LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

APŽVALGOS IR RECENZIJOS

A RÉGI LETT NYELVI SZÓTÁRAK

Daina Zemzare, Latviešu vārdnīcas (līdz 1900. gadam), Latvijas PSR Zinātņu akademijos?

D. Zemzarė, a neves lett nyelvész e terjedelmes és fontos munkája áttekinti a lett nyelv valamennyi ismert régi nyomtatott és kéziratos szótárát, az első szótár 1638-as megjelenésétől egészen 1900-ig.

Szovjet-Litvániában egyre nagyobb az érdeklődés a litván lexikográfia múltja iránt, és bár mindeddig főként csak egyes szótárakat vizsgáltak részletesebben (K. Būga, A. Juška, K. Širvydas szótárait és néhány másikat), remélhető, hogy a jövőben mi is olyan könyvvel gazdagodunk, amely feltárja egész lexikográfiánk történetét. Hogy milyen jellegű legyen ez a leendő könyv, és melyik utat volna a legcélszerűbb követni a lexikográfia történetének kutatásakor, könnyebben eldönthető, ha közelebbről megismerkedünk szomszédaink hasonló munkáival. A litván szakemberek számára D. Zemzarė művének alaposabb megismerése azért is fontos, mert a lett lexikográfia és maga a lett szókészlet fejlődése bizonyos szempontból szorosan összefügg a litván lexikográfiával és szókészlettel.

A könyv elején (3–6. o.) rövid áttekintés olvasható a lett nyelvi szótárakról szóló korábbi szakirodalomról, és szó esik annak pontatlanságairól is. Az egyes szótárak leírásakor helyenként más, az irodalmi áttekintő bevezetésben nem említett lexikográfiatörténeti munkákra is támaszkodik. A lett lexikográfia múltjáról általában kevés szakirodalom áll rendelkezésre, és a szótárak többségét a szerző írja le ilyen részletességgel elsőként. A könyvet olvasva mégis szembetűnik, hogy a szerző nem támaszkodik kellő mértékben a korábbi szakirodalomra, és annak hivatkozásai is hiányosak. Néhány ilyen mulasztást itt is megemlíthetünk. A 4. és a 84. oldalon az áll, hogy E. Blese 1936-ban kiadta J. Langius 1685-ös kéziratos szótárát, arról azonban sehol sem esik szó, hogy ebben a kiadásban ¹ nemcsak J. Langius életéről és munkásságáról közölt általános áttekintést (466–486. o.), hanem a nyelv jellemzőinek

¹ E. Blese, Nīcas un Bārtas mācītāja Jāņa Langija 1685. gada latviski—vāciskā vārdnīca ar īsu latviešu gramatiku, Rīgā, 1936.

287

leírását is (487–568. o.). K. Elvers és J. Lange szótárai kapcsán meg kell említeni, hogy P. Šmits közzétette a belőlük kigyűjtött jellegzetesebb és nyelvtörténeti szempontból jelentősebb szavak, valamint kifejezések (közmondások és szólások) jegyzékét², és egyúttal néhány megjegyzést is fűzött J. Lange szótárához (például az -ums képzős származékokról). Ch. Fiurekeris szótára kéziratainak keletkezését tárgyalva (73. o.) meg lehetett volna említeni néhány olyan szerzőt is, akik korábban részletesebben írtak erről, különösen L. Bērziņšt³. G. F. Stender nyelvtanáról és szótáráról J. Endzelīns is írt⁴, alkalmi cikke azonban nem annyira a szótárt érintő néhány megjegyzése miatt említendő, hanem inkább G. F. Stender lett nyelvtudásának és nyelvészeti nézeteinek általános jellemzése miatt. Nagy kár, hogy a szerző nem tudta megismerni B. Jēger 1688-as szótárról szóló cikkét⁵, amely a szóban forgó szótárnak az oslói egyetemi könyvtárban fellelt teljes példányáról készült mikrofilm alapján ismerteti a művet. Amit D. Zemzarė erről a szótárról könyvében ír — hiszen csak néhány fennmaradt töredék állt rendelkezésére (és tegyük hozzá: J. Ževeris ezekről a töredékekről készített leírása⁶, amelyre a 91. oldalon kétségtelenül támaszkodik) —, azt most lényegesen módosítani és kiegészíteni kell.

A rövid szakirodalmi áttekintés után következik a szótárak leírása. A szerző minden szótárt külön tárgyal. A leírások időrendben, a szótárak nyomtatásának vagy megírásának ideje szerint követik egymást. A lexikográfia története két részre oszlik: az első (7–212. o.) a feudalizmus korszakának (a 19. század közepéig) szótárait, a második (213–407. o.) a kapitalizmus korszakának szótárait foglalja magában. Ezeket a szótárakat — ha nem is mindet — röviden felsoroljuk, hogy azok is hozzávetőleges képet alkothassanak D. Zemzarė könyvének tárgyáról és egyúttal a lett lexikográfia múltjáról, akik nem olvasták a művet.

Az első lett nyelvi szótár kilenc évvel a litván után jelent meg (K. Sirvydas Dictionarium című műve), mégpedig 1638-ban. Ez Georg Mancel Lettus, Das ist Wortbuch/Sampt angehengtem täglichem Gebrauch der Lettischen Sprache... Riga... M. DC. XXXVIII. című műve. Maga a német–lett ábécérendes szótár (a címlap, az ajánlás, az előszó és a Mancelhez intézett dicsőítő megszólítás levonása után) 208 oldalt tesz ki (nem 207-et, ahogyan D. Zemzarė tévedésből megadja), és mintegy 6000 szót tartalmaz; ezt követi a második rész, a Phraseologia Lettica, amely (a címlap nélkül) 190 oldalas. Ebben a részben a szavak és kifejezések témák szerint 51 fejezetbe rendeződnek (például „A halakról”, „Az őrlésről”, „A ruházatról”, „A színekről”, „A pénzről”, „Rokonsági elnevezések” stb.).

² P. Smidts, Vārdu izvilkums no Elversa vārdnīcas „Liber memorialis letticus“, „Rakstu krājums, Rīgas Latviešu Biedrības Zinību Komisijas izdots“, XVI., Rīgā, 1912, p. 10—20; P. Smidts, Langes latviešu vārdnīca, ten pat, p. 21—58.

³ L. Bērziņš, Kristofors Fūrekers un viņa nozīme latviešu literatūrā, „Filologu biedrības raksti“, VIII, Rīgā, 1928, p. 145—224 (apie žodyną p. 160—168).

⁴ J. Endzelīns, Vecā Stendera latviešu gramatika un vārdnīca, „Druwa“, 1914, Nr. 9—12, p. 907—911.

⁵ B. Jēgers, Das deutsch-lateinisch-polnisch-lettische Vocabularium vom Jahre 1688, „Språkliga Bidrag (SprB). Meddelanden från seminarierna för slaviska språk... vid Lunds Universitet“, Nr. 8, Lund, 1957, p. 22—41.

⁶ Izglītības Ministrijas Mēnešraksts, 1935, p. 492—493.

288

A második lett nyelvi szótárt Georg Elger készítette, és 1683-ban jelent meg Vilniusban: Dictionarium Polono-Latino-Lottauicum. Opus posthumum R. P. Georgii Elger... Vilnae, 1683; 674 oldalas, és körülbelül 14 000 szócikket tartalmaz.

A harmadik nyomtatott szótár, amely névtelenül jelent meg (D. Zemzare a hagyomány nyomán G. Dresel szótárának nevezi), 1688-ban látott napvilágot: Vocabularium Wie Etzliche gebräuchliche Sachen Auff Teutsch/Lateinisch/Polnisch Uund Lettisch/Auszusprechen seynd. Riga... 1688; 120 oldalas, és hozzávetőleg ezer-egyezer német, latin, lengyel és lett szót ad meg (szinte kizárólag főneveket), amelyek 24 tematikus csoportba vannak rendezve. A szótárban számos hiba található, helyesírása következetlen és régies. B. Jēger hajlik arra, hogy úgy vélje, e szótár kézirata 1621 előtt készült, amikor a vidéket még lengyelek uralták⁷.

Tehát a XVII. században három lett nyelvi szótárt nyomtattak ki, és ezek a mai napig fennmaradtak. A régebbi szakirodalom ugyan még említ egy 1677-ből származó svéd-lengyel-német-lett szótárt G. Dreseltől — J. Endzelīns is feltünteti a lett nyelvű nyomtatott szótárak jegyzékében⁸—, ám később senki sem látta ezt a szótárt, és ma úgy vélik, hogy egyáltalán nem is létezett⁹.

Ugyanebből a XVII. századból három kiadatlan szótár kézirata is fennmaradt. Ezek közül elsőként Ch. Fürecker (1684 körül hunyt el) lett-német szótárának két változatáról készült, a század második feléből származó másolatokat kell említeni; a régebbi példány 319 oldalas, az újabb pedig (kétkötetes — 555 oldalas; a szótár körülbelül 3500 szót tartalmaz. 1685-ből származik J. Lange (csak vezetéknevének latin alakja ismert: Langius) kézirata (Lettisch-Deutsches Lexicon), amely mintegy 7000, címszavak alá rendezett szót foglal magában. Körülbelül ugyanennyi szót tartalmaz egy ismeretlen szerző kézirata is, a Manuale Lettico Germanicum (amelyben egyéb források mellett különösen bőségesen használták fel Fürecker és Lange szótárait). Ezenkívül fennmaradt még egy kis, mintegy 900 szót tartalmazó német-lett szótár (a kurlandi nyelvjárásokból), amelyet feltehetően egy német lelkész állított össze kizárólag saját használatára¹⁰.

A XVIII. században már hét szótár jelent meg nyomtatásban: 1705-ben a L. Depkin-féle úgynevezett német-svéd-lengyel-lett szótár (az 1688-as szótár átdolgozott és lényegesen javított kiadása); 1748-ban K. Elvers Liber memorialis Letticus című műve (német-lett szótár, mintegy 8000 szóval); 1761-ben G. F. Stender Entwurf eines Lettischen Lexici című műve (nyelvtanával együtt egy kötetben; lett-német szótár, mintegy 4000 szóval; kissé bővített kiadása 1763-ban jelent meg); 1772–1777-ben J. Lange Vollständiges deutsch-lettisches und lettischdeutsches Lexicon című műve (az 1772-ben már megjelent német-lett szótár 607 hasábjában mintegy 15 000 szó szerepel, a lett-német szótárban pedig van

⁷ Språkliga Bidrag, Nr. 8, Lund, 1957, p. 37 (a szótár címe és rövid leírása szintén Jēger tanulmányából származik).

⁸ J. Endzelīns, Ievads baltu filoloģijā, Rīgā, 1945, p. 68.

⁹ Språkliga Bidrag, Nr. 8, Lund, 1957, p. 34.

¹⁰ Ezt a szótárt nemrég részletesebben megvizsgálta B. Jēger, aki többek között úgy véli, hogy 1631 és 1685 között íródott; lásd tanulmányát: The Vocabularium Germanico-Curlandicum in the British Museum, „Årsbok 1955/56“, Lund, 1960, p. 27—57.

19. Kalbotyros klausimai VI.

289

406 hasáb és mintegy 10 000 szó; a szavak többségét a szerző az élő nyelvből jegyezte fel); 1789-ben jelent meg G. Stender Lettisches Lexicon című műve (két részből áll: a lett–német rész összesen 404 oldalnyi és mintegy 7000 szót tartalmaz, a német–lett rész pedig 773 oldalnyi és mintegy 14 000 szót).

A 18. századi kéziratos szótárak közül a legterjedelmesebb L. Depkin Lettisches Wörterbuch című műve; ez 1703-ban és 1704-ben írt lett–német szótár, mintegy 16 000, főként írott forrásokból gyűjtött szóval (1704-ben már megjelent a szótár prospektusa). Ezenkívül fennmaradt F. Weigel 1748-as német–lett és lett–német szótára, Ch. F. Temler 1772-es lett „összehasonlító” szótára (részben litván megfelelőkkel¹¹), valamint az 1782-es (J. Baumbach?) német–lett kéziratos szótárak. Ezen az öt szótáron kívül még néhány, többé-kevésbé kidolgozott szótári anyagot tartalmazó kézirat is fennmaradt.

