Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
DALIA PAKALNIŠKIENĖ
Litván Nyelvi Intézet
Kutatási területek: a litván nyelv története, balti nyelvészet, geolingvisztika.
JŪRATĖ LUBIENĖ
Klaipėdos universitetas
Kutatási területek: lexikológia, dialektológia, geolingvisztika.
A Kretingai észak-szamogiták geolingvisztikai és szociolingvisztikai helyzete: a nyelvjárási terület, a nyelvjárás használata, nyelvi attitűdök
A kretingai észak-szamogiták geolingvisztikai és szociolingvisztikai szempontból: terület, a nyelvjárás használata, nyelvi attitűdök
ANNOTÁCIÓ
A tanulmány célja, hogy bemutassa azokat a paramétereket, amelyek a globalizáció és a diglosszia erősödésének körülményei között egy dialektusközösség (nevezetesen a kretingai északi szamogiták) nyelvi és kulturális identitásának vitalitását jelzik. A geolingvisztika mint dinamikus dialektológia elméleti koncepciójával összhangban bemutatjuk Anton M. Hagen javasolta doménosztályozást, valamint az alnyelvjárás szociokulturális identitását jelző empirikus anyagot. A nyelvjárási terület vitalitását és szociokulturális különállását különféle tényezők tartják fenn, amelyek közül háromnak van a legfontosabb szerepe: a kellően fejlett infrastruktúrának, a nyelvjárás használatának és a nyelvjárást használók értékrendjén alapuló attitűdöknek.
Straipsniai / Articles
37
Page 2
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
KULCSSZAVAK: szamogit nyelvjárás, kretingai északi szamogiták, standard nyelv, geolingvisztika, szociolingvisztika, domén, nyelvi attitűd.
ANNOTÁCIÓ
A tanulmány azt vizsgálja, lehetséges-e az egy nyelvjárást beszélő közösség kulturális és nyelvi identitásának folytonossága a globalizáció és a diglosszia (a nyelvjárás és a köznyelv) körülményei között. A geolingvisztika mint dinamikus dialektológia elméleti koncepciójára, Anton M. Hagen doménosztályozására és empirikus anyagra támaszkodva bemutatja egy peremvidéki csoport – a kretingai északi szamogiták – szociokulturális identitásának problematikáját. A nyelvjáráscsoport vitalitását és szociokulturális identitását különféle tényezők határozzák meg, de különösen fontos három: a kellően fejlett infrastruktúra, a nyelvjárás használata és a nyelvjárás beszélőinek értékrendje.
KULCSSZAVAK: szamogit nyelvjárás, kretingai északi szamogiták, köznyelv, geolingvisztika, szociolingvisztika, domén, nyelvi attitűdök.
1. BEVEZETÉS
A földrajzi mobilitás, az urbanizáció és a globalizáció elkerülhetetlenül nyelvjárások közötti érintkezéshez vezet, ami a nyelvjárások kiegyenlítődését és változását okozza. Sőt, a modern világban a standard nyelvek az államok területi egységének és teljességének képviselői. Szilárdan a nyelvváltozatok hierarchiájának csúcsán helyezkednek el, és a közigazgatásban nyilvánosan elfogadott nyelvként szolgálnak. A legtöbb európai országban uralkodó nyelvi standardizációs ideológia a nyelvjárásoknak a standard nyelvhez képest alacsonyabb társadalmi értéket tulajdonít (Ramoniene (ed.) 2013). Norvégia és néhány más, a nyelvjárásokat különféle kommunikációs terekben elfogadó ország példái azonban azt mutatják, hogy tudatosan ápolt nyelvi toleranciával és nyelvi értékekkel ellen lehet állni a nyelvi homogenizációnak, és meg lehet őrizni a nyelvi sokféleséget (Jahr 1997, 2008).
A 20th. század végén és a 21st. század elején világszerte jelentősen megnőtt a nyelvi, társadalmi és földrajzi paramétereket értékelő nyelvváltozati kutatások száma. A nyelvjárások és a standard nyelvek közötti kapcsolatok különféle aspektusait is vizsgálták (Ferguson 1959; Haugen 1966; Labov 1972; Trudgill 1983; Hagen 1989; Auer, Hinskens 1996; Auer 2005, 2011; Edwards 2006, 2009, 2010).
38
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 3
Kretingai északi szamogitáinak geolingvisztikai és szociolingvisztikai helyzete: a nyelvjárási terület, a nyelvjárás használata és a nyelvi attitűdök
Litvániában jelenleg jelentős figyelmet fordítanak a nyelvi változatosságra. A nyelvjárás és a standard nyelv használata szintén felkeltette a kutatók érdeklődését (Aliūkaitė 2008; Klukienė 2013; Bakšienė 2015). Egyes litván kutatók különös figyelmet szenteltek az olyan szempontoknak, mint a nyelvjárási önismeret, a tudatos/tudattalan nyelvi attitűdök, valamint a nyelvjárások és a standard nyelv nyílt és rejtett presztízse (Venskienė 2008a, b; Aliūkaitė 2011; Vaicekauskienė, Sauverde 2012; Kačiškienė 2012; Vaicekauskienė, Aliūkaitė 2013; Kalėdienė 2013; Geržotaitė 2016; Vyniautaitė 2016).1
Ez a cikk a litvániai nyelvi változatosság kutatását egészíti ki egy szamogit nyelvjárás-alrégió, nevezetesen Kretinga északi szamogitáinak geo-szociolingvisztikai helyzetét bemutatva (a továbbiakban: NSK).
