LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, IV

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A MÁSSALHANGZÓK PALATALIZÁCIÓJÁNAK KAPCSOLATA A VÉGZŐDÉSEK RÖVIDÜLÉSÉVEL A STEGVILIAI NYELVJÁRÁSBAN¹

E. GRINAVECKIENĖ

A Stegviliai környéki nyelvjárásban megfigyelhető a szóvégi mássalhangzók palatalizációja, ami egyáltalán nem jellemző a köznyelvre és a litván nyelv számos nyelvjárására. A cikk ezt a mássalhangzó-palatalizációt elemzi; kísérletet tesz az egyes megjelenési eseteinek csoportosítására, általánosítására, valamint a palatalizáció okainak tisztázására.

Ebben a nyelvjárásban mindenekelőtt bizonyos esetekben palatalizálódtak a szóvégen régtől fogva meglévő mássalhangzók. Lágyan ejtik a szó tővégi

¹A vizsgált nyelvjárás a kelet-aukštaitiai pontininkai nyelvjárás egyik beszélt változata, amely az általános hangsúly-visszahúzódás övezetéhez tartozik. Pakruojis járás legészakibb részét foglalja el, és a Bardiškiai körzethez tartozik. A vizsgált falut a helyiek Stegviliai-nak nevezik (Stegvilei~Stegviliai), noha a hivatalos dokumentumokban (Lietuvos TSR administracinis-teritorinis suskirstymas, 938, Vilnius, 1959) Steigviliai alakban szerepel. Mivel e név tövében az e hang fonetikailag nem származhatott ei-ből (vö.: keikūns ‘ember, aki káromkodik’, peilūks~peilūkas), ezért hivatalosan is Stegviliai-nak kellene nevezni és írni. A cikkben ennek megfelelően járunk el.

A nyelvjárási példák zömét a Stegviliai faluból és környékéről származó beszélők nyelvhasználatából gyűjtöttük. Stegviliai falu a Linkuva—Žeimelis (a helyiek csak Želmisnek, Žeimiónak nevezik) közút mellett fekszik, Linkuvától mintegy 11 km-re északra, Žeimelistől pedig körülbelül ugyanennyire délre. A legközelebbi vasútállomás és posta Lauksodyje található, mintegy 7 km-re északra. A falu régi, a Beržtalis-patak bal partján terül el; csupán néhány gazda költözött ki tanyákra. A faluban a szovjet hatalom éveiben alapított általános iskola működik. A falu lakói egykor királyi parasztok voltak, ezért tehetősebb körülmények között éltek, és taníttathatták gyermekeiket. Sok jelentős, művelt ember származik innen. Másfelől e vidéken nagyobb volt a proletariátus létszáma és élesebb az osztálydifferenciálódás; ezért a forradalmi gondolkodású értelmiség megjelenésével 1904—1905-ben heves forradalmi mozgalmak zajlottak a cári hatalom ellen, vörös zászlókat rejtegettek, röplapokat terjesztettek. Ezekben az években agitációs-forradalmi célból ismert forradalmárok is jártak itt, és hosszabb ideig bujkáltak: V. Mickevičius-Kapsukas, Z. Aleksa-Angarietis. E vidéken ma is sok olyan emberrel találkozni, aki szoros kapcsolatban állt az említett forradalmi vezetőkkel és a forradalmi tevékenységgel. Itt 1919-ben megalakult a szovjet hatalom. A falu ma az innen származó, fasiszták által meggyilkolt kommunáról, Karolis Požėláról elnevezett kolhozhoz tartozik.

A nyelvjárási anyagot 1960 júliusában jegyeztük fel. A bemutatott példákat a nyelvjárás kutatása során több alkalommal is ellenőriztük. Ezenkívül a feljegyzett példákat összevetettük a szomszédos nyelvjárások megfelelő jelenségeivel, a közeli Grikpedžiai || Gripėdžiai falu nyelvjárásával, a vidék nyelvjárásának további leírásaival: Žeimelis (D. Gargasaite kutatása, 1960), Nairiai (J. Šukys kutatása, 1960), valamint szakdolgozatokkal: Pašvitinys nyelvjárása (J. Bilevičius, 1956), Vaškai nyelvjárása (V. Matuzaite, 1950) stb.

167

mássalhangzók, amelyek e környéken a végződések különösen erős rövidülése következtében kerültek a szó végére (ez bizonyos mértékig a bemutatott példákból is kitűnik).

Megfigyeltük, hogy mindkét esetben az elöl képzett vagy előrébb képzett magánhangzók hatására palatalizálódnak a mássalhangzók (az előrébb képzett magánhangzó önmagában nem palatalizálja a mássalhangzót, csupán fenntartja annak palatalizált állapotát, amely a j kiesése következtében alakult ki). Ez a hatás, mint később látni fogjuk, többnyire regresszív, de sok esetben progresszív is lehet. A nyelvjárásban ezenkívül számos példa akad arra, hogy a szóvégi mássalhangzó az asszimiláció mindkét típusának (progresszívnek és regresszívnek) hatására palatalizálódhat. Ilyenkor a palatalizáció irányának meghatározásakor ugyanannak a csoportnak valamennyi példáját figyelembe vesszük.

A szó végén lévő vagy oda került valamennyi palatalizált mássalhangzót kiesett, elhagyódott vagy előtte álló elöl képzett, illetve előrébb képzett magánhangzó palatalizálta.

A nyelvjárásban a szó végén az elöl képzett vagy előrébb képzett magánhangzó lehullása, illetve kiesése után mind az egyes mássalhangzókat, mind a teljes mássalhangzócsoportokat mindig palatalizáltan ejtik (beleértve a g, k hangokat is, ha más mássalhangzókkal alkotnak torlódást: bėkė ~ bėgti, juõrė̃s ~ juõštis). Hallás alapján a legpalatalizáltabban az utolsó mássalhangzót, illetve a mássalhangzócsoportban álló l hangot ejtik, például: nakšė ~ naktis, Paliñkėlis beržėlis ~ Paliãkėlis beržėlis (a Stegviliai-erdő egyik helyneve); a többi kevésbé palatalizált. A palatalizáció fokát nem jelölik. A végződések rövidülése miatt gyakran a szó tövének mássalhangzói is a szó végére kerülnek (gaĩd — ‘gaidžiai’, gũl ~ guli, nãm ~ namė, nẽš ~ neši). A cikkben ezeket is mindenütt szóvégi mássalhangzókként említjük, mivel semmiben sem különböznek a szó végén álló többi palatalizált mássalhangzótól.

A szóvégi palatalizált (és kemény) mássalhangzócsoport minden mássalhangzóját a nyelvjárásban tisztán, elkülönülten ejtik; mindegyik teljes értékű hang, és nincs benne a szomszédos mássalhangzó semmilyen színezete. Ezért úgy tűnik, hogy hosszabb, mint a végződéseket rövidítő más litván nyelvjárások (a nyugati aukštaitiai, a žemaitiai és a dzūk nyelvjárás) hasonló helyzetű mássalhangzója, sőt egyes esetekben a köznyelvié is; vagy mintha a mássalhangzók között valamiféle magánhangzó-maradvány lenne. Az ilyen, szó végén álló több mássalhangzó nem hasonult egymáshoz. Tegyük fel, hogy a szó végén két azonos zöngésségű, de eltérő képzési helyű mássalhangzó kerül egymás mellé, például š és s vagy ž és š: mindkettőt teljesen elkülönítve ejtik (vẽršis ~ veršis, ož̃s ~ ožys); ha két, eltérő zöngésségű és eltérő képzési helyű mássalhangzó kerül egymás mellé, például d és s, t és s, nem alkotnak affrikátát, hanem külön-külön ejtik őket, mindegyiket a rá jellemző zöngétlenséggel vagy zöngésséggel (gaĩds ‘gaidys, gaidžius’, doñts ‘dantis, dantys’); ha két azonos mássalhangzó, például s kerül egymás mellé, akkor sem olvadnak össze egyetlen hanggá, hanem külön ejtik őket (aũs ~ ausis, aũsys, debẽss ~ debesis). Ha magánhangzó és l, m, n, r, v mássalhangzó kerül egymás mellé, nem jön létre másodlagos kettőshangzó; minden hangot külön ejtenek, és önálló hangértéke van. A mássalhangzót ráadásul ilyenkor hosszan ejtik, ezért szótagalkotónak tűnik. Ezt a szótagalkotó jelleget a hangjel alatti kis kör jelöli, vö. még a 171. oldalon az e kiesésének b esetét. Ugyanez érvényes a kemény mássalhangzókra is.

Mindez arra utal, hogy ezekben az esetekben a szóvégi magánhangzók eltűnése a Stegviliai környéki nyelvjárásban viszonylag új jelenség: a szomszédossá vált mássalhangzók, illetve a magánhangzó és l, m, n, r kapcsolatai mindmáig nem olvadhattak össze szorosabb egységgé.

168

Mivel az egyes mássalhangzók lágysága az elöl képzett vagy előrehúzott magánhangzóktól függ, amelyek a nyelvjárásban valamennyi mássalhangzót egyformán lágyítják, ezért a mássalhangzók lágyulásának egyes esetei a szerző véleménye szerint leginkább az elöl képzett vagy előrehúzott magánhangzók kiesésének bemutatott eseteiből tűnhetnek ki. A cikk éppen így jár el.

I. Mássalhangzók lágyulása a magánhangzó kiesésekor

Ha egy szóvégi, elöl képzett vagy előrehúzott magánhangzó kiesik (megfigyelték, hogy a nyelvjárásban a szó végéről kieshetnek az e, i elöl képzett magánhangzók, valamint az előrehúzott a, u magánhangzók), az előtte álló lágy mássalhangzó szóvégi helyzetbe kerül, és rendszerint változatlan marad. A vizsgált nyelvjárásban igen sok ilyen eset fordul elő. Itt mindegyiket elemezzük².

