TERMINOLÓGIA ÉS JELEN

Jonas KLIMAVIČIUS

Litván Nyelvi Intézet

MIT TETT JABLONSKIS A FÖLDRAJZÉRT, ÉS MI TÖRTÉNIK EZZEL?

A terminológia számára örömteliek Jonas Jablonskis jubileumi megemlékezései (Piročkinas 2000; Gedrimas 2000). Hogy mit tett Jablonskis a terminológiáért, nem új téma. Mindenekelőtt az élő tanúságtételeket kell megemlíteni (Žemaitis 1956; Žemaitis 1966; Šikšnys 1962). Az ösvényeken szerzett tanúságtételekből származó adatok és a célzott kutatások – bár befejezetlenek – nagyon jelentősek. De még ez sem minden: fel kell tárni a terminológiai folyamat Jablonskis utáni részét is, támogatni és erősíteni kell, különben a jó kezdetnek csúf vége lehet. A Jablonskis utáni nemzedékek tanúsíthatják, sőt tanúsítaniuk kell az általa megalkotott terminológia életét. Ez pedig ismét elválaszthatatlan a nemzet és az állam sorsától – éppúgy, mint Jablonskis munkássága. Jablonskis halála után tizenegy évvel Litvániát ismét megszállás, népirtás (genocídium), az államiság elvesztése és nyelvi elnyomás sújtotta. Tehát a tanúságtétel mércéjéül ezeket kell választani.

A régóta érlelődő gondolatok kifejezésére mintegy véletlenül adódott alkalom: a jubileum idején egy új, iskolai földrajzi szakkifejezéseket tartalmazó szótárfüzet összeállításával küszködöm. Jablonskis terminológiai alapjaiból ott szinte csak romokat találtam. Így aztán tovább halogatni már egyáltalán nem lehet. Persze nem ez a szótárfüzet indította el a folyamatot: a földrajztudomány, az iskolai földrajz és mindenféle fordításban megjelent földrajzi útleíró irodalom terminológiája hol tudtán kívül, hol tudatosan az orosz nyelv lejtőjére csúszott. A földrajzi terminográfia elég gazdag volt, tárgyi és nyelvi szempontból sem volt jelentéktelen sem a tudomány, sem az iskola számára. 1956-ban jelent meg V. Gudelis „Geológiai és fizikai földrajzi szótára” (szerk. Ch. Lemchenas; orosz–litván, litván mutatóval; 220 o.), amelyet a Litván Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Terminológiai Bizottsága lektorált [GirFGŽ]. A „Šviesa” (pedagógiai irodalmi) kiadó három kötetet jelentetett meg – kettőt fordításban, egyet eredetiben: 1972-ben S. Agapovét,

7

S. Sokolov és D. Tichomirov enciklopédikus „Földrajzi szótára” (ford. V. Kvietkauskas, szerk. E. Subačienė), amelyet a fordítás szerkesztője, V. Gudelis litván szakkifejezésekkel egészített ki, a kiadói ismertető szerint tanulóknak, a litván kiadás előszava szerint pedig egyetemistáknak és oktatóknak szól (272 o.) [GeogrŽ]; 1987-ben A. Solovjov és G. Karpov „Fizikai földrajzi szótár-kézikönyve” (ford. F. Ylevičienė és J. Žukauskienė, a fordítást lektorálta A. Laigonaitė, szerk. L. Junevičienė), A. Basalykas szerkesztésében (216 o.) [FizGŽŽ]; 1994-ben S. Vaitekūnas „Enciklopédikus földrajzi szótára” (szerk. S. Drabavičius), a Kulturális és Oktatási Minisztérium ajánlásával (256 o.) (EncGŽ]. E három szótár egyikét sem hagyták jóvá, és szakemberek, illetve nyelvészek a sajtóban nem bírálták meg széles körben. A normativitás kérdéseivel kapcsolatban problémák, valamint a szótárak közötti ellentmondások is vannak. A litván nyelvtudomány joggal büszke arra, hogy Jablonskis jelentősen litvánosította a földrajz alapvető szakkifejezéseit. Néhány évtizeddel később azonban a munka folytatóinak hiányzott Jablonskis iránytűje, más tájékozódási pontok hatottak rájuk. A függetlenség visszanyerése után tíz évvel még a tudósoknak sem könnyű tudatosítaniuk, hogy a szovjet évtizedekben a nemzetközi szavak használatával a litván nyelv közeledett az orosz nyelvhez.

Jablonskis földrajzi terminológiai szóalkotásának zöme 1918-ban, Rygiškių Jonas „Kis szótáracskánk” című művében összpontosul: délkör, egyenlítő, sark, térítő, kontinens, gleccser, vulkán, látóhatár. Csak a vulkanas (vulkán) és a vandenynas (óceán) szerepel már Jablonskis 1906-os fordításában, S. Mečius „A Föld rövid leírása” című munkájában is (Piročkinas 2000 11: 16). Ez az LKŽ adataiból is látható.

Jablonskis szakkifejezéseinek sorsát és a hozzájuk való viszonyulást meglehetősen jól megmutatják a litván idegenszó-szójegyzékek és szótárak.

Jó kezdetnek számít már Jurgis Šlapelis 1907-es SNŽŽ-je is. Szinonimák és magyarázat nélkül: vulkanas – ugnikalnis. Vagyis Jablonskis litván szakkifejezését szilárdan elfogadták. Csak sajnálni lehet, hogy ugyanebben az évben, 1907-ben J. Ambraziejus „Lengyel–litván–orosz szótára” az ugniakalnis változatot adja meg (nem megfelelő kötőhangzóval), amelyet aztán még néhány szótárban megismételtek (LKŽ XVII). Továbbá: okeanas, oceanas – vandenynas, didžiūris, didelės marios. Didelės marios magyarázatnak tekintendő, nem megfelelőjének. A Didžiūris az LKŽ II-ben nem szerepel, de megtalálható a didžiūris alak – már J. A. Pabrėžánál, később A. Leliónál, valamint

8

didmaris – L. Ivinskis szóhasználata, didžmaris – az 1884-es „Aušra” szóhasználata, didmarė – más írásoké. A szinonimák általában szükségtelenek, ezek pedig elégtelen megkülönböztető erejük miatt nem érhetnek fel Jablonskis óceán szavához. Az LKŽ XVIII a „bőséges víztömeg, nagy víz, vizek” jelentésű 2. alakot is közli, bár óvatos nj.(?) megjegyzéssel, nyelvjárási adatok alapján (Grįškabūdis, Pagėgiai, Marijampolė, Alytus, Tverėčius). Egyébként a Jablonskis szülőhelyéhez, Grįškabūdishez közeli helyekről – Slavikai, Lekėčiai – az hómező 1. alakja is adatolt: „nagy hótömeg; hóval borított mező” (LKŽ XIII). Úgy tűnik, egyenes út vezetne a kontinens szóhoz, de mégsem: a kontinentas – kietžemis, nagy, szilárd szárazföld szó A. Lelio „Lietuviškos ir angliškos kalbų žodynas” (Litván–angol szótár, 3. bővített kiadás, Chicago, 1915) című művében is szerepel: kietžemis – continent (de szerepel még a kontinentas – continent, continent – kontinentas, sausžemis, valamint a terra firma – sausžemis, kietžemis. Sausžemis alakot először (LKŽ XII) M. Miežinis „Lietuviszkai–latviszkai–rusisz kame žodynas” (Litván–lett–orosz szótár, Tilžė, 1894) című műve használta: sausžemis – sausžeme – ląd – мамерик. Az SNŽŽ-ben: tropikai – grįžračiai; a trópusok országa, trópusi vidék – a trópusok vagy a grįžračiai vidéke – meleg égöv; a grįžračiai vagy tropikai jelentése: „az Egyenlítő két oldalán, a Föld körül húzódó övezetek, amelyekig a Nap a téli és nyári napforduló idején elér. A két grįžratis között egész évben forró az idő.” A Grįžratis alak A. Lelio litván–angol szótárában is használatos: grįžratis, -čio – tropic (és tropikas – tropic), tropic – földrajzi értelemben grįžratis, tropikas, a „Nagy Medve” jelentéséhez kapcsolódóan A. Tatarė és V. Kudirka is használta (grįžratis Plókščiai); a „Nagy Medve” jelentésében legelterjedtebb alak a grįžoratas Sintautai, Rasėiniai, Kvedarna, Kaltnėnai és Priekulė vidékén (grįžoratas Gargždai), továbbá a grįžo ratas Tilžė, a grįžo vežimas Šilutė, a grįžulo (grįžulo Dusėtos, Salamiestis) ratai Šeduva, a grįžulo ratai Kudirkos Naumiestis, a grįžalo ratai Grūžiai és a grįžinio ratai Geistarai alak is (ennek megfelelően: grįžulas / grįžulas F. Kuršaitis szótárában, grįžalas / grįžalas Betýgala vidékén, grįžas 1. / grýžas F. Kuršaitis szótárában – „a szekér fordítószerkezetének rúdja, amelyhez a lovat befogják”) LKŽ III. Šlapelis nemzetközi terminusok litvánosításához való hozzájárulásai közé sorolandó a saulėgrįža – grįžračiai is, amely a szócikkben megbújik, de a külön szójegyzékben nem szerepel (a solsticija szócikk is hiányzik). J. A. Pabrėža a tropiką szót a solsticija – saulgrįžvieta alakból vezette le (LKŽ XII). Az SNŽŽ-ben a gletčeras – ledynas jelentése: „nagy jégmezők a magas hegyeken, amelyek lassan lefelé csúsznak”. Az Egyenlítő, a délkör és a horizont esetében Šlapelis nem ad meg megfelelő terminusokat, csupán magyarázatokat:

