Lietuviškų sudurtinių terminų daryba

St. Keinys

Go to original

Preparing document pages…

LIETUVIŲ KALBOS SPECIALIOJI LEKSIKA

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXII (1983)

ST. KEINYS

LITVÁN ÖSSZETETT SZAKKIFEJEZÉSEK KÉPZÉSE

A mai litván nyelvben az összetétel a főnevek képzésének egyik fő módja. V. Urbutis adatai szerint csaknem annyi összetett főnevet használnak, mint képzőkkel létrehozott főnevet¹. Ez utóbbiból állítólag talán valamivel több van, mint összetett főnévből².

Az összetett főnevekre a litván terminológiában is széles körben támaszkodnak. Az egyes szavakból álló terminusként megadott összetett főnevek száma 893 azokban a terminológiai szótárakban, amelyek a geodézia, a geológia és a fizikai földrajz, a fizika, a sport, a melioráció, a kémia, a textilipar, az irodalom, a botanika, a közgazdaságtan és a számítástechnika terminusait tartalmazzák, és amelyek szóképzési alakulatainak itt szinkrón vizsgálata történik³. Ugyanezekben a forrásokban a végződéssel képzett főnevek száma e szám 0,89-szerese. A megnevezett források adatai szerint tehát több összetett terminusfőnév van, mint megfelelő, végződéssel képzett főnév. A használt képzett alakulatok számát tekintve az összetétel itt a második helyet foglalja el — csak a képzős származékokból használnak többet (ezek száma ugyanezekben a forrásokban csaknem ötszer és félszer nagyobb). Ez többek között azt mutatja, hogy az összetett terminusok képzésének vizsgálata a litván nyelvtudomány elméleti és gyakorlati szempontból is időszerű feladata. Azért is időszerű, mert a mai irodalmi nyelv új szavainak legnagyobb része terminus. A terminusképzés vizsgálata tehát lehetővé teszi a legújabb szóalkotási tendenciák nyomon követését, és annak szemléletes megfigyelését, hogy a nyelv milyen módokon elégíti ki az élet és a társadalom fejlődése által támasztott, a szókincs bővítésére és tökéletesítésére irányuló igényt.

Mivel magyarázható az összetétel viszonylag nagy aktivitása a terminológiában? Mindenekelőtt nyilvánvalóan magának a terminológiának a belső igényei határozzák meg, vagyis az összetett fogalmak megnevezésének szükségessége. Erre a célra azonban leggyakrabban úgynevezett összetett terminusokat alkotnak — különféle egyszerű terminológiai szókapcsolatokat. Az egyszavas terminus viszont sok szempontból kényelmesebb az összetett terminusnál. Ezért gyakran az összetett terminusok képzéséhez folyamodnak. Ezt már a második világháború előtt helyesen megfigyelte G. Vinokur orosz nyelvész, amikor azt írta, hogy az összetett szavakra nemcsak az új szavak iránti igény kielégítése miatt van szükség, hanem azért is, mert nagyon gyakran valóban két gondolatot kell egyetlen szóval kifejezni. A terminológiában a szintaktikailag egytagú megnevezés, amikor nem elegendő

¹ Urbutis V. Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba. — Kn.: Dabartinė lietuvių kalba. V., 1961, p. 65.

² Lietuvių kalbos gramatika. — V., 1965, t. 1, p. 252.

Itt különböző képzett alakulatokról, nem pedig terminusokról van szó. Ugyanazt az alakulatot gyakran különböző szakterületek terminusaként használják, ezért több terminológiai szótárban is szerepel.³

a jelentés pontossága szempontjából mindig kényelmesebb a kéttagú elnevezésnél⁴. Az egy szóból álló terminusokat részesíti előnyben a nyelvészek és a terminológia kérdéseivel foglalkozó más szakterületi szakemberek többsége. Itt rendszerint a nyelvi gazdaságosság elvét követik. Ám nem csak ez döntő. Az összetett terminus gyakran olyan új jelentéslehetőségeket kínál, amelyekkel megfelelő alapszavainak szókapcsolata nem rendelkezik, vagy amelyeket még kifejezni sem képes, hiszen, amint E. Vasilevskaja megjegyezte, az összetett szó az absztrakció magasabb foka a szókapcsolathoz képest⁵.

A szóösszetétel nagyobb aktivitása a terminológia részrendszerében, mint általában a mai irodalmi nyelvben, nem csupán a litván nyelvre jellemző. E. Vasilevskaja tanúsága szerint a XX. századi orosz nyelvben az összetett szavak elterjedésének fő területe a terminológia⁶. Amint a lengyel nyelvész, M. Blicharski megjegyezte, az orosz és a lengyel nyelvben a szóösszetétel a második világháború után számottevően fellendült, és ez mindenekelőtt a tudomány, a technika és a kultúra rendkívül gyors fejlődésével, valamint az ehhez kapcsolódó terminológiai fejlődéssel függ össze⁷. A német terminológiára különösen jellemző az összetett szavak használatára való hajlam⁸. Figyelembe véve az egyes nyelvek tudományban és technikában betöltött eltérő szerepét, valamint a különböző szakterületek szakemberei közötti kapcsolatok kibővülését, könnyű belátni, hogy más nyelvek is bizonyos, a szóösszetételt ösztönző hatást gyakorolhatnak.

A szóösszetétel azért is hasznos a terminológia számára, mert viszonylag rövid, a jelzők halmozását elkerülő, fajmegnevezések alkotását teszi lehetővé, például: pénz – atostogpinigiai EŽ, butpinigiai EŽ, TŽ, dienpinigiai EŽ, TŽ, duonpinigiai EŽ, frachtapinigiai EŽ, TŽ, kelpinigiai EŽ, TŽ, kišenpinigiai EŽ, komandiruotpinigiai EŽ, TŽ, komispinigiai EŽ, TŽ, maistpinigiai EŽ, nuompinigiai EŽ, TŽ, rankpinigiai EŽ, TŽ, važtapinigiai EŽ, TŽ stb.

Az összetett szavak rendszerint terminusszerűbbek a megfelelő szókapcsolatoknál. Az ilyen szókapcsolat gyakran a terminus jelentésének egyszerű magyarázataként is felfogható, sőt használható, vagy a magyarázat alapjául szolgálhat, például: laparandis „sebhely, amely a levél lehullása után marad” BŽ, šakniastiebis „föld alatti, rendszerint vízszintesen növő szár, amely járulékos gyökereket hajt” BŽ, vainiklapis „a párta egy különálló levele” BŽ, vaiskotis „a termésnek az a része, amellyel a termőágon nő; a termés kocsánya” BŽ, grioviakasė „árkok gépesített ásására szolgáló gép” MŽ, pirmažolė „az első kaszálású fű” MŽ, puspylimis „fél töltés” MŽ, vidurupis „a folyó középső szakasza” MŽ stb. Egyetérthetünk P. Skardžiusszal, aki szerint az összetett szavak „természetüknél fogva leginkább a pontosabb, tömörebb és tartalmasabb, jelentésgazdagabb kifejezésmódra alkalmasak. Ezért az összetett szavak⁹ igen gyakran sokkal gazdagabb, tartalmasabb, ugyanakkor sajátosabb tartalommal bírnak, mint az egyes,

⁴ Винокур Г. О. О некоторых явлениях словообразования в русской технической терминологии. — В кн.: Сборник статей по языкознанию. М., 1939, т. 5, с. 46.

⁵ Василевская Е. А. Словосложение в русском языке. — М., 1962, с. 40.

⁶ Ugyanott, 124. o.

⁷ Blicharski M. Złożenia imienne w języku rosyjskim i polskim. Studium konfrontatywne. — Warszawa—Wrocław, 1977, p. 108.

⁸ Левковская К. А. Именное словообразование в современной немецкой общественно-политической терминологии и примыкающей к ней лексике. — М., 1960, с. 35.

⁹ Összetett szavak P. Skardžius nevezte annak, amit a mai litván nyelvtudomány összetett szavaknak, vagyis szóösszetételeknek nevez.

a szócsoportok különálló, tovább nem tagolt részei”¹⁰. Ezzel is magyarázható a szóösszetételek nagyobb népszerűsége a tudományos és műszaki terminológiában.

Valamennyi vizsgált összetett terminus két, a litván nyelvben használatos alapszóra épül. Itt nem teszünk különbséget a terminológiai neologizmusok és a köznyelv szakszóvá vált szavai között. Szóképzési szempontból mindegyik összetett szónak (összetételnek) számít, mivel mindkét réteg hozzájárul a megfelelő terminusképzési típusok tendenciáinak kialakulásához. Emellett a legtöbb esetben nagyon is önkényes lenne az egyes terminusokat e két réteg valamelyikéhez sorolni. Ez a tanulmány azonban nem vizsgálja azoknak a nemzetközi terminusoknak a képzését, amelyek egyértelműen a litván terminológia kölcsönszavai, például: acetilacetonas ChŽ, aminalizaminas ChŽ, centrosfera GŽ, chlorbenzolas ChŽ, elektrodinamika FŽ, STŽ, elektromagnetas FŽ, STŽ, galvanoplastika FŽ, STŽ, kristaloptika GŽ (FŽ: kristalų optika), leksikostatistika STŽ, magmogenėzė GŽ, rentgenokristalografija STŽ, salicilamidas ChŽ stb. Igaz, az ilyen terminusok képzésileg elemezhetők, tehát a litván szinkrón szóalkotásból egyáltalán nem hagyhatók figyelmen kívül. Mivel azonban más nyelvekben jöttek létre, a szókincs külön rétegét és a szóalkotás külön alrendszerét alkotják. Ezért célszerűbb az ilyen terminusok képzését külön tárgyalni.

A litván összetett terminusok képzésére jellemző a mai litván nyelv összetett szavainak valamennyi fő képzési típusa. A vizsgált példák terminológiai szótárak szerinti megoszlását az 1. táblázat mutatja¹¹.

Az összetett terminusok legnagyobb része (a vizsgált példák 46,5%-a) a mai litván nyelv legproduktívabb, mindkét tagjában főnévi alapú összetett főneveinek csoportjába tartozik. A terminológiában igen produktívak a melléknévből és főnévből (a vizsgált példák 17%-a), valamint a főnévből és igéből alkotott képzések is (16,3%). A három legproduktívabb összetett terminuscsoportba a vizsgált példák csaknem négyötöde tartozik.

Legnagyobb számban azok az összetett terminusok fordulnak elő, amelyek második tagja főnévre épül. A vizsgált szótárakban az ilyen példák aránya megközelíti a négyötödöt. A vizsgált összetételek csaknem mindegyikének fennmaradó részében a második tag igei alapú. Egyébként az első tag is leggyakrabban főnév (a vizsgált példák csaknem kétharmadában). A 2. táblázatból látható, milyen gyakoriak az egyes szófajú szavak a vizsgált összetett terminusok képzésében.

A táblázatból jól látható, hogy az összetett terminusok főneveinek képzésében a főnév játssza a legfontosabb szerepet. Itt az ige is jelentős szerepet tölt be (a szóösszetételek második tagja többnyire erre épül), akárcsak a melléknév (általában az összetételek első tagjaként szerepel). A számnevek, névmások, határozószók és elöljárószók ritkábban szerepelnek az összetett terminusok tagjaiként, rendszerint első tagként.

¹⁰ Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. – V., 1943, p. 396.

¹¹A táblázat az összetételek tagok szerinti osztályozását jelképesen tünteti fel: a betűk rövidítve jelölik az összetétel tagjait az alapszavak szófaji hovatartozása szerint: D – főnév, B – melléknév, V – ige, S – számnév, Pv – határozószó, Pl – elöljárószó, Į – névmás. A + jel a szóalkotási műveletet jelöli. Az így felírt összetételtípus mellett, zárójelben, egy jellemző példa szerepel. A táblázat az összetételképzési típusokat a vizsgált különböző képzések gyakorisága szerint rendezi el.

1. táblázat

Az összetett terminusok képzési típusai

Az összetételek alkotóelemei | Az összetett terminusok száma a szótárakban | ATŽ | BŽ | ChŽ | EŽ | PŽ | GŽ | LŽ | MŽ | STŽ | ŠŽ | TŽ | Különböző összetételek összesen D+D (gyümölcskocsány) | 11 | 142 | 32 | 39 | 14 | 98 | 12 | 48 | 15 | 56 | 18 | 416 B+D (higany) | 3 | 26 | 14 | 6 | 2 | 57 | 6 | 33 | 4 | 13 | 17 | 152 D+V (nyelvtudomány) | 1 | 23 | 10 | 12 | 8 | 41 | 4 | 55 | 11 | 18 | 12 | 146 S+D (ötéves időszak) | – | – | 8 | 5 | 1 | 9 | 7 | 4 | 8 | 16 | 2 | 57 V+D (irtáshely) | 2 | 5 | 1 | 3 | – | 9 | – | 5 | – | 2 | 3 | 24 Pv+D (három pont) | – | 1 | 1 | 2 | – | 7 | – | 2 | 7 | 2 | 1 | 21 Pl+D (túlóra) | – | 4 | 2 | 6 | – | 5 | – | 8 | – | – | 1 | 20 Į+V (önkiszolgálás) | – | 3 | 1 | 5 | – | 2 | – | 2 | – | – | 7 | 19 B+V (közös uralmú) | 1 | – | – | 2 | 2 | 1 | 1 | – | 1 | – | 3 | 10 S+V (kétműszakos) | – | – | 8 | – | – | 1 | – | – | – | – | – | 9 Į+D (többfunkciós) | – | – | – | 2 | 1 | – | – | – | 4 | 1 | 3 | 8 Pv+V (többes szám) | – | 2 | 1 | 1 | 2 | 1 | 1 | – | 1 | 1 | – | 5 Pv+B (rozsdabarna) | – | 2 | – | – | – | – | – | – | – | 1 | – | 3 V+V (fúrómérő) | – | – | – | – | – | 1 | – | – | – | – | – | 1 D+B (szőrös bőrök) | 1 | – | – | – | – | – | – | – | – | – | – | 1 Pv+Pv (párhuzamosok) | – | – | – | – | – | – | – | – | – | 1 | – | 1 Különböző összetételek összesen | | | | | | | | | | | | 893

2. táblázat

A szófajok gyakorisága az összetett terminusok képzésében

Szófaj

Összetételek száma

I. tag

II. tag

Főnév

563

698

Ige

190

Melléknév

162

Számnév

—

Határozószó

Névmás

—

Elöljárószó

—

A vizsgált összetett terminusok mennyiségi megoszlásának általános áttekintése alapján feltételezhető, hogy a terminológiában a főneveket alapszóként valamivel gyakrabban veszik át, mint általában a mai litván nyelv összetett főneveinek képzésében. V. Urbutis, aki részletesen vizsgálta a mai nyelv összetett főneveinek képzését, elsősorban a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (V., 1954) példáira támaszkodva megállapította, hogy azok az összetételek, „amelyeknek második tagja főnév, a mai litván nyelv valamelyest ismertebb összetett főneveinek csaknem háromnegyedét alkotják” (az említett szótár összesen több mint kétezer-kétszáz ilyen alakot közöl)¹². Az itt vizsgált forrásokban ennek megfelelő összetett terminusból egy huszaddal több szerepel. Ez azonban nem lényeges különbség. Elmondható, hogy az összetett terminusok képzésének egyéb mennyiségi adatai sem térnek el jelentősen. E tekintetben tehát a terminusképzés meglehetősen jól megőrzi a mai litván nyelv összetett szavainak képzésére jellemző általános arányokat.

Érdekes megjegyezni, hogy a litván összetett terminusok képzése ezekben a legáltalánosabb vonásaiban láthatólag jelentősen eltér a megfelelő lett terminusok képzésétől. V. Skujinia adatai szerint a lett műszaki tudományok terminológiájában az egyszavas összetett terminusok az összes képzett szó 38%-át teszik ki¹³. Ez jóval több, mint a litván nyelvben: a munka forrásanyagát alkotó tizenegy litván terminológiai szótárban az egyszavas, főnévi terminusként megadott képzett szavak között (számuk közel hétezer).

¹² Urbutis V. Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba, 68., 66. o. Lásd még: Lietuvių kalbos gramatika, 1. köt., 437. o.

¹³ Skuinja, V. A műszaki tudományok terminusainak képzése a lett nyelvben: kandidátusi értekezés tézisei. — Riga, 1969, 14. o.

az összetételek 13%-ot tesznek ki. Emellett a szerző által vizsgált lett terminusok második tagja kizárólag főneveken alapul¹⁴. E két nyelv terminusképzési különbségeiről természetesen túl merész volna messzemenő következtetéseket vagy általánosításokat levonni ebből az összevetésből. Sok minden nem a nyelvek belső különbségeiből, hanem a kutatók tényekhez való eltérő viszonyulásából és azok különböző értékeléséből adódhat. Mégis úgy tűnik, hogy bizonyos, talán jelentős különbségek valóban vannak. Hasznos volna összevetni e két nyelv mai terminusképzését.

A litván összetett terminusoknak, akárcsak általában a litván nyelv összetett szavainak, többnyire a második tagja a szemantikai és grammatikai központja. Az első tag rendszerint meghatározza, megjelöli azt, amit a második tag alapszava kifejez (ez a viszony nagymértékben attól is függ, hogy az első tag melyik szófaj szaván alapul). Viszonylag nagyon kevés olyan összetett terminus (és általában olyan szó) van, amelyben ez a viszony másként alakul. Ezért az összetételeket leggyakrabban mindenekelőtt aszerint osztályozzák, hogy a második tag alapszava melyik szófajhoz tartozik. Így az összetett főnevek két nagy csoportja különül el: a főnévi és az igei összetételek (a második tag csak nagyon ritkán alapul más szófajú szón). E két csoport mind a képzés formája, mind a jelentés szempontjából számos tekintetben különbözik.

Mindegyik így elkülönített csoporton belül az összetételeket rendszerint aszerint osztályozzák, hogy az első tag alapszava melyik szófajhoz tartozik. Ez a felosztás megkönnyíti és tömörebbé teszi a megfelelő képzett alakok néhány formai sajátosságának kiemelését, valamint annak áttekintését, mennyiben függ az összetételek jelentése attól, hogy a tagok mely szófajú szavakon alapulnak. Az így felosztott képzett alakokat ezután jelentésük és formájuk szempontjából vizsgálják. Lényegében ebben a munkában is ezt a felosztási és vizsgálati rendet követjük. Ebben az esetben azonban háttérbe szorul a képzett alakok képzési jelentés szerinti vizsgálata. Például az igei második tagot tartalmazó összetételek eszközmegnevező jelentése nem függ attól, hogy az első tag melyik szófajú szón alapul (vö. bangomatis FŽ, STŽ, durpsemė MŽ, kelmarovė MŽ, riedmuša SŽ, savivartis MŽ, garsiakalbis FŽ, STŽ stb.). Ugyanez érvényes a más jelentésű összetételekre is. Ezért úgy tűnik, célszerűbb volna az igei második tagot tartalmazó összetett főneveket nem az első tag szerint csoportosítva, hanem jelentésük alapján vizsgálni. Ebben a munkában azonban az egységes osztályozás érdekében ettől eltekintettünk.

Főnévi összetett terminusok

Amint már említettük, azok az összetett terminusok vannak túlsúlyban, amelyek második tagja főnéven alapul (a vizsgált példák 78,2%-a). Az ilyen összetett főnevek első tagja szintén leggyakrabban főnévi (a főnévi második tagot tartalmazó példák 59,6%-a). Az ilyen képzett alakok első tagja meglehetősen gyakran melléknéven alapul (a példák 21,7%-a), ritkábban számnéven (8,2%), és viszonylag ritkán igén (3,4%), határozószón (3%), elöljárószón (2,9%), illetve névmáson (1,2%). Egyébként ezek a mennyiségi adatok, mondhatni, jól egybevágnak V. Urbutis által közölt…

¹⁴Ugyanott.

a mai litván nyelv összetett főneveire vonatkozó adatok alapján¹⁵. Vagyis a litván összetett főnevek képzésében határozott tendencia figyelhető meg. Érdekes, hogy a lett műszaki terminológiában is zömmel olyan összetett terminusok vannak, amelyeknek mindkét tagja főnév (62,5%); a képzett alakok számát tekintve a második helyen (17,4%) az első, melléknévi tagú megfelelő összetételek állnak. Itt azonban jóval gyakoribbak az első, igei tagú összetett terminusok (15,1%), míg a számnévi, névmási és határozószói első tagúak ritkábbak¹⁶.

A második tagként főnevet tartalmazó összetett terminusok általános jelentésjellege rendszerint attól függ, milyen jelentése van a második tag alapjául szolgáló főnévnek. Ez határozza meg leggyakrabban, hogy az összetett főnév konkrét jelentésű-e (tárgyat, élőlényt jelöl), vagy absztrakt jelentésű szó. Ezért az összetett főnevek képzésének vizsgálatában nem alkalmazzák azt a képzési csoportok szerinti felosztást, amelyet rendszerint a képzőkkel és ragokkal alkotott származékok esetében használnak. Az összetételek legnagyobb része azoknak a dolgoknak a fajtaneve, amelyeket a második tag alapjául szolgáló főnevek jelölnek. Ugyanakkor számos olyan összetett terminus is van, amely másféle dolgokat jelöl.

Főnévi tagú összetételek

A mindkét főnévi tagból álló összetett terminusok többnyire litván főnevekből keletkeznek (ide soroljuk a nyelv szókészletébe régen beépült jövevényszavakat is). Könnyen alkothatók azonban olyan hibridek is, amelyeknek egyik tagja nemzetközi szóhoz, rendszerint az adott szakterület terminusaként használt szóhoz kötődik. A vizsgált példák között az ilyen képződmények aránya 15,6%; háromötödük második tagja nemzetközi főnéven alapul, a többié pedig az első. Például: anteridkotis „gametofór, amelyen anterídiumok képződnek — антеридиофорум, -us-антеридиеносец“ BŽ, betonvamzdis „betonból készült falú cső — бетонная труба“ MŽ, citrinvaistis „lédús gyümölcs vastag, színes héjjal, amelyben sok illóolajmirigy található — hesperidium, гесперидий, померанец“ BŽ, fosforitmilčiai „őrölt foszforit — фосфоритная мука“ ChŽ, konidijakotis „hifavég, amelynek csúcsán konídiumok képződnek — conidiophorum, -us, конидиеносец“ BŽ, pulpovamzdis „a cellulózpépet elvezető cső — пульповод“ MŽ, skorpionėžiai „Merostomata, ракоскорпионы“ GŽ, startavietė „a rajt helye“ SŽ, buožiaspores „a bazídiumos gombák termőtestének speciális hifái (bazídiumai) csúcsán képződött spórák — basidiosporae, базидиоспоры“ BŽ, gelžbakterės „fonalas baktériumok, főként a Leptotrix nemzetségből, amelyek vas-hidrogén-karbonátban gazdag vízben (források közelében) élnek. <…> — Chlamydobacteriaceae, железо-бактерии“ BŽ, jūrmylė „морская миля“ EŽ, SŽ, kiaušiasporė „az oogámiás növényfajok spórája vagy zigótája, amely megtermékenyítés után a petesejtből alakul ki — oospora, ооспора“ BŽ, miškatundrė „átmeneti terület, ahol az erdők tundrába mennek át — лесотундра“ MŽ, molbetonis „agyag, homok és kavics, valamint zúzott kő mechanikai

¹⁵ Urbutis V. Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba, 68. o.; Lietuvių kalbos gramatika, 1. köt., 437. o. A mai litván nyelvi adatokkal való összevetések ebben a munkában rendszerint V. Urbutis kutatásain alapulnak.

¹⁶ V. Skuinija. Műszaki tudományok terminusainak képzése a lett nyelvben, 14–16. o.

keverék — глинобетон“ MŽ, félantracitok „ilyen kőszén — полуантрациты“ ChŽ, elődöntő „полуфинал“ SŽ, félperiódus „полупериод“ ChŽ, FŽ, STŽ, félhang „полутон“ FŽ és mások. Így tehát elmondható, hogy a nemzetközi terminusok meglehetősen széles körben részt vesznek az ilyen típusú litván összetett terminusok képzésében. Ez kétségtelenül a nemzetközi terminusok viszonylag gyakori használatának következménye a litván terminológia különböző területein. Úgy tűnik azonban, hogy új összetett főnevek önálló képzése kizárólag nemzetközi terminusokból ritka, és a vizsgált forrásokban ilyen példákra sem akadtunk. A BŽ-ben szereplő összetett terminus, az ammóniumbaktériumok „az ammóniumsókat táplálékként felhasználó baktériumok — аммонбактерии”, kétségkívül említhető itt, de másfelől lehet, hogy egy másik nyelv terminusának litvánosítása hozta létre. A hasonló felépítésű egyéb nemzetközi terminusok rendszerint kétségtelenül jövevényszavak.

Az ilyen típusú összetett terminusok közel háromnegyede a valóság különféle konkrét dolgait jelöli: tárgyakat (többnyire) vagy élőlényeket (a konkrét dolgokat jelölő példák csaknem egyhetedét). Az összetételek valamivel több mint egyhatodának absztrakt jelentése van. A többi összetett terminus különféle, többnyire természeti helyek neve.

A mindkét tagjukban főnevet tartalmazó összetett terminusok egy része olyan összetett dolgokat nevez meg, amelyek alkotóelemei — a tagok alapjául szolgáló főnevek által jelölt dolgok — egyenrangú, az elnevezett dolog két, egymástól egyformán független részei, például: angliavandeniai „szerves vegyületek csoportja, amelyek kémiai összetétele többnyire megfelel a Cₙ(H₂O)ₘ képletnek” BŽ, „C-vegyületek H-val és O-val — углеводы” ChŽ, angliavandeniliai „C-vegyületek H-val — углеводороды” ChŽ, GŽ, chlorkalkės „Ca(OCl)₂ és CaCl₂ keveréke — хлорная известь” ChŽ, durpėdumblis „iszappal kevert tőzeg — илистый торф” MŽ, GŽ, gruntadirvė „a talaj és a termőföld megnevezésére szolgáló gyűjtőfogalom — почвогрунт” MŽ, „грунтопочва” GŽ, miškastepė „az északi félteke mérsékelt övének fizikai-földrajzi övezete, amelyre jellemző, hogy a vízválasztókon a füves sztyeppék erdőkkel váltakoznak — лесостепь” MŽ, GŽ, miškatundrė „átmeneti terület, ahol az erdők tundrába mennek át — лесотундра” MŽ, moliasmėlis „agyag és homok keveréke — глинопесок” MŽ, skorpionvėžiai „Merostomata, ракоскорпионы” GŽ, žmogbeždžionės „Anthropoidea, человекообразные” GŽ, žvėriadriežiai „Therapsida, звереподобные” GŽ és talán akiežeriai „золли” GŽ. Szintaktikailag az ilyen összetételek tagjai mellérendelő viszonyban állnak egymással. Ezért magukat az összetett főneveket is mellérendelő, vagyis kopulatív összetételeknek nevezik. Az ilyen típusú összetett terminusokból azonban nagyon kevés van (az összes, mindkét tagjában főnevet tartalmazó példa közel 3%-a). A kopulatív összetételek általában is ritkák a mai litván nyelvben, és az orosz, illetve a lengyel nyelvben is kevesen vannak¹⁷.

Az összetett terminusok többségének tagjai nem mellérendeltek, hanem mintegy alárendeltek, más szóval (a tagok) nem teljesen önállók és nem függetlenek egymástól. Rendszerint az egyik — többnyire az első — tag meghatározza, pontosítja, vagyis megszabja és szűkíti a másik tag jelentését. Ezt nevezik...

¹⁷ Blicharski M. Złożenia imienne w języku rosyjskim i polskim, p. 47.

az alárendelt determinatív (determinációs) összetett terminusok. A determinatív összetett terminusok többségének közvetlen jelentése van, vagyis a származékok jelentése közvetlenül az alkotóelemek viszonyából és alapszavaik jelentéséből áll össze. Itt természetesen e terminusok használatáról van szó, másképpen fogalmazva arról, hogy a képzésből eredő jelentés lényegében nem különbözik a megfelelő származékok lexikai jelentésétől. Az ilyen összetett terminusok meghatározott (determinált) eleme mintegy az egész származék szemantikai középpontját alkotja; elsősorban ettől az elemtől függ, hogy milyen fajtájú dolgot neveznek meg. A meghatározó elem azáltal, hogy a megnevezés szempontjából fontos jegyet jelöl a meghatározott dologról, azt eredményezi, hogy a származék a meghatározott elem alapszavával jelölt dolog alá rendelt, szűkebb kategóriájú dolgot jelöl. Itt tehát tipikus endocentrikus összetételekről van szó. Az ilyen összetett terminusok rendszerint fajnevek. Mivel pedig a terminológiában igen sok a faji fogalom, könnyű belátni, hogy e típusú összetett terminusok képzése a legaktívabb. Gyakran viszonylag nagy csoportok jönnek így létre azonos alapelemmel rendelkező faji terminusokból. Például:

betegség: akmenligė „a körte termésében kavicsszerű megkeményedés, amely akkor alakul ki, ha a körte nem jut elegendő vízhez — lithiasis, литяз“ BŽ, dirvonligė „a gabonakalászok és a levelek csúcsának kifehéredése a talaj rézhiánya miatt — болезнь обработки“ BŽ, dryžligė „levélbetegség, amely megnyúlt, elhalt szövetekből álló csíkokkal borított foltokban nyilvánul meg — полосатость“ BŽ, gelžligė „a burgonyagumó belsejében, rendellenes talajviszonyok miatt kialakuló különféle barna elszíneződések“ BŽ, grybligė „gombák által okozott emberi vagy állati betegség — микоз“ BŽ, jūrligė „морская болезнь“ SŽ, kamštligė „különböző méretű, parásodott üregek az alma húsában <...>“ BŽ, lielialigė „az almamagház vörös penészedése, amelyet a Fusarium nemzetség gombái okoznak — сердцевинная гниль“ BŽ, miltingė „leggyakrabban a lisztharmatfélék (Erysiphaceae) családjába tartozó gombák által okozott betegség, amelynek következtében a megtámadott levelek lisztesnek látszanak — мучнистая роса“ BŽ, pelenligė „a termesztett és vadon élő növények betegsége, amely a levelek felső oldalán megjelenő, különböző méretű és alakú sárgás foltokban nyilvánul meg; a levelek fonákját fehér, szürke vagy szürkéslila, igen rövid bevonat borítja. A pelenligė más szerveken is előfordul <...>“ — ложная мучнистая роса, мил(ь)дью, пероноспороз“ BŽ, pūsleligė (körtelevelek) „a körte betegsége, amelyet a Taphrina bullata Berk. et Br. gomba okoz; a levéllemez hólyagszerűen kidomborodik a felső vagy az alsó oldal felé — вздутие листьев груши, выпуклины“ BŽ, rūdligė „a növények különféle, a rozsdagombák családjába tartozó parazita gombák által okozott betegsége — ржавчина, ржавчинная болезнь“ BŽ, sidabraligė „a szilva, az alma és néha más növények leveleinek kifehéredése; gyakori oka a Stereum purpureum Pers. gomba — млечный блеск“ BŽ, stiklaligė „élettani jellegű betegség, amely az érintett növényi szövetekben üvegszerű, áttetsző foltok formájában jelentkezik — стекловидность“ BŽ, suodžialigė „a nyár második felében a növényeken, különösen a fák levelein kialakuló, koromhoz hasonló bevonat — különféle szaprofita gombák (Fumago, Torula és más nemzetségek) hifái és termőképletei — чернь, сажистый налёт“ BŽ, šašligė „a növények olyan betegsége, amely a gumók vagy gyümölcsök felszínén varas kinövések formájában jelentkezik — парша“ BŽ, šraligė (csonthéjasoké) „gombák által okozott betegség

Clasterosporium carpophilum (Lev.) Aderh. és Cercospora cerasella Sacc. (a tömlős stádiumban Mycosphaerella Aderh.). A leveleken világosabb közepű, sötétvörös vagy barnásvörös szélű, kerek foltok formájában jelentkezik; a foltok helyén a levelek később kilyukadnak. Súlyosabb esetekben a betegség a hajtásokat, rügyeket, virágokat és gyümölcsöket is érinti — дырчатая пятнистость, клястероспориоз косточковых“ BŽ, vyžligė „a csonthéjas növények gyümölcseit deformáló betegség — a gyümölcsök ellaposodnak, felületük ráncossá válik, és nem fejlődik bennük csonthéj — кармашки“ BŽ;

nyél: anteridkotis „az a gametofórum, amelyen az antherídiumok kialakulnak — антеридиофорум, -us, антеридиеносец“ BŽ, buožkotis „nyél, amelyen buzogányka (bazídium) található — basidiophorus, базидиеносец“ BŽ, konidijakotis „hifaág, amelynek csúcsán konídiumok képződnek — conidiophorum, -us, конидиеносец“ BŽ, lapkotis „a levélnek az a része, amellyel a levéllemez a szárhoz kapcsolódik — petiolus, черешок“ BŽ, meškerikotis „удилище“ SŽ, sporakotis „olyan képlet, amelyen a gombák spórái képződnek — sporophorum, спорофор“ BŽ, sporangėkotis „száracskaszerű kinövés, amelynek csúcsához sporangium kapcsolódik — sporangiophorum, спорангиеносец“ BŽ, vaiskotis „a termésnek az a része, amellyel a termőágacskához nőtt; a termés nyele — плодоножка“ BŽ, vėliavkotis „древко флажка“ SŽ, zoosporangijakotis „a gombahifák vékony nyúlványa, amelyen zoosporangiumok képződnek, például a lisztharmatgombáké — zoosporangiophorum, -us, зооспорангиеносец“ BŽ, žiedynkotis „levéltelen szár, amelynek csúcsán virágzat fejlődik, például az útifű (Plantago) vagy a gyermekláncfű (Taraxacum) esetében — pedunculus, scapus, цветонос, стрелка“ BŽ, žiedkotis „a szár tengelye vagy annak egy ága, amely egyetlen virágot hordoz — pedicellus, цветоножка“ BŽ;

hely: növénytermőhely „természeti zug, ahol a növény természetesen nő — место произрастания“ BŽ, „место обитания“ GŽ (növényeké), munkahely „место работы“ TŽ, csírázási pórus „a pollenszem külső burkán (exináján) található nyílás, amelyen át a pollentömlő kibújik — porus, пора прорастания, проростковая пора“ BŽ, edénynyomok „a levél lehullása után a levélnyélen a megszakadt edénynyalábok nyomai — vestigia fasciculorum, vestigia vasculorum, vestigia vasorum, следы сосудистых пучков“ BŽ, lelőhely „месторождение“ MŽ, piac „базар, рынок“ EŽ, felfedezési hely „földrajzilag meghatározott hely, ahol a növényt vadon növekedve találták — местонахождение“ BŽ, GŽ, érclelőhely „рудное месторождение“ GŽ, magheg „a maghéjon látható kis jel, ahol a mag a magköldökhöz nőtt — hilum, umbilicus, рубчик“ BŽ, rajt helye „место старта“ SŽ, piac „базар, рынок“ EŽ, nyaralótelep „дачный поселок“ TŽ;

írás: dienoraštis „napló“ LŽ, dienraštis „napilap“ LŽ, eilėraštis „vers“ LŽ, kainoraštis „árjegyzék, árcédula“ EŽ, „árjegyzék“ TŽ, laikraštis „újság“ LŽ, metraštis „krónika; évkönyv“ LŽ, rankraštis „kézirat“ LŽ, „manuscriptum“ STŽ, savaitraštis „hetilap“ LŽ, tvarkaraštis „menetrend, órarend“ EŽ, STŽ, važtaraštis „fuvarlevél“ EŽ, TŽ, žiniaraštis „kimutatás“ EŽ, STŽ, TŽ;

hegy: nyereghágó „nyereg alakú hegy — седловина“ MŽ, GŽ, SŽ, jéghegy „айсберг“ GŽ, vetődéses hegység „сбросовые горы“ GŽ, gyűrthegység „складчатые горы“ GŽ, táblahegy „столовая гора“ GŽ, vulkán „вулкан“ GŽ;

föld: talaj „a föld laza felszíni szárazföldi rétege, amelyben növények nőhetnek <…> – почва“ MŽ, GŽ, sós talaj „olyan talaj, amelynek felső rétege sok könnyen oldódó nátriumsót (főként nátrium-kloridot, -szulfátot és -karbonátot), valamint kalcium- és magnéziumsókat tartalmaz <…> – солончак, солончаковая почва“ MŽ, GŽ, tőzegtalaj „tőzeget tartalmazó föld – торфяная почва“ MŽ, GŽ, agyagföld „alumínium-oxid (Al₂O₃) – глинозём“ MŽ, ChŽ, homoktalaj „homokos terület, homoktalaj – пески“ MŽ, kovakőföld „кремнезём“ GŽ.

Ezt a felsorolást folytatni lehetne. A bemutatott példák többek között azt mutatják, hogy az első tag igen változatos módon határozza meg a másodikat.

A gyakori összetett terminusokban az első tag az anyagot nevezi meg, amely a második tag alapszavával jelölt dologhoz tartozik. A megnevezett dolog készülhet teljes egészében ebből az anyagból, de másfelől ez az anyag csak jellemző, illetve egy bizonyos osztályozási szempontból a dolog összetételének legfontosabb alkotóeleme is lehet. Pl.: szénsav „прекубиніѕ, a szén-dioxid műszaki elnevezése“ ChŽ, betoncső „olyan cső, amelynek falai betonból készültek“ MŽ, sós talaj „olyan talaj, amelynek felső rétege sok könnyen oldódó nátriumsót (főként nátrium-kloridot, -szulfátot és -karbonátot), valamint kalcium- és magnéziumsókat tartalmaz“ MŽ, GŽ, tőzegpor „торфяной порошок“ MŽ, firnjég „фирновый лед“ GŽ, foszforitliszt „малти фосфоритай“ ChŽ, mészkő „természetes kalcium-karbonát“ ChŽ, csontliszt „zsírtalanított és megőrölt csontok“ ChŽ, vérliszt „szárított vér“ ChŽ, jéghegy „айсберг“ GŽ, jégmező „ледяное поле“ GŽ, -is SŽ, palánk „привальный брус“ SŽ (evezés), agyagbeton „agyag, homok, kavics és zúzott kő mechanikai keveréke“ MŽ, légzsákok „1. a moszatok szöveteiben található, levegővel telt hólyagok, más néven aerociszták – аэроцисты, воздушные цисты; 2. a pollenek külső burkának hólyagszerű kinövései, amelyek csökkentik a pollen súlyát, és lehetővé teszik, hogy messzire repüljön – воздушные пузыри“ BŽ, hókéreg „наст“ SŽ, résfal „résekből készített fal“ MŽ, drótszeg „шплинт, англ. splint, pin, cotter pin“ STŽ, zablafogó „хердель“ SŽ (lovaglás).

Az összetett terminusok jelentős részében az első tag azt jelöli, mire szánják vagy mire használják a második tag alapszavával jelölt dolgot. Pl.: kővágó „каменерез“ GŽ, szabadságpénz „отпускные деньги“ EŽ, csordajárás „út, amelyen az állatokat a legelőre hajtják“ MŽ, lakbérpénz „квартирные деньги“ EŽ, „квартирные деньги (оплата расходов по найму жилого помещения)“ TŽ, munkahely „место работы“ TŽ, gáztartály „edény a gáz tárolására“ ChŽ, nyálkacsatornák „egyes barnamoszatokban (Laminariaceae család) található csatornácskák, amelyek feltehetőleg kiválasztást szolgálnak“ BŽ, árjelző „знак цены“ EŽ, parafa „пробковое дерево“ SŽ, útlevél „путёвка“ EŽ, „путевой лист, путевка“ TŽ, hajóút „folyón, tavon vagy tengeren a hajózásra vagy tutajok úsztatására kijelölt biztonságos útvonal“ MŽ, SŽ, jégcsákány „ледоруб“ SŽ, étkezési pénz „кормовые деньги“ EŽ, hálózsák „спальный мешок“ SŽ, légszívó „levegőáram szívására szolgáló készülék, amelyet széles körben alkalmaznak a növényélettani kísérletekben a fotoszintézis, a légzés vagy a transzspiráció intenzitásának meghatározására“ BŽ, kereskedelmi láda „ло-

tok“ EŽ, pépszállító cső „cső a pép elvezetésére“ MŽ, magfa „nem termesztett gyümölcsfa, amelyet magnyerésre (alanyok nevelésére) termesztenek – непривитое дерево“ BŽ, rajtállomás „место старта“ ŠŽ, furatfúró „сверло для бурения шпуров“ GŽ, ugróverem „яма для прыжков“ ŠŽ, piacnap „базарный день“ EŽ, vízszivattyú „víz szívására, szivattyúzására szolgáló szivattyú“ MŽ, nyaralóhely „дачный поселок“ TŽ, zászlórúd „древко флажка“ ŠŽ.

Viszonylag sok olyan összetett terminus van, amelynek első tagja arra utal, kihez tartozik, vagy kinek a részét alkotja a második tag alapszavával jelölt dolog. Pl.: tömlősgomba-spórák „az aszkuszok belsejében képződő tömlősgomba-spórák“ BŽ, hullámfodrok „рябь“ GŽ, csíralevelek „a csírákra jellemző, egyszerűbb alakú levelek; sziklevelek és egy vagy két fölöttük elhelyezkedő levél“ BŽ, érvég „az ér vége“ BŽ, szűcsgyapjú „a kikészített bőrökről leszedett gyapjú“ ATŽ, levélhüvely „a levél alapi része, amely hüvelyszerűen körülveszi a szárat – вагина, листовое влагалище“ BŽ, levélnyél „a levélnek az a része, amellyel a levéllemez a szárhoz csatlakozik – petiolus, черешок“ BŽ, lárvajáratok „a kártevők lárvái által a fában vagy a kéregben rágott járatok – червоточинные ходы“ BŽ, horgászbot „удилище“ ŠŽ, kecskegyapjú „vastag kecske- és juhgyapjú“ ATŽ, réti fű „путовая трава“ MŽ, írásvég „a papírlap vége, gyenge minőségű írás“ MŽ, kerékabroncs „a kerék, tárcsa vagy lendkerék külső, hengeres vagy formázott része“ MŽ, ŠŽ, érctelér „рудная жила“ GŽ, sziklevél „a mag embriójának első levelekből származó része, amely rendszerint tápanyagraktárként működik (a kétszikűeknél) <…>“ BŽ, szárnyas magvak „a termés vagy a mag lapos függelékei, amelyek a szél segítségével történő terjedésüket szolgálják, pl. juhar, szil, fenyő esetében“ BŽ, fonalvégek „a textil- és kötőgyárak termelési hulladéka; különböző hosszúságú, összegabalyodott fonalvégek, amelyek a gyártósorokon a fonalszakadások megszüntetésekor, hibás motringok lefejtésekor vagy tartalék felcsévélésekor keletkeznek“ ATŽ, fonalvégi hulladék „visszaforgatható fonási hulladék; rövid kóc-darabok, amelyek a hibás kóchelyek eltávolításakor, a kócszakadások megszüntetésekor, illetve a sérült kócfonat szétszedésekor keletkeznek“ ATŽ, tűhüvely „a fiatal fenyőtűket körülvevő sárga, hártyás hüvely“ BŽ, szárvég „a kezdetleges szárazföldi növények sporangiumokat hordozó szárainak és ágainak csúcsa“ BŽ, gyökérgumók „a gyökér megvastagodott részei, amelyek tápanyagraktárként szolgálnak, pl. a dáliáé (Dahlia variabilis) vagy a réti legyezőfűé (Filipendula hexapetala)“ BŽ, gyökérszőrök „a gyökér epidermiszsejtjeinek nyúlványai, amelyek a felszívó felület növelését szolgálják“ BŽ, csészelevél „a csésze egyes levele“ BŽ, sziromlevél „a párta egyes levele“ BŽ, terméskocsány „a termésnek az a része, amellyel a termőághoz kapcsolódik; a termés kocsánya“ BŽ, pollenszem „a virágos növények mikrospórája, amelynek csírázásakor hím gaméta képződik“ BŽ, virágpelyvák „két pelyva a pázsitfűfélék virágaiban, amelyek védik a virág lényeges részeit (a porzókat és a bibét), majd a fiatal szemet“ BŽ, virágszirom „1. a differenciálatlan virágtakaró levele; 2. sziromlevél (népnyelvi)“ BŽ, virágtengely „a virágnak megrövidült és szélesre növő tengelye, amely annak alapját alkotja, és amelyhez a virág többi része kapcsolódik“ BŽ, kötélhurok „кренгель-строп“ ŠŽ.

Az összetett terminusok egy része hasonlóság alapján nevez meg fogalmakat. Az ilyen terminusok első tagja arra utal, mihez hasonlít, mire emlékeztet, mivel vethető össze a második taggal jelölt dolog. Pl.: kőbetegség „a körte termésének kavicsszerű össze-

keményedés, „a körtefa nem jut elegendő vízhez” BŽ, auksagijęs „vékony drótok vagy keskeny fóliacsíkok formájú, sokszínűen csillogó fém- és fémezett fonalak, amelyeket szövetek díszítő hatásához és rövidárukhoz használnak” ATŽ, balnakalnis „nyereg alakú hegy” MŽ, GŽ, SŽ, gelžligė „a burgonyagumó belsejében megjelenő, különféle alakú barnás elszíneződések, amelyeket rendellenes talajviszonyok okoznak” BŽ, kryžkelė „kereszteződés; útelágazás” SŽ, krūmamedis „több törzsű fa, például sarjhajtásos cseresznye, sarjadzó cseresznye” BŽ, medžiakrūmis „1. fára emlékeztető magas cserje, például sarjadzó cseresznye; 2. fává nevelt cserje, például ribizli” BŽ, miltligė „leggyakrabban a lisztharmatfélék (Erysiphaceae) családjába tartozó gombák által okozott betegség, amelynek következtében a megtámadott levelek lisztesnek látszanak” BŽ, stalkalnis „táblahegy” GŽ, svogūnpumpuris „megvastagodott, húsos pikkelyekből álló, hagymához hasonló rügy, például a hagymás kányafűé (Dentaria bulbifera)” BŽ.

Vannak olyan összetett terminusok, amelyek első tagja a második taggal jelölt dolog valamely fontos részét nevezi meg; ezt a részt választják az egész összetétellel jelölt dolog megkülönböztető jegyéül (ismertetőjegyéül), mivel a második tag alapszavával jelölt többi dolog nem rendelkezik vele. Például: burlavis „vitorlás hajó” SŽ, dantratis „fogaskerék” SŽ, druskoežeris „sós tó” SŽ, kaulavais(is) „lédús vagy félszáraz gyümölcs (szilva, mandula), amelynek belső rétege (endokarpiuma) kemény mechanikai szövet (csonthéj) állagú” BŽ, krumpliaratis „fogakkal ellátott, áttételekhez használt kerék” MŽ, EŽ, STŽ, SŽ, krumpliastiebis „fogasléc, angolul rack, rack bar, rack rod” STŽ, lipapaukiai „ragacsot termelő szőrök, amelyek rendszerint a rügyeket borítják” BŽ, lukštavais(is) „egymagvú, száraz, fel nem nyíló termés, bőrszerű termésfallal, amely nem nő össze a maggal” BŽ, raukšlėkalniai „gyűrthegységek” GŽ, sparnavais(is) „olyan makktermés vagy mogyoró, amelynek termésfala bőr- vagy hártyaszerű, lapos függelékké – szárnyacskává – szélesedik ki (szil, kőris, gyertyán, nyír)” BŽ, sporalapis „módosult levél, amelyben sporangiumok és spórák képződnek; spóralevelei a harasztoknak és a nyitvatermőknek vannak” BŽ, uogakrūmis „kerti növény, amelynek termése bogyó” BŽ, vaismedis „emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcseiért termesztett, fa alakú növény” BŽ, viksvapelke „olyan láp, amelynek tőzegében a sásfélék dominálnak, a fák maradványai legfeljebb 10%-ot tesznek ki, vagy egyáltalán nincsenek jelen, a mohák pedig a teljes növénytakaró legfeljebb 30%-át alkotják” MŽ, ženklavilnė „olyan gyapjú, amelynek szálvégeit a juhok megjelölésekor le nem mosható festékkel befestették” ATŽ, žiedynkotis „levéltelen szár, amelynek csúcsán virágzat fejlődik, például az útifűé (Plantago) vagy a pitypangé (Taraxacum)” BŽ.

Az összetett terminusok egy kis részének tárgyi jelentése van. Az ilyen képzések első tagja a második taggal kifejezett tágabb fogalom tárgyát nevezi meg, vagyis azt, amire az irányul. Például algalapis „számfejtési lap” EŽ, dienoraštis „napló” LŽ, gamtovaizdis „természetes táj” GŽ, jūrlapis „tengeri térkép” SŽ, kainoraštis „árjegyzék, árcédula” EŽ, TŽ, kraštovaizdis „egy táj általános képe; tájkép” MŽ, GŽ, laikraštis „újság” LŽ, ledynmetis „földtörténeti időszak, amikor a szárazföld jelentős részét jég borította” MŽ, GŽ, pelkiamokslis „a lápok kialakulását és fejlődését vizsgáló tudomány” MŽ, vandentėkmė „vízfolyás (áramlás), illetve a domborzat alacsonyabb része, amelynek lejtése mentén a víz mozog” MŽ, GŽ, veiksmažodis „ige” LŽ, žemėlapis „térkép” EŽ, GŽ, MŽ, SŽ.

Itt az egyenes jelentésű összetett terminusok tagjai közötti jellemzőbb viszonyokat soroltuk fel. Ez a viszony másféle is lehet. Például azoknál a képzéseknél, amelyek második tagjának alapszava egy bizonyos helyet jelent, az első tag gyakran azt mutatja meg, mi található vagy található meg természetes módon azon a helyen, illetve mi volt ott korábban; például: durpduobė „a tőzeglápnak az a része, ahol tőzeget bányásznak” MŽ, indavietės „a levél lehullása után a levélalapban maradó edénynyaláb-nyomok” BŽ, ledaukiai „jégmező” GŽ, -is SŽ, moliaduobė „gödör, ahonnan agyagot bányásznak” MŽ, rūdvietė „érclelőhely” GŽ, sėklalizdis „a magház üregeiből a magvas termések (például az almák) termésében kialakuló belső rész, amelyben a magok találhatók” BŽ, sporlyzdis „a mohák spóratokjának belsejében található, spórákkal telt üreg” BŽ, žvyrduobė „gödör, ahonnan kavicsot termelnek ki” MŽ. Néha az első tag az adott helyhez kapcsolódó cselekvést vagy állapotot jelöl, például: augimvietė „természeti zug, ahol a növény természetes módon nő” BŽ, GŽ, kilmiavietė (= lelőhely) „hasznos ásványok felhalmozódásának helye, ahol azok előfordulnak” MŽ, radimvietė „földrajzilag meghatározott hely, ahol a növényt vadon növő állapotban megtalálták” BŽ, GŽ.

Elég sok (az összes, két főnévi tagból álló képzés egyhetede) az olyan összetett terminus, amelynek első tagja a pusė ’fél’ főnéven alapul. A második tag gyakran azt jelöli, hogy minek a fele, vagyis itt a második tag határozza meg az elsőt, akárcsak a vidurupis MŽ és a viršuslenkstė MŽ terminusokban. Például: pusakuotis „a gyapjúszál kissé vékonyabb az awnnál, magcsatornája nem folytonos, kisebb üregekkel” ATŽ, pusamžis „a radioaktív anyagok felezési ideje” ChŽ, FŽ, pusbangė „félhullám” FŽ, pusdulkine „a portok egyik fele; egy tipikus portokban két félport van” BŽ, pusgrupis „félcsoport, angolul semigroup” STŽ, puslankis „ív” SŽ, puslapis „oldal, lap” LŽ, STŽ, pusmenturis „virágzattípus, amelyben a sűrű virágtömeg részben körülveszi a szárat a csomónál” BŽ, puspasagis „félpatkó” SŽ, pusperiodis „félperiódus” ChŽ, FŽ, STŽ, pusrąstis „hosszában kettéfűrészelt rönk” MŽ, pusratis „félkör” SŽ, pusžodis (hosszúság tekintetében) „félszó, angolul half-word, short-word” STŽ.

Az összetett terminusok többségének (közel háromnegyedének) első tagja azonban pus- nem a második tag alapszavával jelölt dolog felét jelöli, hanem olyan, nem valódi, minden jellegzetes tulajdonsággal nem rendelkező dolgot, amelyet a második tag alapszava nevez meg: például egy bizonyos anyag nem tiszta formáját, vagy egy nem valódi, de hozzá hasonló, illetve más módon kapcsolódó dolgot. Az ilyen képzések szemantikai központja ebben az esetben a második tag, és ezt határozza meg az első tag pus-. Jelentését tekintve az első tag közelebb áll a pusiau határozószóhoz: „bizonyos mértékben, nem teljesen”. Például: pusantračiai „ilyen kőszén” ChŽ, pusberės „olyan körtefajták, amelyek termése szabályos körte alakú, húsa pedig félig (részben) olvadó” BŽ, pusbeždžionės „Lemuroidea, félmajmok” GŽ, pusceliuliozė „a sejtfalak alkotórészei közé tartozó tartalék tápanyag, amely a cellulózhoz hasonló (hemicellulóz)” BŽ, pusdykumė „a sztyepp és a sivatag közötti átmeneti övezet” MŽ, GŽ, pusfinalis „elődöntő” SŽ, pusgaminis „félkész termék” EŽ, pusgudronis „nyers, tisztítatlan kőolaj-finomítási termék” ChŽ, pusiasalis „félsziget” GŽ, puskoksis „alacsony hőmérsékleten történő kokszolással nyerik” ChŽ, puskoloidis „kolloid és elektrolit tulajdonságaival egyaránt rendelkezik” ChŽ, puskolonijė „félgyarmat” EŽ, puskrūmis „növény,”

amelynek hajtásaiból csak az alsó rész évelő és fásodó, míg a felső rész lágyszárú, egyéves, és télen elfagy vagy elszárad (pl. a ruta és a kakukkfű)» BŽ, félparaziták „olyan növények, amelyek képesek autotróf módon táplálkozni, de táplálékuk egy részét szívókáikkal szomszédaiktól veszik el, pl. a linlapis, a barškutis” BŽ, félgát „félig készült gát” MŽ, félproletár „полупролетарий” EŽ, félszirup „полусироп” ChŽ. Alkalmanként egy ilyen képződmény mellett még szinonim összetett terminus is szerepel, első tagjaként a fél szóval, pl.: félproletariátus, félproletariátus „полупролетариат” EŽ, félkolónia, fél kolónia „полуколония” EŽ. Ezenkívül az ilyen típusú képződmények közül néhánynak a hemi- előtaggal alkotott szinonim nemzetközi terminusa is van, amely a litván pus- „fél, félig” megfelelője, pl.: hemicellulóz BŽ, hemikolloid ChŽ, félparaziták BŽ mellett félcellulóz, félkolloid és félparazita.

Az összetett terminusok nagyjából egytizede két főnévi taggal különféle élőlények neve; többnyire bizonyos rendszertani egységek (taxonok) elnevezései. Csak kisebb részük jelentése tevődik össze közvetlenül a tagok jelentéséből: második tagjuk általános megnevezés, az első pedig meghatározza a másodikat, jellegzetes képviselőket vagy egyéb tulajdonságokat emelve ki, pl.: csalánállatok „Cnidaria, стрекающие“ GŽ, üregesbelűek „Coelenterata, кишечнополостные“ GŽ, kétéltűek „Amphibia, земноводные“ GŽ, rákok „Crustacea, ракообразные“ GŽ, pókszabásúak „Arachnoidea, паукообразные“ GŽ vagy cserebogár „майский жук“ SŽ, bucó „верховка, овсянка“ SŽ, farkaskutya „волкодав“ SŽ.

E terminusok majdnem kétharmadának átvitt jelentése van: második tagjuk valamely testrészt nevez meg, az első pedig azt, hogy ezek a testrészek mire hasonlítanak, vagy miből állnak. Az összetett terminus az ilyen jellegzetességekkel, testrészekkel rendelkező állatokat nevezi meg. Pl.: tenyérlábúak „Scaphopoda, ладьеногие“ GŽ, fejlábúak „Cephalapoda, головоногие“ GŽ, levéllábúak „Phyllopoda, листоногие“ GŽ, karlábúak „Brachiopoda, плеченогие“ GŽ, haslábúak „Gastropoda, брюхоногие“ GŽ, szárnyaslábúak „Pteropoda, птероподы“ GŽ, gyökereslábúak „Rhizopoda, корненожки“ GŽ, sorfogúak „Taxodonta, рядозубые“ GŽ, szalagfogúak „Desmodonta, связкозубые“ GŽ, vadfogúak „Theriodontia, зверезубые“ GŽ, fejtor „Cephalothorax, головогрудь“ GŽ, csőrfejűek „Rhynchocephalia, клювоголовые“ GŽ, gyíkmedencéjűek „Saurischia, ящеротазые“ GŽ, madármedencéjűek „Ornithischia, птицетазовые“ GŽ, szárszeműek „Stylommatophora, стебельчатоглазые“ GŽ, porcoscsontú halak „Chondrostei, хрящекостные“ GŽ, külsőhéjúak „Estocochlia, наружн раковинные“ GŽ, púposhátúak „Camelidae, верблюды“ GŽ, lemezesbőrűek „Placodermi, пластинокожие“ GŽ, haluszonyúak „Ichtyopterygia, рыбоплавниковые“ GŽ, bojtosúszójú halak „Crossopterygii, кистепёрые“ GŽ, kézszárnyúak „Chiroptera, рукокрылые“ GŽ, csontpajzsúak „Osteostraci, костнощитковые“ GŽ, kardfarkúak „Xiphosura, мечехвостые“ GŽ, kovaszpen „белемнит“ GŽ, szitakötő „красотка“ SŽ. Ehhez a csoporthoz nagyon közel áll egy növényrendszertani elnevezés is: éklevelűek „Sphenophyllales, клинолистики“ GŽ. Amint a felsorolt példákból látható, az összetett terminusok dervációs jelentésük és lexikai jelentésük viszonya alapján leggyakrabban metonimikus, azaz bahuvrihi típusú képzett alakok. A metaforikusak (szitakötő „красотка“ SŽ) ritkák. Egyébként ezek többsége nemzetközi latin rendszertani terminusok tükörfordítása.

Az összetett terminusok, mint általában a mai nyelv összetett főnevei, többnyire olyan főnevekből jönnek létre, amelyek töve képzéstanilag nem bontható fel, pl.: bérlap EŽ, vitorlarúd SŽ, tenyérlábúak GŽ, porfogó BŽ, kenyérpénz EŽ, fuvardíj EŽ, TŽ, nyálkacsatornák BŽ, gumós gyökerek BŽ, tengeri mérföld EŽ, SŽ, tengeribetegség SŽ, úti okmány EŽ, TŽ, útiköltség EŽ, TŽ, időszak EŽ, SŽ, GŽ, hajócsatorna SŽ, levéltermés BŽ, szántóföldi fa BŽ, hártyaszőrűek BŽ, gyapot ATŽ, BŽ, EŽ, hálózsák SŽ, bőrszállító BŽ, jövendőmondó SŽ, tejszállító csövek BŽ, délkelet GŽ, réti tölgy MŽ, kereskedelmi gyorshajó EŽ, félcell ChŽ, félüreg GŽ, félvonat LŽ, félhurok SŽ, gombagombóc BŽ, gyökércsatorna BŽ, tűlevelű bogyó BŽ, földigiliszta STŽ, spóralevél BŽ, erdei út SŽ, apjának neve TŽ, folyami gát SŽ, gyógynövények BŽ, szélvájta mélyedés GŽ, virágkötél SŽ és mások.

A vizsgált képzett alakok több mint negyedének azonban általában csak az egyik tagja képzéstanilag egyértelműen bontható fel (az első és a második tag nagyjából egyformán gyakran ilyen). Mindössze azok a képzett alakok nagyon ritkák, amelyeknek mindkét tagja képzéstanilag bontható, pl.: fuvarlevél EŽ, TŽ, virágrügy BŽ. Az olyan alaptag-főnevek, mint öv, horog, lelet, írás, teher, cselekvés, bár képzős alakok, egyáltalán nem tűnnek képzésbeli kivételnek, és nem mondható, hogy ritkaságszámba mennének. Sokkal ritkábbak viszont azok a tagok, amelyek összetett, illetve előtaggal vagy a szó szótagjainak számát növelő képzővel ellátott főneveken alapulnak (a két főnévi tagú példák egytizede). Többségük képzős tag, pl.: növekedési hely BŽ, GŽ, parlagfű BŽ, csalánfélék GŽ, napidíj EŽ, TŽ, jégkorszak GŽ, MŽ, előfordulási hely BŽ, GŽ, gyümölcskezdemény BŽ, virágzati kocsány BŽ, virágzati levél BŽ, virágzati vacok BŽ; szénhidrogének ChŽ, GŽ, hagyma-rügy BŽ, virágrügy BŽ, félvágás ChŽ, MŽ, félsivatag GŽ, MŽ, félrom BŽ, félkésztermék EŽ, félsánc MŽ, félfordulat SŽ (lovagló figura). Ritkák itt a világosan bontható tövű nemzetközi szavak is, pl.: foszforitliszt ChŽ, félkészáru EŽ, félproletár EŽ.

A tövek alapszavai viszonylag ritkán rendelkeznek előtagokkal; közülük gyakoribbak az ilyen első taggal alkotott összetett terminusok, pl.: külsőhéjúak GŽ, alapi levél BŽ, murvalevelek BŽ, előlevéltermő BŽ, hátsó pofák GŽ, hátsó kopoltyúsok GŽ. Előfordul egy-egy olyan képződmény, amelynek egyik tagja nemzetközi terminuselemmel alkotott, pl.: kilowattóra EŽ, zoosporangium-nyél BŽ. A második, előtagos tag teljesen kivételes jelenség – a példák között csak félpatkó SŽ és félgát MŽ található (egyébként a főnévi képzős alakok, a patkó, gát, az előtagot az alapszolgáló igékből kapták). Ugyancsak rendkívül ritkák az olyan terminusok, amelyekben egy összetett főnév tagja szerepel (faliújság LŽ).

Arra lehet következtetni, hogy a terminusképzés gyakrabban túllépi az összetett főnevek hagyományos képzési kereteit. Szükség esetén elkerülhetetlenek az olyan tagok is, amelyek általában nem jellemzők a mai nyelv összetételképzésére. Igaz, néha az ilyen, képzési szempontból összetettebb tagok egyszerűsítve kerülnek az összetett terminusba. Különösen jellemző az alapszótövek kicsinyítő képzőinek elhagyása, pl.: bunkónyél „nyél, amelyen bunkócska (bazídium) van“ BŽ, csonthéjas „lédús vagy félig száraz termés (szilva, mandula), amelynek belső rétege (endokarpiuma) kemény mechanikai szövet (csonthéj) állagú“ BŽ, petesejt „női ivarsejt a csíratasak összetételében“ BŽ, oospóra „oogám növényfajok spórája“

vagy zigóta, a megtermékenyítés után a petesejtből kialakult” BŽ, lipapaukiai „ragadós anyagot termelő szőrök, amelyek rendszerint a rügyeket borítják” BŽ, orapušlės „1. algák szöveteiben található, levegővel telt hólyagok, más néven aerociszták; 2. a virágpor külső burkának hólyagszerű kinövései, amelyek csökkentik a virágpor súlyát, és lehetővé teszik, hogy messzire sodródjon” BŽ, sparnavais is „olyan lependék vagy makkocska, amelynek termésfala bőrnemű vagy hártyaszerű, lapos függelékké – szárnnyá – szélesedett ki (szil, kőris, gyertyán, nyír esetében)” BŽ, šakniaplaukiai „a gyökér epidermiszsejtjeinek nyúlványai, amelyek a felszívó felület növelését szolgálják” BŽ, taurelėlapis „a csésze különálló levele” BŽ, vainiklapis „a párta különálló levele” BŽ, vaiskotis „a termésnek az a része, amellyel a termőágon nő; a termés kocsánya” BŽ, varpazvyniai „a kalászkák tövénél található pelyvák” BŽ, žiedažvyniai „két pelyva a pázsitfűfélék virágaiban, amelyek megvédik a virág lényegi részeit (a porzókat és a termőt), majd a fiatal szemtermést” BŽ, žiedlapis „1. a differenciálatlan virágtakaró egy levele; 2. szirom (népnyelvi szó)” BŽ. Maguknak a terminusoknak a jelentésmeghatározásai gyakran már jelzik, hogy az összetételi tag tövének képző nélkülinek kell lennie. Ezenkívül az említett összetett terminusok botanikai terminusokból jöttek létre: buoželės, kaulilikas „a csonthéjas termés kemény része a maggal együtt”, lapelis „1. az összetett levél különálló része; 2. kis levél”, ląstelė, kotelis, plaukeliai „a növény föld feletti részeinek felszínén található vékony kinövések”, pūslė, sparnelis, taurelė, vainikėlis, žvynelis, valamint a terminológiában használt kiaušinėlio. Vagyis a képzés során az alapszó töve egyszerűsödik, morfémikusan megrövidül. Figyelembe véve, hogy a terminusokból gyakran terminológiai összetételek is létrejönnek, feltételezhető, hogy az összetett terminusok egyes összetételi tagjai is egyszerűsödnek, például: sėklavietė „jel a maghéjon ott, ahol a mag a köldökzsinórhoz nőtt” BŽ, skilčialapis „a csíranövény első levele, amely a sziklevélből nő ki és kizöldül <...>” BŽ. Úgy tűnik, ezek a terminusok a sėklasaitis és vieta, illetve a sėklaskiltė és lapas szavakból tevődnek össze. Több ilyen példa is található. Azt mutatják, hogy a terminológiában is igyekeznek nem túlságosan megszaporítani a képzési kivételeket. Ez természetesen minden tekintetben támogatandó és ösztönzendő. Új terminusok alkotásakor mindig az a legjobb, ha olyan módszereket keresünk, amelyekkel a mai litván nyelv szóalkotásának általános szabályaihoz és tendenciáihoz igazodó, jól használható képzett szavakat hozhatunk létre.

Az összetett terminusok összetételi tagjai kapcsoló magánhangzóval vagy anélkül kapcsolódnak egymáshoz. A vizsgált összetett terminusok összekapcsolásának módját a 3. táblázat mutatja.

A vizsgált összetett terminusok csaknem felében egyáltalán nincs kapcsoló magánhangzó. Az első összetételi tag alapjául szolgáló főneveknek itt bármilyen ragjuk lehet. Az összetett szavak különösen gyakran nélkülözik a kapcsoló magánhangzót, ha az első tag alapszava -ė végű főnév, az ilyen példák több mint háromnegyedét azonban a pus- első taggal alkotott képzett szavak teszik ki. A pus- mellett a kapcsoló magánhangzó rendkívül ritka.

A képzett szavak körülbelül háromötödében a kapcsoló magánhangzók megegyeznek a történeti tővégi magánhangzókkal. Például:

-a- (a mai -as ragú főnevekből): darbadienis EŽ, TŽ, diegamakštė BŽ, grybašaknė BŽ, kalnagūbris GŽ, MŽ, laivatakis SŽ, muilanaftė ChŽ, oragaubtis GŽ, skliautakalvė GŽ, šalmapradis BŽ, vairagalys SŽ stb. Egyébként, ha az első összetételi tag egy a-tövű (-as ragú) főnévre épül, a kis-

Az összetett terminusok összetételi tagjainak összekapcsolása

3. táblázat

Kapcsoló magánhangzó | A képzett szavak száma az első összetételi tag alapjául szolgáló főnevek ragjai szerint | -as | -ias | -is (-io) | -ys | -is (-ies) hímnem | -us | -ius | -uo | -a | -ia | -ė | -is (-ies) nőnem | Képzett szavak összesen | 70 | 1 | 7 | 1 | 1 | 3 | 6 | 7 | 25 | | 75 | 3 | 199 -a- | 72 | | 1 | | | 2 | | | 41 | | 5 | | 121 -ia- | | 1 | 14 | 5 | 2 | | 3 | | | 1 | 13 | 11 | 50 -o- | 6 | | | | | | | | 12 | | | | 18 -ė- | | | | | | | | | | | 14 | | 14 -i- | 1 | | 1 | | | | | | | | 1 | 4 | 7 -y- | | | | | | | | | | | 4 | | 4 -u- | | | | | | 2 | | | | | | | 2 -io- | | | 1 | | | | | | | | | | 1 | 149 | 2 | 24 | 6 | 3 | 7 | 9 | 7 | 78 | 1 | 112 | 18 | 416

a kettő nagyjából azonos gyakorisággal fordul elő összetett terminusokban: vagy nincs kapcsoló magánhangzó, vagy van kapcsoló magánhangzó -a-. Más kapcsoló magánhangzók csak ritkán fordulnak elő (a vizsgált példák kevesebb mint 5%-ában), például: luistikalniai GŽ, sakopušlė BŽ, vėjovagės GŽ stb.

-ia- (az első ragozású, -ias, -is, -ys ragú főnevekből. Ide tartoznak feltehetően a -ius ragú főnevek is): kailiavilnė ATŽ, kelialapis EŽ, TŽ, krumpliaratis FŽ, MŽ, STŽ, SŽ, moliad uobė MŽ, spygliamakštė BŽ, šalčialpyšiai GŽ, vaisiakūnis BŽ. A vizsgált példák csaknem kétharmadában ez a kapcsoló magánhangzó szerepel, ezeknek az első összetételi tagja ia-tövű főnévre épül. Az ilyen képzett szavak többsége kapcsoló magánhangzó nélkül áll.

-o-. Ez a kapcsoló magánhangzó leggyakrabban azokban a képzett szavakban szerepel, amelyek első összetételi tagja o-tövű főnévre épül (egyes számú alanyesetük végződése -a); például: bangovagės GŽ, dirvožemis GŽ, MŽ, gamtovaizdis GŽ, k ainoženklis EŽ, vielokaištis STŽ. Ez azonban mindazonáltal viszonylag ritka kapcsoló magánhangzó (néhány további képzett szóban, amelyek első összetételi tagja a-tövű, például: darbotvarkė TŽ, kraštovaizdis GŽ,

MŽ és mások). Még az o-tövű főnevek tagjai is leggyakrabban -a- kötőhangzóval (a vizsgált példák több mint felében) vagy kötőhangzó nélkül (az ilyen összetételek egyharmadában) kapcsolódnak össze, például: galvakojai GŽ, gyslakerė BŽ, juostakilpės SŽ, kalvagūbris GŽ, MŽ, SŽ, kojavilnė ATŽ, mėsakiaušis BŽ, plunksnakabilis SŽ, sėklagūbris BŽ, sėklapradis BŽ, sporadalgis BŽ, važtapinigiai EŽ, TŽ, citrinvaistis BŽ, dienpiniginiai EŽ, TŽ, nuompiniginiai EŽ, TŽ.

A más tőtípusok első tagját tartalmazó összetett terminusok kötőhangzói is meglehetősen változatosak, bár az alakulatok egy része minden esetben a történeti tővégi magánhangzóval megegyező kötőhangzót használ. Azokban az esetekben pedig, amikor a kötőhangzó eltérő, leggyakrabban a leggyakoribb kötőhangzók, az -a- vagy az -ia- felé való tendenciát figyelhetjük meg. E tekintetben a terminusalkotás nem különbözik jelentősen a mai litván nyelv mindkét főnévi tagból álló összetett főneveinek általános tendenciáitól. Ezért új terminusok alkotásakor is figyelembe veszik ezt (természetesen nem feledkezve meg az egyes alakulatcsoportokra jellemző egyéb tendenciákról sem)¹⁸.

Általában feltételezhető, hogy a kötőhangzó a litván összetett szó, következésképpen a terminus (bár ez utóbbiakat rendszerint változatok nélkül adják meg) fakultatív, nem kötelező eleme. Nem egy esetben jelenléte a könnyebb kiejtést szolgálja — feloldja a túl hosszú vagy nehezen ejthető mássalhangzó-torlódásokat, vö. angliarūgštė (és a nem létező angli rūgštė) vagy kalvagūbris (és a lehetséges kalvgūbris), veiksmažodis (és a nehezen ejthető, nem létező veiksmžodis); máskor pedig segít változatlanul megőrizni a tagot, vö. raiščiadanciai (kötőhangzó nélkül, raištdančiai ejtve jelentősen megváltozna, maga a szó pedig kevésbé lenne felismerhető — raišdantis). Nyilván ez is magyarázza, hogy előfordulhat: ugyanazzal az első taggal rendelkező alakulat kötőhangzóval és anélkül is létrejön, például: buožiasporės BŽ és buožkotis BŽ, kelialapis EŽ, TŽ (elkerülik a litván nyelvre nem jellemző mássalhangzó-kettőzést) és kelpinigiai EŽ, TŽ, stiebagumbis BŽ és stieblapis BŽ, vaisiasostis BŽ és vaiskrūmis BŽ. Természetesen nagyon sok olyan eset van, amikor az ilyen típusú változatosság fonetikai okokkal nem magyarázható. Olyan terminusok is akadnak, amelyekben mintha szükség volna kötőhangzóra, még sincs, például: pussirupis ChŽ (igaz, ezek többnyire a pus- első taggal alkotott alakulatok). Ugyanakkor arra is van példa, hogy a tagok összekapcsolásának módja megkülönbözteti a szavakat, s így az összetétel jelentéssel bíró alkotóelemévé válik, például: dienoraštis „napló” LŽ és dienraštis „napilap” LŽ, orapūslės „1. levegővel telt hólyagok az algák szöveteiben, más néven aerociszták; 2. a virágpor külső burkának hólyagszerű nyúlványai, amelyek csökkentik a virágpor súlyát, és lehetővé teszik annak…”

¹⁸ Egyébként a nyelvészek javításai is olykor kellően tárgyilagosak e tekintetben. Például fölöslegesen zavarják össze a közvéleményt azzal, hogy a darbo vietė változat jobb, mint a dar-bavietė. Nem szabad elítélni, hogy a mai nyelvhasználat — mindenekelőtt a sajtóban — inkább a dar-bavietė változat felé hajlik (ezt ajánlja az egyetlen rendelkezésünkre álló „Jogi terminológiai szótár” is), noha ez nem egészen egyezik a „Mai litván nyelv szótára” javaslataival. Maga a nyelvhasználat választja ebben az esetben az elfogadhatóbb változatot. Egyik változat sem tekinthető nyelvhelyességi hibának, de a képzés szempontjából kétségkívül a dar-bavietė változat az elsődleges, mert ennek kötőhangzója jobban megfelel az ilyen szavak általános képzési tendenciájának. Egyelőre, úgy tűnik, nincs akkora hiány nyelvhelyességi hibákból, hogy ilyen apróságokra kellene felhívni a közvélemény figyelmét.

„…amelyek messzire repülnek” BŽ, valamint orpūslė „léggömb” ŠŽ (repülőmodellezés). Az ilyen esetek ugyan ritkák, de ez nem akadályozza meg, hogy megmutassák, milyen fontos szerep juthat olykor a kötőhangzónak az alkotásban.

Előfordul, hogy az összetett terminusok első tagja és annak a második taghoz való kapcsolása mindenképpen javításra szorul. Ez elsősorban a zoosporangijakotis BŽ botanikai terminusra vonatkozik. A „Botanikai terminológiai szótár” az első tag alapszavát is megadja: a zoosporangė terminust; létezik továbbá a sporangė és a sporangėkotis terminus is. Ezért teljesen indokoltan várhatnánk a zoosporangėkotis összetételt. A terminus alkotói túlságosan vakon követték a latin (zoosporangiophorum, -us) vagy az orosz (зооспорангиеносец) terminus tagjainak összekapcsolási módját, és úgy tűnik, egyszerűen lemásolták azt, megfeledkezve arról, hogy korábban ők maguk mit javasoltak.

A mindkét tagjukban főnevet tartalmazó összetett terminusok végződései lényegében egységesek, és általában a mai litván nyelv valamennyi ilyen típusú összetételére jellemzőek. Az alakulat végződése nagymértékben attól függ, milyen nemű az alaptagként szolgáló második tagbeli főnév (kivételt az állatnevek jelentős része képez). Ezért érdemes rögtön megjegyezni, hogy a vizsgált terminusok második tagja sokkal gyakrabban támaszkodik hímnemű főnevekre (a példák közel kétharmadában). Az ilyen összetételek többsége (mintegy 3–4%-os kivételtől eltekintve) -is végződésű (egyes számú birtokos eset: -io). Így a terminusok valamivel több mint egyharmadának második tagja nőnemű főnévre épül. Az ilyen alakulatok több mint háromnegyede -ė végződésű. A fennmaradó alakulatok majdnem mindegyike -is végződésű. Tehát itt nem képzési tendenciáról, hanem képzési szabályszerűségről kell beszélnünk, amely alapján bizonyos szabályok is megfogalmazhatók. A vizsgált összetett terminusok végződésének és a második tag alapjául szolgáló főnevek végződésének összefüggése jól látható a 4. táblázatban.

A -is végződés az összes olyan összetett terminus 70%-ánál fordul elő, amelynek mindkét tagja főnévi. Ide tartozik elsősorban csaknem az összes olyan összetétel, amelynek második tagja alanyesetben -as végződésű főnévre épül, valamint lényegében minden olyan alakulat, amelynek második tagja más végződésű hímnemű főnéven alapul.

Ritkák az -ys végződésű alakulatok, például: peltakys ATŽ, pietrytys GŽ, rąstgalys MŽ, vairagalys ŠŽ.

Az -ė végződést leggyakrabban azok az összetett terminusok kapják, amelyek második tagja nőnemű főnéven alapul, az alakulatok egyötöde azonban hímnemű, és -i végződésű, például: munkanap EŽ, TŽ, puseilis LŽ, félcsoport STŽ, féloldal GŽ, fél lábnyom LŽ, félpatkó SŽ, középfolyó MŽ. Ezenkívül említést érdemelnek azok az alakulatok, amelyek második tagja a föld főnéven alapul (talaj GŽ, MŽ, sós talaj GŽ stb.), valamint néhány állatnév (ízeltlábúak GŽ, kalapácsfejű ŠŽ stb.). Ha a második tag hímnemű főnéven alapul, az alakulatok csak nagyon ritkán nőneműek, például: porcos csontúak (halak) GŽ, diópikkelyesek (halak) GŽ és felső küszöb MŽ.

A második tag alapszavának töve olykor egyszerűsödik, például: amonbakterės BŽ, gelžbakterės BŽ, sierabakterės BŽ (vö. bakterija). Azonban EŽ

4. táblázat

Az összetett szakkifejezések végződéseinek és a második tag alapszó főneveinek végződései közötti kapcsolat

Az alakulat végződéseAz alakulatok száma a második tag alapszó-főneveinek végződése szerinthímnemű-as-ias-is (-io)-ys-is (-ies)-ius-uonőnemű-a-ia-ė-is (-ies)Az alakulatok összesen-is: 195, 4, 32, 12, 3, 11, 6, 17, 10, 1; 291-ys: 6; 6-as: 1; 1-ė: 2, 1, 69, 1, 31, 8; 112-a: 6; 6416

a megadott szakkifejezés puskolonijė¹⁹. Egyébként e szakkifejezés második tagja alapszavának töve valószínűleg azért nem egyszerűsödött, hogy elkerüljék a homonímiát a puskolonė összetétellel, amelynek második tagja a kolona szóból származik.

Nagyon kevés olyan összetett szakkifejezés van, amelynek szokatlan végződése van. Ezek közé tartozik néhány -a végű alakulat, például: ampervalanda FŽ, kilovatvalanda FŽ (de kilovatvalandė EŽ), vatvalanda FŽ, ampervija FŽ, kalnakasyba GŽ, maistprekyba EŽ, valamint az -as végződésű puskoksavimas ChŽ. Mindezeket a szótárakban szereplő szakkifejezéseket javítani kell. Csak a ampervalandė, kilovatvalandė, vatvalandė, ampervijė²⁰ alakokat szabad használni. A kalnakasyba kifejezés, ha összetételnek tekintjük, természetesen nem szokványos és nem szabályos (az utóbbi időben a geológusok maguk a kasyba kifejezés használatát javasolják helyette²¹). Valószínűbb azonban, hogy a ritka -yba képzővel létrehozott származékról van szó. A mai nyelvhasználatban a maistprekyba szó is meghonosodott; képzésmódját tekintve hibás, ezért legalábbis nem szabad új szavak vagy szakkifejezések alkotásának mintájául venni. A puskoksavimas „alacsony hőmérsékleten végzett kokszolás” ChŽ természetesen morfémáról morfémára készült tükörfordítás (vö. orosz полукоксование). Erre a fogalomra másképpen kell szakkifejezést alkotni. Talán megfelelne itt az apkoksavimas?

¹⁹ A puskolonijė változat tekintendő normatívnak, nem pedig a DŽ és az LKŽ X által felvett puskolonija szó. Az összetett szó végződésének megváltozása szabályos jelenség; a puskolonija pedig a nagyon ritka kivételek közé tartozik.

²⁰ Beje, naujajame „Fizikos terminų žodyne“ (V., 1979) taip ir teikiama vartoti, bet kažkodėl pasiliko nepataisytas terminas ampervija.

²¹ Žr. Vodzinskac E. Geologų kalba specialistų ir kalbininkų akimis. – Mūsų kalba, 1980, Nr. 5, p. 4.

Viszonylag sok olyan összetett szakkifejezés szerepel többes számban, amelynek mindkét tagja főnévi (a példák csaknem egynegyede). Többségük többes számú terminus. Például: angliavandeniai BŽ, ChŽ, buožiasporės BŽ, chlorkalkės ChŽ, dienpinigiái EŽ, TŽ, duobagyviai GŽ, durpmilčiai MŽ, gumbavaisiai BŽ, kardaudegiai GŽ, kišenpinigi ai EŽ, komispinigiai EŽ, TŽ, kūlėsporės BŽ, kūliagrybiai BŽ, lervatakiai BŽ, milžinpuodžiai GŽ, nuompinigiai EŽ, TŽ, paukščiadubeniai GŽ, pusbergamotės BŽ, rankasparniai GŽ, rankpinigi ai EŽ, TŽ, sėklabriaunės BŽ, snapagalviai GŽ, šakniadygliai BŽ, šakniavaisiai BŽ, varliagyviai GŽ, vasarūgliai BŽ, žemėveiksliai MŽ, žvėriadančiai GŽ, žvynalapiai BŽ. Ezek főként növény- és állatrendszertani szakkifejezések, továbbá különféle vegyi anyagok nevei.

Melléknévi és főnévi tagból álló összetételek

Azok az összetett szakkifejezések, amelyeknek első tagja melléknév, második tagja pedig főnév, 2,7-szer kevesebben vannak, mint a két főnévi tagból álló alakulatok. Számuk alapján azonban ezek alkotják a második legnagyobb csoportot: a litván összetett főneveknek körülbelül egyhatodát (17%-át), a második főnévi tagú összetételeknek pedig valamivel több mint egyötödét (csaknem 22%-át) foglalják magukban. Ritkák köztük azok a hibridek, amelyeknek valamelyik tagja nemzetközi szóra épül. Valójában az anyagban egyáltalán nem találtunk példát olyanra, amelynek első tagja ilyen. A második tagként nemzetközi főnévre épülő tag körülbelül minden tizenötödik ilyen típusú összetételben fordul elő (6,6%), például: bendrautoris „társszerző” LŽ, TŽ, bendrakreditoris „közös hitelező” EŽ, TŽ, didkolonija „fehér vagy sárgás színű telep, amelyet az élesztők szilárd táptalajon történő növekedésük során alkotnak <…> – óriástelep” BŽ, lengvaatletis „könnyűatléta” SŽ, plačiasisifoniai „Eurysiphonata, széles szifójúak” GŽ, siaurasifoniai „Stenosiphonata, keskeny szifójúak” GŽ stb.

A melléknévi és főnévi tagú szakkifejezések több mint fele különféle tárgyak neve, az alakulatok körülbelül egyharmada pedig személyeket vagy az állatok rendszertani egységeit nevezi meg. Az ilyen típusú összetett szakkifejezések ritkán bírnak elvont jelentéssel (a példák kevesebb mint egytizede).

A szakkifejezés melléknévi tagja a főnévi taggal jelölt dolog tulajdonságát nevezi meg, azt a sajátosságot mutatja, amely megkülönbözteti az alakulattal elnevezett dolgot a második tag alapszavaként szereplő főnév által jelölt többi dologtól. Vagyis az ilyen összetett szakkifejezések első tagja meghatározza a másodikat.

Az élettelen dolgokat jelölő összetett szakkifejezések többsége olyan fajtanév, amely a második tag alapjául szolgáló főnév mellett áll. Például: a) talajtípusok: baltžemis „fehéres homokos altalajú talaj” MŽ, geltonžemis „sárgaföld” GŽ, juodžemis „fekete, termékeny talajok, amelyek leggyakrabban a kontinentális sztyeppvidékeken fordulnak elő” MŽ, GŽ, pilkžemis „szürke föld” MŽ, GŽ, raudonžemis „vöröses színű talajok, amelyek szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő” MŽ, ChŽ, GŽ, rudžemis „a déli hegyvidékek (Kárpátok, Kaukázus) lombhullató erdeinek talaja” MŽ, GŽ, smulkžemis „olyan föld, amelynek részecske-átmérője kisebb 0,2 mm-nél” MŽ, GŽ, sūrožemis „olyan talaj, amelynek adszorpciós komplexuma nátriummal telített,

„a szabad sók mélyebb rétegekbe mosódtak be” MŽ, GŽ, saltazemis „nedves, forrásos föld” MŽ; b) vegyi anyagok elnevezései: brangakmenis „ékszerek készítésére használt ásvány” ChŽ, gyvasakiai „a tűlevelű fák különleges mirigyeiben termelődő és a szöveteik közötti járatokban (gyantajáratokban) összegyűlő, halványsárga, félig folyékony váladék, amely 35—38% illó anyagból (terpentinből) és 62—65% gyantasavból áll. <...>“ BŽ, gyvsidabris „elem” ChŽ, GŽ, raudonvaris „műszaki réz” ChŽ, skaisvaris „Cu és Zn ötvözete” ChŽ, žalvaris „Cu és Sn ötvözete, bronz” ChŽ; c) különféle egyéb tárgyak és dolgok elnevezései: aukštakrosnė „vasérc (nyersvas) előállítására szolgáló kemence” ChŽ, GŽ, baltmiškis „lombhullató erdő” SŽ, brangymetis „drágaság” EŽ, didburė „fővitorla” SŽ, geltvilnė „a gyapjúra jellemző sárga színű, az erős és finom jellegéből jelentős mértékben veszített gyapjú, amelyet a juhok nedves akolban való tartózkodása miatti tartós nedvességhatás, fertőtlenítőszerek hatása vagy a nedves gyapjú tárolása okoz” ATŽ, gyvašakė „gally alakú növényi rész, amelyet vegetatív szaporításra használnak, földbe szúrva vagy oltással” BŽ, ilgaugiai „megnyúlt hosszú hajtások, amelyekkel az évelő növények fő szára vagy oldalágai növekednek” BŽ, kiauraslėnis „átjárható völgy” GŽ, laibagrybiai „a mikroorganizmusok olyan csoportja, amely köztes helyet foglal el a baktériumok és az alacsonyabb rendű gombák között. Micéliumuk vékony fonalak alakjában jelenik meg. Ezek a fonalak sugárirányban elágaznak, oldalsó ágaikon pedig spórákat hoznak létre” BŽ, melsvadumbliai „Cyanophyceae, kék-zöld algák” GŽ, piktžolė „értéktelen növény, amely kultúrnövények vetésében nő és ezáltal károsítja azokat” BŽ, „a kultúrnövények számára haszontalan, káros fű” MŽ, plokščiakalnis „lapos véső” GŽ, sausledžiai „száraz faanyag” GŽ, sausvėjis „száraz és forró légáramlat, amely hirtelen megváltoztatja a helyi éghajlati viszonyokat; a növények nem tudnak hozzájuk alkalmazkodni, ezért tömegesen elpusztulnak” MŽ, GŽ, skaistgijės „a szövetben meghatározott ritmus szerint ismétlődő, az alapszíntől vagy -szerkezettől eltérő színű vagy szerkezetű láncfonalak, amelyek hosszirányú csíkozás hatását keltik” ATŽ, skersvagė „keresztirányú barázda barázdálás vagy szántás közben” MŽ, statramstis „függőlegesen felállított támasz” MŽ, GŽ, trumpaugliai „a fák olyan hajtásai, amelyeknek ízközei nagyon rövidek, leveleik pedig kis számban, csomókba tömörülnek; a rövidhajtások évente csak néhány millimétert nőnek, és többnyire nem ágaznak el” BŽ, žalitvorė „örökzöld növényekből álló kerítés” BŽ.

Gyakran alakulnak ki azonos főnévi utótagú, fajokat megnevező összetett terminusok csoportjai. A melléknévi előtagok, a meghatározott dolgok különféle tulajdonságait jelölve, segítenek kifejezni az osztályozáshoz szükséges ellentéteket, illetve elkülöníteni bizonyos fajokat jellegzetes külső vagy belső tulajdonságuk alapján. Például:

vég: aukštagalis „felső folyószakasz” GŽ, drugalys (a horgászboté) „botvég” SŽ, smaigalys „csúcs” STŽ, „hegycsúcs” SŽ;

hegy: aukštikalniai „magashegység” GŽ, plokščiakalnis „lapos tetejű hegy” MŽ (plokštik abnis „ua.” GŽ, SŽ), vidutinkalniai „középhegység” GŽ, žemakalniai „alacsony hegység” GŽ;

betegség: foltosság „parazita gombák vagy baktériumok okozta betegség, amely a leveleken vagy más szerveken megjelenő foltokkal jár” BŽ, sárgaság „az a jelenség, amikor vírusok hatására vagy más okból a levél normális színe sárgára, sárgászöldre, zöldessárgára stb. változik” BŽ, lépfene (Anthrax) „veszélyes, fertőző állatbetegség, amelyet okoz...

képes a beteg juh fertőtlenítetlen gyapjával az embert megfertőzni – „szibériai lépfene” ATŽ, „gabonabetegség, kórokozója a Cladosporium herbarum Lk. gomba (konídiumos alakja – Mycosphaerella Tulasnei (Jancz.) Lindau) – fekete penész (gabonanövényeken)” BŽ, kartligė „keserű ízű, parásodott üregek az alma húsában, amelyek a kedvezőtlen talajvízháztartás miatt az érés végén járó, illetve leszedett gyümölcsökön alakulnak ki” BŽ;

időszak: brangymetis „drágaság” EŽ, šlapymetis „nedvesség; esős időszak” MŽ;

mocsár: aukštapelkė „többnyire vízválasztókon kialakult, gyakran domború felszínű láp, amelynek vízforrása a légköri csapadék; a magaslápokban ásványi táplálékot nem igénylő növényzet (oligotróf növényzet) él, ezért a magaslápot gyakran oligotróf lápnak nevezik; fehér mohák, tőzegfenyők, bogyós növények (vörös áfonya) stb. jellemzik” MŽ, GŽ, žemapelkė „olyan láp, amelynek vízforrása a légköri csapadékon kívül a felszíni és a talajvíz is; a síklápok növényzete ásványi táplálékot igényel (eutróf növényzet), ezért a síklápot gyakran eutróf lápnak nevezik; a síklápokon zöld mohák, zsurlók, nádak nőnek; a fák közül éger, fűz stb.” MŽ, GŽ;

folyó: klampupis „folyócska” GŽ, sausupė „kiszáradó folyó” MŽ;

meder: 1. „a folyó vízének folyási helye”: aklavagė „lefolyástalan meder” MŽ, sausvagė „száraz völgy” GŽ, senvagė „a folyó új medret váj, a régi meder pedig megmarad (szárazon vagy álló vízzel)” MŽ, GŽ; 2. „szántási barázda”: skersvagė „keresztbarázda barázdálás vagy szántás közben” MŽ, tuštvagė „ágyásokra szántáskor két irányba kifordított barázda; osztóbarázda” MŽ.

Ezek az összetett terminusok a lexikai és a képzési jelentés viszonya alapján közvetlen jelentésű képzett alakulatoknak nevezhetők, mivel általában megközelítőleg abban a jelentésben használatosak, amely az alkotóelemek jelentéséből és azok viszonyából adódik.

Az élettelen dolgokat megnevező, lexikai jelentésükben a képzési jelentéstől jobban eltérő alakulatok száma igen csekély. Ezek rendszerint metonimikus (bahuvrihi típusú) képzések. Az ilyen összetett terminusok második tagja a terminussal megnevezett dolog valamely részét vagy ahhoz kapcsolódó részt jelöli (általában az osztályozás szempontjából lényegeset), a melléknévi tag pedig e rész megkülönböztető tulajdonságát jelöli. Például: ilgaciurklis „olyan készülék, amely messzire lövi a vizet” MŽ, juodsaknė „a cukorrépa-palánták betegsége, amely a gyökér elfeketedésével és elvékonyodásával jár, amitől a palánták többnyire elpusztulnak. <…>“ BŽ, stačiakampis „téglalap” STŽ.

A különféle állatokat megnevező, első tagjukban melléknévi összetett terminusok többnyire metonimikusak. Az ilyen képzések főnévi tagja rendszerint az összetett terminussal jelölt állat vagy állatcsoport képviselőinek valamely testrészét nevezi meg, melléknévi tagjuk pedig e rész valamely jellegzetességét emeli ki, megkülönböztető jegyként. Az ilyen képzések többsége rendszertani egységek elnevezése. Például: fogak: nepilnadančiai „Edentata, foghíjasok” GŽ, storadančiai „Pachyodonta, vastagfogúak” GŽ; fej: pilnagalviai „Holocephali, teljesfejűek” GŽ; sarok: ilgakulniai „Tarsioidea, hosszúsarkúak” GŽ; test: minkštakūniai „Mollusca, puhatestűek” GŽ; bőr: dygiaodžiai „Echinodermata, tüskésbőrűek” GŽ; szarvak: dykaragiai, tuščiaragiai „Bovidea, üregesszarvúak” GŽ; izmok: lygiaraumeniai

„равnomuskulные“ GŽ, nelvygiaruomeniai „нерavnomuskulные“ GŽ; sifonas: plačiasifoniai „Eurysiphonata, широкосифонные“ GŽ, siaurasifoniai „Stenosiphonata, узкосифонные“ GŽ; sparnai: naujasparniai „Neoptera, новокрылые“ GŽ, senasparniai „Palaeoptera, древнекрылые“ GŽ; šarvai: įvairiašarviai „Heterostraci, разнощитковые“ GŽ; žiaunos: plokščiažiauniai „Lamellibranchiata, Pelecypoda, пластинчатожаберные“ GŽ, priešakiniažiauniai, viršutiniažiauniai „Prosobranchiata, верхнежаберные“ GŽ és mások.

Jelentésük tekintetében néhány növénytani rendszertani egység neve is hasonló, például: laisvavainikiai „olyan növények, amelyeknek a sziromlevelei egészen a tövükig szabadon állnak, egymással nem nőttek össze” BŽ, plikagrūdžiai „a rendszerint héjas szemű gabonafélék (zab, árpa) héj nélküli fajtái” BŽ, plikasėkliai „olyan növénycsoport, amelynek szabadon, a makrosporofillumokon fekvő és azokkal körül nem vett magkezdeményei vannak” BŽ, GŽ.

A rendszertani terminusok főnévi alkotóeleme olykor nem az állat vagy növény testrészét, hanem valamely más jellegzetes tulajdonságot jelöl, például: aiškialyčiai „virágos, a nemi szaporodás formáját egyértelműen megjelenítő növények” BŽ, gyvaglevė „nyálkaréteggel körülvett baktériumcsoport, amely nagy, gyakran szabad szemmel is látható telepeket alkot” BŽ, slaptalyčiai „virágtalan növények, amelyek nemi szaporodási módjai nehezen megfigyelhetők, ezért sokáig ismeretlenek voltak” BŽ.

A litván rendszertani elnevezések meglehetősen gyakran a nemzetközi latin nomenklatúra mintájára készülnek. Az ilyen terminusok tükörfordítások.

A vizsgált összetett terminusok között viszonylag sok személymegnevezés található. Egyesekben a főnévi alkotóelem is a személyt megnevező főnéven alapul, az első alkotóelem pedig az illető személy valamely tulajdonságát jelöli. A példák többségének első alkotóeleme a bendr- elem (azt jelöli, mi közös a személyekben). Például: bendradatsakovis „соответчик“ TŽ, bendraautoris „соавтор“ LŽ, TŽ, bendrieškovis „соистец“ TŽ, bendrakaltininkis „совиновник“ TŽ, bendrakreditoris „сокредитор“ EŽ, TŽ, bendralai-duotojis „сопоручитель“ TŽ, bendranuomininkis „сонаниматель, соарендатор“ TŽ, bendrapilietis „согражданин“ TŽ, bendradeditoris „соредактор“ LŽ, bendrasavininkis „совладелец“ EŽ, „сособственник, совладелец“ TŽ, bendras-kolininkis „содолжник“ TŽ, didmeistris „гроссмейстер“ SŽ, lengvaatletis „лёгкоатлет“ SŽ, sunkiaatletis „тяжёлоатлет“ SŽ.

Más olyan összetételekben, amelyek személyeket neveznek meg, a második tag alapszavai valamely, az adott személyre jellemző tárgyat jelölnek, amelyet a megnevezés alapjául vesznek. Az ilyen képzések természetesen átvitt jelentésben használatosak; képzési és lexikai jelentésük nem esik egybe. Például: bendradarbis „сотрудник“ LŽ, TŽ, bendraskolis „содолжник“ EŽ, įvairiadarbis „разнорабочий“ EŽ. E típus egyes képzései valószínűleg főnévként használt mellékneveknek tekinthetők, például: lygi ateisis „равноправный“ TŽ, mažametis „малолетний“ TŽ, mažaturtis „малоимущий; малообеспеченный“ EŽ, nepilnametis „несовершеннолетний“ TŽ, pilnametis „совершеннолетний“ TŽ, pilnateisis „полноправный“ TŽ.

E személymegnevezési csoport összevetése alapján elmondható, hogy a második csoport jobban megfelel a litván összetett főnevek képzési tendenciáinak. Az 1920-ban „Dėl „Gamtos pradžiamokslio“ pasirodymo (Kalbos da-” címmel megjelent cikkben

lykai“ J. Jablonskis a bendrakeleivį alakot a kelionės (kelio) draugu alakra javította²². E típusból később több szót is javítottak. J. Palionis a bendrakaltininkį alakot nem igazán megszokott képzésnek tekinti, mert szerinte az ilyen összetett főnevek második tagja többnyire két szótagú. E terminus helyett, valamint a bendranuomininko, bendraskolininko helyett a bendrakaltis, bendranuomis, bendraskolis összetételek használatát javasolta²³. Néhány évtizeddel később V. Būda megismételte ezeket a javításokat²⁴, és továbbiakat is javasolt (bendralaiduotojis = bendralaudis, bendraatsakovis = bendraatsakis?); emellett a koautorių alakot támogatta a bendraautorio helyett, és minden ilyen összetételt alapvetően elfogadhatatlannak és helytelennek tartott. A nyelvészeknek az ilyen képzésekről vallott nézetei általában véve máig nem szilárdultak meg. A. Piročkin például kételkedik abban, hogy J. Jablonskisnak ki kellett volna javítania a bendrakeleivį alakot, jóllehet képzése és jelentése nem teljesen szabályos²⁵. A „Kalbos praktikos patarimai” néhány javítást megismételt²⁶, az ilyen képzésekről azonban általánosságban nem nyilatkozott. A nyelvi lektorok nyilván többnyire a forma miatt kifogásolják az ilyen összetételeket (túl bonyolult a második tag, nem megfelelő a képzés végződése). Néha azonban a jelentésüket is komoly kifogásokkal illetik (V. Būda). Természetesen nem állítható, hogy a személyt jelölő főnevek egyáltalán nem szolgálhatnak összetételek második tagjának alapjául. A tagok közötti viszony is sokféle lehet. Éppen ezért a második tag képzésének bonyolultsága a legszembetűnőbb és leginkább kifogásolható. Ezért a bendrakaltis, bendranuomis, bendraskolis alakok javítása teljesen indokolt (az utóbbit egyébként az EŽ is ajánlja). Hasonló irányban kell javítani a többi analóg összetételt, és az újakat is így kell képezni.

Számos összetett terminus olyan melléknevekből és főnevekből származó tagokat tartalmaz, amelyek töve képzésileg nem bontható tovább. Ez a mai litván összetett főnevek képzésének általános tendenciája. A nemek egyszerűbb formájú terminusrendszereinek kialakításakor azonban (e tekintetben az összetett terminus egyszerűbb a több szóból álló terminusnál) gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az általános tendenciát. A vizsgált terminusoknak még egyharmadában is a gyökéren kívül képzési affixumokat is tartalmazó tagok vannak. Az ilyen tagok alapszavainak csaknem fele azonban két szótagú melléknév vagy főnév, például: aklas, baltas, sukrus, šaltas, šiltas; čiurkšlė, kaltas, ramstis, raštas, ūglis és mások. Tehát jóval ritkábban alapulnak a tagok olyan szavakon, amelyeknek szótagot hozzáadó affixumuk van. Az ilyen összetett terminusok a vizsgált példák között az egyötödöt sem érik el. Kétszer gyakrabban az első, melléknévi tag tartalmaz ilyen affixumot, például: dėmetligė BŽ, naruotakojai GŽ, naruotastiebiai BŽ, priešakiniaskruoščiai GŽ, vidutinkalniai GŽ, viršutiniųžiauniai GŽ; nelygiaraumeniai GŽ, nepilnadanciai GŽ. Szinte valamennyi képzésileg összetett második tagot tartalmazó összetétel a már említett, bendra- első tagú személymegnevezés. A képzésileg összetett tagot tartalmazó összetett terminusok többsége más nyelvek megfelelő terminusainak vagy a nemzetközi latin nomenklatúrának a hatására keletkezett. Hogy az összetett főnevek képzésének azon tendenciája, hogy ne támaszkodjanak egyértelműen elkülönülő affixumokat tartalmazó…

²² Jablonskis J. Rinktiniai raštai. — V., 1959, t. 2, p. 229, 232.

²³ Palionis J. Dėl vieno kito teisės termino. — Kalbos kultūra, 1961, sąs. 1, p. 49.

²⁴ Būda V. Ar geras darinys bendrautorius? — Mūsų kalba, 1973, Nr. 6, p. 30—33.

²⁵ Piročkinas A. Jono Jablonskio leksiniai taisymai. — K., 1970, p. 88.

²⁶ Kalbos praktikos patarimai. — V., 1976, p. 44—45.

… szavakkal lényegében a terminológiában való igazodásra törekednek, ezt az is mutatja, hogy olykor az alapszó töve az összetételben egyszerűsödik, vagy ritkább változatát használják, például: didburė SŽ, geltynė ATŽ, plynaukštė GŽ. Az utóbbi terminus második tagja feltehetően az aukštuma szóból származik.

Az első tagjukban melléknévi elemet tartalmazó összetett terminusok valamivel gyakrabban képződnek kötőhangzóval (a vizsgált példák csaknem háromötöde ilyen). A kötőhangzót tartalmazó terminusok 70%-a a -a- kötőhangzóval jött létre, az ilyen példák közel negyedében pedig a -ia- kötőhangzó szerepel. A -i-, -y- és -o- kötőhangzók nagyon ritkák. A tárgyalt terminusok tagjainak összekapcsolási tendenciáit az 5. táblázat adatai mutatják.

5. táblázat

Az első melléknévi tag kapcsolása

Kötőhangzó

A képzett alakok száma az első tag alapszavául szolgáló melléknevek végződése szerint

-as

-ias

-us

-is

Képzett alakok összesen

44 (+1)

62 (+1)

-a-

62 (+1)

63 (+1)

-ia-

-y-

-i-

1 (+2)

2 (+2)

-o-

152

Megjegyzések. 1. Egyes melléknevek végződései változóak, pl. smailus ir smailas. Ilyen esetben itt a DŽ közlése alapján történt a számbavétel (smailus). 2. Egyes származékos terminusok szótáraiban olyan változatok is szerepelnek, amelyekben az összetételi tagok eltérő módon kapcsolódnak össze, pl.: gyvasakiai BŽ és gyvsakiai ChŽ, plokščiakalnė MŽ és plokštikalvė GŽ. A táblázat ezt zárójelben feltüntetett számmal jelzi, amely a szótárakban másodikként megadott terminust jelöli, vagy a DŽ ajánlásaira utal.

A terminusok valamivel több mint kétötödében nincs kötőhangzó. Ugyanilyen arányban vannak kötőhangzó nélkül összetéve az első tagok, akár -as, akár -us végű melléknevekből erednek (az első tagok leggyakrabban ilyen melléknevekre támaszkodnak).

Az -a- kötőhangzó-a- azoknak a képzett alakulatoknak háromötödében található meg, amelyek első tagja -as végű mellékneveken alapul. Más végződésű melléknevekből származó tagok lényegében nem kapcsolódnak össze ezzel a kötőhangzóval. A rendelkezésre álló példák között ilyen kötőhangzót csak a sukrapluostis BŽ tartalmaz.

Az -ia- kötőhangzó-ia- az összes melléknévi és főnévi tagú összetétel csaknem hetedében található meg. Ezt a kötőhangzót leggyakrabban a -us végű melléknevekből eredő tagok (az ilyen példák közel fele), valamint a -ias végűek (a példák valamivel több mint fele) és az -is végűek kapják.

A többi kötőhangzó nagyon ritka (a rendelkezésre álló példák között -i-, -y-, -o-). Az összetett terminusok kevesebb mint huszadrészében fordulnak elő, pl.:

-i-: aukštikalniai GŽ, žalivorė BŽ; -y-: brangymetis EŽ, šlapyvárdis LŽ, šlapymetis MŽ; -o-: sūrožemis GŽ, MŽ.

Általában véve az összetételi tagok kapcsolásának módja nem függ szigorúan az első tag alapjául szolgáló melléknevektől. Ugyanabból a melléknévből származó tag az egyik képzett alakulatban gyakran az egyik módon, másikban pedig másképp kapcsolódik, pl.: aukštagalis GŽ, aukštikalniai GŽ és aukštupis GŽ; brangakmenis ChŽ és brangymetis EŽ; gyvašaknė BŽ és gyvsidabris ChŽ, GŽ; plikasėkliai BŽ, GŽ és plikmolis MŽ; rudašerdė BŽ és rudžemis GŽ, MŽ; sausašonė SŽ és sausvėjis GŽ, MŽ vagy sausledžiai GŽ; šlapduobė és šlapymetis MŽ stb. Előfordulnak még ugyanazon terminus olyan változatai is, amelyekben a tagok eltérően kapcsolódnak össze, pl.: gyvsakiai ChŽ és gyvasakiai BŽ; sausslėnis GŽ, MŽ és sausaslėnis MŽ; plokščiakalnis MŽ, plokščiakalvė MŽ és plokštikalnis GŽ, SŽ, plokštikalvė GŽ. Az ilyen képzésbeli változatok jelenléte a terminológiában egyáltalán nem kívánatos. Csak akkor lennének indokoltak, ha segítenének a terminusok akár csak közeli jelentésének megkülönböztetésében. Ebben az esetben azonban nem erről van szó, ezért a terminológia rendezésekor meg kell szüntetni a fölösleges változatokat, és meg kell tartani az irodalmi nyelvben szokásos, széles körben használt alakokat.

Általánosságban megállapítható, hogy a kötőhangzók használatának tendenciái tekintetében a terminológiai szókincs lényegében nem különbözik a mai nyelv általános tendenciáitól. Legfeljebb valamivel gyakrabban kapcsolódnak össze a tagok kötőhangzókkal.

A melléknévből és főnévből alkotott hímnemű összetett terminusok rendszerint -is végződésűek-is (egyes számú birtokos eset: -io), a nőneműek pedig -ė végződésűek-ė. A személyeket megnevező összetételek rendszerint mindkét nemben előfordulnak; a terminológiai szótárak (vagy talán maga a terminológia) sajátosságának tekinthető csupán, hogy csak a hímnemű személymegnevezéseket tüntetik fel. A személymegnevezések a melléknévi és főnévi tagú vizsgált példák 15%-át teszik ki.

A többi képzett alakulat végződéseinek és a második tag alapjául szolgáló főneveknek a viszonyát a 6. táblázat mutatja be.

A táblázatból kitűnik, hogy szinte valamennyi olyan összetett terminus, amelynek második tagja hímnemű főnéven alapul, hímnemű, és -is végződésű-is (egyes számú birtokos eset: -io). Azoknak a terminusoknak is közel fele hímnemű, amelyek második tagja nőnemű főnéven alapul. Ez mindenekelőtt azért van így, mert az állat- és növényrendszertani terminusok többnyire hímneműek, vagyis az ilyen képzett alakulatok neme nem függ attól, hogy milyen nemű főnév képezi a második tag alapját. Emellett néhány más terminuscsoport (például a talajtípusok elnevezései) is rendszerint hímnemű. Pl.: aiškiakalviai BŽ, dyguočiai GŽ, nariuotakojai GŽ, plikasėkliai BŽ, GŽ, plokščiažiamiai GŽ, slaptalyčiai BŽ; baltžemis MŽ, geltonžemis GŽ, juodžemis GŽ, MŽ; aukštupys MŽ, grynanglis ChŽ, klampupis GŽ, žemupys MŽ.

4. 1019

6 lentelė

A képzett alakok végződéseinek és a második tag alapjául szolgáló főnevek végződéseinek viszonya

A képzett alakok száma a második tag alapjául szolgáló főnevek végződése szerint; a képzett alakok végződése: hímnemű, nőnemű, összesen. -as -is -ys -is (-ies) -ius -uo -a -ė -is (-ies) -is 46 18 1 2 — 3 8 12 3 93 -ys 2 1 (+1) 3 (+1) -as 1 1 -ė 2 18 8 4 32 129

A -ys végződést csak néhány képzett alak viseli (második tagjuk: galys és -upys). Csupán egy terminus, a smulkiasopkynas „мелкосопочник” a GŽ-ben rendelkezik szokatlan végződéssel. Ez azonban nem kreatív tükörfordítás, és természetesen javítandó. Elképzelhető, hogy itt a sopkelynas lenne megfelelő.

A nőnemű főneveken alapuló második tagú összetett terminusok több mint fele nőnemű, és -ė végződésű. Az említett esetektől eltekintve, amikor a képzett alakok hímneműek, az összes többi összetett terminus nőnemű. Nagyon kevés olyan eset van, amikor a második tag alapjául szolgáló főnév hímnemű, a képzett alak pedig nőnemű. A vizsgált példák között ilyenek a halak rendszertani nevei és a betegségek nevei, például: sausašonė „плакис, густера” ŠŽ; raudonšašė „vörös, kiemelkedő foltok a körte levelein, amelyeket a Polystigma rubrum (Pers.) DC. gomba okoz” BŽ. Általánosságban egyértelmű tendencia, hogy az átvitt értelmű képzett alakok nem a második tag alapjául szolgáló főnév nemét veszik fel, hanem annak megfelelően alakulnak, amit megneveznek (növény, állat, hal, betegség stb.).

A rendszertani és néhány más terminus rendszerint többes számú, ha nem növénynemzetséget vagy állatfajt, hanem ezek valamely osztályát, rendjét (növények esetében), csoportját (állatok esetében), családját stb. nevezik meg.

Általánosságban a melléknévi és főnévi tagot tartalmazó terminusok általános szóalkotási tendenciáik tekintetében nem különböznek lényegesen a két főnévi tagból álló terminusoktól. Még ugyanazon osztályozáson belül is gyakran előfordul, hogy a fajnevek első tagja főnévi vagy melléknévi.

Számnévi és főnévi tagú összetételek

A vizsgált forrásokban csaknem háromszor kevesebb olyan összetett terminus található, amelynek első tagja számnévi, a második pedig főnévi, mint olyan képzett alak, amelynek első tagja melléknévi. Két főnévi tagból álló összetételből viszont több mint hétszer ennyi van. E terminusok különféle terminológiai területeken fordulnak elő, és újakat is alkotnak.

Az ilyen képzett alakok többségének második tagja tisztán litván főnév. Körülbelül a képzett alakok egy tizennegyedének második tagja nemzetközi főnéven (rendszerint terminuson) alapul, például: dvipolis „двухполюсник” STŽ, keturpolis „четырёхполюсник” FŽ, STŽ, šešiaatomis „hatatomos molekulákból álló vegyület” ChŽ, vienatomis „однотомник” LŽ.

E képzett alakok főnévi tagja egy bizonyos tárgy, ritkábban cselekvés vagy élőlény nevét fejezi ki, az első tag pedig a mennyiséggel vagy a sorszámmal kapcsolatos tulajdonságot jelöli. A számnévi tag rendszerint meghatározza a második, főnévi tagot.

A terminusok körülbelül fele ugyanazt vagy csaknem ugyanazt jelenti, mint a tagok jelentésének összege. Az ilyen képzett alakok jelentésének középpontja a főnévi tag. Például: antražolė „атолас, отава” MŽ, dešimtadienis „декада, десятидневка” EŽ, dvideginis „диоксид” ChŽ, dviš uolis „двойной прыжок” SŽ, penkmetis „пятилетка” EŽ, pirmagalys „hoc” SŽ (evezés), pirmaraštis „оригиналас” LŽ, pirmažolė „первого пожива золё” MŽ, septynmetis „семилетка” EŽ, trišuolis „тройной прыжок” SŽ, viendeginis „моноксид” ChŽ, vienkiemis „хутор” EŽ stb. Néha meglehetősen nagy csoportok alakulnak ki azonos második tagú terminusokból, például:

sor: aštuoneilis „восьмистишие” LŽ, dv ieilis „двустишие” LŽ, ketureilis „четверостишие” LŽ, penkia eilis „пятистишие” LŽ, trieilis „трёхстишие” LŽ;

küzdelem: dešimtkovė „десятиборье” SŽ, dvikovė „двоеборье” SŽ, dvylikakovė „двенадцатиборье” SŽ, penkiakovė „пятиборье” SŽ, šešiakovė „шестиборье” SŽ, trikovė „троеборье” SŽ.

Azok az összetett terminusok, amelyek a tagok jelentéséből következőktől eltérő dolgot neveznek meg, rendszerint átvitt jelentésűek. A főnévi tag leggyakrabban a terminussal jelölt dolog valamely részét nevezi meg. Maguk a terminusok olyan tárgyak, ritkábban élőlények nevei, amelyek rendelkeznek az adott részekkel. Vagyis a litván nyelv aktív metonimikus, más néven bahuvrihi összetett főnévi típusához tartoznak. Például: dešimtkojis „многоножка” rint uvas” ChŽ, dvi branduolis „комплекс с двумя центральными атомами” ChŽ, dvinaris „двучлен” STŽ, dviratis „велосипед” SŽ, keturkojis (állvány) „четырёхножник” ChŽ, šešiaatomis „hatatomos molekulákból álló vegyület” ChŽ, trikampis „плавки” SŽ, trikojis „háromlábú állvány” MŽ, ChŽ, GŽ, vienratis „rövid távolságon történő teherszállító eszköz (főként föld szállítására)” MŽ; aštuonkojai „Octopoda, восьминогие” GŽ, dvikapliai „Diprotodontia, двурезцовые” GŽ, dviraumeniai „двухмускульные” GŽ, vienaląsčiai „Protozoa, одноклеточные” GŽ, vienaraumeniai „одномускульные” GŽ.

Viszonylag kevés olyan képzett alak van, amelynek második tagja a terminussal jelölt dolog valamely más jellemző tulajdonságát (vonását) nevezi meg, például: antrapareigis „совмес-

titelį“ EŽ, vienamotis „vienuotinobinis“ TŽ, vienatevis „vienakraujinis“ TŽ. Egyébként az utóbbi két összetétel valószínűleg főnévként használt melléknév.

Az összetett terminusok első tagja leggyakrabban az egytől tízig terjedő tőszámneveken alapul. A további tőszámnevekkel alkotott származékok száma igen csekély. A származékok egyhetede sorszámneveken alapul (leggyakrabban a pirmas ir antras).

A második tag alapszóként szolgáló főneveknek többnyire morfológiailag oszthatatlan a tövük. Mindössze néhány származék képez kivételt, például: antrapareigis EŽ, dvi-branduolis ChŽ, dvideginis ChŽ, pirmaraštis LŽ stb. Néha a morfológiailag összetettebb főnevek töve leegyszerűsített alakban kerül az összetételbe, például: vienalaščiai GŽ (:laštelė), vienamotis TŽ (:motina).

A du ir trys számnevekből származó tagok mindig dvi- ir tri- alakúak. A többi tőszámból képzett tagok valamivel gyakrabban kapcsolódnak kötőhangzóval: -a- (viena-, dvylika-) vagy -ia- (aštuonia-, penkia-, šešia-), de ugyanezek a tagok kötőhangzó nélkül is előfordulhatnak, például: aštuonėlis LŽ és aštuoniakojai GŽ, penkmetis EŽ és penkiaelis LŽ, vienratis MŽ és vienažingsnis ŠŽ.

Azok a származékok, amelyek első tagja sorszámnéven alapul, rendszerint -a- kötőhangzót tartalmaznak, például: antražolė MŽ, pirmavaizdis STŽ, pirmažvėriai GŽ.

A számnévi és főnévi tagból álló összetett terminusok a második, főnévi tagú származékokra jellemző végződéseket veszik fel: hímnemű -is (egyes számú birtokos esetben -io), nőnemű -ė. A származékok többsége hímnemű (a példák csaknem négyötöde). Sok olyan származék is hímnemű, amelynek második tagja nőnemű főnéven alapul. Ezek elsősorban állatok rendszertani elnevezései, továbbá a más jelentésű terminusok körülbelül fele, például az eszközöket, illetve a verssorokat versszakhosszuk alapján megnevező terminusok. Ebben az esetben – ahogy ez általában jellemző az átvitt értelmű, második tagjukban főnevet tartalmazó származékokra – az összetétel neme elsősorban attól függ, hogy mit nevez meg.

A -is végződés -ys változata itt is igen ritka: olyan származékban fordul elő, amelynek második tagja a galas (pirmagalys ŠŽ) főnévből ered. Egyébként az ezt a tagot tartalmazó származékok szinte mind ezt a végződést kapják (vö. az első tagjukban főnevet vagy melléknevet tartalmazó származékokat). A pusantradeginys ChŽ terminusnak -is végződésűnek kellene lennie (vö. viencedeginis, dvideginis ChŽ), a kényelmetlen hangsúlyozási paradigma miatt (3ᵇ). Egyébként a mai kémiai terminológiában valamilyen okból elhagyták a deginį terminust (az oksidas, valamint monoksidas, dioksidas terminusokat szabványosították), így a ChŽ a pusantradeginio helyett a trioksidą terminust javasolja.

Igei és főnévi tagú összetételek

Viszonylag kevés olyan összetett terminus van, amelynek első tagja igén, a második pedig főnéven alapul. Számuk 17-szer kisebb, mint a mindkét tagjukban főnevet tartalmazó származékoké. Nagyon ritkák azok a hibrid összetételek, amelyek egyik tagja nemzetközi terminuson alapul, például: lydmetalis „egyenlő arányú ón- és ólomötvözet, amelyet forrasztáshoz használnak” ChŽ.

Ezeknek az összetett terminusoknak az igei tagja többféle lehet. A származékok egyharmadában az első tag alakja (és többnyire jelentése) a melléknévi igenévvel függ össze—

100

…-ó/-ő képzőjű múlt idejű melléknévi igenevekkel. Ezek a származékok jelentésük és képzési formájuk tekintetében nem különböznek azoktól a terminusoktól, amelyek első tagja melléknév. E típus más származékainak első tagja formai szempontból a megfelelő igék ragozott alakjaihoz kapcsolódik, bár jelentésük szempontjából egy részük (közel egyharmaduk) szorosabb kapcsolatban áll a szenvedő jelen idejű melléknévi igenevekkel, például: gyvenvietė „település; lakott hely; falu” EŽ (van szinonimája is: gyvenamoji vieta), TŽ, gręžvietė „fúrólyuk feneke; a fúrólyuk alja” GŽ, lydraštis „kísérőlevél; szállítólevél” EŽ, „kísérő (továbbító) levél” TŽ, siurbvamzdis „cső, amelyen keresztül a szivattyú vizet vesz fel a víztestből” MŽ.

A származékok első tagja az alapszóként szolgáló igével (pontosabban az általa jelölt cselekvéssel) összefüggő, abból eredő, a második tag alapszavaként álló főnévvel megnevezett dologra vagy élőlényre jellemző tulajdonságot fejez ki. Az ilyen összetett terminusok többsége élettelen dolgok megnevezése. Főnévi tagjuk ugyanazt a fajta dolgot jelöli, mint maga a származék, jelentése azonban szűkebb, az igés tag által meghatározott. Az összetételek tehát determinatívak: első tagjuk meghatározza a második, főnévi tagot. Például: čiulvamzdis „cső, amely a vízturbinától az alsó vízszintre vezet” MŽ, degligė „növénybetegség, amely a szövetek megégéshez hasonló barnulását, esetenként pedig egész hajtások elszáradását okozza” BŽ, delspinigiai „kötbér” EŽ, TŽ, dribsnelis „talaj (többnyire finom homok), amely vízzel telítődve bizonyos folyadékszerű tulajdonságokat vesz fel” MŽ, GŽ, gręžmilčiai „fúróiszapliszt” GŽ, kirstavilnė „a juhbőrről a szőrmefeldolgozó gyárakban nyírógéppel levágott gyapjú” ATŽ, kirtavietė „fejtési homlok” (bányában) GŽ, lydmetalis „azonos arányú ón- és ólomötvözet, amelyet forrasztásra használnak” ChŽ, matlankis „180 fokra osztott félkör az angles mérésére” MŽ, ŠŽ, pilkapis „halomsír” ŠŽ, siurbiastaklės „mélyszivattyú-szivattyúgép” GŽ, siurbvamzdis „cső, amelyen keresztül a szivattyú vizet vesz fel a víztestből” MŽ, skeltavaisiai „két- vagy többüregű magházból kialakuló száraz termések, amelyek éréskor hosszában annyi részre hasadnak, ahány ürege volt a magháznak (az ernyősvirágúak, ajakosvirágúak és kaporfélék családjában)” BŽ, skustavilnė „a juhbőrről a szőrmefeldolgozó gyárakban nyírógéppel levágott, legalább 35 mm hosszú szálú gyapjú” ATŽ, trupavaisiai „hosszúkás, sokmagvú száraz termések, amelyek éréskor keresztben felrepednek, különálló, egymagvú ízekre. A hasadótermések közé tartoznak. A keresztesvirágúak (pl. a mustár, a retek) és a hüvelyesek (pl. a szeradella) között fordulnak elő” BŽ.

Viszonylag kevés (egyötöd) az igés és főnévi tagból álló, átvitt jelentésű összetett terminus. Ezek szintén determinatív, metonimikus (bahuvrihi típusú) összetételek. A második (főnévi) tag a terminussal megnevezett dolog valamely részét jelöli, az igés tag pedig a cselekvéssel összefüggő tulajdonságot. Az irodalmi nyelvben és a nyelvjárásokban sok ilyen összetétel van, többségük azonban pejoratív személymegnevezés. A terminológiában az ilyen jelentésű szavakat rendszerint nem használják. Ez magyarázza az efféle származékok csekély számát. A rendelkezésre álló példák mind növény- vagy állatrendszertani terminusok, például: gaubtasekliai „a legfejlettebb növények egyik törzse, amelyet egyebek mellett olyan termőlevelek jelenléte jellemez, amelyek a széleikkel összenőtt makrospóra-”},{

101

-levelekből állnak, és körülveszik a magkezdeményeket. Ez a termőlevél később magokat tartalmazó terméssé fejlődik – Angiospermae, покрытосеменные” BŽ, GŽ, jungtavainikiai „olyan növények, amelyeknek a pártalevelei részben vagy teljesen csővé nőttek össze – Sympetalae, спайнолепестные” BŽ, liekanagiai „Perissodactyla, непарнокопытные” GŽ, praskėstadančiai „Schizodonta, расщеплённозубые” GŽ, šetanagiai „Artiodactyla, парнокопытные” GŽ.

Az igék, amelyekre a származékok első tagja épül, rendszerint egyszerű igék. Kivétel ritkán akad, például: gyvenvietė EŽ, TŽ, (:gyventi), lydraštis EŽ, TŽ (:lydėti, lydì, -ėjo), trupavaisiai BŽ (:trupėti, trupa, -ėjo). A terminusképzés rendszerint igekötő nélküli igékre épül (a vizsgált példák között az egyetlen kivétel: praskėstadančiai GŽ).

A második tag alapszavául szolgáló főneveknek szintén rendszerint képzésileg oszthatatlan a tövük (kivétel: lydraštis EŽ, TŽ).

Azok a származékok, amelyek első tagja szenvedő múlt idejű melléknévi igenévre épül, gyakrabban tartalmaznak -a- kötőhangzót, bár vannak ilyen magánhangzó nélküli származékok is. A más alakra épülő igés tagok többnyire kötőhangzó nélkül kapcsolódnak össze (kivételek: kirtavietė GŽ, liekanagiai GŽ, šiurbiastaklės GŽ, trupavaisiai BŽ).

Más főnévi második tagú összetételekhez hasonlóan az összetett terminusok rendszerint -is (hímnem, egyes szám birtokos esete: -io) és -ė (nőnem) végződésűek. A származék neme a második tag alapszavául szolgáló főnév nemétől függ (a származékok rendszerint azonos neműek a tag alapszavául szolgáló főnévvel; kivételt csak a növény- és állatrendszertani megnevezések jelentenek, amelyek más esetekhez hasonlóan többnyire hímneműek és többes számúak).

Határozószói és főnévi tagból álló összetételek

A határozószói és főnévi tagot tartalmazó összetett terminusok száma alig marad el az előzőleg tárgyalt, igei és főnévi tagból álló képzett alakokétól. Az ilyen összetételek hetede olyan hibrid, amelynek főnévi tagja nemzetközi terminuson alapul, például: daugiapolis „többpólusú elem” STŽ, pusiau-mikrometodas „amikor 10–20 mg anyagot elemeznek” ChŽ, pusiasumė „félig összeg” STŽ.

Az első, határozószói és a második, főnévi tagot tartalmazó képzett alakok harmada ugyanazt a fajta dolgot jelöli, mint a második tag alapszavaként szolgáló főnév. A határozószói tag meghatározza, pontosítja a főnévi tagot, például: aplinkraštis „körlevél” EŽ, TŽ, daugiakopė „többpróba” SŽ, paskuigalis (a fedélzeté) „tat” SŽ (vitorlázás).

A többi összetétel lexikai jelentése az alkotóelemek jelentéséből következő képzési jelentéshez való viszonyában átvitt. Ezek szintén mind determinatívak, többségük pedig metonimikus. A főnévi tag leggyakrabban a terminussal megnevezett dolog valamely részét jelöli, a határozószói tag pedig meghatározza azt, például: a) tárgyak, geometriai alakzatok megnevezései: daugiabriaunis (kő) „soklapú test” GŽ, daugiakampis „sokszög” STŽ, daugianaris „polinom” STŽ, gretasienis „paralelepiped-

102

um” STŽ, šalivagė „a folyópart mentén húzódó, átjárásra, építőanyagok tárolására és egyéb célokra fenntartott földsáv” MŽ, GŽ; b) rendszertani terminusok: daugiakapliai „Polyprotodontia, sokmetszőfogúak” GŽ, daugiakojai „Myriapoda, soklábúak” GŽ, daugialąsčiai „Metazoa, többsejtűek” GŽ.

Az ilyen képzett alakok első tagja a következő régi határozószókon alapul: aplink, daug, greta, paskui, pusiau, šalia. E határozószók többsége a második taggal összekapcsolva nem kap kötőhangot. A daug, határozószóból alkotott első tagú terminusokban azonban mindig van -ia kötőhang. A šalia határozószóból származó tag alakja šalį-.

A második tag leggyakrabban olyan főnéven alapul, amelynek töve nem bontható tovább. A kicsinyítő képzővel ellátott terminusok az összetételekbe – más esetekhez hasonlóan – e képző nélkül kerülnek be, például: daugialąsčiai GŽ (:lastele), daugiažužis BŽ (:žiūželiai). Néhány képzett alak második tagja azonban megtartja az alapszó képzési toldalékait, például: pusiauakampinė STŽ, pusiau kraštinė STŽ. A daugias-taklininkas EŽ és a pusiau mikrometodas ChŽ terminusok tükörfordítások, vö. az orosz многос талинник полумикрометод alakokkal. Ezeket természetesen javítani kell. Az elsőnél legalább a végződést kell megváltoztatni, vagyis a daugias taklininkis, -ė alakot kell használni. E fajta összetett főneveknek ugyanis rendszerint csak kétféle végződésük van: a hímneműeké -is (egyes számú birtokos esetben -io), a nőneműeké pedig -ė. A pusiau mikrometodas, alakot pedig feltehetően két szóba kell írni. A matematikusok a pusiauakampinės és a pusiau kraštinės. alakokon is elgondolkodhatnának.

A szó szerinti jelentésű képzett alakok általában azonos neműek a második tag alapjául szolgáló főnévvel. Az átvitt jelentésű terminusok gyakrabban hímneműek (feltehetően a más tagokat tartalmazó, hasonló típusú terminusokkal való analógia, valamint a megnevezett dolgok miatt).

Előtagos és főnévi tagú összetételek

Azokból az összetett terminusokból, amelyeknek első tagja elöljárószói, a második pedig főnévi, csaknem ugyanannyi van, mint az olyan terminusokból, amelyeknek határozószói és főnévi tagjuk van. Az ilyen típusú összetételek minden negyedikének második tagja nemzetközi terminuson alapul, például: tarpderenis „két vízelvezető vezeték közötti távolság” MŽ, tarpsezonis „holtszezon” EŽ, tarpubunis „szomszédos sarkantyúk közötti terület” MŽ, viršvoltažis „túlfeszültség” ChŽ.

Az ilyen típusú összetételek első tagja rendszerint csak még előtaggá nem vált, újabb képzésű elöljárószavakon, a tarp és a virš. elemeken alapul. A cselekvés jelentésének jellege alapján azonban ezek a képzések mégis nagyon közel állnak az előtagos származékokhoz.

A tarp- tagot tartalmazó összetételek olyan dolgot jelölnek, amely a második tag alapszavaként szereplő főnévvel megnevezett (több) dolog között van. Leggyakrabban különféle helyek, ritkábban időszakok vagy tárgyak megnevezései. Például: tarpgyslė „érköz” GŽ, tarp-ledynmetis „két jégkorszak közötti időszak” MŽ, GŽ, tarplysvis „barázda, árok az ágyások között” MŽ, tarpskiautis „a levélkaréjok közötti tér” BŽ, tarpskiltis „a hasadt levél karéjai közötti tér” BŽ, tarpsluoksnis „két réteg közötti anyag” ChŽ, EŽ, GŽ, „különböző anyagból álló vékony réteg két réteg között” MŽ, tar-sprūdis „híd” GŽ, tarpubamblis „a szár két szomszédos szárcsomó közötti része” BŽ, tar-

103

puielis „az ültetett vagy vetett növénysorok közötti tér” MŽ, tarpuląsčiai „a sejtek közötti terek, amelyek a sejtfalak szétválásakor vagy a sejtek egy részének feloldódásakor keletkeznek” BŽ, tarpupis „folyóköz” GŽ, „folyók közötti terület” MŽ, tarpuvagis „a barázdák közé összehányt, felszántott föld” MŽ.

Amint a példákból látható, a képzéseknek gyakrabban nincs kötőhangzójuk. A példák egyharmadában -u- kötőhangzó szerepel. Az ilyen típusú képzések neme (és így a végződése is) mondhatni független a második tag alapszavául szolgáló főnevek nemétől. Szinte mindegyikük hímnemű, és -is végződésű (egyes számú birtokos esetben -io).

A vizsgált példák negyedében az első tag virš-, amely az elöljárószóval függ össze. Ezek a képzések ugyanazon jelenség, dolog többletét jelölik (a szokásosnál, megállapítottnál vagy vártnál nagyobb mennyiséget), amelyet a második tag alapszavául szolgáló főnév nevez meg, például: viršpelnis „extraprofit” EŽ, viršvalandžiai „túlóra” EŽ, TŽ (szinonimája: viršnorminis laikas), „túlmunkavégzés” (szinonimája: viršnorminis darbas) EŽ, viršvertė „többletérték” EŽ, viršvoltažis „túlfeszültség” ChŽ. Az EŽ-ben szerepel egy legalábbis a végződése miatt javítandó, ráadásul túl nehézkes terminus is: viršprotekcionizmas „túlprotekcionizmus”.

A virš elöljárószót tartalmazó képzések az anti- előtaggal képzett származékok egyik csoportjának szinonimái; ez utóbbiak szintén az alapszóként szereplő főnév által jelölt dolog túlzott mennyiségét jelölik. Képzési szinonimák is előfordulnak. Például a ChŽ láthatóan előnyben részesíti az itt megadott viršvoltažis terminust, mivel az antivoltažis szócikknél erre utal. A később megjelent STŽ csak az antitam(p)is alakot adja meg, az új „Fizikos terminų žodynas” pedig a viršitampis alakot. A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” második kiadásának (V., 1972) szerkesztői láthatóan nem tudtak dönteni arról, hogy az antpelnis vagy a viršpelnis szó ajánlhatóbb-e, holott az első kiadásban (V., 1954) az antpelnis alakot tekintették jobbnak (egyébként mindkét kiadásban az azonos képzésű viršnormis alakot ajánlottabbnak tartják az antinormis szónál). A „Kalbos praktikos patarimai” csak egy ilyen típusú főnévre vonatkozóan ad ajánlást, az viršpelnis alakra (nem ajánlott tükörfordításnak tekinti, helyette az antpelnis alakot javasolja, ahogyan az antžmogis alakot is a viršžmogio helyett²⁷). Képzés szempontjából láthatóan pontatlan volna bármelyiket is szigorúan bírálni: mindkét típus egyenértékűnek tűnik, de világos és egységes ajánlásokra itt is szükség van.

A virš- taggal alkotott képzéseknek rendszerint nincs kötőhangzójuk, és gyakrabban hímneműek (-is végződéssel, egyes számú birtokos esetben -io).

Névmási és főnévi tagú összetételek

Azok az összetett terminusok fordulnak elő a legkisebb számban a főnévi második tagú terminusok között, amelyek első tagja névmási, második tagja pedig főnévi. Az összetételek fele második tagként nemzetközi terminust tartalmaz, például: saviindukcija „самоиндукция“ FŽ, STŽ, savikontrolė „самопроверка, anglų self-verifying; self-checking“ STŽ, „самоконтроль“ SŽ, savireprodukcija „самовоспроизведение, anglų self-reproduction“ STŽ, savisinchronizacija „самосинхронизация, anglų self-synchronization“ STŽ.

²⁷ Nyelvhasználati tanácsok, 310. o.

104

Az összetételek névmási tagja meghatározza a főnévi tagot, és az összetételek többségének jelentése szó szerinti. Az ilyen összetételek névmási tagja a savi-; ez azt fejezi ki, hogy a második taggal jelölt cselekvés vagy más elvont dolog magára az objektumra irányul. Például: savateismis „самосуд“ TŽ, saviindukcija FŽ, STŽ stb. Némely összetétel tagjainak viszonya kissé eltérő, például: savikaina „себестоимость“ EŽ, TŽ, savivalė „произвол, своеволие“ TŽ. A keliapareigis „совместитель“ EŽ összetétel átvitt jelentésű.

Képzési formájuk tekintetében az ilyen típusú összetételek jobban különböznek a főnévi második tagú összetételek többi típusától. Az elvont jelentésű összetételek jelentős részének ugyanaz a végződése, mint a második tag alapjául szolgáló főneveké. Amint V. Urbutis megjegyezte, ezt a tényt „talán részben az ilyen összetételeknek a hasonló, második tagjukban igét tartalmazó összetételekkel való szoros kapcsolatával kellene magyarázni, vö. savimyla, savišalpa és hasonlók.”²⁸ Másfelől azonban az itt említett összetett terminusok közül sok nem teljesen önálló litván képzés. Ezért többek között az idegen nyelvi terminológia is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a második tag alapszavának végződése változatlan maradjon; ennek mintájára alkották a litván terminusokat. Ez feltehetően különösen az olyan félig tükörfordított alakokra igaz, mint a saviindukcija, savikritika, savisinchronizacija stb. Némely ilyen összetétel helyett célszerűbb volna képzővel alkotott visszaható igeneves főneveket használni, például: reprodukuavimasis, sinchronizavimasis.

Igei összetett terminusok

Az igei összetett terminusok, vagyis azok az összetételek, amelyek második tagja igén alapul, az itt vizsgált példák mintegy egyötödét (21,3%) teszik ki. Ezeknek az összetételeknek jelentésközpontja a második, igei tag, mivel az összetétel általános jelentésjellegét elsősorban ez határozza meg. Általában az ilyen típusú képzések képzési jelentésükben közel állnak a képzőkkel és végződésekkel képzett igenevekhez. Például az olyan összetételek, mint a darbdavys EŽ, TŽ, eilėakalys LŽ, grioviakasys MŽ, rūdkasys GŽ, a tevékenység végzőinek és valamely igés tulajdonság hordozóinak képzővel alkotott megnevezéseivel egyenértékűek; mellettük fajtanévként is értelmezhetők (vö. dvejėjas – darbo dvejėjas = darbdavys; kalikas – eilių kalikas = eilėakalys stb.). Az igei elvont főnevekhez közel állnak az olyan összetételek, mint a akistata TŽ, dirvodara GŽ, MŽ, dirvotyra GŽ, MŽ, metalotyra ChŽ, GŽ, sėjomaina BŽ, MŽ stb. Végül sok olyan összetett terminus is van e típusban, amely a cselekvés végrehajtásának eszközét nevezi meg (a képzőkkel és végződésekkel történő szóalkotásban az ilyen származékokat rendszerint eszközneveknek hívják), például: aukštimatis GŽ, MŽ, SŽ, betonmaišė MŽ, grioviakasė MŽ, grumtsėmė GŽ, krūmapjovė MŽ, pulpotiekis MŽ, vandentiekis MŽ stb.

Az, hogy egyetlen szóban össze lehet kapcsolni a cselekvés objektumát vagy más valamely dolgot és magát a cselekvést jelentő szavakat, a szóösszetétel nagy előnye, ami többek között a terminológia számára is különösen hasznos.

A második, igei tagú összetett terminusok több mint háromnegyedének (77%) főnévi az első tagja. Az összetételek egytizedének első tagja

²⁸ Urbutis V. A mai litván nyelv összetett főneveinek képzése, p. 105.

105

az első tag névszói. Az első tagként melléknévi (5,2%), számnévi (4,7%) vagy határozószói (2,6%) elemet tartalmazó összetett terminusok jóval ritkábbak; azok a képzések pedig, amelyeknek mindkét tagja igén alapul, igen ritkák (0,5%).

Főnévi és igei tagokat tartalmazó összetételek

A főnévből és igéből képzett alakok a terminológiában meglehetősen gyakoriak — a vizsgált példák között majdnem ugyanannyian vannak, mint a melléknévi és főnévi tagokat tartalmazó összetett terminusok. Figyelemre méltó, hogy az ilyen típusú összetételek jelentős része (jó harmada) elvont jelentésű, és közel áll a képzőkkel, illetve végződésekkel képzett igei absztraktumokhoz. Pl.: akistata „szembesítés” TŽ, diegarvitė „különféle gombák okozta palántadőlés, a palánták gyökérnyaki betegsége” BŽ, dirvodara „talajképződés” MŽ, GŽ, dirvotyra „talajtan” MŽ, GŽ, fondogrąža „alaphozam” EŽ, gleivėplūdis „egyes fákon megfigyelhető jelenség, amikor a sérült törzsből vagy ágakból nyálkás anyag, a szövetek bomlásterméke szivárog” BŽ, ižonėsis „jégzajlás a folyón” MŽ, javaklupė „a rozs és a búza betegsége, amelyet a Leptosphaeria herpotrichoides de Not., az Ophiobolus graminis Sacc. és néhány más gomba okoz. Tünetei: sötét bevonat az alsó szalmaszártagokon, megtört szárak, kifehéredett kalászok” BŽ, lapkrit is „a levelek lehullása a hideg vagy száraz évszak beköszöntével — defoliatio, effoliatio, lombhullás” BŽ, lapsukė „a burgonya, a paradicsom és más növények vírus okozta levélsodródásos betegsége, amelyet a Solanum Virus 14 Appel et Quanjer okoz” BŽ, ledonešis „a folyók, csatornák és víztározók vízjárásának olyan szakasza, amelyre a vízfelszínen úszó jég jellemző” MŽ, GŽ, lipapūdis „a csonthéjas gyümölcsfák sebeiből kiáramló, levegőn megszilárduló ragacsos anyagok folyása” BŽ, paukščiadulka „a virágok madarak segítségével történő beporzása — ornithophilia” BŽ, sakoplūdis „a sérült tűlevelű fákból szivárgó gyanta” BŽ, sėjomaina „a termesztett növények vetésváltási rendszere a mezőgazdaságban, a talaj ésszerűbb hasznosítása és a jobb termés érdekében” BŽ, „a vetett növények és az ugar váltakozásának agronómiai tudomány által meghatározott rendje a talaj termékenységének folyamatos növelése céljából” MŽ, sniegotirpis „hóolvadás” GŽ, spygliakritė „a tűlevelek lehullásával járó tűlevelűfa-betegség” BŽ, stiebalūžė „a Polyspora lini Laff. gomba okozta lenbetegség. Barna, gyakran összeolvadó foltok jelennek meg a leveleken, szárakon, tokokon és más részeken. A fejlődés korai szakaszában a betegség által érintett len megsárgul és elpusztul, később pedig elszárad és eltörik” BŽ, ūki skaita „vállalat vagy intézmény gazdaságának tervszerű, jövedelmezőségen alapuló irányítása” MŽ, EŽ, TŽ, vандentalpa „vízkiszorítás” SŽ, vėj alauža „erős szél okozta fadöntés” BŽ, žemėnauda „földhasználat” EŽ, TŽ (szinonimája: žemės naudojimas), žemėtvarka „földrendezés, földmérés” MŽ, EŽ, TŽ, žuvivaisa „a halgazdálkodásnak az az ága, amelynek feladata a halállomány növelése és összetételének javítása természetes vizekben vagy különleges tavakban —

106

a halak mennyiségének növelése és összetételük javítása természetes vizekben vagy különleges tavakban — haltenyésztés” MŽ, SŽ stb. A bemutatott példákból kitűnik, hogy az ilyen jelentésű összetételek különféle speciális folyamatok, állapotok, valamint tudományterületek és ágazatok nevei. Egy részük növénybetegségeket nevez meg. Ezeknek a képzéseknek gyakran van némi cselekvési eredményre, eredményállapotra utaló jelentésárnyalatuk. Az első tag alapjául szolgáló főnév többnyire vagy a megnevezett cselekvés tárgyát, vagy alanyát jelöli.

A terminológiában igen elterjedtek azok az összetételek, amelyek a cselekvés végrehajtására szolgáló eszközöket (szerszámneveket) nevezik meg. A vizsgált példák között ezek vannak a legtöbben (a főnévi és igei tagokat tartalmazó összetett terminusok közel 40%-a). Ezek a terminusok rendszerint bizonyos készülékek vagy gépek nevei. Igei tagjuk azt mutatja, milyen művelet elvégzésére szolgál az összetétellel megnevezett eszköz, a főnévi tag alapjául szolgáló szó pedig általában a művelet tárgyát jelöli. Pl.: aukštimatis „magasság mérésére szolgáló műszer — magasságmérő, altiméter” MŽ, GŽ, SŽ, bangolaidis „hullámvezető” FŽ, STŽ, betonmaišė „betonkeverő gép, amelyben mechanikus keveréssel készítik a betonhabarcsot — betonkeverő” MŽ, drėgmėrodis „a levegő hozzávetőleges nedvességtartalmának meghatározására szolgáló műszer; higroszkóp” MŽ, dulkėgaudis „porleválasztó” ChŽ, gruntėmis „talajhordó” GŽ (fúrástechnika), gruntsemė „talajmerítő” GŽ, kelmarovė „tuskókiemelő gép” MŽ, krūm…jovė „traktorra szerelhető eszköz bokrok és vékony fák kivágására — bozótvágó” MŽ, lašagaudis „laboratóriumi készülék — cseppfogó” ChŽ, lietmatis „a légköri csapadék mennyiségének mérésére szolgáló műszer — csapadékmérő, esőmérő” MŽ, GŽ, polikalis „cölöpverő eszköz; cölöpverő gép” MŽ, GŽ, pulponiekis „csövek, amelyek a cellulózpépet szállítják — pépvezeték” MŽ, ritmuša „ütő” SŽ (jégkorong), šakniarovė „gyökérkiemelő szerszám; gyökérkiemelő” MŽ, tankmatis „talajsűrűség-mérő műszer” MŽ, tranšėjakašė „árokásásra szolgáló gép — árokásó” MŽ, vamzdžiagaudis „csőfogó” GŽ, vandenrodis „a folyó vízszintjét mutató skála — vízmérce” MŽ, vandensvydis „a víz potenciális energiáját mozgási energiává alakító készülék, amely a vízsugarat talajt kimosó sugárrá formálja; hidromonitor” MŽ, vėjarodis „szélkakas” GŽ (szinonimája: vėtrungė), žaibolaidis „villámhárító” FŽ, žemsiurbė „szivattyúból és a talajt fellazító munkaelemből álló berendezés, amely a talaj vízsugár segítségével történő felszívására és szállítására szolgál — földszívó” MŽ, GŽ.

A cselekvés végrehajtására szolgáló eszközök összetett megnevezései meglehetősen elterjedtek a mai litván terminológiában. A vizsgált forrásokban a munka tárgyát megnevező ilyen alakok száma csaknem megegyezik a végződéssel képzett eszköznevekével, és csupán mintegy ötször kevesebb a megfelelő képzős terminusokénál. Összehasonlításképpen: ugyanazokban a forrásokban a végződéssel képzett igei absztraktumok ötször, a képzősök pedig akár 52-szer gyakoribbak.

A vizsgált típusú összetett terminusok egyhatoda képzési jelentését tekintve közel áll a képzővel vagy végződéssel képzett, cselekvő személyt, illetve igei tulajdonságot hordozó

107

elnevezésekre. Általában a mai litván nyelv összetételi képzésében a főnévi és igei taggal alkotott származékok között az ilyen jelentésű képzett szavak a leggyakoribbak²⁹. Annak, hogy a vizsgált forrásokban jóval kevesebb ilyen képzett szó szerepel, több oka is lehet. Először is, a mai nyelvben az említett típusú összetett főnevek egy része pejoratív jelentésű, az ilyen szavakat pedig a terminológiában sem használják, sem újonnan nem alkotják. Másodszor, a személynevezések viszonylag kis számban kerülnek be a litván terminológiai szótárakba. Ezért a vizsgált példák alapján nem lehet határozott következtetést levonni a litván terminológia egészének helyzetéről.

A vizsgált terminusok nagyobb része a személyeket az általuk végzett cselekvés alapján nevezi meg. A főnévi tag leggyakrabban e cselekvés tárgyát jelöli. Például: brokdarys „бракодел” Ež, darbdavys „работодатель” Ež, TŽ, darbėmys „работополучатель” TŽ, eitlkalys „стихоплёт, рифмоплёт” LŽ, grioviakasys „грио- vių kasimo darbininkas — землекоп” MŽ, kalnakasys „горнорабочий” EŽ, GŽ, raštvedys „делопроизводитель” TŽ, rūdkasys „рудокоп” GŽ, streiklaužys „штрейкбрехер” EŽ, ūkvedys „заведующий хозяйством, завхоз” EŽ, vergvaldys „рабовладелец” EŽ, žemnaudys „fizinis ar teisinis asmuo, kuris pastoviai naudojasi žemės plotu — землепользователь” MŽ, TŽ, žemvaldys „землевладелец” EŽ, TŽ.

Kevesebb az igei tulajdonság birtokosait megnevező szó, amelyek nem személyeket, hanem más élő vagy élettelen dolgokat jelölnek, például: dūmodaris „дымообразователь” ChŽ, kompleksadarys „atomas, sudarantis kompleksą, centrinis atomas — комплексообразователь” ChŽ, medgraužis „точильщик” SŽ (horgászat), šoniplauka „бокоплав” SŽ (horgászat), vabzdžiaėdžiai „Insectivora, насекомоядные” GŽ. A növénytani terminológiában is akad néhány ilyen képzésű terminus, például: azotamėgiai „azotban gazdag talajt kedvelő gyomnövények — нитрофильные растения, нитрофиты” BŽ (szinonimák: nitrofitai, azotamėgiai augalai), gumbadariai „növényekben gubacsok képződését előidéző paraziták — цецидогены” BŽ, paukščiadulkiai „madarak által beporzott növények — ornithophili, орнитофилы” BŽ (szinonima: ornitofilai).

Viszonylag kevés az olyan összetett terminus, amely a cselekvés eredményét jelöli, például: kurmiarausis | kurmrausa „a vakond által kitúrt földkupac — кротовина” MŽ, sniegalaužos „a hó súlya alatt letört, kidőlt és deformálódott fák — снеголомы” BŽ, sniegvartos „a hó által kidöntött fák — снеговалы” BŽ, vėj alaužos „az erős szél által letört fák — буреломы, ветроломы” BŽ, vėjavartos „az erős szél által kidöntött fák — ветровалы” BŽ.

A helyeket megnevező összetételek szintén ritkák, például: takoskyra „magasabban fekvő hely, amely elválasztja az egyik vízgyűjtőt a másiktól; vízválasztó — водораздел” MŽ, GŽ, vandenskyra „водораздел” MŽ, GŽ, vandenspara „vízzáró réteg — водоупор” MŽ, GŽ, vandentaka „a völgy (mélyedések, szurdokok, a földfelszín) legalacsonyabb pontjait összekötő (kanyargó) vonal; talweg — тальвег” MŽ.

Egyes második tagi alapszavakból származó igéket minden olyan esetben használnak, amikor analóg fogalmat kell megnevezni. Emiatt olykor egészen nagy, egymással rokon terminuscsoportok is kialakulnak.

²⁹ Urbutis V. Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba, p. 106.

108

Ez különösen jellemző a cselekvés végrehajtására szolgáló eszközök és részben az absztraktumok elnevezéseire. A különféle készülékek és gépek neveiben gyakran szerepelnek a -gaudis, -kasė, -laidi̇s, -matis, -pjovė, -rodis, -rovė, -semė, -tiekis és második tagok. Az absztraktumok második tagja igen gyakran -tyra (különféle tudományágak, olykor más területek és ágazatok neveiben); ritkábbak a -dara, -nešis, -plūdis, -tvarka tagokkal alkotott származékok, valamint a -skyra második taggal képzett helynevek. Például:

-gaudis (:gaudė, gaudyti): dulketøygaudis ChŽ, garsagaudis „звукоуловитель” FŽ, lašagaudis ChŽ, vamzdžiagaudis GŽ;

-kasė (:kasė, kasti): grioviakasė „árokásás gépe — канавокопатель” MŽ, tranšėjikasė „árkok ásására szolgáló gép — траншеекопатель” MŽ, žemkasė „földásó gép — землеройная машина” MŽ;

-laidi̇s (: leido, leisti): bangolaidis FŽ, STŽ, magnetolaidis „магнитопровод, angolul magnetic circuit” STŽ, šviesolaidis „световод, angolul optical path” STŽ, žaibolaidis FŽ;

-matis (: matuoti): aukštimatis GŽ, MŽ, SŽ, bangomatis „волномер” FŽ, STŽ, dažniamatis „частотомер” FŽ, STŽ, debitomatis „расходомер, angolul flowmeter; flow gauge” STŽ, drėgmėmatis „a páratartalom mérésére szolgáló készülék; higrométer — влагомер” MŽ, gylmatis „mélységmérő készülék — глубомер” MŽ, SŽ, kampmatis „угломер” SŽ, laikmatis „таймер” SŽ, lietmatis „a légköri csapadék mennyiségének mérésére szolgáló készülék — осадкомер, дождемер” MŽ, GŽ, lygmatis „a vízszint mérésére szolgáló készülék — уровнемер” MŽ, polinkiamatis „a dőlésszögek mérésére szolgáló műszer; ekliméter — эклиметр” MŽ, sniegmatis „a hó sűrűségének meghatározására szolgáló készülék — снегомер” MŽ, GŽ (szinonima: sniego matuoklė), tankmatis „a talajok sűrűségének meghatározására szolgáló készülék — плотномер” MŽ, tarpumatis „щуп, angolul clearance gauge” STŽ (szinonima: kalibrinė plokštelė), tolimatis „távolság meghatározására szolgáló optikai műszer — дальномер” MŽ, FŽ, SŽ, vandematis „az adott idő alatt átáramló víz mennyiségének mérésére szolgáló készülék — водомер” MŽ;

-pjovė, -is (:pjovė, pjauti): krūmapjovė „a traktorhoz kapcsolható készülék cserjék és vékony fák kivágására — кусторез” MŽ, šienapjovė „szénakaszáló gép — сенокосилка” MŽ, trosapjovis „канаторезка” GŽ;

-rodis (:rodė, rodyti): drėgmėrodis „a levegő páratartalmának hozzávetőleges meghatározására szolgáló készülék; higroszkóp” MŽ, laikrodis „часы” FŽ, STŽ, SŽ, vandenrodis „a folyó vízszintjét jelző skála — водомер” MŽ, vėjarodis „флюгер” GŽ, veidrodis „зеркало” FŽ, GŽ, STŽ;

-rovė (:rovė, rauti): kelmarovė „tuskók kiemelésére szolgáló gép — корчевальная машина” MŽ, šakniarovė „gyökerek kihúzására szolgáló szerszám; gyökérkiszedő — корнедёр” MŽ;

-semė (:semti, semia): durpsemė „tőzeg kitermelésére szolgáló gép — экскаватор” MŽ, gruntssemė „грунточерпатель” GŽ, purvasemė „iszap kiemelésére szolgáló készülék — грязечерпалка” MŽ, vandensemė „mechanikus vízmerítő berendezés — во-

109

„дочерпалка” MŽ, földkotró „árkok mélyítésére szolgáló gép; munkaeleme egy végtelen láncra erősített kanál – землечерпалка” MŽ;

-vezeték (: vezetett, vezetni): pépszállító vezeték „csövek, amelyeken pépet szállítanak – пульпопровод” MŽ, sörétadagoló „дробоулитатель” GŽ, vízvezeték „a központi vízellátásra szolgáló mérnöki létesítmények együttese – водопровод” MŽ;

-képződés (: képzett, képezni): fényképződés „блескообразование” ChŽ, talajképződés „talajképződés – почвообразование” MŽ, GŽ, füstképződés „дымообразование” ChŽ, verselés „стихосложение” LŽ, hegyképződés „орогенезис” GŽ, habképződés „пенообразование” ChŽ, redőképződés „складкообразование” GŽ;

-járás (: járt, járni): jégzajlás „az uszadékjég folyón való levonulásának időszaka – шугоход” MŽ, jégvonulás „a folyók, csatornák és víztározók vízjárásának olyan szakasza, amelyet az jellemez, hogy a víz felszínén jég úszik – ледоход” MŽ, GŽ;

-folyás (: folyt, folyni): nyálkafolyás „egyes fáknál megfigyelhető jelenség, amikor a sérült törzsből vagy ágakból szövetbomlási termékként nyálkás anyag szivárog – слизетечение” BŽ, mézgafolyás „a levegőn megkeményedő ragacsos anyagok kifolyása a csonthéjas gyümölcsfák sebeiből – gummosis, гуммоз, камедетечение” BŽ, gyantafolyás „a sérült tűlevelű fákból kifolyó gyanta – резиносис, смолотечение” BŽ;

-választó (: választotta, választani): frontális választóvonal „раздел фронтальный” GŽ (meteorológia), vízválasztó „magasabban fekvő hely, amely egyik folyóvízrendszert elválasztja a másiktól; vízválasztó – водораздел” MŽ, vízválasztó „водораздел” GŽ, MŽ;

-tanulmány (: tanulmányozta, tanulmányozni): talajtudomány „a talaj vizsgálatának tudománya – почвоведение” MŽ, GŽ, limnológia „a tavak vizsgálatának tudománya; limnológia – озероведение, лимнология” MŽ, GŽ, talajtani vizsgálat „a mérnökgeológia talajokkal foglalkozó része – грунтоведение” MŽ, GŽ, permafrosztkutatás „a fagyási jelenségekkel foglalkozó tudomány – мерзлотоведение” MŽ, GŽ, könyvtudomány „книговедение” LŽ, fémtan „a fémek tudománya – металловедение” ChŽ, GŽ, láptudomány „a lápok keletkezését és fejlődését vizsgáló tudomány – болотоведение” MŽ, GŽ, réttudomány „a rétek vizsgálatának tudománya – луговедение” MŽ, folyótudomány „потамология” GŽ;

-rendezés (: rendezte, rendezni): jogrend „правопорядок, правовой порядок” TŽ, földrendezés „a föld rendezése, felmérése – землеустройство” MŽ, EŽ, TŽ.

A második összetételi tag rendszerint litván igéken alapul. Az összetett szavak nagyobb részének alapszavai elsődleges igék, de nem állítható, hogy a szóalkotás kerülné a vegyes, sőt a másodlagos igékre való támaszkodást (utóbbiakra, igaz, jóval ritkábban). Az alapszavak képzői rendszerint nem kerülnek be az összetételekbe, például: alapvisszatérítés EŽ (: grąž-inti), időmérő SŽ (: mat-uoti), madárporoló BŽ (: dulk-inti), földhasználat EŽ, TŽ (: naud-oti). A terminológiában, akárcsak általában a mai nyelv szóösszetételeiben, egyáltalán nem jellemző az igés összetételi tag előtaggal való ellátása. Az igés összetételi tagok magánhangzói többnyire nem térnek el az alapszavakétól, ezért a terminusalkotásban viszonylag ritka a tőhangváltakozás. Igaz, akad néhány tőhangváltakozást mutató képzett szó is, például: jégcsömöszölő MŽ (: kimšti, kemša, kimšo), hidegrepedés GŽ,

110

kéregrepedés BŽ (: hasad, hasad, hasadt), vízfolyás MŽ (: folyik, folyik, folyt), halivadék-nevelés MŽ, SŽ (: tenyészt, tenyészt, tenyésztett) stb. Természetesen nem indokolhatók a tő különböző magánhangzóival képzett terminusváltozatok, például: földfolyás MŽ és földfolyás GŽ. A terminusok ilyen, indokolatlan variálása árt a terminológia következetességének.

Az első tag alapszavaként szereplő főnevek többnyire szintén litvánok. A képzett szavak mintegy hetedének első tagja azonban nemzetközi terminusokra épül, például: nitrogénkedvelő BŽ, betonkeverő MŽ, selejtgyártó EŽ, debitomatis STŽ, alapérték-levonás EŽ, frontszétválasztás GŽ, talajszívó GŽ, komplexumalkotó ChŽ, tájkutatás GŽ, MŽ, mágneses vontató STŽ, fémtan ChŽ, GŽ, polialkál GŽ, MŽ, sztrájktörő EŽ, árokásó MŽ, kötélvágó GŽ.

A szóalkotás alapjául szolgáló főneveknek többnyire morfológiailag nem tagolható tövük van. Olyan kevés képzett szó van, amelynek első tagja tagolható tövű, hogy nyugodtan a szóalkotás kivételeinek tekinthetjük őket, például: nedvességmérő MŽ, fúrószár-hordozó GŽ, levélvezető TŽ, ráncképzés GŽ, fagyrepedés GŽ. Különösen kerülik, hogy az összetételi tagok alapjául olyan főneveket válasszanak, amelyek a korábbi szóalkotási lépések miatt több szótagúvá váltak, például: szigeteléskutatás GŽ, MŽ, hajlammérő MŽ.

A főnévi és igei tagot tartalmazó összetett terminusok többségének (a vizsgált példák kétharmadának) van kötőhangzója (a tagok összekapcsolását a 7. táblázat mutatja).

A vizsgált példák egyharmadában nincs kötőhangzó. Első tagjuk alapjául szolgáló főnevek különféle végződésűek. A fennmaradó összetételek kétharmadában a kötőhangzó megegyezik az úgynevezett történeti tővégi magánhangzóval, például:

-a-: vetőgép BŽ, hangvadász FŽ, bányász EŽ, GŽ, sárgyűjtő MŽ, hóhányó BŽ, szénakaszáló MŽ, szélsodró BŽ;

-ia-: frekvenciamérő FŽ, STŽ, árokásó MŽ, madártollpor BŽ, tűhullás BŽ, rovarfalók GŽ;

-o-: hullámmérő FŽ, STŽ, könyvtudomány LŽ, porvédelem ChŽ, vetésforgó BŽ, MŽ, népköltészet LŽ;

-ė-: nedvességmérő MŽ, nyálkafolyás BŽ, mocsárkutatás GŽ, MŽ, jogrend TŽ, földbirtok EŽ, TŽ;

-i-: szemtől szembe TŽ, szembogár GŽ, halivadék-nevelés MŽ, SŽ.

Vagyis a terminológiai neologizmusok alkotásakor is szem előtt kell tartani a mai litván nyelv összetételeinek kötőhangzóira jellemző, meglehetősen egyértelmű tendenciát. Az olyan kötőhangzóval rendelkező összetett terminusok többsége, amelyek eltérnek az első tag alapjául szolgáló főnév úgynevezett tővégi magánhangzójától, absztraktum; különösen azok, amelyek második tagja -tyra, -dara, -skyra. Itt is megfigyelhető a mai összetett terminusok képzésének bizonyos tendenciája: a képzett szavaknak leggyakrabban -o- kötőhangzójuk van (a legjellemzőbb kivételek -ė- kötőhangzóval fordulnak elő, amikor az első tag alapjául szolgáló főnév egyes számú alanyesetben -ė végződésű, más szóval ė-tövű). Itt a hasonló jelentésű képzett szavak analógiája érvényesül. Más esetekben az azonos tagot tartalmazó képzett szavak jelentése is hathat (akár más eredetűek is), vö.: magasságmérő és hegyvidék (talán az altiméter is?).

111

Daiktavardinių sandų jungimas su veiksmažodiniais

7. táblázat

Összekötő magánhangzó | Az első tag tövéül szolgáló főnevek végződése szerint képzett összetételek száma | -as | -is (-io) | -ys | -us | -uo | -a | -ė | -is (-ies) nőnemű | Képzett összetételek összesen | 17 | 7 (+1) | 2 | 1 | 11 | 3 | 7 | | 48 (+1) | -o- | 21 (+1) | | | | | 13 | | | 34 (+1) | -a- | 25 | | | | | 2 | | | 27 | -ia- | | 7 | 4 | | | | 1 | 2 | 14 | -ė- | | | | | | | 14 | | 14 | -i- | 1 | 3 | | | | | | 3 | 7 | -io- | | 1 (+1) | | | | | | | 1 (+1) | -u- | 1 | | | | | | | | 1 | 146

Megjegyzés. Néhány terminológiai szótárban olyan változatok is szerepelnek, amelyekben a tagok összekapcsolása eltérő, például: kampmatis ŠŽ és kampomatis GŽ, kurmėrausis és kurmrausa MŽ, polinkiamatis MŽ és polinkio- matis GŽ. A második változat a táblázatban zárójelben szerepel az adott összekötő magánhangzót tartalmazó összetételek teljes száma mellett.

Könnyű olyan példákat találni, amelyekben az azonos első tagot tartalmazó összetételek összekötő magánhangzói különböznek, illetve egyes esetekben van összekötő magánhangzó, más esetekben pedig nincs. Például: eilėdara és eiliakalys LŽ, gruntatraukis GŽ, gruntotyra GŽ, MŽ és gruntėmis GŽ, gruntsėmė GŽ, kalnakasys EŽ, GŽ és kalnodara GŽ, sniegalaužos, sniegavarta és snieglauža, sniegvartos BŽ, sniegmatis GŽ, MŽ, valamint sniegotirpis GŽ, ūkiškaita EŽ, MŽ, TŽ és ūkvedys EŽ, žemėnauda EŽ, TŽ, žemėtaka MŽ és žemkasys MŽ, žemsiurbė GŽ, MŽ. Egy esetben az összekötő magánhangzó megléte alapján meg lehetett volna különböztetni a cselekvést, illetve annak eredményét megnevező terminusokat: snieglauža „a faágakon nagy tömegben felhalmozódó hó okozta ágtörés”, sniegavarta „a fák koronájára hullott nagy mennyiségű hó okozta gyökerestül kidőlés”, valamint sniegalaužos „az ágakon felgyűlt hó által letört, ledöntött és deformált fák”, sniegvartos „a hó által kidöntött fák” (mind BŽ). Ez azonban nem történt meg, így a tagok összekapcsolásának változatossága ebben az esetben

112

természetesen indokolatlan és ezért szükségtelen. Ugyanígy teljesen szükségtelenek a már említett változatok is: kampmatis SŽ és kampomatis GŽ, kurmiarausis és kurmrausa MŽ, polinkiamatis MŽ és polinkiomatis GŽ. Ebben az esetben a normatív terminusoknak természetesen meg kell egyezniük a megfelelő köznyelvi szavakkal, ezért a kampomatis, kurmrausa és polinkiomatis elvetendő.

A főnévből és igéből alkotott összetett terminusok végződése a képzett szó jelentésétől függ. Az elvont jelentésű képzett szavak gyakrabban (a vizsgált példák csaknem háromnegyedében) az -a végződést kapják. Egyébként az -a a képzett cselekvésnevek legtermékenyebb képzője is. A vizsgált példák közül csak a BŽ-ben megadott növénybetegség-nevek végződnek -ė-re, például: diegavirtė, javaklupė, lapsukė; az -is végződés az időt jelölő szavakra jellemző (įžonešis MŽ, lapkritīs BŽ), valamint néhány más jelentésű képzett szóra (gleivėplūdis BŽ, ledokritis GŽ, sakoplūdis BŽ stb.).

A cselekvés végrehajtására szolgáló eszközöket megnevező terminusok leggyakrabban az -is végződést kapják; az ilyen jelentésű képzett szavak egynegyede -ė végződésű, és csak néhány szó végződik másképp (-a és -as). Egyébként ezek nem terminológiai képzések. A köznyelvből kerültek át, például: kaspinas ATŽ, STŽ, SŽ, riedmuša SŽ, ritmuša SŽ. Azt, hogy egy összetett terminus milyen végződést kap (-is vagy -ė), nem egyszer az előzőleg alkotott szavak analógiája határozza meg, például az eszköznevek gyakori utótagjai, az -matis, -rodis stb. Bizonyos esetekben a végződés kiválasztására a megnevezett tárgyat jelölő szó nyelvtani neme is hatással lehet (prietais, įrankis, įrenginys – -is végződés; mašina – -ė végződés). A képzett szavak nemének ilyen egyeztetése – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a terminusokat többnyire tudatosan alkotják – teljesen lehetséges.

Azok a személyeket megnevező szavak, akik aktívan végzik a második tag tövéül szolgáló igével kifejezett cselekvést, vagy az abból eredő tulajdonsággal rendelkeznek, rendszerint az -ys végződést kapják (természetesen az -ė végződés is előfordul, de a terminológiai szótárakban a nőnemű megnevezéseket többnyire nem tüntetik fel). Az igei tulajdonság birtokosait megnevező egyéb szavak (ezekből, igaz, nincs sok) rendszerint az -is vagy az -ė végződést kapják.

A cselekvés eredményét és helyet jelölő terminusok gyakrabban az -a végződést kapják.

Az e típusba tartozó összetett terminusok végződéseinek bizonyos fokú specializálódása – amely a vizsgált példákban is megfigyelhető – kétségtelenül hasznos. Ez a specializálódás megkönnyíti a többjelentésű terminusok formai megkülönböztetését, és egyúttal segít elkerülni a terminológiában nem kívánatos homonímiát. A különböző szakterületek terminológiájában gyakran eltérő végződésekkel különböztetik meg az azonos szavakból alkotott, de különböző jelentésű összetett terminusokat, például: blizgodara „блескообразование” és blizgodaris „bevonatfényesedést okozó anyag” ChŽ, dūmodara „дымообразование” és dūmodaris „füstképző anyag” ChŽ, paukščiadulka „a virágok madarak segítségével történő beporzása” és paukščiadulkiai „madarak által beporzott növények” BŽ, žemėvalda „землевладение” és žemvaldys „földtulajdonos” EŽ, TŽ. Ez utóbbi esetben a képzett szavak a tagok összekapcsolásának módjában is különböznek, akárcsak a žemėnauda „землепользование” EŽ, TŽ és a žemnaudys „olyan természetes vagy jogi személy, aki állandó jelleggel használ egy földterületet” MŽ, TŽ esetében; a pėdsakas STŽ, SŽ, pėdsakai ChŽ, TŽ és pėdsekys SŽ pedig az igei tag tövének magánhangzóiban különböznek. Ugyancsak megkülönböztethetők a cselekvőket és az igei tulajdonság birtokosait, valamint

113

eszközök megnevezései, ám ebben az esetben a szavak hangsúlya is segít megkülönböztetni őket, például: grioviakasys „árokásó munkás” és grioviakasė „árkok gépesített ásására szolgáló gép” MŽ, žemkasys „fizikai munkás, aki földmunkát végez” és žemkasė „föld ásására szolgáló gép” MŽ (a nőnemű személynevek, grioviakasė és žemkasė a harmadik hangsúlyozási típusba tartoznának, a gépek megnevezései viszont az elsőbe).

Viszonylag kevés terminus (a vizsgált példák mintegy 6%-a) többes számú. Néhány esetben a számalakok részben segítenek megkülönböztetni a cselekvés és a cselekvés eredményének megnevezéseit, például: vėjalauža „az erős szél okozta fatörés” BŽ, valamint vėjalaužos „az erős szél által kidöntött fák” BŽ, továbbá vėjavarta „az erős szél okozta fakidőlés” és vėjavartos „az erős szél által kidöntött fák” BŽ. Valójában az absztraktumok egyes számúak, a cselekvés eredményének megnevezései viszont mindkét számban előfordulhatnak. Már említettük, hogy hasonló módon különül el a BŽ-ben szereplő snieglauža és sniegalaužos, valamint sniegavarta és sniegavartos terminusok jelentése is.

Névmási és igei alkotóelemet tartalmazó összetételek

Viszonylag kevés olyan összetett terminus van, amelynek első alkotóeleme névmáson, a második pedig igén alapul. Ugyanezekben a forrásokban az áttekintett, főnévi és igei alkotóelemet tartalmazó képzett alakokból csaknem nyolcszor annyi szerepel. E típus terminusai, bár képzésük szempontjából nem változatosak, meglehetősen népszerűvé váltak, és ma is alkotnak újakat.

A névmási és igei alkotóelemet tartalmazó terminusok legjellemzőbb jelentése elvont; képzésüket tekintve közel állnak az igék elvont főneveihez. Az itt vizsgált példák többsége ilyen, például: savidrauda „önbiztosítás” EŽ, savidulka „1. az a jelenség, amikor a virágok bibéjét ugyanazon virág pollenje termékenyíti meg; 2. a kertészetben az a jelenség, amikor valamely fajta virágait az azonos fajtájú növények pollenje termékenyíti meg; 3. az a jelenség, amikor ugyanazon egyed egyes virágait ugyanazon egyed más virágainak pollenje termékenyíti meg – autogámia, автогамия, önmegporzás” BŽ, savigyna „önvédelem, önoltalom” TŽ, savigriūda „spontán edződés – самозакалка” ChŽ, savilova „önhittség” TŽ, savikrova „önrakodás” GŽ, savinuoda „a növények saját maguk által kiválasztott mérgező anyagokkal való megmérgeződése; ez magyarázza például a Hieracium pilosella közösségeinek pusztulását – автоинтоксикация” BŽ, [saviskaita „önregisztráció (önszámlálás, önkérdezés)” EŽ, savitaka „az a jelenség, amikor a víz (folyadék) saját súlyának hatására, megfelelő lejtéssel kialakított csatornákon vagy csöveken át folyik; spontán áramlás – самотёк” MŽ, savitarna „önkiszolgálás” EŽ, savivaisa „ugyanazon fajta növényének pollenjével történő megtermékenyülés – autofertilitas, самооплодотворение” BŽ, savivalda „önkormányzás” EŽ, TŽ.

Más jelentésű képzett alakok igen ritkák. Ezek olyan, alkalmanként előforduló személymegnevezések, amelyek a cselekvésből eredő, az első alkotóelemként szereplő névmás által meghatározott tulajdonságra utalnak, például: patvaldys „önkényúr” TŽ, savižudis „öngyilkos” TŽ, valamint néhány, a cselekvés végrehajtására szolgáló eszközt megnevező terminus, például: savivartis

114

„billenthető rakfelülettel rendelkező jármű (tehergépkocsi stb.) — „самосвал” MŽ. A cselekvés eredményének megnevezéséhez közeli képzett alak a savimokos, „саморасчёты” EŽ.

Szinte valamennyi képzett alak első alkotóeleme a savi-, amely a visszaható névmással függ össze. Többnyire azt jelzi, hogy a második alkotóelem által megnevezett cselekvés magára a végrehajtóra, az alanyra irányul, néhány összetételben azonban a savi- alkotóelem a cselekvés spontaneitását fejezi ki (savigrūda ChŽ, savitaka MŽ). Egyes esetekben az ilyen típusú összetételek jelentése alig különbözik a -imas / -ymas képzővel alkotott visszaható igék elvont főneveinek jelentésétől. Az utóbbiak néha „a terminológiai szótárakban is az összetételek szinonimáiként szerepelnek, például: savirauda és apsidraudimas EŽ, savitara és apsitarnavimas EŽ. Egyébként az említett összetételek keletkezését több esetben más nyelvek megfelelő terminusai is ösztönözhették, hiszen az itt tárgyalt képzett alakok szinte mindegyike terminológiai neologizmus. Érdekes, hogy például e terminusok orosz megfelelőiben szintén szerepel az első savi- alkotóelem, vagyis a само-; számos német megfelelőben ehhez hasonló selbst- alkotóelem van (a selbst „maga” névmásból), az angol megfelelőknél pedig a self- előtag, amely a litván „savi-, sava-” elemnek felel meg. A lett megfelelő terminusoknak is többnyire névmási első alkotóelemük van: pat- / paš- (vö. lett pats, pati „maga”).

A második alkotóelem rendszerint nem igekötős igén alapul. A rendelkezésre álló példák azt mutatják, hogy a képzés alapjául egyaránt szolgálhatnak elsődleges, vegyes és másodlagos igék. Az utóbbiak igekötői, más esetekhez hasonlóan, az összetett terminus alkotásakor elmaradnak, vö. savidulka (:dulkinti), savigrūda (:grūdinti), savinuoda (:nuodyti). Az elsődleges igékből származó alkotóelemek egy részében megváltozott a tőmagánhangzó (savivartis:vertė, versti). A tőmagánhangzók rendszerint olyanok, mint az azonos alkotóelemet tartalmazó más típusú összetételekben, vö. savitaka MŽ és vandentaka MŽ, žemėtaka MŽ, savivaisa BŽ és žuvivaisa MŽ, SŽ.

Az elvont jelentésű képzett alakok rendszerint -a végződésűek, a más jelentésű terminusok pedig -is (-ys) végződésűek. A személymegnevezések természetesen mindkét neműek lehetnek, ezért az -is mellett -ė végződésű képzett alakok is vannak.

Összetételek határozói vagy melléknévi és igei tagokkal

Általában véve, ha az összetételeket aszerint osztjuk fel, hogy tagjaik melyik szófajból származó szavakból erednek, természetesen érdemes külön csoportba sorolni a melléknévi és határozószói tagokat tartalmazó alakulatokat. Sok esetben azonban, amikor a második tag igei, nehéz különbséget tenni a melléknévi és a melléknévi eredetű határozószói tag között. Jelentésük alapján leggyakrabban célszerűbb az ilyen tagokat melléknévi eredetű határozószókhoz kötni. Valójában ez a felfogás összefügghet azzal, hogy a nyelvben az igék mellett általában határozószók állnak, így a tagok alapszavaiból alkotott szerkezet — magától értetődően — határozószót tartalmaz. Másfelől nagyon kevés az olyan összetett szakkifejezés, amelynek első tagja nem melléknévi eredetű határozószó. Ezért, különösen ha figyelembe vesszük az említett alakulatok jelentésbeli közelségét, itt mindegyiket együtt tárgyaljuk.

A határozószói vagy melléknévi, illetve igei tagú összetett szakkifejezések egy része absztrakt főnév, például: ankstibranda „a korai érés tulajdonsága — пан-

115

nespelost“ BŽ, daugiskaita „множественное число“ LŽ, pusiaušvyra „a reakciósebességek kölcsönös egyenlősége — равновесие“ ChŽ, EŽ, FŽ, GŽ, STŽ, SŽ, šlapdraba „дождь со снегом“ GŽ. A vizsgált példák között azonban kétszer annyi olyan alakulat van, amelynek jelentése közel áll a cselekvők és az igei tulajdonság hordozóinak megnevezéséhez, például: bendravaldis „совладелец“ TŽ, naujakiurys „новоноселенец, новосёл“ EŽ, nausėdys „поселенец“ EŽ, toliარეgis „дальнозоркий“ FŽ, trumparegis „близорукий“ FŽ, visuraugis „ökológiai értelemben mindenütt vagy csaknem mindenütt növekedni képes növény — ubiquistus“ BŽ. Egyébként a toliapegis, trumparegis terminusok főnevesült melléknevek is lehetnek.

A más jelentésű összetett szakkifejezések ritkábbak, de akadnak olyan alakulatok is, amelyek a cselekvés végrehajtására szolgáló eszközöket (gars(i)akalbis „громкоговоритель“ FŽ, STŽ), illetve a cselekvés következményeit nevezik meg (naujadaras „новообразование, неологизм“ LŽ).

Az alakulatok második tagja előtag nélküli egyszerű vagy keverék igéken alapul. Az egyszerű igékből származó tagokban olykor tőmagánhangzó-váltakozás figyelhető meg, például: ankstibranda BŽ, šlapdraba GŽ. A tagok egymáshoz kapcsolása gyakrabban kötőhangzóval történik. Az összetételekben -a-, -ia- és -i- kötőhangzók fordulnak elő.

A határozószói vagy melléknévi, illetve igei tagú összetett szakkifejezések végződése nem különbözik azoktól a korábban tárgyalt alakulatokétól, amelyek második tagja igei.

Számnévi és igei tagot tartalmazó összetételek

Viszonylag kevés az olyan összetett szakkifejezés, amelynek számnévi és igei tagja van. A vizsgált példák szinte mindegyike kémiai szakkifejezés, második tagjuk a -pakaitis, amely talán a pakeisti igén alapul, és bizonyos vegyületek megnevezésére szolgál. Például: vienpakaitis „olyan vegyület, amelynek molekulájában egy hidrogénatomot más atom vagy csoport helyettesít — однозамещённый“, dvipakaitis „olyan vegyület, amely úgy keletkezik, hogy a vegyületben két atomot más atomok vagy csoportok helyettesítenek — двузамещённый“, tripakaitis „olyan vegyület, amelynek molekulájában három hidrogénatomot más atomok vagy csoportok helyettesítenek — трёхзамещённый“, keturiapakaitis „amikor a vegyület molekulájában 4 H-t más atomok vagy csoportok helyettesítenek — четырёхзамещённый“, penkiapakaitis „пятизамещённый“, šešiapakaitis „olyan vegyület, amelynek molekuláiban hat hidrogénatomot más atomok vagy csoportok helyettesítenek — шестизамещённый“, septynpakaitis „olyan vegyület, amelynek molekulájában 7 hidrogénatomot más atomok vagy csoportok helyettesítenek — семизамещённый“, aštuoniapakaitis „olyan vegyület, amely nyolc bevitt csoportot vagy atomot tartalmaz — восьмизамещённый“ (mind ChŽ). Ebbe a típusba tartozik a GŽ-ben megadott halak rendszertani neve is: dv ikvapės „Dipnoi“.

A vizsgált példákban az igei tag tőmagánhangzója megváltozott (-pakaitis: pakeitė, -kvapės: kvėpė, kvėpavo³⁰). Szerkezetük alapján az összes cselekvés-

³⁰ Egyébként a kvapas főnévvel való asszociáció miatt K. Gaivenis azt javasolja, hogy azokban a terminusokban, amelyeknek második tagja a kvėpuoti (kvėpti) igén alapul, az igei tag tőmagánhangzója maradjon változatlan, például: žarnakvėpiai, žiaunakvėpiai ir dvikvėpės (lásd: Gaivenis K. Terminologijos smulkmės. — Kalbos kultūra, sąs. 41, p. 63). Ez a javaslat összhangban van a

116

Azokat a képzett alakokat, amelyek második tagja igei eredetű, megkülönböztetik a -pakaitis tagú terminusok, mivel a tagba az igei előtag is bekerült. Ez a litván összetett szavak képzésének jelentős kivétele, amelynek kialakulására talán a megfelelő orosz terminusok is hatással voltak (ezek második tagja -замещённый). Másrészt azonban az is elképzelhető, hogy ezek a terminusok valamelyest másképp épülnek fel: második tagjuk főnévi eredetű lehet. A kémiai terminológiában ugyanis a pakaitas is használatos a „molekulában egy másik atomot vagy csoportot helyettesítő atom, csoport – заместитель” jelentésben (ChŽ). Igaz, ebben az esetben a képzett alakok jelentésszerkezete homályosabb, a terminus formája pedig így is a kivételek közé tartozna (túlságosan összetett második tag). A terminusok rendezésekor a kémiai terminológiai bizottságnak még meg kellene fontolnia, hogyan lehetne jobb formát találni az említett terminusok számára.

Mindkét tagjukban igei eredetű összetételek

A mai litván nyelvben két igéből álló összetételeket, mondhatni, egyáltalán nem alkotnak. Magától értetődik, hogy a terminológiában is alig fordulnak elő ilyen képzett alakok. A vizsgált forrásokban mindössze egy olyan terminust találtunk, amely talán két igéből alakult. Ez a gręžmatis bányászati terminus (GŽ), a nemzetközi drilometras terminus litván megfelelője. Képzését azonban nem kifogásolhatjuk: hangzatos, világos, és megfelel a tagok szerkezeti tendenciáinak.

Egyéb összetételek

Nagyon kevés az olyan összetett terminus, amelynek második tagja nem főnévre vagy igére épül. Ráadásul ezek sem mind a terminológia új alkotásai. Például a határozószóból és melléknévből alkotott juodbėris „буланый” (SŽ), illetve a főnévből és melléknévből álló kailiapalakiai „lakosoktól begyűjtött másodlagos nyersanyag; elhasznált szőrmekészítmények, amelyeket a gyapjúszál kinyerésére használnak, a bőrréteg savas oldatokkal való feloldásával – утильная шубнина” (ATŽ) kétségtelenül a köznyelv szavainak terminussá válásával keletkeztek. Néhány összetett terminus azonban újonnan is létrejöhet, például a határozószóból és melléknévből álló rudmargė „növénybetegség, amelyet a leveleken kialakuló barna foltok jellemeznek – бурая пятнистость” (BŽ), valamint a šviesmargė „növénybetegség, amelyet a levelek tarka foltossága jellemez – белая пятнистость листьев” (BŽ). Vö. még az SŽ-ben megadott terminusokkal: lygiagretė „параллель” (turizmus), lygiagretės „брусья” (torna), „параллельные брусья” (lovaglás). Az ilyen összetett terminusok képzése azonban nem kerül részletesebb tárgyalásra.

Következtetések

1. Az összetételalkotás fontos módja a litván terminológia létrehozásának, kiegészítésének és további fejlesztésének. Az összetett terminusok lehetővé teszik az összetett fogalmak egyetlen szóval történő kifejezését, és jól megfelelnek a nyelv sajátos használati területei szempontjából fontos nyelvi céloknak

a terminológiai új alakulatoknak az a megfigyelhető tendenciája, hogy az igei eredetű tag tövének magánhangzói változatlanok maradnak, de a terminus alkotóelemei között lehetséges asszociációk mégsem szolgálhatnak döntő okként a meghonosodott terminusok megváltoztatására, még kevésbé arra, hogy szabálytalan képzésű szavaknak tekintsük őket. Az alkalmat megragadva köszönetet mondok K. Gaivenisnek, hogy engedélyezte az említett cikk kéziratának felhasználását e munka nyomdai előkészítése során.

117

… a világosság és a tömörség követelményeit. A litván terminológiában a szóösszetétel mennyiségi szempontból is fontos szerepet játszik. A jogi, geológiai és fizikai földrajzi, fizikai, sport-, vízrendezési, kémiai, textilipari, irodalmi, botanikai, közgazdasági, valamint számítástechnikai szakszótárakban szereplő litván képzett szavak több mint nyolcada összetett, egyszavas terminus. A képzett szavak számát tekintve a szóösszetétel itt csak az előképzős szóalkotás mögött marad el észrevehetően, de megelőzi a végződéses és az előtagos terminusképzést. Új összetett terminusokat meglehetősen nagy számban alkotnak. Megállapítható, hogy a terminológiai alrendszerben a szóösszetétel valamivel aktívabb, mint általában a mai nyelv szóalkotási rendszerében.

2. Aszerint, hogy a második tag melyik szófaj szavára támaszkodik, megkülönböztetünk főnévi és igei összetett terminusokat. Legnagyobb számban olyan összetett terminusok fordulnak elő, amelyek második tagja főnévi alapú (a vizsgált 893 példának 78,2%-a). Az igei képzések a vizsgálat tárgyát képező terminológiai szótárakban szereplő összetett terminusok valamivel több mint egyötödét (21,3%-át) teszik ki. Nagyon kevés az olyan terminus, amelynek második tagja nem főnévre és nem is igére támaszkodik.

2.1. Az összetett terminusok első tagja szintén leggyakrabban főnévre támaszkodik (a képzések 63%-ában). Más szófajú szavak ritkábban alkotják az összetett terminusok első tagját (melléknevek — 18,1%, számnevek — 7,4%, határozószók — 3,4%, névmások — 3%, igék — 2,8% és elöljárószók — 2,3%).

2.2. Az összetett terminusok alkotásában a főnevek vesznek részt a legaktívabban. A vizsgált összetételek 94,5%-ának egyik vagy mindkét tagja főnévi. Az összetételek 24,1%-ának van igei tagja (leggyakrabban a második), 18,6%-ának melléknévi (leggyakrabban az első), 7,4%-ának számnévi (csak az első), 3,5%-ának határozószói (rendszerint az első), 3%-ának névmási (csak az első), 2,2%-ának pedig elöljárószói tagja (csak az első).

2.3. Az összetett terminusok legnagyobb része két főnévből keletkezett (az összes vizsgált példa 46,5%-a). Viszonylag sok az olyan összetétel is, amelynek tagjai melléknévi és főnévi (17%), illetve főnévi és igei (16,3%) alapúak. Az összetett terminusok más típusai kevésbé termékenyek (a példák 6,4%-ának számnévi és főnévi, 2,7%-ának igei és főnévi, 2,3%-ának határozószói és főnévi, 2,2%-ának elöljárószói és főnévi, 2,1%-ának névmási és igei, 1,1%-ának melléknévi és igei, 1%-ának számnévi és igei, 0,9%-ának pedig névmási és főnévi tagja van). A határozószóra és igére, határozószóra és melléknévre, két igére, főnévre és melléknévre, valamint két határozószóra támaszkodó terminusok igen ritkák.

3. Az összetett terminusok tagjainak alapjául terminusok és köznyelvi szavak egyaránt szolgálnak. Ez jelentősen bővíti a szóösszetétel további terminológiai alkalmazásának lehetőségeit.

3.1. A tagok alapjául nemcsak tisztán litván eredetű szavak, hanem jövevényszavak is szolgálnak (elsősorban az úgynevezett nemzetközi szavak és terminusok). Jellemző, hogy az összetett terminusok képzésében csak nemzetközi főnevek vesznek részt. A hibrid összetételek, amelyek egyik tagja litván eredetű szóra, a másik pedig nemzetközi szóra támaszkodik, az összes vizsgált példa nyolcadát teszik ki (12,5%); ezek közül 15,6%,

118

a két főnévi tagú képzések között, 13,7% pedig a főnévi és igei tagú képzések között fordul elő. Két nemzetközi szóból új terminusok csak nagyon ritkán keletkeznek a litván nyelvben. Igaz, sok ilyen, szóalkotásilag elemezhető összetétel van, ám többnyire jövevényszóként kerültek be a litván terminológiába.

4. Az összetett terminus tagjai közötti viszony alapján legnagyobb számban determinatív összetételek fordulnak elő. A determinatív viszony minden összetételtípusra jellemző. Leggyakrabban az első tag határozza meg a másodikat, ritkán pedig a második az elsőt (ilyen összetétel kevés található a két főnévi tagú terminusok között). A kopulatív képzések, amelyekben a két tag egyenrangú, nagyon ritkák: a két főnévi tagú összetett terminusnak csupán mintegy 3%-át teszik ki.

5. A második tagjukban főnévi alapú összetett terminusok nagyobb része közvetlen jelentésű: a képzés ugyanabba a kategóriába tartozó dolgot nevez meg, mint a meghatározott (a jelentés és a tagok közötti viszony szempontjából alapul szolgáló) tag, a képzés jelentése pedig lényegében nem távolodik el a tagokból következő jelentéstől. Az átvitt jelentésű képzések közül (amelyek lexikai jelentése közvetetten következik a tagokból) a metonimikus (bahuvrihi típusú) összetett terminusok a leggyakoribbak. Ilyen a személyeket és más élőlényeket, ritkábban pedig élettelen dolgokat megnevező képzések többsége.

5.1. A főnévi összetett terminusok leggyakrabban a valóság különféle konkrét dolgait – tárgyakat, ritkábban élőlényeket – nevezik meg. Az ilyen terminusoknak csak valamivel több mint egyhetede bír elvont jelentéssel. Még kevesebb összetett terminus szolgál különféle helyek megnevezésére.

5.2. Az igei képzések szóalkotási jelentésükben hasonlítanak a képző- és végződéses származékokhoz. Az ilyen típusú összetett terminusok közel kétharmada konkrét jelentésű képzés, és a cselekvés végrehajtásának eszközeit (az összes igei összetett terminus 31,1%-a), a cselekvés végrehajtóit és az igei tulajdonságok hordozóit (23,7%), valamint a cselekvés következményeit (6,3%) nevezi meg. Az elvont jelentésű összetett igei terminusok aránya valamivel több mint egyharmad (34,7%). Ezek közel állnak az igék képzős és végződéses elvont főnévi származékaihoz. Helyeket megnevező terminusokból nagyon kevés van.

6. A tagok alapjául szolgáló szavak töve – akárcsak az irodalmi nyelv egészében – leggyakrabban szóalkotásilag oszthatatlan. Mindazonáltal az összetettebb fogalmak megnevezésének igénye miatt az összetett terminusok viszonylag jelentős része (csaknem egyötöde) olyan szavakra támaszkodik, amelyeknek töve szóalkotásilag elemezhető. A tagok alapjául szolgáló főneveknek van leggyakrabban szóalkotásilag elemezhető tövük (az összes képzés 15,9%-a), ritkábban a mellékneveknek (a képzések 2,2%-a) és az igéknek (a képzések 1,8%-a). E szófajok alapul vett szavainak hozzávetőleg minden tizedik tagja szóalkotásilag elemezhető tövű (a főnevek mintegy 11%-a, a melléknevek 12%-a, az igéknek pedig 7%-a). Az említett típusú alapszavak többségében azonban olyan képzők vannak, amelyek nem növelik a szótagok számát (pl.: főnevek: gaubtas, juosta, kilmė, raštas, raštas, reikšmė, siurblys, veiksmas; melléknevek: baltas, šaltas stb.). Különösen kerülik az előtagos és összetett szavak tagalapként való használatát. Továbbá rendszerint csak az egyik tag alapszava rendelkezik szóalkotásilag elemezhető tővel. Az összes vizsgált összetett terminus között csupán néhány olyan szót találtak, amelynek mindkét tagja elemezhető, és ezek kétségtelenül kivételnek tekintendők.

119

6.1. Van néhány összetett terminus, amelyek összetételi tagjai alapjául képzett szavak egyszerűsített tővel szerepelnek. Például a tövekhez tartozó kicsinyítő képzők többnyire kimaradnak az összetételekből kiaušialąstė a kiaušinėlis és ląstelė szavakból, žiedlapis a žiedas és lapelis szavakból stb.), valamint a kevert és másodlagos igék képzői (paukščiadulka a paukštis és dulkinti szavakból, vandentaka a vanduo és tekėti szavakból, žemėnauda a žemė és naudoti szavakból stb.).

7. A tőhangzó-váltakozás csak az összetett terminusok igei tagjaiban fordul elő, de még itt sem gyakori. A vizsgált származékok igei tagjainak körülbelül egyhetedében változott meg a tőhangzó (ankstibranda, bangolai-dis, savivaisa stb.). Ez a váltakozás inkább az irodalmi nyelvből átvett vagy korábban alkotott terminusokra jellemző, míg a terminológiai neologizmusok többnyire megőrzik a kiinduló igék tőhangzóit.

8. Az összetételi tagok összekapcsolása szempontjából az összetett terminusok, akárcsak általában a litván nyelv összetett szavai, kétfélék: kötőhangzó nélküliek és kötőhangzósak.

8.1. A vizsgált összetett terminusok kétötödében (41,2%) nincs kötőhangzó. Valamivel gyakrabban hiányzik a kötőhangzó azokból az összetett terminusokból, amelyek első tagja főnéven alapul (43,9%); a mindkét főnévi tagból álló származékok között pedig csaknem a felük ilyen (47,8%).

8.2. A vizsgált összetett terminusokban kötőhangzóként az -a- szerepel (az összes kötőhangzós származék 47,1%-ában), az -ia- (21,4%), az -i- (13%), az -o- (10,1%), az -ė- (5,3%), az -u- (1,5%), az -y- (1,3%) és az -io- (0,3%). Jellemző, hogy a legtöbb származékban a kötőhangzó megegyezik az első tag alapjául szolgáló szavak történeti tővégi magánhangzójával: például ilyen kötőhangzója van azon összetett terminusok csaknem kétharmadának, amelyek első tagja főnéven alapul (a legtöbb eltérés akkor fordul elő, amikor e tag alapjául szolgáló főnév nőnemű), valamint azon származékok mintegy 92%-ának, amelyek első tagja melléknéven alapul. Ez egyértelmű tendenciát mutat a kötőhangzók összetételekben való megválasztására, amelyet új terminusok alkotásakor szem előtt kell tartani.

8.3. Előfordulnak olyan esetek is (bár nagyon ritkák), amikor ugyanazon tagok eltérő összekapcsolási módja a terminusok megkülönböztetésére szolgál, például: dienoraštis „дневник“ és dien-raštis „ежедневная газета“. A terminológiában azonban nem igazolható ugyanazon terminus változatainak (például: gyvsakiai ir gyvasakiai, kampmatis ir kampomatis, plokščiakalvė ir plokštikalvė stb.) ajánlása.

9. Az összetett terminusok végződései a következők: -is (I. ragozási típus, az összes vizsgált összetétel 64,9%-a), -ė (21,7%), -a (8,8%), -ys (3,4%) és -as (1,2%). Valójában valamivel több olyan származék van, amelynek végződése -ė, hiszen a terminológiai szótárakban a személyneveket rendszerint csak hímnemben adják meg. Összességében azonban viszonylag kevés személymegnevezés szerepel (a vizsgált szótárakban az összetett terminusoknak mindössze egytizenhatodát (6,3%) teszik ki).

9.1. A közvetlen jelentésű főnévi összetett terminusok rendszerint ugyanolyan neműek, mint a második tagjuk alapjául szolgáló főnevek. Az ilyen származékokban a végződés megváltoztatása szinte szabályos. Az átvitt jelentésű származékok gyakrabban hímneműek, és így -is végződésűek, ám általában-

120

az alakulat neme (és végződése) a megnevezett objektumtól (szubjektumtól) is függ. Jelentős mértékben a megnevezett dologtól függ az igéből képzett összetett terminusok neme és végződése is, valamint az -is vagy -ė végződés hozzárendelése a konkrét jelentésű alakulathoz. Az elvont jelentésű, igéből képzett terminusoknak többnyire -a végződésük van. Az -as végződésű terminusok többsége szabálytalan képzés.

9.2. Előfordulnak változó végződésű összetett terminusok. Egyes esetekben ez a váltakozás az összetételek nyelvjárási változatait tükrözi – ugyanazon fogalom megnevezésére szolgáló különböző terminusszavakat (pl. kurmrausa ir kurmiarausis), más esetekben pedig a szabályosan képzett alakulat mellett szabálytalan változat is használatos (pl. kilovatvalandė ir kilovatvalanda). Alkalmanként az alakulat eltérő végződése segít megkülönböztetni a terminusokat, pl.: dvìkova „дуэль” és dvìkovė „двоеборье”, paukščiadulka „virágok beporzása madarak segítségével” és paukščiadulkiai „madarak által beporzott növények” stb. Ez utóbbi esetben az összetételek végződéseinek különbsége indokolt és hasznos a terminológia számára, a többi esetben viszont javítandó.

9.3. Az összetett terminusok meglehetősen nagy része (a vizsgált példák egyötöde) többes számú. Többségük második tagja főnév. Azok az esetek azonban, amikor a többes számot külön terminusként is rögzítik, igen ritkák (pl.: pietvakarís „délnyugati szél” és pietvakariai „a déli és nyugati égtáj közötti világtáj”).

10. A litván terminológia rendezése és bővítése során az összetétel továbbra is termékeny módja lesz a terminusalkotásnak. Ezért fontos következetesen követni az összetételek irodalmi nyelvi képzésének legfontosabb tendenciáit (a tagok szerkezete, kötőhangzók, végződések). A terminusszótárakba viszonylag kevés szabálytalan alakulat kerül be. Az ilyen, szótárakba bekerült és a szakirodalomban használatos szabálytalan összetett terminusokat az illetékes szakterületek terminológiai bizottságainak nyelvészekkel, terminológusokkal együtt ki kell javítaniuk és szabályos alakulatokkal kell helyettesíteniük.

Rövidítések

ATŽ

– Jurevičius A., Čižas A. Aiškinamasis tekstilės terminų žodynas. – V., 1962, d. 1.

BŽ

– Botanikos terminų žodynas / Sud. Botanikos žodyno komisija. Redagavo: J. Dagys (vyr. redaktorius), A. Lekavičius, V. Mališauskienė. – V., 1965.

ChŽ

– Daukšas K. Chemijos žodynas. – V., 1960.

DŽ

– Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. II papild. leid. / Red. kolegija: J. Kruopas (atsak. redaktorius), A. Lyberis, D. Lukšys, J. Paulauskas, J. Senkus, K. Ulvydas. – V., 1972.

EŽ

– Rusiškas lietuviškas ekonomikos terminų žodynas / Red. kolegija: K. Meškauskas (atsak. redaktorius), A. Poviliūnas, V. Puronas, A. Skupeika. – V., 1966.

FŽ

– Fizikos terminų žodynas / Red. P. Brazdžiūnas. – V., 1958.

GŽ

– Gudelis V. Geologijos ir fizinės geografijos terminų žodynas. – V., 1956.

LKŽ

– Lietuvių kalbos žodynas. – V., 1941–1978, t. 1–11.

121

LŽ — Irodalmi terminológiai szótár / Szerk. J. Petronis, V. Vanagas, A. Zalatorius. — V., 1962.

MŽ — Čeičys J. Melioracijos terminų žodynas. — V., 1960.

STŽ — Kairys V., Kaminskas A., Kudirka Z., Kundrotienė R., Lipšicas M., Mačernius A., Norkus J., Riaubūnas J., Stanaitis J., Stulpinas B., Šliavas A. Orosz–litván–angol számítástechnikai terminológiai szótár. — V., 1971.

ŠŽ — Sportterminológiai szótár / Szerkesztőbizottság: Z. Gobikas, V. Kazlauskas, J. Lagunavičius, P. Normantas, V. Petkus, P. Rimša, V. Steponaitis (felelős szerkesztő). — V., 1959.

TŽ — Jogi terminológiai szótár / Összeállította A. Žiurlys. Szerkesztőbizottság: J. Bulavas, K. Jablonskis (felelős szerkesztő), J. Žiugžda, A. Žiurlys. — V., 1954.

LITVÁN ÖSSZETETT TERMINUSOK KÉPZÉSE

Összefoglalás

A tanulmány a litván egyszavas összetett főnévi terminusok képzését vizsgálja a szerző által fizikai, kémiai, geológiai és fizikai földrajzi, botanikai, meliorációs, textilipari, számítástechnikai, jogi, irodalomtudományi, közgazdasági és sportterminológiai szótárakból gyűjtött anyag alapján.

A szóösszetétel a litván terminológia megalkotásának és további fejlődésének fontos módja. A terminusok számát tekintve csak a szuffixális szóalkotás marad el mögötte jelentősen, ugyanakkor megelőzi a flektáló (kismértékben) és a prefixális képzést. Megfigyelhető a szóösszetétel szerepének növekedése a terminusképzésben az általános irodalmi, különösen pedig a népi (nyelvjárási) szóalkotáshoz képest.

Az összetett terminusok második komponense rendszerint a főnevek (a vizsgált 893 példa összetételeinek 78,2%-a) vagy az igék szókészleti osztályába tartozó szavakra épül (szinte az összes többi). Ennek alapján a litván összetett szavakat általában névszói és igei összetételekre osztják. Ezt a felosztást a jelen tanulmány is megtartja.

Első komponensként szintén leggyakrabban főnevek szerepelnek (a vizsgált összetételek 63%-ában). Ezenkívül az összetett terminusok első komponense lehet melléknév, számnév, ritkábban határozószó, névmás, ige és elöljárószó. Az összetett terminusok típusait az alkotóelemeik szófaji hovatartozása alapján különítettük el. A tanulmány a felsorolt típusokat jelentésük és alakjuk szempontjából egyaránt vizsgálja.

A vizsgált összetett terminusok csaknem felében mindkét komponens főnévből származik. A melléknévi és főnévi, valamint a főnévi és igei komponenseket tartalmazó típusok is igen termékenyek. A többi típus jóval kevesebb összetett terminust eredményezett. Az összetett terminusok képzésének alapjául egyszavas terminusok és közönséges (egyszerű) szavak egyaránt szolgálnak. A vizsgált képzések nyolcada egyik komponensként (rendszerint névszóként) nemzetközi terminust tartalmaz, és így hibridnek minősül.

A litván összetett terminusok komponensei közötti viszony leggyakrabban determinatív. A kopulatív összetett terminusok ritkák. A vizsgált összetételek többsége közvetlen jelentésű, de sok az átvitt jelentésű összetett terminus is (többségük bahuvrīhi típusú). Az összetett terminusok tárgyak, élő

122

élőlények, személyek, elvont fogalmak (főnevek), cselekvés eszközei, az igei jegy hordozói, igéből képzett elvont főnevek, a cselekvés eredménye stb. (igék).

Az összetételi tagok alapszavai az általános irodalmi szóösszetételekhez hasonlóan többnyire képzési szempontból nem összetett szerkezetűek. A terminológiában azonban az összetettebb fogalmak megnevezésének szükségessége az oka annak, hogy a vizsgált összetételek csaknem egyötödének van olyan összetevője (rendszerint az egyik), amelynek töve szóalkotási szempontból elemezhető. A terminusképzésben azonban kerülik az összetett és prefixummal képzett alakok összetevőként való felhasználását is. Az összetétel folyamán néha egyszerűsödik az alapszó töve, például žiedlapis „a virágtakaró levele” a žiedas „virág” és a lapelis „szirom, levélke” szavakból, žemėnauda „földhasználat” a žemė „föld” és a naudoti „használni” szavakból.

Az összetett terminusok összetevői, akárcsak a közönséges összetett szavaké, közvetlenül (kötőhangzó nélkül) vagy kötőhangzók segítségével kapcsolódnak össze. Az összetételek több mint 40%-a kötőhangzó nélkül jött létre, a többi kötőhangzót tartalmaz – leggyakrabban -a-, ritkábban -ia-, -i-, -o-, -ė-, és ritkán -u-, -y-, -io-. A tanulmány nyomon követi az összetevők összekapcsolásának módját meghatározó tendenciákat, és feltárja azokat az eseteket, amikor a litván szóösszetétel e formai sajátossága különböző terminusok megkülönböztetésére szolgál, például: dienoraštis „napló” és dienraštis „napilap”. Ilyen esetek azonban igen ritkák.

A tanulmány az összetett terminusok grammatikai formáját is vizsgálja. A litván szóösszetételben fontos szerepet játszik a flexió. A nyelvben meghatározott szabályszerűségek érvényesülnek, amelyektől az összetett szó, illetve terminus végződésének megválasztása függ. Az összetett terminusok képzésekor rendszerint az -is (birtokos esetben -io), valamint az -ė, -a végződést használják. Vannak olyan képzett alakok, amelyekben a végződés a terminusok megkülönböztetésének fő eszköze, például: paukštžiaudulka „ornitofília” és paukštžiaudulkiai „ornitofilek”.

Megvizsgálták továbbá az összetételek igei összetevőiben előforduló tőhangzó-váltakozás eseteit is. Feltárták az összetett terminusok képzése során elkövetett hibákat. Ezeket a hibákat a megfelelő szakterületek litván terminológiájának további rendezése során ki kell küszöbölni.