doi.org/10.35321/term28-06

A szellemi fogyatékosságot és annak fokozatait megnevező litván terminusok változása és az azt meghatározó tényezők

DALIA GEDZEVIČIENĖ

Litván Társadalomtudományi Központ, Jogi Intézet

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0001-8285-9692

ABSZTRAKT

A cikk bemutatja a szellemi fogyatékosság és annak fokozatainak megnevezésére a 20. században és a 21. század első két évtizedében használt litván terminusokat, valamint párhuzamosan áttekinti azokat a terminusokat, amelyek ugyanezt a rendellenességet és annak fokozatait jelölik a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (ICD). A tanulmány azt vizsgálja, milyen tényezők ösztönözték e terület terminológiájának változását, továbbá milyen okokból használnak jelenleg legalább négy terminust szinonimaként a szellemi fogyatékosság megnevezésére Litvánia hivatalos dokumentumaiban, a közéleti és tudományos diskurzusokban, valamint a gyakorlatban (értelmi zavar, értelmi fogyatékosság, mentális retardáció, elmegyengeség), és hogy e terminusok mindegyike milyen lehetséges hatással van a társadalmi attitűdökre és az e rendellenességgel élő személyek csoportjáról alkotott véleményekre.

KULCSSZAVAK: értelmi zavar, értelmi fogyatékosság, mentális retardáció, elmegyengeség, szinonima, konnotáció, Betegségek Nemzetközi Osztályozása.

ABSZTRAKT

Ez a cikk bemutatja a szellemi fogyatékosság és annak fokozatainak megnevezésére a 20. században és a 21. század elején használt litván terminológiát, és áttekinti azokat a terminusokat, amelyek ugyanezt a rendellenességet és annak fokozatait jelölik a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (ICD). Kifejti, milyen tényezők vezettek az e területen használt terminológia megváltozásához, valamint milyen okok eredményezték legalább négy olyan terminus megjelenését, amelyeket jelenleg szinonimaként használnak a szellemi fogyatékosság megnevezésére Litvánia hivatalos dokumentumaiban, a közéleti és tudományos diskurzusokban, valamint a gyakorlatban: értelmi zavar, értelmi fogyatékosság, mentális retardáció és elmegyengeség. A cikk emellett megvizsgálja, hogy e terminusok mindegyike milyen lehetséges hatással van az e rendellenességgel élő személyek csoportjával kapcsolatos társadalmi attitűdökre.

KULCSSZAVAK: értelmi zavar, értelmi fogyatékosság, mentális retardáció, elmegyengeség, szinonima, konnotáció, Betegségek Nemzetközi Osztályozása.

114

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimo ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Az értelmi fogyatékosságot megnevező, többnyire görög és latin nyelvi alapokon kialakult nemzetközi terminusok következetesebb használatának és az orvosi, valamint más szaknyelvekben való meghonosodásának kezdete a 19. század közepére tehető, a megfelelő litván terminológia pedig a két világháború közötti Litvániáig nyúlik vissza. A 20. század második felében, a hagyományos biomedikális felfogás mellett, amely az értelmi fogyatékosságot betegségnek és agyi defektusnak tekintette, kialakult az a nézet is, hogy ez a kognitív sajátosság társadalmi jelenség, amelyet alapvetően az adott korszak társadalmi normái, illetve a normális és a nem normális közötti határvonalak érzékelése hoznak létre; ekkor irányult figyelem az értelmi fogyatékosságot és annak fokozatait megnevező terminusok etikai vonatkozásaira. Az orvosok, pedagógusok, szociális munkások, nem kormányzati szervezetek képviselői, az értelmi fogyatékossággal élő személyek gondviselői és hozzátartozói erőfeszítéseinek eredményeként e terület terminológiája változott, és mindmáig keresik az állapot és az abban érintett személyek semleges, pontos, mindenekelőtt pedig tiszteletteljes megnevezését.

Litvániában a jogászok (Benkunskas 2012), pszichiáterek (Pūras 2015: 69), kommunikációs szakemberek (Jurčiukonytė 2007: 11–14), valamint általában a fogyatékosságkutatók (Ruškus 2019) hangsúlyozzák az elavult, sértő, illetve további konnotációik miatt kompromittálódott terminusok társadalmi kárait, valamint ezek kapcsolatát a megbélyegzéssel és a kirekesztéssel; az Európai Unió intézményeinek munkatársai is beszélnek a fogyatékossággal élő személyek és más sérülékeny csoportok tiszteletteljes megnevezésének szükségességéről (Įtraukioji komunikacija 2018). E meglátásokat sok esetben külföldi kutatók vizsgálati eredményei ösztönözték. A 20. század második felében, különösen az 1970-es évektől kezdődően, orvosok, a fogyatékosságtudomány elméleti szakemberei és más társadalomtudományi kutatók kezdték vizsgálni az etikátlan, pontatlan, az értelmi fogyatékosság korszerű felfogásának meg nem felelő terminusok használatát, és hangsúlyozták a megváltoztatásuk szükségességét (Mercer 1973: 27–28; Taylor 1996: 4–13; Shalock, Luckasson, Shogren ir kt. 2007: 116–124; Taylor 2008: XV; Salvador-Carulla, Bertelli 2008: 10–16; Wehmeyer, Buntinx, Lachapelle, Luckasson 2008: 311–318; Salvador-Carulla, Reed, Vaez-Azizi ir kt. 2011: 175–180; Nash, Hawkins, Kawchuk, Shea 2012: 71; Harris 2013: 260–262; Tassé, Mehling 2015: 2–12 ir kt.).

És bár mind a litván, mind más nyelvek érintett területeinek terminológiája – többnyire a társadalmi fejlődés tendenciáinak hatására – változott, módosult, és jellemző volt (és ma is jellemző) rá a szinonímia, mindeddig nem keltette fel a terminológus nyelvészek alaposabb figyelmét.

Terminologija | 2021 | 28

115

A tanulmány célja, hogy nyelvészeti szempontból vizsgálja az értelmi fogyatékosság és annak fokozatai megnevezésére használt terminusokat, azok eredetét, képzését, változását és szinonímiáját, miközben a társadalmi szempontokat sem hagyja figyelmen kívül: e terminusok lehetséges hatását a társadalmi attitűdökre, illetve fordítva, a társadalom etikai attitűdjeinek hatását az érintett terminusok változására.

A tanulmány elsősorban azokra a terminusokra összpontosít, amelyeket napjainkban, vagyis e század utolsó két évtizedében Litvániában az értelmi fogyatékosság és annak fokozatai megnevezésére használnak; a jelenlegi helyzet előzményeinek megértése érdekében ugyanakkor áttekinti azokat a terminusokat is, amelyeket a 20. századi Litvániában, valamint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában az értelmi fogyatékosság jelölésére alkalmaztak. A kutatás célja tehát a litván, az értelmi fogyatékosságot és annak fokozatait megnevező terminológia változásának bemutatása a 20. században és a 21. század első évtizedeiben, valamint a változást előidéző tényezők meghatározása. A cél eléréséhez a következő feladatokat tűztük ki: 1) áttekinteni a 20. században és a 21. század elején Litvániában a három terület (orvostudomány, oktatás és jog) szakirodalmában, jogszabályaiban, bírósági határozataiban és hivatalos igazolásaiban az értelmi fogyatékosság és annak fokozatai megnevezésére használt terminusokat; 2) megnevezni, hogy a vizsgált időszakban az érintett fogyatékosság és annak fokozatai jelölésére milyen terminusokat használtak a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának angol nyelvű változatában, és megvizsgálni e terminusok hatását a litván megfelelőik kiválasztására; 3) meghatározni az elmúlt két évtizedben használt, az értelmi fogyatékosságot és annak fokozatait megnevező litván szinonim terminusok használati területeit és a szinonímiát előidéző okokat; 4) elvégezni a terminusok szemantikai elemzését, és ennek alapján következtetni az egyes terminusok társadalmi attitűdökre gyakorolt lehetséges hatására. A kutatásban leíró, szemantikai elemzési és kérdőíves módszereket alkalmazunk. A kutatás forrásait főként litván pszichiátriai, igazságügyi pszichiátriai szakértői és gyógypedagógiai tankönyvek, monográfiák, szótárak és enciklopédiák alkották; továbbá a litván bíróságok 2005–2020 között hozott, értelmi fogyatékossággal élő személyt érintő határozatai, a Litván Köztársaság azon törvénykönyvi cikkei, amelyek az értelmi fogyatékossággal élő személyek cselekvőképességét vagy büntethetőségét szabályozzák, az egészségügyi és oktatási intézmények által értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknek kiállított különféle hivatalos igazolások, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának tizenegy angol nyelvű kiadása, a hatodik francia, valamint a tizedik litván és orosz nyelvű kiadás.

116

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

1. SZINONIM TERMINUSOK: A JELENLEGI HELYZET ELŐZMÉNYEI

1.1. Az értelmi fogyatékosság fogalma és a terminus viszonya

A gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek szerint a szellemi fogyatékosságról szóló tudomány történetének jelentős részét az állapotot meghatározó, legkevésbé megbélyegző terminus keresése teszi ki (az értelmi fogyatékosság – a szerző megjegyzése) (Vaikų raidos sutrikimai 2003: 208). Ez az állítás éppen az érintett terület alapvető problémáira világít rá, amelyek feltárására e tanulmány is kísérletet tesz: 1) a terminus szorosan összefügg az általa jelölt fogalommal: a fogalom változásával annak megnevezésére is új terminust kerestek, és fordítva – a terminust bizonyos okokból megváltoztatták, ami az általa jelölt tartalom változását is eredményezte; 2) az e terminusokkal megnevezett állapottal élő személyeket a társadalom folyamatosan kirekesztette és megbélyegezte, a kirekesztés egyik tényezőjét pedig e személyek és állapotuk megnevezései is jelentik.

Mielőtt rövid történeti áttekintést adnánk azokról a litván terminusokról, amelyeket ma az értelmi fogyatékosság és annak fokozatai megnevezésére használnak, fontos hangsúlyozni, hogy e terminusok változása nem magyarázható az értelmi fogyatékosság fogalmának fejlődésétől, az állapottal kapcsolatos nézetek változásától és általában a társadalomban végbemenő társadalmi változásoktól teljesen elvonatkoztatva; ezért a terminusok történetének tárgyalásakor mind a nyelvi, mind az arra hatást gyakorló társadalmi tényezőket megemlítjük. Mivel a vizsgált terület terminológiájának átfogó diakrón elemzése nem célja e tanulmánynak, csak a jelenleg használt és releváns terminusok eredetére szorítkozunk, abban a reményben, hogy így a mai terminusok szinonímiájának előzményeit is feltárhatjuk.

Ezen a ponton röviden be kell mutatnunk, mit jelölnek a tanulmányban vizsgált terminusok, vagyis ismertetnünk kell az értelmi fogyatékosság fogalmát. Értelmi fogyatékosságnak tekintjük azt a veleszületett vagy hároméves kor előtt megjelenő állapotot, amely rendszerint az ember egész életén át fennáll. Megállapítható az illető fejlődésének egyetlen elsődleges zavaraként, vagy különféle más fejlődési zavarok, betegségek, illetve szindrómák társuló zavaraként. Ezt az állapotot korlátozott intellektuális képességek jellemzik (az intelligenciahányados (a továbbiakban: IQ) 70 vagy annál kevesebb pont¹ az egyénileg elvégzett, standardizált intelligenciavizsgálati teszt alapján), valamint az adaptív működés hiányosságai (amelyeket a szociális alkalmazkodás vizsgálata során állapítanak meg); a zavar az illető kognitív, nyelvi, motoros és szociális képességeinek zavarában nyilvánul meg. Az érintett zavar fokozatai az enyhétől a nagyon súlyosig terjednek (Giedrienė 2015: 207; Mačiulis, Šurkus, Lapytė 2017: 243).

¹ Az intelligenciahányados nem az intelligencia százalékos kifejezése.

Terminologija | 2021 | 28

117

Általánosságban véve az intelligenciáról, annak kívánatos mértékéről, valamint a normális és a zavart működés közötti IQ-határértékről alkotott nézetek történetileg változtak²; e nézetek változása az állapot megnevezésére használt terminusokra is hatással volt.

A szovjet időszakban, valamint az 1990–2020 közötti időszakban a hivatalos litván dokumentumokban, különféle tudományos és gyakorlati munkákban, illetve tankönyvekben az intellektuális zavart mentális elégtelenségnek, intellektuális elégtelenségnek, mentális abnormalitásnak, intellektuális fogyatékosságnak, intellektuális defektusnak³, oligofréniának, elmegyengeségnek, veleszületett elmegyengeségnek, mentális retardációnak, pszichés infantilizmusnak, intellektuális inferioritásnak, intellektuális fogyatékosságnak, értelmi fogyatékosságnak nevezték; az intellektuális zavar fokozatait pedig – debilitásnak, imbecillitásnak, idiotizmusnak, moronizmusnak, az intellektuális zavarral élő személyeket pedig – debiliseknek, imbecilliseknek, idiótáknak, elmegyengéknek, mentálisan retardáltaknak, mentálisan retardált egyéneknek, mentálisan retardált gyermekeknek, pszichés fogyatékosoknak, oligofréneknek. E terminusok egy részét – intellektuális elégtelenség, intellektuális fogyatékosság, pszichés infantilizmus, intellektuális inferioritás, intellektuális fogyatékosság, pszichés fogyatékos – legkésőbb két évtizede megjelent munkákban használták, ezért a mai szóhasználat szempontjából elavultnak tekintik őket; jelenleg nem tekintik az intellektuális zavar és az intellektuális zavarral élő személy szinonimáinak, ezért a cikk további részében nem tárgyaljuk őket.

Az intellektuális zavart sokáig betegségnek, az orvostudomány egyik ágához, a pszichiátriához tartozó kutatási tárgynak tekintették, ezért e fogalom első terminusainak megalkotói is pszichiáterek voltak. Philippe Pinel francia orvos 1809-ben a mentális betegségek osztályozásában megnevezte és leírta azt a zavart, amelyet idiotizmusnak nevezett (fr. idiotisme). P. Pinel tanítványa, Jean Étienne D. Esquirol pszichiáter néhány évvel később elvetette az idiotizmus terminust, és két különálló kategóriát különített el: az idiotizmust (fr. idiotie) és az imbecillitást (fr. imbécillité), továbbá súlyosság szerint ezeket is fokozatokra osztotta (az imbecillitás két, az idiotizmus három fokozatára) (Binet, Simon 1904: 168–172). Egy másik, a mentális zavarok osztályozásaiban és nómenklatúráiban meghonosodott terminus…

² Jelenleg nem ismert pontosan, hogy Litvániában a lakosság hány százalékát érinti az intellektuális zavar. Különféle források alapján ez a népesség 1–4 százalékát teszi ki. Például a Higiéniai Intézet adatai szerint 2019-ben a litván gyermekek 4,4 százalékánál állapítottak meg mentális retardációt (intellektuális zavar – a szerző megjegyzése) és pszichés fejlődési zavarokat (Našlėnė, Petrauskaitė, Želvienė 2020: 66). Ugyanakkor nincs pontosítva, hogy e zavarcsoporton belül mekkora arányt képvisel az intellektuális zavar, és mekkorát a pszichés fejlődési zavarok (például a tanulási képességek fejlődési zavarai, a pervazív fejlődési zavarok stb.). Becslések szerint az intellektuális zavar, vagyis az a diagnózis, amelyben az intelligenciahányados 70 alatti, a világ népességének valamivel több mint 2 százalékát érinti (Valionienė 2021: 14).

³ Fontos pontosítani, hogy egyes munkákban az intellektuális elégtelenség, az intellektuális fogyatékosság és az intellektuális defektus az intellektuális zavart jelöli, másokban pedig e zavar jelét, tünetét.

118

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

Az oligofrénia terminust (gör. oligos – kevés, kicsi + gör. phrēn – elme), amely az intellektuális zavar megjelölésére szolgált, 1915-ben javasolta Emil Kraepelin német pszichiáter (Kriščiūnas 2002: 138).

A XX. század egyik legjelentősebb dokumentuma, amely számos országban hozzájárult az egységes betegségosztályozás és terminológia meghonosításához, a nagyjából évtizedenként frissített nemzetközi statisztikai betegségosztályozás, az International Classification of Diseases (a továbbiakban: ICD) volt. Az ICD első öt kiadásában, illetve változatában, amelyek 1900 és 1947 között voltak érvényben, csak a halál okaként szolgáló betegségeket sorolták fel. A hatodik ICD-kiadás (1948) előkészítésekor az akkor megalapított Egészségügyi Világszervezet (a továbbiakban: WHO) vette át a Nemzetközi Betegségek Osztályozásának kidolgozását és szerkesztését; ettől kezdve a nemzetközi betegségjegyzékbe a halált nem okozó betegségek is bekerültek. Az ICD-6 volt az első osztályozás, amelyben külön fejezetet szenteltek a mentális zavaroknak (Bunevičius 1997: 882).