9

ekvatorius – „a Föld körüli, képzeletbeli övezet, amely a Föld felszínét északi és déli félgömbre osztja”; meridianas – „képzeletbeli vonal, amely a Föld felszínén az egyik pólustól a másikig halad”; horizontas – „az egész földterület az égboltig, ameddig a szem ellát”. A Polius szót viszont, noha mint az imént láttuk, használja, a szójegyzék sem megfelelő szóval, sem magyarázattal nem tünteti fel.

Bár néhány dolgot még külön tisztázni és pontosítani kell (ez nem e cikk témája), már most meg kell jegyeznünk Šlapelis szójegyzékének egyértelmű litvánosító irányultságát: a szójegyzék mintegy fele nemzetközi szó, fele pedig barbarizmus, különféle jövevényszavak megfelelője, illetve olyan litván szó, amelyet a köznyelv talán még nem ért. Nemcsak Jablonskis, más elődök és munkatársak litván neologizmusainak közléséről van szó, hanem olykor Šlapelis saját törekvéseiről is. A későbbi szójegyzékek és szótárak csak néhány kiegészítést tettek, sőt egy helyben topogtak; nem mentek tovább, noha lehetett és kellett volna.

Az 1923-as, álneves STŽŽ (csak nemzetközi szavakat tartalmaz) a meridianas – dienovidinis megfelelőt adja meg, de a magyarázat is szerepel: „a földgömb 180 körre van osztva, amelyek mindkét sarkot metszik és <...>” (a polius nincs felvéve). Többnyire beérik pusztán a megfelelőkkel: horizontas – akyratis, paralelė – lygiagretė, vulkanas – ugnikalnis; az okeanas (oceanos) esetében még két további megfelelőt ad: jūros; vandenynas (ez visszalépés); továbbá kontinentas – sausuma, žemė, a žemynas szó azonban itt még nincs meg. Az Ekvatorius csak magyarázatot kap: „a földgömb középső öve, a legforróbb hely”; a pusiaują szó még nincs jelen.

J. Norkus 1924-es SNŽŽ-je (a litván szavak aránya mintegy 6%) a kontinentas – žemynas, sausuma; horizontas – akiratis alakokat adja meg, utóbbit így magyarázva: „az a földterület az égboltig, amelyet szemünkkel látunk; csak a távoli, látható szélek, ahol a föld mintha összeérne az éggel; a tudomány vagy a tudás határai”. Az ekvatorius, meridianas, okeanas, paralelė, polius, tropikai, vulkanas szavak viszont hiányoznak. Vajon ez azt jelenti, hogy már nem időszerűek – hogy a helyettesítő alakok már elfogadottá, meghonosodottá váltak? Jablonskis erőfeszítéseinek eredményeként litván megfelelőkkel felváltott matematikai terminusok hiánya a szójegyzékből valamelyest valószínűsíti ezt a feltevést.

Az 1936-os, terjedelmes TŽŽ ezeket vegyesen közli: egyeseket csak megfelelőikkel együtt: ekvatorius – pusiauja(s); okeanas – 1. vandenynas; vulkanas – 1. ugnikalnis; paralelė – lygiagretė; sugreitinimas; sulyginimas; másokat magyarázattal is: horizontas – akiratis, „képzeletbeli vonal, amely összeköti a Földet az égbolttal”; kontinentas – žemynas, „nagy szárazföldi terület, amelyet minden oldalról tengerek és óceánok vesznek körül”; meridianas

10

– dienovidinis; „képzeletbeli hosszú, görbe vonal, amely a földgömb mindkét sarkán áthalad, és az Egyenlítőt derékszögben metszi; <…>”; polius – 1. a Föld sarka; „a földi sark látszólagos vége”; tropikai – 1. atogrąžos, „az Egyenlítőtől délre és északra 23° 28′-ra párhuzamosan húzódó földrajzi szélességi körök”; 2. „az e körök közötti földterületek”, atogrąžų kraštai; a glėčeris szóhoz pedig: glėtčeris – gleccser, „amely lassan leereszkedik a hegycsúcsokról a völgybe”.

Az első háború utáni, 1951-es TŽŽ hasonlóan közli a szavakat, azzal a különbséggel, hogy a litván megfelelőket olykor kiemeli nyomtatásban: ekvatorius – pusiaujas – 1) „a Föld felszínén gondolatban meghúzott kör, amely mindkét földi pólustól egyenlő távolságra van; <…>”; 2) <…>; meridianas – dienovidinis, <…>; okeanas – 1) vandenynas, <…>; glėčeris – ledynas, <…>; viszont nincs kiemelve: kontinentas – žemynas, <…>; polius – 1) ašigalis, <…>; solsticija – csill. saulėgrįža, <…>; vulkanas – ugnikalnis, <…>. A Tropikų megfelelője furcsán a legvégére került: tropikai – 1) „két képzeletbeli kör, az égi egyenlítővel párhuzamosan, attól 23° 27′-ra (...), amelyeken a napfordulók (a Nap megállásának) napjain a Nap áll”; 2) „a trópusok között elhelyezkedő, forró éghajlatú országok”, atogrąžos; bár a tropinis – 1) atogrąžinis jelentése „a tropikų között található”; <…>. A Paralelė csak 1) geometriai értelemben lygiagretė, <…>, míg 3) földrajzi értelemben: „a Földgömbön képzeletben meghúzott körök mindegyike, <…>”. A Horizontas – 1) akiratis, <…> (látható horizont), de 2) <…> (valóságos horizont), és csak a 6) jelentés akiratis; horizontai – (jövőbeli) kilátások. Figyelemre méltó az ellentmondás: bár a polius – 1) ašigalis, az ekvatoriaus magyarázatában mégis polius szerepel, nem pedig ašigalis; és bár a solsticija csillagászati jelentése saulėgrįža, a tropikų magyarázatában mégis solsticijos (a Nap megállásai) szerepel. Az ekinokcija megfelelő nélkül áll.

Az 1969-es TŽŽ-ben nem látható érdemi előrelépés. Csak a paralelė – 2) földrajzi értelemben lygiagretė – <…>. Sőt visszalépés történt: szükségtelen magyarázatokkal egészítették ki: a vulkanas „geológiai képződmény”, ugnikalniai, amelyek <…>; a solsticija pedig már megfelelő nélkül maradt. Egyetlen esetben sem szerepel a psn. jelölés, amely a litván nemzetközi szavak szótárainak történetében először ebben a kiadásban jelent meg (még a basketbolo mellett sem, amely az ilyen szótárban általában nem kívánatos).

Az 1985-ös TŽŽ-ben sincs érdemi javulás. Magyarázat nélkül csak a kontinentas – žemynas, okeanas – vandenynas, polius szerepel – 1. földrajzi értelemben.

11

sark, de 2. csill. – a sark nélkül; a párhuzamos kör földrajzi jelentése egyáltalán nincs (csak 2. geom. párhuzamos). Ebben a szótárban a népny. megjelölés mellett bevezették az nem ajánl. jelölést is (azaz nem ajánlott), de ezt a jelölést ezekben az esetekben nem alkalmazták (mint például jéghegy nem ajánl. – jéghegy – <…>), és célját, illetve használatát sem magyarázták meg egyáltalán. Csak a horizont esetében történt előrelépés – 1. látóhatár (de a 6. „ismeretek, eszmék, lehetőségek és cselekvés szélessége, perspektívák” jelentésben – a látóhatár nélkül).

