A vallási terminológia rendezése a Draugija folyóiratban

AUŠRA RIMKUTĖ

Litván Nyelvi Intézet

A Draugija századik évfordulójára

A Draugija a Szent Kazimieras Társaság¹ Kaunában kiadott irodalmi, tudományos, politikai és vallási folyóirata volt, amely megszakításokkal jelent meg: 1907–1914 között havonta (96 szám), 1919–1923 között havonta (60 szám), 1937–1940 között pedig kéthetente (57 szám). Összesen 213 számot adtak ki. Mellékletekkel jelent meg: Ateitis (1911–1912), Mokytojas (1914), Gyvojo žodžio tarnyboje (1939–1940). A Szent Kazimieras Társaságot az akkori „katolikus irányzatú szellemi élet központjának” tekinthetjük (KLI 2006: 391), az általa kiadott Draugija pedig az első világháború előtti Litvánia egyetlen ilyen magas színvonalú kulturális folyóiratának (bővebben lásd KLI 2006: 391–392). Mivel ezt a kiadványt a sajtótilalom feloldása után megjelent jelentősebb kulturális folyóiratok egyikének tartják (VLE V 2004: 129), amely nagy figyelmet szentelt mind a vallási szövegek nyelvének, mind általában a nyelvnek (az egyházi nyelvnek is), e tanulmány célja annak rövid áttekintése, hogyan javasolták a vallási terminológia rendezését és normálását, valamint milyen nyelvi normálási és rendezési kérdéseket vetettek fel és tárgyaltak leggyakrabban a Draugija folyóiratban².

¹ Miután 1904 tavaszán eltörölték a litván nyelvű, latin betűs sajtó tilalmát, 1905-ben Kaunában papok kezdeményezésére megalapították a Szent Kazimieras Társaságot, amely könyveket és újságokat adott ki. A társaság nemcsak a sajtó ügyeivel foglalkozott, hanem kulturális tevékenységet is folytatott (KLI 2006: 391).

² A 19. század végének és a 20. század elejének keresztény terminológiáját mindmáig viszonylag keveset kutatták. Az akkori vallási terminusokról csupán néhány különálló cikk és megjegyzés jelent meg. A Terminologija folyóirat 12. számában jelent meg A. Rimkutė A 19. század végi és a 20. század eleji katolikus katekizmusok nem litván terminusai című tanulmánya, amely a Mokslas Rimo Katali(k)a (1879), a Trumpasis Kun. Filochowskio katekizmas (1901), a Katekizmai katalikiški (1903), valamint Kazimieras Paltarokas Tikybos moksle című művében (1916) használt, nem litván eredetű egyszavas vallási terminusok eredetét vizsgálja (Rimkutė 2005: 42–66). A sajtótilalom időszakában kiadott katekizmusokban sok az idegen szó: a nem litván eredetű egyszavas vallási terminusok valamivel több mint fele (50,4%) idegen szó, K. Paltarokas művében viszont már nem találhatók idegen szavak (mindössze egy van: podžia). A Draugija folyóirat választása nem véletlen: már 1907-ben olyan cikkeket közölt, amelyek azt javasolták, hogy az imakönyvekben, énekeskönyvekben, katekizmusokban, prédikációskönyvekben és más egyházi irodalomban ne használjanak a nyelvet eltorzító idegen szavakat. Vagyis jóval korábban, mint K. Paltarokas említett Tikybos moksle című műve, az olvasóközönség már szép litván nyelvre lefordított imaszövegeket kapott, és javaslatokat arra, mit kellene az idegen szavak helyett használni.

Terminologija | 2006 | 13

149

Korábban is születtek cikkek, amelyek az imádságok egységesítésére buzdítottak. A 19. században, a nemzeti újjászületési mozgalom kibontakozásával megkezdődött a litván nyelv nagy megtisztulása az idegen szavaktól. A nyelvtisztításról, mint ismeretes, a sajtóban kezdtek írni: erről írt az Aušra (1883–1886), a Varpas (1889–1906), a Tėvynės sargas (1896–1904), a Žinyčia (1900–1902), a Vilniaus žinios (1904–1909) és más lapok. Az egyház és a vallási írások nyelve nem felelt meg a kor értelmiségének. A vallási terminológiáról meglehetősen részletesen írt 1905. június 1-jén (14-én) a Vilniaus žinios 134. számában Jonas Gerutis (Jonas Balvočius) a A papi terminológia hibái³ című cikkében. Ugyanezen év július 23-án (augusztus 5-én) a Vilniaus žinios 178. számában Jonas Laukaitis⁴ a Egyházi nyelvünk című cikkében azt írta, hogy „egyházi terminológiánk még kidolgozatlan”, ezért „a papi terminológiában szükséges változtatásokat kell bevezetni, vagy teljesen új terminusokat kell alkotni”, hiszen „a művelt litván számára még az imádkozás is visszataszító” (Laukaitis 1905: 4)⁵.