Bár az ICD egyik célja az volt, hogy egységes terminológia révén lehetővé tegye a különböző országok egészségügyi adatainak összehasonlítását és megosztását, az ICD hatása mind a nemzeti betegségosztályozásokra, mind az azokban használt terminusokra a XX. század 1970-es és 1980-as éveiig nem volt jelentős. Mivel a WHO által kidolgozott ICD nem kötelező, hanem ajánlás jellegű dokumentum volt, nem minden tagország alkalmazta; például 1959-ben, az első ICD megjelenése után csaknem hat évtizeddel, saját céljaira mindössze Finnország, Új-Zéland, Peru, Thaiföld és Nagy-Britannia adaptálta ezt az osztályozást. Más országok csak részben (egyes mellékleteit), illetve kizárólag statisztikai célokra használták (Stengel 1959: 604). Sok ország orvosai a gyakorlatban az országukban jóváhagyott osztályozásokat használták; ezek szerzői többnyire az adott szakterület tekintélyei, olyan orvosok voltak, akik tankönyveket, monográfiákat és hasonló munkákat készítettek és jelentettek meg. A XX. század utolsó évtizedeiben – az információs technológiák, a digitalizáció és a nemzetközi nyilvántartások létrehozásának időszakában – egyre több állam kezdte használni az ICD-t: lefordították nemzeti nyelvekre, saját szükségleteikhez igazították, és egyúttal az általa kínált kódrendszert is alkalmazták. Mivel a nemzeti osztályozások terminológiája és az alkalmazásba vett ICD terminológiája gyakran eltért egymástól, ennek következtében a gyakorlatban megszaporodtak a szinonim terminusok; ez a pszichiátria terminológiájára is igaz, amelynek vizsgálati tárgya hosszú időn át az intellektuális zavar is volt. Ezért ebben a fejezetben az intellektuális zavar és annak fokozatai megnevezésére a XX. századi Litvániában használt terminusokat tekintjük át, összevetve őket az adott időszak Nemzetközi Betegségek Osztályozása (előbb angol, majd litván változatában) által ajánlott megfelelő terminusaival.

Terminologija | 2021 | 28

119

1.2. Az értelmi zavar és annak fokozatai megnevezésére használt terminusok áttekintése Litvániában és a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában

Az értelmi zavar és fokozatainak litvániai osztályozását és terminológiáját illetően megállapítható, hogy a 20. század végéig az ország orvosai mind a gyakorlatban, mind a tudományos munkákban inkább a nemzeti rendszert követték, nem pedig az ICD által ajánlott, a mentális és viselkedészavarokat – köztük az értelmi zavart – osztályozó rendszert és terminológiát. A 20. század végén, az adaptált litván ICD-változat, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (a továbbiakban: TLK) és annak kódolási rendszere használatának kezdetével nemcsak az egészségügyben, hanem az élet más területein is megnőtt a benne szereplő betegség- és zavarklasszifikáció, valamint az ott használt terminológia jelentősége. Fontos hangsúlyozni, hogy akkoriban az értelmi zavar és fokozatai terminológiájában a legtöbb zavart nem az okozta, hogy különböző források ugyanazt a zavart eltérő terminusokkal nevezték meg, hanem az, hogy mind a TLK, mind a nemzeti rendszer a mentális és viselkedészavarok osztályozásának különböző alapjait alkalmazta. Vagyis nemcsak az értelmi zavar és fokozatai megnevezésére használt terminusok különböztek, hanem maga az általuk jelölt fogalom is: a zavart különböző kategóriákba sorolták. Például az ICD hosszú időn át, 1938-tól 1965-ig, a mental deficiency terminussal nevezte meg az értelmi zavart (litván szövegekben időnként e terminus megfelelőit, az intelekto nepakankamumas, intelekto deficitas kifejezéseket használták), miközben számos országban az E. Kraepelin által javasolt, már említett oligofrenijos terminust használták e zavar diagnosztikai megnevezéseként. Sőt, nem egy országban az oligofrenijos mellett annak nemzeti megfelelőit is használták, amelyek az oligofrenijos szinonimáiként működtek, például az orosz слабоумие, a német Schwachsinn, a litván (įgimta silpnaprotystė), az angol feeble-mindedness stb. Ezeket a nemzeti megfelelőket nem tekinthetjük az oligofrenijos fordításainak, hiszen az említett terminusokat már 1915 előtt is használták az értelmi zavar megnevezésére (mint említettük, E. Kraepelin ebben az évben vezette be az oligofrenijos terminust). Bár számos tudományos munkában mind az oligofrenija, mind annak nemzeti megfelelője szinonimaként szerepelt, idővel nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen szinonim terminusok szemantikai terjedelme eltérő. Így tehát a nemzetközi oligofrenija terminustól eltérően, amelyet egyetlen jelentésben – mégpedig a jelen tanulmányban tárgyalt, veleszületett vagy hároméves kor előtt szerzett, fejlődési zavarként értelmezett értelmi zavar megnevezésére – használtak, a litván silpnaprotystė legalább három jelentésben fordult elő: 1) az intelekto sutrikimo szinonimájaként; 2) a demencijos szinonimájaként; 3) leggyakrabban pedig hiperonomaként, vagyis tágabb kategóriaként, amely két különböző zavart foglal magában: az intelekto sutrikimą, azaz a įgimtą silpnaprotystę, valamint

120

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

demenciją, vagyis a szerzett értelmi fogyatékosságot. Ez utóbbi osztályozás alapvetően különbözött az ICD-ben alkalmazottól: mind az ICD-ben, mind annak litván változatában, a TLK-ban az értelmi zavar (amelyet egyelőre protiniu atsilikimu néven említenek) és a demencia különálló, önálló nozológiai egység; a nemzeti litván szakirodalomban viszont e két zavar ugyanahhoz az átfogóbb kategóriához tartozik, és a silpnaprotystės szindrómáiként értelmezik őket⁴. Röviden tehát: mind az ICD-ben használt terminusokkal (angolul: mental deficiency, mental retardation), mind az oligofrenija terminussal ugyanazt a fogalmat jelölték, a nemzeti oligofrénia-szinonimák, köztük a silpnaprotystė által jelölt fogalmak azonban a rendszer más szintjéhez és a fogalmak eltérő osztályozásához tartoztak.

Az alábbiakban rövid, kronologikus áttekintést adunk az ICD-ben, majd a TLK-ban, illetve a litván nemzeti rendszerben az értelmi zavar megnevezésére használt terminológiáról.

1.2.1. 1900–1940-ES ÉVEK

A TLK első kiadása, az ILCD–1⁵, 1900-ban jelent meg; mindössze 191, halálokot jelentő betegséget, zavart és sérülést sorolt fel. Ebben a kiadásban az értelmi zavart még nem említették. Az osztályozás 1909-ben jóváhagyott második kiadásában már szerepeltek a következő értelmi zavarok: 74A Idiocy, Imbecility; 74B Cretinism (a betegségek és zavarok jegyzékének végén külön említették a szenilis demenciát is: 154A Senile dementia) (ILCD–2). Már itt kirajzolódik az osztályozásnak az a tendenciája, amely valamennyi későbbi ICD-kiadásban mindmáig fennmaradt: az értelmi zavar és a demencia nem ugyanazon zavar különböző ágai, hanem különálló egységként sorolják be őket, közös osztályozási alap nélkül. Az 1920-ban megjelent harmadik osztályozási kiadásban az értelmi zavarként vagy annak fokozataként már nem szerepel a kretinizmas; csak az idiotija ir imbecilumas: 84(1) Idiocy, Imbecility marad (ILCD–3). Ismeretlen okokból az osztályozás 1929-ben hatályba lépett negyedik kiadása nem említ egyetlen olyan zavart sem, amely értelmi zavarként értelmezhető lenne (ILCD–4). Az 1938–1948 között érvényes ötödik osztályozási kiadás mintegy három évtizedre – 1965-ig, amikor hatálya véget ért –

⁴ Ezt az osztályozást a felsőoktatási intézmények számára készült egyik korszerű litván pszichiátriai tankönyvben is megtalálhatjuk (lásd Dembinskas 2003: 223–231).

⁵ Az 1900 óta készülő Betegségek Nemzetközi Osztályozását ebben a tanulmányban összefoglalóan International Classification of Diseases néven említjük, és ICD-nek rövidítjük, noha egyes kiadásainak elnevezése eltérő: az elsőtől az ötödikig terjedő kiadások címe International List of Causes of Death; ezeket a publikációban ILCD-nek rövidítjük, a kiadás számának feltüntetésével. A hatodik kiadástól kezdődően (1948-tól, amikor már nemcsak a halált okozó, hanem az akkor ismert valamennyi betegséget is felvették) a cím International Classification of Diseases, a rövidítés pedig ICD, a kiadás számának megjelölésével.

Terminologija | 2021 | 28

121

ti ICD-7) ebben a dokumentumban a már említett mental deficiency terminust rögzítette az intellektuális zavar általános kategóriájának megnevezésére (ILCD-5). Így a 20. század első öt évtizedében az ICD Nemzetközi Betegségek Osztályozásában az intellektuális zavar és annak fokozatai megnevezésére leggyakrabban három terminust használtak: mental deficiency (lit. intelekto nepakankamumas), idiocy (lit. idiotija) és imbecility (lit. imbecilumas). Ebben az időszakban Litvániában az adott zavar megnevezésére használt terminológia legjobban az első litván nyelven megjelent pszichiátriai tankönyvben, az Įvadas į psichiatriją (1935) című munkában tükröződik, amelynek szerzője a két világháború közötti Litvánia híres pszichiáter orvosa, a Vytautas Magnus Egyetem professzora, Juozas Blažys. Ebben a tankönyvben a szerző az intellektuális zavart és annak fokozatait két szinonim terminussal nevezi meg: a nemzetközi oligofrenija és ennek litván megfelelője, a silpnaprotybė kifejezéssel, az e zavarral jellemezhető személyt pedig silpnapročiu néven. Az oligofrénia, vagyis a silpnaprotybė megadott meghatározásából kitűnik, hogy ez a kategória kifejezetten az intellektuális zavart mint fejlődési zavart jelöli, annak fokozataival (formáival) együtt: „Az oligofrénia a silpnaprotybė formáinak általános elnevezése. Az oligofrénia a psziché, különösen az értelem elégtelen, a normától nagyon eltérő fejlődése, amely veleszületett vagy a korai csecsemőkorban kezdődik. Silpnaprotis az az ember, akinek értelmi fejlettsége jelentősen elmarad az életkorának megfelelőtől” (Blažys 1935: 4–5). A demenciát külön fejezet tárgyalja, de a szerző szerint az oligofréniához hasonlóan erre is jellemző az „értelmi gyengeség”: „A szerzett értelmi gyengeséget, amely agykárosodás és mentális betegség következménye, demenciának (dementia) nevezik” (Blažys 1935: 167). Így ebben a tankönyvben az oligofrenijos és a silpnaprotybės terminusokat egyaránt szinonimaként használják, és ugyanazt a fogalmat, az intellektuális zavart jelölik. J. Blažys emellett az intellektuális zavar fokozatait olyan terminusokkal nevezte meg, amelyeket a világ pszichiáterei már több évtizede használtak: „A silpnaprotybė legsúlyosabb foka az idiotizmas, <...> valamivel enyhébb foka az imbecilitas <...>, a legenyhébb pedig a debilitas” (Blažys 1935: 160). Bár az oligofréniát és a demenciát külön fejezetek írják le, itt is kiemelik a két zavart összekapcsoló közös jellemzőt, tünetet, az „értelmi gyengeséget”, amely később feltehetően e két különböző kategória egyesítő alapjává vált, és lehetővé tette, hogy két különálló zavart a silpnaprotystė változataiként kezeljenek⁶.

⁶ Megjegyzendő, hogy ez a cikk a COVID-19-világjárvány idején készült. A litvániai könyvtárakban és levéltárakban érvényben lévő szigorú karanténszabályok miatt a két világháború közötti időszakból és a korábbi korokból származó, Litvánia területére vonatkozó forrásokhoz való hozzáférés rendkívül korlátozott volt, ezért az e korszakra vonatkozó forrásanyag lényegében az akkor megjelent egyetlen pszichiátriai tankönyvre korlátozódik. A karanténszabályok feloldása után a cikk szerzője reméli, hogy átfogó áttekintést készíthet az ebben az időszakban az intellektuális zavar és annak fokozatai megnevezésére használt terminusokról.

1 2 2

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

1.2.2. 1940–1999

Mind a hatodik (1948-as), mind a hetedik (1955-ös) ICD-kiadásban az intellektuális zavar kategóriájának megnevezésére az osztályozás ötödik kiadásában már megjelent mental deficiency terminust használják (lit. intelekto nepakankamumas), míg az IQ-együttható és más adatok alapján meghatározott zavar fokozatait az idiocy, imbecility, moron, mongolism terminusokkal jelölik. Az intellektuális zavar legenyhébb fokának megnevezésére használt moron terminus magyarázó szinonimájaként a feeble-mindedness terminust alkalmazták; az oligofrénia terminus viszont ebben az osztályozásban csupán az intellektuális zavar kategóriája egyik atipikus ágának elnevezéseként szerepelt: phenylpyruvic oligophrenia (a fenilketonuria nevű örökletes anyagcsere-betegség következtében kialakuló intellektuális zavar) (ICD-6; ICD-7; bővebben lásd: MIS 1957: 123–124). A nemzetközi osztályozás e két kiadásában használt terminológia különösen világosan megmutatta a nemzetközi és a nemzeti rendszerek fogalomrendszerei közötti eltéréseket. Például számos nemzeti rendszerben, köztük Litvániában is, olyan terminusokkal, mint az oligofrenija ir silpnaprotystė (angol megfelelője: feeble-mindedness), az intellektuális zavar teljes kategóriáját nevezték meg, míg a nemzetközi osztályozásban ezek egy-egy kisebb intellektuális zavar-alcsoportot jelöltek (pl. oligofrenija), vagy az intellektuális zavar fokozatainak meghatározásában magyarázó kifejezésként szerepeltek, egy adott fokozatra jellemző tünetet jelölve (pl. angolul feeble-mindedness, litvánul silpnaprotystė).

Idővel, a 20. század közepétől kezdve, számos nyelv közbeszédében és hétköznapi nyelvhasználatában az intellektuális zavar fokozatait és az azokat érintett személyeket jelölő nemzetközi orvosi terminusokat más jelentésekben kezdték használni. A Debilumas, idiotija, idiotizmas, imbecilumas a butaság, a debilai, idiotai ir imbecilai pedig a bután, helytelenül vagy logikátlanul gondolkodó és viselkedő emberek metaforáivá váltak; kizárólag negatív összefüggésben használják őket, az így megnevezett személy megalázására⁷. Így a meglehetősen szűk szakmai területen használt terminusok lényegében determinologizálódtak: újabb lexikai jelentéssel bővültek, amely rendkívül negatív konnotációval társult. Nem sokkal később a második jelentés sértő, leértékelő, tiszteletlen konno-

⁷ Leo Kanner szerint nehéz pontosan megállapítani, mikor kezdték a görög eredetű idiotas szót (gör. idiōtēs) a ma ismert jelentéseiben használni. Az ókori görög írott források az idioto szemantikai változásának következő sorát rögzítik: „magánszemély” → „egyszerű ember” → „világi személy, szakmai ismeretek nélkül” → „tudatlan, rosszul tájékozott ember”. Végül – bár erre az ókori görög irodalomban nincs adat – az idiotas sajátos, mentális defektusra utaló konnotációkat vett fel (Kanner 1967: 4–5).

