DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: számítógépes nyelvészet, automatikus szintaktikai elemzés.

A SZAVAK SZINTAKTIKAI VONZÁSA

A szavak szintaktikai vonzása

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A litván nyelv számítógépes szintaktikai elemzése során egy új jelenségre figyeltek fel, amelyet a szakirodalom korábban még nem írt le. Ha egy mondatban két szó ugyanazt az esetet vonzza, és ez az eset közöttük áll, akkor melyik szó alkot szerkezetet a vonzott esettel, és melyik marad bővítetlen? A cikk a melléknévi igenév, a főnév és a főnévi igenév szintaktikai vonzását írja le, és összeveti a megfigyelt eseteket más nyelvek megfelelőivel. Meghatározza magát a szavak szintaktikai vonzásának fogalmát is.

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A litván nyelv szintaktikai elemzésének elvégzése során egy új jelenséget tártak fel, amelyet a szakirodalom korábban nem tárgyalt. Ha egy mondatban két szó ugyanazt az esetet vonzza, és ez az eset közöttük áll, melyik szó alkot szókapcsolatot a vonzott esettel, és melyik marad bővítetlen? A cikk a melléknévi igenév, a főnév és a főnévi igenév szintaktikai vonzását ismerteti; összehasonlítja a megfigyelt eseteket más nyelvek megfelelőivel. Meghatározza a szavak szintaktikai vonzásának fogalmát is.

1. BEVEZETÉS

A számítógépek megalkotásával lehetővé vált az ember által végzett szellemi munka automatizálása. 1968 és 1978 között a természetes nyelvek nyelvtani elemzése volt a mesterséges intelligencia kutatóinak fő témája (Nirenburg 1987: 26). A természetes nyelvek azonban,

A L A P V E T Ő S Z A V A K: automatikus szintaktikai elemzés; a mondat szintaktikai szerkezete; szintaktikai kapcsolatok; a szavak szintaktikai vonzata; a melléknévi igenév, az infinitívusz és a főnév szintaktikai vonzata.

K U L C S S Z A V A K: automatikus szintaktikai elemzés; a mondat szintaktikai szerkezete; szintaktikai kapcsolatok; a szavak szintaktikai vonzata; a melléknévi igenév, az infinitívusz és a főnév szintaktikai vonzata.

130

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

az emberek számára könnyen kezelhető nyelvek a számítógépek számára nehéznek bizonyultak (Jensen, Heidorn, Richardson, 1993: 2). Ezért a természetes nyelvek automatikus feldolgozásában még nem értek el olyan jó eredményeket, mint a számítógépek alkalmazásának más területein.

1.1. A szintaxis számítógépes feldolgozásának kutatása Litvániában

A litván nyelvre alkalmazott automatikus szintaktikai elemzési módszer leírására tett első kísérlet talán Vidas Daudaravičius mesterszakos dolgozatában található; ennek fő célja „a litván nyelv automatikus szintaktikai elemzésének alapelveit meghatározni (The main goal of this research is to set general principles for automatic syntactical analysis of Lithuanian language)” volt (Daudaravičius 2002: 6). A dolgozat egy, az adott nyelvre (ez esetben a litvánra) vonatkozó ismereteket, azaz a szavak közötti szintaktikai kapcsolatokat ábrázoló kapcsolati gráfot mutat be. A gráf csúcsai nyelvtani kategóriákat jelölnek, az élek pedig e nyelvtani kategóriák közötti kapcsolatokat. A kapcsolati gráf (1. ábra) (Daudaravičius 2002: 38) Vitas Labutis szintaxisára (1996) épült.

1 PAV. Lietuvių kalbos ryšių grafas (Daudaravičius 2002: 38)

Straipsniai / Articles

131

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

E gráf alapján minden mondathoz függőségi fát készítenek, amely többértelmű mondat esetén az összes lehetséges változatot tartalmazza. A fa felépítése két szakaszra oszlik: először megrajzolják a konkrét mondat összes lehetséges szintaktikai kapcsolatát ábrázoló kapcsolati gráfot, majd ebből kiválasztják a függőségi fát (Daudaravičius 2002: 55). Az elemzést a következő mondat szemlélteti: Graži mergaitė stebi gražią gėlę pievoje. A morfológiai elemző adatai alapján (2. ábra) először felépítik a szintaktikai kapcsolatok gráfját (3. ábra), amely a mondatbeli szavak közötti összes lehetséges kapcsolatot jelöli, majd ebből kinyerik a függőségi fát, vagyis a mondat szintaktikai szerkezetét, illetve több fát, ha a mondat szintaktikailag többértelmű.

2 PAV. Morfologinio analizatoriaus duomenys (Daudaravičius 2002: 35)

3. ÁBRA. A mondatban található összes lehetséges szókapcsolat: Graži mergaitė stebi gražią gėlę pievoje (Daudaravičius 2002: 35)

A bemutatott mondatnak öt lehetséges változata van, ezért mindegyik szerepel a függőségi gráfban (4. ábra), és mindegyiket külön-külön, egyenértékűként mutatják be (5. ábra).

132

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

4. ÁBRA. A mondat összes lehetséges változata: Graži mergaitė stebi gražią gėlę pievoje (Daudaravičius 2002: 46)

5. ÁBRA. A mondat összes lehetséges változata: Graži mergaitė stebi gražią gėlę pievoje (Daudaravičius 2002: 47)

Ezzel véget is értek a szerző által megkezdett munkák, mivel a disszertációját már más témában védte meg, és abban megjegyezte: „Naivság azt gondolni, hogy az angol nyelvre sikeresen alkalmazott módszerek más nyelvekre is alkalmasak” (Daudaravičius 2012: 3).

Straipsniai / Articles

133

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

A szintaktikai elemzés számítógépesítéséről egy másik mesterdolgozatot Gintarė Grigonytė írt. Az unifikációs (kompatibilitási) módszert alkalmazza, amelyet Peter Hellwig széles körben ismertetett (Hellwig 2003). Általánosított szabályokat állítanak fel, például azt, hogy két elemnek számban és esetben egyeztetnie kell. „A rendszer megállapítja, mely szabályok alkalmazhatók a mondat mely szavaira. Ily módon a mondat szavaiból és az azokat összekapcsoló szabályokból szerkezet jön létre. Az összes rendelkezésre álló szabály áttekintése után összeáll a mondat szókapcsolatainak listája” (Grigonytė 2006: 29). E szókapcsolat-listából egy illeszkedési függvény alkalmazásával fákat hoznak létre. Az illeszkedési függvényt a szintaktikai szabályok és a mondatra vonatkozó ismeretek alapján számítják ki. Az elemzőrendszer bemeneti adata egy litván mondat, az eredmény pedig annak absztrakt ábrázolása. A Saulėlė krypo vakarop mondat feldolgozásának eredményét a 6. ábra mutatja.

6 PAV. Sakinio Saulėlė krypo vakarop abstraktus pavaizdavimas (Grigonytė 2006: 40)

A dolgozat megjegyzi, hogy „a megvalósított rendszer a rendszer életciklusának skáláján köztes helyet foglal el – a kutatási prototípus és a teljes funkcionalitású prototípus között” (Grigonytė 2006: 36). Arra hivatkozva, hogy „a megvalósított rendszer nem minden esetben ad egyetlen szintaktikai elemzési megoldást”, a rendszer működését nem mondatszinten, hanem a mondatrészek szintjén értékelték, vagyis azt vizsgálták, milyen pontossággal állapítja meg a rendszer a mondatrészeket, azt viszont egyáltalán nem értékelték, milyen pontossággal hozza létre a mondat szintaktikai szerkezetének fáját. A rendszer működésének ellenőrzésére 20 litván mondatot elemeztek. A tervezett további munkák egyike: „A rendszer kibővítése és fa­bankokra (angolul tree

134

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

banks) való alkalmazása”. Ez a terv azonban még meg sem valósult, mivel a szerző a disszertációját – Vidas Daudaravičiushoz hasonlóan – más témában védte meg. Az általa tervezett munkát – a litván nyelvű korpusz szintaktikai annotálását – egészen más kutatók kezdték el 2013-ban a Litván Nyelvi Intézetben (1. internetes hivatkozás).