1999–2000-ben a TŽŽ előrelépett: az óceán, jégtenger nem szerepel – nyilván fölöslegesnek ítélték; magyarázat nélkül, szinonimaként adják meg: trópusok, térítők; szolsztícium, napforduló; kontinens, szárazföld (de kontinentális: 1. szárazföldi, a szárazfölddel, kontinentummal kapcsolatos, pl. -os üledék – <…>; -os éghajlat – <…>; -os lejtő – <…>); továbbá pólus: 2. csill., földr. sark; egyenértékűként, de magyarázatokkal szerepel: meridián, délkör – <…>; egyenlítő – <…>; vulkán, tűzhányó: 1. <…> (noha a 2. többes számban, csill. „a bolygókon és holdjaikon működő és kialudt tűzhányók; <…>”); napéjegyenlőség – <…>; horizont: 1. látóhatár – <…> (noha a 7. átv.: a) „ismeretek, eszmék terjedelme”, látóhatár, <…>); a párhuzam ebben a szótárban sem rendelkezik földrajzi jelentéssel (csak 1. geom. párhuzamos). A tárgyalt szavak esetében egyszer sem alkalmazták a nem ajánl. használati jelölést.

Ebben a szótárban is – mint az összes korábbi idegenszó-szótárban – sem lexikográfiai megoldással, sem az olvasóhoz intézett általános útmutatással még csak utalást sem tesznek arra, hogy a litván megfelelő egyenértékű lehet, vagy lehetne az idegen szóval, sőt akár ajánlottabb is lehet nála. Mivel pedig az idegenszó-szótárakban először az idegen szó áll, a megfelelő pedig csak utána, az olvasóban automatikusan az a benyomás alakul ki, hogy a nyelvben is csak másodlagos, kisegítő és alacsonyabb rendű a megfelelő.

Az iskolai idegenszó-szótár sem különbözik semmiben, pedig úgy tűnik, hogy a pedagógiai céloknak kötelezően érvényesülniük kellene benne. Az 1995-ös és 1998-as MTŽŽ magyarázat nélkül közli a párokat: egyenlítő – pusiaujas, kontinens – szárazföld, óceán – világtenger, párhuzamos – 2. párhuzamos, vulkán – tűzhányó; magyarázattal: napéjegyenlőség – lygiadienis (…), szolsztícium – napforduló (…), fordított sorrendben: horizont – 1. <…>, látóhatár, meridián – <…>, délkör; a megfelelő csak a magyarázó szövegben szerepel: trópusok – „a térítői szélességi körök mentén fekvő övezetek…

12

„párhuzamos sorok” (lényegében – idem per idem); litván megfelelő nélkül: polius – 2. „a legerőteljesebb megnyilvánulás helye”: šalčio polius; glėčeris – „a hegyekből lefelé mozgó gleccser”.

Az iskola (még a gimnázium sem) rendelkezik mindmáig a köznyelv tanulói szótárával (bár léteznek iskolai frazeológiai, szinonima- és antonimaszótárak), nemzetközi szavak szótára viszont már van! Az iskolában is megismétlődik az általános helyzet: a társadalom nagy TŽŽ-re már 1936-ban szert tett, a köznyelvi szótárra viszont csak 1954-ben (DŽ₁). Nemcsak maga az MTŽŽ, hanem annak „Előszava” is egyoldalúan a nemzetköziség, nem pedig a litván jelleg felé tereli a tanulókat és a tanárokat, még az egyensúly felé sem. Az „Előszó” hangsúlyozza annak lehetőségét, hogy a nemzetközi szavak révén „bekapcsolódjunk a világot egyesítő jelenségek körébe” (MTŽŽ 1998: 3), mert „a tudomány, mivel az egész világ számára közös, igen gyakran ugyanazokat a szavakat használja terminusként” (MTŽŽ 1998: 3). A litván nyelv pedig mintha nem volna egyenrangú – „régtől fogva a parasztok nyelve” (MTŽŽ 1998: 3). Itt látni fogjuk, hogy a paraszti szó, a pusiaujaus kiválóan alkalmas az ekvatoriaus helyettesítésére, és rengeteg ilyen példa van. Az MTŽŽ azonban erről semmit sem mond. A szótár célja szűkre szabott és egyoldalú: „segíteni a legnépszerűbb szavak jelentésének tisztázását” (MTŽŽ 1998: 3). Különösen meggondolatlanul, óvatlanul fogalmaz az a kijelentés, hogy az anyanyelv, ha alkot is saját terminusokat, csak „az átvett nemzetközi szavak mellett” teszi (MTŽŽ 1998: 3), értékük pedig „paraszti”: „A tudomány nyelvében leggyakrabban a nemzetközi szót használják, beszéd közben pedig a litvánt” (MTŽŽ 1998: 4) – ez valóban így volt, de már nem így van: ma beszédben még többet használják a nemzetközi alakokat, mint írásban. Csak „néha szorít ki teljesen egy nemzetközi szó” (MTŽŽ 1998: 4) egy litván szót, például a lakūnas már kiszorította az aviatorius szót. Az „Előszó” szerzője azonban nem tudja, hogy ma a lakūnas szót miként szorítja ki a pilotas. A stilisztikáról szólva is helytelen, a litván szavak számára kedvezőtlen tanácsokat ad: „a nesąmonė kissé durva stílusú szó, ezért udvarias beszédben kerülik” – akkor már inkább nonsensas! (MTŽŽ 1998: 4).

A DŽ₃ és a DŽ₄ azonban a nesąmonė szót semmilyen stilisztikai jelöléssel nem látja el, és litván szóval magyarázza – „beprasmybė” (értelmetlenség), nem úgy, mint a DŽ₁: „absurdas, beprasmybė” (abszurditás, értelmetlenség), illetve a DŽ₂: „beprasmybė, absurdas” (értelmetlenség, abszurditás). K. Būga és J. Balčikonis számára a nesąmonė nem volt durvaság vagy illetlenség: Ma már nem illik ilyen ostobaságokkal előállni K. Būga. Ő engem

13

szépen megvendégelt, és megjegyezte, hogy a szemem teljesen megnyugodott, a beszédemben pedig nincs semmi ostobaság J. Balčikonis (LKŽ VIII). Stasys Šalkauskis „Bendroji filosofijos terminija” (1937, 1938) című szótárában, amelyet a Litván Nyelvi Társaság Terminológiai Szekciója tárgyalt, a nesąmonė – franciául absurdité, non-sens, németül Unsinn, oroszul бессмыслица – szakszó (S. Šalk R II 164). P. Skardžius a „Lietuvių kalbos žodžių daryba” (1943) című könyvében a nesąmonę neologizmusnak tekinti (Skardžius 1996: 590), ez azonban nem egészen pontos. Legfeljebb csak feltételesen tekinthető a nesąmonė a ne- előtaggal képzett szónak (LKG I 1965: 428). A forma pontos egyeztetése a sąmo-ne szóval másodlagos lehet: a nesąmonė feltehetőleg írott nyelvi változat, amely nyelvjárási változatok mintájára keletkezett: nesąmonis A. Juška szótára (vö. a melléknévi nesąmonus alakot is – nemcsak 1. „esztelen, meggondolatlan”, hanem 2. „találékonyság nélküli” jelentésben F. Kurschat szótárában), nesąmanis A. Juška szótára, A. Juška dalgyűjteménye, nesuomonė Naumiestis, nesuomonis Serėdžius, nesuomanis A. Juška szótára (LKŽ VIII). Hogy a nesąmonė nem a sąmonės tükörképe tagadószóval, azt egyértelműen mutatja a jelentésbeli különbség: a nesąmonės mellett egyáltalán nem illik „értelmetlen” jelentésben a nesąmoningas melléknév (kezdett elterjedni, de J. Šukys a rádióban tartott rövid nyelvi műsorában joggal bírálta).

Az MTŽŽ-ben szereplő nonsenso használata pedig egyértelműen ellentmond a DŽ₃ és DŽ₄ ajánlásának: nonsensas – lásd nesąmonė (a DŽ₁ és DŽ₂ szerint nonsensas jelentése: „értelmetlenség, ostobaság”).

