LIETUVIŲ KALBOS GRAMATINĖ SANDARA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A lett nyelv hatása a lett határ menti nyugat-aukštaitiai nyelvjárások grammatikai szerkezetére

A. JONAITYTĖ

A litván és a lett nyelv közeli rokonokként sokféle közös vonással rendelkezik: szavakkal, morfológiai formákkal, szintaktikai szerkezetekkel stb. Különösen sok ilyen közös vonása van a lett nyelvvel a Litván SZSZK határvidékén fekvő litván nyelvjárásoknak. Ezekben a régi közös vonások mellett a hosszú ideje tartó kölcsönös érintkezés során szerzett, különféle lett kölcsönszavak is előfordulnak. Bár általában az érintkezés és a kölcsönzés folyamata alapvetően többé-kevésbé hasonló valamennyi, lett határ menti litván nyelvjárásban, mindegyiknek vannak sajátos, csak rá jellemző vonásai is, mivel sem az érintkezés mértéke, sem a lett nyelv hatásának erőssége és jellege nem egyforma mindenütt. Ez a cikk azt próbálja részben megvizsgálni, hogyan hatott a lett nyelv az északnyugati aukštaitiai nyelvjárások általános hangsúly-visszahúzódási zónájának nyelvjárásaira¹, és mik az összehasonlítóan erős hatás okai. Mivel egy rövid cikkben lehetetlen áttekinteni mind a szókészletből, mind a grammatikai szerkezetből származó kölcsönzéseket, itt főként a lett nyelvi hatás általános okait érintjük, és a feltűnőbb morfológiai, részben pedig szintaktikai és fonetikai lett hatásokat vizsgáljuk meg, valamint a lett nyelv hatására kialakult, az említett nyelvjárások fejlődésében megfigyelhető bizonyos új tendenciákat.

A lett nyelvből származó lexikai és grammatikai kölcsönzések vizsgálatát jelentősen megnehezíti, hogy korántsem mindig sikerül pontosan és szigorúan meghúzni a határt az egyes kölcsönszavak és az adott nyelvjárások lett nyelvvel közös, régi vonásai között. Másfelől olyan esetek is előfordulnak, amikor szinte lehetetlen megállapítani, hogy egy-egy szó vagy grammatikai forma a lett nyelvből származó kölcsönzés-e, vagy csupán a szomszédos litván nyelvjárásokból került át, amelyekben az adott szó vagy forma régi közös vonás a lett nyelvvel, hiszen, amint már említettük, a közös vonások és a kölcsönzések is meglehetősen változatosak az egyes lett határ menti litván nyelvjárásokban. Ezért a cikk az ilyen bizonytalan esetekben igyekszik a rendelkezésre álló anyag minél nagyobb részét bemutatni, a döntést azonban rendszerint elkerüli.

¹ Ezek Joniškis járás Skaistgirys és Žagarė környékének, Šiauliai járás Gruzdžiai, Sakyna és Šiupyliai környékének, valamint Akmenė járás Kruopiai környékének nyelvjárásai.

171

A kölcsönszavak kétféleképpen kerülhetnek át: az írott nyelven keresztül, illetve közvetlen vagy közvetett nyelvi érintkezés során, szájról szájra. A vizsgált nyelvjárások esetében az első út nem jellemző. Írásos források révén a lett nyelvi elemek aligha juthattak be ezekbe a nyelvjárásokba, mivel területükön a lett könyvek nem voltak elterjedtek, a szélesebb körben olvasott litván kiadványokban pedig nem voltak lett nyelvi elemek. Néhány kölcsönszó, különösen a szókészlet területéről, közvetett érintkezés útján, a szomszédos aukštaitiai vagy žemaitiai nyelvjárások közvetítésével került ezekbe a nyelvjárásokba, de a legnagyobb részük közvetlenül a szomszédos lett nyelvjárásokból származik, amelyekkel igen szoros volt a közvetlen érintkezés.

A Lettország közelében élő — a helyiek által nem is olyan régen még Kuršai vidékének nevezett — terület lakói kisebb-nagyobb mértékben kapcsolatban álltak a lettekkel. Ez az érintkezés nem volt mindig egyformán intenzív. Például, miután Litvániát az Orosz Birodalomhoz csatolták, Litvánia és Lettország között nem volt államhatár, és a lakosok, különösen a jobbágyság eltörlése után, szabadon érintkezhettek. Ennek sokféle alkalma adódott. Mindenekelőtt a közös piacokat és vásárokat kell megemlíteni a közeli Rigában és Žagarėben, amely a Joniškisen átvezető vasútvonal megépítése előtt Észak-Litvánia meglehetősen jelentős kereskedelmi központja volt. Emellett az érintett nyelvjárások területén élő földbirtokosok közül nem keveseknek voltak birtokaik Lettországban, és néhány lett földbirtokosnak pedig az érintett nyelvjárások területén. Emiatt valamelyest vándoroltak a birtokokon dolgozó munkások: Litvániából Lettországba, vagy fordítva. Továbbá, főként már a jobbágyság eltörlése után, e terület számos litván lakosa elszegődött a nagyobb lett gazdákhoz, vagy Lettország városaiba — Rigába, Mintaujába (Jelgavába) stb. — ment dolgozni.

A litván és lett polgári államok megalakulása után ez a szabad érintkezés valamelyest korlátozódott, mert létrejött az államhatár, amelynek átlépése több formasággal járt. Ennek ellenére e vidék számos litván lakosa továbbra is elszegődött a nagyobb lett gazdákhoz, és hosszabb időt töltött Lettországban. Miután Litvánia és Lettország szovjet köztársasággá vált, közöttük nincs többé zárt határ, és semmi sem korlátozza az érintkezést; ezért napjainkban különösen megnőtt a lakosság vándorlása Lettországból Litvániába, még inkább pedig Litvániából Lettországba: Litvániából az emberek a közeli nagy ipari központokba, részben pedig kolhozokba és állami gazdaságokba mennek Lettországba. A lett lakossággal való kiterjedt érintkezés következtében az érintett nyelvjárások beszélőinek többsége érti a lettet, sokan pedig jól is beszélik.