Ha nem számítjuk a szakkifejezések jegyzékeit, a szöveggyűjteményekbe illesztett szójegyzékeket és a lexikográfia hasonló kisebb munkáit (ezekre D. Zemzare könyve is kitér, ha röviden is), a 19. században a nyomtatott lett szótárak száma több mint tíz új művel gyarapodik. Közülük talán a legismertebb az úgynevezett Kr. Valdemars-féle orosz–lett–német szótár (Русско-латышско-немецкій словарь), amelyet az ifjellett mozgalom képviselői állítottak össze, és az orosz közoktatási minisztérium adott ki Moszkvában 1872-ben (mintegy 37 000 szót tartalmaz); erre a szótárra épül az 1890-ben Jelgavában megjelent orosz–lett szótár is. Kisebb terjedelmű a Kr. Valdemars által szerkesztett, szintén Moszkvában, 1879-ben kiadott Латышско-русско-немецкій словарь. A többi szótár közül még megemlíthető J. Kurmin Słownik polsko łacinsko łotewski című, 1858-ban Vilniusban nyomtatott műve (közel 13 000 szócikk), K. Ulmanis 1872-es Lettisch-deutsches Wörterbuch című szótára (mintegy 20 000 szó), G. Brasche 1880-as Deutschlettisches Wörterbuch című műve (35 000 szó; Ulmanis és Brasche e két szótára ugyanazon Lettisches Wörterbuch két külön részeként jelent meg), valamint M. Miezinis Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkai-rusiszką című szótára, amely 1894-ben jelent meg Tilsitben (mintegy 15 000 szó). A 19. század végén jelennek meg az első szak- (egyes területek terminológiáját feldolgozó) és idegenszó-szótárak: 1881-ben Moszkvában kiadták Kr. Valdemars összeállításában a tengerészeti zsebszótárt, Карманный русско-английско-французско-немецко-итальянско-датско и норвежско-шведско-латышский морской словарь съ прибавленіемъ голландскаго и испанскаго языковъ címmel; 1878-ban jelent meg F. Mekons idegenszó-szótára, a Šweschwahardu grahmata (mintegy 2200 szó), 1886-ban pedig J. Dravnieks jóval bővebb szótárának, a Šweschu wahardu grahmata című műnek az első kiadása (több mint 5000 idegen szó).

A 19. századból csak kevés nagyobb és jelentősebb kéziratos szótár ismert. Ilyen G. Bergmanis 1806-os Lättisch-Deutsches Wörterbuch és Deutsch-lettisches Wörterbuch című műve (az első mintegy 5000, a második 9000 szót tartalmaz), egy ismeretlen szerző orosz–lett szótára (a…

¹¹ Bővebben lásd J. Kruopas, Seniausias lyginamasis latvių ir lietuvių kalbų žodynas, „Literatūra ir kalba“, II, Vilnius, 1957, p. 467—470.

290

középső szakasza a застила́ю-tól a Павлинъ-ig), amely D. Zemzare véleménye szerint 1862 és 1869 között íródott (mintegy 10 000 címszó); A. Juška 1875-ös lett–litván–lengyel szótára (7818 szó — ezt a számot maga A. Juška tünteti fel a szótár végén; lett szavak A. Juška nagy szótárának második változatában is szerepelnek, de később elvetették a lett nyelvre való fordítást)¹², valamint A. Dyrikis 1872-es litván–lett szótára (mintegy 10 000 szó; ma már elveszett, de 1935-ös leírásából szélesebb körben ismert).

A régi lett szótárakból tehát meglehetősen sok van. D. Zemzare számítása szerint a 17. század elejétől a 19. század végéig összesen huszonkét kétnyelvű és többnyelvű szótár jelent meg nyomtatásban, tizenkét elkészített szótár kézirata pedig fennmaradt. Összehasonlításképpen emlékeztethetünk arra, hogy a 17. századból mindössze egyetlen litván nyelvű nyomtatott szótár maradt fenn: K. Širvydasé (bár az első [vagy második?] és a későbbi kiadások közötti különbség szinte két külön szótárról enged beszélni); a 18. századból három (mindegyik két részből áll — litván–német és német–litván): V. Hako, P. Ruigio és K. G. Milkaus szótára; a 19. századból pedig öt: G. H. F. Nesselmanné, F. Kurschat két szótára, M. Miežinisé és A. Juškáé (ennek csak a kezdete); vagyis három évszázad alatt összesen mindössze kilenc szótár jelent meg (szemben a lettek huszonkét szótárával). A 17. és 18. századból kevés kéziratos szótár maradt fenn — talán mindkét századból három-három (egyes szótárak keletkezési ideje nem ismert pontosan) —, és csak a 19. századból van belőlük több, mint a letteknél. Természetesen téves következtetés lenne a litván és lett szótárak számának összevetése alapján azt gondolni, hogy a régi litván lexikográfia általában gyengébb lett volna a lettnél: minőségüket tekintve (különösen a nyelv pontosabb ábrázolásában) a litván szótárak gyakran felülmúlják ugyanazon korszak lett szótárait, amelyeket egészen a 19. század második feléig szinte kizárólag olyan idegen ajkúak (többnyire németek) írtak, akik nem tudtak elég jól lettül.

Ennyi szótár alapos megismerése és megfelelő jellemzése nem könnyű feladat: sok energiát, gondosságot és időt igényel. A könyv nem minden szótárral foglalkozik egyformán részletesen. Ez elsősorban maguktól a szótáraktól függ — nem mindegyik egyformán fontos vagy terjedelmes; természetesen más, szubjektívebb okok is közrejátszanak: sok szótárat mindmáig nem vizsgáltak különösebben, ezért nehéz most valamennyit egyszerre részletesen elemezni. A könyv a legtöbb helyet az 1872-es orosz–lett–német szótárnak (Kr. Valdemar) szenteli, a mai lett irodalmi nyelv kialakulásában betöltött különleges szerepe miatt — mintegy 117 oldalt (218—311. és 503—526. o.), vagyis a könyv több mint egyötödét. Majdnem ilyen részletes tárgyalást kap az első szótár is (G. Mancelis 1638-as műve) — mintegy 100 oldalt szentelnek neki

¹² D. Zemzare könyvének „Antano Juškos latvių-lietuvių-lenkų kalbų žodynas“ (352—362) című fejezete B. Tolutienė átfogó és gondosan megírt „Antanas Juška leksikografas“ („Literatūra ir kalba“, V, Vilnius, 1961, p. 87—377) című tanulmányának értékes kiegészítése; néhány új tényt és feltevést közöl A. Juška és A. Dyrikis, illetve a Rigai Lett Társaság tudományos bizottsága közötti kapcsolatokról, és ami a legfontosabb, magát a szótárat jellemzi (érthető módon elsősorban a lett szavak és kifejezések iránt érdeklődik).

291

(11–63. és 423–470. o.). Más szótárak leírása többnyire csak néhány oldalt tesz ki.

A régi szótárak különféle szempontokból tanulmányozhatók. A vizsgálat jellege legalább kétféle lehet: 1) lexikográfiai, amikor a kutatót annak tisztázása érdekli, hogy a szerző milyen lexikográfiai elvekre és módszerekre támaszkodott, amikor kiválasztotta a szótárába kerülő szavakat, csoportosította őket, megadta jelentésüket és más nyelvek megfelelőit, feltüntette nyelvtani, stilisztikai, eredetbeli stb. sajátosságaikat, példamondatokkal illusztrálta használatukat, és így tovább; 2) lexikológiai, amikor a kutatót nem a szótár összeállításának „művészete”, hanem a benne található szavak érdeklik, amelyeket a mai nyelvész szempontjából archaizmusokra, különféle típusú képzett szavakra, jövevényszavakra stb. oszt. A lexikográfia fejlődésének bemutatásához elegendő a szótárak lexikográfiai áttekintése, a régi szótárak kutatása azonban a gyakorlatban igen gyakran a történeti lexikológia elemeit is magában foglalja; ez teljesen természetes, hiszen a régi szótárak egyúttal a nyelv emlékei is, ezért jellemzésük nem lenne teljes, ha nem mondanánk el, mit nyújtanak a nyelv, mindenekelőtt pedig a szókincs történetének kutatásához. A könyv szerzője sehol sem tér ki munkája jellegére és céljára, a könyv tartalmával megismerkedve azonban látható, hogy nem annyira a szűken vett lexikográfiai, mint inkább a lexikológiai kérdések foglalkoztatták; vagyis nem annyira a szótárkészítés módszerei és fejlődésük, mint inkább a szótárak szókincse és annak gyarapodása. Már azok a kisebb fejezetek is, amelyek kifejezetten – címükben is jelezve – az egyes szótárak különféle típusú szavainak jellemzésével, illetve gyakrabban egyszerűen e szavak felsorolásával foglalkoznak, több mint 300 oldalt tesznek ki, vagyis a könyv teljes szövegének jóval több mint felét (emlékeztetni kell arra, hogy legalább 75 oldalt az illusztrációk foglalnak el: szótárak egyes, többnyire első oldalainak, címlapjainak vagy a szótárakkal egyébként összefüggő iratoknak a fakszimiléi). A fennmaradó szöveg jelentős részét valójában szintén a szókincs áttekintése és a szólisták foglalják el (amelyek olykor igen hosszúak, vö. az 1782-es kéziratos szótár germanizmusai, 161–163. o.; az 1879-es szótár új képzései, 316–319. o.; a 19. századi anonim kéziratos szótár különféle típusú szavai, 325–332. o.), noha ezt külön címek nem jelzik.

Mivel D. Zemzare könyve jellegét tekintve elsősorban a történeti lexikológia (amelynek vizsgálati tárgyát ezúttal a régi lett szótárak szókincse képezi), és csak másodsorban a lexikográfia történetének műve, ezért néhány megjegyzésre áttérve helyénvaló éppen a szókincs kérdéseivel kezdeni, és ezeknél kissé hosszabban időzni.

A könyv a szótári szókincs következő csoportjait tárgyalja: jövevényszavak – külön a germanizmusok, a szlavizmusok, a lituanizmusok és a finnugor nyelvekből származók; neologizmusok és egyéb, különféle típusú képzett szavak; jelentésbeli archaizmusok (G. Mancelis szótárában) és jelentésbeli neologizmusok (Kr. Valdemars szótárában); nyelvjárási szavak (ezeket külön csak G. Mancelis, J. Lange és Kr. Valdemars szótáraiban tárgyalja); tulajdonnevek; nemzetközi szavak (G. Elger, K. Elvers, J. Lange, G. Stender és Kr. Valdemars szótáraiban); szakszavak (G. Mancelis, G. Elger, J. Lange, G. Stender és Kr. Valdemars szótáraiban); archaizmusok (G. Mancelis szótárában). A szerző gyakran nem elégszik meg valamely szótípus általános áttekintésével és állításainak néhány jellegzetes példával való illusztrálásával, hanem – amint már említettük – teljes, a szótárakból kigyűjtött betűrendes szólistákat közöl, mintegy az egyes szótárakban található ilyen vagy olyan típusú szavak kis szótárait.

292

Ezek a kis szótárak jelentős anyagot szolgáltatnak a történeti lexikológia és a lett nyelv történeti szótára számára, másfelől azonban az ilyen szólisták haszna nem túl nagy. Értéküket két dolog csökkenti: a használatuk kényelmetlensége és a teljesség hiánya. Mivel egyes szótárakhoz külön-külön készültek, vagy közvetlenül az adott szótár leírása mellett szerepelnek, vagy a könyv végén, az úgynevezett függelékekben (421–537. o.; a szótár leírása nem mindig hívja fel erre a figyelmet). Ráadásul egy-egy szó megadása után gyakran rögtön azt is feltüntetik, hogy mely későbbi (néha korábbi) szótárakból ismert még az adott szó, ezeknek a más szótáraknak a leírásában viszont már nem szerepel. Ezen elrendezés miatt néha még akkor sem könnyű használni a szólistákat, ha az olvasót csupán egyetlen szótár egy bizonyos szava érdekli. Különösen nehéz helyzetbe kerülne az olvasó, ha például azt szeretné megtudni, mióta és mely szótárakban használják az őt érdeklő szlavizmust – ehhez szinte az egész könyvet át kellene lapoznia. Ha a szótárakból kiválogatott szavakat úgy közlik, ahogyan D. Zemzare tette, egyetlen megoldás marad: a könyv végére betűrendes tárgymutatót kell tenni az összes szóról. A kis szótárak másik hiányossága még súlyosabb: többnyire nem teljesek, nem foglalják magukban a szótárban található valamennyi, az adott típusba tartozó szót. E hiányosság miatt az ilyen szólisták nem helyettesíthetik magát a szótárt azok számára, akiket az egyik vagy másik szótípus érdekel. Ha például az olvasó nem talál egy keresett szlavizmust valamely szótár szlavizmusai között, még nem lehet biztos abban, hogy az valóban hiányzik abból a szótárból. Jobb lett volna kevesebb szólistát közölni, és nagyobb figyelmet fordítani a teljességükre.

A szókincs valamennyi csoportja közül a könyv leggyakrabban és legrészletesebben a jövevényszavakkal foglalkozik. Különösen sok helyet szentel a szlavizmusoknak, valamivel kevesebbet a germanizmusoknak.

G. Mancelis szótárából meglehetősen hosszú jövevényszó-listákat közöl, de itt is akadnak kihagyások: például sem a 46–48., sem a 438–441. oldalon nincsenek feltüntetve a szótárban szereplő alábbi szlavizmusok: baggatz (s. v. Reich) 141¹³ (e szó a szerző számára egyáltalán nem ismeretlen, vö. munkája 50. o.), Birkaws (ein Schippfund) 375, Blehdis, Blehds (Ein alter Schalck) 19 és Blähds (Schalck) 151, Buhda (Bawrenhäußlein) 28, domant (dencken) 46, ghattaws (bereit) 31 (vö. még Semme ghattawa 17), Kaschohx (Beltz) 30, klanniteeß (bücken) 43, mehroht (messen) 122 (vö. a képzett alakokat is: ißmehrot, Mehrotais 25), Nabbags (Arm) 22, ißpostiet (arm machen) 22 és ißpohstiet (verwüste) 215 (vö. még Pohstitais 193, pohstitais, pohstischana 215), Pullx (hauffen Volcks) 86, rohbesis (Ziel) 220, schäloht, apschäloht (Sich erbarmen) 27 (vö. még abschäloteeß, schchllex 54, 27), śohliet (verheissen) 91, Swanniet (Slöcken ziehen, leuten) 77 (vö. még swanītai 77; hasonlóképpen a 401. oldalon) stb. A kihagyott germanizmusok közül (48–55. és 441–468. o.) például a következők említhetők: Balle (Ball) 27, Bickeris (Becher) 28, Bulldrians (Baldrian) 27, Cantzels

¹³ A számok itt G. Mancelis szótárának oldalait jelölik a szótár fakszimile kiadása szerint (az 1638-as kiadás oldalai nincsenek számozva): A. Günther, Altlettische Sprachdenkmäler in Faksimiledrucken, II, Heidelberg, 1929.

