ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0009-0003-4998-9657

KUTATÁSI TERÜLETEK: lexikai szemantika, etnolingvisztika, kognitív nyelvészet.

DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.08

A TYÚK, A KAKAS ÉS A CSIRKE ELNEVEZÉSEI A LITVÁN NYELVBEN ÉS MOTIVÁCIÓJUK

KULCSSZAVAK: motiváció, szinonima, zoonima, tyúk, kakas, csirke.

ÖSSZEFOGLALÓ

Szemasziológiai szempontból vizsgálva a tyúk, a kakas és a csirke litván nyelvi elnevezései a zoonimák tematikus csoportjának népes alcsoportját alkotják: különféle értelmező, nyelvjárási és speciális lexikográfiai forrásokból mintegy 200 olyan lexémát jegyeztek fel, amelyeknek nincs közös hiperonimájuk. Onomasziológiai szempontból vizsgálva a motivált elnevezések a vizsgált lexémák 98%-át teszik ki. A tanulmány átfogóan elemzi a tyúk, a kakas és a csirke litván nyelvi elnevezéseit, olyan lexikai egységekként tekintve rájuk, amelyek közvetíthetik a megnevezett madár kategorizációját, más realitásokhoz való viszonyát, valamint a nyelvhasználó szemléletét. A vizsgált lexémák rendszerszerű elemzése több kategória konceptuális jegyeit tárja fel: axiológiai, kognitív, asszociatív és etnokulturális jegyeket.

ABSZTRAKTUM

Szemaziológiai szempontból a litván tyúk-, kakas- és csirkeelnevezések a zoonimák tematikus csoportjának gazdag alcsoportját alkotják: különféle értelmező, nyelvjárási és speciális lexikográfiai forrásokban mintegy 200, közös hiperonimával nem rendelkező lexémát azonosítottak. Onomasziológiai szempontból a motivált elnevezések a vizsgált lexémák 98 százalékát teszik ki. A tanulmány átfogóan elemzi a litván nyelv tyúk-, kakas- és csirkeelnevezéseit, olyan lexikai egységekként tekintve rájuk, amelyek közvetíthetik az elnevezett madár kategorizálását, más valóságokhoz való viszonyát, valamint a nyelvhasználó hozzáállását. A vizsgált lexémák rendszerszerű elemzése a konceptuális jegyek több kategóriáját emeli ki: az axiológiai, kognitív, asszociatív és etnokulturális jegyeket.

156

BENDRINĖ KALBA | 96

BEVEZETÉS

A tyúk, a kakas és a csirke a litván folklór és frazeológia szerves része (Jasiūnaitė 2010: 322–323). E háziszárnyas elnevezései nyomot hagytak a helynevekben (Balsys 2020: 21), a növények (Gritėnienė 2006), a gombák (Lubienė 2015), az ember testi és szellemi tulajdonságai (Rosinienė 1990; Eigirdienė 2016), valamint a természeti jelenségek (Dundulienė, Ščmeliovas 1979: 122; Jasiūnaitė, Konickaja 2003: 47–48) megnevezéseiben. Az állatelnevezéseket gyakrabban elemzik a konceptuális metaforák forrástartományaként (Būdvytytė-Gudienė ir kt. 2014), az ellentétes irányú kutatások, vagyis azok, amelyek feltárnák, hogy a megnevezési folyamatban milyen valóságokkal hozzák párhuzamba az állatokat, ritkák (Smetona 2015; Šalaviejūtė 2022).

A zoonimák onomasziológiai rendszerére kevés figyelem irányul. A litván és más nyelvek lexikájának kutatói csak ritkán vizsgálják valamely tematikus csoport terjedelmét, rendszerszerű viszonyait és motivációs kérdéseit. Nagyobb figyelmet kap egyes zoonimák frazeológiája és konceptuális metaforái (Nilsen 1996; De la Cruz Cabanillas, Martínez 2006; Goatly 2006; Górecka-Smolińska, Kleparski 2011 és mások).

A kutatás tárgya a litván nyelv zoonimáinak tematikus csoportjába tartozó tyúk-, kakas- és csirkeelnevezések. Az elnevezésekre olyan lexikai egységekként tekintünk, amelyek közvetíthetik az elnevezett madár kategorizálását, más valóságokhoz való viszonyát, valamint a nyelvhasználó hozzáállását.

A kutatás célja a litván nyelv tyúk-, kakas- és csirkeelnevezései közötti szemantikai kapcsolatok vizsgálata, valamint az általuk reprezentált konceptuális jegyek meghatározása. A célkitűzést a következő feladatok megvalósításával érjük el: 1) különféle litván szótárakból kigyűjtjük a tyúkot, kakast és csirkét megnevező zoonimákat; 2) meghatározzuk a tyúk-, kakas- és csirkeelnevezések tematikus alcsoportjainak terjedelmét; 3) szinonimasorokba rendezzük a tyúk-, kakas- és csirkeelnevezéseket; 4) szinkrón szempontból meghatározzuk a motivált és nem motivált lexémák arányát; 5) meghatározzuk a lexémák közötti szemantikai kapcsolatokat és az általuk reprezentált konceptuális jegyeket.

Az elemzés a komplex nyelvészeti kutatás módszertani gyakorlatát alkalmazza: egy tematikus csoport tagjainak szemantikai jegyeit a lexémák szemaziológiai és onomasziológiai szintű vizsgálatával határozza meg. A lexémák szemaziológiai és onomasziológiai szemantikai jegyeit a megnevezett konceptumra jellemző jegyeknek is tekintjük. A kognitív szemantika nézőpontjából a jelentés a konceptum aktualizált része, ezért minden megnevezés a konceptum bizonyos, arra jellemző jegyeit tükrözi (Gudavičius 2009: 51).

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

157

Az elemzés koncentrikus elv szerint, a nyelvi rendszert alulról vizsgálva történik. A potenciális lexémákat különféle forrásokból gyűjtjük ki. A kiválasztott megnevezéseket szinonimasorokba rendezzük¹; így határozzuk meg a tárgyalt konceptusnak a lexikai rendszerben rögzített legkisebb kategorizációját. A lexémák szemantikai (hiperonimikus–hiponimikus, ekvonimikus, szóalkotási, poliszémikus) kapcsolatait vizsgáljuk. A szintagmatikus kapcsolatok elemzése kiegészítő módszerként szolgál.

Abbólelméleti feltevésből indulunk ki, hogy a paradigmatikus kapcsolatok vizsgálata megbízható módszer a vizsgált konceptus bizonyos jegyeinek megállapítására (vö.: Bartmiński 2010: 119–122; Rutkovska ir kt. 2017: 31; Bogdzevič 2019: 69).

A vizsgált megnevezések fő forrása a Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ_e). Az anyagot a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno (DLKŽ_8e), a Bendrinės lietuvių kalbos žodyno (BLKŽ), valamint 13 tájszótár² adataival egészítettük ki; ezek a szamogit, déli aukštaitiai, nyugati aukštaitiai és keleti aukštaitiai nyelvjárásokat reprezentálják. Felhasználtuk továbbá a litván nyelv szókészletét rendszeresen bemutató elektronikus kiadványokat is: a Sisteminiu lietuvių kalbos žodynu (SistŽ_e) és a Sinonimų žodynu (SŽ_e).

Elsőként azt kell meghatározni, hogy a litván nyelvi rendszerben hány elnevezése van egyetlen madárnak (lat. Gallus gallus domesticus, lit. naminė višta). A vizsgált lexikográfiai források adatai alapján megállapítható, hogy a vizsgált csoporthoz mintegy 200 lexéma tartozik³ (a formai változatokat⁴ is beleértve).

