LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A magánhangzók regresszív asszimilációjáról egyes északkelet-zsémiai dūnininkas nyelvjárásokban

V. VITKAUSKAS

A zsémiai dounininkas nyelvjárásokban oly széles körben elterjedt regresszív magánhangzó-asszimiláció bizonyos esetekben néhány dūnininkas nyelvjárásban sem ismeretlen², különösen pedig az itt részletesebben leírt kuršėnai nyelvjárásban³. Természetesen nem beszélhetünk következetes regresszív asszimilációról a leírt dūnininkas nyelvjárásokban, mivel itt az asszimiláció csak az e magánhangzót érinti. A szóvégi i < i < *in és az előretolt képzésű u < ū < *un, valamint az u̇ (esetenként az ie < ė előtt is) előtt az alapvető, régi hangsúllyal hangsúlyos e bizonyos esetekben nem nyúlik meg, hanem röviden ejtik. Ez minden olyan esetben előfordul, amikor a szomszédos dounininkas nyelvjárásokban (Raudėnai, Tryškiai, Papilė, Tirkšliai stb.) e helyett ę, illetve ie vagy akár ė áll.

A regresszív asszimiláció a kuršėnai nyelvjárásban a következő esetekben figyelhető meg:

1. Ha az e közvetlenül olyan szóvégi szótag előtt áll, amelynek magánhangzója i, előretolt képzésű u vagy u̇, illetve ie kettőshangzó:

a) egyes ja-tövű főnevek egyes számú alany-, részes-, tárgy-, hely- és megszólító esetében, valamint többes számú birtokos és helyhatározói esetében:

Egyes szám

V. šėnis ~ šėnis vi'nmėtis ~ vienmėtis K. šė'ne vi'nmė'če N. šėnu̇ vi'nmėčiu̇

¹ Lásd: K. Būga, Rinktiniai raštai, 2. köt., Vilnius, 1959, 492. o.; V. Grinaveckis, Šiaurės vakarų dūnininkų tarmių fonetinės ypatybės ir jų raida, „VVPI Mokslo darbai“, 11. köt., Vilnius, 1960, 90. o.; B. Rokaitė, Kai kurie nauji žemaičių tarmių fonetikos dalykai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 4. köt., Vilnius, 1961, 149—153. o.; A. Girdenis, Balsių asimiliacijos reiškiniai Tirkšlių tarmėje, „Kalbotyra“, 4. köt., Vilnius, 1962, 141—150. o. Lásd ugyanott az elterjedés földrajzát és a nyelvjárási példákat.

² A Pavandenė környéki regresszív magánhangzó-asszimilációról lásd V. Grinaveckis, i. m., ugyanott. Az idei dialektológiai expedíció során következetes regresszív magánhangzó-asszimilációt a dūnininkas nyelvjárásokban Užventis, Vidsodis és Kolainiai környékén is feljegyeztek.

³ A kuršėnai nyelvjárás elterjedési területéről és néhány fonetikai sajátosságáról lásd V. Vitkauskas, Kuršėnų tarmės kirtis ir priegaidė, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 3, Vilnius, 1960, p. 61—76.

269

G. šeñi vi'nmėti In. šeñù vi'nmėču Vt. mėdie — Š. šeñi|šeñau —

Többes szám

V. šeñe⁴ vi'nmė·te· K. šeñu vi'nmė·ču N. šeñe·ms vi'nmė·te·ms G. šeñūs vi'nmėčūs In. še'ne's|šeñe's (gyakran) vi'nmė·te·s Vt. mėdžu·si —