A „határon túli” érintkezés mellett magukon e nyelvjárások területén is, különösen annak egyes részein, sok lett élt; nyelvük „belülről” hatott a helyi nyelvjárásokra, vagyis mindennap érintkeztek litván szomszédaikkal, és az ő nyelvükbe is átvittek valamit a sajátjukból. A lett tanyák elszórtan helyezkedtek el az érintett nyelvjárások egész területén, nagyobb lett „szigetek” pedig Šakyna, Zarėnai-Latveliai, Girkančiai, Kyburiai, Aukščiai falvak környékén és másutt voltak. Ezek a „szigetek” mára szinte teljesen beolvadtak a litván lakosságba, főként vegyes házasságok révén. Figyelemre méltó, hogy az ilyen vegyes családok tagjai többnyire kétnyelvűek: egyformán jól tudnak lettül és litvánul.

Úgy tűnik, a lettek a 18. század második felében kezdtek letelepedni e nyelvjárások területén, de többségük a 19. században költözött ide. Ugyanis e terület számos birtoka, különösen

172

Az egykori feudális Litvánia királyi birtokai közül a Litvánia és Lengyelország felosztása után különféle módokon idővel a cári nemesekhez, a lettországi főbirtokaikat fenntartó németországi Kurland földbirtokosokhoz kerültek: Bukaičiai (Bukaiši), Kalno muižė (Kalnamuiža), Medžio muižė (Mežamuiža), Elėja (Elėja) stb. E kurlandi birtokok népének állandóan Litvániában élő uraik birtokaira kellett munkára járnia, sokan pedig hosszabb időre is letelepedtek az e birtokokhoz tartozó földeken erdőőrként, mezei munkásként, uradalmi felügyelőként, intézőként, kézművesként stb. Idővel sokan saját földet szereztek itt, és állandó lakosokká váltak. Letelepedésük különösen akkor erősödött meg, amikor e birtokok némelyikét parcellánként kezdték eladni.

Arról, hogy a 19. század végén mennyi lett élt Litvánia e vidékén, A. Bylenšteinas adataiból lehet következtetni. Azt írja, hogy a Kaunasi kormányzóság Šiauliai evangélikus egyházközségéhez annak három nagy fiókegyházával — Alkiškiai, Žagarė, Joniškis — 10.000 hívő tartozik², és megjegyzi, hogy ezek többnyire nemrég betelepült lakosok³.

Ahol az ilyen lett kolónia régebbi és nagyobb volt, ott nemcsak különféle kölcsönszavak maradtak fenn, hanem kisebb helynevek is. Vö. a Girkančiai erdőrészek ma is élő neveivel: āndžules ~ Andžiulės, vö. a lett személynévvel: Andžis; circinīškes ~ Circiniškės, vö. a lett circenis „tücsök“; mālīnes ~ Mālinės, vö. a lett mala, maliņa „szél, szélecske, perem“, vagy esetleg a mālēne „martilapu“ szóval, és mások. Hasonló lett helynevek másutt is előfordulnak, például a Mantoriškiai erdőrész (láp) neve: nīlaitis ~ Nīlaikis, vö. a lett nelaitis „elhunyt, halott“ szóval.

A lett nyelv az ismertetett nyelvjárások fonetikájára gyakorolta a legkisebb hatást. E hatás legszembetűnőbb példája a szó közepéről az első szótagra csak elszigetelt esetekben visszahúzott hangsúly, például: gīrkančei ~ Girkančiai (falu), gūdrībe ~ gudrybė, nèlāime⁴, pāsaulis || pāsaule ~ pasaulis, -ė, žāgare ~ Žagārė, ritkábban: kēpure ~ kepūrė, mērgele ~ mergelė, vīrelis ~ vyrėlis. Azt is meg lehet említeni, hogy maguknak e nyelvjárásoknak a fejlődési tényezői, valamint részben a szomszédos žemaitiai dounininkai, egyes esetekben pedig dūnininkai nyelvjárások hatása mellett a lett nyelv a megfelelő lexikai közös vonások és jövevényszavak révén láthatóan hozzájárul a vizsgált nyelvjárások kifejezett tendenciájának erősítéséhez: a rövid hangsúlyos a és e széles körű általánosításához a köznyelvi litván nyelvjárások megnyúlt magánhangzói helyett, például ābre ‘vályú alakú kenyérteknő’, ām ac, ātmatas ‘parlagon hagyott, műveletlen földek’, gābals (a gā·bals⟧ mellett), kēpšes ‘vulg. lábak’, lākac ‘nagy gyapjús kendő’, sāš kus ‘görény’.

Végül, igaz, nagyon ritkán, előfordulnak egyes valóban litván szavak, amelyekben az an vegyes diftongus pontosan úgy változott meg, mint a lett nyelvben; például Skaistgirys, Šakyna és Žagarė környékén használatos a zápfog neve: garuokštinis dāntis, a rokon, szabályos garankš- forma mellett.

A. Bielenstein, A lett néptörzs és a lett nyelv határai a jelenkorban és a 13. században, Szentpétervár, 1882, p. 4.²

³ Ugyanott, p. 5.

⁴ Lehet, hogy žemaitizmus is, vö. a Kuršėnai nē·laimi alakjával.

173

fog⁵. Ez a jelenség kétségtelenül összefügg a lett nyelvvel, csak nem tudni, hogy közvetlenül e nyelv fonetikai hatásának eredményeként magyarázható-e, vagy talán helyesebb úgy tekinteni rá, mint annak nyomára, hogy a lett an visszatükröző izoglossza sajátos, természetes módon átjutott az északi litván nyelvjárásokba.

A lett nyelv nagyobb hatással volt e nyelvjárások morfológiájára, különösen a szóalkotásra.