A nemrég megjelent, 7000 leggyakrabban használt szót tartalmazó „Lietuvių kalbos aiškinamasis žodynas” (a borítón: „Aiškinamasis lietuvių kalbos žodynas”, Aldona Mackevičienė szerkesztésében. – V., UAB „Gimtinė”, 2001, 512 o.) – „az első litván tezaurusz szinonimákkal és antonimákkal” (ŠA 2001 36 11) – talán részben betölthetné az iskolai értelmező szótár hiányát. „Előszavában” azonban egyetlen szó sem esik sem a rendeltetéséről, sem a szinonimák kiválasztásáról, sem a szinonim terminusok normatív megadásáról. Az általunk tárgyalt terminusok egyenetlenül szerepelnek benne: dienovidinis + meridianas (ilyen a szinonimák megadásának módja), lygiagretė (csak „párhuzamos egyenes”) + paralelė (honnan?! – J. K.); ašigalis + polius, de ekvatorius + pusiaujas; atogrąžos + tropikai; ugnikalnis + vulkanas; akiratis + horizontas, míg horizontas + → akiratis; vandenynas + okeanas, didžiūris könyvnyelvi, míg okeanas + → vandenynas; žemynas + kontinentas – vandenynas (ilyen az antonimák megadásának módja); ledyno (és

14

hegyoldal) nincs; napraforgó 1. + 1. napforduló, míg a napéjegyenlőség (és az ekvinokcium) nem [ostobaság + abszurdum, nonszensz, értelmetlenség, míg az abszurdum + → ostobaság; értelmetlen + értelmetlen, üres, abszurd – értelmes; üres 4. + → értelmetlen; abszurd dolgokat + → értelmetlen]. Teljesen háttérbe szorul a napéjegyenlőség; túlhangsúlyozzák az óceán szót. A leggyorsabban szabványosított rövidítés, az ntk. = hiányzik a szótárból. Ha kissé megvizsgáljuk más nemzetközi szavak szótári megadását, indokolatlan előnyben részesítésük látható a litván szavakkal szemben, noha egyébként nem fukarkodnak a megfelelőkkel.

A nemzetközi szavak litván megfelelőinek új alkotása folyamatában mind szakmai, mind különleges rendeltetését tekintve kivételes helyet foglal el Pranas Skardžius LTŽA című műve (1973). Igaz, a könyv Chicagóban jelent meg, Litvániában csak 1998-ban nyomtatták újra (Skardžius 1998: 425–507). Ez nem valamiféle nemzetközi szavak szótára, hanem a litván szókincs meghonosítását és fejlesztését célzó különleges munka. Előszavában azonban a cél szűken és nem egészen világosan van megfogalmazva: segítséget kíván nyújtani azoknak a külföldön élő litvánoknak, akik „fel akarják idézni azokat a litván szavakat, amelyek helyett egyre gyakrabban nemzetközi szavakat használnak” (Skardžius 1998: 433). Itt nem látszik a megfelelők és a helyettesítők megkülönböztetése. Az „Előszó” és a „Bevezetés” csak az új szóalkotások és a helyettesítők kifejezéseivel, illetve a helyett használatos fordulattal él. A példákból azonban a szakember számára világosan kitűnik, hogy egyes esetekben a nemzetközi szavak megfelelőiről – szinonimákról –, más esetekben teljes helyettesítőkről van szó. De vajon ez az egyszerű felhasználó számára is világos? Egyébként az új szóalkotások közé sorolja azokat az eseteket is, amikor „a népnyelvből vett szavak és jelentéseik szakosodtak” (Skardžius 1998: 435), a példák között azonban nemcsak az apyrankė (az LKŽ I adatai szerint P. Ruigys és F. Kuršaitis szótáraiban már „szakosodott”), a lygmuo (az LKŽ VII adatai szerint J. Bretkūnastól F. Kuršaitisig használták), a spaustuvė (az LKŽ XIII adatai szerint élő nyelvi használatból csak a sūrių spaustuvė Marijampolėje; különféle jelentésekben a legrégibb írásos emlékektől kezdve, a szóban forgó „nyomda” jelentésben pedig már K. Sirvydas szótárában), hanem … a rašyba is (Skardžius 1998: 435–436). Skardžius csupán ezt a két csoportot különíti el: „széles körben meghonosodott” és „ritkábban használt” (Skardžius 1998: 436). Nem rossz ellensúlyt csak az LTŽA második része, a litván megfelelőket tartalmazó mutató ad, ahol a nemzetközi szavak már második helyre, mintegy a megfelelők pozíciójába kerülnek.

A szóban forgó szavak közül Skardžius munkájából valamiért hiányzik a vulkano, ekvinokcijos, solsticijos; csak megfelelővel együtt szerepel az okeanas

15

– vandenynas; az összes többi magyarázattal együtt szerepel (előbb a magyarázat, utána a megfelelő); ekvatorius – <…>; pusiaujas; ledynas; horizontas – <…>; akiratis, akiplotis; kontinentas – <…>; žemynas; meridianas – <…>; dienovidinis; polius – <…>; ašigalis; tropikas – <…>; atogrąža; o paralelė – <…>; lygiagretė kizárólag a geometriában használatos. A litván megfelelőknek a magyarázatok után, nem pedig előttük való megadása egyáltalán nem segíti a szerzőnek a szókincs litvánosítására irányuló célját.

Érdekes, hogy a 85 szó között, amelyekről azt mondják, hogy „már a háború előtt széles körben meghonosodtak”, a legtöbb az általunk tárgyalt szavak közül való: akiratis, ašigalis, atogrąža, ledynas, pusiaujas, ugnikalnis, vandenynas (Skardžius 1998: 436).

Most már összefoglalhatjuk: egyetlen litván TŽŽ-ben, még az LTŽA-ban sincs a legcsekélyebb útmutatás sem arról, mik a nemzetközi szavak megfelelői, mi a rendeltetésük; még kevésbé található meg a megfelelők és helyettesítők megkülönböztetése. A litván TŽŽ-k nem tűztek ki maguk elé külön semmiféle szókincsszabályozási vagy nyelvfejlesztési célt – egyedül a magyarázó funkciót. A magyarázatokon keresztül a nemzetközi szavak még inkább és még gyorsabban terjedtek. Természetesen a nyelv számára szükségeseknek kellett volna terjedniük, de különbségtétel nélkül mind terjedtek, mivel nem törekedtek ilyen különbség kialakítására. Úgy tűnik, sem a nyelvészek, sem a terminológusnak nem számító terminológusok nem értették meg (gyakran talán eszükbe sem jutott), hogy 1954-ig – a köznyelv első, egyébként nagyon tökéletlen normatív szótárának megjelenéséig – a köznyelv használóinak szókincsbeli igényeit nagyon egyoldalúan elégítették ki: főként nemzetközi szavak szótáraival és szójegyzékeivel (a kétnyelvűeket nem számítva). Ilyen volt az eljárás – ilyenek az eredményei. A nemzetközi szavak számát tovább gyarapította az a szovjetista nézet, hogy a proletár kultúrához internacionalizmusokra van szükség (hiszen ez a szó már kezdte kiszorítani a megszokott nemzetközi szavak kifejezést). A függetlenség évtizedében az Állami Litván Nyelvi Bizottság valamelyest gátat vetett az új nemzetközi szavak – a valóban újak, többnyire kiejtésükben újszerűek – terjedésének a 42. számú határozattal („A nem használható új idegen szavak jegyzékéről”), amelyet később beemeltek a nagy nyelvi hibák általános jegyzékébe (LKKN 1998: 130–132); említést érdemel egy külön munka – VKNS 1998 –, valamint a kiterjedt terminográfia és a számos cikk is. Vannak eredmények, de nem elegendőek; döntő fordulat nem következett be.

Most nézzük meg, mi történt csaknem fél évszázadon át a normatív lexikográfiában és a földrajzi (valamint a kapcsolódó területek) terminográfiájában. Nehéz megmondani, melyik oldal támaszkodott jobban a másikra. DŽ₁ 1954

16

ir GirFGŽ 1956, pirma, yra beveik bendralaikiai, antra, mūsų kalbamu atveju – beveik viena: GirFGŽ autorius V. Gudelis yra DŽ₁ konsultantas: „Žodyną ruošiant ir korektūrą skaitant konsultavo keliolika atskirų sričių specialistų: <…> moksl. bendr. J. [=V. – J. K.] Gudelis <…>“ (DŽ₁ 1954: IV), o GirFGŽ „peržiūrėjo Mokslų akademijos Lietuvių kalbos ir literatūros instituto Terminologijos komisija“ (GirFGŽ 1956: 2). DŽ₃ 1993 ir EncGŽ 1994 irgi beveik vienalaikiai, tačiau be ryšio. Žinotina, kad DŽ₁ bent kalbininkų nebuvo labai vertinamas, nebuvo jo aklai laikomasi, o tada nesilaikymo gali būti (ir būdavo) ir pagrįsto, ir nepagrįsto, savavališko. Lietuviškos leksikos ugdymo požiūriu DŽ iš esmės nesiskiria nuo TŽŽ – kalba tik apie tarptautinių žodžių dėjimą į žodyną (DŽ₁ 1954: VI; DŽ₂ 1972:V; DŽ₃ 1993: VII), o apie jų atitikmenų ir pakaitų pateikimo tvarką nieko nesako.