A rendszerszintű viszonyok és a szemantikai kapcsolatok vizsgálata során megállapítottuk, hogy a tárgyalt madár megnevezésére a litván nyelvi rendszerben (nem a tudományos nyelvben) nincs közös hiperonima. A tematikus csoport magját három ekvonima alkotja: a nőstény (višta), a hím (gaidys) és a fióka (viščiukas). Definícióik alapján feltárt szemantikai kapcsolataik két konceptuális megkülönböztető jegyet emelnek ki: a nemet és az életkort.

¹ A tanulmány nem foglalkozik a szinonímia elméleti kérdéseivel. Lexikai és szóalkotási szinonimákat különböztet meg. Lexikai szinonimáknak az azonos vagy hasonló jelentésű, nem közös tövű szinonimákat tekintjük. Szóalkotási szinonimáknak az azonos tövű, de eltérő képzőkkel rendelkező szinonimákat nevezzük (a tanulmány a kicsinyítő képzős alakokat is ide sorolja).

² Lásd a forrásjegyzéket.

³ A tanulmány csak hozzávetőlegesen mutatja be a tyúk, a kakas és a csirke elnevezéseinek tematikus alcsoportjait. A kutatásba nem vontuk be a bizonytalan jelentésű lexémákat. A szótárakban megadott többjelentésű onomatémákat egyjelentésű lexémákra bontottuk, például: koplūnas 1 ’herélt kakas’, koplūnas 2 ’tojást nem tojó tyúk’, viščiukė 1 kicsinyítő képzős alak ’tyúk’, viščiukė 2 ’fiatal vagy növendék tyúk’.

⁴ A lexémák formai változatosságát a lexémák szerkezetének fonetikai, hangsúlyozási és morfológiai elemzése alapján állapítottuk meg.

158 BENDRINĖ KALBA | 96

Megállapítható, hogy ennek a három ekvonimának vannak formai változatai, képzett és lexikai szinonimái. A képzett és lexikai szinonimák leggazdagabb sorát a tyúk (50%), kisebb sorát a csibe (30%) és a kakas (20%) megnevezései alkotják.

Az onomasziológiai elemzés segít a világ nyelvi képének szisztematikus (nagyobb, elvontabb léptékű) rekonstruálásában. A komplex nyelvészeti elemzésből kirajzolódó szemantikai jegyek fokozatosan rendeződnek alapvető kognitív kategóriákba. Az alapvető kategóriák (szemantikai primitívek, szemantikai molekulák) jegyzékét más kutatók meglátásai (Wierzbicka 2013; Goddard, Wierzbicka 2014; Goddard 2018) és a vizsgált anyag alapján állapítjuk meg.

A tanulmány módszertani megfontolásból a megnevezéseket szemantikai kapcsolataik szerint tárgyalja. A tárgyalt madár megnevezéseinek onomasziológiai szerkezetét úgy írjuk le, hogy kisebb tematikus alcsoportokba soroljuk őket: a tyúk, a kakas és a csibe megnevezéseinek csoportjába⁵. Arra törekszünk, hogy feltárjuk fő konceptuális, megkülönböztető és/vagy közös jegyeiket.

1. A TYÚK MEGNEVEZÉSEI

1.1. ŠŽ_e három megnevezésből álló szinonimasort közöl: vištà, pūtė, pūlė. SistŽ_e tizenhárom szinonimából álló sort ad meg: vištà, vištáitė, viščiõtė, pūtė, pūlė, vištapaláikė, perėkšlė, perėklė, kvàksė, kvàkšė, kvakšlė, kvarkšlė, kverkšlė. A vizsgált lexikográfiai források adatai alapján a litván nyelvben a tyúkot igen sokféleképpen nevezik meg. A lexikográfiai források közel száz (95) tyúkmegnevezést rögzítenek.

A vištà lexéma a tyúkmegnevezések tematikus csoportjának domináns eleme; az értelmező szótárak definícióiban így határozzák meg: „tojásért és húsáért tartott házi szárnyas (Gallina)” LKŽ_e, DLKŽ_8e, DnŽ 555, DrskŽ 465, DvŽ II 538, KzRŽ II 514, KpŽ IV 888, LzŽ 290, PPAŽ II 782, ŠVŽŽ II 459, ZnŽ III 692, ZtŽ 779, illetve „a fácánfélék családjába tartozó, tojásért, húsáért és tolláért tartott madár (Gallus gallus domesticus)” VdškŽ 901; például: Tyúkokat tart, azok tojásait csak eszi LKŽ_e; Húsz tyúkom van, így tojásom is van LKŽ_e; Van egy betegem, ezért levágok egy tyúkot LKŽ_e; Ha levágtál egy tyúkot, olyan volt, mint egy alma – tele zsírral LKŽ_e; A libahús nem olyan finom, mint a tyúkhús, a tyúkhús finomabb LKŽ_e; A húsa olyan, mint a tyúké LKŽ_e.

⁵ A tematikus csoport valamennyi tagjának kisebb alcsoporthoz való tartozását nehéz alátámasztani a lexikai-szemantikai rendszerre jellemző határelmosódottság miatt.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

159

A vištà lexéma a nem motivált nomináció típusába tartozik⁶. A nyelvi rendszerbe való bekerülése alapján a belső nomináció módjának lexémája, amely a keleti balti kronológiai réteghez tartozik. Amint az etimológusok munkái jelzik, a lexéma eredete nem világos. A klasszikus értelmezés az etimológiai motiváció jegyét így adja meg: „az, amely házi”. A kizárólag a litván és a lett nyelvre jellemző háziszárnyas-nőstény megnevezést (vö. lettül vista) megpróbálják összefüggésbe hozni az óind viç- ‘ház’, az indoeurópai *u̯eik̑-: u̯ik̑- ‘ház, település’ elemmel, így rekonstruálva a szemantikai fejlődést: ‘ház’ → ‘házi szárnyas’ → ‘tyúk’ (Buck 1949: 176; LEW 1266; Sabaliauskas 1990: 153; SEJL 2057).

A tyúk valamennyi más rögzített megnevezése a motivált nomináció típusába tartozik. A motivált megnevezések legnagyobb részét nyelvjárási lexika alkotja.

1.2. Az első csoport – képzett szinonimák (25).

A tyúk képzett szinonimái axiológiai szempontból jelöltek. A pozitív konnotáció a kicsinyítő képzők származékaiban tükröződik⁷: viščiukė 1 DvŽ II 538, viščiūtė 1 LKŽ_e, DvŽ II 538, vištaitė 1 PPAŽ II 783, DvŽ II 539, LzŽ 290, vištėlė 1 LKŽ_e, DLKŽ_8e, DvŽ II 539, ŠVŽŽ II 459, VdškŽ 901, vištūkė 2 PPAŽ II 783, vištytė / vištytė 2 DvŽ II 540, VdškŽ 901, vištyka 1 LKŽ_e. Például: Ot gera viščiūtė! LKŽ_e; Graži viščiūtė LKŽ_e; Tai graži vištaitė: stora, mažiukė, galva raudona LKŽ_e.

Néhány előképzős származékszó és egy összetétel a fiatal, már növekvő, de még nem teljesen kifejlett tyúkot nevezi meg, és kiemeli a tyúk fogalmi életkori jellemzőjét: csibécske LKŽ_e, VdškŽ 900, csibécske LKŽ_e, KltŽ 410, KpŽ IV 884, csibécske 2 LKŽ_e, DvŽ II 538, csibécske 2 LKŽ_e, jérce 2 LKŽ_e, DLKŽ_e, DrskŽ 465, DvŽ II 539, KzrŽ II 514, ZnŽ III 692, jérce LKŽ_e, KrtnŽ 489, jérce 2 ZtŽ 780, féljérce LKŽ_e, DLKŽ_e, ŠVŽŽ II 118. Például: A jérce még nagyon kicsi, a csibéből lett növendék már féljérce LKŽ_e; A jércéket mind megtartjuk, talán jobbak lesznek az idősebbeknél LKŽ_e; Felneveltem tizenkét csibét és egy kakast LKŽ_e; Mire megnő, jó tojó jérce lesz LKŽ_e; Az én féljércém már jó, hamarosan tojni kezd LKŽ_e. A tyúk egyéb képzett szinonimái negatív konnotációjúak (a szótári meghatározásokban a pejor. rövidítéssel jelölik őket), rossz, haszontalan tyúkot neveznek meg: rossz tyúk LKŽ_e, rossz tyúk LKŽ_e, KpŽ IV 890 / rossz tyúk LKŽ_e, KrtŽ 489. Például: A rossz tyúkok eszik [a céklát] – nincs bekerítve LKŽ_e; Ezek a rossz tyúkok az egész kertet kikaparták LKŽ_e.