1.2. A nyelvészeti kutatások hiánya

A számítógépeknek minden területen jobban kellene teljesíteniük az embereknél. A probléma csupán az, hogy nem tudjuk kellő világossággal megmondani nekik, hogyan hajtsák végre a megadott feladatot. Egyes dolgok csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor elkezdjük a nyelv számítógépes feldolgozását. Amit mi magától értetődőnek tartunk, és gyermekkorunkban anélkül tanultunk meg, hogy elgondolkodtunk volna rajta, miért van így, azt a számítógépnek formálisan, vagyis számára érthető nyelven kell megadni. Emiatt olykor további tudományos kutatásokra van szükség, amelyek nyelvészeti szempontból nem relevánsak, ezért korábban nem végezték el őket. Már 1969-ben, a gépi fordítás ismertetésekor (a szintaktikai elemzés a gépi fordítás része, annak második szakasza) megfogalmazták: „A gépi fordítás igényei valójában arra késztetik a nyelvészeket, hogy elméleti ismereteiket elmélyítsék a nyelv eddig nem kellőképpen kutatott problémáinak különféle területein” (Ivič 1973: 256).

1.2.1. A mondatrészek meghatározása

A számítógépes nyelvészet megjelenése előtt a nyelvészek a mondatokat és a szintaxist a struktúra létrehozásának eredményeként vizsgálták. A vizsgálat tárgya a már kész mondatszerkezet volt. Nem foglalkoztak azzal, hogy az ember milyen módon és mire támaszkodva dönti el, hogy ez a szó éppen ezt, nem pedig más szintaktikai funkciót tölti be. A számítógépek korában a struktúra létrehozásának folyamata válik a legfontosabbá, ez lesz a tudományos kutatás fő tárgya. Ezért néha nem hagyományos módon, vagyis kissé szokatlanul, a korábbitól eltérően kell tekinteni a mondatra. A nyelvtanok rendszerint úgy írják le a mondatrészt (például az alanyt), hogy felsorolják, milyen morfológiai formák tölthetik be ezt a funkciót (Ambrazas 1997: 487). Azt, hogy egy szó alany, axiómaként fogadják el, és csupán azokat a szófajokat tárgyalják, amelyek alanyként állhatnak. A korábbi nyelvtanokban az alany meghatározásának mechanizmusát Tupučiai részletesebben leírta. Vytautas Sirtautas a problémás eseteket is megpróbálja elemezni, például amikor a mondatban két szó (nominativusban álló alak) is van, amely alanyként szerepelhet: „Ha a mondatban van alany, akkor rendszerint a második nominativus már nem foglalhatja el az alany pozícióját. (Jis jau trečia diena serga), hanem más szintaktikai funkciókat tölt be” (Sirtautas 1978: 35). Itt azt, hogy az első nominativus az alany, axiómaként fogadják el (egyáltalán nem próbálják meghatározni és kideríteni, hogy valóban az első nominativus tölti-e be az alany funkcióját), és csak ezután vetik fel a második nominativus kérdését. A mondat számítógépes elemzése megmutatta

Straipsniai / Articles

135

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

az idézett állítás téves voltát, ami az embereknek mindeddig nem tűnt fel: a Jau trečią dieną jis serga mondatban a második nominativus tölti be az alany szerepét. Ehhez elvileg új módszerre van szükség a mondatrészek (ebben az esetben az alany) meghatározásához. Nemcsak azt kell megvizsgálni, milyen szófaj fejezheti ki az alanyt, és milyen morfológiai formaváltozatai lehetnek, hanem mindenekelőtt azt, hogyan határozható meg, melyik szó az alany. A mondatban szereplő két nominativus közül nem az tölti be az alany szerepét, amelyik elsőként vagy másodikként áll, hanem az, amelyik személyes névmás. És erre csak a számítógépes nyelvfeldolgozás során figyeltek fel. Egyet kell tehát értenünk Laimutis Telksnis professzor gondolatával: a litván nyelvről rendelkezésünkre álló ismeretek nem teszik lehetővé a litván szintaxis teljes formalizálását, ezért további elméleti kutatásokat kell végezni a litván nyelvről.

1.2.2. A szókapcsolatok meghatározása

A szavak kapcsolódási lehetőségeit leíró fő jellemző a valencia. A litván nyelvben az igék valenciáját írták le a legrészletesebben. „Az ige jelentése bizonyos kapcsolódási lehetőségeket határoz meg, amelyek a mondatban úgy valósulnak meg, hogy megfelelő szavak és azok alakjai kapcsolódnak az igéhez” (Sližienė 1994: 16). Az igével szókapcsolatot alkotó szavakat kötelező bővítményekre osztják, amelyeket nem lehet elhagyni, ha azt akarjuk, hogy a mondat nyelvtanilag helyes legyen, valamint fakultatív bővítményekre, amelyek el is maradhatnak, a mondat mégis nyelvtanilag helyes marad (Sližienė 1994: 32). Az igéhez olyan szavak is kapcsolódhatnak, amelyekről az ige jelentése nem rendelkezik. Ezeket szabad bővítményeknek nevezik; ebben az esetben az igével való kapcsolatot a szó más szavak és alakok vonzására való képessége határozza meg (Sližienė 1994: 35).

Erről korábban is írtak: „a lazán kapcsolódó szavakat rendszerint az alaptagok mellé rendelik: Ten pamačiau p e r n a i išdygusį berželį” (Sirtautas 1978: 21). A litván nyelvészek kutatásai azonban ezen a ponton meg is állnak. Nem vizsgálják, hogyan lehet meghatározni a pernai szó kapcsolódását: vajon a pamačiau pernai vagy a pernai išdygusį szókapcsolathoz tartozik-e. Éppen az ilyen kutatásoknak szenteli magát ez a tanulmány.

A körülmények leírásakor megjegyzik, hogy ragozott összetevőik lazán kapcsolódnak az állítmányhoz, és egyeztetve vannak az alannyal (Jonas grįžęs pamatė. Ji grįždama nupirko.). Azt is hangsúlyozzák, hogy „a laza kapcsolódás itt elsődleges, az egyeztetés pedig másodlagos jelenség”, vagyis a körülmények „szorosabban kapcsolódnak az állítmányhoz” (Sirtautas 1978: 47). Ezen a szinten azonban ennyit mondanak; nem elemzik azokat az eseteket, amikor a körülmény a mondat két szavához is lazán kapcsolódhat (Tais laikais visiems tebuvo prieinama tiktai Maskvoje leidžiama enciklopedija.). A helyet kifejező körülményhez, a Maskvoje szóhoz ugyanis a prieinama és a leidžiama egyaránt kapcsolódhat – melyikük alkot akkor szintaktikai kapcsolatot a körülménnyel?