Terminologija | 2021 | 28

123

…tációt az első – terminológiai – jelentéssel és a jelölő denotátumával, vagyis bizonyos intellektuális sajátosságokkal rendelkező személyek csoportjával is összefüggésbe kezdték hozni. Ez a jelentéstöbblet azokra a terminusokra, amelyek történelmi távlatból nézve egy folyamatosan társadalmilag kiszolgáltatott csoportot írnak le, akadályává vált a múlt század közepétől formálódó másfajta – humanista, a társadalom valamennyi tagjának együttélését szem előtt tartó, nem osztályozó és csoportosító, hanem integráló – szemlélet kibontakozásának; ezért tudatos erőfeszítések indultak e zavar és az érintett személy sértő megnevezéseinek elhagyására és a legkevésbé stigmatizáló terminus megtalálására. 1961-ben az Amerikai Mentális Retardációs Társaság (angolul: American Association on Mental Retardation) új terminust vezetett be az intellektuális zavarra: mental retardation. Ezt a terminust hamar átvette az Amerikai Pszichiátriai Társaság is (angolul: American Psychiatric Association). A Mental retardation (magyarul: értelmi fogyatékosság) akkoriban olyan elavult terminusokat váltott fel, mint a feeble-mindedness (magyarul: gyengeelméjűség), az idiocy (magyarul: idiócia) és a mental subnormality (magyarul: értelmi rendellenesség), amelyek addigra már pejoratívvá váltak (Harris 2013: 260).

Az intellektuális zavar terminológiájának történetében bekövetkezett egyik legjelentősebb változás az ICD-8 1965-ben megjelent kiadásában is tükröződött. Az itt bevezetett terminológia átkerült mind az ICD-9 kiadásába (1976-ban lépett hatályba), mind az ICD-10 kiadásába (1989-ben lépett hatályba), amelyet ma is használnak. Így a WHO erőfeszítéseinek köszönhetően több mint fél évszázaddal ezelőtt a betegségek és egészségi rendellenességek Nemzetközi Osztályozásából törölték és másokkal váltották fel az olyan elavult terminusokat, mint: az intellektuális zavar teljes kategóriájának jelölésére használt mental deficiency (magyarul: értelmi hiányosság) helyébe a mental retardation (magyarul: értelmi fogyatékosság) került; az intellektuális zavar különböző fokozatainak megnevezésére szolgáló idiocy, imbecility, moron, borderline intelligence, mongolism, other and unspecified types terminusokat pedig a következők váltották fel: borderline (magyarul: határövezeti), mild (magyarul: enyhe), moderate (magyarul: közepes), severe (magyarul: súlyos), profound (magyarul: igen súlyos), unspecified (magyarul: nem meghatározott) mental retardation (magyarul: értelmi fogyatékosság). Mivel az ICD-t sokáig kevéssé használták a különböző országok gyakorlatában, a frissített osztályozás puszta megjelenése nem gyorsította fel szerzőinek szándékolt változásait a társadalmi szemlélet, a nyelvhasználat és az egészségügy meglehetősen tehetetlen területein. A nemzeti rendszerekben még sokáig sajátos zavarklasszifikációkat és az ezek megnevezésére szolgáló terminológiát követtek; ezért az olyan terminusokat, mint idiócia, imbecillitás, debilitás, idióta, imbecillis, debilis, az intellektuális zavar fokozatainak és az azokat…

124

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

…érintett személyek megnevezésére az orvostudomány, a gyógypedagógia és a velük rokon területek nyelvében egészen a XX. század végéig használták. Érdemes közelebbről megvizsgálni, milyen terminusokkal jelölték az intellektuális zavart és annak fokozatait a XX. század második felében a litván orvosok, pedagógusok és más szakemberek munkáiban.

Az intellektuális zavart és annak fokozatait megnevező terminusok Litvániában a XX. század ötvenes éveitől a kilencvenes évek végéig (1940–1999) tartó használatának áttekintésekor célszerű ezt az időszakot három szakaszra bontani: 1940–1970; 1971–1990; 1991–2000.

Kalbant apie pirmąjį etapą (1940–1970) pabrėžtina, kad Lietuva didžiąją šio laikotarpio dalį priklausė Sovietų Sąjungai, tad čia vadovautasi ta terminija, kuri oficialiai buvo vartojama Sovietų Sąjungos psichiatrijos autoritetų. Aptariamuoju laikotarpiu pasaulyje galiojo ICD šeštoji ir septintoji redakcijos, kuriose visa intelekto sutrikimo kategorija vadinta mental deficiency (liet. intelekto nepakankamumas) terminu, tačiau, kaip jau minėta, praktikoje ICD šiuo periodu naudojosi itin mažai šalių, tad ir šis terminas tiek Lietuvoje, tiek apskritai Sovietų Sąjungoje vartotas gana retai. Sovietų Sąjungoje tuo metu buvo įsitvirtinusios dvi psichikos ligų ir sutrikimų klasifikacijos: (1) Kerbikovo, Ozeretskio, Popovo bei Snežnievskio ir (2) Giljarovskio (Stengel 1959: 606). Pernelyg nesigilinant į šių klasifikacijų skirtumus, pažymėtina tik tiek, kad intelekto sutrikimas abiejų klasifikacijų autorių buvo įvardijamas tuo pačiu oligofrenijos terminu, be to, oligofrenija, remiantis vienu bendru simptomu (proto silpnumu) su demencija, sinonimiškai dar įvardyta kaip įgimta silnaprotystė (rus. врожденное слабоумие), o demencija – kaip įgyta silnaprotystė (rus. приобретённое слабоумие) (Гиляровский 1954: 500; Кербиков ir kt. 1968: 394–395).

Annak ellenére, hogy ebben az időszakban az intellektuális zavar átfogó kategóriáját különböző terminusokkal jelölték – az ICD-ben intelekto nepakankamumu (értelmi hiányosság), a különböző országok nemzeti rendszereiben pedig oligofrenija (oligofrénia); továbbá az oligofrenijos (oligofrénia) mellett más szinonim terminusokat is használtak (például Litvániában a silnaprotystė terminust) –, az intellektuális zavar fokozatait mind az ICD-ben, mind a különböző országokban ugyanazzal a három alapvető terminussal jelölték: idiotijos, imbecilumo (idiócia, imbecillitás) és debilumo (debilitás). Fontos megjegyezni, hogy az ICD angol változatában az intellektuális zavar enyhe fokozatának megnevezésére a moron terminust használták, míg az egyik másik hivatalos WHO-nyelven, franciául kiadott változatban ezt a fokozatot debilite mentale néven jelölték (MCS 1950: 114); ebből tehát látható, hogy a litván nemzeti osztályozásban az ICD francia változatának intellektuális zavarfokozatokat jelölő terminológiája honosodott meg.

Terminologija | 2021 | 28

125

Litvániában, közvetlenül a második világháború után (1947-ben), a medikushallgatóknak kiadott Nervų ligos című tankönyvben Lazaris Gutmanas professzor röviden ismertette az oligofréniát, három fokozatát különböztetve meg: debilitas, imbecilitas, idiotia. Terminológiai szempontból a mű jelentősége abban áll, hogy az oligofrenijos (oligofrénia) szinonimájaként többször is szerepel benne a protinis atsilikimas (értelmi fogyatékosság) terminus (Gutmanas 1947: 345), amelyet később, egészen a nyolcvanas évekig, ritkán használtak a litván munkákban. Az orvosi iskoláknak szánt, oroszból 1959-ben lefordított Nervų ir psichinės ligos című tankönyvben – az előző műhöz hasonlóan – az intellektuális zavar fő, címben is kiemelt megnevezéseként az oligofrenijos (oligofrénia) terminust használják, szinonimáiként pedig a psichinis atsilikimas, protinio vystymosi atsilikimas (mentális elmaradottság, az értelmi fejlődés elmaradása), valamint az įgimta silpnaprotystė (veleszületett gyengeelméjűség) terminusokat adják meg (Michejevas, Nevzorova 1959: 216–218).

Az 1966-ban kiadott előadásjegyzetben Aldona Lapytė litván pszichiáter tömören meghatározta az intellektuális zavart, és rögzítette annak olyan osztályozását és terminológiáját, amely kevéssé változott, és a következő két, alább tárgyalt időszakban, egészen 2000-ig is fennmaradt: „A gyengeelméjűség az intellektus zavara, amely annak hiányosságában nyilvánul meg. A gyengeelméjűség lehet veleszületett és szerzett. A veleszületett gyengeelméjűség az oligofrénia. <...> Legsúlyosabb formája az idiócia. <...> Az imbecillitás a gyengeelméjűség enyhébb fokozata. <...> A gyengeelméjűség legenyhébb fokozata a debilitás. <...> A szerzett gyengeelméjűség a demencia” (a kiemelés a cikk szerzőjétől, D. G.) (Grigas, Jocevičienė, Lapytė, Ostrauskas 1966: 112–113).

Vėlyvojo sovietmečio laikotarpiu (1971–1990), lyginant su anksčiau pristatytuoju, pasirodė kur kas daugiau leidinių, kuriuose iš dalies aptariama ir intelekto sutrikimo tema, taigi šiuo metu išryškėjo būtent lietuviškos psichiatrijos mokyklos požiūris į intelekto sutrikimą, taip pat ir vartojamos terminijos tendencijos. Šiuo etapu jau buvo galutinai įsitvirtinusi klasifikacijos kryptis intelekto sutrikimą traktuoti kaip vieną iš silpnaprotystės atmainų, taigi silpnaprotystė buvo skirstoma į įgimtą silpnaprotystę, kuri sinonimiškai dar vadinta oligofrenija, ir įgytą silpnaprotystę, arba demencija. Įgytosios silpnaprotystės, arba oligofrenijos, lygiai vadinti idiotija, imbecilumu ir debilumu (Grigas, Jocevičienė, Lapytė, Ostrauskas 1972: 128, 172–174; Medicinos terminų žodynas 1980: 135, 139, 265, 266, 389; Dembinskas, Eglytė 1985: 133–137). Asmenys, kuriems būdingas intelekto sutrikimas, vadinami oligofrenais (Goštautas, Dembinskas, Pilkauskienė 1979: 6), idiotais, debilais, imbecilais (Dembinskas, Eglytė 1985: 134–135 ir kitur).

126

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

Itt emlékeztetni kell arra, hogy a tárgyalt időszakban (1965-től napjainkig) az ICD az értelmi zavarok kategóriájának (azaz az értelmi zavarnak valamennyi fokozatával együtt) megnevezésére olyan terminust használ, amelynek fő eleme a retardacija (angolul: mental retardation, franciául: retard mental). 1975-ben az ICD-9 V. (pszichiátriai) fejezetét oroszra fordították, és adaptálták a Szovjetunióban való használatra (Bunevičius 1997: 883). Az ICD-ben szereplő mental retardation terminust nem fordították le oroszra, hanem a fogalom megnevezésére a nyelvben már meglévő és használatos умственная отсталость kifejezést alkalmazták; emellett Litvániában is egyre gyakrabban kezdték használni az utóbbi terminus oroszból átvett, már létező tükörfordítását, a protinis atsilikimas kifejezést. Vagyis itt sem az angol vagy a francia változatból fordítottak, hanem az ICD orosz változatát vették alapul, mivel az eredeti, angol vagy francia nyelvű ICD-változatok valószínűleg egyáltalán nem voltak hozzáférhetők a litván szakemberek számára⁸. A Protinis atsilikimas kifejezés az oligofrénia szinonimájaként már L. Gutman 1947-es, korábban említett munkájában is előfordul; a tárgyalt időszakban (1971–1990) azonban ez a terminus gyakrabban jelenik meg nem orvosi munkákban, hanem gyógypedagógusoknak és logopédusoknak szóló kiadványokban. Egyes publikációkban, például Jūratė Daulenskienė Oligofrenijos klinikoje (1981) című munkájában, az értelmi zavart felváltva silpnaprotyste, oligofrenija és protiniu atsilikimu néven említik (Daulenskienė 1981: 3–23), más munkákban viszont csak a protinis atsilikimas szerepel (Danilavičius 1973: 22). E korszak érdekes fejleménye, hogy egy defektológus pedagógusoknak szánt kiadványban megpróbálták elkülöníteni az oligofrénia és a mentális retardáció fogalmát (az oligofréniát olyan zavarként határozták meg, amely azelőtt alakul ki, hogy a gyermek beszélni kezdene, míg a mentális retardáció az oligofréniát és az idegrendszer más kóros állapotait egyaránt magában foglalja) (Vaikų vystymosi sutrikimai 1978: 48). Így itt az oligofrenija és a protinis atsilikimas terminust nem szinonimaként, hanem hiperonimaként (protinis atsilikimas) és annak egyik hiponimájaként (oligofrenija) kezelik. A későbbi munkákban sem ilyen definíciókat, sem a fogalmak ilyen viszonyát nem rögzítették.

Paskutiniu XX a. ir kartu pirmuoju Nepriklausomos Lietuvos dešimtmečiu (1991–2000) iš esmės tęsėsi jau prieš tai aptariamuoju laikotarpiu fiksuotos intelekto sutrikimui ir jo lygiams skirtų terminų sinonimijos situacija. 1991–1993 m. išleistoje Medicinos enciklopedijoje intelekto sutrikimas nuosekliai vadinamas oligofrenija ir traktuojamas kaip silpnapro-

⁸ Az ICD-9 mentális zavarokról szóló fejezetét akkoriban nem fordították le litvánra, a litván orvosok a mentális zavarok kódolásakor a klasszifikáció orosz adaptációjára támaszkodtak.

Terminologija | 2021 | 28

127

az elbutulás egyik változata – įgimta silpnaprotystė (ME 2 1993: 101); emellett három fokozatra osztják – debilumas, imbecilumas és idiotija (ME 1 1991: 166, 339–340, 343). Algirdas Kriščiūnas Psichiatrija (1993) című monográfiájában a Medicinos enciklopedijoje-ban szereplőkhöz hasonló terminusokat használ, de néhány alkalommal szinonimaként a protinio atsilikimo kifejezés is megjelenik (Kriščiūnas 1993: 166–169). Ebben az időszakban jelent meg a litván pszichiátriai terminológia szempontjából különösen fontos munka, a Trumpas psichiatrijos terminų žodynas. Ha azonban kifejezetten az értelmi zavarok megnevezésére szolgáló terminológiát vizsgáljuk, látható, hogy a kiadvány szerkesztői a hagyományos terminusokat és a zavar régi osztályozását választották: oligofrenija, įgimta silpnaprotystė, debilumas, imbecilumas, idiotija (Lapytė, Šurkus 1996: 19, 38–39, 60). Így a szótár előszavában bemutatott szerkesztői irányelvek – például „igyekeztünk követni az Egészségügyi Világszervezet előírásait, <...> elhagytuk az elavult és különösen specifikus terminusokat” – nem minden területen érvényesültek egyformán; az értelmi zavart és annak fokozatait megnevező terminusok közlésekor feltehetően más szempont érvényesült: „figyelembe vettük a pszichiátriai terminusok litvániai használatának hagyományait” (1996: 2). Mint említettük, a WHO már 1965-től elhagyta az általa kiadott ICD-kézikönyvekből az értelmi zavar egyes fokozatainak olyan elnevezéseit, mint az idiotija, imbecilumas és a debilumas⁹. A független Litvánia első évtizedében a litván pszichiáterek már jól ismerték a WHO által használt litván terminológiát is, amely sokkal tiszteletteljesebb hozzáállást fejezett ki a páciensek iránt¹⁰. 1993–1997-ben első alkalommal fordították le és adták ki litvánul a teljes ICD-10-et – a Betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozásának tizedik kiadását (több kiadványból áll; a tárgyalt témához a következők a legfontosabbak: Tarptautinė ligų klasifikacija TLK(ICD)-10. V skyrius: Psichikos ir elgesio sutrikimai (F00–F99), 1995; TLK-10: Tarptautinė statistinė ligų ir sveikatos problemų klasifikacija: 10-oji red. 1996; TLK-10 Psichikos ir elgesio sutrikimai: klinika ir diagnostika, 1997); emellett 1993-ban litvánra fordították és kiadták a…

⁹ E szótár előzménye a szerzők által 1978-ban összeállított oktatási segédanyag részeként megjelent Trumpas psichiatrijos terminų žodynėlis volt (Lapytė, Šurkus 1978) – mind az első változatban (1978), mind a 18 évvel később kiadott, itt tárgyalt szótárban (1996) ugyanazokat a terminusokat használják az értelmi zavar megnevezésére.

¹⁰ Például A. Kriščiūnas 1993-as munkájában már említi az ICD-10 osztályozásban feltüntetett értelmi zavari fokozatokat. Nyilvánvaló, hogy nem a litván fordításra támaszkodott (mivel az még nem jelent meg, és más terminusokat használ), hanem valószínűleg az angol változatra, hiszen olyan, az értelmi zavar fokozatait megnevező kifejezéseket használ, amelyek később sehol sem fordulnak elő (lengvas sumažėjimas (az intellektuális képesség szintjében – a szerző megjegyzése), vidutinis sumažėjimas stb.); ezeket feltehetően maga a szerző fordította le (Kriščiūnas 1993: 168).