1. Az előrehúzott a kiesése

Az előrehúzott a a nyelvjárásban a következő esetekben esik ki:

a) Egyes szám alanyesetében, például: apač⁳ ~ apačia, bažnč⁳ ~ bažnyčia, grįč⁳ ~ gryčia, nedel⁳ ~ nedelia ’egy hetet’, sekmadienis⁳, Vyš⁴ ~ Vyšnia (egy tehén neve); pėšč ~ pėsčia, šlap ~ šlapia; geriaus ~ geriausia, gražaus ~ gražiausia; šituk ~ šitokia.

Ebben az esetben a kieső j lágyította meg a szóvégi mássalhangzót, és egyúttal az utána következő hátul képzett magánhangzót is előrehúzta. A j kiesése után a lágy mássalhangzóból és az előrehúzott magánhangzóból a tő végén egységes kapcsolat jött létre, amely gyakorlatilag semmiben sem különbözött a lágy mássalhangzóból és elöl képzett magánhangzóból álló kapcsolattól (vö. šlaṕa ~ šlapia és šakė ~ šakė). Ettől fogva a mássalhangzó lágysága közvetlenül az előrehúzott magánhangzó regresszív hatásától függött. Amikor a szó végéről eltűnt az előrehúzott magánhangzó, a mássalhangzó lágy maradt; nem érte el a keményedés, és az előtte álló hátul képzett magánhangzó sem hatott rá (pl.: šlaṕ ~ šlapia), noha a nyelvjárásban vannak olyan esetek, amikor az előtte álló hátul képzett magánhangzó megkeményíti a lágy szóvégi mássalhangzót; vö. az e kiesésének esetét (172. o.).

b) Egyes szám tárgyesetében, például: medž⁴ ~ medžią⁴, kėl ~ kelią, kvieč ~ kviečia, sveč ~ svečią, vėln ~ vėnią; pėšč ~ pėsčią, stač ~ stačią, trėč ~ trečią, Dulevič ~ Dulevičia (alanyeset: Dulevičia) ’Dulevičių’, Mačevič ~ Mačevičią ’Macevičių’.

² A cikk a szóvégi magánhangzókat minden esetben a mai litván fonetika, nem pedig a történeti fonetika szempontjából adja meg.

³ A nyelvjárási példák átírása a „Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programoje” című kiadványban megállapított fonetikai transzkripcióval történt, II. kiadás, Vilnius, 1956. A cikk szerzőjének hallása szerint a nyelvjárás megkülönbözteti a hosszú egyszerű magánhangzók, valamint az ie és uo kettőshangzók intonációját, ezért ezt is jelöli. A középső intonáció jele a hangsúlyos, régi rövid i és u hangokra kerül, amelyek a nyelvjárásban félhosszúvá nyúltak. Félhosszúságukat ebben az esetben külön jellel nem jelöli.

⁴ A nyelvjárásban előfordul, hogy azoknak az ia-tövű főneveknek, amelyek töve *t-re vagy *d-re végződik, egyes szám alanyesetében kétféle végződésük lehet: -ias és -is(-ys), például: medžs~medžias és medž~medis, kviečs~kviečias és kvietš (kvietys). Ezért az egyes szám tárgyesetében az -į végződés mellett párhuzamosan -ią végződés is előfordulhat, például: kvieč~kviečią. Az egyes szám alanyeseti és tárgyeseti medžs~medžias, medž~medžią alakok azonban jóval ritkábbak.

169

c) Egyes számú eszközhatározói esetben, pl.: sõ pàč ~ pačià, sõ vãl ~ valià, sõ valdž̃ ~ valdžià; šàl ~ šalìa (határozószó), slàpč ~ slapčià; graž̃ ~ gražià, žàl ~ žalìa; jaunìaus ~ jauniausia, virìaus ~ vyrìausia: ãk ~ akià⁵ ‘szemmel’, aũs ~ ausià, dùkter ~ dukterià, kãrt || kãrt ‘orsóval’, mòtėr ~ móteria, nãkč ~ nakčià, nõs ~ nósia, pìrt ‘fürdővel’, sėsėr ~ sēseria, šìrd ‘szívvel’, tõs ~ tóšia, ǧ̃g ~ ugnìa, ǧ̃n ~ usnià.

Az i-tövű nőnemű főnevek, amelyek töve t vagy d mássalhangzóra végződik, egyes számú eszközhatározói esetben kétféle ragot kapnak: kãrtė || kãrt ‘orsóval’, pìrtė || pìrt ‘fürdővel’, šìrdė || šìrd ‘szívvel’ stb. Megfigyelték, hogy az affrikáta nélküli alakok a nyelvjárásban szokásosabbak. Az affrikáta nélküli alak eredetét nehéz megmagyarázni. Talán az ē-tövűek egyes számú eszközhatározói esetének analógiájára is létrejöhetett; az is lehet, hogy e forma eredete egészen más. Ezenkívül a nyelvjárásban az egyes számú eszközhatározói alak teljesen egybeesik a tárgyeseti és részes eseti alakkal, pl.: šìrd ~ širdĩ⁶ ‘szívnek, szívet, szívvel’.

A nyelvjárásban azt is megfigyelték, hogy minden olyan névszó és melléknévi igenév, amelynek töve *tj vagy *dj végű, az egyes szám alanyesetében, részes esetében és eszközhatározói esetében, valamint a többes szám tárgyesetében az affrikátás alakok mellett gyakrabban használ affrikáta nélküli alakokat, pl.: svẽts ‘vendég’, stàts ‘egyenes’, lesvìnīs ‘sovány, erdőőr’, provinčī̄s ‘provinčius, pereskedő’; briẽd ‘a szarvasnak, szarvassal’, gaid ‘a kakasnak, kakassal’, jáut ‘az ökörnek, ökörrel’, mẽd ‘a fának’, mẽd ‘fával’, svẽč ‘a vendégnek’, svẽč ‘vendéggel’, stàt ‘egyenesen’, trẽč ‘harmadikként’, tūkstuntē ‘ezrediknek’; briẽds ‘szarvasokat’, gaid̃s ‘kakasokat’, kviẽts ‘búzát’, lesvìnīs ‘soványokat’, žvirblū̃īs ‘verebecskéket, verebfiakat’. Lásd még: 175–176. o.

d) Jelen idő harmadik személyében, pl.: áudž ~ audžia, gãl ~ galia⁸ ‘képes rá’, gaĩl ~ gailia, kenč ~ kenčia, lãidž ~ leidžia, lãk ~ lekia, kãrš ~ karšia, pẽr ~ peria ‘kotlik’, pìl ~ pilia ‘önt’, rẽk ~ rėkia ‘kiált’, srẽb ~ srebia, užtẽs ~ užtęsia, vãg ~ vagia, žīdž ~ žydžia, žõps ~ žiopsia.

e) A feltételes mód egyes szám első személyében, pl.: aič⁹ ~ eičia, dirpč ~ dirpčia, darč ~ darčia, gauč ~ gaučia, lãukč ~ laukčia, paiñč ~ painčia, šáuč ~ šaučia.

f) A megengedő mód alakjaiban, pl.: lei pasisìls ~ lei pasisilsia ‘pihenjen’, lei sėdž ~ lei sėdžia, lei ver̃p ~ lei verpia.

g) Néhány határozószó végződésében, pl.: šìč ~ šičia.

⁵ A nőnemű i- és mássalhangzós tövű főnevek egyes számú eszközhatározói esetben io-tövű ragot kapnak, vö. J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos (a továbbiakban GF), 230. §, Vilnius, 1957.

⁶ A vizsgált nyelvjárás i-tövű főnevei egyes számú részes esetben megőrizték a régiesebb, -i végű alakot: širdi, aki, miši, vö. J. Endzelynas, GF, 260. §, valamint e kötet 173. o.

⁷ Az egyes számú részes eset bried, gaid, jaut, med stb. alakjai mellett a nyelvjárás idősebb beszélői ritkábban a teljesebb briedi, gaidi, jauti, medi alakokat is használják. Aligha tekinthetők ezek az i-tövű širdi, aki, miši alakokkal azonosnak.

⁸ A vizsgált nyelvjárás minden i-tövű igéje kivétel nélkül ia-tövűvé vált.

⁹ Első pillantásra ebben az esetben felmerülhet a kétely, hogy itt egy előrébb képzett a magánhangzó esett-e ki, vagy az au kettőshangzó, amely sok nyelvjárásban jellemző a feltételes mód egyes szám első személyű ragjára. A visszaható alakok sem segítenek tisztázni, mi esett ki a szó végéről, pl.: gùčos ‘berúgnék’, šukùošs ‘fésülködnék’, vö. trõšos~ tręšios és varčòs~varčiausi. A nyelvjárás idősebb beszélői a feltételes mód megrövidült alakjai mellett

170

2. Az e kiesése

A szóvégi e magánhangzó a következő esetekben esik ki:

a) Egyes szám instrumentalis esetében (ė-tövű főneveknél), pl.: dineltū ~ dienelīte, gūlū ~ gunia, kątę ~ karvę, kač ~ katę, rōp ~ ropę.

b) Egyes szám inessivus esetében (a-tövű főnevek, hímnemű melléknevek, számnevek, névmások, igenevek), pl.: darž ~ daržē, dugn ~ dugne, dvār ~ dvare, kiem ~ kieme, kluijm ~ kluojme, kubūl || kubūl ‘kubile’, laik ~ laike, lāng ~ lange, mišk ~ miške, nam ~ name, ōr ~ ore, piod ~ pūode; baltam ~ baltame, baltājām ~ baltājame, didelēm ~ dideliame, didžūjem ~ didžiajam, kietam ~ kietame, platām ‘plačiame’, sugrūvusēm ~ sugrūvusiame, tam ~ tame, sauriūčēm ~ siauriūčiame, žalēm ~ žaliame; vakar ~ vakare (határozószó).