A Draugija katolikus irányzatú folyóirat volt, amelynek 1938-ig Adomas Jakštas-Dambrauskas⁶, 1938–1940 között pedig Nikodemas Raštutis⁷ pap volt a szerkesztője. A Draugija az első időszakban, 1907–1914 között játszott jelentős szerepet, amikor a folyóiratban a kor legnevesebb egyházi, társadalmi és kulturális szereplői működtek közre: Jonas Basanavičius, Romanas Bytautas, Pranas Dovydaitis, Mykolas Krupavičius, Jonas Mačiulis-Maironis, Vincas Mykolaitis-Putinas, Mykolas Vaitkus, Kazimieras Būga, Kazys Puida, Mečislovas Reinys, Juozapas Skvireckas, Juozas Tumas-Vaižgantas, Vydūnas, Eduardas Volteris és mások. A folyóirat filozófiai, történelmi, teológiai, irodalmi, művészetelméleti és nyelvészeti cikkeket közölt, szépirodalmi műveket adott ki, valamint könyveket ismertetett. A cikk kizárólag a Draugija e korszakával foglalkozik, szem előtt tartva, hogy a 20. század első évtizedeiben formálódott a mai litván köznyelv, és a vallási terminológia, bár már megszilárdult, még korántsem volt tiszta.

³ Apie kanauninką J. Balvočių (1842–1915) plačiau žr. Gerutis 1994: 49–51; LE VII 1956: 188.

⁴ J. Laukaitis (1873–1952) – kunigas, visuomenės veikėjas ir spaudos darbuotojas. Vienas žymiausių lietuvių Bažnyčios kalbos puoselėtojų (plačiau žr. Zinkevičius 2000: 178–179).

⁵ Az idézetekben semmit sem változtattunk, és semmit sem javítottunk.

⁶ A. Jakštas-Dambrauskas (1860–1938) – lietuvių kultūros veikėjas, kunigas, filosofas, filologas, literatūros kritikas ir poetas. Jis buvo žymus tautinio atgimimo veikėjas, labai veiklus Jono Jablonskio amžininkas, dažniau minimas Adomo Jakšto vardu, pasirašinėjo ir kitais slapyvardžiais, Draugijoje dažniausiai – Druskiaus (Salys 1938: 2; LKE 1999; LLE 2001; Keinys 2000: 32; VLE VIII 2005: 483).

⁷ N. Raštutis (1881–1947) – kunigas, aktyvus Vilniaus krašto veikėjas. Su pertraukomis dirbo Šv. Kazimiero draugijoje. Bendradarbiavo su Ryto, Blaivybės ir kitomis organizacijomis, buvo jų narys. Steigė skaityklas, knygynėlius, organizavo vaikų darželius, mokyklas, kursus. Buvo nuolat valdžios persekiojamas (LE XXIV 1961: 530).

150 Aušra Rimkutė | Religijos terminijos tvarkyba Draugijoje

A cikkek címeiből látható, hogy a Draugijoje folyóiratban sokat írtak az egyház nyelvéről: J. Krokinikas atya: A katekizmus nyelvének tisztasága (Drg 1907 12: 105–107) és Litván imakönyvek és imák (Drg 1908 13: 103–107); A. Jakštas: Igazság és a nyelvkérdés a litvániai templomokban (Drg 1909 33: 25–43); A. Alekna atya: Az egyházi nyelv kérdései (Drg 1909 30: 214–217); F. Sragys atya⁸: Megjegyzések nyelvünk és a katekizmus terminológiájának néhány kérdéséről (Drg 1909 27: 243–249); P. Turauskis atya: A Szentírás kiadásáról (Drg 1910 47: 319–325) és mások. Nagy figyelmet szenteltek az imák reformjának: J. Laukaitis atya: Az imák egységesítéséről (Drg 1907 4: 417–420); P. Siaurusaitis atya: Az imák egységesítéséről (Drg 1907 6: 197–198); J. Srio-ginys atya: Az imák egységességének hiányáról (Drg 1907 7: 288–289); M. Jurgaitis atya: A nyelv megtisztításáról és az imák reformjáról (Drg 1907 8: 386–389); M. Pakalniškis: További megjegyzések a nyelv megtisztításához és az imák reformjához (Drg 1907 9: 105–108) és mások. Számos számban jelentek meg a Levelek a szerkesztőségnek, Visszhangok, Nyelvi kérdések⁹ rovatok; ismertették a litván sajtó tartalmát, áttekintették a „külföldi lapokat”, új könyvekről közöltek ismertetéseket, valamint közzétették a szerkesztőségbe beküldött új könyvek és kiadványok jegyzékét.