Hozzá kell tenni, hogy a valencia az 1.2.1. fejezetben leírt problémát sem képes megoldani. Csupán arra utalhat, hogy a serga szó kétvalenciájú, és bővítményként megköveteli az alany nominativusát, valamint a fakultatív tárgy instrumentalisát (Sližienė

136

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

2004: 36). Azt azonban, hogy miként határozható meg az alany, ha a mondatban két nominativus van, a valencia nem jelzi. Ezért új nyelvészeti munkákra van szükség, amelyek választ adnak az ehhez hasonló kérdésekre. E cikknek éppen egy ilyen munka kezdetét kell jelentenie.

2. SZÁMÍTÓGÉPES SZINTAKTIKAI ELEMZÉS

Hogy világosabb legyen, miként határozza meg a számítógép a szintaktikai szerkezetet, részletes mondat-elemzést mutatunk be, amely az összes elvégzett lépést szemlélteti. A 7. ábrán látható, milyen információkat kap a számítógép a felhasználótól, vagyis a mondatot karaktersorozatként kell bevinni. Először szegmensekre bontja: szóközzel vagy írásjellel elválasztott betű- és számsorozatokra (8. ábra). Maguk az írásjelek is külön szegmenst alkotnak; csak a szóközöket hagyja figyelmen kívül: ezek a szegmenshatárok kijelölésére szolgálnak, és ezzel szerepük véget is ér. Ezután sor kerül a mondat morfológiai elemzésére: minden szegmenshez megadja az adott szó morfológiai kategóriáit (9. ábra). Ezt követően egyes szavak szemantikai jegyeket kapnak (10. ábra). Meg kell jegyezni, hogy ez nem teljes körű szemantikai elemzés, és csak a szintaxis céljait szolgáló jegyeket használja, vagyis azokat, amelyek meghatározhatják a szó szintaktikai funkcióját. Emiatt itt szemantikai jegynek számít az igák vonzata is, amelyet a litván nyelvészet egyébként a szintaxis, nem pedig a szemantika körébe sorol.

7. ÁBRA. Első lépés – a felhasználótól kapott mondat karaktersorozatként.

8. ÁBRA. Második lépés – a mondat szegmensekre bontása.

9. ÁBRA. Harmadik lépés – a mondat morfológiai elemzése.

Straipsniai / Articles

137

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

10. ÁBRA. Negyedik lépés – egyes szavak szemantikai jegyeket kapnak.

Ezután ellenőrzi: VAN-E A MONDATBAN SZEMÉLYES NÉVMÁSI NOMINATIVUS, HA NINCS, VAN-E FŐNÉVI NOMINATIVUS?

Ebben a mondatban van főnévi nominativus, amelyhez az alany funkcióját rendeli (11. ábra).

11. ÁBRA. Ötödik lépés – a mondat alanyának meghatározása.

Ezután azt keresi: VAN-E A MONDATBAN OLYAN IGE, AMELYNEK SZEMÉLYE MEGEGYEZIK AZ ALANYI FUNKCIÓT BETÖLTŐ SZÓ SZEMÉLYÉVEL? A főnévi nominativus harmadik személyűnek felel meg, és a mondatban van egy harmadik személyű ige, ezért ehhez rendeli az állítmány funkcióját (12. ábra).

12. ÁBRA. Hatodik lépés – a mondat állítmányának meghatározása.

138

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

Ezután a mondat elemzése annak tisztázásával folytatódik: VAN-E A MONDATBAN AZ ÁLLÍTMÁNY ÁLTAL VONZOTT ESET? A válasz igenlő: „Igen, ebben a mondatban van tárgyeset, amelyet az állítmány szerepét betöltő ige vonz”, és a főnév tárgyesetéhez a tárgy funkcióját rendeljük (13. ábra).

13. ÁBRA. Hetedik lépés – a tárgy meghatározása.

A tárgy meghatározása után azt vizsgáljuk: A TÁRGYI FUNKCIÓT BETÖLTŐ FŐNÉV ELŐTT ÁLL-E AZZAL AZONOS NEMŰ, SZÁMÚ ÉS ESETŰ MELLÉKNÉV, MELLÉKNÉVI IGENÉV VAGY SZÁMNÉV? Ezúttal a válasz nemleges: „Nem, nincsenek a követelményeknek megfelelő szavak.”

Ezután megkezdődik a határozók keresése. A számítógép következő kérdése tehát: VAN-E A MONDATBAN IDŐJELENTÉSŰ TÁRGYESET? A válasz: „Nem”. Ezután feltesz még egy kérdést: VAN-E A MONDATBAN INESSIVUS ESETŰ FŐNÉV? Ezúttal igen, és a helyhatározó funkcióját rendeli hozzá (14. ábra). Azt is ellenőrzi, hogy van-e más típusú határozó, ezért azt kérdezi: VAN-E A MONDATBAN HATÁROZÓSZÓ? Igen. Ennek pedig a módhatározó funkcióját rendeli hozzá (15. ábra).

14. ÁBRA. Nyolcadik lépés – a helyhatározó meghatározása.

Straipsniai / Articles

139

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

15. ÁBRA. Kilencedik lépés – a módhatározó meghatározása.

Az összes szó feldolgozása után megkezdődik az írásjelek vizsgálata: a számítógép ellenőrzi: A MONDATBAN SZEREPLŐ PONT NEM RÖVIDÍTÉS RÉSZE? Nemleges válasz esetén a pont szegmenséhez a mondatvégi funkciót rendeli (16. ábra).

16. ÁBRA. Tizedik lépés – a mondat végének meghatározása.

Végül elkészül a mondat szintaktikai szerkezetének grafikus ábrázolása (17. ábra). Arról, hogy miért éppen ezt a formát használjuk a szintaktikai szerkezet elemzésére, bővebben lásd: Šveikauskienė 2005: 407–418.

Itt a szintaktikai elemzés folyamatának egyszerűsített leírását adtuk, és bemutattuk, hogyan dolgozza fel a számítógép ezt a mondatot. Az egyszerűség kedvéért sok olyan művelet kimaradt, amelynek eredménye nem befolyásolja a vizsgált mondat szerkezetének kialakítását; például ha a mondatban a tárgy jelzője szerepelne (mondjuk érdekes), akkor ennek meghatározása után meg kellene vizsgálni, hogy a jelzői funkciót betöltő szó előtt áll-e határozószó (például nagyon), amely a jelző lehetséges határozói bővítménye lehet, és így tovább.

140

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

17. ÁBRA. A tizenegyedik lépés – a mondat szintaktikai szerkezete.

Most azt kell hangsúlyozni, ami a legfontosabb, és ami miatt ez a fejezet és az egész cikk íródott: ha ugyanígy elemezzük a Tėvas išsamiai aprašė parodą Kaune mondatot, ugyanazt a szintaktikai szerkezetet kapjuk, ami pedig már hiba lesz (a beszélt nyelvben, intonáció segítségével olyan mondat is alkotható, amely ugyanezt a szerkezetet fejezi ki, de az írott szövegben nincs semmilyen információ arról, milyen intonációval hangzott el a mondat, ezért ebben a cikkben az intonációval kapcsolatos kérdéseket nem tárgyaljuk) – ennek a mondatnak a helyes szerkezetét a 18. ábra mutatja. Ennek kialakításához azonban több adatra van szükség. Éppen erről szólnak e cikk további fejezetei.

18. ÁBRA. A Tėvas išsamiai aprašė parodą Kaune mondat szintaktikai szerkezete.

E fejezet célja annak bemutatása volt, hogy miért van szükség a szókapcsolatok létrejöttének feltételeire vonatkozó további információkra, vagyis miért kell vizsgálni a szavak szintaktikai kapcsolat létrehozására való képességét, más szóval a szavak szintaktikai vonzását, amelyről e cikk további fejezetei részletesebben szólnak.

