Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
ANTA TRUMPA
Lettországi Egyetem
Kutatási területek: névtan, történeti lexikográfia, szemantika.
HELYNEVEK A sāt- KOMPONENSSEL A „LETT HELYNÉVSZÓTÁRBAN” (LATVIJAS VIETVĀRDU VĀRDNĪCA)1
Helynevek az sāt- komponenssel
ABSZTRAKT
A tanulmány az sāt- elemet tartalmazó helyneveket elemzi a „Lett helynévszótárban” (Latvijas vietvārdu vārdnīcā). Bevezetésként röviden ismerteti a szótárt, és bemutatja legfontosabb forrásait.
A nyelvészek vitája csaknem egy évszázadon át tartott a ma már nem használt, a lett helynevekben előforduló sāts / sāta / sāte dialektizmus etimológiájáról, szemantikájáról és használatáról. A vita résztvevőinek többsége azonban nem ért egyet Jānis Endzelīns professzor hipotézisével, amely szerint a sats finnugor eredetű. Mivel az sāt- elemet tartalmazó helynevek Kurzemében, a kur földrajzi szubsztrátum területén gyakoriak, a legvalószínűbb, hogy régi kur eredetű szóról van szó.
A tanulmány a „Lett helynévszótár” S1. kötetébe felvett, sāt- elemet tartalmazó dialektizmusokat vizsgálja, bemutatja szemantikájukat és elterjedési területüket térképen szemlélteti. A következtetés szerint a lett névtárban az sāt- elemet tartalmazó helynevek száma csökkenő tendenciát mutat, különösen a mikrotoponimák csoportjában. Úgy tűnik, hogy a lett nyelvjárások sāts / sāta / sāte közszava korábban szélesebb körben volt elterjedt, később elterjedési területe nyugat felé szűkült, és nyomokat hagyott az oikonimákban.
KULCSSZAVAK: helynévszótár, mikrotoponimák, oikonimák, kurizmusok, a dialektizmusok eltűnése.
1 A tanulmány a Letonics: history of Latvia, languages, culture and values című állami kutatási program projektje, a Studies of the Latvian language in the context of 21st century science. keretében készült.
Straipsniai / Articles
73
Page 2
ANTA TRUMPA
ANNOTÁCIÓ
A cikk a „Latvijas vietvārdu vārdnīca” (Latvijas vietvārdu vārdnīca) című szótárban szereplő néhány lett helynevet vizsgálja, nevezetesen azokat, amelyek a sāt- elemet tartalmazzák. Röviden ismerteti a szótárt és annak forrásait.
A mára elavult nyelvjárási sāts / sāta / sāte (‘ház, otthon’) szóval, annak etimológiájával, jelentésével és a lett helynevekben való használatával közel egy évszázada foglalkoznak. Jānis Endzelīns nyelvész azt a feltevést vetette fel, hogy a szó finnugor eredetű lehet, ezt a véleményt azonban több más nyelvész nem osztotta. Mivel a sāt- elemet tartalmazó helynevek leginkább Kurzeme területén, pontosabban a korábban a balti kur törzs által lakott vidéken fordulnak elő, úgy vélik, hogy ez a lexéma kur eredetű.
A cikk a sāt- elemet tartalmazó, a „Latvijas vietvārdu vārdnīca” jelenleg készülő S₁ kötetében szereplő szavak elemzésével folytatódik. Bemutatja ezek jelentését és elterjedési területét (térképen szemléltetve). Megállapítja, hogy ez a sajátos helynévcsoport fogyatkozóban van, különösen a mikrotoponimák körében. A sāts / sāta / sāte nyelvjárási szó korábban elterjedtebb volt, ám használati területe beszűkült; a szó nyomai a terület nyugati részének egyes településneveiben maradtak fenn.
KULCSSZAVAK: helynévszótár, mikrotoponimák, településnevek, kur, tájnyelvi szavak eltűnése.
A „Lett helynévszótár” (Latvijas vietvārdu vārdnīca) többkötetes kiadvány, amely Jānis Endzelīns kétkötetes „A Lett SZSZK helynevei” (Latvijas PSR vietvārdi) című szótárának folytatása (az I. rész 1. kötete A–J, 1956; az I. rész 2. kötete K–O, 1961). A hosszú szünet után, a XXI. század elején, 2003-ban végre megjelent a „Lett helynévszótár” első kötete, amely a P – Paaglis–Piku betűkapcsolattal kezdődő szavakat tartalmazza; ezt még két P betűs kötet követte: 2006-ban a Pilaci–Pracapole, 2010-ben pedig a Pracirika–Puožu, továbbá 2013-ban megjelent egy R betűs kötet is. Jelenleg készül az első S betűs kötet, a Sabači–Sēža, amelynek megjelenését 2017-re tervezik.