Nem a lett nyelv hatása nélkül alakult ki e nyugati, valamint a szomszédos közép-aukštaitis (pl. Joniškis) és žemaitis dūnininkai (Kuršėnai) nyelvjárásokban az igéből képzett főnevek -šena || -šenas képzője (a visszaható főneveké általában -šenos), amely a köznyelvi litván -imas, -sena képzőknek felel meg, például: ant rišenas (a birkózás „fogásai”) tėp isimikilines, ka baisu, po-pietų, preš saules lė-išena (a naplemente) prijojį kriškeline (keresztutat) Dilb; ge’ršenas (ivás) pre’ ano nebūd’āva; net apsiverkau iš to šviekšena (attól az üvöltözéstől) Sk; pirmā nāktis — ne gulėšena (fekvés, alvás) Žg; o’ ant ā’rkle jōšens (lovaglás) — dūlkt, dūlkt kiek tik ārkli·s gā·l kaip ā·mals ē·je, tāi ju’ ēišens (járás) būva! Kyb; gālvos sūkšens (forgatás) ār tām mō·ki·ta·m žmō·gui (a tanult embernek is törnie kell a fejét) Darg; šendie jau nēbeišeis važiuōšena (utazás); riej i riej ta· vi·ra viena riešena (egyetlen birkózással, vagyis megállás nélkül); nu, kąs čė par blā·usti·šeno·s (ordítozás, kiabálás)! Škn. Vö. lett būšana „lét”, došana „adás”, iešana „járás”.

Az -šena || -šenas képzős származékok meglehetősen gyakoriak, de az ismertetett nyelvjárások területén elterjedtségük egyenetlen. Legtöbbjük közvetlenül a lett határ mentén, valamint azokon a helyeken fordul elő, ahol több lett élt (Kyburiai, Šakyna, Girkančiai stb.). A köznyelvi litvánban és a szomszédos žemaitis dounininkai nyelvjárásokban (Akmenė, Vegeriai) használt -sena képző a vizsgált nyelvjárásokból csaknem teljesen hiányzik: csak időnként fordul elő e terület nyugati peremén. Az -šena||-šenas képző viszonylag nagy elterjedési területét és bőségét tekintve talán arra lehet következtetni, hogy az ismertetett nyelvjárásokban nem tiszta jövevényelem, hanem úgy keletkezhetett, hogy a lett -šana képzőt valamely litván képzővel — legvalószínűbben a -sena képzővel — azonosították, majd mindenütt -šena alakban általánosították. Ennek párhuzamos hímnemű alakja, a -šens, az azonos jelentésű -imas képzővel való párhuzamos használat hatására jöhetett létre.

Igaz, az -šena képzőt a déli nyugati aukštaitis nyelvjárásokban is használják (Vilkaviškis, Pilviškiai stb.), de ott eredete és — úgy tűnik — jelentése is más⁶.

A lett nyelv hatására e nyelvjárások -(i)ninks ~ -ininkas képzője olykor a litván -iškis, -ietis képzők jelentését veszi fel, például: duōbel-ninks „Duobelė lakosa” (mā’s būvo·m nuvažā·ve· pas tuos duōbel·ninkus Žg), ēlininks „Elėja lakosa” (čė gi·vėna lā·tvei ēlininkai

⁵ E szó szokatlan alakját néhány más aukštaitis, rendszerint északi nyelvjárásban is használják. Lásd Lietuvių kalbos žodynas, t. III, Vilnius, 1956, p. 146.

⁶ J. Senkus, Pazanavykio kapsų tarmė, filol. m. kand. disert., gépirat, VVU Mokslinės bibliotekos kézirattára, 1955, p. 209.

174

Kyb), tarbuč:čnipks „Tarbūčių falu lakosa“ (ana· vis po· vārdų šauk tie tarbū·čnipkai Dilb), vegė·rninks „Vegerės körzetének lakosa“ (vegė·rninkai dá· daugau laūvoj ir už mum Škn); rī·gininks „Riga lakosa“ (lá·ukam, ga·l, sā·ko·m, mū·su rī·gininkai ši· mē·nesi pārvažuos ant aplankų Škn). Vö. lett dob elnieks „duobelėi lakos“, rīdzinieks „rigai lakos“, liepājnieks „liepājai lakos“. Mivel a lett (i)nieks képző e nyelvjárások beszélői számára a saját (i)ninks képzőjük megfelelője, vö. a jövevényszavakat: dá·ržininks, lett dārznieks; māšinıks „motorista“, lett māšinieks stb.

A lett nyelvből legalább egy tucat -iens képzős igei főnév került át ezekbe a nyelvjárásokba; ez a képző nagyjából a litván -imas képzőnek felel meg, például: bė·ziens „erős ütés” — lett belziens „ua.”, dú·riens „szúrás, döfés” — lett dūriens „ua.”, grū·diens „erős lökés” — lett grūdiens „ua.”. Ezek mintájára, igaz, nagyon ritkán és alkalomszerűen, ezzel a képzővel új hibrid szavakat is alkotnak, például: spi·riens „rúgás, rugdosás” (nė·raus tik greitai pro duris laukia, ka negá·tunu ir aš ko·ke viena spi·riena Škn).

Valószínűleg a lett nyelv hatásával kell magyarázni a szokatlan igekötő-használat elszórt eseteit is. Például a nu- igekötő a duoti „adni” igével olykor a szokásos į- vagy ati- helyett használatos, például: a jau nūdavei vilnas i karši·kla? jau kūris laiks nertinis nudioc ta'i nė·rė·jei, o· dá· negatáus! Škn. Vö. lett nodot. A pa- igekötő a nykti „eltűnni” igével alkalmanként a szokásos iš- vagy pra- helyett fordul elő, például: jau tie dviračei greitai pani·ks Sk. Ebben az esetben a pa- igekötő feltehetően a lett pagaist „eltűnni, elenyészni” analógiájára jött létre. A lett pamukt „elszökni, elmenekülni” hatásával magyarázható a pa- igekötő smukti „megszökni, eliramodni” igével való előfordulása is a jóval megszokottabb iš- helyett, például: džiaugaus tiktai pasmukus pati Auks. Itt említhető még a nu- igekötő nem is olyan ritka használata bizonyos igékkel a szokásos pra-, iš- igekötők helyett a cselekvés időtartamának kifejezésére, például: gė·ra vā·landa nubuvau pas kārves, parėjau — o· ans dá· teb esē·dž; pār ilgai nulā·ukei, reikė·je sen ei bulbes nukaišt, matai, ką pridegė; tai nugulė·jo·m (átaludtuk, végigaludtuk), kol tiktai devintinė mašina praėję! Škn. Vö. lett nogaidīt „kivárni, végigvárni”, nogulēt „átaludni, feküdni”.