Straipsniai / Articles

141

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

3. A SZAVAK SZINTAKTIKAI VONZÁSÁNAK JELENSÉGE

A litván nyelv szintaxisának formalizálása során egy új nyelvi jelenségre figyeltek fel, amely a mindennapi használatban nem feltűnő, és amelyet a nyelvészek korábban nem vizsgáltak: ha egy szó két szó között áll, és mindkettőhöz kapcsolódhat, akkor mégis melyikkel létesít szintaktikai kapcsolatot az adott mondatban?

Egy automatikus szintaktikai elemzőprogram létrehozása közben, különösen a számítógép által elkövetett hibák megfigyelése során, a program finomhangolásakor és tesztelésekor kiderült, hogy a litván nyelvre – és valószínűleg más, a mondatban szabad szórendű nyelvekre is – jellemző egy további sajátosság, amelyet szavak szintaktikai vonzásának javaslok nevezni. Lehetséges, hogy az automatikus szintaktikai elemzés gyenge teljesítményének egyik oka az, hogy a szavak szintaktikai vonzását nem veszik figyelembe, és nem vizsgálták kellőképpen. Néhány példát mutatok be, amelyekkel a számítógép hívta fel a figyelmemet erre a jelenségre. Ez leginkább akkor figyelhető meg, amikor a vizsgált szót két olyan másik szó közé helyezik, amelyek közvetlen szintaktikai kapcsolatba léphetnek vele (a közvetlen szintaktikai kapcsolat kifejezést ebben a cikkben olyan értelemben használjuk, ahogyan azt a nyelvtan ismerteti [Ambrazas 1997: 478]). Ilyenkor látható a legjobban, hogy a két szó közül melyiket vonzza magához. A szoftver tesztelésére szolgáló mondatok a Vytautasi Nagy Egyetemen (VDU) összeállított mai litván nyelvi szövegkorpuszból származnak (2. internetes hivatkozás).

Az egész cikkre érvényes megjegyzés: itt csak a szöveggel kapcsolatos kérdéseket írjuk le, és nem tárgyaljuk azokat az eseteket, amikor a beszélt nyelvben intonáció segítségével a mondat más változatai is létrehozhatók. A szöveg rendszerint nem tartalmaz adatokat az intonációról (kivéve, ha speciális, annotált szövegről van szó), ezért az intonációval kapcsolatos kérdéseket a beszédkorpuszok kutatóira bízzuk.

3.1. A melléknévi igenév vonzása

Úgy tűnik, a szintaktikai szóvonzást először a melléknévi igenév esetében figyelték meg. Különösen jól látható, hogy a jelzőként szereplő melléknévi igenév vonzása erősebb, mint az állítmány névszói részeként szereplő melléknévi igenévé a határozó vonatkozásában, vagyis a melléknévi igenévvel kifejezett jelző erősebben vonzza a határozót (például a helyhatározói esetben kifejezettet), mint a melléknévi igenévvel kifejezett állítmány.

Azt is állíthatjuk, hogy a közvetlenül mellette álló, vonzatként használt esetet erősebben vonzza a jelzőként szereplő melléknévi igenév, mint az állítmányként szereplő. Az állítmány a mondat távolabb álló szavai közül is magához kapcsolja a vonzatként használt esetet. Ha mind a jelzőként, mind az állítmányként szereplő melléknévi igenév ugyanazt az esetet vonzza, és ez az eset közöttük áll, az esetet tartalmazó szerkezetet a jelző, nem pedig az állítmány alkotja. Ezek az állítások példákkal szemléltethetők.

142

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

3.1.1. Határozó

Ha a melléknévi igenévvel kifejezett állítmány és a melléknévi igenévvel kifejezett jelző között határozó áll, az a jelzőt bővíti. Az (1) mondatban az aláhúzott szavak – a melléknévi igenévvel kifejezett jelző és az időhatározó – közvetlen szintaktikai kapcsolatot alkotnak.

(1) Ezt a formulát először a januárban tartott találkozón említették meg, amelyen R. Paks John Bumgardnerrel, a „Williams International” elnökével találkozott.

Ha ebben a mondatban töröljük a jelzőként szereplő tartott melléknévi igenevet, akkor a határozó közvetlen szintaktikai kapcsolatba kerül az állítmánnyal (ezt a (2) mondat szemlélteti). Ha azonban van melléknévi igenévvel kifejezett jelző, a határozó hozzá tartozik, nem pedig az állítmányhoz (jóllehet ez is melléknévi igenévvel van kifejezve), ahogyan az (1) mondatból látható.

(2) Ezt a formulát januárban kezdték említeni R. Paks és John Bumgardner, a „Williams International” elnökének találkozóján.

Tehát a jelzői funkciót betöltő melléknévi igenév erősebben vonzza a határozót, mint az állítmányi funkciót betöltő melléknévi igenév, vagyis a melléknévi igenévvel kifejezett jelző vonzása erősebb a melléknévi igenévvel kifejezett állítmányénál a határozó vonatkozásában. Itt már egyáltalán nem számít, milyen alakú az állítmány – összetett vagy egyszerű. Ha az összetett állítmányt, a kezdték említeni szerkezetet egyszerű állítmánnyal, a említették alakkal helyettesítjük, a jelzőként szereplő melléknévi igenév erősebb vonzása a határozó tekintetében továbbra is fennmarad, lásd a (3) mondatot. Ebben a tartott melléknévi igenévvel kifejezett jelző szerepel, és a határozót saját bővítményeként kapcsolja magához.

(3) Ezt a formulát először a januárban tartott találkozón említették meg, amelyen R. Paks John Bumgardnerrel, a „Williams International” elnökével találkozott.

A (4) mondatban már nincs melléknévi igenévvel kifejezett jelző, a tartott, és a határozó a melléknévi igenévvel kifejezett említették állítmányt bővíti, akárcsak abban az esetben, amikor az állítmány összetett volt – kezdték említeni. Tehát az állítmány alakja nem befolyásolja a melléknévi igenévvel kifejezett jelző vonzását.

(4) Ezt a formulát először januárban említették R. Paks és John Bumgardner, a „Williams International” elnökének találkozóján.

A következő példa azt mutatja, hogy ha felcseréljük a melléknévi igenévvel kifejezett jelzőt és az állítmányt, a szavak szintaktikai vonzása nem változik. Tehát mindegy, milyen sorrendben helyezkedik el a mondatban a jelzőként szereplő melléknévi igenév és az állítmányként szereplő melléknévi igenév, amennyiben határozó áll közöttük: azt bővítményként a melléknévi igenévvel kifejezett jelző vonzza magához.

(5) Addig sokak, elsősorban az értelmiség számára csak a Moszkvában kiadott „Nagy Szovjet Enciklopédia” („Bolšaja sovetskaja enciklopedija”) volt hozzáférhető.

(6) Addig sokak, elsősorban az értelmiség számára csak Moszkvában volt hozzáférhető a „Nagy Szovjet Enciklopédia” („Bolšaja sovetskaja enciklopedija”).

