MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985)

LAIMUTE BALODE

A LETT ÉS A LITVÁN NYELVÉSZETI TERMINOLÓGIÁRÓL (HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK)

A lett és litván nyelv első nyelvtanaiban (XVII—XVIII. század) latin nyelvészeti szakkifejezéseket használtak. Az anyanyelvi terminusok megalkotására tett első kísérletek a XIX. század elejére nyúlnak vissza. Néhány lett nyelvészeti terminust K. Elferfeld „Līksmības grāmata” című könyvében (1804) találunk, például: jumis „kettőshangzó”, neskanis „mássalhangzó”, skandinieks „magánhangzó”; ezek az új szavak azonban nem találtak visszhangra a nyelvtudományban, és a későbbi szerzők sem használták őket. Meg kell említeni A. Stender „Vācu valodas un vārdu grāmata” című könyvét (1820) is, amelyben már olyan közismert terminust találunk, mint a locīšana „ragozás, igeragozás”. A lett morfológiai terminológia megalapítójának J. Neikent tekinthetjük (Vācu valodas mācība priekš latviešiem, 1. rész — 1850, 2. rész — 1859); az ő nevéhez fűződnek olyan terminusok, mint a celms „tő”, īpašības vārds „melléknév”, līdzskanis „mássalhangzó”, patskanis „magánhangzó”, vienskaitlis „egyes szám” és mások.

A litván nyelv grammatikai terminológiájának kialakulása szintén a XIX. század első felére, bár valamivel későbbi időszakra tehető. K. Kasakauskas litván nyelvtanában (1832) olyan ma is közismert terminusokat használ, mint az aukštesnis laipsnis „középfok”, az aukščiausias laipsnis „felsőfok”, a balsis „magánhangzó”, a doibalsis „diftongus” és mások.

A XIX. század 50-es és 70-es évei között a lett nyelv terminológiai szókincse viszonylag gyorsan fejlődött. Ebben az időszakban az ifjúlettek és más haladó gondolkodású személyiségek számos eredeti és fordításban megjelent cikket, illetve könyvet publikáltak. Meg kell említeni J. Alunānist, A. Kronvaldst, K. Biezbardist, M. Kaudzītét és A. Sterstét. Különösen sok jól sikerült terminust alkotott A. Sterste (Latviešu valodas mācības sistemātisks kurss, 1. rész — 1879, 2. rész — 1880), például: tagadne „jelen idő”, pagātne „múlt idő”, nākotne „jövő idő”, uzruna „megszólítás”, pakārtojums „alárendelés” és mások. A. Sterste volt az első, aki nagy figyelmet szentelt a mondattani terminusoknak.

A XIX. század második felében S. Daukantas, J. Juška, A. Baranauskas és K. Jaunius tudományos munkái fontos szerepet játszottak a litván nyelvészeti terminológia fejlődésében,

11

S. Daukantas nevéhez olyan jól sikerült, ma is használatos terminusok fűződnek, mint a būdvardis „melléknév”, a daiktavardis „főnév”, a trumposios balsės „rövid magánhangzók” és mások; J. Juška olyan terminusokat alkotott, mint a galūnė „végződés”, a šaknis „gyökér”, a skiemuo „szótag”, az įvardis „névmás”, a skaitvardis „számnév” és mások; A. Baranauskas alkotta a raidė „betű”, a rašyba „helyesírás”, a sakinys „mondat”, a tarmė „nyelvjárás”, a žodynas „szótár, szókincs” terminusokat; K. Jaunius pedig a kamienas „szótő”, a priesdėlis „prefixum”, a priesaga „szuffixum”, a šnekta „nyelvjárás”, a patarmė „alnyelvjárás” terminusokat, különösen az akcentológia területén, például: kirtis „hangsúly”, priegaidė „(szótag)hanglejtés” és mások.

Ebben az időszakban a két összehasonlított nyelvi rendszerre, a lettre és a litvánra egyaránt jellemző volt ugyanazon fogalom számos megnevezésváltozatának egyidejű használata, például a lett patskanis, pašskanis, vienskanis, balsskanis, vokālis „magánhangzó”.

A XX. század elejéig a lett nyelv terminológiája fokozatosan fejlődött, míg a litván nyelvben a történelmi körülmények miatt ez a folyamat késedelmet szenvedett; a XX. század elején pedig mintegy robbanásszerű változás következett be a nyelvészeti terminológia területén. A nyelvészeti szókincs ezt követő gyors fejlődésében hatalmas szerepet játszottak J. Jablonskis és K. Būga tudományos munkái. Különösen kiemelendők J. Jablonskis nyelvtanai (1901, 1911, 1919 stb.). A mondattan és a központozás szinte valamennyi terminusát J. Jablonskis alkotta meg, például: papildinys „tárgy”, pažyminys „jelző”, tarinys „állítmány”, veiksnys „alany”; kablelis „vessző”, klaustukas „kérdőjel”, šauktukas „felkiáltójel”. K. Būga fektette le a lexikológia, az etimológia, az onomasztika és a toponímia terminológiájának alapjait, például: skoliniai „jövevényszavak”, svetimybės „idegen szavak”, asmenvardžiai „személynevek”, vietovardžiai „helynevek”.

A XX. század 20-as éveiben Lettországban megalakult a Terminológiai Bizottság, amely néhány éven át a lett tudományos terminológia szabványosításán dolgozott. A bizottság irányításával a nyelvészeti terminusok jegyzékei is elkészültek. Mivel azonban a bizottság viszonylag rövid ideig működött, a terminusok kidolgozása főként egyes tudósok feladata maradt. A lett nyelvészeti terminológia egységesítésében és stabilizálásában fontos szerepet játszottak K. Mühlenbach és J. Endzelīns tudományos munkái.

A lett és a litván nyelv nyelvészeti terminológiájának rendszeres és folyamatos kidolgozása a szovjet korszakban zajlik. A rendszerezést és az egységesítést a két köztársaság tudományos akadémiáinak terminológiai bizottságai irányítják. Meg kell említeni a lett nyelvtani terminológiáról 1951-ben a „Skolotāju avīze” hasábjain kibontakozott vitát. Abban számos tudós, tanár és egyetemi oktató vett részt. Az egyik ten-

12

A vita egyik irányzata az általánosan elfogadott nemzetközi terminusok védelme volt.

1961-ben Litvániában megvédték A. Balashaitas „A litván nyelvészeti terminológia története” című kandidátusi értekezését. A lett nyelvészetből nagyon hiányzik egy hasonló munka. 1963-ban megjelent a lett nyelv nyelvészeti terminusainak szótára (Valodniecības terminu vārdnīca; szerkesztők: R. Grābis, Dz. Barbāre, A. Bergmane). A litván nyelv nyelvészeti terminusainak szótára még várat magára.

Nagy vonalakban ezek a lett és litván nyelv nyelvészeti terminológiatörténetének főbb mérföldkövei.

A terminusképzés mai módszerei a lett és a litván nyelvben egyaránt azonosak, bár alkalmazásuk aránya eltérő:

1. Nemzetközi terminusok, például: lett, lit. gramatika, lett fonētika — lit. fonetika, homonimi — homonimai.

2a. Neologizmus terminusok, amelyek önállóan, saját nyelvük elemeiből, képzéssel, szóösszetétellel vagy szókapcsolatok alkotásával jöttek létre, például: lett piedēklis „utótag”, divdabis „melléknévi igenév”, vajadzības izteiksme „debítiv”; lit. skyryba „központozás”, veiksmažodis „ige”, tiesioginė nuosaka „kijelentő mód”. A saját nyelvi talajon, önálló módon keletkezett neologizmus terminusokat igen gyakran nagyon nehéz megkülönböztetni a tükörfordításként létrejött terminusoktól.

2b. Tükörfordítással keletkezett neologizmus terminusok:

2b1) németből, például: lett lietvārds — Dingwort (a litván nyelvben a németből történő tükörfordítás lényegesen ritkább);

2b2) oroszból, például: lett saskaņojums — egyeztetés, ciešamā kārta — szenvedő szerkezet; lit. prokalbė — ősnyelv, kiekiniai — mennyiségi, lett atgriezeniskie — lit. sangražiniai — visszaható;

2b3) latinból, például: lit. laipsnis — gradus, dalyvis — participium, priegaidė — accentus.

A tükörfordítások többsége, akárcsak a lexikai internacionalizmusok, a terminológia nemzetközi rétegéhez sorolható, mivel ugyanaz a szóalkotási-szemantikai minta (leggyakrabban eredetileg latin) számos nyelvben ismétlődik.

A lett és a litván nyelv modern nyelvészeti terminusainak összevetésekor ¹ a következő törvényszerűségek figyelhetők meg.

¹ Az összehasonlító elemzés a következő szótárak anyagán alapul: Valodniecības terminu vārdnīca (Rīga, 1963.—256 lpp.); Balkevičius J., Kabelka J. Latvių-lietuvių kalbų žodynas (V., 1977.—760 p.), valamint különféle nyelvészeti könyvek és cikkek.

13

1. Ahogyan az várható volt, sok terminus mindkét nyelvben nemzetközi alapú, például: lett afrikata — litván afrikata, lett és litván baltistika, leksika, lett terminoloģija — litván terminologija. A nemzetközi nyelvészeti terminusok túlnyomó többsége az általános nyelvészethez és a fonetikához tartozik. Mindkét nyelvben a nemzetközi terminusok az általános fonetikai és morfológiai szabályoknak vannak alávetve, például: lett bilingvisms — litván bilingvizmas, lett indoeiropiestika — indoeuropeistika. Gyakran mindkét nyelvben azonos a terminus nemzetközi töve, de eltérőek a képzők, például: modalitate — modalumas; diakritiskā zīme — diakritinis ženklas, matemātiskā lingvistika — matematinė lingvistika (a nemzetközi tövű melléknevek esetében a lett -isk- képzőnek általában a litván -in- felel meg).

2. A lett nyelvben számos olyan nemzetközi terminus van, amelynek a litvánban saját nyelvi megfelelője van, például: lett defise — litván brūkšnelis, nomens — vardažodis, partikula — dalelytė, semikols — kabliataškis. Ebbe a csoportba tartozik többek között valamennyi esetrag neve, például: lett nominatīvs — litván vardininkas, lett genitīvs — kilmininkas. A litván nyelvben az esetneveket J. Jablonskis alkotta meg. A lett nyelvben is volt kísérlet ilyen elnevezések létrehozására (G. Tauriņš, K. Mīlenbahs), például: vārdotājs, saķulis „alanyeset”, devējs „részes eset”, attiecūlis „eszközhatározói eset”, de ezek az új szóalkotások nem honosodtak meg a nyelvészeti szókincsben. Előfordul ugyan, hogy a nemzetközi terminus mellett párhuzamosan a saját lett szó is használatos, például: lett adjektīvs, īpašības vārds — litván būdvardis; lett labials, lūpu — lūpinis; lett prefikss, priedēklis — priešdėlis, a lett nyelvben mégis jóval több a nemzetközi nyelvészeti terminus, mint a litvánban.

3. A litván nyelvben szinte nincsenek olyan nemzetközi nyelvészeti terminusok, amelyeknek a lettben nem kölcsönzött szó felelne meg. Mindössze egyetlen példa hozható: lett jauninājums — litván inovacija, az utóbbi időben azonban a lett nyelvben egyre gyakrabban használják az inovācija internacionalizmust is.

4. Sok lett és litván terminus az adott nyelv saját anyagára épül. Ide tartoznak azok a szavak is, amelyek változatlanul kerültek át az általános szókincsből a terminológiába, például: lett galotne — litván galūnė „végződés”, skaņa — garsas „hang”, valamint a speciális affixális képzések — prefixálisak: lett prevārds — litván prielinksnis „elöljárószó”; szuffixálisak: lett teikums — litván sakinys „mondat”, lett pakārtojums — litván prijungimas „alárendelés”. Saját szókincsükből összetett terminusok is képződtek: lett divskanis — litván dvibalsis „diftongus”, personvārds — asmenvardis „antroponima”, valamint szókapcsolatként megalkotott terminusok: lett apgriezta vārdu kārta — atvirkštinė žodžių tvarka „fordított szórend”, lielais burts — didžioji raidė

14

„nagybetű” stb. Amint a felsorolt példák tanúsítják, a lett és a litván nyelvben számos azonos és részben azonos nyelvészeti terminus található (vagyis olyanok, amelyek belső és külső formájukban egyaránt megegyeznek, vagy csak belső formájukban azonosak). Szemantikailag azonos például: lett atvērta zilbe — litván atviras skiemuo, ciets lidzskanis — kietasis priebal-sis, izsaukuma zīme — šauktukas, jautājuma zīme — klaustukas.

Van olyan terminuscsoport is, amelynek tagjai azonos fogalmakat jelölnek, de különböző szemantikai egységek felhasználásával jöttek létre, például: lett domuzīme (szó szerint litvánul minties ženklas) — brūkšnys, lāpāmais vokālis (szó szerint litvánul lopomasis balsis) — pridedamasis balsis.

A nyelvészeti terminusok megfeleléseinek néhány sajátosabb esete, például: a lett sakne a litván šaknis megfelelője (szemantikailag azonos eredetű terminusok), vö. latin radix, orosz корень, német Wurzel, francia racine, olasz radice, angol root, izlandi rot stb.; a litván celms viszont — litván kamienas „tő” (e terminusok alapjául a fa különböző részeinek elnevezései szolgálnak: a lettben a tuskóé, a litvánban a törzsé). A lett celms megfelelője például a lengyel pień, míg a litván kamienas megfelelője a német Stamm, az angol stem. Az orosz основа ’tő’ terminus a görög thema ’alap’, a francia thème és az olasz tema terminussal hasonlítható össze. Egy másik példa: a lett pēdinas és a litván kabutės ’idézőjelek’ az anyanyelvi szóalkotás talaján keletkeztek, a lett szó alapja azonban a pēda ’lábfej, talp’ főnév, a litván terminusé pedig a kabėti ’lógni’ ige.

Rendkívüli a viszony a lett kols — litván dvitaškis ’kettőspont’ és a lett divpunkte — litván praleidimo ženklas ’kihagyásjel’ terminusok között. Belső formájuk szerint azonos a litván dvitaškis és a lett divpunkte, de különböző fogalmakat jelölnek (bár korábban a lett nyelvészeti terminológiában a divpunkte terminust ’kettőspont’ jelentésben is használták).

Sem a litvánban, sem az oroszban nincs olyan általánosító szó, mint a lett locīt terminus (amely a lett deklinēt — litván linksniuoti, konjugēt — asmenuoti igéket foglalja magában) ’ragozni’. Különösen a litván kaityti ’(meg)változtatni, ragozni’ igével vethető össze, bár ennek a terminusnak tágabb a jelentése.

A litván nyelvben három terminus van: dalyvis, pusdalyvis, padalyvis, amelyeknek a lettben a lokāmais divdabis, daļēji lokāmais divdabis, nelokāmais divdabis ’igenév, határozói igenév’ felel meg, a litvánban azonban nincs a divdabis terminushoz hasonló általánosító elnevezés.

Párhuzamos terminusok (egy nemzetközi terminus és annak saját nyelvi megfelelője) mindkét nyelvben használatosak, a lettben azonban jóval gyakrabban, például: lett adverbs, apstākļa vārds — litván prieveiksmis; lett akc entēt, uzsvērt — litván kirčiuoti; lett saiklis, konjunkcija — litván jungtukas.

15

Azokban az esetekben, amikor párhuzamos terminusok léteznek, a származékos szavak rendszerint az internacionális tövű terminusból képződnek, pl.: lett verbs, darbības vārds — litván veiksmāzodis „ige”, de lett verbals — litván veiksmāžodinis „igei”, lett verbalizēties — litván veiksmāžodėti.

Amint látható, a lett és a litván nyelvészeti szókincsben sok a közös elem. A fő különbség az internacionális elemek nagyobb aránya a lett nyelvben. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy mindkét nyelvben régóta fennálló, megszilárdult hagyományai vannak a nemzeti terminológia megteremtésének. Másrészt a kiemelkedő nyelvészek (I. Jablonskis, K. Būga) hozzájárulása a litván terminológia fejlődéséhez jelentősebb volt. J. Endzelīns érdeklődési körében a nyelvészeti terminológia kérdései távolról sem foglaltak központi helyet, a kevésbé tekintélyes nyelvészek egyes terminológiai javaslatai pedig nem honosodtak meg.

Az utóbbi évtizedben mind a lett, mind a litván nyelvben egyre több internacionális nyelvészeti terminus jelenik meg. Ez a tendencia különösen erőteljesen mutatkozik meg a modern szintaxis terminológiájában (litván agentas, beneficientas, abetantas) és a fonetikában (litván intonologija, dispersija, apofonija), de a nyelvtudomány más területein is számos internacionális terminus jelenik meg (lett okazionālismi; litván kontinuumas, sintopija, diatopija, prozodema). Sokkal ritkábbak az anyanyelvi elemekből alkotott új terminusok (litván dūrinys „összetett szó”, gatvėvardis „utcanév”), és úgy tűnik, hogy e tekintetben továbbra is a litván terminológusok aktívabbak.

СПИСОК ЛИТЕРАТУРЫ

Balašaitis A. Lietuvių dialektologijos terminai.— Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1959, t. 2, p. 205—222.

Balašaitis A. Lietuvių kalbos akcentologijos terminai.— Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1960, t. 1, p. 199—209.

Balašaitis A. Lietuvių kalbos fonetikos terminai.— Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1961, t. 1, p. 183—205.

Debates per gramatisko terminoloģiju.— Skolotāju Avīze, 1951, 2. martā—25. maijā.

Strautiņa V. Valodniecības terminoloģijas attīstība 19. gadsimta 50.—70. gados.— In: Latviešu valodas teorijas un prakses jautājumi. Rīga, 1967, 103.—107. lpp.

Valodniecības terminu vārdnīca / Sast. R. Grabis, Dz. Barbare, A. Bergmane.— Rīga, 1963, 256 lpp.

Балашайтис А. История литовской лингвистической терминологии: Автореф. дис.... канд. филол. наук.— Вильнюс, 1961.

Грабис Р. О развитии и разработке латышской терминологии.— Тр. Ин-та яз. и лит-ры АН ЛатССР, 1953, т. 2, с. 171—186.

Грабис Р. Разработка научной терминологии и составление терминологических словарей в Латвийской ССР.— В кн.: Вопросы разработки научно-технической терминологии. Рига, 1973, с. 5—22.

Крупопас И., Гайвенис К. Терминологическая работа и подготовка терминологических словарей в Литовской ССР.— В кн.: Вопросы разработки научно-технической терминологии. Рига, 1973, с. 23—36.

16