A LU Lett Nyelvi Intézetében összeállított „Latvijas vietvārdu vārdnīca” alapjául több forrás szolgál. Ezek közül jelenleg a legfontosabb a mintegy egymillió cédulát tartalmazó, digitalizálás alatt álló Lett Helynévtár (LVK), amely az 1940-es évektől kezdve expedíciókon gyűjtött helynevekből áll; továbbá a levéltári anyag, például a vidzemei 1638-as lóösszeírás (németül: Hakenrevision) adatai (VAR), valamint az 1826-os birtok-összeírás adatai, amelyeket a Lett Állami Történeti Levéltár őriz; továbbá különféle publikációk forrásai, köztük a korábban kiadott szótárak (ezek közül megemlítendő például J. Endzelīns
74
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
Page 3
Vietovardžiai su sāt– „Latvijos vietovardžių žodyne“ (Latvijas vietvārdu vārdnīca)
a kétkötetes „Lett helynevek” (Latvijas vietu vārdi, 1922; 1925), Juris Plākis két részből álló „Lett helynevek és személynevek” című műve (Latvijas vietu vārdi un latviešu pavārdi, 1936; 1939), Valdis Juris Zeps „Latgale helynevei” (The Placenames of Latgola, 1984)). Megemlítendők továbbá a „Lett helynévszótárat” kiegészítő legújabb források is, amelyek viszonylag nemrég kiadott helynévszótárakból és gyűjteményekből származnak, például Ruta Avotiņa „Staburago község. Helynevek, földrajz, kulturális örökség” című munkája (Staburaga pagasts. Vietvārdi, ģeogrāfija, kultūras mantojums, 2007), valamint a Lett Állami Térinformatikai Ügynökség (Latvijas Ģeotelpiskās informācijas aģentūra) hatalmas helynévadatbázisa (LĢIA 2011)2.
Tehát mind a lett helynevek kartotéka, mind a „Lett helynévszótár” már megjelent kötetei, mind pedig a már elkészült, de még kiadatlan helynévszótári kéziratok a lett helynevek gazdag tárházát alkotják, amely kimeríthetetlen forrássá vált a lett toponímia kutatásában.
A „Lett helynévszótár” legújabb, még meg nem jelent kötetén Sabači–Sēža- dolgozva a figyelmet egy meglehetősen terjedelmes, a kéziratban több mint hét oldalt elfoglaló szótári szócikk, a „Sāt” keltette fel. Alapját nem valamely közismert lett közszó képezi, hanem egy napjainkban már nem használt, sőt a nyelvjárásokban sem ismert szó, annak morfológiai változataival együtt: sāts / sāta / sāte ‘tanya, tanyatelep’. Kiderült, hogy ez a szó, annak szemantikája, etimológiája és a lett helynevekkel való kapcsolatai már csaknem egy évszázada a nyelvészek vitáinak tárgyát képezik. A cikknek ezt a részét tehát az említett vita ismertetésének szenteljük.
A korábban létező közszó, a sāts / sāta / sāte, amely számos lett helynév alapját képezi, leginkább Kurzeme vidékén terjedt el. Eredetéről eltérnek a kutatók véleményei. A sāt- elemet tartalmazó kurzemei helynevek elterjedési területéről már 1926-ban közölt tanulmányt J. Plākis lett nyelvész. Ebben a helynévkutató amellett érvelt, hogy a sāts balti eredetű szó, amely etimológiailag kapcsolatban áll a lett sāts, sātīgs, a litván sotis, sotumas, sotus, az óind sātu ‘menedék, menekülőhely, rejtekhely’ szóval, „a helynevekben azonban mintha mást jelentene” (Plākis 1926: 318). J. Plākis szerint a szó eredeti jelentése ‘nyílt, napsütötte erdei hely’ volt, amelyből később a ‘művelt föld, a föld közepén álló ház’ újabb jelentés alakult ki (Plākis 1926: 319–320).