⁶ Dėl terminų nemotyvuotoji ir motyvuotoji nominacija plačiau žr. Lubienė 2015: 24–25.

⁷ A kicsinyítő képző az onomasziológiai szint axiológiai jelölője: azt mutatja, hogy a lexéma axiológiai jeggyel rendelkezik, és különbözik a szinonimasor domináns elemétől. A kicsinyítő képzős származékok produktivitása miatt a szinonimasor nyitott.

160

BENDRINĖ KALBA | 96

1.3. A második csoport – lexikai szinonimák (65). Legtöbbjük differenciális szemantikai és fogalmi jegyekkel rendelkezik, amelyek leginkább az onomasziológiai szinten mutatkoznak meg. A tyúk valamennyi lexikai szinonimája motivált szó; onomasziológiai szerkezetük bizonyos szemantikai jegyeket rögzít, ezért a szinonimasorban e jegyek alapján csoportosulnak.

A lexikai tyúk-szinonimák jelentős részét olyan elnevezések alkotják, amelyek szemantikai és onomasziológiai szerkezete az erre a madárra jellemző akusztikai jegyet rögzíti (25). Szemantikai szinten a hangadás fogalmi jegye rendszerint a kotló, tojást tojó tyúk megnevezéseire jellemző. Lexikai motivátoraik készletét a nem csengő hangot jelölő hangutánzó igék alkotják: kotkodácsolni, kotyogni, kárálni, kvartyogni, kvakogni, kvákogni, karattyolni, krákogni. Például: Kotkodácsol, kotkodácsol a tyúk, és semmit sem tojik LKŽₑ; Úgy kotkodácsol, mint a tyúk, miután lerakta az első tojást LKŽₑ; Úgy kvakog, mint a kotlós tyúk LKŽₑ; A tyúk kvakog, kotlik LKŽₑ; A tyúk kvartyog, hát ültess alá libafiókákat LKŽₑ; Mint a tyúk – csak csipeget és csipeget LKŽₑ; Mint a kotlós tyúk – csak kotyog és kotyog, ereje sincs LKŽₑ; Idén nincs tojás – mind csak kotyog LKŽₑ; A tyúk kvartyog. Már úgy kvartyog, mintha kiscsibéket akarna ZtŽ 336. A tyúknevek onomasziológiai szerkezete e nép által megnevezett állatfajra jellemző hangokat rögzíti: °karka LKŽₑ8, kudākė LKŽₑ, kudãkšlė, kudakūtė, kvaǧdė, kvàksė LKŽₑ; DLKŽ₈ₑ, kvaksūnas LKŽₑ, DrskŽ 179, kvãksė LKŽₑ, SŽₑ, KpŽ II 547, kvakšlė, kvaktūkė LKŽₑ, ZtŽ 336, DvŽ I 329, kvaktūtė DvŽ I 329, kvaktuchà⁹ ZtŽ 336 / kvaktukà LKŽₑ, DvŽ I 329, kvárkė, kvárkšė, kvarkšlė LKŽₑ, DLKŽ₈ₑ, SŽₑ, KpŽ II 549, kvarkštuólė, kverkšlė LKŽₑ, DvŽ I 330, kverkštùkė, kirklà / kirklà LKŽₑ. Például: Utálom ezt a kudãkšlėt: ha csak valami megzörren, máris kotkodácsol DvŽ I 329; A kvaktūkė kvakog, a kiscsibék pedig már hallgatnak rá LKŽₑ; A kvachtuchà kvartyog ZtŽ 336.

A további, akusztikai jegyet hordozó lexikai szinonimákat a tyúk hívó hangját utánzó szavak motiválják. A lexikai motivátorok készletébe az invokatívák¹⁰ pùl, pùle, pùt. tartoznak. Ezek rendszerint becéző, pozitív vagy semleges konnotációjú szinonimák: pùle LKŽₑ, SŽₑ, pùtė LKŽₑ, DLKŽ₈ₑ, SŽₑ, KzRŽ II 143, ZnŽ II 509, KpŽ III 401, VdškŽ 637 / putià LKŽₑ, pùtkė LKŽₑ, putýtė

⁸ A ° jel azokat a lexémákat jelöli, amelyek a szótárban hangsúlytalanként szerepelnek.

⁹ A nyelvjárásokban használatos kvachtúoti, -úoja, -ãvo ‘kvakseti’ szláv jövevényszóval hozzák összefüggésbe ZtŽ336. Ha a motívum lexikai motivátora kölcsönszó, a motívumát motiváltnak tekintjük (vö. Lubienė 2015: 169).

¹⁰ Invokacija – naminių paukščių ir gyvulių šaukimo ar varymo garsai (Zabarskaitė 2009: 92).

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija 161

LKŽ_e, KrtŽ 331, VdškŽ 637. Pl.: Pul, pul, mano piliùte! LKŽ_e; Pùtės, pučiùtės, put, put, put! LKŽ_e.

A tyúk elnevezéseinek szemantikai és onomasziológiai szerkezetében fontos szerepet kap a madár külseje. Az ilyen elnevezések szemantikai és onomasziológiai szerkezetének középpontjában a tyúk testének morfológiája, pontosabban a tollazottság és a testfelépítés konceptuális jegyei állnak.

Öt lexikai szinonima nevezi meg a tyúkot a benőtt pofák konceptuális jegye alapján. A lexémák és lexikai motivátorok szemantikája szakállas tyúk képét idézi fel: bakuõtė LKŽ_e (< × bãkai ’szakáll’), papučiõkė LKŽ_e / papučõkė LKŽ_e (< papučõkai ’a tyúk szakálla’), papùrka ’szakállas tyúk’ LKŽ_e, papùžė ’szakállas tyúk’ LKŽ_e, apúokas ’benőtt pofájú tyúk’ LKŽ_e (< apúokas² ’az alsó szőrzet, aljszőr, puokas’). Pl.: Kokios gražios tos papučiõkės! LKŽ_e; Papùžės – su barzdoms – geriau deda, kai didskiauterės LKŽ_e.

További öt lexikai szinonima onomasziológiai szerkezetének középpontjában a bóbitára utaló konceptuális jegy áll: kuõdė LKŽ_e, KzRŽ I 406, kuõdena LKŽ_e, kuõdinas LKŽ_e, kuodùtė LKŽ_e, kuoduõtė / kuoduõčė ŠVŽŽ I 352. Pl.: Kuoduõtės y[ra] su kuodais tokes ŠVŽŽ I 352; Su kuodu jei bus višta kuoduõčė ŠVŽŽ I 352; Kuoduõčės vištos abi su kepurėm ŠVŽŽ I 352.

Néhány lexikai szinonima onomasziológiai szerkezete a puha, borzolt, benőtt, zilált tollak konceptuális jegyét rögzíti: drìškė LKŽ_e, spùrė LKŽ_e, šiùrpa LKŽ_e, pùrė LKŽ_e, °rażokė LKŽ_e, tùbòtė LKŽ_e.

