MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOSLIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985)

STASYS KEINYS

A TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI FORRADALOM ÉS A LITVÁN TERMINOLÓGIA FEJLŐDÉSE

A modern tudományos és technikai forradalom nagy feladatokat állított a nyelvtudomány elé is, hiszen a nyelv I. Beloded szavaival élve olyan, mint a társadalom jelenlegi fejlődésének barométere — a társadalmi fejlődés, valamint a tudomány és technika előrehaladásának minden vívmánya dinamikusan és sokoldalúan tükröződik a világ legfejlettebb nyelveiben¹. Alaposan vizsgálni és megoldani kell mind a nyelvpolitika, a nyelvek működése és tervezése általános kérdéseit, mind az egyes nyelvi formák és szintek belső fejlődésének problémáit, valamint ezeknek a nem nyelvi tényezőkkel való kölcsönhatását. A tudományos és technikai forradalom nyelvvel és nyelvtudománnyal való kapcsolatát kizárólag a tudomány nyelvére, vagy ahogyan gyakran mondják, a nyelvhasználat szakmai területeire és a terminológia kérdéseire korlátozni nyilvánvalóan túl szűk értelmezése lenne ennek a sokoldalú, világméretű jelenségnek. A tudomány nyelvének és a terminológiának a kérdései a nyelv jelenkori körülmények között végzett kutatásának szerves részét alkotják, közvetlenül a nyelv társadalmi életben betöltött funkcióiból és szerepéből fakadva.

A világ nyelveinek működése korántsem egyforma. A ma létező 2500—3000 nyelv közül csak körülbelül minden tizedik irodalmi nyelv, a többi egyáltalán nem rendelkezik írott formával. Végül a modern világ mintegy háromszáz irodalmi nyelve is jelentősen különbözik funkcióit, fejlettségét és elterjedtségét tekintve. Az úgynevezett világnyelvek mellett, amelyeket legszélesebb körben használnak az államközi kapcsolatokban, a nemzetközi rendezvényeken és más kommunikációs célokra, és amelyeken a modern tudományos, műszaki, kulturális, politikai és egyéb irodalom legnagyobb része megjelenik, vannak olyan irodalmi nyelvek is, amelyeknek funkciói még az azokat használó egyes népek vagy népcsoportok életében is igen korlátozottak. Például egyes fejletlen irodalmi nyelvek beszélői anyanyelvükön nemcsak felsőfokú, hanem középfokú, sőt nem egy esetben még alapfokú oktatásban sem részesülhetnek. Ez azt mutatja, hogy nem lehet minden nyelv számára azonos célokat kitűzni saját maga és funkciói további fejlesztésére. Más feladatok várnak a fejlett, és mások a még kialakulóban lévő, gyorsabban vagy lassabban fejlődő irodalmi nyelvekre.

A litván viszonylag fejlett irodalmi nyelv. A litván nép életének minden területén használatos, meglehetősen nagy hagyományokkal és irodalmi—

¹ Beloded I. K. A nyelv és a társadalmi haladás.— In: A tudományos-műszaki forradalom és a világ nyelveinek működése. Moszkva, 1977, 5. o.

179

rodalommal, valamint elegendő eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a jövőben is eredményesen szolgálja az állami és társadalmi élet, a termelés és alkotás, a tudomány, a technika, az oktatás és más területek valamennyi igényét. Litvánul lényegében kifejezhető a múlt és a jelen valamennyi jelensége, beleértve természetesen a tudomány és a technika kérdéseit is. Rég letűntek azok az idők, amikor egyes más nemzetiségű tudósok szinte gyászéneket zengtek a litván nyelv fölött, vagy soviniszta módon azt állították, hogy az alkalmatlan a szépirodalmi, tudományos és más, művelt népekre jellemző alkotótevékenységre. Sok nemzedék erőfeszítésének köszönhetően a litván nyelv tökéletesedett, és ma is eredményesen fejlődik tovább.

A nyelv fejlettsége és lehetőségei, valamint az egyes használók nyelvtudása nyilvánvalóan nem azonos mértékű. Bizonyára minden korban és minden népnél akadtak olyanok, akik rosszul bántak a nyelvvel. Ma is előfordulnak ilyenek. Csak az a baj, hogy az efféle műveletlen emberek néha a nyelvet hibáztatva próbálják leplezni tudatlanságukat, mintha a nyelv is csak annyira volna képes, amennyire ők maguk².

Az irodalmi nyelvek a használók tudatos erőfeszítései révén alakulnak ki és tökéletesednek. Ebben a folyamatban nagy szerep jut a különféle területek legkiválóbb értelmiségijeinek, akiknek munkái gyakran nemcsak az adott terület — a tudomány, a művészet, a politika stb. — új szavát jelentik, hanem nyelvi példaként is szolgálnak. A nyelv elméleti és gyakorlati művelésében a nyelvészek a modern irodalmi nyelvek kialakulása óta igen jelentős munkát végeznek. A mai litván irodalmi nyelv bölcsőjénél J. Jablonskis állt, aki e nyelvvel együtt érlelődött, és klasszikusa lett annak normatív szabályozásában. A nyelvészek folyamatos gondoskodása kísérte a litván irodalmi nyelv további fejlődési szakaszait is; a jelenkori nyelvészek szintén gondos nyelvművelők. A mélyreható elméleti kutatásokon alapuló aktív és tudatos nyelvművelés különösen időszerű a modern tudományos és technikai forradalom körülményei között, amikor a népek és nyelvek közötti kapcsolatok rendkívül kibővültek. Rendkívül fontossá vált a nyelvoktatás — természetesen az anyanyelv oktatását is beleértve — javításának feladata, hogy a társadalom minden tagja tökéletesen ismerje a nyelvet, figyelembe véve nemcsak annak helyességét, hanem stiláris tagoltságát és kifejező lehetőségeit is.

1. A litván terminológia fejlődésének kérdései

A tudományos és technikai forradalom körülményei között a nyelvészek, valamint a tudomány, a technika és a termelés különféle területein dolgozó szakemberek egyik fontos feladata az úgynevezett tudományos nyelv további fejlesztése és minél jobb elsajátítása. Ugyanez érvényes a tudomány és a technika terminológiájára is, amely a szaktárgyak kifejezésének magját alkotja. Napjainkban, amikor a tudomány termelőerővé vált, a társadalom nyelvi igényeit csak a terminológiai és általában a nyelvi kultúra magas szintje elégítheti ki. Ezért a nyelvészek és más területek szakemberei részéről egyaránt fokozódó figyelem irányul a terminoló-

² „Tiszta-e a nyelv háza?” című, élesen megfogalmazott cikkében kigúnyolta K. Zuperka docenst; lásd a „Raudonoji vėliava” című lapot (Šiauliai városi újság), 1983. június 10.

180

giával és a nyelvi kultúrával kapcsolatos kérdésekre irányuló figyelem teljesen törvényszerű, megfelel a kor szellemének és követelményeinek. Ez a figyelem segíti a terminológiai munka fejlesztését is, gyorsabb, tervszerűbb és ésszerűbb végzésére ösztönöz, alapos elméleti kutatásokra támaszkodva, valamint figyelembe véve a tudomány, a népgazdaság és a szocialista kultúra fejlesztésének szükségleteit és távlatait a köztársaságban és az országban.

A jelenlegi terminológiai munkában fel kell használni a múlt nemzedékeinek saját és más népek legjobb tapasztalatait, mivel maga a terminológia is gyökereivel az elmúlt évszázadok tudományos és általános kulturális tapasztalataihoz kapcsolódik. A 16. század közepétől kezdődik a litván terminológia írásban rögzített kialakítása és gyarapodása. A régi litván írásbeliség korszaka jelentős nyomokat hagyott a litván nyelv fejlődésében, valamint a terminológia érlelésében is, és a népnyelvvel együtt alapot és szilárd támaszt nyújtott a 19. század végén és a 20. század elején zajló, mai litván irodalmi nyelvet gyorsan formáló folyamathoz, továbbá a korszerű litván tudományos, műszaki és más területek terminológiájának termékeny megalkotásához és rendezéséhez. Ezt a litván nyelv társadalmi funkcióinak a nemzet gazdasági, politikai és kulturális életében végbement jelentős kibővülése is megkövetelte és segítette. Mindezeken a területeken számos kiváló tudós, művész, felsőoktatási és általában oktatási dolgozó, valamint más területek művelt képviselői hagytak jelentős nyomot. A litván terminológia korabeli kialakításáért és fejlesztéséért különösen sokat tettek J. Jablonskis (1860—1930) és K. Būga (1879—1924) nyelvészek; P. Mašiotas (1863—1940), M. Šikšnys (1874—1970) és Z. Žemaitis (1884—1969) matematikusok és pedagógusok; P. Matulionis (1860—1932) erdész; J. Elisonas (1889—1946), T. Ivanauskas (1882—1971), P. Šivickis (1882—1968) és L. Vailionis (1886—1939) biológusok; F. Butkevičius (1887—1934) és A. Purėnas (1881—1962) vegyészek; V. Čepinskis (1871—1940) vegyész és fizikus; P. Avižonis (1875—1939), K. Grybauskas (1886—1953), V. Lašas (1892—1966) és P. Mažylis (1885—1966) orvosok; P. Jankauskas (1860—1941), P. Jodelė (1871—1955), V. Mošinskis (1876—1955), K. Vasiliauskas (1879—1957) és P. Vileišis (1851—1926) mérnökök; M. Gustaitis (1870—1927) irodalmár; P. Galaunė (szül. 1890) művészettörténész; T. Brazys (1870—1930), J. Naujalis (1869—1934), M. Petrauskas (1873—1937) és S. Šimkus (1887—1943) zenészek; J. Šliūpas (1861—1944) közéleti személyiség; S. Šalkauskis (1886—1941) filozófus; A. Vireliūnas (1887—1925) pedagógus, és még sokan mások. A marxizmus–leninizmus litván terminológiájának megalkotásán eredményesen dolgoztak a Litván Kommunista Párt neves vezetői és alapítói, V. Mickevičius-Kapsukas (1880—1935), Z. Aleksa-Angarietis (1882—1940) és mások. Így 1940-re már számos terület litván terminológiája kialakult. Emellett ezt a terminológiát megszilárdította a tudományos, műszaki, pedagógiai és tudománynépszerűsítő irodalom, valamint a felsőfokú, szakiskolai és általános középiskolák gyakorlatában való használat.

A szovjet hatalom litvániai visszaállításától kezdve a litván nyelv tudományban, technikában, termelésben és oktatásban való működése, valamint az állami,

181

a köztársaság kulturális és társadalmi életében megkövetelte a litván terminológia szabványosításának, fejlesztésének és rendezésének további kiterjesztését. Szükségessé vált a különféle területek terminológiájának kiegészítése, a társadalmi élet új körülményeinek figyelembevételével. A köztársaság iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása, a kulturális forradalom és az ezzel összefüggő tudományos kutatások gyors fejlődése a szovjet hatalom első éveiben létrehozott köztársasági Tudományos Akadémián, más tudományos intézményekben és felsőoktatási intézményekben, valamint a szakképzett szakemberek képzésének felgyorsítása a számos terület terminológiájának további fejlesztését és tökéletesítését tűzte ki feladatul. A szovjet hatalom első évtizedeiben minőségileg megújult és általánosan meghonosodott a társadalmi-politikai és az állami élet terminológiája; nagy számban jelentek meg litván nyelvű tudományos, műszaki, politikai és más tárgyú könyvek, eredeti és fordított tankönyvek a felsőfokú, szakirányú közép-, szakmai és általános oktatási intézmények számára, valamint számos tudománynépszerűsítő kiadvány. Mindez érezhetően előrelendítette a litván terminológia fejlesztését és rendezését, és ösztönzést adott a normatív terminológiai szótárak szélesebb körű elkészítéséhez.

A terminológiai munka az idősebb nemzedék és a szovjet hatalom idején felnőtt tudósok közös erőfeszítésével gyors ütemben halad előre. Ez a munka korábban is, és ma is a litván terminológia megalkotásának és rendezésének haladó hagyományaira, valamint a litván tudomány, technika, művészet és más területek korábbi dolgozónemzedékei által felhalmozott gazdag és értékes tapasztalatokra támaszkodik. A terminológiai munka elmélete és gyakorlata széles körben felhasználja az orosz tudomány és technika terminológiájának hatalmas tapasztalatát is. Ehhez hozzátehető, hogy a 19. század végi és a 20. század eleji jelesebb litván tudósok és kulturális személyiségek többsége oroszországi felsőoktatási intézményekben végzett, néhányan pedig a nagy októberi szocialista forradalom előtt és a forradalom utáni első években ezekben az intézményekben oktatói és tudományos munkát végeztek. Ez kétségtelenül jelentős orosz terminológiai hatást gyakorolt az akkor kialakuló litván terminológiára. Ezzel együtt számottevő befolyást gyakorolt a német, az angol, részben a francia és a lengyel, feltehetően pedig jóval kisebb mértékben más nyelvek terminológiája, valamint azok megalkotásának és rendezésének elvei. Így elmondható, hogy a 20. század első évtizedeiben nemzeti terminológiai iskola alakult ki, amely egyrészt a litván irodalmi nyelv megalkotásának és szabványosításának alapjaira, másrészt a litván és más nyelvek terminológiai tapasztalataira épült.

A litván tudomány, technika, termelés, művészet és más területek több nemzedéknyi dolgozójának hosszú időn át végzett munkája, valamint a terminológiai munka folytonossága szép és érett gyümölcsöket hozott. Napjainkra számos terület litván terminológiája nemcsak létrejött, hanem kellőképpen rendezetté és szabványosítottá is vált. Ez természetesen semmiképpen sem jelenti azt, hogy a terminológiai munka befejeződött. Ezt a munkát általában soha nem lehet befejezni, mert a társadalom fejlődése, a tudomány és a technika előrehaladása, valamint a kultúra virágzása megköveteli a használatos terminológia folyamatos fejlesztését és tökéletesítését, kiegészítését és újbóli felülvizsgálatát. Ezért csak a terminológiai munka egyes szakaszairól helyénvaló beszélni

182

befejezését vagy elmaradását, összehangolását, valamint az adott kor tudományos, műszaki, termelési és egyéb területeinek helyzetével és a társadalom szükségleteivel való összeegyeztetését. A terminológiának mindig meg kell felelnie a kor követelményeinek, mert csak így szolgálhatja akadálytalanul és eredményesen a társadalmi élet valamennyi területének előrehaladását.

A tudomány, a technika és más területek terminológiájának rendezése, valamint a szabványos terminusok használatba vételének előmozdítása szempontjából óriási jelentőségűek a litván nyelven kiadott művek, tanulmánykötetek, tankönyvek, különféle ismeretterjesztő kiadványok és szakfolyóiratok. Az ilyen kiadványok nyomdai előkészítése során jelentős terminológiai bővítő, összehangoló és általában rendező munka folyik; gyakran kollektíven vitatják meg a használatban lévő és az újonnan javasolt terminusokat. A litván tudomány alapművei — „Lietuvos TSR flora“ (V., 1959–1980, 6 t.), „Lietuvos TSR fizinė geografija“ (V., 1958–1965, 2 t.), „Lietuvos TSR istorija“ (1957–1975, 4 t.), „Lietuvių kalbos gramatika“ (V., 1965–1975, 3 t.), „Lietuvių literatūros istorija“ (V., 1957–1969, 4 t., 5 kn.) és sok más mű — egyúttal a litván terminológia legjelentősebb eredményei, fejlettségének legnyilvánvalóbb bizonyítékai is. A litván társadalmi-politikai és tudományos marxizmus–leninizmus-terminológia rendezésén a Litván Kommunista Párt Központi Bizottsága mellett működő Párttörténeti Intézet eredményesen dolgozik. A Köztársaság Tudományos Akadémiájának számos intézete, más tudományos intézmények és felsőoktatási intézmények is jelentős terminológiai rendezőmunkát végeznek a különféle szakterületeken. Kedvezően értékelendő a köztársasági kiadók terminológiai tevékenysége. A terminológia rendezésének, különösen szabványosításának azonban számos tudományos intézményben és felsőoktatási intézményben eredményesebbnek és gyorsabbnak kellene lennie. Sok helyütt még mindig csak alkalmilag fognak hozzá ezekhez a rendkívül fontos munkákhoz, és inkább egyes lelkes szakemberekre támaszkodnak; ők azonban magukban, természetesen, gyakran nem képesek megfelelően tisztázni a felmerülő terminológiai bizonytalanságokat. Emiatt túl nagy teher hárul a kiadókra, amelyeknek szintén koránt sincs mindig elegendő erejük és idejük az ilyen kérdések megoldására. A fordításban megjelenő kiadványok is okoznak bizonyos terminológiai gondokat.

A litván terminológia e századi fejlődésében az enciklopédikus kiadványoknak is jelentős szerep jutott és jut. Az enciklopédiák, összefoglalva és számba véve a társadalmi élet, a tudomány, a technika és a kultúra adott korszakbeli eredményeit, segítik a szabványos terminológia rögzítését, egyúttal pedig aktívan hozzájárulnak annak bővítéséhez és további fejlesztéséhez. Nemrég volt ötven éve annak, hogy megkezdődött az első egyetemes „Lietuviškoji enciklopedija“ kiadása (1933–1941 között Kaunasban 10 kötet jelent meg, az A—J betűket felölelve). Tekintettel a két világháború közötti Litvániában a szaknyelvi szótárak hiányára, ez az enciklopédia a litván terminológia fejlődése és kibontakozása szempontjából is különösen jelentős volt. A szovjet időszakban megjelent háromkötetes „Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija“ (V., 1966–1971) és a tizenkét kötetes „Lietuviškoji tarybinė enciklopedija“ (V., 1976–1984) nagyon fontos tényezői a litván terminológia szabványosításának, megszilárdításának és fejlesztésének. A tervezett új enciklopédiák és enciklopédikus szótárak kétségkívül ösztönözni fogják a különféle területek további fejlesztését, mind a

183

litván terminológiának, mind magának a terminológiai munkának. Ezért most már éppen ideje, hogy részletesebben összefoglaljuk a terminusok közlését és szabványosítását a litván enciklopédiákban, hogy szerepük tovább növekedjen, és helyre lehessen hozni az előforduló pontatlanságokat és terminológiai hibákat. Előfordul, hogy az enciklopédiák szerkesztői indokolatlanul megváltoztatják a meghonosodott terminusokat, új változatokat vezetnek be, vagy akár a terminusképzés típusait is megváltoztatják ³.

Az illetékes terminológiai bizottság és a terminológus nyelvészek jóváhagyása nélkül egyetlen kiadó, szerkesztőség vagy más szervezet sem változtathatja meg a meghonosodott terminusokat. A legfontosabb terminológiai kérdéseket pedig jóváhagyásra a LTSR Tudományos Akadémia Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács elé kellene terjeszteni. Ennek hiányában az egyes szervezetek vagy kiadványok javaslatai nem bírnak normatív erővel. A terminológiai önkényeskedés csak félrevezeti a szakembereket és a társadalmat.

2. Terminológiai szótárak

A terminológia rendezésének és a szabványos terminusok használatba vételének igen fontos tényezői a jól összeállított terminológiai szótárak. Egyúttal a termékeny terminológiai munka kézzelfogható mutatói is. A szovjet időszakban, pontosabban a második világháború után — hiszen a szovjet hatalom első, nem egészen egy évében a köztársaságban nem készült terminológiai szótár — Litvániában több mint 70, különböző területeket felölelő, eltérő terjedelmű, rendeltetésű és jellegű terminológiai szótárat és szójegyzéket adtak ki. Ennek a mennyiségnek körülbelül a felét viszonylag kis terjedelmű, fordításos, kétnyelvű oktatási szójegyzékek teszik ki, amelyeket különféle szakok hallgatóinak szántak, felsőoktatási intézmények oktatói állítottak össze, és rotaprinttel sokszorosítottak. E szójegyzékek többségének csekély jelentősége van a litván terminológia fejlődése és rendezése szempontjából. Oktatási segédanyagként azonban kétségtelenül igen hasznosak ⁴. A legtöbb oktatási terminológiai szótárat és szójegyzéket a Kaunasi Orvostudományi Intézet, a Vilniusi Építőmérnöki Intézet, kisebb számban pedig a Litván Mezőgazdasági Akadémia, a Vilniusi Állami V. Kapsukas Egyetem, az LTSR Állami Testnevelési Intézet, továbbá néhány más felsőoktatási intézmény — többnyire idegen nyelvi tanszékeinek, illetve egyes szaktanszékeinek — oktatói készítették és adták ki. Tanulók számára néhány terminológiai szójegyzéket a „Šviesa“ kiadó jelentetett meg.

A litván oktatási terminográfia minden irányú támogatása és fejlesztésének ösztönzése mellett növelni kell az oktatási terminológiai szótárak és szójegyzékek normatív szerepét, és több ilyen szótárat kell összeállítani és kiadni a középiskolai tanulók számára. A szaktárgyi tanszékeknek aktívabban kellene oktatási terminológiai szótárakat készíteniük; egyelőre az orosz nyelvi tanszékek szinte egyáltalán nem tevékenykednek ezen a területen

³Erre az utóbbi esetre filológiai kandidátus K. Gaivenis hívta fel a figyelmemet, kifejezve elégedetlenségét az üggyel kapcsolatban.

⁴Az ilyen terminológiai szótárakról és szójegyzékekről bővebben lásd: Gaivenis K., Keinys S. Lietuviškų mokomųjų terminų žodynų apžvalga, trūkumai, tobulinimo rekomendacijos.— Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1981, t. 2(75), p. 127—137.

184

oktatók. El kell érni, hogy az ilyen jellegű kiadásra szánt szótárakat és szójegyzékeket az illetékes szakterületi terminológiai bizottságok és nyelvészek áttekintsék, és az általános felsőoktatási vagy köztársasági szakterületi terminológiai bizottságok jóváhagyják. Kiadás előtt egyeztetni kell őket az LTSR MA Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanáccsal is.

A kiadók és egyes más intézmények által kiadott terminológiai szótárak többsége jól előkészített; áttekintette őket a köztársasági Tudományos Akadémia Litván Nyelv és Irodalom Intézetének Terminológiai Bizottsága, majd annak megszüntetése után ugyanennek az intézetnek a Terminológiai Csoportja. Nagymértékben hozzájárultak az adott szakterületek litván terminológiájának stabilizálásához, szabványosításához és általában véve rendezéséhez. E szótárak jelentős része a litván terminográfia súlyos munkája, nagy segítség mind a szakemberek, mind a kiadók és az időszaki sajtó munkatársai, mind pedig a tudományos utánpótlás számára.

Elsősorban a magyarázó terminológiai szótárakat kell megemlíteni, hiszen ezek szabványosító jelentősége a legnagyobb. A legjelentősebb magyarázó terminológiai szótárak a következők: „Botanikai terminológiai szótár” (összeáll. a Botanikai Szótár Bizottsága, főszerk. J. Dagys.— V., 1965.— 664 p.), J. Ceičys „Meliorációs terminológiai szótára” (V., 1960.— 284 p.), K. Daukšas „Kémiai szótára” (V., 1960.— 452 p.), A. Jurevičius és A. Čižas „A textilipari terminológia magyarázó szótára” (V., 1962, 1. rész.— 100 p.), A. Krutulis „Zenei terminológiai szótára” (2., kiegészített kiadás.— V., 1975.— 260 p.), „A tudományos és műszaki információ terminológiai szótára” (összeáll. A. Trečiokaitė.— V., 1983.— 228 p.) és mások. Az oktatási célú terminológiai szótárak közül e tekintetben fontos S. Gecevičiūtė „Az állattani terminológia magyarázatai” (V., 1974.— 180 p.) című műve. Végül nem hagyható említés nélkül az oroszból fordított „Filozófiai szótár” sem (a litván kiadás szerk. R. Plečkaitis.— V., 1975.— 488 p.). E szótárak többsége nem tisztán magyarázó jellegű. Például a botanikai terminológiai szótárban a megfelelő latin és orosz terminusok szerepelnek, a kémiai, meliorációs és textilipari szótárakban orosz terminusok, a tudományos és műszaki információ terminológiai szótárában pedig orosz és angol nyelvű terminusok. Orosz és német megfelelőket tartalmaz „A faipari terminológia magyarázó szótára” (összeáll. A. Barkauskas, S. Jonaitis, M. Kairys és mások.— V., 1971.— 120 p.). A terminológiai szótáraknak ez a vegyes (magyarázó-fordító) típusa tekinthető a leginkább perspektivikusnak és leghasznosabbnak. Egyébként az Észt SZSZK MA Nyelv és Irodalom Intézetének Terminológiai és Nyelvművelési Osztályának szakemberei is a magyarázó-fordító terminológiai szótártípust tartják a legcélszerűbbnek, figyelembe véve, hogy egy kis köztársaság milyen lehetőségekkel rendelkezik ilyen szótárak előkészítésére és kiadására, valamint hogy a szótáraknak milyen fontos szerepük van a helyes terminusok rendezésében, szabványosításában és használatba vételében⁵. Ezenkívül az ilyen szótárak más nyelvek terminusainak indexeivel kiegészítve a legtöbb szükséges információt nyújtják a felhasználónak, amelyre mind a szakembereknek, mind a kiadók és a sajtó munkatársainak, a fordítóknak, a diákoknak és

⁵ Ots X. Az észt terminológiai szótárak típusainak fejlődéséről.— In: Az elmélet szerepe a terminológia fejlesztésének és az irodalmi nyelvek rendezésének gyakorlatában. Tallinn, 1982, 112—113. o.

185

és másoknak, akiknek az adott terminusokkal dolguk van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljesen le kellene mondani a fordító szótárakról, annál is kevésbé, mert egy jó magyarázó-fordító szótár elkészítése sokkal több időt és energiát igényel.

Az eddig kiadott litván szabványosító terminológiai szótárak többsége fordító szótár. Ezek főként orosz–litván vagy litván–orosz kétnyelvű szótárak, például V. Gudelis „Geológiai és fizikai földrajzi terminológiai szótára” (V., 1956.— 220 p.), „Irodalmi terminológiai szótár” (összeáll. J. Petronis, V. Vanagas, A. Zալatorius.— V., 1962.— 80 p.), M. Mikalajūnas „Orosz–litván meteorológiai terminológiai szótára” (V., 1975.— 220 p.), „Orosz–litván közgazdasági terminológiai szótár” (felelős szerk. K. Meškauskas.— V., 1966.— 292 p.), „Orosz–litván politechnikai szótár” (a szerkesztőbizottság elnöke A. Novodvorskis.— V., 1959.— 520 p.), V. Anskaitis és M. Kilo „Orosz–litván mezőgazdasági terminológiai szótára” (V., 1971.— 368 p.), „Sportterminológiai szótár” (felelős összeáll. V. Steponaitis.— V., 1959.— 340 p.), „Jogi terminológiai szótár” (összeáll. A. Žiurlys.— V., 1954.— 240 p.), valamint a nemrég kiadott oktatási célú „Orosz–litván mezőgazdasági gépesítési terminológiai szótár” (összeáll. V. Gerulaitis, S. Lukėnas.— V., 1983.— 160 p.) és mások. Ezenkívül több nagyobb angol–litván terminológiai szótár is megjelent, például A. Buračas „Angol–litván közgazdasági terminológiai szótára” (V., 1980.— 489 p.), A. Novodvorskis „Angol–litván politechnikai szótára” (V., 1958.— 172 p.) és az oktatási célú „Angol–litván mezőgazdasági terminológiai szótár” (felelős szerk. R. Kelbauskienė.— V., 1977.— 168 p.).

A fordító szótárak külön csoportját alkotják a többnyelvű szótárak. Ezekben a litván terminusokon kívül két vagy több más nyelv megfelelői is szerepelnek; ilyen például V. Kairys, A. Kaminskas, Z. Kudirka és mások „Orosz–litván–angol számítástechnikai terminológiai szótára” (V., 1971.— 600 p.), V. Astrauskas, S. Biziulevičius, S. Pavilonis és mások latin–litván–orosz „Orvosi terminológiai szótára” (V., 1980.— 996 p.), valamint a litván–orosz–angol–német „Fizikai terminológiai szótár” (összeáll. a Fizikai Terminológiai Bizottság, szerk. P. Brazdžiūnas.— V., 1979.— 680 p.). A litván fordító terminográfia e nagy munkái közé sorolható a Kaunasi Orvostudományi Intézet által kiadott, kisebb terjedelmű, oktatási célú J. Vosylius-féle „Rövid gyógyszerészeti poliglot szótár” is (K., 1970.— 350 p.), amely latin, litván, angol, német, francia és orosz terminusokat tartalmaz.

A kiadók által megjelentetett fordító terminológiai szótárakhoz rendszerint mellékelik a második és további nyelvek terminusainak indexeit. Ez természetesen növeli a szótárak információtartalmát, mivel egy ilyen kétnyelvű szótár valójában két szótárt helyettesít (például az orosz–litván szótár a litván terminusok indexével litván–orosz szótárként is használható), a többnyelvű pedig akár több terminológiai szótárt is helyettesíthet. Ezzel jelentős megtakarítás érhető el

186

a papír, valamint a szerkesztők, kiadók és nyomdák munkaidejének korlátai. Ez nagyon fontos, mert a terminológiai szótárak iránti igény a köztársaságban jelentősen megnőtt, előkészítésük és kiadásuk pedig jócskán elmarad ettől az igénytől.

Nagyra értékelve a szovjet időkben Litvániában végzett és jelenleg is folyó terminológiai szótárkiadást, amely kétségkívül jelentős előrelépés a litván terminográfiában, nem hagyhatjuk figyelmen kívül e munka bizonyos hiányosságait sem. Mindenekelőtt néhány fontos tudományterület és a népgazdaság egyes ágainak terminológiai szótárai még nem jelentek meg, sőt nem is készülnek (például az erdőgazdálkodás, az építőipar, az állatorvostudomány, a társadalomtudományok stb. területén); különösen kedvezőtlen a köztársaság legfontosabb iparágai terminológiai szótárainak előkészítési helyzete. A köztársaság termelőegyesüléseinek, gyárainak és más szervezeteinek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk saját szakterületük terminológiájának rendezésére. Emellett a legtöbb szótár példányszáma már régen elfogyott, és egy-két, 20—30 éve kiadott terminológiai szótár elavult⁶, ezért bővíteni és korszerűsíteni kell. Néhány terminológiai szótárt a kiadók nagyon lassan szerkesztenek és készítenek elő nyomtatásra; évekig állnak kiadatlanul. Ez volt az utóbbi években megjelent orvosi és mezőgazdasági gépesítési terminológiai szótárak sorsa, és ugyanez mondható el a nemrég kiadott politechnikai szótárról is. Kevés értelmező terminológiai szótár készül és jelenik meg. Ezt az álláspontot képviseli V. Mihalcsenko, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének vezető tudományos munkatársa is; hozzáteszi, hogy a fordítói szótárakra a terminológiai munka első szakaszában (a terminusok leltározásakor) volt szükség, most pedig e munka új szakaszára kell áttérni — a terminusrendszerek kialakítására, figyelembe véve az egyes tudomány- és műszaki területek fejlődésének sajátosságait⁷. A litván terminológia e feladatát hasonlóképpen fogalmazta meg a néhai A. Rilszkij, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Tudományos és Műszaki Terminológiai Bizottságának tudományos titkára is az 1981 elején Moszkvában tartott össz-szövetségi szemináriumon, amely a terminológiai munka kérdéseivel foglalkozott az uniós köztársaságok Tudományos Akadémiáin⁸. Végül egyes terminológiai szótárak lexikográfiai előkészítése is hiányos (elsősorban a rotaprint eljárással nyomtatott oktatási szótáraké), és sok szótárban a litván terminusok hangsúlyjelölése hiányzik.

A litván terminográfia kérdéseire nagy figyelmet fordít az LTSR Tudományos Akadémiája Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács. Ülésein részletesen megvitatták az oktatási célú terminológiai szótárak kérdéseit (1978. december 20-án), a kiadók által megjelentetett litván terminológiai szótárak előkészítését és kiadását (1979. december

⁶ Erről már másfél évtizeddel ezelőtt is írtak (lásd: Г а й в я н и с К., К л и м а в и ч ю с П. Некоторые вопросы терминологической работы в Литовской ССР.— Научно-техническая терминология, 1973, № 2, с. 20).

⁷ М и х а л ь ч е н к о В. Ю. Тенденции развития научно-технической терминологии в балтийских языках.— В кн.: Научно-техническая революция и функционирование языков мира. М., 1977, с. 146.

⁸ Р ы л ь с к и й А. Г. Краткий обзор состояния и задач, решаемых терминологическими органами союзных республик.— В кн.: Проблемы разработки и упорядочения терминологии в Академиях наук союзных республик. М., 1983, с. 168.

187

13-án)⁹, továbbá megvitatták az 1981—1990 közötti időszak terminológiai szótárkiadásának távlati tervét is (1980. november 27-én). A legfontosabb megjelenő terminológiai szótárakat megvitatják és jóváhagyják; ezeket a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Csoportja vizsgálja felül.

3. A terminológiai munka szervezése

A köztársaság terminológiai munkájának megszervezésére és összehangolására 1945-ben az LTSR Tudományos Akadémiája Elnöksége mellett Terminológiai Bizottságot hoztak létre, amelyet 1951-ben a Litván Nyelvi Intézethez helyeztek át (1952-től, az intézetek összevonása után, az LTSR Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének Terminológiai Bizottsága nevet viselte). A bizottság jelentős munkát végzett: arra ösztönözte a különböző szakterületek szakembereit, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a litván terminológia rendezésére, és nyelvi szempontból felülvizsgálta a kiadásra kerülő terminológiai szótárakat. Képviselői aktívan részt vettek a különböző szakterületek terminológiai bizottságainak számos ülésén. A bizottság működésének évei alatt lerakták a litván terminológia további eredményes rendezésének alapjait, és kialakultak e munka később is fennmaradt és továbbfejlesztett formái, valamint módszertana. A bizottságot hosszú éveken át hozzáértően és eredményesen vezette J. Kruopas docens, a filológiai tudományok kandidátusa (1908—1975); az LTSR Tudományos Akadémiája Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács megalakulása után a Tanács elnökhelyettese lett.

A háború utáni években J. Kruopas volt a litván terminológia rendezésének legkiemelkedőbb szervezője és e terület legnagyobb tekintélye. Aktívan közreműködött több fontos terminológiai szótár előkészítésében, különböző szakterületek szakembereit bevonva gondosan foglalkozott a terminusok „A mai litván nyelv szótárában”, valamint az akadémiai „Litván nyelv szótárában” való feltüntetésének kérdéseivel, és terminológiai tárgyú cikkeket közölt tudományos és időszaki kiadványokban¹⁰. Az intézet Terminológiai Bizottságában különböző időszakokban eredményesen dolgoztak V. Bartusevičius és N. Grigas (1896—1972) nyelvészek, A. Kučinskaitė és V. Labutis filológiai kandidátusok, K. Gaivenis filológiai kandidátus és mások. K. Gaivenis különösen elkötelezte magát e munka mellett, és csaknem három évtizeden át széles körű terminológiai tevékenységet folytatott.

Ahogy a terminológiai munka a köztársaságban kibővült, a kizárólag nyelvészekből álló, társadalmi alapon működő bizottság már nem tudta átfogni

⁹ Terminologijos tarybos nutarimai šiais klausimais paskelbti, žr.: Dėl lietuviškų mokomųjų terminų žodynų.— Kalbos kultūra, 1979, sąs. 37, p. 4—5; Dėl lietuviškų terminų žodynų rengimo ir leidybos.— Mūsų kalba, 1980, Nr. 3, p. 26—28.

¹⁰ J. Kruopas terminológiai tevékenységéről lásd: Drotvinas V., Lyberis A., Pikčilingis J., Ulvydas K. Elveszítettünk egy kiváló litván nyelvészt.— Kalbos kultūra, 1976, 30. füzet, 4. o.; Gaivenis K., Lyberis A., Ulvydas K. J. Kruopas— az anyanyelv kiváló kutatója.— Kalbos kultūra, 1978, 34. füzet, 82—83. o.; Гайванис К. И. Крупонас как терминолог и нормализатор литовского языка— Научно-техническая революция и проблемы культуры языка науки и терминологии: тез. докл. и сообщ. регионального теорет.-метод. семинара (симпоз.) 31 мая—1 июня 1983 г.— Вильнюс, 1983, с. 30—31.

188

a litván terminológia szabályozásának megszervezésével és koordinálásával kapcsolatos valamennyi felmerülő feladatot. Ezért a Terminológiai Bizottság kezdeményezésére előkészítő munkálatokat végeztek e tevékenység szervezeti átalakítására. A köztársasági Minisztertanács 1971 végén elfogadott határozata alapján a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Elnöksége mellett Terminológiai Tanácsot hoztak létre, majd 1972 júniusában a Tudományos Akadémia Elnöksége jóváhagyta a Tanács szabályzatát. A Terminológiai Tanács fő feladatait a következőképpen fogalmazták meg:

a) a különféle tudományos és oktatási intézményekben, kiadókban, gyárakban stb. végzett litván terminológiai munka koordinálása és szervezése;

b) az elkészített terminológiai szótárak (közlönyök) jóváhagyása;

c) egyes tudományos és műszaki terminusok ajánlása a nyelvhasználat számára.

A Terminológiai Tanács munkája során egyes szakterületek terminológiai szekcióit, bizottságait és albizottságait hozhatja létre; ajánlhatja tudományos kutató-, oktatási és más intézményeknek, valamint szervezeteknek, hogy munkaterveikbe terminológiai témákat vegyenek fel, a kiadóknak pedig azt, hogy kiadási terveikbe illesszék be a Tanács által jóváhagyott terminológiai munkákat (szótárakat, cikkgyűjteményeket stb.). A Terminológiai Tanácsnak emellett össze kell gyűjtenie az országban folyó terminológiai munkára, valamint a készülő vagy elkészíteni tervezett terminológiai szótárakra, közlönyökre stb. vonatkozó információkat; ezeket ülésein megvitathatja, jóváhagyhatja és a gyakorlat számára ajánlhatja. Szükség esetén a Tanács különféle terminológiai kérdések megvitatására tanácskozásokat, konferenciákat és szemináriumokat szervez, továbbá részt vesz más intézmények ilyen jellegű rendezvényein az országban és annak határain kívül is.

A Terminológiai Tanács társadalmi munkában működik, székhelye a Tudományos Akadémia Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete. A Tanács feladatainak ellátását az intézet nagyjából ugyanebben az időben létrehozott Terminológiai Csoportja segíti; fő feladatait a következőképpen fogalmazták meg: a Terminológiai Tanács tevékenységével kapcsolatos dokumentumok és folyó ügyek intézése; az országban folyó terminológiai munkák figyelemmel kísérése és ezekről a Terminológiai Tanács tájékoztatása; kapcsolattartás a szekciókkal és terminológiai bizottságokkal, a terminológiai munkát végző kollektívákkal, illetve a terminológiai szótárak szerzőivel, valamint nyelvi tanácsadás számukra; módszertani és egyéb, a terminológiai munkára vonatkozó útmutatók tervezeteinek elkészítése; időszerű terminológiai kérdések vizsgálata, valamint terminológiai cikkekből és más anyagokból álló gyűjtemények sajtó alá rendezése; a terminológiai szótárak (közlönyök, jegyzékek) nyelvi szempontú felülvizsgálata és lektorálása.

A Terminológiai Tanács 23, a tudomány és a technika különböző területein dolgozó neves szakemberből áll; közülük a köztársasági Tudományos Akadémia akadémikusai P. Brazdžiūnas, J. Gaudrimas, J. Kubilius és P. Slavėnas, az Akadémia levelező tagjai pedig J. Bulavas (jog), J. Dagys, V. Gudelis, J. Macevičius, R. Šarmaitis és P. Vasinauskas. A Tanács megalakulása óta elnöke V. Mažiulis akadémikus, a filológiai tudományok doktora, professzor.

189

Munkája során a Terminológiai Tanács a szakterületi terminológiai bizottságokra támaszkodik, amelyekből jelenleg több mint húsz működik az országban. A működő terminológiai bizottságok több mint fele köztársasági szintű, a többit egyes intézmények belső ügyeinek intézésére hozták létre. A köztársasági szintű szakterületi terminológiai bizottságok egy részét a Terminológiai Tanács tagjai vezetik. Például P. Brazdžiūnas akadémikus a Fizikai Terminológiai Bizottság elnöke, J. Kubilius akadémikus a Matematikai Terminológiai Bizottságot vezeti, J. Dagys, a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a Botanikai Szótár Bizottságát, P. Vasinauskas, a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának levelező tagja pedig az Agronómiai Terminológiai Bizottságot vezeti, és így tovább. A Terminológiai Tanács egyes terminológiai bizottságok sokéves eredményes munkájára és tapasztalatára építve arra törekszik, hogy a tudomány és a technika alapvető területeinek terminológiai bizottságai köztársasági szintűek legyenek, vagyis soraikban egyesüljenek a köztársaság legkiválóbb szakemberei, függetlenül attól, hogy hol dolgoznak. Ez segíti az összes felmerülő terminológiai kérdés szakmailag megalapozott eldöntését, a használt, újonnan bevezetett vagy pontosított terminusok megfelelő összehangolását, valamint az egyes intézményekben olykor tapasztalható terminológiai ingadozás elkerülését.

A szakterületi terminológiai bizottság a gyakorlati terminológiai munka legfontosabb láncszeme. Feladata, hogy összegyűjtse a saját szakterülete terminológiájával kapcsolatos valamennyi információt, terminológiai kartotékot állítson össze, megvitassa és használatba vezesse a helyes, rendszerszerű terminusokat, valamint törekedjen arra, hogy a szakterület terminológiája megfeleljen a világ tudományos és műszaki fejlettségi szintjének, illetve a köztársaság tudományos, termelési, oktatási és tudományos ismeretterjesztési igényeinek. A szakterületi terminológiai bizottságoknak munkájuk eredményeit terminológiai szótárak, közlönyök és jegyzékek formájában kellene közzétenniük; ezek először tervezetként, megvitatásra szánt javaslatként is megjelenhetnek, majd megvitatás után jóváhagyás céljából a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács elé terjeszthetők.

Az országban működő szakterületi terminológiai bizottságok egy része jelentős tapasztalatot halmozott fel a terminológiai munkában, és nagy munkát végzett saját szakterülete terminusainak rendszerezése, szabványosítása és rendezése terén. Például a fent említett Botanikai Szótár Bizottság, amelyet J. Dagys biológiai tudományok doktora, professzor sok éven át eredményesen vezetett, már a hatodik évtizede működik sikeresen. Az évek során jelentős botanikai terminológiai és növénynév-kartotékot állítottak össze. Ez a szakterület terminusait és elnevezéseit egyaránt összegyűjti a legkülönfélébb irodalmi forrásokból (a jelen és a múlt tudományos könyveiből, cikkeiből és egyéb nyomtatott, illetve kéziratos forrásokból), valamint az élő népnyelvből. A bizottság erőfeszítései nyomán, amelyet akkoriban L. Vailionis vezetett, elkészült és 1938-ban Kaunasban megjelent a terjedelmes „Lietuviškas botanikos žodynas” (1. rész — 600+40 p., szerk. J. Dagys). Ez volt a legnagyobb és egyik legkiforrottabb litván terminográfiai munka azok közül, amelyeket Litvániában 1940-ig kinyomtattak. A szótár fő részében elsőként a növény latin tudományos rendszertani neve szerepel, megmagyarázott jelentésével vagy eredetével, ezt követi a növény családja, majd a növény tudományos litván neve, annak sino-

190

megnevezések, német, orosz, lengyel és lett megfelelőik, valamint a termőhely, az elterjedés és a felhasználás rövid leírása és egyéb tudnivalók. Ezután a könnyebb használat érdekében egy litván–latin növénynévjegyzék következett. A szótárhoz ezenkívül hozzáadták K. Grybauskas szerkesztésében a farmakognóziai nomenklatúrát (latin–litván és litván–latin nyelven), a bemutatott növények rendszertani táblázatát, valamint a latin–litván fajnevekben használt melléknevek kis szótárát. A szótár megjelentetése jelentős előrelépés volt a litván terminológia és terminográfia terén. A szótár második részében a növénycitológia, -anatómia, -morfológia és -élettan rendezett terminusait kívánták közölni. Ezt a feladatot a Botanikai Szótári Bizottság teljesítette, amikor elkészítette a már a szovjet időszakban megjelent magyarázó „Botanikai terminusok szótárát” (V., 1965). A bizottság elkészített egy új, bővített és átdolgozott növényrendszertani szótárt is, amelyet feltétlenül ki kell adni ¹¹. A bizottság módszeres tevékenysége aktív volt, és egyúttal lehetővé tette a litvániai botanika, valamint e terület terminológiájának alaposabb kutatását is. Így a Botanikai Szótári Bizottság több évtizedes céltudatos és gondos munkája valóban jelentős nyomot hagy a litván tudomány történetében.

A LTSR MA akadémikusa, P. Brazdžiūnas professzor vezette Fizikai Terminológiai Bizottság már három évtizede igen céltudatosan és eredményesen dolgozik. 1958-ban jelent meg e bizottság által összeállított kis litván–orosz fordító jellegű „Fizikai terminusok szótára”, amely az egykori háború előtt a Litván Egyetem Fizikai Tanszékén megkezdett terminológiai cédulagyűjteményre támaszkodott, amelyet a szovjet években a Vilniusi Egyetemen tovább bővítettek. 1971-ben és 1973-ban két kötetben tették közzé egy nagyszabású, négy nyelvű, fordító jellegű fizikai terminusszótár tervezetét; a bizottsági üléseken folytatott részletes és gondos megvitatás után a „Mokslas” kiadó 1979-ben megjelentette. A szótár csaknem 20 ezer fizikai terminust tartalmaz litván, orosz, angol és német nyelven. A bizottság elkészítette továbbá a „Lézerfizikai terminusok szótárát”, amelyet 1981-ben a Litván Nyelv és Irodalom Intézet Terminológiai Csoportja felülvizsgált, majd ugyanazon év végén az LTSR MA Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács jóváhagyott; emellett megkezdte egy enciklopédiai fizikai szótár előkészítő munkálatait ¹².

Eredményesen és szervezetten dolgozik az állattani, matematikai, agronómiai és néhány más bizottság is. Sajnálatos, hogy leállt a Tudományos Akadémia Fizikai-technikai Energetikai Problémák Intézete Terminológiai Bizottságának tevékenysége, amely az 1960-as évek végétől több mint egy évtizeden át igen eredményesen működött (1960 és 1969 között a bizottság 29, különféle műszaki területek terminusait tartalmazó füzetet adott ki, összesen több mint 350 oldal terjedelemben), és amelyet J. Stasiulevičius műszaki tudományok kandidátusa (1923–1973) hozzáértően vezetett.

¹¹ A Botanikai Szótári Bizottság tevékenységéről bővebben lásd: Dagys J. Kaip buvo rengiami lietuviški botanikos terminų žodynai.— Kn.: Lietuvių terminologija (Lietuvių kalbotyros klausimai). V., 1975, t. 16, p. 244—248.

¹² A litván fizikai terminológia rendezéséről bővebben lásd: Brazdžiūnas P. Fizikos lietuviškosios terminijos kūrimas.— Kalbos kultūra, 1983, sąs. 44, p. 4—8.

191

Az említett botanikai, fizikai és más terminológiai bizottságok munkájának sikerét az biztosítja, hogy tagjaik között tudományos kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények kiemelkedő szakemberei egyaránt aktívan dolgoznak; a bizottságokat a legtekintélyesebb és legtevékenyebb tudósok vezetik; mindig konkrét célokat és feladatokat tartanak szem előtt, amelyeket tervszerűen és módszeresen hajtanak végre; továbbá folyamatosan együttműködnek terminológus nyelvészekkel. A litván terminológia rendezésének több évtizedes tapasztalata azt mutatja, hogy ezek a tényezők jelentik a bizottságok eredményes munkájának legfontosabb biztosítékát. Különösen említésre méltó, hogy a köztársaság legkiválóbb tudósai törődnek szakterületük terminológiájával és általában az anyanyelv ügyeivel. E régi és szép litván tudományos és terminológiai hagyományt folytatják P. Brazdžiūnas, A. Buračas, J. Dagys, K. Daukšas, A. Gučas, V. Gudelis, J. Kubilius, J. Macevičius (KPI), S. Pavilonis, P. Slavėnas, R. Šarmaitis, P. Vasinauskas, J. Vidmantas, A. Vitkus professzorok és sokan mások. Ezt a hagyományt minden lehetséges módon támogatni és megőrizni kell.

Fontos, hogy a terminológiai bizottságoknak folyamatosan legyenek olyan feladataik, amelyeket elvégezve továbblépnek, és új, összetettebb munkákba kezdenek. Csak az ilyen rendezett és folyamatos terminológiai munka biztosíthatja, hogy az adott területek terminológiája lépést tartson a tudomány és a technika fejlődésével, s maga is elősegítse ezt a fejlődést. A terminológiai bizottságok legkézenfekvőbb és szervezett munkával megvalósítható feladata saját szakterületük terminusainak szabványosítása, rendszerezése és általában véve cédulagyűjtemények alapján történő rendezése, terminológiai szótárak készítése, tervezeteik vagy közleményeik közzététele. A munka egy-egy szakasza egy szabványosító terminológiai szótár vagy ajánlott terminusokat tartalmazó gyűjtemény összeállításával zárul. Az ilyen munka nemcsak az adott terület terminusainak szabványosítását és rendszerezését segíti, hanem a szomszédos és más kapcsolódó területek terminusaival való összehangolásukat is. Emellett a nemzeti terminológia más nyelvek megfelelő terminológiájával való összehangolása is megvalósul. Az ilyen összehangolás igen fontos a tudományos munka eredményessége, a termelés és más tevékenységek szempontjából is.

Bármely szakterület litván terminológiájának aktuális kérdése, hogy szemantikailag megfelelő legyen az adott terület orosz terminológiájának. Ez egyrészt a szakemberek jobb képzése, másrészt a többnemzetiségű államban folyó tudományos és termelőmunka szempontjából fontos. Amint említettük, több szakterület litván terminusait már e század elején az orosz terminológia mintájára alkották meg és rendezték. A szovjet élet viszonyai között pedig a litván és az orosz terminológia úgyszólván folyamatosan érintkezik. Ezért nincs is jelentős eltérés e két nyelv terminológiája között. A terminológia összehangolására más nyelvekkel is törekednek, elsősorban azokkal, amelyeken a legújabb tudományos és műszaki információk nagy részét közzéteszik; ilyen például az utóbbi időben számos szakterületen az angol. Más nyelveket is figyelembe kell venni. Továbbá azoknak a tudományterületeknek, amelyeknek nemzetközi latin terminológiájuk és nomenklatúrájuk van, természetesen mindenekelőtt ahhoz kell igazodniuk.

192

A gyakorlati litván terminológiai munka fő feladata a terminusok rendezésének, normalizálásának és kiegészítésének felgyorsítása, a megfelelő nemzetközi, orosz és más nyelvek terminusaival való egyezésük további javítása, valamint magának a terminológiának és az e területen végzett munkának az általános színvonalemelése. Számos szakterület litván terminológiájának szabványosítása továbbra is aktívabb megoldásra vár. Mind a köztársasági terminológiai szabványok kidolgozása, mind az össz-szövetségi állami terminológiai szabványok litván megfelelőinek rendezése és jóváhagyása egyelőre nagyon aktuális, ám kevéssé előmozdított feladat marad.

4. A terminológiai munka elméleti és módszertani kérdései

A litván terminológia fejlesztését és rendezésének javítását a köztársaságban végzett elméleti és alkalmazott kutatások, valamint az e területen folyó módszertani munka segítik. Ezen a területen a legtöbbet a Tudományos Akadémia Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének kutatói végezték, a litván terminológia egyes kérdéseit pedig a Vilniusi Egyetem nyelvészei is vizsgálták.

A litván terminológia elméleti kutatásainak fő iránya nyelvészeti jellegű. Ebből a szempontból vizsgálták a litván terminológia kialakulását és fejlődését, a terminusok szerkezetét, képzését és szemantikáját, a nyelvi érintkezések litván terminológiára gyakorolt hatását, valamint más kérdéseket. Négy, filológiai tudományok kandidátusa fokozathoz benyújtott disszertációt védtek meg, amelyek a litván nyelvészeti terminológia történetét (A. Balašaitis, 1961), az egyszavas litván terminusok képzését (S. Keinys, 1968), a mai litván nyelv összetett terminusait (K. Gaivenis, 1969) és a litván műszaki terminológiában alkalmazott tükörfordításokat (A. Kaulakienė, 1983) tárgyalták. Az elmúlt évtizedben megjelent a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet „A litván nyelvészet kérdései” című tudományos kiadványának két, terminológiai kutatásoknak szentelt kötete: „Litván terminológia” (V., 1975) és „A litván nyelv szaknyelvi szókincse” (V., 1983). E kérdéseknek szentelték továbbá a „Társadalmi nyelvészeti problémák” című kiadvány egy részét (V., 1979). A litván terminológia elméletének és gyakorlatának aktuális kérdéseit a „Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái” A sorozatában közölt terminológusi cikkek is tárgyalják. Ezekben áttekintették a litván terminológia megalkotásának és szabványosításának általános elveit ¹³, áttekintették a litván oktatási terminológiai szótárakat, és javaslatokat tettek fejlesztésükre ¹⁴, továbbá több cikket közöltek a litván műszaki tükörfordított terminusokról ¹⁵ stb.

¹³ Gaivenis K. Bendrieji lietuvių terminijos kūrimo ir norminimo principai.— Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1979, t. 3(68), p. 77—85.

¹⁴ Gaivenis K., Keinys S. Min. veik.

¹⁵ Kaulakienė A. Összetett tükörfordítások a litván politechnikai terminológiában.— Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A sorozat, 1981, 1(74). köt., 73—82. o.; továbbá ugyanő. Szemantikai tükörfordítások a litván politechnikai terminológiában.— Uo., 1981, 4(77). köt., 99—107. o.; továbbá ugyanő. Frazeológiai és összetett tükörfordítások a litván műszaki terminológiában.— Uo., 1983, 4(85). köt., 91—100. o.

¹³ Užsak. Nr. 1007

193

A terminológiai kérdéseknek, különösen a gyakorlatiaknak, nagy teret szentel a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet „Nyelvi kultúra” című kiadványa. Ennek három füzetét az intézet Terminológiai Csoportja állította össze. Ezek a füzetek kizárólag terminológiai kérdésekkel foglalkoznak ¹⁶. A nyelvhasználat gyakorlatához hasznos anyagok jelentek meg a „Litván Nyelvi Szekció füzeteiben” ¹⁷, valamint az 1971-től ezek helyébe lépő „A mi nyelvünk” című időszaki kiadványban; az anyagok a terminológiával, de mindenekelőtt a különböző szaknyelvek nyelvi kultúrájával foglalkoznak. Számos cikk és rövidebb írás tárgyalja az egyes terminusokat, valamint a tudomány, a technika, a kereskedelem és más területek nyelvi kultúrájának kérdéseit; ezek más tudományos kiadványokban, a köztársaságban megjelenő újságokban és folyóiratokban is napvilágot láttak. E kérdéseket rádió- és televízióműsorokban is felvetik. Igaz, a terminológiai kérdésekről nem minden esetben írnak és beszélnek kellő hozzáértéssel; előfordulnak megalapozatlan és sikertelen javítások, illetve javaslatok. Néha egyes nyelvészek és más szakterületek szakemberei az adott területek kialakult terminológiai rendszertani összefüggéseitől elszigetelten javítanak egyes terminusokat, figyelmen kívül hagyva a litván terminológiai hagyományokat és a terminusokkal szemben támasztott követelményeket, valamint a terminusok javaslásának, módosításának és jóváhagyásának szokásos rendjét. Sok esetben az ilyen javítások csupán javaslatnak tekinthetők, nem pedig olyan megszilárdult ajánlásoknak, amelyeket azonnal be kell vezetni a használatba. Az ilyen javaslatok legfeljebb annyiban lehetnek hasznosak a terminológia számára, hogy felhívják a terminológusok és terminológiai bizottságok figyelmét a megvitatandó, esetleg rendezendő kérdésekre.