J. Plākis tanulmányában azt a tényt is megemlíti, hogy a *sāt- kezdetű helynevek Augusto Bielensteino Die Grenzen des lettischen Volkstammes und der lettischen Sprache in der Gegenwart und im 13. Jahrhundert, című munkájában is szerepelnek; arra hívja fel a figyelmet, hogy „ezt a szót Kurzeme mai határain túl is ismerték” (Plākis 1926: 319): néhány helynév a mai Litvánia területéről is ismert – Lampsah ten, Dorf im Kirchspiel Preussisch-Kretingen (Bielenstein 1892:
2 Apie „Latvijos vietovardžių žodyną“ smulkiau žr. Balode 2009.
Straipsniai / Articles
75
Page 4
ANTA TRUMPA
248), Lampsaten [A. Plākis tévesen így adja meg: Lamsaten] (Bielenstein 1892: 279), Nars satay [A. Plākis tévesen így adja meg: Nassatag], Gesinde (Bielenstein 1892: 389); ezek közül az egyik példát, a Satagont (Bielenstein 1892: 275 [A. Plākis tévesen így adja meg: 175]) nevet mint vár vagy halomsánc, valamint kiligunda, azaz ősi közigazgatási körzet nevét A. Bielenstein finnországi helynévként említi (Bielenstein 1892: 275).
A vitát J. Endzelīns folytatta, aki a szó jelentéséről és eredetéről eltérő nézetet vallott; Kārļis Mīlenbahs „Lett nyelvi szótárában” (Latviešu valodas vārdnīca, 1923–1932) több más sāts homonima mellett negyedikként egy olyan alakot is megad, amelynek jelentése ‘eine Baustelle, alte Gesindestellen (építési terület, udvar, házhely)’. Érdekes, hogy J. Endzelīns szintén hivatkozik A. Bielenstein munkájára, igaz, egy másikra – a „Die Holzbauten und Holzgeräte der Letten [...]” címűre –, és megemlíti, hogy Kurzeme nyugati részén a sāts, sāta jelentése ‘Zaun, Bauerhof (kerítés, tanya)’. J. Endzelīns vetette fel elsőként, bár nem minden kétség nélkül, azt a hipotézist, hogy a sāts finnugor eredetű, pontosabban a lív nyelvből kölcsönözték, és kapcsolatban áll az észt sāt ‘eingezäunter Platz; Rödung (bekerített hely; irtás)’ szóval (Mīlenbahs III 809).
A sāte, sāts közszavak etimológiájába nem bocsátkozva, a szó jelentéséről és korábbi használatáról szülőfaluja, Stende község helyneveiben Kārlis Draviņš nyelvész is írt 1939-es „A helynevek élete” („Vietu vārdu mūžs”, 1939) című tanulmányában. Megjegyzi, hogy „a járványokban elnéptelenedett és elpusztult házak földjeit satais vagy sātemis néven nevezték (par sātiem (vagy sātēm)), [...] például Pekšāte, Pūcsāte, Mežitsāts, Sāti, Ve̦csāte, Kne̦ijsāts stb.” (Draviņš 1939: 413). A szerző elismeri, hogy az anyag feljegyzésekor – az 1930-as években – Stendében már nem tudták megmagyarázni a sāts, sāte közszót, jelentése a nyelvjárásból eltűnt. Ezt azzal magyarázta, hogy a régi satai (sāti), más szóval a tanyákhoz tartozó földek a járvány elmúltával és a házak lakatlanná válásával fákkal, bokrokkal, sőt sűrű erdővel nőttek be, maga a szó azonban fennmaradt. „Hangsúlyozandó, hogy ma a sāts szó az emberek tudatában a régi tanyatelep fogalmához kapcsolódik, mégsem vált azok közvetlen megjelölésévé” (Draviņš 1939: 413). Arról, hogy „ezeket a szavakat helynévként is használták, olyan helyek megnevezésére, ahol a járvány vagy az északi háború előtt paraszti tanyák álltak”, A. Bielenstein is írt a 20. század elején (Bīlenšteins 2001: 133).
A finnugor eredet hipotézisének újabb támogatója az észt lettista, Karl Aben, aki 1957-es „Kölcsönszavak az észt és a lív nyelvből a lett nyelvben” („Aizguvumi no igauņu un lībiešu valodas latviešu valodā”) című tanulmányában megerősíti J. Endzelīns véleményét, és a lett sāts ‘házhely, régi tanyatelep’ szót az észt saat megbízható kölcsönszavának tartja (Aben 1957: 203).
