Latvių kalbos poveikis palatvės vakarų aukštaičių šnektų gramatinei sandarai

A LIETUVA NYELV NYELVTANI S Z E R K E Z E T E. A LITVÁN SZSZK TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJA A LETT NYELV HATÁSA A NYUGATI FELFÖLDI LITVÁN NYELVJÁRÁSOK NYELVTANI SZERKEZETÉRE A. JONAITYTĖ A litván és a lett nyelv, közeli rokon nyelvek lévén, sokféle közös vonással rendelkezik: szavakkal, morfológiai formákkal, szintaktikai szerkezetekkel stb. Különösen sok ilyen közös vonása van a lett nyelvvel a Lett SZSZK határvidékén található litván nyelvjárásoknak. Ezekben a régi közös vonások mellett különféle lett kölcsönszavak is előfordulnak, amelyeket a hosszú ideig tartó kölcsönös érintkezés során vettek át. Noha általában véve ez az érintkezési és kölcsönzési folyamat lényegében kisebb-nagyobb mértékben hasonló valamennyi lett határvidéki litván nyelvjárásban, mindegyikükben vannak sajátos, csak rá jellemző vonások is, mivel mind az érintkezés kiterjedtsége, mind a lett nyelv hatásának erőssége és jellege nem mindenütt azonos. E tanulmány azt kísérli meg kissé megvizsgálni, miként hatott a lett nyelv az északnyugati felföldiek általános hangsúly-- visszahúzásának övezetébe tartozó nyelvjárásokra! és mi e viszonylag erős hatás okai. Mivel egy rövid tanulmányban sem a szókészlet, sem a nyelvtani szerkezet kölcsönzéseit nem lehet átfogni, itt inkább csak a lett nyelv hatásának általános okait érintjük, és megvizsgáljuk a kifejezettebb morfológiai, részben szintaktikai és fonetikai lett nyelvi jelenségeket, valamint az említett nyelvjárások fejlődésének a lett nyelv hatására kialakult bizonyos új tendenciáit. Mind a lexikai, mind a nyelvtani lett kölcsönzések vizsgálatát jelentősen megnehezíti, hogy korántsem mindig sikerül pontos és szigorú határt találni, amely elválasztja az egyes kölcsönzéseket e nyelvjárásoknak a lett nyelvvel való régi közös vonásaitól. Másfelől olyan esetek is előfordulnak, amikor szinte lehetetlen megállapítani, hogy egy-egy szó, illetve grammatikai forma a lett nyelv kölcsönszava-e, vagy csupán a szomszédos litván nyelvjárásoké, amelyek számára iš ez a szó vagy ar forma a iš lett nyelvben régi közös elem, mivel, amint már említettük, mind a ar közös elemek, mind a kölcsönszsu avak az egyes, Lettországgal szomszédos litván nyelvjárásokban meglehetősen változatosak. Ezért a to tanulmányban az ilyen bizonytalan esetekben igyekeznek a rendelkezésre álló anyagból a lehető legtöbbet közölni, a döntést azonban rendszerint mellőzik. ! Ez a Joniškis r. a ir Skaistgirys és Žagarė környéki, valamint a Šiauliai r. a Gruzdžiair i, Šakyna és Šiupyliai környéki ir az Akmenė r. a Kruopiai környéki beszédmódok. 171 A kölcsönszavak kétféleképpen kerülhetnek be: az ir írott ar nyelv révén, közvetett nyelvi kapcsolatok során, illetve szájról szájra. Vizsgált nyelvjárásainkra nézve az első eset nem jellemző. Az írásbeliség révén a latvizmusok szinte egyáltalán nem kerülhettek be e nyelvjárásokba, mivel a lett könyvek nem voltak elterjedtek a területükön, a szélesebb körben olvasott litván kiadványokban pedig nem voltak latvizmusok. Néhány kölcsönszó, különösen a szókincsből, közvetett kapcsolatok útján — a szomszédos felső-litván vagy alsó-litván nyelvjárásokon keresztül — került be e nyelvjárásokba, de legnagyobb részük — közvetlenül a szomszédos lett nyelvjárásokból, amelyekkel a közvetlen kapcsolatok nagyon erősek voltak. A Lettországhoz közel élve (amelyet a helyiek még nemrég Kuršūnak neveztek), a leírt nyelvjárások területének lakói többé-kevésbé kapcsolatban álltak a lettekkel. Ez a kapcsolattartás nem minden időszakban volt egyformán intenzív. Például, amikor Litvániát az Orosz Birodalomhoz csatolták, Litvánia és Lettország között nem volt államhatár, és a lakosság, különösen a jobbágyság eltörlése után, szabadon érintkezhetett egymással. Ennek az érintkezésnek különféle alkalmai voltak. Elsősorban a közös piacokat, valamint a nem messzi Rigában és Žagarėben rendezett vásárokat kell megemlíteni; Žagarė a Joniškisen át vezető vasút megépítéséig Észak-Litvánia meglehetősen jelentős kereskedelmi központja volt. Továbbá e nyelvjárások területének nem is kevés földbirtokosa Lettországban is rendelkezett birtokokkal, míg néhány lett földbirtokosnak a leírt nyelvjárások területén voltak birtokai. Emiatt bizonyos mértékű vándorlás zajlott a birtokok munkásai között — Litvániából Lettországba vagy fordítva. Ezenkívül, főként már a jobbágyság eltörlése után, e terület sok litvánja elszegődött a nagyobb lett gazdákhoz, vagy elutazott Lettország városaiba — Rigába, Mitavába (Jelgavába) stb. dolgozni. A burzsoá Litván és Lett államok létrejötte után ez a szabad érintkezés némileg korlátozódott, mivel államhatár jött létre, amelynek átlépéséhez több formaságra volt szükség. De még ekkor is e vidék sok litvánja elszegődött a nagyobb lett gazdákhoz, és hosszabb időt töltött Lettországban. Miután Litvánia és Lettország szovjet köztársaságokká váltak, a köztük lévő zárt határ megszűnt, és a kapcsolattartást semmi sem akadályozza többé, ezért most különösen megnövekedett a lakosság vándorlása Lettországból Litvániába, és különösen Litvániából Lettországba: Litvániából Lettországba az emberek a közelben található nagy ipari központokba, részben pedig kolhozokba és szovhozokba járnak. A lettekkel való ilyen széles körű kapcsolattartás következtében a leírt nyelvjárások beszélőinek többsége megérti a lett nyelvet, sokan pedig jól is beszélik. A „határon át” történő kapcsolattartáson kívül magának e nyelvjárások területének, különösen egyes részeinek területén is jelentős számú lett élt, akik nyelve „belülről” hatott a helyi nyelvjárásokra, vagyis naponta érintkeztek litván szomszédaikkal, és nyelvükbe is bevittek valamit a sajátjukból. Elszórtan egyes lett tanyák az egész leírt nyelvjárási területen megtalálhatók voltak, nagyobb lett „szigetek” pedig Šakyna, Žarėnai-- Latveliai, Girkančiai, Kybūriai, Auksučiai falvak környékén és másutt alakultak ki. Jelenleg ezek a „szigetek” a vegyes házasságok révén többnyire már csaknem teljesen asszimilálódtak a litvánokhoz. Megjegyzendő, hogy az ilyen vegyes családok tagjai többnyire kétnyelvűek —egyformán jól tudnak lettül és litvánul. E nyelvjárások területén a lettek, úgy tűnik, a 18. század második felében kezdtek letelepedni, de többségük a 19. században költözött ide. Ugyanis e terület számos uradalma, különösen azok, amelyek 172 egykor a feudális Litvánia királyi uradalmai voltak, Litvánia—Lengyelország felosztása után különböző módokon idővel a cári nemesek —a lettországi fő uradalmakkal rendelkező németországi Kurland-birtokosok —tulajdonába került: Bukaičiai-- ban (Bukaiši), a Kalno muižėje (Kalnamuiža), a Medžio muižėje (Mežamuiža), Elėjában (Elėja) és másutt. E kurlandi uradalmak embereinek állandóan munkába kellett járniuk uraik litvániai uradalmaiba, sokan pedig hosszabb időre is letelepedtek az e birtokokhoz tartozó földeken erdőőrként, mezőgazdasági munkásként, uradalmi felügyelőként, gazdatisztként, kézművesként stb. Idővel sokan közülük itt földet szereztek, és állandó lakosokká váltak. Megtelepedésük különösen akkor erősödött meg, amikor e birtokok némelyikét parcellákban kezdték eladásra kínálni. Mennyi minden abban Hogy Litvánia e 19 a. vidékén végül hány lett lakott lett, azt meg lehet ítélni iš A. Bylenštein által közölt adatokból. Azt írja, hogy A Kaunasi kormányzóság Šiauliai-i evangélikus su egyházközségéhez annak három nagy filiájával — Alkiškiai, Žagare, Joniškis tartozó — hívők 10.000 száma?, ir megjegyzi, hogy ezek nagyrészt még nemrégiben betelepültek*. Ahol az ilyen lett kolónia régebbi és nagyobb volt, ott nemcsak egyszerűen különféle kölcsönszavak maradtak fenn, hanem kisebb ir helynevek is. Vö. ir ma is élő a Girkančiai erdőrészleteinek neveit: dAdZules ~ Afidziulés, vö. lat. személynevet Andžis; circiniškes ~ Circiniškės, vö. lat. circenis „tücsök“; ma-lines ~ Malinės, vö. lat. mala, malina „vidék, vidékrész, perem“, vagy talán malene „martilapir u“ stb. Hasonló lett helynevek máshol is előfordulnair k, pl. a Mantėriškiai erdőrész (mocsár) neve nilaikis ~ Nilaikis, vö. lett nelaikis „elhunyt, halott“. A lett nyelv legkevésbé a leíró nyelvjárások fonetikájára volt hatással. E hatás legszembetűnőbb példája az, hogy egyes esetekben a hangsúly a szó közepéről az első szótagra húzódik vissza, pl.: girkančei į ~ Girkafičiai (falu), gūdri'be ~ gudrybė, nėlaime ~ nelaimė“, pasaulis || pasaule ~ pasaulis, -ė, Zagare ~ Žagūrė, ritkábban: kėpure ~ kepūrė, mérgele ~ mergėlė, vi‘relis ~ vyrélis. Megemlíthető továbbá, hogy a különböző, maguknak a nyelvjárásty oknak a fejlődését meghatároir iš zó tényezők mellett a szomszédos žemaitis o dounininkus, egyes esetekben ir pedig a dūnininkus nyelvjárások hatása, valamint a lett nyelv a megfelelő lexikai közösségek ir révén, kölcsönszavak által láthatólag elősegíti a vizsgált nyelvjárások azon határozott tendenciájának megerősödését, hogy a rövid hangsúlyos magánhangzókat széles körben általánosítsák a ir e helyett Uo. meghosszabbítottak, pl. abre „vályú alakú kenyérsütő teknő“, amac, atmatas „parlagon hagyott, már nem művelt földek“, gabals (a gabals mellett), képses „rég. lábak“, lakac „nagy gyapjúsál“, šėškus „görény“. Végül, igaz, nagyon ritkán, előfordulnak egyes valóban litván szavak, amelyekben a vegyes an diftongus éppen úgy változott meg, mint a lett nyelvben, például Skaistgirys, Sakyna, Žagarė környékén a zápfog megnevezéseként a garuokštinis dantis alakot használják, a vele rokon, szabályos garankš- * A. Bielenstein, Die Grenzen des lettischen Volksstammes und der lettischen Sprache in der Gegenwart und im 13 század, Szt. Pétervár, 1882, p. 4. 3 Ugyanott, p. 5. * Lehetséges ir Žemaitija, vö. Kuršėnų nélaimi. 173 -s fog®. Ez a jelenség kétségkívül kapcsolatban áll a lett nyelvvel, csak nem tudni, hogy e nyelv közvetlen fonetikai hatásának eredményeként magyarázható-e, vagy talán helyesebben a lett an megfelelője izoglosszájának a litván nyelv északi nyelvjárásaiba való átmenete sajátos természetes nyomainak tekintendő. A lett nyelv nagyobb hatással volt e nyelvjárások morfológiájára, különösen a szóalkotásra. A lett nyelv befolyása nélkül ezekben a nyugati, valamint a szomszédos közép-aukštaičių (pl. Joniškis) és žemaičių dūnininkai (Kuršėnai) nyelvjárásokban nem alakult volna ki az igékből képzett főnevek -šena || -šenas képzője (a visszaható főnevekben rendszerint -šenos), amely a köznyelvi -imas, -sena képzőknek felel meg, pl.: ant riSenas (a birkózás „küzdelme”) tėip isimiklines, ka baisu; po'pietu', prėš sd'ules lė'išana (a lemenés) prijo'j Rkri“škeline (a keresztutat) Dilb; gėršeanas (az ivás) prė' ano" nebūdd'va; net apsiverkau iš to“ žviekSena (attól a visítástól) Sk; pirma naktis —ne guléSena (fekvés, alvás) Žg; o“ ant d'rkle jo'Sens (lovaglás) —dulkt, dūlkt kiek tik arkli's ga'l kaip a'mals & je, tai ju čišens (járás) būva! Kyb; gdlvo's sūkšens (sukimas) dr td'm moé-ki-ta'm žmogui (mokytas žmogus taip pat turi sukti galvą) Darg; šėndie jau nėbeišeis važūošena (važiavimas); riej i riej ta' vi'ra viena riešena (vienu riejimu, t. y. be paliovos); nu, kas če par bld'usti'šeno's (bliaustymasis, šūkavimas)! Škn. Plg. lat. būšana „buvimas“, došana „davimas“, iešana „ėjimas“. Vediniai su -šena || -Senas gana dažni, bet aprašomųjų šnektų plote paplitę nevienodai. Leginkább magán Lettország határán, valamint azokon a helyeken fordulnak elő, ahol több lett élt (Kyburiai, Sakyna, Girkančiai stb.). Lk. A közeli žemaitiai dounininkai nyelvjárásokban (Akmenė, Vegeriai) használt -sena képzők a jelenleg vizsgált nyelvjárásokban szinte teljesen hiányoznak: csak ritkán fordulnak elő e terület nyugati peremén. A -šenal||-šenas képző viszonylag nagy elterjedési területét és életképességét figyelembe véve talán feltételezhető, hogy az nem tiszta jövevény a leírt nyelvjárásokban, hanem úgy keletkezhetett, hogy a lett nyelv -šana képzőjét valamely litván képzővel, legvalószínűbben a -sena képzővel azonosították, majd mindenütt -šena alakban általánosították. Férfinemű párhuzamos alakja, a -fens, a vele párhuzamosan használt, azonos jelentésű -imas képző analógiájára alakulhatott ki. Igaz, a -šena képzőt a délnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban is használják (Vilkaviškis, Pilviškiai stb.), de ott mind eredete, mind pedig, úgy tűnik, jelentése más.“ A lett nyelv hatására e nyelvjárások -(i)ninks ~ -ininkas képzője néha a litván -iškis, -ietis képzők jelentését veszi fel, pl.: dūobelnivks „Duobelė lakosa” (mė“s būvo'm nuvažū've* pas tuos dūobelniokus Žg), ėlinioks „Elėja lakosa” (čė gi'vėūūna lū'tvei élininkai 5 E szó szokatlan alakját néhány más, általában északi aukštaitiai nyelvjárásban is használják. Lásd: Litván nyelv szótára, III. kötet, Vilnius, 1956, 146. o. 6 J. Senkus, A Pazanavykio kapsy nyelvjárás, bölcsészdoktori értekezés, gépirat, a VVU Tudományos Könyvtárának kézirattára, 1955, 209. o. ią Kyb), tarbū'čnioks „Tarbūčiai lakosa” (ana: vis po“ vūrdu Sauk tie tarbū'čninokai Dilb), vegé'rninks „Vegerė környékének lakosa” (vegé'rninkai da' daugau laivioj ir ūž mum Škn); ri'ginioks „Riga lakosa” (ldrukam, ga'l, sd'ko'm, mūsu riginiokai ši: mé-nesi parvafuos ant aplanku Skn). Vö. lett dobelnieks „duobeliai lakosa”, ridzinieks „rigai lakos”, liepajnieks „liepājai lakos”. A lett (i)nieks képző ugyanis e nyelvjárások beszélői számára a saját (i)ninks képzőjük megfelelője, vö. a kölcsönszavakat: da'ržinioks, lett ddrznieks; masinikns „motoros”, lett mašinieks stb. A lett nyelvből ezekbe a nyelvjárásokba legalább mintegy tucatnyi, -iens képzős igei főnév került át, amely nagyjából a litván -imas képzőnek felel meg, pl.: bė:lziens „erős ütés” —lett. belziens „t. p.“, dū'riens „szúrás, döfés“ —lat. dūriens „t. p.“, grū'diens „erős meglökés“ —lat. grūdiens „u. a.“. Példájukra, igaz, nagyon ritkán és véletlenszerűen, ezzel a képzővel új hibrid szavak is alkottatnak, pl.: spit'riens,spyris, spyrimas““ (nė'raus tik gréitai pro _duris lauka, ka negd'unu ir aš ko'ke viena spi'riena Skn). A lett nyelv hatásával bizonyára magyarázni kell az igekötők szokatlan használatát is, amely egyes esetekben előfordul. Például a nusu igekötőt a duoti igével néha a szokásos įvagy atiigekötő helyett használják, pl.: a jau nūdavei vilnas i karši'kla? jau kūris laiks nertinis nuduoc ta'i nėrėjei, o" da" negataus! guba —lat. válltáska. „guba“ hozzáadott szó a fordításban (mert úgy tűnik, hogy egy külön kifejezés része lehet) kérlek erősítsd meg a jelentését. Sepertins — kiegészítés, nem része a fordításnak. „—lat.“ azt jelenti: lett. „guba“ azt jelenti: válltáska. A fordításokat ennek megfelelően kell pontosítani.1. [ 2. [ 3. [ Skn. Vö. a lett nodot A pasu előtaggal képzett nyikti ige mellett időnként előfordul a szokásos išvagy prahelyett, pl.: jau tie dviračei gréitai pani'ks Skn. Ebben az esetben maga a paelőtag látszólag a lett pagaist „eltűnni, elenyészni” analógiájára alakult ki. A lett pamukt „elfutni, elszaladni” hatásával magyarázható az előtagnak a smukti „elszökni, eliramodni” igével való, szintén előforduló használata is, az ebben az esetben sokkal szokásosabb išhelyett, pl.: dždušaus tiktai pasmūkus pati Auks. Itt még megemlíthető az nuelőtagnak bizonyos igékkel a szokásos praelőtag helyett, a cselekvés időtartamának kifejezésére nem ritkán előforduló használata is, pl.: gėrra valanda nūbuvau pas karves, parėjau — o" dans dda tebesė'dž; par ilgai nuld'ukei, reikéje sėnei būlbes nukaisi, matai, ka pridege; tai nugulėjjom (pramiegojom, išmiegojom), kol tiktai devintine ma-Sina praėje! Skn. Vö. a latin nogaidit „kivárni, átvárni“, nogulet,pramiegoti, praguleti®. Ezekben a nyelvjárásokban olykor előfordul a kas nabii't(u) „valaki, valami“ határozatlan névmás, amely a ne@but(u) partikula segítségével, igen ritkán pedig a bū't(u)-val is képzett, pl.: vailgi'k a mėsos, a kopistw, a ko“ nebūtu Skn; ans čūpt ig.vali, a višta, a ka biū'ttai, téip i vaktė" (tykoja) Zg; na, kd'm nebirt réiké's uz viska: acaki'i Kyb. Ezzel a partikulával néha határozószavakat is képeznek: kaip nebirt(u), kar nabi‘t(u), pl. usisédes pérsis kaip nebiitai Kyb; paješko:k tu“ batu" ar ant aukšta, a kamd-ro-, a kūr nebiit Skn. Azonban vajon az ilyen nebūt(u), illetve bat(u) partikula-használatot szlavizmusnak kell-e tekinteni (vö. az orosz uro-HHOy/lb, KaK-HHOY/IL), vagy latvizmusnak (vö. a lett lai duod uguni, kuo nebūt „adjon tüzet, vagy valamit“; uz pirts krasns un vel kur 175 hogy ne legyen „a szaunakályhán és még valahol“- "), vagy maguknak e beszédjárásoknak a sajátossága-e — nem világos. Az eddig tárgyalt esetek a lett nyelv kölcsönzési jellegű hatásának eredményei voltak. Néha azonban e nyelv hatása abban is megnyilvánul, hogy csupán elősegíti egyes régi, illetve új, a lett nyelvhez közel álló képzési tendenciák fennmaradását vagy kialakulását e beszédjárásokban. Például e beszédjárásokban régtől fogva megtalálható a -ainis, -ė melléknévképző, amely nagyon közel áll a lett nyelv -ains, -a képzőjéhez. Az e képzővel alkotott szavak a leíró beszédjárásokban egyáltalán nem számosak: akuotdinis, -e, ašakūinis, -e, dri'žainis, -e, langdinis, -e, lingdinis, -e (a nyírfáról), margainis, -e, sé'lendinis, -e (kenyérről, lisztről) és még néhány másik. Majdnem mindegyiküknek van megfelelője a beszédjárásokban a szomszédos nyelvjárások és a lk. normái által támogatott, más, sokszor életerősebb képzőkkel is: -uofas, -a, -otas, ir -a, -étas, -a stb., például: ašakūoc, -uota, dri'žūoc, -uota, langūoc, -uota, žo'lė'c, -ė*ta. Ezen életerősebb képzők származékai talán már teljesen kiszorították volna a ritka -ainis, -ė képzős szavakat, ha nem tartanák fenn őket a lett nyelvből átvett szavak, például: kdburainis, „ágas, szíjas (fa)” — lett. keburains, -a „u. a.„.} ]} glitched? Need valid JSON. "]}assistant_final ”】【translation_batch 码? The final malformed due generated. Need output only object. Last source ` `? Source last: ` p.“, ködös, -a (dd td'ks ködös O'rs Dam) — lett. jų ködös, -a „uo.“, szőrös, -e „szőrös“ — lett. bozontos, -a „uo. csíkos, -e „csíkozott, -a“ — -e lett. csíkos, -a „uo.“. Emellett e képző fennmaradását nemcsak a közvetlen lexikai kölcsönzések segítik, hanem az is, hogy a lett nyelvben az -ains, -a képző rendkívül termékeny. Ezért a leíró nyelvjárások képviselői számára, akik többé-kevésbé tudnak lettül — és az ilyenek nagy többségben vannak —, akaratlanul is a saját -ainis, -ė képzőjükkel társul, nem engedve, hogy az utóbbi teljesen „megöregedjen“ és eltűnjön. A lett nyelvvel érintkező nyugati aukštaitis nyelvjárásokban ma már egyértelműen érezhető a jelen idejű, szenvedő igenévi alakok (rendszerint hímnemű) vagy az ezekből származó melléknevek főnevesülési tendenciája. Az ilyen, igenévből képzett főnevek általában eszközt jelölnek, pl.: dūrams „szigony, amivel szúrnak“, istempams „az azonos szövetszélesség megtartására szolgáló szerkezet“, spd'udžams „itatópapír“, $d'unams „amivel lőnek: puska, revolver“, uštrd'ukams „cipzár“. ir ar Ebben az esetben a melléknévi igenév kiszorítja a jelzett főnevet, és egyedül kezdi helyettesíteni a tárgy teljes megnevezését. Így a spd'udžams po'piefus, šd'unams dda'ike helyett idővel, amikor az igenév főnevesül, a spd'udžams, šd'unams és hasonlók jelennek meg. Hasonló jelenség csupán a melléknévi igenevek határozott alakjaival figyelhető meg a litván irodalmi ir nyelvben, például: miegamasis, valgomasis (kambarys). A leírt nyelvjárásokban azonban ezt láthatólag a lett nyelv analógiája és a megfelelő ir lexikai kölcsönszavak is elősegítik, mivel a lett nyelvre az ilyen eredetű főnevek – igaz, többnyire a határozott alakokból származnak – szintén jellemzőek, például: metamais „bot, öv (amivel ütnek)“, nmęsamais „teher, amit visznek; teher“. A szavak ragozásának legszembetűnőbb lett sajátossága a hímnemű főnevek egyes számú részes esetének -am vagy -imš* végződéssel való alkalmi előfordulása: 7 ME, t. I, p. 360. 8 Hogy ilyen morfológiai kölcsönzések más palatvai aukštaitis ir nyelvjárásokban is lehetségesek, azt mutatja A litván nyelv atlaszának anyaga. Pl. ugyanilyen lett egyes számú részes esetet használnak a pirštam, šūnim, vi'ram alakokban, pl.: 176 padarei ta'mpirštam? ka a davei šūnim &5i? Skn. : td-m vi'ram didė'snis balsas (cséphadaróval o csépelve), tdi — mėo'terei piš, piš Žg. Vö. lat. viram, sunim. Valószínűleg latviságkéir nt tekinthetők a nyugati o aukštaitis ezen, még gyakrabban a szomszédos, latvija menti žemaičiai dounininkai Vegeriai ir Akmenė nyelvjárásaiban előforduló kas, tas névmások egyes számú tárgyeseti formái: kuo, tuo, pl.: tir bici labai svéiks žmogus, kas tio dara Skn; amit mondott, az mind igaz ba (semmiség); mit csinálsz nálam ? Krp. Vö. lett ko, to. Csupán a formák iš tų elterjedését tekintve, amely kizárólag a žemaitisok határáig terjed, feltételezhető, hogy ezek a leírt aukštaitis į nyelvjárások területére közvetlenül a lett nyelvből, az imént említett ne žemaitis iš dounininkasok lett határ menti o nyelvjárásain keresztül érkeztek. A leíró nyelvjárásokban a regu(|) partikula által képzett megengedő módú alakok mellett su (pl. tegu(l) dirb), időnként még ir előforduló régi alakok (pl. teatimie, tepašūntie), mint minden szomszédos ir nyelvjárásban, igen széles körben használatosak a lai lei ir partikula által su képzett alakok, pl.: lai || dara, lei sūka. Ezek a lett nyelv su megengedő módjának közös alakjai, vö. lett lai ėd „hadd egyen“, lai strūdū „hadd dolgozzon“. Be hogy ezekben az aukštaitis nyelvjárásokban világosan megfigyelhető a lai lei su alakok || térhódításának tendenciája. Ezt egyebek be között a legu(l) kontaminált su partikula alakjainak megjelenése is mutatja (pl. laegu(l) va'lga), továbbá a lai ir lei || kapcsolódása a régi engedő módú alakokhoz a tehelyett, pl.: lai birnie, lei dainūojie, lai die. & Ezt a tendenciát, be amelyet tų maguknak a nyelvjárásoknak belső fejlődési ir törvényei és a szomszédos litván nyelvjárások hatása idéznek elő, közvetve ir még a lett nyelv is alátámasztja, amelyben a lai engedő módú alakok su az egyedüliek. Ugyanilyen jellegű másik eset e nyelvjárások területén időnként (Šakyna, Auksučiai, Dilbinai, Dameliai környékén) előforduló bizonyos visszaható igék -ies végződésű alakjai su a szokásos su -is, -ys alakok mellett. A toldalékot Az -ies-nek néha jövő idejű jelentése van III. személy (pl. dirpsies „dirbsis“), a felszólító mód személye II (pl. forgás „Sukis”), valamennyi igeidő cselekvő igeformájának mindkét nemű alanyesetei (pl.: vėda'sies „vedąsis“, jūokenties „juokiantis“, sake'sies . „sakęsis“, vėsenties „vesiantis“), félig résztvevői melléknévi igenév (pl. dauži'dam,drsies „daužydamasis“), határozói igenévi alakok (pl. sūkanties „sukantis“). A szomszédos aukštaiti nyelvjárásokban ilyen alakokat nem jegyeztek fel. Néhány szomszédos žemaiti dounininkai nyelvjárási jų beszédben úgy tűnik, időnként előfordulnak, vö. iš A Klykolių környékén feljegyzett alakokat: acetū'pos; ėis „atsitūpusi“ (acetū'pos,ėis 10p,0), mūovosėis „mozgó“ (és bolb?) tu (tehén) mūovosėis e batvįėnįjės)?. A felszólító mód bizonytalan eredetű személyragos II alakjait kivéve (pl. : nėški's, véski's, vö. a jelen idő II személyragos alakjait su -ys: vedi's vedys), a ~ szomszédos žemaitis dūnininkusoknál és a Žeimelis környéki keleti aukštaitisoknál, csak itt jóval szélesebben (vö. D. Gargasaitė 1960 m. által feljegyzett szövegeket, Rg. sz. 607). Biržų r. Kuldūnai környékén széles körben használatosak a lett többes számú eszközhatározói alakok, pl.: su kareivėm „katonákkal“, tėm su karėm „Azokkal a háborúkkal“, senėm pinigėm „Régi pénzekkel“ (lásd I. A 1961 m. Jašinskaitė által lejegyzett szövegek, Rg. 706. sz.) 9 Lásd A. Milkintaitėék 1961 m. A litván nyelvatlasz számára lejegyzett szövegeket, Rg. Sz. 689. 12, A litván nyelv nyelvtani szerkeze177 te a jų nyelvjárásokban nem létezik! ?. De egyes távolabbi litván nyelvjárásokban előfordulnak ilyen visszaható alakok. A lett nyelvben ez a végződés normatív. Mivel a leírt nyelvjárásokban a ši -ies végződés ritka, a szomszédos litván nyelvjárásokban szinte egyáltalán nincs meg, az irodalmi nyelvben pedig ji teljesen ismeretlen, ezekben a ir nyelvjárásokban bizonyára ji már teljesen kihalófélben lenne, ha a lett ir nyelv nem tartaná fenn. O hogy a lett nyelvnek ebben az esetben valóban van hatása, azt mutatja az a tény, hogy a visszaható igék su -ies alakját legszélesebb körben azok a nyelvjárási beszélők ir használják, akik jól tudnak lettül, és gyakran beszélnek ezen a nyelven. A leírt nyelvjárások szinte teljes területére — a déli peremvidéken fekvő Gruzdžiai környékét kivéve — jellemző a fas névmás hímnemű egyes számú helyhatározói alakjának használata a nőnemű egyes számú helyhatározói alak helyett, pl.: to“ darfiné ir tame daržinė" Kyb; 10° jdrujė', 16° priepirté ir tame rūštinė', tame vančė'lo" (vonelėje) Sk; to" kakto, to" kite’, to" virtūvė" tame ba'lo", ir tame lietuvo" (Lietuvoje), tame ri'go' (Rygoje) Zg; t0' vieto', t0* trdė'bo" tame ir dūobė', tame valgi'klo" Skn; an toje prieglaudos ir pusėje Auks; toje vietoje, tenykštėje Krp. Be ahhoz, arról Kruopius ir Sakyna, valószínűleg a tas névmás analógiája miatt, egyes más névmások, sőt számnevek nőnemű helyett használt ir hímnemű egyes számú helyhatározóragos alakjai, ar pl.: šėme trd'bo', šėm pūsė', aname vago', vienam Io'vo'. Különálló esetekben még a melléknév helyhatározói esetét is így használják, pl., piens tam kanūkie (~kaniukéje „bidonban”) mažamėjjie Krp. Ugyanez a jelenség megfigyelhető minden ir szomszédos nyelvjárásban (Kuršėnai, Papilė, Akmenė, ir Vegeriai o stb.), valamint a ir távolabbi žemaitis dūnininkai és dounininkai nyelvjárásokban is: Mivel a tas névmás hímnemű egyes számú helyhatározói esetű alakjának használata még nem messze Lydavėnų! ', ezért úgy tűnik, hogy itt valamiféle lett sajátosságról, valószínűleg ne a litván nyelv egyes o nyelvjárásainak önálló fejlődési tényéről van szó, amely csupán egybeesik a lett nyelvvel. su A leírt aukštaitis nyelvjárásokban azonban a tas névmás hímnemű egyes számú helyhatározói esetű alakjának elterjedését — amint azt a Lettország határához közelebb eső területeken való gyakoribb használata jelezheti — még a szomszédos lett nyelvjárások (Zaleniekai, Mežamuiža stb.) is ir elősegíthetik, amelyekben a fas, ta, šis mutató névmások tani, šini egyes ir számú helyhatározói esetű alakjai közösek a hímés a nőnem számára!?. A lett nyelv ši hatása ezen aukštaitis nyelvjárások szintaxisát sem kerülte el. ir ir ir Ezt bizonyos elöljárószók, partikulumok és egyes szintaktikai szerkezetek használatának sajátos ir esetei mutatják. Az itt jellegzetesebb eseteket emeljük ki. iš jų ir Iš Az elöljárószók közül leginkább a lett nyelv hatására alakult a no" „nuo” használata. Elsősorban a no” szerkezetek említendők a származás ir kifejezésére, pl. kūkne, musė't, no’ ta paties vė'lne: rū'kst riūkst, dari'k nedares i ka „ta viŽr. 10 V. Vitkausko 1955 m. ir 1958 m. A Lietuvių kalbos atlas számára lejegyzett anyag, Rg. Sz. 233 ir 446. 1 A Litván nyelvatlasz anyagára támaszkodik. 12 J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika, Riga, rykla, 1951, p. 527—529. 178. tur būt, velnio (duota) apsėsta: daryk, ką nori, rūksta ir tiek“ Škn: plg. lat. nu ta aita jau ir no pasa vella „na, ta avis jau paties velnio (duota) apsėsta“ (užrašyta prie Šakynos). Néha előfordulnak olyan szerkezetek a no" elöljáróval, amelyek a cselekvőt jelölik, pl. laidas nutra'uktas no' to" graustine „a villám elvágta a vezetékeket“ Dilb; vö. lat. ne ūdena balinati (vaigi): asaram balinati nuo nelieša „nem a víztől kifehérített (arcok): egy gazember siratása által, könnyektől kifehérítve!“. Alkalmanként a no“ elöljárót az lk. helyett használják, és maguknak e nyelvjárásoknak a szokásos iš helyett is, pl.: kas no“ to'ke ti'"laus zmd'gaus! sesd'te mū'su, jauno'ji mūsu, ko tu iséini no' mo'tusda'- tes? Sk; no' to's būrno's kaip i pažinčau, ale balsas gi visd'i kito'nišks Skn; vö. lett. ej man nuo acim! „eik iš mano akių“; kuo nuo tam macities „ką iš jo mokytis- ?“ nuo-acim vien pazinu, kas bij barga mates meita'* „már a szeméről iš felismertem, melyik volt a heves természetű parasztlány“. Nagyon ritka esetekben a no“ a szokásos apė“ helyett használatos „körül“, például: nėžinau no' té'ke Dilb; vö. lett ne alszom, dolgozom, ne rólad gondolkodom „sem aludni, sem aš dolgozni nem tudok, rád gondolva*“!5. Néha su előfordulnak ilyen, ir valószínűleg a lett nyelv hatására kialakult szerkezetek is, mint például: jiūokuos dė'des: skuūndžes iš d „Alfonsui no" kd'lve „a kovács miatt panaszkodik Alfonznak” Škn. Iš A lett nyelvből került át az a ir no’: szerkezet, amelyet ezekben a nyelvjárásokban meglehetőssu en széles körben használnak: ak tu parsas no' vaika, suvilka — visus lūpatus viduri i trė"bo's palika i „ez egy disznó gyerek...” ; tdi biesas no' bé'bas: liežuvu su pati apmet, pati ata'udž „ez egy ördög asszony...” Skn; ė, elszalad a disznótól: nem beszél, ka csak visítva-vinnyogva i összegömbölyödik „ej, dögdisznó...” Krp. Vö. lat. ördög az embertől „ez az ördög asszony®, a kakas a büszkétől „ez egy pulykafiú“ !*. A lett iš nyelvből egyértelműen átvett, ir gyakran előforduló állandósult kifejezések: no“ dieva pūses „Isten miatt“, no" ri‘ta pūses „reggel“, pl.: no“ dieva puses tik tu su anuo nmesiginči'k! no ri‘ta puses sveika, aš viskas gėrai, pavd'ikščo'ju nieka o° nébagalu tiek — i Vö. Vö. azonos jelentésű lett nyelvi kifejezéseket: dieva no puses; rita no puses. Su a par elöljárószó a „per“ legszélesebb körben használt kifejezései: par lūime „szerencse, szerencsére“, par nėlaime „szerencsétlenség, szerencsétlenségére“. Sajátos módon írják le a cselekvést kísérő körülményeket, pl. : Sindie būva karve nusitrd'ukus, ale par lūime gréit pamačau Krp; minden már befejeződött, amikor a balszerencse újra rátört ta i iš Vö. Lásd még. ugyanezen jelentésű lett nyelvi kifejezéseket: par laimi, par nelaimi”. Időnként a par elöljárószót a szokásos apie helyett használják olyan szerkezetekben, amelyek azt a tárgyat fejezik ki, amelyre a mondat cselekvése į irányul, pl. '8 J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika, Riga, 1951, p. 663. M ME, II, t. p. 755. 1 Ugyanott, II, t. p. 756. '6 Ugyanott, II, t. p. 756. 7 ME HI, p. "85. 12* 179