128

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

megjelent az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének, közismert nevén a DSM-nek a harmadik változata, amelyben az értelmi zavar megnevezésére szintén a protinio atsilikimo, fokozatainak megnevezésére pedig a lengvo, vidutinio, sunkaus stb. terminológiát használták (DSM-III-R: 6); a gyakorlatban azonban egy ideig kerülték a változtatásokat. Ezt a helyzetet jól példázzák az Algirdas Mikalkevičius Psichikos ligos című könyvében használt terminusok és a szerző hozzájuk való viszonya. A szerző először a protinio atsilikimo definícióját adja meg, a régi oligofrenijos és silpnaprotystės fogalmakra támaszkodva, a zavar fokozatait pedig a TLK-10-ben megadottak szerint nevezi meg: lengvas protinis atsilikimas (a továbbiakban: PA), vidutinis PA, sunkus PA, gilus PA (Mikalkevičius 1999: 47–48). Később azonban megállapítja, hogy „klinikai szempontból kényelmesebb a megszokott régi terminológiához ragaszkodni, és az oligofréniát a következőkre osztani: 1) idiotija; 2) imbecilità; 3) debilità”; az adott fokú zavarban szenvedő személyeket pedig idiotais, debilais ir imbecilais néven említi (Mikalkevičius 1999: 50–55). E korszak jelentős fejleménye azonban az, hogy pszichiáterek, pszichológusok és pedagógusok együttműködésével új zavarklasszifikációt dolgoztak ki, és bocsátottak vitára; ebben a tíz zavarcsoport egyikét intelekto sutrikimai néven jelölték (alcsoportjai: protinis atsilikimas, intelekto regresija, kiti intelekto sutrikimai) (Bagdonas 1995: 6). Ez a javasolt osztályozás és az abban használt terminusok szolgáltak az új, korszerű értelmizavar-osztályozás és -terminológia kiindulópontjául.

Összegezve az értelmi zavart és annak fokozatait megnevező, a szovjet időszakban és a függetlenség első évtizedében használt terminusokat, megállapítható, hogy (1) az egészségügyben a zavar régi osztályozását követték (az értelmi zavart az elbutulás egyik változatának tekintették), diagnosztikai terminusként pedig továbbra is az oligofrenijos, illetve az įgimtos silpnaprotystės, valamint fokozatainak – idiotijos, imbecilumo ir debilumo – elnevezéseit használták; (2) ezzel egy időben a pedagógia és az oktatás területén, és jóval ritkábban a pszichiátriában, az oligofrenijos mellett használatba került a protinio atsilikimo terminus is, amelyet az ICD már 1965-től alkalmaz; (3) a XX. század utolsó évtizedében új zavarklasszifikációt javasoltak, amelynek egyik alapvető osztályozó terminusa az intelekto sutrikimas lett.

A fejezetben végzett áttekintést összefoglalva az 1. táblázat időrendben, párhuzamosan mutatja be az ICD-ben és Litvániában az értelmi zavar és fokozatai megnevezésére a XX. században használt, valamint napjainkban (a XXI. század első két évtizedében) is használatban lévő leggyakoribb terminusokat. Ez utóbbiakat a cikk következő fejezete részletesebben tárgyalja.

Terminologija | 2021 | 28

129

1. táblázat. Az értelmi zavar és szintjeinek megnevezése a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (ILCD, ICD) és Litvániában

AZ ÉRTELMI ZAVART ÉS ANNAK SZINTJEIT MEGNEVEZŐ TERMINUSOK*

A Betegségek Nemzetközi Osztályozásában angolul

Litvániában

ILCD-2 (1909)

Idiocy, Imbecility, Cretinism**

ILCD-3 (1920)

Idiocy, Imbecility

1935 – oligofrénia, elmegyengeség: idiotizmus; imbecilitas; debilitas

ILCD-5 (1938)

Mental deficiency

ICD-6 (1948)

Mental deficiency: idiocy; imbecility; moron, a francia nyelvű változatban – debilite; borderline intelligence; other and unspecified types

1940–1970 – oligofrénia, veleszületett elmegyengeség (ritkán – értelmi fogyatékosság, mentális elmaradás, az értelmi fejlődés elmaradása): idiotizmus; imbecillitás; debilitás

ICD-7 (1955)

Mental deficiency: idiocy; imbecility; moron, a francia nyelvű változatban – debilite; borderline intelligence; mongolism; other and unspecified types

ICD-8 (1965)

Mentális retardáció: határövezeti m. r.; enyhe m. r.; közepes m. r.; súlyos m. r.; igen súlyos m. r.; nem meghatározott m. r.

1971–1990 – oligofrénia, veleszületett elmegyengeség (ritkábban – mentális retardáció): idiócia; imbecillitás; debilitás

ICD-9 (1976)

Mentális retardáció: enyhe m. r.; egyéb meghatározott m. r.; közepes m. r.; súlyos m. r.; igen súlyos m. r.; nem meghatározott m. r.

130

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

AZ ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁGOT ÉS ANNAK FOKOZATAIT MEGNEVEZŐ KIFEJEZÉSEK^*

A betegségek nemzetközi osztályozásában angolul

Litvániában

ICD-10 (1989) (2022-01-01-ig érvényes)

Mentális retardáció: enyhe m. r.; közepes m. r.; súlyos m. r.; igen súlyos m. r.; egyéb m. r.; nem meghatározott m. r.

1991–2022 – oligofrénia, veleszületett elmegyengeség: idiócia; imbecillitás; debilitás. Mentális retardáció: enyhe mentális retardáció; közepes mentális retardáció; súlyos mentális retardáció; igen súlyos mentális retardáció; egyéb mentális retardáció; nem meghatározott mentális retardáció. Értelmi zavar, értelmi fogyatékosság, szellemi fogyatékosság

^* Az értelmi fogyatékosságot jelölő kifejezés normál betűtípussal, fokozatainak megnevezései pedig dőlt betűvel szerepelnek.

^** Egyelőre nincsenek elegendő adatok annak pontos megállapításához, hogy az ILCD-2-ben és az ILCD-3-ban használt kifejezések, például az idiocy, imbecility és cretinism különálló zavarokat vagy ugyanazon zavar különböző fokozatait nevezték-e meg.

2. A SZINONIM TERMINUSOK KORRELÁCIÓJA A JELENLEGI HASZNÁLATBAN

1997-ig a BNO-10 teljes egészét lefordították és kiadták litván nyelven. Ettől kezdve az abban használt terminusokat hivatalosan az orvosi gyakorlatban, a statisztikákban és a tudományos munkákban is alkalmazni kellett volna. Az elmúlt két évtizedben azonban – amelyet ez a tanulmány az értelmi zavart és annak szintjeit jelölő terminológia jelenlegi helyzetét tükröző időszaknak tekint – az értelmi zavart egyaránt jelölik az elavult (įgimtos) silnaprotystės, valamint a BNO-10-ben szereplő protinio atsilikimo, intelekto sutrikimo terminusokkal. A szóban forgó zavar esetében az orvosok által használt diagnosztikai terminusok nem korlátozódnak az orvostudomány területére: az érintett személlyel együtt a társadalmi élet valamennyi területére – a jogba, az oktatásba, a szociális gondozásba és ellátásba, valamint más területekre – is átkerülnek, ezért a diagnózis megfelelő megnevezése alapvetően meghatározza az ember helyét a jelenkori társadalomban. A következőkben a jelenleg használt említett terminusok használatát és egymáshoz való viszonyát tekintjük át különféle hivatalos dokumentumokban, tudományos munkákban és az orvosi gyakorlatban.

Terminologija | 2021 | 28 131

2.1. A gyengeelméjűség

Amint már említettük, a litván pszichiáterek, logopédusok és gyógypedagógusok munkáiban az értelmi zavart hosszú ideig oligofrenija, illetve įgimta silpnaprotystė néven említették, és három szintjét különböztették meg: debilumas, idiotija, imbecilumas. XX. század második felében számos országban fokozatosan felhagytak az oligofrenijos nemzeti megfelelőinek használatával (angolul: feeble-mindedness, németül: Schwachsinn, oroszul: слабоумие, малоумие stb.), mivel ezek negatív konnotációjú terminusok voltak. A litván oligofrenijos szinonimáját, a (įgimta) silpnaprotystė terminust azonban a szakemberek munkáiban a XXI. században is használják.

A XXI. század elején több, a pszichiátriai terminológia kutatása szempontjából különösen jelentős munka látott napvilágot. 2002-ben újra kiadták A. Kriščiūnas korábban, a XX. század utolsó évtizedéről szóló részben már bemutatott, 1997-ben megjelent monográfiáját, a Psi-chiatrija című művet. Az öt évvel későbbi újrakiadásban az „Oligofrenija” fejezet változatlan maradt: az értelmi zavar megnevezésére a fejezet egészét meghatározó alapvető terminusként az oligofrenijos terminust használták, a szövegben pedig felváltva, szinonimaként szerepelt az oligofrenijos, įgimtos silpnaprotystės ir protinio atsilikimo terminus (Kriščiūnas 2002: 138–143). 2003-ban jelent meg a szerzői kollektíva által írt eredeti litván pszichiátriai tankönyv, a Psichiatrija (Dembinskas ir kt. 2003). A tankönyvben fő osztályozási terminusként a silpnaprotystės sindromai szerepel; ezeket azután įgimtą silpnaprotystę, azaz veleszületett gyengeelméjűségre osztják – kiemelve, hogy korábban oligofrenija, jelenleg pedig protiniu atsilikimu néven említik –, valamint įgytą silpnaprotystę, vagyis demenciją (Dembinskas ir kt. 2003: 223). Bár több helyen szinonimaként még a veleszületett gyengeelméjűség terminus szerepel, a konkrét zavart a „Protinio atsilikimo” című alfejezet tárgyalja, szintjei pedig a BNO-10-ben szereplőkkel egyeznek: lengvas PA, vidutinis PA, sunkus ir labai sunkus PA; zárójelben azt is feltüntetik, hogy ezeket a szinteket korábban debilumu, imbecilumu ir idiotija néven említették (Dembinskas ir kt. 2003: 223–227). A tankönyv fejezete – amely részben még a régi hagyományos terminusokra támaszkodik, ugyanakkor már a BNO-10 terminusaihoz igazodik – jól szemlélteti azt a helyzetet, amikor fokozatosan nemcsak az elnevezés, hanem maga a fogalom és a zavar értelmezése is változik: A. Kriščiūnas monográfiájában az értelmi zavart mentális betegségként határozza meg (2002: 138), és lényegében az összes korábban tárgyalt XX. századi munkában is így értelmezték; ebben a tankönyvben viszont szindrómaként.

Noha a példákból látható, hogy a XXI. század elején a pszichiátriai tudományos munkákban még használják a silpnaprotystės terminust, az orvosi gyakorlatban azt végleg felváltotta a protinis atsilikimas. Ezt a változást valószínűleg az ösztönözte, hogy

132

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

az orvosi gyakorlatban kötelezővé vált a BNO-10 kódolási rendszer alkalmazása, amelyben a silpnaprotystės terminus egyáltalán nem szerepel, az értelmi zavart pedig protiniu atsilikimu néven nevezik. Azokon a területeken azonban – például a jogban –, amelyeket nem kellett kötelezően összehangolni a BNO-10 kódolási és diagnosztikai terminusrendszerével, a silpnaprotystės használata mindmáig előfordul. A silpnaprotystė terminust még 2016-ig hivatalosan használták a Litván Köztársaság Polgári Törvénykönyvének (a továbbiakban: LRCK) 1.84. cikke 2. bekezdésében és 2.10. cikke 1. bekezdésében, amelyek a természetes személy cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé nyilvánzását szabályozzák, az értelmi zavar megnevezésére. 2016. január 1-jéig az említett rendelkezésekben a következő szókapcsolat szerepelt: „<...> dėl psichinės ligos arba silpnaprotystės negali suprasti <...>.” Valdas Benkunskas jogász, aki a mentális egészségügyi ellátás terminusainak használatát vizsgálta a litván jogi szabályozási dokumentumokban, 2012-ben, a LRCK-ban szereplő elavult és etikátlan silpnaprotystė terminusra kívánva felhívni a jogalkotók figyelmét, azt írta, hogy „a jogalkotás gyakran lemarad a terminológia változásától, emiatt a jogi szabályozásban használt terminusok nemcsak pontatlanok, hanem olykor az etikai követelmények megsértésének kockázatát is hordozzák” (Benkunskas 2012: 164). Végül 2015. december 3-án elfogadták e cikkek módosításait (amelyek 2016. január 1-jén léptek hatályba), és teljes egészében elhagyták a silpnaprotystė ir psichikos liga terminusokat; a szóban forgó fogalmakat egyetlen terminussal, a psichikos sutrikimai kifejezéssel nevezték meg. Ezt a terminust valószínűleg a Litván Köztársaság polgári perrendtartásából vették át, ahol addig is használták a 465., 466., 472. és 473. cikkben, amelyek az LRCK-hoz hasonlóan ugyanazokat a polgári jogviszonyokat meghatározó jogszabályi rendelkezéseket tartalmazzák (a cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé nyilvánítás iránti pereket szabályozzák). 2019. január 11-én újabb módosítást hajtottak végre, és az LRCK említett cikkeinek szövege most így szól: „<...> dėl psichikos ir elgesio sutrikimo negali suprasti savo veiksmų <...>.” Így a psichikos liga és a silpnaprotystė terminusokat a psichikos ir elgesio sutrikimas terminus váltotta fel. A jogi következményekkel járó zavaroknak ezt az elnevezését már közvetlenül a BNO-10-ből vették át. A Psichikos ir elgesio sutrikimai a BNO-10 ötödik fejezetének címe; ez a fejezet a mentális zavarokat és az értelmi zavarokat egyaránt magában foglalja, amelyeket az F00–F99 skála szerint kódolnak.

A Litván Köztársaság Büntető Törvénykönyvében (a továbbiakban: LRBK) az LRCK-tól eltérően a silpnaprotystė terminust jóval korábban – csaknem 20 évvel ezelőtt – elhagyták. Az LRBK (elfogadva 2000. szeptember 26-án, hatályba lépett 2003. május 1-jén) a beszámíthatatlanságot szabályozó 17. cikkében a korábbi változatban használt három terminus helyett: silpnaprotystė, chro-

Terminologija | 2021 | 28

133

és átmeneti pszichés működészavar helyett használatba került, és mindmáig használatos egy tágabb pszichés zavar fogalom.

Annak ellenére, hogy a cselekvőképtelenség és a büntetőjogi beszámíthatatlanság megállapítását szabályozó törvénykönyvi cikkekben már évek óta nem használják a silpnaprotystė terminust, az mindmáig az értelmi fogyatékosság jelentésében szerepel mind a polgári, mind a büntetőügyekben hozott bírósági határozatokban. Az eteismai.lt adatbázisban, ahol 2005 óta teszik közzé valamennyi litván bíróság anonimizált határozatait és ítéleteit, 2005 és 2020 között az értelmi fogyatékosságot a következő terminusokkal jelölték: protinis atsilikimas – 2916 határozatban, silpnaprotystė (ezzel a terminussal olykor az értelmi fogyatékosságot, olykor a demenciát jelölik) – 825 határozatban, intelekto sutrikimas – 64 határozatban. További 153 határozatban pedig a szovjet korszak végére a pszichiátriai és gyógypedagógiai tankönyvekből és monográfiákból már eltűnt, pejoratív intelekto defektas terminust használták. Igaz, 2016. január 1-je előtt a határozatokban használt silpnaprotystės terminus azzal magyarázható, hogy addig a napig az LRCK-ban is szerepelt. Miután azonban 2016. január 1-jétől ez a terminus ebből a jogszabályból is kikerült, a bírósági határozatokban az értelmi fogyatékosságot jelölő szinonim terminusok száma nem csökkent: 2016. január 1. és 2021. május 1. között a protinis atsilikimas 1563 határozatban, a silpnaprotystė 553 határozatban, az intelekto sutrikimas pedig 16 határozatban fordult elő. Az ilyen terminusok többnyire az orvos-pszichiáterek által készített igazságügyi pszichiátriai szakvéleményekből kerülnek a bírósági határozatokba, holott – amint már említettük – az orvosok által követett TLK-10 sem a fogalommeghatározásokban, sem azok megnevezéseiben nem használja a silpnaprotystė terminust. Valószínű azonban, hogy a jövőben a silpnaprotystė eltűnik mind az igazságügyi pszichiáterek szakvéleményeiből, mind a bírósági határozatokból, annál is inkább, mert az új igazságügyi pszichiátriai szakértői kézikönyvben minden feltüntetett pszichés zavart a TLK-10-ben megadott módon neveznek meg és kódolnak, így az értelmi fogyatékosságot is protinis atsilikimas néven jelölik (Daškevičius, Daškevičienė, Adomaitienė 2018: 55–57). Amikor pedig hatályba lép a TLK-11, a protinis atsilikimas terminust is értelmi fejlődési zavarra kell majd cserélni.