293

(Cantzel) 44, Cāntzleris (Cantzler) 44, 402, Dantzis (Tantz) 181, Elle (Hell) 87, Junckars (ein Schreiber auffm Ampte) 402, Keisers (Keyser) 401 (Keysers 101), Kesteris (Küster) 401, klingkis (Handhabe) 84, Kumeles (Camillen) 44; Kungs (Herr) 88, Marskalkis (Marschalk) 122 (Marskalkis 402), Muhhs (Mönch) 126 és Muhx (ein Münch) 401, Pawests (Bapst) 401, Pieskohps (Bischoff) 35 (Pieskhops 401), preddigkis (Predigt) 138 (vö. még preddigrehht 138), Rahtusis (Rathhauß) 139, Rentmeisters és Renckmeisters (Reintmeister) 142, 402, Siepohls (Zwiebel) 222, Skriewers (Schreiber) 161, 402, Strenghes (Strengen) 362, Suckurs (Zucker) 221, Salhves (Salb) 148 (400), Wacktmeisters (Wachtmeister) 404, Wackts (Wacht) 198, Wieges (Feigen) 58, Wieweles (die Fiebel) 273 stb.

Néhány más szótárból származó kölcsönszó-jegyzék még több hiányosságot mutat. J. Kurmin szótárából például a szlávizmusok kiválogatott jegyzéke (490—503. o.) láthatólag csak az e szótárban szereplő szlávizmusok kisebb részét foglalja magában. A k- betűvel kezdődő szavakból itt mindössze öt szerepel (két további a 209—212. oldalon van megadva), ezt a számot azonban gyorsan, a teljes szótár átnézése nélkül is többszörösére lehet növelni, ha még olyanokat is hozzáadunk, mint Kalada (Kolęda) 51 (vö. még kaladawojų — Kolęduję 51), kaleka (Niedołężny) 93, karawojis (Kołacz) 51, Kasztanawots (Kasztanowaty) 47, kasztawoj (Kosztuje) 56, Kiarzinia (Koszyk) 56, kierawojų (Kieruję) 48, Kiła (Kiła) 48, Kyłbasa (Kiełbasa) 48, Kłaniejus (Kłaniam się) 49, Kłapatejus (Kłopocę się) 50, klęczeju (Klęczę) 49, Kmins, kminy (Kmin) 50, Knatensz (Knot) 50, Kocz (Aby raz) 1, Kiata (Klatka na zwierza) 49, kryuda (Krywda) 61 (vö. még kryudeju, Kryudejtojs 61), Kudłas (Kosm) 56, Kudłots (Kudłaty) 62, kums és Kyums, kyuma (Kum) 63, Kurtka (Kurta) 64, kurwa (Nałożnica) 87, Kutasys (Kutas) 64, kuźnie (Kowalnia, kuźnia) 56, 64, Kwarba (Farba) 29 stb. Az ilyen szlávizmusok többsége ritkán fordul elő a lett nyelvben (leggyakrabban csak a latgalei délkeleti nyelvjárásokban), vagy más forrásokból egyáltalán nem ismeretes (ezt a jegyzékben fel lehet tüntetni); J. Kurmin szótárára mindazonáltal nagyon jellemzőek, és az őket nem tartalmazó szlávizmusjegyzék nem adhat hiteles képet J. Kurmin szótárának szlávizmusairól, illetve általában a szókincséről.

A litván nyelvvel foglalkozó kutatók számára e könyv egyik legközelebb álló és legérdekesebb témája a lett nyelv litván eredetű szókincse. A szerző részletesebben csupán két régi szótár — G. Mancelis és J. Langius szótára — litván eredetű szavait tárgyalja, és jegyzéküket is közli. A régi lett szótárakban, akárcsak a mai lett írott nyelvben, nincs sok litván eredetű szó. Ez már a fent említett két jegyzékből is látszik. Igaz, a teljes képet még ezek sem adják, mert a többi kölcsönszó-jegyzékhez hasonlóan kiegészítésre szorulnak. Különösen hiányos J. Langius szótárában a litván eredetű szavak feltárása. A szerző itt nem veszi figyelembe azt, amit ezen a téren a szótár kiadója, E. Blese már elvégzett. Az általa felsorolt nyolc J. Langius-féle litván eredetű szóhoz (88. o.) ezért mindenekelőtt hozzá kell adni az E. Blese által közölt jegyzék további tizenegy kölcsönszavát¹⁴, részben pedig még

¹⁴ E. Blese, Nīcas un Bārtas mācītāja Jāņa Langija 1685. gada latviski-vāciskā vārdnīca ar īsu latviešu gramatiku, Rīgā, 1936, p. 553.

294

a Anckschis (ein nötig Ding) szót, amelynek eredetéről E. Blese külön¹⁵ ír. Azok közül a kétségtelen litván eredetű szavak közül, amelyeket sem E. Blese, sem D. Zemzare nem említ, még a következőket lehet megadni: Geddäht, sägeddäht (ze[r]gehen) és Pa-geddusch (an gekōmen, verdorben) 76¹⁶, Gelbäht (beschützen) (vö. származékaival is: Gelbeis, Gelbähschana) és Gilbäht (helfen) (vö. még Eegilbäht, Eegilbähschana) 77, Gestées, passgestees (missen) 77 (Passigestees 352-t E. Blese is közli a 553. oldalon), Gihmis (ein Gesicht, oder Gestalt, Aussehen eines Dinges) 77, Kähwa (eine Studte, Mähre, Strense) 104, Kettäht (vermeynen) és Paketäht 113 (e litván eredetű szavak közül hármat — gelbėt, gimís és kėve — D. Zemzare talán azért nem említ újra, mert már regisztrálta őket G. Mancelis szótárából, lásd tanulmányának 45. oldalát). Az így kiegészített jegyzék láthatólag már csaknem az összes kevésbé kétséges J. Langius-féle litván eredetű szót tartalmazza.

A világosan litván eredetű szavak mellett a lett nyelvben talán ugyanilyen számban vannak olyanok, amelyek csaknem egyformán jól magyarázhatók litván eredetű szavakként, valamely más nyelvből származó kölcsönszavakként (különösen gyakran úgynevezett kuronizmusokként), vagy saját szavakként (gyakran archaizmusokként, amelyek egyes nyelvjárásokban fennmaradtak). Aki a lett nyelv litván eredetű szavait kívánja külön tanulmányozni — e témáról egy átfogóbb munka nagyon kívánatos volna —, annak ezeket a kétes eredetű szavakat sem szabad figyelmen kívül hagynia. Litván eredetű szavak vagy kuronizmusok például J. Langius szótárában az olyan szavak, mint Bangā (eine Wasserwoge, Welle. Bulge) 29, Lenckt (fugen, weichen, raum geben) 139, valamint Aplenckt (vö. Tahdu — Ackmin’, Zelm’ waigā aplenckt) 140, Mentäht (mischen) és Mente (ein breit Holtz damit mann mischert) 156 (utóbbit a szerző G. Mancelis litván eredetű szavai között is megadja), Stencktees (streben) 287 stb. Egyes, nem lett fonetikájú szavak magyarázhatók litván eredetű vagy német eredetű szavakként is, vö. Kibbeles (ein Zanck oder Zwist) 113 (itt a származék is: Kibbeläht) — inkább a litván kibelė „intrikák, cselszövések; akadékoskodás; zűrzavar” szóból származik (J. Endzelīns lehetséges eredetiként Juška szótárának kiba „придирка, прицепка” alakját jelöli meg¹⁷; a nyelvjárásokban ebben az értelemben meglehetősen elterjedt a kibė szó), a Kinckeläht (sich säumen, Viel Wesens oder Federlesens machen) 113 pedig olykor a litván (už-, su-) kinkeliuoti „(össze)keverni, (össze)gabalyítani” vagy hasonló szavakból származhat¹⁸. Az olyan szavak közül, amelyek fonetikája (vagy más sajátosságai) nem árulja el nem lett eredetüket, de a lett nyelvben kevéssé szokásosak (csak néhány írásos forrásban vagy a Litvánia melletti nyelvjárásokban fordulnak elő, nincs más, közeli rokonságban álló, azonos tövű szavuk stb.), és nagyjából egyformán jól tekinthetők litván eredetűnek vagy saját, nem kölcsönzött szavaknak, a következők említendők: Buhda (eine Natur, an Arthi; a megadott kifejezés: Man nhe gir tahda Buhda; így a Buhda alanyesetű forma itt esetleg tévesen szerepelhet a Buhds helyett) 39 — ez a szó (és a kifejezés) valamivel később

¹⁵ E. Blese, op. cit., 509. o.

¹⁶ Az oldalszámok nem magának a szótárnak a külön számozása, hanem E. Blese egész könyvének folyamatos oldalszámozása szerint szerepelnek.

¹⁷ K. Mülenbachs-J. Endzelins, Latviešu valodas vārdnīca, II, Rīga, 1925—1927, 378. o.

¹⁸ E lett szó lehetséges német eredetéről lásd K. Mülenbachs-J. Endzelins, op. cit., II, 382. o.

295

megismétlődik a kéziratos szótárban is Manuale Lettico Germanicum, más forrásokból azonban, úgy tűnik, egyáltalán nem ismert¹⁹; Kalts (schuldig) 106 (vö. még 181) — Endzelynas csak az említett Manuale alapján tünteti fel (ahová kétségtelenül J. Langijus szótárának kéziratából került), valamint a litván határvidéken fekvő Mėmelėből (Nėreta közeléből)²⁰; J. Langijusnál és más régi lett szótárakban még több hasonló szó található.

A többi szótár litván eredetű elemeivel a könyv nem foglalkozik külön: egyes helyeken csupán megállapítja jelenlétüket, és egy-két példát említ (a Manuale, J. Kurminas, M. Miežinis és A. Juška szótárainak, valamint M. Felkelis 1879-es szógyűjteményének leírásában, s talán még néhány helyen); máshol megjegyzi, hogy maguk a szótárak szerzői próbálták egyes szavaknál feltüntetni litván eredetüket (például G. F. Stender 1761-es, illetve J. Langė szótárainak leírásában); megint másutt egyáltalán nem esik szó a litván eredetű elemekről (a szótárleírások többsége ilyen, és természetesen téves volna a litván eredetű elemek említésének hiányát a szótárakból való hiányukkal azonosítani).

Hogy világosabban elképzelhető legyen, mennyi és milyen litván eredetű szó fordul elő a régi lett szótárakban, továbbá hogy láthatóvá váljon, mennyire sikerült maguknak a szótárak szerzőinek felismerniük ezeket, itt még néhány szótár jellegzetes példáit közöljük; D. Zemzarė ekkora számú lexikográfiai munka áttekintése során ezekkel egyelőre nem tudott részletesebben foglalkozni e szempontból.

G. F. Stender kis, 1761-es szótárában (maga a szótár a különféle függelékek és az egyidejűleg kiadott nyelvtan nélkül mindössze 173 oldal) legalább húsz szót tekintenek litván eredetűnek (a Lit. rövidítés áll mellettük; nem számítva az olykor velük együtt megadott további származékokat). Ezek szinte mindegyike (úgy tűnik, talán csak a Bumbisi és a pikts kivételével) szögletes zárójelben szerepel, vagyis olyan szóként, amelyet az írott nyelvben nem használnak. E húsz szó közül alig néhány egyértelműen litván eredetű, mégpedig: Bumbisi (Reformirten) 27, dabbar (jetzt) 27, gīltens (Tod, Todtengeripp, it. der wie im Grabe gelegen aussieht), 45, praggars (den man nicht satt machen kan) 110. A balla (Blankwasser, Morast) 19 és a dirwans (neu gerissen Land) 32 szóról nehéz megmondani, hogy litván eredetűek-e, vagy csupán litván szavak megfelelői. A ķirnis és a ķirļis (magere Sau) 63 szó eredete sem egészen világos; vö. litván nyelvjárási kī̆nuiti ’elpusztul’ és kirļėti ’fogy, hanyatlik’, ķirļytis ’pusztul, fogy’. Egyelőre azonban nem tisztázott, hogy balti eredetűnek tekinthetők-e a botanikusok által Camelina sativa néven említett len gyomnövény lett judri 53 elnevezései.

¹⁹ Vö. J. E n d z e l ī n s - E. H a u z e n b e r g a, Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai, I, 1934—1938, 257 (s.v. II būda), Rīgā.