Straipsniai / Articles

143

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

Az (5) és (6) mondat csupán megerősíti e fejezet kiemelt állítását: a melléknévi igenévvel kifejezett jelző leidžiama magához vonzza a határozót (azaz szintaktikai kapcsolatot létesít vele) Maskvojeje, lásd az (5) mondatot; és csak abban az esetben, ha nincs ilyen (melléknévi igenévvel kifejezett) jelző (lásd a (6) mondatot), kapcsolja magához ezt a határozót az állítmányként szereplő igenév prieinama. Az (5) és (6) mondat azt is megmutatja, hogy a határozó és az állítmány közé ékelődő partikula nincs hatással a szavak szintaktikai vonzására. Ha az állítmányt (buvo prieinama) és a melléknévi igenévvel kifejezett jelzőt (leidžiama) felcseréljük, lásd a (7) és (8) mondatot, a szavak vonzata szintén változatlan marad. Az (5) és (6) mondathoz hasonlóan a határozót csak akkor kapcsolja magához az igenévként kifejezett állítmány, ha a mondatban nincs melléknévi igenévvel kifejezett jelző.

(7) Csak ez volt elérhető Moszkvában mindenkinek: „Nagy Szovjet Enciklopédia” („Bolšaja sovetskaja enciklopedija”).

(8) Csak ez volt elérhető Moszkvában mindenkinek: „Nagy Szovjet Enciklopédia” („Bolšaja sovetskaja enciklopedija”).

Vagyis a szavak szintaktikai vonzata meglehetősen önálló jelenség, amely nem függ attól, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest a mondatban a határozót magukhoz vonzani képes szavak.

3.1.2. A szó jelentése által meghatározott eset

Ha a mondatban van olyan melléknévi igenév, amely jelzőként szerepel, és ugyanazt az esetet vonzza, mint az állítmány, akkor magához vonzza a hozzá legközelebb álló, az általa vonzott esetben álló szót. Ez különösen jól látható, ha az állítmány és a jelzőként szereplő melléknévi igenév között olyan szó áll, amelynek esetét mindkettő vonzza. Ekkor ezzel a szóval a melléknévi igenévvel kifejezett jelző létesít közvetlen szintaktikai kapcsolatot, az állítmány pedig a mondat távolabbi környezetéből egy másik, azonos esetben álló szót kapcsol magához bővítményként. A (9) mondatban az állítmány turėtų pateikti és a jelzőként szereplő melléknévi igenév importuojantys egyaránt erősen vonzza ugyanazt az esetet – a tárgyesetet.

(9) Akkor be kellene nyújtaniuk a javaslataikat az őket importáló üzletembereknek.

Mindazonáltal közvetlen szintaktikai kapcsolatot azzal a közvetlenül mellette álló, mindkettőjük által vonzott esetben lévő szóval (tárgyesetben: juos) a melléknévi igenévvel kifejezett jelző létesít, az állítmánynak pedig a távolabb álló tárgyesetű szót hagyja meg: pasiūlymus. Vagyis ilyen esetben az igenévvel kifejezett jelző vonzása erősebb, mint az állítmányé; más szóval, a közvetlen környezetben a jelzőként álló melléknévi igenév vonzása erősebb, mint az állítmány vonzása az általa vonzott eset tekintetében.

3.1.3. A szóalak által vonzott eset

A melléknévi igenév és a főnév vonzásának különbségei a szenvedő szerkezet esetében figyelhetők meg. Ez az alak birtokos esetet vonz, és a főnév egyeztetett jelzőjeként álló melléknévi igenév a mellette álló birtokos esetet magához kapcsolja vonzott esetként, vagyis a szenvedő igenévvel kifejezett jelző erősebben vonzza a birtokos esetet, mint az általa jelzett főnév; lásd a (10) mondatot.

144

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

Ha nincs szenvedő melléknévi igenév, amint a (11) mondatban látható, vagy annak helyén melléknév áll išsam iame, mint a (12) mondatban, akkor a ministro birtokos eset közvetlenül a pranešime főnévhez kapcsolódik, amint az a (11) és (12) mondatokban látható.

(10) Ezt a ministro pasirašytame közleményben állítják.

(11) Ezt a ministro pranešime közleményben állítják.

(12) Ezt a ministro részletes pranešime közleményben állítják.

A ministro nem egyeztetett jelző és a pranešime jelzett szó közé ékelődő išsam iame melléknév, amely egyeztetett jelzőként áll, nem bontja meg a szintaktikai kapcsolatot a ministro nem egyeztetett jelző és a pranešime jelzett szó között; lásd a (12) mondatot. A szenvedő melléknévi igenév vonzása azonban olyan erős, hogy elegendő e kapcsolat felbontásához, és magához vonzza a birtokos esetet, saját bővítményévé téve azt. Tehát elmondhatjuk, hogy a szenvedő melléknévi igenév vonzása erősebb a főnév birtokos esetet vonzó erejénél. A birtokos eset előtt állva a szenvedő melléknévi igenév megőrzi vonzásának erejét, és magához kapcsolja azt (lásd a (13) mondatot), a melléknév viszont nem teszi ezt (lásd a (14) mondatot), a (10) és (12) mondatokhoz hasonlóan.

(13) Ezt a pasirašytame ministro közleményben állítják.

(14) Ezt a részletes ministro pranešime közleményben állítják.

Meg kell említeni, hogy a beszélt nyelvben intonáció segítségével a mondat olyan értelmet is kaphat, amelyben a birtokos eset nem egyeztetett jelzőként szerepel, még szenvedő melléknévi igenév jelenlétében is. A szövegben azonban nincsenek adatok az intonációról (hacsak a szöveget nem annotálták kifejezetten erre a célra), ezért a jelen tanulmány nem tárgyalja az intonációval kapcsolatos kérdéseket.

3.2. A főnév vonzása

A melléknévi igenévhez hasonló tulajdonsággal a főnév is rendelkezik (függetlenül attól, hogy alanyként vagy tárgyként szerepel) – a határozóval szembeni vonzása erősebb, mint az állítmányé. Erre néhány példát lehet felhozni. A helyhatározói esetű főnév rendszerint az állítmány határozójaként szerepel, de ha közvetlenül egy főnév után áll, akkor azt a főnevet módosítja: a (15) és (16) mondatban a helyhatározói esetű főnév a (tárgyként szereplő) főnév után áll, parodą, és azt módosítja (a kiállítást más helyen is leírhatta volna, nem feltétlenül Kaunasban). Amikor a helyhatározói esetű főnév más szavak után áll, határozóként szerepel, és szintaktikai kapcsolatot alkot az állítmánnyal, amint az a (17) és (18) mondatból látható (maga a kiállítás is lehetett más helyen,

Straipsniai / Articles

145

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

nem feltétlenül Kaunasban). Tehát a főnévvel kifejezett tárgy vonzása a helyhatározó vonatkozásában erősebb az állítmány vonzásánál, ha a helyhatározói esetű főnév a tárgy után következik.

(15) Parodą Kaune ő részletesen leírta.

(16) Ő részletesen leírta a parodą Kaune.

(17) Ő Kaune részletesen leírta a kiállítást.

(18) Kaune a kiállítást ő részletesen aprašė.

Egy másik típusú határozóra is hozhatunk példát: például az elöljárós szerkezettel kifejezett okhatározó azt mutatja, hogy a főnév – ebben az esetben alanyként szerepelve – erősebben vonz, mint az állítmány, ha az okhatározó utána következik. A (19) mondatban az elöljárós szerkezet dėl sutrikusio transporto közvetlenül a főnévvel kifejezett alany után áll, és pontosan azt módosítja, míg a (20) mondatban már okhatározóként szerepel, és közvetlen szintaktikai kapcsolatot alkot az állítmánnyal.

(19) Nuostoliai dėl sutrikusio eksporto a Klaipėdai terminálon át elérte a 28 millió litát.

(20) Dėl sutrikusio eksporto a Klaipėdai terminálon át a veszteség pasiekė 28 millió litát.

