Latviškos pavardės Lietuvoje

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVIII (1989) NYELVI KAPCSOLATOK IR KÖLCSÖNHATÁSOK ALEKSANDRAS VANAGAS LETT VEZETÉKNEVEK LITVÁNIÁBAN Litvániában viszonylag igen sok lett eredetű vezetéknév található, azonban mindeddig teljesen feltáratlanok maradtak. Már csak ezért sem lesz lehetséges jų valamennyit részletesen megvitatni. Ezért a tanulmányban arra törekszünk, ne hogy egyrészt bemutassuk a lett eredetű vezetékneveket, másrészt pedig áttekintsük azokat a kritériumokat, amelyek alapján a lett vezetéknevek megkülönböztethetők a litvánoktól. Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy kizárólag a jelenlegi időszakról lesz szó, vagyis a mai litván ir nyelvben használatos lett családnevekről. Ezt számos ok miatt bu fontos kiemelni, amelyek közül elsőként említendő, hogy a lett családnevek száma Litvániában a történelem folyamán feltehetően jelentősen ingadozott. Másodszir or maguknak a lett családneveknek a fejlődési sajátosságai jų (viszonylag ir késői jogi elismerés stb.) arra késztetnek, hogy hangsúlyozzuk: a lett családnevek fejlődésének tą arról az időszakáról lesz szó, amikor azok már kialakultak és meghonosodtak ir (CraxrMane 1981, 3—11). A lett családnevek más családnevektől — ez esetben elsősorban a litván — családnevektől — való megkülönböztetésére — számos kritérium áll rendelkezésre, nė azonban jų olykor egyetlen, önmagában vizsgált kritérium ar ir együttvéve sem képesek pontosan megválaszolni azt į a kérdést, hogy melyik családnév lett, melyik — litván, ar illetve melyik más eredetű. Ezért to ir a lett vezetéknevek összes Litvániában a számuk számokban meglehetősen nehezen mondható meg. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a lett vezetéknevek elkülönítésének kritériumai túlságosan homályosak ar jų iš egyáltalán nincsenek. Az elkülönítési kritériumokról szólva két csoportra lehetne osztani őket: nyelvi és nem nyelvi (extralingvisztikai) kritériumokra. į Nyelvi kritériumoknak itt — azokat nevezzük, amelyek kizárólag ir nyelvi tények alapján teszik lehetővé a lett vezetéknevek másoktól való elkülönítését. E csoport kritériumai leggyakrabban fonetikai, lexikai és morfológiai (szóképzési) jellegűek. Fonetikai kritériumról akkor beszélünk, amikor egy vezetéknév lett voltát a szó fonetikája mutatja. Vegyünk néhány példát. | Bėrzinis Lkv 3, Ppl (lat.), Kdn 4 (lat.), SIE (lat.) (9)*. Ezt a vezetéknevet elsősorban a z mássalhangzó mutatja lettnek: lat. Bėrzinš (Salnais, Maldups 1931, 150). A litván nyelvben z helyett ž áll, vö. a Beržinis litván vezetéknevet (Litvánia különböző helyein). Birzgalis Rz (lett). Vö. lett. Birzgalis (Salnais, Maldups 1931, 77 és másutt), Birzgals (Uo., 22 és másutt). A lett bifzs „nyírfaliget” és gals „vég” szavakból. Hasonló litván vezetéknevek nincsenek. * A lakóhely nevének rövidítése után álló szám azt mutatja, hogy az adott helységben hány család viseli ezt a vezetéknevet, a szám pedig! A lokalizáció utáni zárójelben e vezetéknév családjainak összesített számát jelöli. 