AZ IMÁK REFORMJA

Már a Draugija első számaiban is jelentek meg cikkek az imák, valamint általában az egyházi nyelv és terminológia megújításának szükségességéről. Az 1907-es évfolyam 4. számában olvasható J. Laukaitis pap jelentős cikke, Az imák egységesítéséről (Drg 1907 4: 415–420), amely különféle értékeléseket váltott ki; ezek a Draugija későbbi számaiban, illetve a katolikus papoknak szánt Vadovas című folyóiratban (1908–1914) jelentek meg. A cikk az imák katolikusok körében történő egységesítésének fontos kérdését veti fel. A szerző szerint „most volna a legalkalmasabb idő arra, hogy az imákat gyökeresen átdolgozzuk, a fordítást a litván nyelv szelleméhez igazítva. A halogatás csak akadályozza a jó katekizmusok, imakönyvek és más, vallásos tartalmú művek kiadását” (Drg 1907

⁸ F. Sragys (1860–1951) – kunigas, knygnešys. Bendradarbiavo Vienybėje, Viltyje, Draugijoje. Vadove (kai kada pasirašydamas Skambaliuku, Skambaliūnu). Būdamas kalbininkas savamokslis daugiausia nagrinėjo lietuvių kalbos klausimus. Rinko žodžius Lietuvių kalbos žodynui (LE XXVIII 1963: 388–389).

⁹ Nyelvi kérdésekről a Draugijoje K. Būga nyelvész, A. Dambranskas-Jakštas pap, J. Spudulis, M. Venclovas, J. Burba tanító és más közéleti szereplők írtak. A folyóirat K. Būga kifejezetten nyelvészeti cikkeit is közölte, így a nyelvhasználat, az általános szókincs megtisztításának és gazdagításának kérdéseit tudományos alapokon tárgyalták. Különösen nagy figyelmet fordítottak a helyesírás kérdéseire, mivel az még nem szilárdult meg, és következetlen volt, például: darpštus vagy darbštus, filosofiýa vagy philosophija (Drg 1908 22: 178–179), įpata vagy ypata, knyga vagy kninga, latiškas vagy lotyniškas, idėa vagy idėja (Drg 1908 21: 59–60) és így tovább.

Terminologija | 2006 | 13 151

4: 419). A közönség bírálatainak hatására J. Laukaitis az imák új fordítását adta közre: Miatyánk és Üdvözlégy, Mária (Drg 1907 4: 420)¹⁰.

Az imareform kérdéséről a Draugijoje különféle vélemények jelentek meg: egyesek támogatták, mások azt javasolták, hogy ne siessenek. „Hogy az egységesség nemcsak az imákban, hanem általában az egyházi tanítás terminológiájában is kívánatos, afelől, úgy tűnik, senki sem kételkedik – és ellenzői sincsenek. A véleménykülönbség csupán abban mutatkozik, miként valósítsuk meg ezt az egységességet” – írta a Draugija szerkesztősége, arra kérve az olvasókat, hogy küldjék be a szerkesztőségnek az egyházi irodalomban használt összes nem litván szót, és javasolják, milyen litván szavakat lehetne helyettük használni (Drg 1907 9: 105).

Eidymtas Jono atya Levél egy litván katekizmus javítására alakítandó társaságról című levelében egy társaság létrehozására buzdított, „hogy ne csupán az imákat, hanem bármilyen rövid katekizmust is tiszta litván nyelven, egységesen dolgozzanak át, s így tisztán litván terminológia alakuljon ki” (Drg 1907 5: 87). P. Siaurusaitis atya szintén az imák egységesítését szorgalmazta: „<...> a papoknak teljes erejükből hozzá kellene fogniuk ehhez a legfontosabb munkához” (Drg 1907 6: 197). M. Pakalniškis a További megjegyzések a nyelv megtisztításához és az imák reformjához című cikkében szintén azt írta, hogy az „egyházi tanítás terminológiájában” kívánatos az egységesség (Drg 1907 9: 105). J. Sriuoginys atya viszont arra buzdított, hogy várjanak, amíg „a nyelv szilárd alapokra nem kerül, és olyan fejletté nem válik, mint minden élő nyelv” (Drg 1907 7: 288). Azt, hogy az idegen elemekkel beszennyezett nyelvet meg kell tisztítani, M. Jurgaitis atya is támogatta (Drg 1907 8: 386–389), ugyanakkor azt javasolta, ne siessenek, és „hagyják érintetlenül az ötszáz éve használt formákat” (Drg 1907 8: 388–389). A. Alekna atya véleménye szerint az imák javításakor kerülni kell a kapkodást (Drg 1909 30: 217).

Elsősorban azt javasolták, hogy távolítsák el az idegen szavakat az imaszövegekből. M. Pakal-

¹⁰ Itt J. Laukaitis fordításai következnek:

Az Úr imája

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Az Angyali üdvözlet

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között. És áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Szent Mária, Isten anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Z. Zinkevičius szerint J. Laukaitis fordította énekek, imák és litániák nyelvezete szabályos, és még ma is használatosak (Zinkevičius 2000: 178). A bemutatott imafordításokból látható, hogy szinte valamennyi idegen elemet eltávolították belőlük; csak egyetlen lengyel eredetű szó maradt, az aniolas, amelynek elsődleges forrása a görög nyelv (lengy. anioł < lat. < angelus < gör. angelos). A litván nyelv számára idegen szintaktikai szerkezeteket már nem használják; csak itt-ott volna pontosítandó a szórend. Az is látható, hogy a helyesírás még nem állapodott meg.