A cikk célja, hogy kiemelje azokat a paramétereket, amelyek egy nyelvjárási közösség nyelvi és kulturális identitása vitalitásának szintjét jelzik. Ennek érdekében a következő szempontokat vesszük figyelembe: 1) a terület, ahol a nyelvjárást használják, 2) a nyelvjárás használata, valamint 3) a népnyelvvel kapcsolatos nyelvi attitűdök.
A cikkben bemutatott vizsgálat a A geolingvisztika modern kutatása Litvániában: a hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információk interaktív terjesztése című projekten alapul, amelyet Litvániában 2011–2013 között valósítottak meg.2 A nyelvjárás geolingvisztikai és szociolingvisztikai aspektusainak vizsgálatához a projekt módszereit alkalmazták.3 Az általános szociolingvisztikai alapelveknek megfelelő kérdőíveket4 használták a szociodemográfiai paraméterek feltárására és rögzítésére. Az adatközlő lakóhelyére, életkorára, iskolázottságára, nemzetiségére, foglalkozására, beszélt nyelveire, nyelvi attitűdjeire és egyéb információkra vonatkozó adatokból földrajzi, társadalmi és kulturális dimenziókat állítottak össze. A települési pontra vonatkozó kérdőív olyan szociokulturális örökségi adatokat szolgáltatott, amelyek lehetővé tették a régió vitalitási szintjének meghatározását.
1 Litvániában már több innovatív projektet is megvalósítottak, például a Litvánia szociolingvisztikai térképe: városok és kisvárosok címűt 2010–2012 között (az eredményeket lásd két monográfiában: Ramonienė (szerk.) 2010, 2013), valamint a A geolingvisztika modern kutatása Litvániában: a hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információk interaktív terjesztése címűt 2011–2013 között (az eredményeket lásd a monográfiában: Mikulėnienė, Meiliūnaitė (szerk.) 2014).
2 VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028. számú globális támogatási projekt. További információ: www.tarmes.lt.
3 A módszertani kérdésekkel kapcsolatban további információért lásd: Mikulėnienė, Meiliūnaitė (szerk.) 2014: 25–47.
4 A kérdőívek összeállításának módszertanával kapcsolatban további információért lásd: Mikulėnienė, Meiliūnaitė (szerk.), 2014: 49–62.
Straipsniai / Articles
39
Page 4
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
2. NYELVJÁRÁSI TERÜLET
A litván nyelvjárások Lietuvių kalbos atlasas (A litván nyelv atlasza) című kiadványban közölt hagyományos osztályozása alapján az NSK területén 35 nyelvjárási pontot különítettek el. Nyelvjárási pont alatt azt a települést értjük, amelynek a legnagyobb a népessége, a legfejlettebb az infrastruktúrája, a legmagasabb a társadalmi presztízse, és a legkifejezettebbek a nyelvjárási jegyei. A nyelvjárási pont nem egyetlen falu/közösség/kisváros/város. Központi és periférikus települések egyaránt hozzátartoznak (Mikulėnienė 2013).
A cikk szerzői felkeresték az NSK 35 nyelvjárási pontját. A valamennyi adatközlő által kitöltött kérdőív segítségével gyűjtött adatok5 alapján azt vizsgálták, hogy a három korcsoportba tartozó válaszadók beszélik-e a nyelvjárást a vizsgált terület egyes nyelvjárási pontjain. Az általános szociolingvisztikai alapelvek szerint összeállított beszélői kérdőív lehetővé tette a szerzők számára, hogy feltárják és rögzítsék azokat a szociodemográfiai paramétereket, amelyek mindhárom korcsoport nyelvjáráshasználatát mutatják az összes nyelvjárási ponton, egyetlen kivétellel: Serapinai település fizikailag kihalt. Mivel azonban a kihalt pontot élő nyelvjárási pontok veszik körül, arra lehet következtetni, hogy az alnyelvjárás használatának területe az elmúlt ötven évben nem változott jelentősen. Az elsődleges adatok szerint Litvániában a nyelvjárási pontok csaknem 11 százaléka tűnt el (Meiliūnaitė, Švambarytė-Valužienė 2014). Az NSK területén viszont a nyelvjárási pontok mindössze 3 százaléka halt ki.6
Az egyes nyelvjárási pontok vizsgálata a szociolingvisztikai pontkérdőív7 alapján történt (összesen 35 kérdőív), amely lehetővé tette a szerzők számára a nyelvjárási pontok tényleges létezésének megerősítését és életerejük szerinti különbségeik megállapítását. A nyelvjárási pontok közigazgatási státusát, gazdasági, társadalmi és kulturális infrastruktúráját, valamint a városi területekhez való kapcsolódásuk szempontjából vett elhelyezkedését vizsgálva a következő öt csoportot különítették el:
Erős nyelvjárási pontok (összesen 23) több (vagy legalább egy) oktatási intézménnyel, művelődési központtal, templommal, könyvtárral, üzletekkel/kávézókkal/piaccal rendelkeznek,
5 A 3. számú szociolingvisztikai beszélői kérdőív 22 kérdést tartalmazott; lásd Mikulėnienė, Meiliūnaitė (eds) 2014: 381–384.
6 Lásd a Lietuvių kalbos atlasas (A litván nyelv atlasza) 37 nyelvi pontjának helyzetét, amelyek Litvánia különböző nyelvjárásait képviselik Nyugat- és Kelet-Aukštaitijából (Felföld), valamint Žemaitija (Alföld) déli és északi részéből Švambarytė-Valužienė 2014-ben.
