KLAUS GEYER

Dél-dániai Egyetem Odensében

Kutatási területek: nyelvi változatosság, szubsztenderd változatok, digitális pragmatika, médi linguistica, genderlingvisztika, német mint idegen nyelv, szakmai kommunikáció, audiovizuális fordítás.

DOI: doi.org/10.35321/all83-12

MIT TANULHATUNK A NYELVJÁRÁSI NYELVKÖNYVEKBŐL A LAIKUS DIALEKTOLÓGIA ÉS A LAIKUS NYELVÉSZET SZÁMÁRA

Mit tanulhatunk a laikus dialektológiához és nyelvészethez sorolt nyelvjárási társalgási útmutatókból

ANNOTÁCIÓ

Az utazóknak vagy kereskedőknek szóló társalgási útmutatók jellemzően a standard változatokra és a helyes nyelvhasználatra összpontosítottak. A nyelvjárási társalgási útmutatók viszonylag új jelenségnek számítanak, legalábbis a német esetében. Úgy tűnik, más célt töltenek be, mint a hagyományos társalgási útmutatók: nem azért készülnek (és vásárolják meg őket), hogy megkönnyítsék a kommunikációt olyan emberekkel, akiknek a nyelvét az ember nem beszéli megfelelően, hanem pusztán szórakoztatás céljából. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a nyelvjárási társalgási útmutatók makroszinten és részleteiben miként használják fel a laikus nyelvi attitűdöket és vélekedéseket e funkció betöltésére.

KULCSSZAVAK: társalgási útmutatók, nyelvjárási társalgási útmutatók, laikus dialektológia, laikus nyelvészet, német nyelvjárások.

ANNOTÁCIÓ

Az utazóknak vagy kereskedőknek szóló társalgási szótárak általában köznyelven és helyes nyelven íródtak. A nyelvjárási társalgási útmutatók meglehetősen új jelenségnek számítanak, különösen a német nyelvben. Úgy tűnik, céljuk is kissé eltér a szokásos társalgási füzetekétől, mivel az előbbiek nem azért jelennek meg (és kerülnek forgalomba), hogy megkönnyítsék a kommunikációt olyan emberekkel,

248

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

akik nem sajátították el kellőképpen a nyelvet, hanem inkább az olvasó pozitív érzelmi állapotára irányulnak. A tanulmány azt elemzi, hogyan használják fel a nyelvjárási társalgási útmutatók makrolingvisztikai szempontból részletesen a laikus nyelvi attitűdöket, abban a reményben, hogy azok betöltik a fent említett funkciót.

KULCSSZAVAK: társalgási szótárak, nyelvjárási társalgási útmutatók, laikus (nem tudományos) dialektológia, laikus nyelvészet, a német nyelv nyelvjárásai.

1. BEVEZETÉS

Az utazóknak és kereskedőknek szóló nyelvkönyvek már sok száz éve léteznek, de csak az oktatási és szabadidős turizmus megjelenésével és fejlődésével alakultak stabil szövegtípussá – amelynek alapstruktúrái és témakialakítása azonban a maitól egészen a korábbi mintákig visszakövethetők. A modern nyelvkönyvek általában a standard változatokra épülnek. A köznyelv vagy a szleng csak kivételesen szerepel bennük. A nyelvkönyvek különleges csoportját alkotják a nyelvjárási nyelvkönyvek, amelyeket néhány kiadó már néhány éve piacra dob. A nyelvjárási nyelvkönyvek első pillantásra nagyon hasonlónak tűnnek az ismert standardváltozat-nyelvkönyvekhez, közelebbi vizsgálat során azonban lényeges funkcionális különbség rajzolódik ki: míg a standard nyelvkönyvek elsősorban kommunikációs segédeszközként szolgálnak, a nyelvjárási nyelvkönyvek főként szórakoztatni látszanak. Számos szempont azonosítható, amelyek miatt a nyelvjárási nyelvkönyv mint szövegtípus a laikus, illetve percepciós dialektológiai, összességében pedig a laikus nyelvészeti kutatás értékes tárgyának tűnik.

A tanulmány a laikus nyelvészetről alkotott tág értelmezésen alapul.^¹ Niedzielski és Preston (2000: viii) Folk Linguistics fogalma szerint a laikusokat és laikusnőket úgy kell érteni, mint „azokat, akik nem képzett szakemberek a vizsgált területen” – a nyelv mint tárgy esetében ez a nyelvi közösség túlnyomó többségét jelenti. A nyelv különösen alkalmas arra, hogy laikusok foglalkozzanak vele, hiszen közvetlenül, különleges felszerelés vagy szakismeret nélkül is meglehetősen jól hozzáférhető, és szinte mindenütt jelen van. A nyelvi közösségek tagjainak saját elképzeléseik és véleményeik vannak a nyelvről és a nyelvekről, még ha ezeket helyenként erősen meghatározzák is az iskolában közvetített normák és helyességi elképzelések. Ennek ellenére a koncepciók

^¹ Erről részletesebben lásd Geyer 2021.

Straipsniai / Articles

249

KLAUS GEYER

a laikusok nyelvvel kapcsolatos elképzelései a nyelvészet számára rendkívül releváns kutatási területet jelentenek. A laikus nyelvészet az itt használt értelemben kettős jelentésű: egyrészt olyan laikusok által végzett nyelvi vizsgálat, amely az adatok, módszerek, hipotézisek, elemzések és értelmezések tekintetében nem felel meg az érvényes nyelvtudományi standardoknak, és amelyet gyakran inkább értékelő, mint megismerési szándék vezérel – rendszerint laikusok számára és laikusok által. Másrészt a laikus nyelvészet magában foglalja e nyelvi vizsgálatnak a (tudományos) nyelvészet általi kutatását is. A népetimológia fogalma például, amelyben „a történeti nyelvészet némi önteltséggel [...] a laikusok téves etimologizálását fejezi ki a tudományos etimológiával szemben” (Augst 2002: 144), így eredendően laikus nyelvészeti fogalomként értelmezendő.^² Meg kell említeni a számos névkönyvet is, amelyeknek a szülőket egy megfelelőnek tűnő utónév kiválasztásában – gyakran a „tulajdonképpeni”, vagyis történeti jelentés alapján – kell segíteniük gyermekük számára (pl. Weitershaus 2004). A német nyelv esetében a laikus nyelvészet talán legjelentősebb tématerülete azonban a nyelvi érintkezés, a nyelvi változatosság és a nyelvi változás kérdései, valamint ezek megítélése. Ide tartoznak például az anglicizmusokról, valamivel korábban a helyesírás reformjáról, jelenleg pedig a nyelvi genderelésről folytatott viták. A változásokat rendszerint negatívan értékelik. A sokféle kommunikációs és stílustanácsadó mellett^³ a nyelvhelyesség és annak határai, a feltételezett nyelvi „logika”, illetve a népszerű nyelvi „tévedések” témájával foglalkozó útmutatók is fontos szerepet játszanak a laikus nyelvészetben. A laikusok nyelvi szemléletének kutatása terén a németre vonatkozó alapvető Antos-féle vizsgálat (1996) mellett mindenekelőtt Preston (1982 óta) laikus, illetve percepciós dialektológiával foglalkozó munkáit kell megemlíteni, köztük különösen a Handbook of Perceptual Dialectology két úttörő kötetét (Preston 1999 és Long, Preston 2002). A némettel kapcsolatban Hundt (1992) már korán inspiráló tanulmányt tett közzé. A laikus dialektológia időközben kisebb nyelvi közösségeket is elért, lásd például Aliūkaitė et al. (2017) litván nyelvre vonatkozó munkáját. A laikus dialektológia tehát a laikus nyelvészet központi területét alkotja.^⁴

² Azt, hogy az úgynevezett népetimológia nyelvészeti szempontból kifejezetten tanulságos, és helye van a „szinkrón etimológia” keretében, Augst (1975, 2002) tárgyalja.

³ Lásd továbbá Strauss (2018) retorikai tanácsadókról szóló vizsgálatát.

⁴ Az utóbbi években további nyelvészeti diszciplínákat is vizsgáltak laikus nyelvészeti fogalmaik szempontjából; lásd Albury (2014) munkáját a nyelvtervezésről és nyelvpolitikáról, valamint Hardy, Herling & Patzelt (2015) tanulmányait a nyelvről szóló laikus nyelvészeti diskurzusokról a(z)

250

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

A nyelvjárási nyelvkönyveket mindeddig láthatólag nem vizsgálták laikus nyelvészeti perspektívából, jóllehet – amint azt a következőkben bemutatjuk – ez kifejezetten gyümölcsöző vállalkozásnak bizonyulhat.