152 Aušra Rimkutė | Religijos terminijos tvarkyba Draugijoje

niškis¹¹ straipsnyje Barbarizmai arba nelietuviški žodžiai bažnytinėje lietuviškoje kalboje kuriuos reikėtų pakeisti lietuviškais pateikia svetimybių ir jų lietuviškų atitikmenų sąrašą: Traicė – Trejybė; asaba – asmuo; pakuta – atgaila; griekas – nuodėmė, kaltė; griešninkas – nuosidėjėlis; spaviednė – išpažintis; spaviednyčia – klausykla; spaviedninkas – nuodėmklausis; ambona – sakykla; neprietelis – priešas, priešininkas; pekla – pragaras; smertis – mirtis; nevalia – vergija, nelaisvė; sienavoti – guodoti; dušia (mirusio) – vėlė; dušia (gyvo) – siela; sūdas – teismas: sudžia – teisėjas, teisadarys; sūdyti – teisti; koroti, koronė – bausti, bausmė; syla – spėka, jėga, pajėga, viekas; veselijos – jungtuvės, vestuvės; almužna – išmalda; muka – kančia; pakajus – ramybė, taika; loska – mylista¹², malonė; živatas – iščius; cnata – dora, dorybė; doskonalas, -astė – tobulas, -ybė; stalyčia – sostinė; čystas (iš morališko atžvilgio) – grynas; čystata (castitas) – grynybė; čystybė (puritas) – skaistybė; čyščius – gryninė; panystė – mergystė, nekaltybė; nečystata – paleistuvystė; pana – mergaitė, mergina; viernas – ištikimas; ubagas – elgeta, pavargėlis; apieka – globa, priegliauda; apiekunas – globėjas; apiera – auka, atnašavimas; mislis – mintis; mislyti – manyti, mąstyti, galvoti; kliestorius – vienuolynas; zokoninkas, -ė – vienuolis, -ė; Šventė Apčystijimo M. P. – Nuvokimo, nuvalijimo Marijos; mučelninkas – kankintinis, kankinys; Auvinėli Dievo, kursai naikini griekus svieto – Auvinėli Dievo, kurs naikini žmonių kaltes (Drg 1907 11: 346–347)¹³.

A Draugijoje című folyóiratban Stasys Tijūnaitis¹⁴ idegen szavakat és azok litván megfelelőit tartalmazó listáját is közölték. Az idegen szavakat a Šaltinis imakönyvből válogatták. Itt olyan idegen szavak is találhatók, amelyek M. Pakalniškis cikkében nem szerepeltek, például: skarbus – turtas, lobis; pateka – paguoda; rona, ronyti – žaizda, žeisti; piera – tikėjimas, tikyba; lenciugas – grandinė, retežius; pagonas – stabmeldis; abrozas – paveikslas; stacija – stotis; pakara – nusižeminimas, nuolankumas; karunka – vainikėlis; paprova – pasitaisymas; nesmertelnas – nemarus, bemirtis; nodieja – viltis; broma – vartai; gadnaste – vertybė; cūdas – stebuklas,

¹¹ M. Pakalniškis – tai turbūt kunigas, rašytojas Kazimieras Pakalniškis (1866–1933), pasirašinėjęs Dėdės Atanazo, Jurgio Šermuonėlio, Petro Zuikio, Mikės Katinėlio slapyvardžiais (LE XXI 1960: 366–367).

¹² A lengyel eredetű loska helyett (lengy. łaska) nemcsak a litván malonė szó használatát javasolják, hanem a szláv eredetű mylista szót is (lengy. miłość, belarusz милость).

¹³ Katalikų katekizmuose Mokslas Rimo Katalikų (1879), Trumpasis Kun. Filochowskio katekizmas (1901), Katalikų katekizmas (1903) yra vartojamos praktiškai visos M. Pakalniškio minimos svetimybės, kurių K. Paltaroko Tikybos mokslė (1916) jau nebėra.

¹⁴ S. Tijūnaitis (1888–1966) – tai, kaip rašoma Lietuviškojoje tarybinėje enciklopedijoje, lietuvių švietimo darbuotojas, žurnalistas. Redagavo klerikalinius laikraščius Tėvynės sargas, Lietuvos mokykla ir kt. (LTE XI 1983: 303).