62 Cėlinis Kri 5 (lett). A lettből. Celinš (Salnais, Maldups 1931, 50): lett celš „út”, vagy talán celis „térd, das Knie”. A litván vezetéknév *Kėlinis vagy *Kelinis lenne. Jelenleg nincsenek ilyen litván vezetéknevek. Celmas Krp 2 (lett). A lettből. Celms (Salnais, Maldups 1931, 75): lett. celms „fatönk- “. Vö. a Kėlmas litván vezetéknevet. Cėlminis Brž (lett.), Krp 2 (lett.), RdN 2 (lett.) (5). A lettből. Celminš (Salnais, Maldups 1931, 8 és lett.): lett. celms „fatönk- “. A *Kelminis vagy hasonló litván vezetéknév legalábbis jelenleg ismeretlen. Cieminas Zml (lett.). A lettből. Cieminš (Salnais, Maldups 1931, 94 és köv.): lett ciems „udvar“. A *Kieminis vagy ehhez hasonló litván vezetéknév nem ismert.l Čersis Brž. Lettből. Cers (Salnais, Maldups 1931, 89 és köv.), vö. lett cers „bokor“. A Kėras litván vezetéknév ismert és meglehetősen gyakori. Ddrzinis RAN (lett). Lettből. Darzins (Salnais, Maldups 1931, 66 és köv.): lett darzs „veteményeskert“. A DarZinis (Brz) litván vezetéknév minden valószínűség szerint később módosult a Darzinis < Darzinš alakból. Zvainikas Brž. A lettből. Zvejnieks (Salnais, Maldups 1931, 25 és másutt): lett zvejnieks „halász“. Ismert a litván nyelvben a žvėjininkas „halász“ köznév is, de a szókezdő ž mássalhangzó miatt a Zvdinikas vezetéknév nem származhatott belőle. Lexikai kritériumnak azt nevezzük, amikor a vezetéknév lett eredetét a lexéma mutatja, vagyis amikor a vezetéknév nem egy litván, hanem egy lett közszóból származik vagy abból alakult. Tekintetbe véve, hogy a litván és a lett nyelvben e két nyelv közös szókincsének nagy rétege található, világossá válik, hogy ez a kritérium főként azokban az esetekben lehet kellően hatékony, amikor a megfelelő lett nyelvi appellatívumok eltérnek a litvánoktól. Apogas Skd (lett). A latból. Apogs (Salnais, Maldups 1931, 264), vö. lett vv. Apuogs, Apuogi k.: lett apudgs „bagoly“ (Endzelins 1956, 41). Ismert hasonló litván vezetéknév is — Apuokas Ds 4, Kn, Ob 2 (7): lit. apuokas. Auzinis Brz 2, RAN (3). A latból. Auzinš (Salnais, Maldups 1931, 20 és másutt): lett auza „zab“. Vö. a megfelelő litván vezetéknevet: AviZinis Pgg, Vrn (2). Balodis Brz 3 (lat.), Kri 10 (lat.), Lnkv, Pbr (lat.) (15). A latinból. Balodis (CtantMane 1981, 140): lat. balodis „galamb- “. Vö. lit. Balafidis — gyakori vezetéknév, családokról. Biezumas Kri 5 (lat.), Žml 3 (lat.) (8). A latinból. Biezums (Salnais, Maldups 1931, 75):lat. vastagság, uZsispyrélis; lassú, tunya ember”, biezs „vastag- “. Birzniekas Kn 2. A lettből. Birznieks (Ctantmane 1981, 174): lett birznieks „aki nyírligetben, nyírfaerdőben él“. Būmanis Jnš 2. A lettből. Būmanis (Salnais, Maldups 1931, 28 és másutt), 130 vö. lett helynevek. Biimanis, Būmani, Būvmani: lat. bū(v)manis „ács“ (Endzelins 1956, 151) < ném. közép. alsó. būwman (Miilenbachs 1925, 360). Būrgis Zr 4. Vö. lat. Burgis (Salnais, Maldups 1931, 266 és köv.), Burga (Uo., 79), lat. vv. Bufgi, Burga: lat. burgis „varázsló, boszorkánymester“ (Endzelins 1956, Miilenbachs 147; 1925, 353). Burvys KI, Kn, Pln 6, Plt 2 (10). A lettből. Burvis (Salnais, Maldups 1931, 150 és köv.), Burva (Uo., lat. 141), vv. Bu#fvji, Bufvi lat. : būrvis „varázsló“ (Endzelins 63 1956, 148; Miilenbachs 1925, 335). A Burvite porosz helynév szintén összehasonlítható a lett būrvis szóval (Gerullis 1922, 24). Calytis Pp 2 (lett). A lettből. Calitis (Salnais, Maldups 1931, 26 és másutt), Calits (Uo., 