²⁰ K. M ū l e n b a c h s - J. E n d z e l ī n s, Latviešu valodas vārdnīca, II, Rīgā, 1925—1927, 146. o. D. Zemzarė munkájának 88. oldalán a kalts ’bűnös’ melléknevet azok között a szavak között sorolja fel, amelyeket maga J. Langijus litván eredetűnek tartott (valójában úgy tűnik, sehol sem említette e melléknév litván voltát; ellenkezőleg, népi etimologizálással lettnek vélte, és a kalt ’üt, kovácsol’ igével hozta összefüggésbe: kalts esas alb zur Schuld geschaffen 106), noha ma ezeket a szavakat saját szókincsbeli elemnek, a megfelelő litván szavak rokonainak tekintik; a munka 374. oldalán, ahol J. Alunans szólistájáról van szó, a kalts melléknevet már a litvánból kölcsönzött szavak között említi.

296

(a judras, -ės alakok is ismertek), litván judrà (és jūdrėj)²¹; talán a judrùs, -i, judėti és e szócsalád más tagjai kapcsolhatók hozzájuk; vö. ugyanennek a növénynek a német Dotter, svéd dådra (régi dudra), valamint angol dodder ’Cuscuta (egy másik len gyomnövény)’ stb. nevét, amelyeket az angol dodder ’remeg, ingadozik, himbálózik’, a norvég dudra ’remeg’, a német nyelvjárási tottern ’ingadozik, mozog’ szóval hoznak összefüggésbe (igaz, nem minden etimológus). G. F. Stender alábbi, állítólagos litván eredetű szavai úgy tűnik, tisztán lettek: gau̇t (=guht) 44, gumba (eine Manns­krankheit, der Räderkuchen genannt) 50, keiris (linksch) 62, perpt (quie­nen), -plis (was vom Vieh nicht recht fortkommen will) 104, pikts, a (böse, arg, scharf) 105, šebs, šebbu (spät), pašebbinat (verspäten) 131. A ’litván eredetű’ szavak fennmaradó részét szláv jövevényszavak alkotják: batschwīnisch (die Blätter der rothen Rüben, die zum Essen zubereitet werden) 20, bl̦uhdeht (irren, herum streifen) 24, durns (doll, dwatsch) 37, gluppis (einfältiger Tropf) 46, pekle (Hölle, morastiger Weg) 104, plihte (Ziegelstein) 108; nagyon is lehetséges, hogy e szavak némelyike valójában nem közvetlenül a szláv nyelvekből, hanem a litvánon keresztül került a lettbe, s ebben az esetben litván eredetűként való besorolásuk teljesen indokolt volna (ez a magyarázat különösen az első három szóra illik; vö. a litván nyelv szláv jövevényszavaival: bačviniai, blūdėti, dūnas).

Már e szótár futólagos áttekintéséből is látszik, hogy a valódi litván eredetű szavak többségét nem jelölték meg benne. Ezt olyan szavak is igazolhatják, amelyek mellett nem áll a Lit. rövidítés (ezeket többnyire — a Lit.-tel ellátott szavaktól eltérően — szögletes zárójel nélkül közlik): bandas (es) (Knechtssaat, i t. Nebenverdienst, ausserordentlich Profit) 20 (néhány származékkal) — a litván bandà ’a mezőgazdasági bérmunkás vetése; a bérmunkásnak természetben (gabona, burgonya, hús, kenyér...) fizetésén felül adott juttatás’ szóból; gélbhet (einen Flüchtigen verbergen), -tees (sich durch die Flucht retten) 44 — a litván gélbe-ti(s) szóból; gihmis (Angesicht, Ebenbild) 44 — a litván gýmis ’arc, külső; képmás, kép’ szóból; gillas (-is, -otas, -ens) (Pferdegeschwār, die sich wie Erbsen und Nüsse zwischen Fell und Fleisch setzen) 45 — a litván gilė (gilė, gilia, gilīs, -iēs, gīlis, -io) ’tölgytermés; mirigy’ szóból; gint, is (zu Grunde gehen) 45 — a litván gęsti (gendù >kelet-aukštaitiai nyelvjárásban gindu> lett. *gindu, később gįnstu; a jelen idejű -in- toldalék a lettben az egész igére kiterjedt)²² szóból; ginta (Familie, Anhang) 45 — a litván gentis (gentė) ’az egész rokonság; rokon, rokonság; közeli barát’ szóból (nyilván olyan nyelvjárásokból kölcsönözve, amelyekben -in- hangzik); gīrgse (Knorrband, d. i. wenn es am Gelenk der Armes wehe thut) 45 — a litván girgždė, girgždà ’recsegés, nyikorgás’ szóból; kehwe (Stutte) 61 — a litván kėvė ’herélt ló; sovány, hitvány állat’ szóból; paġires (=patsirras) 100 — a litván pagiros szóból; itt találjuk a J. Langijus szótárából már idézett, némileg kétséges litván eredetű szavakat is: kibbele (Verdruß und Lärm) 62, kin̦keleht (sich kuppeln, quackeln) 62.

J. Langė is megpróbálta elkülöníteni a litván eredetű szavakat. A P. Šmits által közzétett, tőle átvett ritkább, illetve nyelvtörténeti szempontból fontosabb szavak jegyzékében (lásd a 2. jegyzetet) tizenhárom szó mellett áll a Lith. rövidítés. Ezek közül mindössze kettő nem-

²¹ E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1955 tt., p. 196.

²² J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīga, 1951, p. 171.

297

kétes litvánizmusok, nevezetesen: dsaugtees (lustig seyn), amely a szótár második részében pontosabban (de már a Lith. rövidítés nélkül) dschaugtees (sich lustig machen) alakban szerepel — a litván džiaugtis szóból, valamint gėela (die rothe Ruhr) — a litván gėlà (tarm. giela) szóból: „hasmenés, véres hasmenés; nagy fájdalom”. Litvánizmusnak tekinthetők még a dals (eine Sense) szó — a litván dalgis szóból — és az ustuppis (der dritte Ehemann) — a litván užtupýs szóból —, bár K. Mühlenbach és J. Endzelīns szótárában litván szavak megfelelőiként tekintenek rájuk. A fennmaradó kilenc szó úgy tűnik, mind tisztán lett; többségüknek van megfelelője és közeli rokona a litvánban.

Ugyanezen jegyzékből kitűnik, hogy J. Langė is a litvánizmusok többségét eredetmegjelölés nélkül hagyta. Itt a következő, a Lith. rövidítést nem viselő litvánizmusokat találjuk: gėrkle, pagėrkle (soll das deutsche Gurgel seyn) — a litván gerklė, pagerklė (pagerklė szóból; ez utóbbit persze a lettek olykor maguk is alkothatták a litvánizmus gerklė szóból; vö. a hasonló képzésű padegune „orr alatti rész”, pakakle „nyakszirt, áll alatti rész, toka” szavakat), jentes (Familiē, Geschlecht) — a ²³gentes szóból keletkezett, egyes száma <gente, litvánul gentė (gentis); kēppals (auf den Kohlen gebratener Teig) — a litván kėpalas szóból; Schabbals (ein Kurzsichtiger [von Pferden gesagt]) — a litván žabalas, -à „kancsal, vaksi” szóból; schalga (eine Angelruthe, Pohl, Paß; Spitzrute) — a litván žalgà „hajlékony rúd, nagy vessző” szóból; schebis (buntköpfig Vieh) — a litván žėbras, -à „tarka, apró foltokkal borított pofájú” szóból; továbbá az 1761-es G. F. Stender-szótárból már említett bumbisi és bombihsi, valamint girgsde és girsde.

G. F. Stender 1789-es szótárának lett–német részében a litvánizmusokat rendszerint nem jelölik (a Lith. rövidítés meglehetősen ritka). Ebbe a szótárba bekerült az 1761-es szótár szinte valamennyi litvánizmusa, de mások is előfordulnak, amelyek többségét feltehetően más szavakkal együtt J. Langétől vették át (mellettük a szótárban gyakran ott áll az L. = Lange betűjel). J. Langétől származó szóként például a következő litvánizmusok szerepelnek itt: kēpparoht — zárójelben hozzáfűzve a G. F. Stender által is ismert kēppureht (Zappeln, wie ein Windelkind mit Händen und Füssen spielen) mellé; 106 — vö. a litván išsikėparoti „nehezen kijutni, kimászni”, kėperuotis „kézzel-lábbal kapálózni”, valamint apsi-kepurėti „felbukni, elesni (hevesen, úgy, hogy a karok és lábak kalimpáljanak)”; kept (haften), keptees (anhaften) 106 — a litván kėpti (kėmpa, kėpo) „ragadni, tapadni” szóból stb.

A fent említett litvánizmusok közül külön, valamivel bővebb magyarázatot igényel a bumbizi (bombizi): G. F. Stender 1761-es szótárában Bumbisi (Reformiren. Lit.) 27, J. Langénél (ritka szóként minősítve!) bumbisi (in Kurland nennen sie so die Reformirte) II 68, bombihsi I 433. Ma Sunakstében (Litvániától nem túl messze) ismert a bumbize (bumbižu ticība „kálvinizmus”) alak, amelyet mindenekelőtt a litván bumbizas [bumbī.zas] „kálvinista” szóból eredeztetnek²⁴, vagyis a bambizas szó nyelvjárási (aukštaitiai-

²³ Mūlenbachs-J. Endzelīns, Latviešu valodas vārdnīca, II, Rīgā, 1925—1927, p. 110.

²⁴ J. Endzelīns-E. Hauzenberga, Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai, I, Rīgā, 1934—1938, p. 252.

298

ti) alakja. Nyilvánvalóan ugyanilyen eredetűek a régi szótárak bumbizi és bombizi szavai is (az utóbbi, ha jól jegyezték le, a litván nyelvjárási bombiz.(a)s [Vaškai] vagy hasonló alakból származhat). A litván bambizas szót korábban szláv jövevényszónak tartották²⁵. A lengyelben valóban létezik a bombiza, bambiza szó: „(pejor.) protestáns pap; nagy darab, kövér, pocakos ember”; a lengyel nyelvészek régebben latinból eredeztették, noha nem tudták megtalálni az eredeti alakot: J. Karlowicz a középkori latin bombizare „pöffeszkedni, nagyképűen beszélni” szót említi²⁶, A. Brückner pedig a latin bombyx szót²⁷. Ezt a szót azonban kizárólag az úgynevezett litvániai lengyel nyelvjárásokból ismerjük²⁸, és már ez is arra enged következtetni, hogy a lengyelbe a litvánból került. T. Zdancevičius nemrégiben a sejnai környéki lengyel nyelvjárások litvánizmusait áttekintve teljes joggal sorolta közéjük a bamb’iza szót is: „termetes, kövér ember; nem katolikus vallású pap”, amelyet a litván bambizà és bambizas, bambýzas alakokból eredeztet²⁹. Litvánizmusnak tekintendő a belarusz bambíza „nagy darab, kövér ember” szava is, amely M. Harecki szójegyzékéből ismert³⁰. A litván bambizas igen sok nyelvjárásból ismert, de nem állítható, hogy a teljes litván nyelvterületen használatos volna. Jelentései (a Nagy Litván Nyelvi Szótár hatot különböztet meg) két csoportba sorolhatók: „pocakos, kövérkés (gyakrabban gyermekre mondva); mihaszna kölyök, kölyökfajzat; nagy darab, lusta, semmirekellő” és „nem katolikus (református, evangélikus-lutheránus) vallású pap, illetve általában más vallású ember”. Ugyanazon a vidéken ezt a szót leggyakrabban csak az egyik jelentésében használják. Hasonlóképpen kettős jelentésű a bambizà is (a litván nyelvterület déli részén ismert), a bambýzas azonban (Klaipėda, Pernarava, Šiaulėnai) egyelőre csak „mihaszna kölyök” jelentésben ismert. E szavak vallási különbségekkel kapcsolatos jelentései kétségkívül másodlagosak. Eredeti jelentésük „pocakos, kövérkés, pufók”; úgy tűnik, a bãmbti, -sta, -bo „hízni, felfúvódni, megpuffadni” ige származékainak kell tekintenünk őket (ugyanebből a tőből való a bámba, bámbėti, bambsóti stb.³¹), éppúgy, mint a hasonló jelentésű bãmbalas „kövér gyermek, gömbölyded; alacsony és zömök ember, kövérkés”, bamblys „zömök, rendszerint nagy hasú gyermek, rosszcsont; alacsony, kövér ember; ügyetlen, mihaszna ember” szavakat. Hasonló vagy közeli, -za(s) végződésű képzőkkel számos további, igékből alkotott, pejoratív személymegnevezés is létezik, például: vėpiza „fecsegő”; bambėzas „morgolódó, zsémbes ember”, kernėzas „növekedésben visszamaradt, satnya ember, állat vagy fa” (: kernėti „sorvadni, rosszul növekedni”), švelpėzas „selypítő” (: švélpti „selypít”); keikãzas „aki gyakran káromkodik, káromkodó”.

²⁵ J. Balčikonis, Lietuvių kalbos žodynas, I, Vilnius, 1941, p. 515.

²⁶ J. Karlowicz, A. Kryński, W. Niedźwiedzki, Słownik języka polskiego, I, Warszawa, 1900, p. 189.

²⁷ A. Brückner, Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa, 1957, p. 35.

²⁸ J. Karlowicz, Słownik gwar polskich, I, Kraków, 1900, p. 104.

²⁹ „Lingua Posnaniensis“, VIII, Poznań, 1960, p. 336.

³⁰ M. Гарэцкі, Невялічкі беларуска-маскоўскі слоўнік, Вільня, 1919, p. 27.

³¹ E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1955 tt., p. 33.