Hasonló a helyzet a medis ~ medìs, medžiu, medį, medie, medžiu; kelis ~ kėlis (láb)⁵, keliu, keli, kelie, keliu (pū'li un keļu | duomeniok ~ térdre esett: „Dovenok”); lėpšis ~ lėpšis, lėpšu, lėpši, lėpšu (prisirínka pilna krėpša lėpšu ~ tele lett a kosár lėpšiuval), vö. nőnemű lė·pši ~ lėpšė, ahol az i < e, egyes szám tárgyeset lė·pši ~ lėpšę, ahol az i < *en; plėpis ~ plėpis, plėpu, plėpi, plėpu; ru'pėstis ~ rūpėstis (vö. a raudėni ru'piesnis ~ rūpėsnis); šimtametis ~ šimtametis, šimtamečiu, šimtamečiu, vö. nőnemű egyes szám alanyeset šimtame'ti; a šėri's ~ šer'js és treč ~ trečias szavak egyes számú tárgyeseteivel: šėri (pastā·ti šėri | nepsusišnėkėsi ~ felállította a šėrit, nem fogsz összeveszni), trėti (nepá·reje vaikā· i trėti ski·ru | palika tū·trus mėttus ~ a gyerekek nem jutottak el a harmadik osztályba „évfolyamba”, második évet ismételtek) stb.

b) Az ē-tövű főnevek többes számú birtokos esetében: žėmu (prinėši vaikā· žėmu ~ a gyerekek žėmiųt hoztak), mielėnu ~ mėlenių. Ebben az esetben az aszimiláció nem megy végbe ie < ē előtt: visi sutilpsma tuo jū·duo žė·mie ~ mindannyian elférünk abban a fekete földben; buvā·u ilksilie mielė·niesi ~ a hosszú, kék mezőn voltam; nusidirbi· su mielė·niems kā·p velniūka ~ úgy dolgoztak a kékekkel, mint a kisördögök stb.

c) Hímnemű főnevekben és melléknevekben a -elis kicsinyítő képzővel: daržėlis, daržėlu, daržėli, daržėlie, daržėlu; šaukìmelis (jėtau | kāž duo šaukìmelis būva ~ jaj, miféle šaukìmelis volt); duobėlėlis, duobėlėlu, duobėlėli, duobėlėlu (de egyes szám birtokos esetben duobėlė·le); klumpėlis, klumpėli, klumpėlie, klumpėlu (de klumpė·le); iš gergždėlu ~ Gergždėliai faluból (falunév) stb. stb. Nőnemű szavakban az aszimiláció csak az előrébb képzett u előtt, többes számú birtokos esetben megy végbe: ašarėlu (kī·g bū·s ašarėlu žmonomims mótinums ~ hány könnycseppje lesz a feleségeknek, anyáknak, de: ne vī·nā ašarė·li neišri·tėje | tā· būvāu užki·tiejusi ~ egyetlen könnycsepp sem gördült le, annyira megkeményedtem); dainėlu, žuolėlu; runkėlu (šešius vaik·kus išnešiojō·u un runkėlu ~ hat gyereket hordtam ki az ölemben), muotriškėlu „asszonykák” stb.

d) Hímnemű főnevekben a -eklis képzővel: bambėklis ~ bambėklis, bambėklu, bambėkli, bambėklu; jaunėklis (fiatal ember), jaunėklu, jaunėkli, jaunėklu (de egyes szám birtokos esetben jaunė·kle); žanėklis (nős férfi, leendő férj), ža-nėklu, žanėkli, žanėklu; mušėklis (cséplőeszköz), mušėklu, mušėkli, mušėklu stb. Nőnemű szavakban az aszimilációt nem sikerül megfigyelni

⁴ Itt más esetek analógiája sem hatott (lásd alább), vö. a medis szó ragozási paradigmájával.

⁵ De kė·lis, egyes szám tárgyeset kė·li (išlė·idā·u i kė·li ~ kiengedtem az utakra).

