LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989)

KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS

ALEKSANDRAS VANAGAS

LETTORSZÁGI LETT CSALÁDNEVEK

Lettországban viszonylag sok lett családnév található, ezek azonban mindmáig teljesen kutatatlanok. Már csak emiatt sem lesz lehetséges valamennyit részletesen tárgyalni. Ezért a tanulmányban nem annyira az összes lett eredetű családnév felsorolására törekszünk, mint inkább azoknak a kritériumoknak a megvitatására, amelyek alapján a lett családnevek megkülönböztethetők a litvánoktól.

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy kizárólag a jelenkorról, vagyis a mai litván nyelvben használatos mai lett családnevekről lesz szó. Ezt több okból is fontos kiemelni; ezek közül elsősorban azt kell megemlíteni, hogy a lett családnevek száma Litvániában a történelem folyamán feltehetően jelentősen ingadozott. Másrészt maguknak a lett családneveknek a fejlődési sajátosságai (jogi rögzítésük viszonylag késői volta stb.) is indokolják annak hangsúlyozását, hogy a lett családnevek fejlődésének arra az időszakára összpontosítunk, amikor már kialakultak és meghonosodtak (Сталтмане 1981, 3—11).

A lett családnevek másoktól — jelen esetben mindenekelőtt a litván családnevektől — való megkülönböztetésére számos kritérium létezik, ám néha sem külön-külön, sem együttesen nem képesek pontos választ adni arra a kérdésre, hogy melyik családnév lett, melyik litván, illetve milyen más eredetű. Emiatt a lett családnevek Litvániában előforduló teljes száma is meglehetősen nehezen határozható meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a lett családnevek elkülönítésének kritériumai túlságosan homályosak, vagy egyáltalán nem léteznek.

Az elkülönítés kritériumairól szólva két csoportra oszthatók: nyelvi és nem nyelvi (extralingvisztikai) kritériumokra.

Nyelvi kritériumoknak azokat nevezzük, amelyek kizárólag nyelvi tények alapján teszik lehetővé a lett családnevek megkülönböztetését másoktól. E csoport kritériumai többnyire fonetikai, lexikai és morfológiai (szóképzési) jellegűek.

Fonetikai kritériumról akkor beszélünk, amikor a szó hangalakja mutatja, hogy a családnév lett.

Vegyünk néhány példát.

Bērzinis Lkv 3, Ppl (lett), Kdn 4 (lett), Slč (lett) (9)*. Azt, hogy ez a családnév lett, mindenekelőtt a z mássalhangzó jelzi: lett Bērzinš (Salnajs, Maldups 1931, 150). A litván nyelvben z helyett ž áll, vö. a litván Beržinis családnévvel (Litvánia különböző helyein).

Birzgālis Rz (lat.). Plg. lat. Birzgališ (Salnajs, Maldups 1931, 77 ir kt.), Birzgals (Ten pat, 22 ir kt.). Iš lat. birzs „beržynas“ ir gals „galas“. Lietuvių panašių pavardžių nėra.

* A lakóhely nevének rövidítése után álló szám azt jelzi, hány család viseli az adott településen ezt a családnevet; a lokalizáció után zárójelben feltüntetett szám pedig az ilyen családnevet viselő családok teljes számát jelöli.

62

Cėlinis Kri 5 (lett.). A lett Celinš névből (Salnais, Maldups 1931, 50): lett ceļš „út”, vagy esetleg celis „ösvény, a térd”. A litván vezetéknév *Kėlinis vagy *Kelinīs lenne. Jelenleg ilyen litván vezetéknevek nincsenek.

Celmas Krp 2 (lett.). A lett Celms névből (Salnais, Maldups 1931, 75): lett celms „tuskó”. Vö. a litván Kėlmas vezetéknévvel.

Cėlminis Brž, 2 (lett.), Krp 2 (lett.), RdN 2 (lett.) (5). A lett Celminš névből (Salnais, Maldups 1931, 8 és lett.): lett celms „tuskó”. Litván *Kelminis vagy hasonló vezetéknév legalábbis jelenleg nem ismert.

