A litván és lett növénynevek A környezetvédelmi szótárban, EnDic2004

SOLVITA LABANAUSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A Finn Környezetvédelmi Intézet 2004-ben kiadta a kilenc nyelvű – finn, észt, angol, francia, német, svéd, litván, lett és orosz (a nómenklatúrai tételek mellett egy tizedik nyelv, a latin is szerepel) – A környezetvédelmi szótárt, EnDic2004 (a továbbiakban: EnDic2004 szótár). A szótár 6039, a környezetvédelem különböző területeihez, például a biológiához, botanikához, kémiához, ökológiához, fizikához, földrajzhoz, geológiához, orvostudományhoz, meteorológiához, hajózáshoz, zoológiához stb. tartozó terminust rögzít.

Az EnDic2004 szótárban a litván terminusokat Albina Auksoriūtė és Angelė Kaulakienė (Litván Nyelvi Intézet), Karolis Jankevičius (Botanikai Intézet), Algimantas Paulauskas (Vytautas Magnus Egyetem), Vytautas Raškauskas (Vilniusi Egyetem) és Petras Zajančkauskas (Ökológiai Intézet) adta meg. A lett terminusokat Ilas Dreijeras (Ilo Dreyer) (Rīgai Műszaki Egyetem) és Andris Spricis (Lett Egyetem) szolgáltatta. Ezeket Edgaras Vimba (Edgars Vimba) ellenőrizte és egészítette ki, akinek Ansis Zyvertas (Ansis Zīverts) (Lett Mezőgazdasági Egyetem) segített.

A szótár a Balti-tenger térségének spórás és virágos növényei nevének többségét tartalmazza. Ez a cikk egy genetikai rokonságban álló nyelvcsoport, a balti nyelvek botanikai nómenklatúráját vizsgálja: több mint 300 litván és lett növénynemzetség, valamint több mint 430 faj nevét, eredetük és szóalkotásuk szempontjából. A cikk a litván és lett növénynevek összevetésével igyekszik feltárni a két nyelv botanikai nómenklatúrájának hasonlóságait és különbségeit.

1735-ben Karl Linné (Carolus Linnaeus) svéd természettudós a A természet rendszere (Systema naturae) című művében tette közzé a növények általa kidolgozott világrendszerét. Ő alkotta meg elsőként a binominális nómenklatúrát, meghatározta a faj, a nemzetség és néhány magasabb taxonómiai kategória fogalmát, a növénynevek

Terminologija | 2009 | 16

93

sudarymo principus (žr. Kutorga 1997: 15). Šveicarų botanika Alfonsas de Kandolis (Alphonse de Candolle) pirmasis pasiūlė nomenklatūros taisyklių rinkinį, kuris 1867 m. patvirtintas Tarptautiniame botanikų kongrese Paryžiuje. Minėtos nomenklatūros taisyklės sudarė Tarptautinio botanikos nomenklatūros kodekso pagrindą (plačiau žr. Genelytė 2001). Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardų nomenklatūra nėra įteisinta oficialiu kodeksu, tačiau sudarant augalų vardus remiamasi tam tikrais Tarptautinio botanikos nomenklatūros kodekso principais.

Mielőtt megkezdenénk az EnDic2004 szótár növényneveinek vizsgálatát, fontos néhány fogalmat tisztázni, nevezetesen: taxon, taxonrang, nómenklatúra.

Botanikos terminų žodyne (1965) terminas taksonas (gr. taxis – sudėstymas, sutvarkymas) apibrėžiamas taip: sistematikos vienetas (rūšis, gentis, šeima, eilė, tipas) (BTŽ 1965: 438). Taksonų rangas – apibrėžtos hierarchijos pakopa (БЭС 1986).

A nómenklatúra fogalmát a szakirodalom nem egységesen értelmezi. Olga Achmanova orosz nyelvész a Nyelvészeti szakkifejezések szótárában (Словарь лингвистических терминов) a nómenklatúrát a következőképpen határozza meg: valamely tudományterületen használatos szakkifejezések (megnevezések) összessége, az adott terület tipikus objektumainak elnevezései (ebben különbözik a nómenklatúra a terminológiától, amely az elvont fogalmak és kategóriák elnevezéseit foglalja magában) (Ахманова 2005: 270). Tatjana Kandelaki elismeri, hogy a nómenklatúra fogalmába nemcsak konkrét objektumok megnevezései tartoznak, hanem más kategóriák elnevezései is, például módszereké, eljárásoké, valamint műszaki műveleteké és operációké, továbbá az ezekhez kapcsolódó rövidítések – indexek, típusok, modellek stb. (Канделаки 1973: 64–65). Valentina Skujinia (Valentīna Skujiņa) lett terminológus a terminológia és a nómenklatúra közötti alapvető különbséget jelöli meg: a terminus rendeltetése, hogy az objektumot lényeges jegyei alapján nevezze meg, a nómenklatúrai egységé pedig az, hogy csupán külső (szimbolikus) jegye alapján (Skujiņa 2002: 44).

A cikk a növénynemzetségek neveit szinkrón szempontból vizsgálja; ezek képzés szempontjából oszthatatlan nevekre és képzett alakokra oszlanak.

A LITVÁN ÉS LETT NÖVÉNYNEMZETSÉGNEVEK

A hét alapvető taxonómiai rang közül az EnDic2004 szótár csak kettőt tüntet fel: a nemzetségét és a fajét. A nemzetség neve egy latin szóból áll. A litván nemzetségnév egyetlen szóból áll, amely egyes számú alanyesetben szerepel. A lett nyelvben a növénynemzetségek nevei e nyelv terminológiai normái szerint szintén egyszavasak, de többes számú alakban használatosak (lásd Stalažs 2004: 22), pl.

94

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

a terminológiai normáknak megfelelően szintén egyszavasak, de többes számú alakban használatosak (lásd Stalažs 2004: 22), pl.¹:

L116 lat. Larix – lit. maumedis – lett. lapegles;

M448 lat. Pinus – lit. pušis – lett. priedes;

P058 lat. Salix – lit. gluosnis, karklas – lett. vītoli un kārkli;

P408 latinul Alchemilla – litvánul palástfű – lettül palástfű²;

P610 latinul Fagus – litvánul bükk – lettül bükkök;

S133 latinul Pleurozium – litvánul erdei moha – lettül rőzsetőzegmoha.

A litván és lett nyelvű nemzetségnevek a fajnevek összetételébe tartoznak, ezért a cikk együtt tárgyalja és külön is megadja mind a önállóan szereplő nemzetségneveket, mind a fajnevek összetételébe kerülő nemzetségneveket. Az EnDic2004 szótárban összesen mintegy 300 növénynemzetség-nevet találtak, ezek közül a külön feltüntetett nemzetségnevek mindössze 8%-ot tesznek ki.

A növénynemzetségek morfológiailag nem tagolható nevei. A litván és lett nyelv növénynemzetségnevei morfológiai felépítésük alapján eredetük szerint örökölt szavaknak minősülnek, vagyis az ősi indoeurópai, a közös balti és szláv nyelvekre, valamint kizárólag a balti nyelvekre jellemző szókincshez tartoznak. A szókincs legrégebbi rétegének az indoeurópai szókincset tekintik; példái (az összes nemzetségnév mintegy 3%-a) a vizsgált szótárban is megtalálhatók³:

H265 lat. Avena fatua – lit. tuščioji aviža – lett. vēja auza (lett. vējš „szél“ LLKŽ 766: auza „zab“ LLKŽ 99), vö. orosz овсюг, овёс пустой. Az ősi indoeurópai szókincs olyan szava, amely az indoeurópai nyelvek nagyobb részében fennmaradt (lásd Sabaliauskas 1990: 38; Karulis 2001: 93);

K488 lat. Dryopteris filix-mas – lit. kelminis papartis – lett. melnā vīrp aparde (lett. vīrs „férfi“ LLKŽ 781; paparde „páfrány“ LLKŽ 506), vö. német gemeiner Wurmfarn m. Megfelelői nemcsak a germán, hanem a szláv nyelvekben is találhatók, vö. ófelnémet farn, orosz папороть, lengyel paproć, bolgár папрам (lásd Sabaliauskas 1990: 42; Karulis 2001: 652);

K530 lat. Betula – lit. beržas – lett. bērzi, vö. or. берёза, ném. Birke f., ang. birch. Az indoeurópai szókincs ősi rétegéhez tartozik, vö. lengy. brzoza, bolg. бреза (lásd Sabaliauskas 1990: 39; Karulis 2001: 122);

K581 lat. Pinus contorta – lit. suktaspyglė pušis, vö. lett. klinškalnu

¹ A példákban szereplő nagybetű és szám az EnDic2004 szótár terminuscikkének számát jelöli, ezt követi a növény latin, litván és lett neve. Az összehasonlításoknál orosz, német, angol vagy más nyelvű növénynevek szerepelnek.