A rövid, levágott farkú tyúknak külön elnevezései vannak: kirptùkė LKŽ_e, kuksà LKŽ_e, stùmplė LKŽ_e; a rövid lábú tyúk nevei: lùtė LKŽ_e, lutìkė LKŽ_e, latùkė LKŽ_e / °letukė LKŽ_e.

A tyúk testmorfológiájának metaforikus kifejezésére is találunk példákat, pl.: a tyúk lexikai szinonimája, a čėmpė LKŽ_e asszociatív kapcsolatban áll a tyúk benőtt lábának és a fonalból kötött lábbelinek a képével; a madár taréja és a bokor közötti asszociációt a krūminagalvė ’bokorszerű tarajú tyúk’ LKŽ_e, rožėtskiauterė LKŽ_e elnevezések rögzítik.

Egy másik csoportot azok az elnevezések alkotnak, amelyek lexikai motivátorai a tollazat színjegye alapján nevezik meg a tyúkot: gegužėtė LKŽ_e, geltõnė LKŽ_e, kanãpė LKŽ_e, raibė LKŽ_e, raibùkė LKŽ_e. A pettyezettséget metaforikusan a zeziùlė ’pettyes, kendermagos tyúk’ LKŽ_e (< zeziùlė, zeziùlka ’kakukk’ ZtŽ 790) fejezi ki.

Kinesztetikus jegyek jellemzik a következő szinonimákat: klùkštė ’kotkodácsoló tyúk’ LKŽ_e, gužùtė ’kergetett tyúk’ LKŽ_e, pagùžėlė ’gyorsan eliszkoló tyúk’ LKŽ_e,

162

BENDRINĖ KALBA | 96

tūpškė ‘szelíd tyúk’ LKŽₑ, pszichokinetikai jegy – pasiūtvištė ‘betolakodó tyúk’ LKŽₑ, pagėdvištė ‘haszontalan, kárt okozó tyúk’ LKŽₑ.

A tyúk elnevezéseinek nagy részét olyan lexémák alkotják, amelyek szemantikai és onomasziológiai struktúrája e házi szárnyasra jellemző funkciókat rögzíti. Az elnevezések a tyúk három legfontosabb funkcióját teszik elkülöníthetővé: a tojásrakást, a kotlást, valamint a fiókák védelmét és gondozását.

A (nem)tojásrakás és a kotlás funkciójának konceptuális jegyét több lexikai szinonima rögzíti explicit és implicit módon: dedėklė LKŽₑ, DLKŽ₈ₑ, BLKŽ, ŠVŽŽ I 110, ZnŽ I 253, KltŽ 42 / dedėklė LKŽₑ, gaidvištė LKŽₑ, koplūnas 2, nedėklė LKŽₑ, perėklė / perėklė LKŽₑ, DLKŽₑ, SŽₑ, KrtŽ 292, ŠVŽŽ II 49, KzRŽ II 72, ZnŽ II 375, perėkšlė / perėkšlė LKŽₑ, DLKŽ₈ₑ, SŽₑ, KzRŽ II 72, VdškŽ 544, KrtŽ 292, ZnŽ II 375, KpŽ III 146, KltŽ 210, periūkšlė LKŽₑ / periūkšlė LKŽₑ, peruokšlė LKŽₑ. Például: Ilyen jó tyúk a dedėklė, kár lenne eladni LKŽₑ; Hol két tucat tojást hozott, hol egy kiöregedett, nem tojó tyúkot LKŽₑ; Talán van kotló tyúkod, szeretnék csibéket keltetni LKŽₑ; A kotlós jól ráült a tojásokra LKŽₑ; Nincsenek kotlani akaró tyúkok, nem akarnak kotlani LKŽₑ; Nem tojik [a tyúk] – bizonyára kakasgyanús tyúk LKŽₑ; A mi bóbitás koplūnas tyúkunk egyetlen tojást sem tojt LKŽₑ.

Kisebb csoportot alkotnak a lágy héjú vagy kis tojásokat tojó tyúkok elnevezései: lėjikė LKŽₑ, lėjūkė LKŽₑ, minkštpautė LKŽₑ, pliūrė / pliūrė LKŽₑ, ŠVŽŽ II 81; kliurkė LKŽₑ, značkinė LKŽₑ (< značkas ‘nagyon apró tyúktojás, selejtes tojás’). Például: A lėjūkė tyúk jellegtelen tojásokat tojt LKŽₑ; Az egyik tyúk lágy héjú tojásokat tojik LKŽₑ; Mi történt ott, hogy a tyúkok lágy héjú tojásokat tojnak LKŽₑ.

A fiókák védelmének és gondozásának funkciójára utaló jegy onomasziológiai és szintagmatikus szinten is rögzül: čakōlinė ‘tyúk, amely kakolikat (csibéket) vezet’, LKŽₑ, vištōlinė ‘tyúk, amely csibéket vezet’ LKŽₑ (< vištōlis ‘csibe’), vaikveda LKŽₑ. Például: Anyám olyan, mint a čakōlinė tyúk – a gyermekéért bármit odaadna LKŽₑ; A mi vištōlinė tyúkunk már elindult csibéket vezetni LKŽₑ; Az a vaikveda a csibéket is vezeti, és tojást is rak LKŽₑ; A másik tyúk még a varjaknak sem engedi a fiókáit LKŽₑ; A tyúk a saját fiókáit is védi LKŽₑ.

Kevés más elnevezés van. Ezek a tojást titokban rakó és kotló tyúk lokatív konceptuális jegyét emelik ki: paslaptinė LKŽₑ, slapė LKŽₑ, slaptūnė LKŽₑ, slapūkė LKŽₑ, KpŽ III 751, slapikė LKŽₑ, DrskŽ 334. Például: Az a slaptūnė valahol a bokrokban tojik LKŽₑ. A szokatlan kotlási idő temporális konceptuális jegye is aktualizálódik: balandinikė ‘áprilisban kikelt tyúk’ LKŽₑ.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

163

1.4. A lexémák bősége, szemantikai és onomasziológiai struktúrájuk, valamint az elnevezett szárnyasra jellemző konceptuális jegyek alapján megállapítható, hogy a tyúk fontos helyet foglal el a litván etnozoonímiában. A vizsgált elnevezések a tyúk legfontosabb funkcióit emelik ki: a tojásrakást, a kotlást, valamint a fiókák védelmét és gondozását. A szinonímia és az axiológiailag jelölt elnevezések nagy száma arra utal, hogy a litván nyelvi rendszer használóinak igénye van a nem prototipikus megjelenésű vagy viselkedésű, illetve funkcióit rosszul ellátó tyúkok megnevezésére.

2. A KAKAS ELNEVEZÉSEI

2.1. A ŠŽ_e négy elnevezésből álló szinonimasort közöl: gaidỹs ‘a tyúk hímje’, kakarikõnas bizalmas ‘a kakas megnevezése’, kakarykõrius bizalmas, sketrõnas bizalmas ‘szétvetett lábú kakas’. A SistŠŽ_e nyolc szinonimát sorol fel: gaidỹs, kakarikõnas, kakarykõrius, kakariėkas, sketrõnas, skiauteris, kaplõnas, koplūnas. A lexikográfiai forrásokból a kakas megnevezésére 30 invariáns lexéma került elő.

A szinonimasor domináns eleme a köznyelvi, normatív, axiológiailag semleges lexéma, a gaidỹs LKŽ_e, DLKŽ_8e, BLKŽ_e, ŠŽ_e, DnŽ 483, DrskŽ 90, DvŽ I 156, PPAŽ I 258, KzRŽ I 202, KltŽ 66, KpŽ I 576, LzŽ 74, PPAŽ I 258, ŠVŽŽ I 163, ZnŽ I 393, ZtŽ 191, VdškŽ 170. Az onomasziológiai struktúra középpontjában a kakas akusztikus, kukorékoló funkciója áll, például: A kakasok kukorékolni kezdenek, nem hagynak aludni LKŽ_e; Ha a kakas délben tizenkettő után kukorékol, megváltozik az időjárás LKŽ_e; A kakas eső előtt kukorékol KpŽ I 576.