Az 1957-ben megjelent, egyes lett szavak etimológiájáról szóló tanulmányában Ernests Blese lett nyelvész szintén kétségbe vonja a lett sāts finnugor eredetét. A tudós Eino Nieminen finn nyelvész levelét idézi: „Az észt sāt”
nyelvjárási szó, amelyet csak Saaremaa és Muhu szigetén, valamint Pärnu környékén használnak. Ez a szó nem lehet öröklött, inkább a lett nyelvből kölcsönözték.” Ezenkívül E. Blese kételkedik abban, hogy a lív nyelvben a *sāt szó valaha is létezett volna (Blese 1957: 104). A nyelvész ezért úgy véli, hogy a lett sāts kur vagy lett eredetű, és feltételezi, hogy rokonságban áll az óporoszok lakóhelyének Satheken nevével, valamint a Satho rétnévvel (Blese 1957, 103, 109).
Mindazonáltal J. Endzelīns véleményével – konkrét megjegyzések nélkül ugyan – nem ért egyet a külföldön élő lett nyelvész, V. J. Zeps, aki 1962-ben angolul tette közzé „A lett és a finn nyelv konvergenciája” című tanulmányát (The Placenames of Latgola. A Dictionary of East Latvian Toponyms) (Zeps 1962: 180).
A finnugor szóeredet hipotézisével szemben meggyőzőbb érveket hoz fel Lembit Vaba észt nyelvész, aki a lettből az észtbe került jövevényszavakat ismertető könyvében éppen az ellenkezőjét állítja: a saat lett eredetét feltételezi (Vaba 1997: 196–197).
Silvija Rāge J. Endzelīns által etimologizált balti finn jövevényszavakról szóló tanulmányában szintén felvetette a kérdést: ha a sāts szó lív jövevényszó volna, vajon a nyelv melyik szavával függne össze? „talán az ar šǫt ‘Scheiterhaufen (számok piros)’ szóval, amelyet Kettunen a lett sārts jövevényszavának tart?” (Rāge 2003: 315).
A lett névtudós, Valija Dambe különböző életszakaszaiban megjelent tanulmányaiban kifejtette véleményét a sāts jelentéséről és eredetéről. A lett SZSZK toponímiájának földrajzi terminusairól szóló, 1970-ben oroszul írt tanulmányában a nyelvész elismeri, hogy az akkoriban, az 1970-es évek elején számos helynév alapjául szolgáló sāts közszó már a nyelvjárásokban sem volt ismert; a szerző mégis elismeri, hogy valószínűleg olyan kifejezés volt, amely erdei lakóhelyet jelölt, ahol a lakosok földműveléssel foglalkoztak. V. Dambe ugyanitt J. Endzelīns finnugor eredetre vonatkozó hipotézisét is megemlíti, ám elutasítja, és feltételezi, hogy a lett sēt ‘vetni’ és sēta ‘tanya’ szavakkal fennálló esetleges kapcsolatok bizonyítják a szó indoeurópai eredetét (Dambe 2012b: 198). Csaknem másfél évtizeddel később, 1986-ban megjelent „Nyelvi érintkezés Észak-Kurzeme helyneveiben” („Valodu saskare Ziemļkurzemes vietvārdos”) című tanulmányában V. Dambe már óvatosabban fogalmaz, és elismeri, hogy a sāts szó etimológiája és eredete nem teljesen tisztázott, így J. Endzelīns véleményét sem cáfolja meg teljesen. Az 1970-es tanulmányával ellentétben V. Dambe 1986-ban elismeri, hogy „a kurzemei sāts egyáltalán nem függ össze a sēta szóval”, ezzel cáfolva korábban kifejtett véleményét a szó kétségtelenül indoeurópai eredetéről. A szerző ebben a tanulmányban a sāt elemet tartalmazó helynevek elterjedésének térképét is közli, az akkor rendelkezésére álló, a Latvian Place Names Dictionary kéziratából származó anyag alapján, és a helyneveket egyébként
Straipsniai / Articles
77
Page 6
ANTA TRUMPA
tövük és végződésük szerint csoportosítva, nem pedig a jelölt objektum vagy a jelentés alapján (Dambe 2012a: 268).
Közvetve Konstantīns Karulis is áttekinti a pilsēta és a pilsāts lett szavak eredetét, miközben saját, „A lett nyelv etimológiai szótára” (Latviešu etimoloģijas vārdnīca) című művében tárgyalja a sāta szót. A nyelvész szerint a korábban Kurzeme területén elterjedt pilsāts forma alapja a pils + sāts, vagyis ‘a vár földje, a vár előtti vagy körüli hely’. Magát a sāts szót K. Karulis elterjedési területe alapján teljes joggal a kur nyelv szavának tartja, J. Endzelīnsnek a sāts szó finnugor eredetére vonatkozó hipotézisét pedig meg sem említi. K. Karulis egyébként megemlíti a XIII. századi kur történeti terület nevét is, amely Klaipėda környékén feküdt: Pilsaten (Karulis II 50–51).