Cieminas Žml (lat.). Iš lat. Cieminš (Salnais, Maldups 1931, 94 ir kt.): lat. ciems „kiemas“. Lietuviška pavardė *Kieminis ar pan. nežinoma.

Čersis Brž. Iš lat. Cers (Salnais, Maldups 1931, 89 ir kt.), plg. lat. cers „keras“. Žinoma ir gana dažna lietuviška pavardė Kėrs.

Daržinis RdN (lat.). Iš lat. Darzinš (Salnais, Maldups 1931, 66 ir kt.): lat. dārzs „daržas“. Lietuvių pavardė Daržinis (Brž) greičiausiai yra vėliau pakitusi iš Daržinis < Darzinš.

Zvejnieks Brž. Iš lat. Zvejnieks (Salnais, Maldups 1931, 25 ir kt.): lat. zvejnieks „žvejys“. Žinomas ir lietuvių kalbos bendrinis žodis žvejūnininkas „žvejys“, bet dėl žodžio pradžios priebalsio ž pavardė Žvainikas iš jo kilti negalėjo.

Lexikai kritériumnak azt tekintjük, amikor a vezetéknév lett eredetét a lexéma mutatja, vagyis amikor a vezetéknév nem litván, hanem lett közszóból származik, illetve abból alkották. Figyelembe véve, hogy a litván és a lett nyelvben nagy mennyiségű, mindkét nyelvben közös szókincs található, világos, hogy ez a kritérium elsősorban azokban az esetekben lehet kellően hatékony, amikor a megfelelő lett köznevek eltérnek a litvánoktól.

Āpogas Skd (lat.). Iš lat. Apogs (Salnais, Maldups 1931, 264), plg. lat. vv. Apuogs, Apuogi k.: lat. apuōgs „apuokas“ (Endzelīns 1956, 41). Žinoma ir panaši lietuvių pavardė — Apūokas Ds 4, Kn, Ob 2 (7): liet. apūokas.

Āuzinis Brž 2, RdN (3). A lett Auzinš névből (Salnais, Maldups 1931, 20 és másutt): lett auza „zab”. Vö. a megfelelő litván Avižinis vezetéknévvel: Pgg, Vrn (2).

Bālodis Brž 3 (lett.), Kri 10 (lett.), Lnkv, Pbr (lett.) (15). A lett Balodis névből (Сталтмане 1981, 140): lett balodis „galamb”. Vö. a litván Balandis névvel — gyakori vezetéknév, mintegy 130 család viseli.

Biezums Kri 5 (lett.), Žml 3 (lett.) (8). A lett Biezums névből (Salnais, Maldups 1931, 75): lett biezums „makacs; lassú, lomha ember”, biezs „kövér”.

Birznieks Kn 2. A lett Birznieks névből (Сталтмане 1981, 174): lett birznieks „aki nyírerdőben, nyíresben él”.

Būmanis Jnš 2. A lett Būmanis névből (Salnais, Maldups 1931, 28 és másutt), vö. a lett helynevekkel: Būmanis, Būmaņi, Būvmaņi: lett bū(v)manis „ács” (Endzelīns 1956, 151), < középfelnémet būwman (Mülenbachs 1925, 360).

Būrgis Žr 4. Vö. a lett Burgis névvel (Salnais, Maldups 1931, 266 és másutt), valamint Burga névvel (ugyanott, 79), a lett helynevekkel: Burgi, Burga: lett burgis „varázsló, boszorkánymester” (Endzelīns 1956, 147; Mülenbachs 1925, 353).

Burvys Kl, Kn, Pln 6, Plt 2 (10). A lett Burvis névből (Salnais, Maldups 1931, 150 és másutt), valamint Burva névből (ugyanott, 141), a lett helynevekből: Burvji, Burvi: lett būrvis „varázsló” (Endzelīns

63

1956, 148; Mülenbachs 1925, 335). A porosz helynév Burvite szintén összevethető a lett būrvīs szóval (Gerullis 1922, 24).

Cālytīs Pp 2 (lett). A lett Cālītis (Salnais, Maldups 1931, 26 és másutt), Cālīts (Uo., 61 és másutt) szóból: lett cālis „csibe”.