Ezekben a nyelvjárásokban olykor előfordul a nebūt(u) „valami, akármi” határozatlan névmás, amely a nebūt(u) partikulával, nagyon ritkán pedig a bū·t(u) alakjával képződik, például: vá·ligi·k a mė·so·s, a ko·pū·stu, a ko· nebūt·tu Škn; ans čūpt ig·vali, a višta· i kā· bū·tai, tēip i vākte· (leselkedik) Žg; nù, kā·m nebūt rēi·kė·s už viską· acakī·t Kyb. Ezzel a partikulával határozószók is képződnek: kāip nebūt(u), kūr nebūt(u), például: usisė·des persis kaip nebū·tai Kyb; pajėško·k tu· bū·tu· ar ant aukšta, a kamą·ro·, a kur nebūt Škn.

Azonban nem világos, hogy a nebūt(u) vagy būt(u) partikula ilyen használata szláv hatásnak tekintendő-e (vö. orosz что-нибудь, как-нибудь), vagy lett hatásnak (vö. lai duod uguni, kuo nebūt „adjon tüzet, vagy valami ilyesmit”; uz pirts krāsns un vēl kur

175

nebūt „a fürdőház kemencéjén, és még valahol”⁷), vagy pedig maguknak e nyelvjárásoknak a sajátosságáról van-e szó — nem világos.

Az eddig tárgyalt esetek a lett nyelvi hatás kölcsönzési jellegű eredményei voltak. A nyelv hatása azonban olykor abban is megmutatkozik, hogy csupán elősegíti egyes régi, lett nyelvhez közel álló képzési tendenciák fennmaradását, vagy újakat ösztönöz. Például ezekben a nyelvjárásokban régóta megvan az -ainis, -ė melléknévképző, amely nagyon közel áll a lett -ains, -a képzőhöz. A leírt nyelvjárásokban kevés -ainis képzős szó van: akuotainis, -ė, ašakainis, -ė, drižainis, -ė, langainis, -ė, lingainis, -ė (a nyírfáról), margainis, -ė, sė-lenainis, -ė (kenyérről, lisztről) és még néhány másik. Szinte mindegyiknek van megfelelője a nyelvjárásokban a szomszédos dialektusok és a litván irodalmi nyelvi normák által támogatott, sokkal gyakoribb -uotas, -a, -otas, -a, -ėtas, -a stb. képzőkkel is, például: ašakuoc, -uota, drižuoc, -uota, languoc, -uota, žolėc, -ėta. E gyakoribb képzős alakok talán teljesen ki is szorították volna a ritka -ainis, -ė képzős szavakat, ha a lett jövevényszavak nem tartanák fenn őket, például: kėburainis, -ė „ágas-bogas, csomós (fa)” — lett ķeburains, -a „ua.”, migłains, -a (dā-tōks migłains ōrs Dam) — lett migłains, -a „ua.”, pipkainis, -ė „bozontos” — lett piņkains, -a „ua.”, stri-painis, -ė „csíkos” — lett stripains, -a „ua.”. E képző fennmaradását nemcsak a közvetlen lexikai kölcsönzések segítik, hanem az is, hogy a lett nyelvben az -ains, -a képző rendkívül produktív. Emiatt a leírt nyelvjárások beszélői számára, akik többé-kevésbé tudnak lettül — és ők vannak többségben —, ez önkéntelenül is a saját -ainis, -ė képzőjükkel társul, megakadályozva, hogy az utóbbi teljesen „elavuljon” és eltűnjön.

A lett határ menti nyugati aukštaitis nyelvjárásokban ma világosan érzékelhető a jelen idejű passzív melléknévi igenevek (rendszerint hímnemű alakjainak), illetve az ezekből származó melléknevek főnevesülési tendenciája. Az ilyen, melléknévi igenévből alkotott főnevek rendszerint eszközt jelölnek, például: dùrams „szigony, amivel döfnek”, ištempiams „a szövés alatt álló szövet egyenletes szélességének megtartására szolgáló eszköz”, spáudžams „itatóspapír”, šáunams „amivel lőnek: puska vagy revolver”, uštráukams „cipzár”. Ilyenkor a melléknévi igenév jelzőként kiszorítja a jelzett főnevet, és önmagában átveszi a teljes tárgynév szerepét. Így a spáudžams pọ-pierus, šáunams dá’ike helyett idővel, a melléknévi igenév főnevesülésével, a spáudžams, šáunams alak jelenik meg stb. Hasonló jelenség, de csak a határozott melléknévi igenévi alakok esetében, a litván irodalmi nyelvben is megfigyelhető, például: miegamasis, valgomasis (kambarys). A leírt nyelvjárásokban azonban úgy tűnik, a lett nyelvi analógia és a megfelelő lexikai kölcsönszavak is ösztönzik és támogatják ezt a folyamatot, mivel az ilyen eredetű főnevek a lett nyelvre is jellemzőek, bár többnyire határozott alakokból származnak, például: metamais „bot, öv (amivel ütnek)”, nesamais „teher, amit visznek: teherhordó rúd”.

A szóalakok változásában a legnyilvánvalóbb lett nyelvi vonás, hogy a hímnemű főnevek egyes számú részeshatározó esete alkalmanként -am vagy -im végződést kap⁸.

⁷ ME, I. kötet, 360. o.

⁸ Hogy ilyen morfológiai kölcsönzések a lett határ menti aukštaitis nyelvjárásokban máshol is előfordulhatnak, azt a Litván nyelvatlasz anyaga mutatja. Például ugyanezt a lettes egyes számú részeshatározó esetet használják

176

pirštam, šunim, viram, pl.: ką padarei tám pirštam? a dėvei šunim eši? Skn.: tá-m viram didesnis balsas (cséphadaróval való cséplés közben), o tái móterei — piš, piš Žg. Vö. lett viram, sunim.