Terminologija | 2006 | 13

153

stebalas; koznadėja – prédikátor; pava(n)istas – kötelesség, kötelezettség; bliuznierstva – káromlás, blaszfémia; grabas – koporsó¹⁵; kielikas – kehely stb. (Drg 1908 13: 108–111). Amint a litván megfelelőkből látható, nem mindegyik sikerült vagy honosodott meg; például a cūdą szó helyett a stebuklu, illetve a stebalu szót, a lenciūgą helyett pedig a grandine vagy a retežiumi szót javasolták. Érdekes, hogy S. Tijūnaitis barbarizmusnak tekinti a groti, grajinti szavakat, és litván szavakkal helyettesíti őket: lošti, griežti, vaidinti (lásd még: Drg 1908 13: 110). Emellett idegen szavaknak tekinti a klasszikus (görög vagy latin) nyelvekből származó, de nem közvetlenül, hanem a lengyel nyelven át átvett szavakat is: altorius, ceremonija, parapija, pagonis, stacija, és a következő szavakkal javasolja helyettesíteni őket: aukkuras, apeigos, apkaimija, stabmeldis, stotis.

Danielius Jašinskas tisztelendő véleménye szerint „a tisztán litván és egységes imádságok sürgetően szükségesek” (Drg 1907 11: 349). Szerinte ilyen imádságokat csak egy filológus teológus, K. Jaunius készíthet. „Ezenfelül nagyon kívánatos volna, hogy Jaunius professzor úr írjon egy rövid litván katekizmust, amelyben tisztán litván teológiai terminusokat dolgozna ki a jelenleg használt, köznépi nyelvből vett terminusok helyett, <...>” (Drg 1907 11: 349). A vallási szövegeket tehát csak olyan ember tudná jól elkészíteni, aki alaposan ismeri a szakterületét és filológiai képzettséggel rendelkezik.

J. Krokinikas tisztelendő egy olyan bizottság létrehozását sürgette, amely végrehajtaná az imádságok reformját, és rámutatott, hogy az imádságok nyelvének javítása nem egyetlen ember feladata. A pap arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyelvnek „a lehető legtisztábbnak kell lennie, de a barbarizmusok és idegen szavak eltávolításakor jól meg kell gondolni, nehogy a mieinket is kigyógyítsuk” (Drg 108 13: 106). Sőt azt javasolta, hogy „a bonyolultabb kérdésekben az újságokon keresztül forduljanak a nyilvánossághoz, mert a tapasztalat azt tanítja, hogy olykor még a törpe is sokat segít, vagy egyszerűbben szólva, még a tudatlan ember is helyes útra tereli a gondolkodót, miközben az a gondolatok labirintusában bolyong” (Drg 108 13: 107).

A folyóirat tehát felvetette az egyházi nyelv különféle problémáit, ellenezte az idegen szavak használatát, és közzétette ezek listáit litván megfelelőikkel. J. Laukaitis azt kérte, hogy jelöljenek ki olyan oldalakat, ahol nyilvánosan közzé lehetne tenni az imádságok javítására vonatkozó javaslatokat és gondolatokat: „<...> őszintén kérem a „Draugija” szerkesztőségét, hogy szíveskedjen megnyitni e lap hasábjait ennek a rendkívül fontos imádságkérdésnek a megvitatására” (Drg 1907 4: 419).

J. Laukaitis úgy tűnik, abban az időben az egyházi litván nyelv ápolóinak egyik legfontosabb alakja volt. Elsőként foglalkozott komolyan az imádságok reformjával: 1909-ben a Seimuose megalakította az úgynevezett Imádságügyi Bizottságot, amelynek tagjai papok voltak

¹⁵ A szláv nyelvekből átvett régi kölcsönszót, a grubas szót (brus. эпоб, lengyelül grób) egy másik régi kölcsönszóval, a kars-tas szóval javítják, amely a belarusz nyelvből származik (brus. корста). Úgy tűnik, idegenszerűségét nem érzik (Rimkutė 2005: 51, 55).

154

Aušra Rimkutė | Religijos terminijos tvarkyba Draugijoje

A. Dambrauskas-Jakštas, A. Petrulis, valamint J. Jablonskis, K. Būga, J. Balčikonis és J. Šlapelis nyelvészek¹⁶. Az összegyűlt Bizottság nekilátott a fontosabb imádságok, köztük az imádságok nyelvének rendezéséhez, és meghatározta a legszükségesebb vallási terminológiát. A nyilvánosság tájékoztatására a Vadovas kilencedik számában két imádságváltozatot tettek közzé. Az egyik imádságjavítási változatot a nyelvészek javasolták. Ez a változat lényegében szinte új fordítása volt az imádságoknak. A másik változat kompromisszumos volt. Azt azért javasolták, hogy a konzervatív nézetű, minden újítást ellenző papok ne riadjanak vissza.