A cikk felépítése a következő: a 2. fejezet a nyelvkönyv mint szövegtípus kérdését világítja meg. A 3. fejezet a Reise Know-How-Verlag Kauderwelsch-dialektuskalauzaival foglalkozik, amelyek az elemzés adatbázisát alkotják. Ezeket laikus dialektológiai perspektívából vizsgáljuk (4. fejezet). Egy kiválasztott nyelvjárási útmutató („Fränkisch – Das Deutsch der Franken”) példaszerű mikroelemzésére az 5. fejezetben kerül sor. Végül a 6. fejezet összegzi az eredményeket és kitekintést ad.

2. A NYELVKÖNYV MINT SZÖVEGTÍPUS

A nyelvkönyvek viszonylag fiatal szövegtípusnak tekintendők, amely csak az útikönyvekkel (pl. Baedeker) összefüggésben, a 19. század közepén kibontakozó turizmus idején kezdett meghonosodni – és olyan szövegtípust alkotnak, amelyet – amint azt Nadobnik (2019: 415) feltételezi – a fordítóalkalmazások és hasonló segédeszközök talán hamarosan ismét feleslegessé tehetnek.

A történeti előzmények rövid áttekintése meglepő szerkezeti folytonosságot tár fel. A 10. század végéről származó dunhuangi kéziratok Shaik (2014) szerint a Selyemúton utazók, valamint a (buddhista) zarándokok számára készült társalgási segédletet tartalmaznak kínai, szanszkrit és szak nyelven (ez utóbbi kelet-iráni nyelv). Még valamivel régebbiek a Kasseler Glossen, a 9. század elejéről, latin és ófelnémet nyelvpárral, bajor nyelvjárásban. Ezek például a következő, mai szemmel országismereti jellegű részt tartalmazzák (Glück 2002: 68):

Stulti sunt romani sapienti sunt paiori modica est sapienti in romana plus habent stultitia quam sapientia tole sint uualha spahe sint peigria luzic ist spahe in uualhum mare hapent tolaheiti denne spahi

„Buták a vallonok, okosak a bajorok. A vallonoknál kevés az okosság, több bennük a butaság, mint az okosság”

a (frankofón) internethez vagy Cruz-Ferreira (2011), illetve Pasquale (2011) és Pasquale & Preston (2013) munkáihoz, amelyek az első, illetve idegen nyelvek tanulásával és tanításával kapcsolatos laikus nyelvészeti elképzeléseket vizsgálják.

Straipsniai / Articles

251

KLAUS GEYER

A 9. század végéről származnak továbbá az Altdeutschen Gespräche, „egy olyan beszélgetési füzet, amely német vendéglői párbeszédeket tartalmaz latin fordításokkal” (Glück 2002: 68).

A nyelvkönyv mint szövegtípus fejlődésében központi szerepet játszik a gyakran idézett (pl. Hendricks 2014: 29; Gernentz et al. 1988: 21–23) olasz–német nyelvkönyv, Georg von Nürnberg Liber in volg a ro című műve; Eder (2010: 57) hangsúlyozza, hogy ő egyben az első név szerint ismert DaF-tanár is. A felnémettel kapcsolatba kerülő olasz kereskedők számára íródott mű három részből áll: az elején tárgykörök szerint rendezett szavak és kifejezések állnak, ezt egy bizonyos ragozási alakokat tartalmazó igelista követi, végül pedig két „kereskedelmi párbeszéd” szerepel benne (Pausch 1972: 37). A német nyelv elsajátítását szolgáló későbbi, már nyomtatott művek valóban Georg von Nürnberg nyelvkönyvének szerkezetéhez igazodnak (vö. Glück 2002: 419f.).

A modern korban a Baedecker név a 19. századtól az utazás kezdődő demokratizálódását jelképezi. Ez teljesen új igényt teremt az útikönyvek iránt, aminek következtében a nyelvi megértést segítő eszközök is jelentősebbé válnak. A Baedecker Kiadóban 1836-ban jelent meg először a The Traveller’s 2019 Manual of Conversation in English, German, French and Italian, 1864-ben német és francia nyelvűek számára készültek kiadások, 1883-ban pedig egy Kurzer Leitfaden der russischen Sprache nebst Gesprächssammlung und Vocabular című mű (francia kiadása: Manuel de langue russe, 1893; angolul: Manual of the Russian Language, 1914) (vö. Hinrichsen 1983, 1991). A Baedecker útikönyv Schweden und Norwegen nebst den wichtigsten Reiserouten durch Dänemark; Handbuch für Reisende című, 1879-es kötete abban is különleges, hogy kezdettől fogva tartalmazott egy „A dán–norvég és svéd nyelvtanhoz: nyelvtan, kifejezések, utazási használatra szolgáló szójegyzék” című fejezetet, ahogyan ez a modern útikönyvekben mindmáig többnyire szokás.

A szakosodott nyelvkönyvek azonban nemcsak viszonylag fiatal szövegtípust alkotnak, hanem mindeddig alig kutatták őket, legalábbis nyelvészeti szempontból. Kivételt képez Nadobnik (2019) nemrég megjelent munkája, amely ugyan német és lengyel nyelvkönyvek összehasonlítására összpontosít, ennek ellenére számos lényeges, a szövegtípus egészére vonatkozó megfigyelést is tesz.

A digitális technikai lehetőségeket is figyelembe véve Nadobnik a nyelvkönyvet átfogóan olyan, elsősorban utazásra (vagy más kommunikációs célokra, illetve önálló tanulásra) alkalmas kézikönyvként határozza meg, amely mintákat kínál a tipikus mindennapi helyzetekben zajló nyelvi cselekvéshez (többek között kiejtésre, nyelvtanra, országismeretre vonatkozó egyéb adatokkal, valamint szólistákkal, illetve szótárral ellátva), mindazok számára, akik nem rendelkeznek idegennyelv-ismerettel, vagy csak csekély ilyen ismerettel bírnak (Nadobnik 2019: 141).

252

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

MP3-fájl formájában) tipikus mindennapi helyzetekben előforduló nyelvi cselekvések mintáival (többek között a kiejtésre, nyelvtanra és országismeretre vonatkozó egyéb adatokkal, továbbá szólistákkal, illetve szótárral ellátva) mindazok számára, akik nem rendelkeznek idegennyelv-ismerettel, vagy csak csekély ilyen ismerettel bírnak (Nadobnik 2019: 141).

A mediális anyagiságtól függetlenül, Nadobnik (2019: 135) nyomán a következők tekinthetők a nyelvkönyv konstitutív elemeinek: 1) bevezető rész bevezetéssel és tartalomjegyzékkel, valamint 2) kommunikációs cselekvések mintái (mintamondatok, párbeszédrészletek, párbeszédek) mint központi elem. További központi elemek: 3) szólista vagy kis szótár formájában összeállított szójegyzék (írásban, esetleg képekben is), valamint 4) rövid nyelvtan és 5) a kiejtésre vonatkozó adatok, amelyeket a) a hangzás átírással vagy fonetikai átírással történő körülírásával és/vagy b) hanghordozók, például hangkazetták, CD-k vagy MP3-fájlok segítségével mutatnak be. Ehhez járulnak 6) a grafikai elemek, például térképek, ábrák, fényképek, táblázatok és képtáblák egyrészt szemléltetés céljából, másrészt 7) egyéb elemek, például levélminták, valamint ország- és kultúraismereti információk.

A következő fejezetben most bemutatjuk a Kauderwelsch nyelv- és nyelvjárási útmutatókat.

3. KAUDERWELSCH NYELV- ÉS NYELVJÁRÁSI ÚTMUTATÓK

3.1. Kauderwelsch nyelvkönyvek

A Reise Know-How Verlag Kauderwelsch nyelvkönyvei a 70-es években kibontakozó egyéni hátizsákos turizmus kontextusában értelmezendők, amikor a kis költségvetéssel, de a meglátogatott, állítólag egzotikus országok emberei és mindennapi kultúrája iránt nagy érdeklődéssel – és nem elsősorban a magas kultúrához tartozó látnivalók iránti érdeklődéssel – utazók kénytelenek voltak felismerni a hagyományos útikönyvek és nyelvkönyvek használhatatlanságát.