2.2. A szinonimasor domináns eleme, a kakas, további képzett szinonimákkal rendelkezik (12). Ezek értékelő szempontból pozitív, meióratív jelentésű, a -elis, -(i)ukas, -utis képzőkkel alkotott kicsinyítő képzős származékok¹¹: gaidẽlis DLKŽ_8e, DvŽ I 156, KltŽ 66, LzŽ 74, PPAŽ I 258, ŠVŽŽ I 163, VdškŽ 170, gaidelùkas ZtŽ 191, gaidùkas 1 DLKŽ_8e, DvŽ I 157, PPAŽ I 258, ŠVŽŽ I 163, ZtŽ 191, gaiduliùkas VdškŽ 171, gaidùtis PPAŽ I 258, gaidžiùkas 1 DLKŽ_8e, DvŽ I 157, KltŽ 66, ZtŽ 191. Pl.: Ó, te kis kakas, öcsém, milyen szép a hangocskád, milyen boldog vagy LKŽ_e; Tarka, tarka kakas, nagyon vigyázott a tyúkokra, nagyon jó kis kakas PPAŽ I 258; Milyen szép a kis kakasod KltŽ 66. A kicsinyítő képzők más származékai a serdülő, félig kifejlett kakast nevezik meg: gaidùkas 2 BLKŽ, gaidžiõkas KltŽ 66, VdškŽ 171, gaidžiùkas 2 BLKŽ, ŠŽ_e, gaidžiùkštys KpŽ I 577, gaidėnas LKŽ_e. A kakas további képzett szinonimái megnevezik

¹¹A cikkben azok a kicsinyítő képzős alakok szerepelnek, amelyeket szótárak is adatolnak.

164

BENDRINĖ KALBA | 96

a silány, hitvány kakast jelölik, és negatív konnotációjúak: gaidpalaikis KrtŽ 97 / gaidžiapalaikis / gaidžiapalaikis LKŽ / gaidžiapalaikys KpŽ I 577. Például: Vykit tą gaidžiapalaikį iš priemenės! LKŽₑ.

2.3. A szinonimasor dominánsához viszonyítva a többi szinonima lexikai (17). Csupán három lexikai gaidžio ’kakas’ megnevezés motiválatlan; kasztrált kakast jelölnek, és szemantikai, illetve szintagmatikai szinten a kakas reprodukciós funkciójáról tanúskodnak:^°kaplonas (lengyelül kapłon) LKŽₑ, koplūnas 1 (lengyelül kapłun) LKŽₑ, kapaūnas (németül Kapaun) LKŽₑ. Például: Kiba tas mūsų gaidys koplūnas: ant 20 kiaušinių apleidau vištą – tik keturi užversti LKŽₑ.

Négy kakasmegnevezés onomasziológiai szerkezete a kakaskukorékolás akusztikai jegyét rögzíti: kakariėkas LKŽₑ, kakarikōnas LKŽₑ, ŠŽₑ, kakarykōrius LKŽₑ, ŠŽₑ, kudōkas LKŽₑ. Például: Mūs kakariėkas gražiai gieda LKŽₑ; Pragydo kakarykorius dvaro kieme LKŽₑ.

A szárnyait csapkodó, verekedős kakasnak két invariáns megnevezése van, amelyeket élő nyelvi példák nem tanúsítanak: skėtrōnas / sketrōnas LKŽₑ, skėtriniñkas LKŽₑ. A verekedő kakas képét szintagmatikai szintű példák egészítik ki: Nesutinka, kapojas gaidžiokai KpŽ I 577; Kruvinai susimušdavo dėl panų, baisiausias karas eina, kaip gaidžiai kruvinom skiauterėm KpŽ I 577; Kam čia pijokų reikia, mušasi kaip gaidžiai ZnŽ I 393; Turėjau gaidžiokus, tai kapodavos, kapodavos KltŽ 66; Gaidys gina savo kiemą ZnŽ I 393.

Hat lexikai szinonima láncolata mutatja, hogy a tyúk- és kakasmegnevezések rendszerében a nemi különbség jelölője nemcsak a tő (szuppletív képzés), hanem a képző is: pūtinas LKŽₑ, pučiūkas 2 LKŽₑ, putōkas VdškŽ 637, putōnas LKŽₑ, putūkas 2 LKŽₑ, vištinas LKŽₑ. Például: Pūtinas su putėm ant kiemo LKŽₑ; Išėjo pučiūkas su pučiute medžian riešutaut LKŽₑ; Visos vištos yra, o putōkas kur? VdškŽ 637; Režia mergai sparnu kaip putūkas apie vištą LKŽₑ. A derivációs kapcsolatok (nőstény → hím) arról tanúskodnak, hogy a szóban forgó madár megnevezéseinek rendszerében a néprajzi-zoológiai hierarchia csúcsán a tyúk áll: Vištas šeškas išpjovė, tik gaidį ant juoko paliko KpŽ I 576.

A tyúk jegyeivel rendelkező kakasnak (és a kakas jegyeivel rendelkező tyúknak) a litván nyelv rendszerében külön invariáns megnevezései vannak: višgaidis LKŽₑ, DnŽ 444, ŠVŽŽ II 459 / vištgaidis LKŽₑ, DLKŽ₈ₑ, KrtŽ 489, ŠVŽŽ II 459 / vištagaidis LKŽₑ. Például: Buvau pasilikus gaidį, paskui pasirodė, kad višgaidis LKŽₑ; Reiks pjaut tą vištagaidį – giesta, giesta LKŽₑ; Palikau gaidį, bet negieda, tai kam man tą vištagaidį laikyti LKŽₑ; Šitas, ma[n] rodos, višțgaidis, kiaušinių nebededa LKŽₑ. A ātplikis ’višṭgaidis’ lexéma LKŽₑ jelentése lehet:

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

165

kapcsolatban az atplĭkti ’nuplĭkti’ igével, például: Gaidys atplikis – negieda, vištų neveiza LKŽ_e. Bár a lexikai motivátor kifejezetten a tollak elvesztésére utal, feltételezhető, hogy az említett példa kulturális motivációja miatt is releváns. Az atplĭkti lexikai motivátornak implicit jelentése van: akys išpliks ’szégyen lesz’; dantis išplĭkti ’kellemetlenségbe, szégyenbe kerülni’. Az atplikis lexéma nemcsak a kakasról közvetít konceptuális információt, hanem egy etnokulturális, társadalmi normát is implikál: az ellenkező nem jegyeivel rendelkező egyedet negatívan értékelik; másnak lenni szégyen (lásd Šalaviejūtė 2022: 107).

2.4. A kakas megnevezéseinek elvégzett onomasziológiai elemzése lehetővé tette a legfontosabb konceptuális jegyek együttesének meghatározását. A nyelvi szinten azonosítható szemantikai jegyek készlete lehetővé teszi a kakas legfontosabb funkcióinak rekonstruálását, amelyek a kakas akusztikai, esztétikai és reprodukciós konceptuális képét tükrözik.

3. A CSIBE ELNEVEZÉSEI

3.1. A SŽ_e 9 szinonimából álló sort közöl: viščìukas ’tyúk fiókája’, vištùkas, vištẽlis, vištýtis, cipùkas, cipùlis, putùkas, putùlis, tikùlis. A SistŽ_e 13 szinonimából álló sort sorol fel: viščìukas, viščìokas, vištùkas, vištẽlis, vištýtis, cipùkas, cipùlis, cipuliùkas, putùkas, putùlis, tikùlis, gaidžiùkas, gaidùkas. A lexikográfiai forrásokból 55 invariáns lexémát gyűjtöttünk ki a csibe megnevezésére.