Bár a Bizottság által javított imádságokat nem nyomtatták ki a Draugijában, a folyóiratban közöltek szövegeket a könyörgésekhez; ezek nyelve számos vitát és bírálatot váltott ki (Drg 1908 22: 205–206). Fordításukat F. Sragys tisztelendő és mások bírálták (Drg 1908 23: 275–276). A folyóirat szerkesztősége is közzétette véleményét a könyörgések szövegeiről: Az új könyörgési szöveg és a közvélemény hangjai róla (Drg 1908 24: 414–418). Emellett közölték Kazimieras Jaunius által javított litániafordítást is (Drg 1908 16: 397–406).

Az imádságok reformja – az Imádságügyi Bizottság létrehozása, az imádságok átdolgozása és megváltoztatása – tehát fontos lépés volt a vallási írások nyelvének megtisztításában, mivel akkor nem csupán az imádságokat javították ki, hanem a vallás, vagyis az egyház egész nyelvét is.

TERMINOLÓGIAI KÉRDÉSEK

A Draugijoje folyóiratban, ahogyan a korabeli sajtóban általában, szinte nem jelentek meg terminológiai javításokkal foglalkozó cikkek. Csak ritkán látott napvilágot egy-egy rövid írás (többnyire valamely rovatban), amelyben egy-egy aktuálisabb javítást tárgyaltak, különösen akkor, ha nem értettek egyet vele.

R. Bytautas azt írta, hogy az írott nyelvben megfigyelhető a nyelv megtisztítására irányuló törekvés: „Az írástudók gondosan kerülik a litván nyelvbe befurakodott idegen szavakat (barbarizmusokat), felélesztik a régi szavakat, újakat alkotnak” (Drg 1908 17: 62). A Draugijoje folyóiratban található a legtöbb idegenszó-javítás, például: a žyvatas, griešnas, griekas J. Laukaitis szerint ugyanannyit ér, mint az abliubenyčia, tajemnyčia, bliuznierstva, loska (Drg 1907 4: 418), ezért litván szavakkal kell helyettesíteni őket: viduriai (vagy iščia), nuodėmėtas, nusidėjimas, nuodėmė. A Kalbos dalykų rovatban például, amelyet többnyire K. Būga és Druskius szerkesztett, a dušia és siela, vėlė, velionis és nabašnykas (Drg 1907 5: 61–68), a griekas és nuodėmė, pakuta, atgaila és apgaila (Drg 1908 23: 277–278), valamint a pana terminusokat tárgyalták.

¹⁶A Draugijos folyóiratban nincsenek nyelvészek cikkei az imaszövegek reformjáról és az Imabizottság tevékenységéről. A kiadványban – mint már említettük – csak egyes nyelvi kérdésekről szóló cikkeket közöltek (többnyire K. Būgától).

Terminologija | 2006 | 13

155

és a mergelė (Drg 1910 46: 190–191) és más kifejezések eredetét és használatát. F. Sragys atya cikkében azt vizsgálja, melyik terminust kellene használni: pirmapradė nuodėmė vagy kiltinė nuodėmė, daromoji nuodėmė vagy veiktinė nuodėmė, mirštamoji nuodėmė vagy marioji nuodėmė, atleistinoji nuodėmė vagy atlaidžioji nuodėmė, pašvenčiamoji malonė vagy pašvenčiančioji malonė (Drg 1909 27: 244–248). S. SnaPštis atya is tanácsot ad arra nézve, milyen terminusokat kellene használni. Szerinte „érthetően és litvánul kell beszélni”: prigimtinė és papildytoji nuodėmė, nem pedig veiktinė nuodėmė; mirtis, nem smertis; mirtiniai rūbai, marškiniai, mirtinis kambarys, mirtinė nuodėmė, mirtinė liga, nem pedig mirštamieji rūbai, marškiniai, mirštamasis kambarys, marioji nuodėmė, smertinė (Drg 1909 29: 37–38). A kiltinė nuodėmė – írja SnaPštis atya – nem megfelelő, a pirmapradė pedig valóban logikátlan terminus, „bár az élő nyelvben mintha a nyomatékosabb kifejezés kedvéért használnák a »pir-mo ji pradžia« kifejezést (a gazdálkodás, az élet, a tudomány kezdetéről szólva; ha ragaszkodunk a logikához, akkor a »kezdet« szóból más hasonló jelzőket is el kell hagynunk, például a »legelső¹⁷ kezdet« kifejezést). E bűnt nagyon jól jellemzik a következő jelzők: pirmgimtinė (az első születéskor keletkezett) és įgimtinė (lettül – ecdsimts grehks). A kiltinė helyett már jobb volna a „prigimtinė” (elválaszthatatlan a természetünktől). Ha már vannak jó, mindenki által elfogadott terminusok, miért kell újakat kovácsolni!” (Drg 1909 29: 37). A terminusok javításakor tehát a logikára is támaszkodtak.