Jablonskis a földrajznak adta a litván dienovidinis terminust. A szovjetizmus a meridiano felé hajlott – hiszen az oroszoknak senki sem adott orosz szót, a proletár kultúra pedig kedvezett az internacionalizmusoknak. A legnagyobb Jablonskis-ellenes lépést sajnos a normatív lexikográfia tette: a DŽ₁ 1954 és a DŽ₂ 1972 teljesen egyenrangúként adja meg a következőket: dienovidinis – „képzeletbeli vonal, amely a földgömb pólusain halad át [! – J. K.], és merőlegesen metszi az Egyenlítőt”; meridianas a DŽ₁-ben (a DŽ₂-ben nagyon hasonlóan); illetve meridianas – „képzeletbeli vonal, amely a földgömb sarkain halad át, derékszögben metszve az Egyenlítőt” a DŽ₁-ben (a DŽ₂-ben nagyon hasonlóan); dienovidinis. A földrajzi terminográfia még litvánosabb: a GeogrŽ 1972 és az EncGŽ 1994 a saját szót részesíti előnyben (de szedéssel kiemeli a nemzetközit: dienovidinis, meridianas; a meridianas címszónál pedig lásd: dienovidinis. Hozzátehető, hogy M. Mikalaijūnas „Orosz–litván meteorológiai szakkifejezések szótára” és az Antanas Juška által összeállított „Csillagászati szótár” eltérő irányt követ: меридиан – meridianas, dienovidinis MeteorŽ 1975; dienovidinis, meridianas ir dangaus dienovidinis, dangaus meridianas AstrŽ 1984. A DŽ₃ 1993 a litván terminust részesíti előnyben: meridianas – lásd: dienovidinis, bár a nemzetközi szót még nem utasítja el teljesen.

A Lygiagretė teljesen szabályosan, a geometriából került át a földrajzba. Jono Rygškio „Kis szótárában” csak a melléknév szerepel: lygiagretis, tę és annak elvont alakja-

17

az párhuzamosság (minden geometriát ábrázoló illusztrációval együtt). Sajnos földrajzi szakkifejezésként még a LKŽ VII sem rögzíti. Ugyanez a DŽ₁-ben is: a párhuzamos egyenes 1. „olyan egyenes, amely egy síkban fekszik egy másik egyenessel, és nem metszi azt”; paralelė; földrajzi értelemben pedig a paralelė 3. „az Egyenlítővel párhuzamos, képzeletbeli földgömbi vonal” (1. geom. „egy másik egyenessel vagy síkkal párhuzamos egyenes vagy sík”; párhuzamos egyenes). A DŽ₂ szintén a párhuzamos egyenes szót adja meg – 1. „egyenes, <…>”, de a magyarázatban a paralelė szinonima nélkül (noha a szótárban szerepel a paralelė 1. geom. „<…>”; párhuzamos egyenes is); földrajzi értelemben pedig – paralelė 2. GeogrŽ – párhuzamos egyenes, paralelė, paralelė – lásd: párhuzamos egyenes; EncGŽ – csak párhuzamos egyenes, paralelė. A MeteopŽ параллель – paralelė, párhuzamos egyenes, az AstrŽ pedig – párhuzamos egyenes, paralelė, továbbá égi vagy napi párhuzamos; földi vagy földrajzi párhuzamos. A DŽ₃ a litván szakkifejezést részesíti előnyben: paralelė 3. földr. lásd: párhuzamos egyenes 2 (míg a paralelė 2. elav. = párhuzamos egyenes 1). A MatŽ 1994 a litván szakkifejezést használja: párhuzamos egyenes (a paralelė esetében pedig: lásd párhuzamos egyenes), valamint paralelogramma (a paralelogramas elavult, lásd paralelogramma), noha ebben a mikrorendszerben elkerülhetetlen nemzetközi szavak is vannak: paralelizmas, paralelizuojamumas, paraleloedras, paralelogramas, paralelotopas. A különböző eredetű – litván és nemzetközi – terminusok ilyen együttélése egy mikrorendszerben teljesen megszokott, normális jelenség.

Ha így összekeverjük a terminusokat, mindig a litván szavak húzzák a rövidebbet, és akkor egészen rossz dolgok történnek. Íme, egy tudós doktor azt írja az újságnak, hogy meridián, az újság megpróbálja litvánosítani, de nem a megfelelően módosított délkör szót használja, hanem annak antonimáját, a szélességi kört: <…> megállapodtak, hogy a Föld felszínét szélességi körökkel (meridiánokkal) 150-enként 24 övezetre osztják. A nulla övezet a Greenwichtől keletre és nyugatra húzódó 7,5°-os szélességi körök között van LA 1998 212 5 (helyesbítés – 213 5).

Jablonskis a földrajz számára az élő nyelvből (a nyelvjárásokból) átvett pusiaujas szót honosította meg (vö. pusiaujas 1. „derék”, továbbá pusiauji, pusiaujus és a ragozatlan ³pusiau főnév, LKŽ X). Az oroszoknak nincs orosz szavuk rá, ezért az úgynevezett kétnyelvűség, vagyis az anyanyelv jogainak korlátozása, az ekvatorius szó használata felé terelte a litván nyelvet. A DŽ₁ és a DŽ₂ egyaránt egyenértékűként tünteti fel: pusiaujas 2. földr. – <…>; ekvatorius, illetve ekvatorius – pusiaujas. A GeogrŽ a pusiaujui szót részesíti előnyben, de a pusiaujo mellé az ekvatorinė juosta szót is felveszi (ahol nemzetközi szót használnak, ott a litván birtokos esetű ekvatoriaus juosta változat már valószínűleg el sem fér), az EncGŽ pedig már mindkettőt -inis képzős alakban adja meg: pu-

18

siaujinė juosta, ekvatorinė juosta. A FizGŽŽ az ekvatorius szónál is ezt írja: lásd pusiau-jas; de már ekvatorinė juosta, pusiaujo juosta; ekvatorinis klimatas, pusiau jūrinis klimatas; viszont már csak ekvatoriniai miškai, ekvatorinis oras. A MeteorŽ экватор – экваториус, полушария, az AstrŽ – полушария, экваториус; dangaus pusiaujas, dangaus ekvatorius; Galaktikos pusiaujas, Galaktikos ekvatorius. A megingott normálást a DŽ₃ sem rendezte véglegesen: pusiaujas 2. földr. <...>, de az ekvatorius is – földr. pusiaujas.

Jablonskisnak talán nem akadt dolga a subekvatorinis. szóval. Az pãpusiaujė (pãpusiaujės sritis) szót A. Vireliūnas alkotta meg (LKŽ IX). Mivel a subekvatorius főnév valójában nem létezik, inkább a priepusiauinis, szóra volna szükség; ez könnyebben is használható. Ha azonban mi, Jablonskis alázatos tisztelői, de gyakran nem túl hűséges és nem túl alkotó tanítványai, nem tesszük meg ezt a kis lépést, akkor a pusiaujui is veszélybe kerül.

Jablonskis az élő nyelvből vett ašigalis (ašigalis 1. „a tengely vége”, Dūsetos, Daugailiai – LKŽ I₂) szót honosította meg a földrajzban. Az orosz nyelvnek nincs orosz szava erre, ezért az ašigalis, amely Skardžius véleménye szerint már a háború előtt széles körben elterjedt, a háború után kiszorult a használatból. A DŽ₁-ben az ašigalis jelentése – 2. žemės polius, o polius – 1. žemės ašigalis, a DŽ₂-ben az ašigalis – 2. žemės polius, o polius – 1. ašigalis; vagyis egyáltalán nincs normálva, noha eltávolodott Jablonskis megoldásától. A GeogrŽ a litván kifejezést részesíti előnyben: ašigalis, geografinis polius, az EncGŽ szintén: ašigaliai, poliai, az AstrŽ pedig: ašigalis, polius; dangaus ašigaliai, dangaus poliai; Galaktikos ašigaliai, Galaktikos poliai. Még a MeteorŽ is a полюс szónál ezt adja: ašigalis, polius: Žemės ašigaliai, de már pasaulio polius, ekliptikos polius; másfelől a magnetinis polius, ledo polius, šalčio polius – ašigaliai nem lehet ott, ahol nincs ellentétük, a pusiaujo. A DŽ₃ különbséget tesz: az ašigalis 2. földr., csill. „az égitest tengelyének vége”, a polius pedig 2. „a legintenzívebb megnyilvánulás pontja, helye”: šalčio, šilumos polius, ledų, vėjų polius. Van melléknév is: ašigalinis: ašigalinė kelionė a DŽ₁-ben, ašigalinė naktis a DŽ₂-ben és DŽ₃-ban, noha a DŽ₃-ban a poliarinis is szerepel (az AstrŽ polinė pašvaistė, polinis nuotolis – félreértés), valamint a poliarininkas, poliariatis is a DŽ₃-ban – mind együtt élnek.

