luk, rau, re, še). Tipológiai szempontból a prezentatív partikulák jellemzően mondatkezdők, nem lehet őket tagadni, és predikatív használatuk is lehetséges. A szerző mindegyik tulajdonságot litván és lett adatokkal szemlélteti. Különösen érdekes a „predikativitás” tulajdonsága, mivel a szerző szerint kétféle vonzatkormányzás különíthető el: egyes partikulák nominativust vonzanak (litv. štai, lett še), mások accusativust (litv. še, te). Az utóbbiakat olykor igeként elemzik újra (šekit, tekit a litván nyelvjárásokban). Ugyanezek a partikulák azonban önálló mondatokat is bevezethetnek. Történetileg a legtöbb balti prezentatív partikula átlátható eredetű. Felszólító módú alakokra (litv. žiur), névmásokra (štai) és helyhatározói adverbiumokra (še, feltehetően a protoindoeurópai *-eh₁ instrumentalis esetéből) vezethetők vissza.

Petit tanulmánya üdvözlendő „első betekintés” a balti nyelvek prezentatív partikuláiba. Egy kisebb megjegyzés az, hogy a szerző szerint némelyik ilyen partikula „nominativust vonz” (159). Mivel szintaktikai viselkedésük hasonlónak tűnik az olyan helyhatározói partikulákéhoz, mint a litván čia (160), a legcélszerűbb őket olyan kis mondatok predikátumaiként kezelni, amelyek nem képesek esetet kijelölni (vagy kormányozni).

A recenzált kötet utolsó tanulmánya Björn Wiemer „A litván esą lexikográfiai kezelése (a litván és másutt használatos egyéb partikulák hátterében)” című írása [sic!]. A szerző azt vizsgálja, hány lexikai egységet kell felvenni a litván esą számára. A lexikográfiai hagyománynak megfelelően Wiemer megkülönbözteti az esą igenevet a funkciószótól. Ez utóbbi jelentői funkciójú partikula, továbbá (jellemzően) a verba dicendi bővítménymondatára korlátozódó kötőszóként is használatos. A szerző elismeri a kötetben közreműködő Holvoet megfigyelését, miszerint a kötőszó propozicionális attitűdigékkel is használható. Mindazonáltal vizsgálatát a gyakoribb, illokúciós igék melletti használatra korlátozza. Wiemer amellett érvel, hogy az esą heteroszémikus, Lichtenberk (1991) terminusát kölcsönözve. Wiemer szavaival a heteroszémia „olyan egység jelentésviszonyait ragadja meg, amelyek [...] kategóriahatárokon ívelnek át” (179–180). Mivel az esą kötőszóként és partikulaként is használatos, nyilvánvalóan megfelel ennek a kritériumnak. Wiemer ezután összeveti az esą alakot a lett, lengyel és orosz nyelv jelentőjelölőivel. Végül a lexikai egységekre tér át. Mivel a partikula szintaktikailag és (valószínűleg) szemantikailag is különbözik a kötőszótól, Wiemer két különálló lexikai egység felvételét javasolja. Ezeket a Természetes Szemantikai Metalanguage-ra emlékeztető stílusban fogalmazza meg.

Wiemer tanulmánya zavarba ejti a recenzenst. A heteroszémia megfelelő megnevezése lehet az esą partikula és az esą kötőszó közötti strukturális viszonyoknak. A lexémák közötti viszonyok finom kategóriakülönbségeire vonatkozó elméleti okfejtés egésze azonban kevéssé termékenynek tűnik, hiszen Wiemer döntése, hogy két különálló lexikai egységet állít fel, teljes egészében az eloszláson alapul-