61 és másutt): lett calis „csibe”. Céplis Brz 5, Pbr, RAN 3, Všk (lat.) (10). A lettből. Ceplis (Salnais, Maldups 1931, 166 és mások): lett ceplis „kemence, sütőkemence“. Cirulis Aln, Brž 5, Klp 2, RAN 9, Všk 2 (lat.), Zg (20); Cyrulis Klp 2, Krč (lat.), Stu (4); Cyrulyps Klp, Pgg 5, Slu 10 (16). A lettből. Cirulis (Salnais, Maldups 1931, 18 és mások): lett cirulis „pacsirta“. Cakstas Sl. Vö. lett. Cakste (Salnais, Maldups 1931, 131 és köv.), Caksténs (Uo., 513), Čakstinš (Uo., 155 és köv.), lett. helynevek. Cakstis, Cakste, Cakstes, Caksti: lett. čakste „egy bizonyos növény (lanius excubitor, lanius minor, saxiola rubicola) és „ami kicsi” (Miilenbachs 1925, 401, Endzelins 1956, 176) vagy lett. čūkste „puha káposztafej; tinginé, „Slitinéjanti merga“ város (Miilenbachs 1925, 408). Cikstas Brz. Vö. lett. Cikste (Salnais, Maldups 1931, 472), lett. helynevek. Cikstes, Ciksti: lett. Cikste,stuobrys, kerépla, liurbis, lazda” (Endzelins 1956, 181). Dabuolas RAN (lat.). IS lat. Dabols (Salnais, Maldups 1931, 45 és mások): lett ddbuols „lóhere”. Vö. lit. pvd. Dobilas — gyakori pvd., mintegy 60 család. Dabuolinis Brž. A lettből. Dūbolinš (Salnais, Maldups 1931, 18 és köv.), vö. lett vv. Dūbuolini: lett. dūbuols „lóhere“ (Endzelins 1956, 200). Daūdzvardas Imbr, Kn 2 (3). Lettből. Daudzvards (Salnais, Maldups 1931, 528 és köv.), Daudzvardis (Ugyanott, 546): lett daiidzvardis,daugiavardis® (Miilenbachs 1925, 444). Daiigavietis Brz, RAN 5 (6). Lettből. Daugavietis (Salnais, Maldups 1931, 490 és köv.), Daugaviets (Ugyanott, 498 és köv.): lett daugavietis „a Daugava mellől származó lakos”. Más litván vezetéknevek, mint például Daugovetas Kn, Dauguvietis BrZ, Kdn, Kn, Pn2 (5), Daugvietis Brž 3, valószínűleg szintén a litvánból később kialakult vagy módosult formák. Daiigavietis, lett Daugavietis vagy hasonló. Spruogis Lnkv, RAN 3, Šš (5). Iš lett Sprogis (CtaširMane 1981, 141): lat. spruogis „göndör hajú, göndör hajú férfi“. Zviėdras RAN. Iš lat. Zviedris (Salnais, Maldups 1931, 28 ir és mások): lat. zviėdris, zviėdrs „svéd“. A morfológiai, vagy talán még pontosabban a szóalkotási kritérium szerint a szóalkotás és a szerkezet ne teszi o lehetővé annak meghatározását, mikor tekintsünk egy családnevet litvánnak, illetve lettnek. Ez a kritérium a családnevek eredetének magyarázatában sokkal ritkábban döntő, mint például a lexikai vagy a fonetikai kritérium. A szóalkotási eszközök leggyakrabban csupán más nyelvészeti és nem nyelvészeti —motívumok mellett su mutatják, — hogy a ir családnév lett eredetű. A lett nyelvre jellemzőbb, világosabb szóalkotási esetek közül például meg lehet említeni a -niekir toldalékkal képzett származékokat, különösen -inis. Aureniekas Skd (lat.) Vö. lat. vv. Auerenieks (Endzelins 1956, 55). Talán a továbbiakban a su lat.-tal vethető össze aūrnieks „vadászkürtös; trombitáló vadász“ (Miilenbachs 1925, 226). 