2.2. Értelmi visszamaradottság, értelmi zavar, értelmi fogyatékosság

A Mental retardation terminust, amelynek részben a protinis atsilikimas tekinthető litván megfelelőjének¹¹, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (ICD) 1965-ben, az ICD-8 kiadásában kezdték használni. Azokban az országokban, ahol hosszabb múltra tekint vissza a használata, idővel megfigyelték, hogy ezzel a terminussal sajátos asszociációk társultak—

¹¹ Hogy ez a terminus miért csak részben felel meg az mental retardation terminussal jelölt fogalomnak, arról a cikk további részében lesz szó.

1 3 4

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

Ez a helyzet – akárcsak elődeinél, a feeble-mindedness (litvánul: silpnaprotystė), az idiocy (litvánul: idiotija), a moron, debility (litvánul: debilumas), az imbecility (litvánul: imbecilumas) és hasonlók esetében – azt mutatja, hogy a diagnosztikai terminus negatív konnotációkra tett szert, amikor a köznyelvben magát a szót vagy rokon szavait (például angolul retard, litvánul atsilikėlis) átvitt, pejoratív értelemben kezdték használni. Ezért a XXI. században – először Amerikában, majd a világ más országaiban is – ismét úgy döntöttek, hogy megváltoztatják az említett zavar megnevezését.

A század első évtizedében Amerikában az értelmi fogyatékossággal élő személyek hozzátartozói és gondviselői, a szakemberek, valamint a civil szervezetek képviselői kezdték hangsúlyozni a mental retardation (litvánul: protinis atsilikimas) terminus okozta társadalmi károkat. E kampány eredményeként nemcsak a közbeszédben, hanem a hivatalos dokumentumokban is egyre gyakrabban az mental retardation helyett az intellectual disability (litvánul: intelekto negalia) terminust kezdték használni (Shalock, Luckasson, Shogren és mtsai 2007: 117). 2007-ben az Amerikai Mentális Visszamaradottság Egyesületet (angolul: the American Association on Mental Retardation) átnevezték Amerikai Értelmi és Fejlődési Fogyatékosságok Egyesületévé (angolul: the American Association on Intellectual and Developmental Disabilities); ennek megfelelően a folyóiratának címét is megváltoztatták (Nash, Hawkins, Kawchuk, Shea 2012: 71). 2010-ben Barack Obama amerikai elnök aláírta az úgynevezett Rosa-törvényt (angolul: Rosa’s Law; elnevezését egy értelmi fogyatékossággal élő lányról kapta, akinek hozzátartozói jelentős szerepet játszottak a terminuscserét szorgalmazó kampányban) (PUBLIC LAW, 111–256–OCT. 5, 2010). A törvény arra kötelezte az összes tagállamot, hogy jogszabályaikban a mental retardation terminust az intellectual disability terminussal váltsák fel, a protiškai atsilikusius asmenis pedig értelmi fogyatékossággal élő személyekként nevezzék meg. 2013-ban jelent meg az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (DSM–5), amelyben szintén a korábbi mental retardation helyett az intellectual disability terminust honosították meg.

Itt fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a protinis atsilikimas nem pontos megfelelője a nemzetközi retardacija terminusnak és az ennek alapjául szolgáló szóból képzett más nyelvi terminusoknak (franciául: mental retard, angolul: mental retardation). A latin retardatio szó első jelentése „lassítás”, második jelentése „elmaradás” (TŽŽ 2013: 709); angolul a retard jelentése „valamit lassítani” (angolul: to make something slower), a retardation pedig „lassú fejlődés, illetve a kelleténél lassabb fejlődés” (angolul: slow development, or development that is slower than it should be) (CD). Ebből tehát látható, hogy a latin retardatio elsősorban lassulást, késést, majd elmaradást jelent, az angol retard és retardation pedig csak lassulást, lassítást. E tekintetben jelentős

Terminologija | 2021 | 28

135

Az, hogy az ICD-8 (1965) angol nyelvű változatában (a WHO egyik hivatalos nyelvén) első alkalommal használták a mental retardation kifejezést, nem a második (elmaradás), hanem az első – a lelassulás – jelentést helyezte előtérbe; vagyis ezzel a kifejezéssel a szellemi fejlődés lelassulásáról beszéltek. Ezt bizonyítja az is, hogy ugyanebben az időben az angol nyelvű orvosi gyakorlatban egy másik, e rendellenesség megnevezésére szolgáló kifejezést is használtak: mental backwardness – ennek backwardness elemének szemantikája éppen a latin retardatio második jelentését hangsúlyozta: az elmaradást, a visszamaradást, azt, hogy valaki mindenki mögött marad (CD). A Mental backwardness kifejezést már régóta nem elfogadott diagnosztikai terminusként tartják számon, a backwardness alapszava, a backward (magyarul: elmaradott, visszamaradott) pedig semmilyen jelentésben nem használható (CD). Mindazonáltal, amint már említettük, a szóban forgó rendellenesség protinis atsilikimas elnevezése nem az ICD-8 eredeti, angol nyelvéből és az ott használt mental retardation kifejezésből került át a litván nyelvbe, hanem az orosz nyelvben ismert умственная отсталость kifejezésből. Ez utóbbi az ICD-10 orosz változatában, a МКБ-10-ben is használatos. Amikor 1993–1997 között a teljes ICD-10-et angolról litvánra fordították, ezt a kifejezést nem fordították le, hanem a már létező és használatban lévő litván megfelelőjét vették át. Tehát az ICD-ben használt mental retardation esetében a lelassulás, a késés kerül előtérbe, míg az orosz умственная отсталость, a litván protinio atsilikimo és az angol mental backwardness esetében e késés „eredményét” hangsúlyozzák: az elmaradást, a lemaradást, vagyis ugyanaz a szemantikai különbség áll fenn, mint a vėluoti és a pavėluoti között. Látható, hogy a terminus nem az ICD angol vagy francia változatából került át, hanem egy már létező kifejezést vettek igénybe, amelyet feltehetően a szovjet korszak kezdetén fordítottak le oroszból (valószínűleg először az 1947-ben tárgyalt L. Gutmano tankönyvben használták); így egy sokkal „képszerűbb” metafora született, amely nem a lelassulást, hanem az elmaradást hangsúlyozza. A terminus alapján alkotott, az érintett személy megnevezésére szolgáló másik kifejezés – protiškai atsilikęs vaikas – szemantikája által diktált hibás szemléletre a gyermekfejlődés szakértői is felhívták a figyelmet: „Ma már elutasítják azt az állítást, hogy az értelmi fogyatékosság nem hajlamos sem előrehaladni, sem visszafejlődni. Ez a jelenség dinamikus, és gyermekek esetében célszerű nem értelmileg elmaradott, hanem értelmileg lemaradó gyermekekről beszélni” (kiemelés a cikk szerzőjétől, D. G.) (Daulenskienė 2003: 4).

Abban az időben, amikor Amerikában élénk vita folyt a mental retardation terminus használatának vagy mellőzésének kérdéséről, a WHO megkezdte az ICD-10 szerkesztését és az ICD-11 előkészítését. A WHO ICD Intellektuális fogyatékosságok osztályozásával foglalkozó csoportjának, mielőtt új megfelelő terminust javasolt volna a mental retardation helyett, el kellett döntenie, hogyan kell kezelni az intellektuális zavart: fogyatékosságként vagy egészségi állapotként. Végül

136

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

úgy döntöttek, hogy ezt a rendellenességet – a korábbi gyakorlathoz hasonlóan – egészségi állapotnak tekintik, mert attól tartottak, hogy fogyatékosságként való meghatározása esetén teljesen ki kellene venni az ICD-ből, ami felborítaná az egészségügyi statisztikát és az egészségpolitikát, valamint korlátozná a szolgáltatásokhoz való hozzáférést e sérülékeny csoport számára (Salvador-Carulla, Reed, Vaez-Azizi és mtsai 2011). 2018. június 18-án a WHO kiadta az International Classification of Diseases 11th Revision (ICD-11) című kiadványt. Ebben az ICD-10-től eltérően az intellektuális zavar megnevezésére nem a mental retardation, hanem a disorder of intellectual development terminust használják. E terminus legpontosabb litván megfelelője az intelekto raidos sutrikimas lenne. Ezt a terminust már használja az Aiškinamasis psichologijos terminų žodynas az „Idegrendszer fejlődési rendellenességei” című fejezetben (Bagdonas, Bliumas 2019: 204). Az intellektuális fejlődési zavar ICD-11 szerinti fokozatai – egy kivételével – megegyeznek az ICD-10-ben az értelmi fogyatékosság esetében megadottakkal: mild (litvánul: lengvas), moderate (litvánul: vidutinis), severe (litvánul: sunkus), profound (litvánul: labai sunkus), provisional (litvánul: įtariamas) (az ICD-10-ben other volt (litvánul: kitas)), unspecified (litvánul: nepatikslintas). Az ICD-11 hivatalosan 2022. január 1-jén lép hatályba, de ettől az időponttól még több év telik el, mire a tagállamok, köztük Litvánia, lefordítják az ICD-11-et saját nemzeti nyelvükre, és a gyakorlatban is használni kezdik. Így Litvániában is, az új, tizenegyedik BNO-kiadás hatálybalépésekor, a jelenleg diagnosztikai terminusként használt protinis atsilikimas kifejezést a disorder of intellectual development litván megfelelőjével kell majd felváltani.

Litvánia bűnüldöző, oktatási, szociális ellátó és egészségügyi intézményei különböző jogszabályokat követnek, amelyekben egyelőre különböző terminusokat használnak ugyanannak a rendellenességnek a megnevezésére. Ez vezetett ahhoz, hogy a Litván Köztársaság Oktatási, Tudományos és Sportminisztériumának alárendelt valamennyi oktatási intézmény és szolgálat dokumentumaiban immár egy évtizede a szóban forgó rendellenességet intelekto sutrikimu néven említik, míg a BNO-10-ben protinis atsilikimas néven szerepel. Az intelekto sutrikimas terminust a Litván Köztársaság oktatási és tudományügyi miniszterének, egészségügyi miniszterének, valamint szociális biztonsági és munkaügyi miniszterének 2011. július 13-i, V-1265/V-685/A1-317. számú rendelete rögzítette: „A sajátos nevelési igényű tanulók csoportjainak meghatározásáról, valamint sajátos nevelési igényeik fokozatokba sorolásáról szóló eljárás jóváhagyásáról”. Ebben az eljárásban és az azt rögzítő rendeletben – az elődjétől, a sajátos igényű személyek rendellenességeinek és azok fokozatainak megállapításáról, valamint a sajátos igényű személyek sajátos nevelési igényű csoportba sorolásáról szóló, 2002. július 12-i 1329/368/98. számú rendelettől eltérően, amelyben még vegyesen használták az intelekto sutrikimas, protinis atsilikimas ir intelekto regresija terminusokat – ezen a területen már kizárólag egy terminus maradt: intelekto sutrikimas. Bár első pillantásra

Terminologija | 2021 | 28

137

Úgy tűnhet, hogy különböző területeken ugyanannak a zavarnak a megnevezésére különböző terminusok is használhatók, így mindig más-más aspektusát emelve ki ennek a zavarnak. Egy konkrét ember életében azonban (nemcsak az érintett, hanem a vele dolgozó és kapcsolatot tartó pedagógusok, gondviselők, orvosok számára is) a terminológiai következetlenség sok zavart okoz, annál is inkább, mert a gyermeknél az értelmi zavart nemcsak az egészségügyi, hanem az oktatási intézmények szakemberei is megállapíthatják. Litvániában jelenleg pszichológusok diagnosztizálhatnak értelmi zavart a gyermeknél, miután intelligenciatesztet végeztek és megvizsgálták az adaptációs készségeit. A pszichológus munkahelyétől, vagyis attól, hogy egészségügyi vagy oktatási intézményben dolgozik-e, függ a gyermeknél megállapított diagnózis elnevezése is: az egészségügyi intézményben dolgozó pszichológus az ICD-10-et követi, amelyben a értelmi fogyatékosság terminust használják, míg az oktatási rendszerhez tartozó intézményben dolgozó pszichológus a már említett, 2011-ben három miniszter által aláírt rendeletet követi, amely ezt a zavart értelmi zavarnak nevezi. Így a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy egyes litván gyermekeknél ugyanazt a zavart értelmi fogyatékosságként, másoknál pedig értelmi zavarként állapítják meg. Mivel azonban az említett zavarral élő személy idővel az egészségügyi, az oktatási, a szociális ellátórendszer, valamint a jog alanyává is válik, az őt leíró különféle igazolásokban és dokumentumokban a rá jellemző zavart lényegében az összes lehetséges, a jelen cikkben tárgyalt szinonim terminussal megnevezik. Ilyen helyzetre példa, amikor Litvániában egy óvoda vagy iskola, hogy a gyermek számára kiegészítő vagy speciális oktatási segítséget kérjen, a Pedagógiai-Pszichológiai Szolgálat (a továbbiakban: PPT) osztályára küldi őt, ahol felmérik a sajátos nevelési igényeinek szintjét. A felmérés során intelligenciateszteket végeznek, vizsgálják az adaptációs készségeket, majd megállapítják (vagy nem) az értelmi zavart. Ezután a gyermeket küldő intézmény számára kiállítják a Igazolás a speciális nevelés és/vagy oktatási segítségnyújtás biztosításáról (8. melléklet) című dokumentumot (az igazolásban feltüntetik az oktatásra vonatkozó ajánlásokat, a tanulónak nyújtandó segítség módját stb.). Ebben az igazolásban a PPT szakemberei megállapítják (vagy nem) az értelmi zavart, mivel a PPT a Litván Köztársaság Oktatási, Tudományos és Sportminisztériumának van alárendelve, és a 2011-es rendeletet követi. Minden tanév kezdete előtt azonban minden litván gyermeknek, köztük a sajátos nevelési igényű tanulóknak is, be kell mutatnia iskolájában a gyermekorvosa vagy háziorvosa által kiállított Gyermek-egészségügyi igazolást (027-1/a számú nyomtatvány). Ebben az igazolásban az orvosnak fel kell tüntetnie a tanuló zavarait és diagnózisait. A PPT által végzett intelligenciateszt és az értelmi zavart megállapító igazolás alapján a gyermek orvosa kötelezően más néven tünteti fel ezt a zavart: az igazolásába a értelmi zavart átnevezi, és értelmi fogya-

138

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

tékosságot ír be – ez kötelező, mert az orvos nem oktatási szakember, ezért az ICD-10-et, valamint az abban szereplő betegségek és zavarok megnevezéseit és kódolási rendszerét kell követnie. Így minden év szeptember 1-jén ez a tanuló két különböző intézmény által róla kiállított dokumentummal érkezik az iskolájába: a PPT igazolásával és a gyermekorvosa által kiállított igazolással, amelyek a tanároknak, az iskola vezetésének és a vele dolgozó többi szakembernek szólnak. Ezekben a hivatalos dokumentumokban ugyanannak a gyermeknek ugyanazt a zavarát két különböző terminussal nevezik meg, amelyek lényegében két különböző fogalmat jelölnek, és a tanulóról alkotott eltérő szemléletet, valamint a vele való kapcsolat és munka jellegét formálják.

Valószínű, hogy hamarosan véget ér az a már egy évtizede minden évben litván gyermekek sokaságánál megismétlődő, többértelmű, több terminus és fogalom labirintusában rekedt helyzet, mivel – mint említettük – 2022. január 1-jén hatályba lép az ICD-11, amelyben a mental retardation (litvánul: értelmi fogyatékosság) helyett a disorder of intellectual development terminust használják. Az ICD-11 litvánra fordítását és az ország igényeihez való adaptálását végző fordítóknak és szakembereknek figyelembe kellene venniük a tárgyalt terület angol terminológiájának jelentős változását, és megfelelő, pontos litván megfelelőt kellene választaniuk a disorder of intellectual development terminusra – például értelmi fejlődési zavar vagy hasonló alakot. Az ICD-11 lefordítása és az ICD-11 litván használatának megkezdése után az abban szereplő, a zavarra és annak fokozataira vonatkozó terminusokat következetesen össze kellene hangolni azokkal az elnevezésekkel, amelyek más hivatalos dokumentumokban és jogszabályokban ugyanazt a zavart jelölik. Ajánlott, hogy ne csak az orvosi gyakorlatban, hanem az orvostudomány elméletében, valamint a jogi és oktatási rendszerek dokumentumaiban és igazolásaiban is az értelmi fejlődési zavar terminust használják. Az oktatás területén jelenleg használt értelmi zavar terminus az értelmi fejlődési zavar terminus rövid alakjának tekinthető, ezért nem hivatalos, jogilag nem kötelező erejű dokumentumokban, publicisztikában és köznyelvben használható.

A szociális gondoskodást és a fogyatékossággal élő emberek rehabilitációját szabályozó alacsonyabb szintű dokumentumokban, ismeretterjesztő munkákban, valamint a médiában és általában a nyilvános diskurzusban jelenleg meglehetősen gyakran használják az értelmi fogyatékosság terminust (például igen gyakoriak az olyan szókapcsolatok, mint az értelmi fogyatékossággal élő személy, értelmi fogyatékossággal rendelkező személy¹² stb.). Ez a termi-

¹²Korábban az értelmi fogyatékossággal élő személyeket és a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeket hivatalosan egyetlen terminussal nevezték meg: pszichés rokkant – vagyis „olyan személy, akit a jogszabályokban meghatározott eljárás szerint pszichés betegség vagy elmegyengeség miatt fogyatékosnak nyilvánítottak” (Socialinės apsaugos terminų žodynas 1999: 69).

Terminologija | 2021 | 28

139

nust a már tárgyalt amerikai intellectual disability terminus szó szerinti fordítása, amely a DSM-5-ben felváltotta a mental retardation terminust. Mint már említettük, a WHO az ICD új, tizenegyedik kiadásának elkészítésekor, annak hangsúlyozására, hogy nem fogyatékosságról, hanem egészségi állapotot jelentő zavarról van szó, az új osztályozásban nem az amerikaiak által használt terminust választotta, hanem a disorder of intellectual development kifejezést. Feltételezhető, hogy az ICD-11 hatálybalépésével és litvánra fordításával, valamint a értelmi fogyatékosság terminus hivatalos használatból való végleges kivezetésével, az értelmi fejlődési zavar terminus vagy annak rövid alakja, az értelmi zavar általános használatának kezdetével párhuzamosan az értelmi fogyatékosság terminus is fennmaradhat és használatban maradhat, mivel az összetett terminusok eltérő második tagja (zavar és fogyatékosság) az általuk jelölt fogalmak jelentésének különbségét is feltételezi. A zavar az egyén valamely funkciójának vagy szervének zavaraként értelmezendő (számos okból – például betegség, sérülés, genetikai tényezők vagy hasonlók következtében –, amelyek akár ismeretlenek is lehetnek), míg a fogyatékosság az ember alapvető képességeinek és társadalmi működésének területein felmerülő nehézségeket jelenti. Az orvosi szemlélet szerint ezeket a nehézségeket, vagyis a fogyatékosságot az ember zavarai és betegségei okozzák; a fogyatékosság korszerű társadalmi modellje szerint viszont az embert a környezet hozzáférhetetlensége, az alternatív információs és kommunikációs módok korlátozott elérhetősége, valamint a különböző gyermekek együttes oktatását szolgáló pedagógiai módszerek hiánya és hasonlók teszik fogyatékossá (Ruškus 2019). Így a zavar nem azonos a fogyatékossággal, és a két fogalom nem határozza meg egymást mereven: a zavarok nem mindig (enyhe fokuk, illetve az érintőt körülvevő társadalom képessé tevő erőfeszítései stb. miatt), és nem mindegyike vezet fogyatékossághoz. Különböző dokumentumokban az értelmi fogyatékosság szinonimájaként a szellemi fogyatékosság terminust is használják; e két terminus összefüggésének külön vita és tudományos kutatás tárgyát kell képeznie.

2.3. A terminológiai metaforák és a társadalmi attitűdök kapcsolata

A modern tudományos kutatások eredményei szerint a fogyatékossággal élő személyek problematikus integrációjának okai és az alkalmazkodás akadályai elsősorban nem maguk a fogyatékossággal élők és bizonyos rendellenességeik vagy fogyatékosságaik, hanem az őket körülvevő „ép” emberek hozzáállása, valamint az ebből fakadó, a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni cselekedeteik. Ezért ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek társadalmunk szerves, teljes jogú tagjaivá váljanak, mindenekelőtt a fogyatékossággal élő személyekkel, különösen az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos rögzült szemléletet kellene megváltoztatni. A társadalomban meghonosodott szemlélet strukturális összetevőjének tekinthetők a társadalmi attitűdök. A társadalmi attitűd a tudat állapota, az embernek egy tárggyal (személyekkel, csoporttal, helyzettel, értékkel) kapcsolatos álláspontja. Különféle módokon nyilvánul meg

140

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

különféle tünetekben vagy mutatókban – szavakban, hangszínekben, gesztusokban vagy azok hiányában. Az attitűd előre modellezi a jövőbeli viselkedést (Ruškus 2001: 20). A cikk azt a hipotézist veti fel, hogy egy adott tárggyal vagy alannyal kapcsolatos társadalmi attitűdöt alakító számos tényező egyike az adott nyelvi közösségben az alany vagy tárgy megnevezésére uralkodóan használt kifejezés, mindenekelőtt a közösség hivatalos és nyilvános diskurzusaiban; ezért a lexika, a terminológia megváltoztatásával egyúttal a szemléletre is hatást lehet gyakorolni, mivel az új terminus nem csupán üres szóburkot jelent – új fogalmat, más tartalmat is jelöl. A cikk külföldön végzett pszicholingvisztikai kísérletek eredményei alapján azt feltételezi, hogy egy megnevezés, terminus megváltozása előidézheti, felgyorsíthatja a társadalmi attitűdök, a társadalmi álláspont, sőt a megnevezett alannyal kapcsolatos viselkedési minták megváltozását.

A különböző világnyelvekben az értelmi fogyatékosságot megnevező terminusokat történetileg több alkalommal is meg kellett változtatni, egymással összefüggő okok miatt. Először is, az ilyen terminusokat elvetették vagy elvetik, mivel tudományosan megcáfolt és társadalmilag káros fogalmakat jelölnek, amelyek a fogyatékosságot kizárólag az egyén saját hiányosságának tekintik (például amikor az elnevezés olyan szavakból áll, mint defektas, nenormalumas stb.), és kizárják a társadalmi környezet, illetve a társadalmi attitűdök szerepét a fogyatékosság kialakulásában. Másodszor, e terület terminusainak többségét – ahogyan általában a társadalmilag kiszolgáltatott csoportok elnevezéseinek jelentős részét is – idővel átvitt, pejoratív értelemben kezdték használni a köznyelvben, így pejoratívvá váltak; az ilyen szavak diagnosztikai terminusként való további használata ezért etikátlanná vált, és még inkább elősegítette e kiszolgáltatott személyi csoport diszkriminációját. Ebben az alfejezetben közelebbről megvizsgáljuk, hogy a téves fogalom kialakulásához és a terminusok pejoratívvá válásához mennyiben járult hozzá éppen a terminus ilyen lexikai megformálása – amikor a terminus megalkotásához átvitt, negatív konnotációjú szójelentéseket választottak. A vizsgált esetek szempontjából fontos, hogy a jelenleg is aktuális és használatban lévő silpnaprotystės ir protinio atsilikimo terminusokat átvitt, metaforikus jelentés felhasználásával alkották meg.

A metafora általában sem ritka jelenség sem a litván, sem a világ más nyelveinek terminológiájában; például a metaforikus terminusok az összes litván jogi terminus mintegy 8,8 százalékát teszik ki (Gedzevičienė 2018). A litván terminológiai munkákban mégis meglehetősen óvatos, nem egyértelmű álláspont uralkodik a metaforikus terminusokkal kapcsolatban. Egyrészt elismerik, hogy a jelentés metaforikus átvitele a terminusalkotás egyik módja (Gaivenis 2002: 45–52; Jakaitienė 2009: 192), másrészt két okból – 1) mert a metafora érzelmi-expresszív konnotációt kölcsönöz a terminusnak, és emiatt az elveszíti stiláris semlegességét; 2) mert a más nyelvekből származó metaforikus terminusok litvánra történő metaforikus fordításakor erősen érezhető az idegen nyelv megfelelő szava szemantikai mezőjének hatása – mindmáig megfigyelhető a metaforikus terminusok kerülésének tendenciája.

Terminologija | 2021 | 28

141

A terminust a metafora érzelmi-expresszív konnotációval ruházza fel, ezért a terminus elveszíti stiláris semlegességét. Mivel a más nyelvekből származó metaforikus terminusokat metaforikusan fordítják litvánra, erősen érezhető az idegen nyelv megfelelő szava szemantikai mezőjének hatása – mindmáig megfigyelhető a metaforikus terminusok kerülésének tendenciája. Bár a litván nyelvtudományban nincsenek a terminus és az etika kapcsolatát vizsgáló különálló elméleti tudományos munkák, a gyakorló terminológusok mindazonáltal folyamatosan hangsúlyozták, hogy a terminusokkal szemben támasztott követelmények egyike a stiláris semlegesség kell legyen. Kazimieras Gaivenis terminológus még a társadalmi élet és a tevékenység olyan területeit is meghatározta, ahol a terminológia érzelmi-expresszív konnotációja és képszerűsége különösen nemkívánatos volna. Az általa említett területek közé tartozik a cikkben vizsgált terület is: „A szakmák, betegségek, betegek és hasonlók elnevezéseinek érzelmileg semlegesnek kell lenniük. <...> [A nem megfelelő] terminusok megsérthetik a betegeket. A pedagógia, a politika és a jog terminológiájának is érzelmileg semlegesnek kell lennie” (Gaivenis 2002: 47).

A legjobb módja annak, hogy megmagyarázzuk, miként ruházza fel a metafora érzelmi-expresszív konnotációval a terminust, ha a kognitív nyelvészet által kidolgozott konceptuális metaforaelméletre támaszkodunk. Eszerint a metafora a forrástartomány célterületre történő átviteleként értelmezhető (Lakoff 1993: 245); a metafora tehát lehetővé teszi számunkra, hogy az egyik jelenséget egy másik jelenség szókészletén keresztül értsük meg. A forrástartományhoz rendszerint tapasztalataink és környezetünk viszonylag konkrétabb jelenségei tartoznak, míg a célterülethez az elvontabbak (Lee 2015: 6). A cikkben tárgyalt terminusok esetében a célterület egy bizonyos rendellenesség elvont fogalma, a forrástartomány pedig az ember mindennapi fizikai tevékenységére jellemző cselekvések, például lemaradás, valamint fizikai jellemzők, például gyenge.

A metaforikus folyamat aktualizálja a forrástartomány jelenségeihez kapcsolódó jelentéseket, ezért a terminusalkotás metaforikus módjának választásakor nehéz teljesen elkerülni bizonyos konnotációkat. Atsilikimas, silpnas – ezek a lexémák inkább negatív, mint pozitív konnotációhoz kapcsolódnak. Az Atsilikti ige elsődleges, közvetlen jelentése a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne (a továbbiakban: DLKŽ) szerint „nem tud lépést tartani másokkal, hátul marad” (az atsilikimas főnév ennek az igének a származéka): Jis toli ~o nuo draugų. A. nuo traukinio. Az elsődleges jelentés alapján kialakult második, átvitt jelentés: „nem ér el egy bizonyos szintet”, például: Atsilikti moksle. Atsilikusi technika (DLKŽ). A két jelentéshez megadott példák a személyek két csoportjának bizonyos vizuális elkülönülését sugallják: egy elöl haladó csoportot és egy másikat, amely lemaradt a „vezetőktől”, és „hátul” maradt. A DLKŽ a silpnas szó hat jelentését sorolja fel. Az elsőtől a hatodik jelentésig valamilyen, a társadalomban értékelt dolog túl kis mértékéről esik szó-

142 Dalia Gedzevičienė Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

a tulajdonság kis mértékét vagy rossz minőségét jelöli: az első jelentés csekély fizikai erőt, a második rossz egészségi állapotot, a harmadik bizonytalan jellemet határoz meg. A negyedik jelentés átvitt értelmű, és ez áll legközelebb ahhoz, amelyet a silpnaprotystė terminushoz választottak; ezzel egy rossz, elégtelen, nem fizikai érzékszervekkel észlelhető, hanem elvontabb – jellembeli – tulajdonságot, sajátosságot írnak le, például: silpnas mokinys, silpnas protas, silpna priežiūra, silpna drausmė, silpnas vadovavimas. Az ötödik és a hatodik jelentés szintén a kívánt tulajdonság csekély mértékével vagy koncentrációjával társul (DLKŽ)¹³.

A metafora általában a képszerűség megteremtésének egyik leghatásosabb és leghatékonyabb eszköze, ezért feltételezhető, hogy a két csoport elkülönítésének képe, amelyben az egyik bizonyos távolságra lemarad a másiktól, a nyelvi és fogalmi térből a társadalmi – az így megnevezett személyek csoportjához való viszonyulás, magatartás és cselekvés – terébe is átvetülhet. A nyelvben használt metaforák hatnak az azokat használók gondolkodására, formálják a metaforikusan megnevezett jelenséghez való viszonyulásukat, és egyúttal még az arra irányuló magatartás és cselekvés irányát is előre meghatározzák. Hogy ez a tézis nem csupán elméleti feltevés, azt külföldi kutatók pszicholingvisztikai kísérletei támasztják alá, amelyek a társadalmi kirekesztés egy másik csoportjáról – a bűnelkövetőkről – szóló metaforikus diskurzust használták¹⁴. A kísérletek eredményei alapján feltételezhető, hogy a megfelelő észlelést, társadalmi képzeteket és bizonyos viselkedést az is meghatározhatja, ha az értelmi zavarral élő személyeket szellemileg elmaradottként vagy értelmi elmaradottság, elmegyengeség diagnózisával rendelkezőként nevezik meg. A cikk szerzője retorikai kérdéseket tesz fel – milyen nevelési, terápiás mód-

¹³ Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a DLKŽ sem az atsilikti második, sem a silpnas negyedik jelentésénél nem jelöl átvitt értelmet. A szerző az elemzett jelentést átvitt értelműként kezeli, és a fogalmi metafora elméletére támaszkodik, amelynek egyik alapvető tétele szerint egy fogalom a fizikai, kézzelfogható, látható vagy más érzékekkel megtapasztalható síkról (a forrástartományból) egy elvontabb térbe (a céltartományba) kerül át. A vizsgált terminusok esetében a céltartomány az értelmi fogyatékosság nem fizikai, gyakran első pillantásra nem is látható területe; megnevezéséhez olyan lexémák szolgálnak, amelyek a fizikai, kézzelfogható, érzékelhető és látható valóság tulajdonságait, cselekvéseit stb. nevezik meg. A fogalmi metafora elmélete szerint a fent említett szójelentések nevezhetők halott, megmerevedett, elhasználódott, lexikalizálódott metaforáknak.

¹⁴ A kognitív pszichológia és nyelvészet képviselői, Lera Boroditsky, Paul’is Thibodeau és James’as L. McClelland’as azt vizsgálták, miként hat az emberek véleményére és lehetséges viselkedésére az amerikai közbeszédben meghonosodott két metaforikus modell: nusikaltėlis yra plėšrus žvėris és nusikalstamumas yra virusas. A kísérlet egyes résztvevői a városban növekvő bűnözésről szóló leírást az első modell, mások a második modell szerint felépítve olvasták. Később megállapították, hogy a vizsgálati alanyok első csoportja a probléma megoldásaként a törvények és büntetések szigorítását, több börtön építését és több rendőr alkalmazását javasolta, míg a második csoport társadalmi reformokat szorgalmazott, a megelőzésre irányította a figyelmet, és a közösségben végzett szociális munkát hangsúlyozta. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a problémák megnevezésére használt metaforák meghatározott irányba terelik a problémáról való gondolkodásunkat, sőt megoldási módokat is javasolnak (Thibodeau, McClelland, Boroditsky 2009; Thibodeau, Boroditsky 2011).

Terminologija | 2021 | 28

143

dást, és végül munkájuk értelmét látják a pedagógusok, amikor olyan tanulóról kapnak igazolást, aki protinį atsilikimą mutat, illetve olyan tanulóról, aki intelekto sutrikimą mutat; vagy milyen hatással van a bíró döntésére – amely arról szól, hogy valakit cselekvőképtelennek vagy cselekvőképesnek nyilvánítson – az igazságügyi pszichiátriai szakértők véleménye az illető silpnaprotystę, illetve intelekto sutrikimą illetően?

Másfelől mind a protinio atsilikimo, mind a silpnaprotystės terminus használata az értelmi zavarra nemcsak azért vált problematikussá, mert a terminusok megalkotásához negatív árnyalatú átvitt jelentéseket választottak (a silpnas lexémára a túl kis mennyiség vagy a rossz minőség jegye jellemző, az atsilikimas pedig a mindenki mögött maradás, a késés konnotációját hordozza), hanem azért is, mert az ezekből a terminusokból kialakult pejoratív szavakat (atsilikėlis, atsilikęs, silpnaprotis) a köznyelvben nem terminológiai jelentésükben használják, hanem az így megnevezett személy megalázására, lekicsinylésére, sértegetésére. Marco Tassé és Margaret Mehling szerint „amikor ezeket a szavakat a köznyelvben használjuk, még inkább megerősítik azt a konnotációt, hogy az alacsonyabb intelligenciájú és gyengébb alkalmazkodási készségekkel rendelkező emberek semmirekellők, semmire sem képesek, buták...” (2015: 4–5). A XXI. század elején az Egyesült Államokban társadalmi mozgalom indult, amely arra szólította fel az embereket, hogy pejoratív kifejezésként ne használják a retard (litvánul: atsilikėlis), illetve a retarded (litvánul: atsilikęs) szavakat, abban a reményben, hogy megszüntetik a mental retardation terminus stigmatizáló konnotációkkal való összekapcsolódását. Mivel azonban a kívánt eredmény nem következett be gyorsan, úgy döntöttek, hogy a mental retardation (litvánul: protinis atsilikimas) terminust a nyelvi közösség számára semleges, és egyelőre negatív konnotációktól mentes intellectual disability (litvánul: intelekto negalia) terminussal váltsák fel (Tassé, Mehling 2015: 4–9).

A társadalmilag kiszolgáltatott csoportokra vonatkozó terminusok megalkotásának érzékeny szemléleten kell alapulnia; ezért a megfelelő, etikus személy- és állapotmegnevezés keresésekor figyelembe kell venni az adott csoport véleményét, valamint az emberek által átélt érzéseket is, amikor egyik vagy másik terminussal nevezik meg őket. Litvániában az értelmi zavarral élő személyeket egyelőre olyan csoportnak látjuk, amely hallgat, vagy egyszerűen nem hallják meg és nem szólítják meg; a nyelv megértésének és kifejezésének gyakori nehézségei miatt a csoport tagjai a hozzátartozók vagy társadalmi aktivisták közvetítése nélkül nem tudják másokkal egyenrangúan kifejezni véleményüket arról, hogy állapotukat miként lenne a legmegfelelőbb megnevezni. Emiatt a cikk szerzője 2020. január 4-én felmérést végzett egy privát „Facebook”-csoportban, amely a Litvániában élő vagy korábban ott élt, különféle fejlődési zavarokkal (köztük értelmi zavarral) élő gyermekek szüleit és gyámjait tömöríti. A felmérésben 79 személy vett részt. A felkínált három terminus közül – protinis atsilikimas, intelekto sutrikimas ir proto negalia – arra kérték őket, hogy válasszanak

1 4 4

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

az ő megítélésük szerint legelfogadhatóbb és legmegfelelőbb elnevezést gyermekük vagy gondozottjuk rendellenességének megjelölésére. Ezenkívül két oszlopnál is lehetett jelölést tenni: „Minden kifejezés megfelelőnek tűnik” és „Az Ön által javasolt változat”. A felmérés eredményei: a szellemi fogyatékosság kifejezést 0 személy választotta megfelelő és elfogadható terminusként; az értelmi zavar kifejezést 78 személy; az értelmi fogyatékosság kifejezést 0 személy; minden kifejezés megfelelőnek tűnik lehetőséget 1 személy; saját javaslatként pedig 2 személy a neurodiverzitás kifejezést ajánlotta. Ez a felmérés egyértelműen megmutatta, mely kifejezéseket részesítik előnyben azok, akik a legközelebb állnak az értelmi zavarral élő személyekhez, a legerősebb érzelmi köteléket ápolják velük, és leggyakrabban hangot adnak véleményüknek és gondolataiknak.

A cikk a külföldi tapasztalatokat, az itt vizsgált litván kifejezések (az elmebaj és a szellemi fogyatékosság) negatív, megbélyegzést és kirekesztést előmozdító konnotációit, valamint az értelmi zavarral élő személyek képviselőinek véleményét figyelembe véve azt javasolja, hogy a elmebaj kifejezést teljesen hagyják el, és se az értelmi zavar, se a demencia jelentésében ne használják; az ICD-11 litván fordításának elkészítésekor pedig figyelembe kell venni, hogy megváltozott az e cikkben tárgyalt rendellenesség megnevezése: a klasszifikáció angol változatában a mental retardation kifejezést a disorder of intellectual development váltotta fel, ezért a litván változatban a szellemi fogyatékosság kifejezést az értelmi fejlődési zavar kifejezésnek kell felváltania. A tizenegyedik litván BNO-változat hatálybalépése után a megfelelő terminust az orvosi gyakorlatban és az ahhoz kapcsolódó társadalmi területeken is használni kell. Nem hivatalos szövegekben, publicisztikában és a köznyelvben továbbra is használható az értelmi fejlődési zavar rövidebb formája, amelyet jelenleg az oktatási dokumentumokban használnak: értelmi zavar. Azokban a munkákban és szövegekben pedig, amelyek nem magát a rendellenességet, hanem az értelmi zavarral élő emberek társadalmi nehézségeit emelik ki, az értelmi fogyatékosság kifejezés is használható.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) angol változatában 1901 és 1964 között az értelmi zavart a mental deficiency (lit. értelmi elégtelenség) kifejezéssel nevezték meg, fokozatait pedig a moron (fr. debilite, lit. debilitás), imbecility (lit. imbecillitás) és idiocy (lit. idiócia) terminusokkal jelölték. 1965-től napjainkig az ICD a mental retardation (lit. szellemi fogyatékosság) terminust és annak fokozatait jelöli a következő kifejezésekkel: mild (lit. enyhe), moderate (lit. közepes), severe (lit. súlyos), profound (lit. nagyon súlyos), other (lit. egyéb), unspecified (lit. nem meghatározott).

Terminologija | 2021 | 28

145

2. Litvániában a második világháború előtt az értelmi zavart két, egymással szinonimaként használt kifejezéssel nevezték meg: a nemzetközi oligofrénia és a litván silpnaprot ybė kifejezéssel; három fokozatot különböztettek meg: debilitas, imbecilitas, idiotizmas.

3. A szovjet korszak Litvániájában az orvosi munkák az értelmi zavart leggyakrabban az elmebaj egyik változataként kezelték, és veleszületett elmebajnak, illetve oligofréniának nevezték (az elmebaj másik változata a szerzett elmebaj, vagyis a demencia volt). A gyógypedagógiai munkákban az értelmi zavart alkalmanként a szellemi fogyatékosság kifejezéssel is illették. Idővel megmutatkozott az 1940–1999 között szinonimaként használt három kifejezés – az elmebaj, oligofrénia és a szellemi fogyatékosság – szemantikai terjedelmének különbözősége. Különböző osztályozásokba tartozó fogalmakat jelöltek: a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában a szellemi fogyatékosság és a demencia különálló, önálló nozológiai egységek, a litván nemzeti pszichiátriai szakirodalomban viszont mindkét említett rendellenességet egy tágabb kategóriába sorolták, és az elmebaj szindrómáiként kezelték. Összességében az elmebaj kifejezést a szovjet korszakban háromféle értelemben használták: 1) az értelmi zavar szinonimájaként; 2) a demencia szinonimájaként; 3) leggyakrabban hiperonimaként, amely az értelmi zavart és a demenciát egyaránt magában foglalja.

4. Hangsúlyozandó, hogy 1965-ig csak az ICD-ben és a litván nemzeti rendellenesség-osztályozási rendszerben használt fő megnevezések különböztek; a rendellenesség fokozatait mindkét rendszer ugyanazokkal a imbecillitás, idiócia és debilitás kifejezésekkel jelölte. Ezeket a litván nyelv nem az ICD angol, hanem francia változatából vette át.

5. A 20. század végén az ICD-10 litván fordításának elkészülte után az orvostudományi és -gyakorlati munkákban meghonosodott a szellemi fogyatékosság kifejezés. Ezt választották az ICD-ben használt angol mental retardation megfelelőjeként. A latin eredetű angol retardation szó szemantikájának vizsgálata azonban azt mutatta, hogy a szellemi fogyatékosság nem az angol mental retardation, hanem az orosz умственная отсталость kifejezés szó szerinti fordítása. A mental retardation pontosabb litván megfelelője a protinio vystymosi sulėtėjimas lehetett volna; a mindmáig használt szellemi fogyatékosság kifejezés azonban nem a lelassulást, hanem annak lehetséges eredményét, az elmaradást hangsúlyozza.

6. Litvániában jelenleg legalább négy kifejezést használnak az értelmi zavarra: az orvostudományi szakirodalomban és a gyakorlatban az értelmi fogyatékosság kifejezést; az oktatási és gyógypedagógiai szakirodalomban, valamint az oktatási rendszerhez tartozó intézmények dokumentumaiban az értelmi zavar kifejezést; a közbeszédben, valamint a szociális gondozási és ellátási dokumentumokban az értelmi

146 Dalia Gedzevičienė Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

fogyatékosság vagy értelmi fogyatékosság kifejezéseket; a jogtudományban, a jogszabályokban és a gyakorlatban egyaránt használják az értelmi zavar, az értelmi fogyatékosság és a elmegyengeség kifejezéseket. Az utóbbi kifejezés mind az értelmi zavart, mind a demenciát jelöli.

7. Ahogy világszerte változik az értelmi zavar fogalma és az értelmi zavarral élő emberhez való hozzáállás, úgy ismét semleges és etikus kifejezéseket kezdtek keresni, miután a mental retardation kifejezés a köznyelvben elterjedt pejoratív szóhasználat (retard „fogyatékos” és retarded „visszamaradott”) miatt negatív konnotációkat kapott, amelyek indokolatlanul megalázhatják és leértékelhetik a társadalom sérülékeny csoportját. Amerikában a mental retardation kifejezést e század második évtizedében az intellectual disability váltotta fel, a ICD tizenegyedik kiadásában pedig a disorder of intellectual development kifejezést használják.

8. Mind az értelmi fogyatékosság, mind az elmegyengeség kifejezések használata az értelmi zavar megnevezésére a litván nyelvben részben azért vált problematikussá, mert a kifejezések képzéséhez választott átvitt, metaforikus jelentések negatív árnyalatúak (a gyenge lexémához a társadalom által értékelt tulajdonság vagy ismérv csekély mértéke, illetve rossz minősége társul, a elmaradás pedig a mindenkitől való lemaradás, a késés konnotációit hordozza); másrészt maguk a kifejezések vagy rokon lexémáik (elmaradott, visszamaradott, gyengeelméjű) a köznyelvben pejoratívvá váltak, és az emberek megalázására kezdték őket használni.

9. A cikkben a külföldi tapasztalatokra, a vizsgált litván kifejezések (elmegyengeség és értelmi fogyatékosság) megbélyegzést és kirekesztést elősegítő negatív konnotációival való összefüggésükre, valamint az értelmi zavarral élő személyek képviselőinek véleményére tekintettel azt javasoljuk, hogy teljesen mondjunk le az elmegyengeség kifejezésről, és ne használjuk sem az értelmi zavar, sem a demencia jelentésében. A 2022. január 1-jén hatályba lépő ICD tizenegyedik kiadásának litván nyelvre fordításakor figyelembe kell venni a cikkben tárgyalt zavar terminológiájának megváltozását: a klasszifikáció angol változatában a mental retardation kifejezést a disorder of intellectual development váltotta fel, így a litván változatban is az értelmi fogyatékosság kifejezést az értelmi fejlődési zavar kifejezésnek kell felváltania. A lehetséges terminológiai zavar elkerülése érdekében ajánlott nemcsak az orvosi gyakorlatban, hanem az ahhoz kapcsolódó területeken – az orvostudomány elméletében, a jogi és oktatási rendszerek dokumentumaiban, igazolásaiban stb. – is az értelmi fejlődési zavar kifejezést használni. Az oktatás területén jelenleg használatos értelmi zavar kifejezés, amely az értelmi fejlődési zavar rövid formájának tekinthető, nem hivatalos, jogilag nem kötelező erejű dokumentumokban használható,

Terminologija | 2021 | 28

147

a publicisztikában és a köznyelvben. Azokban a munkákban és szövegekben, amelyek nem magát a zavart, hanem az értelmi zavarral élő emberek társadalmi térben felmerülő nehézségeit hangsúlyozzák, az értelmi fogyatékosság kifejezés is használható.

ŠALTINIAI

Bagdonas Albinas 1995: Sutrikimų klasifikacija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Blažys Juozas 1935: Įvadas į psichiatriją, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto Medicinos fakultetas.

CD – Cambridge dictionary. Prieiga internete: https://dictionary.cambridge.org/.

Danilavičius Juozas 1973: Vaikų šnekamosios ir rašomosios kalbos sutrikimai, Vilnius: [Respublikinis mokytojų tobulinimosi institutas].

Daškevičius Konstantinas, Daškevičienė Jelena, Adomaitienė Virginija 2018: Teismo psichiatrijos ekspertizė. Teorija ir praktika: vadovėlis, Kaunas: Vitae litera.

Daulenskienė Jūratė 1981: Oligofrenijos klinika, Vilnius: Lietuvos TSR aukštojo ir specialiojo vidurinio mokslo ministerijos Leidbyinė redakcinė taryba.

Daulenskienė Jūratė 2003: Protinio atsilikimo klinika, Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla.

Dembinskas Algirdas, Eglytis Imantas 1985: Bendroji psichopatologija, Vilnius: leidykla „Mokslas“.

Dembinskas Algirdas ir kt. 2003: Psichiatrija, Vilnius: Vaistų žinios.

DLKŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, vyr. red. S. Keinys, 7-asis patais. ir papild. leid., e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga internete: http://lkiis.lki.lt/dabartinis.

DSM-5 – Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5), 5th edition, Washington, DC: American Psychiatric Association, 2013.

DSM-III-R – DSM-III-R. Diagnostikos kriterijai. Amerikos psichiatrijos asociacijos diagnostikos ir statistikos vadovas, Kaunas: žurnalo „Medicina“ redakcija, 1993.

Goštautas Antanas, Dembinskas Algirdas, Pilkauskienė Ina 1979: Intelekto tyrimas (Informacinis laiškas), Kaunas.

Grigas Česlovas, Jocevičienė Aldona, Lapytė Aldona, Ostrauskas Vytautas 1966: Nervų ir psichinės ligos: konspektas rankraščio teisėmis, Kaunas: Lietuvos TSR Ministrų Tarybos Valstybinio aukštojo ir specialiojo vidurinio mokslo komitetas, Kauno medicinos mokykla.

Grigas Česlovas, Jocevičienė Aldona, Lapytė Aldona, Ostrauskas Vytautas 1972: Nervų ir psichinės ligos, Vilnius: „Mintis“.

Gutmanas Lazar is 1947: Nervų ligos, Kaunas: Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla.

ICD-6 – International Classification of Diseases, Revision 6, 1948. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd6h.htm.

ICD-7 – International Classification of Diseases, Revision 7, 1955. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd7h.htm.

ICD-8 – International Classification of Diseases, Revision 8, 1965. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd8h.htm.

ICD-9 – International Classification of Diseases, Revision 9, 1975. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd9h.htm.

ICD-10 – International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems 10th Revision, 1994. Prieiga internete: https://icd.who.int/browse10/2016/en#/V.

ICD-11 – International Classification of Diseases 11th Revision, 2018. Prieiga internete: https://icd.who.int/en/.

ILCD-1 – International List of Causes of Death, Revision 1, 1900. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd1h.htm.

ILCD-2 – International List of Causes of Death, Revision 2, 1909. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd2h.htm.

ILCD-3 – International List of Causes of Death, Revision 3, 1920. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd3h.htm.

ILCD-4 – International List of Causes of Death, Revision 4, 1929. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd4h.htm.

ILCD-5 – International List of Causes of Death, Revision 5, 1938. Prieiga internete: http://www.wolfbane.com/icd/icd5h.htm.

148

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

Įsiteisėjusių teismų dokumentų duomenų bazė https://eteismai.lt/.

Įtraukioji komunikacija Tarybos Generaliniame sekretoriate, Europos Sąjungos Taryba, Generalinis sekretoriatas, 2018. Prieiga internete: https://www.consilium.europa.eu/media/35432/lt_brochure-inclusive-communication-in-the-gsc.pdf.

Jurčiukonytė Neringa 2007: Patarimai su psichikos sveikatos temomis susiduriantiems žurnalistams. Prieiga internete: https://gzi2.files.wordpress.com/2012/06/atmintine_zurnalistams.pdf.

Kriščiūnas Algirdas 1993: Psychiatrija: monografija, 1-asis leidimas, Vilnius: Lietuvos Respublikos švietimo ir mokslo ministerijos Leidybos centras.

Kriščiūnas Algirdas 2002: Psychiatrija: monografija, 2-asis leidimas, Vilnius: UAB „Ciklonas“.

Lapytė Aldona, Šurkus Jonas 1978: Psichikos liga sergančiojo ligos istorija ir psichiatrijos terminų žodynėlis, Vilnius: Lietuvos TSR aukštojo ir specialiojo vidurinio mokslo ministerijos Leid ybinė redakcinė kolegija.

Lapytė Aldona, Šurkus Jonas 1996: Trumpas psichiatrijos terminų žodynas, Vilnius: Lietuvos Respublikos švietimo ir mokslo ministerijos Leidybos centras.

Lietuvos Respublikos civilinio proceso kodeksas. – Teisės aktų registras, i. k. 1021010KODE00IX-743. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/en/legalAct/TAR.2E7C18F61454/KIrWqbIBih.

Lietuvos Respublikos švietimo ir mokslo ministro, Lietuvos Respublikos sveikatos apsaugos ministro ir Lietuvos Respublikos socialinės apsaugos ir darbo ministro 2011 m. liepos 13 d. įsakymas Nr. V-1265/V-685/A1-317 „Dėl mokinių, turinčių specialiųjų ugdymosi poreikių, grupių nustatymo ir jų specialiųjų ugdymosi poreikių skirstymo į lygius tvarkos aprašo patvirtinimo“. – Valstybės žinios, 2011, Nr. 93-4428, i. k. 11120701SAK5/A1-317. Prieiga internete: https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalAct/lt/TAD/TAIS.404013/asr.

Lietuvos Respublikos švietimo ir mokslo ministro, Lietuvos Respublikos sveikatos apsaugos ministro ir Lietuvos Respublikos socialinės apsaugos ir darbo ministro 2002 m. liepos 12 d. įsakymas Nr. 1329/368/98 „Dėl specialiųjų poreikių asmenų sutrikimų ir jų laipsnių nustatymo ir specialiųjų poreikių asmenų priskyrimo specialiųjų ugdymosi poreikių grupei tvarkos“. – Valstybės žinios, 2002-08-30, Nr. 84-3672, i. k. 10220701SAK9/368/98 (negalioja nuo 2011-07-22). Prieiga internete: https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalAct/lt/TAD/TAIS.180989?jfwid=-fxdp8gzi.

LRBK – Lietuvos Respublikos baudžiamasis kodeksas. – Teisės aktų registras, i. k. 1001010ISTAI II-1968. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/en/legalAct/TAR.2B866DFF7D43/asr.

LRCK – Lietuvos Respublikos civilinis kodeksas. – Teisės aktų registras, i. k. 1001010ISTAI II-1864. Iki 2016 m. sausio 1 d. galiojanti redakcija: https://www.e-tar.lt/portal/en/legalAct/TAR.8A39C83848CB/WDOlzlKilz. Nuo 2016 m. sausio 1 d. galiojanti redakcija: https://www.e-tar.lt/portal/en/legalAct/TAR.8A39C83848CB/EoGiPuOwAw. Nuo 2019 m. sausio 1 d. galiojanti redakcija: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.8A39C83848CB/NjQZiQVKoT.

MCS 1950 – Manuel de classement statistique international des maladies, traumatismes et causes de décès 1, Geneve, Suisse: Organisation mondiale de la Sante, 1950. Prieiga internete: https://apps.who.int/iris/bitstream/handle/10665/42894/ICD_10_1950_v1_fre.pdf?sequence=1&isAllowed=y.

ME 1 1991 – Medicinos enciklopedija 1 A–M, Vilnius: Valstybinė enciklopedijų leidykla, 1991.

ME 2 1993 – Medicinos enciklopedija 2 M–Ž, Vilnius: Valstybinė enciklopedijų leidykla, 1993.

Medicinos terminų žodynas, parengė V. Astrauskas, S. Biziulevičius, S. Pavilonis, A. Vaitilavičius, A. Vileišis, Vilnius: leidykla „Mokslas“, 1980.

Michejevas Vadimas, Nevzorova Tatjana 1959: Nervų ir psichinės ligos, Kaunas: Valstybinė pedagoginės literatūros leidykla.

Mikalkevičius Algirdas 1999: Psichikos ligos. Klinika. Gydymas. Reabilitacija, Vilnius: Pradai.

MIS 1957 – International Classification of Diseases. Manual of the International Statistical Classification of Diseases, Injuries, and Causes of Death 1, Geneva: World Health Organization, 1957. Prieiga internete: https://apps.who.int/iris/bitstream/handle/10665/42900/ICD_10_1957_eng_v1.pdf?sequence=25&isAllowed=y.

PUBLIC LAW 111–256–OCT. 5. 2010: 111th Congress. Prieiga internete: https://www.govinfo.gov/content/pkg/PLAW-111publ256/pdf/PLAW-111publ256.pdf.

Socialinės apsaugos terminų žodynas, Vilnius: Sveikatos ekonomikos centras, 1999.

Tarptautinė ligų klasifikacija TLK(ICD)–10. V skyrius: Psichikos ir elgesio sutrikimai (F00–F99), Vilnius: Lietuvos sveikatos informacijos centras, 1995.

Tarptautinė statistinė ligų ir sveikatos problemų klasifikacija: TLK-10, 10-oji red., vertimas iš anglų kalbos, T. 1. Klasifikacija, Vilnius: Lietuvos sveikatos informacijos centras, 1997.

Terminologija | 2021 | 28 1 4 9

TLK-10 Psichikos ir elgesio sutrikimai: klinika ir diagnostika, Kaunas: Medicina, 1997.

TLK-10: Tarptautinė statistinė ligų ir sveikatos problemų klasifikacija, 10-oji red., Vilnius: Lietuvos Respublikos sveikatos apsaugos ministerija, Valstybinės vaistų kontrolės tarnyba, 1996.

TLK-10 – Tarptautinės statistinės ligų ir sveikatos sutrikimų klasifikacijos dešimtasis pataisytas ir papildytas leidimas, Australijos modifikacija. Sisteminis ligų sąrašas, elektroninis vadovas, Pasaulio sveikatos organizacija, 2015. Prieiga internete: http://ebook.vlk.lt/e.vadovas/index.jsp?topic=/lt.webmedia.vlk.drg.icd.ebook.content/html/icd/ivadas.html.

TŽŽ – Tarptautinių žodžių žodynas. Vilnius: Alma littera, 2013.

Vaikų vystymosi sutrikimai, sud. J. Laužikas, J. Unčiūrys, Kaunas: Šviesa, 1978.

МКБ-10 – Международная классификация болезней 10-го пересмотра, 2019. Prieiga internete: https://mkb-10.com/.

LITERATŪRA

Bagdonas Albinas, Bliumas Remigijus 2019: Aiškinamasis psichologijos terminų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Benkunskas Valdas 2012: Psichikos sveikatos priežiūros terminų vartojimo teisiniame reglamentavime probleminiai aspektai. – Sveikatos politika ir valdymas 1(4), 163–184.

Binet Alfred, Simon Theodore 1904: Sur la nécessité d’établir un diagnostic scientifique des états inférieurs de l’intelligence. – L’année psychologique 11, 163–190.

Bunevičius Robertas 1991: DSM ir psichiatrijos demokratizacija. – Medicina 27, 62–65.

Bunevičius Robertas 1997: TLK-10 psichikos ir elgesio sutrikimų klasifikacija: perspektyvos Lietuvoje. – Medicina 33, 881–888.

Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Gedzevičienė Dalia 2018: Lietuviški metaforiniai teisės terminai. – Taikomoji kalbotyra 10, 26–44. Prieiga internete: https://taikomojikalbotyra.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/163/115.

Giedrienė Regina 2015: Raidos sutrikimai ir vaiko socializacija, Vilnius: Lietuvos edukologijos universiteto leidykla.

Harris James C. 2013: New terminology for mental retardation in DSM-5 and ICD-11. – Current opinion in Psychiatry 26(3), 260–262.

Jakaitienė Evalda 2009: Leksikologija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Kanner Leo 1967: A History of the Care and Study of the Mentally retarded, Springfield: Charles C Thomas.

Kriščiūnas Algirdas 2002: Psichiatrija: monografija, 2-asis leidimas, Vilnius: UAB „Ciklonas“.

Lakoff George 1993: The contemporary theory of metaphor. – Metaphor and Thought, A. Ortony (ed.), Cambridge: Cambridge University Press, 203–251.

Lee David 2015: Cognitive Linguistics: An Introduction, Oxford: Oxford University Press.

Mačiulis Valentinas, Šurkus Jonas, Lapytė Aldona 2017: Enciklopedinis psichiatrijos terminų žodynas, Vilnius: Presvika.

Mercer Jane R. 1973: Labelling the Mentally Retarded: Clinical and Social System Perspectives on Mental Retardation, Berkeley, Calif.: University of California Press.

Nash Chris, Hawkins Ann, Kawchuk Janet, Shea Sarah E. 2012: What’s in a name? Attitudes surrounding the use of the term ‘mental retardation’. – Paediatr Child Health 17(2), 71–74.

Našlėnė Žilvinė, Petrauskaitė Indrė, Želvienė Aušra 2020: Lietuvos vaikų sveikatos būklės pokyčiai ir netolygumai, Vilnius: Higienos instituto Sveikatos informacijos centras. Prieiga internete: http://hi.simpl.lt/uploads/pdf/leidiniai/Informaciniai/Vaiku-sveikatos-leidinys_2020.pdf.

Pūras Dainius 2015: Apie proto sveikatą ir jos sutrikimus, Vilnius: Lietuvos sutrikusio intelekto žmonių globos bendrija „Viltis“.

Ruškus Jonas 2019: Apie klaidingą, bet alternatyvos neturintį žodį „neįgalus“. – Bernardinai.lt. Prieiga internete: https://www.bernardinai.lt/2019-01-07-apie-klaidinga-bet-alternatyvos-neturinti-zodi-neigalus/.

Ruškus Jonas 2001: Negalės psichosociologija, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla.

Salvador-Carulla Luis, Bertelli Marco 2008: ‘Mental retardation’ or ‘intellectual disability’: time for a conceptual change. – Psychopathology 41(1), 10–16.

150

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai

Salvador-Carulla Luis, Reed Geoffrey M., Vāez-Azizi Leila M. et al. 2011: Intellectual developmental disorders: towards a new name, definition and framework for “mental retardation/intellectual disability” in ICD-11. – World Psychiatry 10(3), 175–180.

Shalock Robert L., Luckasson Ruth A., Shogren Karrie A. et al. 2007: The renaming of mental retardation: understanding the change to the term intellectual disability. – Intellectual and developmental disabilities 45(2), 116–124.

Stengel Erwin 1959: Classification of Mental Disorders. – Bulletin of the World Health Organization 21, 601–663.

Taylor Steve 1996: Disability Studies and Mental Retardation. – Disability Studies Quarterly 16(3), 4–13.

Taylor Steven J. 2008: Before It Had a Name: Exploring the Historical Roots of Disability Studies in Education. – Vital Questions Facing Disability Studies in Education, S. Danforth and S. L. Gabel (eds.), New York: Peter Lang International Academic Publishers.

Tassé Marc J., Mehling Margaret 2015: Mental Retardation [Intellectual Disability]: Historical Changes in Terminology. – The SAGE Encyclopedia of Intellectual and Developmental Disorders, Ellen Braaten (ed.), Thousand Oaks: Sage Publications. Pre-print version. Prieiga internete: https://www.researchgate.net/publication/314281801_Mental_Retardation_Intellectual_Disability_Historical_Changes_in_Terminology.

Thibodeau Paul H., Boroditsky Lera 2011: Metaphors We Think With: The Role of Metaphor in Reasoning. – PLoS ONE 6(2): e16782. Prieiga internete: http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0016782.

Thibodeau Paul H., McClelland James, Boroditsky Lera 2009: When a bad metaphor may not be a victimless crime: The role of metaphor in social policy. – Proceedings of the 31st Annual Conference of the Cognitive Science Society, 809–814.

Vaikų raidos sutrikimai, sud. ir mokslinė red. A. Prasauskienė, Kaunas: Kauno vaiko raidos klinika „Lopšelis“, 2003.

Valionienė Laura 2021: Autizmas ir intelektas. – Lietaus vaikai 11, 14–15.

Wehmeyer Michael L., Buntinx Wil, Lachapelle Yves, Luckasson Ruth A. 2008: The Intellectual Disability Construct and Its Relation to Human Functioning. – Intellectual and developmental disabilities 46(4), 311–318.

Гиляровский Василий А. 1954: Психиатрия: Руководство для врачей и студентов, 4-е изд., испр. и доп., Москва: Медгиз.

Кербиков Олег В., Коркина Мария В., Наджаров Рубен А., Снежневский Андрей В. 1968: Психиатрия, Москва: Медицина.

CHANGE OF TERMS DEFINING INTELLECTUAL DISABILITY AND ITS LEVELS IN LITHUANIA AND CHANGE-DETERMINING FACTORS

Summary

An assessment of the terms used to describe intellectual disability in the International Classification of Diseases (ICD) and the terms used in Lithuania during the 20th century and the early 21st century shows that by the end of the 20th century, the main terminology in use greatly differed between the ICD and the Lithuanian classification. For example, the ICD listed mental deficiency (until 1965) and mental retardation (1965 to present), while in Lithuania the words such as silpnaprotystė (feeble-mindedness) and oligofrenija (oligophrenia) were and are still used. For a long time, only the terms used to name the different levels of intellectual disability were the same in both systems: debilumas (debility), imbecilumas (imbecility), and idiotija (idiocy). From the late 20th century until now, intellectual disability has been defined by at least four terms in Lithuania: protinis atsilikimas (mental retardation), silpnaprotystė (feeble-mindedness), intelekto sutrikimas (disorder of intellect), and intelekto negalia (intellectual disability). In the 21st century, with a fundamental change in attitudes

Terminologija | 2021 | 28

151

towards people with intellectual disabilities and the resulting effort to reduce the exclusion of this social group, more attention was paid to the negative stigmatizing connotations of the term ‘mental retardation’, and the search for a more neutral, ethical term for this disorder began. In America, the term ‘mental retardation’ was replaced by ‘intellectual disability’ from 2007 to 2010 and, in ICD-11, which will be officially adopted on 1 January 2022, it has been supplanted by ‘disorder of intellectual development’. The use of protin is atsilikimas (mental retardation) and silpnaprotystė (feeble-mindedness) in Lithuanian has become problematic, partly due to the negative connotations of the words, which have metaphorical meanings [the lexical item silpnas (feeble, weak) has the connotations of a very small quantity or a poor quality of any attribute valued in society, and the lexical item atsilikimas (backwardness, lag) has the connotation of lagging behind all, delayed], and partly because the terms and related words [atsilikėlis (retard), atsilikęs (retarded), silpnaprotis (feeble-minded)] have become pejorative in colloquial speech, used to humiliate the person called in such a way. Thus, this paper proposes the term intelekto raidos sutrikimas (disorder of intellectual development) or its short form intelekto sutrikimas (disorder of intellect) when referring to intellectual disability in Lithuanian official documents. In the contexts where the disability or the dysfunction caused by the disorder are emphasised, the term intelekto negalia (intellectual disability) may be used. Meanwhile, metaphorical terms such as silpnaprotystė (feeble-mindedness) and protin is atsilikimas (mental retardation) should be abandoned entirely as they are obsolete, offensive and socially harmful. Silpnaprotystė (feeble-mindedness), in particular, should not be used in the sense of either intellectual disability or dementia.

Gauta 2021-06-23

Dalia Gedzevičienė Lietuvos socialinių mokslų centro Teisės institutas Ankštoji g. 1A, LT-01109 Vilnius E. paštas [email protected]

152

Dalia Gedzevičienė

Lietuviškų intelekto sutrikimų ir jo lygius įvardijančių terminų kaita ir ją lemiantys veiksniai