A terminológiai munka sikeréhez igen fontos a különböző szakterületek szakembereinek terminológiai és nyelvészeti képzése. Ehhez népszerű terminológiai és nyelvi kultúráról szóló kiadványokat, valamint a terminológiai munka különféle módszertani segédanyagait kellene készíteni. Ezen a területen már történt némi előrelépés. A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet rotaprinttel kiadta a Terminológiai Csoport által összeállított tömör „Útmutató terminológiai szótárak cédulakatalógusának összeállításához” című kiadványt (V., 1972.—14 p.). Néhány évvel később a Litván Földtani Kutatóintézet is hasonló útmutatót adott ki rotaprinttel ¹⁸. Litvánra fordították a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Tudományos és Műszaki Terminológiai Bizottsága által összeállított módszertani segédanyagot, a „Как работать над терминологией” című művet (М.: Наука, 1968.—76 с.)¹⁹, a „Mokslas” kiadó pedig a „Nyelv és emberek” sorozatban kiadta a litván terminológia alapjainak népszerű ismertetését ²⁰. Mindez azonban csak a szakemberek és általában a társadalom terminológiai képzésének kezdeteként értékelhető.

A jövőben fel kell gyorsítani mind a litván terminológia kutatását, mind pedig a nem filológus terminológiai szakemberek számára készülő módszertani és ismeretterjesztő segédanyagok összeállítását. Tovább kell kutatni az elméleti litván-

¹⁶ Kalbos kultūra, 1973, sąs. 27.—100 p.; 1979, sąs. 35.—88 p.; 1983, sąs. 44.—88 p.

¹⁷ Lietuvių kalbos sekcijos sąsiuviniai, 1968—1970, sąs. 1—22.

¹⁸ Geologijos terminų kortelių užpildymo instrukcija.—V., 1975.—28 p.

¹⁹ Terminologinis darbas (Pagalbinė priemonė pagal D. Lotės ir TSRS MA Mokslinės-techninės terminologijos komiteto darbus / Vertė A. Kaulakienė).—V., 1973.—70 p.

²⁰ Keinys S. Terminologijos abėcėlė.—V., 1980.—116 p.

194

a litván terminológia alapjait, a különböző szakterületek terminológiájának kialakulását és fejlődéstörténetét, jelenlegi állapotát és fejlődési tendenciáit, valamint a litván terminológia múltja és jelene, illetve más nyelvek terminológiája közötti kapcsolatokat kell részletesen feltárni. Fejleszteni kell a litván és más nyelvek megfelelő szakterületeinek összehasonlító terminológiai kutatását. A tudományos és technikai forradalom mai körülményei között, amikor a különböző nemzetek szakemberei között rendkívül élénk a kapcsolattartás, időszerű a litván és az orosz terminológia alaposabb, szinkrón összehasonlító vizsgálata. Ennek hozzá kell járulnia a litván terminológia további tökéletesítéséhez, valamint a két nyelv terminusainak könnyebb elsajátításához. A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben, valamint néhány felsőoktatási intézményben jelenleg már folynak ilyen jellegű kutatások.

Szélesebb körű és alapos kutatásra vár a litván tudományos nyelv, valamint azon más szaknyelvek vizsgálata is, amelyekben terminusokat használnak. Igaz, ezekről a kérdésekről összefoglaló jelleggel írnak a stilisztikai tankönyvekben, az egyes részletkérdésekről pedig számos cikk és rövidebb írás jelent meg. Ezek azonban többnyire egyes nyelvhelyességi hibák javításai, illetve különféle könyvek vagy füzetek nyelvi bírálatai. Ideje volna megkezdeni a tudományos nyelv átfogó kutatását is.

A terminológiai gyakorlat számára többek között fontos az úgynevezett nemzetközi terminusok litván átírásának kérdése, valamint litvánosításuk tendenciáinak vizsgálata. Bár e kérdéseknek meglehetősen nagy hagyománya van, és megoldásuk csaknem megszilárdult, továbbra is előfordulnak a litvánosítás különböző változatai, és olykor bizonytalanságok merülnek fel az újonnan átvett terminusok litvánosítása során is. Hasznos volna ajánlásokat, sőt akár útmutatót készíteni az ilyen terminusok litvánosításához.

A terminológiai munkát végzőknek nagy szükségük van a terminusok rendezésére és a terminológiai szótárak összeállítására vonatkozó módszertani segédanyagokra. Ehhez hozzájárulhat a köztársaságban végzett terminológiai munka, valamint a legjobb terminológiai bizottságok tevékenységének összegzése is. A litván terminológia rendezésének, továbbá más szovjet köztársaságok és külföldi országok terminológiai munkája tapasztalatainak alapján kidolgozott módszertani segédanyagok nagy támogatást jelentenének a terminológiai munka számos lelkes művelőjének, akiknek többsége nem rendelkezik az ehhez szükséges filológiai és lexikográfiai felkészültséggel.

Itt csak a litván terminológia néhány időszerű kérdését soroltuk fel. Ezek vizsgálata és a megfelelő gyakorlati ajánlások kidolgozása elősegítheti a litván terminológia még sikeresebb rendezését. Ez pedig igen fontos, hiszen a terminológia a nyelv mai fejlődésének élvonalában áll. Azt ugyanis, ami az irodalmi nyelv szókészletében, szóalkotásában, részben pedig más nyelvi szinteken újonnan megjelenik, szinte minden esetben a terminológia és annak a nyelv különböző funkcionális változataiban való használata határozza meg. A tudomány és a technika gyors fejlődése, valamint a szovjet emberek általános műveltségének emelkedése megköveteli a terminológiai munka további tökéletesítését és bővítését, továbbá a terminusok rendezésének felgyorsítását.

195

TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI FORRADALOM ÉS A LITVÁN TERMINOLÓGIA FEJLŐDÉSE

Összefoglaló

A cikk áttekinti a litván terminológia fejlődését, a terminológiai szótárak előkészítését és kiadását, bemutatja a szervezési és módszertani munkát, valamint a litván terminológia elméleti és alkalmazott kutatásait a szovjethatalom éveiben és a modern tudományos-technikai forradalom körülményei között.

Az első fejezet röviden áttekinti a modern litván terminológia kialakulását és fejlődését, és megállapítja, hogy napjainkra számos terület litván terminológiája nemcsak létrejött, hanem bizonyos mértékig rendezetté is vált. A fejezet kiemeli a tudományos művek, enciklopédiák, valamint a felsőfokú, középfokú szakmai, szakmunkásképző és egyéb oktatási intézmények számára kiadott tankönyvek nagy jelentőségét.

A második fejezet áttekinti a litván terminográfia helyzetét, és bemutatja a megjelent, illetve készülő terminológiai szótárak típusait (értelmező, értelmező-fordító, fordító és egyéb szótárak).

A harmadik fejezet a terminológiai munka szervezésének kérdéseivel foglalkozik a Szovjet-Litvániában. Főként a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Elnöksége mellett 1971-ben létrehozott Terminológiai Tanács munkáját, valamint az ágazati terminológiai bizottságok tevékenységét tárgyalja.

A negyedik fejezet rövid áttekintést ad az elméleti kutatások állásáról és a terminológiai munkához készült módszertani segédanyagok előkészítéséről.

Mindegyik fejezet a kérdéses terület helyzetének bemutatása mellett feltár bizonyos hiányosságokat, és kijelöli a köztársaság terminológiai munkájának tökéletesítésére irányuló, közeljövőben megvalósítandó feladatokat.