7 A 2. számú szociolingvisztikai pontkérdőív tizenhárom kérdésből állt; lásd Mikulėnienė, Meiliūnaitė (eds) 2014: 378–380.
40
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 5
Geolinguistic and Sociolinguistic Situation of Northern Samogians of Kretinga: Dialectal Area, Use of the Dialect, Linguistic Attitudes
Közepes erősségű nyelvjárási kutatópontok (összesen 3) legalább egy oktatási intézménnyel, könyvtárral és üzlettel rendelkeznek, kulturális központ azonban nincs – annak feladatait az oktatási intézmények látják el, és ezek tartják össze a közösség tagjait (126 Babūnēnai/Didvīčiai, 61 Įpiltis, 252 Žadvaināi).
Gyenge nyelvjárási kutatópontok (összesen 2): nincs oktatási intézményük, de van kulturális központjuk, közösségük, üzletük és/vagy piacuk (153 Budriē, 186 Šakiniai/Tilvikai).
Hanyatló nyelvjárási kutatópontok (összesen 6) nem rendelkeznek oktatási intézménnyel, kulturális központtal, templommal, üzlettel vagy közösségi szervezettel (217 Āntkop̄tis, 251 Matāičiai, 187 Mižūičiai, 151 Pyšnāičiai, 63 Šuklēi, 220 Užpelēi).
Megszűnt kutatópontok (összesen 1): maga a település már eltűnt, csak a földek maradtak meg (62 Serapinai).
A vizsgált hagyományos nyelvjárási kutatópontok kutatása kimutatta, hogy az érintett térség kutatópontjainak többsége (több mint 80 százaléka) rendkívül erős és életképes, és földrajzi értelemben megőrizte hagyományos (vagy kissé eltolódott) központjait. Az NSK nyelvjárási kutatópontjai és/vagy központjaik életképességét, fokozatos áthelyeződését, illetve hanyatlását meghatározó fő tényező az infrastrukturális változás. A nyelvjárás társadalmi-kulturális sajátosságait fenntartó fő tényezők közé olyan intézmények tartoznak, mint az iskola, a kulturális központ, a település közigazgatási státusza, a könyvtár, a templom, a közösségi szervezet, a bevásárlóközpont, a vendéglátóhelyek, a postahivatal stb. A kisvárosok, települések és falvak közigazgatási átszervezése – amelynek során a kisebb iskolákat, könyvtárakat, kulturális központokat és egészségügyi intézményeket bezárták, majd nagyobb közigazgatási központokba költöztették – nagyon kedvezőtlenül hatott a közösségek anyagi és szellemi életére, ösztönözte a migráció folyamatait és más (pszicho)szociális jelenségeket, például a munkanélküliséget, a közösségi összetartozás érzésének elvesztését és az alkoholizmust.
8 A második pozíció azt mutatja, melyik központba helyeződött át a nyelvjárási kutatópont. A helységek számozását a Lietuvių kalbos atlasas (A litván nyelv atlasza) tartalmazza.
Straipsniai / Articles
41
Page 6
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
3. A NYELVJÁRÁS HASZNÁLATA
A vizsgálat egy másik kérdése így szólt: Hogyan beszélnek a kretingaiak? Milyen a kapcsolat a nyelvjárás és a sztenderd nyelv között? Három generációs kategóriát vizsgáltak: a fiatalabb generációt (30 év alattiakat), a középső generációt (31–49 éveseket) és az idősebb generációt (50 éveseket és idősebbeket). A vizsgálatban összesen 300 adatközlőt kérdeztek ki és rögzítették beszédüket: 69 százalékuk nő (összesen 209 fő), a férfiak aránya 31 százalék (összesen 91 fő). Az idősebb generációba tartozó adatközlők aránya 63 százalék (188 válaszadó); 20 százalékuk (59 fő) a középső generációhoz tartozik; a fiatalabb generáció adatközlői pedig 17 százalékot (52 főt) tesznek ki. Így 300 beszélői kérdőív készült, és 34 lakott hely kutatópontjain 350 órányi digitális beszédfelvétel született.
A 3. számú beszélői kérdőívben (9., 10., 15–18. kérdés) minden adatközlőtől megkérdezték, hogy családtagjaival (házastársával, gyermekeivel, unokáival, szüleivel, testvéreivel és nagyszüleivel), illetve nyilvános helyzetekben (üzletekben, különféle intézményekben, összejöveteleken, a templomban, ismerősökkel/idegenekkel, szomszédokkal stb.) melyik nyelvet – a nyelvjárást és/vagy a sztenderd nyelvet – választja a kommunikációhoz.9
A sztenderd és a nyelvjárási nyelv (a továbbiakban SL, illetve DL) használatának elemzéséhez a domének elmélete módszertanilag hasznos keretnek bizonyult. A domén olyan nyelven kívüli kategóriaként értendő, amely inkább tevékenységre, mint helyre, illetve diskurzushelyzetre, nem pedig pusztán a nyelvre utal (a domén részletesebb leírását lásd Aliūkaitė, Valikonė 2012). A különböző kutatók eltérő doméneket különböztetnek meg; a jelen kutatás azonban Anton M. Hagen (1989) osztályozását alkalmazta. A szerző a következő doméneket különíti el:
1) Instrumentális nyilvános domének, például közintézmények, iskola, régió, idegenekkel folytatott beszélgetések.