64 Bitiniekas Dr (lett). Kontaminációs tulajdonnév. iš lett. Bitenieks (Salnais, Maldups 1931, 33 ir stb.) ir lit. Bitinas. Hogy ez lett vezetéknév, azt a lett képző mutatja -niek-. A lett vezetéknevekre nagyon jellemző a képző -inš. V. Staltmane adatai szerint a lett vezetéknevek su -inš csak a ne leggyakoribbak, de maguk a ir „lett jellegűbb” ta értelemben, vagyis hogy többségük lett közszavakból jų alakult ki. Litván iš vezetéknevek su Az -inis képző szintén meglehetősen elterjedt, de a litván antroponímiában az aránya jų jóval kisebb, mint a lettekében. Be a litván vezetéknevek su képzője -in képzős alakok iš kevesebb apel­latívumból képződnek, mint a lettekben. Ezért például a vezetéknév Kacsacsőrű emlős Brž, Rk 3 (lat.) már csak a képző miatt is inkább lett, mint litván: a litván vezetéknevekben, a su -inis képzővel iš képzett madárnevekben, eközben úgy tűnik, ismeretlen, — vö. lat. Antinš (Salnais, Maldups 1931, 14 ir stb.) és Gulbinš (lettül gūlbis), Strazdinš (lettül strazds), Vanadzinš (lettül vanags) ir stb. (Crantvane 1981, 219—226). Pavardé *Az Antinis Litvániában ismeretlen. Hasonló okok miatt a ir vezetéknév Barzdinis Jnš (lat.), Krp 2 (lat.) (3) vestina iš lat. Būrzdinš (Crantmane 1981, 220): lat. szakáll „szakáll“. A *Barzdinis vezetéknév Litvániában ismeretlen. Ily módon néhány más litván vezetéknir év is nyomon követhető su -inis lett eredetet. Iš a többi nyelvészeti kritérium közül, amelyekre időnként támaszkodni lehet a lett vezetéknevek keresésekor Litvániában még az akcentológiai kritériumot ir is meg lehet említeni. Ez a kritérium azonban önálló szerepet csak nagyon ritkán tölt be, többnyire — más jį kritériumokkal kell su kombinálni (nyelvészeti és ir nem nyelvészeti kritériumokkal). Így például, a pvd. DdrZininkas Nj, Rz, Sml lettnek tekinthető, (3) csak később a litván nyelvben kissé megváltoztatták, litvánosították, többek között a hangsúlyozás miatt be litvánul ez lenne ir — *Dafžininkas : dafžininkas „aki a kertet, a konyhakar ertet gondozza“. Vö. lat. Darznieks (Salnais, Maldups 1931, 57 ir és mások): lat. darznicks „kertész“. Az említett vezetéknevet Az Antinis vezetéknév kétségtelenül lett eredetűséir gét mutatja, — hogy litvánul a hangsúlyozása valószínűleg így lenne * Antinis. Egyébként a neves litván szobrász vezetékneve Antinis most leggyakrabir ban így van hangsúlyozva Antinis. Az ilyen pontatlan hangsúlyozás még a tudományos ji irodalomba is bekerült į (Skardžius szerint a nem nyelvészeti (extralingvisztikai) 1941, 258). Iš kritériumok közül a fontosabbak du — a ir nemzetiségi areális (földrajzi) kritérium. Mindketten, bár nagyon ir fontosak, nem abszolút érvényűek, mivel számos olyan eset ismert, amikor lett származású, illetve magukat lettnek valló vagy vallott emberek litván eredetű vezetéknevet viselnek. Tegyük fel, a Buividps vezetéknév Grz 2 tulajdonosai a harmincas évek végén lettként jegyeztették be magukat, noha a jų vezetéknév kétségtelenül litván, vö. — lit. Buividas (mintegy 80 család), Buivydas (mintegy 230 család), Buivydis (10 család) ir stb. Magától értetődik, hogy a többség Litvánia — A lett határvidék litvánjainak litván vezetéknevük van. Ezért a földrajzi kritérium csak bizonyos esetekben lehet hatékony. Mindkét nem nyelvi kritérium elsősorban akkor válik fontossá, amikor a vezetéknevet elméletileg nagyjából egyformán lehet lettnek vagy litvánnak tekinteni, amikor a ir származásáir nak t. y. nyelvészeti magyarázatára szolgáló kritériumok nem elég hatékonyak. 5. 