Jablonskis megalkotta és a földrajz számára adta az atogrąža. szakkifejezést. Az oroszoknak azonban nincs rá orosz szavuk, ezért a kétnyelvűség révén a litván nyelvbe is beáramlott a tropikai. A DŽ kezdeti változata nem Jablonskis nyomán jár: az atogrąžos „a Föld meleg övezete, amely az Egyenlítőtől mindkét irányban félúton húzódik”; dausos; de a tropikai is: 1. <...>, 2. többnyire többes számban <...>; atogrąžos _DŽ₁ (a DŽ₂-ben is nagyon hasonlóan). A GeogrŽ szintén bizonytalan: atogrą-

19

zs, trópusok; trópusi övezetek, trópusi övek; csak trópusi éghajlat, trópusi időjárás. FizGŽŽ, bár trópusok, trópusi vidékek, de már trópusi sivatag; trópusi övek; trópusi erdők; csak trópusi ritkás erdők; trópusi légtömeg, trópusi levegő; trópusi éghajlat; trópusi övi sivatagi zónák; trópusi övi félsivatagok. És az EncGŽ hasonlóan. MeteorŽ mponuk – trópus, trópusi öv, az AstrŽ pedig – trópusok, trópusi vidékek; trópusi év; trópusi hónap. Csak a DŽ₃ szerint a trópus – lásd trópusi öv, a trópusi öv pedig földrajzi <…>, -ok többes szám <…>.

Érdekes, hogy még az atogrąžos terminus és az atogrąžinis melléknév védelmében sem Jablonskis lefektetett alapjára, hanem kizárólag a rendszerszerűség elvére hivatkoznak: „<…> ha <…> atogrąžinis néven nevezzük, akkor szeretnénk a származékos terminusokban is megtalálni ezt a szép litván kifejezést, nem pedig a tropikus szavakat (nedves trópusi erdők, trópusi légtömeg, trópusi övezetek, trópusi erdők)” Jėrinaitė 1995: 94. Ez azonban nem a legerősebb érv – mint korábban említettük, gyakori, ha nem is elkerülhetetlen, hogy egy mikrorendszerben a nemzetközi szavak litván szavakkal együtt forduljanak elő.

Szinte mindenütt a subtropikai, subtropinis alak szerepelt – Jablonskis ugyanis itt semmit sem hagyott hátra; A. Vireliūnas paatogrąžė szavát (LKŽ IX) elfelejtették, a paatogrąžys pedig az LRKŽ II 1951-ben a távolabbi külföldön jelent meg. Pedig kéznél volt az élő példa: субтропики, субтропический. Csak 1972-ben kapott észbe a DŽ₂, és vette fel a paatogrąžys terminust, sőt a „trópusokhoz közeli terület” földrajzi minősítést is hozzáadta; subtropikai; de a subtropikai is: földr. „a trópusokhoz közeli területek” (paatogrąžys ar paatogrąžiai nincs itt megadva). A DŽ₃ sem részesíti előnyben a litván terminust: paatogrąžys „a trópusok melletti terület”, subtropikai; a subtropikai pedig földr. „a kétoldalt a trópusok mentén húzódó övezetek”, paatogrąžys: subtropikų kraštai; taip pat subtropinis: subtropinis klimatas.

Jablonskis a földrajz számára a vandenynas terminust adta (talán a szülőföldi nyelvjárásából). A DŽ₁ és a DŽ₂ szerint a vandenynas – <…>; okeanas (a DŽ₃-ban az okeanas szinonima nélkül szerepel), az okeanas – vandenynas pedig (a DŽ₃-ban is). A GirFGŽ szerint океан – океан, vandenynas. Csak a GeogrŽ-ban szerepel kizárólag a vandenynas. A FizGŽŽ-ben, noha szerepel a vandenynas és vandenyno guolis, vandenynų srovės, vandenynų vidurio kalnagūbriai, az okeanas esetében mégis: lásd vandenynas, de kizárólag az okeaninė Žemės pluta, okeaninės įdubos, okeaninės salos, okeaniniai giliavandeniai loviai, okeaninis lovys, okeaninis pusrutulis szerepel. A MeteorŽ-ben az океан – vandenynas, okeanas, az океаничность viszont океанишкумас, jūriškumas: okea-

20

ничность климата – klimato okeaniškumas [jūriškumas], океанический климат – okeaninis klimatas. Jablonskis a žemynas (kontinens) terminust adta a litván földrajznak: žemynas (az LKŽ XX előzetes adatai szerint: žemynas 2. „gazdaság, föld” Strūnaitis, Kintai, 3. „felhalmozott föld, földhalom” A. Juška szótára, Rūmiškės). Még az oroszoknak is van orosz szavuk – материк –, a proletárkultúra azonban a litvánoktól és az oroszoktól is i n t e r-! A normatív lexikográfia semmit sem tett a žemynui érdekében: a DŽ₁ és DŽ₂ szerint žemynas – <…>; kontinentas; míg a kontinentas a DŽ₁-ben – žemynas, <…>, a DŽ₂-ben – <…>, žemynas. A DŽ₁ és DŽ₂ a žemyninį klimatą kifejezést zárójelben még „magyarázza” is – kontinentinis; a kontinentinis pedig a DŽ₁-ben – žemyninis, <…>, a DŽ₂-ben – <…>, žemyninis. A GirFGŽ szerint континент – kontinentas, материк – žemynas, kontinentas. A GeogrŽ-ben kontinentai – lásd žemynai; továbbá žemyninės salos, žemyninis ledas; de žemyninis klimatas, kontinentinis klimatas. A FizGŽŽ-ben kontinentas – lásd žemynas, de csak kontinentinė papėdė, kontinentinė sala, kontinentinės nuogulos, kontinentinė Žemės pluta, kontinentinis atabradas, kontinentinis ledas, kontinentinis pusrutulis, kontinentinis šlaitas; szinonimaként csak a kontinentinis klimatas, žemyninis klimatas szerepel. Az EncGŽ-ben – žemynas, kontinentas, de csak kontinentinės nuogulos, kontinentinis klimatas, kontinentinis šlaitas. A MeteorŽ-ben nincs материк terminus; материк; континентальность – континенталumas: континентальность климата – klimato kontinentalumas, de континентальный климат– kontinentinis [žemyninis] klimatas. A DŽ₃ legalább a žemynui ir žemyniniam ad elsőbbséget, de a nemzetközi szinonimákat sem vezeti vissza litván szavakra: kontinentas – žemynas, kontinentinis – žemyninis. Manapság a litvánok is gyakran az i n t e r- felé hajlanak („5 kontinentai” virágzik!).

Jablonskis az ugnikalnis terminust adta, az oroszoknak senki sem adott orosz megfelelőt. A DŽ₁ és DŽ₂ a litván szót részesíti előnyben: ugnikalnis – <…>; vulkanas; a vulkanas szót sem vetik el, hanem az „ugnikalnis” szinonimájaként magyarázzák; csak a DŽ₃-ben: vulkanas – žr. ugnikalnis. A GirFGŽ viszont: вулкан – вулканаѕ, ugnikalnis (az összes orosz terminusban szerepel a nemzetközi vulkanas szó). A GeogrŽ fordítva: ugnikalnis, vulkanas, bár csak vulkaninės salos; a FizGŽŽ: ugnikalnis, vulkanas, de csak vulkaninė bomba; vulkaninės dujos; vulkaninė sala; vulkaninės uolienos, vulkanitai; vulkaniniai pelenai; vulkaninis stiklas; vulkaninis tufas. Lehetséges

21

emlékeztetni arra, hogy a „Lietuviškoji enciklopedija” tudott melléknevet képezni: ugnikalninis: ugnikalninė sala (1939 VII 1433), P. Slavėnas pedig: ugnikalninė Žemės pluta. Az vulkanizmas megfelelője is megvan: ugnikalnių veikla. Természetesen az együttélés elve alapján a vulkanologija, vulkanizacija. szavak is léteznek.