Cēplis Brž 5, Pbr, RdN 3, Všk (lett) (10). A lett Ceplis (Salnais, Maldups 1931, 166 és másutt) szóból: lett ceplis „kemence, sütő”.

Cīrulis Aln, Brž 5, Klp 2, RdN 9, Všk 2 (lett), Žg (20); Cīrulis Klp 2, Krč (lett), Šlu (4); Cyruļys Klp, Pgg 5, Šlu 10 (16). A lett Cīrulis (Salnais, Maldups 1931, 18 és másutt) szóból: lett cīrulis „pacsirta”.

Čākstas Šl. Plg. lat. Čakste (Salnais, Maldups 1931, 131 ir kt.), Čākstens (Ten pat, 513); Čakstiņš (Ten pat, 155 ir kt.), lat. vv. Čakstis, Čakste, Čakstes, Čaksti: lat. čakste „toks augalas (lanius excubitor, lanius minor, saxiola rubicola) ir „kas mažas“ (Mülenbachs 1925, 401, Endzelīns 1956, 176) arba lat. čākste „minkšta kopūsto galva; tinginė, mieste šlitinėjanti merga“ (Mülenbachs 1925, 408).

Čīkštas Brž. Plg. lat. Čīkste (Salnais, Maldups 1931, 472), lat. vv. Čīkstes, Čīks-ti: lat. čīkste „stuobrys, kerėpla, liurbis, lazda“ (Endzelīns 1956, 181).

Dābuolds RdN (lat.). Iš lat. Dābols (Salnais, Maldups 1931, 45 ir kt.): lat. dābuols „dobilas“. Plg. liet. pvd. Dóbilas — dažna pvd., apie 60 šeimų.

Dābuolinis Brž. Iš lat. Dāboliņš (Salnais, Maldups 1931, 18 ir kt.), plg. lat. vv. Dābuoliņi: lat. dābuols „dobilas“ (Endzelīns 1956, 200).

Daūdzvardas Imbr, Kn 2 (3). A lett Daudzvārds (Salnais, Maldups 1931, 528 és másutt), Daudzvārdis (Uo., 546) szóból: lett daūdzvārdis „soknevű” (Mülenbachs 1925, 444).

Daūgavietis Brž, RdN 5 (6). A lett Daugavietis (Salnais, Maldups 1931, 490 és másutt), Daugaviets (Uo., 498 és másutt) szóból: lett dāugavietis „a Daugava mellől származó lakos”. Más litván vezetéknevek, például Daugovetas Kn, Daugvietis Brž, Kdn, Kn, Pn2 (5), Dūgavietis Brž 3, minden bizonnyal szintén a később kialakult vagy módosult litván Daūgavietis, lett Daugavietis alakból vagy hasonlóból erednek.

Spruōģis Lnkv, RdN 3, Šs (5). A lett Sproģis (Статлмане 1981, 141) szóból: lett spruoģis „göndör hajú, göndör”.

Zviēdras RdN. Iš lat. Zviedris (Salnais, Maldups 1931, 28 ir kt.): lat. zviēdris, zviēdrs „švedas“.

A morfológiai vagy talán pontosabban a szóalkotási kritérium, vagyis hogy a vezetéknév ne litvánnak, hanem lettnek minősüljön, a szóalkotásból és a szerkezetből derül ki. A vezetéknevek eredetének magyarázatában ez a kritérium sokkal ritkábban döntő, mint mondjuk a lexikai vagy a fonetikai. A szóalkotási eszközök leggyakrabban csak más — nyelvi és nyelven kívüli — érvekkel együtt mutatják meg, hogy egy vezetéknév lett. A lett nyelvre jellemzőbb szóalkotási módok egyértelműbb esetei közül megemlíthetők például a -niek- és különösen az -inis képzővel alkotott származékok.

Āurenieks Skd (lat.) Plg. lat. vv. Auerenieks (Endzelīns 1956, 55). Galbūt toliau gretintina su lat. aūrnieks „medžioklės trimitininkas; trimituojantis medžiotojas“ (Mülenbachs 1925, 226).

64

Bitiniekas Dr (lat.). Kontaminacinė pv. iš lat. Bitenieks (Salnais, Maldups 1931, 33 ir kt.) ir liet. Bitinas. Kad tai latviška pavardė, rodo latviška priesaga -niek-.