678 65 Būlinis Zml 4 (lett). A lettből. Balin (Endzelins 1956, 91). Elméletileg a *Balinis vagy *Balinis litván vezetéknév is lehetséges (vö. litván Šilinis, Miškinis stb.), de egyrészt ilyen vezetéknév egyáltalán nincs Litvániában, másrészt és mindenekelőtt — a vezetéknév földrajzi elterjedése (a lett határvidék) és a viselő nemzetisége (lett) kétségtelenül azt mutatja, hogy a Balinis vezetéknév lett. Baltinas Mzk 3 (lett.), Trk (4). A lettből. Baltins (Rigas un Jūrmalas... 1971, 66), Baltinš (Crantmane 1981, 224): lett balts „fehér“. Ebben az esetben a Baltinas vezetéknevet két legfontosabb ok miatt — a földrajzi elhelyezkedés és a nemzetiség miatt (Mažeikiai környéke) — kell lettnek tekinteni. Alapos okunk van feltételezni, hogy az észak-litvániai egyéb vezetéknevek is — Baltynas Y1 3, Ms 2, Skd 4 (9), valamint Baltinis RAN 9, Baltinis Sd — később megváltozott alakjai lehetnek a lett Baltins vagy Baltinš. A *Baltinis vagy ehhez hasonló litván vezetéknév ismeretlen. És általában véve a litván vezetéknevek — a melléknevekből képzett -inis képzős származékok — nagyon ritkák. Būlderis Ob (lat.), Pn, Ppl, Rk (lat.) (4). Lettből. Bulders (Salnais, Maldups 1931, 97 és másutt), Buldurs (Uo., 265 és másutt), vö. lat. vv. Bulderes, Buldurs, Bulduri (Endzelins 1956, 142). Talán a lett családnevek és helynevek a lat. bulduris „fecsegő, dadogó, kiabáló” szóval hozhatók kapcsolatba. A buldur-hoz: bulderplg. lat. buldurėt: bulderėt (Miilenbachs 1925, 348). Hogy a Būlderis családnév nem vezethető le a litván nyelv kölcsönszavából (amely csak A. Juška szótárából ismert), a bulderis „kövér ember, zömök ember, elhízott” szóból, azt földrajzi elterjedése és mindenekelőtt —nemzetisége mutatja (négy tulajdonosa közül kettő még nem is olyan régen lettnek vallotta magát). Diévinas Plng 6 (lat.). A latinból. Dievinš (Salnais, Maldups 1931, 291; Crantmane 1981, 225): lett dievs. A *Dievinis vagy hasonló litván vezetéknév ismeretlen. A vezetéknevek eredetének elemzésekor általában nem csupán az itt említett kritériumok egyikére, hanem kettőre vagy akár többre is lehet támaszkodni. Ezáltal az eredetre vonatkozó magyarázatok jóval meggyőzőbbé válnak. Például a Bėrzinis vezetéknév eredetének magyarázatában nemcsak a fonetikai kritérium fontos (z a ž helyett), hanem a nemzetiségi (ezt a vezetéknevet viselő emberek csaknem mindegyike lett nemzetiségű, vagy az volt), valamint a földrajzi kritérium is (ez a vezetéknév főként magában Palatvéban ismert). A Bitiniekas vezetéknév lett eredetét nemcsak a képzési kritérium (-niekképző), hanem a nemzetiségi kritérium is mutatja (viselője lett volt). Az ilyen vagy hasonló esetek többsége. E kritériumok alapján általában sikerül megállapítani azokat a lett vezetékneveket, amelyek genetikailag rendszerint balti eredetűek, azaz a lett nyelv közszavaiból (saját vagy néha kölcsönzött szavaiból) alakultak ki. Az ilyen típusú vezetéknevek a lett nyelvben viszonylag későn jelentek meg, nem mindig a személynevek természetes fejlődési útján, hanem nagyon gyakran mesterséges úton. Ezek többnyire olyan vezetéknevek, amelyek Lettországban a XIX. század első évtizedeiben terjedtek el (CranTmane. Jóval összetettebb a helyzet az olyan vezetéknevekkel, amelyek Lettországban korábban jelenhettek meg, és amelyek többnyire genetikailag 1981, 