Végül visszatérve a készülő „Latvian Place Names Dictionary”-ben szereplő, sāt- elemet tartalmazó helynevekhez, megállapíthatjuk, hogy bőségesen és változatosan fordulnak elő mind régebbi nomenklatúraszavakként, például: a Bērznieku sāta nevű rét Varmében (Endzelīns II: 106; Plāķis 1939: 167; 1962-ben már nem jegyezték fel), a Brūžu sāta nevű mező Turlavában (Endzelīns II: 105; Plāķis 1936: 165; 1972-ben már nem jegyezték fel), mind alapszavakként, például: a Sāta kalns nevű hegy Aprik(u)osban (1958), a Sātu muiža nevű birtok Grenčiben (Endzelīns II 134).
A 286 előfordulás elemzése alapján látható, hogy a helynevek alapjául szolgáló sāts szó leggyakrabban rétnevekben fordul elő (~ 23%), például: a Bundžu sāta nevű rét Varmében (Endzelīns 1925: 106; Plāķis 1936: 167; 1962-ben már nem jegyezték fel), a Sat nevű rét Jurkalnéban (Plāķis 1936: 52; 1969-ben már nem jegyezték fel), a Satiņi nevű rét Purmsatosban (Endzelīns 1925: 20; Plāķis 1936: 53; Sātiņi 1955); továbbá ház- és tanyanevekben (~ 19,93%), például: a Sāta Juōrši nevű tanya Kraukļiban (1970), a Čīmsāti nevű ház Gudeniekiben (1973); mezőnevekben (~ 15,38%), például: a Brūžu sāta nevű mező Turlavában (Endzelīns 1925: 105; Plāķis 1936: 165; 1972-ben már nem jegyezték fel), a Sātiņlauks nevű mező Alsungában (1970); erdőnevekben (~ 11,53%), például: a Buņdžu sāta nevű erdő Rankiban (Plāķis 1936: 143), a Jâtniekšāte nevű erdő Zlēkiben (1963), a Jahtnik fahte (Plāķis 1936: 296); hegynevekben (~ 4,54%), például: a Sāta kalns nevű hegy Aprik(u)osban (1958); birtoknevekben (~ 4,19%), például: a Vārmsāta nevű birtok Nykracében (Endzelīns 1925: 10); legelőnevekben (~ 3,15%), például: a Buciņu sāta nevű legelő Rudbāržiban, a régi gyógyszertár mellett (1966), a Kalējisāts nevű legelő Matkulēben (Endzelīns 1925: 116; Plāķis 1936: 205; 1962); járások, falvak és más lakott helyek neveiben (~ 3,15%), például: a Sātiņu pagasts nevű járás (1953), a Siēksātes pagasts nevű járás (Endzelīns 1925: 21). Csak elszórtan fordul elő, hogy a sāt- elem mocsarak, járások, árkok, lakatlan helyek, völgyek, hágók, tavak, malmok, utak, falvak és egyéb objektumok nevének alapját képezi.
A nyugat-kurzeméi Ēduole és Saka járásokban feljegyzett, sāt- elemet tartalmazó néhány helynév kategóriáját J. Plāķis azzal a szóval jelölte
78
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
Page 7
Vietovardžiai su sāt- „Latvijos vietovardžių žodyne“ (Latvijas vietvārdu vārdnīca)
sāta (Plāķis 1936). Matyt, šiuose valsčiuose dar vietovardžių užrašymo metu, XX a. pirmaisiais dešimtmečiais, sāta buvo pažįstamas ir gyvojoje kalboje vartojamas bendrinis žodis, ne tik vietovardžiuose sustingusi forma. Dėl to statistiškai išskirta dar viena grupė – sodybviečių (sāta) pavadinimai (~ 5,24%), pvz.: Pētersāt Ēduoleje (Plāķis 1936: 265), Duņņu fahte sodybvietė Sakoje (Plāķis 1936: 58).