A vizsgált nyelvjárásban a helyhatározói alakok általában nem túl elevenek. Helyettük, valószínűleg a szomszédos lettek példájára, sokkal gyakrabban használatos az tarp elöljárószós és genitivusi szerkezet, pl.: terp platās maišā ‘széles zsákban’ és hasonlók.

A közölt példák azt mutatják, hogy itt a szóvégi e viszonylag nemrég esett ki, mert kiesése után a szótő végén álló, meglágyult mássalhangzó (m, n, r, l, v), amely a magánhangzóval egy szótagba került, nem alkot egységes másodlagos kettőshangzót, ahogyan ez sok más litván nyelvjárásban történt (pl.: didelām, mažām, kietām ~ dideliame, mažame, kitame), hanem az újonnan összeillesztett kettőshangzó minden eleme külön ejtődik. Ha az ilyen kapcsolatnak (nem pontos kettőshangzónak nevezni őket, mert nem alkotnak tömör egységet) az első eleme hangsúlyos, akkor annak intonációja mindig ugyanolyan marad, mint amilyen azelőtt volt, hogy a mássalhangzóval egy szótagba került.

c) Egyes szám vocativus esetében, pl.: Adeltī ~ Adelīte, Agatī ~ Agotīte, Alūt ‘Eliute’, Cicilī ~ Cicilīte, Daratī ~ Daratīte, diēv ~ diēve Magdūt ~ Magdīte, Marī ~ Maryte, Untī ~ Onyte, Pilcūt ‘Felicyte’, Palūt ‘Apolīte’, Tarasūt ‘Teresyte’, Varūt ‘Verute’.

d) Többes szám inessivus esetében, pl.: mēdžēs ~ mēdžiuose, laukūōs ~ laukuose, namūōs ~ namuose, piršlūōs ~ piršliuose, slānūōs ~ slėniuose, svečūōs ~ svečiuose; liepōs ~ liepose, pievōs ~ pievose, ranīkōs ~ raṅkose, šakōs ~ šakose; akīš ~ akyse, ausīš ~ ausyse, pušnīš ~ pusnyse, raumenīš ~ raumenyse, vandенīš ~ vandenyse; gražūōs ~ gražiuose, naujūōs ~ naujuose, savūōs ~ savuose, tuōs ~ tuose; medīnēs ~ medinėse, šaunīnēs ~ šiaudinėse; (számnévi határozószók) dvēs ~ dviese, keturēs ~ keturiese, pītikēs ~ penkiese, šešēs ~ šešiese, trīs ~ triese.

A nyelvjárásban ritkán a jelen idő egyes szám első személyű alakjai teljesebb formában is előfordulnak: kalbėcā ~ kalbėčia, valgīcā ~ valgyčia. A nyelvjárásban azt sem figyelték meg, hogy a szóvégi au kiesne; itt egy magánhangzóvá olvadt össze, és labializált o-ként ejtik, pl.: mācō ~ mačiau, lōpō ~ lōpiau, pėcō ~ pūčiau; Baltramējō ~ Baltramiejau, Jūrgō ~ Jūrgiau ‘Jurgi’, Moldarō~Muldariau ‘Muldari’, tivēlō ~ tēvēliau ‘tėveli’, (vö. 174. o.). Következésképpen a feltételes mód egyes szám első személyű alakjának végződéséből csak az előrébb képzett a eshetett ki. A feltételes mód egyes szám első személyű, ia végződésű alakja más nyelvjárásokban is jellemző: a kapsákra, a keleti és középső aukštaitiai nyelvjárásokra stb.

171

Az a, b, c és d esetekben a szóvégi mássalhangzó az utána következő, majd kieső elülső képzésű magánhangzó hatására meglágyult. Ezt azok a példák is alátámasztják, amelyekben a szóvégi mássalhangzó hátul képzett magánhangzó után áll (laukuõs, rãnkõs, šakõs), és lágyan ejtik. Ha ebben az esetben a mássalhangzót regresszív hatás érte, akkor kétségtelen, hogy a magánhangzó regresszív hatására a mássalhangzó azokban az esetekben is meglágyult, amikor a szó végére kerülve elülső képzésű vagy előretolt magánhangzó után áll.

e) Minden igeidő és mód többes szám első és második személyében, például: gùlėmi ∼ guliame, mė́lžėmi ∼ mė́lžiame, lýdžėmi ∼ lýdžiame, nórėni ∼ nór iame, stóvėni ∼ stóviame, suvulójėmi ∼ suvoliojame, žiūrėmi ∼ žiūriame, de: ainam ∼ einame, dír bam ∼ dirbame, girdõm ∼ girdome, žnáibom ∼ žnaibome; mìlė̃t ∼ myliate, luõbet ∼ liūobiate, šėrė̃t ∼ šeriate, tìlėt ∼ tyl iate, verpė̃t ∼ verp iate, de: ainat ∼ einate, dãrot ∼ darote, dė́dat ∼ dėdate, dúodat ∼ dúodate, gãnot ∼ ganote, nešat ∼ nešate, prãšot ∼ prašote, skaitot ∼ skaitote, sùkat ∼ sukate, vãrot ∼ varote; dãvėm ∼ dãvėme, ė́jėm ∼ ėjome, gulėjėm ∼ gulėjome, milėjėm ∼ mylėjome, nenurėjėm ∼ nenorėjome, nešėm ∼ nešėme, šlavėm ∼ šlavėme, tilėjėm ∼ tylėjome; audė̃t ∼ audėte, gãnet ∼ ganėte, kišėt ∼ kišėte, sukėt ∼ sukėte, vãrėt ∼ varėte, de: dirbat ∼ dirbote, gùlat ∼ gulote, mãlat ∼ malote; aisìm ∼ eisime, ausìm ∼ ausime, dirpsìm ∼ dirpsime, drósim ∼ drósime, kalbėsim ∼ kalbėsime, kiršim ∼ kiršime, mėgsim ∼ mėgsime, nešim ∼ nešime, tilėsim ∼ tylėsime; aisit ∼ eisite, ausit ∼ ausite, duosit ∼ duosite, gulėsit ∼ gulėsite, imšit ∼ imsite, mėksit ∼ mėgsite, nešit ∼ nešite, stuvėsit ∼ stovėsite, valgisit ∼ valgysite, verpsit ∼ verpsite; gautumim ‘gautume’, neštumim ‘neštume’, skūbitumim ‘skubintume’, verptumim ‘verptume’, aitumė ‘e itumėte’, austumė ‘austumėte’; gantumė ‘ganytumėte’, verptumė ‘verptumėte’; bėkim ∼ bėkime, neškim ∼ neškime, sprėskim ∼ spręskime, stovėkim ∼ stovėkime, tylėkim ∼ tylėkime, žiūrėkim ∼ žiūrėkime; aikit ∼ eikite, auskit ∼ auskite, gulkit ∼ gulkite, mėgs kit ∼ megzkite, rėkit ∼ rėkite, sukit ∼ sukite, stovėkit ∼ stovėkite, tylėkit ∼ tylėkite.

Ezekben a példákban (az e) alpontban) a szó végére került mássalhangzót mind a kiesett magánhangzó, mind az azt megelőző magánhangzó meglágyította. Ezt azok a példák mutatják, amelyekben a szóvégi mássalhangzót az e kiesése után keményen, vagy legfeljebb féllágyan ejtik (ezt hallás alapján nehéz megállapítani), ha hátul képzett magánhangzó után áll (ilyenkor a mássalhangzó lágyságát egyáltalán nem jelölik), például: girdom ∼ girdome, nešat ∼ nešate, mãlat ∼ malote; továbbá a múlt gyakorisági idő összes példája, például: būdavom ∼ būdavome, riñkdavom ∼ riñkdavome, siūdavom ∼ siūdavome, verp davom ∼ verp davome; eidavot ∼ eidavote, kėpdavot ∼ kėpdavote, nešdavot ∼ nešdavote, valgydavot ∼ valgydavote.

A szóvégi mássalhangzó meglágyulása számos igealakban minden bizonnyal másodlagos. Először is a végződések rövidülése miatt ebben a nyelvjárásban kiesett a szóvégi e. Ennek hatására a szóvégi mássalhangzó minden esetben lágy volt. Ez a kiesés azonban, úgy tűnik, viszonylag régen történt, talán – sok más nyelvjáráshoz hasonlóan – és idővel az említett mássalhangzó egyes esetekben visszakeményedett, más esetekben viszont lágy maradt. A szóvégi mássalhangzó akkor keményedhetett meg, és majdnem teljesen meg is keményedett, ha hátul képzett magánhangzó után állt, amely, ha nem is járult hozzá (bár valószínűleg hozzájárult) a megkeményedéséhez, legalábbis nem teremtett feltételeket

172

ahhoz, hogy lágy maradjon. Ezzel szemben a szóvégi mássalhangzó azokban az esetekben nem keményedett meg, amikor elülső képzésű vagy előretolt magánhangzó után állt, amely megőrizte e mássalhangzó lágyságát. Így tehát ebben az esetben már nem a magánhangzók regresszív, hanem progresszív hatásával van dolgunk, amely kétségtelenül újabb, és nézetünk szerint másodlagos jelenségnek tekintendő.

f) Az e magánhangzó (és annak kettőshangzós, a nyelvjárásban monoftongizálódott kapcsolatai) olykor kiesik különféle határozószók, határozószói és más apró szavak, valamint hangutánzó szavak végződéséből, és lágyan hagyja a szóvégi mássalhangzót; például: až̇ ~ alė, bił ~ bile, būr būr būr ~ būre ‘juhhívó szó’, dėł ~ dėl, delkė ~ delkõ, deltā ~ deltõ, kādeł ‘miért’, kõł, tõł, veł, namieł || namiełė ‘otthon’, pił pił pił < pile ‘kacsahívó szó’, pūł pūł pūł ‘tyúkhívó szó’, ši toł || ši tole ‘errefelé’, ził, ził, ził < zile ‘libahívó szó’.