A lett családnevekre igen jellemző az -iņš képző. V. Staltmanė adatai szerint az -iņš képzős lett családnevek nemcsak a leggyakoribbak, hanem a „leglettebbek” is abban az értelemben, hogy többségük lett köznevekből keletkezett. Az -inis képzős litván családnevek is viszonylag elterjedtek, de százalékos arányuk a litván antroponímiában jóval kisebb, mint a lettben. Emellett az -inis képzős litván családnevek kevesebb köznévből képződnek, mint a lettek. Ezért például az Antinis Brž, Rk 3 (lett) családnév inkább lett, mint litván, már csak a képző miatt is: úgy tűnik, nem ismerünk olyan litván családneveket, amelyek az -inis képzővel madárnevekből származnának – vö. a lett Antiņš (Salnais, Maldups 1931, 14 és másutt), valamint Gulbiņš (lett gulbis), Strazdiņš (lett strazds), Vanadziņš (lett vanags) stb. (Сталтмане 1981, 219–226). Az *Antinis családnév Lietuvoje ismeretlen.

Hasonló okokból a Barzdinis Jnš (lett), Krp 2 (lett) (3) családnév is a lett Bārziņš névből származtatható (Сталтмане 1981, 220): lett bārzda ’szakáll’. A *Barzdinis családnév Lietuvoje ismeretlen.

Így néhány más, -inis képzős litván családnév lett eredete is felderíthető.

A lett családnevek Lietuvoje való kutatásakor időnként alkalmazható egyéb nyelvészeti kritériumok közül még a hangsúlyozási szempont említhető. Ez a kritérium azonban csak igen ritkán tölt be önálló szerepet – többnyire más (nyelvészeti és nem nyelvészeti) szempontokkal együtt kell alkalmazni. Így például a Dáržininkas Nj, Rz, Sml (3) lett eredetűnek tekinthető, amely később valamelyest megváltozott és ellitvánosodott a litvánban, többek között a hangsúly miatt is – litvánul *Daržininkas: daržininkas ’aki veteményest vagy kertet gondoz’. Vö. a lett Dārznieks (Salnais, Maldups 1931, 57 és másutt): lett dārznieks ’kertész’.

Azt, hogy az említett Antinis családnév valóban lett, a hangsúlyozása is mutatja – litvánul valószínűleg *Antinis lenne. Egyébként a neves litván szobrász, Antinis családnevét manapság többnyire szintén Antinis hangsúllyal ejtik. Ez a pontatlan hangsúlyozás még a szakirodalomba is bekerült (Skardžius 1941, 258).

A nem nyelvészeti (extralingvisztikai) kritériumok közül kettő a legfontosabb: az etnikai és az areális (földrajzi) szempont. Mindkettő nagyon fontos, de nem abszolút érvényű, mert számos olyan esetről tudunk, amikor lett származású, illetve magukat lettnek valló vagy vallott emberek litván eredetű családnevet viselnek. Például a Buividýs Grz 2 családnév viselői az 1930-as évek végén lettként regisztráltatták magukat, noha családnevük kétségtelenül litván – vö. a litván Buivídas (mintegy 80 család), Bùivydas (mintegy 230 család), Buivýdis (10 család) stb. Magától értetődik, hogy a litván–lett határvidék litvánjainak többsége litván családnevet visel. Ezért a földrajzi szempont csak bizonyos esetekben lehet hatékony.

Ez a két nem nyelvészeti kritérium elsősorban akkor válik fontossá, amikor egy családnév elméletileg nagyjából egyformán tekinthető lettnek és litvánnak, vagyis amikor a nyelvészeti eredetmagyarázó szempontok nem kellően hatékonyak.

5. 678

65

Bālinis Žml 4 (lett). A lett Bālinš névből (Endzelīns 1956, 91). Elméletileg litván családnévként is lehetséges a *Bālinis vagy a *Balinis (vö. a litván Šilinis, Miškinis stb.), de egyrészt ilyen családnév egyáltalán nincs Lietuvoje, másrészt – és ez a legfontosabb – a családnév földrajzi elterjedése (Palatvė) és viselőjének nemzetisége (lett) kétséget kizáróan azt mutatja, hogy a Bālinis családnév lett.