1. ÁBRA. A sāt- elemet tartalmazó helynevek elterjedése a „Latvijos vietovārdu vārdnīca” adatai alapján
Straipsniai / Articles
79
Page 8
ANTA TRUMPA
A sāt elemet tartalmazó helynevek szemantikáját a „Latvijos vietovārdu vārdnīca” alapján vizsgálva látható, hogy két nagy csoport különíthető el: az első – a nagyobbik – a mikrotoponimák csoportja, amelyhez rétek, mezők, legelők, dombok és erdők nevei tartoznak; a második nagy csoportot az oikonimák alkotják – ebben az esetben főként házak (tanyák), továbbá uradalmak, járások és falvak nevei. Úgy tűnik tehát, hogy ezek az adatok inkább J. Plākis korábban megfogalmazott elképzelését támasztják alá, miszerint a sāts, sāta, sāte közszavak (apelatívumok) kezdetben ‘rétet, mezőt (esetleg erdőben lévőt)’ jelentettek, és csak később kezdték őket a házak körüli mezők megnevezésére is használni; idővel a házak (tanyák), uradalmak és nagyobb lakott helyek, például falvak és járások nevében is elterjedtek. Egyes helyeken, például Stendében, a sāts szót a régi házak, valamint az azok körüli mezők és más helyek megnevezésére is használni kezdték.
A különböző időszakokból származó, a lett helynevek adattárában és a „Latvijos vietovārdu vārdnīca” kéziratában található anyag összevetése arra enged következtetni, hogy a sāt– elemet tartalmazó helynevek száma csökken a lett toponímiában. A XX. század eleji gyűjteményekben feljegyzett számos ház-, rét-, mező- és legelőnév esetében fél évszázad elteltével vagy maga a valóságos objektum tűnt el teljesen, vagy a helyi lakosok már nem ismerik a nevét.
Fontos megjegyezni, hogy J. Plākis 1936-os könyvében, a Latvijas vietu vārdi un latviešu pavārdi című műben közölt, sāt– elemet tartalmazó 158 helynév közül később mindössze 70-et (azaz körülbelül 44%-ot) jegyeztek fel, főként a XX. század hatvanas éveiben gyűjtött anyagban. Mivel azóta mintegy fél évszázad telt el, igen valószínű, hogy e szavak, különösen a mikrotoponimák, azóta is tovább pusztultak.
Érdekes, hogy azok között a helynevek között, amelyek az adatközlők szerint korábban léteztek, de ma már nincsenek meg, a házak és uradalmak nevei dominálnak. Nyilvánvaló, hogy ezt a történelmi helyzet idézte elő: a második világháború után az uradalmakból iskolák vagy más közintézmények lettek, a tanyák pedig a történelem különféle drámai eseményei miatt a háború alatt, a háború után és a későbbi időkben egyaránt pusztultak. Azok között a helynevek között, amelyekről az adatközlők egyáltalán nem hallottak, a rét- és mezőnevek dominálnak. Ez a körülmény alátámasztja a K. Draviņš által már 1939-ben megfigyelt, sāt– elemet tartalmazó helynevekre jellemző tendenciát: „[...] fennáll annak a veszélye, hogy feledésbe merülnek azok a helynevek, amelyekkel jelölt objektumok vagy eltűntek, vagy jelentősen megváltoztak [...], vagy a mindennapi érintkezésben csak ritkán említik őket, vagy időközben új nevet kaptak, amely háttérbe szorítja a régit” (Draviņš 1939: 411). A mikrotoponimákra általában is jellemző a változás tendenciája, számuk pedig csökken.
A „Latvijos vietovārdu vārdnīca” adatai alapján látható, hogy a vizsgált terület keleti részén a sāt– elemet tartalmazó nevek leginkább házak és uradalmak neveiben fordulnak elő, nem pedig rét-, mezőnevekben vagy más mikrotoponimákban. Kivételt képez egy mocsár két, egymás mellett 2011-ben feljegyzett neve Zvardēben: Sātu purvs és Satu liekna (LGIA 2011). Ez valóban arra enged következtetni, hogy a szó kezdeti elterjedtsége nagyobb lehetett, majd az elterjedési terület nyugat felé zsugorodott, nyomait az oikonimákban hagyva.
80
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
Page 9
Vietovardžiai su sāt- „Latvijos vietovardžių žodynė“ (Latvijas vietvārdu vārdnīca)
Mind a korábbi kutatások (J. Plākis, V. Dambe és mások), mind a „Latvijos vietovārdu vārdnīca” legújabb anyaga megerősíti, hogy a sāt- elemet tartalmazó helynevek Kurzemében, a teljes kur népességi szubsztrátum területén elterjedtek (lásd az 1. ábrát), míg az ettől a régiótól távol eső egyes helynevek feltehetően más eredetűek, és más jelentésük van (Dambe 2012a: 269). Ez mindazonáltal ismét lehetővé teszi, hogy elvessük J. Endzelīns feltevését, amely szerint a sāts szó lív vagy észt eredetű.