3. Az i kiesése

A szóvégi i a nyitott szóvégről a következő esetekben esik ki:

a) Egyes szám alanyesetben, például: mar̃t ~ marti, paž ~ pati, aišk ~ aiški, alkan ~ alkani ‘éhes (nőnemű)’, baš ~ baisi, brañg ~ brangi, gab ~ gabi, lyg ~ lygi, sot ~ soti, srauñ ~ srauni, tañk ~ tanki; kentiñ ~ kenčianti, nevažiuosiũ ~ nevažiuosianti, sergaũ ~ serganti.

b) Egyes szám részes esetben, például: ãki¹⁰ ~ ãki ‘szemnek’, aũs ~ ausi ‘fülnek’, ãnt ~ anti ‘kacsának’, duktėr ~ dukteri ‘lánynak’, nõs ~ nõsi ‘orrnak’, piemeñ ~ piemeni ‘pásztornak’, rudeñ ~ rudeni ‘ősznek’, šir̃d ~ širdi ‘szívnek’, žõs ~ žąsi ‘libának’; a részes esetből képzett határozói igenév végződésében, például: gėrũ ~ gėriant, stãtũ ~ stãtant, vėrdũ ~ vėrdant, ver̃kũ ~ verkiant.

Személyes és visszaható névmások esetében az egyes szám részes, tárgy- és eszközhatározói esetében a szóvégi mássalhangzót is lágyan ejtik, például: mãi || mãi (ritk.) < mani¹²; mãn <mane ar mani¹³, tãv < tave ar tavi, sãv < save ar savi; sõ mãi¹⁴, tãv, sãv ‘velem, veled, magaddal’.

c) Egyes szám tárgyesetben, például: árkł ~ árkli, gaĩd ~ gaĩdi, gė̃n ~ gėni, gõmur ~ gõmuri, jáũt ~ jáuti, kulũk ~ kolũki, mẽd ~ mẽdi, mõkĩn ~ mõkini, peł ~ peĩli, Vẽmbł ~ Vẽmbri (családnév); ãk ~ ãki, aũs ~ ausi, duktėr ~ dukteri, nãkt ~ nãkti, pĩr̃t ~ pĩrti, šir̃d ~ širdi, šũn ~ šuni; didel ~ didelį, mediñ ~ medinį, muriñ ~ murinį.

Itt az i viszonylag nemrég eshetett ki, mert a lágy l, m, n, r, v mássalhangzó, ha egy szótagba kerül egy magánhangzóval, az e kiesésének a, b eseteihez hasonlóan-

¹⁰ Általában ebben az esetben az i kiesett a nyelvjárásban, de egyes esetekben megmaradhat, például: lig mirtį, lig širdį és hasonlók. Vö. még e tanulmány 7. jegyzetével.

¹¹ Lásd J. Endzelynas, GF, 414. §.

¹² Az eredethez lásd J. Endzelynas, GF, 301. §; J. Otrembskis, Gramatyka języka litewskiego (a továbbiakban — GrJL), 3, 308. §, Warszawa, 1956. Egyes szám részes esetben ezeknek a névmásoknak kétféle hangsúlyozása van: mãn, tãv, sãv, a nyelvjárásban azonban ebben az esetben inkább a cirkumflex hangsúly jellemző, míg az akut hangsúly valószínűleg a köznyelv hatására kezd meghonosodni.

¹³A származásra vonatkozóan lásd J. Endzelynas, GF, 302. §; J. Otrembskis, GrJL, 3, 309. §.

¹⁴Nehéz megmondani, milyen régebbi alakokból származnak az egyes számú eszközhatározó eset alakjai, végső mássalhangzójuk lágysága azonban arra utal, hogy e formák szóvégéről – a részes vagy tárgyesethez hasonlóan – kiesett egy elöl képzett magánhangzó, mivel már nincs, ami meglágyítsa.

173

ezek nem alkotnak szoros egységet, azaz diftongust (vö. 171. o.), hanem mindegyik külön ejtődik; vö. e kötet 168. o.

d) Az egyes számú helyhatározó esetben (ennek az esetnek a határozószavaiban), például: ãnkšti ~ ankšti, arti ~ arti, tõli ~ toli.

e) Az egyes számú megszólító esetben, például: Jūrg ~ Jurgi, Kãral ~ Kãroli¹⁵.

f) A kettős szám alany- és tárgyesetében, például: dvi diẽn ~ dvi dieni, dvi kãti ~ dvi kati, dvi nedẽl ~ dvi nedeli.

g) A többes szám alanyesetében, például: bãlti ~ balti, geltõ ~ geltõni, gẽr ~ geri, juõd ~ juodi, kanapẽt ~ kanapėti, kirmėliuõt ~ kirmeliuoti, mãž ~ maži, prãšti ~ prasti, raudõn ~ raudõni; ketur̃ ~ keturi, penkẽ ~ penki, septỹn ~ septyni, šeš̃ ~ šeši; ketver̃ ~ ketveri, šešer̃ ~ šešeri, vieñ ~ vieni; kẽl ~ keli, kõk ~ kõki, vẽs ~ visi; išdaužỹt ~ išdaužyti, iškirst̃ ~ iškirsti, išnẽšt ~ išnešti, neparmãtom ~ neparmãtomi, parsmaikšt̃ ~ parsmaukti, pjaũnam ~ pjaunami, prikalt̃ ~ prik alti, raunam̃ ~ raunamai, sukraũt ~ sukrauti.

i) A jelen és a jövő idő egyes szám második személyében, például: ãin ~ eini, bẽg ~ bėgi, dir̃b ~ dirbi, kẽl ~ keli, klãus ~ klausi, peñk ~ penki, nẽš ~ neši, šõk ~ šoki, tur̃ ~ turi, vẽd ~ vedi; aĩs ~ eisi, bū̃s ~ būsi, dir̃bs ~ dirbsi, kẽls ~ kelsi, mir̃s ~ mirsi, nẽš ~ neši, padarỹs ~ padarysi, pamãtys ~ pamatysi, šõks ~ šoksi, vẽs ~ vesi.

j) A főnévi igenév végződésében, például: aušyt̃ ~ aušyti, būt̃ ~ būti, daigyt̃ ~ daigyti, dalyt̃ ~ dalyti, lodyt̃ ~ lodyti, mẽšt ~ mėsti, nẽšt ~ nešti, žõdīt ~ žiodyti, treškėlet̃ ~ treškėlėti.

Az eddig felsorolt i-kiesési esetekben a szóvégi mássalhangzó a magánhangzó regresszív hatása következtében lágyult meg. Ezt azok az esetek is mutatják, amikor a lágy szóvégi mássalhangzó előtt hátul képzett magánhangzó áll.

k) A visszaható igék -si partikulumában, például: (főnévi igenévben) juõktis, kẽltis, mūš̃tis (lásd még az i kiesésének d) esetét, 178. o.); (minden igeidő és mód egyes szám első személyében) juõkõs ~ juokiuosi¹⁶, juokiausi, praũšõs ~ prausiuosi, prausiausi; nẽšõs ~ nešiausi, vẽžõs ~ vežiausi; juõkšõs ~ juokšiuosi, nẽšõs ~ nešiuosi, vẽžõs ~ vežiuosi; juõkčõs ~ juokčiausi, praũščõs ~ prausčiausi, de: dir̃bs ~ dirbuosi, dirbausi, mūš̃s ~ mušiuosi; juõgdavõs ~ juokdavausi, praũždavõs ~ prausdavausi; (minden igeidő és mód egyes szám második személyében) juõkẽs ~ juokiesi, juokeisi, mūšẽs ~ mušiesi, mušeisi, praũšẽs ~ prausiesi, prauseisi, prausiesi, sõkẽs ~ sukiesi, sukeisi, vẽžẽs ~ vežiesi, vežeisi; juõkšẽs ~ juokšiesi, sūkšẽs ~ sūkiesi; juõktumẽs ~ juoktumėsi, praũštumẽs ~ praustumėsi; skūbykẽs ~ skūbykis, saugukẽs ~ saugokis, de: dir̃bes ~ dirbaisi; juõgdavẽs ~ juokdavaisi, mãugdidavẽs ~ máukdavaisi ‘maudydavaisi’; (minden igeidő és mód többes szám első személyében) juõkenẽs ~ juokiamės, mãtamẽs ~ matomės, juõkimẽs ~ juokėmės, juokimės, praũšimẽs

¹⁵ A ja-tövű főnevek többségének egyes számú megszólító esetében az u-tőre jellemző -iau végződése van, például: Mėrkel̃~Merkeliau ‘Merkeli’, Mãrtinaičiõ~Martinaičiau ‘Martinaiti’; az igazi ia-tövű végződés ebben az esetben ritkább.

¹⁶ A vizsgált nyelvjárásban – az lk-tól és más nyelvjárásoktól eltérően – a visszaható igék jelen idejű egyes szám első és második személyének hangsúlyos végződésében feltehetően nem az akut, hanem a cirkumflex intonáció volt. Csak ez magyarázhatja a hangsúly szókezdő szótagra való visszahúzódását. A cirkumflex az akut helyett metatónia következtében is kialakulhatott.