A szinonimasor domináns eleme a viščìukas lexéma; előfordul az LKŽ_e, DLKŽ_8e, SŽ_e, DnŽ 555, DrskŽ 465, DvŽ II 538, KltŽ 410, KpŽ IV 884, KzRŽ II 513, PPAŽ II 782, ZnŽ III 691, ZtŽ 779, VdškŽ 900 forrásokban. Például: Húsz csibe és tíz tyúk volt LKŽ_e; A tyúk csibéket költ LKŽ_e; A kis csibék még nem tudnak szemet szedni LKŽ_e; Csibék nélkül nem jó, csibékkel is baj van LKŽ_e; Két tyúk után csak hét csibe kelt ki LKŽ_e.

3.2. Az első csoportot a képzett szinonimák alkotják (21). A lexikográfiai forrásokban számos, a csibe viščiùkas megnevezésére szolgáló, axiológiailag semleges képzett szinonima található: vištãtitis LKŽ_e, DvŽ II 539, LzŽ 290, vištãlis LKŽ_e, vištẽlis / vištelis / vištẽlis / vištẽlys LKŽ_e, DLKŽ_8e, SŽ_e, DrskŽ 466, DvŽ II 540, KpŽ IV 890, LzŽ 290, PPAŽ II 783, ZnŽ III 693, ZtŽ 779, vištýnas LKŽ_e, DrskŽ 466, vištýtis LKŽ_e, KrtŽ 489, ŠVŽŽ II 459, ZnŽ III 693, vištýtėlis ŠVŽŽ II 460, vištel(i)ùkas DvŽ II 540, ZtŽ 780, vištùkas LKŽ_e, SŽ_e, DrskŽ 466, DvŽ

166

BENDRINĖ KALBA | 96

II 540, KzRŽ II 515, ZnŽ III 693, ZtŽ 780, PPAŽ II 783, viščūtis LKŽ_e, vištõlis LKŽ_e, vištis LKŽ_e, viščius LKŽ_e. Példák: Mostanában igen elszaporodtak a csibék LzŽ 290; Egész nap sürög-forog: a csibéket megkopasztja, mindent körülnéz LKŽ_e; Tyúkanyó nélkül neveltük fel a csibéket LzŽ 290; A fiatal tyúkok többet esznek LKŽ_e; Nagy nehezen kiköltöttem a csibéket, magam is alig tudok járni LKŽ_e; Cip-cip-cip, a csibéket hívjuk ZtŽ 780; Hamarosan olcsóbbak lesznek a csibék, mert már sok van belőlük LKŽ_e; A tyúkom a kertben vezeti a csibéit LKŽ_e. A tárgyalt képzett szinonimák csoportjának középpontjában a tyúkhoz kapcsolódó reprodukciós vagy rokonsági fogalmi jegyek állnak (nőstény → utód).

Más képzett szinonimák a már megnőtt csibét nevezik meg: viščįõkas LKŽ_e, KltŽ 410, KpŽ IV 883, VdškŽ 900, pùsvištis LKŽ_e, DLKŽ_8e, ZnŽ II 507; a nőnemű csibét: vištáitė 2 / vištaitė LKŽ_e, DLKŽ_8e, DrskŽ 465, DvŽ II 539, KzRŽ II 514, ZnŽ III 692; vištýtė / vištỹtė 1 LKŽ_e, KpŽ IV 891, ZnŽ III 693, vištùkė 1 LKŽ_e. Negatív konnotációjú képzett alakok nevezik meg a satnya, leromlott csibét: viščìukpal aikis LKŽ_e, viščìukelýnas LKŽ_e. Például: Mi történt ezekkel a satnya csibékkel – mindjárt elpusztulnak LKŽ_e.

3.3. A második csoport – lexikai szinonimák (33).

A csibe valamennyi lexikai megnevezése motivált; az onomasziológiai szerkezetben rögzített szemantikai jegyek alapján két alcsoportot alkotnak.

A lexikai szinonimák első csoportjának középpontjában az akusztikus hangjegy áll. A megnevezések egy része a madár hívását jelentő invokatív formákból ered: capùkas LzŽ 44, capuláitis LzŽ 44, capùlis LKŽ_e, LzŽ 44, cikùlis LKŽ_e, cikùtas LKŽ_e, cikùtis LKŽ_e, cipùkas LKŽ_e, DLKŽ_8e, SŽ_e, KrtŽ 62, LzŽ 46, ZnŽ I 208, cipùlis LKŽ_e, DLKŽ_8e, SŽ_e, LzŽ 46, ZtŽ 112, cipùlis DLKŽ_8e, cipulùkas DrskŽ 50 / cipulùkas DLKŽ_e, DnŽ 59, cyplùkas LKŽ_e, DvŽ I 86, cypùkas LKŽ_e, ZanŽ I 208, ciépukas LKŽ_e, cỹpulkas DrskŽ 50, čipulùkas LKŽ_e, puliùkas / pulùkas LKŽ_e, DrskŽ 287, DvŽ II 140, PPAŽ II 300, VdškŽ 629, pučiùkas 1 LKŽ_e, KpŽ III 350, putùkas 1 LKŽ_e, SŽ_e, DrskŽ 292, putùlis LKŽ_e SŽ_e, putýtis LKŽ_e, tikùlis SŽ_e, tikútis KretŽ 448, tikalis LKŽ_e. Példák: A csibék „ciek-ciek” hangon csipognak LKŽ_e; Cika-cika, csibék, egyetek! LKŽ_e.

A második alcsoportba a titokban kiköltött csibe megnevezései tartoznak; szemantikai és onomasziológiai szerkezetük a fogalmi helyjegyet rögzíti: pagubinis LKŽ_e, slapìkas LKŽ_e, DrskŽ 334, slapùkas LKŽ_e, DLKŽ_e, KzRŽ II 246, ZnŽ III 105 / slapùkas LKŽ_e.

3.4. A vizsgált elnevezések a csibe nőstényhez fűződő reprodukciós/rokonsági kapcsolatait, valamint a megnevező állattartó (baromfitartó) akusztikus funkcióját emelik ki.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

167

A szinonimitás és az axiológiailag jelölt elnevezések sokasága azt mutatja, hogy a litván nyelvhasználóknak szükségük van arra, hogy megnevezzék a kicsiny, elcsenevészedett, növendék, titokban kikelt csibét.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A tyúk, a kakas és a csirke elnevezései a litván nyelvi zoonimák tematikus csoportjának gazdag alcsoportját alkotják: a lexikográfiai források mintegy 200 lexémát rögzítenek. A litván nyelvi rendszerben nincs közös hiperonima a vizsgált lexémák megnevezésére.

2. A motivált lexika dominál – mintegy 98%-ot tesz ki. A nem motivált nomináció típusába mindössze három lexéma tartozik: egy őshonos lexéma vištà és három szláv vagy germán nyelvből átvett szó: koplūnas 1, ^°kaplonas, kapaūnas ‘kasztrált kakas’.

3. A tyúk, a kakas és a csirke tematikus alcsoportjának rendszerszerű sajátossága a kiterjedt szinonimikus viszonyrendszer. Ez határozza meg a tematikus alcsoport gazdagságát. A szinonimasorokat formai változatok, képzésbeli és lexikai szinonimák alkotják. Az utóbbiak a megnevezések alkotóinak azon képességéről tanúskodnak, hogy észrevegyék a megnevezett madár különféle jellemzőit, és azokat különböző nyelvi eszközökkel verbalizálják.