299

narnāžas „aki beszéd közben motyog, mormog”; čiupėiza „cuppan, cuppog” stb.

D. Zemzare könyvében a jövevényszavak vizsgálatára visszatérve el kell mondani, hogy ezeket általában véve helyesen különíti el az egyéb szavaktól. A jövevényszavak kiemelésekor a szerző többnyire K. Mülenbachs–J. Endzelīns szótárára és J. Ževeris germanizmusokra vonatkozó kutatásaira támaszkodik, egyes esetekben pedig más etimológiai szakirodalomra is (például E. Fraenkel szótárára stb.). Csak valamivel több olyan hely akad, ahol egy-egy kétségtelen jövevényszót tisztán lett szónak tart (ami részben megmagyarázza a közölt jövevényszó-listák hiányosságát is), sőt a jövevényszavak lett megfelelőjeként, valamely lett szóalkotási típus példájaként vagy hasonlóként említi. Így történt például a szláv eredetű diva (és divs) esetében a 137. oldalon, az (es) duomā esetében a 70. oldalon, a krāsa esetében (a krāsains származékkal együtt) a 81. oldalon (vö. a 290. oldallal is; a 294. oldalon azonban már az szerepel, hogy J. Endzelīns szláv jövevényszónak tartja), a pātaga esetében a 49. oldalon, a sedlenieks esetében a 70. oldalon (a szláv sedli szó származéka), valamint a tirdzniecība esetében a 312. oldalon (mivel végső soron a szláv tirgus szóra vezethető vissza, nem sorolható a „lett eredetű elnevezések” közé), továbbá a germanizmus kūts esetében (amely porosz közvetítéssel, talán még a litván nyelven át is került a lettbe³²), a finnugor nyelvekből kölcsönzött buras szó esetében az 55. oldalon (eredetét E. Nieminen³³ alaposan és teljes bizonyossággal tisztázta), valamint néhány más szó esetében.

A 472. oldalon G. Elger szláv jövevényszavai között helyesen szerepel a kulita és a kalita „kis zsák, tarisznya” is, a kettőt azonban tévesen egyetlen szónak tekinti (hogyan magyarázható akkor az -u- helyett megjelenő -a-?), amely a szerző véleménye szerint állítólag az orosz és belarusz куль szóból származott, a lett nyelvben pedig feltehetőleg még egy kicsinyítő képzőt is kapott (csakhogy akkor -īte, nem pedig -ita alakot kellene várnunk!). Valójában a kalita szó, csakúgy, mint ismertebb változata, a kalite, az orosz калита³⁴ vagy a belarusz каліта szóból ered (vö. az ólengyel kalita szóval is) — vagyis ugyanabból a forrásból, mint a litván kolytà³⁵ (ritkán: kolỹtė). A kulīta, kulīte szláv jövevényszó egészen más eredetű. A második változatra (a kulīte alakra) esetenként illhetne D. Zemzare említett magyarázata is (a kulīte K. Mülenbachs–J. Endzelīns szótárában is a kule<куль vagy a lengyel kul szócikkénél szerepel, de a megadott jelentésből nem látszik, hogy e szó kicsinyítő alakjáról volna szó³⁶). Megbízhatóbb volna azonban azt feltételezni — szem előtt tartva az -a- végű változatot (feltéve, hogy ez valóban nyelvi adat, nem pedig a régi szövegek szerzőinek a szóvégi magánhangzók megkülönböztetésére való képtelensége folytán keletkezett alak) —, hogy a kulīta szó

³² K. Mülenbachs-J. Endzelīns, Latviešu valodas vārdnīca, II, Rīgā, 1925—1927, p. 338, E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1955 tt., p. 322.

³³ E. Nieminen, Die baltischen und ostseefinnischen Ausdrücke für Segel, „Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung auf dem Gebiete der indogermanischen Sprachen“, t. 72, Berlin, 1955, p. 129—160.

³⁴ K. Mülenbachs-J. Endzelīns, Latviešu valodas vārdnīca, II, Rīgā, 1925—1927, p. 141.

³⁵ E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1955 tt., p. 281.

³⁶ K. Mülenbachs-J. Endzelīns, Latviešu valodas vārdnīca, II, Rīgā, 1925—1927, p. 306.

300

A (kulite) a kalita (kalite) és a kule szinonimák kontaminációjának eredménye. Ezt az értelmezést a litván nyelv (egyes žemait nyelvjárások) kulytą szóalakja is alátámasztja: (2) „pénztárca; (anat.) herezacskó”; ez kétségkívül az azonos jelentésű szláv jövevényszavak, a kolytą ir kūlis (kulys, kulė) kontaminációjából keletkezett.

A 381. oldalon a lett kūpiniekek (a Kuršių Užmarijában élők) litván közvetítéssel kölcsönzött szláv jövevényszavai között tévesen szerepel a ee-win̦jaht: a litván į-vynioti egyáltalán nem szláv jövevényszó.

A lett nyelv jövevényszavainak kérdésével foglalkozik az összefoglaló megjegyzések nagyobb része, amelyek „A lett lexikográfiáról” című záró fejezetet alkotják (408—420. o.). Többek között a szerző a jövevényszavak eddigi kutatásaira és saját megfigyeléseire támaszkodva hozzávetőleges számukat is megadja a lett nyelvben. A nyelvjárási és elavult lituanizmusok összesített száma nem haladja meg a kétszázat, az irodalmi nyelvben pedig állítólag több tucat, litván eredetű szó honosodott meg. A germanizmusok száma meghaladja a háromezerét (azokkal együtt, amelyek csak régebbi írásokból ismertek), közülük az írott nyelvben mintegy ötszáz honosodott meg. Az észt és a lív nyelvből átvett jövevényszavak száma meghaladja az ötszázat (ennyit tekint át K. Aben észt nyelvész disszertációja); az írott nyelvben használtaké körülbelül nyolcvan.

A jövevényszavakról szóló részt követően a könyv legnagyobb terjedelmű egységét (több mint száz oldalt) az új képzések és általában az egyes képzéstípusokba tartozó szavak tárgyalása teszi ki. Egyedül Kr. Valdemars 1872-es szótárában szereplő származékoknak 81 oldal jut (223—289. és 503—518. o.). A többi szótár közül valamivel részletesebben csak G. Mancelis származékait tekinti át (20—30. és 423—431. o.). A könyv értékes megjegyzéseket fűz az egyes képzéstípusoknak az említett szótárakban mutatkozó produktivitásához, és anyagot ad ahhoz, hogy megvilágítsa az irodalmi nyelvben ma használatos új képzések egy részének előzményeit.

A képzés kétségeket ébresztő kérdései és az e területen előforduló egyes pontatlanságok közül először is a „rövid származékok” (lettül īsie atvasinājumi) kifejezés tűnik fel, amelyet a könyv igen meghatározatlanul használ. A 79—80. oldalon közölt példák tanúsága szerint ezzel a legkülönfélébb szerkezetű és eredetű szavakat jelöli: némelyikük semmilyen származéknak nem sorolható be, mert vagy elszigetelt jövevényszó — vö. a lituanizmusokkal: g̦ieda, g̦inta, illetve a szláv jövevényszavakkal: k̦āse, uoma —, vagy bár lettek, egyszerű, illetve egyszerűsödött szavak, amelyek mellett nincs képzésileg összefüggő alapszó, vö. daiļš, īpats; mások valódi, világos származékok, de nem kezelhetők egyformán, mivel vagy képzőkkel jöttek létre, vö. mākslis, sekme, vēsma, vagy végződéses származékok közé tartoznak, vö. pines, slāpe, žnauga. Az így használt „rövid származékok” kifejezés valójában már nem szóalkotástani szakkifejezés, hanem csupán a „rövid szavak” egyszerűbb megnevezésének szerencsétlen helyettesítője (ha mākslis és a hozzá hasonló szavak egyáltalán rövidnek tekinthetők).

Túl tág jelentésben használja a könyv a cselekvőnevek (nomina agentis) kifejezést is (lettül darītāju vārdi), amelyet például olyan, igen különböző jelentésű és képzésű, -nieks képzős származékokra alkalmaz, mint a bezdievnieks, bezmājnieks, bufetnieks, lērum nieks, pagrābnieks és hasonlók (328. o.). Valójában ez a kifejezés csak kevésre illik

301

az -nieks képzős származékok közül: azokra, amelyek igékből keletkeztek (vagy legalábbis ma képzésileg összefüggnek igékkel), vö. mērnieks (:mērīt), strādnieks (:strādāt) és hasonlók.

Néhol a képzőket is pontatlanul különíti el; például a 27. oldalon a G. Mancelis tizenegy, -ava képzős származékaként említett szó közül valóban csak kettő tartalmazza ezt a képzőt — Pällawas ir Raggawas —, a többi pedig a tava képzővel jött létre; vö. kahstawa, Reestawa és hasonlók.

A G. Mancelis szótárából közölt összetett szó példák (30. o.) képzésük tekintetében semmiben sem különböznek a más írásokban és a mai lett nyelvben előforduló összetett szavaktól. Arról sem esik szó, hogy ebben a szótárban olyan ritka és különös képzések is találhatók, mint Darrwa-wazele (Therpudel) 360, Dsirnawa-ackmins (ein Mühlstein) 312, Wassara-swehtki (Pfingsten) 136 és hasonlók; ezekben az -a- kötőhang talán olykor a tővégi ā hanggal hozható összefüggésbe, feltéve természetesen, hogy nem egy idegen ajkú szerző pontatlan lejegyzésének következménye.

A könyv ritkábban és jóval szűkebb körben foglalkozik a szókészlet egyéb kérdéseivel. Úgy tűnik, G. Mancelis szótárának jogi terminológiájával kapcsolatban körültekintőbben kellene eljárni. Túl merész azt állítani, hogy a 17. század elejére már kialakultak a lett jogi szakkifejezések (58. o.). G. Mancelis szótára a szerző véleményével ellentétben nem szolgáltat elegendő anyagot egy ilyen állítás alátámasztásához. Azoknak a G. Mancelis-féle szavaknak a többsége, amelyeket a szerző jogi terminusként közöl (59. és 431—438. o.), hétköznapi szavakként is értelmezhető; vö. burt, dalīšana, draudēt, draudzība, durt, dzimtene, griezums, palīgs, slēpt, šķirt, vilt(e)nieks, zaglis stb. (mint látható, köztük nagyon régi szavak is vannak, amelyeknek más rokon nyelvekben pontos megfelelőik találhatók). A szerző által összegyűjtött példák alapján akár éppen az ellenkezőjét is meg lehetne próbálni bizonyítani: nevezetesen azt, hogy a 17. század elején még nem létezett megszilárdult jogi terminológia, hiszen a szótár gyakran több szót is megad ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére; vö. apłaupīts, appuostīts ir izpuostīts, bārties ir rieties, atzīt ir izsacīt, kult ir sist, nepaties(s) ir netaisns, pretī stāvēt ir pretī turēties, saderēt ir salīdzenāt, suods ir tiesa (suodāties ir tiesāties) stb.

A szótári szókészlet iránti széles körű érdeklődés sok esetben lehetővé tette a szerző számára, hogy megállapítsa a vizsgált szótár forrásait, bemutassa, mit és hogyan vett át a szótáríró korábbi szótárakból, és mivel egészítette ki azokat saját maga. Egyúttal annak is utánajár, hogyan kerültek egyes torz, a nyelvben nem létező szavak a régi szótárakba; ezek közül néhány még K. Mühlenbach—J. Endzelīns szótárába is bekerült, például atleties (atslēties helyett), ātuoties (āļuoties helyett), ikls (īls helyett), kapuole (kāpele helyett); lásd a 96—97. oldalt.

A szótárak szerkezetének és általában a lexikográfia kérdéseinek vizsgálatáról nem sok mondható. Legfeljebb annyi, hogy a könyv kissé kevés figyelmet szentel ezeknek a témáknak. Nem alkothatunk belőle teljesen világos képet arról, hogyan alakultak ki és fejlődtek folyamatosan a lexikográfiai munka módszerei, mennyire dolgoztak önállóan a szótárak szerzői, illetve mennyire függtek elődeiktől, milyen hatással volt a lett lexikográfia fejlődésére a korabeli német és más népek lexikográfiája stb.