174

~ mosakodtunk, mosakodunk, mosakodtunk ~ mosakodtunk, öveztünk ~ öveztünk; nevetni fogunk ~ nevetni fogunk, vinni fogjuk ~ vinni fogjuk; nevetnénk ‘nevetnénk’, mosakodnánk ‘mosakodnánk’; szeressük ~ szeressük; vigyázzunk ~ vigyázzunk; (minden idő és mód többes szám második személyében) nevettek ~ nevettek, nevettetek ~ nevettek, nevessetek, viszitek ~ viszitek, vigyétek ~ vigyétek, vigyétek ~ vigyétek, hozzátok ~ hozzátok; mosakodtatok ~ mosakodtatok, öveztetek ~ öveztetek; nevetnétek ‘nevetnétek’, öveznétek ‘öveznétek’; szeressétek ~ szeressétek, vigyázzatok ~ vigyázzatok; (minden idő és mód harmadik személyében) örül ~ örül, hallatszik ~ hallatszik ‘hallatszik’, nevet ~ nevet, kel ~ kel, felkel ~ felkel, leereszkedik ~ leereszkedik, mosakszik ~ mosakszik, terül ~ terül ‘szétterül’, szaglik ~ szaglik, ragyog ~ ragyog ‘fénylik’; forgott ~ forgott ‘forgott’, látszott ~ látszott, vitte ~ vitte, vezette ~ vezette; befejeződik ~ befejeződik ‘véget ér, meghal’, visz ~ visz, hoz ~ hoz, de: daížęs¹⁷ ~ daížosi, kraípas ~ kraiposi, má̇tas ~ má̇tosi, purėnas ~ purėnasi ‘csiklandozik’, spárdas ~ spárdosi; mosakodott volna ~ mosakodott volna, övezett volna ~ övezett volna; mosakodott volna ~ mosakodott volna, övezett volna ~ övezett volna, vitt volna ~ vitt volna.

Ebben az esetben a szóvégi mássalhangzó nem annyira a szóvégi i kiesése miatt lágy, hanem inkább az előtte álló elöl képzett magánhangzó miatt, amely a szóvégi i kiesése után egy szótagba került a meglágyult mássalhangzóval, és arra progresszív hatást gyakorolva mindmáig megőrizte annak lágyságát. Amint a példákból láttuk, azokban az esetekben, amikor nincs mi megőrizze a mássalhangzó lágyságát (a mássalhangzó előtt hátul képzett magánhangzó áll), a mássalhangzó fokozatosan keményedett, és ma szinte teljesen keményként ejtik.

Azt, hogy a szóvégi mássalhangzó előtt álló elöl képzett magánhangzó valóban lágyító hatással volt az illető mássalhangzóra, azok az esetek mutatják, amikor egy kemény szóvégi mássalhangzó, amely után semmi sem esett ki, az előtte álló elöl képzett vagy előrébb képzett magánhangzó progresszív hatására szintén kissé meglágyult, például: perės¹⁸, sidės ~ sėdės, tupės, daris < daris ~ darys, matės ~ matys, varis ~ varys, de: gulės ~ gulės, kalbės ~ kalbės, išsigaruos ~ išsigaruos, és gyakran teljesen lágyként is ejtik.

4. Az előrébb képzett u kiesése

A nyelvjárásban az előrébb képzett u a következő esetekben esik ki:

a) Egyes szám részes esetében, például: árlė ~ árkliu ‘lónak’¹⁹, briédžio²⁰ ‘szarvasnak’, gaid ‘kakasnak’, jáuč || jáuč ‘ökörnek’, med ‘fának’, šun ‘kutyának’, vag ‘tolvajnak’, vélni ‘ördögnek’; Šarmait ‘Šarmaičiui’.

¹⁷ E formák kemény szóvégi mássalhangzója mellett a nyelvjárásban velük párhuzamosan, talán kissé ritkábban, még nem teljesen megkeményedett szóvéggel ejtett alakokat is hallottak. Ez a fonetikai átírásban nem tükröződik.

¹⁸ A lágyság ebben az esetben viszonylag csekély, akárcsak a 17. jegyzetben tárgyalt esetben, ezért nem is jelöljük, de a tupės, ikrės példák szóvégi s hangja az egyik oldalon, a gulės pedig a másikon eltérően ejtendő: az első esetben az s már lágyabb, a másodikban viszont teljesen kemény.

¹⁹ Plg. Z. Zinkevičius, a(o)- kamienų daiktavardžių vienaskaitos naudininkas. — „Vilniaus Valstybinio V. Kapsuko vardo universiteto Mokslo darbai“, 5, 191, Vilnius, 1955.

²⁰ Az egyes szám részes esetének briéd, gaid, jáut... alakjaihoz lásd még e tanulmány 170. oldalát és a 6—7. jegyzetet.

175

b) Egyes szám tárgyesetben, például: ámž ∼ ámžių, lesviñčė ∼ lesviñčių ‘erdőőr’, skaĩt ∼ skaičių, sõdž ∼ sõdžių ‘falut’, Vílñ ∼ Vilnių.

c) Egyes szám eszközhatározói esetben, például: ákmenę ∼ akmeniu, áŕkl ∼ árkliu, doñč ∼ dančių, gaĩd || gaĩdž ‘kakassal’, jáuč || jáuč ‘ökörrel’, karaliẽj ∼ kavaleriu²¹, kõšn ∼ kąsniu, lesviñčė ∼ lesvinčiu ‘erdőőrrel’, ližãd ∼ liežuviu, pė̃j ∼ peiliu, svė̃t || svė̃č ‘vendéggel’, šūn ∼ šunų; bráng ∼ brangiu, grãž ∼ gražiu, líg ∼ lygiu, vėrdančė ∼ verdančiu.

d) Kettős szám alanyesetben és tárgyesetben, például: dõ gaĩd || gaĩdž ‘két kakas’, dõ kiaušiñ ∼ du kiaušiniu, dõ mėnes ∼ du mėnesiu, dõ šūn ∼ du šuniu, dõ tū́kstant || tū́kstanč ‘kétezer’.

e) Jelen és jövő idő egyes szám első személyében, például: gõl ∼ guliu, kláus ∼ klausiu, praũs ∼ prausiu, prausiu, stõv ∼ stoviu; áis ∼ eisiu, dir̃bš ∼ dirbsiu, mãtš ∼ matysiu, mĩṙs ∼ mirsiu, nẽš ∼ nešiu, šõkš ∼ šoksiu. A szóvégi mássalhangzó minden esetben lágyan ejtődik, a kiesett elöl képzett u regresszív hatása miatt.

II. Mássalhangzók lágyulása magánhangzó kiesésekor

Ha a szóvégi zárt szótagból kiesik egy elöl képzett vagy előretolt magánhangzó (megfigyelhető, hogy a nyelvjárásban a szó végéről kieshetnek az e, i elöl képzett magánhangzók, ritkán az ė, o (előretolt) is, valamint az előretolt a és u), a szó tövének végén álló lágy mássalhangzó vagy mássalhangzócsoport közvetlenül a szóvégi mássalhangzó mellé kerül, és az új mássalhangzó-kapcsolat egésze meglágyul²².

1. Az előretolt a kiesése

Az előretolt a a nyelvjárásban a következő esetekben esik ki:

a) egyes szám alanyesetben, például: artójš²³ ∼ artójas, élñs ∼ elnias, ginė̃jš ∼ gynėjas, kė̃ls ∼ kelias, kulė̃jš ∼ kulėjas, laidė̃jš ∼ leidėjas, mukl̃tujš ∼ mokytojas, pjuvė̃jš ∼ piovėjas, svė̃čs ∼ svečias (vö. e cikk 4. jegyzetével), vėj̃s ∼ vėjas, vėlñs ∼ velnias; baisiaũsš ∼ baisiausias, gul̃ščs ∼ gulščias, pė̃ščs ∼ pėsčias, stáčs ∼ stačias, žál̃s ∼ žalias.

b) többes szám tárgyesetben, például: pãts ‘önmagukat’ (vö. a 6. és 7. jegyzettel, valamint a 170. oldallal), peñks ∼ penkias, stáčs ‘egyeneseket’, vald̃s ‘hatalmakat’, žál̃s ∼ žalias, ža-rė̃jŝ ∼ žarijas.

Mindkét eset példái azt mutatják, hogy a kiesett előretolt a meglágyította a szó végére került teljes mássalhangzócsoportot.

²¹ A nyelvjárás iu-tövű főneveinek egyes szám eszközhatározói alakja ia-tövű végződéssel áll.

²² Az elöl képzett vagy előretolt magánhangzó kiesése előtt maga a szóvégi mássalhangzó valószínűleg lágyan hangzott, vö. a 179–180. oldalon szereplő, lágy szóvégi mássalhangzót tartalmazó a, b, d eseteket.

²³ A bemutatott szavakból kiesett magánhangzó akár i is lehetett, vö. az egyes szám tárgyesetű artóji ∼ artóją, vėlnì ∼ velnią alakokkal. Az -ėjas, -ojas képzős szavak egyes szám birtokos esetben a saját tövük végződése mellett (artóje ∼ artójo, mukltuje ∼ mokytojo) ritkábban fordulnak elő az iu-tövekre jellemző végződéssel (artójõs ∼ artójaus, mukltujõs ∼ mokytojaus).

176

2. Az e kiesése

A szóvégi zárt e kiesik a nyelvjárásban, pl.: apùss ~ ėpùses, kárvės ~ kárves, kàtės ~ katès, pélks ~ pélkes, pìrštins ~ pìrštines, rógės ~ rogès, de: pèls < pelas ~ pelės. Vagyis a szóvégi mássalhangzócsoport itt a kiesett e miatt lágyan ejtett. A pèls példa azt mutatja, hogy ebben a nyelvjárásban az l korábban keményedett meg, mint ahogy a szóvégi e kiesett.