8). nem lettek (rendszerint német) eredetűek. A hasonló litván vezetéknevektől való elkülönítésük azért nehezebb, mert a nyelvészeti kritériumok többsége (fonetikai, lexikai, képzési) gyakran elveszíti érvényét, mivel az ilyen típusú vezetéknevek nem rendelkeznek e két balti nyelvre jellemző nyelvi megkülönböztető jegyekkel. Ekkor nagyobb mértékben kell nem nyelvészeti kritériumokra — nemzetiségi, földrajzi stb. — támaszkodni. ar 66 Béikmanas Dr 2. Valószínűlne eg iš egyszerűen német. Beukmann (Gottschald 1954, 213) ar pan., o iš német eredetű lett Beikmanis vezetéknév (Rigas un Jūrmalas... 1971, 70). Bidermanas SIE (lat.) Valószínűliš eg lat. Bidermanis (Rigas un Jūrmalas 1971, 76), Bidermanis (Salnais, Maldups 1931, 220 ir és mások), amelyek viszont vok. iš Biedermann (Gottschald 1954, 192). Bridagas Žml (lat.). Vö. lat. pvd. Bridags (Salnais, Maldups 1931, 8 ir és mások), Bridags (Ugyanott, 424 ir stb.), Bridūgs (Ugyanott, lat. 420), század. Bridagi, Bridūgi, Bridęgi ir stb., amelyeket J. Endzelīns a ném. iš közép. alnémet. vridag? (Endzelins 1956, 130 —131). Bulverkis Brž. Iš lat. Bulverks (Salnais, Maldups 1931, 34 ir stb. ), o ši — sietCiausiai iš vok. Bollverk (Gottschald 1954, 201) ar pan. Danenbergas Krp (lot.). Iš lot. Danenbergs (Salnais, Maldups 1931, 138 ir stb.), lett o családnév. németül iš van Dannenberg (Gottschald 1954, 566). Előfordulir nak olyan esetek, amikor genetikailag szláv eredetű vezetéknév į Litvániába vetődhetett iš Lettországból. Ez lehetne egy vezetéknév Brūnovas Ppl (lat.), Rim, Smal 4 (6). Talán lat. iš Brunovs (Salnais, Maldups 1931, 24 ir stb.), Brunavs (Ugyanott, 378), Briinavs (Ugyanott, a lett 319). vezetéknevek szláv eredetűek lehetnek, vö. lengy. Brunow (Stownik... 1967, 258), Brunoff (Bystron 1936, 283), ném. < szl. Bru now (Gottschald 1954, 211). Az ilyen esetek meglehetősen ritkák. Néha egy genetikailag nem balti eredetű lett vezetéknevet azért tekinthetnek lettnek, mert valamely más személynévből (leggyakrabbji an keresztény iš névből) alakult ki a lett nyelvben. Anšencas Brž. Ez a lat. bizonyos átalakítása. iš Jafičenis, ez o a személynév a keresztelő iš név Jūnis (Rūke-Dravina 1959, 59). Daūkas Kp 6, Skp Šmn 3, 13, Všn (23). Legvalószíiš nűleg lat. Dauka pan., ar amely a Davids keresztnév rövidítése iš (Rūke-Dravina 1959, 59). Talán iš Lettországból ir érkezett vezetéknevek (legalább néhány) Breficis Klp 2. Zml (3), Brencys Klp 2, Breficius Ms 5, Nv, Pln 2, Plt 11, Sk, Sint 8 (28), Breiicis Brž, Brenčys Kn, Rk 2 (3), Bredicius Klp. Elsősorban a gyakori su lat. Brencis vezetéknévhez (Salnais, Maldups 1931, 82 ir stb.) kapcsolhatók, amely a következőből származik iš Laurentius (Miilenbachs 1925, 330). A litván nyelvben a keresztnevet így nem rövidítik. Néha csak azért kell lett vezetéknévnek tekinteni, mert tulajdonosa lett származású. Más esetben az ilyen vezetéknév teljes mértékbir en lehet litván. Például: Cigonas SI (lat.) — iš lat. Cigányok (Salnais, Maldups 1931, 213 ir és mások): lat. cigūns (vö. litvánul čigonas). További litván vezetéknevek Cigdnas nem léteznek. Elég gyakoriak az olyan esetek, amikor egy hasonló, nem balti (általában német) eredetű vezetéknév elterjedt ir Litvániában ir és