A vallási nyelvről szóló cikkekben utalásokat találunk arra, milyennek kellene lenniük a terminusoknak. Mindenekelőtt mind a vallási terminusoknak, mind általában a tudományos terminusoknak litvánnak és világosnak kell lenniük. Ahogyan R. Bytautas írta, „meg kell teremteni a litván nép nemzeti¹⁸ tudományos terminológiáját. Ez pedig kívánatos <...> a gondolatok világos kifejezésének szükségessége szempontjából. A nyelvet tarkító latin és görög szavak mindig homályosak, érthetetlenek, mintha valamiféle köd borítaná őket azok számára, akik nem ismerik a klasszikus nyelveket” (Drg 1908 17: 65–66). A cikk szerzője szerint a litván nemzeti tudományos terminológia megalkotásához közös munkára van szükség: „minden író fordítsa le litvánra az írásaiban előforduló terminusokat, és a litván szó mellett írja oda a lefordított klasszikus kifejezést is. Ha a fordítás hibásnak bizonyulna is, az író gondolata világos marad, mások pedig anyagot kapnak a kérdés átgondolásához. Így fokozatosan kialakulhat a litván nép nemzeti tudományos terminológiája. A litván írott nyelv valóban litván lesz” (Drg 1908 17: 66).

Mint már említettük, a folyóirat különféle kiadványokról szóló recenziókat is közölt. Az imakönyvekről, katekizmusokról, énekeskönyvekről és más vallási írásokról szóló recenziókban sok

¹⁷A szerző – SnaPštis atya – kiemelése.

¹⁸Minden kiemelés a szerzőtől, R. Bytautastól származik.

156

Aušra Rimkutė | Religijos terminijos tvarkyba Draugijoje

a nyelvről szóló megjegyzéseket. A recenzált kiadványokban használt terminusokkal kapcsolatos megjegyzések is találhatók. Íme, a Rymo Katalikų Mokslo recenziójában Striuopiškis azt írja, hogy a füzet szerzőjét az a törekvés vezette, hogy a nyelv tiszta legyen, de „hogy ez sikerült-e neki, az kétséges. A szerző beillesztette a bizottság által kijavított imádságokat, mintha azok már tiszta nyelven íródtak volna, ám más dolgokban már nem tartja magát ehhez a nyelvhez. Így például a kijavított imádságokban „Trejybė”, „įsakymas”, „Sutvėrėjas” szerepel, a szerző viszont „Trejyba”, „prisakymas”, „Sutvertojas” alakokat használ” (Drg 1913 73: 79).

A recenziókban nemcsak a vallási terminusokat javították. Például A. Dambrauskas-Jakštas, a Sveikata arba tiesus ir trumpas kelias į sveikatą. Pamatinės žinios iš anatomijos, fiziologijos ir hygienos. Rankvedis pradinėms mokykloms ir plačiajai liaudžiai žinynas című kiadványt recenzálva (Sutaisė Dr. A. L. Graičūnas. Chicagoje III. 1911, in – 8. 339 psl. Spauda „Kataliko“), ezt írja: „A használt tudományos terminusok sem mindig jók. Például a szerző az idegek, az agy, a vesék és a bőr «priedermė»-iről, az izmok «stovybė»-jéről, valamint az olvasás és beszéd «stovybė»-jéről beszél stb. A képek alatti feliratokban a „narys” szót helyesen használja a test ízületi kapcsolódási helyeinek megjelölésére, a szövegben viszont ugyanezt a dolgot helytelenül „sunnarys”-nak nevezi. A paraziták neveit latinul hagyta. A szerző nyilván nem tudta őket litvánul megnevezni. Az iskoláknak szánt tankönyvben ennek nem szabadna előfordulnia” (Drg 1912 61: 88).

Valószínűleg leginkább J. Laukaitis papnak és a Draugijos szerkesztőjének, A. Dambrauskas-Jakštas papnak köszönhetően került litván terminológia az imádságokba. A szerkesztőségi megjegyzésekből kitűnik, hogy a vallási írások és az egyház nyelvének megtisztítására törekedtek. Emellett a vallási terminusok litván jellegének és nemzetköziségének, állandóságának, egységességének és változatosságának, valamint litvánosításának kérdéseit is igyekeztek napirendre tűzni.

KÖVETKEZTETÉS

Az 1907–1914 között megjelenő Draugija folyóirat a 20. század eleji kultúra sokoldalú kiadványa volt, amely az értelmiségnek, különösen a papoknak szólt. Cikkeket közölt az egyházi nyelv és terminológia megújításáról. Különösen nagy figyelmet fordítottak a vallási szövegek nyelvére: ellenezték az idegen szavak használatát, listákat tettek közzé litván megfelelőikkel, a nyelvet pedig megtisztították és szabályozták. Az 1909-ben létrehozott, úgynevezett Imádságügyi Bizottság nekilátott a fontosabb imák, így az imádságok nyelvének rendezéséhez, és meghatározta az alapvető vallási terminológiát.

Így a 20. század első évtizedeiben a papok és nyelvészek következetes és céltudatos munkájával rendezték és szabályozták az egyházi nyelvet. A Draugijoje tárgyalt cikkeiből kitűnik, hogy ez nehéz, sok erőfeszítést igénylő, és nem egyöntetűen megítélt munka volt.