3. Az i kiesése

A zárt szóvégen az i(y) a következő esetekben esik ki:

a) Egyes szám alanyesetben, pl.: (ia-tövű főnevek) brólis ~ brólis, brìeds ~ brìedis, dágės ~ dagýs, ágastìs ~ eigastis ‘járás’, éšerìs ~ ešerys, ėžìs ~ ežys, gaidìs ‘kakas’²⁴, gailastìs ~ gailestis, gẽnìs ‘harkály, pásztorok játékában használt bot’, gẽnìs ~ genys, glėbìs ‘öl’, jáutìs ~ jautis, kìškìs ~ kiškis, kvìetìs ‘búzakalász’ (vö. e cikk 4. jegyzetével), lìzdėlìs ~ lizdelis, lópsìs ~ lopsys, mėdàs ~ medis, miẽžìs ‘árpa’, naujìskaulìs ~ naujiskaulis ‘navikuláris csont’, pūzgegutuìtìs ~ pūzgegutuìtis ‘fiatal kakukk’, pasùolìs ~ pasuolis, paklùonìs ~ pakluonis, pakruojėtìs ~ pakruojėtis, pempùtìs ~ pempūtis ‘kis bíbic’, pìršlìs ‘vőfély’, rãtlunkìs ~ rãtlankis, raguólìs ~ raguolis ‘süteménycipó’, sprìndìs ~ sprindis, šunìtìs ~ šunytis, úosìs ~ úosis, užúovìs ~ užuovis ‘menedék’, žvirblùtìs ~ žvirblùtis ‘verébke’; (ia-tövű tulajdonnevek — helynevek és személynevek) Aukštàsė beržìnėlìs ~ Aukštàsai beržynėlis (erdőcske Lauksodis közelében), Béržtals ~ Béržtalis (patak), Cárkels ~ Cárkelis (út Gelčiai és Lauksodis között), Dagìlu kalnėlìs ~ Dagilių kalnelis (domb Lauksodis közelében), Degìmu gróos ~ Degimų griovís (a Beržtalis mellékága), Gataučėlìs ~ Gataučėlis (a főútról Gataučių faluba vezető út), Gùmbakalnìs ~ Gùmbakalnis (mélyedés a Beržtalisban, Stegviliai falu közelében), Jóna Póželės kalnėlìs ~ Jono Póželės kalnelis (domb a Stegviliai erdejében, Jono Póželės földjén), Kalnìnis Póžel ~ Kalninis Póželė (Póželė, aki Stegviliai faluban, a dombon lakott), Kemšrìnės gróos ~ Kemšrinės griovís (állóvíz a Stegviliai határában), Keršìns ~ Keršnis (patak Stegviliai falu és erdeje közelében), Kùk-miškìs ~ Kùkmiškis (250 hektáros erdő Kùkų és Diržių falu között), Kùkelìs ~ Kùkkelìs (Lauksodis és Pašvitinys közötti út), Márgs ~ Márgis (kutyanév), Naujì-kelìs ~ Naujikelis (a 19. század végén kiépített út Gataučiaiból Stegviliai felé), Padėgelė óžals ~ Padėgelis ąžuolas (hely Stegviliai erdejében), Pakelìùns pakumpnóss ~ Pakeliūnas Pakumpnósis (a görbe orrú Pakeliūnas), Palìepkalnìs ~ Palìepkalnis (hely Stegviliai erdejében), Pūdels ~ Pūdelis (kutyanév), Ragánkelìs ~ Ragánkelis (út Gataučiaiból Diržiai felé), Rainìùtìs ~ Rainiūtis (macskanév), Sárgs ~ Sárgis (kutyanév), Sarìs ~ Sàrtis (lónév), Strìukìs ~ Striukšis (30 hektáros erdő Gelčiai falu és Lauksodis között), Spìaudiklìs Rūdìs ~ Spiaudiklis Rūdis (Rūdis, aki beszéd közben köpködött), Tiẽskelìs ~ Tiẽskelis (út Gelčiai faluból a Lauksodis-birtokhoz), Trikùkalnìs ~ Trikùkalnis (hely Stegviliai erdejében), Vergìkelìs ~ Vergikelis (út Stegviliai falu szélén), Vìlkelìs ~ Vilkelis (út Stegviliai falun keresztül); (i-tövű főnevek) añtìs ~ antis, ãkìs ~ akis, aũsìs ~

²⁴ A nyelvjárásban néha nehéz megállapítani, hogy a két szótagú ia-tövű főnevek egyes szám alanyesetű alakjában a hangsúly a tőben vagy a ragban volt-e. Ilyenkor a nyelvjárási alakot nem rekonstruáljuk a köznyelvi alakra, hanem csak a jelentését magyarázzuk meg.

12. Kalbotyros klausimai, IV

177

fül, biẽs ~ bitis, debẽs ~ debesís, donẽs ~ dantis, klẽs ~ klėtis, krósas ~ krósnis, mùs ~ musis ‘légy’, nãkẽs ~ naktis, nõs ~ nosis, pažastẽs ~ pažastis ‘hónalj’, smilẽs ~ smiltis, širdẽs ~ širdis, tõs ~ tošis, vagẽs ~ vagis, žõs ~ žąsis, (melléknevek) brangẽsẽs ~ brangesnis, didẽls ~ didelis, gerẽsẽs ~ geresnis, gražẽsẽs ~ gražesnis, priekšutẽs ~ priekštutinis ‘elülső’, (melléknévi igenevek) galẽnẽs ~ galįantis (vö. e cikk 8. jegyzetével), mirštunẽs ~ mirštantis, norẽnẽs ~ norįantis, spaudžunẽs ~ spaudžiantis ‘alacsony nyomású’ (az időjárásra vonatkozóan).

b) Többes szám alanyesetben, pl.: ãks ~ ãkys, ãnẽs ~ ántys, aiẽs ~ ausys, dẽbẽs ~ debesys, donẽs²⁵ ~ dančtys, dùrs ~ durys, klẽs ~ klėtys, piemẽs ~ piemenys, šunẽs ~ šunys, vilnẽs ~ vilnys.

c) Többes szám tárgyesetben, pl.: ãks ~ akis, ausẽs ~ ausis, nãkẽs ~ naktis, vagẽs ~ vagis, vagiùs (vö. az u kiesésének b esetével); devynẽs ~ devynis, penẽks ~ penkis, šeẽs ~ šešis. Minden ilyen esetben a szó végén álló mássalhangzócsoportot a kiesett i lágyította meg.

d) Visszaható igék főnévi igenévi alakjában, pl.: juókės ~ juóktis, klausẽs ~ klausytis, maũgdẽs ~ maudytis ‘fürdeni’, šukúoẽs ~ šukúotis. Ebben az esetben az i magánhangzó kiesése másodlagos és valamivel későbbi jelenség. E példák szóvégi alakjából először a szóvégi i esett ki (vö. az i kiesésének k esetével, 174. o.), pl. juókti-s > juóktis, majd csak ezután rövidült meg tovább a szóvég: az i is kiesett, pl. juóktis > juókės. A másodlagos módon megrövidült alakok mellett a nyelvjárásban gyakoribbak az ezt az i-t megőrző alakok.

4. Az elöl képzett u kiesése

Az elöl képzett u a nyelvjárásban a következő esetekben esik ki:

a) Egyes szám alanyesetében, pl.: ãmžẽs ~ ãmžius, Dẽrẽs ~ Dẽrėsius (egy deres ló neve), lẽsvunẽs || lẽsvunẽs (vö. e kötet 170. oldalát és a 6–7. jegyzetet) ‘liesvinčius’, linaraũtẽs ~ linaraũčius ‘a len kihúzásának ideje’, merẽs ~ mergius ‘lányos ember’, pavõjẽs ~ pavõjus²⁶, pẽčẽs ~ pẽčius, skaičẽs ~ skaičius, sõdẽs ~ sõdžius, vasarõjẽs ~ vasarõjus; nusirašẽs ~ nusiraškiusi, pasãkẽs ~ pasakiusi.

Az utolsó két példában a szóvégi, elöl képzett u – akárcsak az i kiesésének d esetében – másodlagosan esett ki: először a végződésben álló i esett ki, majd később – amikor a szóvég még tovább rövidült – az u is kiesett. Vagyis itt az u viszonylag nem régen esett ki.

b) Többes szám tárgyesetében, pl.: brẽdẽs ‘szarvasokat’ (vö. a 170. oldalt és a 7. jegyzetet), donẽs ~ dančius, ežẽs ~ ežius, gaidẽs ‘kakasokat’, glẽbẽs ~ glėbius, jaũtẽs ‘ökröket’, kiškẽs ~ kiškius, medẽs ‘fákat’, padaikšlẽs ~ padaikšlius ‘talpakat’, peilẽs ~ peilius, sprindẽs ‘araszokat’, sirautẽs ‘árva gyermekeket’, stačẽs || stačẽs ‘meredekeket’, švẽtẽs || švẽčẽs ‘vendégeket’, tūkstuntẽs ‘ezreket’, varnuẽs ‘varjúfiókákat’, žirguẽs ‘csikókat, paripákat’; aiškẽs ~ aiškius, brangẽs ~ brangius, gražẽs ~ gražius, sūrẽs ~ sūrius; gerẽusẽs ~ geriausius, mažẽsẽs ~ mažesnius, savũosẽs ~ savuosiuos; aštuonẽs ~ aštuonerius, septynẽs ~ septynėrius.

²⁵ A hímnemű i-tövű főnevek többes szám alanyesetben saját tövük végződése mellett az ia-tövekre jellemző végződéssel is előfordulnak, pl.: dončẽ~dančiai, vagẽ~vagiai.

²⁶ Az -o/jus képzős származékok saját tövük végződése mellett egyes szám birtokos esetben ritkábban ia-tövű végződéssel is előfordulnak: pavõje~pavõjo, vasarõje~vasarõjo, vö. még a 23. jegyzetet.