2) Szolidaritási domének, például szomszédok, barátok, kollégák.
3) Elkülönült domének (család).
A kutatók szerint a domének nyelve közvetlenül utal a nyelv vitalitásának mértékére. Daiva Aliūkaitė hangsúlyozza, hogy ha a sztenderd nyelvet és a nyelvjárást az általuk jelölt domének szempontjából vizsgáljuk, a doménvesztés kategóriája egészen más értelmet nyer. A nyelvváltozatok eloszlása – szemben a különböző nyelvek használatával kétnyelvű vagy többnyelvű közösségekben – kisebb valószínűséggel károsítja a nyelvet mint kommunikációs egységet
9 Meg kell jegyezni, hogy valamennyi adatközlő állandó lakosa a vizsgált nyelvjárási kutatópontoknak, és ismeri helyi nyelvjárását, néhány fiatalabb generációhoz tartozó válaszadó kivételével.
42
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 7
Geolinguistic and Sociolinguistic Situation of Northern Samogitians of Kretinga: Dialectal Area, Use of the Dialect, Linguistic Attitudes
fontos egy adott etnikai közösség önmegvalósítása és identitása szempontjából. Másrészt a nyelvjárási nyelv megőrzését illetően az otthoni nyelvhasználati színtér elvesztése – hogy úgy mondjuk – a nyelvjárás elvesztésére utal. Továbbá az SL és a DL megoszlásának sémája megmutatja az SL és a DL ideológiai értékét a társadalmi kontextusban és hasonló összefüggésekben (Aliūkaitė, Valikonė 2012: 9–10).
Anton Hagen által javasolt színtér-osztályozást illetően az SL és a DL megoszlására vonatkozó alábbi eredményeket mutatjuk be.
Hangsúlyozni kell, hogy ebben a kutatásban a válaszadók véleményét tükröző válaszait elemeztük, objektív megfigyelést azonban nem alkalmaztunk. Nyitott kérdés marad, hogy a válaszok mennyiben tükrözik a nyelvjárás valós használatát. Egyértelműen megmutatják azonban a nyelvjáráshasználattal kapcsolatos tudatos attitűdöket.
3.1. Különálló színtér (család)
Nyelvjárási nyelv. Az adatközlők 81 százaléka használja nyelvjárását az összes családtaggal való beszélgetés során (összesen 244 fő). Közülük 85 százalék az idősebb generációhoz tartozik (159 adatközlő); 80 százalék a középgenerációhoz (47 adatközlő), 67 százalék pedig a fiatalabb generációhoz (35 válaszadó) (lásd az 1. diagramot).
Nyelvjárás és standard nyelv. Az adatközlők 18 százaléka a standard nyelvet és a nyelvjárást egyaránt használja a család egyes tagjaival való kommunikáció során (51 adatközlő). A válaszadók 14 százaléka az idősebb generációhoz tartozik (összesen 26 fő); 17 százalékuk a középgenerációhoz (10 válaszadó), az adatközlők 29 százaléka pedig a fiatalabb generáció képviselője (15 adatközlő).
Például az idősebb és középgeneráció képviselői a család minden tagjával nyelvjárásban beszélnek, míg a gyermekekkel, különösen az unokákkal, standard nyelven kommunikálnak. A fiatalabb generáció képviselői csak a nagyszüleikkel, anyjukkal vagy apjukkal beszélnek nyelvjárásban. Testvéreikkel viszont standard nyelven kommunikálnak. A közép- vagy fiatalabb generáció néhány adatközlője megjegyzi, hogy gyermekeivel standard nyelven beszél, hogy azok jobban megtanulják a standard nyelvet (ebben az esetben a család mindkét házastársa szamogit). Más esetekben a különböző generációkhoz tartozó családtagok felváltva használják az SL-t és a DL-t; egyes családtagokkal kizárólag standard nyelven kommunikálnak, ha az egyik házastárs egy másik nyelvjárás vagy nyelv képviselője.
Straipsniai / Articles
43
Page 8
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
1. DIAGRAM. Különálló színtér. A nyelvi kód megoszlása
Standard nyelv. Mindössze 5 adatközlő (összesen 1 százalék) használ otthon standard nyelvet; közülük 1 az idősebb generációhoz tartozik (felsőfokú végzettségű adatközlő); 2 adatközlő a középgenerációhoz, 2 válaszadó pedig a fiatalabb generáció képviselője (lásd az 1. diagramot).
A nyelvjárás nyelve. A válaszadók 80 százaléka (összesen 241 fő) kizárólag nyelvjárásban kommunikál szomszédaival, barátaival és kollégáival. A válaszadók 88 százaléka az idősebb generációhoz tartozik (összesen 166 fő); a megkérdezettek 75 százaléka a középgenerációhoz (összesen 44 fő), a válaszadók 54 százaléka pedig a fiatalabb generáció képviselője (28 megkérdezett) (lásd a 2. diagramot).
Nyelvjárás és standard nyelv. A válaszadók 16 százaléka (összesen 47 fő) a standard nyelvet és a nyelvjárást egyaránt használja a szomszédokkal való kommunikációhoz. Az idősebb generáció válaszadóinak 12 százaléka (összesen 19 fő) felváltva használja a standard nyelvet és a nyelvjárást; a középgeneráció válaszadóinak aránya 29 százalék (15 válaszadó), a fiatalabb generációhoz tartozó megkérdezettek aránya pedig 17 százalék (összesen 9 fő).