5. A tyúk, a kakas és a csirke elnevezéseinek elemzése több kategória konceptuális jegyeit tárta fel: axiológiaiakat (amelyek a megnevezett madárhoz fűződő értékelő viszonyulást fejezik ki), kognitívakat (amelyek a megnevezett madarat megismerési realitásként jellemzik), asszociatívakat (amelyek a megnevezett madarat egy másik realitáshoz kapcsolják), valamint etnokulturálisakat (amelyek nem a megnevezett madarat, hanem az etnokultúra területének más konceptusait reprezentálják).

6. A motivációs jegyek szemantikai elemzése lehetővé teszi, hogy feltárjuk a tyúk, a kakas és a csirke elnevezéseivel megnevezett valóságfragmentum – pontosabban annak konceptuális megfelelője – nyelvi képét. A nyelvi rendszer a nőstény, a hím és a fiatal egyed különféle megkülönböztető jegyeit rögzíti; ezek közül a legfontosabbak a következők: nem (nőstény / hím), életkor (fiatal / kifejlett madár), funkció: tojásrakás és kotlás (tyúkoknál), szaporodás (tyúknál és kakasnál), külső megjelenés (a tollazat és a színezet jegyei kizárólag a tyúkelnevezésekre jellemzők), hang (az elnevezett lény állathangot adó funkciója rögzül). Különbség mutatkozik a kifejlett madár (csak a nőstény) és a fiatal egyed hívóhangjai között; megfigyelhető az éneklő (hím) és a nem éneklő (nőstény) madár szembenállása.

168

BENDRINĖ KALBA | 96

ŠALTINIAI

BLKŽ – Bendrinės lietuvių kalbos žodynas (rengiamas), vyr. red. D. Liutkevičienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://ekalba.lt/bendrines-lietuviu-kalbos-zodynas.

DnŽ – Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1976.

DrskŽ – Druskininkų tarmės žodynas, G. Naktinienė, A. Paulauskienė, V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1988.

DvŽ – Dieveniškių šnektos žodynas, t. I–II, sud.: L. Grumadienė, D. Mikulėnienė, K. Morkūnas, A. Vidugiris, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, 2010.

DLKŽ_8e – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, vyr. red. S. Keinys. 8-as patais. ir papild. leidimas (elektroninis), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021. Prieiga internete: https://ekalba.lt/dabartines-lietuviu-kalbos-zodynas.

KltŽ – Kaltanėnų šnektos žodynas, A. Vilutytė. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008.

KpŽ – Kupiškėnų žodynas, t. I–IV, K. Vosylytė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007, 2010, 2011, 2013.

KrtnŽ – Kretingos tarmės žodynas, J. Aleksandravičius, sud.: D. Mikulėnienė, D. Vaišnienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011.

KzRŽ – Kazlų Rūdos šnektos žodynas, t. I–II, A. Pupkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, 2009.

LEW – Litauisches etymologisches Wörterbuch, E. Fraenkel, 2 Bde., Heidelberg: Winter; Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht, 1962–1965.

LKŽ_e – Lietuvių kalbos žodynas, t. 1–20, 1941–2002 (elektroninis variantas), vyr. red. G. Naktinienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas.

LzŽ – Lazūnų tarmės žodynas, J. Petrauskas, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslas, 1985.

PPAŽ – Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas, t. I–II, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016, 2019.

SEJL – Słownik etymologiczny języka litewskiego, W. Smoczyński, Wilno: Uniwersytet Wileński, Wydział Filologiczny, 2007.

SistŽ_e – Sisteminis lietuvių kalbos žodynas, J. Paulauskas, Vilnius: Mokslas (elektroninis variantas), 2015. Prieiga internete: https://ekalba.lt/sisteminis-lietuviu-kalbos-zodynas.

SŽ_e – Sinonimų žodynas, A. Lyberis. 2-asis patais. leidimas (elektroninis), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga internete: https://ekalba.lt/sinonimu-zodynas.

ŠVŽŽ – Šiaurės vakarų žemaičių žodynas, t. I–II, B. Vanagienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014, 2015.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

169

VdškŽ – Vidiškių šnektos žodynas, Ž. Markevičienė, A. Markevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014.

ZnŽ – Zanavykų šnektos žodynas, t. I–III, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2003, 2004, 2006.

ZtŽ – Zietelos šnektos žodynas, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998.

LITERATŪRA

Balsys Rimantas 2020: Gyvūnai baltų pasaulėjautoje: gaidžio (vištos) aukojimas XV–XVII a. rašytinių šaltinių duomenimis. – Gimtasis kraštas 19, 21–29.

Bartmiński Jerzy 2010: Jak rekonstruować językowo-kulturowy obraz EUROPY? – Etnolingwistyka 22, 121–127.

Bogdzevič Monika 2019: PYKČIO, BAIMĖS ir GĖDOS jausmai lietuvių kalboje iš kognityvinės ir kultūrinės perspektyvos: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas.

Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages: A Contribution to the History of Ideas, Chicago: University of Chicago Press.

Būdvytýtė-Gudienė Aina, Gudavičius Aloyzas, Jurgaitis Nedas ir kt. 2014: Konceptualiosios metaforos viešajame diskurse: konceptualių metaforų žodynas, Šiauliai: Šiaulių universitetas.

De la Cruz Cabanillas Isabel, Martínez Cristina T. 2006: Chicken or Hen?: Domestic Fowl Metaphors Denoting Human Beings. – Studia Anglica Posnaniensia 42, 337–354.

Dundulienė Pranė, Ščmeliovas Vaclovas 1979: Lietuvių liaudies oro spėjimai. – Istorija 19(1), 116–130.

Eigirdienė Dalia 2016: Lietuvių ir rusų kalbų zooniminė frazeologija, Kaunas: Technologija.

Goatly Andrew 2006: Humans, Animals, and Metaphors. – Society and Animals 14(1), 15–37.

Goddard Cliff 2018: A Semantic Menagerie: The Conceptual Semantics of Ethnozoological Categories. – Russian Journal of Linguistics 22(3), 539–559.

Goddard Cliff, Wierzbicka Anna 2014: Words and Meanings: Lexical Semantics Across Domains, Language and Cultures, Oxford: Oxford University Press.

Górecka-Smolińska Małgorzata, Kleparski Grzegorz 2011: Human Picturing of Birds-the Case Study of Zoosemic Developments in the Category Female Domesticated Birds. – SKASE Journal of Theoretical Linguistics 8(2), 31–54.

170

BENDRINĖ KALBA | 96

Gritėnienė Aurelija 2006: Augalų pavadinimų motyvacija šiaurės panevežiškių patarmėje, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Gudavičius Aloyzas 2009: Etnolingvistika, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla.

Jasiūnaitė Birutė, Konickaja Jelena 2003: „Atlekė paukštis be sparnų“ (Atmosferos reiškiniai frazeologijoje: sniegas). – Kalbotyra 52(1), 45–60.

Jasiūnaitė Birutė 2010: Šventieji ir nelabieji frazeologijoje ir liaudies kultūroje, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Lubienė Jūratė 2015: Lietuvių kalbos mikonimai: nominacija ir motyvacija, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla.

Nilsen Allen P. 1996: Of Ladybugs and Billy Goats: What Animal Species Names Tell About Human Perceptions of Gender. – Metaphor and Symbol 11(4), 257–271.

Rosinienė Gražina 1990: Kodėl raudonas kaip vėžys? Vilnius: Mokslas.

Rutkovska Kristina, Smetona Marius, Smetonienė Irena 2017: Vertybės lietuvio pasaulėvaizdyje, Vilnius: Akademinė leidyba.

Sabaliauskas Algirdas 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.

Smetona Marius 2015: Lietuvių kalbos eufemizmai: raiška ir motyvacija: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas.

Šalaviejūtė Žydrūnė 2022: Lietuvių kalbos zoonimų nominacija ir motyvacija: gyvulių, naminių paukščių ir vabzdžių pavadinimai: daktaro disertacija, Klaipėda: Klaipėdos universitetas.

