JONAS PALIONIS

Vilniusi Egyetem

Kutatási területei: a litván írott nyelv története, az általános nyelvművelés, a régi litván írásos emlékek kiadása és kutatása, névtan.

MILOŠ VAGY/ÉS MILAŠIUS?

Nemrég emlékeztünk meg a Litvániából származó jeles költő, esszéista, műfordító, Nobel-díjas Česlovas Milašius (Miloš) születésének 100. évfordulójáról. A litván rádióban, televízióban és a sajtóban a nevét ma rendszerint Milošas alakban használják. Ez a kissé litvánosított forma található meg Viktorija Daujotytė és Mindaugas Kvietkauskas 2011-ben megjelent könyvében is: Lietuviškieji Česlovo Milošo kontekstai. A háború előtti független Litvániában azonban ezt a neves írót és kulturális személyiséget olykor Milāšius néven is emlegették. Ez nem véletlen, és a név litvánosítása sem nyelvészek törekvéseinek eredménye. Amint a Lietuvių pavardžių (a továbbiakban: LPŽ) családnévszótárból kitűnik (LPŽ II 237), a Milāšius forma igen elterjedt a žemaitai és a keleti aukštaitai nyelvjárásokban (a szótár összesen nem kevesebb mint 44 előfordulást rögzít!). Ez alapot ad annak feltételezésére, hogy a családnév litván eredetű lehet, és összefügghet a litván mìlas szóval, amelynek jelentése „vastag, házi készítésű gyapjúszövet”, átvitt értelemben pedig „ügyetlen ember, lusta” (LKŽ VIII 184–185). E feltevést különösen az utóbbi átvitt jelentés támasztja alá, amelyet Garliava, Geistarai, Pajavonis és Virbalis környékén, vagyis a nyugati aukštaitai nyelvjárásokban jegyeztek fel (LKŽ VIII 184–185), különösen, ha ez a jelentés régebben alakult ki.

A Milāšius családnévvel kétségkívül a Milāšas, Milāšis, Mila-Milašauskas, Milašauskas, Milaševīčius és más családnevek is összefüggnek. E családnévből erednek a következő falunevek: Milāšiai (Ignalina járás), Milāšaičiai (Raseiniai járás), Milāšinė (Vilnius járás), Milāšiškės (Molėtai járás), Milāšiškiai (Jonava járás), Milāšiūnai (Kėdainiai és Ukmergė járás), Milāšius (Ignalina járás) (Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas II 185). A Miloš- tőből képzett alakok ilyen széles köre szintén arra enged következtetni, hogy a Milāšius családnév litván eredetű lehet. Zigmas Zinkevičius professzor a Lietuvių asmenvardžiai című munkájában (Zinkevičius 2008: 289–290) szintén hajlik e családnév litván eredetének felismerésére, noha az eredet kérdését részletesebben nem tárgyalja: megelégszik azzal, hogy beilleszti a korábbi összetett szavak rekonstruált

Įžvalgos / Insights

257

JONAS PALIONIS

tariamą pirmąjį dėmenį Milas ir siejimu pa-mil-ti (Zinkevičius 2008: 116)¹. LPŽ pavardė Milăšius siejama su lenkų Milosz ir baltarusių Milou (LPŽ II 237). Toks siejimas yra ir istoriškai, ir lingvistiškai patikimas. Tačiau lenkiškasis jos atitikmuo nėra dažnas senuosiuose lenkų rašto paminkluose. Vitoldo Tašickio redaguotame senųjų asmenvardžių žodyne, apimančiame tokius žodžius, fiksuotus raštuose iki 1500 m., pateikta tik 10 atvejų su formomis Milosz, Milos, Mylos (pastarosios dvi yra lotynizuotos) (Słownik [...] III 514–515). Ir įdomu tai, kad tarp jų vienas yra iš Lietuvos: Lentupio (Lynthup) bažnyčios mokesčių mokėtojo (tributori) asmenvardis Milosh, pastebėtas Vilniaus katedros bei diecezijos diplomatiniame 1461 m. kodekse: Codex diplomaticus ecclesiae cathedralis necno dioeceseos Vilnensis².

Kétségtelen, hogy a kódexben említett, Kelet-Litvániában fekvő Lęntupio város temploma (a város 12 km-re délkeletre található Švenčionystól, a Lentupis-patak mellett) ma Belaruszhoz tartozik, 1385 és 1795 között pedig a Litván Nagyfejedelemséghez tartozott. A feltételezések szerint az Andrius Daugirdaitis vilniusi vajda által 1495-ben építtetett fatemplom 1700-ig állt, majd felújították és kőtemplommá alakították³. A kódex megőrizte a városnév nyelvjárási alakját (yn < en).

A kódexben szereplő forma természetesen semmit sem mond a Milăšius családnév eredetéről. Csupán azt mutatja, hogy ez a személynév már régen jelen volt Litvánia területén. Elterjedésének napjainkig fennmaradt nagy földrajzi kiterjedése, valamint lehetséges kapcsolata a litván milas szó „ügyetlen ember, lusta” átvitt jelentésével azonban támogatja litván eredetének hipotézisét.

Anélkül, hogy kitérnénk a Milăšius családnév lehetséges eredetére vonatkozó valamennyi hipotézis kommentálására – ezt az etimológia szakértőire hagyva –, most vissza kell térnünk a családnév mai használatának kérdéséhez. A háború előtti független Litvániában, akárcsak napjainkban, Oskaras Milašius (1877–1939) nevét litván alakban használták, noha a franciául író litván költő és litván diplomata az egykori Mogiljovi kormányzóságból származott. A Šeteniuose (a mai Kėdainiai járásban) született, lengyelül író Česlovas Milašius (1911–2004) neve azonban,

¹ A szerző nem kevesebb mint hetven családnévben talál ilyen elemet, köztük számos olyat is, amely kétséget ébreszt (például: Milinavičius, Milevičius, Miliauskas, Milevskis és mások; ezekben a Milis vagy Milius alapszemélynév rejtőzhet).