A kretingai szamogiták nyelvjárásukon beszélnek a legidősebb és az idősebb generációhoz tartozókkal, míg a fiatalabb generációval való kommunikációhoz a standard nyelvet használják. Az idősebb és legidősebb generációhoz tartozó válaszadók leggyakrabban azért választják a standard nyelvet, amikor szomszédaik gyermekeivel és fiatalokkal beszélnek, mert a foglalkozásuk (például tanárok, papok, könyvtárosok) ezt indokolja; a kommunikációhoz azonban
44
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 9
Geoinguistic and Sociolinguistic Situation of Northern Samogians of Kretinga: Dialectal Area, Use of the Dialect, Linguistic Attitudes
a legidősebb és a fiatalabb generációhoz tartozó szomszédaikkal a válaszadók nyelvjárásban beszélnek. A valamivel nagyobb településekről (Kretinga, Gargždai, Darbėnai, Lenkimai) származó válaszadók azt állítják, hogy a kommunikációhoz a nyelvjárást vagy a standard nyelvet használják, attól függően, hogy szomszédaik melyik nyelvet vagy nyelvjárást részesítik előnyben.
2. DIAGRAM. Szolidaritási színtér. A nyelvi kód megoszlása
Standard nyelv. A válaszadóknak csupán 4 százaléka (összesen 11 fő) használja a standard nyelvet a szomszédaival való kommunikációhoz. Az idősebb generációból nincs olyan válaszadó, aki kizárólag a standard nyelvet beszélné. A középgeneráció 3 százaléka (összesen 2 fő), a fiatalabb generáció 17 százaléka (összesen 9 fő) kizárólag a standard nyelvet használja.
3.3. Instrumentális színtér (közintézmények, régió, iskola, idegenekkel folytatott beszélgetések)
A nyelvjárás nyelve. Az instrumentális színtéren a válaszadók 42 százaléka használja a nyelvjárást (lásd a 3. diagramot). Az idősebb generációhoz tartozó megkérdezettek több mint fele (58 százalék, 188-ból 108 fő) használja a nyelvjárást. A válaszadók egyötöde (20 százalék, 59-ből 12 fő) a középgenerációhoz tartozik; mindössze 6 százalékuk a fiatalabb generáció képviselője (52-ből 3 fő).
Nyelvjárás és standard nyelv. Az NSK megkérdezettjeinek körülbelül fele (52 százalék, összesen 156 fő) hajlamos nyelvi kódot váltani az instrumentális színtéren. A kretingai idősebb megkérdezettek több mint egyharmada (40 százalék, összesen 74 fő) felváltva használja a DL-t és az SL-t, és gyakrabban részesíti előnyben a nyelvjárást. A középgeneráció válaszadói általában mindkettőt használják
Straipsniai / Articles
45
Page 10
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
A nyelvi kódok közötti váltás az ilyen adatközlők 75 százalékánál (59-ből 44-nél) figyelhető meg. Eközben a fiatalabb generáció adatközlőinek 73 százaléka vált a DL és az SL között (52-ből 38-an).
3. DIAGRAM. Instrumentális színtér. A nyelvi kód megoszlása
Köznyelv. A válaszadók hat százaléka (összesen 18 fő) kizárólag a köznyelvet beszéli. Leginkább a fiatal generáció (21 százalék, 52-ből 11 fő) használja a köznyelvet közintézményekben, illetve idegenekkel való kommunikáció során. A kizárólag köznyelvet beszélő középgenerációs válaszadók aránya 5 százalék (59-ből 3 fő). Az idősebb generációban nagyon ritka, hogy valaki kizárólag a köznyelvet beszélje (2 százalék, 188-ból 4 válaszadó).
A nyelvváltozatok instrumentális színtérbeli megoszlása szorosan összefügg az ideológiával: a nyelvjárási nyelv előnyben részesítése tudatos, és a beszélő értékein alapul. Például Kūlupėnai községben a gyűlések samogit nyelven zajlanak, amelyet számos kulturális rendezvényen is használnak. Érthető, hogy az oktatás színterén a köznyelv van túlsúlyban.
4. NYELVI ATTITŰDÖK
A különböző nyelvváltozatok különféle színtereken való előnyben részesítését (lásd a 3. fejezetet) az adatközlők nyelvi attitűdjei és értékrendje határozza meg. A kutatásban használt 3. számú beszélői kérdőív (18–21. kérdések) célja az volt, hogy feltárja a válaszadók viszonyulását a népnyelvi kommunikációhoz, a nyelvjárási nyelven írt szövegekhez, valamint a nyelvjárást beszélőkhöz. Minden válaszadótól megkérdezték, milyen nyelvi kódot választana rokonai és ismerősei körében, magán- vagy nyilvános helyzetben folytatott kommunikációhoz
46
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 11
Geolinguistic and Sociolinguistic Situation of Northern Samogians of Kretinga: Dialectal Area, Use of the Dialect, Linguistic Attitudes
illetve idegenekkel való kommunikációhoz a szülőföldjén és azon kívül; melyik nyelvváltozatot kellene használni a rádióban vagy a tévében; hogyan lehetne vagy kellene leveleket és SMS-eket írni a rokonoknak és ismerősöknek, valamint publicisztikai és szépirodalmi szövegeket stb. A kérdőív 21. kérdésének célja annak feltárása volt, hogyan ítélik meg a nyelvjárást beszélő személyt (pozitívan vagy negatívan): a kérdőív olyan leíró kulcsszavakat tartalmazott, mint a földije, alacsony iskolázottságú, idősebb korú, tiszteli a helyi nyelvjárást, hazafias érzelmű.