Straipsniai / Articles

253

KLAUS GEYER

A „Globetrotter schreiben für Globetrotter” szerzői csoport néhány előzménye után 1981-ben piacra került az első útikönyv, majd nem sokkal később, 1983-tól az „Indonesisch (Bahasa Indonesia)” című kötettel az első Kauderwelsch nyelvkönyv is. A Kauderwelsch elnevezés választása elsőre meglepő lehet, hiszen például a Digitale Wörterbuch der deutschen Sprache (dwds.de) szerint a Kauderwelsch jelentése „zavaros és érthetetlen, hibás nyelv”, a Duden Online-Wörterbuch (duden.de) szerint pedig „több nyelvből kevert, érthetetlen nyelv, beszédmód”; a negatív denotációt és konnotációt (dwds.de: „lekicsinylő”) a kiadói sorozat azonban pozitív értelemben fordítja meg: „annak a nyelvi eredménye, amikor az ember megpróbál kommunikálni olyan személyekkel, akiknek a nyelvét nem beszéli”.^⁵

Jelenleg (2020 júliusában) a nyelvkönyvsorozat 248 kötetet foglal magában, amelyeket A6-os formátumú, 120–160 oldalas zsebkönyvként, többnyire 10 eurónál alacsonyabb áron kínálnak. A nyelvkönyvek elektronikus formában, PDF-ként is elérhetők, és nagy részüket hanganyag kíséri, amely az írásban megadott példaszavak és -mondatok hangfájljait tartalmazza. A kiadó adatai szerint a sorozat 137 „hivatalos nyelvet” foglal magában (lásd kauderwelsch sprachführer); a többközpontú, nagy nyelvi közösségekkel rendelkező nyelvek esetében igen differenciált kínálat áll rendelkezésre: 18 cím spanyol, 14 angol, 12 arab, 7 francia nyelven; ezenfelül 18 nyelvkönyv kapható a német mint idegen nyelvhez, 11 szleng-nyelvkönyv, néhány kulináris nyelvkönyv, valamint a Dialekt sorozat – a német nyelvjárások számára.

A Kauderwelsch nyelvkönyvek – amint az a kötetek bevezetőjéből kiderül (itt példaként az 1999-es 54. kötetet, a Litauisch címűt vesszük) – „beszédkönyvként” értelmezik magukat, amelyek segítségével megtanulhatjuk „valóban” „az utcán élő emberek nyelvét beszélni és megérteni” (Jähnert 1999: 6). Hangsúlyozzák, hogy kevés figyelmet fordítanak a nyelvtani szabályok közvetítésére, illetve megfogalmazására. A nyelvtani jelenségeket a német alapfokú iskolai oktatásból ismert, németesített terminusokkal nevezik meg: 1., 2. stb. Fall (a nominativus, genitivus stb. esetében), Vor- és Nachsilben (amikor prefixumokra és szuffixumokra gondolnak), Verhältniswörter (a prepozíciók esetében), Mittelwörter (a participiumok esetében)

⁵ A Kauderwelsch etimológiája nem tisztázott egyértelműen: a második összetételi tag, a ‘román’ jelentésű –welsch, nem problematikus, ellentétben a kauder- elemmel. Ennek lehetséges jelentéseként a chur-i lakosság rétoromán nyelvét (felsőnémetül Kauer), amely állítólag vándorkereskedőként és házalóként végzett tevékenységéről volt ismert, illetve a kaudern igét ‘érthetetlenül beszél, gurgulázik (mint egy pulyka)’ jelentésben szokták felhozni (vö. Kluge 1989; Duden 2014).

254

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

stb.; ez a gyakorlat csak látszólag teszi hozzáférhetőbbé a tárgyakat. A feltételezetten nehéz idegen szavak kerülését olyan fogalmi zavarok árán valósítják meg, mint például az időmérték és az idő, illetve a nyelvtani nem és a nem összekeverése. A nyelvkönyvek figyelemre méltó nyelvészeti sajátosságát az adott példakifejezések és -mondatok szóról szóra történő fordításai alkotják: a forrásnyelv félkövér szedéssel, a szóhatár alatti egységek tagolása nélkül jelenik meg; alatta egy sorban a szavak lexikai és nyelvtani glosszái következnek, végül pedig egy sorban az idiomatikus német fordítás áll, vö. Jähnert (1999: 74) következő példáját:^⁶

Ar gālima rūkýti?

FW lehetséges dohányozni?

Dohányozhatok?

A nyelvi struktúrák explicit metanyelvi információ, például nyelvtani szabályok nélküli szemléltetésének célja, hogy a nyelvkönyvek használói a szójegyzék segítségével önállóan, meglévő minták alapján új mondatokat alkothassanak.

3.2. Kauderwelsch nyelvjárási útmutatók

A Kauderwelsch ^{Dialektführer} sorozatra alapvetően ugyanazok a szerkezeti és formai elvek érvényesek, mint a nyelvkönyvekre; csupán a glosszázást mellőzik, feltehetően azért, mert nem tartják szükségesnek. Célcsoportként a „betelepülőket” nevezik meg, akik számára hozzáférhetővé kell tenni a nyelvjárások „idegenül hangzó hangjait és kifejezéseit”. Hogy itt kevésbé van szó az őslakosokkal folytatott kommunikáció segédeszközéről, mint inkább szórakoztató funkciójú médiumról, mindenekelőtt a „humor”, a „nyelvi csemegék” és a „képekben gazdag nyelv” / „a nyelv mint világszemlélet” fogalmaira történő ismételt hivatkozások teszik világossá, vö.

^⁶ A glosszában szereplő FW jelentése ‘kérdőszó’ (kérdőpartikula); a ˜ és ´ diakritikus jeleket rendszerint nem írják ki, hanem a szóhangsúly helyét és típusát jelölik.

^⁷ Kifejezetten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy más kiadók is kínálnak hasonló termékeket; lásd például a kölni Anaconda Kiadó „Langenscheidt humorvolle Sprachführer: [X] für Anfänger” sorozatait (ahol [X] = Bairisch, Schwäbisch, Ruhrpott, Sächsisch, Fränkisch, Kölsch, Badisch); „Meine ersten 270 Wörter auf [X]” (ahol [X] = Saarländisch, Bairisch, Hessisch, Schwäbisch, Fränkisch, Schweizerdeutsch, Kölsch, Trierisch); valamint a müncheni Gräfe und Unzer Kiadó „Polyglott Dialektführer: [X]” sorozatát (ahol [X] = Bairisch, Schwäbisch).

Straipsniai / Articles

255

KLAUS GEYER

a sorozat laikus dialektológiai szempontból tanulságos leírása (példaként a kauderwelsch bairisch című kötetből, Kölbl 2009 internetes ismertetőjéből):

A Kauderwelsch Dialekt német nyelvjárásokat és tájnyelveket mutat be. Az eredeti szavak, szólások, szójátékok és mondások, amelyek minden nyelvjárásban megtalálhatók, az emberek sajátos humora és beszédmódja – mindez színessé és érdekessé tesz egy régiót. Az egyszerű fonetikus átírásnak köszönhetően még a gyakorlatlanok is szinte bármelyik nyelvjárást elsajátíthatják. A nyelvjárás azonban soha nem csupán másfajta beszédmód, hanem a gondolkodás, az érzés és az élet másfajta módját is tükrözi. Ezért a Kauderwelsch nyelvjárási útmutatók a hangzásbeli és nyelvtani sajátosságok rövid bevezetése után közvetlenül a régióra jellemző fordulatokra és kifejezésekre összpontosítanak. A könnyed mondások és nyelvi csemegék megmutatják ennek a többnyire képekben gazdag köznyelvnek a báját.

A Kauderwelsch Dialekt sorozat jelenleg 13 kötetből áll (2020 júliusi állapot). Ezek a német nyelvterület nagy részét lefedik. Címükben részben a dialektológiában használatos megnevezéseket alkalmazzák (pl. Sächsisch, Bairisch), részben pedig laikus nyelvészeti elnevezéseket (pl. Ruhrdeutsch); ez utóbbi különösen akkor fordul elő, amikor egy nyelvjárási régióra egy városi központ megnevezésén keresztül utalnak (pl. Kölsch, Berlinerisch), bár a városi nyelvváltozattól való határ nem mindig egyértelmű. Ebből dialektológiai szempontból szinte elkerülhetetlenül pontatlanságok adódnak: így például a 106. kötet, a „Bairisch” csupán a bajorországi bajor nyelvjárással foglalkozik, nem pedig a dialektológiai értelemben vett bajorral, amely keleten és délen messze Bajorországon túl is elterjedt; a bécsi (78. kötet) ugyanúgy a bajor nyelvjárási térséghez tartozik, mint a tiroli (236. kötet). A 186. kötet, a „Fränkisch” a kelet-frank nyelvjárást, vagyis a Bajorország északi részén Franken néven ismert régió nyelvjárását tárgyalja, de nem a rajnai vagy moseli frankot, a középfrankot és az alsófrankot. A 116. kötet az elzászi nyelvjárást az „alemannok németjeként” nevezi meg, miközben a 71. kötet, a „Schwiizertüütsch”, valamint a 127. kötet, a „Schwäbisch” szintén alemann nyelvjárási régiókat tárgyal. Mindazonáltal a nyelvjárások megnevezései laikus nyelvészeti szempontból salientnak tekintendők, amint azt a 4. fejezet tárgyalja. A Kölsch elnevezés a német beszélők többsége számára bizonyára könnyebben lokalizálható és köthető valamiféle elképzeléshez, mint a (szak)dialektológiai Ripuarisch megnevezés.