² Turi būti rasaskrēsliņi (LAN 2003: 311).

³ Az áttekinthetőség kedvéért a litván és lett növénynemzetségnevek, valamint a tárgyalt növényfajok neveinek faji elemei ritkított szedéssel szerepelnek.

Terminologija | 2009 | 16

95

függelékben⁴. A lit. Pušis a porosz peuse szóval hozható kapcsolatba (lásd Sabaliauskas 1990: 42). A nyelvészek véleménye szerint a lett nyelvben használt, meglehetősen homályos eredetű szó: priede (Karulis 2001: 714);

K778 lat. Ulmus laevis – lit. vinkšna – lett. parastā vīksna, vö. or. вяз, lengy. wiąẑ (lásd Sabaliauskas 1990: 44; Karulis 2001: 1162);

L149 lat. Alnus – lit. alksnis – lett. alksņi, vö. or. ольха, ném. Erle, lengy. olcha, bolg. елха (lásd Sabaliauskas 1990: 38; Karulis 2001: 66);

M289 lat. Malus sylvestris – lit. miškinė obelis – lett. mežābele (lett. mežs „erdő, rengeteg” LIKŽ 412, ābele „almafa” LLKŽ 16), vö. or. лесная яблоня. Az indoeurópai szókincs ősi rétegéből származó szó, vö. lengy. jabłoń, bolg. аблан (lásd Sabaliauskas 1990: 41; Karulis 2001: 53);

S007 lat. Fraxinus – lit. uosís – lett. oši, vö. or. ясень, ném. Esche f, ang. ash. A többi indoeurópai nyelvtől eltérően a balti nyelvek szava csaknem változatlan formában maradt fenn, vö. lengy. jasień, bolg. ясен (lásd Sabaliauskas 1990: 44; Karulis 2001: 636);

T277 lat. Padus avium, Prunus padus, Prunus racemosa – lit. paprastoji ieva – lett. parastā ieva, vö. or. ива, lengy. iwa, bolg. ива (lásd Sabaliauskas 1990: 39; Karulis 2001: 338);

V002 lat. Acer – lit. klevas – lett. kļavas, vö. or. клён, lengy. klon, bolg. клен (lásd Sabaliauskas 1990: 40; Karulis 2001: 408).

Meg kell említeni néhány olyan növénynevet, amely az indoeurópai szókincs ősi rétegéhez kapcsolható, bár formailag szóalkotási szempontból elemezhető, például:

J013 lat. Chenopodium album – lit. baltoji balanda – lett. baltā balanda⁵, vö. or. белая марь, ném. weißer Gänsefuß m, ang. goosefoot. A. Sabaliauskas szerint ez kizárólag e két nyelvre jellemző elnevezés, amely a lit. baltas, lett. balts szavakkal hozható kapcsolatba (Sabaliauskas 1990: 155; Karulis 2001: 99);

M406 lat. Vaccinium myrtillus – lit. mėlynė – lett. mellene. A lit. mėlas, mėlynas, lett. melns („fekete”) szavakkal hozható kapcsolatba (lásd Sabaliauskas 1990: 160; Karulis 2001: 580–581);

V019 lat. Rubus idaeus – lit. avietė – lett. meža avene, vö. or. обыкновенная малина, ném. Himbeere f, ang. raspberry. Az elnevezés a lit. avis szóval hozható kapcsolatba (Sabaliauskas 1990: 154; Karulis 93).

Néhány balti és szláv nyelvi (az összes nemzetségnév körülbelül 1%-át kitevő) szókincsbeli közös növénynév szintén megtalálható az EnDic 2004 szótárban, például:

⁴Azokban az esetekben, amikor a litván vagy lett növénynév nem felel meg a vizsgált állításnak, a vö. rövidítés szerepel.

⁵Lásd Edelman 1978.

96

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

K474 latin Picea – litván egle – lett egle. Vö. orosz ель, lengyel jodła, bolgár ела, cseh jedle (Sabaliauskas 1990: 120; Karulis 2001: 261);

K129 latin Calluna vulgaris – litván š blues – lett parastais virsis. Vö. orosz вереск, lengyel wrzos, cseh vřes (Sabaliauskas 1990: 122; Karulis 2001: 1174);

L112 latin Tilia – litván liepa – lett liepa. Vö. orosz луна, lengyel lipa, bolgár луна (Sabaliauskas 1990: 121; Karulis 2001: 525–526);

P200 latin Sorbus aucuparia – litván paprastasis šermukšnis – lett parastais pīlādzis. A. Sabaliauskas a litván növénynevet a balti és szláv nyelvek közös lexikai elemei közé sorolja (lásd Sabaliauskas 1990: 121). A lett növénynév, a pīlādzis, a lív nyelvből kölcsönzött szó: pīlag (Karulis 2001: 682).

A szótárban a litván és lett nyelv növénynemzetség-neveinek közös elemeiből (kb. 4%) olyanokat találtunk, amelyek csak a balti nyelvekre jellemzők, például:

H275 latin Humulus lupulus – litván paprastasis apynys – lett parastais apinis, vö. orosz обыкновенный хмель, német Hopfen m, angol hop. Csak a litván és lett nyelvre jellemző (Sabaliauskas 1990: 154; Karulis 2001: 71);

J085 latin Phragmites communis, Phragmites australis – litván paprastoji nendrė – lett parastā niedre, vö. orosz обыкновенный тростник, német gemeines Schilfrohr n, angol common reed. A litván nendrė és a lett niedre szót megpróbálják a szanszkrit nadāh szóval összekapcsolni, de ez az etimológiai kapcsolat nagyon kétséges (Sabaliauskas 1990: 157; Karulis 2001: 626);

M442 latin Trifolium montanum – litván kalninis dobilas – lett kalnu āboliņš, vö. orosz горный клевер, német Bergklee m, angol mountain clover. Valószínűleg ez a megnevezés csak a balti nyelvekre jellemző (Sabaliauskas 1990: 155; Karulis 2001: 54);

P529 latin Vaccinium vitis-idaea – litván bruknė – lett brūklene, vö. orosz брусника, német Preiselbeere f, angol cowberry, lingonberry. A. Sabaliauskas ezt az elnevezést a litván braukti és a lett braukt szóval hozza összefüggésbe (lásd Sabaliauskas 1990: 155), K. Karulis véleménye szerint viszont az említett szó a szláv nyelvekkel hozható kapcsolatba, vö. orosz брусника, ukrán брусниця, bolgár брусница (lásd Karulis 2001: 147–148);

T031 latin Quercus robur – litván paprastasis ąžuolas – lett parastais ozols, vö. orosz обыкновенный (черешчатый) дуб, német Stieleiche f, angol common oak. Ezek bizonytalan eredetű növénynevek, amelyek csak a balti nyelvekre jellemzők (lásd Sabaliauskas 1990: 155; Karulis 2001: 638);

T202 latin Salix cinerea – litván pilkasis karklas – lett pelēkais kārklas, vö. orosz пепельная ива, német Grauweide f, angol grey willow. Más indoeurópai nyelvekben a szónak nincs megfelelője (Sabaliauskas 1990: 156);

Terminologija | 2009 | 16 97

V067 lat. Carpinus betulus – lit. közönséges gyertyán – lett parastais skābardis, vö. orosz обыкновенный граб, német Weißbuche f, angol hornbeam, white beech. Az ilyen növénynevek a kizárólag a balti nyelvekre jellemző szókészleti réteghez tartoznak (lásd Sabaliauskas 1990: 158), de a régi indoeurópai szókészlettel is kapcsolatba hozhatók (lásd Karulis 2001: 824);

V449 lat. Aegopodium podagraria – lit. kerek repkény – lett podagras gārsa, vö. orosz обыкновенная сныть, német Geißfuß m, angol ground elder, [common] goatweed. Ezek a balti nyelvek közös vonásai (Karulis 2001: 290–291).