Báltinas Mžk 3 (lett), Trk (4). A lett Baltins (Rīgas un Jūrmalas… 1971, 66), Baltinš névből (Сталтмане 1981, 224): lett bálts ’fehér’. Ebben az esetben a Báltinas családnevet két fő okból kell lettnek tekinteni: földrajzi elterjedése és viselőinek nemzetisége miatt (Mažeikiai környéke). Alapos okunk van feltételezni, hogy más észak-litvániai családnevek – Báltynas Yl 3, Ms 2, Skd 4 (9), valamint Báltinis RdN 9, Baltinis Sd – szintén a lett Baltins vagy Baltinš nevekből módosulhattak később. A *Baltinis vagy hasonló litván családnév ismeretlen. Általában véve a melléknevekből -inis képzővel képzett litván családnevek igen ritkák.

Būlderis Ob (lett), Pn, Ppl, Rk (lett) (4). A lett Bulders (Salnais, Maldups 1931, 97 és másutt), Buldurs (Uo. 265 és másutt) nevekből; vö. lett helynevekkel: Bulderes, Buldūrs, Buldūri (Endzelīns 1956, 142). A lett családnevek és helynevek talán a lett būldūrs ’fecsegő, dadogó, kiabáló’ szóval függnek össze. A bulður-: bulder- váltakozáshoz vö. a lett būlderēt: bùlderēt alakokat (Mühlenbachs 1925, 348). A családnév földrajzi elterjedése és mindenekelőtt viselőinek nemzetisége (a négy viselő közül ketten még nem is olyan régen lettnek vallották magukat) mutatja, hogy a Būlderis családnév nem származhat a csak A. Juška szótárából ismert litván jövevényszóból, a bulderis ’kövér ember, hájas, elhízott’ szóból.

Dievinas Plng 6 (lett). A lett Dieviņš névből (Salnais, Maldups 1931, 291; Сталтмане 1981, 225): lett dievs ’isten’. A *Dievinis vagy hasonló litván családnév ismeretlen.

A családnevek eredetének elemzésekor általában nemcsak az itt említett kritériumok egyikére, hanem kettőre vagy akár többre is támaszkodhatunk. Ettől az eredetmagyarázatok jóval meggyőzőbbé válnak. Például a Bērziņis családnév eredetének magyarázatában a fonetikai kritérium (z a ž helyett) mellett fontos az etnikai szempont is (az e családnevet viselők szinte mindegyike lett nemzetiségű vagy az volt), valamint a földrajzi szempont (e családnév főként közvetlenül Palatvė területén ismert). A Bitiniekas családnév lett eredetét nemcsak a képzési sajátossága (-niek- képző), hanem az etnikai kritérium is jelzi (viselője lett volt). Sok ilyen vagy hasonló eset van.

E kritériumok alapján leggyakrabban olyan lett családnevek eredete állapítható meg, amelyek genetikai szempontból rendszerint balti eredetűek, vagyis a lett nyelv közszavaiból (saját szavaiból, esetenként pedig jövevényszavaiból) keletkeztek. Az ilyen típusú családnevek viszonylag későn jelentek meg a lett nyelvben, nem mindig a személynevek természetes fejlődési útján, hanem igen gyakran mesterséges úton. Ezek többnyire olyan családnevek, amelyek Lettországban a 19. század első évtizedeiben terjedtek el (Сталтмане 1981, 8).

Jóval bonyolultabb a helyzet azokkal a családnevekkel, amelyek Lettországban korábban keletkezhettek, és amelyek genetikai szempontból többnyire nem lettek (általában német eredetűek). Ezeket nehezebb megkülönböztetni a hasonló litván nevektől, mert a nyelvészeti kritériumok többsége (a fonetikai, lexikai és képzési szempont) gyakran elveszíti érvényét: az ilyen típusú családnevek nem hordozzák e két balti nyelv jellegzetes nyelvi megkülönböztető jegyeit. Ilyenkor inkább a nem nyelvészeti kritériumokra – az etnikai, földrajzi vagy hasonló szempontokra – kell támaszkodni.