302

A szótárak szerkezetének jellemzőiről szóló leírások rövidségük miatt helyenként nem egészen pontosak. Például A. J. Stender 1820-ban, egy német nyelvű tankönyvvel együtt kiadott lett–német szótáráról³⁷ azt írták, hogy az azonos tövű szavakat egy helyen csoportosítja, és „néha a jelentésük szerint rokon szavakat is egymás mellé helyez, például aisdars és aisleija 30, dihziba és leeziba 35” (199. o.). Valójában azonban ez némileg másként van. A dihziba mellett, mintegy magyarázatképpen, csak zárójelben szerepel a leeziba (ez utóbbi szó saját alfabetikus helyén is megtalálható, 45. o.), és ez alighanem az egyetlen ilyen eset az egész szótárban; az aisdars, aisleija ugyanabban a sorban való közlése pedig nem engedi azt a következtetést levonni, hogy a szerzőnek szándékában állt volna a hasonló jelentésű szavakat egyetlen szócikkbe összevonni. Ez a két szó ugyanis alfabetikusan egymás után következik, a szótár szerkezetének legjellegzetesebb vonása pedig éppen az, hogy benne (a helytakarékosság érdekében) gyakrabban nem egy, hanem két (néha három-négy) alfabetikusan szomszédos szó kerül egy sorba; az ilyen, egy sorban álló szavaknak gyakran semmi közük egymáshoz. Vö. a szótár 37. oldaláról mindössze az alábbi példákat: ehka, ehna, ehrglis (Gebäude k. Schatten m. Adler m.); ehrselis, ehselis (Hengst m. Esel m.); esis, ezzeščhi (Schweinigel m. Egge w.); gailis, gaiščh, gaišma (Hahn m. hell, Licht k.); gaßpascha, gattaws (Frau w. fertig) és más hasonló eseteket. Túlzottan tömör K. Elvers német–lett szótára (1748) szócikkeinek jellemzése is: „A szavak a hasábokban fészkek szerint vannak elrendezve” (113. o.). A szótár szócikkeinek nagyobb része valóban több rokon szót is tartalmazhat, vö. abschaffen (az Abschaffung szóval együtt) 12, abschneiden (az Abschneidung, Abschnitt szavakkal együtt) 14, anfrischen (a der Anfrischer szóval; de az anfrischung már külön szerepel) 31, kauff en (a Kauffmann, Kauffmannschaft, der Kauff, Käufer, kauffbar; szavakkal együtt; mindazonáltal ebben az esetben is külön szerepel az einkauffen és más igekötős alakok, sőt a gekaufft is) 185. Sok esetben azonban a nem kevésbé világos származékok vagy összetett szavak nem a tőszó mellett szerepelnek, hanem önálló szócikket alkotnak. Vö. abend, abendbrod, abend Demmerung, abend Essen és mások, 3—4; aendern és aenderung, 23; billig, billigen és billigkeit, 102; gemein, gemeine, gemeiniglich és gemeinschaft, 163. Sőt jó néhány olyan eset is akad, amikor ugyanaz a szó több vagy akár egy tucatnyi szócikket alkot — általában annyit, ahány külön jelentése van. Vö. a abnehmen tucatnyi szócikkét a 10—11. oldalon.

Befejezésül külön is szólnunk kell G. Elger és J. Kurmin szótárairól, kiegészítve és némileg pontosítva mindazt, amit D. Zemzarė könyvében róluk, a számunkra kevéssé ismert szerzőkről, és különösen arról mondott, hogy e szótárak mennyiben függnek K. Širvydas szótárától.

Georgas Elgeris a 17. századi lett katolikus írók közül az egyetlen ismert. 1585-ben született Valmierában, a vilniusi akadémián és a braunsbergi (a mai Braniewóban, Lengyelországban működő) katolikus szemináriumban tanult, majd 1607-ben belépett a jezsuita rendbe. A vilniusi akadémián retorikát tanított³⁸; egyes történészek (K. Širvydasszal együtt) a vilniusi akadémia fennállásának első évszázadában működő jeles professzorok közé sorolják.

³⁷ A. J. Stender, Wahzu Wallodas-un wahrdu-gramata..., Jelgavā, 1820.

³⁸ J. Bielinski, Uniwersytet Wileński (1579—1831), III, Kraków, 1899—1900, p. 163.

303

az első század professzorai³⁹. 1620-tól jezsuita misszionáriusként működött Lettország különböző helyein (Rīgában, Cēsisben, Ilūkstében, Jelgavában), 1631—1635-ben Szmolenszkben, 1636-ban Oršában. 1638-ban vagy valamivel korábban Daugavpilsbe költözött, ugyanabban az évben itt grammatikai iskolát nyitott⁴⁰, később egy ideig a daugavpilsi jezsuiták elöljárója volt. Daugavpilsben halt meg 1672.IX.30-án, 88 éves korában. Nemzetisége nem ismert biztosan. P. Pošakovski litván jezsuita XVIII. század közepén írt életrajza szerint Natione Livo, patria Volmariensis⁴¹ volt. J. Browne lettnek nevezi⁴² (így tesz a róla később írók jelentős része is). A nyelvészek azonban G. Elger írásainak nyelvi hibáiból arra következtetve kétség nélkül németnek tartják⁴³.

G. Elger első lett nyelvű könyve — az 1621-ben Braunsbergben kiadott énekeskönyv — nem maradt fenn. Csak fél évszázaddal később nyomtatták ki a vilniusi jezsuita nyomdában három további, lett nyelvű vallásos művét: 1672-ben az Evangelia Toto anno és a Catechismus, 1673-ban pedig a Cantiones Spirituales (feltehetően az 1621-es énekeskönyv bővített kiadása). Végül, további tíz év elteltével, itt jelent meg leghíresebb műve, a háromnyelvű szótár is: Dictionarivm Polono-Latino-Lottauicvm. Opus posthumum. R. P. Georgii Elger... Vilnae, 1683. Szerencsére kézirata is fennmaradt napjainkig: az Evangelia et Epistole toto anno című mű szövegét nemrég K. Draviņš tette közzé⁴⁴. Ennek a 70 fólióból álló kéziratnak (öt oldala üres) a kötéstábláját belül papírral bélelték, amelyről kiderült, hogy G. Elger elveszett kéziratos énekeskönyvének egy darabja; ez az énekek alfabetikus jegyzékét tartalmazta. A jegyzékből látható, hogy az énekeskönyv kisebb volt az 1673-asnál, de feltehetően terjedelmesebb az 1621-es, fenn nem maradt énekeskönyvnél⁴⁵. G. Elger minden későbbi írását, mint említettük, Vilniusban nyomtatták, és a kézirat története is Vilniushoz kötődik. A kiadó közlése szerint a kéziratot egy berlini magánszemélytől szerezték meg; az illető a legutóbbi háború idején Vilniusból vitte el Berlinbe, ám a kiadó azt mondja, nem tudja pontosabban, hogy Vilniusban hol lehetett a kézirat. A történetet némileg ki lehet egészíteni: a kézirat a Vilniusi Egyetem kézirattárában volt, a könyvtári (tudományos-irodalmi) kéziratok gyűjteményéhez tartozott, amelyet M. Brenštejn még a háború előtt rendezett, és a 2008-as jelzetet viselte⁴⁶. Innen

³⁹ St. Załęski, Jezuici w Polsce. IV (cz. 1), Kraków, 1905, p. 96.

⁴⁰ St. Załęski, op. cit., IV (cz. 3), 1314. Úgy tűnik azonban, hogy a jezsuita iskola Daugavpilsben már valamivel korábban is működött; lásd Latvijas vēstures avoti, Latvijas vēstures institūta izdoti. III. Latvijas vēstures avoti jezuītu ordeņa archīvos. 1 d. (sakārtojis Dr. J. Kleijntjenss), Rīgā, 1940, p. 245.

⁴¹ J. Kleijntjenss, op. cit., I d., p. 470.

⁴² J. Brown, Biblioteka pisarzów assystencyi polskiej Towarzystwa Jezusowego, Poznań, 1862, p. 168.

⁴³ Plg. A. Augstkalno užuominas: „Ceļi“, V, Rīgā, 1935, p. 46—47; Rīgas Latviešu biedrības Zinātņu Komitejas Rakstu krājums, XX, Rīgā, 1938, p. 111.

⁴⁴ Evangelien und Episteln. Ins Lettische übersetzt von Georg Elger. Bd. 1. Texte. Hrsg. von K. Draviņš, Lund, 1961, XXII+152 (=Slaviska Institutionen vid Lunds Universitet. Text-och materialutgåvor. 1.).

⁴⁵ Uo., XXI—XXII. A jegyzék szövege a kiadvány 142. oldalán található.

⁴⁶ Polski slownik biograficzny, VI, Kraków, 1946—1948, p. 227.

304

A német megszállás éveiben elvitték, és mint most kiderült, Németországba szállították. Ez a kézirat kétségtelenül már az első világháború előtt is itt volt, az úgynevezett Vilniusi Nyilvános Könyvtár kézirattárában — egyebek között a környező latin kéziratok alapján is erre lehet következtetni (jelzetük: 2006, 2007, 2009, 2010), amelyek nyomtatott címkéin ez áll: Рукописное Отделение Виленской Публичной библиотеки. Az 1867-ben, az egykori egyetem épületében megnyitott Vilniusi Nyilvános Könyvtár kéziratállományát, mint ismeretes, főként az alkották, amelyek már valamivel korábban is itt voltak: a Régészeti Bizottság kéziratai, valamint az 1863 után elkobzott kolostori, iskolai és magánkézirat-gyűjtemények⁴⁷. Egyelőre nem lehet pontosabban megmondani, miként került G. Elger kézirata a kézirattárba. Magában a kéziratban — amint a kiadó közli — egy másik kéztől származó bejegyzés tanúsítja, hogy a kézirat egykor a daugavpilsi jezsuita kollégium tulajdonában volt. Akárhogy is, nem egészen véletlenül került a Vilniusi Nyilvános (ma Egyetemi) Könyvtárba — több olyan kéziratot is találunk itt, amelyek a lettországi régi jezsuita intézményekhez (rezidenciákhoz, kollégiumokhoz) tartoztak: például a mellette lévő (jelzet: 2009) 1652-ből származó latin kéziraton Liber Institutionum Spiritualium egy másik kéztől származó Residentiae Illuxnange S. J. bejegyzés olvasható; az 1906-ban nyomtatott kéziratkatalógus 9. számú kéziratának leírásában (jelzet: Б 23^14/12) a Colleg. Düneburg. S. J. megjelölés szerepel, a 26. számúnál (jelzet: Б 20^13/20), amely 1763-ból való, azt jelzik, hogy a daugavpilsi jezsuita kollégium tulajdona volt, a 47. számúnál (jelzet: Б 23^8/17) pedig megemlítik, hogy a végén a daugavpilsi jezsuita kollégium tanulóinak névsorai találhatók, tanulmányi előmenetelük értékelésével⁴⁸.

G. Elger művei közül szorosabban Litvániához a szótára kapcsolódik, amely K. Širvydas szótára alapján készült: az utóbbiból szinte minden változtatás nélkül átvette a lengyel és a latin részt, és csak a litván szavak helyett lett szavakat adott meg. A korábbi szakirodalomban rendszerint azt állították, hogy G. Elger szótára G. Knapijus (Knapski) szótárának kompilációja, amelyben a görög nyelv helyére a lett került (ezt a gondolatot feltehetőleg elsőként L. Sobolewski vilniusi klasszika-filológus vetette fel⁴⁹). G. Elger szótárának K. Širvydas szótárától való függését alighanem elsőként D. Zemzare vette észre, ám kissé elhamarkodottan járt el, amikor (könyvének 64. oldalán, az 1. jegyzetben és másutt⁵⁰) kizárólag K. Širvydas szótárának harmadik kiadásához kapcsolta. Ha G. Elger szótárát (annak lengyel és latin szövegét) összevetjük K. Širvydas szótárának harmadik és negyedik kiadásával, világosan látszik, hogy G. Elger szótára közelebb áll a negyedik kiadáshoz, és hogy azok a közös vonások, amelyek G. Elger szótárát és a negyedik kiadást összekapcsolják, a harmadik kiadástól pedig megkülönböztetik, semmiképpen sem keletkezhettek önállóan. Ezek a közös vonások (és

⁴⁷ M. Brensztejn, Zbiór Rękopisów Uniwersyteckiej Biblioteki Publicznej w Wilnie, Wilno, 1932, p. 4—5 (Odbitka z Księgi zbiorowej „Biblioteki Wileńskie”. Rocznik VIII „Ateneum Wileńskiego”).

⁴⁸ Описание рукописного отделения Виленской Публичной библиотеки, вып. V, Вильна, 1906, p. 104, 110, 113.

⁴⁹ „Dziennik Wileński”, I, w Wilnie, 1819, p. 605.

⁵⁰ Plg. Rakstu krājums. Vel­tījumus akadēmiķim profesoram Dr. Jānim Endzelīnam viņa 85 dzīves un 65 darba gadu atcerei, Rīgā, 1959, p. 636.