Nagy valószínűséggel lett hatásnak tekinthetők azok a névmási kas, tas egyes számú tárgyesetű formák is, amelyek e nyugati aukštaitis nyelvjárásokban csak alkalmanként, a szomszédos palatvėi žemaitis dounininkai Vegeriai és Akmenė nyelvjárásaiban pedig még gyakrabban fordulnak elő: kuo, tuo, pl.: tūr būt labai sveiks žmogus, ką tuo dėra Skn.; kuo ans pasūki, tas viskas báikas (semmiség); kuo pas mani dari'si? Krp. Vö. lett ko, to. Mindazonáltal e formák kizárólag a žemaitis határ közelében való elterjedéséből arra következtethetünk, hogy az ismertetett aukštaitis nyelvjárások területére nem közvetlenül a lett nyelvből, hanem a már említett, palatvėi žemaitis dounininkai nyelvjárások közvetítésével kerültek.

Az ismertetett nyelvjárásokban a tegu(i) partikulával képzett megengedő módú alakok (pl. tegu(i) dirb) és az időnként még előforduló régi alakok mellett (pl. teāimie, tepašūntie), akárcsak az összes szomszédos nyelvjárásban, igen elterjedtek a lai || lei partikulával képzett alakok is, pl.: lai dėra, lei sāka. Ezek a lett nyelvvel közös megengedő módú alakok; vö. lett lai ēd „hadd egyen”, lai strādā „hadd dolgozzon”. Emellett ezekben az aukštaitis nyelvjárásokban világosan megfigyelhető a lai || lei alakok térhódítása. Ezt többek között a kontaminációs partikulával képzett formák megjelenése is mutatja: lægu(i) (pl. lægu(i) vá·lga), valamint a lai || lei hozzákapcsolása a régi megengedő módú alakokhoz a te- helyett, pl.: lai bū·nie, lei daiñūoje, lai ē·die. Ezt a tendenciát a nyelvjárások belső fejlődési törvényszerűségei és a szomszédos litván nyelvjárások hatása mellett közvetve a lett nyelv is támogatja, amelyben a lai partikulás megengedő módú alakok az egyedüliek.

Ugyanilyen jellegű esetként említhetők a nyelvjárási területen (Šakyna, Auksučiai, Dilbinai és Dameliai környékén) időnként előforduló, -ies végződésű, a szokásos -is, -ys alakok mellett álló bizonyos visszaható igealakok. Az -ies végződés olykor a jövő idő III. személyében (pl. dirpsies „dirbsis”), a felszólító mód II. személyében (pl. sūkies „sukis”), az összes igeidő aktív nemű melléknévi igeneveinek mindkét nembeli alanyesetében (pl.: vėda·sies „vedąsis”, jūokenties „juokiantis”, sā·ke·sies „sakesis”, vėšenties „vesiantis”), félig résztvevői alakokban (pl. dauži·dam,ą·sies „daužydamasis”), valamint határozói igenevekben (pl. sūkanties „sukantis”) fordul elő. A szomszédos aukštaitis nyelvjárásokban ilyen alakokat nem jegyeztek fel. Egyes közeli žemaitis dounininkai nyelvjárásokban úgy tűnik, néha előfordulnak; vö. a Klykoliai környékéről feljegyzett alakokat: acetū·po·sėis „atsitūpusi” (acetū·pos·ėis tō·p·o), mūovos·ėis „movusis” (ęs tu· bōlb·o) (tehén) mūovos·ėis e bāt·ęn·os⁹. A bizonytalan eredetű felszólító módú II. személyű alakoktól (pl.: nėški·s, vėski·s; vö. a jelen idő -ys végződésű II. személyű alakjaival: vedi·s ~ vedys) eltekintve, a szomszédos žemaitis dūnininkai nyelvjárásokban

a Žeimelis környéki keleti aukštaitis nyelvjárásban is előfordulnak, csak itt jóval elterjedtebbek (vö. D. Gargāsaitė 1960-ban feljegyzett szövegeit, Rg. Nr. 607). Biržai járás Kuldūnai környékén széles körben használatosak a lettes többes számú eszközhatározói alakok, pl.: su kareivėm „a katonákkal”, su tē·m karēm „azokkal a háborúkkal”, senēm pinigēm „régi pénzekkel” (lásd I. Jašinskaitė 1961-ben feljegyzett szövegeit, Rg. Nr. 706).

⁹ Lásd A. Milkintaitė 1961-ben a Lietuvių kalbos atlas számára feljegyzett szövegeit, Rg. Nr. 689.

12. Lietuvių kalbos gramatinė sandara

177

a nyelvjárásokban ilyenek nincsenek¹⁰. A távolabbi litván nyelvjárások némelyikében azonban előfordulnak ilyen visszaható alakok. A lett nyelvben ez a végződés normatív. Mivel az ismertetett nyelvjárásokban az -ies végződés ritka, a szomszédos litván nyelvjárásokban szinte egyáltalán nem fordul elő, az irodalmi nyelvben pedig teljesen ismeretlen, ezekben a nyelvjárásokban talán már teljesen el is tűnne, ha nem tartaná fenn a lett nyelv. Azt, hogy ebben az esetben valóban hatással van a lett nyelv, az mutatja, hogy az -ies végződésű visszaható igealakokat azok a nyelvjáráshasználók használják a legszélesebb körben, akik jól tudnak lettül, és gyakran beszélnek is ezen a nyelven.

Az ismertetett nyelvjárási terület csaknem egészére — a déli perem Giruzdžiai környéke kivételével — jellemző, hogy a tas névmás hímnemű egyes számú helyhatározói alakját használják a nőnemű egyes számú helyhatározói alak helyett, pl.: tō· dāržinė· ir tāme dāržinė· Kyb; tō· jā·ujē·, tō· priepirtė· ir tāme rā·štinė·, tāme vanā·lo· (az ereszcsatornában) Sk; tō· kākto·, tō· kū·tė·, tō· virtuvė· ir tāme bā·lo·, tāme lietuvo· (Litvániában), tāme rī·go· (Rigában) Žg; tō· vieto·, tō· trō·bo· ir tāme duobė·, tāme valgi·klo· Škn; tūo prieglauduo ir tāme pūsie Auks; tēmi vietuo, tāmi jā·ujno Krp.