66

Bēikmanas Dr 2. Valószínűleg nem közvetlenül a német Beukmann névből (Gottschald 1954, 213) vagy hasonlóból, hanem a német eredetű lett családnévből, a Beikmanis névből (Rīgas un Jūrmalas… 1971, 70).

Bidermanas Slč (lat.) Greičiausiai iš lat. Bidermanis (Rīgas un Jūrmalas 1971, 76), Bidermanis (Salnais, Maldups 1931, 220 ir kt.), kurios savo ruožtu yra iš vok. Biedermann (Gottschald 1954, 192).

Bridagas Žml (lat.). Plg. lat. pvd. Bridags (Salnais, Maldups 1931, 8 ir kt.), Brī-dags (Ten pat, 424 ir kt.), Brīdāgs (Ten pat, 420), lat. vv. Brīdāgi, Brīdāgi, Brīdēgi ir kt., kuriuos J. Endzelynas kildina iš vok. vid. žem. vridg? (Endzelīns 1956, 130–131).

Bulverkis Brž. Iš lat. Bulverks (Salnais, Maldups 1931, 34 ir kt.), o ši — greičiausiai iš vok. Bollverk (Gottschald 1954, 201) ar pan.

Danenbergas Krp (lat.). Iš lat. Danenbergs (Salnais, Maldups 1931, 138 ir kt.), o latvių pvd. yra iš vok. Dannenberg (Gottschald 1954, 566).

Előfordulhat olyan eset is, amikor egy szláv eredetű családnév Lettországból kerülhetett Litvániába. Ilyen lehet a Brūnovas családnév Ppl, Rim, Smal 4 (6). Talán a lett Brūnovs (Salnais, Maldups 1931, 24 és másutt), Brunavs (Uo., 378), Brūnavs (Uo., 319) névből. A lett családnevek lehetnek szláv eredetűek, vö. a lengyel Brunow (Słownik… 1967, 258), Brunoff (Bystroń 1936, 283), valamint a német < és szláv Bru now alakot (Gottschald 1954, 211). Az ilyen esetek meglehetősen ritkák.

Előfordul, hogy egy nem balti eredetű családnevet azért tekintenek lettnek, mert a lett nyelvben valamely más személynévből (leggyakrabban kereszténynévből) alakult ki.

Anšencas Brž. Ez a lett Jančēns név bizonyos átalakított formája, ez a személynév pedig a Jānis keresztnévből származik (Rūķe-Draviņa 1959, 59).

Daūkas Kp 6, Skp 3, Šmn 13, Všn (23). Valószínűleg a lett Dauka névből vagy hasonlóból, amely a Dāvīds keresztnév rövidülése (Rūķe-Draviņa 1959, 59).

Talán Lettországból kerültek át (legalábbis egyesek) a következő családnevek is: Brenčis Klp 2. Žml (3), Brencys Klp 2, Brenčius Ms 5, Nv, Pln 2, Plt 11, Sk, Slnt 8 (28), Brenčis Brž, Brenčūs Kn, Rk 2 (3), Brenčius Klp. Ezek mindenekelőtt a gyakori lett Brencis családnévvel hozhatók összefüggésbe (Salnais, Maldups 1931, 82 és másutt), amely a Laurentius névből származik (Mühlenbachs 1925, 330). A litván nyelvben a keresztnév nem rövidül így.

A lett családnévnek néha csak azért kell tekinteni egy nevet, mert viselője lett származású. Más esetben az ilyen családnév akár teljes mértékben litván is lehet. Például Čigōnas Šl (lett) — a lett Čigāns névből (Salnais, Maldups 1931, 213 és másutt): lett čigāns (vö. litván čigōnas). Több litván Čigōnas családnév nincs.

Gyakoriak az olyan esetek, amikor egy hasonló, nem balti (rendszerint német) eredetű családnév Litvániában és Lettországban egyaránt elterjedt, de mivel viselője esetenként lett, csak abban az adott esetben lehet lett családnévként kezelni. Például: Bliumbergas Klp 3, Kn 15, Šlu 3, Trgn, Trš (lett) (23). Úgy tűnik, a tryškiai névviselője nemzetisége miatt csak ezt a családnevet kell lettnek tekinteni, a lett Blumbergs névből (Salnais, Maldups 1931, 49 és másutt). Más esetekben a litván Bliumbergas családnév közvetlenül a német Blumberg névből is származhat (Gottschald 1954, 198).