² Ezt a példát V. Tašickis szótára J. Fijałek és W. Semkowicz 1938–1948-ban Krakkóban kiadott kötetéből idézi: Codex diplomaticus ecclesiae cathedralis dioceses Vilnensis, Kodex dyplomatyczny katedry i diecezji wilenskiej. I. 1387–1507. Wyd. J. Fijałek i W. Semkowicz. Wydawnictwo Komisji Hystorycznej Pok. Akademii Umiejętności. Kraków 1938–1948 (Vln 240).

³ Bővebben lásd: LE IV 445; VLE XI 799; Республика Беларусь IV 574.

258

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Milošas ar / ir Milašius?

A vezetéknév alakját a háború előtti független Litvániában nem egységesen használták: 1939-ben a Naujojoje Romuvoje folyóiratban litván nyelven megjelent fordításaiban egyaránt szerepelt a Miłosz-Milašius és a Milosz (Milašius) forma (Naujoji Romuva 33–34, p. 610; 45, p. 801). A háború utáni amerikai Lietuvių enciklopedijoje a Milosz alak szerepel (LE XVIII 478)⁴. Ez utóbbi a függetlenségét visszanyert Litvánia írásaiban is a leggyakoribb (például Tomo Venclova Česlovóról⁵ szóló cikkeiben, V. Daujotytė és M. Kvietkauskas 2011-ben megjelent Lietuviškieji Česlovo Milošo kontekstai című könyvében).

Felmerül a kérdés, miért írják az egyik, a litván nép kultúrájáért érdemeket szerzett ember azonos eredetű vezetéknevét litván alakban, míg a másikét, aki szintén sokat tett Litvániáért, nem litván alakban. Talán befolyásolta ezt a két, rokoni kapcsolatban nem álló személy nemzetiséggel kapcsolatos álláspontja? T. Venclova azonban, aki személyesen is kapcsolatban állt a neves íróval, Česlovóval, a nézeteiről, valamint a litván kultúrtörténetben betöltött szerepéről szóló cikkeiben nem utal arra, hogy Česlovo ellenezte volna, hogy litvánnak tekintsék, még kevésbé azt, hogy vezetéknevének litván alakját használják. Ráadásul maga Česlovas írta, hogy „A lengyelül beszélő litván a tudat egyik típusa, amely történelmileg alakult ki az LDK területén, és az etnikai litván földeken is elterjedt” (Milosz 2003: 58). Vajon Česlovas önmagát is ebbe a típusba sorolta? Úgy vélem, ez teljesen nyilvánvaló. Ezért vezetékneve litván alakjának kerülése teljesen megalapozatlan, sőt különös és logikátlan. Oskarót és Česlovót is litvánosan Milašisnak kellene nevezni, nem pedig különböző vezetéknévalakokon, ahogyan azt nemcsak irodalomtörténészeink írásaiban, hanem még a már említett enciklopédiákban is teszik.

Azt is hozzá kell tenni, hogy Česlovas Milasiaus életéről szóló munkákban szülőhelyének nevét eltérő alakban adják meg. Az amerikai Lietuvių enciklopedijoje szerint Šateiniai-ben született (p. 478), T. Venclova Vilniaus vardai című könyvében (Venclova 2006: 298) viszont a Kėdainių közelében fekvő Šeteiniai szerepel. A Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinyne és a Vietovardžių žodyne azonban nem található Šeteiniai alak. A helységnévtárban csupán Šetėniai szerepel (II 302), a szótárban pedig két alak: Šetėniai és Šateiniai, vagyis változatok. A címszóként itt megadott az első (a második szögletes zárójelben szerepel), ezért ezt kell normatívnak tekinteni. Ugyanazon vezetéknév kétféle írása és használata nyelvészeti szempontból elfogadhatatlan.

⁴ Valószínűleg ezt vette át a Visuotinės lietuvių enciklopedijos szerkesztősége is; lásd VLE XV 144.

⁵ Veidas 35 és másutt.

Įžvalgos / Insights

259

JONAS PALIONIS

LITERATŪRA

Daujotytė Viktorija, Kvietkauskas Mindaugas 2011: Lietuviškieji Česlovo Milošo kontekstai. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas.

LE IV; XVIII – Lietuvių enciklopedija 4; 18. Boston, 1959; 1985.

Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2. Vilnius, 1976.

LKŽ VIII – Lietuvių kalbos žodynas 8. Vilnius, 1970.

LPŽ I–II – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2. Vilnius: Mokslas, 1985–1989.

Milosz Czesław 2003: Išvyka į Dvidešimtmetį. Vilnius: Pasviręs pasaulis.

Naujoji Romuva. 1939, Nr. 33–34; 45.

Słownik staropolskich nazw osobowych 3, red. Witold Taszycki. Wrocław, 1973.

Veidas. 2004, Nr. 35.

Venclova Tomas 2006: Vilniaus vardai. Vilnius: R. Paknio leidykla.

Vietovardžių žodynas 2002. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

VLE I–XXV – Visuotinė lietuvių enciklopedija 1–25. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2015.

Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Республика Беларусь 4. Минск, 2007.

Įteikta 2015 m. birželio 5 d.

JONAS PALIONIS

Juozo Tumo-Vaižganto g. 9–27, LT-01108 Vilnius, Lietuva

260

Acta Linguistica Lithuanica LXXII