A vizsgált EnDic2004 szótárban a litván és lett növénynemzetség-nevek kis részét kölcsönzött szókincs alkotja. A kölcsönszavakat általában régi és új kölcsönszavakra osztják. A régi kölcsönszavak (a nemzetségnevek összességének mintegy 3%-a) a finnugor (a), a szláv (b) és a germán (c) nyelvekből származnak, például:

a) K240 lat. Juniperus – lit. boróka – lett kadiki. Mindkét nyelv szava finn nyelvekből kölcsönzöttnek tekinthető (Sabaliauskas 1990: 226; Karulis 2001: 366);

K600 lat. Equisetum – lit. zsurló – lett kosas. A finn nyelvek számos kutatója a lit. asiūklį finn eredetűnek tartja (Sabaliauskas 1990: 226), a lett kosas pedig lehet lett eredetű szó (Karulis 2001: 415);

b) H213 lat. Dianthus arenarius – lit. homoki szegfű – lett smiltāju neļķe. A szláv nyelvekben a gvazdikas szó a virág német elnevezése alapján keletkezett; vö. felnémet Näglein „szegfű”: Nagel „szög” – orosz гвоздика: orosz гвоздь „szög” (Sabaliauskas 1990: 239). A lett neļķe valószínűleg német jövevényszó, vö. német Nelke f;

J165 lat. Heracleum – lit. barštis, vö. lett latvīnis, orosz борщевик. A litván növénynemzetség-név szláv eredetű szó (lásd Sabaliauskas 1990: 237), a lett növénynév pedig képzett szó;

K106 lat. Acorus calamus – lit. kálmos – lett smaržīga kalme. A litván ajeras szót a litván nyelv szláv jövevényszavának tekintik; vö. lengyel ajer, belarusz азавок, lengyel gwoździk (lásd Sabaliauskas 1990: 237). A lett kalme a német Kalmus m szóból származó kölcsönszó (Karulis 2001: 371);

K697 lat. Carum carvi – lit. közönséges kömény – lett parastā ķimene, vö. orosz обыкновенный тмин, német Kümmel m. A litván növénynemzetség-név szláv jövevényszó. A kmynas elnevezés a szláv nyelvekbe németből és görögből, esetleg akár latinból került át (lásd Sabaliauskas 1990: 239–240). A lett növénynév a németből származik (Karulis 2001: 473);

V279 lat. Mentha aquatica – lit. vízi menta – lett ūdens mētra, vö. orosz водная мята. A litván és lett növénynemzetség-név szláv nyelvekből származik (lásd Sabaliauskas 1990: 241, Karulis 2001: 585);

98

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

c) H217 lat. Papaver dubium – lit. mezei pipacs – lett. lauku magone, vö. ném. Hügelmohn m, or. сомнительный мак. Mindkét nyelv növénynemzetségnevei a germán nyelvekből származnak kölcsönzéssel (Sabaliauskas 1990: 261, Karulis 2001: 557);

H230 lat. Vicia sepium – lit. kerítés bükköny – lett. žogu vīķis, vö. ném. Zaunwicke f, or. заборный горошек. Mindkét nyelv nemzetségneve a német nyelvből ered (lásd Sabaliauskas 1990: 262, Karulis 2001: 1163).

Az EnDic2004 szótárban az újabb jövevényszavak, vagyis a litván és lett növénynemzetségnevek a latin nevezéktanból származnak: a litván nyelvben mintegy 6%-uk (a), a lettben pedig az összes nemzetségnév csaknem 12%-uk (b), például:

a) L135 lat. Polemonium caeruleum – lit. kék palemon, vö. lett. zilā kāpnīte, or. голубая синюха, fr. polémoine f bleue;

N102 lat. Lobelia dortmanna – lit. tavi lobélia – lett. ūdeņu lobēlija, vö. or. лобелия Дортмана, ném. Wasserlobelie, ang. water lobelia;

R268 lat. Ramalina – lit. ramalina – lett. ramalīnas, vö. or. рамалина;

V098 lat. Linnaea borealis – lit. északi linnea – lett. ziemeļu linneja, vö. or. северная линнея;

b) H240 lat. Cetraria – lett. cetrārijas, vö. lit. kerpėna, or. цетрария, ang. cetraria lichen;

I135 lat. Spirodela polyrrhiza – lett. parastā spirodela, vö. lit. többgyökerű békalencse, or. обыкновенный многокоренник;

K195 lat. Parmelia – lett. parmēlijas, vö. lit. kerža, or. пармелия;

K305 lat. Xanthoria – lett. ksantorijas, vö. lit. geltonkerpė, or. ксантория;

K404 lat. Lobaria – lett. lobārijas, vö. lit. platužė, or. лобария;

L170 lat. Scheuchzeria palustris – lett. purva šeihcērija, vö. lit. mocsári liőrszál, or. болотная шейхцерия;

L420 lat. Bryoria – lett. briorijas, vö. lit. laumagaurė;

P055 lat. Hypogymnia – lett. hipogimnijas, vö. lit. plunkėžis, or. гипогимния, ném. Hypogymnia;

R023 lat. Sphagnum – lett. sfagni, vö. lit. tőzegmoha, or. торфяной мох, сфагнум, ang. sphagnum moss;

T183 lat. Cladonia – lett. kladonijas, vö. lit. šiurė.

Származékok. A neves litván terminológus, Kazimieras Gaivenis, a Litván növénynemzetségek és -fajok nevei című tanulmányában (lásd Gaivenis 1985) 724 litván növénynemzetség- és 2153 növényfajnevet vizsgált meg, a-

Terminologija | 2009 | 16

99

teiktus šešiuose Lietuvos TSR floros (1959–1980) tomuose. Pasak jo, apie 69% lietuviškų genčių vardų turi darybinių požymių. EnDic2004 žodyne lietuviškų darinių rasta 83%, o latviškų⁶ – 77%.

A botanikai nómenklatúrában, akárcsak más tudományok terminológiájában, a képzőkkel alkotott szavak dominálnak⁷ – a litván nyelvben körülbelül 42%, a lettben körülbelül 32%. A két balti nyelv növénynevei többnyire a litván -enis, -enė (a), illetve a lett -enis, -ene (b) képzővel képzett alakok, például:

a) K307 lat. Lotus corniculatus – lit. paprastasis gargždenis, vö. lett. raganais vainagndziņš:

L336 lat. Cardamine pratensis – lit. pievinė kartენė, vö. lett. pļavas ķērsa;

M377 lat. Hedera helix – lit. paprastoji gebenė, vö. lett. parastā efeja, Baltijas efeja;

N004 lat. Usnea – lit. kedenė, vö. lett. usnejas:

S189 lat. Loiseleuria procumbens – lit. šliaužiantysis bruknenis, vö. lett. guloša lozēlerija;

S292 lat. Sium latifolium – lit. plačialapė drėgmenė, vö. lett. platlapu cemere;

b) M272 lat. Geranium sylvaticum – lett. meža gandrene, vö. lit. miškinis snaputis;

M385 lat. Ribes nigrum – lett. melnā upene, vö. lit. juodasis serbentas;

N104 lat. Centaurea phrygia – lett. bārkšu dzelzene, vö. lit. juodagalvė bajorė;

P140 lat. Convolvulus arvensis – lett. tīruma tītenis, vö. lit. dirvinis vijoklis;

R271 lat. Knautia arvensis – lett. tīruma pēterene, vö. lit. dirvinė buožainė;

U011 lat. Potamogeton natans – lett. peldošā glīvene, vö. lit. plūduriuojančioji plūdė.