178

5. Az ė kiesése

Az ė a vizsgált nyelvjárásban csak ritkán esik ki egyes szám birtokos és többes szám alanyesetben, pl.: Aikštės ~ Aikštės (a Stegviliai-erdő délkeleti része, ahol juhokat legeltettek), kárvės ~ kárvės, kàtės ~ kàtės, šãrės ~ šãkės (vö. alább a b esetet).

6. Az elöl képzett o kiesése

A tőben elöl képzett o szintén nagyon ritka esetekben kiesik egyes szám birtokos esetben és többes szám alanyesetben, például: kójės ~ kójos, trõšės ~ trãšios; mellettük azonban sokkal gyakrabban használatosak a teljes alakok: kójos, trõšės (vö. alább a b) esetet).

III. A szóvégi mássalhangzó lágyulása a szó nem rövidült végén

A nyelvjárásban a szóvégi mássalhangzók lágyulásának egy harmadik típusa is előfordul, amely kizárólag a mássalhangzó előtt álló elöl képzett vagy előrébb képzett magánhangzó hatására alakult ki. Ezek az esetek a nyelvjárásban nem gyakoriak, de előfordulnak:

a) A melléknévi igenevek egyes szám alanyesetében, például: bùvęs ~ bùvęs, girdėjęs ~ girdėjęs, išėmęs ~ išėmęs, išplėręs ~ išklėręs ‘szétterjedt’, màtęs ~ màtęs, nuklúkės ~ nuklúkės ‘megőrült’, prilinìkės ~ prilinkęs ‘együtt érző’, sakydavęs ~ sakydavęs, šildydavęs ~ šildydavęs, žadėsas ~ žadėsias, de: pražėlęs ~ pražėlęs, kàlės ~ kàlės.

b) Egyes szám birtokos esetben és többes szám alanyesetben, például: akėčõs ~ akėčios, akẽs ~ akìes, apačiõs ~ apačios, báimės ~ báimės, dalgės ~ dalgės, darbadienės ~ darbadienės ‘munkanap, munkanapok’, dilgìnės ‘csalánok’, draũgės ‘barátságok’, drėvės ~ drėvės, dùlkės ~ dulkės, Gaigalinės ~ Gaigalienės, gaspadorõs ~ gaspadoriaus, gelàžės ~ geležies, gyvatiènės ~ gyvatiėnės ‘kígyó főzetéből’, grįčõs ~ grỹčios, grindės ~ grindės ‘kapcsok’, kàtės ~ katės, kàugės ~ káugės ‘kazal, kazlak’, klẽtės ~ klėties, kójõs ~ kójos, krẽgždės ~ krėgždės, krẽšnės ‘cseresznyék’, kuntrìbės ~ kantrybės, kūtės ‘istálló, istállók’, lãikės ~ laikės ‘szánrúd’, pėčõs ~ pėčiaus, pėmpės, pūravietės ~ pūravietės ‘12,5 ár’, raudunìkės ~ raudonikės ‘vargánya, vargányák’, silkùtės ‘kis heringek’, šáltmetės ~ šaltmetės, šùnes ‘a kutyáé’, valdžõs ~ valdžios, valdžios, virbės ‘összejövetel, gyűlés’, žarijõs, žẽmugės ~ žemuogės, žievės ~ žievės, žievės; dvėjõs, gaižõs ~ gaižios, gaižios, gražõs ~ gražios, kẽturiõs ~ keturios, mažẽsnės, mažùtės ~ mažìutės, naũjõs ~ naũjos, naujos, pàčiõs ~ pačios, penkiõs ~ penkios, parvažiavùsõs ~ parvažiavusios, spìrės ~ spùrės ‘pihések, rongyosak’ (egy bizonyos lúd-fajtáról szólva), šùrkščõs ~ šiurkščios, šiurkščios, tiẽsõs ~ tiesios, tiesios, tókõs ~ tokios, trãpniõs ~ trapnios ‘törékenyek’, trõšõs ~ trąšios, trąšios, de: bárzdos ~ barzdos, barzdõs, gėrõs, krùopos, pìktos, rìpkos, spalvõs ~ spalvos, spalvós, šákos, vìštos, ùogos.

A szóvégi mássalhangzó lágyan ejtődik a személyes és visszaható névmások egyes szám birtokos esetében is, például: mãnės ~ manęs, tavẽs ~ tavęs, savẽs ~ savęs.

179

c) Egyes szám részes esetben²⁷, például: sótajem, stórājēm, de brángam²⁸ ‘brangiam’, pìgam²⁹ ‘pìgiam’, sótam ‘sočiam’.

d) Többes szám eszközhatározói esetben, például: ančakėlės ‘szemöldökökkel’, brie- džės ~ briedžiais, gaidžės ~ gaidžiais, jaučės ~ jaučiais, kiaušinės ~ kiaušiniais, kraujės ~ kraujais, medžės ~ medžiais, molės ~ moliais, pelės ~ pėliais, spaiglės ~ spaiglais ‘sarjakkal’, švėčės ~ svečiais, tačkėlės ‘pontokkal, fröccsenésekkel’, tankės ~ tankiais, de: baltės ~ baltais, juodės ~ juodais, plaukės ~ plaukais, žilės ~ žilais.

e) A nyelvjárásban többes szám helyett használt kettős számú alakok részes és eszközhatározói esetében, például: afklėm ~ arkliam, aušim ~ ausim, briedžėm ~ briedžiam, gaidžėm ~ gaidžiam, jaučėm ~ jaučiam, karvėm ~ karvėm, katėm ~ katėm, klūmpėm ~ klūmpėm, marčėm ~ marčiom, lapėm ~ lapėm, pačėm ~ pačiom, pėmpėm ~ pėmpėm, rogėm ~ rogėm, naktėm ~ naktim, svečėm ~ svečiam, de: avėlėm ~ avėlėm ‘juhokkal’, galvom ~ galvôm, gyvôm ~ gyvôm, jurginėm ~ jurginam, nôtom ‘kakasoknak, kakasokkal’, ožkom ~ ožkom, vaikėm ‘vaikam’, vyram ‘vyram’, žiedėm ‘žiedam’.

Az itt felsorolt esetekben a szóvégi mássalhangzóra progresszív hatást gyakorolt az előtte álló elöl képzett vagy előrébb képzett magánhangzó. Ha a szóvégi mássalhangzó előtt hátul képzett vagy hátrébb képzett magánhangzó áll, amint azt a bemutatott példák is mutatják, a szóvégi mássalhangzó mindig kemény.

A mássalhangzók palatalizációjának kapcsolata a szóvégi rövidüléssel a stegvili nyelvjárásban

Е. И. ГРИНАВЕЦКЕНЕ

Összefoglalás

A stegvili nyelvjárást a Litván SZSZK északi részén (a lett határ közelében, a pakruojisi járásban) beszélik; a keleti aukštaitiai puntininkai nyelvjáráscsoporthoz tartozik, teljes hangsúly-visszahúzódással

²⁷A „A szóvégi mássalhangzó lágyulása a szóvégi rövidülés nélkül” című alfejezethez azért soroljuk az egyes számú részeshatározót, valamint a kettes (többes) számú részeshatározót és eszközhatározót, mert korábbi szóvégi magánhangzóik vagy kettőshangzóik egyáltalán nem befolyásolják a szóvégi mássalhangzót. Néha (a kettes számú részeshatározó és eszközhatározó esetében) nehéz kideríteni, milyen magánhangzó állt korábban a szó végén. A szóvégi magánhangzó nélkül ezek a ragos alakok az irodalmi nyelvben is használatosak (vö. a 2. jegyzetet).

²⁸A nyelvjárás u-tövű melléknevei többnyire a-tövűvé váltak: bránga ‘drága’ (egyes számú birtokos eset), brángam ‘drágának’, brángo ‘drágát’, bráng ‘drágák’, bár az egyes számú birtokos esetben és a többes számú alanyesetben olykor az u-tövű végződéssel is előfordulnak: saldąs ~ saldaus ‘édes’ (egyes számú birtokos eset), saldūs ~ saldūs ‘édesek’.

²⁹Azokban az esetekben, amikor a vizsgált nyelvjárás mellékneveinek, számneveinek és névmásainak egyes számú részeshatározója, a főnevek többes (kettes) számú részeshatározója pedig a végződésen hangsúlyos, az irodalmi nyelvtől eltérően nem éles, hanem hajlított hanglejtésűek. Az ilyen alakok hangsúlya többnyire a végső szótagról a tőre húzódik vissza, mellettük azonban párhuzamosan vissza nem húzott hangsúlyú alakok is előfordulnak, például: pigam || pigàm ‘olcsónak’, pirmam || pirmàm, katram || katràm ‘mindegyiknek’.

180

hangsúly-visszahúzódással. Ebben a nyelvjárásban a szóvég jelentősen megrövidül, és ehhez kapcsolódik a szóvégi mássalhangzók lágyulása, amely eltér az irodalmi nyelvétől és számos más litván nyelvjárásétól. A cikk ezt a mássalhangzó-lágyulást elemzi, megállapítja, csoportosítja és összegzi megjelenésének egyes eseteit, valamint feltárja a lágyulás okait.

A vizsgált nyelvjárásban mindenekelőtt bizonyos esetekben lágyulnak meg azok a mássalhangzók, amelyek régóta a szó végén állnak. A számos felsorolt példából látható, hogy az ilyen mássalhangzó lágyulását az előtte álló elöl képzett, illetve előretolt magánhangzó okozza. A nyelvjárásban a szóvégi mássalhangzók lágyulásának következő esetei figyelhetők meg: 1. egyes számú alanyesetben (participiumokban), például: bùvęs (irod. nyelvi buvęs) ‘volt’, mātęs (irod. nyelvi mātės) ‘elvezetett’, sākęs (irod. nyelvi sākęs) ‘mondott’; 2. egyes számú birtokos esetben és többes számú alanyesetben, például: krėgždės (irod. nyelvi krėgždės) ‘fecskék’, gràžos (irod. nyelvi gražios) ‘szépnek’, gràžos (irod. nyelvi gražios) ‘szépek’; 3. többes számú eszközhatározóban, például: arkļes (irod. nyelvi arkliais) ‘lovakkal’, peilēs (irod. nyelvi peiliais) ‘késekkel’, žvirblēs (irod. nyelvi žvirbliais) ‘verebekkel’.