E kételyeket tovább erősíti néhány litván helynév, például a Sõtupis folyó Žarėnuose (Telšių járás), valamint a Sòtai nevű rét Kvėdarnoje, amelyet Aleksandras Vanagas litván onomaszta – bár óvatosan – mégis kapcsolatba hoz a lett rétnevekkel: Sāta, Sāts, Valta-sātu upe, az erdei helyet jelölő Pūc-sāte helynévvel, valamint más, sāt- elemet tartalmazó lett helynevekkel (Vanagas 1981: 310). Mint ismeretes, az említett litván helynevek a történelmi kur területre esnek. A sāts kur eredetét alátámasztó helynevek jegyzékét kiegészítik az A. Bielenstein Die Grenzen des lettischen Volksstammes und der lettischen Sprache című művébe [...] felvett példák is: „Lapsahten, Dorf im Kirchspiel Preussisch-Kretingen” (Bielenstein 1892: 248), „Lampsaten (litt. Lāpsatē); cf bei Спрогисъ, л. с. Ломосатишки, село въ Гондыгин. в.” (Bielenstein 1892: 279), továbbá K. Karulis által említett, Klaipėda környéki egykori Pilsoto föld németesített neve (Pilsaten).
Következtetések
1. A sāt- elemet tartalmazó helynevek száma Lettország toponímiájában, különösen mikrotoponímiájában, csökkenő tendenciát mutat. 2. A sats / sata / sate finnugor eredete kétséges; valószínűleg régi indoeurópai szó, amelynek maradványai mikrotoponimákban és oikonimákban őrződtek meg az egykor a kurók által lakott lettországi területen, valamint kisebb mértékben Litvániában is. 3. A lett nyelvjárási sāts / sāta / sāte szó korábban szélesebb körben is elterjedt lehetett, később azonban az elterjedési területe nyugat felé szűkült, és a visszaszorulás övezetében oikonimákban hagyott nyomokat.
LITERATŪRA
1962 [ar kiti nurodyti metai] – tais metais vykusių toponimų rinkimo ekspedicijų medžiaga.
Aben Karl 1957: Eesti ja liivi laene läti sõnavaras. – Emakeele seltsi aastaraamat 3. Tallin: Eesti Riiklik kirjastus.
Avotiņa Ruta 2007: Staburaga pagasts. Vietvārdi, ģeogrāfija, kultūras mantojums. Rīga: Latvijas Ģeotelpiskās informācijas aģentūra.
Straipsniai / Articles
81
Page 10
ANTA TRUMPA
Balode Laimute 2009: Vietvārdu vārdnīcas un to struktūra: somu, igauņu, lietuviešu un latviešu pieredze. Toponymic Dictionaries and Their Structure: Finnish, Estonian, Lithuanian, and Latvian Experience. – Latvijas Universitātes raksti, 746. sēj. Valodniecība. L atvistika un somugristika. Rīga: Latvijas Universitāte.
Bielenstein August 1892: Die Grenzen des lettischen Volksstammes und der lettischen Sprache in der Gegenwart und im 13. Jahrhundert. Ein Beitrag zur ethnologischen Geographie und Geschichte Russlands. St. Petersburg: Commissionäre der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften.
Bīlenšteins Augusts 2001: Latviešu koka celtnes un iedzīves priekšmeti. Pirmā daļa. Latviešu koka celtnes. Rīga: Jumava.
Dambe Vallija 2012a: Valodu saskare Ziemeļkurzemes vietvārdos. – Darbu izlase. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 258–278.
Dambe Vallija 2012b: Географически термины в топонимии Латвийской ССР. – Darbu izlase. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 197–199.
Draviņš Kārlis 1939: Vietu vārdu mūžs. – Ceļi 9, 407–418.
Endzelīns Jānis I–II: Latvijas vietu vārdi. 1: Vidzemes vārdi; 2: Kurzemes un Latgales vārdi. Rīga: A. Gulbis, 1922–1925.
Endzelīns Jānis 1956–1961: Latvijas PSR vietvārdi. I. A–J; I2. K–O. Rīga: Latvijas PSR Zinātņu akadēmijas izdevniecība.
Karulis Konstantīns I–II: Latviešu etimoloģijas vārdnīca. Rīga: Avots, 1992.