270

(akár analógia, akár a hímnemű szavakkal való összetévesztés elkerülésének szándéka miatt): perė˙klu (mūn reik.tų bent dviju˙ perė˙klu | žadu vištu usivei.sti ~ legalább két kotlót kellene tartanom, tyúkot akarok nevelni) stb.

e) A főnevek -enis képzőjében: šaltėnis „forrás”, šaltėni, šaltėnie, šaltėniu (de egyes szám birtokos esetben šaltė˙ne: šaltė˙ne ūndu˙ šalc~a forrás vize hideg); családnevekben: dru˙ktenis, dru˙ktenu˙, dru˙kteni; gluo˙denis, gluo˙denu˙, gluo˙deni; mielenis, mielėnu˙, mielėni (de mielė˙ne ~ Mėlėnio), pelėnis, pelėnu˙, pelėni (de pelė˙ne ~ Pelėnio), településnevekben: gintėnu: iš gintėnu dunauskikė pare˙jusi ~ Gintėniųből hazatért a dunauskikė stb.

f) A hímnemű melléknevek középfokának -esnis képzőjében (csak egyes szám alany- és tárgyesetben): mažėšnis (de mažė˙sni: nuotriška visumė turi mažė˙sni būti ~ a női közönségnek kisebbnek kell lennie), mažėšni; strugėšnis „rövidebb”, strugėšni; šaltėšnis, šaltėšni (de egyes szám birtokos esetben šaltė˙sne: nuor šaltė˙sne ūndenc | par˙šil.c a˙sus ~ hidegebb vizet hoztak, a víz meleg); vi˙rešni˙sis ~ vyrešny˙sis (de vi˙rešnioje ~ vyrešniojo), vi˙rešniu˙ju˙ (tūoki pašutima turieje | ka vi˙rešniu˙ju˙ spi˙ri ~ olyan dühös volt, hogy megrúgta a nála idősebbet) stb. A nőnemnek egyetlen olyan esete sincs, amelyben ez az asszimiláció előfordulna (a melléknévi névmások a nyelvjárásban többnyire IV. hangsúlyozási típusúak).

2. Az asszimiláció olykor olyan esetekben is bekövetkezik, amikor az e nem közvetlenül olyan szótag előtt áll, amelynek végén i<i<*in vagy előrébb képzetté vált u<ū<*un van:

a) ha közben egy e-t tartalmazó szótag áll: sėseri (tikra sėsėri pei.k | uo tū neustūoji ~ az igazi nővéredet sajnálod, de te nem állsz ki érte), šėpeti (kur nukisā˙ tū˙ šėpeti ~ hová tetted azt a köcsögöt)⁶, šėpeti (kur nukisā˙ tū˙ šėpeti ~ hová tetted azt a köcsögöt). Valószínűleg ehhez a típushoz tartoznak a kėbelis „nehéz munka, fáradság” szó is, vö. lk. kėbelis⁷ (kėbelis su ti˙k vaikū˙ ~ nehéz dolog ennyi gyerekkel), vėpelis⁸ „tátott szájú, ostoba ember” (kuoks vėpelis čė nepadarī˙s | čė gė˙ra vi˙ra rei˙k ~ miféle ostoba ember nem tudná ezt megcsinálni, ide egy derék férfi kell), žėbelis „ostobaságokat beszél” stb.

b) Ha közben egy i-t tartalmazó szótag áll: nėrini, nėrini˙s ~ nerinys „horgolt tárgy” (pābuobė˙s lā˙ksta i nėrini užmeti ~ a nagymamák szaladgálnak, és felvetik a horgolást, de: tūri nė˙rine dā˙r nemā˙žā | tūoki šeimi˙na apnė˙rti nėju˙kā ~ még jó néhány horgolt munkája van, egy ilyen családot meghorgolni nem tréfa), tēšmini (susibra˙ži kārvi tēšmini | nelė˙id ne už pā˙pa pajimti ~ a tehén megsebezte a tőgyét, nem engedte még a csecsénél fogva sem megfogni) stb.