Ha az ilyen mássalhangzó előtt hátul képzett vagy hátrahúzott magánhangzó áll, a mássalhangzót keményen ejtik, például: pražīles (irod. nyelvi pražiles) ‘megőszült’, mergos (irod. nyelvi mergos) ‘lányok, egyes számú birtokos eset’, vaikēs (irod. nyelvi vaikais) ‘gyermekekkel’ stb.

Így a nyelvjárásban a cikkben megállapított szóvégi mássalhangzó-lágyulási eseteket az előttük álló elöl képzett vagy előretolt magánhangzók progresszív hatása magyarázza.

Lágyan ejtik azokat a szó tövéhez tartozó mássalhangzókat is, amelyek a szóvégi rövidülés következtében a végződésbe kerültek. A vizsgált nyelvjárásban a tő mássalhangzói a szóvégi magánhangzók lekopása és kiesése révén kerülnek a szó végére. A szó végére került mássalhangzók csak akkor lágyak, ha elöl képzett vagy előretolt magánhangzó kopik le vagy esik ki. Minden más esetben a mássalhangzókat keményen ejtik.

Megállapítottuk, hogy lágy mássalhangzók a következő esetekben fordulnak elő a szó végén:

1. Az előretolt a magánhangzó lekopásakor és kiesésekor, például: žal (irod. nyelvi žalia) ‘zöld, zölddel’; sveč (irod. nyelvi svečia) ‘vendéget, egyes számú tárgyeset’; audž (irod. nyelvi audžia) ‘sző, szőnek’; vėlnis (irod. nyelvi vėlnas) ‘ördög’; žāls (irod. nyelvi žalias) ‘zöldeket, többes számú tárgyeset’;

2. Az e magánhangzó lekopásakor és kiesésekor, például: kārve (irod. nyelvi karvė, karve) ‘tehenet, tehénnel, tehén, egyes számú megszólító eset’, Aliū (irod. nyelvi Eliūtė) ‘Alenuska, egyes számú megszólító eset’, šaukēm (irod. nyelvi šaukiame) ‘hívunk, kiáltunk’, šaukē (irod. nyelvi šaukiate) ‘hívtok, kiáltotok’, ėjēm (irod. nyelvi ėjome) ‘mentünk’, eisi (irod. nyelvi eisite) ‘menni fogtok’, aitumēm (irod. nyelvi eitume)

181

„mi mennénk”, aikī (irodalmi nyelvi alak: eīkite) „menjetek”, de: dirbam (irodalmi nyelvi alak: dirbame) „dolgozunk”, mālat < mālote (irodalmi nyelvi alak: mālėte) „csépeltetek”, aidavọm (irodalmi nyelvi alak: eīdavome) „gyakran jártunk”; kā̃vės (irodalmi nyelvi alak: kārves) „tehenek, tárgyeset többes számban”.

3. Az i (у) magánhangzó lekopásakor és kiesésekor, például: mārti (irodalmi nyelvi alak: marti) „meny”, šird < širdi (az irodalmi nyelvinél régiesebb végződés: šir̃džiai) „szívnek”, Jūrg̃ (irodalmi nyelvi alak: Jūrgī) „Jurgis, egyes számú megszólító eset”, džiauges (irodalmi nyelvi alak: džiaugiasi) „ő örül, ők örülnek”, juokės (irodalmi nyelvi alak: juokiosi, juokiausi) „nevetek, nevettem”, praūščēs (irodalmi nyelvi alak: praūščiausi) „megmosakodtam volna”; arklīs (irodalmi nyelvi alak: arklys) „ló”, aūšs (irodalmi nyelvi alak: aušys, ausis) „fülek, fül”.

4. Az előretolt u magánhangzó lekopásakor és kiesésekor, például: svēč < svēčiu (irodalmi nyelvi alak: svečiu) „vendégnek”, svēč (irodalmi nyelvi alak: svečiu) „vendéggel”, sū́kčės (irodalmi nyelvi alak: sū́kčius) „csaló”.

5. Ritka esetekben az elöl képzett e és az előretolt o magánhangzó kiesésekor, például: kātės (irodalmi nyelvi alak: kātės) „macskák”, šākės (irodalmi nyelvi alak: šākės) „vasvillák”, kōjōs (irodalmi nyelvi alak: kōjos) „lábak”, grāžs (irodalmi nyelvi alak: grāžios) „szépek, jók”, de ezek a magánhangzók leggyakrabban megmaradnak: kātēs „macskák”, kōjōs „lábak”.

Amint a példák mutatják, az összes említett magánhangzó kiesésekor a szó végére került, eredetileg lágy tővégi mássalhangzók nem mindig azonos módon hangzanak: néha lágyak, máskor kemények. Minőségüket mindenekelőtt az előttük álló magánhangzó határozza meg. Ha ez hátul képzett vagy hátrább képzett magánhangzó, a mássalhangzó keményen hangzik; ha pedig elöl képzett vagy előretolt magánhangzó, akkor lágyan.

Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy a szóvégi mássalhangzók lágyulása nemcsak a lekopott magánhangzótól, hanem az előttük álló magánhangzótól is függ. Ez azt jelenti, hogy az adott esetben a mássalhangzó lágysága nem csupán regresszív, hanem progresszív is. A szerző véleménye szerint ez a mássalhangzó-lágyulás másodlagos. A szóvégi magánhangzó lekopása után a szóvégi mássalhangzó kezdetben minden esetben lágy volt. Következésképpen egyformán lágyan hangzott az aīnam, nėšat típusú szavakban („megyünk, ti visztek”), valamint a šērem, šēret típusú szavakban („etetünk, etettek”). Azokban az esetekben, amikor a lágy szóvégi mássalhangzó előtt hátul képzett magánhangzó állt, és nem voltak meg a lágyság fennmaradásának feltételei, fokozatosan keménnyé vált, majd teljesen megkeményedett. Amikor viszont előtte elöl képzett magánhangzó állt, amely megőrizte lágyságát, a szóvégi mássalhangzó lágysága a vizsgált nyelvjárásban napjainkig fennmaradt.

Az összes említett magánhangzó kiesésekor a szó végére került lágy mássalhangzó (vagy mássalhangzócsoport) nincs egyedül: csatlakozik hozzá az a szóvégi mássalhangzó is, amely a kiesett elöl képzett vagy előretolt magánhangzó után állt (a cikk feltevése szerint ez a magánhangzó kiesése előtt szintén lágyan hangzott); az ilyen mássalhangzócsoport egésze lágyan hangzik (beleértve a g és k mássalhangzókat is).

182

A szóvégi minden lágy (és kemény) mássalhangzó tisztán, teljesen elkülönülten hangzik, és nem veszi át a mellette álló másik mássalhangzó árnyalatát, vagyis egyik sem hat a másikra. Ezért az a benyomás keletkezik, hogy az ilyen mássalhangzó hosszabban hangzik, mint más helyzetben vagy azokban a nyelvjárásokban, amelyek megrövidítik a szóvéget. Néha úgy tűnik, mintha az ilyen mássalhangzók között (különösen az l, m, n, r hangok között) megmaradtak volna az eltűnt magánhangzó hangjának bizonyos maradványai.

Ha a szó végén zöngésségük szerint azonos, de képzési helyük szerint különböző mássalhangzók fordulnak elő (például š és s, vagy ž és z), mindkettő teljesen elkülönülten hangzik, például: veřšs (irodalmi nyelvi alak: veřšis) „borjú”, ōžs (irodalmi nyelvi alak: ožūs) „kecskebak”. Ha zöngésségük és képzési helyük szerint is különböző mássalhangzók találkoznak (például t és s, vagy d és s), nem jön létre affrikáta, ahogyan várható volna; ehelyett mindegyik mássalhangzó a rá jellemző zöngésséggel vagy zöngétlenséggel hangzik, például: gaidžs (irodalmi nyelvi alak: gaidžys) „kakas”, donžs (irodalmi nyelvi alak: dantis) „fog”; vö. más nyelvjárások példáival: læc < lēds (irodalmi nyelvi alak: lėdas) „jég”, kóc < kōts (irodalmi nyelvi alak: kótas) „nyél”. Két teljesen azonos lágy mássalhangzó találkozásakor is mindegyik teljesen elkülönülten hangzik, például: auššs (irodalmi nyelvi alak: ausis, aušys) „fül, fülek”. Ha a szó végén egy szótagban magánhangzó és l, m, n vagy r mássalhangzó találkozik, nem alkotnak – a várakozással ellentétben – másodlagos diftongusszerű kapcsolatot; mindegyik összetevő elkülönülten és önállóan hangzik: a hangsúly rendszerint csak az első összetevőre esik, a második (a mássalhangzó) pedig gyakran szótagalkotóként jelenik meg, például: nam (irodalmi nyelvi alak: name) „a házban”, vakar (irodalmi nyelvi alak: vakare) „este” stb.

A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a vizsgált nyelvjárásban a szóvégi magánhangzók eltűnése és az ehhez kapcsolódó szóvégi mássalhangzó-lágyulás viszonylag új jelenség. Emiatt az egymás mellett álló különálló lágy mássalhangzók, illetve a szóvégi magánhangzó és mássalhangzó napjainkig nem alkottak szorosabb kapcsolatot.