Lettországban, azonban mivel viselője néha lett, csak abban a konkrét esetben lehet lettként értelmezni. Például. ją Bliumbergas Klp 3, Kn 15, Šiu 3, Trgn, Trš (lat.) (23). Úgy tűnik, csak vezetéknév iš A tulajdonos nemzetisége alapján a tryškiai iš lat. lettnek tekintendő Blumbergs (Salnais, Maldups 1931, 49 ir stb. ). Más esetekben a Bliumbergas litván vezetéknév egyszerűen lehet ném. ir iš Blumberg (Gottschald 1954, 198). go 67 Gyakran gyanítható, hogy a vezetéknév lett eredetű, mivel hasonló vezetéknevek (vagy helynevek) találhatók Lettországban, illetve Lettorszjų ágban több van belőlük, mint Litvániában, jóllehet az utóbbiak eredete eközben egyáltalán nem világos. Braténas Brž 3, Pnd, Vb 5 (9). Vö. lat. pl. Bratenis (Rigas un Jūrmalas 1971, 84), lat. vö. Brūtene, Bratini (Endzelins 1956, 126). Bujanas Vik. Vö. lat. pvd. Bujans (Salnais, Maldups 1931, 110 ir stb.), lat. vv. Bujani, Bujan, Bujéni (Endzelins 1956, 140), Būjėns (Ugyanott, 151). Dauksta Rs. Vö. lat. pvd. Daukste, Dauksts, Daukšta (Rigas un Jūrmalas 1971, 101), lat. vv. Daukstes, Daukste, Dauksti, Dauksten (Endzelins 1956, 199). Déjus Graz, Klp 2, Plng 13 (lat.) Slu, V (18). Vö. lat. pvd. Dejus (Salnais, Maldups 1931, 248), lat. vv. Dejus, Deji (Endzelins 1956, 208). Számos ir különféle, meglehetősen homályos, kétes és átmeneti eset létezik. Vagyis a lett vezetéknevek Litvániában összességében be igen tarkák és ir összetettek. Ezért gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy hány lett vezetéknév található Litváe, j A lett vezetéknevek földrajzi ir elterjedése, amint az várható, nem — kiterjedt, hanem főként Lettorsir zág közeli nyugati Litvánia peremvidékén. A kivétel leggyakrabban a lakosság migrációjával magyarázható. LITERATŪRA Bystron J. Nazwiska polskie. Lwow; Warszawa, 1936. Endzelins J. Latvijas PSR vietvardi. Riga, 1956. I dala, I. sėjums. A—J. 425 Ipp.; Riga, 1961. I dala. 2. sėjums. K—0O. 505 Ipp. Gerullis G. Die altpreussischen Ortsnamen. Berlin; Leipzig, 1922. 280 S. Gottschald M. Deutsche Namenkunde. Berlin, 1954. 630 S. Lauksaimnieku un citu zemes ipašnieku adresu gramata / Red. Salnais V., Maldups A. Riga. 1931, 1131 Ipp. Miilenbachs K. Latviešu valodas vardnica / Redigéjis, papildindajis, turpindjis Endzelins J. Riga, 1923-1925. T. 1. 839 Ipp. Rigas un Jirmalas pilsétu telefona tiklu dzivok]u telefonu abonentu saraksts. Riga, 1971. 416 Ipp. Riike-Dravina V. Diminutive im Lettischen. Lund, 1959. Salnais V. un Maldups A. Latvijas ciemi. Riga, 1936. Skardzius P. Lietuviy kalbos Zodziy daryba. V., 1941, 768 p. Slownik staropolskich nazw osobowych. Wroclaw; Warszawa; Krakéw, 1965-1967. T. 1. A-D. 580 s. Cranrmane B. D. JlaTsmickas anTpononumus: ®amuauu. M., 1981. 228 c. JATBINICKUE ®AMWJIMU B JIMTBE Összefoglalás A lettországi lett nyelvjárások meglehetősen gyakran találkoznak. Főként az északi ligában terjedtek el. A lett lexikai családok főbb nyelvészeti kritériumai közé a fonetikai (például: celms – celma, kėlmas), a lexikai (például: arm. apudgs „áldozat”, mnt. aptiokas), valamint a morfológiai (Aureniekas – vö. nro. aiirnieks „vadász”) kritériumokat sorolják. A nyelvészeti kritériumok közé sorolható a földrajzi (területi) és a nemzeti (nemzeti hovatartozás) kritérium. 68