Kruopiai és Šakyna környékén ezenfelül, valószínűleg a tas névmás analógiájára, a nőnemű alakok helyett más névmások, sőt egyes számnevek hímnemű egyes számú helyhatározói alakjait is használják, pl.: šeme trō·bo·, šēm pūsē·, āname vāgo·, vienam lō·vo·. Egyes esetekben még a melléknév helyhatározói alakja is így szerepel, pl. pienas tam kanūk ie (~kanukában, „kannácskában”) mažamē·jie Krp.

Ugyanez a jelenség az összes szomszédos (Kuršėnai, Papilė, Akmenė, Vegeriai stb.), valamint a távolabbi žemaitis dūnininkai és dounininkai nyelvjárásokban is megfigyelhető. Mivel a tas névmás hímnemű egyes számú helyhatározói alakjának ilyen használata még Lydavėnai közelében is előfordul¹¹, úgy tűnik, hogy ez nem lett hatás, hanem valószínűleg a litván nyelvjárások egy részének önálló fejlődési sajátossága, amely csupán egybeesik a lett nyelvhasználattal. Az ismertetett aukštaitis nyelvjárásokban azonban a tas névmás hímnemű egyes számú helyhatározói alakjának térhódítását — amint azt a lettországi határhoz közelebb eső vidékeken gyakoribb használata mutatja — a szomszédos lett nyelvjárások (Zaleniekai, Mežmuiža stb.) is elősegíthetik, amelyekben a tas, tā, šis, ši mutató névmások egyes számú helyhatározói alakjai, a tanī, šinī alakok közösek a hím- és a nőnemben¹².

A lett nyelv hatása ezen aukštaitis nyelvjárások mondattanát sem kerülte el. Ezt egyes elöljárók, partikulák, valamint bizonyos mondattani szerkezetek sajátos használati esetei mutatják. Ezek közül a jellemzőbbeket az alábbiakban ismertetjük.

Az elöljárók közül a lett nyelv leginkább a no· „-tól/-től” használatára hatott. Elsőként a no· eredet jelölésére mintegy szolgáló szerkezeteit kell megemlíteni, pl.: ta kūkne, musē·t, no· pāties vē·lne· rū·kst i rū·kst, darī·k kā· nedā·res „az a vénasszony, boszorkány, a pokolból való ördög csak zsörtölődik és zsörtölődik, tesz, amit nem kell”

¹⁰ Lásd V. Vitkauskas 1955-ben és 1958-ban a Lietuvių kalbos atlas számára feljegyzett anyagát, Rg. Nr. 233 és 446.

¹¹ A Lietuvių kalbos atlas anyagára támaszkodunk.

¹² J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 527—529.

178

a szikra, alighanem, ördög (adta) megszállta: tégy, amit akarsz, csak füstölög és kész” Škn: vö. lat. nu ta aita jau ir no paša vella „nos, azt a juhot már maga az ördög (adta) szállta meg” (Šakyna közelében jegyezték fel).

Néha előfordulnak az no· szerkezetek, amelyek a cselekvőt jelölik, pl. laidas nutrauktas no· to· graustine „a villám elszakította a vezetékeket” Dilb; vö. lat. ne ūdena balināti (vaigi): asarām balināti nuo nelieša „nem a víztől sápadt (arcok): gazember által megríkatott, könnyektől sápadt¹³”.

A no· elöljárószó alkalmanként a köznyelvi és e nyelvjárásokban szokásos iš helyett áll, pl.: kàs gi no· tó:ke ti:laus zmō:gaus! sėsāte mūsu, jaunōji mūsu, kō· tū išēini no· mo·tusā·tes? Sk; no· to·s būrno·s kaip i pažīnau, ale bālsas visā:i kitō·niškes Škn; vö. lat. ej man nuo acīm! „tűnj a szemem elől!”; kuo nuo tam mācities „mit tanuljak tőle?” nuo acīm vien pazinu, kas bì barga mātes meita¹⁴ „már a szeméről felismertem, melyik volt az erélyes anyai leány”.

Nagyon ritkán a no· a szokásos apē· „-ról/-ről” helyett használatos, pl. nēžinau no· tó:ke Dilb; vö. lat. ne man miega, ne man darba, nuo tēvim duomājot „sem aludni, sem dolgozni nem tudok, rólad gondolkodva”¹⁵.

Néha a no· elöljárószóval olyan szerkezetek is előfordulnak, amelyek valószínűleg a lett nyelv hatására jöttek létre, például: juokūos iš dē·des: skūndžes ā·jfonsui no· kā·lve „...a kovácsra panaszkodik Alfonsiusnak” Škn.

A lett nyelvből került át az ezekben a nyelvjárásokban meglehetősen széles körben használt, ilyen szerkezet is: no·: āk tu pāršas no· vāika, — suvilka visus lūpatus i viduri trō·bo·s i palika „ez aztán egy malac kölyke...”; tai biesas no· bō·bas: su liežūvu pāti āpmet, pāti atā·udz „ez aztán egy banya boszorkánya...” Škn; ė, sprūogena nuo pārša: nieka nied, tik žvieg i žvieg susirietis „ej, egy döglődő malac...” Krp. Vö. lett vēlns nuo sievieša „ez aztán egy ördögi nő”, titars nuo puikas „ez aztán egy pulyka fiú”¹⁶.

A lett nyelvből egyértelműen átvett, gyakran előforduló állandósult kifejezések a no· dieva pūses „Isten nevében”, no· rīta pūses „reggel”, pl.: no· dieva pūses tik tū su ānuo nesigēncīk! no· rīta pūses āš sveika, viškas gōrai, o· pavārikšēoju — nieka nebēgahu i tiek Škn. Vö. azonos jelentésű lett kifejezések: no dieva puses; no rīta puses.

A par „át” elöljárószóval leggyakrabban ezek a kifejezések használatosak: par lāime „szerencsére”, par nēlaime „sajnos”. Sajátos módon a cselekvést kísérő körülményeket fejezik ki, pl.: šindie būva kā·rve nusitrā·ukus, ale par lāime greit pāma·cau Krp; viškas jau būva bēpasibāiga·, kaip par nē·laime acivīlka ta rā·gana, i vēl pāķla iš nāuje Škn. Vö. azonos jelentésű lett kifejezések: par laimi, par nelaimi¹⁷.