Összességében arra lehet következtetni, hogy ha a határozó a mondatban közvetlenül a főnév után áll, és ez a főnév a mondat alanya, akkor a főnév erősebben vonzza, mint az állítmányként szereplő ige, vagyis a főnév erősebben vonzza a közvetlenül utána álló határozót, mint az állítmányként szereplő ige; más szóval a főnév (függetlenül attól, hogy alanyként, tárgyként, jelzőként vagy határozóként szerepel) vonzása erősebb az állítmányként szereplő ige vonzásánál, ha a határozó közvetlenül a főnév után áll.

3.3. Az infinitívusz vonzása

Ha a mondatban egy ragozott igealakkal kifejezett állítmány és az infinitívusz ugyanazt az esetet vonzza, az infinitívusz erősebben vonzza azt, mint a ragozott igealakkal kifejezett állítmány. Az állítmányként szereplő ragozott igealak csak akkor kapcsolja magához a vonzott esetet, ha nincs infinitívusz, ahogyan a (22) mondatban; ha azonban van infinitívusz, lásd a (21) mondatot, az vonzza magához a vonzott esetet, függetlenül attól, hogy az infinitívuszhoz képest milyen pozícióban áll – előtte vagy utána. Ez a tulajdonság nagyon világosan látható, amikor a vonzott eset az állítmány (ragozott igealak) és az infinitívusz között áll, lásd a (23) mondatot.

(21) Az őket importáló üzletembereknek akkor be kellene nyújtaniuk a termékminőségi tanúsítványokat.

(22) Az őket importáló üzletembereknek akkor be kellene nyújtaniuk a termékminőségi tanúsítványokat.

(23) Az őket importáló üzletembereknek akkor a termékminőségi tanúsítványokat kellene benyújtaniuk.

146

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

Így megállapítható, hogy az infinitívusz szintaktikai vonzása erősebb, mint az állítmányként szereplő ragozott igealak vonzása a vonzott eset tekintetében. A (24), (25) és (26) mondatokban látható, hogy a vonzott esetet az infinitívusz erősebben vonzza akkor is, ha az az állítmány (ragozott igealak) előtt áll. És csak akkor kapcsolja magához az állítmány (ragozott igealak) a vonzott esetet, amikor az infinitívusz már nincs jelen a mondatban; lásd a (27) mondatot.

(24) Megtalálni őt Eugenijus Gentvilas miniszternek kell majd.

(25) Őt megtalálni Eugenijus Gentvilas miniszternek kell majd.

(26) Őt majd megtalálni Eugenijus Gentvilas miniszternek kell.

(27) Őt majd meg kell találnia Eugenijus Gentvilas miniszternek.

3.4. A szavak szintaktikai vonzásának meghatározása

Mivel a szavak szintaktikai vonzása csak nemrégiben megfigyelt jelenség, egyelőre nem végeztek róla részletes kutatásokat, ezért nem áll rendelkezésre nagy mennyiségű adat. A jövőben, a korpusz szintaktikai annotálásának elvégzése után talán lehetséges lesz valamilyen osztályozást készíteni, vagy akár minden szóhoz megfelelő szintaktikai vonzási együtthatót rendelni. Egyelőre azonban csak általánosságban írhatjuk le a lényegét.

Mindenekelőtt, és ami a legfontosabb, azt kell elmondani, hogy ez a tulajdonság csak a nyelv számítógépes feldolgozása során releváns, éppúgy, ahogy a szavak is csak a szótárakban többjelentésűek – és a többjelentésűségükből adódó probléma is csak akkor merül fel, amikor a szövegeket más nyelvekre fordítjuk; a mindennapi beszédben, a nyelv használata során soha nincs gondunk a szavak többjelentésűségével. (A falvakban a nagymamák évezredeken át sikeresen beszéltek litvánul anélkül, hogy ismerték volna az olyan fogalmakat, mint a „szavak többjelentésűsége”.) A nyelv számítógépes feldolgozásakor kissé másképp tekintünk a mondatra, kissé más irányból közelítjük meg. Ezért ehhez a munkához más eszközökre is szükség van.

A lényeg így foglalható össze: a szintaktikai vonzás annak mértéke, hogy a szavak mennyire képesek érvényesíteni saját vonzatkormányzásukat. Nagyon különbözik a valenciától. Minden rendben van, és a valencia elegendő, amíg a mondatban csak egy olyan kormányzó szó van, amely magához kapcsolhat egy bizonyos (mondjuk, az „általunk vizsgált”) szót. Ha azonban a mondatban két olyan szó van, amelyek azonos kormányzással rendelkeznek, és magukhoz kapcsolhatják az általunk vizsgált szót, akkor vajon melyikük fogja mégis magához kapcsolni, és melyik marad bővítmény nélkül?

A valencia a kormányzott szavakat hasonlítja össze: egyes szavak erősebben, mások gyengébben kormányzottak (azaz egyes szavakat kötelező, másokat nem kötelező magukhoz kapcsolni) (Sližienė 1994: 5–6), a szintaktikai vonzás pedig a kormányzó szavak jellemzője. Két kormányzó szót hasonlít össze, és azt mutatja meg, mekkora a kormányzó szó ereje (vagy hatalma) arra, hogy magához kapcsoljon egy kormányzott alakot, egy másik, ugyanolyan kormányzással rendelkező (ugyanazt az esetet kormányzó) mondatbeli szóhoz képest. A valencia nem lép túl egyetlen ige (vagy más kormányzó szó, például melléknév) határain, számára nem léteznek a mondatban más kormányzó szavak; semmiképpen sem veszi őket figyelembe, és nem veti össze őket az általa leírt szóval, amelynek vonzóképességét megadja.

Straipsniai / Articles

147

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

A szintaktikai vonzás a mondat valamennyi kormányzó szavára kiterjed, és összehasonlítja őket aszerint, mennyire képesek érvényesíteni saját kormányzásukat.

Meghatározás: A szavak szintaktikai vonzása annak mértéke, hogy milyen erősen képesek magukhoz kapcsolni egy kormányzott esetet vagy bővítményt. A szintaktikai vonzás a kormányzó szavak mércéje, egymással való összehasonlításuk kritériuma.

4. A SZAVAK SZINTAKTIKAI VONZÁSA MÁS NYELVEKBEN

A szavak szintaktikai vonzásának tulajdonsága várhatóan a mondatban szabad szórendű nyelvekben relevánsabb. Összehasonlításképpen három további nyelv – az orosz, a német és az angol – megfelelő mondatait mutatjuk be. Ezek a nyelvek jelentősen különböznek a szórendi szabadság tekintetében, ezért láthatóvá válik, milyen hatással van a szintaktikai vonzásra a különböző szófajok mondatbeli elhelyezkedése.

4.1. Az orosz nyelv

A 3.1.1. fejezet azon állításának illusztrálására, hogy a melléknévi igenévvel kifejezett jelző szintaktikai vonzása erősebb, mint az igenévvel kifejezett állítmányé a határozó vonatkozásában, a következő mondat fordítását mutatjuk be: Addig sokak számára, elsősorban az értelmiség számára, csak a Moszkvában kiadott „Nagy szovjet enciklopédia” („Bolšaja sovetskaja enciklopedija”) volt elérhető.

(28) Addig sokak számára csak a Moszkvában kiadott „Nagy szovjet enciklopédia” volt elérhető.

(29) Addig sokak számára csak Moszkvában volt elérhető a „Nagy szovjet enciklopédia”.