Jablonskis az ledynas terminust adta (vö. sniegynas, vandenynas, žemynas). Még az orosz nyelvben is van ледник. A DŽ₁ azonban a glečeris terminust adja meg – földrajzi értelemben „hegyről leereszkedő gleccser”, noha a magyarázatban már a litván ledynas szerepel; a szótárban megtalálható a ledynas is, földrajzi minősítés nélkül – „hatalmas, önálló mozgású jégtömeg”: Šiaurės ledynai. A földrajztudósok azonban megelőzték a lexikográfusokat: a GirFGŽ-ben глетчер – ледник – ledynas; a GeogrŽ-ben – ledynas; a FizGŽŽ-ben – glečeris – žr. ledynas; az EncGŽ-ben – ledynas. Sajnos a DŽ₂ és DŽ₃ változatlanul konzerválja a régi állapotot, csupán a ledyno meghatározásának „pontosítása” történik meg: „hatalmas, rendszerint mozgó jégtömeg”. A litván terminusok – ledėjimas, apledėjimas, ledynmetis, ledodara, ledotyra, ledjūris, ledkalnis (már F. Kuršaitis szótárában is), ledlaukis, ledkirtis, ledlaužis – mellett a német glečeris (németül Gletscher <, latinul glacies – „jég”; angolul glacier is) teljesen szükségtelen. Sajnos ezen a téren még mindig hiányzik a következetesség. Például az LTE VI az ledynas terminust adja meg – „a Föld felszínén mozgó jégtömeg” (az LTE IV-ben gle(t)čerio még csak nem is szerepel), mellette viszont: ledynmetis, glacialas; az LTE XI-ben: tarpledynmetis, interglacialas. A tudomány neve lehet glaciologija (és a tudós – glaciologas), bár már a ledotyra is megjelenik. A ledyninio mellett a glacialinis. teljesen fölösleges.

Jablonskis a litván akiratis terminust adta, amely sokkal jobb a szintén új alkotású regratis szónál, amelyet Vaižgantas és J. Janonis, átvitt értelemben pedig V. Kudirka és Vydūnas használt (LKŽ XI); továbbá pontosabb, mint M. Šal- čius és A. Vienuolis akiplotis szava (LKŽ I₂) (az akiplotas változat alapján, amely a köznyelvben csak az akiplotu határozószóból ismert; bár a DŽ₃-ben csak az akipločiu szerepel – „szemmel”), amely ma már nem annyira „a látómező” a DŽ₂ és DŽ₃ szerint, hanem inkább élettani szakkifejezés – campus visionis – „a perifériás látás területe” a MedŽ-ben. A DŽ₁ az akiratis és a horizontas szót szinonimaként közli, de ezek nem teljesen egyenértékű terminusok: az akiratis 1. „a szemmel befogható t e r ü l e t, horizont” (2. „a tudás, az érdeklődés köre, terjedelme”), a horizontas pedig – 1. „az égbolt és a föld, illetve a tenger felszíne találkozásának határv o n a l a”; az akiratis (2. „a megfigyelőt körülvevő teljes látható t é r”;

22

3. átv. „ismeretek, eszmék köre”, 4. átv. „lehetőségek és cselekvés köre”; 5. „a folyó vagy vízgyűjtő vízállása”). Lényegében így a DŽ₂ és a DŽ₃ is. A földrajzi terminológiában azonban nincs látóhatár: a GirFGŽ-ben горизонт – горизонtas, a GeogrŽ, a FizGŽŽ és az EncGŽ szerint horizont. Csak a MeteorŽ adja meg így: горизонт – 1. horizont, látóhatár (de a látszólagos és a valódi – csak horizont), кругозор – szintén mindkettő: látóhatár, horizont. Az AstrŽ-ben nincs látóhatár, csak horizont, matematikai horizont – „az égbolt és a gravitáció irányára merőleges sík (horizontsík) metszésvonala. Elválasztja a látható égfélgömböt a láthatatlantól”, horizontális rendszer és a horizont irányai, másképp ↑ égtájak.

Az elemzés végén elismerhetjük a már nyilvánvaló tényt: itt kissé túlléptük a földrajzi terminológia határait (ugnikalnis, ledynas; csak az imént említett ledkalnis), mert Jablonskis szóalkotásának egyes elemei ezt szükségessé tették. Gyakorlati okokból két, nem Jablonskis alkotta új szót is megemlíthetünk: a csillagászat terminusait, a saulėgrįža ir lygiadienis. A solstitium megfelelője, a saulėgrįža (oroszul is van солнцестояние, солнцеворот), a köznyelvben a žemaitiai saulėgrąža szavából alakult át; ezt Saūgos, Kvėdarna, Laukuva, Pāvandene, Vieksniai településeken használják (változatai: saulėgrąžas Plungė, saulėgrąžai Priekulė, saulėgrąžis DūnŽ, saulagrižtis Subačius stb.), hogy megkülönböztessék a köznyelvben a növény Helianthus nevének saulėgrąža alakjától; ez is a žemaitiai nyelvjárásból ismert – Kvėdarna, L. Ivinskis, M. Miežinis –, és a különféle nyelvjárásokban és írásos forrásokban számos változata van: saulėgrąžas Akmenė, saulėgražė Leipalingis, Druskininkai, saulėgražis Tauragė, Šiauliai, saulegrežis NdŽ, saulegrežė Vydūnas; saulegriža J. Ryter szótára; saulegrižė Kelmė, saulegrižis LBŽ, saulograiza Slavikai; saulagrazė nyugati nyelvjárás, Klaipėda, saulagrazis Linkmenys, saulagrazte Rūdiškės, saulagrąžtis Valkininkai, saulagrižčia Lazūnai, saulagrįžė Jiežnas, Kriukai, saulagrižis Obėliai; sauliagrižis Dūsetos; sauliadryžis Pilviškiai; saulograža Palomėnė, saulogražas Tirkšliai, Várduva, Žemalė, J. A. Pabrėža, saulogražė J. A. Pabrėža, saulogražis Simnas, saulogrižis Keturvalakiai, Bartninkai; továbbá sáulýžolė, saulàžolė, sáulàžolis, sáulàžolynis; saulėžolė, saulėžolis, saulėžolynis; sáuliažolis, sáuliažolynis; saužolė; sáuline žolė K. Sirvydas szótára, sőt sáulìne F. Kuršaitis szótára (LKŽ XII). Az Ekv inokcijos megfelelője, a lygiadienis még az LKŽ VII-be sem került be; szerepel viszont benne a lygdienis: Lygdie-

23

nis eina lygiai žemės viduriu A 1884, 255 (žodyne aiškinama „pusiaujas, ekvatorius“ – veikiausiai aiškinant nesuprastą sakinį: Žemės viduriu – pusiauju eina amžinas lygiadienis).

Következtetések

Az irodalmi nyelv megalkotója, Jonas Jablonskis igen termékeny és sikeres terminusalkotó is volt, aki számos úgynevezett nemzetközi terminust végérvényesen litvánosított. Ezek egyik csoportját a földrajzi (és rokon) terminusok alkotják: a dienovidinis a meridián helyett, a lygiagretė a paralella helyett, a pusiaujas az egyenlítő helyett, az ašigalis a pólus helyett, az atogrąža a trópus helyett, a vandenynas az óceán helyett, a žemynas a kontinens helyett, a ledynas a gleccser helyett, az akiratis a horizont helyett (ide még hozzáadhatók a nem Jablonskistól származó helyettesítők is: ledkalnis az jéghegy helyett, a saulėgrįža a napforduló helyett, a lygiadienis az napéjegyenlőség helyett). Jablonskis itt tovább ment, mint az orosz nyelv (csak материк – земныс, ледник – ледунас, кругозор – akiratis; солнцестояние, солнцеворот – saulėgrįža, равноденствие – lygiadienis). Itt inkább a lengyel nyelvhez igazodott (południk – dienovidinis, równoleżnik – lygiagretė, równik – pusiauja, biegun – ašigalis, zwrotnik – atogrąža, ląd (staty) – žemynas, lodowiec – ledynas; wiadnokrąg – akiratis; równonoc – lygiadienis), valamint a német nyelvhez (Längenkreis, astr. Mittagskreis – dienovidinis, Breitenkreis – lygiagretė, Gleicher – pusiauja, Wendekreis – atogrąža, Festland ir Erdteil – žemynas; Sonnenwende – saulėgrįža, Tagundnachtgleichung – lygiadienis).