Terminologija | 2006 | 13

157

ŠALTINIAI

Drg – Draugija. Literatūros, mokslo ir politikos mėnesinis laikraštis, 1–96, 1907–1914. Kaunas.

LITERATŪRA

Gerutis J. 1994: Dvasiškos terminologijos klaidos. – Terminologijos vagos, 49–51.

Gudaitis L. 1977: Platėjantys akiračiai, Vilnius.

Keinys St. 2000: Iš A. Dambrausko kalbos ir terminologijos veiklos. – Terminologija 7, 32–47.

KEŽ 1997: Knygotyra. Enciklopedinis žodynas, Vilnius.

Kl.I 2006: Baronas A., Černius R., Jovaiša L., Paknys M., Raila E., Streikus A., Subačius P. Krikščionybės Lietuvoje istorija, Vilnius.

Laukaitis J. 1905: Mūsų bažnytinė kalba. – Vilniaus žinios 178, 4.

LE III 1954: Lietuvių enciklopedija 3, Bostonas.

LE VI 1956: Lietuvių enciklopedija 7, Bostonas.

LE XXI 1960: Lietuvių enciklopedija 21, Bostonas.

LE XXIV 1961: Lietuvių enciklopedija 24, Bostonas.

LE XXVIII 1963: Lietuvių enciklopedija 28, Bostonas.

Lebedys J., Palionis J. 1964: Seniausias lietuviškas rankraštinis tekstas. – Bibliotekininkystės ir bibliografijos klausimai 3, Vilnius, 109–135.

LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija, Vilnius.

LLE 2001: Lietuvių literatūros enciklopedija, Vilnius.

LTE III 1978: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 3, Vilnius.

LTE XI 1983: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 11, Vilnius.

MLTE I 1966: Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija 1, Vilnius.

Rimkutė A. 2005: Nelietuviški XIX a. galo – XX a. pradžios katalikų katekizmų terminai. – Terminologija 12, 42–66.

Salys P. 1938: A. Dambrauskas-Jakštas. – Gimtoji kalba 2 (52), 17–18.

TLE I 1985: Tarybų Lietuvos enciklopedija 1, Vilnius.

VLE V 2004: Visuotinė lietuvių enciklopedija 5, Vilnius.

VLE VIII 2005: Visuotinė lietuvių enciklopedija 8, Vilnius.

Zinkevičius Z. 2000: Lietuvių poteriai, Vilnius.

ORDERING OF RELIGION TERMINOLOGY IN DRAUGIJA

For 100^th anniversary of Draugija

Draugija was a literary, scientific, political and religious magazine, published by the St. Casimir society in Kaunas with breaks during 1907–1914, 1919–1923 and 1937–1940. In total there were 213 issues published. Until 1938 the editor of the magazine was priest Adomas Jakštas-Dambrauskas and between 1938–1940 it was edited by another priest, Nikodemas Raštutis. Draugija was one of the most important cultural magazines after the abolition of the ban on Lithuanian press in Latin script, in which much of attention was given to the language of religious writings in particular and to language matters in general. Thus this paper gives a brief overview of attempts to order and normalize religious terminology and issues of language standardization and ordering, which were most frequently discussed in this Catholic magazine.

In 1907–1914 Draugija was the universal cultural magazine, aimed at intellectuals and priests in particular. It published articles on the language of Church and updates of terminology. Much attention was paid to the language of religious texts – the magazine disapproved of the usage of barbarisms and published lists of barbarisms

158

Aušra Rimkutė | Religijos terminijos tvarkyba Draugijoje

and their Lithuanian equivalents, for instance, asaba – asmuo (person); pakuta – atgaila (penance); griekas – nuodėmė, kaltė (sin, fault); griešninkas – nuosidėjėlis (sinner); spavednė – išpažintis (confession); spavednyčia – klausykla (confessional); spavedninkas – nuodėmklausais (confessor); ambona – sakykla (pulpit); neprietelis – priešas, priešininkas (enemy); pekla – pragaras (hell); smertis – mirtis (death); nevalia – vergija, nelaisvė (slavery, captivity); šienavoti – guodoti (to respect, to esteem); dušia (mirusio) – vėlė (soul); dušia (gyvo) – siela (spirit); sūdas – teismas (judgement); sūdžia – teisėjas, teis darys (judge); sūdyti – teisti (to judge); koroti, koronė – bausti, bausmė (to punish, punishment), et al. (Drg 1907 11: 346–347).

In 1909 so called Commission of Prayers was established. It started to regulate the language of prayers and established basic religious terminology. During the first decades of the 20th century with the consistent and purposeful work of priests and linguists, the language of the Church was regularized and normalized. Articles in Draugija show that it was difficult, demanding and differently valued work.

Gauta 2006-11-20

Aušra Rimkutė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]

Terminologija | 2006 | 13

159