20. Kalbotyros klausimai VI.

305

a harmadik kiadástól való eltérések) többfélék: 1) olyan közös szócikk, amely a harmadik kiadásban nem szerepel, mégpedig: Dar. Donum E (Elger szótára) 55 — Dar, donum Š⁴ (Širvydas szótára, IV. kiadás) 31 (mivel a teljes szövegnek csak egy részét vetettük össze, feltehető, hogy a szótárban több ilyen szócikk is akad; ez a szócikk Knapijus szótárának első és második kiadásában is megtalálható⁵¹, csak a szokásos módon jóval terjedelmesebb latin résszel: Dar. Munus n. Donum... Donarium... K¹ 115); 2) a szócikkek címszavaiban és általában a lengyel szövegben található közös változatok, amelyek eltérnek a Š³-ban szereplő változatoktól, például: Gontą E 92 — Gontá Š⁴ 50 — Gont Š³ 72 (vö. Gont, gontą, Bkudłá K¹ 203), Ludzki/abo lucki... E 203 — Ludzki, ábo lucki... Š⁴ 103 — Ludzki/lucki... Š³ 158 (vö. Ludzki, ábo lucki... K¹ 379, az abo szóval együtt pedig K² 373), Ludzko E 203 — Ludzko Š⁴ 103 — Ludzkie Š³ 158 (vö. Ludzkie, lucko, de valamivel később Ludzko, lucko K¹ 379; K² 373-ban csak Ludzkie/lucko), Obalenie E 291 — Obalenie Š⁴ 154 — Obalanie Š³ 228 (vö. Obalánie K¹ 577, Obálanie K² 557). Zwierzyniec albo pas niebieski E 671 — Zwierzyniec albo Pas niebieski Š⁵ 462 (mivel a Š⁴ néhány megvizsgált példánya közül egyikben sincsenek meg a záró lapok, az ötödik kiadásra hivatkozunk, amely szócikkeiben úgy tűnik, sehol sem tér el a negyediktől) — zwierzyniec niebeski/pas niebieski Š³ 557 (vö. Zwierzyniec niebieski. Pas niebieski K¹ 1531; K² 1456-ban is így). Zwodcą v. szalbierz E 671 — Zwodca/V. Szalbierz Š⁵ 462 — zwodźiciel/zwodnik|zwodca, v. Szalbierz Š³ 557 (vö. Zwodźiciel, zwodnik, zwodca, v. Szalbierz K¹ 1532; ugyanígy K² 1457; megjegyzendő, hogy ez a szócikk mind Š⁵-ban, mind E-ben rövidítés után nem egészen a helyére került, mivel a Zwodzę után következik.); 3) a szócikkek latin szövegének közös vonásai, leggyakrabban a ragozható szavak mellett megadott nyelvtani jellemzések (egyes alakok végződései, a nemre utaló megjelölések), amelyek Š³-ban még nem szerepelnek, például: (s. v. Gay) Nemus oris n: saltus (ūs m:) lucus (i: m:) E 84 — Nemus (oris, n), saltus (ūs. m), lucus (i, m) Š⁴ 46 — Nemus, saltus, lucus Š³ 67, (s. v. Gáydą) Vtricularius, ascaules, (ae: m:) pithautes (ae m:) E 84 — Vtricularius, ascaules (ae. m), pithautes (ae. m) Š⁴ 47 — Vtricularius, ascaules, pithautes Š³ 67, (s. v. Gębą) Os oris: n: bucca (ae: f:) E 84 — Os (oris. n.), bucca (ae. f) Š⁴ 47 — Os, bucca Š³ 67, (s. v. Gładze) Polio (is.: ire) laeuigo (as) dolo (as.) E 85 — Polio (is. ire), laevigo [as], dolo [as] Š⁴ 47 — Polio, laeuigo, dolo Š³ 68 (G. Knapijus szótárában ritkábbak az ilyen nyelvtani jellemzések, mert ott a szó ragozása gyakran már az idézett mondatokból is látható); a latin szöveg további közös vonásai közül megemlíthető még a szórend, például: (s. v. Garbułę skory) Pelles depilo as E 83 — Pelles depilo, (as) Š⁴ 46 — Depilo pelles Š³ 66, (s. v. Giermak) Plebeia epomis, (idis f:) E 85 — Plebeia epomis (gė. idis. f) Š⁴ 47 — Epomis plebeia Š³ 68 (ezekben az esetekben G. Knapijus szótárának szórendje megegyezik Š³-éval).

G. Elger szótárának lengyel és latin része azonban kissé eltér K. Širvydas szótárának negyedik kiadásától. A jellemzőbb eltérések (minden esetben akkor is fennállnak, ha nem a Š⁴, hanem a Š³ kiadással vetjük össze) a következők:

⁵¹ Thesavrvs polonolatinograecvs, sev promptvarivm lingvae latinae et graecae... Opera Gregorii Cnapij... Cracoviae... M. DC. XXLI. (II leid.) M. DC. XLII.

306

ilyen például: 1) G. Elgeris teljesen kihagy néhány K. Širvydas-szócikket, például: Ankrowānie, klamrowānie §⁴ 2, Aptekaŕska nauka §⁴ 2, Atlas §⁴ 3, Dąchowka §⁴ 31, Dłubāczkā ogrodniczā §⁴ 32, Dug §⁴ 32, Galąž §⁴ 46, Głodny jestem bardzo §⁴ 48, Głowki czosnku, cebule, etc. §⁴ 48, Głowny. §⁴ 48, Goržey §⁴ 73, Ludzkóść §⁴103, Mądry jestem §⁴ 105, Majętnośćka §⁴ 106, Nim, vide. Im §⁴ 152, Nogietek §⁴ 152, Obeznac się gdzie §⁴ 155, Oblepianie §⁴ 157, Obłocze kogo w szatę §⁴ 157, Obmowca uczonych §⁴ 157, Oboźnego wzrąd §⁴ 158, Oboz ruszam §⁴ 158, Obrąbienie §⁴ 159, zwodzę kogo. (= Vide. — §⁵) Obukiwam §³ 557 (mindezek a szócikknek G. Knapijus szótárában is szerepel); 2) G. Elger szótárának néhány szócikke hiányzik K. Širvydas szótárából (az ilyen hozzáadott szócikkek száma azonban jóval kisebb, mint az elhagyottaké), például: Angelica korzeń. Angelica radix E 2 (ez a szócikk még G. Knapijus jóval terjedelmesebb szótárában sincs meg), Ani ten/ani ow. Neuter E 3 (vö. Ani ten āni ow/žaden że dwu/neuter K¹ 7; K² 7-ben is szerepel), Anyelski, Angelus E 3 (vö. Anielski Angelicus K¹ 7, K² viszont már nem közli), Obijam bląchą. Laminis operio (is ire) E 295 (vö. Obijam bląchą... Laminis cingo, vestio, tego, operio K¹ 585; K²-ben is szerepel); itt megemlíthető még az E 84-es Gębą szócikkhez hozzáadott lett kifejezés is: WinB nae māk muttu atples't, amelyet csak ezután fordít latinra: Nescit os aperire, és egyáltalán nincs lengyel megfelelője; 3) G. Elger egyes szócikkeiben a lengyel rész bővebb, és a címszó olyan szinonimáit, illetve változatait is tartalmazza, amelyeket K. Širvydas nem közöl, például: Deka nastelka / naścielnik. Sagulum stratu instragulum E 56 — Deká, Sagum, instratum, instragulum §⁴ 32 (vö. Deká, Nastółka, Sagum... Instrātum... Instrāgūlum... Strātum K¹ 119, Deká / Nastotką / Naścielnik... Stragulum... Sagum... Instratum... Intragulum... Stratum K² 119), Gieb / gier E 85 — Giersz §⁴ 47 (vö. GierB / gier / gir K¹ 191, K² 190), Gnąbie / gniotę E 88 — Gnąbię §⁴ 49 (vö. Gnabię, gniotę K¹ 197, Gnąbię / gniotę K² 196), másutt viszont ennek ellenkezője is előfordul, például: Gáydá E 84 — Gáydá, dudá §⁴ 47 (vö. Gáydá, dudá K¹ 188, Gayda / dudá K² 187), Obrąbiam E 298 — Obrąbiam, obrębię §⁴ 159 (=K¹ 591, K² 571); a lengyel rész más eltérései közül vö. még: Adamaßkowa Suknia; Damasceni operis E 1 — Adámászkowy. Damasceni operis vestis §⁴ 1 (vö. Adámászkowy, Damasceni operis vestis K¹ 4, és K² 4-ben is), Zweżam có E 670 — zweżam czego §⁴ 394 (vö. Zweżam czego K¹ 1529, és K² 1455-ben is), Zwatpić v. nadzieję tracić E 670 — Zwątpić / Vide. Nadzieję tracę / serce tracę §⁵ 461 (hasonlóan §³ 556-ban is; vö. Zwatpić, v. Nádźieję strącę, Serce tracę K¹ 1529, Zwatpić / v. Nádźieie strácić / Serce tracę K² 1455; itt az utaló szócikk lerövidítése szükséges volt, mert E és Š nem tartalmaz külön Serce tracę szócikket K² 988), Zwyący żyjący E 672 — Żyjący / żywiący §⁵ 463 (így §³ 558-ban is; vö. Żyący / żywiący / żywy K² 1460; a csere után E szócikke nem egészen a megfelelő helyre került, mert Š-hez hasonlóan a Zydowski és Zyię között szerepel); 4) G. Elger szótárának latin része néhol bővebb, és olyan szinonimákat is tartalmaz, amelyeket K. Širvydas nem közöl, például: (s. v. Gibam) Lento (as.) lentare remos, inflectere E 85 — Lento (as) §⁴ 47 (vö. Lento... Lentare remos... inflectere K² 189), (s. v. Giermak) Plebeia epomis, (idis f.): Epilogium plebeium E 85 — Plebeia epomis (gē. idis. f) §⁴ 47 (vö. Epomis plebeia... Epilogium plebe-

307

ium... K² 189), (s. v. Gniády) Castaneus, obscurus, fuscus E 88 — Castaneus, obscurus Š⁴ 49 (vö. Castaneus, obscurus, vel fuscus ad castaneum vergens K¹ 197, K² 196), (s. v. Zyzny) Faecundus, opimus, ferax, vber, vberrimus fertilis E 674 — Faecundus, opimus, ferax Š⁵ 464 (vö. Fecundus... Ferax... Vber... Vberrima... Vbertus... Fertus... Opimus... K² 1465), más helyeken viszont ennek ellenkezője fordul elő, például: (s. v. Aptekarz) Myropola ae. m. Pharmacopola E 3 — Myropola, [ae. m.] Pharmacopola, [ae. m.] unguentarius Š⁴ 2, (s. v. Astrych) Tabulae... E 4 — Tegulae, tabulae... Š⁴ 3, (s. v. Dąb) Quercus (vs f.) E 54 — Quercus, (us. f.), robur (oris. n) Š⁴ 31, (s. v. Obeymuie co) Circumplector (eris) complector E 293 — Circumplector complector, apprehendo, occupo Š⁴ 155, (s. v. Obfićie)... cumulatim E 293 —... cumulatim, plene et cumulate Š⁴ 155; vö. még (s. v. Obracam co) Verto, verso, obverto E 298 — Verto, verso, torqueo aliquid in varias partes Š⁴ 159 (így K¹ 591, K² 571-ben is; G. Elger a obverto igét itt szintén nem adja meg). Az egyéb eltérések közül még megemlíthető, hogy olykor felcserélődnek az ábécérendben egymáshoz közeli szócikkek, vö. E 83, 295; hogy az utaló szócikket önálló szócikké dolgozza át: Dań Tributum, census, pensio E 54 — Dań, Vide. Czyńsz Š⁴ 31 (Š Knapijus alapján); továbbá egy szócikk kettébontását, vö. Gęsty E 85. G. Elger szótárában a változtatások jelentős részét megfontoltan és célszerűen hajtották végre. Néhány, K. Sirvydas szótárában található nyilvánvaló hibát is kiküszöböltek (például elhagyták a figyelmetlenségből létrejött Zwietrzaty/v. Wywietrzenie Š³ 557 szócikket, amelyet K. Sirvydas szótárának mindkét későbbi kiadása is átvett).

A fenti összevetések nemcsak azt mutatják, hogy K. Širvydas szótárának valamennyi kiadása közül – amely G. Elger szótárának fő forrása és mintája volt – a negyedik áll hozzá a legközelebb. Arra is fényt derítenek, hogy G. Elger (vagy legalábbis a ránk hagyott kézirat rendezői, szerkesztői) helyenként G. Knapijus szótárát is felhasználta – azt a művet, amelyre maga K. Širvydas szótára is támaszkodik (III—V. kiadás) –, továbbá egyes dolgokat (igen ritkán) maga tett hozzá, vagy talán más lexikográfiai munkákból vett át.

Nehéz megmondani, hogy G. Elger megtanult-e valamennyire litvánul. Aki külön tanulmányozná szótárának lett részét, annak össze kellene vetnie K. Sirvydas szótárának litván részével is, és ki kellene derítenie, vajon az utóbbi gyakorolt-e valamilyen hatást. Egyelőre elég annyit megjegyezni, hogy K. Sirvydas és G. Elger a lengyel–latin szavak megfelelőinek kiválasztásakor többnyire egészen eltérő utakat követett, például: Filozofia. Philosophia, studium sapientiae. Pratomęte Š⁴ 42 —...WismodriBen E 77, Okrutnik, Tyrannus, Baysnikas, gaylinikas Š⁴ 180 és Tyran. Tyrannus, Gaylinikas, smarkinik as Š⁴ 321 —...Tyrans/assinsuns/nabbago liauzu aedais E 332 és Tyrans E 553, Papuga Psittacus, (m.) psittace, (es) avis indica. Pauksztis Indios Š⁴ 197 —...Pappugs E 358, Testáment, Testamentum, voluntas vltima. Testamentas Š⁴ 315 —...Pastars prats E 544. Ha végérvényesen kiderülne, hogy a litván rész nem gyakorolt hatást G. Elger szótárára, az semmiképpen sem ingatná meg azt az állítást, hogy e szótár lengyel és latin része K. Širvydas háromnyelvű szótárából származik (és csak helyenként dolgozták át, szerkesztették – többnyire G. Knapijus szótára alapján). Az egyetlen nem litván—

308

…szótár, amely még forrásként megemlíthető — K. Sirvydas ugyanazon kétnyelvű (lengyel–latin) szótára, amelyet 1641-ben Varsóban adtak ki⁵². Ez utóbbi szótárból csupán a litván rész hiányzik, egyébként teljesen megegyezik K. Sirvydas kétnyelvű szótárának harmadik kiadásával. A megfigyelt eltérések szinte kivétel nélkül nem a tartalmat, hanem a formát, a grafikai megjelenést és a nyomdatechnikát érintik (a diakritikus és írásjelek megléte vagy hiánya; az oldalon közölt szavak első két betűjének eltérő kiemelése — az 1641-es szótárban ezeket többnyire csak az oldal tetején tüntetik fel, a harmadik kiadásban viszont magában a szövegben, közvetlenül az e betűkkel kezdődő első szócikk fölött; az 1641-es szótárban nincs oldalszámozás; két §³ 161. szócikk Madry és Madry jestem az 1641-es szótárban egyként szerepel; az 1641-es szótárban nincs meg néhány §³ nyomdahiba — például itt helyesen szerepel a Gniady, míg a §³ 70-ben a Gniazdy áll; itt még nem szerepel a három utolsó kiadás téves szócikke, a Zwietrzaty/v. Wwyietrzenie). Amennyiben G. Elger szótára megegyezik a §⁴-val, és egyúttal eltér a §³-tól, ugyanannyiban különbözik az 1641-es szótártól is: a fent említett jelenségek közül mindössze egy apróság van, amelyben az 1641-es szótár nem a §³-tal, hanem a §⁴-tal és G. Elger szótárával egyezik: benne a ludzko forma szerepel (nem -ie végződéssel, mint a §³-ban).