A produktív képzők közé sorolhatók a kicsinyítő képzők: lit. -ytė, -utis, -utė és -ėlis, -ėlė (a), valamint lett. -ītis, -īte és -iņš, -iņa (b), például:

a) -ytė: P139 latin Barbarea vulgaris – litván paprastoji barborytė, vö. lett parastā zvērene;

⁶ A lett növénynevek képzésének vizsgálatakor Inese Ēdelmane (Inesė Ēdelmane) Augu nosaukumu darināšanas veidi latviešu valodā (1978) című tanulmányára támaszkodtunk.

⁷ Stasys Keinys terminológus sokat kutatta és írt a litván nyelvi szakkifejezések képzéséről. Véleménye szerint a terminológiában használt származékos főnevek többsége képzőkkel jön létre (Keinys 2005: 21).

100

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

T275 latin Anthoxanthum odoratum – litván kvapioji gardūnytė, vö. lett parastā smaržzāle;

I132 latin Rhinanthus angustifolius, Rhinanthus serotinus – litván didysis barškutis, vö. lett lielais zvagulis;

K119 latin Matricaria recutita – litván vaistinė ramunėlė, ramunėlis, vö. lett ārstniecības kumelīte;

K396 latin Cerastium arvense – litván dirvinė glažutė, vö. lett tīruma radzene;

M444 latin Origanum vulgare – litván paprastasis raudonėlis, vö. lett parastā raudene;

O067 latin Maianthemum bifolium – litván dvilapė medutė, vö. lett divlapu žagatiņa;

P152 latin Thlaspi arvense – litván dirvinė čiužutė, vö. lett tīruma naudulis;

U019 latin Campanula latifolia – litván plačialapis katilėlis, vö. lett platlapu pulkstenīte;

b) J076 latin Trifolium arvense – lett matainais āboliņš, vö. litván dirvinis dobilas;

K308 latin Sedum acre – lett kodīgais laimiņš, vö. litván aitrusis šilokas;

K402 latin Viola tricolor – lett trejkrāsu atraitnīte, vö. litván trispalvė našlaitė;

M212 latin Lathyrus maritimus – lett jūrmalas dedestiņa, vö. litván pajūrinis pelėžirnis;

N018 latin Echium vulgare – lett parastais daglītis, vö. paprastasis ežeinis;

P593 lat. Corydalis solida – lettül Hallera cīrulītis, vö. litvánul paprastasis rūtenis;

V063 lat. Melilotus albus – lettül baltais amoliņš, vö. litvánul baltaziedis barkūnas.

Az egyéb litván (a) és lett (b) képzett, képzővel alkotott alakokból az EnDic2004 szótárban kevesebbet találtunk, például:

a) -ėinis: R047 lat. Fucus vesiculosus – litvánul pūslėtasis guveinis, vö. lettül pūšļu fuks;

V042 lat. Chamaedaphne calyculata – litvánul durpyninis bereinis, vö. lettül ārkausa kasandra;

-ynas: N046 lat. Ranunculus acris (acer) – litvánul aitrusis vėdrynas, vö. lettül kodīgā gundega;

Terminologija | 2009 | 16 101

P622 lat. Corylus avellana – litvánul paprastasis lazdynas, vö. lettül parastā lazda;

-ingė: S327 lat. Lysimachia nummularia – litvánul šliau žiančioji šilingė, vö. lettül pļavas zelt ene;

T282 lat. Trichophorum cespitosum – litvánul kupstinė būlingė, vö. lettül ciņu mazmeldrs;

-ūnė: R008 lat. Littorella uniflora, Plantago uniflora – litvánul ežerinė kraštūnė, vö. lettül vienzieda krastene;

-uonė: V262 lat. Hippuris vulgaris – litvánul paprastoji uodeguonė, vö. lettül parastā skujene;

b) -ainė: L182 lat. Rhytidiadelphus – lettül spuraines, vö. litvánul kerėža;

S422 lat. Senecio paludosus – lettül krasmalas krustaine, vö. litvánul aukštojižilė;

-elė: K142 lat. Linaria vulgaris – lettül parastā vīrcele, vö. litvánul paprastoji linažolė;

R252 lat. Berberis vulgaris – lettül parastā bārbele, vö. litvánul paprastasis raugerškis;

-ulis: A235 lat. Anemone sylvestris – lettül meža virbulis, vö. litvánul lieknoji plukė.

Hangsúlyozni kell, hogy a lett növénynemzetség-nevek gyakran két képzővel alakulnak: -en- + -ītė vagy -el + -ītė (kicsinyítő képző), például:

Y140 lat. Goodyera repens – lettül ložņu saulenīte, vö. lit. šliaužiančioji sidabriukė;

K252 lat. Polygala amarella – lettül rūgtā zīpenīte, vö. lit. karčioji putokšlė;

K397 lat. Gentianella campestris – lettül lauka drudzenīte, vö. lit. ganyklinė gencijonėlė;

R149 lat. Sagina procumbens – lettül gulošā gaurenīte, vö. lit. gulsčioji žemenė;

-el + -ītė: K401 lat. Dianthus deltoides – lettül dzirkstelīte, vö. lit. šilinis gvazdikas;

M192 lat. Aster tripolium, Tripolium vulgare – lettül jūrmalas miķelīte, vö. lit. trispalvis astras;

P197 lat. Matricaria discoidea – lettül maura kumelīte, vö. lit. bev ainikė ramunė.

A Lietuvos TSR floroj című műben szereplő összetett litván növénynemzetség-nevek gyakoriságukat tekintve (az összes képzés mintegy 33%-a) csak a képzőkkel alkotott származékoknak adnak elsőbbséget (Gaivenis 1985: 167). Az összetételek alkotásának tendenciája a lett nyelvre is jellemző

102

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

augalų vardams (Ėdelmane 1968: 105). Tai matyti ir iš EnDic2004 žodyne pateiktų sudurtinių augalų genčių vardų: lietuviškų rasta 29%, latviškų gerokai daugiau – 37% visų genčių vardų, pvz.:

I151 lat. Arctium lappa – lit. nagy bojtorján – lett. lielais diždadzis (lett. dižs „nagy, hatalmas“ LLKŽ 161, dadızis „bogáncs“ LLKŽ 142);

K394 lat. Potentilla anserina – lit. libapimpó, vö. lett. maura retejs (lett. retēt „ritkulni“ LLKŽ 605);

K406 lat. Primula veris – lit. tavaszi kankalin – lett. gailbiksīte (lett. gailis „kakas“ LLKŽ 204, biksītes „nadrágocskák“ LLKŽ 116);

K782 lat. Oxalis acetosella – lit. közönséges madársóska – lett. meža zaķskābene (lett. zaķis „nyúl“ LLKŽ 787, skābene „sóska“ LLKŽ 667), vö. orosz обыкновенная кислица, заячья капуста;

K594 lat. Scirpus sylvaticus – lit. erdei békabuzogány, vö. lett. meža meldrs (lett. meldrs „gyékény“ LLKŽ 407);

K765 lat. Pulsatilla patens, Anemone patens – lit. nyugati kökörcsin – lett. meža silpurene (lett. sils „fenyves“ LLKŽ 664, purene „boglárka“ LLKŽ 590);

M262 lat. Gymnocarpium dryopteris – lit. háromszögű édesgyökerű páfrány – lett. ozolu kailpaparde (lett. ozols „tölgy“ LLKŽ 489, kails „meztelen“ LLKŽ 315, paparde „páfrány“ LLKŽ 506);