Ebben az esetben az orosz nyelvi adatok megegyeznek a litván nyelv adataival.

A 3.1.3. fejezet azon állítása, hogy a szenvedő igenév vonzása erősebb, mint a főnévé a birtokos eset vonatkozásában, az orosz nyelvben már nem igazolható, mivel itt a szenvedő alak más esetet vonz: a litván nyelv birtokos esete az eszközhatározói esetnek felel meg. A Ezt a miniszter által aláírt jelentés állítja, illetve az Ezt a miniszter jelentése mondatot a (30), illetve a (31) mondattal fordítjuk le.

(30) Ezt a miniszter által aláírt jelentés állítja.

(31) Ezt a miniszter jelentése állítja.

148

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

A 3.2. fejezet állítása, miszerint a főnév erősebben vonzza a közvetlenül utána álló határozót, mint az állítmány, az orosz nyelvre is igazolható. Ez egyrészt a (32) és (33) mondat megfelelő fordításaiban látható, amelyekben a határozó helyhatározói esetű, például a Jis išsamiai aprašė parodą Kaune és a Kaune parodą jis išsamiai aprašė mondatban, másrészt a (34) és (35) fordításában, amelyekben a határozó elöljárós szerkezettel van kifejezve: Nuostoliai dėl sutrikusio eksporto per Klaipėdos terminalą pasiekė 28 milijonus litų és Dėl sutrikusio eksporto per Klaipėdos terminalą nuostoliai pasiekė 28 milijonus litų.

(32) Он подробно описал выставку в Москве.

(33) В Москве он подробно описал выставку.

(34) Ущерб из-за прервавшегося экспорта через терминал достиг 28 млн.

(35) Из-за прервавшегося экспорта через терминал ущерб достиг 28 млн.

A 3.3. fejezet állítása, miszerint a főnévi igenév vonzása erősebb, mint az állítmány (ragozott igealak) vonzása a vonzatként álló eset tekintetében, az orosz nyelvben is érvényesül. Ezúttal a Tada juos importuojantys verslininkai turėtų pateikti gaminių kokybės sertifikatus és Tada juos importuojantys verslininkai turėtų gaminių kokybės sertifikatus, valamint a Tada juos importuojantys verslininkai turėtų gaminių kokybės sertifikatus pateikti mondat példáján keresztül azonos szerkezetű orosz mondatokat veszünk, amelyek a szintaktikai kapcsolatok említett tulajdonságát szemléltetik; lásd a (36), (37) és (38) mondatot.

(36) Он должен вернуть мне книгу.

(37) Он должен мне книгу.

(38) Он должен мне книгу вернуть.

Tehát ez a tulajdonság az orosz nyelvre is jellemző.

A litván nyelvhez hasonlóan szabad szórendű orosz nyelv számos hasonló szintaktikai tulajdonsággal rendelkezik, azt azonban nem állíthatjuk, hogy a két nyelv teljesen megegyezik.

4.2. A német nyelv

A német nyelv szórendje sokkal kötöttebb, mint a litván vagy az orosz nyelvé, ezért lehetetlenné válik olyan fordítás, amely megfelel a litván mondat szavainak elrendezésének. Az állítmány második helyére vonatkozó szigorú követelmény nem engedi meg, hogy a mondat elején az alany előtt időhatározó és tárgy álljon, ezért a mondatok Az addig sokak, elsősorban az értelmiség számára csak a Moszkvában megjelenő „Nagy Szovjet Enciklopédia” és Az addig sokak, elsősorban az értelmiség számára csak Moszkvában megjelenő „Nagy Szovjet Enciklopédia” megfelelői nem lehetségesek.

A 3.1.3. szakasz azon állítása, hogy a szenvedő igenemű melléknévi igenév vonzása erősebb a főnév genitivus iránti vonzásánál, a német nyelvre – az oroszhoz hasonlóan – nem igazolható, mivel itt is más esetet, ezúttal a von + Dativ elöljárószós szerkezetet használják.

Straipsniai / Articles

149

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

A német nyelv kötöttebb szórendje miatt egy másik állítás sem ellenőrizhető: a főnév (akár alanyként, akár tárgyként szerepel) erősebben vonzza a közvetlenül utána álló határozót, mint az állítmányként szereplő ige (lásd a 3.2. szakaszt).

A német nyelvben egyáltalán nem lehet semmit mondani az elöljárószós szerkezettel kifejezett határozó vonzásáról, mivel nem lehet olyan mondatot alkotni, mint a A Klaipėda kikötői terminálon keresztüli export fennakadása miatt a veszteségek elérték a 28 millió litast mondatot németül, azonos szórendet megtartva.

A 3.3. szakasz azon állítása, hogy a főnévi igenév vonzása erősebb az állítmány (a ragozott igealak) vonzásánál a vonzattal szemben, a német nyelvben beigazolódik, azaz az állítmány csak akkor veszi maga mellé vonzatát, ha a mondatban nincs főnévi igenév. Az Az őket importáló vállalkozóknak ekkor rendelkezniük kellene a termékek minőségi tanúsítványaival és az Az őket importáló vállalkozóknak ekkor be kellene mutatniuk a termékek minőségi tanúsítványait mondatok analógjai csak a szerkezet megfelelését figyelembe véve adhatók meg (Van nálam ez a könyv és El kell olvasnom ezt a könyvet); ez a vizsgált szintaktikai viszony tulajdonságát szemlélteti, lásd a (39) és (40) mondatot.

(39) Ich habe dieses Buch zu lesen.

(40) Ich habe dieses Buch.

A német nyelvtan sajátosságai miatt nem lehet analóg szerkezetű mondatot alkotni, például az Az őket importáló vállalkozóknak ekkor be kellene mutatniuk a termékek minőségi tanúsítványait mondathoz hasonlót (El kell olvasnom ezt a könyvet). Ezt a német nyelvre jellemző keretszerkezet nem teszi lehetővé, amely megköveteli, hogy az állítmányi keret tagjai minden olyan szót közrefogjanak, amely a második (állítmányi) pozíció után áll.

4.3. Az angol nyelv

Az angol nyelvben nem könnyű összehasonlítani a jelzőként álló igenévi szerkezet és az igenévvel kifejezett állítmány vonzatát a körülmény tekintetében, mivel lehetetlen olyan fordítást adni, amely megfelel a litván mondat Iki tol daugeliui, pirmiausia inteligentijai, buvo prieinama tiktai Maskvoje leidžiama „Didžioji tarybinė enciklopedija“ szórendjének. Az angol nyelvben az alany nem állhat az állítmány után.

A szenvedő igenév és a főnév genitivusszal kapcsolatos vonzatkülönbségei miatt (lásd a 3.1.3. fejezetet) az angol nyelvről ugyanaz mondható el, mint az orosz és a német nyelvről: itt más esetet, jelen esetben a by + főnév elöljárós szerkezetet használják.

Azt, hogy a főnév erősebben vonzza a közvetlenül utána következő körülményt, mint az állítmány (lásd a 3.2. fejezetet), az angol nyelvben is láthatjuk. A Jis išsamiai aprašė parodą Kaune és a Kaune jis išsamiai aprašė parodą mondatok fordításait a (41) és (42) példa közli. Ugyanez mondható el az elöljárós szerkezettel kifejezett körülményről is: a Nuos-

150

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

az export akadozása miatt keletkezett veszteségek a Klaipėdai terminálon keresztül elérték a 20 millió litast, és Az export akadozása miatt a Klaipėdai terminálon keresztül a veszteségek elérték a 20 millió litas összegét; fordításaik a (43) és (44) példákban szerepelnek.