Recenzijos / Reviews

177

GÖTZ KEYDANA

…bució (vö. 204. o.). Ezenkívül a lett, különösen pedig a lengyel és az orosz adatok hosszas tárgyalása meglehetősen céltalan, mivel nem járul hozzá a fő hipotézishez. Alapvetőbb problémák is vannak. A legfontosabb a tanulmány célja: amíg a lexikont nem egy generatív eszköz részeként fogjuk fel (és nyilvánvalóan nem erre gondol Wiemer), addig az a vállalkozás, hogy eldöntsük, hány lexikai tételt javasoljunk, puszta strukturalista taxonómiává fajul. Ez még inkább igaz, mivel a Wiemer által javasolt lexikai tételek végső soron nem megfelelőek. Ennek egyik oka, hogy Wiemer elismeri: „a kérdés [a komplementáló pontos jelentéséről, G.K.] további kutatást igényel” (205). A komplementáló lexikai tétele ezért szükségképpen hiányos. Még ennél is rosszabb, hogy a tételekben megadott szintaktikai és szemantikai leírások túlságosan pontatlanok ahhoz, hogy dolgozni lehessen velük. A komplementáló szintaxisát például így írja le: „X₁_ [esq[X₂]]” (206). Egy lábjegyzetben X₂ meghatározása szerint „olyan tagmondat, amely alárendeltje az X₁ tagmondatnak” (207). A „tagmondat” azonban nincs meghatározva, és egyaránt utalhat véges és nem véges szerkezetekre. Még ennél is rosszabb, hogy ha X₁-ot tagmondatként értelmezzük, a szerkezeti leírásból kimaradnak azok a fontos szempontok, hogy (1) az esq komplementáló, és (2) az őt beágyazó ige alosztályozási kerete engedélyezi. A partikula szintaktikai leírása (204) ugyanilyen elégtelen. A megadott szemantikai leírások végig pontatlanok. Vegyük ismét példának a komplementáló tételét: többek között ezt olvashatjuk: inter alia „(b) Azt mondom, hogy P, ahol P-t X₂ foglalja magában” (206). P nyilvánvalóan egy propozícióra utal, amely szemantikai entitás. X₂ ezzel szemben szintaktikai összetevő. Emellett a „magában foglalja” legfeljebb metafora, de semmiképpen sem terminus technicus bármely nyelvészeti keretrendszerben. Továbbá, mivel a definíció (a) mondatában nincsenek P-k és X-ek, az (a) és (b) rész közötti kapcsolat homályban marad. Azonban még ha a Wiemer által megadott szemantika pontosabb lenne is, továbbra is súlyos, az NSM-szemantikára jellemző hiányosságban szenvedne: nem kompozicionális. Ez különösen problémás az olyan funkciószavak esetében, mint az esq. Az utolsó, a partikula és a komplementáló tételeinek összevetésekor felmerülő szempont az, hogy könnyen összevonhatók lennének egyetlen tétellé, ha a szerző megengedné az alulspecifikáltságot a lexikonban.

REFERENCES

Grochowski Maciej 1986: Polskie partykuły (składnia, semantyka, leksykografia). Wrocław: Ossolineum.

König Ekkehard 1985: On the history of concessive connectives in English. Diachronic and synchronic evidence. – Lingua 66, 1–19.

178

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Particles and Connectives in Baltic

Lichtenberk František 1991: Semantic change and heterosemy in grammaticalization. – Language 67, 475–509.

Lichtenberk František 1995: Apprehensional epistemics – Modality in Grammar and Discourse, ed. by Joan Bybee, Suzanne Fleischman. Amsterdam: John Benjamins Publishing Company, 293–327.

Noonan Michael 2007: Complementation. – Language Typology and Syntactic Description. Vol. II. Complex Constructions. 2^nd ed., ed. by Timothy Shopen. Cambridge: Cambridge University Press, 52–150.

Įteikta 2011 m. spalio 19 d.

GÖTZ KEYDANA

Georg-August-Universität Göttingen

Käte–Hamburger–Weg 3, D–37073 Göttingen, Deutschland

[email protected]

Recenzijos / Reviews

179