Latvijas vietvārdu vārdnīca. Paaglis – Piķu-, 2003; Pilaci – Pracapole, 2006; Pracirika – Puožu-, 2010; R, 2013. Rīga: LU Latviešu valodas institūts.
LĢIA – Valstybinės agentūros Latvijas Ģeotelpiskās informācijas aģentūra vietovardžių duomenų bazė, 2011.
LVK – Latvijas vietovardžių kartoteka, saugoma LU Latvių kalbos institute.
Mīlenbahs Kārlis I–IV: Latviešu valodas vārdnīca 1–4, rediģējis, papildinājis, turpinājis Jānis Endzelīns. Rīga: Kultūras fonds, 1923–1932.
Plāķis Juris 1926: Pilsāts – pilsēta. – Izglītības Ministrijas Mēnešraksts. 01.04.1926., 318–320.
Plāķis Juris 1936–1939: Latvijas vietu vārdi un latviešu pavārdi. I. Kurzemes vārdi. – Latvijas Universitātes Raksti. Filoloģijas un filozofijas fakultātes serija. IV, 1; II. Zemgales vārdi. – Latvijas Universitātes Raksti. Filoloģijas un filozofijas fakultātes serija. V, 5. Rīga: Latvijas Universitāte.
82
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
Page 11
Vietovardžiai su sāt– „Latvijos vietovardžių žodyne“ (Latvijas vietvārdu vārdnīca)
Raǧe Silvija 2003: Baltijas somu valodu aizguvumi latviešu valodā, ko pirmais etimologizėjis J. Endzelīns. – Darbu izlase. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 271–336.
Vaba Lembit 1997: Uurimusi läti–eesti keelesuhetest. Tallinn–Tamper: Eesti Keele Instituut, Tampereen yliopiston Suomen kielen ja yleisen kielitieteen laitos.
Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas.
VAR – Vidzemes 1638. gada arklu revīzija. Latviešu novadi. I–III. – Latvijas vēstures avoti. IV. Rīga: Latvijas Vēstures institūta apgādiens 1938–1941.
Zeps Valdis Juris 1962: Latvian and Finnic Linguistic Convergences. Indiana University Publications. Uralic and Altaic Series. Published by Indiana University, Bloomington, Mouton & Co, The Hague, The Netherlands, 1962, Vol. 9.
Zeps Valdis Juris 1984: The Placenames of Latgola. A Dictionary of East Latvian Toponyms. Madison, Wisconsin: Baltic Studies Center.
Place-names with the Component sāt- in the Dictionary of Latvian Toponyms
S U M M A R Y
“Dictionary of Latvian Toponyms” (Latvijas vietvārdu vārdnīca) is a rich source of materials for the researchers of Latvian place-names. It contains data from the card files of Latvian toponyms gathered during earlier times, archival materials, toponym dictionaries published during different periods of time, etc. Volume S₁, which is still in progress, contains an extensive entry devoted to the component „Sāt”, covering almost 7 pages.
Latvian dialectal word sāts / sāta / sāte (‘house, home’), as well as its semantics, etymology and reflection in place-names, has been discussed by Latvian linguists for almost a century. The opinions about its origins have been varied – J. Endzelīns and K. Abens believed that it might be a borrowing from Estonian or Livonian, while most other researchers agreed with J. Plāķis stating that it is an Indo-European word.
The materials included in the “Dictionary of Latvian Toponyms” confirm the earlier knowledge that toponyms with sāt- are mostly used in Kurzeme and, more precisely, in the territory of the Curonian language substratum.
In most cases, sāt- is observed in microtoponyms (names of meadows, fields and forests), but there is also a considerably large group of oikonyms (names of farmhouses, manors and rural territories). In the eastern part of the area, the root sāt- mainly survives
Straipsniai / Articles
83
Page 12
ANTA TRUMPA
in oikonyms, thus confirming the fact that microtoponyms are likely to disappear first when the respective appellative is no longer used. Obviously, the usage of the appellative sāts began to diminish.
Summing up the opinions of linguists and the data from the dictionary of toponyms, the article presents the following conclusions:
1) place-names with the root sāt- in Latvia tend to diminish, especially in microtoponyms, 2) the dialectal noun sāts / sāta / sāte used to be more widespread in the past, but its usage has gradually shrunk, leaving some traces in oikonyms; 3) sāts / sāta / sāte does not seem to have Finno-Ugric origin; it is most probably an archaic Indo-European word whose traces can be observed in the territory formerly inhabited by the Curonians in Latvia, and also some parts of Lithuania.