A kutatás pozitív nyelvjárási attitűdöket tárt fel, amelyek a Kretingai Északi Szamogitiában élő válaszadók valamennyi generációjában dominálnak (az adatközlők közel 80 százalékánál): a szamogit nyelven beszélő személyről úgy tartják, hogy tiszteli saját nyelvjárását, saját földjének hazafia, végső soron pedig szabad ember. A legpozitívabb nyelvjárási attitűdöket a felsőfokú vagy magasabb végzettségű válaszadók fejezték ki. A szamogit nyelvet nem használókról negatívan vélekednek – nem tartják őket sem közelinek, sem őszintének.10
Az idősebb generáció képviselői elismerik, hogy úgy beszélnek, ahogyan megszokták, mivel a szamogit nyelv az egyetlen, amelyet ismernek. A nyelvjárási beszéd negatív megítélésének esetei igen ritkák; ezek közé tartoznak például az olyan megjegyzések, amelyek szerint a népnyelvi beszéd „egyszerű, durva nyelv, amely kommunikációra nem alkalmas; a nyelvjárást műveletlen emberek vagy vidéken élők használják”.
A nyelvjárásnak tulajdonított magas presztízs reményt ad arra, hogy életképes marad, és a jövőben is fennmarad.
A válaszadók többsége (közel 70 százalékuk) pozitívan viszonyul a szamogit nyelvjárásban írt szövegekhez. A szamogit szépirodalmi művek, nyelvjárási szótárak, valamint különféle folklórműfajok, viccek és rövid néprajzi történetek megjelentetését igen kedvezően fogadják. Pozitívan ítélik meg a nyelvjárásban írt hirdetéseket, az etnokulturális rendezvényekre szóló meghívókat, valamint a különféle tárgyak megnevezéseit is. A válaszadók bizonytalanabbak voltak a nyelvjárási nyelv politikai vagy gazdasági kérdésekben való használatát illetően. Szinte valamennyi válaszadó megjegyezte, hogy a nyelvjárási nyelven írt szövegeket sokkal nehezebb olvasni, ezért azt javasolták, hogy „egyszerűen írjanak”, vagyis úgy, ahogyan beszélnek. Csak néhány válaszadó, főként tanárok javasolták, hogy tanítsák meg a fiatal generációnak a szamogit írás alapjait.
10 Más kutatók is hasonló eredményekre jutottak: lásd Regina Klukiene városi környezetben élő nyelvjárásokról szóló elemzését: „[...] a válaszadók 64 százaléka számára a szamogit nyelvjárás a legelterjedtebb és a legelfogadottabb. [...] A szamogit nyelvjárás szépségét az egyszerűséggel, az átláthatósággal, sőt a szelíd és kellemes nyelvvel azonosítják, amelyet kellemes emberekkel való beszélgetésre használnak” (Klukiene 2013: 91–101).
Straipsniai / Articles
47
Page 12
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
A fiatalabb generációhoz tartozó válaszadók több mint fele (gyakrabban a férfiak) azt állítja, hogy SMS-eket és e-maileket ír anyanyelvi kretingai žemait nyelvjárásában. Az ilyen kommunikáció általában kortársak, azonos vagy hasonló korú emberek között zajlik; a szülők generációjával folytatott kommunikációban ritkább. A válaszadók szerint „egyszerűen”, „szabályok nélkül”, „úgy írnak, ahogy hallják”. Ez a gyakorlat igen elterjedt a kretingai žemaitok északi részét magában foglaló területen (nevezetesen Lenkimaiban, Šukiában, Darbėnaiban, Įpiltisben, Grūšlaukėben, Salantaiban, Kūlupėnaiban, Gintališkėben, Plungėben és más településeken).
5. KÖVETKEZTETÉSEK
1. A nyelvjárási altáj területe az elmúlt ötven évben nem változott jelentősen. A vizsgált régió nyelvjárási pontjainak többsége (több mint 80 százaléka) rendkívül erős, életképes, és földrajzi szempontból megőrizte hagyományos (vagy kissé eltolódott) központjait. A nyelvjárási és szociokulturális identitás folytonossága az NSK infrastruktúrájának változásaitól függ: a kisvárosok, települések és falvak közigazgatási átszervezése, amelynek során kisebb iskolákat, könyvtárakat, művelődési központokat és egészségügyi intézményeket zárnak be, illetve nagyobb közigazgatási központokba helyeznek át, negatívan hatott a közösségek anyagi és szellemi életére.
2. Az altáj nyelvjárásának használata minden színtéren reményt ad arra, hogy az altáj használóinak nyelvi és szociokulturális identitása a jövőben is fontos marad. A helyzet azonban jelentősen eltér az egyes színtereken. A nyelvjárási nyelvhasználat elterjedésében a generációs hovatartozás is nagy jelentőséggel bír.
2.1. A nyelvjárási nyelvhasználat a különálló és szolidaritási színtereken dominál: az adatközlők mintegy 80 százaléka nyelvjárásban beszél családtagjaival, szomszédaival és barátaival, míg az altáj használata az instrumentális színtéren csupán 40 százalékos.
2.2. A žemaitok viszonylag kis része, kevesebb mint 20 százaléka vált nyelvi kódot a különálló és szolidaritási színtereken, míg az összes válaszadó több mint fele, mintegy 52 százaléka felváltva használja a nyelvjárást és a köznyelvet az instrumentális színtéren.