(41) Részletesen leírta a londoni kiállítást.

(42) Londonban részletesen leírta a kiállítást.

(43) A terminálon keresztüli export leállása miatt keletkezett kár 20 millió dollárt tett ki.

(44) A kár elérte a 20 millió dollárt a terminálon keresztüli export leállása miatt.

Az angol nyelvben a főnévi igenév szintaktikai vonzatára a némethez hasonlóan két mondatos megfelelők is bemutathatók. A (45) és (46) mondatok nem mondanak ellent a 3.3. fejezet azon állításának, hogy az állítmány akkor vonzza a főnevet, ha nincs főnévi igenév.

(45) Neki el kell olvasnia ezt a könyvet.

(46) Neki van ez a könyv.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

A mondatok áttekintését összefoglalva olyan következtetések vonhatók le, amelyek inkább tendenciák, mintsem szigorú állítások, hiszen csupán néhány megfigyelést írtunk le, nem pedig átfogó kutatásokat. A litván nyelv számítógépes feldolgozása során olyan problémák merülnek fel, amelyek az emberek közötti kommunikációban nem relevánsak. Ezért további elméleti kutatásokat kell végezni a litván nyelvvel kapcsolatban.

A számítógép automatikus szintaktikai elemzés során elkövetett hibáit vizsgálva felmerült az a hipotézis, hogy létezik szintaktikai szóvonzás, amely különösen azokban az esetekben nyilvánul meg, amikor a mondatban két, azonos vonzatkerettel rendelkező szó szerepel, miközben csak egyetlen esetű bővítmény van. Hogyan döntsük el, melyik vonzó szó létesít közvetlen szintaktikai kapcsolatot azzal az esetű bővítménnyel, és melyik marad bővítmény nélkül?

A szintaktikai szóvonzás alapvetően különbözik a valenciától: a valencia egyetlen szó kapcsolódási lehetőségeit vizsgálja, és nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi történik egy másik, ugyanolyan vonzatkerettel rendelkező szóval.

A vizsgált példákban leginkább a jelzőként szereplő igenévi bővítmény szintaktikai szóvonzása mutatkozik meg. A főnév (függetlenül attól, hogy alanyként vagy tárgyként szerepel) és a főnévi igenév szintaktikai szóvonzását is megfigyeltük.

A hasonló esetek más nyelvekkel való összevetése nem tekinthető teljes körűnek, mivel a szabad szórend miatt nem mindig volt lehetséges ekvivalens fordításokat készíteni.

A cikkben ismertetett problémák mindegyikére másként is tekinthetünk. Nyelvészeti szempontból elmondható, hogy az Nekem van egy könyvem mondatban a van szó önálló állítmány, míg az El kell olvasnom egy könyvet mondatban csak az állítmányi szerkezet része. Az emberek számára ez világos, a számítógép azonban nem tudhatja, hogy ugyanaz a szó az egyik mondatban

Straipsniai / Articles

151

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

másféle, a másikban pedig eltérő szerepű, noha írásmódjuk semmiben sem különbözik. Itt kell elkezdeni azoknak a formai jegyeknek a keresését, amelyek lehetővé teszik, hogy a számítógép a környezeti adatokból egyértelműen meghatározza az állítmány típusát. Ebben az esetben éppúgy, mint más esetekben, a szintaktikai szóvonzás tulajdonsága nyújthat segítséget. A bemutatott példákat összefoglalva megfigyelhető az a tendencia, hogy a szintaktikai szóvonzás fogalma fontosabb és szükségesebb a szabad szórendű nyelvekben. Az angol nyelvben a szó szintaktikai funkcióját a mondatbeli helye határozza meg, így a szóvonzás tulajdonsága itt feltehetően csak korlátozottan segíthet a mondatrészek meghatározásában.

E cikk minden litván nyelvészt vitára hív. Talán a nyelvészek könnyebben észreveszik a szóvonzás további eseteit is, amelyeket e cikk nem említett. A cikk csupán azzal foglalkozik, amit a nyelv számítógépes feldolgozása során megfigyeltünk; csak hipotéziseket tartalmaz, amelyek természetesen nem feltétlenül igazolódnak be.

LITERATŪRA

Allen James 1987: Natural Language Understanding. Amsterdam: The Benjamin/Cummings Publishing Company.

Ambrazas Vytautas 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Daudaravičius Vidas 2012: Teksto skaidymas pastoviųjų junginių segmentais. Daktaro disertacijos santrauka. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas.

Daudaravičius Vidas 2002: Lietuvių kalbos sakinio sintaksinė analizė. Informatikos magistro darbas. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas.

Grigonytė Gintarė 2006: Priklausomybių gramatikos taikymas lietuvių kalbos apdorojime. Magistro darbas. Kaunas: Kauno Technologijos universitetas.

Hellwig Peter 2003: http://www.cl.uni-heidelberg.de/~hellwig/dug-2003.pdf

Ivič Milka 1973: Lingvistikos kryptys. Vilnius: Mintis.

Jensen Karen, Heidorn George Emil, Richardson Stephen D. 1993: Natural language processing: The PLNLP Approach. Boston/London: Kluwer Academic Publishers.

Mondal Prakash 2010: Exploring the N-th Dimension of language. – Natural Language Processing and its Applications. Research in Computing Science 46, ed. by Alexander Gelbukh. Mexico: Instituto Politecnico Nacional, 55–66.

Nirenburg Sergei 1987: Machine Translation: Theoretical and Methodological Issues. London: Cambridge university Press.

Sirtautas Vytautas 1978: Pagrindinių sakinio dalių derinimas. Vilnius: Lietuvos TSR aukštojo ir specialiojo vidurinio mokslo ministerijos Leid ybinė redakcinė taryba.

Sližienė Nijolė 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

152

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Sintaksinė žodžių trauka

S l i ž i e n ė N i j o l ė 2004: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 2 (2). Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Š v e i k a u s k i e n ė D a i v a 2005: Graph Representation of the Syntactic Structure of the Lithuanian Sentence. – Informatica 16(3), 407–418.

W i n o g r a d T e r r y 1983: Language as a Cognitive Process. 1. Syntax. London: Addison-Wesley Publishing Company.

Б е л е ц к а я И. П. 1983: Деревья зависимостей как инструмент синтаксического анализа текста. – Международный семинар по машинному переводу. Москва: ВЦП.

Б и л а н В. Н., К р и с е в и ч В. С. и др. 1976: Семантико-синтаксический перевод в группе Статистика речи. – Автоматический анализ текста. Минск: МГПИИЯ.

I N T E R N E T O N U O R O D O S

1. http://www.lki.lt/LKI_LT/index.php?option=com_content&view=article&id=803&Itemid=153

2. http://donelaitis.vdu.lt/main.php?id=4&nr=1_1

Syntactic Pull of Words

S U M M A R Y

By creating the automatic syntactic analysis of Lithuanian language a new phenomenon of language was perceived. If two words of the sentence require the same case as extension, which of them will get the syntactic relation with that case ant which remains without extension? If the flexible form of a verb, which performs the syntactic function of predicate controls accusative and participle, which performs the syntactic function of attribute, controls accusative too and that case is located in the sentence between the verb and participle, accusative is syntactic related with the participle. This power to make the syntactic relation with the required case was named syntactic pull of a word. The pull of participle, infinitive and noun are described and equivalent sentences in Russian, German and English are compared. The definition of syntactic pull of words is given.

Įteikta 2013 m. balandžio 17 d.

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5-216, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

S t r a i p s n i a i / A r t i c l e s

153