Annak megállapítása, hogy G. Elger szótára (annak lengyel–latin részei) áll a legközelebb K. Sirvydas háromnyelvű szótárának negyedik kiadásához, és hogy az e közelséget mutató egyezések csak az egyik szótár másikra gyakorolt hatása révén jöhettek létre, még nem jelenti azt, hogy G. Elger a negyedik kiadás alapján állította össze szótárát. Ezt természetesen nem állíthatjuk, hiszen a negyedik kiadás akkor jelent meg (1677-ben), amikor G. Elger halála (1672) óta már öt év telt el. Az a feltevés, hogy G. Elger esetleg felhasználhatta a negyedik kiadás kéziratát, aligha lenne valamennyire is megalapozott, már csak azért sem, mert nehéz elképzelni, hogy a kéziratot sok évvel a nyomtatás előtt készítették volna el. Azt is figyelembe kell venni, hogy G. Elger feltehetően nem élete legvégén, nyolcvanéves kora felé írta szótárát, hanem jóval korábban. Ezért azt kell feltételeznünk, hogy G. Elger a szótár írásakor K. Sirvydas egy korábbi kiadására támaszkodott, az általa hátrahagyott kéziratot azonban, amelyet végül csak 1677 után készítettek elő nyomtatásra, gondosan szerkesztették a legújabb, negyedik kiadás alapján. A kézirat szerkesztéséről és kinyomtatásáról az ilūkštai jezsuita misszió gondoskodott (ezt a szótárba illesztett ajánlás alatti aláírása tanúsítja).

Sok évvel később, már a XIX. század közepén, K. Sirvydas háromnyelvű szótára alapján egy második lett nyelvi szótárt is írtak, amelyet szintén Vilniusban adtak ki⁵³. Szerzője, Jonas Kurminas, G. Elgerhez hasonlóan katolikus pap volt. A kraslavai papneveldében tanult⁵⁴, amely 1757—

⁵² Dictionarium polonolatinum. In usum Studiosae Iuuentutis Polonae. Avctore Constantino Szyrwid è Societate Iesv. Editio nova. Varsaviae, Apud Ioannem Trepinski S. R. M., Typogr., Anno Domini, 1641.

⁵³ Słownik polsko łacińsko łotewski ułożony i napisany przez xiędza Jana Kurmina. Wilno. w Drukarni M. Zymelowicza Typografa. 1858 (282 psl.),

⁵⁴ Az ebben a papneveldében végzett papok között J. Kurminast például G. Manteifel is említi, lásd G. Manteuffel, Krasław, Warszawa, 1901. p. 14.

309

1842-ig, ahol egyebek mellett lett nyelvet is tanítottak⁵⁵. 1821-től Latgale különböző plébániáin és filiáin dolgozott — Pustynában, Stalarovában, Aulejában, Siebieżében, Skaistában, Varkavában, végül Kraslavában, ahol 1860. II. 11-én halt meg⁵⁶. Származását tekintve litván volt⁵⁷. Latgalei nyelvjárásban írt. Szótárán kívül vallásos írásaiból is megjelentek kiadványok⁵⁸.

D. Zemzarė teljesen helyesen jegyzi meg, hogy J. Kurminas szótára (annak lengyel és latin részei) G. Elger és K. Sirvydas szótárain alapul; az is természetes, hogy K. Sirvydas szótárának ötödik kiadását használták fel, mivel az sokkal könnyebben hozzáférhető lehetett, mint a negyedik. K. Sirvydas szótárának használatára már olyan J. Kurminas-szócikkekből is következtethetünk, mint a Ankrowanie, Aptekarska nauka, Atlas, Dachowka, Dubaszka ogrodnicza, Dług, Gałąź, Głodny jestem bardzo, Główka czosnku..., Główny, Gorzej, Obłoczę kogo w szatę, Obrabienie, amelyek megtalálhatók K. Sirvydas szótárában (V. kiadás), G. Elger szótárában viszont nem. G. Elger elsőbbsége valamivel ritkábban figyelhető meg, de hatása szintén kétségtelen (ez a hatás a szótár második felében erőteljesebb); vö. a G. Elgertől átvett Obijam ściany szócikkel, az Elger sorrendjében megadott Żywiący, żyjący alakokkal, a G. Elgertől átvett Żyżny szó latin megfelelőivel: uber, uberrimus stb. J. Kurminas bizonyos tekintetben K. Sirvydastól és G. Elgertől is különbözik. Mindenekelőtt latin része valamelyest rövidített: a nyelvtani jellemzők már nem szerepelnek, és a latin fordítás gyakran teljesen elmarad (ez nemcsak azoknál fordul elő, ahol a korábbi szótárak utaló szócikkei önállóvá váltak) — például a Ognisty, Ogorzeć na słońcu, Ogorzałość na słońcu, Okazkę mieć, Okazki miejsce, Okipiam, Okopywanie drzew, Okować co, Okroczenie, Okrucieństwo mellett nincs latin megfelelő stb. Előfordul, hogy K. Sirvydas és G. Elger szótárának egyes szócikkei teljesen kimaradnak — így történt például az Adamaszkowy, Apelulę, Gnida, Ludzie, Ludzko, Zwątpić szócikkekkel és másokkal. A lengyel és latin nyelvi részek lemásolásakor

⁵⁵ Rubon. Pismo zbiorowe, poświęcone pożytecznej rozrywce... VII, Wilno, 1846, p. 18.

⁵⁶ Születésének pontos dátumát nehezebb megadni. A Directorium horarum canonic arum et missarum pro archidiocesi Mohyloviensi in annum Domini MDCCCLXI... Vilnae... 1860 című kiadvány 134. oldalán, ahol halálának dátumát közlik, azt jegyezték fel, hogy 77 éves volt; eszerint 1783-ban születhetett. A mohiliovi főegyházmegye évenként megjelenő tájékoztatójának (Directorium vagy Ordo néven ismerték, kezdetben Mohiliovban, 1838-tól pedig Vilniusban nyomtatták) különböző korábbi évfolyamaiban megadott J. Kurminas-életkor alapján azonban még több másik születési év is kikövetkeztethető: 1790 (például az 1827—1835-ös adatok alapján), 1786 (az 1824—1825-ös adatok alapján), illetve 1795 (az 1845—1846-os adatok alapján)!

⁵⁷ G. Manteuffel, Bibliographische Notiz über lettische Schriften... p. 18 (Mitau, 1885).

⁵⁸ Homīleja izplētiszona, aba mocība, ku zeymoy un kaydus atnas pažytkus, ik wins siewkurs words lyukszonas diwa „Taws mysu“ un pasweycinoszonas engela „Sweycinota“, caur Bazneyckungu Joni Korminu... Wilnie. Drukarnie Jezupa Zawacka. 1858 (96. o.). Jaunas mocibas uz abskaydrynoszonas laužu sprostu ab ticeybu swatu un irodumim... caur Baznieyckungu Joni Kurminu... Wilnie Drukarnie Jezupa Zawacku. 1859 (443. o.). M. Valančius püspök, aki ismerte J. Kurminas munkáit (az említett vallásos írások az ő engedélyével jelentek meg), 1858-ban titkára levelében megköszönte J. Kurminasnak a lettek oktatásáért tett erőfeszítéseit (lásd: „Draugija“, XXVI, Kaunas, 1920, p. 127—128).

310

K. Širvydas szótárából származó szavakat (V. kiadás); J. Kurminas figyelmetlenségből feltáratlanul hagyta a negyedik–ötödik oldalt, és a harmadik oldalról egyenesen a hatodikra ugrott, ily módon kihagyta K. Širvydas szótárának a 4–5. oldalán található összes szócikket⁵⁹ — az A betű utolsó szavát, Azal (wątpiąc), valamint a B betű elejét, a Bánkiet szóig; összesen 52 szócikket.

Mindenből úgy tűnik, hogy J. Kurminas csak jelentéktelen lexikográfus volt. Példaként a mintegy kétszáz évvel korábban összeállított szótárakat választotta, és nagyon szolgai módon követte őket: sem új szócikkekkel nem egészítette ki, sem a rendszerezés javítására nem törekedett. Arra sem ügyelt, hogy valamennyi szócikk szigorúan ábécérendben legyen elhelyezve: amikor egy XVII. századi lengyel szó már nem használatos alakját újabbal cserélte fel, a szócikket a régi helyén hagyta, figyelmen kívül hagyva, hogy az új címszóalak felborítja a szótár ábécérendjét; például a Balwierstwo és a Balwierz a Barwienia után szerepel, vagyis ott, ahol korábban a Barwierstwo és a Barwierz állt, holott új alakjuk szerint jóval közelebb kellene kerülniük a B betű elejéhez, még a Barani elé; hasonlóképpen a Bardziej és a Bardzo, amelyek a Barwistą után következnek, mivel éppen itt volt a régi Bârziew és Bârzo ábécébeli helye, tizenhat szócikkel előrébb kellene kerülniük, és a Bardysz után kellene állniuk.

J. Kurminas szótára a nyelvtudomány számára csak a lett rész, a benne közölt latgall lexika miatt fontos. Ebben a szótárban valamivel gyakrabban találhatók litvánizmusok, mint más lett szótárakban. Ennek az az oka, hogy először is azokban a latgall nyelvjárásokban, amelyekre a szótár épül, több litvánizmust használnak, mint Lettország más vidékein, különösen a litván határtól távolabb eső területeken; másodszor, a szerző litván származásúként maga is beilleszthetett egy-egy szót a megtanult latgall nyelvjárásába, anélkül hogy már szigorúan meg tudta volna különböztetni, mi lett és mi litván; harmadszor, K. Širvydas szótára is némi hatást gyakorolt. Nehéz elhinni, hogy J. Kurminas még szándékosan is hozzáírt volna „litván nyelvű szavakat” „a lett nyelv szavai mellé, hogy azok alapján a Latgallföldön dolgozó litván papok gyorsabban megértsék a lett szó jelentését”, ahogyan D. Zemzare magyarázza (207. o.)⁶⁰. Még a litván származású papok is rendszerint jobban tudtak lengyelül, mint litvánul. Továbbá, ha J. Kurminasnak valóban az lett volna a célja, hogy litván magyarázatokat adjon, sokkal szélesebb körben tette volna ezt, és nem elégedett volna meg olyan szavakkal, amelyeket más forrásokból is gyakran a lett nyelv litvánizmusaiként ismerünk. Végül pedig azt, hogy a J. Kurminas szótárában előforduló litvánizmusok nem tekinthetők tudatosan hozzáírt litván magyarázó szavaknak, az mutatja, hogy a latgall szavakkal vegyesen szerepelnek, és latgall alakjuk van (fonetikájuk, morfológiájuk).

⁵⁹ Ez a tény J. Kurminas figyelmetlen, mechanikus másolására utal K. Širvydas szótárából (éspedig kifejezetten az ötödik kiadásból, nem valamelyik korábbiból), valamint arra is, hogy G. Elger szótárát nem folyamatosan használta, hanem talán a munka kezdetén egyáltalán nem is volt kéznél.

⁶⁰ Mennyivel korábbi a szerzőnő korábbi állítása, amelyben nem egyszerűen litván szavak hozzáírásáról, hanem litvánizmusokról van szó: „Kurminas azért növelte a szótárban a litvánizmusok számát, hogy megkönnyítse a többi munkatárs és közreműködő számára a lett nyelv elsajátítását”, lásd: Rakstu krājums. Veltījums akadēmiķim profesoram Dr. Jānim Endzelīnam viņa 85 dzīves un 65 darba gadu atcerei, Rīgā, 1959, 638. o.

311

D. Zemzare „Latviešu vārdnīcas” című munkája nagy és jelentős hozzájárulás a lett lexikográfia történetéhez, amely szorosan összefügg a litván lexikográfiával is. Ezt részben mutatja be e munka ismertetése, valamint a különféle megjegyzések és kiegészítések, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet a lett és a litván lexikográfia történetének egy-két további, alaposabb vizsgálatot érdemlő kérdésére.

Vilnius

V. Urbulis

312