^5*

67

Gyakran felmerülhet a gyanú, hogy egy vezetéknév lett eredetű, ha hasonló vezetéknevek (vagy helynevek) előfordulnak Lettországban, illetve ott több van belőlük, mint Litvániában, noha az utóbbiak eredete egyelőre nem teljesen világos.

Bratēns Brž 3, Pnd, Vb 5 (9). Vö. lett vezetéknév: Bratenis (Rīgas un Jūrmalas 1971, 84), lett helynevek: Brātene, Brātini (Endzelīns 1956, 126).

Būjāns Všk. Plg. lat. pvd. Bujāns (Salnais, Maldups 1931, 110 ir kt.), lat. vv. Bujāni, Bujan, Bujēni (Endzelīns 1956, 140), Būjēns (Ten pat, 151).

Daukšta Rs. Plg. lat. pvd. Daukste, Dauksts, Daukšta (Rīgas un Jūrmalas 1971, 101), lat. vv. Daukstes, Daukste, Dauksti, Dauksten (Endzelīns 1956, 199).

Dējus Graž, Klp 2, Plng 13 (lett.) Šlu, V (18). Vö. lett vezetéknév: Dejus (Salnais, Maldups 1931, 248), lett helynevek: Dejus, Deji (Endzelīns 1956, 208).

Számos további különféle homályos, kétes, átmeneti eset is akad.

Vagyis a lett vezetéknevek összképe Litvániában rendkívül változatos és összetett. Ezért a gyakorlatban lehetetlen megmondani, hány lett vezetéknév van Litvániában.

A lett vezetéknevek földrajzi elterjedése, ahogy várható is, nem széles — főként Palatvė és Litvánia nyugati peremvidéke. A kivételek többnyire a lakosság vándorlásával magyarázhatók.

LITERATŪRA

Bystroń J. Nazwiska polskie. Lwów; Warszawa, 1936.

Endzelīns J. Latvijas PSR vietvārdi. Rīga, 1956. I daļa, 1. sējums. A—J. 425 lpp.; Rīga, 1961. I daļa. 2. sējums. K—Ō. 505 lpp.

Gerullis G. Die altpreussischen Ortsnamen. Berlin; Leipzig, 1922. 280 S.

Gottschald M. Deutsche Namenkunde. Berlin, 1954. 630 S.

Lauksaimnieku un citu zemes īpašnieku adresu grāmata / Red. Salnais V., Maldups A. Rīga. 1931, 1131 lpp.

Mü̈lenbachs K. Latviešu valodas vārdnīca / Rediģējis, papildinājis, turpinājis Endzelīns J. Rīga, 1923—1925. T. 1. 839 lpp.

Rīgas un Jūrmalas pilsētu telefona tīklu dzīvojokļu telefonu abonentu saraksts. Rīga, 1971. 416 lpp.

Rūķe-Draviņa V. Diminutive im Lettischen. Lund, 1959.

Salnais V. un Maldups A. Latvijas ciemi. Rīga, 1936.

Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1941, 768 p.

Słownik staropolskich nazw osobowych. Wrocław; Warszawa; Kraków, 1965—1967. T. 1. A—D. 580 s.

Сталтмане Б. Э. Латышская антропонимия: Фамилии. М., 1981. 228 с.

ЛАТЫШСКИЕ ФАМИЛИИ В ЛИТВЕ

Резюме

Латышские фамилии в Литве встречаются достаточно часто. Распространены они главным образом в северной Литве.

Основными лингвистическими критериями выделения латышских фамилий считаются фонетический (Celmas: лтш. cēlms, лит. kélmas), лексический (Ārogas: лтш. apuōgs ‘Филин’, лит. arūokas), морфологический (Āureniekas — ср. лтш. āurnieks ‘трубач на охоте’). К нелингвистическим критериям можно отнести географический (ареальный) и национальный (национальная принадлежность).

68