P094 lat. Saxifraga granulata – lit. gumós kőtörőfű – lett. pļavas akmeņlauzīte (lett. akmens „kő“ LLKŽ 35, lauzt „törni“ LLKŽ 374);

P231 lat. Gagea minima – lit. kis tyúkvirág – lett. mazā zeltstarīte (lett. zelts „arany“ LLKŽ 789, starot „sugározni; fényleni“ LLKŽ 690);

P508 lat. Solanum dulcamara – lit. keserű csucsor – lett. bebrukārkliņš (lett. bebrs „hód“ LLKŽ 108, kārkls „fűz“ LLKŽ 323);

V377 lat. Euphorbia helioscopia – lit. napraforgó kutyatej – lett. saules dievkrēsliņš (lett. Dievs „Isten“ LLKŽ 163, krēsls „szék, karosszék“ LLKŽ 352);

K722 lat. Comarum palustre, Potentilla palustris – lett. purva vārnkāja (lett. vārna „varjú“ LLKŽ 762, kāja „láb“ LLKŽ 316), vö. lit. pelkinis šudras;

M221 lat. Ranunculus baudotii – lett. jūras ūdensgundega (lett. ūdens „víz“ LLKŽ 737, gundega „boglárka“ LLKŽ 225), vö. lit. jūrinis vėdrynas;

V212 lat. Calla palustris – lett. purva cūkausis (lett. cūka „disznó“ LLKŽ 143, auss „fül“ LLKŽ 97), vö. lit. pelkinis žinginys;

Terminologija | 2009 | 16

103

V300 lat. Trapa natans – lettül peldošais ezerrieksts (lettül ezers „tó”, LLKŽ 196, rieksts „dió”, LLKŽ 607), vö. litván plūduriuojantis agaras.

A litván (a) és lett (b) növénynemzetségek elnevezésére szolgáló képzős származékok ritkán használatosak, de népszerűbbek az előtagos származékoknál (c, d), például:

a) -a: N099 lat. Orthilia secunda – litvánul vienašalė užgina, vö. lett laimes palēcīte;

-ē: K470 lat. Galeopsis speciosa – litvánul geltonžiedė aklė, vö. lett raibais aklis;

L334 lat. Pedicularis palustris – litvánul pelkinė glindė, vö. lett purva jāreglīte;

P154 lat. Senecio vulgaris – litvánul paprastoji žilė, vö. lett parastā krustaine;

R214 lat. Symphytum officinale – litvánul vaistinė taukė, vö. lett ārstniecības tauksakne;

-is: E149 lat. Petasites hybridus – litvánul plačialapis šaukštis, vö. lett bastarda tūsklape;

K400 lat. Artemisia campestris – litvánul dirvoninis kietis, vö. lett lauka vībotne;

S405 lat. Ledum palustre – litvánul pelkinis gailis, vö. lett purva vaivariņš;

b) -a: J013 lat. Chenopodium album – lettül baltā balanda, vö. litván baltoji balanda;

-e: H003 lat. Populus tremula – lettül parastā apse, vö. litván drebulė, epušė;

-is: K158 lat. Galeopsis tetrahit – lettül parastais aklis, vö. litván dirvinė aklė;

c) litván előtagos származékok:

R165 lat. Lycopodium annotinum – litvánul miškinis pataisas, vö. lett gada staipēknis;

T107 lat. Lysimachia thyrsiflora – litvánul puokštinė poraitė, vö. lett dzeltēna ķekarzeltene;

d) lett előtagos származékok:

S398 lat. Lathraea squamaria – lettül sārtā bezlape, vö. litvánul gegužinė žvynšaknė;

V066 lat. Lamium album – lettül baltā panātre, vö. litvánul baltažiedė notrelė.

Az EnDic2004 szótárban a növénynemzetségek nevei többnyire a következő

104

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

képzőkkel alakultak: litvánul -enis, -ene, ennek megfelelően lettül -enis, -ene, valamint litvánul -ytis, -ytė, lettül -ītis, -īte; megfigyelhető azonban, hogy a lett növénynevek képzésének fő módja nem a képzős képzés, hanem az összetétel.

A LITVÁN ÉS LETT NYELVŰ NÖVÉNYFAJNEVEK

A Nemzetközi Botanikai Nevezéktani Kódex előírásainak megfelelően a növényfajokat két latin szóval nevezik meg. Ezek a binominális nevek a nemzetségnévből és a faji jelzőből állnak (Genelytė 2001: 134). A litván és a lett növényfajnevek szerkezete eltér a latin nevekétől: az alaptag (a második elem) a nemzetséget jelöli, a meghatározó tag (az első elem) pedig a fajt (lásd Gaivenis 1985: 174).

Mindkét nyelvben többféleképpen fejezik ki a növényfajneveket. A litvánban az -inis képzős, a névmási vagy az összetett melléknév, valamint a főnév birtokos esete használatos, ha a faji jelző személynévi eredetű. A lettben a faji jelzőket főnévi birtokos eset fejezi ki – a főnév gyakran összetett is –, vagy névmási melléknevek.

A litvánban a növényfajok jelzőtagját gyakran -inis képzős melléknév fejezi ki – az esetek 38%-ában, például:

H123 lat. Campanula patula – litvánul pievinis katilėlis, vö. lettül pļavas pulkstenīte (lettül pļava „rét” LLKŽ 574);

K192 lat. Fragaria viridis – litvánul šlaitinė žemuogė, vö. lettül spradzenė;

M368 lat. Ranunculus ficaria, Ficaria verna – litvánul pavasarinis švitriešis, vö. lettül pavasara mazpurenīte („tavaszi” LLKŽ 536);

P146 lat. Viola arvensis – litvánul dirvinė našlaitė, vö. lettül tīruma atraitnīte (lettül tīrums „szántóföld, mező” LLKŽ 726);

R102 lat. Alisma plantago-aquatica – litvánul gyslotinis dumblialaiškis, vö. lettül parastā cirvene („közönséges” LLKŽ 511);

S401 lat. Myrica gale – litvánul pajūrinis sotvaras, vö. lettül parastā purvmirte, balzamkārkls („közönséges” LLKŽ 511).

A litván és lett botanikai nevezéktanban a faji jelzők nagy részét névmási melléknév fejezi ki – arányuk 38%, illetve 43%, például:

K689 lat. Solidago virgaurea – lit. közönséges aranyvessző – lett dzeltenā zeltgalvīte („sárga” LLKŽ 181);

L132 lat. Viola mirabilis – lit. csodás ibolya – lett brīnumainā vizbulīte („csodálatos” LLKŽ 124);

P236 lat. Lemna minor – lit. apró békalencse – lett mazais ūdenszieds („kicsi” LLKŽ 404);

Terminologija | 2009 | 16

105

T284 lat. Polygala comosa – lit. üstökös pacsirtafű – lett cekulainā ziepenīte (lett cekulains „bojtos” LLKŽ 132);

U034 lat. Nuphar lutea – lit. közönséges tündérrózsa – lett dzeltenā lēpe („sárga” LLKŽ 180).

A litván növényfajnevek jelzős szerkezeteinek csaknem 24%-a összetett melléknév, például:

H294 lat. Hieracium pilosella, Pilosella officinarum – lit. egyvirágú üstökösök, vö. lett matainā pamau­raga (lett matains, -a „szőrös” LLKŽ 401);

H295 lat. Cirsium heterophyllum – lit. változó levelű bogáncs – lett dažādla-pu dadzis (lett dažāds, -a „különféle” LLKŽ 180, lapa „levél” LLKŽ 371);

P198 lat. Polygonum aviculare – lit. egyenetlen levelű keserűfű – lett dažādla-pu sūrene (lett dažāds, -a „különféle” LLKŽ 180, lapa „levél” LLKŽ 371);

R177 lat. Impatiens parviflora – lit. apróvirágú nebáncsvirág – lett sīkziedu sprigane („apróvirágú” LLKŽ 664);

S511 lat. Hypericum maculatum – lit. négyszögletes orbáncfű – lett četr-škaustņu asinszāle („négyszögletes” LLKŽ 146);

T337 lat. Rumex obtusifolius – lit. tompalevelű lórom – lett struplapu skābene (vö. lett strups, -a „tompa, rövid, levágott” LLKŽ 695; lapa „levél” LLKŽ 371).