2.3. Csak néhány adatközlő, főként a fiatalabb generáció képviselői használják a köznyelvet minden színtéren, különösen az instrumentális színtéren.
48
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 13
Geolinguistic and Sociolinguistic Situation of Northern Samogians of Kretinga: Dialectal Area, Use of the Dialect, Linguistic Attitudes
3. A nyelvjárási nyelvhasználathoz való pozitív viszony tovább erősíthető azáltal, hogy minden korcsoport válaszadói pozitív attitűdöket fejeznek ki: a žemaitul beszélő ember tiszteli saját nyelvjárását; erős hazaszeretet fűzi a szülőföldjéhez, és szabad ember. A žemait nyelvjárásban írt szövegekhez való pozitív hozzáállás, különösen az internetes színtéren megjelenő szövegek (SMS-ek, e-mailek és facebook-bejegyzések) iránt, bővíti és gazdagítja a nyelvjárás használatának lehetőségeit. A legfiatalabb generáció által használt úgynevezett nyelvjárási kiber nyelv lehetőséget teremthet a nyelvjárás és használói identitásának megőrzésére.
REFERENCES
Aliūkaitė Daiva 2008: Tarmiškai kalbančio žmogaus stereotipai: apriorinės eilinių kalbos bendruomenės narių nuostatos. – Respektus Philologicus 14(19), 23–45.
Aliūkaitė Daiva 2011: Jaunųjų žemaičių raiškos idealai: sąmoningosios nuostatos. – Respektus Philologicus 20(25), 209–220.
Aliūkaitė Daiva, Valikonė Jolanta 2012: Bendrinės kalbos ir tarmės domenai. – Verbum 3, 7–20.
Auer Peter 2005: Europe’s sociolinguistic unity, or: A typology of European dialect/standard constellations. – Perspectives on variation: Sociolinguistic, historical, comparative, ed. by Nicole Delbecque, Johan van der Auwera, Dirk Geeraerts. Berlin/New York: Mouton de Gruyter, 7–42.
Auer Peter 2011: Dialect vs. standard: A typology of scenarios in Europe. – The languages and linguistics of Europe. A comprehensive ed. by Bend Kortmann, Johan van der Auwera. Berlin: Mouton de Gruyter, 485–500.
Auer Peter, Hinskens Frans 1996: The convergence and divergence of dialects in Europe. New and not so new developments in an old area. – Sociolinguistica 10, 1–30.
Bakšienė Rima 2015: Tarminio kalbėjimo savitė ir gyvybingumas: XXI a. pradžios Šakių ir Jurbarko šnektos. – Lietuvių kalba 9. Prieiga internetu: www.lietuviukalba.lt.
Edwards John 2006: Language attitudes. – Encyclopedia of Language and Linguistics 6. Second edition, ed. by K. Brown. Amsterdam and Boston, MA: Elsevier, 324–331.
Edwards John 2009: Language and identity: An Introduction. Cambrige: Cambrige University Press.
Edwards John 2010: Minority languages and group identity. Cases and categories. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
Straipsniai / Articles
49
Page 14
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ UBIENĖ
Ferguson A. Charles 1959: Diglossia. – Word 15, 325–40.
Geržotaitė Laura 2016: Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 121–142.
Hagen M. Anton 1989: Frisian and education in the Netherlands. – Dialect and education: Some European perspectives, ed. by Chesire Jenny, Edvars Viv, Münsterman Henk, Veltens Bert. Clevedon: Multilingual Matters, 48–61.
Haugen Einar 1966: Dialect, Language, Nation. – American Anthropologist 68, 922–935.
Jahr Ernst Håkon 1997: On the use of dialects in Norway. – Language in time and space, ed. by Heinrich Ramsh, Kenneth Wynne. Stuttgart: Franz Steiner, 363–369.
Jahr Ernst Håkon 2008: On the reasons for dialect maintenance in Norway. – Sociolinguistica 22, 157–170.
Kačiukienė Genovaitė 2012: Šiaulių regiono atstovų kalbinė savimonė. – Acta Humanitarica Universitatis Saulensis 14. Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla, 130–139.
Kalėdienė Laima 2013: Požiūris į tarmes ir nuostatos dėl jų vartojimo trijose Dzūkijos etnografinio regiono dalyse. – Miestai ir kalbos II. Sociolingvistinis Lietuvos žemėlapis. Kolektyvinė monografija, sud. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 125–151.
Klუკienė Regina 2013: Tarmės mokėjimas, vartojimas ir nuostatos Žemaitijos regione. – Miestai ir kalbos II. Sociolingvistinis Lietuvos žemėlapis. Kolektyvinė monografija, sud. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 91–103.
Labov William 1972: Sociolinguistic Patterns. Philadelphia: University of Pennsylvania Press, 7–41.
Lietuvių kalbos atlasas 1–3, 1977–1991. Vilnius: Mokslas.
Meilūnaitė Violeta, Švambarytė-Valužienė Janina 2014: Bendras Lietuvių kalbos atlaso punktų tinklo gyvybingumas. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas. Žemėlapiai ir jų komentarai, sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meilūnaitė. Vilnius: Briedis, 197–205.
Mikulėnienė Danguolė, Meilūnaitė Violeta (eds) 2014: XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas. Žemėlapiai ir jų komentarai. Vilnius: Briedis.
Mikulėnienė Danguolė 2013: Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija. – Acta Linguistica Lithuanica 86, 70–91.
50
Acta Linguistica Lithuanica LXXIX
Page 15
Geolinguistic and Sociolinguistic Situation of Northern Samogitians of Kretinga: Dialectal Area, Use of the Dialect, Linguistic Attitudes
Ramonienė Meilutė (ed.) 2010: Miestai ir kalbos. Kolektyvinė monografija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Ramonienė Meilutė (ed.) 2013: Miestai ir kalbos II. Sociolingvistinis Lietuvos žemėlapis. Kolektyvinė monografija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Ramonienė Meilutė 2013: „Tarmės socialinė vertė: Lietuvos miestų jaunimo kalbinės nuostatos“. – Taikomoji kalbotyra 2. Prieiga internetu: www.taikomojikalbotyra.lt.
Švambarytė-Valužienė Janina 2014: Kalbinio punkto gyvavimo situacija: XX a. vidurys–XXI a. pradžia. – Acta Linguistica Lituanica 71, 215–228.
Trudgill Peter 1983: On dialect: Social and geographical Perspectives. Oxford: Blackwell.
Vaicekauskienė Loreta, Aliūkaitė Daiva 2013: Overt and covert evaluation of language varieties in the Lithuanian speech community. – Language (de)standardisation in late modern Europe: Experimental studies, ed. by Tore Kristiansen and Stefan Grondelaers. Oslo: Novus, 97–124.
Vaicekauskienė Loreta, Sauverdė Erika 2012: Lietuvos tarmių rezervatas. Socialiniai ir geografiniai tarmės mobilumo ribojimai tiesioginių tyrimų duomenimis. – Taikomoji kalbotyra 1. Prieiga internetu: www.taikomojikalbotyra.lt.
Venskienė Asta 2008a: Lokalūs etnografinis jaunimo tapatumas XIX a. pabaigoje–XXI a. pradžioje: geografinės apibrėžtys ir kilmė. – Lituanistica 54, 1(73), 88–100.
Venskienė Asta 2008b: Lokalūs etnografinis jaunimo tapatumas XIX a. pabaigoje–XXI a. pradžioje: kultūros elementų savatis. – Lituanistica 55, 2(74), 69–81.
Vyniautaitė Simona 2016: Skuodo apylinkių žemaičių kalbinės nuostatos. – Acta Linguistica Lituanica 75, 176–204.
Šiaurės žemaičiai kretingiškiai geolingvistiniu ir sociolingvistiniu požiūriu: plotas, tarmės vartojimas, kalbinės nuostatos
SANTRAUKA
Straipsnyje svarstoma, ar įmanomas vienu dialektu kalbančios bendruomenės kultūrinės ir kalbinės tapatybės tęstinumas globalizacijos ir diglosijos (dialekto ir bendrinės kalbos)
Straipsniai / Articles
51
Page 16
DALIA PAKALNIŠKIENĖ, JŪRATĖ LUBIENĖ
sąlygomis. Remiantis teorine geolingvistikos kaip dinamikosios dialektologijos koncepcija, Antono M. Hageno pasiūlyta domenų klasifikacija ir empirine projekto Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarmės informacijos sklaida (2011–2013) medžiaga, pristatoma vienos tarmės – šiaurės žemaičių kretingiškių sociokultūrinės tapatybės problematika. Tarmės grupės gyvybingumą ir sociokultūrinę tapatybę lemia įvairūs veiksniai, o ypač svarbūs trys: pakankamai išvystyta infrastruktūra, tarmės vartojimas ir tarmės vartotojų vertybinės nuostatos.
Dabartiniai šiaurės žemaičių kretingiškių tarmės punktai infrastruktūros požiūriu yra nevienodi: vieni yra stiprūs, kiti vidutinio stiprumo, silpni arba nykstantys. Didžioji dalis kretingiškių tarmės punktų (per 80 proc.) yra stiprūs, gyvybingi, jų centrai išsaugoti tradiciniai ar kiek paslinkę. Punktų silpnėjimui ir nykimui daugiausia įtakos turėjo mokyklų, kultūros centrų, bibliotekų centralizavimas.
Tarmė vartojama visose srityse, ypač gausiai – izoliuotame (namų) ir solidarumo domenuose: apie 80 procentų pateikėjų kalba tarmiškai su šeimos nariais, kaimynais, draugais, pažįstamais. Instrumentiniame, arba viešajame, domene tarmės vartojimas sumažėja perpus – tesiekia 40 procentų. Maždaug penktadalis informantų keičia kalbinį kodą, t. y. kalba bendrine kalba, izoliuotame ir solidarumo domene, o viešojoje erdvėje bendrine kalba renkasi net pusė žemaičių, ypač vidurinės ir jaunesniosios kartos (per 70 proc. abiejose amžiaus grupėse) atstovai.
Tik bendrine kalba su šeimos nariais, artimaisiais bendrauja retai. Maždaug penktadalis jaunesniosios kartos atstovų (apie 20 proc.) kalba bendrine kalba solidarumo ir instrumentiniame domenuose.
Tyrimo metu nustatyta, kad tarp visų šiaurės žemaičių kretingiškių kartų respondentų grupių dominuoja sąmoningos nuostatos tarmio kalbėjimo atžvilgiu (apie 80 proc.): žemaitiškai kalbantis žmogus geba savo tarmę, yra savo krašto patriotas, laisvas žmogus. Pozityvus rašytinės tarmės vertinimas ir jos vartojimas, ypač internetinėje erdvėje, teikia naujų galimybių išlaikyti ir gyvuoti tarmei bei jos vartojų tapatybei.