A befogadás szempontjából érdekes kérdés, hogy mely nyelvjárások jelentek meg elsőként a sorozatban, és melyek csatlakoztak később. Ez minden bizonnyal olyan véletlenekkel is összefügghet, mint a megfelelő szerzők elérhetősége

256

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

összefüggésében, mindazonáltal feltűnő, hogy először a nem szövetségi köztársaságbeli német nyelvjárásokat⁸ tárgyalják: a svájci németet (Schwiizertüütsch címmel), mint az átlagos nyugatnémet perspektívából legnehezebben érthető változatot, a szász nyelvjárást mint az „NDK-német” sztereotipikus képviselőjét, valamint a bécsi nyelvjárást az ausztriai német helyett. A befogadás szempontjából továbbra is érdekes, hogy mely kötetek jelentek meg különösen sok új kiadásban, vagyis melyek voltak különösen sikeresek.⁹ Ezek a Schwiizertüütsch, a Wienerisch, a Plattdüütsch és a Bairisch című kötetek, amelyeknek a legtöbb új kiadásuk van; ugyanakkor mindannyian régóta vannak piacon. Az 1. táblázat áttekintést ad a Kauderwelsch Dialekt sorozat köteteiről.

1. táblázat: A megjelent kötetek áttekintése a Kauderwelsch Dialekt sorozatban.

Cím Kötet száma Első megjelenés éve aktuális kiadás Schwiizertüütsch – a konföderációbeliek németje 71 1993 14. kiadás, 2014 Sächsisch – az igazi német 74 1992 8. kiadás, 2012 Wienerisch – A másik német 78 1992 11. kiadás, 2019 Kölsch – a dómváros németje 105 1996 4. kiadás, 2009 Bairisch – az igazi standard német 106 1997 9. kiadás, 2019 Elsässisch – az alemannok nyelve 116 2001 1. kiadás, elfogyott Plattdüütsch – Az igazi északnémet 120 1998 9. kiadás, 2017 Schwäbisch – a Ländle németje 127 2000 6. kiadás, 2011 Berlinerisch – a főváros németje 139 2001 3. kiadás, 2006, elfogyott Ruhrdeutsch – a Revier nyelve 146 2001 6. kiadás, 2014 Fränkisch – a frankok németje 186 2005 6. kiadás, 2015 Hamburgisch – az Elba és az Alster nyelve 227 2013 2. kiadás, 2017 Tirolerisch – a hegyi nép nyelve 236 2019 1. kiadás.

A kiadó programjából további két nyelvkalauz érdekes itt számunkra. Ezek azonban nem a Kauderwelsch Dialekt sorozatban, hanem a rendes nyelvkalauzok között jelentek meg. Ez különösen a 229. kötet esetében meglepő: „Österreichisch – az alpesi ország németje” (1. kiadás, 2016), hiszen ez a kötet – a „Schwiizertüütsch”-sel mint a német egy további nemzeti változatával ellentétben – nem dialektusként jelenik meg a Kauderwelsch Dialekt sorozatban, hanem nyelvként a Kauderwelsch nyelvkalauzai között.

⁸ Ne feledjük, hogy a Reise Know-How kiadói székhelye Bielefeldben található.

⁹ A példányszámokról azonban nem áll rendelkezésre információ.

Straipsniai / Articles

257

KLAUS GEYER

A nyelvpolitikai elvárásoknak ezzel szemben megfelel, hogy a 104. kötet, a „Lëtzebuergesch – Wort für Wort” (1997, 6. kiadás, 2018) a nyelvkalauzok sorozatába illeszkedik.

4. KAUDERWELSCH DIALEKT ÉS A NÉMET DIALEKTUSOK SZALIENCIÁJA

A Kauderwelsch dialektuskalauzok laikus nyelvészeti dimenzióját ebben a részben a szaliencia kiterjesztett koncepciójának segítségével kívánjuk kidolgozni. A szaliencia mint „szubjektív-attitudinális tényező” (Lenz 2014: 89) Kerswill és Williams (2002: 81) nyomán úgy határozható meg, mint „egy nyelvi elem vagy sajátosság azon tulajdonsága, amely valamilyen módon perceptuálisan és kognitívan kiemelkedővé teszi”; a szaliencia fogalma tehát rendszerint egyes nyelvi jellemzőkre vonatkozik. Itt azonban nyelvi jellemzők egész kötegeire, vagyis laikus nyelvészeti azonosítás alapján meghatározott dialektusokra alkalmazzuk. Számos vonatkozó vizsgálat megerősítette, hogy a dialektológiai, illetve nyelvészeti laikusok számára részben más egységek (azaz dialektusok) perceptuálisan és kognitívan kiemelkedők, mint a szakértők számára; továbbá a dialektológiai, illetve nyelvészeti laikusok által létrehozott dialektusleltárak térben másképp oszlanak el, mint az izoglosszákon alapuló¹⁰ dialektológiai térképek, amint azt a megfelelően megrajzolt dialektustérképek mutatják (vö. pl. Hundt 2010).

Az alábbiakban három vizsgálatnak kell bemutatnia, hogy a Kauderwelsch-sorozat címeiben szereplő dialektusmegnevezések egybeesnek a kiemelkedő laikus nyelvészeti fogalmakkal.

Elsőként a német dialektusok kedveltségére, illetve kedveltségének hiányára vonatkozó, az Institut für Demoskopie Allensbach által végzett vizsgálatot kell megemlíteni (Allensbach 2008). A megkérdezetteknek egy 17 dialektusmegnevezést tartalmazó listából legfeljebb három elemet kellett kiválasztaniuk. A lista az alábbi dialektusmegnevezéseket tartalmazza, itt a legkedveltebb dialektusok sorrendjében:¹¹

¹⁰ Ezen a ponton célszerűbb lenne heteroglosszákról beszélni, mivel nem azonosságot, hanem különbözőséget jeleznek; vö. Sihler (2000: 170; kiemelés az eredetiben): „A valamely nyelvi jegy eloszlását kijelölő vonal technikai neve isogloss. Ez szerencsétlen elnevezése annak, amit jelölni kíván […], és napjainkban alkalmanként a heterogloss kifejezéssel találkozunk helyette.”

¹¹ A legkevésbé kedvelt dialektusok sorrendje (a szász kivételével) lényegében nem tér el – ez arra utal, hogy nem kedveltségről, hanem ismertségről van szó.

258

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

Bayerisch – Norddeutsches Platt – Berlinerisch – Schwäbisch – Rheinländisch – Hessisch – Sächsisch – Fränkisch – Pfälzisch – Badisch-Alemannisch – Westfälisch – Mecklenburgisch – Ostpreußisch – Thüringisch – Saarländisch – Schlesisch – Pommerisch 1. lista: Az Allensbachnál (2008) szereplő dialektusmegnevezések a legkedveltebb dialektusok sorrendjében

A módosított 2. listában dőlt betűvel emeltük ki azokat a dialektusmegnevezéseket, amelyek a Kauderwelsch Dialekt sorozatban is előfordulnak; ennek során az Allensbachnál szereplő Bayerisch megnevezést a Kauderwelsch esetében szereplő Bairisch megfelelőjének tekintjük, ugyanígy Norddeutsches Platt és Plattdüütsch, valamint Westfälisch és Ruhrdeutsch esetében.

Bayerisch (Bairisch) – Norddeutsches Platt (Plattdüütsch) – Berlinerisch – Schwäbisch – Rheinländisch (Kölsch) – Hessisch – Sächsisch – Fränkisch – Pfälzisch – Badisch-Alemannisch – Westfälisch (Ruhrdeutsch) – Mecklenburgisch – Ostpreußisch – Thüringisch – Saarländisch – Schlesisch – Pommerisch 2. lista: Az Allensbachnál (2008) szereplő dialektusmegnevezések a legkedveltebb dialektusok sorrendjében, összevetve a Kauderwelsch Dialekt sorozat megnevezéseivel; az egyezések dőlt betűvel

Az Allensbachnál (2008) így hiányzik a Kauderwelsch-leltárból Hamburgisch, Schwitzertüütsch, Wienerisch, Tirolerisch és Elsässisch. Ezek egyrészt olyan dialektusok, amelyek Németországon kívül találhatók, ezért az Allensbach-vizsgálatban nem játszanak szerepet.^¹² Másrészt az, hogy Hamburg(er)isch nem szerepel, azzal magyarázható, hogy az Allensbachnál standard változatként, nem pedig dialektusként értelmezik.

A második, „Hogyan gondolkodnak az emberek Németországban a nyelvről” című vizsgálat (Gärtig, Plewnia, Rothe 2010) számos más szempont mellett egy, a regionális változatok iránti rokonszenvre vonatkozó részt (3.3) is tartalmaz. Az Allensbach-vizsgálattal ellentétben itt a megkérdezetteknek maguknak kellett kiválasztaniuk a megnevezéseket.^¹³

^¹² A Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli elhelyezkedés azonban az Allensbachnál választható dialektusokra, Ostpreußisch, Schlesisch és Pommerisch esetében is fennáll, vagyis olyan dialektusokról van szó, amelyek a második világháború vége előtt a német nyelvterületet képviselték, ami meglehetősen zavaró lehet. Beszélők híján azonban ezek a dialektusok amúgy is alig ismertek, ezért az Allensbach-vizsgálatban rendszeresen a választási listák végén szerepelnek: a megkérdezettek – függetlenül attól, hogy kedvelt vagy nem kedvelt dialektusokról van-e szó – csak olyan dialektusokat választanak, amelyekhez valamilyen elképzelést tudnak társítani.