Alkalmanként a par elöljárószó a szokásos apie helyett használatos olyan szerkezetekben, amelyek a mondat cselekvésének tárgyát jelölik, például,

¹³ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 663.

¹⁴ ME, II. köt., 755. o.

¹⁵ Uo., II. köt., 756. o.

¹⁶ Uo., II. köt., 756. o.

¹⁷ ME III. köt., 85. o.

12*

179

kàs jiem gálvo· par kitus „miért törődnének másokkal” Kyb. Vö. lett par puišiem es dziedāju, domāju „a fiúkról énekeltem, gondolkodtam”¹⁸.

A par elöljárószót bizonyos esetekben a pavirsti, palikti, paversti, padirbti „csinálni, átalakítani”, šaukti „nevezni” stb. igékkel használják, például: iš pà·nče par·e·tvara palika „a nadrágszíj sárkánnyá változott” Kyb; tā pirti pāvertē·m par trō·ba Dilb; pàs mum atlē·gd,·āva i ānā glūosni (kakukk), pàs-kui atlēk i tuos glūosnius par vā·naga (hollóvá változva) Dam; senò·ves žmò·ni·s šāugd,·āva par tē·vini (apának szólította); rā·gana (juos) būva pavērtus par ā·kminus Dilb; tō·ki jā·una vī·ra visd·m ā·mžiui par ūbaga padirba Škn. A par ebben a jelentésben való használata feltehetően szintén a lett nyelv hatására terjedt el. Vö. lett: vēlns meitas pārvērse par kēvēm „az ördög kancákká változtatta a lányokat”¹⁹; viņu sauc par Pēteri „Péternek hívják”²⁰.

A su elöljárószót feltehetően a lett nyelv hatására használják az alábbi típusú mondatokban, például: viena mǟ·ta kà·rves šē·rēm su tais gelto·nāiseis sē·tineis Sk; sā·ka, (jie) su kūojum, su gàlvums minta „,...főként lábat és fejet esznek” Auks; su širdže sirga Dam; dāba jaunā·uses mò·teris is mire su vē·zeis Žg; su tvò·ra būva aptvē·rta; karā·liškes (Karališkės) dāba su mišku apā·uga, apsò·dina su pūšim Dilb; apā·ugus jau dāba su ālksneis tā kertē·la Dam; sē·seris kē·tures nudrìškuses, nuplì·suses, su vāikais apsì·kō·vuses Sk; garļauškis (Garliauskis) krāučus pas jācku (Jackų) šūva (neki) sumo·kē·je su ā·uksu Škn; tu pac smirdi: pārleikei su žmūonims pasmirdis Krp. Vö. lett: mirt ar diluoni „tüdőbajban meghalni”; sirgt ar kaklu „torokbajban betegnek lenni” stb.²¹

A további elterjedtebb szintaktikai lettizmusok közül említést érdemel a lai || lei partikula használatával alkotott szerkezet, például: kūr lai ēinu tō·ko· li·nañčo „hova mehetnék (hogyan menjek) ilyen esőben” Škn; kā· lai dārai žmò·gus — sāva vāikāi, sāva vārgai „mit tehetsz,...“; agi visus reikē·tu sā·udi·i (kutyákat), ale kā· lei žinai „...nem lehet tudni (nem tudod), melyiket lődd le, melyiket ne“ Žg; nūtreikei biēsas žīna kūr, i kāip as dāba lai rāndu „...hol keressek (hogyan találjak rá)“ Škn. Vö. lett: kurp lai einu? „hova menjek?“ es nezìnu, kuo lai es iesāku „nem tudom, mihez fogjak“²².

Bizonyos esetekben a lai partikula a lett nyelv hatására a kad kötőszó helyett használatos, például: ka turē·tumēm iš·ka· sumo·kē·t kūnigui, reikē·tu, lai pašvē·stu (keresztet) „hogy legyen miből fizetnünk a papnak, szükség volna rá, hogy felszentelje (fel kellene szentelni)” Kyb; lēi ans kāip dirb, ale vis padirb „bármilyen lassan is dolgozik, mégis elvégzi a munkát” Sk; lai i kāip nenō·ru vis tiek tūru šēndie ēit i rūnkelus „bármennyire nincs is kedvem, mégis ki kell mennem ma céklát gyomlálni” Škn. Vö. lett bijis jā·aun kājas nuost, lai arī cik salis „fel kell húzni a csizmát, bármilyen fagyos is az idő”.

¹⁸ Ten pat, t. III, p. 85.

¹⁹ Ten pat, p. 187.

²⁰ Ten pat, p. 772.

²¹ Žr. ME, t. I, p. 140 ir Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, t. I, Rīgā, 1959, p. 738.

²² Žr. ME, t. II, p. 400.

180

…a lábát is levágta volna, bármilyen hideg is lett volna”; aitinai kūti daru, lai tā ziemu nenuosaltu „bárányka kapuját készítem, hogy télen meg ne fázzon”²³.

Úgy tűnik, a lett nyelv hatásának eredményeként magyarázható a nyomatékosító partikula gan(t) és változatainak, a gan(t) jau, gan(t) jau nu használata is, például: gan aš āna· šaukau, gan kā· ē·je i nuē·je, ne· acisūkt neacisūka „én aztán hívtam is őt, és amit csak tettem, ő...” Skn; užkāisti gērai gānt, kol iškuli „na, jól felmelegedett...” Kyb; nebijō·k, gān jau (vis jau) kaip nōns isišūksme; jei tik blō·gau nebābus, gān jau nu galē·s gi·vē·nī „ha rosszabb nem lesz, már lehet majd élni” Skn. Vö. lett: Dzirēdēsi gan tu tik tālu! „majd meghallod te olyan messzire, várj csak!” Gan es viņu pierunāšu „na, én őt csak meggyőzöm”²⁴.