A lett növényfajneveket meghatározó jelzők 38%-a főnévi birtokos esetben áll (a), 19%-uk összetett főnév (b), például:

a) A177 lat. Pinus mugo – lett kalnu priede („hegyek” LLKŽ 318), vö. lit. hegyi fenyő;

H209 lat. Betula pubescens – lett purva bērzs („mocsár” LLKŽ 591), vö. lit. molyhos nyír;

J164 lat. Impatiens glandulifera – lett puķu sprigane, milzu sprigane („virágok”, „óriások” LLKŽ 588; 416), vö. lit. méhbalzsam

L051 lot. Festuca ovina – lett aitu auzene („juh-“ LLKŽ 20), vö. lit. avinis eraicinas;

M259 lot. Trifolium medium – lett zirgu āboliņš („ló-“ LLKŽ 795), vö. lit. šilinis dobilas;

b) I146 lot. Centaurium littorale – lett jūrmalas augstiņš („tengerparti“ LLKŽ 312), vö. lit. pajūrinė širdažolė;

L123 lot. Moehringia trinervia – lett trejdzīslu mēringija (lett trīs „három“ LLKŽ 731, dzīsla „ér“ LLKŽ 185) – lit. trigyslė smiltgraibė;

S248 lot. Medicago falcata – lett sirpjveida lucerna („sarló alakú“ LLKŽ 666), vö. lit. geltonžiedė liucerna;

106

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

S276 lot. Orchis militaris – lett bruncepuru dzegužpuķe (lett bruncepure „sisak“ LLKŽ 126), vö. lit. šalmuotoji gegužraibė.

Az EnDic2004 szótárban előfordul, hogy a cikkben tárgyalt mindkét balti nyelvben a növényfajok neve egyszavas megnevezés. Ezek a hagyományos, régóta használatos növénynevek kivételnek tekinthetők (Gudžinskas, Rašomavičius 2004: 3; Stalažs 2004: 22), például:

H061 lot. Salix pentandra – lett šķetra, vö. lit. virbinis gluosnis;

I070 lot. Cerasus avium, Prunus avium – lit. trešnė, vö. lett saldais ķirsis;

J052 lot. Vaccinium uliginosum – lit. vaivoras – lett zilene;

K160 lot. Allium ursinum – lett lāksis, vö. lit. meškinis česnakas;

K586 lot. Salix viminalis – lit. žilvitis, vö. lett klūdziņu kārkls;

L045 lot. Rubus chamaemorus – lit. tekšė – lett lāčene;

M126 lot. Artemisia absinthium – lit. kartusis kietis, pelynas – lett vērmеле;

R028 lot. Salix caprea – lit. blindė – lett pūpolvītols, blīgzna;

S241 lot. Rubus caesius – lett kazene, vö. lit. paprastoji gervuogė.

A litván növényfajnevek között előfordultak olyan utótagos elnevezések, amelyekben a fajjelölő tagot főnév alanyesete fejezi ki, például:

J012 lat. Primula farinosa – lit. raktažolė pelenėlė, vö. lett bezdelīg-actiņa (lett bezdelīga „fecske” LLKŽ 112, actiņa „szemecske” LLKŽ 17);

K574 lat. Polygonum bistorta – lit. rūgtis gyvatžolė, vö. lett zaļkšu sūrene („kígyóké” LLKŽ 788);

M445 lat. Lychnis viscaria, Viscaria vulgaris – lit. gaisrena smaliukė, vö. lett parastā sveķene („közönséges” LLKŽ 511).

A litván és lett növényfajnevek a következőkre utalnak:

1) a növény jellegzetes megkülönböztető jegyére, anatómiai vagy morfológiai tulajdonságára.

A litván növénynevek fajjelölő tagját az -inis képzős (a), a határozott névelős (b) vagy az összetett melléknév (c) fejezheti ki. A lett növényfajnevek esetében ennek megfelelően határozott melléknév (d) vagy főnévi birtokos eset (e) áll, amely összetett is lehet (f), például:

a) K166 lat. Rosa acicularis – lit. adatinis erškėtis, vö. lett adataiņā roze („tüskés, adatinis” LLKŽ 18), orosz иглистая роза, német Nadelrose, angol prickly rose;

S102 lat. Hieracium umbellatum – lit. skėtinė vanagė, vö. lett čemuru mauraga (lett čemurs „fürt; virágzat, ernyő” LLKŽ 145), orosz зонтичная ястребинка;

Terminologija | 2009 | 16 107

b) L337 lat. Carex vesicaria – lit. hólyagos sás, vö. lett pūslīšu grīslis („hólyagocskák” LLKŽ 592), orosz пузырчатая осока;

T355 lat. Veronica spicata – lit. kalászos veronika, vö. lett vārpu veronika („kalász” LLKŽ 762), orosz колосистая вероника;

V401 lat. Salix aurita – lit. füles fűz – lett ausainais kārkls (lett ausains „füles” LLKŽ 97), vö. orosz ивистая ива, német Ohrweide, angol eared willow;

c) J089 lat. Ranunculus peltatus – lit. háromlevelű békaszőlő – lett trejlapiu ūdensgundega (vö. lett trīs „három”; lapa „levél” LLKŽ 731; 371), vö. német Schild-Wasserhahnenfuß;

K476 lat. Campanula rotundifolia – lit. kereklevelű harangvirág – lett apaļlapu pulkstenīte (lett apaļš „kerek” LLKŽ 42, lapa „levél” LLKŽ 371), vö. orosz круглолистный колокольчик, német rundblättrige Glockenblume;

L163 lat. Typha latifolia – lit. széleslevelű gyékény – lett platlapu vilkvālīte („széles levelű” LLKŽ 569), vö. orosz широколистный рогоз, német breitblättriger Rohrkolben;

T356 lat. Moneses uniflora, Pyrola uniflora – lit. egyvirágú körtike – lett vienzieda sūnactina (lett viens „egy”, zieds „virág” LLKŽ 777; 792), vö. orosz одноцветковая одноцветка, német einblütiges Wintergrün, Moosauge;

d) E160 lat. Betula humilis – lett zemais bērzs (lett zems, -a „alacsony” LLKŽ 721), vö. lit. liekninis beržas, orosz низкая берёза;

E161 lat. Fagus sylvatica – lett parastais dižskābardis („közönséges” LLKŽ 471), vö. lit. paprastasis bukas, angol common beech;

e) H257 lat. Potentilla argentea – lett sudraba retējs („ezüstös” LLKŽ 639), vö. lit. tikroji sidabrožolė, orosz серебристая лапчатка, német Silber-Fingerkraut, angol silvery cinquefoil;

H276 lat. Cuscuta europaea – lett Eiropas vija (lett Eiropa „Európa” LLKŽ 736), vö. lit. parazitasis brantas, orosz европейская повилика;

f) M108 lat. Epilobium angustifolium, Chamaenerion angustifolium – lett šaurlapu ugunspuķe („keskenylevelű” LLKŽ 704) – lit. keskenylevelű füzike, vö. orosz хаменериум узколистный, német schmalblättriges Weidenröschen;

T259 lat. Bidens tripartita – lett trejdaiļu sunītis (lett trīs „három” LLKŽ 731, daiva „hasíték” LLKŽ 149) – lit. triskiautis lakišius, vö. or. трёхраздельная череда, ném. dreiteiliger Zweizahn;

108

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

2) a növény színét vagy méretét – a litván fajnévi elemet rendszerint összetett vagy határozott melléknév fejezi ki, a lettet összetett főnév birtokos esetű alakja vagy határozott melléknév, például:

I144 lat. Prunella grandiflora – lit. didžiažiedė juodagalvė – lett. lielziedu brūngalvīte, lielā brūngalvīte (lett. liels „nagy“ LLKŽ 381, zieds „virág“ LLKŽ 792), vö. orosz крупноцветковая черноголовка;

K408 lat. Ranunculus auricomus – lit. auksakuodis vedrynas – lett. zeltaīnā gundega („aranyszínű, aranyfényű“ LLKŽ 789), vö. orosz золотистый лютик, német Gold[schopf]-Hahnenfuß;

L419 lot. Sesleria caerulea – liet. melsvasis mėlikas – latv. zilganā seslērija („melsvoji“ LLKŽ 793), plg. rus. голубая seslerija;

M383 lat. Trifolium spadiceum – lit. rusvasis dobilas – lett. brūnais āboliņš („barna“ LLKŽ 126), vö. német brauner Moorklee;

P233 lat. Rhinanthus minor – lit. mažasis barškutis – lett. mazais zvagulis („kicsi“ LLKŽ 404), vö. orosz малый погремок, német kleiner Klappertopf;

P502 lat. Ribes rubrum – lit. raudonasis serbentas, paprastasis serbentas – lett. sarkanā jāņoga („vörös“ LLKŽ 641), vö. orosz красная смородина, német rote Johannisbeere, angol red currant;

V117 lat. Empetrum nigrum – lit. juodoji varnauogė – lett. melnā vistene („fekete“ LLKŽ 407), vö. orosz чёрная водяника (вороника), német schwarze Krähenbeere;

3) a növény származási helyét – a litván fajnévi elemet rendszerint az -inis képzős melléknév fejezi ki, a lettet főnév birtokos esetű alakja, például:

E146 lat. Arnica montana – lit. kalninė arnika – lett. kalnu arnika („hegyek“ LLKŽ 318), vö. orosz горная арника;

L129 lat. Ranunculus cassubicus – lit. kašubinis vedrynas – lett. Kašūbijas gundega („Kašúbia“), vö. német Kassuber-Hahnenfuß, orosz кашубский лютик;

M236 lat. Rubus arcticus – lit. šiaurinė katuogė – lett. ziemeļu kaulene („szibériai“ LLKŽ 792), vö. orosz арктическая костяника, német arktische Himbeere;

M297 lot. Trientalis europaea – latv. Eiropas septiņstarīte („Europos“ LLKŽ 811), plg. liet. miškinė septynikė, rus. европейский седмичник;

O076 lat. Rosa vosagiaca – lett. Vogēzu roze, vö. lit. melsvalapis erškėtis, francia rosier des Vosges;

P135 lat. Potentilla norvegica – lett. Norvēģijas retējs („Norvégia“

Terminologija | 2009 | 16

109

LLKŽ 816), vö. litván šiaurinė sidabražolė, orosz норвежская лапчатка, német norwegisches Fingerkrauti, angol Norwegian cinquefoil;

P349 lat. Salix lapponum – litván laplandinis karklas – lett Lapzemes kārkls („lappföldi” LLKŽ 814), vö. orosz лапландская ива, német Lapplandweide, Lappländische Weide;

R240 lat. Chamaepericlymenum suecicum – litván švedinė sedulaitė – lett Zviedrijas pundurgrimonis („svédországi” LLKŽ 820), vö. orosz шведский дёрен, német schwedische Hartriegel;

S245 lat. Larix sibirica – litván sibīrinis maumedis – lett Sibīrijas lapegle („szibériai” LLKŽ 818), vö. orosz сибирская лиственница, német sibirische Lärche, angol Siberian larch;

U020 lat. Bunias orientalis – litván rytinė engra – lett austruma dižpērkone („keleti” LLKŽ 98), vö. orosz восточная свербига;

V073 lat. Pinguicula alpina – litván alpinė tuklė – lett Alpu kreimule („alpesi” LLKŽ 809), vö. orosz альпийская жирянка, német Alpen-Fettkraut;

V309 lat. Elodea canadensis – litván kanadinė elodėja – lett Kanādas elodeja („kanadai” LLKŽ 813), vö. orosz канадская элодея;

4) a virágzás idejét – a litván fajnévi utótagot rendszerint az -inis képzővel alkotott melléknév fejezi ki, a lettet pedig a főnév birtokos esete, például:

K138 lat. Pulsatilla vernalis – litván pavasarinė šilagėlė – lett pavasara silpurene („tavaszi” LLKŽ 536), vö. orosz весенний прострел, német Frühlings-Küchenschelle;

M292 lat. Rosa majalis – litván miškinis erškėtis – lett maija roze („májusi” LLKŽ 393), vö. orosz майская роза, коричная роза, német Mairose;

S484 lat. Leontodon autumnalis – litván rudeninė snaudalė – lett rudens vēlpiene („őszi” LLKŽ 611), vö. orosz осенняя кульбаба, német Herbst-Löwenzahn, angol autumn hawkbit;

5) a faj felfedezőjét vagy leíróját – a lett növényfajok nevében személynévi fajnévi utótagot használnak, amelyet a főnév birtokos esete fejez ki. A litván fajnevekben a főnév birtokos esetével kifejezett személynévi utótag sokkal ritkább; a fajt rendszerint valamilyen jellemzője alapján nevezik el, és melléknév fejezi ki, például:

K099 lat. Dactylorhiza fuchsii – lett Fuksa dzegužpirksīte, vö. litván aukštoji gegūnė, orosz пальцекорник Фукса, német Fuchs-Fingerknabenkraut;

M290 lat. Viola riviniana – litván Rivinijaus našlaitė – lett Rivina vijolīte, vö. orosz фиалка Ривинуса, német Rivinus-Veilchen;

110

Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

S393 lat. Juncus gerardii – lett. Žerāra donis, vö. lit. druskinis vikšris, orosz. ситник Жерара;

6) a növény termőhelyét – a litván nómenklatúrában melléknév, a lettben főnévi birtokos eset használatos, például:

I122 lat. Viola [canina] montana – lit. šialaininė našlaitė – lett. kalnu vijolīte („hegyi” LLKŽ 318), vö. orosz горная фиалка, német Berg-Hundsveilchen;

J081 lat. Schoenoplectus lacustris, Scirpus lacustris – lit. ežerinis meldas – lett. ezera lielmelds („tavi” LLKŽ 196), vö. orosz озёрный камыш;

R150 lat. Caltha palustris – lit. pelkinė puriena – lett. purva purene („mocsári, lápvidéki” LLKŽ 591), vö. orosz болотная калужница;

7) a más fajokhoz való viszonyt – a litván és a lett nyelvben egyaránt határozott melléknév használatos, például:

K309 lat. Galium verum – lit. tikrasis lipikas – lett. īstā madara („igazi” LLKŽ 269), vö. orosz настоящий подмаренник, német echtes Labkraut;

M423 lat. Cicuta virosa – lit. nuodingoji nuokana – lett. indīgais velnarutks („mérgező” LLKŽ 264), vö. orosz ядовитый вех;

P478 lat. Artemisia vulgaris – lit. paprastasis kietis – lett. parastā vībotne („közönséges” LLKŽ 511), vö. orosz обыкновенная полынь, német gemeiner Beifuß;

P485 lat. Dianthus superbus – lit. puošnusis gvazdikas – lett. krāšņā neļķe („pompás” LLKŽ 350), vö. orosz пышная гвоздика, német PrachtneIke.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az EnDic2004 szótárban szereplő litván és lett növénynemzetség-nevek egyszavasak, de kifejezésmódjuk eltérő. A litván növénynemzetség-nevek megfelelnek a Nemzetközi Botanikai Nómenklatúra Kódex követelményeinek: egyes számú alanyesetben állnak, míg a lett nyelvben a növénynemzetségeket többes számú alanyesetben nevezik meg.