^¹³ A kérdőívben szereplő kérdés így hangzik: „25) Függetlenül attól, hogy Ön esetleg maga is beszél dialektust, illetve plattot: Vannak-e olyan dialektus- vagy plattfajták, amelyeket különösen rokonszenvesnek talál?”

Straipsniai / Articles

259

KLAUS GEYER

Az eredmény a 3. listán az alábbi dialektusmegnevezéseket mutatja, ismét a legkedveltebb dialektussal, a Bairisch-sel az élen (Gärtig, Plewnia, Rothe 2010: 159):¹⁴

Bajor – északnémet / platt – sváb – szász – berlini – hesseni – kölni – rajnai platt – platt – hamburgi / hanza-városi – frank – badeni – pfalzi – Ruhr-vidéki – alemann – egyéb bajorországi dialektusok – osztrák – fríz dialektusok – türingiai – vesztfáliai platt – saar-vidéki – svájci német – […]

3. lista: A legrokonszenvesebb dialektusok Gärtig, Plewnia, Rothe (2010) szerint

A Kauderwelsch Dialekt megnevezéseivel való összevetés a következő áttekintést adja (4. lista); ismét dőlt betűvel emeltük ki azokat a dialektusmegnevezéseket, amelyek a Kauderwelsch Dialekt sorozatban is előfordulnak; itt is bizonyos megnevezéseket ekvivalensnek tekintünk: Norddeutsch / Platt a Plattdüütsch-csel, Ruhrpott pedig a Ruhrdeutsch-csel.

Bairisch – Nordnémet / Platt (Plattdüütsch) – Schwäbisch – Sächsisch – Berlinerisch – Hessisch – Kölsch – Rajna-vidéki Platt – Platt – Hamburgisch / Hanza-városi – Fränkisch – Badisch – Pfälzisch – Ruhrpott (Ruhrdeutsch) – Alemannisch – egyéb bajorországi dialektusok – osztrák – fríz dialektusok – türingiai – vesztfáliai Platt – Saar-vidéki – Schweizerdeutsch – […]

4. lista: A legrokonszenvesebb dialektusok Gärtig, Plewnia, Rothe (2010) szerint, összevetve a Kauderwelsch Dialekt sorozat megnevezéseivel; az egyezések dőlt betűvel

Ismét tisztázatlan Alemannisch státusza, amely dialektológiai szempontból kétségkívül az elszászi dialektust is magában foglalja. A Kauderwelsch-hez képest továbbá hiányzik a Wienerisch – amelyet azonban az Österreichisch alá lehetne sorolni –, valamint a turisztikai szempontból releváns Tirolerisch (szintén

Melyek ezek? (Több válasz is lehetséges)” (Gärtig, Plewnia, Rothe 2010: 281; kiemelés az eredetiben).

Egy rövidített változatban (vö. Gärtig, Plewnia, Rothe 2010: 158), amelyben az itt közölt, 40 megnevezést tartalmazó részletes listát 13-ra rövidítették (mindegyikbe beleértve a „semelyiket” és a „mindet” válaszokat is), hirtelen a „Norddeutsch” jelenik meg legkedveltebb dialektusként. Az azonban átláthatatlan marad, hogy itt mi mindent foglaltak össze a „Norddeutsch” alatt. A Gärtig, Plewnia, Rothe (2010) által megadott százalékértékek azonban arra utalnak, hogy a „Norddeutsch / Platt” mellett a „Platt”, „Hamburgisch / Hanseatisch”, „Friesische Dialekte” (!), „Hannover”, „Mecklenburger Platt”, „Norddeutsch, nicht Niederdt.” és „Friesisch” (!) megnevezésű dialektusok is bekerültek a Norddeutsch gyűjtőkategóriába, ami különösen az alsónémet és a felnémet változatok összekeverése miatt tűnik kétségesnek.

260

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

Österreichisch?). Úgy tűnik, hogy a német megkérdezettek Németországon kívüli dialektusok esetében nem tesznek túlságosan finom különbségeket.

Die detailliertesten Ergebnisse liefert die Untersuchung von Hundt (2010), die jedoch im Gegensatz zu den beiden vorgenannten nicht repräsentativ, sondern explorativ ist. Proband:innen aus fünf deutschen Städten (Dresden, Erlangen, Freiburg, Heidelberg, Kiel), die unterschiedliche Dialekträume repräsentieren, sollten auf einer Deutschlandkarte Dialektregionen einzeichnen und die Dialektregionen anschließend benennen. Dies liefert 71 verschiedene (Laien-)Bezeichnungen (ab mindestens fünf Nennungen), von denen in Liste 5 die ersten 22 (mit einer Nennungsfrequenz > 10%) aufgelistet sind (vgl. Hundt 2010: 196, 201f.):

Bayerisch – Sächsisch – Schwäbisch – Berlinerisch – Plattdeutsch – Schweizerdeutsch – Hessisch – Fränkisch – Norddeutsch – Österreichisch – Kölsch – Badisch – Hochdeutsch – Thüringisch – Ruhrpottdeutsch – Saarländisch – Rheinländisch – Alemannisch – Friesisch – Wienerisch – Hamburgerisch 5. lista: A Hundt (2010) szerint leggyakrabban említett dialektusmegnevezések

A Kauderwelsch megnevezéseivel való összevetést, ismét ekvivalens megnevezéseket feltételezve (Bayerisch ~ Bairisch, Plattdeutsch ~ Plattdüütsch, Schweizerdeutsch ~ Schwitzerdütsch, valamint Ruhrpottdeutsch ~ Ruhrdeutsch), a 6. lista mutatja:

Bayerisch (Bairisch) – Sächsisch – Schwäbisch – Berlinerisch – Plattdeutsch (Plattdüütsch) – Schweizerdeutsch (Schwitzerdütsch) – Hessisch – Fränkisch – Norddeutsch – Österreichisch – Kölsch – Badisch – Hochdeutsch – Thüringisch – Ruhrpottdeutsch (Ruhrdeutsch) – Saarländisch – Rheinländisch – Alemannisch – Friesisch – Wienerisch – Hamburgerisch 6. lista: A Hundt (2010) szerint leggyakrabban említett dialektusmegnevezések, összevetve a Kauderwelsch Dialekt sorozat megnevezéseivel; az egyezések dőlt betűvel

Ebben a tanulmányban a résztvevők több megkülönböztetést is tettek, például Bayerisch (Oberbayerisch, 26. helyezés, szemben Niederbayerisch 29. helyezésével) vagy Fränkisch (Mittelfränkisch, 31. helyezés, Oberfränkisch, 32. helyezés és Unterfränkisch, 37. helyezés), amelyek Bajorország tartomány úgynevezett kormányzati kerületeinek neveihez igazodnak; ezek közigazgatási egységek a tartományi szint alatt, és kifejezetten nem dialektológiai megnevezések. Említésre méltó továbbá, hogy Hundt (2010) vizsgálatában a Tirolerisch és az Elsässisch is megtalálható, mégpedig a 48., illetve az 51. helyen.

Straipsniai / Articles

261

KLAUS GEYER

Az összevetés eredményeként megállapítható, hogy a Kauderwelsch a dialektus-nyelvkalauzai számára nyilvánvalóan laikus dialektológiai szempontból szalienst dialektusmegnevezéseket választott. A normának nem megfelelő írásmód – mint a Plattdüütsch és a Schwiizertüütsch esetében – feltehetően elsősorban a dialektusok enyhe, ám eladásösztönző egzotizálását szolgálja. Az ilyen egzotizálásoknak a következő elemzési részben is szerepük lesz.

5. PÉLDAELEMZÉS: „FRÄNKISCH – A FRANKOK NÉMETJE”

Ebben a részben Jens Sobisch 186. számú, „Fränkisch – das Deutsch der Franken” című kötetét, a Kauderwelsch egyik dialektuskalauzát elemezzük példaként, mégpedig a 2007-es 3. kiadást; a kötet 144 oldalas. A vizsgált kötet szerzője maga is frank dialektusbeszélő, és korábban nyelvi kalauzok (Kubában beszélt spanyol), illetve útikalauzok (Kuba) szerzőjeként is megjelent a Reise Know-How Verlag kiadónál. Nem nyelvész, hanem jogász, ami megfelel a nyelvi kalauzok általános koncepciójának. A Kauderwelsch dialektuskalauzokat azonban nem csupán laikusok írják laikusoknak, hanem a szakmai távolságot kifejezetten pozitívumként emelik ki azzal, hogy megállapítják: mellőzik a „hosszas nyelvtudományi értekezéseket” (Sobisch 2007: 5).

A fogadtatás áttekintése azt mutatja, hogy a füzet bemutatása és tartalma láthatólag kedvező fogadtatásra talál a vásárlóknál. Ezt az amazon.de oldalon elérhető recenziók áttekintése is igazolja (állapot: 2019. június 30.).^¹⁵ Itt nyolc recenzió érhető el, és mindegyik öt csillaggal értékeli az ötből a dialektuskalauzt. Az alábbiakban időrendben növekvő sorrendben (R1)–(R8) jelöléssel anonimizáljuk őket, és változatlan írásmóddal közöljük:

(R1) AK2 2018. december 25. klasse ajánlott

(R2) M 2016. január 5. Praktisch Ebben a könyvben nagyon sok frank kifejezés található standard németre lefordítva. Kihívás a nem frankok számára és szórakoztató olvasmány a frankoknak.

^¹⁵ Az Amazon-recenziók szerzőségének stb. ellenőrizhetetlensége miatt kétségtelenül óvatosság szükséges. A jelenlegi nyolc recenzió esetében azonban véleményem szerint nincs okunk hamisításra gyanakodni.

262

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

(R3) AK1 2014. június 18.

Egy kis kauderwelsch...... Frankóniában sosem árt. Egyébként Frankónia az a másik Bajorország – a régió, amely mindig, véleményem szerint alaptalanul, hátrányos helyzetűnek érzi magát. A füzetnek hozzá kell segítenie ahhoz, hogy az „oberbayernieket” frank szemmagasságba emeljem. Mindenható ég!;-)

(R4) D 2014. január 17.

Maga is frank vagyok, és megnevettetett – szuper ajándék – nagyszerű kirándulások Frankónia számos régiójába – a „frängisch” könnyfakasztóan vicces – szinte minden pontosan úgy van, ahogy a könyv leírja!!!

(R5) M 2013. augusztus 27.

jól kutatott, kis formátumú és nagyszerű ajándék A füzet – ugyanis kis zsebformátumú – jól felépített, és valóban sok frank mondást tartalmaz; bizonyára sok mosolyt csal majd az arcokra. Igazán meglepett, hogy hány ismert szólásmondást találtam benne. Ezenfelül a könyv érdekes információkat tartalmaz Frankóniáról, sőt még dalokat is közöl. Különösen más régiókból származó barátok szórakozhatnak jól a könyvvel, vagy tekinthetnek rá nélkülözhetetlen segítségként;) Az ár valóban méltányos, és a jól kutatott kis füzet minden centet megér. Nagyszerű ajándék a más régióból származó barátoknak vagy rokonoknak.

(R6) TS 2012. november 13.

Nagyszerű ajándék nem frankoknak „Tréfának” vettem a könyvet új ismerőseimnek. Ők északról jönnek, én pedig Felső-Frankóniából, így itt-ott még akad néhány „kommunikációs nehézség”;-), ajándékként remekül bevált!

(R7) A 2011. szeptember 19.

„jó ajándékötlet a betelepülteknek” „mi”, = a kollégáim és én ezt a könyvecskét egy nemrég Nürnbergbe költözött, Dortmundból származó új kolléganőnknek ajándékoztuk születésnapjára! Nagyon örült neki, és már buzgón olvasgatta is! De még egy frank számára is nagyon szórakoztató olvasmány:-)

(R8) SW 2007. január 18.

Öt plusz csillag + Nem gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztatóan lehet tájékoztatást adni a frank tájnyelvünkről! A szerző érti a módját, hogyan mutassa be a frankokat és dialektusukat a szatíra optimális adagjával!! Ezért: öt plusz csillag +

Straipsniai / Articles

263

KLAUS GEYER

Három megfigyelés különösen szembetűnő az értékelés során: A nyelvkalauz tényleges funkcióját, vagyis a kommunikáció megkönnyítését csak az R6 („kommunikációs nehézségek” az „új ismerősökkel” – ezt azonban a „:)” mosolyjel által jelzett irónia árnyalja) és az R7 („nemrég Nürnbergbe költözött [...], Dortmundból érkezett új [...] kolléganő”) tárgyalja, továbbá mellékesen az R2 („kihívás a nem frankok számára”) és az R5 („más régiókból származó barátok”) említi. Nyilvánvalóan a humoros tartalom áll előtérben, vö. R2 „szórakoztató olvasmány”, R4 „könnyfakasztóan vicces”, R5 „sok mosolyt csal”, R6 „tréfa”, R7 „nagyon mulatságos”, R8 „adag szatíra”; a jellegzetes (sztereo)tipikus frank dialektuskifejezés, az „Allmä́chd na!” („Jaj, istenem”, R3) használata is humoros módon történik, amint azt a kacsintó;-) mosolyjel mutatja. Ezenkívül a dialektuskalauzt nyilvánvalóan kevésbé saját olvasmányként, inkább ajándékként használják (R4, R5, R6, R7), és ebben a minőségében igen pozitívan értékelik, vö. „szuper” (R4, R5), „nagyszerű” (R5). A dialektus-nyelvkalauz így hibrid szövegtípusként jelenik meg, amelyben a szórakoztató funkció áll a középpontban, kulturális és nyelvi információkkal kiegészítve. Ez nagyrészt megfelel a fülszövegen szereplő önjellemzésnek (kiemelés az eredetiben):

A frank nem csupán egy nyelv – hanem sokkal több annál! A nyelvben tapasztalható minden regionális különbség ellenére a frankoknak van egy közös sajátosságuk: mindig közvetlenül fejezik ki, mit akarnak és mit gondolnak – és ezt gyakran meglehetősen vaskosan és egyenesen teszik. Egy vérbeli frank itt, a kliséktől távol, keresztülkalauzol a Bocksbeutel borospalackok földjén, amelyet „Bajorország jobbik felének” is neveznek. A frank hétköznapi szókincséből származó több mint 1000 szó és kifejezés, gyakorlatiasan rendszerezve és szemléletesen magyarázva, eloszlatja a megértési nehézségeket, és szórakoztató betekintést nyújt. (Sobisch 2007, fülszöveg)

A „szórakoztató betekintést” lényegében egy stratégiának, vagy inkább – mivel ez nem feltétlenül tudatosan történik – olyan gyakorlatoknak köszönhetően hozzák létre, amelyek alienációként (vö. Maas 1989; Geyer 2013), illetve egzotizálásként írhatók le, és amelyek többek között a grafia szintjén is érvényesülnek.

Ahogy a német nyelv dialektusai esetében általában, a frank (kelet-frank) nyelvjárásnak sincs kialakult, nemhogy szabványosított helyesírása. A dialektusszerzőknek, rovatíróknak, dalszerzőknek és más érdeklődőknek ezért maguknak kell kidolgozniuk az adott dialektushoz illő írásmódot. Mivel elsősorban a fonetikai sajátosságok kiemeléséről van szó, rendszerint úgynevezett lapos, azaz erősen a kiejtésre orientált grafiákkal találkozunk (vö. Seifart 2006). Sobisch dialektuskalauzában

264

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

a frankot jelöléskészletként a standard német jelöléskészletével azonosítja, csupán a <å> jellel egészítve ki, amely a 6 /ɔ/ kardinalis magánhangzót jelöli.

A keletfrank nyelvjárás legszembetűnőbb hangtani jellemzője a fortis zárhangok hiánya, a szó eleji, magánhangzó előtti /k/ kivételével (pl. Kerwa ‘templombúcsú’). Így túlnyomórészt csak lenis, illetve lenizálódott zárhangok fordulnak elő, amelyeket <b, d, g> betűkkel írnak, gyakran – a standard német felől nézve – szokatlan halmozódásban. A magánhangzó rövidségét, akárcsak a standard németben, a szótagkódában álló (legalább) két követő mássalhangzójel, köztük gemináták jelzi; ez időnként, bár nem következetesen, olyan jövevényszavakban is megjelenik, amelyek a standard németben nem követik ezt a mintát, vö. Babbriga ‘paprika’.

A lenis írásmódot éppen a szótagkezdetben is alkalmazzák az <s> /ʃ/ után. Ez a standard némethez képest nem tartalmaz további vagy eltérő hanginformációt, mivel ott sem fordul elő fortis zárhang, ugyanakkor – különösen az /ʃ/-t jelölő <sch> trigráffal együtt – grafematikai elidegenítést eredményez: Schdern ‘csillag’, schbilld ‘játszik’.

Bár a grafematikai jelöléskészlet nagyrészt megegyezik a standard németével, a jelek kombinatorikája már nem, és a fonéma–graféma-hozzárendelés is újra meg újra eltér. Ez különösen az asszimilációkban és elíziókban válik nyilvánvalóvá, amelyeket mintegy betű szerint leírnak – ez ismét a sekély ortográfiára utal; vö. pl. Semf ‘mustár’, schdriggn ‘kötni’ (azonban nem schdriggn veláris zárhanggal, <ng>), vagy gfalln ‘tetszeni’; ezzel szemben Jammerlabln (és nem Jammerlabbm ‘szerencsétlen’) asszimilálódott bilabiális zárhang <m> nélküli szóvéggel (103).

Az /ŋ/-t többnyire, és különösen veláris obstruensekkel érintkezve is, az <ng> digráffal adják vissza, pl. lachng ‘nevetni’, dringng ‘inni’ (itt nyilvánvaló elírással: <nngng>, 22).

Az elidegenítő írásmód további példái a szótagolt betűnevekkel kiírt rövidítések, például a Be-Dse „PC”; itt a standard német Peh-Zeh szintén furcsán hangzana. Végül meg kell említeni a sem hangtanilag, sem normatívan nem megfelelő <äöü> írásmódot az <eu> kettőshangzóra olyan szavakban, mint a Lichebäöüd l „Lügenbeutel” vagy a Schbordsfräöünd „Sportsfreund”.

A grafematikai mellett egy további, inkább stilisztikai alapú alienációs formát is meg kell említeni. Ez abból áll, hogy egy dialektusbeli fordulatot a fordítási sorban emelkedett stílusban adnak vissza. A stilisztikai diszkrepancia révén a dialektus (vélt) köznyelviségének vagy különös vaskosságának képzete jön létre. Az alábbi példa egy egész sor hasonló fordulatot képviselve szemlélteti a jelenséget; adekvát fordítás lehetne például: „Ha a trombitás játszik, azt hiszed, egy kutya vonyít.”:

Straipsniai / Articles

265

KLAUS GEYER

Ha a Blechschbodser játszik, akkor bizonyára egy kutya vonyít.

Ennek a trombitásnak a művészete egy vonyító kutyára emlékeztet.

Tartalmi szinten a folklorizálás irányába mutató erős sztereotipizálás tűnik fel, amely például a fülszövegben említett humorizálást szolgálja. Különösen a tematikus fejezetekben figyelhető meg aránytalanul erős összpontosítás a vendéglő és a kártyajáték, valamint a szitokszavak és átkok témáira vagy helyzeteire. A dialektuskalauz makrostruktúrája azonban összességében a szövegtípus konvencionális mintáját követi, és a tematikus fejezetek tekintetében alapvetően még figyelemre méltó átfedést is mutat Georg von Nürnberg 1424-es nyelvkalauzának első részével. A kötet a nyelvről, illetve a dialektusról szóló bevezetővel kezdődik, amely információkat közöl arról, hogy hol és hány személy beszéli a dialektust, valamint hogyan alakul annak belső tagolódása.

Ezt a helyesírásról, illetve írásmódról és a kiejtésről szóló fejezet követi, majd a grammatikának, vagyis a morfoszintaxisnak az áttekintése. Mindezeknek a fejezeteknek dialektusban megfogalmazott címe van (pl. Kadde vo Frangn ‘Franken térképe’, Wie mer’s schbrichd ‘Ahogyan beszélik’). A fő részt olyan tematikus fejezetek alkotják, mint a köszönés és elköszönés, a család és rokonság, a számok és a hét napjai, a munka, az úton levés, a test, a vásárlás, az evés és ivás, az időjárás stb. Ezeknek a tematikus fejezeteknek szintén dialektusban megfogalmazott címük van (pl. Sävus! Un Adele ‘Szervusz! És Isten veled!’ a köszönés és elköszönés témájához, Di buggliche Bagaasch ‘A púpos bagázs’ a rokonsághoz). Mindegyik rövid kérdés-felelet jellegű párbeszédes szekvenciákat és rövid szólistákat tartalmaz; ezeket gyakran humoros (inter)kulturális információk és fejtegetések egészítik ki. A könyvecske végén két szómutató található (egyszer dialektus – standard német, egyszer pedig standard német – dialektus sorrendben), továbbá további olvasmányokhoz irodalmi utalások és szerzői tájékoztató (Der, wo’s gschriem häd ‘Aki ezt írta’).

Azt, hogy a kötet számos következetlenséget, ellentmondást és hibát tartalmaz, ami alátámasztja laikuslingvisztikai eredetét, itt csak mellékesen említjük (erről részletesebben lásd: Geyer 2021). Jó példaként szolgálhat a ‘vendéglős’ zavaróan következetlen írásmódja: Wed (24), Wädd (50), végül pedig Wärd (53).

266

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

6. EREDMÉNYEK ÉS KITEKINTÉS

A Kauderwelsch dialektuskalauzok általános vizsgálata, valamint példaként a „Frank” dialektuskalauz elemzése révén a dialektuskalauzok több szinten is releváns kutatási tárgynak bizonyultak a laikuslingvisztikai vizsgálat számára: átfogóan azt látjuk, hogy mind a dialektusok, mind pedig különösen a dialektusmegnevezések kiválasztása a Kauderwelsch dialektuskalauzokban világos párhuzamokat mutat a különböző percepciós dialektológiai tanulmányok leltáraival, amelyek a dialektális tér német nyelvközösség tagjai általi mentális strukturálását vizsgálják. Vagyis a laikuslingvisztikailag szalっiens dialektusok és dialektusmegnevezések kerülnek megszólításra. A példaként végzett elemzés tartalmilag a dialektus humoros sztereotipizálását, illetve folklorizálását mutatja. Ezen túlmenően a dialektus nem normatív területként való írásmódját mindenekelőtt az elidegenítés, illetve egzotizálás gyakorlatai jellemzik. Metanyelvi szinten kifejezetten hangsúlyozzák a távolságot a diszciplináris szakmaiságtól, miközben az everyday expertise jelen van. Mindez a dialektuskalauz igen pozitív értékeléséhez vezet mint szórakoztató médiumhoz a vásárlók, illetve befogadók perspektívájából; a dialektus bemutatásának jelen lévő szaknyelvészeti hiányosságai, például a bemutatás következetlenségei, ellentmondásai és hibái, eközben háttérbe szorulnak.

Ebben a tanulmányban csak egyetlen dialektuskalauzt lehetett részletesen, néhány szempontból elemezni. Kétségkívül kívánatos volna az empirikus alap kiszélesítése, például további dialektusokra, más kiadók hasonló termékeire, sőt más médiumokra való kiterjesztés formájában is. A dialektuskalauzokhoz kapcsolódó hanganyag mellett például a YouTube-on található laikusvideók is alkalmasak lehetnek arra, hogy átfogóbb képet kapjunk a laikus dialektológia, illetve laikuslingvisztika és a dialektuskalauzok kölcsönhatásáról.

IRODALOM

Albury Nathan 2014: A nyelvpolitika laikuslingvisztikájának bevezetése. – International Journal of Language Studies 8(3), 85–106.

Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: Nyelvi változatosság és annak értékelése a percepciós dialektológia szempontjából: a változatok és a helyek mentális képei, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Straipsniai / Articles

267

KLAUS GEYER

Allensbach 2008 – Bajorországon kívül is szívesen hallgatják a bajor nyelvjárást: a legkedveltebb és legkevésbé kedvelt dialektusok. Allensbacher Berichte 2008 / 4, Allensbach: Institut für Demoskopie. http://www.ifd-allensbach.de/uploads/tx_reportsdocs/prd_0804.pdf.

amazon.de – www.amazon.de/Reise-Know-How-Sprachf%C3%BChrer-Fr%C3%A4nkisch-Kauderwelsch-Sprachf%C3%BChrer/dp/3894164743/.

Antos Gerd 1996: Laikuslingvisztika. Tanulmányok a mindennapi nyelvi és kommunikációs problémákról. Nyelvi tanácsadók és kommunikációs tréningek példáján, Tübingen: Niemeyer.

Augst Gerhard 1975: Megfontolások egy szinkrón etimológiai kompetenciához. – A kortárs német nyelv morfémakészletének vizsgálatai, Hrsg. G. Augst, Tübingen: Narr, 156–230.

Augst Gerhard 2002: Népetimológia és szinkrón etimológia. – Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik 127, 144–147.

Cruz-Ferreira Madalena 2011: Az első nyelv elsajátítása és oktatása. – AILA Review 24, 78–87.

Eder Ulrike 2010: A német mint idegen nyelv fejlődése 1945 előtt. – Német mint második és idegen nyelv. Nemzetközi kézikönyv, Hrsg. H.-J. Krumm, Ch. Fandrych, B. Hufeisen, C. Riemer, 1. Halbband. Berlin, New York: de Gruyter, 55–62.

Duden 2014 – Duden: A német nyelv eredetszótára. A német nyelv etimológiája, 5. Auflage, Berlin: Dudenverlag.

duden.de – www.duden.de, Berlin: Bibliográfiai Intézet.

dwds.de – www.dwds.de, A német nyelv digitális szótára, Berlin: Berlin-Brandenburgische Akademie der Wissenschaften.

Gärtig Anne-Kathrin, Plewnia Albrecht, Rothe Astrid 2010: Hogyan gondolkodnak az emberek Németországban a nyelvről, Mannheim: Institut für Deutsche Sprache.

Gernentz Hans Joachim (Hrsg.) 1988: Vizsgálatok Tönnies Fenne 1607-ben, Pszkovban készült orosz–alsónémet társalgási könyvéhez. Adalék a német nyelvtörténethez, Berlin: Akademie-Verlag.

Geyer Klaus 2013: Asterix snackt platt – Asterix redd boarisch: Dialektográfiák az ismerősség és az alteritás között az Asterix-képregények nyelvjárási kiadásaiban. – A nyelvtudomány aktuális tendenciái, Hrsg. M. Lachout, Hamburg: Verlag Dr. Kovač, 45–58.

268

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

Geyer Klaus 2021 (megjelenés alatt): A dialektuskalauz mint a laikus dialektológia releváns forrása. – Nyelvi változatosság és sokféleség | Linguistic Variation and Diversity, Hrsg. K. Geyer, S. Kraeva, E. Krasnopejeva, Berlin: Peter Lang.

Glück Helmut 2002: A német mint idegen nyelv a középkortól a barokk korig, Berlin: de Gruyter.

Hardy Stéphane, Herling Sandra, Patzelt Carolin (Hrsg.) 2015: Laikuslingvisztika a frankofón interneten, Berlin: Frank und Timme.

Hendricks Pepijn 2014: Innováció a hagyományban: Tönnies Fonne orosz–német társalgási könyve (Pszkov, 1607), Leiden: Brill.

Hinrichsen Alex W. 1983: Conversationsbuch für Reisende oder The Traveller’s Manual of Conversation... – Reiseleben 6, 18–20. Lásd még: http://www.bdkr.com/rul.php?art=134.

Hinrichsen Alex W. 1991: Baedeker útikönyvei. 2. Auflage, Bevern: U. Hichrichsen.

Hundt Markus 1992: A dialektussal színezett standard nyelvhez való viszonyulások. Empirikus vizsgálat a bajor, hamburgi, pfalzi és sváb dialektusról, Stuttgart: Steiner.

Hundt Markus 2010: Beszámoló „A német dialektusok laikuslingvisztikai koncepciói” című pilotvizsgálatról. – „Percepciós dialektológia”. A dialektológia új útjai, Hrsg. Ch. A. Anders, M. Hundt, A. Lasch, Berlin, New York: de Gruyter, 179–219.

Jähnert Katrin 1999: Litván nyelv szóról szóra, 4. Aufl., Bielefeld: Reise Know-How Verlag.

Kauderwelsch bajor – www.reise-know-how.de/de/produkte/kauderwelsch-buch/bairisch-echte-hochdeutsch-45006, Bielefeld: Reise Know-How Verlag Peter Rump.

Kauderwelsch társalgási útmutató – www.reise-know-how.de/produktreihe/kauderwelsch-sprachfuehrer-42848, Bielefeld: Reise Know-How Verlag Peter Rump.

Kerswill Paul, Williams Ann 2002: A „szaliencia” mint a nyelvi változás magyarázó tényezője: bizonyítékok a városi Angliában zajló dialektusszintűsödésből. – Nyelvi változás: a belső, külső és nyelven kívüli tényezők kölcsönhatása, Hrsg. M. Jones, E. Esch, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 81–110.

Kluge Friedrich 1989: A német nyelv etimológiai szótára, 22. Auflage, Berlin, New York: de Gruyter.

Kölbl Richard H. 2009: Bajor nyelvjárás – az igazi standard német, 7. Auflage, Bielefeld: Reise Know-How Verlag.

Straipsniai / Articles

269

KLAUS GEYER

Lenz Alexandra N. 2010: A szaliencia fogalmáról és a szalّiens jegyek kimutatásáról. – „Percepciós dialektológia”. A dialektológia új útjai, Hrsg. Ch. A. Anders, M. Hundt, A. Lasch, Berlin, New York: de Gruyter, 89–110.

Long Daniel, Preston Dennis (Hrsg.) 2002: A percepciós dialektológia kézikönyve, Bd. 2, Amsterdam: Benjamins.

Maas Utz 1989: Ortográfiai alteritás. Az irodalmi dialektusábrázolásokról. – A nyelv- és irodalomfejlődés társadalmi-kulturális kontextusai. Rudolf Große 65. születésnapjára készült emlékkönyv, S. Heinemann, G. Lerchner et al. (Hrsg.), Stuttgart: Heinz, 339–359.

Nadobnik Renata 2019: Német–lengyel nyelvkalauzok – A szövegtípus története kezdeteitől napjainkig kontrasztív bemutatásban, Hamburg: Verlag Dr. Kovač.

Niedzielski Nancy, Preston Dennis 2000: Laikuslingvisztika, Berlin, New York: Mouton de Gruyter.

Pasquale Michael 2011: A második nyelv tanulásával és tanításával kapcsolatos laikus vélekedések. – AILA Review 24, 88–99.

Pasquale Michael, Preston Dennis 2013: A nyelvtanítás és -tanulás laikuslingvisztikája. – A második nyelv tanulásának és tanításának pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai perspektívái, K. Droźdźiał-Szelest, M. Pawlak (Hrsg.), Berlin: Springer, 163–174.

Pausch Oskar 1972: A legrégebbi olasz–német nyelvkönyv. Georg von Nürnberg 1424-ből származó hagyománya, Wien: Böhlau.

Preston Dennis (Hrsg.) 1999: A percepciós dialektológia kézikönyve, Bd. 1, Amsterdam: Benjamins.

Preston Dennis 1982: Percepciós dialektológia: az Egyesült Államok dialektusainak mentális térképei hawaii perspektívából. – Nyelvészeti munkatanulmányok, University of Hawaii, Department of Linguistics, 14, 5–49.

reise-know-how.de – www.reise-know-how.de, Bielefeld: Reise Know-How Kiadó Peter Rump.

Seifart Frank 2006: Ortográfiafejlesztés. – A nyelvi dokumentáció alapjai, J. Gippert, N. Himmelmann, U. Mosel (Hrsg.), Berlin: de Gruyter, 275–299.

Shaik Sam van 2014: Társalgási könyvek a Selyemút utazói számára. http://idpuk.blogspot.com/2014/05/phrasebooks-for-silk-route-travellers.html.

Sihler Andrew 2000: Nyelvtörténet. Bevezetés, Amsterdam: Benjamins.

270

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Was man aus Dialekt-Sprachführern für die Laiendialektologie und Laienlinguistik lernen kann

Sobisch Jens 2007: Frank dialektus – a frankok németje, 3. Auflage, Bielefeld: Reise Know-How Verlag.

Strauss Lina 2018: Retorikai útmutatók mint a laikuslingvisztika példái. Diskurzuselemzés, Stuttgart: Metzler.

Weitershaus Friedrich-Wilhelm 2004: Az új nagy utónévkönyv: 8000 utónév eredete és jelentése, München: Bassermann.

Mit lehet megtanulni a laikus dialektológiához és laikuslingvisztikához sorolt dialektusos társalgási kézikönyvekből

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a dialektusos társalgási kézikönyvek és a laikus (népi) lingvisztika, illetve dialektológia közötti bizonyos kapcsolatokat elemzi. A társalgási szótárak hagyományosan a standard nyelv normáit követik, míg a dialektusos társalgási kézikönyvek meglehetősen új jelenséget alkotnak, legalábbis a német nyelvben. Bár feltehetőleg minden német dialektus beszélője érti a német köznyelv normáit, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy standard nyelven beszéljen azokkal, akik számára az adott dialektus idegen, nem világos, hogy kommunikációs rendeltetésük – más társalgási szótárakhoz hasonlóan – ugyanaz-e, vagyis megkönnyítik-e az utazók kommunikációját az adott nyelv (vagy dialektus) beszélőivel. A többnyire nem szakemberek által összeállított dialektusos társalgási kézikönyvek, amelyekben vidám, szórakoztató történetek és/vagy folklórelemek szerepelnek, inkább azokhoz az olvasókhoz igazodnak, akik az adott dialektust használják, vagy legalább valamennyire ismerik. A tanulmány ezt a feltevést tárgyalja részletesebben: az elemzés alapjául a dialektusok jellemzői, a szöveg általános és specifikus struktúrái, a nyelvi szempontok, a dialektusok bemutatásának módja, végül pedig az adott dialektusterületre jellemző kulturális elemek szolgálnak. Így a népi lingvisztika perspektívájából megragadhatóvá válik az elemzett dialektus koncepciója, valamint azok az elképzelések, amelyeket a dialektusos társalgási kézikönyvek közvetítenek.

Beérkezett 2020. augusztus 17-én.

KLAUS GEYER

Nyelv- és Kommunikációs Intézet, Dél-dániai Egyetem Campusvej 55 DK-5230 Odense M [email protected]

Straipsniai / Articles

271