Jablonskis (és mások) litván földrajzi terminológiája nem kapott kellő támogatást. A legfontosabb az, hogy nem jelent meg időben a földrajzi terminusok szótára (ahogyan a matematikai szótárak megjelentek). A köznyelv használóinak szókészleti igényeit hosszú ideig csak az idegen szavak szótárai és szótárkötetei elégítették ki, ezek azonban semmilyen lexikográfiai eszközzel, semmilyen általános útmutatással nem jelezték, hogy valamely litván megfelelő előnyben részesítendő vagy akár helyettesítő lenne; általában a megfelelőket és a helyettesítőket hosszú ideig nem különítették el szigorúan. Így ezek a szótárak csak gyorsították az idegen szavak terjedését, a litván szókészletét nem – eltűnt az a szűrő, amellyel Jablonskis kezdetben rendelkezett. A későn kialakult normatív lexikográfia eltávolodott Jablonskis megoldásaitól, majd visszatért hozzájuk, miközben olykor még a földrajzi terminográfiát is elmaradva követte-

24

tól (csak a DŽ₃ áll közelebb Jablonskishoz). Kettős mérce is érvényesült: Jablonskis munkáját ismerték és elismerték, büszkék voltak rá, a gyakorlatban azonban gondatlanul eltávolodtak tőle. Még a nyelvészek sem ismerték fel, hogy a szovjet korszak orosz–litván kétnyelvűségének körülményei között a litván nyelv a nemzetközi szavak használatában az oroszhoz közeledett. Most külön erőfeszítésekre van szükség, hogy a félrecsúszott hajó ismét kiegyenesedjen, és újra litván irányban haladjon.

Fontos megjegyezni, hogy a litván földrajzi terminológia sorsa markánsan különbözik a matematikai terminológiáétól: a statinis a katéta helyett, a statmuo a perpendikuláris helyett, az įžambinė a hipotenúza helyett, a pusiau kampinė a biszektris helyett, a pusiau kraštinė a medián helyett, a lygiagretė a paralella helyett, a spindulys a rádiusz helyett, a skersmuo a diaméter helyett) – ezek helyettesítők, nem párhuzamos alakok. Egyébként a litván e tekintetben is elmaradt a lengyeltől (różniczka – differenciál, różnicowanie – differenciálás; całka – integrál, całkowanie – integrálás, bár a közgazdaságban – integracija). Ez a terminuscsoport szinte teljes egészében változatlanul litván maradt. Ezt nem lehetne kizárólag a matematikai gondolkodás rendjével és logikájával magyarázni. Leginkább szociolingvisztikai okok – a terminuscsoport használatának zártsága – határozták meg. Ami ebből a csoportból a szélesebb használatba bekerült, az az oroszhoz közelített: diametras, radiusas.

FORRÁSRÖVIDÍTÉSEK

AstrŽ – Astronomijos terminų žodynas. Sudarė A. Juška. Vilnius, 1984.

DŽ – A mai litván nyelv szótára. DŽ₁ – I. kiadás, Vilnius, 1954; DŽ₂ – II. javított kiadás, Vilnius, 1972; DŽ₃ – III. javított és bővített kiadás, Vilnius, 1993; DŽ₄ – IV. kiadás, Vilnius, 2000.

EncGŽ – V a i t e k ū n a s S. Enciklopédikus földrajzi szótár, Kaunas, 1994.

FizGŽŽ – S o l o v j o v a s A., K a r p o v a s G. A fizikai földrajz szótára és kézikönyve, Kaunas, 1987.

GeogrŽ – A g a p o v a s S., S o k o l o v a s S., T i c h o m i r o v a s D. Földrajzi szótár, Kaunas, 1972.

GirFGŽ – G u d e l i s V. A geológiai és fizikai földrajzi terminusok szótára, Vilnius, 1956.

LA – Litván Visszhang (napilap).

LKKN – Lietuvių kalbos komisijos nutarimai, 1977–1998. Vilnius, 1998.

LKŽ – A litván nyelv szótára: 1 (II. kiadás) – 1968; 2 (II. kiadás) – 1969; 3 –

25

1956; 7 – 1966; 8 – 1970; 9 – 1973; 10 – 1976; 11 – 1978; 12 – 1981; 13 – 1984; 17 – 1996; 18 – 1997; 20 (a cikkben e készülő szótár rövidítései is szerepelnek), Vilnius.

LRKŽ – Litván írott nyelvi szótár. Összeállította M. Niedermann, A. Senn, A. Salys. Heidelberg, 1951.

LTE – Litván Szovjet Enciklopédia: 4 – 1978; 6 – 1980; 11 – 1983, Vilnius.

LTŽA – S k a r d ž i u s P. Lietuviški tarptautinių žodžių atitikmenys, Čikaga, 1973.

MatŽ – Matematikos terminų žodynas. Mokslinis red. J. Kubilius. Vilnius, 1994.

MedŽ – A s t r a u s k a s V., B i z i u l e v i č i u s S., P a v i l o n i s S., V a i t i l a v i č i u s A., V i l e i š i s A. Orvosi szakkifejezések szótára, Vilnius, 1980.

MeteorŽ – M i k a l a j ū n a s M. Orosz–litván meteorológiai szakkifejezések szótára, Vilnius, 1975.

MTŽŽ – Iskolai idegen szavak szótára. Összeállította I. Erm anytė, O. Kažukauskaitė, J. Paulauskas, J. Pribušauskaitė, J. Žiemytė. Kaunas, 1995. II. javított és bővített kiadás, Kaunas, 1998.

SNŽŽ – Idegen és érthetetlen szavak szójegyzéke: az olvasók könnyebb eligazodására. Összeállította J. Šlapelis. Tilžė, 1907.

– N o r k u s J. Idegen és érthetetlen szavak szójegyzéke, Kaunas, 1924.

STŽŽ – M. ir S. Svetimų ir tarptautiškų žodžių žodynėlis, Šiauliai, 1923.

ŠA – Észak-Athén (hetilap).

S. ŠalkR – Š a l k a u s k i s S. Írások 2, Vilnius, 1991.

TTŽ – Idegen szavak szótára. Összeállította K. Boruta, Pr. Čepėnas, A. Sirutytė-Čepienė. Kaunas, 1936.

– Idegen szavak szótára. Szerkesztette I. V. Liochin és F. N. Pet rovas, a litván kiadást – Ch. Lemchenas. Vilnius, 1951.

– Idegen szavak szótára. Szerkesztette I. Liochin, S. Lokšina, F. Petrovas és L. Šaunianas, a litván kiadást – Ch. Lemchenas. Vilnius, 1969.

– Idegen szavak szótára. Szerk. V. Kvietkauskas. Vilnius, 1985.

– V a i t k e v i č i ū t ė V. Idegen szavak szótára 1, 2. Vilnius, 1999, 2000.

VKNS – R u d a i t i e n ė V., V i t k a u s k a s V. A nyugati nyelvek új jövevényszavai, Vilnius, 1998.

LITERATŪRA

G e d r i m a s R. 2000: Jonas Jablonskis ir lietuviškoji gamtotyros terminologija. – Gimtoji kalba 12, 4–8.

26

Jėrnaitė J. 1995: Enciklopedinis geografijos žodynas [rec.]. – Terminologija 2, 92–96.

LKG I 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius.

Piročkinas A. 2000: Jonas Jablonskis – naujų žodžių kūrėjas. – Gimtasis žodis 10, 2–6; 11, 14–16; 12, 7–12.

Skardžius P. 1996: Rinktiniai raštai 1, Vilnius.

Skardžius P. 1998: Rinktiniai raštai 3, Vilnius.

Šikšnys M. 1962: Mano lietuvių kalbos pamokos ir atsiminimai apie J. Jablonskį. – Kalbotyra 5, 81–87.

Žemaitis Z. 1956: Iš atsiminimų apie J. Jablonskį. – Literatūra ir kalba 1, 32–39.

Žemaitis Z. 1966: Lietuviškosios matematikos terminologijos istorija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 195–201.

WHAT JONAS JABLONSKIS DID FOR GEOGRAPHY AND WHAT IS BEING DONE WITH IT

Summary

In 1918 the father of standard Lithuanian (and terminology) Jonas Jablonskis met the first independence of the Republic of Lithuania by coining Lithuanian terms of geography dienovidinis (meridian), pusiauja (equator), ašgalis (pole), atogrąža (tropic), vandenynas (ocean), žemynas (continent), ledynas (glacier), ugnikalnis (volcano), akiratis (horizon). However, at that time there was no dictionary of terms of geography and no dictionary of standard Lithuanian, therefore these terms did not have the time to take root. In soviet times, when in its usage of international words the Lithuanian language was getting closer to the Russian language, so called international terms meridianas, ekvatorius, polius, tropikas, okeanas, kontinentas, glečeris, vulkanas, horizontas started choking out those terms. Jablonskis had made them in a way which was closer to Polish and German languages where purification of the language is noticeable. The Russian language has fewer Russian equivalents – only материк – континент, ледник – глетчер, кругозор – горизонт. During the second independence inertia can be observed – good changes require much effort. Terms of mathematics lithuanised by Jablonskis remain almost untouched. It was predestined not so much by the strictness of mathematical thinking, but more by sociolinguistic reasons – the isolation of the usage of terms of this group.

Jonas KLIMAVIČIUS Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius E. paštas [email protected]

Gauta 2001 09 26

27