Wierzbicka Anna 2013: Polish zwierzęta ‘animals’ and jabłka ‘apples’: An Ethnosemantic Inquiry. – The Linguistic Worldview: Ethnolinguistics, Cognition, and Culture, London: Versita, 137–159.

Zabarskaitė Jolanta 2009: Jaustukai kalboje ir šnekoje. – Kalbos kultūra 82, 91–109.

Gauta 2023 11 17

Priimta 2023 12 11

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ

THE LITHUANIAN NAMES FOR HEN, ROOSTER, CHICKEN, AND THEIR MOTIVATION

Summary

The aim of the study is to investigate the semantic relations of the Lithuanian names for hen, rooster, chicken, to determine the conceptual features they represent.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

171

The analysis is based on the methodological practice of complex linguistic research, where the semantic features of the members of one thematic group are determined by examining them at the semasiological and the onomasiological levels. It is posited that the semasiological and onomasiological semantic features of a lexeme also reflect the semantic features of the concept being named.

The paper methodically discusses the names based on their semantic relations. The onomasiological structure of bird names is described by dividing them into smaller thematic subgroups of hen, rooster and chicken names. An attempt is made to highlight their main conceptual differences and/or common features.

The empirical material was collected from explanatory (LKŽ_e, DLKŽ_e, BLKŽ_e), dialectal, and specialized (SistŽ_e, SŽ_e) lexicographical sources.

The names for hen, rooster, chicken form a large subgroup of the zoonymic group in the Lithuanian language, with about two hundred lexemes recorded in lexicographic sources. There is no common hyperonym in the Lithuanian language system for the lexemes studied.

Motivated lexis prevails, comprising approximately 98 per cent of the total pool. Only three lexemes belong to the unmotivated type of nomination: one indigenous lexeme vištà ‘hen’ and three loan words from Slavic or Germanic languages: koplūnas 1, °kaplonas, kapaūnas ‘castrated rooster’.

The systematic characteristic of the thematic subgroup of hen, rooster, chicken names has well-developed synonymic relations, which play a crucial role in enriching the thematic subgroup. The strings of synonyms consist of formal variants, derivative, and lexical synonyms. It illustrates the ability of the authors of the names to observe the various features of the bird and to verbalise them with different linguistic instruments.

The analysis of the names for hen, rooster and chicken has revealed several categories of conceptual features: axiological (reflecting an evaluative stance towards the named bird), cognitive (depicting the named bird as a cognitive reality), associative (establishing connections between the named bird and other realities), ethno-cultural (representing concepts beyond the named bird within the realm of ethnoculture).

The semantic analysis of motivational features allows identifying the representation of a fragment of reality, or rather its conceptual equivalent, within the linguistic worldview. The language system captures the various differential features of the female, male and chick, the most important of which are: sex (female/male), age (young/adult), function: egg laying and hatching (hen), reproduction (hen and rooster), appearance (with the existence of feathers and

172

BENDRINĖ KALBA | 96

coloration patterns exclusive to hen names), and sound (hence the acoustic function of the author of the name as a poultry keeper). There is a difference between the sounds emitted by the adult bird (female only) and the calls of the chick, as well as the contrast between the crowing (male) and non-crowing (female) bird.

KEYWORDS: motivation, synonym, zoonym, hen, rooster, chicken.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ

LIETUVIŲ KALBOS VIŠTOS, GAIDŽIO, VIŠČIUKO PAVADINIMAI IR JŲ MOTYVACIJA

S a n t r a u k a

Tyrimo objektas – lietuvių kalbos zoonimų teminės grupės vištos, gaidžio ir viščiuko pavadinimai. Į pavadinimus žvelgiama kaip į tokius leksikos vienetus, kurie gali perteikti įvardijamojo paukščio kategorizaciją, santykį su kitomis realijomis (realijų konceptais), kalbos vartotojo požiūrį.

Tyrimo tikslas – išnagrinėti lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimų semantinius ryšius, nustatyti jais reprezentuojamus konceptualiuosius požymius.

Analizei taikoma kompleksinio lingvistinio tyrimo metodologinė praktika, kai vienos teminės grupės narių semantiniai požymiai nustatomi tiriant juos semasiologiniu ir onomasiologiniu lygmenimis. Leksemos semasiologiniai ir onomasiologiniai semantiniai požymiai laikomi kartu ir įvardijamajam konceptui būdingi požymiais.

Straipsnyje metodiškai pasirinkta pavadinimus aptarti pagal semantinius ryšius. Aptariamojo paukščio pavadinimų onomasiologinė struktūra aprašoma suskirsčius juos į smulkesnius vištos, gaidžio ir viščiuko pavadinimų teminius pogrupius. Stengiamasi išryškinti jų pagrindinius konceptualiuosius diferencialinius ir (arba) bendruosius požymius.

Empirinės medžiaga rinkta iš aiškinamųjų (LKŽ_e, DLKŽ_8e, BLKŽ), tarminių, specialiųjų (SistŽ_e, SŽ_e) leksikografijos šaltinių.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ. Lietuvių kalbos vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai ir jų motyvacija

173

Vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimai sudaro gausų lietuvių kalbos zoonimų teminės grupės pogrupį: leksikografijos šaltiniuose užfiksuota apie 200 leksemų. Lietuvių kalbos sistemoje bendro hiperonimo tirtoms leksemoms pavadinti nėra. Dominuoja motyvuotoji leksika – ji sudaro apie 98 proc. Nemotyvuotajam nominacijos tipui priklauso tik trys leksemos: viena savakilmė leksema vištà ir trys skoliniai iš slavų ar germanų kalbų: koplūnas 1, °kaplonas, kapaūnas ‘kastruotas gaidys’.

Vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimų teminių pogrupių sisteminė ypatybė – išplėtoti sinoniminiai santykiai. Jie lemia teminio pogrupio gausumą. Sinonimų eiles sudaro formalieji variantai, dariniai ir leksiniai sinonimai. Pastarieji liudija pavadinimų kūrėjų gebėjimą pastebėti įvairius įvardijamojo paukščio požymius ir verbalizuoti juos skirtingomis lingvistinėmis priemonėmis.

Vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimų analizė išryškino kelių kategorijų konceptualiuosius požymius: aksiologinius (perteikiančius vertinamąjį požiūrį į įvardijamąjį paukštį), kognityviuosius (apibūdinančius įvardijamąjį paukštį kaip pažintinę realiją), asociatyviuosius (siejанčius įvardijamąjį paukštį su kita realija), etnokultūrinius (reprezentuojančius ne įvardijamąjį paukštį, o kitus etnokultūros srities konceptus).

Semantinė motyvacijos požymių analizė suteikia galimybių nustatyti vištos, gaidžio, viščiuko pavadinimais įvardijamo tikrovės fragmento, tiksliau – konceptualiojo jo atitikmens – vaizdą kalbos pasaulėvaizdyje. Kalbos sistema fiksuoja įvairius diferenciinius patelės, patino ir jauniklio požymius, iš kurių svarbiausi yra: lytis (patelė / patinas), amžius (jauniklis / suaugęs paukštis), funkcija: kiaušinių dėjimas ir perėjimas (vištos), reprodukcija (vištos ir gaidžio), išvaizda (plunksnuotumo, koloratyvumo požymiai būdingi tik vištos pavadinimams), garsas (fiksuojama akustinė įvardintojo kaip gyvulininko funkcija). Esama skirtumų tarp suaugusio paukščio (tik patelės) ir jauniklio kvietimo garsų, pastebima giedančio (patino) ir negiedančio (patelės) paukščio opozicija.

ESMINIAI ŽODŽIAI: motyvacija, sinonimas, zoonimas, višta, gaidys, viščiukas.

ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vile išio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

174

BENDRINĖ KALBA | 96