Egy másik feltűnőbb lett nyelvi sajátosság az olyan típusú szerkezet, mint a mā·n (tā·u, mūms, tē·vui...), amelyet a szokásos aš tū·riu... tē·us tūr helyett használnak, például: tū li·sk i māiša, aš tāvi panēšu, o· māisas i· mūm „...nekünk van zsákunk” Dlb; a tā·u pinigai i·r li·gei? „van-e nálad pénz?” Žg. Vö. lett zirgs mums ir labs „van nekünk egy jó lovunk”; nauda mums ir „van nekünk pénzünk”.

Végül meg kell említeni azt az igen gyakran előforduló érdekes jelenséget, hogy a tagadószós jelen idejű igealakokat a szokásos feltételes módú alakok helyett használják, például: prasidē·k tik su tō·keis, tai bijō·k, ka nenužnā·ug „…hogy meg ne fojtsa (meg ne fojtsa)” Sk; užēin dēbes·s didžā·usis, bē·kem nāmo·, ka nēsūl·nam „…hogy el ne ázzunk”, žu rē·k, kur ēina·s, ka bā·tu nēprisemti „nézd, hová mész, hogy meg ne teljen a cipőd vízzel” Skn. A jelen idejű alakok ilyen használata a lett nyelvre jellemző, például: jājam, brāļi, vienu pulku, lai nezviedz kumeliņi, lai nedzird meitu māte, lai neslēpa malējīņu „lovagoljunk, testvérek, egy csapatban, hogy ne nyerítsenek a csikók, hogy meg ne hallja a lányok anyja, hogy el ne rejtse a szélső leányzót”²⁵. Ugyanez a jelenség néhány žemaitiai nyelvjárásban is ismert (Kuršėnai, Mosėdis). Mivel a jelen idejű alakok ilyen használatának teljes elterjedési területét a litván nyelvjárásokban még nem határozták meg, nem világos, hogy itt kölcsönzésről vagy a lett nyelvvel közös régi jelenségről van-e szó.

A lett nyelv palatvėi nyugati aukštaitiai nyelvjárások grammatikai szerkezetére gyakorolt hatását áttekintve megállapíthatjuk, hogy ez meglehetősen jelentős, és különféle módokon nyilvánul meg: közvetlen kölcsönzésekben, a közös fejlődési tendenciák ösztönzésében, valamint egyes esetekben régi közös vonások konzerválásában. A lett nyelv nemcsak a leírt nyelvjárásokkal fennálló igen kiterjedt és sokrétű kapcsolatai miatt gyakorolhatott ilyen hatást, hanem azért is, mert nagyon közel áll a litván nyelvhez; ezért e nyelvjárások beszélői számára valószínűleg már nem minden esetben világos, mi litván és mi lett.

²³ Lásd: ME, II. köt., 400. o.

²⁴ Lásd: Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, I. köt., 788., 791. o.

²⁵ ME, II. köt., 400. o.

181

A LETT NYELV HATÁSA A LETT SZSZK HATÁRVIDÉKÉNEK ÉSZAKNYUGATI AUKŠTAITI NYELVJÁRÁSAI GRAMMATIKAI RENDSZERÉRE

А. ИОНАЙТИТЕ

Összefoglalás

A cikk a közeli rokon lett nyelv hatását vizsgálja a hangsúly teljes visszahúzódásának övezetéhez tartozó határvidéki északnyugati aukštait nyelvjárások grammatikai rendszerére. Megállapítja, hogy a hatás e nyelvjárások szóalkotását, szóalakjait, mondattanát, részben pedig hangtanát is érinti. E jelentős hatás okai a következők: egyrészt e nyelvjárások beszélői nagyon szoros és tartós kapcsolatban állnak a lettekkel, akikkel szinte mindennap érintkeznek, ezért többségük többé-kevésbé jól ért és beszél lettül; másrészt a lett nyelv grammatikai rendszere nagyfokú hasonlóságot mutat a vizsgált nyelvjárások grammatikai rendszerével. A cikk rövid áttekintést ad e kapcsolatok történetéről.

Ezután a hatás különböző aspektusait állapítja meg és vizsgálja: 1) a lett nyelvvel közös fejlődési tendenciák ösztönzése a nyelvjárásokban (pl. a lai|lei „hadd” partikula segítségével képzett permisszív alakok igen széles körű elterjedése: lai ēin „hadd menjenek”, vö. lett lai iet); 2) közös vagy igen hasonló grammatikai elemek konzerválódása, amelyek a vizsgált nyelvjárásokban többnyire csak sajátos maradványként maradtak fenn, a lettben viszont igen széles körben használatosak, sőt olykor az irodalmi nyelv normájának is részét képezik (például az -ainis, -e improduktív melléknévképző megőrzéséhez -ainis, -e: drižainis, -e „csíkos”, margainis, -e „tarka, színpompás” részben hozzájárul a lett azonos jelentésű képzője -ains, -a: miglains, -a stripains, -a; továbbá ismertek az -ies végű visszaható igék alakjai, például a jövő idő III. személyében: mazgō'sies „mosakodni fog, fognak”, egyes szám 2. személyű felszólító módban: mazgō'kies „mosakodj”, határozói igenévként: mazgō'jenties stb.; vö. ugyanezen lett ige megfelelő alakjaival: mazgāsies, mazgājies, mazgājoties); 3) kölcsönzés, amelynek szintén több változata van.

A kölcsönzés két változatát különbözteti meg: a) teljes kölcsönzés (pl. a hímnemű főnevek -am vagy -im végű egyes számú részes esete: vi'ram „a férfinak”, šunim „a kutyának”, vö. lett vīram, sunim); b) részleges kölcsönzés, amikor például nem a teljes képzőt vagy előtagot kölcsönzik, hanem annak csupán egyik jelentését (pl. az -(i)ninks képző használata egy adott város vagy falu lakójának megnevezésére: ri'gininks „rigai lakos”, tarbū'činiks „Tarubčiai falu lakója”, vö. lett rīdzinieks, liepājnieks). Megjegyzi, hogy a kölcsönzések egy része nem közvetlenül a lett nyelvből, hanem a szomszédos határvidéki nyelvjárások közvetítésével került át.

A lett nyelvi hatás konkrét megnyilvánulásait ismerteti a vizsgált nyelvjárások hangtana, alaktana és mondattana területén.

182