A morfológiailag nem elemezhető nemzetségnevek kis része közös a litván és a lett nyelvben, mivel ezek a nevek az indoeurópai alapnyelv, a balti és szláv nyelvek közös szókincséből, illetve a kizárólag a balti nyelvekre jellemző lexikából származnak. A növénynemzetség-nevek egy másik, valamivel kisebb csoportját a finn, szláv és germán nyelvekből átvett régi jövevényszavak alkotják. A nemzetségnevek jóval nagyobb részét mindkét nyelv a latin nómenklatúrából kölcsönözte. Figyelemre méltó, hogy a litván nyelvben a latin jövevényszavak aránya mintegy 6%, míg a lett nyelvben ennek kétszerese, 12%.

Terminologija | 2009 | 16

111

Az EnDic2004 szótárban szereplő litván és lett növénynemzetség-nevek többsége képzett szó. A litván növénynemzetség-nevek legtermékenyebb képzési módja a képzők hozzáfűzése, a letté az összetétel. A legtöbb növénynemzetség-nevet a litván -enis, -enė és a lett -enis, -ene képzőkkel alkották; mindkét nyelvben sok a kicsinyítő képzős származék is (litván -ytė, -utis, -utė, -ėlis, -ėlė; lett -ītis, -īte, -iņš, -iņa). A lett növénynemzetség-nevek képzők általi képzésének jellegzetessége, hogy a nemzetségnevek gyakran két képzővel jönnek létre: -en- + -īte.

A litván és lett növényfajnevek fajjelölő elemeinek kifejezésmódja hasonlóságokat és különbségeket mutat. Mindkét nyelvben a fajjelölő elemeket leggyakrabban melléknevek fejezik ki. A litvánban a fajjelölő elemeket határozott, -inis képzős és összetett melléknevek fejezik ki. A lett növényfajnevek fajjelölő elemeit határozott melléknevek és főnévi birtokos eset fejezi ki. A főnévi birtokos eset a litván növényfajnevekben meglehetősen ritkán fordul elő – csak akkor, ha a fajjelölő elem személynévből származik.

ŠALTINIAI

EnDic2004 – Aplinkos apsaugos žodynas EnDic2004 6039 terminai: suomių, estų, anglų, prancūzų, vokiečių, švedų, lietuvių, latvių, rusų, lotynų k. / vyr. redaktorius A. Maastik. Helsinki–Tartu: Finnish Environment Institute (SYKE). LLKŽ – Latvių-lietuvių kalbų žodynas. Sudarė doc. dr. Alvydas Butkus. Kaunas. 2003. БЭС – Биологический энциклопедический словарь. Гл. ред. М.С. Гиляров. Москва. 1986. Interneto prieiga: <http://slovari.yandex.ru/dict/bse/article/00077/30900.htm>.

LITERATŪRA

BTŽ 1965: Botanikos terminų žodynas. Sudarė Botanikos žodyno komisija. Redagavo prof. dr. J. Dagys (vyr. redaktorius), biol. m. k. A. Lekavičius ir V. Mališauskienė, Vilnius. Edelmane 1968: Ārstniecības augu terminoloģija. – Latviešu valodas kultūras jautājumi 4, 103–107. Edelmane 1978: Augu nosaukumu darināšanas veidi latviešu valodā. – Latviešu valodas kultūras jautājumi 14, 97–103. Galvenis K. 1985: Lietuvos augalų genčių ir rūšių pavadinimai. – Lietuvių kalbotyros klausimai: Mokslo kalbos kultūros ir terminologijos problemos 24, 165–178. Genelytė A. 2001: Tarptautinis botanikos nomenklatūros kodeksas ir lietuvių terminologija. – Terminologija 8, 130–137. Gudžinskas Z., Rašomavičienė V. 2004: Kolis lietuviškus pavadinimus turinčių augalų genčių nomenklatūra ir jos norminimo principai. – Botanica Lithuanica 6, 3–18. Karulis K. 2001: Latviešu etimoloģijas vārdnīca, Rīga. Keinys St. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius. Kutorga E. 1997: Botanikos ir mikologijos nomenklatūra, Vilnius. LAN 2003 – Edelmanė I., Ozola Ā. Latviešu valodas augu nosaukumi, Rīga. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius. Skujiņa V. 2002: Latviešu terminoloģijas izstrādes principi, Rīga.

112 Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...

Stalažs A. 2004: Botānikas terminoloģijas apakškomisijā apstiprinātie botānikas terminu veidošanas principi. – Terminoloģijas Jaunumi 10, Rīga, 22–24.

Ахманова О. 2005: Словарь лингвистических терминов. Москва.

Канделаки Т. 1973: К вопросу о номенклатурных наименованиях. – Вопросы разработки научно-технической терминологии, Рига, 60–70.

LITHUANIAN AND LATVIAN PLANT NAMES IN THE ENVIRONMENTAL DICTIONARY ENDIC2004

The article deals with botanical nomenclature of the Baltic languages. It analyses more than 300 Lithuanian and Latvian names of plant genera and over 430 names of species taken from the Environmental Dictionary EnDic2004 in nine languages which was published in 2004 by the Finnish Environment Institute. Plant names are analysed in respect of origin and word-formation. An attempt is made to establish similarities and differences of the Lithuanian and Latvian names of plant genera and species.

Lithuanian and Latvian names of plant genera from EnDic2004 are one-word names, but they have different expression. Lithuanian names of plant genera meet the requirements of the International Code of Botanical Nomenclature (ICBN) – they are presented in nominative case in singular. Latvian genera of plants are presented in the nominative case in plural.

Lithuanian and Latvian names of plant genera were divided into two groups: names irresolvable in respect of derivation and word-formations.

Some names irresolvable in respect of derivation were inherited from Indo-European (Lith. beržas – Latv. bērzi (birch)), Baltic-Slavic (Lith. liepa – Latv. liepa (lime)) or purely Baltic (Lith. apynys – Latv. apinis (hop)) vocabulary and they are common for both Lithuanian and Latvian languages. Another rather small group is comprised of old borrowings taken from Finnic (Lith. kadagys – Latv. kadiķi (juniper)), Slavic (Lith. mēta – Latv. mētra (mint)) and Germanic languages (Lith. vikis – Latv. vīķis (vetch)). Both languages have also borrowed may more names from Latin (Lith. lobelija – Latv. lobēlija (lobelia)). There are more such borrowings in Latvian than in Lithuanian.

The majority of Lithuanian and Latvian names of plant genera presented in EnDic2004 are derivates or compounds. The most productive way of name creation is suffixation in Lithuanian and compounding in Latvian. The most productive suffixes are -enis (bruknenis (azalea)), -enė (gebenė (ivy)) in Lithuanian and -enis (tītenis (bindweed)), -ene (gandrēne (crane’s-bill)) in Latvian. In both languages diminutive suffixes are popular: -ytė (barborytė (wintercress)), -utis (barškutis (yellow-rattle)), -utė (medutė (may lily)), -ėlis (katilėlis (bellflower)) and -ėlė (ramunėlė (camomile)) in Lithuanian; -iņš (āboliņš (clover)), -iņa (žagariņa (may lily)), -iņš (ciņulis (corydalis)) and -īte (atraitiņte (pansy)) in Latvian. A specific characteristic of Latvian suffixation is the usage of two suffixes -en- + -īte (ziepenīte (milkwort)). In both languages compounds are frequent, but prefixation is rare.

Lithuanian and Latvian names of species have similarities and differences. Most frequently a specific component of the name of species in both languages is an adjective. Specific components of Lithuanian names of species are expressed in definite adjectives (paprastoji rykštenė (goldenrod)), adjectives with the suffix -inis (piev inis

Terminologija | 2009 | 16 113

katilėlis (spreading bellflower)) and compound adjectives (įvairialapė usnis (heterophyllous thistle)). Specific components of Latvian names of species are expressed in definite adjectives (mazais ūdenszieds (common duckweed)) and in the genitive of a noun (kalnu priede). In Lithuanian the genitive of a noun is used rarely – only when the specific component of the name of species is a personal name.

Gauta 2009-12-04

Solvita Labanauskienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas: [email protected]

114 Solvita Labanauskienė | Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai...