Словарь современного русского литературного языка. М.; Л., 1957. Т. 6 Тлумачальны слоўнік беларускай мовы. Мінск, 1979. Т. 3. Финско-русский словарь / Сост. Й. Вахрос, А. Щербаков. М., 1975. Чешско-русский словарь / Под ред. Л. В. Копецкого, Й. Филипа, О. Лепки. М.; Прага, 1973. Т. 1.

A kemény r ejtése a lágy helyett a žemaitiai nyelvjárásokban

1. Az r mássalhangzó keményítése az elülső magánhangzók előtt egyes keleti és déli aukštaitiai nyelvjárások szabályos fonetikai sajátossága. Részletesen leírta Z. Zinkevičius (1966, p. 165—166, 519) és Ž. Urbanavičiūtė (1970, p. 61—65; 1971, p. 55—69), lásd LKA II 87. térkép.

A žemaitiai nyelvjárásokban is előfordul a kemény és a lágy r bizonyos fokú váltakozása. Ez valójában egészen más típusú „keményítés” vagy „lágyítás”, mint az aukštaitiai nyelvjárásban, mivel a žemaitiai nyelvjárásokat az úgynevezett jotikus r-lágyulás, valamint az így meglágyult mássalhangzók keményekkel való felváltása jellemzi.

A žemaitiai nyelvjárásnak ez a fonetikai jelensége már felkeltette dialektológusaink figyelmét (Зинкявичюс, 1973, p. 93—97). Z. Zinkevičius számos konkrét adatot említ, és igyekszik földrajzi elterjedésüket is megadni (Zinkevičius, 1968, p. 153—156). Hasonlóképpen ír erről V. Grinaveckis is, nagyobb figyelmet szentelve a lágy r ejtésének és e szabály földrajzi elterjedésének; számos példát hoz, amelyekben különféle analógiák figyelhetők meg / dràu-ks — drìaugas „barát”, ùždraude — ùždraudė és mások / (Grinaveckis, 1973, p. 313—316), egyúttal hangsúlyozva, hogy ez helyenként „kétségtelenül új jelenség” (Grinaveckis, 1973, p. 316). E fonetikai kérdés iránt most A. Girdenis is érdeklődni kezdett, különösen felhívva a figyelmet a kemény r gyakori ejtésére az északkeleti žemaitiai (dūnininkai varniškiai) nyelvjárásokban, ahol „egy ilyen teljesen szabályos [kiemelés A. Girdenis részéről] jelenség csak fonetikai eredetű lehet” [kiemelés A. Girdenis részéről] (Girdenis, 1980, p. 34). Kár, hogy „A litván nyelv atlasza” nem tűzte ki célul e jelenség feltárását, ilyen kérdés nem került be a programba (az egyes szavak, trobà, riogsóti, nem feltétlenül mutathatják meg teljes részletességgel e szabály földrajzi érvényesülését).

2. Az „Északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótárának” írása közben (Vitkauskas, 1976), valamint a déli žemaitiai nyelvjárás kutatása során valóban igen sok olyan példa gyűlt össze, amelyben a tő *rìa, *rìau, *rìu, *rìū, *rìo hangkapcsolatai – a köznyelvtől, az aukštaitiai, sőt még a žemaitiai nyelvjárásoktól eltérően – számos vizsgált nyelvjárásban ro, rau, ru, rū, ruo alakúvá váltak, nem pedig rio, riau, riu, riū, rio alakúak. Ebben a részben azt kívánjuk megvizsgálni, miként ejtik e szavak közül sokat a részletesebben vizsgált Kuršėnai (Šiauliai járás), Vidsodis, Užventis (Kelmė járás), Pāvandenė és Vie kšniai (Telšiai járás) dūnininkai (varniškiai) žemaitiai nyelvjárásai.

Ott a következő alakokat jegyezték fel: braũ.nà Krš, Užv, Vds || brãũnà Pvn, Vkšn „él, perem”, gráu-t'į Krš || grã.ut'ė Pvn, Užv, Vds, Vkšn „rombol”, graus't'in'is Krš || graus't'l.n'is Pvn, Užv, Vds, Vkšn „mennydörgés, villámlás”, grúov'im's Krš || grúov'ems Užv, Vds || grúov'ė.ms Pvn, Vkšn „rombolás”, gruy'iėsà Krš || groy'ėsà Pvn, Vkšn „romok”, grú.t'i Krš || grú.t'e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „omlik”, gruy'in'let'į Krš || groy'e-n'let'e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „omladozik”, grúov'i:s Krš || grúov'i:s Pvn „árok”, karùm'en'i Krš || karùm'en'e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „hadsereg”, az idősebb generáció

208

k’eturiol’eka Krš || k’etərñol’eka Pvn, Vkšn¹ „tizennégy”, kraũ.nas Krš, Užv, Vds || krãṇas Pvn, Vkšn (és b’r’ė’it’krãun’is Pvn, Vkšn) „kriaunos” („szarvasél”), krãukšlas Vkšn „rög, kriauklys”, kraũ.š’us Krš || kraũ.š’os Užv, Vds || krãũ’os Pvn, Vkšn „körte, lejtő”, kraũš’it’i Krš || krauš’it’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „ütni, lökdösni” (vö. kriaũšyti LKŽ VI 569–570), kruok’in’t’i Krš || krũo-k’in’t’e Užv, Vds || krũok’.n’t’e Pvn, Vkšn „zokogni, sírásra fakasztani”, kruõk Krš, Užv, Vds || krũok Pvn, Vkšn „zokog, sír”, kruõkšena Krš, Drv „sírás”, kruók-l’ i’s „síró”, krukš’iet’i Krš || krǫks’iet’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „röfögni”, krùks’i Krš „malac, disznó”, krū-kt’i Krš || krū-kt’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „nyögni, panaszkodni, sóhajtozni, visítani”, kölcsönszó: krãk’is Krš || krù.k’is Pvn, Užv, Vds, Vkšn „krjukis”, krã. uklã Krš || krã. uklã Pvn, Vkšn „kagylók” (és pakrã. ukl’e || pakrã. ukl’ė „kagylók”), ruõg’l’in’iet’i Krš || ruõg’l’en’iet’e Užv, Vds || rũõg’l’en’iet’e Pvn, Vkšn „imbolyogni, sétálgatni”, ruokšuot’i Krš || ruokšuot’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „riogsoj”, ruõg’l’en’t’i Krš || ruõg’l’en’t’e Vds, Užv „imbolyogni”, skraũ.dà Krš, Užv, Vds || skrãudã Pvn, Vkšn „sérelme”, skraũ.s’t’i Krš || skraũ.s’t’e Užv, Vds || skraũs’t’e Pvn, Vkšn „bántani” (és nù.skrauda Krš „sérelmet szenvedett”), srùba Krš || sròbà Pvn, Užv, Vds, Vkšn „leves”, srup’č’uot’i Krš || sròp’č’ùot’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „levest kanalazni”, srupšnuot’i Krš „levest kanalazni”, srũ.p’t’i Krš || srũ.p’t’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „kortyolni, inni”, srub’in’iet’i Krš „kortyolgatni, iszogatni”, srũ.p’s’n’is Krš || srũ.p’s’n’is Pvn „kortyolgató”, traũ.š’is Krš || traũšis Pvn, Vkšn „triaušis, zsurló”, trūkšmas Krš || trũ.kšmas Drv || trǫ.kšmas Pvn, Užv, Vkšn, Vds „zaj”, trukšma.ut’i Krš || trukšina.ut’i Drv || trokšma.ut’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „zajongani”, kölcsönszó: trūšis Krš || trū.šis Pvn, Užv, Vds, Vkšn, trūšiena Krš || trǫš’iena Pvn, Vkšn „triušiena”, triš’t’i Krš || trǫ.š’t’e Pvn, Užv, Vds, Vkšn „morzsolni, tördelni”, trūš’k’in’t’i Krš || trǫš’k’in’t’e Užv, Vds || trǫš’k’i.n’t’e Pvn, Vkšn „összezúzni”, és még egy-két másik.

Az itt felsorolt, kemény r-t tartalmazó szavak közül sokat számos más dūnininkai nyelvjárásban is így ejtenek (Grinaveckis, 1973, p. 313). Például: krũokt’e „sírni”, kruokl’is „síró”, grũt’e „nehéz”, srũ.p’t’e „kortyolni”, trǫš’k’in’t’e „összezúzni”, trūš’k’is „nyúl” — Vainūtas (Šilutė járás); grã.um „rombol”, triš’t’i „morzsolni”, skrãud „bánt”, gruov’is „árok”, ruõg’l’in’t’is „imbolyogni”, srũ.p’č’uo’t’i „levest kanalazni” — Žvingiai (Šilalė járás); bra.ung „él, perem”, krãṇas „kriaunos”, krũoka.ut’e „zokogni, sírni”, grov’en’iet’e „omladozni”, trǫkšmas „zaj”, trokšma.ut’e „zajongani” — Pajūris (Šilalė járás); ruokšoje „riogsoj”, grǫ.va „összeomlott”, grov’iesã „romok”, krũok „zokog, sír”, srũ.bā.ut’e „levest kanalaz”, sròp’č’ùot’e „levest kanalazni” — Varniai (Telšiai járás); krũokāva „zokogott, kiáltozott”, grǫ.va „összeomlott”, srũb „levest kanalaz, iszik” — Švėkšna (Šilutė járás) stb.

2.1. Toks reiškinys būdingas ir kai kurioms dounininkų (šiaurės žemaičių) šnek-toms. Pvz.: grã.ut’e „griauti“, b’r’ė’it’krãun’is „briedkriaunis“, krũo-kt’e „kriokti, verkti“, krũokš’ena „krioksena, verkimas“, nũ.grovas „nuogriuvos“, srũ.p’t’e „sriuobti“, srũ.p’t’enã „sriuobtinai, sriuobte“ — Raudėnai (Šiaulių raj.), skraũs’-

¹Az iskolában tanult fiatalabb nemzedék már a lágy r-t ejti: Keturiol’eka || k’etərñol’eka, keturõleka, keturõlektas. Ez nem szerepel az LKŽ-ben.

14. 1880

209

rę, nu'skrūada „nuoskriuda”, trū:kšmas „triukšmas”, rūogl'en'iet'e „rioglinėti”, grọ.va „griuvo” – Tryškiai (Telšių járás); grọv'en'ė „gruvinėja”, trọ.š'k'ena „triuškino”, nutrọš'.ė.ms „nutriušimas”, krū:k „kriūkia, kriuksi”, krọ.ks'e „kriuksė, kiaulė”, rūogl'en'ė „rioglinėja” – Kaunatava (Telšių járás); kriọks'ena „kriokimas, verkimas”, krūok'l'i:s „verksnys”, grọv'en'ė „gruvinėja”, graust'į.l'n'is „griaustinis, perkūnija”, nutrọ.ša „nutriušo”, trū.š'is „triušis”, krū.k'is „kriukis”, k'eturio-l'eka „keturiolika” – Luokė (Telšių járás); strop'ė'ot'e „sriubčioti”, sū.grova „sangruva, sukriušėlis”, krūokč'ioje „kriokčiojo, verksnojo” – Janapolė (Telšių járás) és másutt. Egy rövid beszélgetés során Eigirdžių (Telšių járás) néhány lakosával két alakot hallottam: kruọk'ę „kriokė”, nutrọ.ša „nutriušo”, de hogy az itt leírt jelenség ott szabályos-e vagy sem, azt most nehéz megmondani: ez a további kutatások feladata. Hiszen általában a dounininkai (észak-žemaitiai) nyelvjárások kemény r ejtéséről a dialektológiai szakirodalmunkban szinte semmit sem írtak. Tehát a dounininkai (észak-žemaitiai) nyelvjárások r és r' ejtése ebben a tekintetben korántsem egységes, nem alkot egyetlen nyelvjárási területet. Egy-két példát csak a „Lietuvių kalbos tarmių” szöveggyűjteményben találhatunk: krọkė:s „kriukiais” Žr(LKT87), kruọks'o „krioksiu, verksiu” Lk(LKT84). Nagyjából ennyi volt minden, amit a dounininkai nyelvjárásokban erről a jelenségről tudtak.

2.2. Ez a fonetikai jellegzetesség a Saugas és Šilutė környéki donininkai nyelvjárásokra is jellemző: krā.ušės „kriaušė“, krọ.k'l'i:s „verksnys“, grū.n „grūna“, grā.un „griauna“, srā.ub „sriaubia, srebia“ (Saugos, Šilutės raj.), krọ:k „kriokia, verkia“, kaimas krọ:k'išk'ai, grā.ut'e „griauti“, rọ.gl'in't'e „riogl inti“ (Šilutė), de vö. kr'ō.k'l'in'is „verksnys“ (Dovilai, Klaipėdos raj.), gr'ō:vę „griovė“, kr'ā.ušė. (Priekulė, Klaipėdos raj.) stb. A német nyelv hatása elhomályosította a donininkai nyelvjárások e sajátosságát, de a különbségek fennmaradtak és jól észrevehetők: az északi nyelvjárások bizonyos esetekben még r'o-, r'au- alakot használnak, a déliek pedig szinte kizárólag ro-, rau- alakot stb.

A jótikus palatalizáció a sur'.p't'įl|sor'p't'ę „siurbti“ szóban és származékaiban sem jelentkezik: sūr'p'č'ūot'į Krš, sūt'b'iel'ė Dnv ||sor'b'iel'ė Pvn, Vkšn, sor'b'l':s Pvn, Vkšn; vö. ugyanezt a jelenséget Laukuva, Vainutas, Pajūris, Žvingiai, Varniai, Viešvėnai, Raudėnai, sőt Seda és Varduva nyelvjárásaiban is (hasonló példák találhatók S. Daukantas, M. Valančius írásaiban és A. Juška szótárában: kurs krauja surba, bus surbūklis). Itt a su- < *sū- (a köznyelvi su- < *sū), bár még az is feltehető, hogy a srūbti, srubčioti tővel és annak származékaival való analógiáról van szó (vö. siurbčioti és sru bčioti).

3. Ez a kemény r mássalhangzó-kiejtés kétségkívül a korán kiesett *i következtében alakult ki, mert – ahogyan A. Girdenis helyesen feltételezi – ezekben a nyelvjárásokban „r | < *rj| depalatalizációja csakis olyan rendszerben mehetett végbe, amelyben ismeretlen volt az r palatalizációja az elülső magánhangzók előtt” (Girdenis, 1980. P. 34); ezért az *grąunėt'i, *trūkšmaut'i, *siurbtėi alakokból az i kiesése után [a žemaitiai nyelvjárásban bizonyos hajlam mutatkozott erre, vö. a régi žemaitiai nyelvjárási törvényt: *tj, *dj>t, d: *jautjei>jautėi||jaun'e, *žadja>žūdė||žūodę] létrejött a grāuti, trukšmauti, sūr bti stb. Hasonló feltevés, úgy tűnik, már valamivel korábban is megfogalmazódott (Виткаускас 1974, p. 39–40); a most összegyűjtött, változatosabb nyelvjárási adatok, valamint A. Girdenis újabb kutatásai és következtetései, továbbá a nem az r mássalhangzó kiejtésének kérdéseivel foglalkozó cikkekben elszórtan szereplő rövid megjegyzések mindezt csupán megerősítik.

3.1. A žemaitiai nyelvjárásokban később erőteljes analógia érvényesült, mivel – mint láttuk – a rog-sóti, trūšti alakokhoz kezdtek igazodni a kölcsönszavak: krūkis, trūšis (továbbá šrūps ~ šrā-

210

bas, krūks ~ krūgas, krau.čius || krauč'os „siuvėjas“, és néha a ra- is, különösen Švėkšna környékén, re- helyett ejtve: rā:p'l'es „replės“, rap'l'ek'es „replikės“ (Grinaveckis, 1973, p. 315²); vö. még krā:psas Krš, Vds, Užv „krepšys“, krāsnā Krš, Vds, Vkš „kresna, spirgas“, krā:s'i Krš || krā:s'e Užv (vö. még a nyugati aukštaitiai krā:s'e Škn alakot), krā:t'ė.ls Pvn „kretilas“, truń.ksmas Krš || trō:nksmas Pvn, Užv, Vds, Vkšn „trenk­smas“ [vajon a kemény r nem an>un || on előtt alakult-e ki; ez a jelenség valamivel régebbi eredetére utalhat] stb. (Vitkauskas, 1976, p. 148–139). Nehezen megmagyarázható okokból ez a ra- || re- szabálytalan, mivel ingadozás is tapasztalható: gyakran kr'ė:s'i || kr'ė:s'e, kr'ė:t'ė.ls hangzik el. Néha ilyenkor az r lágyan ejtődik a régi ai kettőshangzó előtt, amely ei-vé alakul: kr'ei.t'is Krš || kr'ėit'is Pvn „kraitis“, rei.bul'ut'i Krš || r'ėibol'ūt'e Pvn „raibuliuoti“, kr'ei.ks Krš, Vds || kr'ėiks Pvn „kraikas“ (Vitkauskas, 1976. P. 150, 300). Ez mintha menekülés volna a nyelvjárás beszélői számára szokatlannak tűnő kemény r ejtésű átmenet elől, de talán a szomszédos dounininkai nyelvjárások (Paplė, Judrėnai, Nevarėnai) és a nyugati aukštaitiai nyelvjárások (Šiauliai, Gruzdžiai) hatása mutatkozik meg benne.

A szóvégi alakokban a dar á.u — dariau, var á.u — variau esetében az r nem keményedett meg az ē-tövű paradigma rögzülése miatt (Girdenis, 1980, p. 34), és talán itt az -iau < *eu, ahol nem volna i, ezért a végződés alakja nem igazodott a *riau-, *rįa- és más hasonló régi hangkapcsolatokhoz.

3.2. Ezt a régebbi, nem teljesen szabályos, és ma is az analógia hatása alatt álló mássalhangzót nagyon óvatosan kell átírni, megőrizve a nyelvjárási alakok hitelességét. Az LKŽ kötetei azt mutatják, hogy a nyelvészek itt a dzūkai és keleti aukštaitiai nyelvjárásokéhoz hasonló keményedést véltek felismerni; ezért a žemaitiai nyelvjárások krā.udkla· Krš alakja kriáuklais-ként szerepel (LKŽ VI 561), a kruóksu Krš — krióksiu-ként (LKŽ VI 606), a krāūkslas (Luokė) kriaukšlu-vá alakult (LKŽ VI 564), a pagrō.vos'ō (Luokė) — pagrīūvusiu-vá (LKŽ III 624), a griōv'ims (Kaltinėnai) — griovimu-vá (LKŽ III 617), a rā.ukčios (Lauk­uva) — riáugčios-ként (LKŽ XI 512) stb. Másfelől ugyanígy helytelen a dounininkai r'au alakját rau-ként átírni (például a Darbėnų r'āušis indokolatlanul raušis-ként szerepel — LKŽ XI 324), vagy egyazon szócikkbe vonni a kemény r-t tartalmazó szavakkal (például a Grušlaukio átírt riaūšis a raūšis szócikkbe került — LKŽ XI 324). Az ilyen átírás nagyon elhomályosítja a nyelvtörténet szempontjából fontos nyelvjárási hangtani jelenséget.

3.3. Hozzá kell tenni még, hogy a nyugati aukštaitiai nyelvjárásokkal határos területeken (Šiauliai járásban, Pakšteliai, Rūveliai, Ivoškiai faluban és másutt) a kemény r-t egyre gyakrabban lágy r váltja fel, ezért ott akár ilyen alakokat is hallani: b'r'ā.ut'is ~ briáuties, gr'ā.uš't'i ~ griáužti, kr'ā.ut'i ~ kriáuti, kr'ūva ~ kriūva, iš'r'āu.da ~ išriaūdo, sőt gr'eib'īt'i ~ greibyti és iš gr'ei.p't'i ~ greibti? / stb. Ez már a nyelvjárási érintkezés eredménye egy szűk nyelvjárási határsávban, mivel a szomszédos nyugati aukštaitiai nyelvjárásokban is többnyire lágy r fordul elő, például: gr'ā.ušt „graužti“, gr'ā.ut „griauti“, kr'ā.ut „krauti“, r'o·kso·t „riog­soti“, kr'āužo·les „kraujazolės“, s'r'iūoga „sruoga“, s'r'āūnus „sraunus“, b'r'iet-

² Csak az ott említett rakibūolas szó tőhangzója, az a nem származhatott ei-ből, mert akkor ra'k' ribā.ls alakot kellene ejteni, akárcsak a rar'īr'is, rakal'ī.nks, r'e'k'ėję stb. esetében; vö. még a kuršėnai rakī·balc alakot, mivel ebben a keleti varniškiai nyelvjárásban a tőbeli ai kettőshangzó változatlan marad.

14*

211

kr'āūnis „görgeteges kavicsos part”, s'r'ūtas „moslék” stb. (Šakyna, Šiauliai járás, A. Jonait/P/ytė kandidátus információja)³.

Az indulatszók: r'ūkt „puff”, kr'āu.kšt || kr'āūkšt, t'r'āu.kšt || t'r'āūkšt az itt leírt nyelvjárásterület egészén használatosak, feltehetően hangutánzás miatt. Az indulatszók általában nagyon gyakran „nem engedelmeskednek” a fonetika törvényeinek, ezért egészen sajátos hangok is előfordulnak, például tprūs' „a tehenek terelésére használt szó” – ez a hangutánzással függ össze, ezért itt semmiféle hatást nem lehet feltételezni.

Az ellenkező jelenséget – az r szinte teljes palatalizálását hasonló esetekben a dounininkai (északi žemaitiai), valamint a déli dūnininkai (Tauragė, Gaurė, Eržvilkas, Nemakščiai, Viduklė, Raseiniai) nyelvjárásainak nagy részében – V. Grinaveckis részletesen leírta, ezért ehhez nem szükséges kommentárt fűzni. Ezekben a žemaitiai nyelvjárásokban szinte egyáltalán nincsenek olyan szavak, amelyekben a szógyökérben kemény r szerepelne a rau, ruo < rō < *rā, rọ < ru hangkapcsolatokban (kivéve a trūōbā, trū·kt'e, trū·k'is, rūod'īt'e szavakat és még egy-kettőt).

3.4. Az r palatalizálása hasonló esetekben az északi žemaitiaiakkal határos lett nyelvjárásokban is előfordul (Grinaveckis, 1973, p. 316).

4. Az r és r' bizonyos mértékű keveredésére /?/ a porosz nyelvben is találni néhány adatot: grenfings = greufings; greus- = *grauz- (Mažiulis, 1981, p. 174; Топоров, 1978, с. 302–304), vö. még crausy, crausios „körte” (Mažiulis, 1981, p. 281), raples „gereblye” (Mažiulis, 1981, p. 307), bár az írásmód következetlensége és az elszórt adatok miatt semmi biztosat nem lehet mondani [esetleg ide tartozik a grauws „oldal, Seyte” is, Топоров, 1978, с. 293–294].

Tehát az au, o, ū, u /-ū/ előtt álló r-t és r'-t tartalmazó žemaitiai alakokat úgy kell átírni, ahogyan az egyes nyelvjárásokban ejtik őket, mert itt összetett történeti hangtani törvények fonódnak össze, az analógia is hatott, és különféle nyelvek és nyelvjárások befolyása is érvényesült. Hogy ez nem teljesen új jelenség, azt nemcsak a lett és talán a porosz nyelv, hanem régi írásos emlékeink is bizonyítják: M. Mažvydas írásaiban előfordul a neūgrūtu szó (Mažvydas, 1974, p. 238), vö. még a varniai S. Vaišnoras „Margarita Theologica” című, 1600-ban megjelent könyvében írott sugruti szót (Gerullis, 1927, p. 185). L. Ivinskis (1811–1871), az Užventisből származó žemaitiai írásaiban nagyon sok ilyen adat található: grūvesai LKŽ III 681, rogsoti LKŽ XI 814, sugrāutė „lerombolni” ISPL1978, atsiroglintė ugyanott, sugrōwimas ugyanott, sugruwimas ugyanott, sugrāutas ISPL1979 stb., vö. még S. Daukantas krokant B130, krokdama B164 (de griauti B164), graudamijs B197 stb.

A jelenség korábbi kialakulására földrajzi elterjedése utal: izoglosszája Kuršėnaistól keletre és északra indul, Raudėnaitól és Tryškiųtől északra halad, Eigirdžių és Žarėnų irányába fordul, majd a dūnininkai–dounininkai határt követve metszi a donininkai (nyugati žemaitiai) nyelvjárását Saūgųtól északra. Ez arra utal, hogy a jelenség már Klaipėda vidékének német uralom alá kerülése előtt kialakulhatott. A jelenség elterjedése, valamint a donininkai (nyugati žemaitiai) és a dūnininkai közös területe éppen azt mutatja, hogy itt *rj<r állt fenn, amikor ezeket a nyelvjárásokat még nem választották el egymástól közigazgatási határok és határkorlátok.

4.1. És általában nem világos, miért tűnt el a j az r után, miért alakultak ki a nyelvjárási változatok: suŕbti és siuŕbti. Most csak megállapíthatjuk és meg-

³ Atskirų faktų iš tos vietos (sriūtos, sriūnūs ir kt.) yra pateikta (Zinkevičius, 1966, p. 154).

212

… kimutatni, hogy ez a siurb- tő surb- alakra változása éppen azon a területen fordul elő, ahol a *rjau-, *rjā-, *rju-, *rjuo-, *rjō- rau-, ro-, ru-, ruo- alakokká vált.

4.2. Ehhez az igéhez még a siulp- és sulp- párhuzamos alakjai is hozzátartoznak. Ugyanezeken a helyeken így ejtik: sōl’p’t’e Pvn, Vkšn, Užv || sul’.p’t’i Krš, Drv (de vö. s’ō’l’p’t’e Judrėnai, Rietavas, Tryškiai, Seda), sūl’p’s’t’i’t’i Krš || sō.l’p’s’t’i’t’e Užv, Pvn, Vkšn (de s’ō.l’p’s’t’i’t’e Tryškiai, Seda, Mažeikiai stb.). Ma már nehéz megmondani, mi történt itt, melyik volt a korábbi tő a žemaitiai nyelvjárásokban (a köznyelvi szótárak többnyire a sūlpstyti, sulpti, sūlpauti alakokat rögzítik), és hogyan alakult az s mássalhangzó (talán az északi žemaitiai nyelvjárásokban a čiulti analógiájára lágyultak meg a mássalhangzók). A sulp- tő földrajzi elterjedése sem ismert kellőképpen, ezért ebben az esetben minden csak feltételezés, hiszen ezt a ritkán, a mindennapi beszédben használt igét véletlenszerűen jegyzik fel a nyelvjáráskutatók, így Litvánia egész területén egyenetlenül dokumentálták. A dzūk nyelvjárásokban (Druskininkai, Ratnyčia, Kabeliai) sul.pc alakot hallottak, de itt más jellegű mássalhangzó-keményedés keveredik bele, amely nem függ össze a régi į-vel.

Vytautas Vitkauskas

A LKŽ-ben nem szereplő rövidítések

B = [S. Daukantas] Budą Senowęs Letuwiu Kalnienu ir Žamajtiu iszraszę pagal Senowęs Rasztu Jokyb’s Laukys, Petroplije, 1845. Drv = Dirvėnėnai, Šiaulių raj. ISPL = Iwinski. Słownik Polsko-litewski. [Apie 1849–1854 metus]. Vds = Vidsodis, Kelmės raj. Vkšn = Vieksnaliai, Telšių raj.

B. VITKAUSKAS

A kemény r mássalhangzó kiejtéséről a lágy helyett a litván nyelv žemaitiai nyelvjárásaiban

Összefoglalás

A litván nyelvjárásokban a lágy r depalatalizációja széles körben elterjedt (a keleti aukštaitiaiak egy részénél és néhány déli aukštaitiai nyelvjárásban).

В жемайтских говорах известно отвердение в сочетаниях *r’ia, *r’iau, *r’iu (здесь впервые дается изоглосса: линия идет к востоку и северу от Куршенай, к северу от Рауденай, Тришкяй, Жаренай, Кведарна, Швекшна, Саугос, Куршский залив, к югу от Вайнутаса, Шилале. Кражяй и доходит до Титувенай), напр.: kriōk вместо лит. литерат. kriōkia ‘плачет, -ут’, gri’n вместо лит. литерат. griūna ‘валится, -ятся, падает, -ют’, krainas вместо лит. литерат. kriaũnos ‘черенок’, triūksmas вместо triūksmas ‘шум’ и т. п.

Ilyen tények a lett nyelvjárásokban is előfordulnak, és a porosz nyelv emlékei is rögzítik őket.

A lágy hang keményedése az į mássalhangzó eltűnése következtében ment végbe a fent említett hangkapcsolatokban; ez már L. Ivinskis (1811–1871), e vidék szülöttének műveiben is tükröződik. E fonetikai törvény alapján a kemény r ejtése analógia útján a žemaitiai nyelvjárásokban a jövevényszavakra is átterjed, például: šir’ps (más nyelvjárásokban širibas) ‘szárny’, trū’ba (irodalmi triūba ‘trombita’) stb.

213

Az aukštaitiai nyelvjárással érintkező nyelvjárásokban (néhány Kuršėnai környéki faluban) az említett hangkapcsolatokban [gr’ī’n, kr’ūok, kr’āi.nas] palatális r ejtése figyelhető meg, sőt olyan esetekben is, amikor a köznyelvben kemény r-t ejtenek: kr’ū’vā, köznyelvi krūvā „halom”, gr’ā.uš’t’i, köznyelvi grāužti „rágni” stb.

V. VITKAUSKAS

A KEMÉNY MÁSSALHANGZÓ r EJTVÉSE A LÁGY HELYETT A LITVÁN NYELV ŽEMAITIAI NYELVJÁRÁSAIBAN

Összefoglalás

A lágy r depalatalizációja széles körben elterjedt a litván nyelvjárásokban (részben a keleti aukštaitiai és néhány déli aukštaitiai nyelvjárásban).

A žemaitiai nyelvjárásokban jól ismert a keményedés a *riā, *riau, *rin hangkapcsolatokban (az izoglosszát itt mutatják be először: a vonal kelet felé halad, Kuršėnaitól északra, Raudėnaitól, Tryškiaitól, Žarėnaitól, Šilalėtól és Kražiaitól északra, majd Tytuvėnai felé közelít); például: kruōk a köznyelvi kriōkia „sír” helyett, grū’n a köznyelvi griūna „esik, dől” helyett, kraīnas a köznyelvi kraīnos „fogantyú” helyett, trūksmas a trūksmas „zaj” helyett és így tovább.

Hasonló jelenségek fordulnak elő a lett nyelvjárásokban, és a porosz írásos emlékekben is feljegyezték őket.

A lágy r depalatalizációja a j mássalhangzó eltűnésének következményeként jelent meg a fent említett hangkapcsolatokban; ez már L. Ivinskis (1811–1871) műveiben is tükröződik, aki születése szerint erről a vidékről származik. E fonetikai törvény alapján a kemény r ejtése a žemaitiai nyelvjárásokban analógiásan a jövevényszavakra is átterjed, például: šrū’ps (más nyelvjárásokban šriūbas) „csavar”, trū’ba (a köznyelvi triūba „cső”) és mások.

Az aukštaitiai nyelvjárással érintkező nyelvjárásokban (néhány Kuršėnai környéki faluban) megfigyelhető a megnevezett hang ejtése az alábbi hangkapcsolatokban: (gr’ī’n, kr’ūok, kr’āi.nas), sőt olyan esetekben is, amikor a köznyelvben kemény r-t ejtenek: kr’ū’vā, köznyelvi krūvā „halom”, gr’ā.uš’t’i, köznyelvi grāužti „rágni” stb.

LITERATŪRA

Gerullis J. / par./. Senieji lietuvių skaitymai. K., 1927.

Girdėnas A. Žemaičių dūz̆kavimas: dabartinė padėtis ir istorija // Baltistica. 1980. T. 16. sąs. 1. P. 32–44.

Grinaveckis V. Žemaičių tarmių istorija. V., 1973.

Mažiulis V. Prūsų kalbos paminklai. V., 1981. T. 2.

Mažvydas M. Pirmoji lietuviška knyga. V., 1974.

Urbanavičiūtė Ž. Kietieji ir minkštieji priebalsiai lietuvių literatūrinėje kalboje ir tarmėse // Baltistica. 1970. T. 6, sąs. 2. P. 61–65.

Urbanavičiūtė Ž. Priebalsių kietinimas lietuvių kalbos tarmėse // Kalbotyra. 1971. T. 23, sąs. 1. P. 55–69.

Vitkauskas V. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas. V., 1976.

Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. V., 1966.

Виткаускас В.-А. И. Морфофонематические диалектизмы в говорах жемайтов дунинников: Автореф. дис. … канд. филол. наук. Вильнюс, 1974.

Зинкявичюс З. К истории палатализации согласных в балтийских языках // Latvijas PSR zinātņu akadēmijas Vēstis. Rīgā, 1973. T. 4. P. 93–97.

Топоров В. Н. Прусский язык. Е–Н. М., 1979.

214