Az analógia működése. A hangsúlyos hosszú és rövid e váltakozása ugyanazon szó paradigmájában (a beszélő tudatában) mintegy bizonyos zavart kelt. Most, hogy az asszimilációs törvényeknek már nincs szilárd alapjuk a nyelvjárásban (az i<i<*in és i<ė, i<*en kiejtése egységessé vált: minden esetben nyílt, tágabb i, u, valamint az i és e, illetve az u és o közötti köztes hangokat ejtenek; a nyelvjárásra, azt mondhatnám, erőteljesen hat az irodalmi nyelv és a szomszédos aukštait nyelvjárások), a paradigmatikus alakokban az e gyakran egységesül: minden alakban vagy rövidet, vagy hosszút ejtenek.

a) Amint már említettük, nem hallottam asszimilációt a nőnemű, -eklė képzős főnevekben: perė˙klu, jaunė˙klu stb. A hosszú e-t nagyon gyakran ejtik még

⁶ A duonininkai nyelvjárás beszélőivel közös határ közelében, Kentriai faluban ezt a mondatot hallottam: sėseri˙ pavi-dieti grie˙ks ~ a nővért megetetni bűn, de ez nyilvánvalóan a duonininkai nyelvjárás hatása (Raudėnai seserė).

⁷ Lietuvių kalbos žodynas, t. 5 (felelős szerkesztő K. Ulvydas), Vilnius, 1959, p. 470.

⁸ Vö. K. Būga vėpelis (lásd K. Būga, Rinktiniai raštai, t. 1, Vilnius, 1958, p. 291).

271

a žē·mu alakokban (a hagyományos nyelvjárásban žēmu), mielē·nu (hagy. mielēnu), buobē·lu, sē·seri (hagy. sēseri), valamint minden más olyan alakban, ahol az e főhangsúlyt hordoz — régi eredetű hangsúlyt.

b) A hímnemű főnevek esetében egészen ellenkező a helyzet: rövid e-t ott ejtenek, ahol szó sem lehet regresszív asszimilációról, például:

Egyes szám

Alanyeset medìs luopšelis gražesnis Birtokos eset mė·dže‖mėdže luopš·le‖luopšele gražē·sne‖gražesne Részes eset medžù· luopšelu· gražesnė·m Tárgyeset mèdi luopšeli gražesni Eszközhatározói eset medžù luopšeliù gražesniù Helyhatározói eset mède luopšele gražesnėmi Megszólító eset sēni‖sėnau vaikē·l

Többes szám

Alanyeset mè·de· (ritk., rég.)‖mède· (gyak.) luopšele· gèresnì‖gerèsne· Birtokos eset medžù luopšelu gèresniù Részes eset mè·de·ms luopšele·ms gèresnims‖geresni·ms Tárgyeset medžùs luopšeluš gèresniùs Eszközhatározói eset mè·de·s (ritk.)‖mède·s luopšele·s gèresnė·s Helyhatározói eset medžù·si luopšelu·si gèresniù·si Megszólító eset sēne· vaikēle·

A paradigmasorból világos, hogy rövid e analógia útján jelenik meg az egyes szám birtokos esetében, valamint a többes szám alanyesetében, megszólító, részes és eszközhatározói esetében (széles e előtt asszimiláció nem mehetett végbe).

Azt is hozzá kell tenni, hogy ez az egységesülés a fiatalabb nemzedék beszédében különösen szembetűnő és gyakori.

A kuršėnai nyelvjáráshoz hasonlóan a regresszív asszimiláció még a következő északkelet-žemaitiai dūnininkai nyelvjárásokban is érvényesül: Kurtuvėnaiban (jē·m kùr geresnis gā·bals ~ jēma „vesz”, kur geresnis gābalas; tuòli mù·su tievi·nė·li biednù· siratėlu (d.) ~ toli mūsu tėvynėlė biednų siratėlių), Šaukėnaiban (atė·je tuóks vaikėlis ~ atėjo tóks vaikėlis; kù· tu čė sēni sėjė ~ ką tu čia, seni, sėjì; šiù·t pašlius pas tū· seni pažu·rieti | ar tikrā· jis miri (p.) ~ siųnta pašlūs „küldöncöket” ahhoz az öreghez megnézni, vajon valóban meghalt-e). Vėjaguvėben (ši·nā·usma šaltēnù·se ~ šienaūsma šaltēniūse; ai·k bā·l­tinti medžù ~ eik bāltinti medžių; sēnis būva su ū·sta·s | su baržā ~ sėnis būvo su uostais „bajusszal”, su barža; mùms gerā· jīr kulkuozēlie ~ mùms gerai ir kulkozėlė(je); stāsi· | a nebēg prakaitėlis ~ Stasys, ar nem futkosik-e a verejtékecske) és másutt is.⁹

Az eredet kérdése. Figyelembe véve K. Būga magyarázatát¹⁰, a dūnininkai rövid e-jének a dounininkai ę, ę vagy ie hangjaival való megfelelését, valamint azt, hogy az asszimiláció nagy területen fordul elő, arra kell következtetni, hogy ez a žemaitiai nyelvjárások valamivel régebbi jelensége. Kétségtelenül az u > o és az i > e előtt, és minden valószínűség szerint a régi, hangsúlyos a, e megnyúlása előtt következett be. A rövid e a kuršėnai és más dūnininkai nyelvjárásokban a következő módon maradhatott fenn: a

⁹ Az anyagot az LKLI Nyelvtörténeti és dialektológiai szektorának adatkartotékából vettük.

¹⁰ Lásd K. Būga, Rinktiniai raštai, t. 2, Vilnius, 1959, p. 492.

272

A regresszív asszimiláció hatására az e-t feszesebben, zártabban kezdték ejteni (valószínűleg minden žemaitiai nyelvjárásban, ahol ez az asszimiláció érvényesül); nem illeszkedett többé a nyílt e-hez, és nem nyúlt meg. Később egyes dūnininkai nyelvjárásokban ė-vé, másokban ie-vé vagy ę-vé alakult, a dūnininkai nyelvjárásokban pedig rövid maradt, elveszítette feszességét, és egybeesett az asszimiláció által nem érintett nyílt e-vel, amikor ezekben a nyelvjárásokban az asszimilációs szabályok kezdtek elhalványulni. Egy valamikori feszes magánhangzó meglétét a Tirkšliai nyelvjárás e magánhangzója is mutatja¹¹ (ha nem újabb keletű fejlemény).

Vilnius

A magánhangzók regresszív asszimilációjáról néhány északkeleti dūnininkai žemaitiai nyelvjárásban

V. VITKAUSKAS

Összefoglalás

Az északkeleti dūnininkai žemaitiai nyelvjárásokban (Kuršėnai, Šaukėnai, Kurtuvėnai) a regresszív asszimiláció csak az e magánhangzót érinti, ha olyan szóvégi szótagok előtt áll, amelyek szótagalkotó magánhangzója i<i<*in és u<u<*un, ū<uo, ha lágy mássalhangzók után állnak (néha ieie<ė előtt). Ilyenkor a főhangsúlyos, ősi hangsúlyt viselő e-t röviden ejtik a várt hosszú e helyett (ahogy az irodalmi nyelvben): mėdis (irodalmi nyelvi mėdis) „fa”, birtokos eset, többes szám mielēnų (alanyeset, egyes szám mielēni „áfonya”), duobilēlis (birtokos eset, egyes szám duobilē-le) „kis lóhere”, butbēlis (irodalmi nyelvi bambēlis) „mogorva ember” stb. Előfordul, hogy az asszimiláció akkor is végbemegy, amikor az e-t tartalmazó szótag és az ii<i<*in, u<u<*un, ū<uo magánhangzókat tartalmazó szóvégi szótag között egy közbeeső, e vagy i magánhangzós szótag áll: šēpeti „kefét” (birtokos eset, egyes szám šēpeče), nē:rini „kötés” (birtokos eset, egyes szám nē:rine) stb.

A szerző véleménye szerint ennek az asszimilációnak a hatása már azelőtt megkezdődött, hogy a litván nyelvben megnyúltak volna a hangsúlyos a és e magánhangzók.

¹¹ Lásd A. Girdenis, idézett tanulmány, ugyanott.

18. Kalbotyros klausimai VI.